Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 251 (5001. - 5020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5020. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-05 19:10:05
Üzenet elküldve: 2019-06-05 19:10:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Hajnali ceremónia//
//Zárás//
*A szertartás véget ért, Dat nagyot sóhajt, hisz kicsit unta már. A fickó aki a fával bogarászott, most Umonnal társalog, Dat pedig szépen csendben áll, és várja, hogy befejezzék. Utána figyelmesen hallgatja Umon szavait, és mivel nincs hozzáfűznivalója csak annyit tesz hozzá:*
-Menjünk hát. Mutasd kérlek, merre.
*Eztán ha Umon elindul, követi, bárhová is menjen. Megigazítja tegezét, és várakozóan néz Umonra.*
//Zárás//
*A szertartás véget ért, Dat nagyot sóhajt, hisz kicsit unta már. A fickó aki a fával bogarászott, most Umonnal társalog, Dat pedig szépen csendben áll, és várja, hogy befejezzék. Utána figyelmesen hallgatja Umon szavait, és mivel nincs hozzáfűznivalója csak annyit tesz hozzá:*
-Menjünk hát. Mutasd kérlek, merre.
*Eztán ha Umon elindul, követi, bárhová is menjen. Megigazítja tegezét, és várakozóan néz Umonra.*
5019. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-05 18:55:37
Üzenet elküldve: 2019-06-05 18:55:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*A bosszúszomjasra azért odafordul, de nem tesz megjegyzést, mégis csak egy idegen az illető, akivel csupán ma futott össze és csakis azért van még vele, mert azt állította magáról, hogy gyógyító.*
-Sok mindent kell még összegyűjtened? Segítenék, hogy hamarabb végezz, csak mondd meg, mit tegyek.*Áll oda a másik elé tettre készen, bár nem szívesen ajánlgatja a segítségét egy elfnek, bár még nem ismeri igazán. Egyelőre csak annyit állapított meg magában, hogy tud elég pimasz lenni ahhoz, hogy legyen kedve beváltani a fenyegetéseket, amiket neki tett.*
~Mert azt hiszi, túl gyáva vagyok a dologhoz. Pont ezért fog nagyot nézni.~*Derül egyből jókedvre és az arca is kevésbé mogorva immár.*
-A gazdád el fog engedni?*Teszi fel a kérdést, hiszen azt mondta az elf, hogy egy nemesi családot szolgál, de nem igazán tudja, miként megy ez azokban a körökben. Miközben a másikat mustrálja, hirtelen csiklandós érzés kezd el szivárogni az egyik kezéből, mintha mászna rajta valami. Mivel a másik szemeit vizslatja, az egyértelműen láthatja, ahogy kimegy a vér az arcából és teljesen holdsápadttá válik.*
-Mi a… *Néz le félve a kezére, ahonnan az érzés indult, majd megpillant egy számára érthetetlen lényt, rengeteg lábbal a teste mindkét oldalán és tapogató csápokkal a feje tetején, amivel kövezi az utat maga előtt YIlanda bőrén. Nem nagy, talán egy mutatóujj hosszú, de elég gusztustalan, hogy a nőt kerülgesse a visítás, de egyelőre csak apró, gyorsa légzése az, ami előrevetíti a pánik kitörését.*
~Biztos akkor kapaszkodott fel, mikor a kamillát szedtem. Vagy már rajtam volt… tak?!~
*A bosszúszomjasra azért odafordul, de nem tesz megjegyzést, mégis csak egy idegen az illető, akivel csupán ma futott össze és csakis azért van még vele, mert azt állította magáról, hogy gyógyító.*
-Sok mindent kell még összegyűjtened? Segítenék, hogy hamarabb végezz, csak mondd meg, mit tegyek.*Áll oda a másik elé tettre készen, bár nem szívesen ajánlgatja a segítségét egy elfnek, bár még nem ismeri igazán. Egyelőre csak annyit állapított meg magában, hogy tud elég pimasz lenni ahhoz, hogy legyen kedve beváltani a fenyegetéseket, amiket neki tett.*
~Mert azt hiszi, túl gyáva vagyok a dologhoz. Pont ezért fog nagyot nézni.~*Derül egyből jókedvre és az arca is kevésbé mogorva immár.*
-A gazdád el fog engedni?*Teszi fel a kérdést, hiszen azt mondta az elf, hogy egy nemesi családot szolgál, de nem igazán tudja, miként megy ez azokban a körökben. Miközben a másikat mustrálja, hirtelen csiklandós érzés kezd el szivárogni az egyik kezéből, mintha mászna rajta valami. Mivel a másik szemeit vizslatja, az egyértelműen láthatja, ahogy kimegy a vér az arcából és teljesen holdsápadttá válik.*
-Mi a… *Néz le félve a kezére, ahonnan az érzés indult, majd megpillant egy számára érthetetlen lényt, rengeteg lábbal a teste mindkét oldalán és tapogató csápokkal a feje tetején, amivel kövezi az utat maga előtt YIlanda bőrén. Nem nagy, talán egy mutatóujj hosszú, de elég gusztustalan, hogy a nőt kerülgesse a visítás, de egyelőre csak apró, gyorsa légzése az, ami előrevetíti a pánik kitörését.*
~Biztos akkor kapaszkodott fel, mikor a kamillát szedtem. Vagy már rajtam volt… tak?!~
5018. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-05 17:58:01
Üzenet elküldve: 2019-06-05 17:58:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*A lány logikájával egyet kell értsen. Bólogatva vállat is ránt.*
-Igaz. Ezek szerint csak én vagyok ilyen bosszú szomjas.
*Közli a legtermészetesebb módon. Jelenleg nem úgy néz ki ő sem mint valami haramia vagy rablógyilkos. Főleg a kedves kis fonott kosárkájával. A szójátéka nem nyerte el a lány tetszését. Pedig a doki biztos benne, hogy nagyon elmés volt. A párokkal kapcsolatos csapdájába is beugrott a vörös aki el is hallgatott. Még nem tudja, hogy túlzásba vitte-e vagy nem. Mindenesetre nem feszíti tovább a húrt. El is ment közben a kedve. A kérdésre a kosarába néz és bólint.*
-Aha bőven.
*Kiegyenesedik. Kézbe veszi a kosarat és megy tovább.*
*A lány logikájával egyet kell értsen. Bólogatva vállat is ránt.*
-Igaz. Ezek szerint csak én vagyok ilyen bosszú szomjas.
*Közli a legtermészetesebb módon. Jelenleg nem úgy néz ki ő sem mint valami haramia vagy rablógyilkos. Főleg a kedves kis fonott kosárkájával. A szójátéka nem nyerte el a lány tetszését. Pedig a doki biztos benne, hogy nagyon elmés volt. A párokkal kapcsolatos csapdájába is beugrott a vörös aki el is hallgatott. Még nem tudja, hogy túlzásba vitte-e vagy nem. Mindenesetre nem feszíti tovább a húrt. El is ment közben a kedve. A kérdésre a kosarába néz és bólint.*
-Aha bőven.
*Kiegyenesedik. Kézbe veszi a kosarat és megy tovább.*
5017. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-05 08:43:44
Üzenet elküldve: 2019-06-05 08:43:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
-Most őszintén, egy elf életét, ha megrövidíteném, akkor is maradna épp elég, hogy túléljen. Abból nekem mi hasznom származott volna? Nekem attól nem lenne több.*Néz furcsán a másikra.*
-Maradjunk annyiban, hogy némileg kárpótolt az eddig elszenvedett sérelmekért, a tudtán kívül.*Von vállat, bár a pénz nagy részén már túladott, ezért is van most hol aludnia.*
~Egyelőre úgy fest, ezt egy igen hasznosan elköltött zsákmány volt.~*A sok „cs” betűs szóra felkapja a fejét és látszik nem igazán nyerte el a tetszését.*
~Milyen felvágós, igen, egyértelműen elf.~*Állapítja meg magában, egyetlen szó nélkül. Majd mikor a párokról esik ismét szó és érzi, hogy besétált valamibe, amibe nem szeretett volna, még annál is visszafogottabb lesz, mint eddig.*
-Ha te mondod.*Morog az orra alá, aztán csak szedi tovább, minden szakértelmet mellőzve a kamillát.*
-Nem lesz már elég?*Kérdi, mikor felnéz végre a sok gazolás után.*
-Most őszintén, egy elf életét, ha megrövidíteném, akkor is maradna épp elég, hogy túléljen. Abból nekem mi hasznom származott volna? Nekem attól nem lenne több.*Néz furcsán a másikra.*
-Maradjunk annyiban, hogy némileg kárpótolt az eddig elszenvedett sérelmekért, a tudtán kívül.*Von vállat, bár a pénz nagy részén már túladott, ezért is van most hol aludnia.*
~Egyelőre úgy fest, ezt egy igen hasznosan elköltött zsákmány volt.~*A sok „cs” betűs szóra felkapja a fejét és látszik nem igazán nyerte el a tetszését.*
~Milyen felvágós, igen, egyértelműen elf.~*Állapítja meg magában, egyetlen szó nélkül. Majd mikor a párokról esik ismét szó és érzi, hogy besétált valamibe, amibe nem szeretett volna, még annál is visszafogottabb lesz, mint eddig.*
-Ha te mondod.*Morog az orra alá, aztán csak szedi tovább, minden szakértelmet mellőzve a kamillát.*
-Nem lesz már elég?*Kérdi, mikor felnéz végre a sok gazolás után.*
5016. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-04 18:58:37
Üzenet elküldve: 2019-06-04 18:58:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Lyzendra//
*Egy hat múlik el gyorsan, de az idő alatt rengeteg mindennel elkészülnek. A fa felszentelése óta a falu szépen alakul, a lombházak szépen gyarapodnak a lombszinten. Bár a csuhátlan szerzetes még mindig sátorban lakik, de mindenkinek segít az építkezésben. Ha kell fát vág, ha kell fát fűrészel, kötelet sodor vagy kalapál, csapol. A munka jó ütemben telik és jól halad, ha pedig befejeződtek, biztosan valami mulatságot rendeznek majd a falu központjában épült lombházban, ahol hálát mondhatnak az Erdő Szívének.
Sátrát átköltöztette a csemetefa, vagyis most már az oltár mellé, hogy közvetlen közelről szemlélhessen minden változást. Minden fényét neki ajándékozta, de a kicsiny kehely még tele lelkében, de nem ismer más varázslatot. Minden napnyugtakor ott ült a sátra előtt, Xauzurral az oldalán és nézte a kis fát, s hajnalban, amikor elindult, hogy a többiekkel dolgozzon, rövid fohászt mondott az oltár előtt.
