Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 257 (5121. - 5140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5140. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-14 16:54:41
Üzenet elküldve: 2019-09-14 16:54:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Kalapács és Penge//
//Béklyók//
*Semmi sem hull az ember ölébe magától, legalábbis általában. Nem elég feltenni a kérdéseket és várni, hogy választ kapjunk rájuk. Persze megtehetjük azt is, hogy visszafordulunk, ha az út emelkedni kezd lábunk alatt, de sosem fogunk feljutni a csúcsra, ha folyton újrakezdjük.
A fiú lesújt, de nagy igyekezetében Äralnak csak hűlt helyét találja. Nem sokat elmélkedhet a dolgon, mert az útjából kitért sötételf már mögötte jár, kardlappal csapva fejbe az izgága parasztfiút.*
-Bahh! *Csak ennyit tud kinyögni, mielőtt előrebukva kiejti kezéből a kardot. Ügyetlen, ez látszik, s mit sem ért a harchoz. Talán most van kezében kard először. Fordultában látja csak meg, hogy a Äral újra emeli a magasba emelve a kardot lesújtani készül.*
-Ne, jó uram! *Görnyed össze a földön, karjával védve fejét.* -Ha elbukom itt, visszavisznek oda, visszavisznek! Könyörülj! *Sipákolja tompítva hangján. Glorgon, a viaszarcú őr sokkal inkább el van foglalva a két ork jóval keményebbnek ígérkező küzdelmével, de meghallotta is, látszólag nem nagyon érdekli.*
*Az ork ugyan ügyesen ugrik fel, de a lendület bizony továbbviszi kardját és elszámítja magát. A csapás elkerüli Zopalt, ahogy a vaskos ork válaszcsapása a pajzsal is éppen csak hogy levegőt ér. A földre érkeztével visszahúzza kardját, s farkasszemet nézve ellenfelével kezd oldalvást lépkedni.
A tömzsi ork elvigyorodik, a fekete szemek pedig továbbra is Zopalt fürkészik. Minden apró rezdülésére figyel, miközben maga elé emeli kardját.*
-Mondj egy igent a mélységi patkánynak és nem töröm be a koponyádat.
*Szólal meg rekedten, majd gurgulázó röhögést hallat. Látszólag el van szokva a beszédtől, de miközben egy lépést hátrál, folytatja.*
-Ahonnét jövök, ott szívesen látjuk a magadfajtákat.
*Nyalja végig ajkát hegyes nyelvével, de a ravasz szemek továbbra is az orkot fixírozzák. Látszólag válaszra vár, de testartásával látszik, fel van készülve az esetleges rohamra is.*
//Béklyók//
*Semmi sem hull az ember ölébe magától, legalábbis általában. Nem elég feltenni a kérdéseket és várni, hogy választ kapjunk rájuk. Persze megtehetjük azt is, hogy visszafordulunk, ha az út emelkedni kezd lábunk alatt, de sosem fogunk feljutni a csúcsra, ha folyton újrakezdjük.
A fiú lesújt, de nagy igyekezetében Äralnak csak hűlt helyét találja. Nem sokat elmélkedhet a dolgon, mert az útjából kitért sötételf már mögötte jár, kardlappal csapva fejbe az izgága parasztfiút.*
-Bahh! *Csak ennyit tud kinyögni, mielőtt előrebukva kiejti kezéből a kardot. Ügyetlen, ez látszik, s mit sem ért a harchoz. Talán most van kezében kard először. Fordultában látja csak meg, hogy a Äral újra emeli a magasba emelve a kardot lesújtani készül.*
-Ne, jó uram! *Görnyed össze a földön, karjával védve fejét.* -Ha elbukom itt, visszavisznek oda, visszavisznek! Könyörülj! *Sipákolja tompítva hangján. Glorgon, a viaszarcú őr sokkal inkább el van foglalva a két ork jóval keményebbnek ígérkező küzdelmével, de meghallotta is, látszólag nem nagyon érdekli.*
*Az ork ugyan ügyesen ugrik fel, de a lendület bizony továbbviszi kardját és elszámítja magát. A csapás elkerüli Zopalt, ahogy a vaskos ork válaszcsapása a pajzsal is éppen csak hogy levegőt ér. A földre érkeztével visszahúzza kardját, s farkasszemet nézve ellenfelével kezd oldalvást lépkedni.
A tömzsi ork elvigyorodik, a fekete szemek pedig továbbra is Zopalt fürkészik. Minden apró rezdülésére figyel, miközben maga elé emeli kardját.*
-Mondj egy igent a mélységi patkánynak és nem töröm be a koponyádat.
*Szólal meg rekedten, majd gurgulázó röhögést hallat. Látszólag el van szokva a beszédtől, de miközben egy lépést hátrál, folytatja.*
-Ahonnét jövök, ott szívesen látjuk a magadfajtákat.
