Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 235 (4681. - 4700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4700. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-13 21:15:22
Üzenet elküldve: 2019-03-13 21:15:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//A táborban//
//Throggot, Tinthereth, Asheelaxa//
-Ez egy hosszú történet Ahseela, Tinthereth. *Elmosolyodik, majd gyorsan befejezi vacsoráját.*
-Köszönöm az ételt. *Mosollyal kíséri a köszönést.*
-Akkor hol is kezdjem? Az ötlet tegnap jött éjszakai elmélkedésem során. Miközben egy apró botot faragtam jött az ötlet, hogy elkészítsek egy igazi elf íjat. Gyerek koromban volt szerencsém utoljára olyanhoz, de még emlékszem, hogyan kell megcsinálni. *Közben táskájáért nyúl, de nem találja helyén. A tábor szélén lévő fára akasztotta mikor megérkezett.* A piacon először alapanyagot kerestem, de a legfontosabb hozzávaló nem volt, sehol. Már majdnem feladtam amikor egy furcsa árus szólított meg. Ébenfát bár nem tudott adni, de adott egy címet, ahol sikerült szereznem végül. A probléma csak annyi volt, hogy a kikötő lakónegyedébe kellett ehhez utaznom, de megérte hisz ott egy öreg törp volt az árus akinek volt ébenfája és halenyve is. *Mosolyogva meséli többieknek felidézve a mozgalmas napot. Élvezte a sok gyaloglás ellenére, látszik is rajta.*
-Meglátjátok ha kész lesz. *A többiek szemébe néz.* Olyan íjat készítek amilyet még soha nem láttatok. Feketék lesznek az íjszarvak és csont borítású markolata lesz. *Terveit beleélve meséli a többieknek, hiszen már nagyon izgatott. Az alapanyagok nagy része már megvan, már csak állati inak kellenek az íjkarok külső borításához, illetve egy két csont darab, ami majd csak dísz lesz az íjszarvak oldalán és a markolaton.*
-Bocsánat nem akartam feltartani senkit. *Eszébe jut, hogy lehet, hogy a többieknek még van dolguk. Bár neki is lett volna. Nem ejtett ma egy vadat sem, így nem is járult hozzá semmivel a tábor alakításához. Egyetlen dolog amit tett, hogy lefoglalt magának egy félre eső magányos fát, amire ő fog felköltözni. Illetve már meg is tette.*
-Tinthereth! *Oda hajol hozzá és megszólítja a különös elfet úgy, hogy lehetőleg csak ő hallja.* Mi van abban a kis zacskóban amit az oldaladra kötve hurcolsz? *Nem akar tolakodó lenni és ha Tinthereth nem akar róla beszélni, akkor nem is faggatja tovább, de ha már Tinthereth kezdeményezett akkor talán itt az esélye beszélni vele egyet. Amúgy is kíváncsi természetű.* Illetve még annyit szeretnék kérdezni, hogy hívhatlak Tint-nek? *Ezúttal már normál hangerőn kérdezi. Nem zavarja, ha mások is hallják.*
//Throggot, Tinthereth, Asheelaxa//
-Ez egy hosszú történet Ahseela, Tinthereth. *Elmosolyodik, majd gyorsan befejezi vacsoráját.*
-Köszönöm az ételt. *Mosollyal kíséri a köszönést.*
-Akkor hol is kezdjem? Az ötlet tegnap jött éjszakai elmélkedésem során. Miközben egy apró botot faragtam jött az ötlet, hogy elkészítsek egy igazi elf íjat. Gyerek koromban volt szerencsém utoljára olyanhoz, de még emlékszem, hogyan kell megcsinálni. *Közben táskájáért nyúl, de nem találja helyén. A tábor szélén lévő fára akasztotta mikor megérkezett.* A piacon először alapanyagot kerestem, de a legfontosabb hozzávaló nem volt, sehol. Már majdnem feladtam amikor egy furcsa árus szólított meg. Ébenfát bár nem tudott adni, de adott egy címet, ahol sikerült szereznem végül. A probléma csak annyi volt, hogy a kikötő lakónegyedébe kellett ehhez utaznom, de megérte hisz ott egy öreg törp volt az árus akinek volt ébenfája és halenyve is. *Mosolyogva meséli többieknek felidézve a mozgalmas napot. Élvezte a sok gyaloglás ellenére, látszik is rajta.*
-Meglátjátok ha kész lesz. *A többiek szemébe néz.* Olyan íjat készítek amilyet még soha nem láttatok. Feketék lesznek az íjszarvak és csont borítású markolata lesz. *Terveit beleélve meséli a többieknek, hiszen már nagyon izgatott. Az alapanyagok nagy része már megvan, már csak állati inak kellenek az íjkarok külső borításához, illetve egy két csont darab, ami majd csak dísz lesz az íjszarvak oldalán és a markolaton.*
-Bocsánat nem akartam feltartani senkit. *Eszébe jut, hogy lehet, hogy a többieknek még van dolguk. Bár neki is lett volna. Nem ejtett ma egy vadat sem, így nem is járult hozzá semmivel a tábor alakításához. Egyetlen dolog amit tett, hogy lefoglalt magának egy félre eső magányos fát, amire ő fog felköltözni. Illetve már meg is tette.*
-Tinthereth! *Oda hajol hozzá és megszólítja a különös elfet úgy, hogy lehetőleg csak ő hallja.* Mi van abban a kis zacskóban amit az oldaladra kötve hurcolsz? *Nem akar tolakodó lenni és ha Tinthereth nem akar róla beszélni, akkor nem is faggatja tovább, de ha már Tinthereth kezdeményezett akkor talán itt az esélye beszélni vele egyet. Amúgy is kíváncsi természetű.* Illetve még annyit szeretnék kérdezni, hogy hívhatlak Tint-nek? *Ezúttal már normál hangerőn kérdezi. Nem zavarja, ha mások is hallják.*
4699. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-13 20:31:58
Üzenet elküldve: 2019-03-13 20:31:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ketten csak jobb//
//Egy kis malőr//
*Amikor meglátja a lovasokat, először azt hiszi, hogy banditák, de velük van a fiú, akit meglopott a piacon, bizonyosan a törvény emberei, de az is lehet, hogy a fiú apja felfogadott pár nehézfiút, akárhogy is nem sok értelme van az ellenállásnak, Kámorf talán meg tudna szökni, de Yisildának, aki nem tud lovagolni, gyalog nem sok esélye lenne. Először a botját dobja el, majd kissé feljebb húzva a szoknyáját a csizmájába rejtett tőrt is a lovasok elé teszi.
- Semmi szükség erőszakra jóemberek, nem tanúsítunk ellenállást * mondja olyan hangosan, ahogy csak telik tőle * Mielőtt vért ontanátok beszéljünk ember módjára. A fegyvereitekből és a lovatikról úgy gondolom a törvény emberei vagytok, így élni kívánok a szólás jogával, ami minden szabadot megillet, fajra vagy rangra való tekintet nélkül. Az valóban igaz, hogy megloptam a fiút, de az igazság nem ennyire egyszerű. Először is, a bűntettet egyedül követtem el, Kámorf segítsége vagy tudomása nélkül. Egy zsák erszényt vettem el tőle, amiben 100 és nem 300 arany volt és egy fiolát, amiben erős altatószer volt. Nem kényszerítette senki, hogy felszálljon a lóra, ő akart hencegni a lovas tudományával, csak hát nem sikerült neki és fenékre esett* mondja a lány határozottan, habozás nélkül * Ez az igazság, nem hazudunk, a fiú azonban nem olyan ártatlan, amilyennek látszik. Amikor belebotlottunk, éppen egy ártatlan elf lányt próbált becsábítani az egyik sikátorba, vajon mit akarhatott tőle, miért volt nála erős altatószer? Lehet, hogy megkínálta volna egy korty borral, aztán ki tudja mi történt volna, miután a lány elaludt. Tulajdonképpen a város még hálás is lehetne, amiért ezzel az apró lopással megakadályoztunk egy sokkal nagyobb gyalázatot. Persze ez nem mentség, hajlandó vagyok visszaadni a száz aranyat a fiúnak, amit egyedül loptam el, és még száz arannyal kárpótolni a törvény derék őreit a kellemetlenségért amit okoztam, de nem gondolom, hogy ilyen vészterhes időkben, amikor mindenfelé dúl az erőszak, rablók, gyilkosok és erőszaktevők garázdálkodnak, egy ártalmatlan bárdra kell pazarolni, dicső városunk erőforrásait és bátor városőreink drága idejét* mondja a lány félelem nélkül, majd a szakállás férfi felé fordul * Mielőtt lecsapnád a kezem, megtudhatom jóuram a neved, a rangod és hogy kinek a nevében jársz el?*
A hozzászólás írója (Ysildia, a csalogány) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.13 20:41:52
//Egy kis malőr//
*Amikor meglátja a lovasokat, először azt hiszi, hogy banditák, de velük van a fiú, akit meglopott a piacon, bizonyosan a törvény emberei, de az is lehet, hogy a fiú apja felfogadott pár nehézfiút, akárhogy is nem sok értelme van az ellenállásnak, Kámorf talán meg tudna szökni, de Yisildának, aki nem tud lovagolni, gyalog nem sok esélye lenne. Először a botját dobja el, majd kissé feljebb húzva a szoknyáját a csizmájába rejtett tőrt is a lovasok elé teszi.
- Semmi szükség erőszakra jóemberek, nem tanúsítunk ellenállást * mondja olyan hangosan, ahogy csak telik tőle * Mielőtt vért ontanátok beszéljünk ember módjára. A fegyvereitekből és a lovatikról úgy gondolom a törvény emberei vagytok, így élni kívánok a szólás jogával, ami minden szabadot megillet, fajra vagy rangra való tekintet nélkül. Az valóban igaz, hogy megloptam a fiút, de az igazság nem ennyire egyszerű. Először is, a bűntettet egyedül követtem el, Kámorf segítsége vagy tudomása nélkül. Egy zsák erszényt vettem el tőle, amiben 100 és nem 300 arany volt és egy fiolát, amiben erős altatószer volt. Nem kényszerítette senki, hogy felszálljon a lóra, ő akart hencegni a lovas tudományával, csak hát nem sikerült neki és fenékre esett* mondja a lány határozottan, habozás nélkül * Ez az igazság, nem hazudunk, a fiú azonban nem olyan ártatlan, amilyennek látszik. Amikor belebotlottunk, éppen egy ártatlan elf lányt próbált becsábítani az egyik sikátorba, vajon mit akarhatott tőle, miért volt nála erős altatószer? Lehet, hogy megkínálta volna egy korty borral, aztán ki tudja mi történt volna, miután a lány elaludt. Tulajdonképpen a város még hálás is lehetne, amiért ezzel az apró lopással megakadályoztunk egy sokkal nagyobb gyalázatot. Persze ez nem mentség, hajlandó vagyok visszaadni a száz aranyat a fiúnak, amit egyedül loptam el, és még száz arannyal kárpótolni a törvény derék őreit a kellemetlenségért amit okoztam, de nem gondolom, hogy ilyen vészterhes időkben, amikor mindenfelé dúl az erőszak, rablók, gyilkosok és erőszaktevők garázdálkodnak, egy ártalmatlan bárdra kell pazarolni, dicső városunk erőforrásait és bátor városőreink drága idejét* mondja a lány félelem nélkül, majd a szakállás férfi felé fordul * Mielőtt lecsapnád a kezem, megtudhatom jóuram a neved, a rangod és hogy kinek a nevében jársz el?*
A hozzászólás írója (Ysildia, a csalogány) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.13 20:41:52
4698. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-13 18:49:47
Üzenet elküldve: 2019-03-13 18:49:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Ketten csak jobb//
//Egy kis malőr//
*Ysildia és Kámorf alig hagyják maguk mögött a várost, amikor kisvártatva lódobogást hallhatnak maguk mögött és mire észbe kapnak, féltucat lovas jelenik meg vágtatva arról, amerről jöttek. Mellettük lefékeznek, dühös arcok fordulnak feléjük, s köztük felismerik a piacon meglopott férfit. A férfi arca lángol, talán a szégyentől, talán apjától kaphatott regulát, amiért hagyta magát átverni.
