Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 232 (4621. - 4640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4640. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-25 22:03:28
Üzenet elküldve: 2019-02-25 22:03:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csillaghullás//
*Lovakkal hamar odaérnek a füstölgő kráterek közelébe. Shen'eriel az egyik irányába megy, míg Lyz is észreveszi azt a másikat, kicsit távolabb. *
- Igen, látom. Megnézem, mi lehet benne. *Ebből a távolból csak a krátert látja, de közelebb léptet Boytával, s akkor már a kráter aljában látható kék követ is megpillantja. Csillog. Lyz pedig leszáll a lóról, és egészen közel merészkedik hozzá. Egy ujjal érinti, de vissza is kapja kezét, mint aki idegenkedik, vagy valami váratlanra készül. Mikor nem érzi forrónak a kavicsot, újra érinteni próbálja, majd diadalmasan fel is emeli. azzal a mozdulattal egyenesedik fel, és fordul Shen felé, akinél szintén ott van egy kavics. *
- A tiéd is kék? *Mutatja a fiúnak saját szilánkját, mikor közelebb vezeti Boytát.*
//Csillaghullás//
*Lovakkal hamar odaérnek a füstölgő kráterek közelébe. Shen'eriel az egyik irányába megy, míg Lyz is észreveszi azt a másikat, kicsit távolabb. *
- Igen, látom. Megnézem, mi lehet benne. *Ebből a távolból csak a krátert látja, de közelebb léptet Boytával, s akkor már a kráter aljában látható kék követ is megpillantja. Csillog. Lyz pedig leszáll a lóról, és egészen közel merészkedik hozzá. Egy ujjal érinti, de vissza is kapja kezét, mint aki idegenkedik, vagy valami váratlanra készül. Mikor nem érzi forrónak a kavicsot, újra érinteni próbálja, majd diadalmasan fel is emeli. azzal a mozdulattal egyenesedik fel, és fordul Shen felé, akinél szintén ott van egy kavics. *
- A tiéd is kék? *Mutatja a fiúnak saját szilánkját, mikor közelebb vezeti Boytát.*
4639. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-25 21:50:08
Üzenet elküldve: 2019-02-25 21:50:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
//Újra úton//
*Örömmel látja, hogy mindenkinek sikerül találnia egy számára szimpatikus szobát az új házukban. Hagyja, hadd válasszanak előbb a többiek, majd a továbbra is üresen maradt helyiségek közül ő is kiválasztja magának az egyiket, amit ezentúl a közös otthonukon belül a saját kis zugának tekinthet majd. Nincs sok cucca, így hamar végez a pakolással és hamar találkozik is össze újra Anguval a bejárat környékén. Kis várakozás után kiderül, úgy néz ki, csak ketten mennek az Öreghez. Kérdő pillantást vet Angura, vajon szerinte érdemes-e még várniuk, vagy indulhatnak, majd ha megkapja a beleegyezést, akkor határozott léptekkel elindul a kis házikó felé, ahol reményeinek megfelelően Arystort is találja*
- Köszönjük, ez igazán nagylelkű! *mosolyodik el, mikor megkapják az engedélyt a szekér újabb használatára, míg a városba nem érnek. A szomszédok kérdésében azonban már kevésbé biztató választ kap* Értem, köszönjük! Akkor egyelőre kénytelenek leszünk azzal beérni, amit a városban tudunk szerezni! Később pedig talán majd megnézhetjük azért az említett elfeket is... *beszél már inkább csak Angunak, vagy még inkább saját magának. ~Megvesszük, amit kell, és próbálunk berendezkedni arra, hogy önellátóak legyünk. Egyelőre ez a legtöbb, amit tehetünk...~ foglalja össze magában a dolgokat, míg Angut hallgatja, ahogy a tűzifa ügyében tárgyal. Ezt a részt ráhagyja a férfira, hiszen ő sokkal jobban ért nála az ilyesmihez, így valószínűleg pontosabban el tudja magyarázni a problémájukat és számára minden bizonnyal érthetőbb is lesz a válasz, mint neki. Őt most jelenleg az foglalkoztatja a legjobban, hogy mihamarabb elindulhassanak, hiszen szeretne még sötétedés előtt visszatérni a városból.*
- Mi már készen állunk! *jelenti ki határozottan, bár magában közel sem ilyen biztos a válaszban. ~Remélem, tényleg elkészült már mindenki!~ aggodalmaskodik magában, míg a szekér felé tart, miután búcsút vett az Öregtől és Angutól*
- Vigyázzatok Lyllire! *szól még utánuk, maga se tudva, hogy a két férfinak címzi szavait, vagy Angunak és YIlának, esetleg mindhármuknak. ~Mindegy is, bárkinek, aki meghallja!~ gondolja magában, ahogy a szekér felé halad, örömmel látva, hogy reményeinek megfelelően a csapat vásárlásra jelentkezett fele már a járműnél gyülekezik. Boldog mosoly kúszik az arcára, ahogy a lovakkal barátkozó Vielt és a felhőkben gyönyörködő Lunit nézi.*
- Készen álltok? Indulhatunk? *kérdezi a lányokat, miközben elhelyezkedik a szekéren, hiszen sem Arystort, sem a házban maradottakat nem szeretné megváratni túlzottan. ~Csak egy gyors bevásárlás, és már tölthetjük is az első éjszakát az új otthonunkban!~ révedezik magában, még egy utolsó pillantást vetve a házra, mielőtt elhagynák, még ha csak rövid időre is.*
//Újra úton//
*Örömmel látja, hogy mindenkinek sikerül találnia egy számára szimpatikus szobát az új házukban. Hagyja, hadd válasszanak előbb a többiek, majd a továbbra is üresen maradt helyiségek közül ő is kiválasztja magának az egyiket, amit ezentúl a közös otthonukon belül a saját kis zugának tekinthet majd. Nincs sok cucca, így hamar végez a pakolással és hamar találkozik is össze újra Anguval a bejárat környékén. Kis várakozás után kiderül, úgy néz ki, csak ketten mennek az Öreghez. Kérdő pillantást vet Angura, vajon szerinte érdemes-e még várniuk, vagy indulhatnak, majd ha megkapja a beleegyezést, akkor határozott léptekkel elindul a kis házikó felé, ahol reményeinek megfelelően Arystort is találja*
- Köszönjük, ez igazán nagylelkű! *mosolyodik el, mikor megkapják az engedélyt a szekér újabb használatára, míg a városba nem érnek. A szomszédok kérdésében azonban már kevésbé biztató választ kap* Értem, köszönjük! Akkor egyelőre kénytelenek leszünk azzal beérni, amit a városban tudunk szerezni! Később pedig talán majd megnézhetjük azért az említett elfeket is... *beszél már inkább csak Angunak, vagy még inkább saját magának. ~Megvesszük, amit kell, és próbálunk berendezkedni arra, hogy önellátóak legyünk. Egyelőre ez a legtöbb, amit tehetünk...~ foglalja össze magában a dolgokat, míg Angut hallgatja, ahogy a tűzifa ügyében tárgyal. Ezt a részt ráhagyja a férfira, hiszen ő sokkal jobban ért nála az ilyesmihez, így valószínűleg pontosabban el tudja magyarázni a problémájukat és számára minden bizonnyal érthetőbb is lesz a válasz, mint neki. Őt most jelenleg az foglalkoztatja a legjobban, hogy mihamarabb elindulhassanak, hiszen szeretne még sötétedés előtt visszatérni a városból.*
- Mi már készen állunk! *jelenti ki határozottan, bár magában közel sem ilyen biztos a válaszban. ~Remélem, tényleg elkészült már mindenki!~ aggodalmaskodik magában, míg a szekér felé tart, miután búcsút vett az Öregtől és Angutól*
- Vigyázzatok Lyllire! *szól még utánuk, maga se tudva, hogy a két férfinak címzi szavait, vagy Angunak és YIlának, esetleg mindhármuknak. ~Mindegy is, bárkinek, aki meghallja!~ gondolja magában, ahogy a szekér felé halad, örömmel látva, hogy reményeinek megfelelően a csapat vásárlásra jelentkezett fele már a járműnél gyülekezik. Boldog mosoly kúszik az arcára, ahogy a lovakkal barátkozó Vielt és a felhőkben gyönyörködő Lunit nézi.*
- Készen álltok? Indulhatunk? *kérdezi a lányokat, miközben elhelyezkedik a szekéren, hiszen sem Arystort, sem a házban maradottakat nem szeretné megváratni túlzottan. ~Csak egy gyors bevásárlás, és már tölthetjük is az első éjszakát az új otthonunkban!~ révedezik magában, még egy utolsó pillantást vetve a házra, mielőtt elhagynák, még ha csak rövid időre is.*
4638. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-25 19:38:48
Üzenet elküldve: 2019-02-25 19:38:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Városnézés//
- Hm...
*Hümmög csak a híreken magában morfondírozva. Mármint azon, hogy mennyire köztudottak. Igen, hallotta ő is azt a sok badarságot, amit bizonyára hozzáköltöttek a valósághoz. De sajnos ez azt is jelenti, hogy van közte igaz szó is. Egyelőre nem kíván elmélyülni a témában, most már a saját szemével akarja látni, milyen állapotok vannak a városban.
Szemlélődését biztatják, így hát szemtelenül közel hajol, egy tudós vizsgálódó arckifejezését öltve magára, kezét állának támasztva. Megnézi jobbról és balról is, ezúttal is hümmög. Végül, ha mindezt Ryn hagyja, hátrahúzódik egy váll vonással.*
- Ha te mondod... én nem érzek semmilyen bosszúságot. Biztosan velem is kegyesek voltak az istenek.
*Engedi végre felszínre vigyorát, aztán továbbindul. Egészen jól haladnak már, lassanként kezd kibontakozni a főtér.*
- És ha igaz, amit mondanak? Visszamész Lihanechbe? Vagy keresel valamilyen kalandot?
- Hm...
*Hümmög csak a híreken magában morfondírozva. Mármint azon, hogy mennyire köztudottak. Igen, hallotta ő is azt a sok badarságot, amit bizonyára hozzáköltöttek a valósághoz. De sajnos ez azt is jelenti, hogy van közte igaz szó is. Egyelőre nem kíván elmélyülni a témában, most már a saját szemével akarja látni, milyen állapotok vannak a városban.
Szemlélődését biztatják, így hát szemtelenül közel hajol, egy tudós vizsgálódó arckifejezését öltve magára, kezét állának támasztva. Megnézi jobbról és balról is, ezúttal is hümmög. Végül, ha mindezt Ryn hagyja, hátrahúzódik egy váll vonással.*
- Ha te mondod... én nem érzek semmilyen bosszúságot. Biztosan velem is kegyesek voltak az istenek.
*Engedi végre felszínre vigyorát, aztán továbbindul. Egészen jól haladnak már, lassanként kezd kibontakozni a főtér.*
- És ha igaz, amit mondanak? Visszamész Lihanechbe? Vagy keresel valamilyen kalandot?
4637. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-25 17:44:13
Üzenet elküldve: 2019-02-25 17:44:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
//Viel, Lau//
*Vagy mindenki nagyon nagylelkű, vagy tényleg ő az egyetlen, aki éppen azt a szobát akarja, ami a legközelebb van az itt talán idők kezdete óta létező tóhoz, valamint a hamarosan általa épített tűzrakóhoz is, de nagyon örül neki, hogy senki sem tiltakozik kérése és választása ellen.
A tündérlány szavai is kedves és vidám mosolyt csalnak az arcára. Ha valaki, akkor ő biztosan megérti, hogy miért dönt majdnem úgy, ahogyan ő. Akár hasonló helyen nőttek fel, akár teljesen más az oka, azt biztos, hogy a tavakban varázslat és mágia ellenére is van valami varázslatos és magával ragadó.*
- Én is így érzem. *mondja a lánynak.* Édesanyámmal sokat üldögéltünk a tóparton holdfényben, így kicsit majd szerintem nekem is olyan lesz majd, mintha kislány lennék újra.