*Nyalja végig ajkát hegyes nyelvével, de a ravasz szemek továbbra is az orkot fixírozzák. Látszólag válaszra vár, de testartásával látszik, fel van készülve az esetleges rohamra is.*
5139. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-14 14:14:49
Üzenet elküldve: 2019-09-14 14:14:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Most viszont úgy dönt, hogy másfelől megy vissza a városba. Jobb szeret minden utat bejárni, hisz elvégre azért találták ki az utakat, hogy járjanak rajtuk. ~ Milyen szomorú egy út, ha soha senki nem lép rá. Csak van ott, tehetetlenül, rálépetlenül. Én inkább nem is lennék úgy út.~ Ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében, ahogy már a város közeli területeket járja. ~Ó, talán ki kéne próbálnom az új varázslatot, amit tanultam. ~ Ökölbe szorítja kezét, és erősen koncentrálni kezd. Mintha haloványan valami történne is. Ha sikerül a varázslat, úgy egész kézfejét lángnyelvek fogják nyaldosni.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
5138. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-13 08:44:43
Üzenet elküldve: 2019-09-13 08:44:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kalapács és Penge//
//Béklyók//
*Mint kiderül a kormos egy tolvajt kap ellenfelének. Zopal úgy érzi ő talán a kormossal együtt is el tudná verni. Bár ki tudja. Sunyinak tűnik mindkettő. Az ő ellenfele keményebbnek látszik. Hogy mit követett el az nem derül ki hisz szótlan figurának tűnik. Nem mintha Zopal-t zavarná a dolog. Csak a képességeit akarja felmérni. Szökni nem fog. Zopal is tudja mit tesznek a szökött rabokkal. Elrettentő példát a többiek számára. Mindenesetre kezdetét veszi a harc. Ellenfelén mintha a színtiszta élvezetet látná és a vágyat, hogy neki ártson. Lehet, hogy csak elrettentés, de attól még elfogja az undor a másik iránt. Igazi ork mocsok. Megindul felé. Ő csak áll és vár. Úgy tűnhet mint egy erőd, aki minden ostromot felfog, de az izmai meg vannak feszítve, hogy ha kell el tudjon mozdulni. Kell is. Ellenfele nem olyan ostoba mint amilyennek tűnik. Megpróbál hátrálni és kardjával felfogni a felé érkező csapást. Ha ez sikerül még a pajzsával próbál lesújtani ellenfele csuklójára. Igyekszik biztos távolságot tartani és úgy is mozogni, hogy ez megmaradjon kettejük közt.*
//Béklyók//
*Mint kiderül a kormos egy tolvajt kap ellenfelének. Zopal úgy érzi ő talán a kormossal együtt is el tudná verni. Bár ki tudja. Sunyinak tűnik mindkettő. Az ő ellenfele keményebbnek látszik. Hogy mit követett el az nem derül ki hisz szótlan figurának tűnik. Nem mintha Zopal-t zavarná a dolog. Csak a képességeit akarja felmérni. Szökni nem fog. Zopal is tudja mit tesznek a szökött rabokkal. Elrettentő példát a többiek számára. Mindenesetre kezdetét veszi a harc. Ellenfelén mintha a színtiszta élvezetet látná és a vágyat, hogy neki ártson. Lehet, hogy csak elrettentés, de attól még elfogja az undor a másik iránt. Igazi ork mocsok. Megindul felé. Ő csak áll és vár. Úgy tűnhet mint egy erőd, aki minden ostromot felfog, de az izmai meg vannak feszítve, hogy ha kell el tudjon mozdulni. Kell is. Ellenfele nem olyan ostoba mint amilyennek tűnik. Megpróbál hátrálni és kardjával felfogni a felé érkező csapást. Ha ez sikerül még a pajzsával próbál lesújtani ellenfele csuklójára. Igyekszik biztos távolságot tartani és úgy is mozogni, hogy ez megmaradjon kettejük közt.*
5137. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-13 02:50:25
Üzenet elküldve: 2019-09-13 02:50:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mégse búcsú//
- Jól hangzik.
*Bólogat hevesen a madárka elengedésének ötletére. Egy próba még nem árthat senkinek, akkor majd megláthatják, hogy mennyire felkészült a szárnyas.*
- Jaj, hogy ez mennyire csodálatos lenne.
*Mosolyog derűsen, ahogy elképzeli, hogy minden reggel a gyönyörű látvány mellett újdonsült kis barátjának társaságával ébredhetne. Kedves számára a gondolat, hogy valaki esetleg várna kint rá reggelente, akkor is, ha csak azért, hogy pár morzsát csíphessen el tőle.*
- A sok semmiből nem finom. Fontos a mértékletesség, a néném mindig ezt mondogatta nekem. Egyébként meg atúl sok fahéjtól mindig köhögök.
*Nem is érti, hogy hogyan lehet abból egy kanálnyit elfogyasztani.*
- Tényleg?
*Meglepődik a kapott információn, és azon is, hogy Learon mennyi mindent tud. Újra és újra képes ezen meglepődni.*
- Miért, kevésbé fájnak tőle?
*Kérdezi, és kíváncsian közelebb hajol, lelkesedve attól, hogy tovább tágítsák kobakját. Ha ezt tudta volna korábban, akkor bizony sok fahéjat itatott volna szegény öreg nénéjével.*
- Az fantasztikus lenne! Még sosem voltam a Mágustoronynál, de biztos csodálatos hely.
*Drameiloten úr pedig amilyen rendes volt eddig vele, biztosan minden további nélkül elengedi majd őt. Lynácska megkönnyebbülésére hamarosan szilárdabbá válik a talaj, a szag is enyhülni kezd, és a látvány is kellemesebbe vált. Egyre közelednek Artheniorhoz, ez nyilvánvaló.*
- Messziről meg fogjuk látni.
