Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 237 (4721. - 4740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4740. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-01 16:59:53
Üzenet elküldve: 2019-04-01 16:59:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Intath Aldeis//
- Persze, elengedhetetlen a szakszerű ellátás, de ugyanolyan elengedhetetlen a lélek gondozás is. Egy bizakodó személy könnyebben gyógyulhat, reményt pedig adhatnak, ha kézzel fogható eredményt nem is.
*Szavaiból érezhető, hogy milyen mély tisztelettel beszél, ügyelve arra, hogy semmiképpen se helyezze bármelyik módszert a másik fölé. Talán szólni szeretne még, talán nem, éppen csak szeme rebben meg, mintha hangos csattanás közelében lenne. Ami jóformán igaz is, hiszen ha ténylegesen nem is, de úgy érzi egy elég csúnya verbális pofont kapott, ami mellett nem tud csak úgy elmenni. Próbál mosolyogni, szelíden, kissé lemondóan így is tesz. Kifakadhatna, hogy dacoljon Intath véleményével, de türelmesebb, és elnézőbb, főleg mert ez idő alatt megkedvelte a férfit. Hallgatása talán mégis árulkodó, ahogy földre szegeződő alázatos tekintete is. A pimaszságra sem áldoz szavakat, mert nem érdemes, ettől függetlenül Karheia nem felejt. Bizalma ilyen szavak hallatán megrendül. El is dönti, hogy a továbbiakban megtartja magának gondolatait, amiken kívül sokszor nem volt semmije. Ezek voltak az egyetlen dolgok, amiket nem tudtak elvenni tőle, akkor is ha hülyeségek.*
- Rendben, megmaradunk a magunk dolgainál.
*Teszi még hozzá, ezzel pedig elárulva azt, hogy pontosabban melyik táborhoz tartozik, ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, de mindenképpen felhívva arra a figyelmet, hogy milyen meggondolatlan sértéseket vágtak a fejéhez. Kicsit haragszik is, mert úgy sejti, hogy Intath szavai mögött nincs valós tapasztalat, pusztán egy negatív személy, aki miatt a többit is megítéli. Karheiának pedig érthetően éppen annyira fontos az a „mestersége”, mint amennyire Intathnak az orvoslás.*
- Értem, akkor egy hónap. Hol találhatlak majd?
*Hiszen ha le is telik az idő, akkor valahol fel kell keresnie az orvost. Közben sebeinek egy apró részét fel is tárja, kissé szégyenlősen. Annak kifejezetten örül, hogy nem ér hozzá Intath, mert az kellemetlenül érintené, és csak még inkább zavarban lenne. Már ettől is éppen eléggé megalázva érzi magát.*
- Semmi mód nincs rá?
*Fordul meg szomorú tekintettel, ami egy magára hagyott kiskutya aranyosságával operál. Ruháját visszaigazgatja közben, mert eléggé hideg van. Kicsit máris felszabadultabb, hogy takarásba került a szövetek által.*
- Tessék?
*Kérdezi meglepetten, és párat pislog, mire összerakja, hogy mire is céloz a szőke elf.*
- Jaj, dehogy! Ez nem miatta van.
*Hevesen rázza fejét, arca ki is pirosodik a zavartól, és a dühtől. Dühös magára, hogy ilyen gondolatokat ébresztett másban Nozarinnal kapcsolatosan.*
- A kedvesemnél gondoskodóbb férfit nem is ismerek a világon. Soha nem bántana. Soha.
*Nyomatékosítja, és heves tiltakozása kicsit fel is zaklatja.*
- Ez még előtte történt.
//Intath Aldeis//
- Persze, elengedhetetlen a szakszerű ellátás, de ugyanolyan elengedhetetlen a lélek gondozás is. Egy bizakodó személy könnyebben gyógyulhat, reményt pedig adhatnak, ha kézzel fogható eredményt nem is.
*Szavaiból érezhető, hogy milyen mély tisztelettel beszél, ügyelve arra, hogy semmiképpen se helyezze bármelyik módszert a másik fölé. Talán szólni szeretne még, talán nem, éppen csak szeme rebben meg, mintha hangos csattanás közelében lenne. Ami jóformán igaz is, hiszen ha ténylegesen nem is, de úgy érzi egy elég csúnya verbális pofont kapott, ami mellett nem tud csak úgy elmenni. Próbál mosolyogni, szelíden, kissé lemondóan így is tesz. Kifakadhatna, hogy dacoljon Intath véleményével, de türelmesebb, és elnézőbb, főleg mert ez idő alatt megkedvelte a férfit. Hallgatása talán mégis árulkodó, ahogy földre szegeződő alázatos tekintete is. A pimaszságra sem áldoz szavakat, mert nem érdemes, ettől függetlenül Karheia nem felejt. Bizalma ilyen szavak hallatán megrendül. El is dönti, hogy a továbbiakban megtartja magának gondolatait, amiken kívül sokszor nem volt semmije. Ezek voltak az egyetlen dolgok, amiket nem tudtak elvenni tőle, akkor is ha hülyeségek.*
- Rendben, megmaradunk a magunk dolgainál.
*Teszi még hozzá, ezzel pedig elárulva azt, hogy pontosabban melyik táborhoz tartozik, ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, de mindenképpen felhívva arra a figyelmet, hogy milyen meggondolatlan sértéseket vágtak a fejéhez. Kicsit haragszik is, mert úgy sejti, hogy Intath szavai mögött nincs valós tapasztalat, pusztán egy negatív személy, aki miatt a többit is megítéli. Karheiának pedig érthetően éppen annyira fontos az a „mestersége”, mint amennyire Intathnak az orvoslás.*
- Értem, akkor egy hónap. Hol találhatlak majd?
*Hiszen ha le is telik az idő, akkor valahol fel kell keresnie az orvost. Közben sebeinek egy apró részét fel is tárja, kissé szégyenlősen. Annak kifejezetten örül, hogy nem ér hozzá Intath, mert az kellemetlenül érintené, és csak még inkább zavarban lenne. Már ettől is éppen eléggé megalázva érzi magát.*
- Semmi mód nincs rá?
*Fordul meg szomorú tekintettel, ami egy magára hagyott kiskutya aranyosságával operál. Ruháját visszaigazgatja közben, mert eléggé hideg van. Kicsit máris felszabadultabb, hogy takarásba került a szövetek által.*
- Tessék?
*Kérdezi meglepetten, és párat pislog, mire összerakja, hogy mire is céloz a szőke elf.*
- Jaj, dehogy! Ez nem miatta van.
*Hevesen rázza fejét, arca ki is pirosodik a zavartól, és a dühtől. Dühös magára, hogy ilyen gondolatokat ébresztett másban Nozarinnal kapcsolatosan.*
- A kedvesemnél gondoskodóbb férfit nem is ismerek a világon. Soha nem bántana. Soha.
*Nyomatékosítja, és heves tiltakozása kicsit fel is zaklatja.*
- Ez még előtte történt.
4739. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-01 11:05:01
Üzenet elküldve: 2019-04-01 11:05:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren//
– Talán igen, talán nem. Attól függ, hogy éppen melyik tudományára van szükség az embernek. *Látja, hogy nagyon jól szórakozik ezen Hanloren, úgyhogy ő is elmosolyodik. Ezek szerint a szövege még mindig jó, ha nem is tökéletes. *
– Nos hegy méretű sárkányokat még én sem. *A keskenyebb ösvényre fordulva lemarad. Inkább megy a nő mögött, mint mellette a bozótosban. Nem lenne valami elegáns. *
– Vagy úgy. Leszállt az égből és kegyesen odaadta tudást, hogy a jó lihanechiek aztán összevarrhassák azokat, akiket előtte jól elagyabugyáltak. *Hallhatóan nincs jó véleménnyel sem a katonákról, sem az istenségekről. Azért bólint, amikor Hanloren ismét irányt változtat. Követi a nőt a csapáson, csak akkor zárkózik fel ismét mellé, amikor a fák közül kibukkannak a tábornál. Megáll és körülnéz. Számít rá, hogy némi feltűnést fog kelteni, talán vezetője is megkapja majd a magáét amiért idehozta. Megnézi, hogy hol van az említett Voelkin. Ha találkozik a tekintetük, akkor biccent is neki, hogy lássa, jó szándékkal érkezett. Ezután követi az elf nőt. *
– Akkor mégsem te vagy a banda feje. *Jegyzi meg séta közben. *
– Pontosan. *Bólint. Ha a szakértelmeivel szeretne incselkedni, akkor tegye csak nyugodtan. Állja a sarat, sőt még imponál is neki a becézés. A nap rá is tűz rendesen, de A Kalap miatt neki egyáltalán nem kell hunyorognia. A köpenyétől sem szabadul meg egyelőre, elvégre ki tudja, hogy meddig és hol marad a táborban. *
– Nos, körülnézek, aztán majd kiderül, hol akad tennivaló. Elmondhatnád, hogyan mennek itt a dolgok. Ki a nagyfőnök? *Nem ül le, inkább áll és árnyékol Hanloren mellett. *
– Talán igen, talán nem. Attól függ, hogy éppen melyik tudományára van szükség az embernek. *Látja, hogy nagyon jól szórakozik ezen Hanloren, úgyhogy ő is elmosolyodik. Ezek szerint a szövege még mindig jó, ha nem is tökéletes. *
– Nos hegy méretű sárkányokat még én sem. *A keskenyebb ösvényre fordulva lemarad. Inkább megy a nő mögött, mint mellette a bozótosban. Nem lenne valami elegáns. *
– Vagy úgy. Leszállt az égből és kegyesen odaadta tudást, hogy a jó lihanechiek aztán összevarrhassák azokat, akiket előtte jól elagyabugyáltak. *Hallhatóan nincs jó véleménnyel sem a katonákról, sem az istenségekről. Azért bólint, amikor Hanloren ismét irányt változtat. Követi a nőt a csapáson, csak akkor zárkózik fel ismét mellé, amikor a fák közül kibukkannak a tábornál. Megáll és körülnéz. Számít rá, hogy némi feltűnést fog kelteni, talán vezetője is megkapja majd a magáét amiért idehozta. Megnézi, hogy hol van az említett Voelkin. Ha találkozik a tekintetük, akkor biccent is neki, hogy lássa, jó szándékkal érkezett. Ezután követi az elf nőt. *
– Akkor mégsem te vagy a banda feje. *Jegyzi meg séta közben. *
– Pontosan. *Bólint. Ha a szakértelmeivel szeretne incselkedni, akkor tegye csak nyugodtan. Állja a sarat, sőt még imponál is neki a becézés. A nap rá is tűz rendesen, de A Kalap miatt neki egyáltalán nem kell hunyorognia. A köpenyétől sem szabadul meg egyelőre, elvégre ki tudja, hogy meddig és hol marad a táborban. *
– Nos, körülnézek, aztán majd kiderül, hol akad tennivaló. Elmondhatnád, hogyan mennek itt a dolgok. Ki a nagyfőnök? *Nem ül le, inkább áll és árnyékol Hanloren mellett. *
4738. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-01 04:36:00
Üzenet elküldve: 2019-04-01 04:36:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Intath Aldeis//
*Int szeret az okos doktorbácsi szerepében tetszelegni és ha orvos beteg társalgás lenne sértené, hogy vitába szállnak vele. Így viszont egyáltalán nem. Csak sokat tudóan mosolyog.*
-Nem volna butaság amit mondd hisz valóban a gyógyítás sok esetben hagyományok útján maradt fent, de nem ilyen egyszerű a dolog ez. Véletlenül rájöttek, hogy a sebforrasztófű gyorsítja a törött csontok gyógyulását és utána, azt használták. Csakhogy a hagyományok közé gyakran bekerültek hamis gyógymódok vagy kuruzsló módszerek. Persze abból, hogy azt mondják a tojástól lesz gyerek mert abban van a tyúk is vagy, hogy nem tudom, tegyenek hajat egy csinos lány kajájába nem történik baj. De orvos vagyok. Korábban a szegénynegyedben dolgoztam és napi rendszerességgel találkoztam emberi hülyeség miatt súlyossá váló betegségekkel meg hasonlókkal. Nem is beszélve mondjuk a kannibál gyógymódokról. Szóval csak mert a hagyományok és a nagy öregek, azt mondják még nem minden csodamódszer működik, de tény, hogy a világlátott orvosok is tanulhatnak új dolgokat néha.