Ha tehette, Lyzendrával tartott fát ültetni a kivágottak helyébe. Csendes derűvel örült az elf íjászlány visszatérésének és annak, hogy újra együtt élhetnek.*
- Azt mondják, remekül bánsz a kalapáccsal, csak kicsit önveszélyes vagy.
*Lyzendrát az őrtorony felé tartva éri be, mosolyából a lány következtethet, hogy az építkezésnél már mindent elmondtak neki az esettel kapcsolatban.*
- Vigyázz a kezedre, nem ismerek nálad jobb vadászt, szükségünk van rád. *Teszi hozzá halkan nevetve, majd, ha Lyz engedi, megnézi az ujját. Ha nem lát rajta komoly sebesülést és teheti, akkor kezeibe zárja a lány kezét.*
- Persze csak tréfálok. Örülök, hogy jól érzed magad itt. *Mondja ki valódi érzéseit, majd elengedve Lyz kezét, megindul maga is a tornyok és a fal felé, amelyet Umon vett kezelésbe, ha jók az információi.
Mostanra a templomi küldetés után levágott haja egész visszanőtt, felül hosszú és az utolsó vándorútja óta nem viselte páncélját. Helyette kényelmes vászonnadrágban és bő mellényben van, amely szabadon hagyja karjait, így a fekete madáralak szárnyai láthatóak, amelyek a vállain és felkarjain terülnek el.*
- Gyere, keressük meg Umont. *Mosolyog az elf lányra és elindul az épülő fal felé.*
- Nem tartod túlzásnak a falat? *Kérdi út közben halkan.*
//Lyzendra//
*Egy hat múlik el gyorsan, de az idő alatt rengeteg mindennel elkészülnek. A fa felszentelése óta a falu szépen alakul, a lombházak szépen gyarapodnak a lombszinten. Bár a csuhátlan szerzetes még mindig sátorban lakik, de mindenkinek segít az építkezésben. Ha kell fát vág, ha kell fát fűrészel, kötelet sodor vagy kalapál, csapol. A munka jó ütemben telik és jól halad, ha pedig befejeződtek, biztosan valami mulatságot rendeznek majd a falu központjában épült lombházban, ahol hálát mondhatnak az Erdő Szívének.
Sátrát átköltöztette a csemetefa, vagyis most már az oltár mellé, hogy közvetlen közelről szemlélhessen minden változást. Minden fényét neki ajándékozta, de a kicsiny kehely még tele lelkében, de nem ismer más varázslatot. Minden napnyugtakor ott ült a sátra előtt, Xauzurral az oldalán és nézte a kis fát, s hajnalban, amikor elindult, hogy a többiekkel dolgozzon, rövid fohászt mondott az oltár előtt.
Ha tehette, Lyzendrával tartott fát ültetni a kivágottak helyébe. Csendes derűvel örült az elf íjászlány visszatérésének és annak, hogy újra együtt élhetnek.*
- Azt mondják, remekül bánsz a kalapáccsal, csak kicsit önveszélyes vagy.
*Lyzendrát az őrtorony felé tartva éri be, mosolyából a lány következtethet, hogy az építkezésnél már mindent elmondtak neki az esettel kapcsolatban.*
- Vigyázz a kezedre, nem ismerek nálad jobb vadászt, szükségünk van rád. *Teszi hozzá halkan nevetve, majd, ha Lyz engedi, megnézi az ujját. Ha nem lát rajta komoly sebesülést és teheti, akkor kezeibe zárja a lány kezét.*
- Persze csak tréfálok. Örülök, hogy jól érzed magad itt. *Mondja ki valódi érzéseit, majd elengedve Lyz kezét, megindul maga is a tornyok és a fal felé, amelyet Umon vett kezelésbe, ha jók az információi.
Mostanra a templomi küldetés után levágott haja egész visszanőtt, felül hosszú és az utolsó vándorútja óta nem viselte páncélját. Helyette kényelmes vászonnadrágban és bő mellényben van, amely szabadon hagyja karjait, így a fekete madáralak szárnyai láthatóak, amelyek a vállain és felkarjain terülnek el.*
- Gyere, keressük meg Umont. *Mosolyog az elf lányra és elindul az épülő fal felé.*
- Nem tartod túlzásnak a falat? *Kérdi út közben halkan.*
5015. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-04 18:39:54
Üzenet elküldve: 2019-06-04 18:39:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aranyfonál//
-Hát... Őszintén szólva nem tudom. Ez a nagy helyzet. Mondjuk, hogy miképp beszélnék vele vagy fegyelmezném meg ilyenek. Mennyire és mikor kell megverni vagy rossz-e ha ráordítok? Akarva vagy akaratlanul összetöröm-e az önbizalmát. Fartúrót nevelek-e belőle vagy bűnözőt? Olyat aki meg tudja magát védeni? Arra, hogy tanítsam meg? Mi a normális arról nincs semmi fogalmam és elképzelésem se. Azt, is elképzelném magamról, hogy megöletném nevelési célzattal. Nem való ilyennek gyerek Rheia asszony. Szerencse, hogy nem is akarok.
*Tudja milyen volt rossz szülőkkel. Elcseszték. Ő nem akarja elcseszni a saját gyerekét amire nem is vágyik. Ha meg van akkor jó helyen van ott ahol van. A kis őszinte vallomásával, azt érte el, hogy a nő elmosolyodott. Hogy ez mit jelent, azt nem tudja. Őszintén szólva kicsit többet várt hisz tényleg komolyan mondta. A kisöcsik említésére meglepődik.*
-Igen? Nekem nem volt testvérem nem tudom milyen az.
~A húgokkal ahogy mostanság látom vérfertőzni kell. Az öcsikékkel vagyon mit?~
//Aranyfonál//
-Hát... Őszintén szólva nem tudom. Ez a nagy helyzet. Mondjuk, hogy miképp beszélnék vele vagy fegyelmezném meg ilyenek. Mennyire és mikor kell megverni vagy rossz-e ha ráordítok? Akarva vagy akaratlanul összetöröm-e az önbizalmát. Fartúrót nevelek-e belőle vagy bűnözőt? Olyat aki meg tudja magát védeni? Arra, hogy tanítsam meg? Mi a normális arról nincs semmi fogalmam és elképzelésem se. Azt, is elképzelném magamról, hogy megöletném nevelési célzattal. Nem való ilyennek gyerek Rheia asszony. Szerencse, hogy nem is akarok.
*Tudja milyen volt rossz szülőkkel. Elcseszték. Ő nem akarja elcseszni a saját gyerekét amire nem is vágyik. Ha meg van akkor jó helyen van ott ahol van. A kis őszinte vallomásával, azt érte el, hogy a nő elmosolyodott. Hogy ez mit jelent, azt nem tudja. Őszintén szólva kicsit többet várt hisz tényleg komolyan mondta. A kisöcsik említésére meglepődik.*
-Igen? Nekem nem volt testvérem nem tudom milyen az.
~A húgokkal ahogy mostanság látom vérfertőzni kell. Az öcsikékkel vagyon mit?~
5014. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-04 18:00:49
Üzenet elküldve: 2019-06-04 18:00:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aranyfonál//
- Hüm, a rossz példa is lehet példa.
*Gondolkodik hangosan, közben láthatóan töri a fejét és megformált elméletének buktatóit keresi. Közben azért folytatja, hogy alátámaszthassa mire is gondolt pontosan, ha Intath nem ért egyet vele úgyis hangot fog neki adni és talán új szemléletmódot tudhat majd a magáénak ismét. A korábbiak is gondolkodóba ejtették, ezúttal sem zárkózik el attól, hogy meghallgassa miként vélekedik egy tőle merőben más személy.*
- Hiszen tudod, hogy mi az ami rossz volt és mi az amit nekem nem szabadna megtenned. Ez is lehet segítség, nem? Sőt, talán pont a negatív élmény eltökéltséget szül, hogy te másképp csináld, mint ahogy veled tették.
*Kis szünetet tart és elmosolyodik.*
- Nem olyan biztos az, de már az, hogy arra gondolsz, hogy esetleg lehet ártanál neki és ezt elkerülnéd is arra utal, hogy érdekelne a sorsa, törődnél azzal, hogy milyen hatással vagy rá. Hidd el nekem, ha lenne egy sajátod, egy nőtől, aki fontos neked, akkor egészen másképp gondolkodnál. Egyszerűen csak megváltoztatna téged.
*Valamiért zavarja a férfi egyszerű, kurta válasza. Nem titkolózott, így nem is volt nehéz kitalálnia vagy csak úgy sejtenie, hogy mi állhat a háttérben, és ez kissé zavarja. Nem tudja megmagyarázni miért, de kellemetlenül érinti. Talán azért, mert még mindig gyászol és mindig is fog.*
- Ez nagyon kedves tőled Intath.
*Mosolyog vissza a férfira kiszakadva melankóliájából, amibe időnként akaratlanul is visszazuhan.*
- Remélem így van. Bár van egy kis helyzeti előnyöm, mert engem így neveltek. A kisöcséim nevelése is ezt segítette elő.
//Aranyfonál//
- Hüm, a rossz példa is lehet példa.
*Gondolkodik hangosan, közben láthatóan töri a fejét és megformált elméletének buktatóit keresi. Közben azért folytatja, hogy alátámaszthassa mire is gondolt pontosan, ha Intath nem ért egyet vele úgyis hangot fog neki adni és talán új szemléletmódot tudhat majd a magáénak ismét. A korábbiak is gondolkodóba ejtették, ezúttal sem zárkózik el attól, hogy meghallgassa miként vélekedik egy tőle merőben más személy.*
- Hiszen tudod, hogy mi az ami rossz volt és mi az amit nekem nem szabadna megtenned. Ez is lehet segítség, nem? Sőt, talán pont a negatív élmény eltökéltséget szül, hogy te másképp csináld, mint ahogy veled tették.
*Kis szünetet tart és elmosolyodik.*
- Nem olyan biztos az, de már az, hogy arra gondolsz, hogy esetleg lehet ártanál neki és ezt elkerülnéd is arra utal, hogy érdekelne a sorsa, törődnél azzal, hogy milyen hatással vagy rá. Hidd el nekem, ha lenne egy sajátod, egy nőtől, aki fontos neked, akkor egészen másképp gondolkodnál. Egyszerűen csak megváltoztatna téged.