*Magyarázza közben, és egészen izgatottá válik, hogy hamarosan megérkeznek. Szeret a Sayqueves birtokon lenni, főleg mert kedvesek vele az emberek, gyönyörű a ház, és semmiben sem szenved hiányt. Akár otthonának is érezheti idővel.*
- Gyönyörű, és nagy. Majd szeretnék idővel oda kis csirkéket, meg virágokkal tele ültetni a kertet. Meg gyógynövényes kis kertecskét! Jaj igen, az annyira nagyon jó lenne. Meg egy kis tavacska is jó lenne, hogy lehessenek ott kacsáim, és halak is!
*Akár pityeregni tudna a boldogságtól, hogy ilyen jó helye lett. Amint alkalma lesz a városba menni, biztos betér a templomba, hogy egy ima formájában megköszönje ezt az ajándékot Eeyrnek.*
- Ott is van, látod?
*Bök aprócska ujjával a távolba, ahol halványan kezd kirajzolódni egy épület sziluettje.*
- Rántottát majd csináljak neked? Vagy esetleg valami mást?
*Kérdi, miközben szökdécselve, lábait sietve kapkodva menetel a ház felé, kissé megsürgetve a tempót.*
A hozzászólás írója (Cerlyna Niphryl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.13 02:53:12
- Jól hangzik.
*Bólogat hevesen a madárka elengedésének ötletére. Egy próba még nem árthat senkinek, akkor majd megláthatják, hogy mennyire felkészült a szárnyas.*
- Jaj, hogy ez mennyire csodálatos lenne.
*Mosolyog derűsen, ahogy elképzeli, hogy minden reggel a gyönyörű látvány mellett újdonsült kis barátjának társaságával ébredhetne. Kedves számára a gondolat, hogy valaki esetleg várna kint rá reggelente, akkor is, ha csak azért, hogy pár morzsát csíphessen el tőle.*
- A sok semmiből nem finom. Fontos a mértékletesség, a néném mindig ezt mondogatta nekem. Egyébként meg atúl sok fahéjtól mindig köhögök.
*Nem is érti, hogy hogyan lehet abból egy kanálnyit elfogyasztani.*
- Tényleg?
*Meglepődik a kapott információn, és azon is, hogy Learon mennyi mindent tud. Újra és újra képes ezen meglepődni.*
- Miért, kevésbé fájnak tőle?
*Kérdezi, és kíváncsian közelebb hajol, lelkesedve attól, hogy tovább tágítsák kobakját. Ha ezt tudta volna korábban, akkor bizony sok fahéjat itatott volna szegény öreg nénéjével.*
- Az fantasztikus lenne! Még sosem voltam a Mágustoronynál, de biztos csodálatos hely.
*Drameiloten úr pedig amilyen rendes volt eddig vele, biztosan minden további nélkül elengedi majd őt. Lynácska megkönnyebbülésére hamarosan szilárdabbá válik a talaj, a szag is enyhülni kezd, és a látvány is kellemesebbe vált. Egyre közelednek Artheniorhoz, ez nyilvánvaló.*
- Messziről meg fogjuk látni.
*Magyarázza közben, és egészen izgatottá válik, hogy hamarosan megérkeznek. Szeret a Sayqueves birtokon lenni, főleg mert kedvesek vele az emberek, gyönyörű a ház, és semmiben sem szenved hiányt. Akár otthonának is érezheti idővel.*
- Gyönyörű, és nagy. Majd szeretnék idővel oda kis csirkéket, meg virágokkal tele ültetni a kertet. Meg gyógynövényes kis kertecskét! Jaj igen, az annyira nagyon jó lenne. Meg egy kis tavacska is jó lenne, hogy lehessenek ott kacsáim, és halak is!
*Akár pityeregni tudna a boldogságtól, hogy ilyen jó helye lett. Amint alkalma lesz a városba menni, biztos betér a templomba, hogy egy ima formájában megköszönje ezt az ajándékot Eeyrnek.*
- Ott is van, látod?
*Bök aprócska ujjával a távolba, ahol halványan kezd kirajzolódni egy épület sziluettje.*
- Rántottát majd csináljak neked? Vagy esetleg valami mást?