*Még mindig mosolyog, főleg, ahogyan elképzeli mindazt, amit szavakkal leírt az imént.*
- Innen ráadásul már ő sem lakik túl messze. Ha valahogy sikerül a tudtára adom, hogy itt vagyok, biztosan meg is látogat majd. *gondolkodik aztán hangosan, maga sem igazán tudva, hogy miért is mondta ki hangosan ezeket a szavakat, főleg, hogy kicsit azért túlzott is. A messzeség meglehetősen attól függő fogalom, hogy a halandó mihez viszonyítja. Az erdő mélye ráadásul minden távolságot sokszorosára nagyít. Bárhonnan is nézi, hiába van most először sokkal közelebb igazi otthonához, mint azóta bármikor, hogy száműzték onnan, még mindig nagyon-nagyon messze van.
És, ami a legfurcsább, hogy nem csak testben, hanem immár lélekben is. Édesanyja az egyetlen, aki még mindig a rejtett ösvényekhez, patakokhoz és oltárokhoz köti, őt ellenben a rejtett oltárok és a helyi istenségek kötik önmagukhoz annyira, hogy ugyanúgy nem hagyhatja el örökre az otthonát, mint ahogyan ő sem mehet soha többé örökre "haza."
Elvben most már itt van az otthona, és nagyon reméli, hogy a valóságban is itt lesz.*
- Talán szerencsénk lesz. *bólint aztán Lau szavaira, örülve neki, hogy a lány magáévá teszi leginkább reményeiből táplálkozó ötletét a talán létező és közelben élő szomszédokról. Legalább ennyire örül neki, ha esetleg a tündérlány is velük tart majd a városba visszafelé.*
- Menjetek csak előre nyugodtan! Megvárlak benneteket a szekérnél. Nálam még otthonról hozott holmik is vannak, meg azok is, amiket Artheniorban szedtem össze Aleimordnál, szóval biztosan több felesleges teher van nálam, mint nektek. Csinálok kis helyet a táskámban, aztán jövök.
*Valóban nem hazudik, vagy időt húz. Úgy tűnik, hogy tényleg több minden van nála, mint a másik két lánynál, köszönhetően annak, hogy valóban vele van még minden, amit otthonról hozott, ráadásul az Artheniorban töltött időszaknak köszönhetően csatlakoztak hozzá Nai ruhái, valamint az Aleimordtól kapott és Relaleltől végül visszakapott varázsitalok is. Gyorsan a saját maga által választott szobába siet hát, és a most felesleges dolgokat gyorsan ki is pakolja ott.
Az elmúlt hatokban annyit jött és ment, aludt erdőben, fogadóban, két nemesi rezidencián, Lau egykori otthonában, valamint gyümölcsfa barátságos lombjai alatt a földön, hogy kissé nehezére esik elhinnie, hogy a szoba, amit magának választott, most már tényleg olyan otthona lehet, amit nem kell elhagynia pár napon belül végleg, és ahová akkor térhet vissza, mikor csak akar. Mégis ez az egyetlen gondolat az, ami hittel és reménnyel tölti el, ez az, ami annak ellenére is, hogy a második pálinka elbódította kissé, erőt önt belé, hogy forduljon vissza Lauval, és ne maradjon itt ledőlve az ágyra, megpróbálva kipihenni és elfelejteni mindent, ami csak történt vele, és amit ki kellene pihennie, de még inkább elfelejtenie. Persze utóbbi mindenképpen csak illúzió. Van, amit nem lehet elfelejteni soha.
Olyan szép ruhákat kapott Naitól ajándékba, amilyenekről korábban soha még csak nem is álmodott, egy igazi nemesnek született, városi lány ruháit, amelyeket azonban bármennyire is szeretett volna, sohasem volt alkalma viselni. Másnap kitört a lázadás a nemesek ellen, amibe majdnem belehalt ő is és Lau is, pusztán azért, mert éppen egy arisztokrata házában tartózkodtak. Azóta ezek a ruhák csak arra voltak jók, hogy koszolódjanak, gyűrődjenek, miközben alszanak rajtuk, hogy legalább ne a hideg és kemény földön kelljen, így neki maradtak az otthonról hozott egyszerű nadrágok és kockás ingek, amelyeket nagyon szívesen cserélne már másra.
Kissé álmodozva, ehhez képest mégis gyorsan hajtogatja őket a tiszta ágyra, aztán még egyszer szétnéz, nagyon remélve, hogy a lehető leghamarabb itt lehet majd újra. Minden gyönyörű, a levegő pedig bár ugyan kissé állott, de ezzel egyetlen rövidebb esti szellőztetéssel lehet majd segíteni, miután Lauval visszatértek.
Kicsit azért viszonylagos sietsége ellenére is elpiszmog a pakolással, így történhet meg, hogy nincs ott Lau mellett, amikor látja, hogy a lány bekopog az Öreg házába. Ugyan követné őt a világ végére is, de azért nem lóghat örökké a nyakán, így, ahogyan azt már korábban megígérte türelmesen vár a szekérnél immáron majdnem üres táskájával.
Csak játéknyulait hagyta benne, akiket nem szívesen hagyna magukra itt, és a varázsitalokat, biztos, ami biztos alapon. A többi hely mind arra vár, hogy megtöltsék étellel és itallal.
Először a földet bámulja elgondolkodva a többiekre várva, mivel azonban mindez nem túl izgalmas, ösztönösen emeli tekintetét az égre, hogy formákat keressen a felhőkben ameddig nem jön senki.
Gondolatai az ég helyett mégis sokkal inkább a földön járnak, mivel alig várja, hogy végre elinduljanak, már csak azért is, hogy minél hamarabb visszatérhessenek ide.*
//Viel, Lau//
*Vagy mindenki nagyon nagylelkű, vagy tényleg ő az egyetlen, aki éppen azt a szobát akarja, ami a legközelebb van az itt talán idők kezdete óta létező tóhoz, valamint a hamarosan általa épített tűzrakóhoz is, de nagyon örül neki, hogy senki sem tiltakozik kérése és választása ellen.
A tündérlány szavai is kedves és vidám mosolyt csalnak az arcára. Ha valaki, akkor ő biztosan megérti, hogy miért dönt majdnem úgy, ahogyan ő. Akár hasonló helyen nőttek fel, akár teljesen más az oka, azt biztos, hogy a tavakban varázslat és mágia ellenére is van valami varázslatos és magával ragadó.*
- Én is így érzem. *mondja a lánynak.* Édesanyámmal sokat üldögéltünk a tóparton holdfényben, így kicsit majd szerintem nekem is olyan lesz majd, mintha kislány lennék újra.
*Még mindig mosolyog, főleg, ahogyan elképzeli mindazt, amit szavakkal leírt az imént.*
- Innen ráadásul már ő sem lakik túl messze. Ha valahogy sikerül a tudtára adom, hogy itt vagyok, biztosan meg is látogat majd. *gondolkodik aztán hangosan, maga sem igazán tudva, hogy miért is mondta ki hangosan ezeket a szavakat, főleg, hogy kicsit azért túlzott is. A messzeség meglehetősen attól függő fogalom, hogy a halandó mihez viszonyítja. Az erdő mélye ráadásul minden távolságot sokszorosára nagyít. Bárhonnan is nézi, hiába van most először sokkal közelebb igazi otthonához, mint azóta bármikor, hogy száműzték onnan, még mindig nagyon-nagyon messze van.
És, ami a legfurcsább, hogy nem csak testben, hanem immár lélekben is. Édesanyja az egyetlen, aki még mindig a rejtett ösvényekhez, patakokhoz és oltárokhoz köti, őt ellenben a rejtett oltárok és a helyi istenségek kötik önmagukhoz annyira, hogy ugyanúgy nem hagyhatja el örökre az otthonát, mint ahogyan ő sem mehet soha többé örökre "haza."
Elvben most már itt van az otthona, és nagyon reméli, hogy a valóságban is itt lesz.*
- Talán szerencsénk lesz. *bólint aztán Lau szavaira, örülve neki, hogy a lány magáévá teszi leginkább reményeiből táplálkozó ötletét a talán létező és közelben élő szomszédokról. Legalább ennyire örül neki, ha esetleg a tündérlány is velük tart majd a városba visszafelé.*
- Menjetek csak előre nyugodtan! Megvárlak benneteket a szekérnél. Nálam még otthonról hozott holmik is vannak, meg azok is, amiket Artheniorban szedtem össze Aleimordnál, szóval biztosan több felesleges teher van nálam, mint nektek. Csinálok kis helyet a táskámban, aztán jövök.
*Valóban nem hazudik, vagy időt húz. Úgy tűnik, hogy tényleg több minden van nála, mint a másik két lánynál, köszönhetően annak, hogy valóban vele van még minden, amit otthonról hozott, ráadásul az Artheniorban töltött időszaknak köszönhetően csatlakoztak hozzá Nai ruhái, valamint az Aleimordtól kapott és Relaleltől végül visszakapott varázsitalok is. Gyorsan a saját maga által választott szobába siet hát, és a most felesleges dolgokat gyorsan ki is pakolja ott.
Az elmúlt hatokban annyit jött és ment, aludt erdőben, fogadóban, két nemesi rezidencián, Lau egykori otthonában, valamint gyümölcsfa barátságos lombjai alatt a földön, hogy kissé nehezére esik elhinnie, hogy a szoba, amit magának választott, most már tényleg olyan otthona lehet, amit nem kell elhagynia pár napon belül végleg, és ahová akkor térhet vissza, mikor csak akar. Mégis ez az egyetlen gondolat az, ami hittel és reménnyel tölti el, ez az, ami annak ellenére is, hogy a második pálinka elbódította kissé, erőt önt belé, hogy forduljon vissza Lauval, és ne maradjon itt ledőlve az ágyra, megpróbálva kipihenni és elfelejteni mindent, ami csak történt vele, és amit ki kellene pihennie, de még inkább elfelejtenie. Persze utóbbi mindenképpen csak illúzió. Van, amit nem lehet elfelejteni soha.
Olyan szép ruhákat kapott Naitól ajándékba, amilyenekről korábban soha még csak nem is álmodott, egy igazi nemesnek született, városi lány ruháit, amelyeket azonban bármennyire is szeretett volna, sohasem volt alkalma viselni. Másnap kitört a lázadás a nemesek ellen, amibe majdnem belehalt ő is és Lau is, pusztán azért, mert éppen egy arisztokrata házában tartózkodtak. Azóta ezek a ruhák csak arra voltak jók, hogy koszolódjanak, gyűrődjenek, miközben alszanak rajtuk, hogy legalább ne a hideg és kemény földön kelljen, így neki maradtak az otthonról hozott egyszerű nadrágok és kockás ingek, amelyeket nagyon szívesen cserélne már másra.
Kissé álmodozva, ehhez képest mégis gyorsan hajtogatja őket a tiszta ágyra, aztán még egyszer szétnéz, nagyon remélve, hogy a lehető leghamarabb itt lehet majd újra. Minden gyönyörű, a levegő pedig bár ugyan kissé állott, de ezzel egyetlen rövidebb esti szellőztetéssel lehet majd segíteni, miután Lauval visszatértek.
Kicsit azért viszonylagos sietsége ellenére is elpiszmog a pakolással, így történhet meg, hogy nincs ott Lau mellett, amikor látja, hogy a lány bekopog az Öreg házába. Ugyan követné őt a világ végére is, de azért nem lóghat örökké a nyakán, így, ahogyan azt már korábban megígérte türelmesen vár a szekérnél immáron majdnem üres táskájával.