Körbefogják a két lovast, kettőnél íj is van, azokat Ysildiára és a mélységire fogják, a többiek kivont karddal vágtáztak eddig, most is a kezükben van.*
- Ők voltak azok? *Kérdi egy idősebb, szakállas, termetes férfi, láthatóan a csoport vezetője, az ifjú férfitől. A már látott csak bólint és mérges pillantásokat lövell a közrefogottak felé.*
- Ők! *Mutat rájuk, hogy nyilvánvaló legyen a dolog.*
- A piacon találkoztam velük. Rávettek, hogy üljek fel egy lóra, aztán amikor leestem, az a nő *mutat Ysildiára.* meglopott! *Fiatal még, könnyek gyűlnek a szemében a megalázottságtól. Talán igazat mond, talán ferdít, ha magyarázkodni kezdenek, vajon kinek adnak igazat?*
- Háromszáz aranyamat lopták el és egy fiolát a zsebemből. *Most már többesszámban beszél, talán azért, hogy ha úgy hiszik, ketten lopták meg, kevésbé tűnik bénának.
A férfiak nagyon dühösnek tűnnek, talán vért is akarnak látni, de lehet, hogy megelégednek egy levágott kézzel a tolvajtól. Ám jóval többen vannak, mint az elkövetők és íjuk is van.*
- Adjátok vissza, amit elloptatok és mutassátok, mi van nálatok! *Emeli kardját utasítóan a szakállas férfi Ysildia és Kámorf felé ellenkezést nem tűrőn.*
//Egy kis malőr//
*Ysildia és Kámorf alig hagyják maguk mögött a várost, amikor kisvártatva lódobogást hallhatnak maguk mögött és mire észbe kapnak, féltucat lovas jelenik meg vágtatva arról, amerről jöttek. Mellettük lefékeznek, dühös arcok fordulnak feléjük, s köztük felismerik a piacon meglopott férfit. A férfi arca lángol, talán a szégyentől, talán apjától kaphatott regulát, amiért hagyta magát átverni.
Körbefogják a két lovast, kettőnél íj is van, azokat Ysildiára és a mélységire fogják, a többiek kivont karddal vágtáztak eddig, most is a kezükben van.*
- Ők voltak azok? *Kérdi egy idősebb, szakállas, termetes férfi, láthatóan a csoport vezetője, az ifjú férfitől. A már látott csak bólint és mérges pillantásokat lövell a közrefogottak felé.*
- Ők! *Mutat rájuk, hogy nyilvánvaló legyen a dolog.*
- A piacon találkoztam velük. Rávettek, hogy üljek fel egy lóra, aztán amikor leestem, az a nő *mutat Ysildiára.* meglopott! *Fiatal még, könnyek gyűlnek a szemében a megalázottságtól. Talán igazat mond, talán ferdít, ha magyarázkodni kezdenek, vajon kinek adnak igazat?*
- Háromszáz aranyamat lopták el és egy fiolát a zsebemből. *Most már többesszámban beszél, talán azért, hogy ha úgy hiszik, ketten lopták meg, kevésbé tűnik bénának.
A férfiak nagyon dühösnek tűnnek, talán vért is akarnak látni, de lehet, hogy megelégednek egy levágott kézzel a tolvajtól. Ám jóval többen vannak, mint az elkövetők és íjuk is van.*
- Adjátok vissza, amit elloptatok és mutassátok, mi van nálatok! *Emeli kardját utasítóan a szakállas férfi Ysildia és Kámorf felé ellenkezést nem tűrőn.*
4697. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-13 15:07:00
Üzenet elküldve: 2019-03-13 15:07:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon...//
*Boldogan bólint Thim szavaira a látogatás kapcsán. Ilidrion kérdésére néhány pillanatra elgondolkodik.*
- Tulajdonképpen itt.
*Nevet fel.*
- Mármint az Artheniorba vezető út mentén. Jaj, nem, várj, néhányan a városban csatlakoztak hozzánk még aznap este!
*Gondol Angura, YIlandára és Vielre. Na meg Tolvajra. Ezen az emléken felkuncog, csak úgy magában. Aztán rájön, hogy elmélázott és megrázza a fejét.*
- Elnézést, hol is tartottam?
*Pislog rájuk szabadkozón, aztán megtalálja a fonalat vagy segítséggel, vagy magától.*
- Á, igen, a találkozás! Mind épp akkor érkeztünk és szerettünk volna egy nyugodt, biztonságos otthont. És képzeljétek el! Összefutottunk egy nagyon kedves úrral, aki éppen el akarta adni a házát! Megnéztük és megvettük. Azonnal beleszerettünk.
*Somolyog maga elé a tűzbe bámulva. Amint Ilidrion is csatlakozik az ígérethez, a szíve még jobban megtelik melegséggel. Helyeslően bólogat. A két elf aztán tulajdonképpen megegyezik a város meglátogatásában.*
- Nos akkor… én is megyek tovább a dolgomra.
*Veszi le magáról a pokrócot és szépen összehajtogatja.*
- Nagyon szépen köszönöm, hogy segítettetek, és itt maradtatok velem megszáradni.
*Mosolyog szerényen.*
- Ilidrion, ugye már te sem vagy vizes?
*Kérdezi aggódva a biztonság kedvéért, és ha nem bánják, akkor nekilát a lassan leégő ágakat egy kicsit széthúzni, majd vizes kulacsából is önt rá, hogy a lángok ne kaphassanak bele a maradékba.*
- Ez is mennyivel könnyebb lesz majd mágiával!
*Teszi hozzá, majd megmeríti a kulacsot a folyóban és tovább locsolgat. Amint biztonságosan eloltották a tüzet, magához veszi minden holmiját, s amint már nem egyfelé visz az útjuk, elbúcsúzik tőlük.*
- Nagyon örülök, hogy találkoztunk. Vigyázzatok magatokra! Remélem, hamarosan újra összefutunk.
*Még integet utánuk, aztán szedi a lábait hazafelé, hogy elújságolja otthon a történteket.*
//Csak ezt ússzuk meg szárazon...//
*Boldogan bólint Thim szavaira a látogatás kapcsán. Ilidrion kérdésére néhány pillanatra elgondolkodik.*
- Tulajdonképpen itt.
*Nevet fel.*
- Mármint az Artheniorba vezető út mentén. Jaj, nem, várj, néhányan a városban csatlakoztak hozzánk még aznap este!
*Gondol Angura, YIlandára és Vielre. Na meg Tolvajra. Ezen az emléken felkuncog, csak úgy magában. Aztán rájön, hogy elmélázott és megrázza a fejét.*
- Elnézést, hol is tartottam?
*Pislog rájuk szabadkozón, aztán megtalálja a fonalat vagy segítséggel, vagy magától.*
- Á, igen, a találkozás! Mind épp akkor érkeztünk és szerettünk volna egy nyugodt, biztonságos otthont. És képzeljétek el! Összefutottunk egy nagyon kedves úrral, aki éppen el akarta adni a házát! Megnéztük és megvettük. Azonnal beleszerettünk.
*Somolyog maga elé a tűzbe bámulva. Amint Ilidrion is csatlakozik az ígérethez, a szíve még jobban megtelik melegséggel. Helyeslően bólogat. A két elf aztán tulajdonképpen megegyezik a város meglátogatásában.*
- Nos akkor… én is megyek tovább a dolgomra.
*Veszi le magáról a pokrócot és szépen összehajtogatja.*
- Nagyon szépen köszönöm, hogy segítettetek, és itt maradtatok velem megszáradni.
*Mosolyog szerényen.*
- Ilidrion, ugye már te sem vagy vizes?
*Kérdezi aggódva a biztonság kedvéért, és ha nem bánják, akkor nekilát a lassan leégő ágakat egy kicsit széthúzni, majd vizes kulacsából is önt rá, hogy a lángok ne kaphassanak bele a maradékba.*
- Ez is mennyivel könnyebb lesz majd mágiával!
*Teszi hozzá, majd megmeríti a kulacsot a folyóban és tovább locsolgat. Amint biztonságosan eloltották a tüzet, magához veszi minden holmiját, s amint már nem egyfelé visz az útjuk, elbúcsúzik tőlük.*
- Nagyon örülök, hogy találkoztunk. Vigyázzatok magatokra! Remélem, hamarosan újra összefutunk.
*Még integet utánuk, aztán szedi a lábait hazafelé, hogy elújságolja otthon a történteket.*
4696. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-12 18:52:44
Üzenet elküldve: 2019-03-12 18:52:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Ketten csak jobb//
* A hosszú út legelején már megtalálták Kámorf kedvenc témáját. És kedvére való a félelf gondolkodása, vidáman néz rá a lováról és kis gondolkodás után válaszol.*
-Ezt próbáltam elmagyarázni a papnőnek, akivel találkoztam. Pedig nem is buta. De folyton oda lyukadt ki, hogy az isteneik megbékétleníthetetlenek egymással. Szentül meg volt róla győződve. Én Amon Ruadhban, a Tharg fejedelem fővárosában építettetek egy bazilikát, mely minden vallás otthona lesz. De ő csak azt hajtogatta, hogy két különböző oltár nem lehet egymás mellett.
Igazából nem két fél marakodik, hanem... Nos, talán kezdjük az elejéről! Pár évvel ezelőtt a holtak támadásának három isten eljövetele vetett véget. Három teljesen eltérő világnézet, mely valamiért nem tud megférni egymás mellett, fontos nekik belerúgni a másikba.
Amennyire kivettem, Eeyr tanai a fény útja, valami olyasmi, hogy rendnek és erős vezetésnek kell lennie. A legnagyobb ellenfelük, Sa'Tereth tanai a kiválasztottak. Azok az intelligens lények, melyek valamiben a többiek fölé nőnek és inkább az egyén kiteljesedésére épít, mintsem mindenhol jelen lévő rendfenntartókra.
Közöttük áll Teysus, mely papjainak megparancsolta, hogy segítsék hol az egyik, hol a másik felet annak érdekében, hogy egyik riválisuk se győzhessen. Ő a haszon és az egyensúly istenének vallja magát.
De ezen kívül rengetegen vannak még, a régebb korokról megmaradt egyházak. De a három isten égi harca és az újdonság ereje nagyon sokakat csatlakozásra buzdított. Pedig lennének még boszorkányok, sámánok, megannyi ősi patrónus, kik szintén halhatatlanok.
Egy valamire vigyázz! Sa'Tereth az ellenségei feláldozását követeli. Soha ne add meg az örömöt a bujkáló követőiknek, hogy felfeded nekik, nem tartozol közéjük! A véráldozatok miatt ők legalább annyira veszélyesek, mint a többi fanatikus. De ki lehet őket is cselezni.
* Beérnek a településre és feltűnik a Hifeti leánynak, hogy sokan elhúzódnak tőlük. Nem ellenségesek, de inkább nagy ívben tesznek kerülőket.*
* A hosszú út legelején már megtalálták Kámorf kedvenc témáját. És kedvére való a félelf gondolkodása, vidáman néz rá a lováról és kis gondolkodás után válaszol.*
-Ezt próbáltam elmagyarázni a papnőnek, akivel találkoztam. Pedig nem is buta. De folyton oda lyukadt ki, hogy az isteneik megbékétleníthetetlenek egymással. Szentül meg volt róla győződve. Én Amon Ruadhban, a Tharg fejedelem fővárosában építettetek egy bazilikát, mely minden vallás otthona lesz. De ő csak azt hajtogatta, hogy két különböző oltár nem lehet egymás mellett.