*Valamiért zavarja a férfi egyszerű, kurta válasza. Nem titkolózott, így nem is volt nehéz kitalálnia vagy csak úgy sejtenie, hogy mi állhat a háttérben, és ez kissé zavarja. Nem tudja megmagyarázni miért, de kellemetlenül érinti. Talán azért, mert még mindig gyászol és mindig is fog.*
- Ez nagyon kedves tőled Intath.
*Mosolyog vissza a férfira kiszakadva melankóliájából, amibe időnként akaratlanul is visszazuhan.*
- Remélem így van. Bár van egy kis helyzeti előnyöm, mert engem így neveltek. A kisöcséim nevelése is ezt segítette elő.
5013. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-04 17:24:55
Üzenet elküldve: 2019-06-04 17:24:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
-Mivel rövidítetted meg? Az életét?
*Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne úgy kérdez rá. De ha már a lány kezdett ezekről a témákról beszélni akkor a lopást bevallani vagy a gyilkosságot ugyan olyan. Egyikért börtön vagy bitófa, másikért csonkítás.*
-Én is csak a munkám miatt járok ide. Ha a családi vállalkozást folytatom egy kikötői csehóban csapolnám a sört a csapodár, csacsogó tengerészeknek. Csónakkal.
*Teszi hozzá csak, hogy még egy cs betűs dolgot hozzátegyen. A tippje, hogy a lány a fenyegetését nem váltaná be természetesen bejött. Szórakoztatja a dokit a másik mufurcsága. Csak némán nevet rajta. Olyan kis egyszerűnek tűnik a lány, de szórakoztató. Az elf párokkal kapcsolatos megjegyzését is nagyjából úgy reagálja le ahogy a doki számított rá. Tettetett meglepettséggel néz a vörösre.*
-Ki beszélt rólunk? Azt, mondtam a pároknál. Annyira előre még ne szaladj kislány.
*Vigyorodik mégis el. A megjegyzések lepattannak az egójáról. Nem nagyon néz ki úgy mintha a vigyort le lehetne töröli a képéről. Egészen addig míg a keze szóba nem kerül. Rühelli, azt a csonkot. Előre is siet, nekiáll kamillát gyűjteni, azt meg visszadugja a zsebébe.*
-Hagyd!
*Int az ép kezével. A sajnálat az amit még jobban rühell. A kosarát már letette maga mellé. Mikor a lány is leguggol akkor bólint.*
-A kamillát. Ha taknyos a kis csaj jól jöhet.
-Mivel rövidítetted meg? Az életét?
*Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne úgy kérdez rá. De ha már a lány kezdett ezekről a témákról beszélni akkor a lopást bevallani vagy a gyilkosságot ugyan olyan. Egyikért börtön vagy bitófa, másikért csonkítás.*
-Én is csak a munkám miatt járok ide. Ha a családi vállalkozást folytatom egy kikötői csehóban csapolnám a sört a csapodár, csacsogó tengerészeknek. Csónakkal.
*Teszi hozzá csak, hogy még egy cs betűs dolgot hozzátegyen. A tippje, hogy a lány a fenyegetését nem váltaná be természetesen bejött. Szórakoztatja a dokit a másik mufurcsága. Csak némán nevet rajta. Olyan kis egyszerűnek tűnik a lány, de szórakoztató. Az elf párokkal kapcsolatos megjegyzését is nagyjából úgy reagálja le ahogy a doki számított rá. Tettetett meglepettséggel néz a vörösre.*
-Ki beszélt rólunk? Azt, mondtam a pároknál. Annyira előre még ne szaladj kislány.
*Vigyorodik mégis el. A megjegyzések lepattannak az egójáról. Nem nagyon néz ki úgy mintha a vigyort le lehetne töröli a képéről. Egészen addig míg a keze szóba nem kerül. Rühelli, azt a csonkot. Előre is siet, nekiáll kamillát gyűjteni, azt meg visszadugja a zsebébe.*
-Hagyd!
*Int az ép kezével. A sajnálat az amit még jobban rühell. A kosarát már letette maga mellé. Mikor a lány is leguggol akkor bólint.*
-A kamillát. Ha taknyos a kis csaj jól jöhet.
5012. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-04 16:55:23
Üzenet elküldve: 2019-06-04 16:55:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aranyfonál//
-Én? Ugyan. Tényleg elképzelésem sincs milyen egy jó szülő. Nem sok példát láttam. Azt, meg hogy tényleg szeretgessem és felvegyem ha akarja, meg alapból, hogy ne zavarjon a jelenléte nagyon nem tudom elképzelni se. Csak elszúrnám szegény kölyköt.
*Magyarázkodik a nőnek. Amennyi kapcsolata korábban kölykökkel volt az abból állt, hogy adott nekik munkát amit ha jól végeztek, akkor kaphattak zsebpénzt. De a legtöbb csak idegesítő kis utcakosz volt. A nőn viszont látszik, hogy ő teljesen más. Róla tényleg el tudja képzelni a helyzetet ahogy a tűz körül serénykedik és közben a sok kis szőke porontyot mosolyogva rendezgeti. A válasszal viszont amit kap nincs megelégedve az elf. Korábban a nő beszélt a gyerekeiről most pedig, azt mondta nincs egy sem. Talán a hátán lévő hegek, talán az, hogy amúgy is sötéten látja a világot, de valamiért megjelenik a dokiban a gondolat, hogy a nő gyerekei nem csak elhagyták a családi fészket. Ennek viszont nem ad hangot csak halvány mosollyal bólint.*
-Értem.
*Majd a kiegészítésre az a halvány mosoly szélesebb lesz.*
-Szinte látom magam előtt. Nagyon remélem, hogy majd összejön ez az álom mert, hogy őszinte legyek.*Hajol most ő közelebb a nőhöz, hogy elmondjon egy titkot.*Miután elkezdtünk beszélgetni... Egyre erősebben kezdett bennem kristályosodni a felismerés, hogy Rheia asszonyból remek anyuka lenne. Sőt, szinte arra született.
*Mosolyog kedvesen a szőke nőre. Bókolni és megszerettetni magát másokkal, ahhoz nagyon ért a doki.*
//Aranyfonál//
-Én? Ugyan. Tényleg elképzelésem sincs milyen egy jó szülő. Nem sok példát láttam. Azt, meg hogy tényleg szeretgessem és felvegyem ha akarja, meg alapból, hogy ne zavarjon a jelenléte nagyon nem tudom elképzelni se. Csak elszúrnám szegény kölyköt.
*Magyarázkodik a nőnek. Amennyi kapcsolata korábban kölykökkel volt az abból állt, hogy adott nekik munkát amit ha jól végeztek, akkor kaphattak zsebpénzt. De a legtöbb csak idegesítő kis utcakosz volt. A nőn viszont látszik, hogy ő teljesen más. Róla tényleg el tudja képzelni a helyzetet ahogy a tűz körül serénykedik és közben a sok kis szőke porontyot mosolyogva rendezgeti. A válasszal viszont amit kap nincs megelégedve az elf. Korábban a nő beszélt a gyerekeiről most pedig, azt mondta nincs egy sem. Talán a hátán lévő hegek, talán az, hogy amúgy is sötéten látja a világot, de valamiért megjelenik a dokiban a gondolat, hogy a nő gyerekei nem csak elhagyták a családi fészket. Ennek viszont nem ad hangot csak halvány mosollyal bólint.*
-Értem.
*Majd a kiegészítésre az a halvány mosoly szélesebb lesz.*
-Szinte látom magam előtt. Nagyon remélem, hogy majd összejön ez az álom mert, hogy őszinte legyek.*Hajol most ő közelebb a nőhöz, hogy elmondjon egy titkot.*Miután elkezdtünk beszélgetni... Egyre erősebben kezdett bennem kristályosodni a felismerés, hogy Rheia asszonyból remek anyuka lenne. Sőt, szinte arra született.