Csak játéknyulait hagyta benne, akiket nem szívesen hagyna magukra itt, és a varázsitalokat, biztos, ami biztos alapon. A többi hely mind arra vár, hogy megtöltsék étellel és itallal.
Először a földet bámulja elgondolkodva a többiekre várva, mivel azonban mindez nem túl izgalmas, ösztönösen emeli tekintetét az égre, hogy formákat keressen a felhőkben ameddig nem jön senki.
Gondolatai az ég helyett mégis sokkal inkább a földön járnak, mivel alig várja, hogy végre elinduljanak, már csak azért is, hogy minél hamarabb visszatérhessenek ide.*
4636. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-25 16:44:45
Üzenet elküldve: 2019-02-25 16:44:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Csillaghullás//
*Nem tudja, mennyi idő telhetett el, mióta meditálni kezdett, de mire kinyitja a szemét, a szilánk okozta árok alján a csillag-kő már úgy tűnik, foghatóra hűlt.
Gyönyörű, lombzöld szilánk pihen az árok alján, olyan, mint a fák leveleinek színe, mint az erdőmélyi elf tekintetének zöldje. Pár szívdobbanásnyi ideig még vár, majd lenyúl az árok aljára és óvatosan kiemeli a szilánkot. Az érintés elemi erejű, legalábbis ő maga úgy érzi, fogalma sincs róla, hogy kívülről mit láthat az, aki ilyenkor ránéz.
Nem tudja, hogy Umon megérkezik-e, nem tudja, mi történik az eltelt időben, csak azt, hogy amikor eszmél, a nap már máshol jár az égen, mint akkor, amikor megérintette.
Zihálva tudatosul benne, hogy valami történt, de az Erdő Szívére sem tudja megmondani, hogy mi lehetett az. Lassan emeli fel a szilánkot, torz tükörképét fürkészi és valamiért késztetést érez arra, hogy összeolvadjon az égi kővel.
A mellkasára szorítja a követ és halk fohászt mormol, miközben valami megváltozik körülötte. Olyan érzés, mint amikor az a fekete halálmadár a mellkasába rágta magát, de valamiért mégis békés és megnyugtató.
Nem tudja, mi lesz az eredménye annak, hogy egy ilyen kővel osztja meg a testét, de nem érez félelmet, csak késztetést. Hisz a kő zöld, mint a lombokat alkotó levelek, mint a szeme színe.*
*Nem tudja, mennyi idő telhetett el, mióta meditálni kezdett, de mire kinyitja a szemét, a szilánk okozta árok alján a csillag-kő már úgy tűnik, foghatóra hűlt.
Gyönyörű, lombzöld szilánk pihen az árok alján, olyan, mint a fák leveleinek színe, mint az erdőmélyi elf tekintetének zöldje. Pár szívdobbanásnyi ideig még vár, majd lenyúl az árok aljára és óvatosan kiemeli a szilánkot. Az érintés elemi erejű, legalábbis ő maga úgy érzi, fogalma sincs róla, hogy kívülről mit láthat az, aki ilyenkor ránéz.
Nem tudja, hogy Umon megérkezik-e, nem tudja, mi történik az eltelt időben, csak azt, hogy amikor eszmél, a nap már máshol jár az égen, mint akkor, amikor megérintette.
Zihálva tudatosul benne, hogy valami történt, de az Erdő Szívére sem tudja megmondani, hogy mi lehetett az. Lassan emeli fel a szilánkot, torz tükörképét fürkészi és valamiért késztetést érez arra, hogy összeolvadjon az égi kővel.
A mellkasára szorítja a követ és halk fohászt mormol, miközben valami megváltozik körülötte. Olyan érzés, mint amikor az a fekete halálmadár a mellkasába rágta magát, de valamiért mégis békés és megnyugtató.
Nem tudja, mi lesz az eredménye annak, hogy egy ilyen kővel osztja meg a testét, de nem érez félelmet, csak késztetést. Hisz a kő zöld, mint a lombokat alkotó levelek, mint a szeme színe.*
4635. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-25 16:07:06
Üzenet elküldve: 2019-02-25 16:07:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csillaghullás//
- Az. *mosolyog megerősítésként Lyzire. Tudja, hogy nyusziviola nem létezik, de ha létezne, olyan szeretni való volna, mint az elf erdőkirálynő.
Ő maga sem szeretné megtörni a pillanatot, hagyja, hogy Lyz simogassa a kezét, a fejét a vállán pihentesse, ő meg csak nézi az egymásba fonódó kezüket és átadja magát a pillanatnak. Mindenki szeret tisztán látni, de vannak momentumok, amikor nem kell tisztán látni, csak élvezni a helyzetet.
Csak akkor zökken ki, amikor megpillantja az égen azt a valamit és akkor is csak azért, mert még sohasem látott ilyet korábban.
Nem jó szívvel kel fel, de a kíváncsisága most győzedelmeskedik és elkészülnek, hogy lóval induljanak meg. Bár ő maga nem jön zavarba, annyira szerette azt a pár pillanatot, de a készülődésben észre sem veszi Lyz zavarát.
Aztán pedig lóra szállnak és megindulnak a szétváló és földet érő szilánkok felé.*
- Ott meg a másik. *mutat nem messze attól, amit Lyz talált.*
- Itt találkozunk, egy neked, egy nekem, aztán meglátjuk. *vigyorog a helyzeten. Nem tartja veszélyesnek a dolgot, így el meri engedni szíve kuglófjának elfszabású mazsoláját.
A helyszínre érve kisebb kráter közepén pedig ott a szilánk. Kissé tétovázva érinti meg, de elsőre a meleg kődarab, de kicsit vár, Lyz felé tekint, majd ha teheti végre, kezébe veszi a szilánkot.*
//Csillaghullás//
- Az. *mosolyog megerősítésként Lyzire. Tudja, hogy nyusziviola nem létezik, de ha létezne, olyan szeretni való volna, mint az elf erdőkirálynő.
Ő maga sem szeretné megtörni a pillanatot, hagyja, hogy Lyz simogassa a kezét, a fejét a vállán pihentesse, ő meg csak nézi az egymásba fonódó kezüket és átadja magát a pillanatnak. Mindenki szeret tisztán látni, de vannak momentumok, amikor nem kell tisztán látni, csak élvezni a helyzetet.
Csak akkor zökken ki, amikor megpillantja az égen azt a valamit és akkor is csak azért, mert még sohasem látott ilyet korábban.
Nem jó szívvel kel fel, de a kíváncsisága most győzedelmeskedik és elkészülnek, hogy lóval induljanak meg. Bár ő maga nem jön zavarba, annyira szerette azt a pár pillanatot, de a készülődésben észre sem veszi Lyz zavarát.
Aztán pedig lóra szállnak és megindulnak a szétváló és földet érő szilánkok felé.*
- Ott meg a másik. *mutat nem messze attól, amit Lyz talált.*
- Itt találkozunk, egy neked, egy nekem, aztán meglátjuk. *vigyorog a helyzeten. Nem tartja veszélyesnek a dolgot, így el meri engedni szíve kuglófjának elfszabású mazsoláját.
A helyszínre érve kisebb kráter közepén pedig ott a szilánk. Kissé tétovázva érinti meg, de elsőre a meleg kődarab, de kicsit vár, Lyz felé tekint, majd ha teheti végre, kezébe veszi a szilánkot.*
4634. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-25 15:13:45
Üzenet elküldve: 2019-02-25 15:13:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
- Köszönöm…
*Feleli halkan, lesütött szemmel, mikor Thim megdicséri a süteményét. Ilidrion közeledését a tűzhöz rossz lelkiismerettel figyeli. Igaz, a saját ruhája még inkább elázott, de őt a pokróc melegíti, s hamarosan kezdi érezni arcán a lángok hőjét is.*
- Köszönjük, Thim! Nekem háromszor ilyen sokáig tartott volna.
*A mesterek körüli beszélgetés jó közös témának bizonyul, s örömmel hallja, hogy más is Abogr mesterhez készül rajta kívül, méghozzá ugyanazon mágiaággal.*
- Akkor remélem, gyakran találkozunk a Mágustoronyban. Akár tanulhatnánk is olykor együtt.
*A javaslatot kimondva merészebbnek érzi, mint ahogy a fejében hangzott, ezért megnyúlik a képe.*
- Mármint… mármint ha… nem bánod…
*Ilidrion szavaira visszakérdez.*
- Egyébként te milyen mestert is keresel?
*Később érdeklődésére Lyll mestere felől egy kicsit elgondolkodik.*
- Nem tudom egészen pontosan. Azt hiszem, talán láttam a Mágustornyot, mikor idefelé tartottam, de nem vagyok benne egészen biztos. Elég ijesztő helyen van, egyedül nem is mennék oda igazán szívesen.
*Aztán hirtelen eszébe jut valami.*
- Szerencsére van nálunk más mágiatanuló is, együtt sokkal könnyebb. Tényleg!
*Élénkül fel.*
- Egyszer gyertek el meglátogatni minket! Itt lakunk, a folyón lentebb, pontosabban annak közelében. Egy nagy U-alakú épület és néhány melléképület. Vannak ám vendégszobáink, ott is alhattok ám. Bárkit szívesen vendégül látunk, ha egy kicsit be tud segíteni cserébe. Van könyvtárunk is!
*Aztán lehalkítja a hangját.*
- Csak még… elég kevés mágiatémájú könyv van benne. De már tervezzük, hogy újakat veszünk. Nagyon kedves hely egyébként, biztosan nagyon tetszene neked, Ilidrion.
*Mosolyog az elfre.*
- De te is szépnek találnád, Thim. Nem csak a folyó van közel, hanem egy tó is.
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
- Köszönöm…
*Feleli halkan, lesütött szemmel, mikor Thim megdicséri a süteményét. Ilidrion közeledését a tűzhöz rossz lelkiismerettel figyeli. Igaz, a saját ruhája még inkább elázott, de őt a pokróc melegíti, s hamarosan kezdi érezni arcán a lángok hőjét is.*
- Köszönjük, Thim! Nekem háromszor ilyen sokáig tartott volna.
*A mesterek körüli beszélgetés jó közös témának bizonyul, s örömmel hallja, hogy más is Abogr mesterhez készül rajta kívül, méghozzá ugyanazon mágiaággal.*
- Akkor remélem, gyakran találkozunk a Mágustoronyban. Akár tanulhatnánk is olykor együtt.
*A javaslatot kimondva merészebbnek érzi, mint ahogy a fejében hangzott, ezért megnyúlik a képe.*
- Mármint… mármint ha… nem bánod…
*Ilidrion szavaira visszakérdez.*
- Egyébként te milyen mestert is keresel?
*Később érdeklődésére Lyll mestere felől egy kicsit elgondolkodik.*
- Nem tudom egészen pontosan. Azt hiszem, talán láttam a Mágustornyot, mikor idefelé tartottam, de nem vagyok benne egészen biztos. Elég ijesztő helyen van, egyedül nem is mennék oda igazán szívesen.
*Aztán hirtelen eszébe jut valami.*
- Szerencsére van nálunk más mágiatanuló is, együtt sokkal könnyebb. Tényleg!
*Élénkül fel.*
- Egyszer gyertek el meglátogatni minket! Itt lakunk, a folyón lentebb, pontosabban annak közelében. Egy nagy U-alakú épület és néhány melléképület. Vannak ám vendégszobáink, ott is alhattok ám. Bárkit szívesen vendégül látunk, ha egy kicsit be tud segíteni cserébe. Van könyvtárunk is!
*Aztán lehalkítja a hangját.*
- Csak még… elég kevés mágiatémájú könyv van benne. De már tervezzük, hogy újakat veszünk. Nagyon kedves hely egyébként, biztosan nagyon tetszene neked, Ilidrion.