*Kérdi, miközben szökdécselve, lábait sietve kapkodva menetel a ház felé, kissé megsürgetve a tempót.*
A hozzászólás írója (Cerlyna Niphryl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.13 02:53:12
5136. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-12 12:19:31
Üzenet elküldve: 2019-09-12 12:19:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kalapács és Penge//
//Béklyók//
*Lassan kezdi érezni, hogy itt semmire sem fog menni. ~ Rulcar, ezt lehetetlen teljesíteni. ~ Rázza a fejét, miközben magában gondolja. Megtudja, hogy ellenfele lopott. Úgy dönt, letudja a harcot és elhagyja a helyet. Fizetség sem kell neki, csak Rulcar adjon neki valamilyen rendes munkát. Talán még hagyni is fogja nyerni az embert. Ellenfele megindul felé, amikor felkapja a kardot és... Elkezd futni jobbra! Egy nagy ívet próbál tenni, hogy hátulról csapja fejbe az ellent. Ha sikerrel jár, annak örül és tovább üti a másik kobakját. Ha nem jár szerencsével, talán taktikát vált.*
//Béklyók//
*Lassan kezdi érezni, hogy itt semmire sem fog menni. ~ Rulcar, ezt lehetetlen teljesíteni. ~ Rázza a fejét, miközben magában gondolja. Megtudja, hogy ellenfele lopott. Úgy dönt, letudja a harcot és elhagyja a helyet. Fizetség sem kell neki, csak Rulcar adjon neki valamilyen rendes munkát. Talán még hagyni is fogja nyerni az embert. Ellenfele megindul felé, amikor felkapja a kardot és... Elkezd futni jobbra! Egy nagy ívet próbál tenni, hogy hátulról csapja fejbe az ellent. Ha sikerrel jár, annak örül és tovább üti a másik kobakját. Ha nem jár szerencsével, talán taktikát vált.*
5135. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-12 03:14:23
Üzenet elküldve: 2019-09-12 03:14:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Kalapács és Penge//
//Béklyók//
*Äral tovább kíváncsiskodik, habár a módfelett szótlan kocsisuktól csupán egy vállrándítás a válasz az építkeztést firtató kérdésre. Ő köszöni, jól van ott a szekéren s elpöfékel, míg a két férfi feladatát végzi. Talán ha később, a megfelelő személyeknek teszi fel ugyanezen kérdéseket, nagyobb szerencsével járhat.*
-Hogy ezek?
*Fordul meg Glorgon és bambul egyenesen a kérdező Äral arcába. A beálló csendet csak az erdő jellegzetes muzsikájának kíséretét felvállaló horkolás töri meg Trob felől.*
-Ez itt lopott.
*Nyitja ki a fiú ketrecét, aki ijedten bámul arcról-arcra, miközben átveszi a felé nyújtott gyakorlókardot.*
-Ennek itt már nagyobb a bűnlajstroma. Mesélsz róla, ork?
*Rúg az említett ork ketrecébe, de az továbbra is csak szótlanul méregeti a kettőst, miközben kikászálódik a rácsok alól.*
-Ne aggódjatok, nem fognak elszökni. Tudják, mi vár a szökött rabokra.
*Kúszik a viaszarcra furcsa mosoly, majd biccent Zopal felé.*
-Remek! Akkor nosza.
*Lép hátra, és átengedi a kettőst a Zopal-Äral párosnak.
A fiú zavartan néz a elébb a kardra, majd Äralra, aki remélhetőleg már magához vette a gyakorlókardot. Egy furcsa lépés oldalra, de még mindig erős bizonytalanság látszik arcán. Ugyan maga elé emeli a tompa gyakorlókardot, de tekintetében nem sok meggyőződés látszik. Néhány másodperc várakozás után elindul ellenfele felé jobb válla fölé emelve a pengét.*
-Jobb, ha vigyázol, artheniori!
*Veti oda bizonytalanul Äralnak, miközben meglendíti a kardot a levegőben és reméli, hogy csak eltaláljam majd vele ellenfelét. Közben hangos, jóízű roppanás hallatszik szekerük felől, ahogy zsoldosból vedlett kocsisuk egy jókora almába harap.
Eközben Zopal szótlan ellenfele, a tömzsi ork sem rest, bár ő nem fenyegetőzik és bemutatót sem tart az állítólagos kiképzőnek. Lassan nyalja körbe kicserepesedett ajkait, ahogy Zopalra emeli apró, fekete szemeit. Megpördül a kard csuklója körül, majd öles léptekkel kezd szaladni ellenfele felé. Mielőtt azonban Zopalhoz érne, elszökken a talajtól, s Zopal bal oldaláról helyezi a kardot az ork felé. Szemmel láthatóan meg sem fordul a fejében, hogy szúrni próbáljon a kicsorbított pengével, a lapjával célozza meg Zopal vaskos nyakát.
Glorgon néhány lépésről szemléli az eseményeket, kifejezéstelen arcából sokat nem lehetne leolvasni. Biztos, ami biztos, kezét a derekán lógó kard markolatán nyugtatja. Nagyon úgy fest, hogy a két rab mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy jól szerepeljenek e rögtönzött vizsgán, s titkon ő is módfelett reméli, hogy nem kell visszacipelniük a kettőst Pirtianesbe.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.12 03:17:09
//Béklyók//
*Äral tovább kíváncsiskodik, habár a módfelett szótlan kocsisuktól csupán egy vállrándítás a válasz az építkeztést firtató kérdésre. Ő köszöni, jól van ott a szekéren s elpöfékel, míg a két férfi feladatát végzi. Talán ha később, a megfelelő személyeknek teszi fel ugyanezen kérdéseket, nagyobb szerencsével járhat.*
-Hogy ezek?
*Fordul meg Glorgon és bambul egyenesen a kérdező Äral arcába. A beálló csendet csak az erdő jellegzetes muzsikájának kíséretét felvállaló horkolás töri meg Trob felől.*
-Ez itt lopott.
*Nyitja ki a fiú ketrecét, aki ijedten bámul arcról-arcra, miközben átveszi a felé nyújtott gyakorlókardot.*
-Ennek itt már nagyobb a bűnlajstroma. Mesélsz róla, ork?
*Rúg az említett ork ketrecébe, de az továbbra is csak szótlanul méregeti a kettőst, miközben kikászálódik a rácsok alól.*
-Ne aggódjatok, nem fognak elszökni. Tudják, mi vár a szökött rabokra.
