Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 256 (5101. - 5120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5120. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-30 16:41:03
Üzenet elküldve: 2019-08-30 16:41:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Míg nem ér ki a kereskedelmi útra, addig bizony megviseli tomporát az ösvény, útközben elhalad a kocsma mellett is, ezúttal azonban, amint az artheniori útra kanyarodik, nem a város felé, hanem az ellenkező irányba fordul, a kikötői erdőség felé. Ezúttal nem énekel, érezhetően kissé megnyugodik, mikor ismét némán és csendesen futólépésben utaznak. Híjas nógatására nincs szükség, a ló örül, hogy végre ismét súlyt érez maga mögött, hogy ismét erőt fejthet ki, s szaladhat egy kicsit átmozgatva berozsdállt izmait. Nincs nagy forgalom, nem akadályozza őket senki, gondolatai sokkal inkább a kis jövevény flé tendálnak. Niva... máris becézi, jóllehet csak egy pillanatra hallotta a kislány nevét, amikor éjszaka eljött a táborból. Erős hangú, életerős kisgyermek. Vajon tényleg Pyctáé lehet, bár elf füleket nem látott rajta, ez persze nem jelent semmit. De miért tagadta az előtörténetet? Miért nem mondott róla semmit? Tiszteletben tartotta a látens kérést, de kíváncsisága attól persze még megvan, hisz ember. Nem volt túl hosszú ideig távol, így a gyermek vagy akkor fogant, mikor elszakadtak egymástól a múltban, vagy pedig nem az elffé, de akkor kié? És miért bízta Pyctára és Lyzre? Nyilván a bizalom mélyen gyökerezhet, hacsak nem talált gyermek, de akkor Pycta őszinte lett volna.*
- Hóóóó... ingovány lovacskám! *Húz egyet hirtelen feleszmélve a gyeplőn. Észre sem vette, hogy már ideért.*
*Míg nem ér ki a kereskedelmi útra, addig bizony megviseli tomporát az ösvény, útközben elhalad a kocsma mellett is, ezúttal azonban, amint az artheniori útra kanyarodik, nem a város felé, hanem az ellenkező irányba fordul, a kikötői erdőség felé. Ezúttal nem énekel, érezhetően kissé megnyugodik, mikor ismét némán és csendesen futólépésben utaznak. Híjas nógatására nincs szükség, a ló örül, hogy végre ismét súlyt érez maga mögött, hogy ismét erőt fejthet ki, s szaladhat egy kicsit átmozgatva berozsdállt izmait. Nincs nagy forgalom, nem akadályozza őket senki, gondolatai sokkal inkább a kis jövevény flé tendálnak. Niva... máris becézi, jóllehet csak egy pillanatra hallotta a kislány nevét, amikor éjszaka eljött a táborból. Erős hangú, életerős kisgyermek. Vajon tényleg Pyctáé lehet, bár elf füleket nem látott rajta, ez persze nem jelent semmit. De miért tagadta az előtörténetet? Miért nem mondott róla semmit? Tiszteletben tartotta a látens kérést, de kíváncsisága attól persze még megvan, hisz ember. Nem volt túl hosszú ideig távol, így a gyermek vagy akkor fogant, mikor elszakadtak egymástól a múltban, vagy pedig nem az elffé, de akkor kié? És miért bízta Pyctára és Lyzre? Nyilván a bizalom mélyen gyökerezhet, hacsak nem talált gyermek, de akkor Pycta őszinte lett volna.*
- Hóóóó... ingovány lovacskám! *Húz egyet hirtelen feleszmélve a gyeplőn. Észre sem vette, hogy már ideért.*
5119. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-29 12:58:45
Üzenet elküldve: 2019-08-29 12:58:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A városból kifelé rákeveredik valami karavánútra. Karavánokat pillant meg így csak karavánút lehet. Na ná, hogy nem Lichanech felé veszi az utat, mert az egyik irány arra vezetne. Az erdőt célozza meg, mert, ahogy sejtése van róla az elf népség ott tanyázik. Kezébe keríti fejszéjét, hátha favágókkal találkozna és be kell segítsen nekik. Vállára veszi a bárdot a fém nyelénél és egy régi törpe dalt kezd énekelni.*
- Erdőn mezőn járok én, fejszém a hátamon, sör kéne még kezembe és jó volna fát találni hova legyen vizelni. Messzi útra megyek én, hordót görgetek lefelé, csak szét ne csattanjon és a nedű ki ne locsoljon.
- Erdőn mezőn járok én, fejszém a hátamon, sör kéne még kezembe és jó volna fát találni hova legyen vizelni. Messzi útra megyek én, hordót görgetek lefelé, csak szét ne csattanjon és a nedű ki ne locsoljon.
5118. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-16 00:15:05
Üzenet elküldve: 2019-08-16 00:15:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Hogy harag vagy csalódottság honol szívében Umon miatt, nehezen tudná megválaszolni. Talán mindkettő, habár mostanában nem igazán képes e két érzelmet elválasztani egymástól.*
"--Az Úrnő magához vette, Krolmor testvérünk lelke immáron egyesült a fénnyel.
*Szólal meg Unna nővér kimérten, s a fehér lepelbe csavart test fölé hajol.*
-Fésüljétek ki és mossátok meg. A szertartást a napkeltében végezzük.
*Szólal meg még egy szúrós pillantást vetve a két lányra, majd kisiet az ajtón. Ők csendesen fognak neki a műveletnek, lassan mártva a rongyot a meleg vízzel teli vödörbe.*
-A halál nem mindig végleges.
*Szólal meg lassan Molnin, majd lassan egymásra néznek.*
-Csak az Úrnő választottjai érdemesek rá. Tudod, mi az ára.
*Feleli halkan, hangjában apró rosszalás csendül, miközben végighúzza a rongyot a tes mellkasán. Molnin csak vállat ránt, de még mielőtt a holttest hajához nyúlna a fésüvel, ismét csak rámered.*
-Te adnád az életed? Olyanért, akit még csak nem is ismersz?
*Egy hosszú, néma pillanatig ismét csak egymásra merednek. Két fiatal leány, kiknek élete még csak most pirkad.*
-Igen. Azt hiszem. Ezért vagyunk...
*Mártja bele ismét a vödörbe a rongyot lassan.*
-Emlékszel, mit mesélt Rhoyl? Tudod, amit északon látott.... A Fekete Gyermekektől. Nekik miért nem kellett megfizetni az árát?"
*Megfizetik.
Lépésenként koppan a bot az út mállott kövén. Messze még a cél, olyan messze, hogy tán sosem is éri el.*
"--Az Úrnő magához vette, Krolmor testvérünk lelke immáron egyesült a fénnyel.
*Szólal meg Unna nővér kimérten, s a fehér lepelbe csavart test fölé hajol.*
-Fésüljétek ki és mossátok meg. A szertartást a napkeltében végezzük.
*Szólal meg még egy szúrós pillantást vetve a két lányra, majd kisiet az ajtón. Ők csendesen fognak neki a műveletnek, lassan mártva a rongyot a meleg vízzel teli vödörbe.*
-A halál nem mindig végleges.
*Szólal meg lassan Molnin, majd lassan egymásra néznek.*
-Csak az Úrnő választottjai érdemesek rá. Tudod, mi az ára.
*Feleli halkan, hangjában apró rosszalás csendül, miközben végighúzza a rongyot a tes mellkasán. Molnin csak vállat ránt, de még mielőtt a holttest hajához nyúlna a fésüvel, ismét csak rámered.*
-Te adnád az életed? Olyanért, akit még csak nem is ismersz?
*Egy hosszú, néma pillanatig ismét csak egymásra merednek. Két fiatal leány, kiknek élete még csak most pirkad.*
-Igen. Azt hiszem. Ezért vagyunk...