*Mosolyog az elfre.*
- De te is szépnek találnád, Thim. Nem csak a folyó van közel, hanem egy tó is.
4633. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-25 14:32:05
Üzenet elküldve: 2019-02-25 14:32:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
//Otthon//
*Viel szavai a szarvasról egészen fellelkesítik.*
- Ó, de jó is lenne! Rebéleb, látunk bajd errefelé is néhányat! Nagyon szívesen begetetnéb őket veled valabi finobsággal.
*Meglepi az ölelés, azonnal bele is pirul, nem szokott hozzá az érintésekhez idegenektől. De közben mosolyog, bár kissé zavartan.*
- Nagyon kedves vagy, Viel! Az tényleg jól esne.
*Viel szobaválasztását nagyon helyesli.*
- Az nagyon szép lesz! Azt hiszeb, csak hárob szoba néz a tóra. Ha neb bánod, akkor inkább veled szebben laknék, hátha bás is nagyon szeretne olyan szobát. Nekeb beg bárbilyen szoba jó. És bégiscsak szobszédok leszünk.
*A tündérlány intelmére bólogat, igyekszik vigyázni magára.
Lauval csendes pillanatot osztanak meg, s máris erősebben kötődik hozzá, mint korábban. Azt nem merné feltételezni sem, hogy a dolog kölcsönös, de neki jó érzés így gondolni rá.
YIlanda és Angu társaságát nagyon szívesen fogadja, egyedül nem szívesen maradt volna ebben a roppant nagy házban. Egy ilyen roppant kis szerzetként. Igazság szerint számít rá, ahogy Lau is, hogy itt messze a várostól egy kicsit félelmetes lesz az éjszaka. Talán inkább ő kopog majd be Viel szobájába, mert nem fog tudni aludni egyedül. Angu javaslatára kicsit restelkedőn ereszti le a fejét, aztán úgy néz fel.*
- De… de neb vagyok olyan beteg. A házibunkában úgyis felbelegszeb. Deb akarob vesztegetni az időt, szeretnéb, ha bire visszajönnek a többiek, a szobák lakhatóak lennének. Vigyázok bagabra, ígéreb!
*Mosolyog fel őszintén. Az más kérdés, hogy mennyire hiteles.
Amint a csapat szétválik, hogy szobát foglaljon, tekintete Vielt keresi, de nem találja. Utánasiet abba az épületszárnyba, ahol a tóra néző szobák vannak és hívogatni kezdi, de sajnos sehol nincs. Azt gondolja, már kivonult a többiekkel, ezért az épületszárny végében lévő, utolsó, baloldali szobába lép, mely a bejáratra néz. Elvileg itt lesz majd az ő szobája. Látja, ahogy a csapat szedelőzködik odakint. Ahogy körbe néz a helyiségben, elfogódottság vesz rajta erőt. Ám aztán elereszti érzéseit, mert YIlanda toppan be. A sok figyelmességtől kezdi egészen gyengécskének érezni magát, mintha nem akarna csalódást okozni azoknak, akik ennyire kímélni szeretnék.*
- Oh, igazából neb buszáj itt kezdeni… és… és inkább szeretnék gyorsan haladni, bielőtt visszaérnek.
*A dicséretre kissé riadtan pillant YIlandára, de azonnal el is mosolyodik.*
- Oh, szívesen cserélek veled, ha szeretnéd! Én igazán bárhol nagyon jól érzeb bagab!
*S máris igyekszik munkához látni, elvégre még nem tudja, hol talál egyáltalán tiszta ágyneműt. Első tippje a láda, ezért belenéz.*
//Otthon//
*Viel szavai a szarvasról egészen fellelkesítik.*
- Ó, de jó is lenne! Rebéleb, látunk bajd errefelé is néhányat! Nagyon szívesen begetetnéb őket veled valabi finobsággal.
*Meglepi az ölelés, azonnal bele is pirul, nem szokott hozzá az érintésekhez idegenektől. De közben mosolyog, bár kissé zavartan.*
- Nagyon kedves vagy, Viel! Az tényleg jól esne.
*Viel szobaválasztását nagyon helyesli.*
- Az nagyon szép lesz! Azt hiszeb, csak hárob szoba néz a tóra. Ha neb bánod, akkor inkább veled szebben laknék, hátha bás is nagyon szeretne olyan szobát. Nekeb beg bárbilyen szoba jó. És bégiscsak szobszédok leszünk.
*A tündérlány intelmére bólogat, igyekszik vigyázni magára.
Lauval csendes pillanatot osztanak meg, s máris erősebben kötődik hozzá, mint korábban. Azt nem merné feltételezni sem, hogy a dolog kölcsönös, de neki jó érzés így gondolni rá.
YIlanda és Angu társaságát nagyon szívesen fogadja, egyedül nem szívesen maradt volna ebben a roppant nagy házban. Egy ilyen roppant kis szerzetként. Igazság szerint számít rá, ahogy Lau is, hogy itt messze a várostól egy kicsit félelmetes lesz az éjszaka. Talán inkább ő kopog majd be Viel szobájába, mert nem fog tudni aludni egyedül. Angu javaslatára kicsit restelkedőn ereszti le a fejét, aztán úgy néz fel.*
- De… de neb vagyok olyan beteg. A házibunkában úgyis felbelegszeb. Deb akarob vesztegetni az időt, szeretnéb, ha bire visszajönnek a többiek, a szobák lakhatóak lennének. Vigyázok bagabra, ígéreb!
*Mosolyog fel őszintén. Az más kérdés, hogy mennyire hiteles.
Amint a csapat szétválik, hogy szobát foglaljon, tekintete Vielt keresi, de nem találja. Utánasiet abba az épületszárnyba, ahol a tóra néző szobák vannak és hívogatni kezdi, de sajnos sehol nincs. Azt gondolja, már kivonult a többiekkel, ezért az épületszárny végében lévő, utolsó, baloldali szobába lép, mely a bejáratra néz. Elvileg itt lesz majd az ő szobája. Látja, ahogy a csapat szedelőzködik odakint. Ahogy körbe néz a helyiségben, elfogódottság vesz rajta erőt. Ám aztán elereszti érzéseit, mert YIlanda toppan be. A sok figyelmességtől kezdi egészen gyengécskének érezni magát, mintha nem akarna csalódást okozni azoknak, akik ennyire kímélni szeretnék.*
- Oh, igazából neb buszáj itt kezdeni… és… és inkább szeretnék gyorsan haladni, bielőtt visszaérnek.
*A dicséretre kissé riadtan pillant YIlandára, de azonnal el is mosolyodik.*
- Oh, szívesen cserélek veled, ha szeretnéd! Én igazán bárhol nagyon jól érzeb bagab!
*S máris igyekszik munkához látni, elvégre még nem tudja, hol talál egyáltalán tiszta ágyneműt. Első tippje a láda, ezért belenéz.*
4632. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-25 13:08:49
Üzenet elküldve: 2019-02-25 13:08:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
//Otthon//
//Lyllinor//
*Némileg felvillanyozza, hogy a többiek mennyire aggódnak a beteg gnóm kislányért, így neki már igazán nem kell hangot adnia egyébnek, mert az már csak dagályosítaná a dolgokat.*
~Szóval itt marad velem szobát berendezni, de akkor meg nekem kell figyelni rá.~*Fordul Lyllinor felé ijedt tekintettel, nem igazán tudja, hogy jó kezekben lesz-e így a kislány, nem az a tipikus babusgatós anyatípus.*
~Talán be kéne tekernem néhány pokrócba, jól összecsomózni, aztán bevágni a szoba sarkába, amíg én begyújtok, aztán vinném magammal a vállamon.~*Ez így elgondolva egészen jó ötletnek hangzik, bár elképzelve már kicsit nevetséges köntöst vesz magára.*
-Akkor azt hiszem, megjelölöm a szobámat.*Veszi a vállára a motyóját és követve a megbeszélteket, behajítja az ágyára, majd megindul abba az irányba, amerre Lyllinor szobáját gondolja, csupán néhány percet vesz igénybe, nem vacakol most sokat a berendezés megcsodálásán, nem annak van most az ideje.
Odaérve bekopog, aztán benyit, ha megkapja az engedélyt a bent lévőtől.*
-A te szobád fűtjük be legelőször, rendben? Addig takarózzál egy kicsit be, mert ha addig lesz nagyobb bajod, amíg rám vagy bízva, biztosan kapok érte.*Magyarázza meg a hirtelen támadt nagy féltést, miközben az ajtófélfának támasztja a vállát, néha lopva kinéz a folyosóra, hogy Anguék visszatértek-e már. Ha meglátja, bizonyosan jelez neki egy intéssel, hogy melyik szobába kell jönnie.*
-Szép szoba, jó választás.
//Otthon//
//Lyllinor//
*Némileg felvillanyozza, hogy a többiek mennyire aggódnak a beteg gnóm kislányért, így neki már igazán nem kell hangot adnia egyébnek, mert az már csak dagályosítaná a dolgokat.*
~Szóval itt marad velem szobát berendezni, de akkor meg nekem kell figyelni rá.~*Fordul Lyllinor felé ijedt tekintettel, nem igazán tudja, hogy jó kezekben lesz-e így a kislány, nem az a tipikus babusgatós anyatípus.*
~Talán be kéne tekernem néhány pokrócba, jól összecsomózni, aztán bevágni a szoba sarkába, amíg én begyújtok, aztán vinném magammal a vállamon.~*Ez így elgondolva egészen jó ötletnek hangzik, bár elképzelve már kicsit nevetséges köntöst vesz magára.*
-Akkor azt hiszem, megjelölöm a szobámat.*Veszi a vállára a motyóját és követve a megbeszélteket, behajítja az ágyára, majd megindul abba az irányba, amerre Lyllinor szobáját gondolja, csupán néhány percet vesz igénybe, nem vacakol most sokat a berendezés megcsodálásán, nem annak van most az ideje.
Odaérve bekopog, aztán benyit, ha megkapja az engedélyt a bent lévőtől.*
-A te szobád fűtjük be legelőször, rendben? Addig takarózzál egy kicsit be, mert ha addig lesz nagyobb bajod, amíg rám vagy bízva, biztosan kapok érte.*Magyarázza meg a hirtelen támadt nagy féltést, miközben az ajtófélfának támasztja a vállát, néha lopva kinéz a folyosóra, hogy Anguék visszatértek-e már. Ha meglátja, bizonyosan jelez neki egy intéssel, hogy melyik szobába kell jönnie.*
-Szép szoba, jó választás.
4631. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-25 12:03:42
Üzenet elküldve: 2019-02-25 12:03:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csillaghullás//
//Tinthereth//
*Végre bekötözésre került a sebe és így már mehetne is a dolgára, de természetesen a jelen események nagyban befolyásolják a következő lépését. A patkányok már kifutottak és hamarosan ő is elindul utánuk és az elf után, aki szemfülesen veszi észre, hogy a közelükben két szilánkot is oda sodort a jó szerencse.*
- Köszönöm. *Mondja határozottan és gyorsan a másiknak a sebkötözésre tett erőfeszítésére. Majd feltápászkodik és azonnal elindul a füstölgő kráterek irányába. Nem is kell olyan sok idő, hogy megpillanthassa a szemet gyönyörködtető kis égi jövevényt. Látja ugyan, hogy még sistereg, de ekkor letör egy ágat és azzal piszkálja meg, hogy birtokába vehesse.