*Mosolyog kedvesen a szőke nőre. Bókolni és megszerettetni magát másokkal, ahhoz nagyon ért a doki.*
5011. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-04 10:51:05
Üzenet elküldve: 2019-06-04 10:51:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Majd kihagy a szíve egy ütemet, mikor felmerül, hogy esetleg egyéb rokoni kapcsolatban is állhatnak.*
-Az a baj, hogy annál a szoknyavadásznál nem lehet biztosan tudni. Legszívesebben a kedvenc játékát hoztam volna el emlékül, de végül úgy döntöttem, hogy csak megrövidítem a sérelmek és a kék foltok miatt, amiket nekem okozott.*A vigyorra, minthogy esetleg a másik ennek még örül is kicsit elfancsalodik.*
-Nem hiszem, hogy rokonok vagyunk, az a beképzeld dög szerintem még életében nem látott erdőt. Nem azaz erdei fás, pipacsos fajta.*Veti el gyorsan még az ötletét is a dolognak, mintha az elfek külön fajba tartoznának, ha erdeiek vagy ha pöffeszkedő szoknyavadász városiak. A kérés ellenére befigyelő becézésre látszik, hogy komolyan elönti a harag vagy esetlegesen a jelenet elképzelése miatt játszik vérvörösben mind a két szeme és az arca nagy része, ezt nem lehet egyértelműen megállapítani.*
-Ebben igazad van, amíg komoly okot nem szolgáltatsz, egyetlen ruhadarabodhoz és porcikádhoz sem érnék hozzá a tulajdon kezemmel.*Csapja a hóna alá ezt megerősítve mind a két kacsóját.*
-Hogy mivan?!*Kerekedik el a különös témaválasztáson a szeme.*
-Biztos, hogy még a három méteres körzetedbe se megyek, ha nem muszáj, egyébről meg aztán végképp szó se lehet. Micsoda tévképzeteid vannak, de lehet, hogy ez csak a facsókolgatás mellékhatása.*Szúr oda mosolyogva egyet. Mikor viszont a kézfogásra kerül sor, tényleg komolyan meglepődik. Látszik egyértelműen az arcán a zavar. Soha nem gondolta volna, hogy valaha egy elfnél találkozik hasonlóval, majd az elsétál, miután elnézést kért.*
~Hogy aza…~*Keríti hatalmába valami keserű érzés, talán sajnálja egy kicsit a másikat, annak ellenére, ami.*
~Hiszen nem minden elf olyan.~*Vetül benne fel, bár még egyelőre az ellen példa kevés, de ki tudja, nem szeretné, ha e miatt a malőr miatt szalasztaná el az esélyt, nem is az ismerkedésre, mind inkább a házban uralkodó állapotokra való tekintettel.*
-Ne haragudj, nem vettem észre, bizonyára ez neked se kellemes. Egyáltalán nem furcsa, csak hirtelen jött, nálunk sok ilyet látni.*Von vállat, hiszen a tolvajok, ha kézre kerülnek, gyakran végzik így. Most hogy levont egy lehetségesen téves következtetést, némi együttérzés is megbújik a háttérben.*
-Segíthetek?*Guggol le mellé, hogy ha odaengedi, akkor ő is szedegessen, esetleg elvegye tőle a kosarat is, ha hagyja.*
*Majd kihagy a szíve egy ütemet, mikor felmerül, hogy esetleg egyéb rokoni kapcsolatban is állhatnak.*
-Az a baj, hogy annál a szoknyavadásznál nem lehet biztosan tudni. Legszívesebben a kedvenc játékát hoztam volna el emlékül, de végül úgy döntöttem, hogy csak megrövidítem a sérelmek és a kék foltok miatt, amiket nekem okozott.*A vigyorra, minthogy esetleg a másik ennek még örül is kicsit elfancsalodik.*
-Nem hiszem, hogy rokonok vagyunk, az a beképzeld dög szerintem még életében nem látott erdőt. Nem azaz erdei fás, pipacsos fajta.*Veti el gyorsan még az ötletét is a dolognak, mintha az elfek külön fajba tartoznának, ha erdeiek vagy ha pöffeszkedő szoknyavadász városiak. A kérés ellenére befigyelő becézésre látszik, hogy komolyan elönti a harag vagy esetlegesen a jelenet elképzelése miatt játszik vérvörösben mind a két szeme és az arca nagy része, ezt nem lehet egyértelműen megállapítani.*
-Ebben igazad van, amíg komoly okot nem szolgáltatsz, egyetlen ruhadarabodhoz és porcikádhoz sem érnék hozzá a tulajdon kezemmel.*Csapja a hóna alá ezt megerősítve mind a két kacsóját.*
-Hogy mivan?!*Kerekedik el a különös témaválasztáson a szeme.*
-Biztos, hogy még a három méteres körzetedbe se megyek, ha nem muszáj, egyébről meg aztán végképp szó se lehet. Micsoda tévképzeteid vannak, de lehet, hogy ez csak a facsókolgatás mellékhatása.*Szúr oda mosolyogva egyet. Mikor viszont a kézfogásra kerül sor, tényleg komolyan meglepődik. Látszik egyértelműen az arcán a zavar. Soha nem gondolta volna, hogy valaha egy elfnél találkozik hasonlóval, majd az elsétál, miután elnézést kért.*
~Hogy aza…~*Keríti hatalmába valami keserű érzés, talán sajnálja egy kicsit a másikat, annak ellenére, ami.*
~Hiszen nem minden elf olyan.~*Vetül benne fel, bár még egyelőre az ellen példa kevés, de ki tudja, nem szeretné, ha e miatt a malőr miatt szalasztaná el az esélyt, nem is az ismerkedésre, mind inkább a házban uralkodó állapotokra való tekintettel.*
-Ne haragudj, nem vettem észre, bizonyára ez neked se kellemes. Egyáltalán nem furcsa, csak hirtelen jött, nálunk sok ilyet látni.*Von vállat, hiszen a tolvajok, ha kézre kerülnek, gyakran végzik így. Most hogy levont egy lehetségesen téves következtetést, némi együttérzés is megbújik a háttérben.*
-Segíthetek?*Guggol le mellé, hogy ha odaengedi, akkor ő is szedegessen, esetleg elvegye tőle a kosarat is, ha hagyja.*
5010. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-04 10:21:39
Üzenet elküldve: 2019-06-04 10:21:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aranyfonál//
- De akár lehetnél az is.
*Veti fel Karheia és sokatmondóan mered Intathra. Még mindig eltökélten hisz abban, hogy minden csupán elhatározás kérdése, és úgy tűnik számára, hogy az orvos előszeretettel bújik ki ez alól. Pedig biztos benne, hogyha igazán akarna valamit, akkor könnyedén e is érhet.*
- Egyébként a sajátoddal biztos más lenne a helyzet. Ugyan én szeretem a gyerekeket, de az enyéim egészen mások voltak számomra.
*Ez pont az az érzés, amit nem tud szavakba önteni. Megközelítőleg sem fejezi ki jól az, hogy mindennél fontosabbak voltak neki vagy bármit megtett volna értük. Ami azt illeti sok olyat tett meg szerettei védelmében, amit egyébként nem tenne, és most is bármikor megtenné, ha Nozarinról lenne szó.*
- Nekem?
*Kérdez vissza, de csak azért, hogy kicsit kizökkentse magát és ne szomorodjon el. Ha igazat mondana feltehetően megint kicsit letörne a hangulat, de hazudni sem akar.*
- Nem, most jelenleg nincs egy sem. De csak idő kérdése.
*Egy bizakodó mosolyra húzódnak ajkai. Családot mindenképpen szeretne, de úgy tűnik még nincs itt a megfelelő alkalom, ami persze nem baj. Kicsit nehéz ezt megértetnie magával, ellenben éppen elég kihívást jelent neki az új környezet, az új emberek, és kellőképpen leköti őt Nozarin.*
- Szép szőke kisfiúkat szeretnék.
*Teszi még hozzá. Arca akaratlanul is felragyog, ahogy rájuk gondol és a kis idilljére, amit mindenáron meg akar valósítani.*
//Aranyfonál//
- De akár lehetnél az is.
*Veti fel Karheia és sokatmondóan mered Intathra. Még mindig eltökélten hisz abban, hogy minden csupán elhatározás kérdése, és úgy tűnik számára, hogy az orvos előszeretettel bújik ki ez alól. Pedig biztos benne, hogyha igazán akarna valamit, akkor könnyedén e is érhet.*
- Egyébként a sajátoddal biztos más lenne a helyzet. Ugyan én szeretem a gyerekeket, de az enyéim egészen mások voltak számomra.
*Ez pont az az érzés, amit nem tud szavakba önteni. Megközelítőleg sem fejezi ki jól az, hogy mindennél fontosabbak voltak neki vagy bármit megtett volna értük. Ami azt illeti sok olyat tett meg szerettei védelmében, amit egyébként nem tenne, és most is bármikor megtenné, ha Nozarinról lenne szó.*
- Nekem?
*Kérdez vissza, de csak azért, hogy kicsit kizökkentse magát és ne szomorodjon el. Ha igazat mondana feltehetően megint kicsit letörne a hangulat, de hazudni sem akar.*
- Nem, most jelenleg nincs egy sem. De csak idő kérdése.
*Egy bizakodó mosolyra húzódnak ajkai. Családot mindenképpen szeretne, de úgy tűnik még nincs itt a megfelelő alkalom, ami persze nem baj. Kicsit nehéz ezt megértetnie magával, ellenben éppen elég kihívást jelent neki az új környezet, az új emberek, és kellőképpen leköti őt Nozarin.*
- Szép szőke kisfiúkat szeretnék.
*Teszi még hozzá. Arca akaratlanul is felragyog, ahogy rájuk gondol és a kis idilljére, amit mindenáron meg akar valósítani.*
5009. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-04 07:12:08
Üzenet elküldve: 2019-06-04 07:12:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali ceremónia//
//Zárás//
*Pycta távozása nem esik jól, hisz még csak most találkoztak újra, és ki tudja mennyi idő míg újra visszatér az elf.*
~Semmi gond. Volt már ilyen. Most is megoldom.~
Kesernyés a gondolat, de hiszi, hogy nem vall kudarcot. Nem azért, mert a képességeiben ennyire hisz, vagy mert ennyire magabiztos, hanem mert nem támaszt más lehetőséget.*
- Köszönöm *válaszolja a felemás szemű lánynak. Valóban szüksége lehet segítségre, és minden támogatás jól jön.*
//A karámnál//
//Asheela//
- Persze, veled megyek *fordul is a karámok felé, s tartja a lépést fajtársával. Ő maga vödröt tett a szarvasoknak, bár valóban nem elegendő ennyi állatnak.*
- Úgyis körül kell nézzek, egy kicsit más szemmel. Még csak most érkeztem, de látnom kell, mire halad a közösség, hogy legjobb tudásom szerint segíthessem őket. *Az állatok körülményeit felírja a képzeletbeli listájára, amit most kezdett el írni. Mikor Asheela-t figyeli, meg kell állapítania, hogy a lány nagyon szereti az állatokat, és ahogy elnézi, ért is hozzájuk.*
- Úgy látom, értesz az állatokhoz *könyököl a karám szélére, mikor a gyulladást vizsgálgatja a ló lábán. Közben a minx ahogy meglátja Lyzt, odasétál hozzá, kezét szaglássza egy kicsit, aztán megböki orrával. Szoros árnyékaként követi a hím szarvas, amire most már önkéntelenül mosolyodik el.*
- Nincs nálam több alma. Éhenkórászok *dorgálja meg a nőstényt és egy pillantással a hímet is. A nagyra nőtt minx szusszan egyet, de nem húzódik el, engedi, hogy az alma helyett fülvakargatással legyen kényeztetve.
A folyóparton a rehabilitációt érdeklődve figyeli, és egyre inkább örülne neki, ha Asheela rendszeresen megfordulna az állatok körül.*
- Nagy teher volna számodra, ha az állatokat rendszeresen kellene felügyelned? Úgy látom, jól bánsz lovaddal, és szeretném, ha a többi állat is hasonló gondoskodásban részesülne. A minxem, és az a szarvas sokat megélt Erdőmélyén *kérdez rá végül. Már nem aggódik, ha kérnie kell, már nem akar mindent egymaga megoldani.
A nap további fele többnyire azzal telik, hogy felfedezze a közösséget, és minél több itt élővel ismerkedjen meg. Felméri az építkezéseket, s bár nem mester, így a mikéntjébe nem különösen szól bele, néhány javaslata akad. Igyekszik reálisan gondolkodni, és segíteni a közösséget, melyben nagyapjának néhai morgolódásának emlékei sokat segítenek. Első nekifutásra úgy látja, az öregek azért fenntartásokkal kezelik a kinevezett vezetőt. Lyz az igazat megvallva nem törekszik görcsösen arra, hogy elfogadtassa magát. Azon van, hogy a legjobb tudása szerint segítsen.