Igazából nem két fél marakodik, hanem... Nos, talán kezdjük az elejéről! Pár évvel ezelőtt a holtak támadásának három isten eljövetele vetett véget. Három teljesen eltérő világnézet, mely valamiért nem tud megférni egymás mellett, fontos nekik belerúgni a másikba.
Amennyire kivettem, Eeyr tanai a fény útja, valami olyasmi, hogy rendnek és erős vezetésnek kell lennie. A legnagyobb ellenfelük, Sa'Tereth tanai a kiválasztottak. Azok az intelligens lények, melyek valamiben a többiek fölé nőnek és inkább az egyén kiteljesedésére épít, mintsem mindenhol jelen lévő rendfenntartókra.
Közöttük áll Teysus, mely papjainak megparancsolta, hogy segítsék hol az egyik, hol a másik felet annak érdekében, hogy egyik riválisuk se győzhessen. Ő a haszon és az egyensúly istenének vallja magát.
De ezen kívül rengetegen vannak még, a régebb korokról megmaradt egyházak. De a három isten égi harca és az újdonság ereje nagyon sokakat csatlakozásra buzdított. Pedig lennének még boszorkányok, sámánok, megannyi ősi patrónus, kik szintén halhatatlanok.
Egy valamire vigyázz! Sa'Tereth az ellenségei feláldozását követeli. Soha ne add meg az örömöt a bujkáló követőiknek, hogy felfeded nekik, nem tartozol közéjük! A véráldozatok miatt ők legalább annyira veszélyesek, mint a többi fanatikus. De ki lehet őket is cselezni.
* Beérnek a településre és feltűnik a Hifeti leánynak, hogy sokan elhúzódnak tőlük. Nem ellenségesek, de inkább nagy ívben tesznek kerülőket.*
4695. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-12 14:56:00
Üzenet elküldve: 2019-03-12 14:56:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ketten csak jobb//
* Ysildia döbbenten hallgatja útitársát, miközben lassan maguk mögött hagyják a várost. Most döbben rá, hogy hiába született és nevelkedett Lanawinban, fogalma sincs az itteniek hitéről. A mestere semmiben sem hitt a lantján és a söröskupáján kívül, annak ellenére, hogy maga is szerzetes volt, mielőtt bárdnak állt volna, Főnix asszony házában pedig a vallás kimerült az ősök tiszteletében és a folyamatos alkudozásban, egyezkedésben a világmindenséget mozgató megszámlálhatatlanul sok istennel, szellemel és démonnal.*
- Ha jól értem van egy csoport akik a fényt szolgálják és egy másik akik a sötétséget * mondja a sötételfnek jól meggondolva minden szót * és ők harcolnak egymással? Nem akarlak megsérteni de ez elég nagy butaságnak tűnik. Hiszen a fény és a sötétség, a nappal és az éjszaka, nap király és hold királynő édestestvérek, szeretők, férj és feleség, együtt uralkodnak az egeken. Az egyik nem létezik a másik nélkül, amikor szerelmeskednek esik az eső és a föld életre kel. Ha csak az egyikük létezne, a föld terméketlen lenne, nem lenne élet, hiszen egyedül senki sem képes életet teremteni. Ha ők szeretik egymást, miért gyilkolják egymást a híveik?
* Ysildia döbbenten hallgatja útitársát, miközben lassan maguk mögött hagyják a várost. Most döbben rá, hogy hiába született és nevelkedett Lanawinban, fogalma sincs az itteniek hitéről. A mestere semmiben sem hitt a lantján és a söröskupáján kívül, annak ellenére, hogy maga is szerzetes volt, mielőtt bárdnak állt volna, Főnix asszony házában pedig a vallás kimerült az ősök tiszteletében és a folyamatos alkudozásban, egyezkedésben a világmindenséget mozgató megszámlálhatatlanul sok istennel, szellemel és démonnal.*
- Ha jól értem van egy csoport akik a fényt szolgálják és egy másik akik a sötétséget * mondja a sötételfnek jól meggondolva minden szót * és ők harcolnak egymással? Nem akarlak megsérteni de ez elég nagy butaságnak tűnik. Hiszen a fény és a sötétség, a nappal és az éjszaka, nap király és hold királynő édestestvérek, szeretők, férj és feleség, együtt uralkodnak az egeken. Az egyik nem létezik a másik nélkül, amikor szerelmeskednek esik az eső és a föld életre kel. Ha csak az egyikük létezne, a föld terméketlen lenne, nem lenne élet, hiszen egyedül senki sem képes életet teremteni. Ha ők szeretik egymást, miért gyilkolják egymást a híveik?
4694. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-11 11:23:17
Üzenet elküldve: 2019-03-11 11:23:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
* Kerüli az emberek érintkezését és minél hamarabb a városban akar már lenni. Megművelt szántóföldek mellett és kisebb bokor tanyákon, mondhatni falvakon át vezet az útja. Útközben havazni kezd és megáll megszemlélni a szokatlan jelenséget.*
~ Vajon mit jelenthet? Egy égi figyelmeztetés, hogy zord időszak következik, mely megtizedeli a lakókat? Azzal már elkéstek! Vagy talán a jólétre utalna, mely hamarosan beköszönt? Minden elpusztult, kötve hiszem, hogy hatalmas utópia szakad ránk hirtelen.~
*Nem tudja hová tenni a furcsa jelenséget. Ezen gondolkodva indul tovább és Nem is kell sokat várni, hogy a házak teteje láthatóvá váljanak.*
~ Hála az isteneknek, úgy tűnik a lángok nem terjednek tovább!~
* Megsarkantyúzza paripáját és már alig várja, hogy újra ott lehessen. Kíváncsi az új fejleményekre is.*
~ Vajon mit jelenthet? Egy égi figyelmeztetés, hogy zord időszak következik, mely megtizedeli a lakókat? Azzal már elkéstek! Vagy talán a jólétre utalna, mely hamarosan beköszönt? Minden elpusztult, kötve hiszem, hogy hatalmas utópia szakad ránk hirtelen.~
*Nem tudja hová tenni a furcsa jelenséget. Ezen gondolkodva indul tovább és Nem is kell sokat várni, hogy a házak teteje láthatóvá váljanak.*
~ Hála az isteneknek, úgy tűnik a lángok nem terjednek tovább!~
* Megsarkantyúzza paripáját és már alig várja, hogy újra ott lehessen. Kíváncsi az új fejleményekre is.*
4693. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-11 04:51:19
Üzenet elküldve: 2019-03-11 04:51:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
//Throggot, Voelkin, Tinthereth, Asheelaxa//
- Nincs mit. Szívesen adtam kölcsön. Meg hát miért ne adtam volna, ha nem terveztem messzebb elhagyni a tábort?
*Asheela úgy gondolja, annyi bizodalmat adhatott Tintherethnek, hogy épségben hozza vissza Linerát, ha egy épülő közösség tagjaiként szándékoznak élni és tevékenykedni.*
- A karámba beviheted. Jól el lesz a többi jószággal. Egyébként, hogy-hogy nem mentél Amonra?
*A szekér mellett nekiállnak leszerszámozni a lovat. A lenyergelést Tintherethre hagyja, a druida lány kantározza le. Linera nem izzadt le, nem kell lecsutakolni.*
- A nyerget add csak ide. Köszi.
*A kantárt a nyeregre akasztja, és úgy veszi át Tintherethtől, hogy a függőágyánál a hátizsákja mellé lepakolja.*
- Kantárszár nélkül, csak tedd a sörényélére a kezed és bevezetheted a karámba.
*Mondja el Tintherethnek, hogyan bánjon a lovával, majd elviszi a lószerszámokat. Linera kezes jószágként, az elmondottak szerint a karámba kerül.*
*A szekérrakomány mustra közben, Throggot korgó gyomra után és Asheela étel említésére, Tinthereth is enne a görhönyből. Ekkor, Voelkin is megérkezik Artheniorból, legalább is Asheela annyit tud csak, hogy odament. A fiú szintén megéhezett a városjárástól.*
- Persze, vacsorázzatok, azért sütöttem. Mi volt a piacon Voelkin? A szekérről elpakolunk holnap, úgyis előbb sátrakat kell felállítanunk a holmiknak.
*Így, ha minden igaz, a tábori, óriásos, íjászos, remetés, druidás, farkasfülés kis csapat egybegyűlve leülnek a görhönyös estebédhez, miközben tudnak beszélgetni a tábori teendőkről és sok mindenről.
Asheela egy farönknél a fűbe leülve foglal helyet, hátát a rönknek támasztva.*
- Ada, egyébként hol van?
//Throggot, Voelkin, Tinthereth, Asheelaxa//
- Nincs mit. Szívesen adtam kölcsön. Meg hát miért ne adtam volna, ha nem terveztem messzebb elhagyni a tábort?
*Asheela úgy gondolja, annyi bizodalmat adhatott Tintherethnek, hogy épségben hozza vissza Linerát, ha egy épülő közösség tagjaiként szándékoznak élni és tevékenykedni.*
- A karámba beviheted. Jól el lesz a többi jószággal. Egyébként, hogy-hogy nem mentél Amonra?
*A szekér mellett nekiállnak leszerszámozni a lovat. A lenyergelést Tintherethre hagyja, a druida lány kantározza le. Linera nem izzadt le, nem kell lecsutakolni.*
- A nyerget add csak ide. Köszi.
*A kantárt a nyeregre akasztja, és úgy veszi át Tintherethtől, hogy a függőágyánál a hátizsákja mellé lepakolja.*
- Kantárszár nélkül, csak tedd a sörényélére a kezed és bevezetheted a karámba.
*Mondja el Tintherethnek, hogyan bánjon a lovával, majd elviszi a lószerszámokat. Linera kezes jószágként, az elmondottak szerint a karámba kerül.*
*A szekérrakomány mustra közben, Throggot korgó gyomra után és Asheela étel említésére, Tinthereth is enne a görhönyből. Ekkor, Voelkin is megérkezik Artheniorból, legalább is Asheela annyit tud csak, hogy odament. A fiú szintén megéhezett a városjárástól.*
- Persze, vacsorázzatok, azért sütöttem. Mi volt a piacon Voelkin? A szekérről elpakolunk holnap, úgyis előbb sátrakat kell felállítanunk a holmiknak.
*Így, ha minden igaz, a tábori, óriásos, íjászos, remetés, druidás, farkasfülés kis csapat egybegyűlve leülnek a görhönyös estebédhez, miközben tudnak beszélgetni a tábori teendőkről és sok mindenről.
Asheela egy farönknél a fűbe leülve foglal helyet, hátát a rönknek támasztva.*
- Ada, egyébként hol van?
4692. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-10 21:26:13
Üzenet elküldve: 2019-03-10 21:26:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Throggot, Asheelaxa, majd Voelkin//
- Üdv Asheela! - *Köszönti az elf lányt nyugodtan, ahogy megérkeznek, és a lovat hozzá vezeti, hogy jószág s gazdája ismét köszönthesse egymást.*
- Linera nagyon jó szolgálatot tett, és egészen össze is barátkoztunk. - *Mosolyog rá a lányra, még utoljára megsimogatva a szép állatot.*
- Köszönöm, hogy rendelkezésemre bocsátottad. Hova tegyem a felszereléseit? - *Természetesen vállalja, hogy felszerszámozott lovat leszereli, illetve meg is mosdatja őt, és ad neki abrakot is, így ha a lány válaszol a kérdésére, el is indul, hogy ezt megtegye.*
- Pycta, Umon, jó utat! - *Búcsúzik egyszerűen, hiszen tudja, hogy a csuhátlan csuhás jobban a szívén viseli a helyzetüket annál, hogy sokáig maradjon távol.