*Mártja bele ismét a vödörbe a rongyot lassan.*
-Emlékszel, mit mesélt Rhoyl? Tudod, amit északon látott.... A Fekete Gyermekektől. Nekik miért nem kellett megfizetni az árát?"
*Megfizetik.
Lépésenként koppan a bot az út mállott kövén. Messze még a cél, olyan messze, hogy tán sosem is éri el.*
5117. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-13 17:35:27
Üzenet elküldve: 2019-08-13 17:35:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta//
*Bpbbir bármilyen jó barátja is, Lyzt mindig az erdőbe húzza a szíve. Ha maradt volna vele a főtéren, akkor is csak azon járna az agya, hogy vajon mi van Pyctáva, a babával, s egyébként társaival. Annál pedig jobban tiszteli a városi elfet, hogy a folytonos elkalandozásának kitegye őt.
Búcsújuk után fellendül a minxre, megsimítja nyakát, s szomorú mosollyal ajkain még visszapillant Bobbirra.
Lyznek nincs a kezében gyermek, hogy féljen a rázkódásnak kitenni őt, így a minx mozgásvágyának enged. Hamar beérik Pyctát. Szótlanul veszi fel a tempót mellette. Nem szól, míg az elf nem szólal meg. Nem is tudna mit mondani, hasznosat meg még úgy sem.
A neki szegezett kérdésre nem válaszol azonnal. Sosem volt gyermeke, bármennyire is itt volna az ideje, valahogy a hivatása mindig elvitte más irányba a gondolatait.*
- Nem tudom Pycta. De számíthatsz rám, ránk. *Muszáj helyesbítenie, mert bármennyire is szívén viseli az elf dolgát, önmagában nem olyan biztos. A szándék persze megvan, de fogalma sincs, hogyan tudna segíteni. Amellett elegendő egyetlen pillantás oldalra, a könnyeivel küzdő elfre, hogy összeszoruljon a szíve. Ha most gyalogolnának, szavak nélkül vonná ölelésébe, mert van, amikor a karót nyelt tartáson túl kell lépni, és ez a helyzet éppen olyan. Nem is igen tud mit mondani. Minden közhelyesnek hangzik, amit tudna, így inkább csak közelebb húzódik a minxszel.*
- Nievesha. Tényleg nagyon szép. És a gyermek is gyönyörű *sandít a halványan mosolygó Pyctára, miközben ő maga is elmosolyodik.*
- Köhm... *köszörüli meg torkát* az jutott az eszembe, hogy... *kissé félve veti fel az ötletet, de nő lévén, s talán vadász mivolta okán is, a táplálás problémakörét kezdené megoldani.* talán Eirelinea vagy Feyenn tudná etetni, vagy esetleg tejet adni. *Lázasan jár az agya, a lehetséges megoldásokon, ami a leginkább kelleni fog az elkövetkezendő napokban, s amit meglehetősen körülményes megszerezni. Mindkét elf nőnek kicsiny gyermeke van, néhány hónap eltéréssel, Lyz csak reméli hogy kettejük közül az egyik, vagy mindketten tudnak segíteni. *
- És ha szeretnéd, mondhatjuk azt, hogy találtuk valahol... ha nem szeretnéd, hogy tudják... *ez utóbbi mondat nem olyan tétova, mint a korábbi, mely igenis intim dolgok egyike. A gyermek származása korántsem hozza annyira zavarba Lyzt, hogy arról csak csendesen akarjon beszélni, mielőtt beérnek a táborba.*
*Bpbbir bármilyen jó barátja is, Lyzt mindig az erdőbe húzza a szíve. Ha maradt volna vele a főtéren, akkor is csak azon járna az agya, hogy vajon mi van Pyctáva, a babával, s egyébként társaival. Annál pedig jobban tiszteli a városi elfet, hogy a folytonos elkalandozásának kitegye őt.
Búcsújuk után fellendül a minxre, megsimítja nyakát, s szomorú mosollyal ajkain még visszapillant Bobbirra.
Lyznek nincs a kezében gyermek, hogy féljen a rázkódásnak kitenni őt, így a minx mozgásvágyának enged. Hamar beérik Pyctát. Szótlanul veszi fel a tempót mellette. Nem szól, míg az elf nem szólal meg. Nem is tudna mit mondani, hasznosat meg még úgy sem.
A neki szegezett kérdésre nem válaszol azonnal. Sosem volt gyermeke, bármennyire is itt volna az ideje, valahogy a hivatása mindig elvitte más irányba a gondolatait.*
- Nem tudom Pycta. De számíthatsz rám, ránk. *Muszáj helyesbítenie, mert bármennyire is szívén viseli az elf dolgát, önmagában nem olyan biztos. A szándék persze megvan, de fogalma sincs, hogyan tudna segíteni. Amellett elegendő egyetlen pillantás oldalra, a könnyeivel küzdő elfre, hogy összeszoruljon a szíve. Ha most gyalogolnának, szavak nélkül vonná ölelésébe, mert van, amikor a karót nyelt tartáson túl kell lépni, és ez a helyzet éppen olyan. Nem is igen tud mit mondani. Minden közhelyesnek hangzik, amit tudna, így inkább csak közelebb húzódik a minxszel.*
- Nievesha. Tényleg nagyon szép. És a gyermek is gyönyörű *sandít a halványan mosolygó Pyctára, miközben ő maga is elmosolyodik.*
- Köhm... *köszörüli meg torkát* az jutott az eszembe, hogy... *kissé félve veti fel az ötletet, de nő lévén, s talán vadász mivolta okán is, a táplálás problémakörét kezdené megoldani.* talán Eirelinea vagy Feyenn tudná etetni, vagy esetleg tejet adni. *Lázasan jár az agya, a lehetséges megoldásokon, ami a leginkább kelleni fog az elkövetkezendő napokban, s amit meglehetősen körülményes megszerezni. Mindkét elf nőnek kicsiny gyermeke van, néhány hónap eltéréssel, Lyz csak reméli hogy kettejük közül az egyik, vagy mindketten tudnak segíteni. *
- És ha szeretnéd, mondhatjuk azt, hogy találtuk valahol... ha nem szeretnéd, hogy tudják... *ez utóbbi mondat nem olyan tétova, mint a korábbi, mely igenis intim dolgok egyike. A gyermek származása korántsem hozza annyira zavarba Lyzt, hogy arról csak csendesen akarjon beszélni, mielőtt beérnek a táborba.*
5116. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-13 06:58:23
Üzenet elküldve: 2019-08-13 06:58:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Az ingoványt lassacskán kezdte felváltani a szilárd talaj, a mocsári növényzetet pedig az erdő. Loecbertnek mostantól egyetlen egy dolog van hátra: megkeresnie a házat, ahol mostantól fog lakni. ~Valahol a keleti részén kell lennie az erdőnek.~ Gondolkozik magában. Ezt mindennél jobban utálja: a céltalan, jó érzetet mellőző keresést. Hogy miért jó érzetet mellőző? Ha megtalálja a házat, akkor sem fog boldog lenni, ugyani egymaga fog élni, nagy valószínűséggel egy viskóban. Ahogy így gondolkozik, hirtelen megpillant egy táblát: "Laeventher rezidencia". ~Haha, szellemes.~ Fejezi ki magát, ahogy rápillant az erdei kunyhóra. A rezidencia jelleg a legtávolabb áll az ugyan takaros, de pöttöm tákolmánytól: zsúpfedeles kőház, benne három helyiség: két szoba és valami összemosott előszoba-konyha szerűség. A kunyhó mellett látni még egy kisebb, maximum ötven lábas, fakerítéssel (meglehetősen rossz állapotban lévővel) elkerített kis kertet. Úgy gondolja, ez a jószágnak lett fenntartva. A lóról leveszi a holmikat, bevezeti a kertbe. A kutya mellette marad. A szobák szépen rendezettek, mindkettőben egyszemélyes ágy található, s egy-egy bútor. A konyhában is van egy sütésre alkalmasabb felület, az ottani szekrényben lehet találni evőeszközöket és tányért is. Azért látszik a helyen, hogy várták. Már csak egy dolog hiányzik: az étel. Semmilye sincs. Úgyhogy úgy dönt, a kutyája nélkül (valaki vigyázzon a lóra) elindul a városba, s szétnéz a piacon.*