Másnap korán ébred, s már öltözik is, hogy még mielőtt megindulna a tábori élet, elsuttogjon egy imát a fácskánál. Reggeli után pedig egy kisebb vadászcsapatot szervez maga köré, hogy pótolják a fogyatkozó vadhúst. Sikeres vadászat után pedig a délutánt tervezgetéssel tölti a folyóparton. Saját lombházat szeretne, amihez ki is nézte az egyik fát. Pycta érkezéséről ekkor kap hírt annak a kislánynak a személyében, aki már korábban s a borért sietett vele.*
//Hat nappal később//
Kemény munkával telnek a napok, senki nem lazsál, hisz otthont teremtenek. Korai ébredések sora, s amíg világ van az égen, Lyz nem áll meg, csupán lopott pihenőkre. Hat végére erőteljesen érzi, hogy fáradt.
Komolyan szervezett vadásztúrákat szervez, hogy mindig legyen az asztalon mit enni, hisz akik keményen dolgoznak a házakon, azok nem ehetnek csupán zöldséget.
Monsotort és Denzackot megkeresi, hogy az állatok itatójával kapcsolatban, hátha egyikük meg tudná csinálni. Nem vályút sosem készített, de talán Umon nem tette messzire a Vadvédből elhozott könyveket. Hat nap alatt elkészülnek az első lombházak keretei, belülről ugyan még akad mit kopácsolni, de már csak napok kérdése, hogy benne is alhassanak az elő családok.
Saját lombházát annyiban a háttérbe szorítja, hogy ha kell, másokéba besegít, főleg, ha az egy nagyobb családnak épül. Egyébként pedig, bár nehezebb munkákat nem ő végzi, hanem férfiakra hagyja, de a lécek szegeléséről nem mond le.
Különösen fontosnak tartja, hogy a lombházakhoz kivágott fák helyébe másikat ültessenek, így ezt mindenképpen szorgalmazza.
A hat alatt a minxszel sokkal jobban összebarátkoznak, és annyit sikerül elérnie a szarvasnál is, hogy elfogadja tőle a gyümölcsdarabokat, amikkel kedveskedni szokott minden nap. A karából sűrűn kihozza őket, tulajdonképpen ha akarnak, egész nap kint legelhetnek. Erdei vadak, és nem szeretné őket fogságba kényszeríteni. A minx önszántából szegődött mellé, és ezt a szabadságát meg szeretné hagyni neki.*
- Au! *szisszenve kapja el ujját a lécről, szorítja markába, mikor a kalapáccsal sikeresen rácsap.* Jobban értek az íjhoz *nevet fel kínjában.*
- Azt hiszem, járok egyet. Megnézem az őrtornyot.
*Kap egy pár óvatos csípős megjegyzést, hogy oda ha nem muszáj, ne segítsen be.*
- Nem, nem viszek kalapácsot* kacag fel jóízűen, mert bár fejlődik idővel, ahhoz képest, hogy kalapácsot most fog életében először, azért hagy némi kívánnivalót a tudománya. Már jó helyen fogja a nyelet, de néha sikerül mellé ütnie. Ott is hagyja a szerszámot másnak, s ujját felváltva szorongatva-rázva indul a határvonal felé, ahol a kerítés épül.*
//Zárás//
*Pycta távozása nem esik jól, hisz még csak most találkoztak újra, és ki tudja mennyi idő míg újra visszatér az elf.*
~Semmi gond. Volt már ilyen. Most is megoldom.~
Kesernyés a gondolat, de hiszi, hogy nem vall kudarcot. Nem azért, mert a képességeiben ennyire hisz, vagy mert ennyire magabiztos, hanem mert nem támaszt más lehetőséget.*
- Köszönöm *válaszolja a felemás szemű lánynak. Valóban szüksége lehet segítségre, és minden támogatás jól jön.*
//A karámnál//
//Asheela//
- Persze, veled megyek *fordul is a karámok felé, s tartja a lépést fajtársával. Ő maga vödröt tett a szarvasoknak, bár valóban nem elegendő ennyi állatnak.*
- Úgyis körül kell nézzek, egy kicsit más szemmel. Még csak most érkeztem, de látnom kell, mire halad a közösség, hogy legjobb tudásom szerint segíthessem őket. *Az állatok körülményeit felírja a képzeletbeli listájára, amit most kezdett el írni. Mikor Asheela-t figyeli, meg kell állapítania, hogy a lány nagyon szereti az állatokat, és ahogy elnézi, ért is hozzájuk.*
- Úgy látom, értesz az állatokhoz *könyököl a karám szélére, mikor a gyulladást vizsgálgatja a ló lábán. Közben a minx ahogy meglátja Lyzt, odasétál hozzá, kezét szaglássza egy kicsit, aztán megböki orrával. Szoros árnyékaként követi a hím szarvas, amire most már önkéntelenül mosolyodik el.*
- Nincs nálam több alma. Éhenkórászok *dorgálja meg a nőstényt és egy pillantással a hímet is. A nagyra nőtt minx szusszan egyet, de nem húzódik el, engedi, hogy az alma helyett fülvakargatással legyen kényeztetve.
A folyóparton a rehabilitációt érdeklődve figyeli, és egyre inkább örülne neki, ha Asheela rendszeresen megfordulna az állatok körül.*
- Nagy teher volna számodra, ha az állatokat rendszeresen kellene felügyelned? Úgy látom, jól bánsz lovaddal, és szeretném, ha a többi állat is hasonló gondoskodásban részesülne. A minxem, és az a szarvas sokat megélt Erdőmélyén *kérdez rá végül. Már nem aggódik, ha kérnie kell, már nem akar mindent egymaga megoldani.
A nap további fele többnyire azzal telik, hogy felfedezze a közösséget, és minél több itt élővel ismerkedjen meg. Felméri az építkezéseket, s bár nem mester, így a mikéntjébe nem különösen szól bele, néhány javaslata akad. Igyekszik reálisan gondolkodni, és segíteni a közösséget, melyben nagyapjának néhai morgolódásának emlékei sokat segítenek. Első nekifutásra úgy látja, az öregek azért fenntartásokkal kezelik a kinevezett vezetőt. Lyz az igazat megvallva nem törekszik görcsösen arra, hogy elfogadtassa magát. Azon van, hogy a legjobb tudása szerint segítsen.
Másnap korán ébred, s már öltözik is, hogy még mielőtt megindulna a tábori élet, elsuttogjon egy imát a fácskánál. Reggeli után pedig egy kisebb vadászcsapatot szervez maga köré, hogy pótolják a fogyatkozó vadhúst. Sikeres vadászat után pedig a délutánt tervezgetéssel tölti a folyóparton. Saját lombházat szeretne, amihez ki is nézte az egyik fát. Pycta érkezéséről ekkor kap hírt annak a kislánynak a személyében, aki már korábban s a borért sietett vele.*
//Hat nappal később//
Kemény munkával telnek a napok, senki nem lazsál, hisz otthont teremtenek. Korai ébredések sora, s amíg világ van az égen, Lyz nem áll meg, csupán lopott pihenőkre. Hat végére erőteljesen érzi, hogy fáradt.
Komolyan szervezett vadásztúrákat szervez, hogy mindig legyen az asztalon mit enni, hisz akik keményen dolgoznak a házakon, azok nem ehetnek csupán zöldséget.
Monsotort és Denzackot megkeresi, hogy az állatok itatójával kapcsolatban, hátha egyikük meg tudná csinálni. Nem vályút sosem készített, de talán Umon nem tette messzire a Vadvédből elhozott könyveket. Hat nap alatt elkészülnek az első lombházak keretei, belülről ugyan még akad mit kopácsolni, de már csak napok kérdése, hogy benne is alhassanak az elő családok.
Saját lombházát annyiban a háttérbe szorítja, hogy ha kell, másokéba besegít, főleg, ha az egy nagyobb családnak épül. Egyébként pedig, bár nehezebb munkákat nem ő végzi, hanem férfiakra hagyja, de a lécek szegeléséről nem mond le.
Különösen fontosnak tartja, hogy a lombházakhoz kivágott fák helyébe másikat ültessenek, így ezt mindenképpen szorgalmazza.
A hat alatt a minxszel sokkal jobban összebarátkoznak, és annyit sikerül elérnie a szarvasnál is, hogy elfogadja tőle a gyümölcsdarabokat, amikkel kedveskedni szokott minden nap. A karából sűrűn kihozza őket, tulajdonképpen ha akarnak, egész nap kint legelhetnek. Erdei vadak, és nem szeretné őket fogságba kényszeríteni. A minx önszántából szegődött mellé, és ezt a szabadságát meg szeretné hagyni neki.*
- Au! *szisszenve kapja el ujját a lécről, szorítja markába, mikor a kalapáccsal sikeresen rácsap.* Jobban értek az íjhoz *nevet fel kínjában.*
- Azt hiszem, járok egyet. Megnézem az őrtornyot.
*Kap egy pár óvatos csípős megjegyzést, hogy oda ha nem muszáj, ne segítsen be.*
- Nem, nem viszek kalapácsot* kacag fel jóízűen, mert bár fejlődik idővel, ahhoz képest, hogy kalapácsot most fog életében először, azért hagy némi kívánnivalót a tudománya. Már jó helyen fogja a nyelet, de néha sikerül mellé ütnie. Ott is hagyja a szerszámot másnak, s ujját felváltva szorongatva-rázva indul a határvonal felé, ahol a kerítés épül.*
5008. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-03 22:23:24
Üzenet elküldve: 2019-06-03 22:23:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aranyfonál//
*A nő mondatán az elf ismét csak mosolygott.*
-Úgy legyen.
*Dehogy lesz. A doki ismeri magát és nem éri meg reménykedni. Ő ha akarná akkor se tudná ezt a kellemes állását megtartani. Tudja magáról mennyire el van cseszve. A tanácsra is csak mosolyogva válaszol.*
-Persze.
*A következő téma fura, de kellemesebb. Ugyanis kevésbé komoly. Int-el lehet viccelődni nem haragszik meg. Most is mosolyog ahogy ellenkezik.*
-Ilyen szülőktől biztos szép gyerek lenne. De nem vagyok egy jó apatípus. A gyerekeket se szeretem. De Rheia asszony esetében viszont biztos vagyok, hogy remek anyuka lenne. Vagy már van is egy szőke kis buksi aki szeret anyuci szoknyájába kapaszkodni?
*Mosolyog kedvesen a nőre.*
//Aranyfonál//
*A nő mondatán az elf ismét csak mosolygott.*
-Úgy legyen.
*Dehogy lesz. A doki ismeri magát és nem éri meg reménykedni. Ő ha akarná akkor se tudná ezt a kellemes állását megtartani. Tudja magáról mennyire el van cseszve. A tanácsra is csak mosolyogva válaszol.*
-Persze.