Ha elrendezte a ló körüli teendőket, visszatér a többiekhez, és a szekér tartalmát is felméri már.*
- Hasznos holmik, ugye? Jól fognak jönni. - *Jegyzi meg az ott tartózkodóknak.*
- Rögtön segítek nektek, Asheela, csak eszem abból a görhönyből, amit, említettél. - *Le is telepedik így az ennivalóhoz, hogy a történések után nyugodalmasan ehessen pár falatot, de hamar megjön még egy elf, Voelkin, így rá is pillant most.*
- Szervusz, merre vittek a csillagok? - *Látja rajta, hogy fáradt, és az út porát is felfedezi, így kíváncsi, milyen kalandokban lehetett része a fiatalnak.*
- Asheela főzött görhönyt, szerintem csatlakozhatsz. - *Mosolyog rá, de persze odapillant a konyhatündér nő felé, hogy ő is rábólintson. Reméli azt is, hogy nincs mára már sok munka, megviselte őt a helyzet, nem is fizikai szinten, de nehéz ilyen hirtelen visszatérnie a társadalomba, így örülne néhány magányos percnek, vagy csak nyugodt beszélgetésnek már.*
- Üdv Asheela! - *Köszönti az elf lányt nyugodtan, ahogy megérkeznek, és a lovat hozzá vezeti, hogy jószág s gazdája ismét köszönthesse egymást.*
- Linera nagyon jó szolgálatot tett, és egészen össze is barátkoztunk. - *Mosolyog rá a lányra, még utoljára megsimogatva a szép állatot.*
- Köszönöm, hogy rendelkezésemre bocsátottad. Hova tegyem a felszereléseit? - *Természetesen vállalja, hogy felszerszámozott lovat leszereli, illetve meg is mosdatja őt, és ad neki abrakot is, így ha a lány válaszol a kérdésére, el is indul, hogy ezt megtegye.*
- Pycta, Umon, jó utat! - *Búcsúzik egyszerűen, hiszen tudja, hogy a csuhátlan csuhás jobban a szívén viseli a helyzetüket annál, hogy sokáig maradjon távol.
Ha elrendezte a ló körüli teendőket, visszatér a többiekhez, és a szekér tartalmát is felméri már.*
- Hasznos holmik, ugye? Jól fognak jönni. - *Jegyzi meg az ott tartózkodóknak.*
- Rögtön segítek nektek, Asheela, csak eszem abból a görhönyből, amit, említettél. - *Le is telepedik így az ennivalóhoz, hogy a történések után nyugodalmasan ehessen pár falatot, de hamar megjön még egy elf, Voelkin, így rá is pillant most.*
- Szervusz, merre vittek a csillagok? - *Látja rajta, hogy fáradt, és az út porát is felfedezi, így kíváncsi, milyen kalandokban lehetett része a fiatalnak.*
- Asheela főzött görhönyt, szerintem csatlakozhatsz. - *Mosolyog rá, de persze odapillant a konyhatündér nő felé, hogy ő is rábólintson. Reméli azt is, hogy nincs mára már sok munka, megviselte őt a helyzet, nem is fizikai szinten, de nehéz ilyen hirtelen visszatérnie a társadalomba, így örülne néhány magányos percnek, vagy csak nyugodt beszélgetésnek már.*
4691. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-10 21:09:23
Üzenet elküldve: 2019-03-10 21:09:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon...//
*Elmosolyodva hallgatja Lylli részletes leírását a közösségükről.*
- Nagyon jól hangzik, de hol találkoztatok, hogy ilyen jól összebarátkoztatok? *Kérdez rá a furcsaságra, hiszen ahhoz, hogy ilyen családias légkör alakuljon ki, kell kapocs, kell erős bizalom, és érdekes számára, hogy ezt ilyen jól fel tudták építeni az összeköltözésük előtt.*
- Én is felkereslek titeket hamar, ezt látnom kell a saját szememmel. Biztos tanulni is tudok tőletek, ha betegekkel is foglalkoztok. *Teszi még hozzá, és lelkét egészen felmelengeti ez, pont úgy, mint a tűz a testét, így vidámabban megy most a város felé, hogy lebeg előtte egy következő terv, cél is, ahol remélhetőleg szívesen fogják látni.*
- Persze Thim, menjünk együtt! *Bólint nagyot az elf felvetésére, egy kedves mosollyal megtoldva.* Örülök, hogy olyannal kezdem meg a város megismerését, aki már ismeri azt egy kicsit. *Teszi még hozzá hálásan, örülve, hogy ilyen pozitívan jött ki ez a találkozás, és talán útitársra is lelt most egy kis időre.*
//Csak ezt ússzuk meg szárazon...//
*Elmosolyodva hallgatja Lylli részletes leírását a közösségükről.*
- Nagyon jól hangzik, de hol találkoztatok, hogy ilyen jól összebarátkoztatok? *Kérdez rá a furcsaságra, hiszen ahhoz, hogy ilyen családias légkör alakuljon ki, kell kapocs, kell erős bizalom, és érdekes számára, hogy ezt ilyen jól fel tudták építeni az összeköltözésük előtt.*
- Én is felkereslek titeket hamar, ezt látnom kell a saját szememmel. Biztos tanulni is tudok tőletek, ha betegekkel is foglalkoztok. *Teszi még hozzá, és lelkét egészen felmelengeti ez, pont úgy, mint a tűz a testét, így vidámabban megy most a város felé, hogy lebeg előtte egy következő terv, cél is, ahol remélhetőleg szívesen fogják látni.*
- Persze Thim, menjünk együtt! *Bólint nagyot az elf felvetésére, egy kedves mosollyal megtoldva.* Örülök, hogy olyannal kezdem meg a város megismerését, aki már ismeri azt egy kicsit. *Teszi még hozzá hálásan, örülve, hogy ilyen pozitívan jött ki ez a találkozás, és talán útitársra is lelt most egy kis időre.*
4690. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-10 17:02:56
Üzenet elküldve: 2019-03-10 17:02:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Álomképek//
*Korán ébred, az éjjel nem viseli meg, hamar elaludt már. Ugyanúgy kel, ahogy lefeküdt, oldalára dőlve, keze a feje alatt, csendesen szuszogva. Előbb csak szemei nyílnak ki, s megszokva az ablakon beszűrődő halvány fényt méri fel környezetét. Hirtelen ül fel, de csendben, először nem is tudja, hogy hol van, majd zsibogó ujjcsonkja ráébreszti, s fürkészőn néz át a másik ágyra. Kaiyko még alszik, már ha álomnak lehet nevezni ezt a hánykolódást. Kíváncsian vonja össze szemöldökét, de nem mozdul, csupán térdeire könyökét ejti, s arra támaszkodva figyeli a lányt. ~ Rossz álom. ~ Jegyzi meg magában, majd a parázsló tűzhelyre nézve csendesen áll fel, s a tagnap behordott fáról dob a tűzre. Némán érzi meg a lány lassan kinyíló tekintetét.*
- Álom? *Kérdezi csendesen és mélyen.* Az álmok fájdalmasak, főleg az emlékek. Én zaklattalak fel? *Kérdezi egyszerűen, s az egyik hasábbal a kezében megfordul, hogy ellenőrizze érzete helyes volt e. Látja a hunyorgást, s ő is ezt teszi.*
- Baj van, Kaiyko? *Kérdezi, s nem mozdul, megvárja a választ. A lány tekintetéről sok mindent olvasni, félelmet, nyugtalanságot, zavart és értetlenséget. Ezek önmagukban is elég sok kérdést vetnek fel, hát még egyszerre. Jóllehet ezek a dolgok általában összefüggnek.*
*Korán ébred, az éjjel nem viseli meg, hamar elaludt már. Ugyanúgy kel, ahogy lefeküdt, oldalára dőlve, keze a feje alatt, csendesen szuszogva. Előbb csak szemei nyílnak ki, s megszokva az ablakon beszűrődő halvány fényt méri fel környezetét. Hirtelen ül fel, de csendben, először nem is tudja, hogy hol van, majd zsibogó ujjcsonkja ráébreszti, s fürkészőn néz át a másik ágyra. Kaiyko még alszik, már ha álomnak lehet nevezni ezt a hánykolódást. Kíváncsian vonja össze szemöldökét, de nem mozdul, csupán térdeire könyökét ejti, s arra támaszkodva figyeli a lányt. ~ Rossz álom. ~ Jegyzi meg magában, majd a parázsló tűzhelyre nézve csendesen áll fel, s a tagnap behordott fáról dob a tűzre. Némán érzi meg a lány lassan kinyíló tekintetét.*
- Álom? *Kérdezi csendesen és mélyen.* Az álmok fájdalmasak, főleg az emlékek. Én zaklattalak fel? *Kérdezi egyszerűen, s az egyik hasábbal a kezében megfordul, hogy ellenőrizze érzete helyes volt e. Látja a hunyorgást, s ő is ezt teszi.*
- Baj van, Kaiyko? *Kérdezi, s nem mozdul, megvárja a választ. A lány tekintetéről sok mindent olvasni, félelmet, nyugtalanságot, zavart és értetlenséget. Ezek önmagukban is elég sok kérdést vetnek fel, hát még egyszerre. Jóllehet ezek a dolgok általában összefüggnek.*
4689. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-10 12:53:40
Üzenet elküldve: 2019-03-10 12:53:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Álomképek//
*Az álom kifacsarja, csak úgy falja az életet belőle, ahogy a mélység a fuldoklóból. Mintha évekre elragadta volna ez a fuldoklás, az esze fel se akarja fogni a kicsiny időt mi a valóságban egy éj alatt elmúlt.
Kiszáradt a szája és kóvályog a feje. Csak az ujjaiba állt görcs fájdalmából érzi meg, hogy szorítja a jóscsontok kis bőrtasakját. Talán egész este szorította. Hályogos bal szeme hunyorog, de nem a reggeli fény bántja. Pont mintha ellenkezőleg lenne. ~Az a holmi...~ De még alig ébren hiába kutatja a helyét a warg-címeres csatnak. Már nincs ott. ~Talán csak becsúszott a láda alá~ nyugtatja magát.
Nem tudja, de biztosan érzi, hogy az a holmi járt ott. Járt ott, ahol Ortas megszületett. De ha nem is járt, ha ez nem is, a mintája bizonyosan.
Amikor a dolgok jó irányt vesznek, jobb gyanakodni. A felfeléből előbb-utóbb lefelé lesz. Az este pedig elkövette a hibát, hogy elhitte, immár minden helyrejött. Ortas arcán látta, hogy van remény, hogy a múlt árnyai kikophatnak mögülük és csak a jó hajlik ezúttal magát ismétlő spirálba.
Nehéz megtartani a csöndet, kizárni a kérdéseket, amik máris kaparják elméje bezárt kapuit. Pillanatonként lopja az időt, hogy elodázza a velük való szembenézést. Megrogyni látszik ebben a csöndben, s csak azt érzi, hogy a Sors reá néz. Hogy mindez egy terv része volt-e vagy sötét, gunyoros kacajra késztető véletlen, azt csak ő tudná megmondani... Ő, a mindeneket mozgató, akinek játéka a világ.*
*Az álom kifacsarja, csak úgy falja az életet belőle, ahogy a mélység a fuldoklóból. Mintha évekre elragadta volna ez a fuldoklás, az esze fel se akarja fogni a kicsiny időt mi a valóságban egy éj alatt elmúlt.