*Az ingoványt lassacskán kezdte felváltani a szilárd talaj, a mocsári növényzetet pedig az erdő. Loecbertnek mostantól egyetlen egy dolog van hátra: megkeresnie a házat, ahol mostantól fog lakni. ~Valahol a keleti részén kell lennie az erdőnek.~ Gondolkozik magában. Ezt mindennél jobban utálja: a céltalan, jó érzetet mellőző keresést. Hogy miért jó érzetet mellőző? Ha megtalálja a házat, akkor sem fog boldog lenni, ugyani egymaga fog élni, nagy valószínűséggel egy viskóban. Ahogy így gondolkozik, hirtelen megpillant egy táblát: "Laeventher rezidencia". ~Haha, szellemes.~ Fejezi ki magát, ahogy rápillant az erdei kunyhóra. A rezidencia jelleg a legtávolabb áll az ugyan takaros, de pöttöm tákolmánytól: zsúpfedeles kőház, benne három helyiség: két szoba és valami összemosott előszoba-konyha szerűség. A kunyhó mellett látni még egy kisebb, maximum ötven lábas, fakerítéssel (meglehetősen rossz állapotban lévővel) elkerített kis kertet. Úgy gondolja, ez a jószágnak lett fenntartva. A lóról leveszi a holmikat, bevezeti a kertbe. A kutya mellette marad. A szobák szépen rendezettek, mindkettőben egyszemélyes ágy található, s egy-egy bútor. A konyhában is van egy sütésre alkalmasabb felület, az ottani szekrényben lehet találni evőeszközöket és tányért is. Azért látszik a helyen, hogy várták. Már csak egy dolog hiányzik: az étel. Semmilye sincs. Úgyhogy úgy dönt, a kutyája nélkül (valaki vigyázzon a lóra) elindul a városba, s szétnéz a piacon.*
5115. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-12 16:52:37
Üzenet elküldve: 2019-08-12 16:52:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Lyzendra//
*Normális esetben az erdőmélyi elf szimpatikusnak találná fajtársát, minden különbözőség ellenére is. Elfogadja, hogy népének nem minden tagja kívánja erdőben leélni az életét. Bobbir szimpatikus, de sajnos nem tud személyének kijáró figyelemmel fordulni felé. Az Aenaevel való találkozás és a kis Nievesha esete olyan hatással volt rá, amely lehetetlenné teszi, hogy normálisan viselkedjen. Egyszerre zavart és eltökélt, biztos és bizonytalan magában. Ha nem a topázszeműről lett volna szó, akkor is átvállalta volna a gyermeket, mármint a felnevelését, ha jövője az anya kezében bizonytalan lett volna. Így pedig kérdés sem merült fel. Vagyis rengeteg, de nem a döntésről, hanem az az után következőkről.
Lyzendrát sem szerette volna megbántani, de a gyermek vizslatása nem volt kedvére. Nem szeretné senki előtt hírbe hozni egykori szerelmét, így jobb, ha illetéktelenek csak annyit tudnak, amennyi feltétlen szükséges. Biztosan remek elf Bobbir, de nincs szükség rá, hogy mindent első kézből tudjon.
Hálás pillantással fogadja Lyz segítségét, amikor a gyermekkel kell felszállnia Éjvihar hátára. Biztosan sikerült volna egy kis gondolkodás után, de így szinte azonnal nyeregben van és indulhat is.*
- Köszönöm. *Súgja az elf íjásznak, majd kurta biccentés után Bobbir felé, tempósa, de óvva Nieveshát, elhagyja a főteret.
Nincs szüksége rá, hogy hátranézzen, tudja, hogy Lyzendra követni fogja. Nem is diktál olyan gyors tempót, hogy a szőke lány ne érhesse be. Amikor ez megtörténik, bár egy ideig csendben haladhat egymás mellett a minx és a telivér, a páncélos csuhás gyakran ellenőrzi az ölében a kislányt, amikor megszólal.*
- Szerinted nem volt jó ötlet így döntenem? *Kérdi félve, szerencsére Éjvihar ritmusos léptetése egyelőre álomba ringatja a kislányt, de tart tőle, hogy ennek hamarosan vége, de talán még sötétedés előtt visszaérnek a folyóparti faluba.*
- Azt mondta, nem akarta ezt a gyönyörű kislányt, hogy nem bírt megszabadulni tőle, hogy mellette nem volna jó helye. Szerette volna, ha szerető közegben nő fel. *Nem veszi észre, de lombzöld szeméből apró könnycseppek kezdenek hullani, csak amikor megszínezi a Nieveshát takaró kelmét, akkor kap észbe és törli le őket. Így kimondva még szörnyűbben hangzik, mintha valódi bűnök volnának, amelyeket Aenae mondott. Úgy gondolja, megint túldramatizálja a dolgot.
Megköszörüli a torkát és mosolyogni próbál, ahogy felnéz a mellette minxelő Lyzendrára.*
- Nievesha a neve. Szerintem gyönyörű. *Mondja lágy hangon, ahogy rákanyarodnak a Mil'Ochassba tartó ösvényre a folyó felé.*
*Normális esetben az erdőmélyi elf szimpatikusnak találná fajtársát, minden különbözőség ellenére is. Elfogadja, hogy népének nem minden tagja kívánja erdőben leélni az életét. Bobbir szimpatikus, de sajnos nem tud személyének kijáró figyelemmel fordulni felé. Az Aenaevel való találkozás és a kis Nievesha esete olyan hatással volt rá, amely lehetetlenné teszi, hogy normálisan viselkedjen. Egyszerre zavart és eltökélt, biztos és bizonytalan magában. Ha nem a topázszeműről lett volna szó, akkor is átvállalta volna a gyermeket, mármint a felnevelését, ha jövője az anya kezében bizonytalan lett volna. Így pedig kérdés sem merült fel. Vagyis rengeteg, de nem a döntésről, hanem az az után következőkről.
Lyzendrát sem szerette volna megbántani, de a gyermek vizslatása nem volt kedvére. Nem szeretné senki előtt hírbe hozni egykori szerelmét, így jobb, ha illetéktelenek csak annyit tudnak, amennyi feltétlen szükséges. Biztosan remek elf Bobbir, de nincs szükség rá, hogy mindent első kézből tudjon.
Hálás pillantással fogadja Lyz segítségét, amikor a gyermekkel kell felszállnia Éjvihar hátára. Biztosan sikerült volna egy kis gondolkodás után, de így szinte azonnal nyeregben van és indulhat is.*
- Köszönöm. *Súgja az elf íjásznak, majd kurta biccentés után Bobbir felé, tempósa, de óvva Nieveshát, elhagyja a főteret.
Nincs szüksége rá, hogy hátranézzen, tudja, hogy Lyzendra követni fogja. Nem is diktál olyan gyors tempót, hogy a szőke lány ne érhesse be. Amikor ez megtörténik, bár egy ideig csendben haladhat egymás mellett a minx és a telivér, a páncélos csuhás gyakran ellenőrzi az ölében a kislányt, amikor megszólal.*
- Szerinted nem volt jó ötlet így döntenem? *Kérdi félve, szerencsére Éjvihar ritmusos léptetése egyelőre álomba ringatja a kislányt, de tart tőle, hogy ennek hamarosan vége, de talán még sötétedés előtt visszaérnek a folyóparti faluba.*
- Azt mondta, nem akarta ezt a gyönyörű kislányt, hogy nem bírt megszabadulni tőle, hogy mellette nem volna jó helye. Szerette volna, ha szerető közegben nő fel. *Nem veszi észre, de lombzöld szeméből apró könnycseppek kezdenek hullani, csak amikor megszínezi a Nieveshát takaró kelmét, akkor kap észbe és törli le őket. Így kimondva még szörnyűbben hangzik, mintha valódi bűnök volnának, amelyeket Aenae mondott. Úgy gondolja, megint túldramatizálja a dolgot.