*A következő téma fura, de kellemesebb. Ugyanis kevésbé komoly. Int-el lehet viccelődni nem haragszik meg. Most is mosolyog ahogy ellenkezik.*
-Ilyen szülőktől biztos szép gyerek lenne. De nem vagyok egy jó apatípus. A gyerekeket se szeretem. De Rheia asszony esetében viszont biztos vagyok, hogy remek anyuka lenne. Vagy már van is egy szőke kis buksi aki szeret anyuci szoknyájába kapaszkodni?
*Mosolyog kedvesen a nőre.*
5007. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-03 21:17:35
Üzenet elküldve: 2019-06-03 21:17:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*A feltevése a másikat is elgondolkoztatta. De szerencsére megnyugodnak, hogy nem Int lánya úgyhogy mehet a buli. A hajtépős dologra Int ismét elgondolkozik.*
-Akkor nem a lányom vagy, de a húgom még lehetsz.
*Még egy vigyort is megenged magának a nem túl vidám téma ellenére. A másik témán is csak vigyorog, hogy a vörös mit csinálna a pipaccsal. Az elf teljesen komolyan válaszol.*
-Szerintem nem tolnád le a nadrágom, döntenél neki egy fának és helyeznél belém semmi. Vagy tévedek és mégis vannak ilyen vágyaid cica?
*Lehet, hogy túlzásba esik, de nagyon szórakoztatja a vörös idegesítése. Akitől kap is egy kicsit vissza. Nem veszi magára. Érdeklődve megnézi a haját ami nem ősz. A kérdésre meg őszintén válaszol.*
-Negyven. Apád se lehetnék. Meg állítólag tíz év korkülönbség természetes a pároknál. Úgy hallottam a pasiknal kell a fiatalabb nő meg fordítva. Te ezt hallottad már?
*Kérdez vissza. Van beszélőkéje az biztos és nem nagyon lehet kiborítani. Mikor a lány ráfog a csonkjára és szinte rémülten vagy undorodva ugrik el tőle akkor az elfnek is lehervad a képéről a vigyor és elkedvetlenedik.*
-Bocs.
*Majd előre siet, hogy lehajoljon pár kamilláért és elkezdje őket szedegetni.*
*A feltevése a másikat is elgondolkoztatta. De szerencsére megnyugodnak, hogy nem Int lánya úgyhogy mehet a buli. A hajtépős dologra Int ismét elgondolkozik.*
-Akkor nem a lányom vagy, de a húgom még lehetsz.
*Még egy vigyort is megenged magának a nem túl vidám téma ellenére. A másik témán is csak vigyorog, hogy a vörös mit csinálna a pipaccsal. Az elf teljesen komolyan válaszol.*
-Szerintem nem tolnád le a nadrágom, döntenél neki egy fának és helyeznél belém semmi. Vagy tévedek és mégis vannak ilyen vágyaid cica?
*Lehet, hogy túlzásba esik, de nagyon szórakoztatja a vörös idegesítése. Akitől kap is egy kicsit vissza. Nem veszi magára. Érdeklődve megnézi a haját ami nem ősz. A kérdésre meg őszintén válaszol.*
-Negyven. Apád se lehetnék. Meg állítólag tíz év korkülönbség természetes a pároknál. Úgy hallottam a pasiknal kell a fiatalabb nő meg fordítva. Te ezt hallottad már?
*Kérdez vissza. Van beszélőkéje az biztos és nem nagyon lehet kiborítani. Mikor a lány ráfog a csonkjára és szinte rémülten vagy undorodva ugrik el tőle akkor az elfnek is lehervad a képéről a vigyor és elkedvetlenedik.*
-Bocs.
*Majd előre siet, hogy lehajoljon pár kamilláért és elkezdje őket szedegetni.*
5006. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-03 19:49:20
Üzenet elküldve: 2019-06-03 19:49:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aranyfonál//
- Én hiszem, hogy nem átmeneti és a dolgok jóra fordultak.
*Mondja egy szelíd, biztató mosollyal az arcán. Késztetést érez rá, hogy megfogja a férfi kezét és sajátjai közé simítsa, majd bátorítóan megszorítsa, de nem teszi. Nem akar túlzásba esni, már így is megmutatta neki a hátát, talán ha folytatja a közvetlenségét, akkor kellemetlen helyzetbe hozza.*
- Persze tenni is kell érte, szóval ne add fel vagy szalazd el a lehetőséget.
*Teszi hozzá jó szándékkal, csupán tanácsként, enyhén parancsolva ugyan, de törekedve arra, hogy inkább amolyan anyai szeretettel tegye, mert jót akar Intathnak. Mert ténylegesen így is van.
Intath reakciója felettébb szórakoztatja. Széles mosolyra kerekedik szája, ahogy az elf heves tiltakozását szemléli. Valami szokatlan örömmel tölti ez el, kicsit úgy, mint egy gyermeket, aki direkt rossz fát tett a tűzre, de nem annyira, hogy annak komoly következménye legyen. Mimikája is pont ilyesmi huncutságról árulkodik. Úgy dönt, hogy egy picit még tovább bosszantja az orvost.*
- Ugyan miért nem? Hiszen egy gyerek csupa öröm, és képzeld el milyen szép lenne. Gyönyörű arc, szőke haj és zöld szemek. Meg amikor már járna kapaszkodna a köpenyedbe és nyújtogatná a kis kezeit felfelé, hogy vedd ölbe. Nem hangzik ez rosszul, ugye? Egy különleges személytől még nagyobb boldogság egy kis poronty. Az...
*Ábrándosan sóhajt, miközben keresi a megfelelő kifejezést, de nem talál egyet sem, ami akár megközelítőleg is leírhatná az érzést.*
- Erre szavak sincsenek. Az fantasztikus érzés. Megfoghatatlan.
//Aranyfonál//
- Én hiszem, hogy nem átmeneti és a dolgok jóra fordultak.
*Mondja egy szelíd, biztató mosollyal az arcán. Késztetést érez rá, hogy megfogja a férfi kezét és sajátjai közé simítsa, majd bátorítóan megszorítsa, de nem teszi. Nem akar túlzásba esni, már így is megmutatta neki a hátát, talán ha folytatja a közvetlenségét, akkor kellemetlen helyzetbe hozza.*
- Persze tenni is kell érte, szóval ne add fel vagy szalazd el a lehetőséget.
*Teszi hozzá jó szándékkal, csupán tanácsként, enyhén parancsolva ugyan, de törekedve arra, hogy inkább amolyan anyai szeretettel tegye, mert jót akar Intathnak. Mert ténylegesen így is van.
Intath reakciója felettébb szórakoztatja. Széles mosolyra kerekedik szája, ahogy az elf heves tiltakozását szemléli. Valami szokatlan örömmel tölti ez el, kicsit úgy, mint egy gyermeket, aki direkt rossz fát tett a tűzre, de nem annyira, hogy annak komoly következménye legyen. Mimikája is pont ilyesmi huncutságról árulkodik. Úgy dönt, hogy egy picit még tovább bosszantja az orvost.*
- Ugyan miért nem? Hiszen egy gyerek csupa öröm, és képzeld el milyen szép lenne. Gyönyörű arc, szőke haj és zöld szemek. Meg amikor már járna kapaszkodna a köpenyedbe és nyújtogatná a kis kezeit felfelé, hogy vedd ölbe. Nem hangzik ez rosszul, ugye? Egy különleges személytől még nagyobb boldogság egy kis poronty. Az...
*Ábrándosan sóhajt, miközben keresi a megfelelő kifejezést, de nem talál egyet sem, ami akár megközelítőleg is leírhatná az érzést.*
- Erre szavak sincsenek. Az fantasztikus érzés. Megfoghatatlan.
5005. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-03 18:21:57
Üzenet elküldve: 2019-06-03 18:21:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A jövő útján//
*Kora este van már, amikor visszaér a folyóparti faluba, szinte megállás nélkül vág át a külső területen, mosolyogva köszöntve mindenkit, akivel találkozik.
Lyendra bájitalának köszönhetően elméjét frissnek és kipihentnek érzi és hajtja előre a tettvágy, hogy véghezvigye élete első varázslatát, az elsőt és talán a legfontosabbat. Benne van az érzés, hogy esetleg kudarcot vall, de úgy érzi, csak komoly felkészülés után lehetne ennél felkészültebb és eldöntötte, hogy újra meg fogja próbálni, ha esetleg eredménytelenül zárul a mágia.
Nem mondhatná, hogy nem feszült, mellkasában riadt kismadárként verdes a szíve, amihez nincs igazán hozzászokva. Utoljára fiatalabb korában izgult ennyire, de az olyan régen volt, hogy mostanra szinte már kikopott belőle az érzés emléke. Xauzurral az oldalán vág át a falun, nem keres most fel senkit előtte, szeretné ezt egyedül elvégezni, valamiért így érzi helyesnek. Ő ültette el a magocskát áldozatként, most pedig ő szeretné felszentelni a fát, amely a magból nőtt és melyet Hanlorennek valamiért nem sikerült felszentelnie.
A fa elültetésének ceremóniája jól sikerült, a csemetefa nem kókadozik, vízben sem szenved hiányt láthatóan.
Szárazat nyel, ahogy eléri a leendő oltár helyét, a fát, féltérdre ereszkedik és nem várja el senkitől, hogy értse, mire készül. Ha meg is bámulják, nem fogják furcsállni tőle, a páncélos szerzetesnek vannak különlegességei. Egy erdőmélyi irbisz a társa, különös, fekete vonalakból egy madáralak terül el a mellkasán és szerzetes létére talpig páncélban jár.
A fa előtt megpróbálja fókuszba fogni csekélyke hatalmát, koncentrál a mágia szavaira és megnyitja elméjét a fény felé, hogy a benne ragyogóval hozzon létre oltárt a fából és erősítse meg. Ha a varázslat sikertelenül ér véget, újra meg fogja próbálni.*
A varázsló fertály órás imádkozást tart egy korábban felépített oltár előtt, melynek hatására az oltár az ima végétől 1. szintű fény oltárának számít, vagy ha már létező oltár volt, a szintje növekszik eggyel. Az imádkozás alatt a karakter felhasznál annyi fény pontot, ahányas szintű lesz az oltár az ima után, ezek nélkül a varázslat hatástalan.
*Kora este van már, amikor visszaér a folyóparti faluba, szinte megállás nélkül vág át a külső területen, mosolyogva köszöntve mindenkit, akivel találkozik.