A két kis jószág visszamászik gazdájára, hogy ott ismét megpihenjenek, majd Throggot közelebb hajol a szilánkhoz, hogy jobban megvizsgálja annak összetevőit.*
- Óvatosan! *Kommentálja a másik megjegyzését a kövek hőfokát illetően, de már érzi, hogy valami páratlanra bukkantak itt a fák között.*
//Tinthereth//
*Végre bekötözésre került a sebe és így már mehetne is a dolgára, de természetesen a jelen események nagyban befolyásolják a következő lépését. A patkányok már kifutottak és hamarosan ő is elindul utánuk és az elf után, aki szemfülesen veszi észre, hogy a közelükben két szilánkot is oda sodort a jó szerencse.*
- Köszönöm. *Mondja határozottan és gyorsan a másiknak a sebkötözésre tett erőfeszítésére. Majd feltápászkodik és azonnal elindul a füstölgő kráterek irányába. Nem is kell olyan sok idő, hogy megpillanthassa a szemet gyönyörködtető kis égi jövevényt. Látja ugyan, hogy még sistereg, de ekkor letör egy ágat és azzal piszkálja meg, hogy birtokába vehesse.
A két kis jószág visszamászik gazdájára, hogy ott ismét megpihenjenek, majd Throggot közelebb hajol a szilánkhoz, hogy jobban megvizsgálja annak összetevőit.*
- Óvatosan! *Kommentálja a másik megjegyzését a kövek hőfokát illetően, de már érzi, hogy valami páratlanra bukkantak itt a fák között.*
4630. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-25 09:35:12
Üzenet elküldve: 2019-02-25 09:35:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csillaghullás//
//Throggot//
*A hangokra ő is felfigyel, és sajnálja, hogy nem marad ideje megfigyelni az égi jelenségeket. Mint a csillagok nagy imádója, hatalmas örömöt jelentene neki egészében végignézni, de most megelégszik egy-egy pillantással, ahogy az óriás sebét kötözi.
A durranásra összerezzen kicsit, és sietősre váltja a seb ellátását, a vérfű virágokat ráteszi, és a vérzés miatt szoros kötést készít - már amennyire egy vézna elf ereje elég egy óriás lábának szoros megkötéséhez.
Mire a csillagok leesnek, már majdnem kész van, és ahogy Throggot megszólal, maga is feláll, hogy induljanak.*
- Menjünk. - *Ért egyet egyszerűen, és egy közeli helyen két szilánk becsapódását is látta, így azok felé közelít, hátha egymáshoz közelieket figyelnek meg, és megosztják a tudásukat.
Tinthereth először csak messzebbről figyeli meg a füstölgő valamit, majd lassan közelít, de ujjait még nem közelíti hozzá.*
- Nagyon forró... - *Kommentálja az óriásnak, ha az ott van a környéken.*
//Throggot//
*A hangokra ő is felfigyel, és sajnálja, hogy nem marad ideje megfigyelni az égi jelenségeket. Mint a csillagok nagy imádója, hatalmas örömöt jelentene neki egészében végignézni, de most megelégszik egy-egy pillantással, ahogy az óriás sebét kötözi.
A durranásra összerezzen kicsit, és sietősre váltja a seb ellátását, a vérfű virágokat ráteszi, és a vérzés miatt szoros kötést készít - már amennyire egy vézna elf ereje elég egy óriás lábának szoros megkötéséhez.
Mire a csillagok leesnek, már majdnem kész van, és ahogy Throggot megszólal, maga is feláll, hogy induljanak.*
- Menjünk. - *Ért egyet egyszerűen, és egy közeli helyen két szilánk becsapódását is látta, így azok felé közelít, hátha egymáshoz közelieket figyelnek meg, és megosztják a tudásukat.
Tinthereth először csak messzebbről figyeli meg a füstölgő valamit, majd lassan közelít, de ujjait még nem közelíti hozzá.*
- Nagyon forró... - *Kommentálja az óriásnak, ha az ott van a környéken.*
4629. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-25 06:52:49
Üzenet elküldve: 2019-02-25 06:52:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
//Csillaghullás//
*Sheni amilyen bosszantó tud lenni, olyan szórakoztató és mosolyogtató is, és persze szerethető is, bárki bármit mondjon. A jelen esetben pedig, még olyannal is előáll, amivel Lyzt félig-meddig meggyőzi.*
- Nyusziviola? *Mosolygósan megcsóválja fejét a lehetetlen név hallatán, és tovább nem is próbálja győzködni az ezüsthajú elfet saját igazáról. Végeláthatatlan vita lenne belőle, vagy tényleg elrontana vele mindent, ami eddig kellemes mederben folyt. Nem szeretne újra összekapni, és talán kezdi megérteni, nem pedig vakon elhárítani Shen mondandóját. Ő maga sem tudta megmagyarázni a miérteket, csak az érzést, így hát ő is kénytelen elfogadni azt, ha mással történik ugyan ez.*
- Csak szeretek tisztán látni *jegyzi meg csendesen a fiú magyarázata után, a kialakult romantikus pillanatba pedig szótlanul olvad bele.
Amikor a mesélésre visszakérdez, Lyz csak bólogat néhány aprót, de közben csak Shen ujjaival babrál. Pillantását is az íjász ujjaknak szenteli, így nem láthatja azonnal a jelenséget. Csak akkor tekint fel, mikor külön megjegyzés is érkezik az aláhulló valamire.*
- Milyen érdekes. Mi lehet? *ül fel azonnal, de kezéből nem engedi a megkaparintott ujjakat egészen addig, míg Shen fel nem tápászkodik, mert abban a pillanatban ereszti el, és emeli fejét a válláról, amint úgy érzi, hogy ő felállna. Utólag jön zavarba az egésztől, amitől megint fülig elpirul, mivel addig, az apránként összemelegedő mozzanatok nem tűntek fel, így viszont, amikor szétrebbennek, még ha egy különös látvány miatt is, Lyznek mégis jobban esik pakolászni, és Boytára pakolni, mint az elf acélszín szemeibe nézni.*
- Menjünk, hátha megtaláljuk *lendül fel Boytára azonnal feladatra készen, s a korábban megfigyelt aláhulló valaminek az irányába indul. Smaragd szemeivel az erdőt pásztázza maga előtt. Fürkészi a különös valami után.*
- Nézd! Ott! *mutat arra a valamire, ami mellett nem sokkal meg is állítja a hátast.* Biztosan ez volt az.
*Szent meggyőződése, mert még sosem látott ilyet, és az erdőtől is merőben elüt, mint ami éppen most ért földet.*
//Íjászverseny//
//Csillaghullás//
*Sheni amilyen bosszantó tud lenni, olyan szórakoztató és mosolyogtató is, és persze szerethető is, bárki bármit mondjon. A jelen esetben pedig, még olyannal is előáll, amivel Lyzt félig-meddig meggyőzi.*
- Nyusziviola? *Mosolygósan megcsóválja fejét a lehetetlen név hallatán, és tovább nem is próbálja győzködni az ezüsthajú elfet saját igazáról. Végeláthatatlan vita lenne belőle, vagy tényleg elrontana vele mindent, ami eddig kellemes mederben folyt. Nem szeretne újra összekapni, és talán kezdi megérteni, nem pedig vakon elhárítani Shen mondandóját. Ő maga sem tudta megmagyarázni a miérteket, csak az érzést, így hát ő is kénytelen elfogadni azt, ha mással történik ugyan ez.*
- Csak szeretek tisztán látni *jegyzi meg csendesen a fiú magyarázata után, a kialakult romantikus pillanatba pedig szótlanul olvad bele.
Amikor a mesélésre visszakérdez, Lyz csak bólogat néhány aprót, de közben csak Shen ujjaival babrál. Pillantását is az íjász ujjaknak szenteli, így nem láthatja azonnal a jelenséget. Csak akkor tekint fel, mikor külön megjegyzés is érkezik az aláhulló valamire.*
- Milyen érdekes. Mi lehet? *ül fel azonnal, de kezéből nem engedi a megkaparintott ujjakat egészen addig, míg Shen fel nem tápászkodik, mert abban a pillanatban ereszti el, és emeli fejét a válláról, amint úgy érzi, hogy ő felállna. Utólag jön zavarba az egésztől, amitől megint fülig elpirul, mivel addig, az apránként összemelegedő mozzanatok nem tűntek fel, így viszont, amikor szétrebbennek, még ha egy különös látvány miatt is, Lyznek mégis jobban esik pakolászni, és Boytára pakolni, mint az elf acélszín szemeibe nézni.*
- Menjünk, hátha megtaláljuk *lendül fel Boytára azonnal feladatra készen, s a korábban megfigyelt aláhulló valaminek az irányába indul. Smaragd szemeivel az erdőt pásztázza maga előtt. Fürkészi a különös valami után.*
- Nézd! Ott! *mutat arra a valamire, ami mellett nem sokkal meg is állítja a hátast.* Biztosan ez volt az.
*Szent meggyőződése, mert még sosem látott ilyet, és az erdőtől is merőben elüt, mint ami éppen most ért földet.*
4628. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-24 22:02:04
Üzenet elküldve: 2019-02-24 22:02:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Csillaghullás//
*Nem örül Umon válaszának, pedig örülnie kellene neki. Ám tudja, így csak azzá vált, ami leginkább nem akart lenni. Újra.
Jéghideg pillantással néz az átkozott szerzetesre, akik kikényszerítette belőle ezt a szerepvállalást, de már nincs mit tenni. Elrendeltetett, legyen meg az Erdő Szívének akarata. Csak nehogy újra olyan útra lépjenek, mint Erdőmélyén.
Elfordítja arcát a többiektől, hogy ne láthassák a bosszús kifejezést, amely átfut rajta, majd széles léptekkel megindul arra, amerre a földet ért szilánkot sejti. Végül már futva szeli át a távolságot, hogy meg-megállva keressen-kutasson az égből aláhulló csillag-szilánk után.
Már azt hihetné, hogy elvétette az irányt, amikor érzékeny elf hallása halkan sistergő hangra lel tőle nem sokra. Óvatosan közelíti meg a helyet, hisz fogalma sincs, mi várhatja egy olyan helyen, ahol egy ilyen szilánk földet ért.
Egy bokorcsoport mögött aztán megleli a halkan sistergő égi követ. Jó lábnyi mélyen, egy karnyi széles, kör alakú árok közepén. Lassú lépésekkel közelíti csak meg, leguggol az árok szélére, hogy megnézhesse az alján pihenő, izzó szilánkdarabot. A forróságát az arcán érzi, tisztában van vele, hogy ha megérintené, bizonyosan odasülne az ujja, így csak leül a sarkára az árok szélén és onnan fürkészi a forróságot árasztó égi követ.
Azon gondolkodik, hogy talán ez valami jel, egy olyan jel, aminek jelentést kellene találnia. Úgy sejti, sokáig kell még várnia, míg a kő annyira kihűl, hogy megfoghassa, megvizsgálhassa. Míg vár, halk fohászba kezd. Szavai a Fákban Lakóhoz szállnak útmutatásért, segítségért és nyugalomért.*
*Nem örül Umon válaszának, pedig örülnie kellene neki. Ám tudja, így csak azzá vált, ami leginkább nem akart lenni. Újra.
Jéghideg pillantással néz az átkozott szerzetesre, akik kikényszerítette belőle ezt a szerepvállalást, de már nincs mit tenni. Elrendeltetett, legyen meg az Erdő Szívének akarata. Csak nehogy újra olyan útra lépjenek, mint Erdőmélyén.
Elfordítja arcát a többiektől, hogy ne láthassák a bosszús kifejezést, amely átfut rajta, majd széles léptekkel megindul arra, amerre a földet ért szilánkot sejti. Végül már futva szeli át a távolságot, hogy meg-megállva keressen-kutasson az égből aláhulló csillag-szilánk után.