*Ennyi igazat ad a nőnek hisz ő is így bővítette a tudását az utazásai során. Nem az iskolákat járta hanem a gyógyítókat, orvosokat, hóhérokat, füves embereket és egyéb hozzáértőket. A szerelemgyújtásra legyint.*
-Értem, értem. Jól van.
*Bírja a szőke nőt, de ettől még ő egy pimasz suhanc. Talán pont azért meri megengedni magának ezt a stílust mert úgy látja a másikon, hogy megteheti. Még a mágiával kapcsolatos dolgokba is belekotyog.*
-Cöh, mágia. A legtöbb varázsló csak kamu. A maradék nagy része meg, azt se tudják mit csinálnak, de biztosak benne, hogy mindenhez értenek. Egy ártatlan lány karját egy ilyen nagy tudású varázsló miatt vághattam le tőből mert nem tudta, hogy egy levágott ujjat, hogy kell lekezelni, de rávarázsolt valamit, hogy jó lesz az. Maradjanak meg a maguk dolgainál a mágusok.
*Nem túl kedves. Persze ahogy mondta az is közrejátszik ebben, hogy rajta csapódtak le ezeknek a dolgoknak az eredménye. Nem a mágus lett elküldve a halál...ba bele, hanem Int aki megmentette a lány életét. Hálátlan hivatás az övé. Nem csoda hogy nem szereti csak kötelességből és szükségből csinálja. A nő komoly tekintetére viszont bólint.*
-Persze. Megbeszélhetjük. Nézzük... Több dologtól függ. Azt, mondanám egy hónapot kérnék. A rendelőm még el kell rendezni, összeszednem a szükséges növényeket és azokat előkészítenem. Szárítani, sajtolni, kifőzni, épp amit. Egy hónapot kérnék biztosra, de utána már megbeszélhetünk fix időpontot mikor tud ráérni.
*Mikor a másik megfordul Int először megállapítja, hogy Rheia asszony feneke olyan formás, hogy szíve szerint kipróbálná lehet-e rajta diót törni, de mikor a kis törékeny nő megmutatja a sebhelyet akkor a doki nagyon elkomorodik. Nem erre számított. Látott már rosszabbat, de azt se nézte el. A nő kérdésére is így válaszol. Hangjában azért érződik egy kis empátia.*
-Sajnálom. Erre nincs gyógyfüvem. Túl nagy és már nem friss. Ha kisebb lenne tudtam volna halványítani.
*Egy kicsit vár, hogy a másik feldolgozza ezt és csak utána szólal meg.*
-Ott kéne hagynia Rhagodar urat. Ezt nem szabad elviselnie.
*Bizony az elf kicsit félreértette a helyzetet. Komoly tekintettel néz a nőre, de szinte biztos benne, hogy az ő szavai nem fognak sokat számítani. Kicsit el is szomorítja szegény Rheia asszony sorsa. Olyan kedves nő. Nem ezt érdemelné.*
//Intath Aldeis//
*Int szeret az okos doktorbácsi szerepében tetszelegni és ha orvos beteg társalgás lenne sértené, hogy vitába szállnak vele. Így viszont egyáltalán nem. Csak sokat tudóan mosolyog.*
-Nem volna butaság amit mondd hisz valóban a gyógyítás sok esetben hagyományok útján maradt fent, de nem ilyen egyszerű a dolog ez. Véletlenül rájöttek, hogy a sebforrasztófű gyorsítja a törött csontok gyógyulását és utána, azt használták. Csakhogy a hagyományok közé gyakran bekerültek hamis gyógymódok vagy kuruzsló módszerek. Persze abból, hogy azt mondják a tojástól lesz gyerek mert abban van a tyúk is vagy, hogy nem tudom, tegyenek hajat egy csinos lány kajájába nem történik baj. De orvos vagyok. Korábban a szegénynegyedben dolgoztam és napi rendszerességgel találkoztam emberi hülyeség miatt súlyossá váló betegségekkel meg hasonlókkal. Nem is beszélve mondjuk a kannibál gyógymódokról. Szóval csak mert a hagyományok és a nagy öregek, azt mondják még nem minden csodamódszer működik, de tény, hogy a világlátott orvosok is tanulhatnak új dolgokat néha.
*Ennyi igazat ad a nőnek hisz ő is így bővítette a tudását az utazásai során. Nem az iskolákat járta hanem a gyógyítókat, orvosokat, hóhérokat, füves embereket és egyéb hozzáértőket. A szerelemgyújtásra legyint.*
-Értem, értem. Jól van.
*Bírja a szőke nőt, de ettől még ő egy pimasz suhanc. Talán pont azért meri megengedni magának ezt a stílust mert úgy látja a másikon, hogy megteheti. Még a mágiával kapcsolatos dolgokba is belekotyog.*
-Cöh, mágia. A legtöbb varázsló csak kamu. A maradék nagy része meg, azt se tudják mit csinálnak, de biztosak benne, hogy mindenhez értenek. Egy ártatlan lány karját egy ilyen nagy tudású varázsló miatt vághattam le tőből mert nem tudta, hogy egy levágott ujjat, hogy kell lekezelni, de rávarázsolt valamit, hogy jó lesz az. Maradjanak meg a maguk dolgainál a mágusok.
*Nem túl kedves. Persze ahogy mondta az is közrejátszik ebben, hogy rajta csapódtak le ezeknek a dolgoknak az eredménye. Nem a mágus lett elküldve a halál...ba bele, hanem Int aki megmentette a lány életét. Hálátlan hivatás az övé. Nem csoda hogy nem szereti csak kötelességből és szükségből csinálja. A nő komoly tekintetére viszont bólint.*
-Persze. Megbeszélhetjük. Nézzük... Több dologtól függ. Azt, mondanám egy hónapot kérnék. A rendelőm még el kell rendezni, összeszednem a szükséges növényeket és azokat előkészítenem. Szárítani, sajtolni, kifőzni, épp amit. Egy hónapot kérnék biztosra, de utána már megbeszélhetünk fix időpontot mikor tud ráérni.
*Mikor a másik megfordul Int először megállapítja, hogy Rheia asszony feneke olyan formás, hogy szíve szerint kipróbálná lehet-e rajta diót törni, de mikor a kis törékeny nő megmutatja a sebhelyet akkor a doki nagyon elkomorodik. Nem erre számított. Látott már rosszabbat, de azt se nézte el. A nő kérdésére is így válaszol. Hangjában azért érződik egy kis empátia.*
-Sajnálom. Erre nincs gyógyfüvem. Túl nagy és már nem friss. Ha kisebb lenne tudtam volna halványítani.
*Egy kicsit vár, hogy a másik feldolgozza ezt és csak utána szólal meg.*
-Ott kéne hagynia Rhagodar urat. Ezt nem szabad elviselnie.
*Bizony az elf kicsit félreértette a helyzetet. Komoly tekintettel néz a nőre, de szinte biztos benne, hogy az ő szavai nem fognak sokat számítani. Kicsit el is szomorítja szegény Rheia asszony sorsa. Olyan kedves nő. Nem ezt érdemelné.*
4737. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-01 02:45:46
Üzenet elküldve: 2019-04-01 02:45:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Intath Aldeis//
*Mosolyog a férfi szavain. Egy darabig nem is akar semmit mondani rájuk, végül nem állhatja meg, hogy egy kis vitára hívja. Nem komoly veszekedésre, csupán eszmecserére.*
- Mert talán pontosan tudjuk, hogy a citromfűtea miért nyugtatja meg az idegeket? Nem. De tudjuk, hogy így van. Éppen így vannak a hagyományok is, amik megmagyarázni nem tudják miért, csak egyes tárgyak és összetevők milyenségéből sejthetően hozzák létre a végeredményt. Például a magok és a tojás mind a termékenységhez köthetőek, érthető okokból, ezért ha gyermekáldásra vágyik valaki, akkor szüksége lesz rájuk.
*Lehet, hogy babonák, de számára rendkívül fontosak, és ezeket mind drága nagyanyjától tanulta, akiről meggyőződése, hogy a világon a legbölcsebb asszony.*
- Szerelmet pedig nem képes gyújtani ott, ahol nincs, ezt is mondtam.
*Ingatja a fejét. Úgy tűnik Intath a maga makacs elhatározása miatt nem hajlandó meghallani a szavait.*
- Ha valami képes is, az sokkal magasabb szintű mágia. A mágiával pedig vigyázni kell. Tisztelettel és felelősséggel kell kezelni, mert hatalmas áldás, de nem megfelelően használva végzetes, vagy átkos lehet.
*Inkább kedvesen magyaráz, kényesen ügyel arra, hogy véletlenül se legyen kioktató, csak amiatt, mert ezen a területen talán több tapasztalata van. Ez nem indokolná, hogy lenézze Intathot, aki viszont más területeken mozog otthonosabban. Példának okáért az orvoslásban.*
- Én viszont mindenképpen számítanék a te tudásodra kedves Intath.
*Nyomatékosítja mondandóját és egyenesen a férfi zöld íriszeibe bámul zafírkék szemeivel.*
- Nagyon fontos ez a számomra. Természetesen majd megadom az árát fáradtságodnak, és szakértelmednek. Mit gondolsz mikorra tudnád elkészíteni nekem őket?
*Lelkesedik fel hirtelen, majd megfordul, hogy a hátán lévő szövetet egy picikét elhúzza, éppen csak annyira, hogy egy nagyon kicsit láthatóvá váljon egyik hegének kidudorodó felülete.*
- Mit gondolsz, ezen is lehetne segíteni?
//Intath Aldeis//
*Mosolyog a férfi szavain. Egy darabig nem is akar semmit mondani rájuk, végül nem állhatja meg, hogy egy kis vitára hívja. Nem komoly veszekedésre, csupán eszmecserére.*
- Mert talán pontosan tudjuk, hogy a citromfűtea miért nyugtatja meg az idegeket? Nem. De tudjuk, hogy így van. Éppen így vannak a hagyományok is, amik megmagyarázni nem tudják miért, csak egyes tárgyak és összetevők milyenségéből sejthetően hozzák létre a végeredményt. Például a magok és a tojás mind a termékenységhez köthetőek, érthető okokból, ezért ha gyermekáldásra vágyik valaki, akkor szüksége lesz rájuk.