*Kúszik a viaszarcra furcsa mosoly, majd biccent Zopal felé.*
-Remek! Akkor nosza.
*Lép hátra, és átengedi a kettőst a Zopal-Äral párosnak.
A fiú zavartan néz a elébb a kardra, majd Äralra, aki remélhetőleg már magához vette a gyakorlókardot. Egy furcsa lépés oldalra, de még mindig erős bizonytalanság látszik arcán. Ugyan maga elé emeli a tompa gyakorlókardot, de tekintetében nem sok meggyőződés látszik. Néhány másodperc várakozás után elindul ellenfele felé jobb válla fölé emelve a pengét.*
-Jobb, ha vigyázol, artheniori!
*Veti oda bizonytalanul Äralnak, miközben meglendíti a kardot a levegőben és reméli, hogy csak eltaláljam majd vele ellenfelét. Közben hangos, jóízű roppanás hallatszik szekerük felől, ahogy zsoldosból vedlett kocsisuk egy jókora almába harap.
Eközben Zopal szótlan ellenfele, a tömzsi ork sem rest, bár ő nem fenyegetőzik és bemutatót sem tart az állítólagos kiképzőnek. Lassan nyalja körbe kicserepesedett ajkait, ahogy Zopalra emeli apró, fekete szemeit. Megpördül a kard csuklója körül, majd öles léptekkel kezd szaladni ellenfele felé. Mielőtt azonban Zopalhoz érne, elszökken a talajtól, s Zopal bal oldaláról helyezi a kardot az ork felé. Szemmel láthatóan meg sem fordul a fejében, hogy szúrni próbáljon a kicsorbított pengével, a lapjával célozza meg Zopal vaskos nyakát.
Glorgon néhány lépésről szemléli az eseményeket, kifejezéstelen arcából sokat nem lehetne leolvasni. Biztos, ami biztos, kezét a derekán lógó kard markolatán nyugtatja. Nagyon úgy fest, hogy a két rab mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy jól szerepeljenek e rögtönzött vizsgán, s titkon ő is módfelett reméli, hogy nem kell visszacipelniük a kettőst Pirtianesbe.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.12 03:17:09
5134. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-11 17:49:38
Üzenet elküldve: 2019-09-11 17:49:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
*Miután ágyba dugta a csajt és átöltözött, kézbe vette a dögös kis kosárkáját és elindult. Közben vidáman fütyörészett egy mocskos szövegű tengerészdalt. Hogy miről szólt a dal mivel csak fütyörészte nem derült ki. Mindenesetre ismét eszébe juttatta a képet ahogy a fattyú ott feküdt a földön és a fedetlen mellei pedig ott a doki előtt.*
~Istenemre mondom, azt a nőt...~
*Nem fejezte be a gondolatot, de sejthető mit akar vele. Ábrándképei közé merül miközben a városba vezető útra téved és nyugodtan szedi a lábait.*
~Istenemre mondom, azt a nőt...~
*Nem fejezte be a gondolatot, de sejthető mit akar vele. Ábrándképei közé merül miközben a városba vezető útra téved és nyugodtan szedi a lábait.*
5133. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-10 20:53:18
Üzenet elküldve: 2019-09-10 20:53:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kalapács és Penge//
//Béklyók//
*Szép lassan kiérnek a városból és a köveket átváltja a földút. Az ork tekintete pedig elveszik a távolban. Járt már errefelé. Nagy kaland volt. Nem tervezi megosztani a jelen lévőkkel mert csak a saját hasznukra használnák fel azt a tudást, ami nem őket illeti. A kormos közben kérdezősködik a kocsistól olyasmikről amik hidegen hagyják Zopal-t. A saját kérdésére viszont megkapja a választ. Ő nem kiképző hanem csak fel kell mérnie mire lenne jó a másik. Magának is van tapasztalata a gladiátorharcokból. A törzse egyik kedvenc szórakozása volt kutyákat ráengedni a hadifoglyokra. Valószínűleg ezzel a mércével is fogja nézni őket. Mikor megérkeznek az ő ízlésének szép, de hozzá képest túl feltűnő sátrakhoz ő is leszáll. Az érkező kormos kap egy biccentést.*
-Zopal.
*Jelenti ki egykedvűen. Trib fajtárs is be lesz mutatva, aki a szokásos undort váltja ki az egykori törzsfőből lett rabszolgából. Gyűlöli a fajtáját. A kérdés hallatán csak kijelenti amit nekik is kijelentettek a kocsin.*
-Arthenior-i kiképzők vagyunk.
*Róla akár még el is lehet hinni. A mellette lévő kormosról neki is lennének kétségei. De mindegy! Most már részletesebb leírást hall a a feladatukról és hogy miért csinálják. Ha neki lett volna ilyen lehetősége ő is az arénát választja. Az is sok idő. A gyakorlófegyverek láttán megállapítja, hogy óvatosnak kell majd lennie mert komolyabb sérülést is összeszedhet könnyedén. A kormosnak van kérdése. Neki nincs. A megjegyzésre, hogy az-az embert választja csak egy megjegyzést enged meg magának.*
-Gondoltam. Na, csináljuk!