Már azt hihetné, hogy elvétette az irányt, amikor érzékeny elf hallása halkan sistergő hangra lel tőle nem sokra. Óvatosan közelíti meg a helyet, hisz fogalma sincs, mi várhatja egy olyan helyen, ahol egy ilyen szilánk földet ért.
Egy bokorcsoport mögött aztán megleli a halkan sistergő égi követ. Jó lábnyi mélyen, egy karnyi széles, kör alakú árok közepén. Lassú lépésekkel közelíti csak meg, leguggol az árok szélére, hogy megnézhesse az alján pihenő, izzó szilánkdarabot. A forróságát az arcán érzi, tisztában van vele, hogy ha megérintené, bizonyosan odasülne az ujja, így csak leül a sarkára az árok szélén és onnan fürkészi a forróságot árasztó égi követ.
Azon gondolkodik, hogy talán ez valami jel, egy olyan jel, aminek jelentést kellene találnia. Úgy sejti, sokáig kell még várnia, míg a kő annyira kihűl, hogy megfoghassa, megvizsgálhassa. Míg vár, halk fohászba kezd. Szavai a Fákban Lakóhoz szállnak útmutatásért, segítségért és nyugalomért.*
4627. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-24 20:41:50
Üzenet elküldve: 2019-02-24 20:41:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Csillaghullás és a többiek//
- Na persze. *Vonja meg vállát egykedvűen, ami azt illeti ő is unja a saját maga által okozott perpatvart. Bizonyára senki sem érti meg mit miért tesz. Hamar cselekedett volna? S, ha a fa mögött álló megfeszített íjjal szemezett volna velük, s most a vessző valamelyikük torkából állna ki? Vajon akkor is ezt mondanák? Nem érdekes. Az erdő törvénye nem csak a barátságokról és a haragról szól, ahogy az életé sem, erről azonban nem fog most vitát nyitni, mert csak még inkább elharapózna a hangulat. Lehet itt babusgatni mindenkit. Pycta felcsattanására már inkább érdeklődéssel tárja ki szemeit kissé nagyobbra. Az elf végre számot adott, végre irányít is, nem csak elölről hív. Erre szükség van egy újraszerveződésnél, hisz a legutóbbi csapat is mivé lett. Hogy miért? Gyengekezűség miatt, de akkor Umon még nem volt, csak egy senki, aki gyakran véletlenül is nevetség tárgyává tette magát, csak, hogy kedveljék a körötte állók. Hát ebből elég volt. Állkapcsa megfeszül, s arcgödrei fodrozódó táncba kezdenek.*
- Értettem. *Mondja feltűnően tisztán és egyenesen Pyctára nézve. Arca nem árul el semmit, de annyi észrevehető, hogy mit eddig tett, azt most fejezte be. Emellett némi elégedettség is kiül arcára, de nem teszi szóvá, nem akarja megalázni a vezért.*
- Rendben, Pycta. *Immár, hogy végre vezérré válik, felesleges ismételgetnie, tudja a dolgát. Umon a háttérbe vonulva várakozik. A visszakapott tőrt és szablyáját némán, elegáns mozdulattal csúsztatja vissza tokjába. Egyenes tartással és méltósággal figyeli a történteket. Ha Asheelaxa gondolatait hallaná minden bizonnyal felnevetne, hisz a fekete fa rendjéről vajmi kevés eséllyel hallott, ahogyan arcán már nem létező stigmáit sem vehette észre, hiszen a szerzetes átalakulásának bőséggel része volt. Miképp az is, hogy már egyáltalán még csak hasonlítani sem hasonlít egy szerzetesre. Nem kíván beavatkozni az óriás ápolásába. Továbbra is azt gondolja, helyesen cselekedett, miképp azzal is tisztában van, hogy a szemét is kidobhatta volna, de nem tette. Asheelaxa köszöntését néma biccentéssel díjazza. Közben arra gondol, hogy vajon melyikük provokál most kit, s ki lépett feleslegesen közbe tudálékos intézkedésével. De nem szól, hisz Pycta utasította rá. A vezér szava pedig szent és sérthetetlen, főleg egy olyané, aki már ennyit letett az asztalra. Az ég hirtelen változik meg, s Umon is felkapja a tekintetét a csillagok hullására. Nem titkolja érdeklődését, csak mélán bólint.*
- Hamarosan követlek Pycta. *Nem hagyja magára a csapatot, nem bízik bennük, jóllehet ez nem ellenségességre, sokkal inkább újonc mivoltukra utal.* Még van egy kis elintéznivalóm. *Egy fa tövébe sétál, ahonnan mindenkit szemmel tarthat, majd magányosan leül, s hosszú tőrét kezdi el tisztogatni. Valea emléke nem maradhat szennyes, még egy ily tiszteletreméltó bestia vérétől sem, mint a behemóté.*
//Csillaghullás és a többiek//
- Na persze. *Vonja meg vállát egykedvűen, ami azt illeti ő is unja a saját maga által okozott perpatvart. Bizonyára senki sem érti meg mit miért tesz. Hamar cselekedett volna? S, ha a fa mögött álló megfeszített íjjal szemezett volna velük, s most a vessző valamelyikük torkából állna ki? Vajon akkor is ezt mondanák? Nem érdekes. Az erdő törvénye nem csak a barátságokról és a haragról szól, ahogy az életé sem, erről azonban nem fog most vitát nyitni, mert csak még inkább elharapózna a hangulat. Lehet itt babusgatni mindenkit. Pycta felcsattanására már inkább érdeklődéssel tárja ki szemeit kissé nagyobbra. Az elf végre számot adott, végre irányít is, nem csak elölről hív. Erre szükség van egy újraszerveződésnél, hisz a legutóbbi csapat is mivé lett. Hogy miért? Gyengekezűség miatt, de akkor Umon még nem volt, csak egy senki, aki gyakran véletlenül is nevetség tárgyává tette magát, csak, hogy kedveljék a körötte állók. Hát ebből elég volt. Állkapcsa megfeszül, s arcgödrei fodrozódó táncba kezdenek.*
- Értettem. *Mondja feltűnően tisztán és egyenesen Pyctára nézve. Arca nem árul el semmit, de annyi észrevehető, hogy mit eddig tett, azt most fejezte be. Emellett némi elégedettség is kiül arcára, de nem teszi szóvá, nem akarja megalázni a vezért.*
- Rendben, Pycta. *Immár, hogy végre vezérré válik, felesleges ismételgetnie, tudja a dolgát. Umon a háttérbe vonulva várakozik. A visszakapott tőrt és szablyáját némán, elegáns mozdulattal csúsztatja vissza tokjába. Egyenes tartással és méltósággal figyeli a történteket. Ha Asheelaxa gondolatait hallaná minden bizonnyal felnevetne, hisz a fekete fa rendjéről vajmi kevés eséllyel hallott, ahogyan arcán már nem létező stigmáit sem vehette észre, hiszen a szerzetes átalakulásának bőséggel része volt. Miképp az is, hogy már egyáltalán még csak hasonlítani sem hasonlít egy szerzetesre. Nem kíván beavatkozni az óriás ápolásába. Továbbra is azt gondolja, helyesen cselekedett, miképp azzal is tisztában van, hogy a szemét is kidobhatta volna, de nem tette. Asheelaxa köszöntését néma biccentéssel díjazza. Közben arra gondol, hogy vajon melyikük provokál most kit, s ki lépett feleslegesen közbe tudálékos intézkedésével. De nem szól, hisz Pycta utasította rá. A vezér szava pedig szent és sérthetetlen, főleg egy olyané, aki már ennyit letett az asztalra. Az ég hirtelen változik meg, s Umon is felkapja a tekintetét a csillagok hullására. Nem titkolja érdeklődését, csak mélán bólint.*
- Hamarosan követlek Pycta. *Nem hagyja magára a csapatot, nem bízik bennük, jóllehet ez nem ellenségességre, sokkal inkább újonc mivoltukra utal.* Még van egy kis elintéznivalóm. *Egy fa tövébe sétál, ahonnan mindenkit szemmel tarthat, majd magányosan leül, s hosszú tőrét kezdi el tisztogatni. Valea emléke nem maradhat szennyes, még egy ily tiszteletreméltó bestia vérétől sem, mint a behemóté.*
4626. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-24 19:26:10
Üzenet elküldve: 2019-02-24 19:26:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az örök magányosok útja//
//Tintereth és aki még velük tart//
*A dolgok valóban nyugodni látszanak és a hatalmas mohás mamlasz lelke is kezdi elfogadni a helyzetet, még akkor is, hogy ha jó darabig tüske lesz benne a bolond szerzetes iránt. Pycta irányító szavai után már mindenki elfogadja a tényeket, hogy valóban a rend lett úrrá a káoszon. Throggot így végre megkaphatja a kellő ellátást, amely ha nem is olyan sürgető, de még is el fog kelleni. Az elffel tart és a hívásra bólint egyet. Patkányai mostanra érzékelik a nyugalmat és így Throggot köpenye alá bújnak.*
- Nem akartam a tőrrel a lábamban sétálni. Inkább kihúztam. Nem olyan komoly a seb. Ha gyorsan ellátják begyógyul. *Ahogy sétál a társaival csak egyet kettőt biceg pusztán. Egyrészt tényleg nem vészes a sérülés, másrészt ő a rettegett hegyi rém aki nem fogja megadni az örömöt, hogy gyengének látszón. Tehát a büszkesége nem engedi.
Ahogy haladnak a kijelölt hely felé, hogy elássak a sebeit az elf felajánl neki egy ülőhelyet, amelyet el is fogad.*
-Jó lesz. *Majd le is ül minden további reakció nélkül. Amint elfoglalja a helyét és várja a kezelést kínjában feltekint az égre. Szemei kikerekednek a látott hulló csillagokon és leginkább azon, amely egyben maradva a föld felé hullik. Ahogy látja, hogy a relatíve közelükben is lehullik jó pár darab úgy csettint egyet és két patkánya nyomban a vállán terem. Ekkor Throggot a levegőbe szagol mint egy jelezve kis társainak, hogy tudják mi a teendőjük. Throggot is szagmintát keres és begyűjt minden információt a vadászathoz. Ezúttal nem halat és békákat vadásznak majd, hanem égi köveket. Izgatottá válik és az elfre tekint.*
- Indulnunk kell! *Adja egyértelmű jelét, hogy itt nem lehet várakozni hiszen a jelek még eltűnnek. Patkányai azonnal útnak is indulnak, hogy a friss nyomokat kövessék. Throggot pedig alig várja a kezelés végét.*
//Tintereth és aki még velük tart//
*A dolgok valóban nyugodni látszanak és a hatalmas mohás mamlasz lelke is kezdi elfogadni a helyzetet, még akkor is, hogy ha jó darabig tüske lesz benne a bolond szerzetes iránt. Pycta irányító szavai után már mindenki elfogadja a tényeket, hogy valóban a rend lett úrrá a káoszon. Throggot így végre megkaphatja a kellő ellátást, amely ha nem is olyan sürgető, de még is el fog kelleni. Az elffel tart és a hívásra bólint egyet. Patkányai mostanra érzékelik a nyugalmat és így Throggot köpenye alá bújnak.*
- Nem akartam a tőrrel a lábamban sétálni. Inkább kihúztam. Nem olyan komoly a seb. Ha gyorsan ellátják begyógyul. *Ahogy sétál a társaival csak egyet kettőt biceg pusztán. Egyrészt tényleg nem vészes a sérülés, másrészt ő a rettegett hegyi rém aki nem fogja megadni az örömöt, hogy gyengének látszón. Tehát a büszkesége nem engedi.