*Lehet, hogy babonák, de számára rendkívül fontosak, és ezeket mind drága nagyanyjától tanulta, akiről meggyőződése, hogy a világon a legbölcsebb asszony.*
- Szerelmet pedig nem képes gyújtani ott, ahol nincs, ezt is mondtam.
*Ingatja a fejét. Úgy tűnik Intath a maga makacs elhatározása miatt nem hajlandó meghallani a szavait.*
- Ha valami képes is, az sokkal magasabb szintű mágia. A mágiával pedig vigyázni kell. Tisztelettel és felelősséggel kell kezelni, mert hatalmas áldás, de nem megfelelően használva végzetes, vagy átkos lehet.
*Inkább kedvesen magyaráz, kényesen ügyel arra, hogy véletlenül se legyen kioktató, csak amiatt, mert ezen a területen talán több tapasztalata van. Ez nem indokolná, hogy lenézze Intathot, aki viszont más területeken mozog otthonosabban. Példának okáért az orvoslásban.*
- Én viszont mindenképpen számítanék a te tudásodra kedves Intath.
*Nyomatékosítja mondandóját és egyenesen a férfi zöld íriszeibe bámul zafírkék szemeivel.*
- Nagyon fontos ez a számomra. Természetesen majd megadom az árát fáradtságodnak, és szakértelmednek. Mit gondolsz mikorra tudnád elkészíteni nekem őket?
*Lelkesedik fel hirtelen, majd megfordul, hogy a hátán lévő szövetet egy picikét elhúzza, éppen csak annyira, hogy egy nagyon kicsit láthatóvá váljon egyik hegének kidudorodó felülete.*
- Mit gondolsz, ezen is lehetne segíteni?
4736. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-04-01 01:32:43
Üzenet elküldve: 2019-04-01 01:32:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Svir//
-Talán hasznosabb, mindenhez érteni és semmihez sem igazán, mint valamihez, de semmi máshoz nem. Nem igaz, Svir Gia?
*Nevet fel csilingelve, majd a mesére ösztönzésre megrázza a fejét.*
-Ugyan, mese. Az én életem nem oly izgalmas, mint egy vándoré. Noha sok földet volt szerencsém bejárni, nem ostromoltam várakat és nem öltem hegy méretű sárkányokat sem.
*Térnek rá a fákkal szegélyezett, erdei ösvényre. Az út itt is kövekkel van még kirakva, de már jóval keskenyebb, mint a városból kivezető.*
-Az Úrnő ajándékul adta a tudást, mivel gyógyíthatunk. A lihanechi hadakat kísértük, hogy segíthessünk. Sebesülteken, katonákon, ártatlanokon, ellenségeken... Mindegy volt. Itt térjünk le.
*Fordul be egy jókora fa mellett, egy hevenyészett csapáson haladva tovább.*
-Itt volnánk.
*Tekint körbe a táborban, mikor kiérnek a fák sűrűjéből. Pár nagyobb sátor, tűzrakó, és néhány család, többségük elf. Szemmel láthatóan mindenki tesz-vesz, a dolgát végzi, senki sem unatkozik.*
-Az ott Voelkin, ki a fán őrködik, ha csak el nem nyomta az álom közben. Én is csak a minap értem ide, csupán őt ismerem egyelőre.
*Veszi az irányt az előző esti őrhelye felé a tűzrakónál.*
-Svir, itt megannyi módon segíthetsz... De én nem osztalak be, nem vagyok én itt senki sem. Élelemből, bőrből, vízből, fából itt sosem lesz elég. De Te mindenhez értesz és semmihez sem igazán, igaz?
*Mosolyodik el kajánul, miközben leül a rönkre, hogy megszabaduljon a kabáttól. Behunyt szemmel a delelőjét elhagyó nap felé fordul, hogy arcát és csupasz vállát érjék a sugarak, majd hunyorogva Svirre sandít.*
-Szóval, mi a terved Vándor?
-Talán hasznosabb, mindenhez érteni és semmihez sem igazán, mint valamihez, de semmi máshoz nem. Nem igaz, Svir Gia?
*Nevet fel csilingelve, majd a mesére ösztönzésre megrázza a fejét.*
-Ugyan, mese. Az én életem nem oly izgalmas, mint egy vándoré. Noha sok földet volt szerencsém bejárni, nem ostromoltam várakat és nem öltem hegy méretű sárkányokat sem.
*Térnek rá a fákkal szegélyezett, erdei ösvényre. Az út itt is kövekkel van még kirakva, de már jóval keskenyebb, mint a városból kivezető.*
-Az Úrnő ajándékul adta a tudást, mivel gyógyíthatunk. A lihanechi hadakat kísértük, hogy segíthessünk. Sebesülteken, katonákon, ártatlanokon, ellenségeken... Mindegy volt. Itt térjünk le.
*Fordul be egy jókora fa mellett, egy hevenyészett csapáson haladva tovább.*
-Itt volnánk.
*Tekint körbe a táborban, mikor kiérnek a fák sűrűjéből. Pár nagyobb sátor, tűzrakó, és néhány család, többségük elf. Szemmel láthatóan mindenki tesz-vesz, a dolgát végzi, senki sem unatkozik.*
-Az ott Voelkin, ki a fán őrködik, ha csak el nem nyomta az álom közben. Én is csak a minap értem ide, csupán őt ismerem egyelőre.
*Veszi az irányt az előző esti őrhelye felé a tűzrakónál.*
-Svir, itt megannyi módon segíthetsz... De én nem osztalak be, nem vagyok én itt senki sem. Élelemből, bőrből, vízből, fából itt sosem lesz elég. De Te mindenhez értesz és semmihez sem igazán, igaz?
*Mosolyodik el kajánul, miközben leül a rönkre, hogy megszabaduljon a kabáttól. Behunyt szemmel a delelőjét elhagyó nap felé fordul, hogy arcát és csupasz vállát érjék a sugarak, majd hunyorogva Svirre sandít.*
-Szóval, mi a terved Vándor?
4735. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-29 17:29:41
Üzenet elküldve: 2019-03-29 17:29:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Lyz kényelmesen elhelyezkedik. Régen volt már, hogy a szabad ég alatt töltötte az estét. Kicsit hűvös is kezd lenni, de a kabátkája még elegendő, hogy ne legyen a kellemes estéből fogvacogtató. Íja a fatörzsnek támasztva pihen, majdnem, ahogyan a lány is.
Smaragdszín szemeivel a mesélésre buzdított fiút figyeli. Éber még, bár megjárták a várost, és porcikáiban érzi, hogy hosszú volt ez a nap. Amellett pedig hunyorogva igyekszik elnyomni az ásítást és a kikerekedő mesére figyelni. Elmerül az acélszürke szemek tengerében. Életében egyetlen elfre emlékszik, akinek ilyen színű szemei voltak. Illetve, ha jobban belegondol, nem pont ilyenek. Shené valahogyan minden csíny ellenére is tisztábbnak hat. Ezen gyengécske gondolatszálon nem időzik sokat, a más időkből visszamaradt emlék, csak mérgezné az egyébként kristálytiszta estét.
Különösen kedves mozzanat, s Lyznek el kell mosolyodjon azon, hogy Shen a mese mellé, még gesztikulál is. Szórakoztatja, ez nem vitás. Kezeit tárja, és hangját változtatja, mikor annak helye van.*
- Persze, figyelek *nevet fel halkan. Egyre hatalmasodik rajta a pilledtség, de még nem nyomja el. Kíváncsi a mese végére, úgy tervezi végig hallgatja. Persze függ ez a történet hosszától is.*
- És? Belement a sárkány? *kérdezi halkan, kíváncsin fészkelődve.*
//Íjászverseny//
*Lyz kényelmesen elhelyezkedik. Régen volt már, hogy a szabad ég alatt töltötte az estét. Kicsit hűvös is kezd lenni, de a kabátkája még elegendő, hogy ne legyen a kellemes estéből fogvacogtató. Íja a fatörzsnek támasztva pihen, majdnem, ahogyan a lány is.
Smaragdszín szemeivel a mesélésre buzdított fiút figyeli. Éber még, bár megjárták a várost, és porcikáiban érzi, hogy hosszú volt ez a nap. Amellett pedig hunyorogva igyekszik elnyomni az ásítást és a kikerekedő mesére figyelni. Elmerül az acélszürke szemek tengerében. Életében egyetlen elfre emlékszik, akinek ilyen színű szemei voltak. Illetve, ha jobban belegondol, nem pont ilyenek. Shené valahogyan minden csíny ellenére is tisztábbnak hat. Ezen gyengécske gondolatszálon nem időzik sokat, a más időkből visszamaradt emlék, csak mérgezné az egyébként kristálytiszta estét.
Különösen kedves mozzanat, s Lyznek el kell mosolyodjon azon, hogy Shen a mese mellé, még gesztikulál is. Szórakoztatja, ez nem vitás. Kezeit tárja, és hangját változtatja, mikor annak helye van.*
- Persze, figyelek *nevet fel halkan. Egyre hatalmasodik rajta a pilledtség, de még nem nyomja el. Kíváncsi a mese végére, úgy tervezi végig hallgatja. Persze függ ez a történet hosszától is.*
- És? Belement a sárkány? *kérdezi halkan, kíváncsin fészkelődve.*
4734. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-29 14:12:52
Üzenet elküldve: 2019-03-29 14:12:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanya//
*Csak bólintani tud, szemében összefutnak a könnyek. Feláll ő is, szorosan magához ölelve a nővért, el sem akarná engedni. Őt, Arját bezzeg óvja mindenáron, arra biztatja, be ne menjen a városba, pedig lám, Ő is odaindul! Csak bólint nagyot, igyekezve elnyelni a feltörekvő könnyeket, csak bólint a "Ne bízz senkiben!" miatt, de nehezen megy a visszatartás nagyon. Hogy megörült, milyen örömöt hozott hirtelen a délelőtti nap, és lám, épp csak felbukkan a nővér, és már megy is, bele a veszedelembe! Mert a lánynak nincsen kétsége afelől, hogy a Templomba akar menni, épp oda!*
- Nővér!! *kiált még panaszosan, ahogy a kámzsás alak kíméletlen céltudatosságot erőltetve magára sarkon fordul a búcsú után, és visszavonhatatlanul eltűnik a szemei elől, és elsiet a város irányába.* - Nővér!!
*De a szépek szépe ahogy jött, eltűnik, mintha csak álmodta volna az egészet! ~Meg foglak keresni.~ ez az egyetlen mondat, ami kapaszkodónak megmarad Arja fejében. Ebbe kapaszkodik sokáig, még akkor is, amikor a telet és a vele érkezett káosz és pestis fekete fellegét lassan felváltja a tavasz, és a vele érkező jó hírek ígérete.*
//Tanya//
*Csak bólintani tud, szemében összefutnak a könnyek. Feláll ő is, szorosan magához ölelve a nővért, el sem akarná engedni. Őt, Arját bezzeg óvja mindenáron, arra biztatja, be ne menjen a városba, pedig lám, Ő is odaindul! Csak bólint nagyot, igyekezve elnyelni a feltörekvő könnyeket, csak bólint a "Ne bízz senkiben!" miatt, de nehezen megy a visszatartás nagyon. Hogy megörült, milyen örömöt hozott hirtelen a délelőtti nap, és lám, épp csak felbukkan a nővér, és már megy is, bele a veszedelembe! Mert a lánynak nincsen kétsége afelől, hogy a Templomba akar menni, épp oda!*
- Nővér!! *kiált még panaszosan, ahogy a kámzsás alak kíméletlen céltudatosságot erőltetve magára sarkon fordul a búcsú után, és visszavonhatatlanul eltűnik a szemei elől, és elsiet a város irányába.* - Nővér!!