*Ezzel odamegy a választékhoz, odatámasztja a csatabárdját, majd egy gyakorlókardot és egy pajzsot választ magának. Ő nem olyan kíváncsi mint a társa. De ha megöregszik is nem biztos benne, hogy később teszi-e mint a másik. Nem tudja meddig él egy kormos, de az elf félék sokáig szoktak.*
//Béklyók//
*Szép lassan kiérnek a városból és a köveket átváltja a földút. Az ork tekintete pedig elveszik a távolban. Járt már errefelé. Nagy kaland volt. Nem tervezi megosztani a jelen lévőkkel mert csak a saját hasznukra használnák fel azt a tudást, ami nem őket illeti. A kormos közben kérdezősködik a kocsistól olyasmikről amik hidegen hagyják Zopal-t. A saját kérdésére viszont megkapja a választ. Ő nem kiképző hanem csak fel kell mérnie mire lenne jó a másik. Magának is van tapasztalata a gladiátorharcokból. A törzse egyik kedvenc szórakozása volt kutyákat ráengedni a hadifoglyokra. Valószínűleg ezzel a mércével is fogja nézni őket. Mikor megérkeznek az ő ízlésének szép, de hozzá képest túl feltűnő sátrakhoz ő is leszáll. Az érkező kormos kap egy biccentést.*
-Zopal.
*Jelenti ki egykedvűen. Trib fajtárs is be lesz mutatva, aki a szokásos undort váltja ki az egykori törzsfőből lett rabszolgából. Gyűlöli a fajtáját. A kérdés hallatán csak kijelenti amit nekik is kijelentettek a kocsin.*
-Arthenior-i kiképzők vagyunk.
*Róla akár még el is lehet hinni. A mellette lévő kormosról neki is lennének kétségei. De mindegy! Most már részletesebb leírást hall a a feladatukról és hogy miért csinálják. Ha neki lett volna ilyen lehetősége ő is az arénát választja. Az is sok idő. A gyakorlófegyverek láttán megállapítja, hogy óvatosnak kell majd lennie mert komolyabb sérülést is összeszedhet könnyedén. A kormosnak van kérdése. Neki nincs. A megjegyzésre, hogy az-az embert választja csak egy megjegyzést enged meg magának.*
-Gondoltam. Na, csináljuk!
*Ezzel odamegy a választékhoz, odatámasztja a csatabárdját, majd egy gyakorlókardot és egy pajzsot választ magának. Ő nem olyan kíváncsi mint a társa. De ha megöregszik is nem biztos benne, hogy később teszi-e mint a másik. Nem tudja meddig él egy kormos, de az elf félék sokáig szoktak.*
5132. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-08 15:32:53
Üzenet elküldve: 2019-09-08 15:32:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
*Immáron frissen, üdén, kipihenten és normális fizimiskával indul vissza oda, ahonnan elindult a kis útjára. ~Nagyon furcsa volt ez a doki, meg az a hely. Nem gondoltam volna, hogy ilyenek is vannak, pedig sokfelé jártam már. Mindig lehet felfedezni valami új dolgot. A mai bölcsességem is kész, azt hiszem.~ Még látja a dolgozó parasztokat, akiket korábban, csupán másik sorokat ekéznek. Ilyen és hasonló apróságok változtak ezalatt a röpke idő alatt, ahogy lovagol vissza a városba. Bár már nem annyira vágtázva, de azért igyekszik.*
5131. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-08 15:13:57
Üzenet elküldve: 2019-09-08 15:13:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Virágkeresőben//
*Fájó szívvel sóhajt fel, hogy végül egyedül kell útra indulnia. Bár Viel benézett hozzá az istállóba, a lánynak más tervei akadtak, így nem is tartja fel sokáig, csak egy gyors búcsút vesz tőle, majd hozzálát, hogy ő maga is felkészüljön az utazásra. Csak Uraságot viszi magával, a szekér ezúttal itthon marad, hiszen nem tervez sok mindent venni. Mikor végzett, gyorsan nyeregbe pattan és már indul is a város felé. Nem halad túl gyorsan, nehogy kifárassza Uraságot, de azért nem is csak lépésben poroszkálnak, inkább valahol a kettő között, olyan tempóban, amit ló és lovasa is egyaránt élvez. Míg a város felé tart, számba veszi magában, milyen virágokat szeretne majd ültetni, remélve, hogy sikerül a piacon megszereznie a szükséges magokat.*
*Fájó szívvel sóhajt fel, hogy végül egyedül kell útra indulnia. Bár Viel benézett hozzá az istállóba, a lánynak más tervei akadtak, így nem is tartja fel sokáig, csak egy gyors búcsút vesz tőle, majd hozzálát, hogy ő maga is felkészüljön az utazásra. Csak Uraságot viszi magával, a szekér ezúttal itthon marad, hiszen nem tervez sok mindent venni. Mikor végzett, gyorsan nyeregbe pattan és már indul is a város felé. Nem halad túl gyorsan, nehogy kifárassza Uraságot, de azért nem is csak lépésben poroszkálnak, inkább valahol a kettő között, olyan tempóban, amit ló és lovasa is egyaránt élvez. Míg a város felé tart, számba veszi magában, milyen virágokat szeretne majd ültetni, remélve, hogy sikerül a piacon megszereznie a szükséges magokat.*