Megköszörüli a torkát és mosolyogni próbál, ahogy felnéz a mellette minxelő Lyzendrára.*
- Nievesha a neve. Szerintem gyönyörű. *Mondja lágy hangon, ahogy rákanyarodnak a Mil'Ochassba tartó ösvényre a folyó felé.*
5114. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-10 22:13:59
Üzenet elküldve: 2019-08-10 22:13:59
ÚJ
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*A lány válasza cseppet megbántja. Ilyen nevetséges lenne? Ennyire vicces? Ezt utálta sokáig a nagyokban: lenézik a kicsiket. Nem képesek komolyan venni egy másik méretarányban létező egyént, legyen az tündér, gnóm, vagy törpe. Nimeril igen közönségesnek tűnik, bár ez még előnye is lehet.* ~Így legalább nem tud a Maerliről.~ *Nyugszik meg.*
-Ezek szerint a Nim megfelel. *Inkább kijelenti, sem mint kérdezi. Lassan az ingoványhoz érnek, ahol már szükség van koncentrációra is.*
-Innestől majd figyelnünk kell, főként a lóra. Nem szeretném, ha felszerelésestül elsüllyedne.
*A lány válasza cseppet megbántja. Ilyen nevetséges lenne? Ennyire vicces? Ezt utálta sokáig a nagyokban: lenézik a kicsiket. Nem képesek komolyan venni egy másik méretarányban létező egyént, legyen az tündér, gnóm, vagy törpe. Nimeril igen közönségesnek tűnik, bár ez még előnye is lehet.* ~Így legalább nem tud a Maerliről.~ *Nyugszik meg.*
-Ezek szerint a Nim megfelel. *Inkább kijelenti, sem mint kérdezi. Lassan az ingoványhoz érnek, ahol már szükség van koncentrációra is.*
-Innestől majd figyelnünk kell, főként a lóra. Nem szeretném, ha felszerelésestül elsüllyedne.
5113. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-10 21:58:57
Üzenet elküldve: 2019-08-10 21:58:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Kiérnek a városból és ott folytatják a további csevejt. Az egyetértése nem lepi meg. Ráadásul az a komoly fej mellé, amit vág. És a hasonlat amit kitalált. Megnevetteti a lányt.*
– Jól van csak ne vágj ilyen fejet, mert szét nevetem magam.* A korra való utalásnál telibe talált. Végül is egy korosztályban vannak. A lányt itt se izgatja túlzottan a név becézése. Itathra is ráhagyta a dolgot.*
– Tőlem hívj ahogy akarsz. Nem izgat. Nekem nem esik nehezem re kimondani, hogy Mërulon.* Mondja egykedvűen. Mások olyan nagy ügyet csinálnak belőle. Neki midegy a dolog.*
* Kiérnek a városból és ott folytatják a további csevejt. Az egyetértése nem lepi meg. Ráadásul az a komoly fej mellé, amit vág. És a hasonlat amit kitalált. Megnevetteti a lányt.*
– Jól van csak ne vágj ilyen fejet, mert szét nevetem magam.* A korra való utalásnál telibe talált. Végül is egy korosztályban vannak. A lányt itt se izgatja túlzottan a név becézése. Itathra is ráhagyta a dolgot.*
– Tőlem hívj ahogy akarsz. Nem izgat. Nekem nem esik nehezem re kimondani, hogy Mërulon.* Mondja egykedvűen. Mások olyan nagy ügyet csinálnak belőle. Neki midegy a dolog.*
5112. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-10 21:33:36
Üzenet elküldve: 2019-08-10 21:33:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*Kiérnek a városból, mostantól a civilizáció egyre távolodik. Hogy pontosítson, ők távolodnak a civilizációtól. A lány válaszai meglepik, de ennek ellenére nem lepődik meg. Ellenkezőleg, komoly arcot vág és helyesel. Ez talán meglepheti a társát.*
-Jól tetted, amit tettél. Ezek az öreg sarlatánok azt hiszik, bármit megtehetnek büntetlenül. Ha még te ittad meg a levét, akkor is megérte. Egy életre megjegyezte, hogy nem egy pirtianesi diktátor. *A hasonlat még neki is tetszett. Ha utólag is, de válaszol Nimeril kérdésére.*
-Igen, ha úgy vesszük, egy idősebb fiú vagyok csak. *Itt kicsi mosollyal felteszi kérdését.* Most, hogy társak lettünk, nem kéne becéznünk egymást? Egyszerűbb lenne. *Várja, hogy a lány kezdjen. A saját nevének becézését az utolsó pillanatokban árulja csak el, komikussága miatt.*
*Kiérnek a városból, mostantól a civilizáció egyre távolodik. Hogy pontosítson, ők távolodnak a civilizációtól. A lány válaszai meglepik, de ennek ellenére nem lepődik meg. Ellenkezőleg, komoly arcot vág és helyesel. Ez talán meglepheti a társát.*
-Jól tetted, amit tettél. Ezek az öreg sarlatánok azt hiszik, bármit megtehetnek büntetlenül. Ha még te ittad meg a levét, akkor is megérte. Egy életre megjegyezte, hogy nem egy pirtianesi diktátor. *A hasonlat még neki is tetszett. Ha utólag is, de válaszol Nimeril kérdésére.*
-Igen, ha úgy vesszük, egy idősebb fiú vagyok csak. *Itt kicsi mosollyal felteszi kérdését.* Most, hogy társak lettünk, nem kéne becéznünk egymást? Egyszerűbb lenne. *Várja, hogy a lány kezdjen. A saját nevének becézését az utolsó pillanatokban árulja csak el, komikussága miatt.*
5111. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-10 09:46:36
Üzenet elküldve: 2019-08-10 09:46:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
* Nagyot nyújtózik a napfényben és utána elindul a város felé. Szeretne beszerezni ezt-azt a gyűjtögető körútra. Azért jól megfigyeli az utat, mert tegnap, mikor erre jártak már sötétedett. Kellemes séta tempóban hagyja hátra a házat. Egyelőre még nem sok emberrel találkozik. Ideális napnak ígérkezik ez a mai. Simogató lágy szellő fúj és az idő is bírható meleggel kecsegtet. Ahogy távolodik, úgy lesz egyre kisebb a házikó és nagyobb a forgalom. Egy kis idő után már egész nagy forgalomban halad. ~ Ennyit a csöndről. ~ Gondolja, de ez nem töri le a hangulatát.*
5110. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-08 14:59:44
Üzenet elküldve: 2019-08-08 14:59:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Nem lát, Omás?//
* Némán halad egy lovas, akinek tartásában is látszik, hogy nemes. Szent küldetése van, olyasféle, amit az istene szánt neki. Legalábbis az egyik. Nem nagyon törődik most mással, és nem is nézelődik, miközben hazafelé tart. Nem is siet túlságosan, hiszen van ideje, nagyon jól tudja. Ahogy hazaér, kiköti a lovát az istállóba. Szótlan árnyként lép a házába, ahol rutinos léptekkel megy fel a lépcsőn, a könyvtárba, ahol a vagyonának egy részét tartja. Magához veszi amit kell, és a szolgálóval, aki eddigre az ajtóban áll, vált néhány szót. Szomorú híreket kap, de nem hagyja, hogy megrendítsék ezek. Egy megszokott fürdés után lefekszik aludni, hogy másnap újult erővel folytathassa az útját. *
//Napváltás//
* A nap első sugaraival ébred a férfi, aki a kiadós reggeli után elköszön a szolgálóktól, és a szintén felfrissült, és kipihent lovára szerelkezik fel. Indul is vissza a városba, hogy beteljesítse a feladatát, azaz adakozzon, és segítse a szegényeket. Tudja, hogy veszélyes hely, ahová tart, mégse vesz magához fegyvereket, nem tartja fontosnak, hogy legyenek nála. Amúgy se tudná használni őket, és bízik benne, hogy az istene megvédi majd őt a támadásoktól, és a fosztogatóktól. A hívő embernek nincs szüksége másféle fegyverre. Az elf legalábbis ezzel nyugtatja magát, miközben elindul vissza Arthenior felé. *