*De a szépek szépe ahogy jött, eltűnik, mintha csak álmodta volna az egészet! ~Meg foglak keresni.~ ez az egyetlen mondat, ami kapaszkodónak megmarad Arja fejében. Ebbe kapaszkodik sokáig, még akkor is, amikor a telet és a vele érkezett káosz és pestis fekete fellegét lassan felváltja a tavasz, és a vele érkező jó hírek ígérete.*
4733. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-28 23:54:49
Üzenet elküldve: 2019-03-28 23:54:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanya//
-Hisz te a fél világot bejártad!
*Neveti el magát csilingelve, de hamar elhalkul, ahogy a távoli, kígyózó füstoszlopok felé tekint. Valahogy nem helyénvaló a nevetés, mikor nem is oly messze oly sok elveszett lélek próbál vérük árán feltörni a mélyből.*
-A szabadságnak néha nagy ára van. Szerencséd van, hogy nem kellett megfizetned.
*Hajtja le a fejét, de Arja szavaira hamar visszakúszik a mosoly az arcára.*
-Büszke vagyok rád. Az Úrnő Fénye ott lángol Tebenned is, még ha talán nem is tudsz róla. És az is megnyugtat, hogy tudsz vigyázni magadra.
*Forgatja az üres korsót a kezében merengve. Egészen belefeledkezik a gondolataiba, de a lány szavaira felocsúdik.*
-A Templomban?
*Pattan fel ültéből, a fakupa koppanva esik öléből a földre. Döbbenten mered Arjára egy pillanatig, szemmel láthatóan egymást kergetik a gondolatok fejében. Hiszen segítségért és tanácsért érkezett, de úgy tűnik, ennél sokkal több vár rá odalenn.*
-Mennem kell. Ez nem várhat.
*Lép Arjához hirtelen, térdre rogy és a kezébe fogja a leány kezeit. Homlokon csókolja, majd biztató mosolyt erőltet arcára.*
-Látjuk még egymást, ígérem. Ne maradj itt és kerüld a várost. Meg foglak keresni.
*Sajdul a szíve a gondolatra, hogy nem ígérhet ennél többet. Mondaná, hogy visszajön hozzá ide a házhoz, de nem kérheti, hogy várjon rá a leány, hisz addig bármi történhet. Talán vissza sem tud jönni...
Felegyenesedik, a válla felett azonban még hátrafordul Arjához.*
-Tiro i Eeyr, Arja. Eeyr óvjon. Ne bízz senkiben!
*Húzza arcába a csuklyát és siet el a város irányába. Sosem adná e tanácsot senkinek, hisz mindig a legjobbat kell feltételezi, legyen bárki fia is az illető. Így nőtt fel, a szeretet az Úrnő nyelve. Életben maradás szempontjából azonban megfontolandó javaslat és ha valakit életben kíván viszontlátni, az Arja.*
//Tanya//
-Hisz te a fél világot bejártad!
*Neveti el magát csilingelve, de hamar elhalkul, ahogy a távoli, kígyózó füstoszlopok felé tekint. Valahogy nem helyénvaló a nevetés, mikor nem is oly messze oly sok elveszett lélek próbál vérük árán feltörni a mélyből.*
-A szabadságnak néha nagy ára van. Szerencséd van, hogy nem kellett megfizetned.
*Hajtja le a fejét, de Arja szavaira hamar visszakúszik a mosoly az arcára.*
-Büszke vagyok rád. Az Úrnő Fénye ott lángol Tebenned is, még ha talán nem is tudsz róla. És az is megnyugtat, hogy tudsz vigyázni magadra.
*Forgatja az üres korsót a kezében merengve. Egészen belefeledkezik a gondolataiba, de a lány szavaira felocsúdik.*
-A Templomban?
*Pattan fel ültéből, a fakupa koppanva esik öléből a földre. Döbbenten mered Arjára egy pillanatig, szemmel láthatóan egymást kergetik a gondolatok fejében. Hiszen segítségért és tanácsért érkezett, de úgy tűnik, ennél sokkal több vár rá odalenn.*
-Mennem kell. Ez nem várhat.
*Lép Arjához hirtelen, térdre rogy és a kezébe fogja a leány kezeit. Homlokon csókolja, majd biztató mosolyt erőltet arcára.*
-Látjuk még egymást, ígérem. Ne maradj itt és kerüld a várost. Meg foglak keresni.
*Sajdul a szíve a gondolatra, hogy nem ígérhet ennél többet. Mondaná, hogy visszajön hozzá ide a házhoz, de nem kérheti, hogy várjon rá a leány, hisz addig bármi történhet. Talán vissza sem tud jönni...
Felegyenesedik, a válla felett azonban még hátrafordul Arjához.*
-Tiro i Eeyr, Arja. Eeyr óvjon. Ne bízz senkiben!
*Húzza arcába a csuklyát és siet el a város irányába. Sosem adná e tanácsot senkinek, hisz mindig a legjobbat kell feltételezi, legyen bárki fia is az illető. Így nőtt fel, a szeretet az Úrnő nyelve. Életben maradás szempontjából azonban megfontolandó javaslat és ha valakit életben kíván viszontlátni, az Arja.*
4732. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-28 09:02:19
Üzenet elküldve: 2019-03-28 09:02:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanya//
- A Kikötőbe? Én onnan jöttem! *kis csönd.*
- Wegtorenbe mentem... akkor. A... karavánnal. *böki ki, és pirul el egy kicsit, mert hát senkinek nem szólt, és hát persze hogy hányszor eszébe jutott az úton zötykölődve, hogy mi történhetett, keresik-e, mit gondolnak róla hová lett, és hát nem, nem volt jó érzés. Mintha csak becsapta volna a őket!*
- Nem lett semmi bajom! Nem is vettek észre! *nyugtatja a mindig aggódó és gondoskodni szerető nővért.*
- Csak... mennem kellett! Szabad akartam lenni. *mondja csendesen.*
- Wegtorenben pedig dolgoztam egy szabónál! Egy kicsit még varrni és hímezni is megtanultam a műhelyben! *mondja szégyellős, de azért büszke mosollyal. Na és a legfontosabb.*
- És a tanításokat mindig megtartottam, Han nővér! Sosem vettem el senkiét. *mosolyog halványan. Pedig sok mindent látott Arja, de a kerüld a bűnt, tedd a jót egyszerű parancsa, hetyke, de mégis óvatos életrevalósága és bátorsága, na meg a tündér keresztanya feltehető batyuja, és talán-talán Eeyr óvó figyelme eddig megőrizték a gyermeket.
A Templom említésére azonban elfelhősödik a lányka szeme.*
- Ott is nagy a baj, mind azt mondják! A Templomban! *közli a híreket.*
- Gonoszok elátkozták az úrnő oltárát! Azt mondják *suttogja elborzadva* - vér csorog rajta. És hogy nem lehet a Templomban Eeyrhez fohászkodni!
//Tanya//
- A Kikötőbe? Én onnan jöttem! *kis csönd.*
- Wegtorenbe mentem... akkor. A... karavánnal. *böki ki, és pirul el egy kicsit, mert hát senkinek nem szólt, és hát persze hogy hányszor eszébe jutott az úton zötykölődve, hogy mi történhetett, keresik-e, mit gondolnak róla hová lett, és hát nem, nem volt jó érzés. Mintha csak becsapta volna a őket!*
- Nem lett semmi bajom! Nem is vettek észre! *nyugtatja a mindig aggódó és gondoskodni szerető nővért.*
- Csak... mennem kellett! Szabad akartam lenni. *mondja csendesen.*
- Wegtorenben pedig dolgoztam egy szabónál! Egy kicsit még varrni és hímezni is megtanultam a műhelyben! *mondja szégyellős, de azért büszke mosollyal. Na és a legfontosabb.*
- És a tanításokat mindig megtartottam, Han nővér! Sosem vettem el senkiét. *mosolyog halványan. Pedig sok mindent látott Arja, de a kerüld a bűnt, tedd a jót egyszerű parancsa, hetyke, de mégis óvatos életrevalósága és bátorsága, na meg a tündér keresztanya feltehető batyuja, és talán-talán Eeyr óvó figyelme eddig megőrizték a gyermeket.
A Templom említésére azonban elfelhősödik a lányka szeme.*
- Ott is nagy a baj, mind azt mondják! A Templomban! *közli a híreket.*
- Gonoszok elátkozták az úrnő oltárát! Azt mondják *suttogja elborzadva* - vér csorog rajta. És hogy nem lehet a Templomban Eeyrhez fohászkodni!
4731. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-27 22:29:17
Üzenet elküldve: 2019-03-27 22:29:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
//Voelkin//
//Napzárás//
-Nekem a gyógyítás a dolgom. Nem tisztem eldönteni, ki az, ki nem érdemel életet. Ki rossz és ki jó, el tudja-e dönteni ezt egy halandó?
*Von vállat és bámul bele az éjszakába. Érti a fiút és a haragot is, mi benne ég. Némán hallgatja a történetet, majd mikor az utolsó szóhoz ér, csendesen megszólal.*
-Sajnálom a falud. Sok felperzselt falvat láttam keleten az Orkok Idején. Szörnyű emlékek.
*Emlékszik a szenvedő katonára, mit a sötét úr mutatott neki az úton. Emlékszik rá, mert látta már korábban. A Fény Nővérei messzi földekre kísérték a lihanechi katonákat, messzebbre, mint kellett volna. Mélyen keleten, hol a sivár pusztaság az úr és növények sem teremnek már, látta, hogyan és mennyiért mérik az emberi életet.
Figyeli a fiút, mint tesz-vesz, majd mikor a tűz már elég meleget ad, kibújik a vastag kabátból. Vállai és háta jó része, hol a mélyen vágott, fehér ruha nem fedi bőrét így csupaszon marad, de a tűz melege elég hőt biztosít, hogy ne fázzon.*
-Thilio in faen na bâd vedui. A csillagok fényesen ragyognak ma este. Aludj jól, Voelkin, őrizem az álmod.
*Mosolyog a fiúra, a tűz fénye táncot lejt a kékjeiben. Az őrséget nem adja át, reggelig táplálja a tüzet. Hallgatja a tűz pattogását és a megannyi lélek szuszogását és moccanását a tűz körül. Jó helyen van most.*
//Voelkin//
//Napzárás//
-Nekem a gyógyítás a dolgom. Nem tisztem eldönteni, ki az, ki nem érdemel életet. Ki rossz és ki jó, el tudja-e dönteni ezt egy halandó?
*Von vállat és bámul bele az éjszakába. Érti a fiút és a haragot is, mi benne ég. Némán hallgatja a történetet, majd mikor az utolsó szóhoz ér, csendesen megszólal.*
-Sajnálom a falud. Sok felperzselt falvat láttam keleten az Orkok Idején. Szörnyű emlékek.