5130. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-08 13:11:09
Üzenet elküldve: 2019-09-08 13:11:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
*Kiér végre az útvesztőből. Fáradtan rogy le a fűre. ~ Már nem kell sok, gyerünk Nimeril! ~ Nagy nehezen csak összeszedi magát és indul tovább. Ahhoz képest szép nap lenne ez a mai. Remek az idő egy kis sétára. Kár, hogy a lány ezt most nem tudja élvezni. Kutatón néz körbe, hogy merre is van az a ház. Az élet fintora, hogy pont most nem találkozik össze senkivel, aki segítene neki.*
5129. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-08 08:10:01
Üzenet elküldve: 2019-09-08 08:10:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kalapács és Penge//
//Béklyók//
*A kordély tovább viszi őket, már a várost is elhagyták. Egy erdősebb részhez érnek, ahol Äral még nem is járt. Vagy mégis? Emlékkép rohanja meg egy bőgő kisfiúról és egy őt csitító, vékonyka asszonyról, tulajdonképpen ehhez hasonlóan, egy szekér hátulján. Elhessegeti a gondolatot, mivel nem valami kellemes érzés számára. Arcára döbbenet ül ki miatta. A fiú válaszol, bár Äral megint nem jár szerencsével. Míg nem érkeznek meg, feltenne egy újabb kérdést.*
-Azt esetleg nem tudod, kölök, hogy ki adta ki az építkezésre a parancsot? Az arthenioriak semmit nem tudnak erről, nekünk nem mondták el. Legalább annyit tudsz e, hogy pirtianesi, vagy artheniori a fő munkáltató? *Teszi fel a kérdést, balga együgyűséget mutatva arcával kifelé. Talán így csak túl ostobának nézik, volt már hasonlóhoz szerencséje. Egyik kedvelt eszköze, ha valakitől valamit meg kell tudni. És végső soron: ez nem olyan világrengető információ. Mindenesetre megtudná, hogy a Föld Városa, vagy saját lakhelye környékén kell e keresgélnie. Zopalra csak bólint, mikor elmondta a nevét. Nagyobb figyelmet nem szentel neki, elvégre nem pajtáskodni jött. Ekkor a kordély megáll, két, feltűnően lila sátor előtt. Äral tudja; ezek kiismerik, elvégre nagyrészt tapasztalt fajtársakról van szó. Az őszinte arcát mutatja, melyen szája egyszerre mutat undort, szemei pedig gyilkos gonoszságot. A fiú elmegy, valószínűleg itatni fogja a lovat. A másikból egy, leginkább középosztálybelinek gondolt sötételf lép ki. Ketreceket is lát: egyikben egy szőke ifjú ember, másikban egy ork. Ez a szemében eldöntötte, ki merre megy. A fajtárs bemutatkozik Glorgon személyében, amely Äralból természetes reakciót valt ki. A fiú is meglepődik azon a köszönési formán, ami csak úgy kibuggyan belőle: jobb kéz a szívre, majd egy hamradik meghajlás. Teljesen ösztönösen jött, s az ifjú kezd belül egyre zavarodottabbá válni. ~ Na ez meg mi volt? Honnan jött? És miért csak most történt ilyen? ~ Gondolataiból visszatérve hallgatja tovább a magában viaszbabának becézett férfit, aki egy ütemesen lélegző zsákra mutat, mint Trob. Kénytelen lesz őt is elnevezni. ~ S neved mától Gömböc. ~ Viszi le a procedúrát bensőjében. A kiképzőségüket firtató kérdés zavarja a sötételfet. ~ Ezt mondtam én is Agrilpának! Csak, cseppet más módszerekkel. ~ Úgy gondolja, témát terelne. Mielőtt még ezt tovább folytathatná a másik, benyögi a nevét.*
-Äral Teldorel. *Feleli. ~ Ha a kocsis nem ismert engem, ez sem fog. Legalább majd hagy békében edzenem ezekkel. ~ Lecsap a kérdés szünetre.*
-Ha szabadna kérdeznem; mit követgek el, ezek ketten? *Int megvetően szemeivel a ketrecek felé. A teljesség kedvéért lecsap a választás lehetőségére.* Amúgy én az embert szeretném. *Mondja, azzal csak várja a válaszokat.*
//Béklyók//
*A kordély tovább viszi őket, már a várost is elhagyták. Egy erdősebb részhez érnek, ahol Äral még nem is járt. Vagy mégis? Emlékkép rohanja meg egy bőgő kisfiúról és egy őt csitító, vékonyka asszonyról, tulajdonképpen ehhez hasonlóan, egy szekér hátulján. Elhessegeti a gondolatot, mivel nem valami kellemes érzés számára. Arcára döbbenet ül ki miatta. A fiú válaszol, bár Äral megint nem jár szerencsével. Míg nem érkeznek meg, feltenne egy újabb kérdést.*