Kiszáradt a szája és kóvályog a feje. Csak az ujjaiba állt görcs fájdalmából érzi meg, hogy szorítja a jóscsontok kis bőrtasakját. Talán egész este szorította. Hályogos bal szeme hunyorog, de nem a reggeli fény bántja. Pont mintha ellenkezőleg lenne. ~Az a holmi...~ De még alig ébren hiába kutatja a helyét a warg-címeres csatnak. Már nincs ott. ~Talán csak becsúszott a láda alá~ nyugtatja magát.
Nem tudja, de biztosan érzi, hogy az a holmi járt ott. Járt ott, ahol Ortas megszületett. De ha nem is járt, ha ez nem is, a mintája bizonyosan.
Amikor a dolgok jó irányt vesznek, jobb gyanakodni. A felfeléből előbb-utóbb lefelé lesz. Az este pedig elkövette a hibát, hogy elhitte, immár minden helyrejött. Ortas arcán látta, hogy van remény, hogy a múlt árnyai kikophatnak mögülük és csak a jó hajlik ezúttal magát ismétlő spirálba.
Nehéz megtartani a csöndet, kizárni a kérdéseket, amik máris kaparják elméje bezárt kapuit. Pillanatonként lopja az időt, hogy elodázza a velük való szembenézést. Megrogyni látszik ebben a csöndben, s csak azt érzi, hogy a Sors reá néz. Hogy mindez egy terv része volt-e vagy sötét, gunyoros kacajra késztető véletlen, azt csak ő tudná megmondani... Ő, a mindeneket mozgató, akinek játéka a világ.*
4688. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-10 11:52:24
Üzenet elküldve: 2019-03-10 11:52:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//A táborban//
//Throggot, Asheelaxa, Tinthereth//
*Egy napi fárasztó gyaloglás után végre újra visszaért a táborba. Vadászni már nem volt ideje, úgyhogy sem étellel sem állattal nem tud szolgálin a tábornak, de legalább meg van neki majdnem minden ami egy íj elkészítéséhez kell.
A tisztásra kilépve szemeivel Pyctát keresi, de helyette Asheelát, Tintherethet és egy óriást talál. Furcsa módon az óriás láttára nem kap egyből íja után, ahogy az szokta ösztönösen. Az óriás kinézete ugyan nem túl barátságos, aurája még sem veszélyt sugall. Nem nagyon tétovázik és oda is megy hozzájuk.*
-Visszatértem. *Szól hármukhoz, közben mindenki szemébe vet egy pillantást, majd végül az óriás szemébe nézve akad meg.*
-Szervusz. Én Voelkin Ekleszton vagyok, de szólíts csak Voelkinnek. *Voelkin nem az a félős fajta, inkább elővigyázatos szokott lenni, ha úgy érzi, hogy a helyzet megkívánja. Szemében is látszik, hogy félelemnek nyoma sincs az óriás láttán.
Következőnek Asheelához fordul, hisz dél óta nem evett.*
-Asheela, Tudnál adni valami ételt? *jobb kezével megsimogatja üres hasát.* Dél óta nem jutottam ételhez. *Teszi hozzá mellékesen megjegyezve, szinte csak magának mondja.
Tintherethre néz. Érdekli a kissé tébolyult elf. Ha evett utána tervezi, hogy vele is beszél.
Szemét újra Ahseelára veti, várva a válaszra.*
//Throggot, Asheelaxa, Tinthereth//
*Egy napi fárasztó gyaloglás után végre újra visszaért a táborba. Vadászni már nem volt ideje, úgyhogy sem étellel sem állattal nem tud szolgálin a tábornak, de legalább meg van neki majdnem minden ami egy íj elkészítéséhez kell.
A tisztásra kilépve szemeivel Pyctát keresi, de helyette Asheelát, Tintherethet és egy óriást talál. Furcsa módon az óriás láttára nem kap egyből íja után, ahogy az szokta ösztönösen. Az óriás kinézete ugyan nem túl barátságos, aurája még sem veszélyt sugall. Nem nagyon tétovázik és oda is megy hozzájuk.*
-Visszatértem. *Szól hármukhoz, közben mindenki szemébe vet egy pillantást, majd végül az óriás szemébe nézve akad meg.*
-Szervusz. Én Voelkin Ekleszton vagyok, de szólíts csak Voelkinnek. *Voelkin nem az a félős fajta, inkább elővigyázatos szokott lenni, ha úgy érzi, hogy a helyzet megkívánja. Szemében is látszik, hogy félelemnek nyoma sincs az óriás láttán.
Következőnek Asheelához fordul, hisz dél óta nem evett.*
-Asheela, Tudnál adni valami ételt? *jobb kezével megsimogatja üres hasát.* Dél óta nem jutottam ételhez. *Teszi hozzá mellékesen megjegyezve, szinte csak magának mondja.
Tintherethre néz. Érdekli a kissé tébolyult elf. Ha evett utána tervezi, hogy vele is beszél.
Szemét újra Ahseelára veti, várva a válaszra.*
4687. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-08 12:25:34
Üzenet elküldve: 2019-03-08 12:25:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
//Throggot, Asheelaxa, Tinthereth//
*A mohos óriás nem panaszkodik a sérült lábára. Asheela az eddigi benyomások alapján nem is lepődik meg ezen. Olyan, 'gyó van az úgy, majd meggyógyul' típusnak tűnik, mint aki ehhez szokott hozzá. A tevékenykedésbe bevonó kérdésére, Throggot kérdéssel válaszol, az elf lány dolgos beleegyezésként fogadja. Az óriás gyomra egyszeribe megkordul, amit Asheela megmosolyog.*
- Ha éhesek lennétek, sütöttem görhönyt. Tábortűznél egy lábosban van.
*Int abba az irányba. A rámolásra visszatérve, folytatja és közben a szekéren kezd matatni.* ~ Kötetek, tekercsek, tervrajzok. ~ *Kíváncsiskodva kitekeri az egyik tervet.* ~ Ez, mi? Ah, egy üvegház… fantasztikus. ~
- Ezeket a bibliotékára valót egy sátorba kéne pakolni. *Kotorászik tovább, közbevetve meglátásait.* Mennyi szerszám, ezeket a többi mellé. ~Vannak itt bájitalok, orvosi eszközök, vértezetek, fegyverek. ~ A törékeny üvegcséknek és a gyógyító holmiknak szintén egy külön sátrat kéne felállítani. Ahogy ezeknek a felszereléséknek is. *Kongat meg egy páncélt.
Érdeklődőn pillant Tintherethre is, és a pakolásban való segédkezéssel megbízott elfekre, hogy van e valami hozzáfűzni valójuk, netán másféle meglátásuk az elhangzottakkal kapcsolatban.*
//Throggot, Asheelaxa, Tinthereth//
*A mohos óriás nem panaszkodik a sérült lábára. Asheela az eddigi benyomások alapján nem is lepődik meg ezen. Olyan, 'gyó van az úgy, majd meggyógyul' típusnak tűnik, mint aki ehhez szokott hozzá. A tevékenykedésbe bevonó kérdésére, Throggot kérdéssel válaszol, az elf lány dolgos beleegyezésként fogadja. Az óriás gyomra egyszeribe megkordul, amit Asheela megmosolyog.*
- Ha éhesek lennétek, sütöttem görhönyt. Tábortűznél egy lábosban van.
*Int abba az irányba. A rámolásra visszatérve, folytatja és közben a szekéren kezd matatni.* ~ Kötetek, tekercsek, tervrajzok. ~ *Kíváncsiskodva kitekeri az egyik tervet.* ~ Ez, mi? Ah, egy üvegház… fantasztikus. ~
- Ezeket a bibliotékára valót egy sátorba kéne pakolni. *Kotorászik tovább, közbevetve meglátásait.* Mennyi szerszám, ezeket a többi mellé. ~Vannak itt bájitalok, orvosi eszközök, vértezetek, fegyverek. ~ A törékeny üvegcséknek és a gyógyító holmiknak szintén egy külön sátrat kéne felállítani. Ahogy ezeknek a felszereléséknek is. *Kongat meg egy páncélt.
Érdeklődőn pillant Tintherethre is, és a pakolásban való segédkezéssel megbízott elfekre, hogy van e valami hozzáfűzni valójuk, netán másféle meglátásuk az elhangzottakkal kapcsolatban.*
4686. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-08 08:52:06
Üzenet elküldve: 2019-03-08 08:52:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Már nem magányosok útja//
- Meglepődnél erdei milyen gyors tudok lenni! *Felel Thintheretnek, és biccent annak meghívására. Habár maga sem tudja mi az, hogy igazán gyors, de egy békát már el tud kapni, ha épp lesből támadja meg és volt már rá példa, hogy még sikerült is ez a manőver. De saját személyében igazán meg van győződve arról, hogy bizony gyors.
Az események mint eddig igencsak változatosak és gyorsak, az óriás csak kapkodja a fejét, hogy tudja követni a sok sok információt. A beszélgetésükbe ismételten becsatlakozó Pycta felé emeli rút tekintetét és mielőtt válaszolna még Umon bicskás megjegyzésére reagál röviden egy fél pillantással. Arcán nem tűnik fel mosoly, vagy vidámság épp csak annyi, hogy a fickó összefoglalható ebben az egyetlen rövid kis szóban.*
- Én kőből épített barlangban laktam eddig. Nem laktam még a fák alatt. *Válaszol Pyctanak az erdei gondolataira. Nincs épp baja az erdővel, de még merőben új neki a helyzet. Meglátja, hogy miként tudja megszokni az éjszaka és a nappalok váltakozását.*
- Mindig éjszaka volt a barlangban. Furcsa ez a sok fény. *Habár egy sűrű erdőben igencsak sötét tud lenni, így a napfény alig ér el az erdő szívébe. Az erdő szíve kifejezést még nem hallotta, így kicsit vakargatja a fejét, hogy az mi lehet. Egyelőre még nem hozza szóba. Látható, hogy indulásra kész mindenki, így még nincs itt az ideje ezen téma átbeszélésére.*
//A táborban//
*Lassan de biztosan meg is érkeznek a jelen kis táborba. Throggot körbe néz és kis patkányai is kíváncsian szaglásznak a levegőbe, ahogy gazdájuk. Nem akar még mindent azonnal felfedezni vagy megvizsgálni, de azért egy körbevezetést nem bánna a jövőben.*
- Én is remélem. *Válaszol Pycta beszélgetést invitáló gondolataira. Majd tovább szemlélődik, hogy mi is lesz itt neki a dolga, vagy épp mit tud tenni a többiekért, vagy ők érte. Lassan éhes is kezd lenni és ha jól értette a másik szavait, akkor bizony van itt egy folyó ahol kiváló ételeket lehet majd szerezni. Béka, halak, férgek és akár kígyók is, amelyek nagyon ízletesek. Meg is kordúl Throggot gyomra. Nincs ideje ezen morfondírozni mert azonnal megjelenik a kedves farkasos lányka, aki épp csak oda ér és azonnal beszélni is kezd. Throggot aki nem annyira a szavak embere próbálja követni a gyorsbeszédű leányt.*
- Jobb. Igen, sokkal jobb. *Bólogat és egy pillanatra Thintheret néz, aki ellátta a sebeit, majd vissza a lányra, aki addigra már el is mondta a pakolással kapcsolatos terveinek első felét.*
- Hova rakjuk? *Emeli meg fürkészően a szemöldökét és már várja is a lány felelétét. Habár még egy kicsit fáj a lába és talán lassú is, de igencsak szívósak és erősek ezek a szikla óriások, hogy bírják a tempót.*
- Meglepődnél erdei milyen gyors tudok lenni! *Felel Thintheretnek, és biccent annak meghívására. Habár maga sem tudja mi az, hogy igazán gyors, de egy békát már el tud kapni, ha épp lesből támadja meg és volt már rá példa, hogy még sikerült is ez a manőver. De saját személyében igazán meg van győződve arról, hogy bizony gyors.