*Emlékszik a szenvedő katonára, mit a sötét úr mutatott neki az úton. Emlékszik rá, mert látta már korábban. A Fény Nővérei messzi földekre kísérték a lihanechi katonákat, messzebbre, mint kellett volna. Mélyen keleten, hol a sivár pusztaság az úr és növények sem teremnek már, látta, hogyan és mennyiért mérik az emberi életet.
Figyeli a fiút, mint tesz-vesz, majd mikor a tűz már elég meleget ad, kibújik a vastag kabátból. Vállai és háta jó része, hol a mélyen vágott, fehér ruha nem fedi bőrét így csupaszon marad, de a tűz melege elég hőt biztosít, hogy ne fázzon.*
-Thilio in faen na bâd vedui. A csillagok fényesen ragyognak ma este. Aludj jól, Voelkin, őrizem az álmod.
*Mosolyog a fiúra, a tűz fénye táncot lejt a kékjeiben. Az őrséget nem adja át, reggelig táplálja a tüzet. Hallgatja a tűz pattogását és a megannyi lélek szuszogását és moccanását a tűz körül. Jó helyen van most.*
4730. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-27 20:55:56
Üzenet elküldve: 2019-03-27 20:55:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//A táborban//
//Hanloren//
//Napzárás//
-Vagy úgy... *Fejével biccent egyet a válasz hallatán.* Igen Amonra ment, de nem tudom mikor tér majd vissza. Lehet egy nap, de az sem kizárt, hogy akár három is. *Fűzi hozzá a korábban elmondottakhoz.*
-Ó én nem az élet őre vagyok. Nem foglalkozom olyan életekkel amik gátlások nélkül pusztítanak erdőket, vagy sportból ölnek. Nem érdemlik meg a tudással rendelkezők, hogy megvédjem őket. Aki tud másban kárt tenni, az tud magára is vigyázni, de az erdő és a természet védelemre szorul. Pont az olyan másfajúak miatt, akik nem vigyázzák az erdőt.
*Arcán látszik a düh. Eszébe jut a szülőfaluja is.*
-Gyerekként a szüleimmel éltem egy apró faluban az erdő közepén, egészen addig ameddig egy rablóhorda fel nem gyújtotta.
*Fejét lehajtja, csuklyáját felhúzza fejére, hogy a szeme is alig látszik.
Csak akkor enyhul rosszkedve mikor Han a szállását hozza fel.*
-Nem mint egy párduc. *Mosolyodik el.* Egyelőre függőágyon alszom, de később egy kicsi lombházikó fog ott állni azon a szép fán.
*Mielőtt elindulna a fácska felé, kisebb ágakból tüzet csinál, hogy ne Hanlorennek kelljen ezzel bajlódnia.*
-Ez már égni fog csak ügyesen kell majd táplálni, nehogy kialudjon. *Mutat az apró lángok felé, majd elindul. Néhány lépést tesz, miután még visszaszól.* Ha nagyon fáradt vagy már, ébressz fel és átveszem az őrséget. *Lassan megy el a fáig, ahol kifeszít egy pokrócot a fára belefekszik és azonnal elalszik.*
//Hanloren//
//Napzárás//
-Vagy úgy... *Fejével biccent egyet a válasz hallatán.* Igen Amonra ment, de nem tudom mikor tér majd vissza. Lehet egy nap, de az sem kizárt, hogy akár három is. *Fűzi hozzá a korábban elmondottakhoz.*
-Ó én nem az élet őre vagyok. Nem foglalkozom olyan életekkel amik gátlások nélkül pusztítanak erdőket, vagy sportból ölnek. Nem érdemlik meg a tudással rendelkezők, hogy megvédjem őket. Aki tud másban kárt tenni, az tud magára is vigyázni, de az erdő és a természet védelemre szorul. Pont az olyan másfajúak miatt, akik nem vigyázzák az erdőt.
*Arcán látszik a düh. Eszébe jut a szülőfaluja is.*
-Gyerekként a szüleimmel éltem egy apró faluban az erdő közepén, egészen addig ameddig egy rablóhorda fel nem gyújtotta.
*Fejét lehajtja, csuklyáját felhúzza fejére, hogy a szeme is alig látszik.
Csak akkor enyhul rosszkedve mikor Han a szállását hozza fel.*
-Nem mint egy párduc. *Mosolyodik el.* Egyelőre függőágyon alszom, de később egy kicsi lombházikó fog ott állni azon a szép fán.
*Mielőtt elindulna a fácska felé, kisebb ágakból tüzet csinál, hogy ne Hanlorennek kelljen ezzel bajlódnia.*
-Ez már égni fog csak ügyesen kell majd táplálni, nehogy kialudjon. *Mutat az apró lángok felé, majd elindul. Néhány lépést tesz, miután még visszaszól.* Ha nagyon fáradt vagy már, ébressz fel és átveszem az őrséget. *Lassan megy el a fáig, ahol kifeszít egy pokrócot a fára belefekszik és azonnal elalszik.*
4729. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-27 20:22:11
Üzenet elküldve: 2019-03-27 20:22:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanya//
-Lehet, hogy most jó, de nem tudhatod, mi lesz később... A város veszélyes. Az emberek segítenek egymásnak, csak így maradhatnak életben. De útmutatásra szorulnak és hiszem, hogy az Úrnő segíthet rajtuk. De amíg ez tart, ne menj be a városba, hallod?
*Ingatja a fejét, de a mosoly nem tűnik el arcáról, miközben a lány a padhoz vezeti. Nehéz megszokni, hogy Arja már nem gyermek és nem igényli, hogy vigyázzanak rá. Ugyan van nála kulacs, de a világért sem venné el a leány kedvét, így hagyja, hogy Arja vízzel kínálja.*
-Legyen csak Han, vagy ha ragaszkodsz hozzá, Han nővér. Már nem Lihanechben vagyunk. Ami azt illeti, nagyon, de nagyon távol járunk onnan.
*Nagyot kortyol a jéghideg vízből, jóleső hümmögés hagyja el ajkát. Nincs meglepve, hisz napok óta ugyanazt a vizet kellett inniuk a tömlőből.*
-Hogy én? Nem a városba indultunk, a Kikötőbe tartottam Sauriennel. Ő egy papnövendék, a legtisztább lélek, akit ismerek... De elváltunk itt a város közelében.
*Mereng el egy pillanatra, a mosoly pedig szép lassan eltűnik arcáról.*
-Az a hír járta, hogy amott a Fény segítségre szorul... De ahogy láttam, itt is, így megálltam. A Templomba tartok épp, hogy szót válthassak az atyával Artheniorban és segíthessek, ha tudok.
*Beszéd közben a leány arcát fürkészi, majd jobb szemöldöke finoman megemelkedik.*
-Na és Te... Hogyan kerültél ide? Merre kóboroltál az évek alatt?
*Bizonyára kerülne rosszallás hangjába, ha nem örülne ennyire, hogy élve látja viszont a Arját. Csak remélni meri, hogy nem kellett a lánynak semmi rosszat megtennie az életben maradásért.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.27 20:27:12
//Tanya//
-Lehet, hogy most jó, de nem tudhatod, mi lesz később... A város veszélyes. Az emberek segítenek egymásnak, csak így maradhatnak életben. De útmutatásra szorulnak és hiszem, hogy az Úrnő segíthet rajtuk. De amíg ez tart, ne menj be a városba, hallod?
*Ingatja a fejét, de a mosoly nem tűnik el arcáról, miközben a lány a padhoz vezeti. Nehéz megszokni, hogy Arja már nem gyermek és nem igényli, hogy vigyázzanak rá. Ugyan van nála kulacs, de a világért sem venné el a leány kedvét, így hagyja, hogy Arja vízzel kínálja.*
-Legyen csak Han, vagy ha ragaszkodsz hozzá, Han nővér. Már nem Lihanechben vagyunk. Ami azt illeti, nagyon, de nagyon távol járunk onnan.
*Nagyot kortyol a jéghideg vízből, jóleső hümmögés hagyja el ajkát. Nincs meglepve, hisz napok óta ugyanazt a vizet kellett inniuk a tömlőből.*
-Hogy én? Nem a városba indultunk, a Kikötőbe tartottam Sauriennel. Ő egy papnövendék, a legtisztább lélek, akit ismerek... De elváltunk itt a város közelében.
*Mereng el egy pillanatra, a mosoly pedig szép lassan eltűnik arcáról.*
-Az a hír járta, hogy amott a Fény segítségre szorul... De ahogy láttam, itt is, így megálltam. A Templomba tartok épp, hogy szót válthassak az atyával Artheniorban és segíthessek, ha tudok.
*Beszéd közben a leány arcát fürkészi, majd jobb szemöldöke finoman megemelkedik.*
-Na és Te... Hogyan kerültél ide? Merre kóboroltál az évek alatt?
*Bizonyára kerülne rosszallás hangjába, ha nem örülne ennyire, hogy élve látja viszont a Arját. Csak remélni meri, hogy nem kellett a lánynak semmi rosszat megtennie az életben maradásért.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.27 20:27:12
4728. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-27 14:48:53
Üzenet elküldve: 2019-03-27 14:48:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanya//
*Örül az ölelésnek, nagyon is, rég elfeledett illatokat és emlékeket idéz, jó belefeledkezni, nagyon jó! Egyelőre csak mosolyog, nagyon, csendben, meg örül, annyi a kérdés, és hát hosszú a sora a válaszadásnak, úgyhogy azt sem tudja, hol, mivel is kezdje. Csak Lupusra ingatja a fejét, nevetve, a komondorra, hogy nem, nem az övé, de majd azt is elmondja sorra.*
- Üljünk le! *mondja, a kút mögötti kispad felé intve. A gazda nincs itthon, a kisfiúk bent alszanak, a gazdasszony, ha kijönne, legfeljebb elmondja, ki is tévedt erre.
~Hanloren nővért úgyis mindenki azonnal megszereti!~ Meg hát ő is meg van lepődve: mit keres errefelé, ezekben a vészterhes időkben a lihanechi gyógyító nővér, a szépek szépe??