* Némán halad egy lovas, akinek tartásában is látszik, hogy nemes. Szent küldetése van, olyasféle, amit az istene szánt neki. Legalábbis az egyik. Nem nagyon törődik most mással, és nem is nézelődik, miközben hazafelé tart. Nem is siet túlságosan, hiszen van ideje, nagyon jól tudja. Ahogy hazaér, kiköti a lovát az istállóba. Szótlan árnyként lép a házába, ahol rutinos léptekkel megy fel a lépcsőn, a könyvtárba, ahol a vagyonának egy részét tartja. Magához veszi amit kell, és a szolgálóval, aki eddigre az ajtóban áll, vált néhány szót. Szomorú híreket kap, de nem hagyja, hogy megrendítsék ezek. Egy megszokott fürdés után lefekszik aludni, hogy másnap újult erővel folytathassa az útját. *
//Napváltás//
* A nap első sugaraival ébred a férfi, aki a kiadós reggeli után elköszön a szolgálóktól, és a szintén felfrissült, és kipihent lovára szerelkezik fel. Indul is vissza a városba, hogy beteljesítse a feladatát, azaz adakozzon, és segítse a szegényeket. Tudja, hogy veszélyes hely, ahová tart, mégse vesz magához fegyvereket, nem tartja fontosnak, hogy legyenek nála. Amúgy se tudná használni őket, és bízik benne, hogy az istene megvédi majd őt a támadásoktól, és a fosztogatóktól. A hívő embernek nincs szüksége másféle fegyverre. Az elf legalábbis ezzel nyugtatja magát, miközben elindul vissza Arthenior felé. *
5109. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-07 09:42:12
Üzenet elküldve: 2019-08-07 09:42:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vándorlás//
*A gnóm fiú értetlenkedik egy sort. Mit nem lehet érteni azon, hogy a kukorica jó a jószágnak?*
- Ejj fijjam, tanújáá még! A disznú meg a csökevíny egy tűbűl származik he. Az egyiknek jó a másiknak is.
*Még csípőre is teszi vaskos karját az öreg. Ráncolja a szemöldökét is. A gnóm tapasztalatlan, mint az újszülött borjú a zeneszerzéshez.*
- Főzni főzzé fijjam. A kárát te látod majd hehe.
*Arra papó szereti a babot, csak éppen gázosítja, mint a fene.*
- Nem hát. Jobb úgy megpukkanni, hogy az idejit se tudom. Egyszer csak megyek oszt meghóvok, kísz víge.
*Jobb a színtiszta tudatlanság, mint tudni mikor hal meg a tündér bátyja.*
- Jó monjdod fijú! Felejtsed el a korodat te is! Jobb így hidd el!
*Mennem, mennek mendegélnek. Kanyarognak össze vissza úgy, hogy Arra papa beleszédül és elterül a lócsökevényen. A szép erdőt már nem is látja, mert beszédült. Mogrimnak kell, hogy vezesse a szamarat be az erdőbe.*
*A gnóm fiú értetlenkedik egy sort. Mit nem lehet érteni azon, hogy a kukorica jó a jószágnak?*
- Ejj fijjam, tanújáá még! A disznú meg a csökevíny egy tűbűl származik he. Az egyiknek jó a másiknak is.
*Még csípőre is teszi vaskos karját az öreg. Ráncolja a szemöldökét is. A gnóm tapasztalatlan, mint az újszülött borjú a zeneszerzéshez.*
- Főzni főzzé fijjam. A kárát te látod majd hehe.
*Arra papó szereti a babot, csak éppen gázosítja, mint a fene.*
- Nem hát. Jobb úgy megpukkanni, hogy az idejit se tudom. Egyszer csak megyek oszt meghóvok, kísz víge.
*Jobb a színtiszta tudatlanság, mint tudni mikor hal meg a tündér bátyja.*
- Jó monjdod fijú! Felejtsed el a korodat te is! Jobb így hidd el!
*Mennem, mennek mendegélnek. Kanyarognak össze vissza úgy, hogy Arra papa beleszédül és elterül a lócsökevényen. A szép erdőt már nem is látja, mert beszédült. Mogrimnak kell, hogy vezesse a szamarat be az erdőbe.*
5108. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-06 12:16:12
Üzenet elküldve: 2019-08-06 12:16:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Családkeresőben//
*Leon éppen cseverészik azzal a pár emberrel és nővel, akikhez hozzácsapódott az úton. Az egyik asszonynak, aki egy csecsemővel a karján utazik éppen azt ecseteli, hogy mostanra bizonyára az ő lánya is megszületett és éppen kedveséhez tart, hogy viszontláthassa, miután az egy összeveszés után otthagyta. A csecsemő apja csak úgy sajnálkozóan megveregeti a vállát egy „ilyenek ezek a nők” sóhajtással, mire az asszony jól bokán rúgja. Ezután mindannyian nevetnek, Leon pedig egy szép szerelmes nótára zendít rá, majd az első strófa után fuvolával adja a zenét a parasztok éneke alá.* ~Nem is olyan rossz így utazni Leon! Szoknod kell, hogy mostantól te is egyszerű polgár vagy, nem egy mindenható kalóz, aki legyőzhet bárkit!~ *Egy másik embertől megtudja, hogy egy a nőjére nagyon hasonlító valaki terhesen erre járt valamikor, és valami rejtett kastélyról beszél neki az illető, szóval Leon ezen a nyomvonalon halad tovább a Szarvasliget felé.* ~Csak találnám meg végre! Jól ki fogom mosni a fejét miután megcsókoltam! Nyeh! Ostoba némber! Ha nem szeretném ennyire nagy bajban lenne már!~
*Leon éppen cseverészik azzal a pár emberrel és nővel, akikhez hozzácsapódott az úton. Az egyik asszonynak, aki egy csecsemővel a karján utazik éppen azt ecseteli, hogy mostanra bizonyára az ő lánya is megszületett és éppen kedveséhez tart, hogy viszontláthassa, miután az egy összeveszés után otthagyta. A csecsemő apja csak úgy sajnálkozóan megveregeti a vállát egy „ilyenek ezek a nők” sóhajtással, mire az asszony jól bokán rúgja. Ezután mindannyian nevetnek, Leon pedig egy szép szerelmes nótára zendít rá, majd az első strófa után fuvolával adja a zenét a parasztok éneke alá.* ~Nem is olyan rossz így utazni Leon! Szoknod kell, hogy mostantól te is egyszerű polgár vagy, nem egy mindenható kalóz, aki legyőzhet bárkit!~ *Egy másik embertől megtudja, hogy egy a nőjére nagyon hasonlító valaki terhesen erre járt valamikor, és valami rejtett kastélyról beszél neki az illető, szóval Leon ezen a nyomvonalon halad tovább a Szarvasliget felé.* ~Csak találnám meg végre! Jól ki fogom mosni a fejét miután megcsókoltam! Nyeh! Ostoba némber! Ha nem szeretném ennyire nagy bajban lenne már!~
5107. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-06 00:50:34
Üzenet elküldve: 2019-08-06 00:50:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*A nap lassan nyugovóra tér a távolban, búcsúzóul még rózsaszínre festve az ég alját. A macskaköves, kihalt út most valahogy csendesebb és békésebb, mint eddig bármikor. A tücsökciripelés, az út menti cserjék lágy zizegése megnyugvással tölti el, ahogy a sötétség leszállta is. S noha azt gondolná az ember, az éjjel mindig sokkal békésebb, csak akkor kezdődik az élet igazán az erdőben. Ki aludt már a rengetegben, tudhatja. Az izgatottan zörgő bokrokon és a susogó fákon szinte tükröződik a holdfény... Az egész erdő azt sugallja, hogy kétlábú itt nincs biztonságban. Mintha el akarná űzni s érzi is az ember, hogy nem idevaló. De ő igen.*
"-Yolgren medálja. Óvjon téged utadon, ahogy óvta őt is és elődeit, oly sok elföltőn át."