Az események mint eddig igencsak változatosak és gyorsak, az óriás csak kapkodja a fejét, hogy tudja követni a sok sok információt. A beszélgetésükbe ismételten becsatlakozó Pycta felé emeli rút tekintetét és mielőtt válaszolna még Umon bicskás megjegyzésére reagál röviden egy fél pillantással. Arcán nem tűnik fel mosoly, vagy vidámság épp csak annyi, hogy a fickó összefoglalható ebben az egyetlen rövid kis szóban.*
- Én kőből épített barlangban laktam eddig. Nem laktam még a fák alatt. *Válaszol Pyctanak az erdei gondolataira. Nincs épp baja az erdővel, de még merőben új neki a helyzet. Meglátja, hogy miként tudja megszokni az éjszaka és a nappalok váltakozását.*
- Mindig éjszaka volt a barlangban. Furcsa ez a sok fény. *Habár egy sűrű erdőben igencsak sötét tud lenni, így a napfény alig ér el az erdő szívébe. Az erdő szíve kifejezést még nem hallotta, így kicsit vakargatja a fejét, hogy az mi lehet. Egyelőre még nem hozza szóba. Látható, hogy indulásra kész mindenki, így még nincs itt az ideje ezen téma átbeszélésére.*
//A táborban//
*Lassan de biztosan meg is érkeznek a jelen kis táborba. Throggot körbe néz és kis patkányai is kíváncsian szaglásznak a levegőbe, ahogy gazdájuk. Nem akar még mindent azonnal felfedezni vagy megvizsgálni, de azért egy körbevezetést nem bánna a jövőben.*
- Én is remélem. *Válaszol Pycta beszélgetést invitáló gondolataira. Majd tovább szemlélődik, hogy mi is lesz itt neki a dolga, vagy épp mit tud tenni a többiekért, vagy ők érte. Lassan éhes is kezd lenni és ha jól értette a másik szavait, akkor bizony van itt egy folyó ahol kiváló ételeket lehet majd szerezni. Béka, halak, férgek és akár kígyók is, amelyek nagyon ízletesek. Meg is kordúl Throggot gyomra. Nincs ideje ezen morfondírozni mert azonnal megjelenik a kedves farkasos lányka, aki épp csak oda ér és azonnal beszélni is kezd. Throggot aki nem annyira a szavak embere próbálja követni a gyorsbeszédű leányt.*
- Jobb. Igen, sokkal jobb. *Bólogat és egy pillanatra Thintheret néz, aki ellátta a sebeit, majd vissza a lányra, aki addigra már el is mondta a pakolással kapcsolatos terveinek első felét.*
- Hova rakjuk? *Emeli meg fürkészően a szemöldökét és már várja is a lány felelétét. Habár még egy kicsit fáj a lába és talán lassú is, de igencsak szívósak és erősek ezek a szikla óriások, hogy bírják a tempót.*
4685. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-07 14:29:27
Üzenet elküldve: 2019-03-07 14:29:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
-Még kislány vagy Shlyn, nem kószálhatsz egyedül!
*Idézi gúnyosan anyja szavait Shlyn, az út szélén szökellve. Igenis tud magára vigyázni, sőt meg is tudja védeni magát, ha kell. Bár szó se róla, otthon legalább biztonságban érezte magát, de a szabadság gondolata hamar kiveri fejéből az ehhez hasonló gondolatokat. Már elég messze jár otthonától, késő lenne visszafordulni. Na persze őt nem lehet megfélemlíteni.
Céltudatosan halad egyre közelebb a városhoz, melyben reményei szerint felleli rég nem látott bátyját.*
~Kár, hogy alig járnak errefele.~
*Nem is sejtheti, hogy a keresett személy valójában pont az ellenkező irányba vándorolt.*
-Még kislány vagy Shlyn, nem kószálhatsz egyedül!
*Idézi gúnyosan anyja szavait Shlyn, az út szélén szökellve. Igenis tud magára vigyázni, sőt meg is tudja védeni magát, ha kell. Bár szó se róla, otthon legalább biztonságban érezte magát, de a szabadság gondolata hamar kiveri fejéből az ehhez hasonló gondolatokat. Már elég messze jár otthonától, késő lenne visszafordulni. Na persze őt nem lehet megfélemlíteni.
Céltudatosan halad egyre közelebb a városhoz, melyben reményei szerint felleli rég nem látott bátyját.*
~Kár, hogy alig járnak errefele.~
*Nem is sejtheti, hogy a keresett személy valójában pont az ellenkező irányba vándorolt.*
4684. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-06 00:07:38
Üzenet elküldve: 2019-03-06 00:07:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon!//
*Lylli minden szava szépen cseng, ahogyan a családról és az otthonról mesél. Thim szívesen kimondaná azt a régi de igaz közhelyt, hogy a család a valódi gazdagság, mégis hallgat inkább, mert úgy érzi, ezzel összetörné a varázst. A mondás már sok vidéket és helyzetet megjárt. Megkopott, elveszítette régi jelentését. Többet mond a csend és a tűz ropogása.*
- Azt gondolom, hogy hamar felkereslek majd titeket. Bevallom, régóta vágyom rá, hogy lássak valami kellemeset.
*Látja, hogy Lylli jobban érzi magát a tűz melege mellett. Ő maga is sokkal felszabadultabb itt és örömmel vesz még egy szelet süteményt. Az első nagyon ízlett neki. Tudja, hogy a második sem okoz majd csalódást. Miután az ujjáról is lenyalogatta a sütemény maradékát, Rionhoz fordul.*
- Ha mindenképpen a város a célod, azt javaslom, menjünk együtt.
//Csak ezt ússzuk meg szárazon!//
*Lylli minden szava szépen cseng, ahogyan a családról és az otthonról mesél. Thim szívesen kimondaná azt a régi de igaz közhelyt, hogy a család a valódi gazdagság, mégis hallgat inkább, mert úgy érzi, ezzel összetörné a varázst. A mondás már sok vidéket és helyzetet megjárt. Megkopott, elveszítette régi jelentését. Többet mond a csend és a tűz ropogása.*
- Azt gondolom, hogy hamar felkereslek majd titeket. Bevallom, régóta vágyom rá, hogy lássak valami kellemeset.
*Látja, hogy Lylli jobban érzi magát a tűz melege mellett. Ő maga is sokkal felszabadultabb itt és örömmel vesz még egy szelet süteményt. Az első nagyon ízlett neki. Tudja, hogy a második sem okoz majd csalódást. Miután az ujjáról is lenyalogatta a sütemény maradékát, Rionhoz fordul.*
- Ha mindenképpen a város a célod, azt javaslom, menjünk együtt.
4683. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-05 18:10:11
Üzenet elküldve: 2019-03-05 18:10:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
*Az étkezés után az elfáradt Asheela, korán, a tyúkokkal ment el aludni. Bár a napnak még koránt sincsen vége, mert azért mennek tovább a dolgok. A tábor és a munkálkodó kis közösség megélénkül. Valakik érkeztek. Mindeközben a druida lány alszik, mint a tej, álmot nem lát. Az alvás könnyed és pihentető. Azonban a mellette fekvő szürke farkas, a megváltozó tábor hangjaira, felkapja a fejét, hegyezi a füleit. Xonar világosbarna szemei villannak, halkan nyüszítve morran egyet, és orrával megbökdösi Asheelát. Az alvó lány mocorog.*
- Xonar… na, ne piszkálj…
*Dünnyögi aluszékonyan. Menten vissza is alszik. Erre a lompos ordas morranva a karja alá fúrja a fejét. Asheela hegyes füleit megüti a morranás és az állat furkálódó ébresztésére nyitja ki világoszöld szemeit.*
- Mi az? Mit történt?
*Néz az elf lány a jószágra, és közben fülelni kezd a tábor hangjaira. Xonar kihúzza fejét Asheela karja aló, és fordultában kiugrik az ágyból, minek hatására a függőfekhely erősen kileng. Az elf lány megkapaszkodva, most már teljesen ébren van.*
- Jól van, maradj… megyek.
*Mondja az állatnak. Xonar megáll, nem szalad előre. Asheela felkel a sziesztából.*
- Nézzük meg, mi van.
*Az elf lány közeledve már a beszédhangokból hallja, hogy kik érkeztek. Xonar előtte bandukol a földön szimatolva. A fák takarásából kilépve meg is látja a jövevényeket. Egy nagy szekeret, a lovakat, Pyctát, Umont, Tintereth és a mohos óriást. Ekkor int neki oda a hordavezető. Asheela mosolyogva int vissza és sétál oda hozzájuk. Linera, gazdája jöttére, nyihog és prüszköl egyet. Xonar, a földön szimatolva járja körbe a szekeres kompániát. Asheela, így szólítja meg jelenlévőket: *
- Csillagok hoztak testvérek és vándorok!
*Ekkor a csuhátlan csuhás bocsánatát kéri korábbi viselkedése miatt. Asheela kezeit maga előtt csadorja ujjaiban bújtatva, lehunyt szemekkel mélyen bólintva, viszonozza a testbeszédet és fogadja a bocsánatkérést.*
- Jólesnek szavaid testvér. Köszönöm. Megértem, a vezető feladata az irányítás, főleg akkor, ha egy helyzet kontrolálhatatlanul átláthatatlannak tűnik. Ehhez sokszor határozott, és kemény szavakra van szükség. Rend és fegyelem.
*Pycta mellett álló Umon is, lényegében elnézést kér. Asheela a késdobáló szerzetes felé is bólint.*
- Ha az indulatok nagyok, gyakran cselekszik mindenki meggondolatlanul.
*A druida lány számára a segítő szándék is ide sorolandó, ami elf mivoltából és rubiliáni neveltetéséből fakad. Asheela eme jellemvonását nem tartja kimondottan hibának. A hitetlenek cinikusan mártíromságnak nevezik az ilyesmit, de az elf lány inkább így veszti el életét, minthogy ártó szándéktól hajtva éljen. Egyfajta naivitás is ez, amit az a hit is táplál benne, hogy a jó tett helyébe, jót vár, vagy ahogy a nagy szentek krónikájában jegyzi egy bölcselet; „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.”.
Umon tábori munkálatokat elismerően méltató szavaira, ismét bólint, és kezeit széttárva mutat a tábori közösség egészére.*
- Egységben a haladás.*Majd udvariasan bemutatkozik.* Én hallottam a neved. Az enyém Asheelaxa.
*Pycta és Umon további szavai a szekér rakományára vonatkozik. Asheela egy pillantással méri végig a szállítmányt. Mosolyogva válaszol.*
- Rendben. Természetesen részt veszek a szekér lepakolásában. Biztosan, mindennek találunk megfelelő helyet.
*Pillant néhány elf testvérre, Tinterethre és a Throggotnak nevezett szikla óriásra. A csuhátlan csuháson és a késdobáló szerzetesen látja, hogy indulni készülnek.*
- Gondolom, most mentek Amonra.
*Biccent, majd amíg az útnak indulók összecihelődnek, Asheela addig csomagol egy jó adaggal a görhönyből. Az ételes batyut odaviszi nekik. Hallja miről beszélgetnek, de nem szól bele, mivel sajnos nem tudja ki az a Lyzendra. Az igáslovas kordélyhoz lép.*
- Útravaló. Jó utat és piacolást. Az erdőszelleme óvjon benneteket.