Úgyhogy húzza maga után, kézen fogva a nővért, ha az hagyja magát, egészen a kispadig, hogy ott végre letelepedhessenek.*
- Befogadtak! *mondja aztán komolyan, ha leülnek, a ház felé intve a fejével.*
- Rendesek! Adnak ennem, innom, van hol aludjak. A két kisfiúra vigyázok. *sorolja.*
- A városba mentem először, de ott most szörnyű! Egy lánnyal jöttem ide, a kordét hozta vissza, a piacról. Zeyának hívják. Meg Roderigóval. De ők visszamentek a városba, én meg inkább itt maradtam. Nem tudom, mi lehet velük. *ingatja a fejét.*
- De itt jó. *mondja.*
- Néha betérnek, azok, akik az utakon Lihanechbe meg máshova tartanak. De az itt élőket nem bántja senki! *csitítja a nővér aggódását.*
- Meg a szomszédból is segítenek. Itt mindenki segíti egymást. Akik menekülnek, legtöbbször inkább csak ennivalót kérnek. De van hogy pénzt kínálnak érte. *erre aztán egy picit el is pirul, mert hát talán a nővér is: éhes. Gyorsan felugrik, és a kúthoz lépked.*
- Van friss kútvíz, kérsz inni talán? *kínálja készséges, kedves szégyellősséggel, és ha igenlő választ kap, már húzza is fel a vizet, és tölti tele a kis fakupát, ami a kávára borítva szárad, és nyújtja a nővérnek. Közben azon agyal, hogy vajon az asszonya meghívná-e a nővért, és hogy mivel is kínálhatná még meg.*
- Hanloren nővér, és Te? Mit keresel Arthenior környékén?! *teszi fel ő is a kérdést, nyugtalanul. Igazán nem tudja, mi vihette rá a nővért, hogy ilyen váratlanul megjelenjen itt!*
//Tanya//
*Örül az ölelésnek, nagyon is, rég elfeledett illatokat és emlékeket idéz, jó belefeledkezni, nagyon jó! Egyelőre csak mosolyog, nagyon, csendben, meg örül, annyi a kérdés, és hát hosszú a sora a válaszadásnak, úgyhogy azt sem tudja, hol, mivel is kezdje. Csak Lupusra ingatja a fejét, nevetve, a komondorra, hogy nem, nem az övé, de majd azt is elmondja sorra.*
- Üljünk le! *mondja, a kút mögötti kispad felé intve. A gazda nincs itthon, a kisfiúk bent alszanak, a gazdasszony, ha kijönne, legfeljebb elmondja, ki is tévedt erre.
~Hanloren nővért úgyis mindenki azonnal megszereti!~ Meg hát ő is meg van lepődve: mit keres errefelé, ezekben a vészterhes időkben a lihanechi gyógyító nővér, a szépek szépe??
Úgyhogy húzza maga után, kézen fogva a nővért, ha az hagyja magát, egészen a kispadig, hogy ott végre letelepedhessenek.*
- Befogadtak! *mondja aztán komolyan, ha leülnek, a ház felé intve a fejével.*
- Rendesek! Adnak ennem, innom, van hol aludjak. A két kisfiúra vigyázok. *sorolja.*
- A városba mentem először, de ott most szörnyű! Egy lánnyal jöttem ide, a kordét hozta vissza, a piacról. Zeyának hívják. Meg Roderigóval. De ők visszamentek a városba, én meg inkább itt maradtam. Nem tudom, mi lehet velük. *ingatja a fejét.*
- De itt jó. *mondja.*
- Néha betérnek, azok, akik az utakon Lihanechbe meg máshova tartanak. De az itt élőket nem bántja senki! *csitítja a nővér aggódását.*
- Meg a szomszédból is segítenek. Itt mindenki segíti egymást. Akik menekülnek, legtöbbször inkább csak ennivalót kérnek. De van hogy pénzt kínálnak érte. *erre aztán egy picit el is pirul, mert hát talán a nővér is: éhes. Gyorsan felugrik, és a kúthoz lépked.*
- Van friss kútvíz, kérsz inni talán? *kínálja készséges, kedves szégyellősséggel, és ha igenlő választ kap, már húzza is fel a vizet, és tölti tele a kis fakupát, ami a kávára borítva szárad, és nyújtja a nővérnek. Közben azon agyal, hogy vajon az asszonya meghívná-e a nővért, és hogy mivel is kínálhatná még meg.*
- Hanloren nővér, és Te? Mit keresel Arthenior környékén?! *teszi fel ő is a kérdést, nyugtalanul. Igazán nem tudja, mi vihette rá a nővért, hogy ilyen váratlanul megjelenjen itt!*
4727. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-26 23:30:26
Üzenet elküldve: 2019-03-26 23:30:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanya//
*Tehát a sötétség fészket vert Artheniorban. Mennyi, de mennyi történetet hallott Lihanechben Artheniorról és arról, hogyan taszítja mélybe a várost a fennhéjazás és a csillogás. A Templomban a helye, semmi kétség. De előbb...*
-Arja?
*Látja, ahogy felismerés csillan a leány szemében. Ő egy pillanatig csak hunyorogva mered a lányra, majd elneveti magát és széttárja karjait, hogy keblére ölelhesse Arját.*
~Ó, hát persze!~ *Rég volt, de nem tudná összetéveszteni mással a lány arcát na meg tekintetét, mely olyan, mintha korok bánatát igyekezne ledobni magáról épp. A nyugatról jött árva.A Fény Nővérei viselték gondját Lihanechben a többi árvával, de ez már hosszú évekkel ezelőtt történt.*
-Hogy kerülsz Te ide?
*Suttogja, miközben kissé lehajol, hogy hátrasimítva a leány haját kihúzzon belőle egy kósza levéldarabot, már ha Arja engedi. Felméri a lány mögött a takaros házat és a széles ablakokat, majd ismét a lányra fókuszál.*
-Lihanechben kellett volna maradnod. Nincs biztosabb hely a városunknál... Tiéd a kutya?
*Siklik tekintete az ölebre, de nem várja meg a választ, a vállainál fogva ismét magához húzza a lányt. Arc archoz ér, keze pedig ismét végigsiklik a barna fürtökön. Nem hitte volna, hogy valaha viszont látja még. Az árvák sokkal hamarabb felnőnek, mint a többi gyermek, hisz egyedül kell boldogulniuk... De Arja még gyermek!*
-Nem kellene itt lenned. És ha ideérnek? A Fény itt nem segíthet...
*Engedi ki a lányt az öleléséből és biccent a város felé fejével. Ha nem kellene felkeresnie az Atyát a templomban, ő maga vinné el a lányt innen.*
//Tanya//
*Tehát a sötétség fészket vert Artheniorban. Mennyi, de mennyi történetet hallott Lihanechben Artheniorról és arról, hogyan taszítja mélybe a várost a fennhéjazás és a csillogás. A Templomban a helye, semmi kétség. De előbb...*
-Arja?
*Látja, ahogy felismerés csillan a leány szemében. Ő egy pillanatig csak hunyorogva mered a lányra, majd elneveti magát és széttárja karjait, hogy keblére ölelhesse Arját.*
~Ó, hát persze!~ *Rég volt, de nem tudná összetéveszteni mással a lány arcát na meg tekintetét, mely olyan, mintha korok bánatát igyekezne ledobni magáról épp. A nyugatról jött árva.A Fény Nővérei viselték gondját Lihanechben a többi árvával, de ez már hosszú évekkel ezelőtt történt.*
-Hogy kerülsz Te ide?
*Suttogja, miközben kissé lehajol, hogy hátrasimítva a leány haját kihúzzon belőle egy kósza levéldarabot, már ha Arja engedi. Felméri a lány mögött a takaros házat és a széles ablakokat, majd ismét a lányra fókuszál.*
-Lihanechben kellett volna maradnod. Nincs biztosabb hely a városunknál... Tiéd a kutya?
*Siklik tekintete az ölebre, de nem várja meg a választ, a vállainál fogva ismét magához húzza a lányt. Arc archoz ér, keze pedig ismét végigsiklik a barna fürtökön. Nem hitte volna, hogy valaha viszont látja még. Az árvák sokkal hamarabb felnőnek, mint a többi gyermek, hisz egyedül kell boldogulniuk... De Arja még gyermek!*
-Nem kellene itt lenned. És ha ideérnek? A Fény itt nem segíthet...
*Engedi ki a lányt az öleléséből és biccent a város felé fejével. Ha nem kellene felkeresnie az Atyát a templomban, ő maga vinné el a lányt innen.*
4726. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-26 21:09:33
Üzenet elküldve: 2019-03-26 21:09:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanya//
*Arja igyekszik, nagyon igyekszik. Hálás, hogy befogadták, és igazán jól bánnak vele. Tartott egy kicsit az asszony férjétől, hogy az nem egyezik majd bele, hogy maradjon, és másnap már menesztik is. Vagy ha a gazda hazatér, kiderül róla, hogy egy ronda, nagydarab bajszos paraszt, aki köpköd, meg verekedős fajta, vagy még rosszabb.
De hála az isteneknek, ezek közül a rémképek közül egyik sem vált valóra! A gazda, kiderült, csendes, kevés szavú ember, nagyerejű és bajszos ugyan, de rendes, igazán.
A gyerekeket dobálni szokta, a vacsora előtt mindig megtisztálkodik, és úgy ülnek le az asztalhoz mind, és őt, Arját is meginvitálták már az első naptól!
~Nagyon, nagyon jó döntés volt bekéredzkedni!~ legalábbis Arja napról napra jobban így vélekedik.
Szerencsére a tanyabeliek is így gondolkodnak a befogadott kis csavargóval kapcsolatban. A kisfiúk hamar megszerették, Arja pedig igazán mindent megtesz, hogy elégedettek legyenek vele.
Most is nagyon igyekszik, hogy tisztára söpörje a tornácot. Épp leteszi a seprűt, hogy a fellocsoláshoz használt kannával elinduljon a kúthoz, és vizet hozzon meglocsolni a kitett virágokat, az a befejezése mindig a műveletnek, igazán szépek is, amikor az ismeretlen nő megszólítja.
Egy kicsit össze is rezzen: nem figyelt eléggé! Pedig a lelkére kötötték, hányszor, mióta megy a népáradat kifelé a városból, hogy figyeljen, ha idegenek jönnek.
De Lupus sem ugat, a szürkefehér, hatalmas komondor, csodák csodájára, csak bámul lihegve, nyelvlógatva, de nem ugatja meg az ismeretlent.*
- Elmennek. *nyögi ki, legalábbis leginkább annak hat a válasz, mert sokáig nem is válaszol, csak ő is bámul, mintha csak Lupust utánozná. Pedig nem, csak meg van lepődve, egyszer a váratlan ráköszönéstől, aztán a a kérdéstől, aztán a mélyreható kékek kérdő erejétől, az annyira ismerős mosolytól, aztán meg attól, hogy lassan beúszó emlékképek sora alatt: ráismer a kékek tulajdonosára! Ez így ebben a sorrendben elég sok neki ahhoz, hogy ne tudjon gyorsan és rögtön válaszolni, kell hozzá, bizony kell hozzá egy kis idő, hogy elmúljon a meglepődés lefogó ereje.*
- Szétverték a gazdagok negyedét. Nagy a felfordulás a városban. *legalábbis Arja ezt hallgatja nap mint nap, bár ezek a gazda meg a szomszéd tanyákról jövők szavai.*
-Sokan meghaltak. Ölik egymást! *teszi még hozzá, de ezek már a saját szavai.* - Tele van az út menekültekkel. *mondja még csendesen, aztán elmosolyodik ő is, élénken, hosszan, pedig ez bizony ritka jelenség Arja arcán.*
- Arja a nevem. Arja. Hanloren nővér!!! *kiáltja már az utolsó szavakat, ahogy elindul, letéve a kannát. Mert ő az, kétségtelenül, megismerné bárhol! És meg kellett hogy ismerje ő is, Arja tudja! Nem, nem rohan, nem furakszik be a karok közé. Nem kicsike gyerek már. De megy, nem is lehetne visszatartani semmivel.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.26 21:15:01
//Tanya//
*Arja igyekszik, nagyon igyekszik. Hálás, hogy befogadták, és igazán jól bánnak vele. Tartott egy kicsit az asszony férjétől, hogy az nem egyezik majd bele, hogy maradjon, és másnap már menesztik is. Vagy ha a gazda hazatér, kiderül róla, hogy egy ronda, nagydarab bajszos paraszt, aki köpköd, meg verekedős fajta, vagy még rosszabb.