*Kezében szorítja a megfeketedett medált, miközben az égboltra tekint.* ~A vén bolond. Azt gondolta tán, hogy egy fémbe karcolt jel megóvhat bárkit bármitől is? Most nézz rá. Mert ha egyszer felkel a fekete nap, többé nem nyugszik majd le.~
*Letér az útról ott, ahol a tábort sejti. Noha nem oda igyekszik, akit ő keres, bizonyára ott segít épp most is.*
"-Yolgren medálja. Óvjon téged utadon, ahogy óvta őt is és elődeit, oly sok elföltőn át."
*Kezében szorítja a megfeketedett medált, miközben az égboltra tekint.* ~A vén bolond. Azt gondolta tán, hogy egy fémbe karcolt jel megóvhat bárkit bármitől is? Most nézz rá. Mert ha egyszer felkel a fekete nap, többé nem nyugszik majd le.~
*Letér az útról ott, ahol a tábort sejti. Noha nem oda igyekszik, akit ő keres, bizonyára ott segít épp most is.*
5106. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-02 11:37:02
Üzenet elküldve: 2019-08-02 11:37:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Mindegy hol, csak innen el//
*Ahogy elhagyta a házat és környékét úgy érzi, egészen felszabadult és valamiért egész jó kedves kerekedett, talán pont a madárcsicsergés, amely ilyen hatással van arra, aki hallja. Egy idő után azért még ennek ellenére is nyomasztó lesz számára az egyedüllét, így egy kis dalt kezd el dúdolni magában, hogy elűzzön mindenféle furcsa gondolatot a fejéből. ~Nem vagyok egyedül, csak pillanatnyilag. Hiszen ott vannak a többiek is, pont mint régen, sokan élünk egy helyen.~ Bár azzal tisztában van, hogy ez másfajta együttélés, mint, az volt régen, egészen más kötelékekkel és egy jelentősen kisebb helyen. ~Talán megtanulhatnék kertészkedni. Az ásástól biztos kiizmosodnék.~ Derül jót magában a gondolaton, bár a kesztyűt egyértelműnek tartja, hogy fel fog húzni legféltettebb testrészeire. ~A tóban vajon vannak halak?~ Még nem igazán élt ilyen helyen, a város piszkos utcáin meg nem volt, aki ásni, kapálni vagy halászni megtanítsa, a főzésről már nem is beszélve. Ezek a gondolatok cikáznak a fejében, miközben a város felé tart egyedül. Majd arra lesz figyelmes, hogy egymást ismétlő csattanások hallatszódnak, egyértelműen a fák felől. Egy pillanatra megtorpan és felvetül benne, hogy bizony nem kéne közelebb mennie, csak gyorsan eliszkolnia, nagyobbra véve a lépéstávolságot. ~Milyen hatalmas állat lehet az, aki ilyen hangokat képes kiadni? ~ Lépked közelebb, óvatosan és puhán helyezve a lábát az avarra, nehogy egy ág reccsenése felfedje, hogy leskelődik. Mikor már elég közel hallja magához a zajt, megáll egy szélesebb fa mögött és kiles. Teljes a csalódottsága, mikor csak néhány favágó tűnik fel a színen, akik éppen serényen dolgoznak. ~Csak ennyi? ~ Majd visszasétál az úthoz és kedvetlenül sétál tovább, egyre gyorsabban, mert néha azért feszélyezi, hogy egyedül sétál a zöldben, ahol bármi elrejtőzhet észrevétlen, egy közeli bokorban is akár.*
*Ahogy elhagyta a házat és környékét úgy érzi, egészen felszabadult és valamiért egész jó kedves kerekedett, talán pont a madárcsicsergés, amely ilyen hatással van arra, aki hallja. Egy idő után azért még ennek ellenére is nyomasztó lesz számára az egyedüllét, így egy kis dalt kezd el dúdolni magában, hogy elűzzön mindenféle furcsa gondolatot a fejéből. ~Nem vagyok egyedül, csak pillanatnyilag. Hiszen ott vannak a többiek is, pont mint régen, sokan élünk egy helyen.~ Bár azzal tisztában van, hogy ez másfajta együttélés, mint, az volt régen, egészen más kötelékekkel és egy jelentősen kisebb helyen. ~Talán megtanulhatnék kertészkedni. Az ásástól biztos kiizmosodnék.~ Derül jót magában a gondolaton, bár a kesztyűt egyértelműnek tartja, hogy fel fog húzni legféltettebb testrészeire. ~A tóban vajon vannak halak?~ Még nem igazán élt ilyen helyen, a város piszkos utcáin meg nem volt, aki ásni, kapálni vagy halászni megtanítsa, a főzésről már nem is beszélve. Ezek a gondolatok cikáznak a fejében, miközben a város felé tart egyedül. Majd arra lesz figyelmes, hogy egymást ismétlő csattanások hallatszódnak, egyértelműen a fák felől. Egy pillanatra megtorpan és felvetül benne, hogy bizony nem kéne közelebb mennie, csak gyorsan eliszkolnia, nagyobbra véve a lépéstávolságot. ~Milyen hatalmas állat lehet az, aki ilyen hangokat képes kiadni? ~ Lépked közelebb, óvatosan és puhán helyezve a lábát az avarra, nehogy egy ág reccsenése felfedje, hogy leskelődik. Mikor már elég közel hallja magához a zajt, megáll egy szélesebb fa mögött és kiles. Teljes a csalódottsága, mikor csak néhány favágó tűnik fel a színen, akik éppen serényen dolgoznak. ~Csak ennyi? ~ Majd visszasétál az úthoz és kedvetlenül sétál tovább, egyre gyorsabban, mert néha azért feszélyezi, hogy egyedül sétál a zöldben, ahol bármi elrejtőzhet észrevétlen, egy közeli bokorban is akár.*
5105. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-02 08:36:09
Üzenet elküldve: 2019-08-02 08:36:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Visszaút//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szépen, komótosan, kimért léptekkel ballag a város felé. A csizmáján a sár kezd megszilárdulni, így próbálja leszedni azt. Talán már meg lehet gyanúsítani azzal, hogy képes volt lenyugodni. Az elméjének fogaskerekei azonban még mindig a házon kattognak. Vajon milyen házat lehetne itt venni? Valami szép, takaros majorra gondol, ahol majd vendégül láthatja barátait.* ~Barátok... két eshetőség van veletek kapcsolatban: vagy meghaltok, vagy megutáltok.~ *Szomorkodik magában a tündér. A holdvégi kastélyra gondol, ahol nemrég óta laknak. Apja a teljes családi vagyonát rá költótte még a lázadás előtt, hogy ne kelljen semelyiküknek visszamennie Artheniorba.* ~A szartól bűzlő szolgák városába.~ *Idézi fel magában az oly sokszor tőle hallott, mostanáig nem értett mondatot. Rosszul választott, mikot visszajött. Anyja felkínált egy másik opciót is neki: Arthenior helyett válassza inkább a (család álláspontja szerint) fejlődő, gazdag és fajtájának sokkal inkább való Lihanechet. Ő nem tette... miért nem tette? Értelmetlennek találja az egészet. Sokkal szebb és gazdagabb város, itt meg csak azt látni, hogy a szegények teljesen átvették a város irányítását. Magyarán mondva: kiábrándult Artheniorból, a szó legszűkebb értelmében.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szépen, komótosan, kimért léptekkel ballag a város felé. A csizmáján a sár kezd megszilárdulni, így próbálja leszedni azt. Talán már meg lehet gyanúsítani azzal, hogy képes volt lenyugodni. Az elméjének fogaskerekei azonban még mindig a házon kattognak. Vajon milyen házat lehetne itt venni? Valami szép, takaros majorra gondol, ahol majd vendégül láthatja barátait.