*Beleteszi a batyut.*
- Megyek, a többiekkel folytatjuk a munkákat.
*Sétál vissza a szekérhez, ahol Tinterethhel és Throggottal elrámolhatják a holmikat.*
- Hogy van a lábad?
*Kérdezi a mohos óriástól, miközben a szekérhez ér és odasétál Linerához. Megpaskolja a zsufafakó patás szügyét.*
- Elpakolunk?
*Intézi kérdését a remete elfhez és a mohos óriáshoz, pillantását megjártatva közöttük.*
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.05 18:22:21
*Az étkezés után az elfáradt Asheela, korán, a tyúkokkal ment el aludni. Bár a napnak még koránt sincsen vége, mert azért mennek tovább a dolgok. A tábor és a munkálkodó kis közösség megélénkül. Valakik érkeztek. Mindeközben a druida lány alszik, mint a tej, álmot nem lát. Az alvás könnyed és pihentető. Azonban a mellette fekvő szürke farkas, a megváltozó tábor hangjaira, felkapja a fejét, hegyezi a füleit. Xonar világosbarna szemei villannak, halkan nyüszítve morran egyet, és orrával megbökdösi Asheelát. Az alvó lány mocorog.*
- Xonar… na, ne piszkálj…
*Dünnyögi aluszékonyan. Menten vissza is alszik. Erre a lompos ordas morranva a karja alá fúrja a fejét. Asheela hegyes füleit megüti a morranás és az állat furkálódó ébresztésére nyitja ki világoszöld szemeit.*
- Mi az? Mit történt?
*Néz az elf lány a jószágra, és közben fülelni kezd a tábor hangjaira. Xonar kihúzza fejét Asheela karja aló, és fordultában kiugrik az ágyból, minek hatására a függőfekhely erősen kileng. Az elf lány megkapaszkodva, most már teljesen ébren van.*
- Jól van, maradj… megyek.
*Mondja az állatnak. Xonar megáll, nem szalad előre. Asheela felkel a sziesztából.*
- Nézzük meg, mi van.
*Az elf lány közeledve már a beszédhangokból hallja, hogy kik érkeztek. Xonar előtte bandukol a földön szimatolva. A fák takarásából kilépve meg is látja a jövevényeket. Egy nagy szekeret, a lovakat, Pyctát, Umont, Tintereth és a mohos óriást. Ekkor int neki oda a hordavezető. Asheela mosolyogva int vissza és sétál oda hozzájuk. Linera, gazdája jöttére, nyihog és prüszköl egyet. Xonar, a földön szimatolva járja körbe a szekeres kompániát. Asheela, így szólítja meg jelenlévőket: *
- Csillagok hoztak testvérek és vándorok!
*Ekkor a csuhátlan csuhás bocsánatát kéri korábbi viselkedése miatt. Asheela kezeit maga előtt csadorja ujjaiban bújtatva, lehunyt szemekkel mélyen bólintva, viszonozza a testbeszédet és fogadja a bocsánatkérést.*
- Jólesnek szavaid testvér. Köszönöm. Megértem, a vezető feladata az irányítás, főleg akkor, ha egy helyzet kontrolálhatatlanul átláthatatlannak tűnik. Ehhez sokszor határozott, és kemény szavakra van szükség. Rend és fegyelem.
*Pycta mellett álló Umon is, lényegében elnézést kér. Asheela a késdobáló szerzetes felé is bólint.*
- Ha az indulatok nagyok, gyakran cselekszik mindenki meggondolatlanul.
*A druida lány számára a segítő szándék is ide sorolandó, ami elf mivoltából és rubiliáni neveltetéséből fakad. Asheela eme jellemvonását nem tartja kimondottan hibának. A hitetlenek cinikusan mártíromságnak nevezik az ilyesmit, de az elf lány inkább így veszti el életét, minthogy ártó szándéktól hajtva éljen. Egyfajta naivitás is ez, amit az a hit is táplál benne, hogy a jó tett helyébe, jót vár, vagy ahogy a nagy szentek krónikájában jegyzi egy bölcselet; „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.”.
Umon tábori munkálatokat elismerően méltató szavaira, ismét bólint, és kezeit széttárva mutat a tábori közösség egészére.*
- Egységben a haladás.*Majd udvariasan bemutatkozik.* Én hallottam a neved. Az enyém Asheelaxa.
*Pycta és Umon további szavai a szekér rakományára vonatkozik. Asheela egy pillantással méri végig a szállítmányt. Mosolyogva válaszol.*
- Rendben. Természetesen részt veszek a szekér lepakolásában. Biztosan, mindennek találunk megfelelő helyet.
*Pillant néhány elf testvérre, Tinterethre és a Throggotnak nevezett szikla óriásra. A csuhátlan csuháson és a késdobáló szerzetesen látja, hogy indulni készülnek.*
- Gondolom, most mentek Amonra.
*Biccent, majd amíg az útnak indulók összecihelődnek, Asheela addig csomagol egy jó adaggal a görhönyből. Az ételes batyut odaviszi nekik. Hallja miről beszélgetnek, de nem szól bele, mivel sajnos nem tudja ki az a Lyzendra. Az igáslovas kordélyhoz lép.*
- Útravaló. Jó utat és piacolást. Az erdőszelleme óvjon benneteket.
*Beleteszi a batyut.*
- Megyek, a többiekkel folytatjuk a munkákat.
*Sétál vissza a szekérhez, ahol Tinterethhel és Throggottal elrámolhatják a holmikat.*
- Hogy van a lábad?
*Kérdezi a mohos óriástól, miközben a szekérhez ér és odasétál Linerához. Megpaskolja a zsufafakó patás szügyét.*
- Elpakolunk?
*Intézi kérdését a remete elfhez és a mohos óriáshoz, pillantását megjártatva közöttük.*
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.05 18:22:21
4682. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-05 14:49:03
Üzenet elküldve: 2019-03-05 14:49:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
//Umon, Pycta, Asheelaxa//
- Hosszú utat jártatok be ti is. *Bólint kurtán az elfre nézve, az Artheniorban történtek különösképp nem rázzák meg, tapasztalt már furcsábbat és van ettől nagyobb gondja is. Az már inkább érdekes, hogy a helyszín maga viszont csodálatos, ahogy az is, hogy ennyien csatlakoztak Pycta kezdeményezéséhez. A szekeret elhelyezi Pycta iránymutatásának megfelelően, lehetőleg figyelve arra, hogy minden oldalról elérhető és lepakolható legyen. A szekérre sok mindent felhelyeztek, szerszámokat, bájitalokat, a vadvédi könyvtár teljes tartalmát, ezeknek hely kell, nagyon sok hely. Itt egy pillanatra felhő suhan át arca előtt, mert Valea képe ugrik be, ahogy a fekete föld alatt, gyökerek között fekszik csendesen. Megrázza fejét, majd lassan visszasétál Pyctához, kinek egy bólintással jelzi, hogy készen áll. Az elf a korábban pillanatra megismert lányhoz beszél, melybe Umon érdektelen arccal bár, de bekapcsolódik. A beszéd közben végig Pyctát nézi, halkan sóhajt fel, majd számos gondolat közül kiválaszt egyet, amit illőnek érez a pillanathoz. Sötét tekintettel és kifejezéstelen szemekkel mered a lányra, a szemben álló azt is gondolhatná, hogy a férfi nulla érzelemmel bír, ami jórészt igaz is, bár Pycta észrevehet változást is a szemekben.*
- Én sem akartam. *Vonja meg a vállát, mert hasonszőrűen az óriáshoz, itt is azt gondolja, hogy ok nélkül nem bóklászunk be a tűzvonalba.* Látom jó munkát végeztél itt. *Mutat körbe.* Megjárja. A szekeret oda állítottam, van rajta törékeny is.
//Thargok, thargok//
//Pycta, Tintereth, Throggot//
*Összegzi kurtán, majd elfordul, hogy immár Híjast fogja ki a régiből, s egy üres elé állítsa. A lovat ugyan nem szakértő kezekkel, de le, majd felszerszámozza, a szekérrudat a hámhoz köti, ahogy éppen tanulta néhány gyorstalpaló lecke során. Ez csupán annyit jelent, hogy látta már, hogyan csinálják. Persze korábban sem volt ebből probléma, most sem lesz. Felül a bakra, még egyszer végignéz a táboron, majd bólint.*
- Gyááá! *Kiált Híjasnak, s Pycta mellé áll.*
- Minél hamarabb indulunk, annál hamarabb jelezhetünk. *Biccent kurtán, s ha az elf is készen áll, hát indulhatnak is következő útjukra. Abban már most biztos, hogy nem kevésbé lesz izgalmaktól mentes, mint a korábbiak. Nem mulaszt el Tinterethnek és Throggotnak sem köszönni.* A bicskás útra kél srácok! *Vigyorodik el felhőtlen örömmel, majd Pycta felé biccent.* Szerintetek mennyi ideig bírja a hangomat? *Kérdezi, mit sem foglalkozva azzal, hogy korábban az egyiket kigúnyolta, a másikat meg lábon dobta egy tőrrel. Láthatóan könnyen túllép dolgokon, még akkor is, ha elképzelhető, hogy társai nem annyira.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.05 14:56:39
//Umon, Pycta, Asheelaxa//
- Hosszú utat jártatok be ti is. *Bólint kurtán az elfre nézve, az Artheniorban történtek különösképp nem rázzák meg, tapasztalt már furcsábbat és van ettől nagyobb gondja is. Az már inkább érdekes, hogy a helyszín maga viszont csodálatos, ahogy az is, hogy ennyien csatlakoztak Pycta kezdeményezéséhez. A szekeret elhelyezi Pycta iránymutatásának megfelelően, lehetőleg figyelve arra, hogy minden oldalról elérhető és lepakolható legyen. A szekérre sok mindent felhelyeztek, szerszámokat, bájitalokat, a vadvédi könyvtár teljes tartalmát, ezeknek hely kell, nagyon sok hely. Itt egy pillanatra felhő suhan át arca előtt, mert Valea képe ugrik be, ahogy a fekete föld alatt, gyökerek között fekszik csendesen. Megrázza fejét, majd lassan visszasétál Pyctához, kinek egy bólintással jelzi, hogy készen áll. Az elf a korábban pillanatra megismert lányhoz beszél, melybe Umon érdektelen arccal bár, de bekapcsolódik. A beszéd közben végig Pyctát nézi, halkan sóhajt fel, majd számos gondolat közül kiválaszt egyet, amit illőnek érez a pillanathoz. Sötét tekintettel és kifejezéstelen szemekkel mered a lányra, a szemben álló azt is gondolhatná, hogy a férfi nulla érzelemmel bír, ami jórészt igaz is, bár Pycta észrevehet változást is a szemekben.*
- Én sem akartam. *Vonja meg a vállát, mert hasonszőrűen az óriáshoz, itt is azt gondolja, hogy ok nélkül nem bóklászunk be a tűzvonalba.* Látom jó munkát végeztél itt. *Mutat körbe.* Megjárja. A szekeret oda állítottam, van rajta törékeny is.