De hála az isteneknek, ezek közül a rémképek közül egyik sem vált valóra! A gazda, kiderült, csendes, kevés szavú ember, nagyerejű és bajszos ugyan, de rendes, igazán.
A gyerekeket dobálni szokta, a vacsora előtt mindig megtisztálkodik, és úgy ülnek le az asztalhoz mind, és őt, Arját is meginvitálták már az első naptól!
~Nagyon, nagyon jó döntés volt bekéredzkedni!~ legalábbis Arja napról napra jobban így vélekedik.
Szerencsére a tanyabeliek is így gondolkodnak a befogadott kis csavargóval kapcsolatban. A kisfiúk hamar megszerették, Arja pedig igazán mindent megtesz, hogy elégedettek legyenek vele.
Most is nagyon igyekszik, hogy tisztára söpörje a tornácot. Épp leteszi a seprűt, hogy a fellocsoláshoz használt kannával elinduljon a kúthoz, és vizet hozzon meglocsolni a kitett virágokat, az a befejezése mindig a műveletnek, igazán szépek is, amikor az ismeretlen nő megszólítja.
Egy kicsit össze is rezzen: nem figyelt eléggé! Pedig a lelkére kötötték, hányszor, mióta megy a népáradat kifelé a városból, hogy figyeljen, ha idegenek jönnek.
De Lupus sem ugat, a szürkefehér, hatalmas komondor, csodák csodájára, csak bámul lihegve, nyelvlógatva, de nem ugatja meg az ismeretlent.*
- Elmennek. *nyögi ki, legalábbis leginkább annak hat a válasz, mert sokáig nem is válaszol, csak ő is bámul, mintha csak Lupust utánozná. Pedig nem, csak meg van lepődve, egyszer a váratlan ráköszönéstől, aztán a a kérdéstől, aztán a mélyreható kékek kérdő erejétől, az annyira ismerős mosolytól, aztán meg attól, hogy lassan beúszó emlékképek sora alatt: ráismer a kékek tulajdonosára! Ez így ebben a sorrendben elég sok neki ahhoz, hogy ne tudjon gyorsan és rögtön válaszolni, kell hozzá, bizony kell hozzá egy kis idő, hogy elmúljon a meglepődés lefogó ereje.*
- Szétverték a gazdagok negyedét. Nagy a felfordulás a városban. *legalábbis Arja ezt hallgatja nap mint nap, bár ezek a gazda meg a szomszéd tanyákról jövők szavai.*
-Sokan meghaltak. Ölik egymást! *teszi még hozzá, de ezek már a saját szavai.* - Tele van az út menekültekkel. *mondja még csendesen, aztán elmosolyodik ő is, élénken, hosszan, pedig ez bizony ritka jelenség Arja arcán.*
- Arja a nevem. Arja. Hanloren nővér!!! *kiáltja már az utolsó szavakat, ahogy elindul, letéve a kannát. Mert ő az, kétségtelenül, megismerné bárhol! És meg kellett hogy ismerje ő is, Arja tudja! Nem, nem rohan, nem furakszik be a karok közé. Nem kicsike gyerek már. De megy, nem is lehetne visszatartani semmivel.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.26 21:15:01
4725. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-26 19:02:14
Üzenet elküldve: 2019-03-26 19:02:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanya//
*A tisztásról jóval közelibbnek tűnt az égbe szökő füstoszlopokkal tarkított város. A repedezett kövekkel kirakott úton kígyózó sorban, holmijukkal megrakott kordékon távoznak az emberek Artheniorból. Elcsigázottak, arcukon fájdalom, tekintetük tükröt tart az elmúlt napok sötét emlékeinek.*
-Bocsánat...
*Oldalaz el egy népesebb család mellett, de végül jobbnak látja, ha lemegy az útról. Így is eléggé megbámulják, amiért a város felé tart és nem az ellenkező irányba. Nem telik el sok idő, nem messze az úttól egy nagyobb, de magányos tanyát vesz észre, melynek tornácán egy leányka söpröget épp. Hamar odasiet és a kerítésnek támaszkodva meg is szólítja a siheder forma gyermeket.*
-Mondd, leány, mi zajlik a városban és hová tart ez a rengeteg ember?
*Mosolyodik el szélesen, ahogy mindig, ha ismeretlen szólít. A mosoly a bizalom jele, neki pedig nincs oka kételkedni.
Tekintete hosszan elidőzik a lány elhasznált ruháján, végül az arcán állapodik meg. Ajkai töretlenül húzódnak kedves mosolyra, de kékjei alaposan belefúrnak a lány tekintetébe, ha az feléfordul.*
-Mi a neved?
*Kérdi kíváncsian, mert ismerősnek hat a leány, még ha nem is tudná felidézni, honnan.*
//Tanya//
*A tisztásról jóval közelibbnek tűnt az égbe szökő füstoszlopokkal tarkított város. A repedezett kövekkel kirakott úton kígyózó sorban, holmijukkal megrakott kordékon távoznak az emberek Artheniorból. Elcsigázottak, arcukon fájdalom, tekintetük tükröt tart az elmúlt napok sötét emlékeinek.*
-Bocsánat...
*Oldalaz el egy népesebb család mellett, de végül jobbnak látja, ha lemegy az útról. Így is eléggé megbámulják, amiért a város felé tart és nem az ellenkező irányba. Nem telik el sok idő, nem messze az úttól egy nagyobb, de magányos tanyát vesz észre, melynek tornácán egy leányka söpröget épp. Hamar odasiet és a kerítésnek támaszkodva meg is szólítja a siheder forma gyermeket.*
-Mondd, leány, mi zajlik a városban és hová tart ez a rengeteg ember?
*Mosolyodik el szélesen, ahogy mindig, ha ismeretlen szólít. A mosoly a bizalom jele, neki pedig nincs oka kételkedni.
Tekintete hosszan elidőzik a lány elhasznált ruháján, végül az arcán állapodik meg. Ajkai töretlenül húzódnak kedves mosolyra, de kékjei alaposan belefúrnak a lány tekintetébe, ha az feléfordul.*
-Mi a neved?
*Kérdi kíváncsian, mert ismerősnek hat a leány, még ha nem is tudná felidézni, honnan.*
4724. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-24 21:39:16
Üzenet elküldve: 2019-03-24 21:39:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Amikor a két szempár, acélkék és zöld párja találkoznak, Sheni elhallgat egy pillanatra. Azaz többre is, mert belefeledkezik Lyzi tekintetébe. Valahogy most szebbnek találja, mint a csillagos eget, pedig mondhatni, szoros volt a verseny, bár egyetlen pillanat alatt döntött az elf nyusziviola pillantásának javára.*
- Persze. Folytatom, folytatom. *motyogja elvarázsolva. Kevés dolog akad e világon, amitől eláll a hegyesfülű szavai, de most újabbat írhat fel a nem létező listájának tetejére: Lyzi pillantása.*
- Szóval sárkányok, persze. *szedi össze magát, mielőtt a bambulás a sztori rovására megy. Pillantását nagy nehezen elszakítja és újra a sötétbe forduló eget kezdi figyelni, ahogy beszélni kezd.*
- A fickó bemerészkedett valami barlangba a hegyek között. A hátizsákja már szinte üres volt, csak pálinka és bor maradt benne, élelem szinte egyáltalán sem. Odakint zúgott a hóvihar, hideg volt és az orráig sem látott a hóesésben. Nade, ott bukdácsolt a sötétben, amikor két hatalmas, izzó sárga szempár jelent meg a feketeségben. *mutatja is mekkora lehetett a szempár, széttárja karjait kinyújtva a levegőben, hogy demonstrálja a méreteket.*
- Persze megijedt, egy zabszem sem fért a hátsójába, amikor a sötétség megszólalt. Izzó lángok jelentek meg a semmiből, ahogy a hang betöltötte a barlang belsejét. "Ki meri háborgatni álmomat?" Kérdezte a sötétség. *elmélyíti a hangját, ahogy utánozza a mély, dörgő hangot.*
- A kicsapó lángokban a fickó látta, hogy egy sárkány barlangjába tévedett. Ahogy beszélt, a tűz és a fény a szájából jött, mint egy kandallóból. *meséli mély beleéléssel.*
- "Kérlek, ne egyél meg!" Rimánkodott a férfi. "Fogadást ajánlok!" Mondta hirtelen. És a sárkány meglepődve fürkészte sárga szemeivel a fickót. *nevet fel.*
- Azt mondják, a pofátlanság olykor bénítóan hat környezetére, mert a sárkány nem falta fel azonnal a férfit. "Miféle fogadást ajánlasz?" Kérdezte a sárkány. *újra az a mély torokhang.*
- "Kihívlak egy ivóversenyre!" Mondta a férfi ijedten. *Fordítja oldalra a fejét újra Sheni.*
- Figyelsz vagy bealudtál? *kérdi vigyorogva, remélve, hogy története nem altatta el a szép elflányt.*
//Íjászverseny//
*Amikor a két szempár, acélkék és zöld párja találkoznak, Sheni elhallgat egy pillanatra. Azaz többre is, mert belefeledkezik Lyzi tekintetébe. Valahogy most szebbnek találja, mint a csillagos eget, pedig mondhatni, szoros volt a verseny, bár egyetlen pillanat alatt döntött az elf nyusziviola pillantásának javára.*
- Persze. Folytatom, folytatom. *motyogja elvarázsolva. Kevés dolog akad e világon, amitől eláll a hegyesfülű szavai, de most újabbat írhat fel a nem létező listájának tetejére: Lyzi pillantása.*
- Szóval sárkányok, persze. *szedi össze magát, mielőtt a bambulás a sztori rovására megy. Pillantását nagy nehezen elszakítja és újra a sötétbe forduló eget kezdi figyelni, ahogy beszélni kezd.*
- A fickó bemerészkedett valami barlangba a hegyek között. A hátizsákja már szinte üres volt, csak pálinka és bor maradt benne, élelem szinte egyáltalán sem. Odakint zúgott a hóvihar, hideg volt és az orráig sem látott a hóesésben. Nade, ott bukdácsolt a sötétben, amikor két hatalmas, izzó sárga szempár jelent meg a feketeségben. *mutatja is mekkora lehetett a szempár, széttárja karjait kinyújtva a levegőben, hogy demonstrálja a méreteket.*
- Persze megijedt, egy zabszem sem fért a hátsójába, amikor a sötétség megszólalt. Izzó lángok jelentek meg a semmiből, ahogy a hang betöltötte a barlang belsejét. "Ki meri háborgatni álmomat?" Kérdezte a sötétség. *elmélyíti a hangját, ahogy utánozza a mély, dörgő hangot.*
- A kicsapó lángokban a fickó látta, hogy egy sárkány barlangjába tévedett. Ahogy beszélt, a tűz és a fény a szájából jött, mint egy kandallóból. *meséli mély beleéléssel.*
- "Kérlek, ne egyél meg!" Rimánkodott a férfi. "Fogadást ajánlok!" Mondta hirtelen. És a sárkány meglepődve fürkészte sárga szemeivel a fickót. *nevet fel.*
- Azt mondják, a pofátlanság olykor bénítóan hat környezetére, mert a sárkány nem falta fel azonnal a férfit. "Miféle fogadást ajánlasz?" Kérdezte a sárkány. *újra az a mély torokhang.*
- "Kihívlak egy ivóversenyre!" Mondta a férfi ijedten. *Fordítja oldalra a fejét újra Sheni.*
- Figyelsz vagy bealudtál? *kérdi vigyorogva, remélve, hogy története nem altatta el a szép elflányt.*
4723. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-24 01:53:07
Üzenet elküldve: 2019-03-24 01:53:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
//Voelkin//
-Ott voltam én is a templomban. Pycta megmentette az életem. Szóval Amon Ruadhra ment?