Lyendra bájitalának köszönhetően elméjét frissnek és kipihentnek érzi és hajtja előre a tettvágy, hogy véghezvigye élete első varázslatát, az elsőt és talán a legfontosabbat. Benne van az érzés, hogy esetleg kudarcot vall, de úgy érzi, csak komoly felkészülés után lehetne ennél felkészültebb és eldöntötte, hogy újra meg fogja próbálni, ha esetleg eredménytelenül zárul a mágia.
Nem mondhatná, hogy nem feszült, mellkasában riadt kismadárként verdes a szíve, amihez nincs igazán hozzászokva. Utoljára fiatalabb korában izgult ennyire, de az olyan régen volt, hogy mostanra szinte már kikopott belőle az érzés emléke. Xauzurral az oldalán vág át a falun, nem keres most fel senkit előtte, szeretné ezt egyedül elvégezni, valamiért így érzi helyesnek. Ő ültette el a magocskát áldozatként, most pedig ő szeretné felszentelni a fát, amely a magból nőtt és melyet Hanlorennek valamiért nem sikerült felszentelnie.
A fa elültetésének ceremóniája jól sikerült, a csemetefa nem kókadozik, vízben sem szenved hiányt láthatóan.
Szárazat nyel, ahogy eléri a leendő oltár helyét, a fát, féltérdre ereszkedik és nem várja el senkitől, hogy értse, mire készül. Ha meg is bámulják, nem fogják furcsállni tőle, a páncélos szerzetesnek vannak különlegességei. Egy erdőmélyi irbisz a társa, különös, fekete vonalakból egy madáralak terül el a mellkasán és szerzetes létére talpig páncélban jár.
A fa előtt megpróbálja fókuszba fogni csekélyke hatalmát, koncentrál a mágia szavaira és megnyitja elméjét a fény felé, hogy a benne ragyogóval hozzon létre oltárt a fából és erősítse meg. Ha a varázslat sikertelenül ér véget, újra meg fogja próbálni.*
A varázsló fertály órás imádkozást tart egy korábban felépített oltár előtt, melynek hatására az oltár az ima végétől 1. szintű fény oltárának számít, vagy ha már létező oltár volt, a szintje növekszik eggyel. Az imádkozás alatt a karakter felhasznál annyi fény pontot, ahányas szintű lesz az oltár az ima után, ezek nélkül a varázslat hatástalan.
5004. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-03 17:37:32
Üzenet elküldve: 2019-06-03 17:37:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Mikor érkezik a kicsit sem tapintatos kérdés, összeszűkülnek a szemei és a másikat vizsgálgatja.*
-Mondjuk kellett néhány perc, mire beismertem, hogy nem vagyunk rokonok, szerencsére. Hasonlítasz arra a hitvány senkiházira, akire anyám azt mondja, hogy az apám.*Fejti ki bővebben.*
-De egyértelműen nem vagy az, akkor már rég a kezed a hajamat tépné, vagy a szemem alatt már lenne némi szín.*Mondja még mindig egészen jó kedvvel, hiszen mindez nem történt meg és úgy fest nem is igazán fog. Mikor a szöszi ismét megjegyzi, hogy csak óvatosan ígérgessen, ráncok jelennek meg a homlokán.*
-Nem hiszed el, hogy lenne bátorságom a pipacsodnak bemutatni az alfeled? De egyelőre inkább okom nincs rá és ne is legyen.*Mélyül a végére a hangszíne teljesen komorrá és rideggé.*
-Egy nőtől nem illik ám ilyet kérdezni, főleg nem ilyen szégyentelen tekintettel. De nem titok, már majdnem harminc vagyok. És ha már így elárultam, te hányat tapostál már el az évekből? Nem lehetsz több négyszáznál, ha jól sejtem, bár már ráncosodsz, az tény, a hajad is néhol már ősz.*Próbálkozik be, közben úgy tesz, mint aki vizsgálgatja a férfi külsejét, csak, hogy idegesítse egy kicsit, nehogy már ő legyen az egyetlen, akit zavarva hoznak.
Közben ráfog a felé nyújtott kézre, mármint ő aszt hiszi, annyira nem figyel oda, csak rámarkol. Aztán érzi, hogy se ujjak se tenyér, inkább valami furcsa, de bőrszerű dolgot ragadott meg. A szokatlan tapintásra hátra ugrik az elftől egy kisebb "Hé-hé" visítást eleresztve, ami a sikítás és a pánik határát súrolja, majd a szemeit a másik karjára tapasztja.*
-Mi a franc?!
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.03 19:49:21
*Mikor érkezik a kicsit sem tapintatos kérdés, összeszűkülnek a szemei és a másikat vizsgálgatja.*
-Mondjuk kellett néhány perc, mire beismertem, hogy nem vagyunk rokonok, szerencsére. Hasonlítasz arra a hitvány senkiházira, akire anyám azt mondja, hogy az apám.*Fejti ki bővebben.*
-De egyértelműen nem vagy az, akkor már rég a kezed a hajamat tépné, vagy a szemem alatt már lenne némi szín.*Mondja még mindig egészen jó kedvvel, hiszen mindez nem történt meg és úgy fest nem is igazán fog. Mikor a szöszi ismét megjegyzi, hogy csak óvatosan ígérgessen, ráncok jelennek meg a homlokán.*
-Nem hiszed el, hogy lenne bátorságom a pipacsodnak bemutatni az alfeled? De egyelőre inkább okom nincs rá és ne is legyen.*Mélyül a végére a hangszíne teljesen komorrá és rideggé.*
-Egy nőtől nem illik ám ilyet kérdezni, főleg nem ilyen szégyentelen tekintettel. De nem titok, már majdnem harminc vagyok. És ha már így elárultam, te hányat tapostál már el az évekből? Nem lehetsz több négyszáznál, ha jól sejtem, bár már ráncosodsz, az tény, a hajad is néhol már ősz.*Próbálkozik be, közben úgy tesz, mint aki vizsgálgatja a férfi külsejét, csak, hogy idegesítse egy kicsit, nehogy már ő legyen az egyetlen, akit zavarva hoznak.
Közben ráfog a felé nyújtott kézre, mármint ő aszt hiszi, annyira nem figyel oda, csak rámarkol. Aztán érzi, hogy se ujjak se tenyér, inkább valami furcsa, de bőrszerű dolgot ragadott meg. A szokatlan tapintásra hátra ugrik az elftől egy kisebb "Hé-hé" visítást eleresztve, ami a sikítás és a pánik határát súrolja, majd a szemeit a másik karjára tapasztja.*
-Mi a franc?!
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.03 19:49:21
5003. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-02 23:03:30
Üzenet elküldve: 2019-06-02 23:03:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vieljana//
*Az erdőmélyi elfnek nem az étvágyával van baj és a pogácsa is finom, ám a téma, amelyről beszélnek és a közelmúlt eseményei miatt valahogy nem tudja élvezni az ízeket. Hamuvá válna az omlós harapnivaló, megsavanyodna a forrásvíz az ajkán.
Valaha ő is pozitívan gondolkodott, engedte, hogy közvetlensége bizalommal ajándékozzon meg mindenkit, akivel találkozott. Kereste a fényt, a jót másokban és nem hagyta, hogy a külső befolyásolja a gondolatait. Bár most sem szokott pálcát törni mások felett, mégis komorabb, távolságtartóbb lett, sötétebben látja már a jövőjét. Talán azért, mert tudja, hogy mit tartogathat a számára.
Vieljana szavaira felnéz, komorsága oldódik kissé a tanácsokat hallva, végezetül pedig már halovány mosoly árnyéka is megjelenik a szája sarkában. Xauzur kényelmesen elfekszik mellette, álmosan ásít egyet, kivillantva fogait.*
- Köszönöm. *Mondja halkan, majd maga elé emeli a pogácsát.*
- De ilyen finom pogácsát biztosan nem tudnék sütni. *Nevet halkan, ahogy tör egy darabot és megízleli.*
- Sok munka áll még előttünk a faluban a folyóparton. Házakat kell építenünk, meg kell teremtenünk az együttélés alapjait az erdővel. *Néz körbe a lombokon.*
- Annak idején, Erdőmélyén áldozatként elültettünk egy fát, s abból a fából szép csemetefa lett az évek során. Nemrég társaim elhozták a faluba, különös története van annak is, de a lényeg, hogy elültettük azt a fát és a Fákban Lakónak, Eeyrnek szenteljük, hogy oltára legyen. *Meséli el a fa jelenét, amelyből, ha hinni lehet Hanlorennek, akkor az első élő oltára lesz az Erdő Szívének és így a Fény Úrnőjének.*
- Segítettél, amit köszönök neked. Szép tőled, hogy segítesz, hisz alig ismerjük egymást, de örülök, hogy most megismertelek. *Hajol meg kurtán maga is ültében, majd újabb falatot vesz a szájába.
A halk kérdésre nem felel azonnal, úgy érzi, kell pár szívdobbanásnyi idő, míg összeszedi gondolatait a válaszhoz. Minthogy személyesen tapasztalata is van az eseményekkel kapcsolatban, igyekszik legjobb tudása szerint válaszolni. A tündér megérdemli az őszinte választ, akkor is, ha az nem optimista.*
- Azt hiszem igen, de az emléke örökké ott marad a lelkeken, mint egy heg a gyógyult seben, ahogy a szakadék is a város testén. *Kezd bele hasonlóan halkan, mint Vieljana.*
- A városiakon múlik, hogy feltépik-e azokat a sebeket, hiába próbálnál segíteni valakin, ha ugyanazokat a hibákat követi el és nem tanul a múlt történéseiből. *Int arra, amerre a várost sejti.*
- Én ezért szerettem volna letelepedni az erdőben, elfként nem szívlelem a várost, de be kell vallanunk, nem csak Sa'Tereth-et lehet okolni a történtekért. *Jól emlékszik rá, hogyan használta ki őket Teysus küldötte egy törpe nő képében, hogy oltárt emeljenek neki. Valamennyire magát is bűnösnek érzi ezért a történtekért, de egy istennek nem róhatja fel ezeket.*
- Jól tettétek, hogy ti is eljöttetek. *Teszi hozzá nagy komolyan. Újra a fehér síkságon van, ahol Hanlorennel a hószín csuhás előtt állnak, aki megígéri, hogy visszatér még.