//Thargok, thargok//
//Pycta, Tintereth, Throggot//
*Összegzi kurtán, majd elfordul, hogy immár Híjast fogja ki a régiből, s egy üres elé állítsa. A lovat ugyan nem szakértő kezekkel, de le, majd felszerszámozza, a szekérrudat a hámhoz köti, ahogy éppen tanulta néhány gyorstalpaló lecke során. Ez csupán annyit jelent, hogy látta már, hogyan csinálják. Persze korábban sem volt ebből probléma, most sem lesz. Felül a bakra, még egyszer végignéz a táboron, majd bólint.*
- Gyááá! *Kiált Híjasnak, s Pycta mellé áll.*
- Minél hamarabb indulunk, annál hamarabb jelezhetünk. *Biccent kurtán, s ha az elf is készen áll, hát indulhatnak is következő útjukra. Abban már most biztos, hogy nem kevésbé lesz izgalmaktól mentes, mint a korábbiak. Nem mulaszt el Tinterethnek és Throggotnak sem köszönni.* A bicskás útra kél srácok! *Vigyorodik el felhőtlen örömmel, majd Pycta felé biccent.* Szerintetek mennyi ideig bírja a hangomat? *Kérdezi, mit sem foglalkozva azzal, hogy korábban az egyiket kigúnyolta, a másikat meg lábon dobta egy tőrrel. Láthatóan könnyen túllép dolgokon, még akkor is, ha elképzelhető, hogy társai nem annyira.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.05 14:56:39
4681. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-05 10:44:24
Üzenet elküldve: 2019-03-05 10:44:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Már nem magányosok útja//
//Umon, Pycta, Throggot, Tintereth//
*A bocsánatkérést illik elfogadni, főleg, ha őszinte. Bár igaz, a baj megtörténtét nem teszi semmissé, a gesztust értékelni nem jelent gyengeséget. Ha látja is a csuhátlan csuhás Tintherethen, hogy nem hatja meg az, hogy belátva hibáját exkuzálja magát, nem teszi szóvá. Ennél többet nemigen tehet.
Megvannak az okai, amiért így döntött, ám sem a hely, sem az idő nem alkalmas ezek kifejtésére, bár az erdei elf végül mégis beleegyezik, hogy csak az átkozott szerzetes és az erdőmélyi elf menjenek Amonra.
A csuhátlan csuhás kurtán bólint a másik hosszúéletű szavaira és a jövőben meghozni kívánt döntésre a maradást illetően. Senkit sem fog kérlelni, hogy maradjon velük. Egy közösségnek rengeteg előnye és hátránya van, mindenki maga döntheti el, hogy melyikekkel békül ki.*
- Úgy legyen. *Mosolyog haloványan a másikra, mielőtt visszatérnek az óriáshoz és a szekeret előkészítő Umonhoz.
A közben Throggot néven bemutatkozó óriás a helyválasztást firtatja, amire előbb Tinthereth válaszol, majd az erdőmélyi is csatlakozik a beszélgetéshez.*
- Nagy számban elfek alkotják a közösséget, ezért az erdő ideális választás. Nem szívleljük a kőből épített házakat. *Válaszol.*
- A folyónál ütöttünk tábort, ott szeretnénk falut alapítani. A folyó és az erdő bőven ad élelmet és mindent, amire szükségünk lehet. Ha az Erdő Szíve jónak látja, akkor erős közösséget építhetünk.
Umon megérkezik a szekérrel, Throggot és a szerzetes közti szó-csörét a csuhátlan csuhás csak fél szemmel kíséri figyelemmel, nem tart tőle, hogy újabb incidensbe torkollana az ismerkedés.
A nótára csak a magában mosolyog és kérlelőn néz a "bicskásra", hogy hagyja abba, ettől a kornyikálástól elvándorolnak a vadak az erdőből. Éjvihar nyergében vezeti a csapatot elől, s bár az óriás és az erdei elf gyalogosan követik a szekeret, a megpakolt szekér és Híjas tempója miatt nem maradhatnak le annyira, így nem darabolódik fel a csapat.*
//A táborban//
//Asheelaxa és a táboriak//
*A folyó hangját már távolabbról is érzékelhetik, majd elérve a tábort, lepattan Éjvihar nyergéből és kiköti a telivért.*
- Köszönjük. *Mosolyog szerényen, bár neki a legkevesebb érdeme van a dolgokban. Lombzöld tekinete az óriást és Tintherethet, majd Asheelaxát keresi. Ha megleli az elf lányt a farkasával, akkor odainteget neki és ha találkoznak félúton, akkor megbeszélhetik a szekéren lévő dolgok sorsát.*
- Kérlek, bocsáss meg, hogy korábban olyan faragatlan voltam veled. Kicsit elszabadultak az események. *Hajtja meg magát kissé derékból. Rá kell döbbennie, hogy mostanában túl sokszor udvariatlan másokkal.*
- Hoztunk egy szekeret, van rajta sok minden, felszerelés, szerszámok, könyvek. Kérlek, keressetek neki helyet és használjátok őket az építéshez. Köszönöm. *Mosolyog a lányra, majd pár elf férfival is beszél, hogy segítsenek Asheelaxának a szekér dolgával.*
- Throggot, köszöntelek a táborunkban. *Sétál vissza az óriához és Tinthereth-hez.*
- Mi elindulunk Amonra, remélem, lesz alkalmunk beszélgetni később. *Mosolyog Throgottra, majd biccentve elköszön az erdei elftől és visszamegy Umonhoz.*
- A várost lázadás dúlta fel, a gazdagnegyed beomlott, egy szakadék van a helyén, a templom oltárát meggyalázták, de sikerült megtisztítani egy csapattal. Ezek az elfek és mindenki, aki itt van, segítették küldetésünket, de otthon nélkül maradtak. Megkérdeztem őket, velem tartanának-e és ennyien eljöttek. *Néz végig a tábor körül sürgölődő elfeken és más szerzeteken, szép lassan épül a tábor. Egy hat múlva már nem kell sátrakban aludniuk.*
- Az egyik kordét vigyük el, Híjas elhúzza és Éjviharral megyek.
Amikor aztán elindulnak, szinte azonnal Umon Lyzendra hiányát hozza szóba. A csuhátlan csuhás szomorúan sóhajt.*
- Nem tudom, Umon. Sajnos nem tudom. *Válaszolja keserűen. A füstjelek említésére kurtán biccent.*
- Ha visszatérünk, rendszeres járőrt szervezek a tanyához és jelzünk nekik. Biztosan megtalálnak minket. *Biztosítja efelől az átkozott szerzetest, vagy ahogy Throggot hívta, a Bicskást.
A szántóföldek felé indulva pedig megkezdik útjukat Amon Ruadh piaca felé. A csuhátlan csuhás nehéz szívvel gondol a végcélra, ahol fel szeretné keresni Aneaet is. Be kell vallania, hogy kissé tart a találkozástól.*
//Umon, Pycta, Throggot, Tintereth//
*A bocsánatkérést illik elfogadni, főleg, ha őszinte. Bár igaz, a baj megtörténtét nem teszi semmissé, a gesztust értékelni nem jelent gyengeséget. Ha látja is a csuhátlan csuhás Tintherethen, hogy nem hatja meg az, hogy belátva hibáját exkuzálja magát, nem teszi szóvá. Ennél többet nemigen tehet.
Megvannak az okai, amiért így döntött, ám sem a hely, sem az idő nem alkalmas ezek kifejtésére, bár az erdei elf végül mégis beleegyezik, hogy csak az átkozott szerzetes és az erdőmélyi elf menjenek Amonra.
A csuhátlan csuhás kurtán bólint a másik hosszúéletű szavaira és a jövőben meghozni kívánt döntésre a maradást illetően. Senkit sem fog kérlelni, hogy maradjon velük. Egy közösségnek rengeteg előnye és hátránya van, mindenki maga döntheti el, hogy melyikekkel békül ki.*
- Úgy legyen. *Mosolyog haloványan a másikra, mielőtt visszatérnek az óriáshoz és a szekeret előkészítő Umonhoz.
A közben Throggot néven bemutatkozó óriás a helyválasztást firtatja, amire előbb Tinthereth válaszol, majd az erdőmélyi is csatlakozik a beszélgetéshez.*
- Nagy számban elfek alkotják a közösséget, ezért az erdő ideális választás. Nem szívleljük a kőből épített házakat. *Válaszol.*
- A folyónál ütöttünk tábort, ott szeretnénk falut alapítani. A folyó és az erdő bőven ad élelmet és mindent, amire szükségünk lehet. Ha az Erdő Szíve jónak látja, akkor erős közösséget építhetünk.
Umon megérkezik a szekérrel, Throggot és a szerzetes közti szó-csörét a csuhátlan csuhás csak fél szemmel kíséri figyelemmel, nem tart tőle, hogy újabb incidensbe torkollana az ismerkedés.
A nótára csak a magában mosolyog és kérlelőn néz a "bicskásra", hogy hagyja abba, ettől a kornyikálástól elvándorolnak a vadak az erdőből. Éjvihar nyergében vezeti a csapatot elől, s bár az óriás és az erdei elf gyalogosan követik a szekeret, a megpakolt szekér és Híjas tempója miatt nem maradhatnak le annyira, így nem darabolódik fel a csapat.*
//A táborban//
//Asheelaxa és a táboriak//
*A folyó hangját már távolabbról is érzékelhetik, majd elérve a tábort, lepattan Éjvihar nyergéből és kiköti a telivért.*
- Köszönjük. *Mosolyog szerényen, bár neki a legkevesebb érdeme van a dolgokban. Lombzöld tekinete az óriást és Tintherethet, majd Asheelaxát keresi. Ha megleli az elf lányt a farkasával, akkor odainteget neki és ha találkoznak félúton, akkor megbeszélhetik a szekéren lévő dolgok sorsát.*
- Kérlek, bocsáss meg, hogy korábban olyan faragatlan voltam veled. Kicsit elszabadultak az események. *Hajtja meg magát kissé derékból. Rá kell döbbennie, hogy mostanában túl sokszor udvariatlan másokkal.*
- Hoztunk egy szekeret, van rajta sok minden, felszerelés, szerszámok, könyvek. Kérlek, keressetek neki helyet és használjátok őket az építéshez. Köszönöm. *Mosolyog a lányra, majd pár elf férfival is beszél, hogy segítsenek Asheelaxának a szekér dolgával.*
- Throggot, köszöntelek a táborunkban. *Sétál vissza az óriához és Tinthereth-hez.*
- Mi elindulunk Amonra, remélem, lesz alkalmunk beszélgetni később. *Mosolyog Throgottra, majd biccentve elköszön az erdei elftől és visszamegy Umonhoz.*
- A várost lázadás dúlta fel, a gazdagnegyed beomlott, egy szakadék van a helyén, a templom oltárát meggyalázták, de sikerült megtisztítani egy csapattal. Ezek az elfek és mindenki, aki itt van, segítették küldetésünket, de otthon nélkül maradtak. Megkérdeztem őket, velem tartanának-e és ennyien eljöttek. *Néz végig a tábor körül sürgölődő elfeken és más szerzeteken, szép lassan épül a tábor. Egy hat múlva már nem kell sátrakban aludniuk.*
- Az egyik kordét vigyük el, Híjas elhúzza és Éjviharral megyek.
Amikor aztán elindulnak, szinte azonnal Umon Lyzendra hiányát hozza szóba. A csuhátlan csuhás szomorúan sóhajt.*
- Nem tudom, Umon. Sajnos nem tudom. *Válaszolja keserűen. A füstjelek említésére kurtán biccent.*
- Ha visszatérünk, rendszeres járőrt szervezek a tanyához és jelzünk nekik. Biztosan megtalálnak minket. *Biztosítja efelől az átkozott szerzetest, vagy ahogy Throggot hívta, a Bicskást.
A szántóföldek felé indulva pedig megkezdik útjukat Amon Ruadh piaca felé. A csuhátlan csuhás nehéz szívvel gondol a végcélra, ahol fel szeretné keresni Aneaet is. Be kell vallania, hogy kissé tart a találkozástól.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389