* ~Barátok... két eshetőség van veletek kapcsolatban: vagy meghaltok, vagy megutáltok.~ *Szomorkodik magában a tündér. A holdvégi kastélyra gondol, ahol nemrég óta laknak. Apja a teljes családi vagyonát rá költótte még a lázadás előtt, hogy ne kelljen semelyiküknek visszamennie Artheniorba.* ~A szartól bűzlő szolgák városába.~ *Idézi fel magában az oly sokszor tőle hallott, mostanáig nem értett mondatot. Rosszul választott, mikot visszajött. Anyja felkínált egy másik opciót is neki: Arthenior helyett válassza inkább a (család álláspontja szerint) fejlődő, gazdag és fajtájának sokkal inkább való Lihanechet. Ő nem tette... miért nem tette? Értelmetlennek találja az egészet. Sokkal szebb és gazdagabb város, itt meg csak azt látni, hogy a szegények teljesen átvették a város irányítását. Magyarán mondva: kiábrándult Artheniorból, a szó legszűkebb értelmében.*
5104. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-01 11:56:24
Üzenet elküldve: 2019-08-01 11:56:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aranyfonál//
//Zárás//
*Kezdi őt is meggyőzni az, hogy talán Intath valóban nem apának való, és szerencsésebb úgy, hogy nincs gyermeke, akiről gondoskodnia kellene. Nem is próbálja palástolni a döbbenetet, és a rosszallást, amikor arról esik szó, hogy éheztetéssel könnyen kezelhető a gyermekek haragja. A megvetés jelenik benne, amit ugyan szavakkal nem fejez ki, de rosszallóan ráncoló homloka, és minduntalan újra megfeszülő állkapcsa egyértelműen jelez. Nem fér a fejébe, hogy hogy mondhat valaki ilyet. Persze Karheiában is van kegyetlenség, tett elítélendő dolgokat, ez viszont az ő értékrendjébe egyáltalán nem fér bele. Rheia képes lenne a saját utolsó szelet kenyerét is oda adni egy idegen gyermeknek is, akkor is, ha neki magának jobban szüksége volna rá. Inkább nem szól semmit, azt bölcsebb megoldásnak véli.
Ez azonban megerősítette abban, hogy ideje távozni, ezért minden további nélkül, kényelmes tempóban visszasétál Csatanglóhoz. A kosárkáját a nyereghez köti, majd felpattan rá. Egy biccentéssel intézi el a búcsút Intath-tal.*
//Aranyfonál//
//Zárás//
*Kezdi őt is meggyőzni az, hogy talán Intath valóban nem apának való, és szerencsésebb úgy, hogy nincs gyermeke, akiről gondoskodnia kellene. Nem is próbálja palástolni a döbbenetet, és a rosszallást, amikor arról esik szó, hogy éheztetéssel könnyen kezelhető a gyermekek haragja. A megvetés jelenik benne, amit ugyan szavakkal nem fejez ki, de rosszallóan ráncoló homloka, és minduntalan újra megfeszülő állkapcsa egyértelműen jelez. Nem fér a fejébe, hogy hogy mondhat valaki ilyet. Persze Karheiában is van kegyetlenség, tett elítélendő dolgokat, ez viszont az ő értékrendjébe egyáltalán nem fér bele. Rheia képes lenne a saját utolsó szelet kenyerét is oda adni egy idegen gyermeknek is, akkor is, ha neki magának jobban szüksége volna rá. Inkább nem szól semmit, azt bölcsebb megoldásnak véli.
Ez azonban megerősítette abban, hogy ideje távozni, ezért minden további nélkül, kényelmes tempóban visszasétál Csatanglóhoz. A kosárkáját a nyereghez köti, majd felpattan rá. Egy biccentéssel intézi el a búcsút Intath-tal.*
5103. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-01 11:00:32
Üzenet elküldve: 2019-08-01 11:00:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Vándorlás//
*Arraele úr segítőkész szándékkal ad némi információt a pónietetésről. Mogrim szeme kikerekedik a kukoricaabrak hallatán. Az nyilvánvaló, hogy a disznókat kukoricával hizlalják, de a pónikat miért hizlalná az ember?*
- Arraele úr nem biztos, hogy az hizlalás a legjobb egy póninak. Szegényeknek így is sok súlyt kell cipelniük, és a felhizlalásuk még akadályozná is őket. *Nem ellenkezik a többet élt tündérrel, pláne, hogy jóval idősebb lehet nála. A véleményét ennek ellenére tiszteletteljesen megosztja a másikkal. Ahogy haladnak a lápos, mocsaras rész felé, és azon keresztül, egyre sűrűbb és elviselhetetlenebb a bűz. A kabátja úja tompít egy kicsit, de még így is elég kellemetlen. Az idős tündérnek a szagra vonatkozó viccelődésén elneveti magát. Mindig tud olyat mondani, amivel megnevetteti a gnómot.*
- Ezek szerint bablevest nem fogok főzni Arraele úrnak. *Széles vigyor kúszik Mogrim arcára. Ezt nem gúnyból mondja, csupán viccelődik ő is. A tündér korára is fény derül, bár a kapott válasz nem pontos.*
- Akkor pontosan nem tudja a korát? *Mélyen elgondolkodik magában majd újra feltekint a tündérre.*
- Így végül is nem feszélyezi annyira a vég gondolata. *Talán nem a legjobb megjegyzés az idős úr korára, de gnómi kíváncsisága elgondolkoztatja. Lassan átérnek a mocsaras részen és rá tudnak térni az Arthenior közeli karavánútra. Ez az útszakasz már sokkal barátságosabb, mint az előző. Mezőkkel, fákkal, kisebb erdőkkel tarkított a táj, ami így megnyugtató és békés hangulatot kölcsönöz az utazásuknak. Arraele úr panaszkodik egy kicsit és a tempó gyorsítására szólít fel.*
- Már csak az erdős szakasz maradt. A karavánútról bemegyünk nemsokára az erdőbe. Onnantól már szinte ott leszünk. *Reméli, hogy ezzel megnyugtatja a tündért.*
*Arraele úr segítőkész szándékkal ad némi információt a pónietetésről. Mogrim szeme kikerekedik a kukoricaabrak hallatán. Az nyilvánvaló, hogy a disznókat kukoricával hizlalják, de a pónikat miért hizlalná az ember?*
- Arraele úr nem biztos, hogy az hizlalás a legjobb egy póninak. Szegényeknek így is sok súlyt kell cipelniük, és a felhizlalásuk még akadályozná is őket. *Nem ellenkezik a többet élt tündérrel, pláne, hogy jóval idősebb lehet nála. A véleményét ennek ellenére tiszteletteljesen megosztja a másikkal. Ahogy haladnak a lápos, mocsaras rész felé, és azon keresztül, egyre sűrűbb és elviselhetetlenebb a bűz. A kabátja úja tompít egy kicsit, de még így is elég kellemetlen. Az idős tündérnek a szagra vonatkozó viccelődésén elneveti magát. Mindig tud olyat mondani, amivel megnevetteti a gnómot.*
- Ezek szerint bablevest nem fogok főzni Arraele úrnak. *Széles vigyor kúszik Mogrim arcára. Ezt nem gúnyból mondja, csupán viccelődik ő is. A tündér korára is fény derül, bár a kapott válasz nem pontos.*
- Akkor pontosan nem tudja a korát? *Mélyen elgondolkodik magában majd újra feltekint a tündérre.*