Ahogy haladnak a kijelölt hely felé, hogy elássak a sebeit az elf felajánl neki egy ülőhelyet, amelyet el is fogad.*
-Jó lesz. *Majd le is ül minden további reakció nélkül. Amint elfoglalja a helyét és várja a kezelést kínjában feltekint az égre. Szemei kikerekednek a látott hulló csillagokon és leginkább azon, amely egyben maradva a föld felé hullik. Ahogy látja, hogy a relatíve közelükben is lehullik jó pár darab úgy csettint egyet és két patkánya nyomban a vállán terem. Ekkor Throggot a levegőbe szagol mint egy jelezve kis társainak, hogy tudják mi a teendőjük. Throggot is szagmintát keres és begyűjt minden információt a vadászathoz. Ezúttal nem halat és békákat vadásznak majd, hanem égi köveket. Izgatottá válik és az elfre tekint.*
- Indulnunk kell! *Adja egyértelmű jelét, hogy itt nem lehet várakozni hiszen a jelek még eltűnnek. Patkányai azonnal útnak is indulnak, hogy a friss nyomokat kövessék. Throggot pedig alig várja a kezelés végét.*
4625. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-24 19:03:57
Üzenet elküldve: 2019-02-24 19:03:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Álomképek//
- Nem törtél be. Én hívtalak. *ráncolja a homlokát.* - Ortas vendég itt. Több, mint vendég *javítja ki magát azonnal. Már-már megmosolyogtató, hogy a férfi néhány szívdobbanásnál tovább nem bír tétlenül ülni. Sejti, hogy e buzgalmat főleg a szokatlan helyzet szüli, s ha megpróbálja csak úgy elfojtani, attól csak még kényelmetlenebbül fogja érezni magát a másik.*
- Nem kell a földre vackolnod. Aludhatsz a bácsikám fekhelyén *mutat a pokróccal letakart ágyra.* - Én meg a sajátomon ott az ablak alatt. Megférünk *mondja mosolyogva* - és a tüzelő is elég lesz reggelig. De ha segíteni akarsz, hát hozz be egy kis havat a vedrekben, hogy melegíthessek egy kis vizet mosdáshoz, mielőtt leülünk vacsorázni.
*Ügyel rá, hogy mindig adjon ki valami munkát Ortasnak, hogy véletlenül se érezze magát haszontalannak. A pokrócok kirázásánál határozottan örül neki, hogy van segítsége. A por ennyi idő alatt eléggé megült mindent, őt pedig eléggé kimerítette a hosszú út. Így aztán nem csoda, ha a szerény vacsora után hamar el is nyomja az álom. Egy kicsit még aggodalmaskodik, hogy biztos kényelmes fekhelyet készített-e össze Ortasnak, és az is eszébe jut, hogy lefekvés előtt még szeretett volna kicsit alaposabban lemosdani, míg meleg az üstben a víz, de a fáradtság meggyőzi róla, hogy nem lesz bűn azt holnapra halasztani.
Azt hinné az ember, hogy az elcsigázott test álom nélküli alvásba zuhan. Talán igaz is a legtöbbször. Ám Kaiykót nem ringatja ilyesmi zavartalan pihenésbe.
~ Ez a forrás. Ide zúdul minden vérvörös folyó a világból ez a Hely, ahol árad, árad a sötét, mint a férgek az egykor volt élet húsán. Enyészet bűze habzik a vízen, a malom kereke halált forog újabb és újabb körre ~ dúdolja egy hang a fejében az eszelős strófákat. Zászlók csapkodnak a szélben, vértől lucskos köpenyek, páncélok. Warg mintás címerek és sok-sok halál émelyítő szaga kísértik Kaiyko álmát.*
- Nem törtél be. Én hívtalak. *ráncolja a homlokát.* - Ortas vendég itt. Több, mint vendég *javítja ki magát azonnal. Már-már megmosolyogtató, hogy a férfi néhány szívdobbanásnál tovább nem bír tétlenül ülni. Sejti, hogy e buzgalmat főleg a szokatlan helyzet szüli, s ha megpróbálja csak úgy elfojtani, attól csak még kényelmetlenebbül fogja érezni magát a másik.*
- Nem kell a földre vackolnod. Aludhatsz a bácsikám fekhelyén *mutat a pokróccal letakart ágyra.* - Én meg a sajátomon ott az ablak alatt. Megférünk *mondja mosolyogva* - és a tüzelő is elég lesz reggelig. De ha segíteni akarsz, hát hozz be egy kis havat a vedrekben, hogy melegíthessek egy kis vizet mosdáshoz, mielőtt leülünk vacsorázni.
*Ügyel rá, hogy mindig adjon ki valami munkát Ortasnak, hogy véletlenül se érezze magát haszontalannak. A pokrócok kirázásánál határozottan örül neki, hogy van segítsége. A por ennyi idő alatt eléggé megült mindent, őt pedig eléggé kimerítette a hosszú út. Így aztán nem csoda, ha a szerény vacsora után hamar el is nyomja az álom. Egy kicsit még aggodalmaskodik, hogy biztos kényelmes fekhelyet készített-e össze Ortasnak, és az is eszébe jut, hogy lefekvés előtt még szeretett volna kicsit alaposabban lemosdani, míg meleg az üstben a víz, de a fáradtság meggyőzi róla, hogy nem lesz bűn azt holnapra halasztani.
Azt hinné az ember, hogy az elcsigázott test álom nélküli alvásba zuhan. Talán igaz is a legtöbbször. Ám Kaiykót nem ringatja ilyesmi zavartalan pihenésbe.
~ Ez a forrás. Ide zúdul minden vérvörös folyó a világból ez a Hely, ahol árad, árad a sötét, mint a férgek az egykor volt élet húsán. Enyészet bűze habzik a vízen, a malom kereke halált forog újabb és újabb körre ~ dúdolja egy hang a fejében az eszelős strófákat. Zászlók csapkodnak a szélben, vértől lucskos köpenyek, páncélok. Warg mintás címerek és sok-sok halál émelyítő szaga kísértik Kaiyko álmát.*
4624. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-24 18:56:54
Üzenet elküldve: 2019-02-24 18:56:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
//Csillaghullás//
*Azt mondani Sheninek, hogy ne bolondozzon olyan, mint azt mondani a víznek, hogy legyen nedves. Szóval képtelenség. Amikor az erdei kísértet rakta össze ezt a hegyesfülűt, rakott bele egy csipetnyi bátorságot, jó adag csínyt, egészséges gyávaságot, púpos kanál jóképűséget és amikor a bolondozáshoz ért, akkor megborult a kübli és bumm, kész lett Shen'eriel.*
- Jó, nem bolondozok. *mondja, de feltartott kezén csuriban vannak az ujjak.*
- Miért ébrednék fel. *ezer évig ellenne azzal, ahogy Lyz játszik a hajával, de nem élvezheti sokáig.*
- Semmilyen macskajaj nem lesz. Ha meg igen, akkor az orrom alá dörgölheted, hogy megmondtad, de nem lesz ilyen. *bizonygatja hatalmas beleéléssel az arcán.*
- Rendi. *szinte suttogja, ahogy szinte öntudatlanul mosolyog aztán a gyönyörű szemekbe az elismert vallomás után. Ő hiszi és kész, ezen senki sem tudna változtatni.*
- Lyz, nyusziviolám, miért akarsz mindent érteni? *kérdi széles mosollyal, felnevetve.*
- Én sem tudom, miért kel fel reggel a nap és miért megy le átellenesen éjjelre, de nem is kell tudnom, sem értenem, egyszerűen elfogadom és kész. *int és néz fel az égre, ahol különös jelenséget lát, de egyelőre Lyz köti le minden figyelmét.
Örömmel veszi, hogy az elf lány simogatja a kezét és a fejét a vállára hajtja, olyan ez, amit el sem tudott volna képzelni, amikor összekaptak nemrég. Most meg tessék, Lyz a vállára hajtott fejjel simizi a kezét. Kell ennél több?*
- Meséljek? Rendben. *egyezik bele és elgondolkodva néz fel az égre, ahol már eltereli a figyelmét az égi jelenés.*
- Nézd csak. *int fel az égre, hogy Lyz is megláthassa azt a valamit, ami az erdő felé tart. A zuhanó akármi felsüvít, kettéválik, majd az erdőbe csapódnak, tőlük nem is olyan messze.
Bár nem szeretné, elengedi Lyz kezét és a távolba nézve fürkészi az erdőt.*
- Megnézzük? *vigyorog az elf lányra. Ez mégiscsak olyan dolog, amilyet még nem látott korábban, jó volna megkeresni.
Lyz várva álldogál, s ha a lány csatlakozik, akkor gyorsan összepakolnak és mehetnek is megnézni, mik csapódhattak az erdőbe.*
//Íjászverseny//
//Csillaghullás//
*Azt mondani Sheninek, hogy ne bolondozzon olyan, mint azt mondani a víznek, hogy legyen nedves. Szóval képtelenség. Amikor az erdei kísértet rakta össze ezt a hegyesfülűt, rakott bele egy csipetnyi bátorságot, jó adag csínyt, egészséges gyávaságot, púpos kanál jóképűséget és amikor a bolondozáshoz ért, akkor megborult a kübli és bumm, kész lett Shen'eriel.*
- Jó, nem bolondozok. *mondja, de feltartott kezén csuriban vannak az ujjak.*
- Miért ébrednék fel. *ezer évig ellenne azzal, ahogy Lyz játszik a hajával, de nem élvezheti sokáig.*
- Semmilyen macskajaj nem lesz. Ha meg igen, akkor az orrom alá dörgölheted, hogy megmondtad, de nem lesz ilyen. *bizonygatja hatalmas beleéléssel az arcán.*
- Rendi. *szinte suttogja, ahogy szinte öntudatlanul mosolyog aztán a gyönyörű szemekbe az elismert vallomás után. Ő hiszi és kész, ezen senki sem tudna változtatni.*
- Lyz, nyusziviolám, miért akarsz mindent érteni? *kérdi széles mosollyal, felnevetve.*
- Én sem tudom, miért kel fel reggel a nap és miért megy le átellenesen éjjelre, de nem is kell tudnom, sem értenem, egyszerűen elfogadom és kész. *int és néz fel az égre, ahol különös jelenséget lát, de egyelőre Lyz köti le minden figyelmét.
Örömmel veszi, hogy az elf lány simogatja a kezét és a fejét a vállára hajtja, olyan ez, amit el sem tudott volna képzelni, amikor összekaptak nemrég. Most meg tessék, Lyz a vállára hajtott fejjel simizi a kezét. Kell ennél több?*
- Meséljek? Rendben. *egyezik bele és elgondolkodva néz fel az égre, ahol már eltereli a figyelmét az égi jelenés.*
- Nézd csak. *int fel az égre, hogy Lyz is megláthassa azt a valamit, ami az erdő felé tart. A zuhanó akármi felsüvít, kettéválik, majd az erdőbe csapódnak, tőlük nem is olyan messze.
Bár nem szeretné, elengedi Lyz kezét és a távolba nézve fürkészi az erdőt.*
- Megnézzük? *vigyorog az elf lányra. Ez mégiscsak olyan dolog, amilyet még nem látott korábban, jó volna megkeresni.
Lyz várva álldogál, s ha a lány csatlakozik, akkor gyorsan összepakolnak és mehetnek is megnézni, mik csapódhattak az erdőbe.*
4623. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-24 18:30:20
Üzenet elküldve: 2019-02-24 18:30:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
//Otthon//
*Az Öreg házának kéményén barátságos füst bodorodik az ég felé, bentről pipafüst illatát érezni ki, odabent, az ajtó mögött halk, barátságos beszélgetés hallatszik, amikor Laurentitia és akik vele tartottak, bekopognak az ajtaján.