*Hallgat el hosszan, a sötétedő horizontot bámulva merengve. Nem kívánja felidézni a borzalmas emlékeket a temetésről vagy a templomról. Hiszen olyan friss az emlék, a sebek még nem gyógyultak be mind. Viszont a szűkszavú erdei elfet viszont látná, nagyon is.*
-A természeté?
*Kapja fel a fejét és néz kíváncsian fajtársára.*
-Miért nem az életé? Az élet szentsége magában foglalja a természetet is, de nem zárkózik el remete módjára.
*Halovány, kaján mosoly fut át arcán a fiú szavaira, miközben az említett fára siklik a tekintete.*
-Szóval a fán, mint egy párduc? Nem bánom, leszek én az őr. Bizonyára fáradt vagy. Ennyi emberre vigyázni nem kis teher, viszont nagyon is becsületes feladat. Viszont némi tűz nem ártana... A fény elűzi a hideget és a sötétséget. Meg minden mást is, mi abban rejtőzik.
*Szalad végig szeme a táboron, hátha lel valahol némi tűzifát.*
//Voelkin//
-Ott voltam én is a templomban. Pycta megmentette az életem. Szóval Amon Ruadhra ment?
*Hallgat el hosszan, a sötétedő horizontot bámulva merengve. Nem kívánja felidézni a borzalmas emlékeket a temetésről vagy a templomról. Hiszen olyan friss az emlék, a sebek még nem gyógyultak be mind. Viszont a szűkszavú erdei elfet viszont látná, nagyon is.*
-A természeté?
*Kapja fel a fejét és néz kíváncsian fajtársára.*
-Miért nem az életé? Az élet szentsége magában foglalja a természetet is, de nem zárkózik el remete módjára.
*Halovány, kaján mosoly fut át arcán a fiú szavaira, miközben az említett fára siklik a tekintete.*
-Szóval a fán, mint egy párduc? Nem bánom, leszek én az őr. Bizonyára fáradt vagy. Ennyi emberre vigyázni nem kis teher, viszont nagyon is becsületes feladat. Viszont némi tűz nem ártana... A fény elűzi a hideget és a sötétséget. Meg minden mást is, mi abban rejtőzik.
*Szalad végig szeme a táboron, hátha lel valahol némi tűzifát.*
4722. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-22 14:18:50
Üzenet elküldve: 2019-03-22 14:18:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//A táborban//
//Hanloren//
*Miután elmesélte a kis tábor keletkezésének, és a jelenlévők találkozásának körülményeit, a mosolygós idegen bemutatkozik, majd rögtön egy érdekes kérdést tesz fel.*
-Pycta? *Tűnődik el, hirtelen nem is jut eszébe, hogy hol is lehet a szerzetes.* Tudom! *Jut eszébe.* Ha jól emlékszem Amon Ruadh piacára mentek el nem is olyan régen. Talán egy-két órája. *Voelkin egy kicsit eltűnődik az idő repülésén. Amióta a városba jött csak úgy pörögnek a napok.*
-Honnan ismered? *Teszi fel a kérdést, fakózöld szemeit a lányra veti, furdalja a kíváncsiság.*
-Ah, én illetlen! Voelkin Ekleszton a nevem, de nem vagyok én úr. *Nevet fel egy kicsit, tarkóját simogatva.* A többiek csak Voelkinnek hívnak, de hívj ahogy szeretnél, szeretem a beceneveket.
*Hanloren ezután érdekes témát hoz fel, hogy ki mit vagy kit szolgál.*
-Így kicsit jobban belegondolva... *Gondolkodik el, azon amit Han mondott.* Én a természet őre vagyok. *Újból tarkóját simogatja.* Igyekszem vigyázni rá ahogy csak tudok.
*Ahogy sötétedik, Voelkin körülnéz a táboron. ~Na most mi lesz? Pycta nincs, ki mondja meg, hogy ki őrködjön?~ Fejét forgatja tovább, majd végül Hanra néz, és a kérdésére is felel.*
-Vannak sátrak is, illetve a kocsikon is lehet aludni, de én a saját fácskámon tervezek majd aludni. *Mutat a tisztás szélén álló magányos fára, amin már rég ott csüng táskája, amiből kilóg az ébenfa tönk is.* Azonban ez sem ilyen egyszerű, mert kell őrség estére és itt jön az én kérdésem is. Lennél ma este az első őrségben? Úgy nagyjából éjfélig tart az első. *Voelkin Han szemébe nézve kérdezi. Kicsit feszült a fiú, de ez nem igazán látszik rajta.* Persze nem erőltetem, ha fáradt vagy, nyugodtan feküdj le, majd én őrzöm az álmod. *Kacsint egyet, majd szája széles vigyorra húzódik, remélve, hogy Hannak is tetszett amit mondott.*
//Hanloren//
*Miután elmesélte a kis tábor keletkezésének, és a jelenlévők találkozásának körülményeit, a mosolygós idegen bemutatkozik, majd rögtön egy érdekes kérdést tesz fel.*
-Pycta? *Tűnődik el, hirtelen nem is jut eszébe, hogy hol is lehet a szerzetes.* Tudom! *Jut eszébe.* Ha jól emlékszem Amon Ruadh piacára mentek el nem is olyan régen. Talán egy-két órája. *Voelkin egy kicsit eltűnődik az idő repülésén. Amióta a városba jött csak úgy pörögnek a napok.*
-Honnan ismered? *Teszi fel a kérdést, fakózöld szemeit a lányra veti, furdalja a kíváncsiság.*
-Ah, én illetlen! Voelkin Ekleszton a nevem, de nem vagyok én úr. *Nevet fel egy kicsit, tarkóját simogatva.* A többiek csak Voelkinnek hívnak, de hívj ahogy szeretnél, szeretem a beceneveket.
*Hanloren ezután érdekes témát hoz fel, hogy ki mit vagy kit szolgál.*
-Így kicsit jobban belegondolva... *Gondolkodik el, azon amit Han mondott.* Én a természet őre vagyok. *Újból tarkóját simogatja.* Igyekszem vigyázni rá ahogy csak tudok.
*Ahogy sötétedik, Voelkin körülnéz a táboron. ~Na most mi lesz? Pycta nincs, ki mondja meg, hogy ki őrködjön?~ Fejét forgatja tovább, majd végül Hanra néz, és a kérdésére is felel.*
-Vannak sátrak is, illetve a kocsikon is lehet aludni, de én a saját fácskámon tervezek majd aludni. *Mutat a tisztás szélén álló magányos fára, amin már rég ott csüng táskája, amiből kilóg az ébenfa tönk is.* Azonban ez sem ilyen egyszerű, mert kell őrség estére és itt jön az én kérdésem is. Lennél ma este az első őrségben? Úgy nagyjából éjfélig tart az első. *Voelkin Han szemébe nézve kérdezi. Kicsit feszült a fiú, de ez nem igazán látszik rajta.* Persze nem erőltetem, ha fáradt vagy, nyugodtan feküdj le, majd én őrzöm az álmod. *Kacsint egyet, majd szája széles vigyorra húzódik, remélve, hogy Hannak is tetszett amit mondott.*
4721. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-20 19:04:00
Üzenet elküldve: 2019-03-20 19:04:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
//Hanloren, Throggot, Volekin, Tinthereth, Asheelaxa//
*Hálásan a fehérhajú fajtársára mosolyog, majd letepelszik a felkínált helyre. Hamar választ kap kérdéseire, olyanokra is, melyeket még fel sem tett.*
-Pycta.
*Visszhangozza a nevet, tekintete pedig megállapodik a beszélőn.*
-Ő hol van?
*Kérdezi fojtott izgalommal, kékjei végigpásztázzák a közeli arcokat, de Pyctáét nem leli. Nem pedzegeti tovább a dolgot, Szemével kíséri a kezdetleges táborhelységet elhagyó leányt, majd ismét Voelkinhez fordul.*
-Hanloren vagyok, de szólíts nyugodtan Hannak. A Te neved mi, jó uram?
*Kérdez vissza kedves mosollyal, kíváncsian fúrva bele tekintetét a zöld szemekbe.*
-Mindenki szolgál valamit, az is, aki a maga ura. Talán nem is tud róla...
*Teszi le maga elé a viseltes batyut és húzza össze magán a kabátot. A látóhatárt rózsaszínre festi a lemenő nap, hamarosan fejük fölé borítják az éjszaka leplét.*
-Én az elesetteket igyekszem szolgálni. A sérülteket, a gyengéket... Kik gyógyítást igényelnek. Na meg a Fény Úrnőjét, főleg.
*Simítja hátra haját a csuklyát levéve, miközben újra szétnéz a táborban ücsörgők között.*
-Tehát a szabad ég alatt alusztok, mint a vándorok... Nem gyermeknek való.
*Emelkedik fel szemöldöke finoman és fordul egy odébb kuporgó család felé, kik valószínűleg épp az alvóhelyük készítik elő.*
//Hanloren, Throggot, Volekin, Tinthereth, Asheelaxa//
*Hálásan a fehérhajú fajtársára mosolyog, majd letepelszik a felkínált helyre. Hamar választ kap kérdéseire, olyanokra is, melyeket még fel sem tett.*
-Pycta.
*Visszhangozza a nevet, tekintete pedig megállapodik a beszélőn.*
-Ő hol van?
*Kérdezi fojtott izgalommal, kékjei végigpásztázzák a közeli arcokat, de Pyctáét nem leli. Nem pedzegeti tovább a dolgot, Szemével kíséri a kezdetleges táborhelységet elhagyó leányt, majd ismét Voelkinhez fordul.*
-Hanloren vagyok, de szólíts nyugodtan Hannak. A Te neved mi, jó uram?
*Kérdez vissza kedves mosollyal, kíváncsian fúrva bele tekintetét a zöld szemekbe.*
-Mindenki szolgál valamit, az is, aki a maga ura. Talán nem is tud róla...
*Teszi le maga elé a viseltes batyut és húzza össze magán a kabátot. A látóhatárt rózsaszínre festi a lemenő nap, hamarosan fejük fölé borítják az éjszaka leplét.*
-Én az elesetteket igyekszem szolgálni. A sérülteket, a gyengéket... Kik gyógyítást igényelnek. Na meg a Fény Úrnőjét, főleg.
*Simítja hátra haját a csuklyát levéve, miközben újra szétnéz a táborban ücsörgők között.*
-Tehát a szabad ég alatt alusztok, mint a vándorok... Nem gyermeknek való.
*Emelkedik fel szemöldöke finoman és fordul egy odébb kuporgó család felé, kik valószínűleg épp az alvóhelyük készítik elő.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6376-6395