- Így végül is nem feszélyezi annyira a vég gondolata. *Talán nem a legjobb megjegyzés az idős úr korára, de gnómi kíváncsisága elgondolkoztatja. Lassan átérnek a mocsaras részen és rá tudnak térni az Arthenior közeli karavánútra. Ez az útszakasz már sokkal barátságosabb, mint az előző. Mezőkkel, fákkal, kisebb erdőkkel tarkított a táj, ami így megnyugtató és békés hangulatot kölcsönöz az utazásuknak. Arraele úr panaszkodik egy kicsit és a tempó gyorsítására szólít fel.*
- Már csak az erdős szakasz maradt. A karavánútról bemegyünk nemsokára az erdőbe. Onnantól már szinte ott leszünk. *Reméli, hogy ezzel megnyugtatja a tündért.*
5102. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-31 20:58:45
Üzenet elküldve: 2019-07-31 20:58:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Gyors iramban sétál, szóba nem elegyedik senkivel, egyetlen cél lebeg előtte, az pedig a szántóföldek. Már rájött, másik irányba is indulhatott volna, mégsem tette, ezt az utat ismeri, így errefelé tart. Most nincs nála szekér, mit húznia kellene, így sokkal jobb ütemben halad, az út sem porzik utána. Hamarosan nótára gyújt, s kedélyesen köszön azoknak kik szembe jönnek vele, vagy épp elhagyja őket. Persze még hosszú út vár rá, a mocsáron keresztül bizony meg kell küzdenie, de nem baj. Hosszú még a nap és Garrikh igazán nem az az ideges fajta.*
5101. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-31 20:46:49
Üzenet elküldve: 2019-07-31 20:46:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Már túl van az ebédidőn Mërulon, mire kiér a városból. Szidja magát gondolatban, mivel úgy véli, lehetett volna annyi esze, hogy csomagol magának sült szalonnát az útra, ahelyett, hogy (mint minden utazásánál) holdsajtot kelljen ennie. *
~Bolond vagy, Mërulon, még mindig ostoba! Egy év sem segített megbuggyant elméden!~ *Gondolta magában. Az Arthenior közeli erdőség hatalmas a szemében, ráadásul mindenféle növényevő "bestiát" látni benne (itt leginkább azokra a borzalmasan rusnya drahunokra gondol). Persze a kisebb termetű ragadozók fellelhetőek még itt: borzok, nyestek, menyétek, vadmacskák, rókák és nullumok. De a határtalan erővel rendelkező medvék, a vérfagyasztó farkasok, s a fenséges erdei párducok csupán a "civilizáció határán túl" elterülő Erdőmélyén laknak. Borzalmasan kíváncsi arra a vidékre (, még brigantin páncélját is magára öltötte, egyfajta védelmet nyújtva lényének: ezzel letudta a biztonságot). Északnak tart még mindig, szakadatlanul. Ha majd elérkezik az Ingoványos vidék felé, megnézi magának az orkok pusztítását hirdető Hold karavánpihenő romjait is. Nyxa nyugodtan repdes, Mërulon véleménye szerint boldog, hogy a vadon lágy ölén lehet gazdája társaságában. Aztán úgy gondolja, itt az ideje maga mögé nézni: kíváncsi rá, most, hogy Artheniorba ért, milyennek látszik a város. Hátrafordul. Igen, megtette! És semmi változást nem tapasztal. Talán még kopott a fejében élő kép ékessége és misztikus szépsége. Arca tehát elkomorodik és tovább halad előre. Csak egyenest, megállás nélkül. Unatkozik, ez az érzés néha-néha mindig elkapja az országúton való trappolás során. Csizmája ütemes kopogását hallgatja, s lába elé néz, ahogyan száll a por. A fákat hallgatja, ahogyan a lágy nyugati szellő meg-meg cirógatja vékonyabb ágaikat. Az itteni fák boldogabbak tűnnek, mint azok, amelyek az Erdőszéli Tisztáson, vagy a Főtér mellett nőnek.*
~Ez csak természetes! A fákat nem a városba gondolták ki. Hamarabb itt voltak már, mint bármely értelmes lény. A fák a természet oszlopai.~
*Végső soron, ez a város közeli erdőség megtetszett neki. Lehet, hogy majd itt szándékozik magának házat építeni. Igazi, rendes, valamire való nemesi házat. De ahhoz megint pénz kell. Pénzt meg még mindig csak az örökségéből nyerhet.*
~Kegyetlen egy ördögi kör.~ *Jut magában határozott döntésre. Az elmélkedését megzavarja az, hogy a poros út elkezdett egy idő után nedves, majd később latyakossá válni. Ezután mocsári gőzöket sejt felfedezni a levegőben. Minden bizonnyal lassan odaér. A lépteire most már vigyáznia kell.*
*Már túl van az ebédidőn Mërulon, mire kiér a városból. Szidja magát gondolatban, mivel úgy véli, lehetett volna annyi esze, hogy csomagol magának sült szalonnát az útra, ahelyett, hogy (mint minden utazásánál) holdsajtot kelljen ennie. *
~Bolond vagy, Mërulon, még mindig ostoba! Egy év sem segített megbuggyant elméden!~ *Gondolta magában. Az Arthenior közeli erdőség hatalmas a szemében, ráadásul mindenféle növényevő "bestiát" látni benne (itt leginkább azokra a borzalmasan rusnya drahunokra gondol). Persze a kisebb termetű ragadozók fellelhetőek még itt: borzok, nyestek, menyétek, vadmacskák, rókák és nullumok. De a határtalan erővel rendelkező medvék, a vérfagyasztó farkasok, s a fenséges erdei párducok csupán a "civilizáció határán túl" elterülő Erdőmélyén laknak. Borzalmasan kíváncsi arra a vidékre (, még brigantin páncélját is magára öltötte, egyfajta védelmet nyújtva lényének: ezzel letudta a biztonságot). Északnak tart még mindig, szakadatlanul. Ha majd elérkezik az Ingoványos vidék felé, megnézi magának az orkok pusztítását hirdető Hold karavánpihenő romjait is. Nyxa nyugodtan repdes, Mërulon véleménye szerint boldog, hogy a vadon lágy ölén lehet gazdája társaságában. Aztán úgy gondolja, itt az ideje maga mögé nézni: kíváncsi rá, most, hogy Artheniorba ért, milyennek látszik a város. Hátrafordul. Igen, megtette! És semmi változást nem tapasztal. Talán még kopott a fejében élő kép ékessége és misztikus szépsége. Arca tehát elkomorodik és tovább halad előre. Csak egyenest, megállás nélkül. Unatkozik, ez az érzés néha-néha mindig elkapja az országúton való trappolás során. Csizmája ütemes kopogását hallgatja, s lába elé néz, ahogyan száll a por. A fákat hallgatja, ahogyan a lágy nyugati szellő meg-meg cirógatja vékonyabb ágaikat. Az itteni fák boldogabbak tűnnek, mint azok, amelyek az Erdőszéli Tisztáson, vagy a Főtér mellett nőnek.*
~Ez csak természetes! A fákat nem a városba gondolták ki. Hamarabb itt voltak már, mint bármely értelmes lény. A fák a természet oszlopai.~
*Végső soron, ez a város közeli erdőség megtetszett neki. Lehet, hogy majd itt szándékozik magának házat építeni. Igazi, rendes, valamire való nemesi házat. De ahhoz megint pénz kell. Pénzt meg még mindig csak az örökségéből nyerhet.*
~Kegyetlen egy ördögi kör.~ *Jut magában határozott döntésre. Az elmélkedését megzavarja az, hogy a poros út elkezdett egy idő után nedves, majd később latyakossá válni. Ezután mocsári gőzöket sejt felfedezni a levegőben. Minden bizonnyal lassan odaér. A lépteire most már vigyáznia kell.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389