Az ajtót az egyik testőr nyitja ki és engedi be a kint lévőket a házba, akik így egy konyhába lépnek be. A sarokban búbos kemence, az ülőalkalmatosságként is szolgáló kemencepadon állatbőrök, a falakon szőttesek, középen egy asztal, székekkel, a falak mellett szekrények, bennük mázolt tányérok, kupák, szemközt kis tűzhely.
Arystor az asztalnál ül a másik testőrrel, mindketten pipáznak és kupából talán bort isznak. Öreg a kemence mellett ül egy vastag birkabőrön és hosszú szárú pipát szipkázik.*
- Gyertek csak beljebb. Gyertek. *Invitálja a betérőket, majd érdeklődve hallgatja a szavaikat.*
- Nem probléma, a szekérnek mindegy, hogy üresen vagy úgy megy vissza, hogy ülnek rajta. *Mosolyog a termetes nemes, de a következő kérdésnél elgondolkodva néz az Öreg felé.*
- Mi önfenntartóak voltunk, ritkán jártunk be a városba, talán két-három hatonta egyszer. A közelben pedig nem nagyon van semmi, sem tanya, sem falu. Bár mostanában mocorgás volt a folyónál. Valami elf-népség költözött be oda nemrég. De nem tudok róluk semmit. *Tárja szét a karját. Nem szeretne butaságot mondani, az is lehet, hogy nem barátságosak.
Lsonjangu Öreghez szól, aki figyelmesen hallgatja a kéréseit.*
- Ne butáskodj, fiam. Mi is ugyanabból a tüzelőből fűtűnk, nem kell visszaadnod semmit. A ház mögött találod a fáskamrát. *Int a saját háza mögé, amerre a helyet tudja.*
- Ott van tönk, szekerce, meg a bekészített tüzelőnek való. Azokat tudod felhasogatni. Mi csak magunknak hasogattunk, nem tudtuk, mikor érkezik vevő. *Néz Arystor felé.*
- Vigyétek csak, majd a haton meg gyűjtünk még az erdőbül. *Mosolyog a férfire.
A nagydarab nemes kiissza a poharát és felkel az asztaltól.*
- Mi pedig lassan indulunk. Ha valaki tehát a szekéren szeretne jönni, az készülődjön és mehetünk is. *Mosolyog Laurentitiára.
Öreg elkíséri Lsonjangut a fáskamrához, ami a ház mögött egy ferde tetővel védett, de nyitott rész. Ott van egy jókora, derékig érő tönk és benne egy fényes pengéjű szekerce, mögötte pedig takarosan plafonig rakott, alkarnyi rönkök mindenféle méretben és egy jókora kosár, amivel a házba lehet vinni a felhasogatott fát.
A testőrök és Arystor pedig felnyergelnek, előkészítik a szekeret az indulásra, hogy aztán a vásárolni kívánókkal elindulhassanak vissza Artheniorba.*
//Otthon//
*Az Öreg házának kéményén barátságos füst bodorodik az ég felé, bentről pipafüst illatát érezni ki, odabent, az ajtó mögött halk, barátságos beszélgetés hallatszik, amikor Laurentitia és akik vele tartottak, bekopognak az ajtaján.
Az ajtót az egyik testőr nyitja ki és engedi be a kint lévőket a házba, akik így egy konyhába lépnek be. A sarokban búbos kemence, az ülőalkalmatosságként is szolgáló kemencepadon állatbőrök, a falakon szőttesek, középen egy asztal, székekkel, a falak mellett szekrények, bennük mázolt tányérok, kupák, szemközt kis tűzhely.
Arystor az asztalnál ül a másik testőrrel, mindketten pipáznak és kupából talán bort isznak. Öreg a kemence mellett ül egy vastag birkabőrön és hosszú szárú pipát szipkázik.*
- Gyertek csak beljebb. Gyertek. *Invitálja a betérőket, majd érdeklődve hallgatja a szavaikat.*
- Nem probléma, a szekérnek mindegy, hogy üresen vagy úgy megy vissza, hogy ülnek rajta. *Mosolyog a termetes nemes, de a következő kérdésnél elgondolkodva néz az Öreg felé.*
- Mi önfenntartóak voltunk, ritkán jártunk be a városba, talán két-három hatonta egyszer. A közelben pedig nem nagyon van semmi, sem tanya, sem falu. Bár mostanában mocorgás volt a folyónál. Valami elf-népség költözött be oda nemrég. De nem tudok róluk semmit. *Tárja szét a karját. Nem szeretne butaságot mondani, az is lehet, hogy nem barátságosak.
Lsonjangu Öreghez szól, aki figyelmesen hallgatja a kéréseit.*
- Ne butáskodj, fiam. Mi is ugyanabból a tüzelőből fűtűnk, nem kell visszaadnod semmit. A ház mögött találod a fáskamrát. *Int a saját háza mögé, amerre a helyet tudja.*
- Ott van tönk, szekerce, meg a bekészített tüzelőnek való. Azokat tudod felhasogatni. Mi csak magunknak hasogattunk, nem tudtuk, mikor érkezik vevő. *Néz Arystor felé.*
- Vigyétek csak, majd a haton meg gyűjtünk még az erdőbül. *Mosolyog a férfire.
A nagydarab nemes kiissza a poharát és felkel az asztaltól.*
- Mi pedig lassan indulunk. Ha valaki tehát a szekéren szeretne jönni, az készülődjön és mehetünk is. *Mosolyog Laurentitiára.
Öreg elkíséri Lsonjangut a fáskamrához, ami a ház mögött egy ferde tetővel védett, de nyitott rész. Ott van egy jókora, derékig érő tönk és benne egy fényes pengéjű szekerce, mögötte pedig takarosan plafonig rakott, alkarnyi rönkök mindenféle méretben és egy jókora kosár, amivel a házba lehet vinni a felhasogatott fát.
A testőrök és Arystor pedig felnyergelnek, előkészítik a szekeret az indulásra, hogy aztán a vásárolni kívánókkal elindulhassanak vissza Artheniorba.*
4622. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-24 17:54:17
Üzenet elküldve: 2019-02-24 17:54:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Csillaghullás//
*A dolgok kicsit nyugodni látszanak és a csuhátlan csuhás reméli, hogy az óriás sem lesz már olyan haragos, mint korábban volt. A tőrt Umon felé nyújtja, amikor a magasból surrogó hangra lesz figyelmes. A csillaghullásról maga is hallott korábban, amelyek olykor még nappal is láthatóan, de ilyesmit azelőtt soha nem tapasztalt.
A fák összehajló lombjai közt kinézve az égre a különös jelenés magával ragadja a figyelmét, megkövülten nézi végig, ahogy az a csillag egyre csak növekszik, majd az égen felrobbanva izzó darabokra hullik.*
- Az Erdő Szívére. *Suttogja, még a kezét is felkapja maga elé, mintha ezzel védhetné magát egy alázúgó csillaggal szemben, de amint látja, hogy a darabok ártatlanul, fehér füstöt húzva érik el a talajt, elgondolkodva tekint egy, a közelben becsapódó csillagdarab füstoszlopa után.*
- Lássátok el a sebet és ha tehetitek, nézzetek utána egy-egy ilyen... *Megtorpan a mondatban, mert nem tudja, hogyan is nevezze a földet ért csillagdarabokat. Köveknek semmiképp nem titulálná őket.*
- Szilánknak. De óvatosan. *Szól még Ämeada és Thintereth felé. Talán az óriás is velük tart, nem tudja, de bárhogyan is lesz, Umonra emeli lombzöld szemeit.*
- Mi nézzük meg amazt. *Int fejével arra, amerre az erdőt ért csillagot sejti.
Ha az átkozott szerzetes beleegyezik, akkor megindulhatnak a szilánk keresésére, miközben talán beszélgethetnek és tisztázhatják, ki miért van éppen itt.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.24 18:32:44
//Csillaghullás//
*A dolgok kicsit nyugodni látszanak és a csuhátlan csuhás reméli, hogy az óriás sem lesz már olyan haragos, mint korábban volt. A tőrt Umon felé nyújtja, amikor a magasból surrogó hangra lesz figyelmes. A csillaghullásról maga is hallott korábban, amelyek olykor még nappal is láthatóan, de ilyesmit azelőtt soha nem tapasztalt.
A fák összehajló lombjai közt kinézve az égre a különös jelenés magával ragadja a figyelmét, megkövülten nézi végig, ahogy az a csillag egyre csak növekszik, majd az égen felrobbanva izzó darabokra hullik.*
- Az Erdő Szívére. *Suttogja, még a kezét is felkapja maga elé, mintha ezzel védhetné magát egy alázúgó csillaggal szemben, de amint látja, hogy a darabok ártatlanul, fehér füstöt húzva érik el a talajt, elgondolkodva tekint egy, a közelben becsapódó csillagdarab füstoszlopa után.*
- Lássátok el a sebet és ha tehetitek, nézzetek utána egy-egy ilyen... *Megtorpan a mondatban, mert nem tudja, hogyan is nevezze a földet ért csillagdarabokat. Köveknek semmiképp nem titulálná őket.*
- Szilánknak. De óvatosan. *Szól még Ämeada és Thintereth felé. Talán az óriás is velük tart, nem tudja, de bárhogyan is lesz, Umonra emeli lombzöld szemeit.*
- Mi nézzük meg amazt. *Int fejével arra, amerre az erdőt ért csillagot sejti.
Ha az átkozott szerzetes beleegyezik, akkor megindulhatnak a szilánk keresésére, miközben talán beszélgethetnek és tisztázhatják, ki miért van éppen itt.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.24 18:32:44
4621. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-24 13:22:50
Üzenet elküldve: 2019-02-24 13:22:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Városnézés//
-Még szerencse.
*Bólogat helyeslően mosolygó szemekkel.*
-Mindenki hallott róla.
*Szól a lázadás dolgára majd helyesbítve hozzáteszi.*
-Legalább is Lichanechben.
*Azt pletykálják feléjük, hogy Arthenior fele felrobbant és, hogy a tetemeket a mai napig nem takarították el, ezért is ütötte fel a fejét az a makacs betegség. Na persze Ryn nem az a fajta, aki csak úgy elhiszi az efféle szóbeszédeket, több, mint valószínű, hogy egy része baromság. Éppen ezért nem is osztja meg ezeket a másikkal, nem akarja elrontani a hangulatot, főleg nem teljesen feleslegesen.
A nekiszegezett kérdésen nagyképűen felvonja szemöldökét, szája sarkában bujkáló mosollyal felel.*
-Hát így!
*Emeli is fel kicsit arcát teátrálisan, hogy a másik jobban megszemlélhesse.*
-Azokat, akikkel az istenek nem voltak ilyen kegyesek, mint velem.
*Szeme sarkából a leányra pillant, kíváncsian várva a reakcióját.*
-Még szerencse.
*Bólogat helyeslően mosolygó szemekkel.*
-Mindenki hallott róla.
*Szól a lázadás dolgára majd helyesbítve hozzáteszi.*
-Legalább is Lichanechben.
*Azt pletykálják feléjük, hogy Arthenior fele felrobbant és, hogy a tetemeket a mai napig nem takarították el, ezért is ütötte fel a fejét az a makacs betegség. Na persze Ryn nem az a fajta, aki csak úgy elhiszi az efféle szóbeszédeket, több, mint valószínű, hogy egy része baromság. Éppen ezért nem is osztja meg ezeket a másikkal, nem akarja elrontani a hangulatot, főleg nem teljesen feleslegesen.
A nekiszegezett kérdésen nagyképűen felvonja szemöldökét, szája sarkában bujkáló mosollyal felel.*
-Hát így!
*Emeli is fel kicsit arcát teátrálisan, hogy a másik jobban megszemlélhesse.*
-Azokat, akikkel az istenek nem voltak ilyen kegyesek, mint velem.
*Szeme sarkából a leányra pillant, kíváncsian várva a reakcióját.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389