Érzi, hogy újra sötét mederbe tereli a beszélgetést és nem szeretné, hogy átragadjon saját pesszimizmusa a kedves tündérlányra.*
- De ezért vagyunk mi itt, hogy erre ne történhessen hasonló és az erdő mindig ilyen békés maradjon. *Mosolyodik el, bár mosolya koránt sem sikerül olyan őszintére, mint szerette volna.*
//Vieljana//
*Az erdőmélyi elfnek nem az étvágyával van baj és a pogácsa is finom, ám a téma, amelyről beszélnek és a közelmúlt eseményei miatt valahogy nem tudja élvezni az ízeket. Hamuvá válna az omlós harapnivaló, megsavanyodna a forrásvíz az ajkán.
Valaha ő is pozitívan gondolkodott, engedte, hogy közvetlensége bizalommal ajándékozzon meg mindenkit, akivel találkozott. Kereste a fényt, a jót másokban és nem hagyta, hogy a külső befolyásolja a gondolatait. Bár most sem szokott pálcát törni mások felett, mégis komorabb, távolságtartóbb lett, sötétebben látja már a jövőjét. Talán azért, mert tudja, hogy mit tartogathat a számára.
Vieljana szavaira felnéz, komorsága oldódik kissé a tanácsokat hallva, végezetül pedig már halovány mosoly árnyéka is megjelenik a szája sarkában. Xauzur kényelmesen elfekszik mellette, álmosan ásít egyet, kivillantva fogait.*
- Köszönöm. *Mondja halkan, majd maga elé emeli a pogácsát.*
- De ilyen finom pogácsát biztosan nem tudnék sütni. *Nevet halkan, ahogy tör egy darabot és megízleli.*
- Sok munka áll még előttünk a faluban a folyóparton. Házakat kell építenünk, meg kell teremtenünk az együttélés alapjait az erdővel. *Néz körbe a lombokon.*
- Annak idején, Erdőmélyén áldozatként elültettünk egy fát, s abból a fából szép csemetefa lett az évek során. Nemrég társaim elhozták a faluba, különös története van annak is, de a lényeg, hogy elültettük azt a fát és a Fákban Lakónak, Eeyrnek szenteljük, hogy oltára legyen. *Meséli el a fa jelenét, amelyből, ha hinni lehet Hanlorennek, akkor az első élő oltára lesz az Erdő Szívének és így a Fény Úrnőjének.*
- Segítettél, amit köszönök neked. Szép tőled, hogy segítesz, hisz alig ismerjük egymást, de örülök, hogy most megismertelek. *Hajol meg kurtán maga is ültében, majd újabb falatot vesz a szájába.
A halk kérdésre nem felel azonnal, úgy érzi, kell pár szívdobbanásnyi idő, míg összeszedi gondolatait a válaszhoz. Minthogy személyesen tapasztalata is van az eseményekkel kapcsolatban, igyekszik legjobb tudása szerint válaszolni. A tündér megérdemli az őszinte választ, akkor is, ha az nem optimista.*
- Azt hiszem igen, de az emléke örökké ott marad a lelkeken, mint egy heg a gyógyult seben, ahogy a szakadék is a város testén. *Kezd bele hasonlóan halkan, mint Vieljana.*
- A városiakon múlik, hogy feltépik-e azokat a sebeket, hiába próbálnál segíteni valakin, ha ugyanazokat a hibákat követi el és nem tanul a múlt történéseiből. *Int arra, amerre a várost sejti.*
- Én ezért szerettem volna letelepedni az erdőben, elfként nem szívlelem a várost, de be kell vallanunk, nem csak Sa'Tereth-et lehet okolni a történtekért. *Jól emlékszik rá, hogyan használta ki őket Teysus küldötte egy törpe nő képében, hogy oltárt emeljenek neki. Valamennyire magát is bűnösnek érzi ezért a történtekért, de egy istennek nem róhatja fel ezeket.*
- Jól tettétek, hogy ti is eljöttetek. *Teszi hozzá nagy komolyan. Újra a fehér síkságon van, ahol Hanlorennel a hószín csuhás előtt állnak, aki megígéri, hogy visszatér még.
Érzi, hogy újra sötét mederbe tereli a beszélgetést és nem szeretné, hogy átragadjon saját pesszimizmusa a kedves tündérlányra.*
- De ezért vagyunk mi itt, hogy erre ne történhessen hasonló és az erdő mindig ilyen békés maradjon. *Mosolyodik el, bár mosolya koránt sem sikerül olyan őszintére, mint szerette volna.*
5002. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-02 21:25:48
Üzenet elküldve: 2019-06-02 21:25:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Olyan komoly képpel hordta össze ezt a sok badarságot mintha tényleg így lenne. De mikor a másik elkezd nevetni akkor ő is. Végre egy kicsit legalább megtört ez a dolog. Int egyik nagy tehetsége, hogy ilyen jól ki tudja csavarni a beszélgetéseket. Ez is kezdődött azzal, hogy a másik olyan tapló megjegyzést tett ami miatt sokat lehordták volna most meg közösen röhögnek olyan fák képén amikről elf gyerekek lógnak le. A bogárkázás viszont nem tetszett a vörösnek. Az öregapás megjegyzésre az elf alaposan megnézi magának a lányt és végül megállapítja.*
-Nem annyira azért nem vagy fiatal. Talán lányom se lehetnél. Mennyi idős is vagy?
*Kérdez rá az etikettnek nem megfelelő módon. Természetesen teljesen biztos benne, hogy a vörös nem lehet a lánya. Talán egyidősek ha lehetnek. Csak Int elf, a másik meg fattyú években. A felé nyújtott kezet megrázza és egy teljesen vidám mosollyal válaszol.*
-YIlanda, már figyelmeztettelek, hogy óvatosan a be nem váltott ígéretekkel. Egyszer szavadon fognak és bajba jutsz.
*Olyan komoly képpel hordta össze ezt a sok badarságot mintha tényleg így lenne. De mikor a másik elkezd nevetni akkor ő is. Végre egy kicsit legalább megtört ez a dolog. Int egyik nagy tehetsége, hogy ilyen jól ki tudja csavarni a beszélgetéseket. Ez is kezdődött azzal, hogy a másik olyan tapló megjegyzést tett ami miatt sokat lehordták volna most meg közösen röhögnek olyan fák képén amikről elf gyerekek lógnak le. A bogárkázás viszont nem tetszett a vörösnek. Az öregapás megjegyzésre az elf alaposan megnézi magának a lányt és végül megállapítja.*
-Nem annyira azért nem vagy fiatal. Talán lányom se lehetnél. Mennyi idős is vagy?
*Kérdez rá az etikettnek nem megfelelő módon. Természetesen teljesen biztos benne, hogy a vörös nem lehet a lánya. Talán egyidősek ha lehetnek. Csak Int elf, a másik meg fattyú években. A felé nyújtott kezet megrázza és egy teljesen vidám mosollyal válaszol.*
-YIlanda, már figyelmeztettelek, hogy óvatosan a be nem váltott ígéretekkel. Egyszer szavadon fognak és bajba jutsz.
5001. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-02 20:16:04
Üzenet elküldve: 2019-06-02 20:16:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Mivel nem igazán erdőjáró fajta, így ezt most vagy elhiszi, vagy nem. De mivel az elf nagyon győzködi, így hajlik arra, hogy talán nem csak a bolondját akarja vele járatni, de a válaszra már nem bírja és felbukik egészen mélyről egy nevetés.*
-Te át akarsz vágni! De micsoda dolog ez kérem?!*Mondja még mindig mosolyogva, bár szíve szerint inkább kókadna a szája, de nem teheti, minthogy a fejében megjelent a kép, ahogy ez, a most megismert elf és egy fa veszettül viaskodnak egymással. Majd az újabb becézés érkezése egy jóval ingerültebb állapotot varázsolt pillanatok alatt az arcára.*
-Nem vagyok se a gazod, se a bogárkád, lassan úgy érzem, mintha az öregapámmal sétálnék.*Nem mintha ismerte volna az öreget, de volt szerencséje ahhoz a réteghez is, ők pedig előszeretettel éltek az ilyen dolgokkal. A másik ok, ami erre magyarázatul szolgálna, egyértelműen fel sem merülhet, hiszen nincsenek olyan közeli kapcsolatban az idegennel, hogy máris, mint a szerelmesek becézgessék egymást. Nem mintha valaha is kerülhetne „olyan” helyzetbe egy elffel. Mivel viszont illő lenne nem most azonnal vérig sérteni a másikat így viszonozza a köszöntést.*
-Üdvözöllek Intath. Akkor maradjunk ennyiben, YIlanda és akkor én sem árulom el, hogy azt a pipacsmicsodát hova dughatnád, hogy úgy érezze, még ki sem tépték az anyaföldből.*Mondja bájos mosolyt varázsolva az arcára, majd nyújtja a kezét kézfogásra, ahogy azt otthon szokás.*
*Mivel nem igazán erdőjáró fajta, így ezt most vagy elhiszi, vagy nem. De mivel az elf nagyon győzködi, így hajlik arra, hogy talán nem csak a bolondját akarja vele járatni, de a válaszra már nem bírja és felbukik egészen mélyről egy nevetés.*
-Te át akarsz vágni! De micsoda dolog ez kérem?!*Mondja még mindig mosolyogva, bár szíve szerint inkább kókadna a szája, de nem teheti, minthogy a fejében megjelent a kép, ahogy ez, a most megismert elf és egy fa veszettül viaskodnak egymással. Majd az újabb becézés érkezése egy jóval ingerültebb állapotot varázsolt pillanatok alatt az arcára.*
-Nem vagyok se a gazod, se a bogárkád, lassan úgy érzem, mintha az öregapámmal sétálnék.*Nem mintha ismerte volna az öreget, de volt szerencséje ahhoz a réteghez is, ők pedig előszeretettel éltek az ilyen dolgokkal. A másik ok, ami erre magyarázatul szolgálna, egyértelműen fel sem merülhet, hiszen nincsenek olyan közeli kapcsolatban az idegennel, hogy máris, mint a szerelmesek becézgessék egymást. Nem mintha valaha is kerülhetne „olyan” helyzetbe egy elffel. Mivel viszont illő lenne nem most azonnal vérig sérteni a másikat így viszonozza a köszöntést.*
-Üdvözöllek Intath. Akkor maradjunk ennyiben, YIlanda és akkor én sem árulom el, hogy azt a pipacsmicsodát hova dughatnád, hogy úgy érezze, még ki sem tépték az anyaföldből.*Mondja bájos mosolyt varázsolva az arcára, majd nyújtja a kezét kézfogásra, ahogy azt otthon szokás.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389