-Azt esetleg nem tudod, kölök, hogy ki adta ki az építkezésre a parancsot? Az arthenioriak semmit nem tudnak erről, nekünk nem mondták el. Legalább annyit tudsz e, hogy pirtianesi, vagy artheniori a fő munkáltató? *Teszi fel a kérdést, balga együgyűséget mutatva arcával kifelé. Talán így csak túl ostobának nézik, volt már hasonlóhoz szerencséje. Egyik kedvelt eszköze, ha valakitől valamit meg kell tudni. És végső soron: ez nem olyan világrengető információ. Mindenesetre megtudná, hogy a Föld Városa, vagy saját lakhelye környékén kell e keresgélnie. Zopalra csak bólint, mikor elmondta a nevét. Nagyobb figyelmet nem szentel neki, elvégre nem pajtáskodni jött. Ekkor a kordély megáll, két, feltűnően lila sátor előtt. Äral tudja; ezek kiismerik, elvégre nagyrészt tapasztalt fajtársakról van szó. Az őszinte arcát mutatja, melyen szája egyszerre mutat undort, szemei pedig gyilkos gonoszságot. A fiú elmegy, valószínűleg itatni fogja a lovat. A másikból egy, leginkább középosztálybelinek gondolt sötételf lép ki. Ketreceket is lát: egyikben egy szőke ifjú ember, másikban egy ork. Ez a szemében eldöntötte, ki merre megy. A fajtárs bemutatkozik Glorgon személyében, amely Äralból természetes reakciót valt ki. A fiú is meglepődik azon a köszönési formán, ami csak úgy kibuggyan belőle: jobb kéz a szívre, majd egy hamradik meghajlás. Teljesen ösztönösen jött, s az ifjú kezd belül egyre zavarodottabbá válni. ~ Na ez meg mi volt? Honnan jött? És miért csak most történt ilyen? ~ Gondolataiból visszatérve hallgatja tovább a magában viaszbabának becézett férfit, aki egy ütemesen lélegző zsákra mutat, mint Trob. Kénytelen lesz őt is elnevezni. ~ S neved mától Gömböc. ~ Viszi le a procedúrát bensőjében. A kiképzőségüket firtató kérdés zavarja a sötételfet. ~ Ezt mondtam én is Agrilpának! Csak, cseppet más módszerekkel. ~ Úgy gondolja, témát terelne. Mielőtt még ezt tovább folytathatná a másik, benyögi a nevét.*
-Äral Teldorel. *Feleli. ~ Ha a kocsis nem ismert engem, ez sem fog. Legalább majd hagy békében edzenem ezekkel. ~ Lecsap a kérdés szünetre.*
-Ha szabadna kérdeznem; mit követgek el, ezek ketten? *Int megvetően szemeivel a ketrecek felé. A teljesség kedvéért lecsap a választás lehetőségére.* Amúgy én az embert szeretném. *Mondja, azzal csak várja a válaszokat.*
5128. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-08 05:55:14
Üzenet elküldve: 2019-09-08 05:55:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Kalapács és Penge//
//Béklyók//
-Hóó-hó!
*Kiáltja a lócán ülő sötételf a prüszkölő lónak, miközben visszafogja az eddigi igen csak iramos tempót. A város határán kívül járnak már, a kövekkel kirakott kereskedelmi út itt pedig igen csak hézagos, könnyen törhet a kerék, ha figyelmetlen a kocsis.
A kőépületeket felváltják a földek s mezők, majd hamarosan fák árnyékos lombjai alatt találhatják magukat. Na nem oly sűrű erdőben, mint Erdőmélye vagy a Kikötő előtt húzódó rengeteg, de határozottan fák között.*
-Nem Pirtianesben nőttem fel.
*Feleli a kocsis kurtán, Äralnak ezúttal nincs szerencséje. Mint ahogy az általában lenni szokott a nagyobb városokban, Pirtianesben is nagy becsben tartják a régi családneveket, talán a fiatal sötételfnek is lesz esélye többet tudni, ha a megfelelő személyeket kérdezi.
Zopal kérdésére idétlen vigyor terül szét a zsoldos arcán, majd vállat von.*
-Megmondod, alkalmasak-e a harcra vagy sem. Akárki nem léphet be a Nagy Arénákba.
*Hogy a vigyorgás forrása mi, azt már nem fejti ki. Többek között azért sem, mert nem messze tőlük két, élénklila sátor sejlik fel az út szélén. Útjuk még mindig fák övezik, alighanem az aprócska erdőség szívében járhatnak. A hevenyészett sátortábor előtt két fémketrec kapott helyet, benne egy-egy alakkal. Közelebbről már látszik, az egyikben egy ember pislog feléjük kíváncsian, a hirtelenszőke fiú alig lehet több húsznál. A másik ketrecben egy igen csak mogorva ork bámul rájuk ültéből, vaskos ujjai szórakozottan dobolnak a ketrec padlóján.*
-Megérkeztünk.
*Jelenti be a zsoldosból vedlett kocsis, majd megállítja a kordét. Lekászálódik a lócáról, majd körbetekintve a táborban elindul az egyik sátor felé, hogy rövidesen egy jókora vizeskannával térjen vissza, amiből alighanem az igen csak kimerült lovat kívánja megitatni.
A közelebbi sátorból eközben egy szikár sötételf bújik elő, alighanem azért, hogy fogadja őket.*
-Üdv. Én Glorgon vagyok. Már vártunk rátok.
*Glorgonról azonnal megállapítható, hogy vontatott beszédstílusa tökéletes összhangot alkot kifejezéstelen ábrázatával. Erős, férfias vonásaival és hosszú, finom szálú hajával alighanem a sötételf leányok kedvence lehetne, de képe mintha viaszból lenne, egy csepp érzelem, annyi sem mutatkozik rajta beszéd közben.*
-Ő ott Trob. Ketten őrizzük ezeket.
*Mutat hüvelykujjával a háta mögé egy jókora, barna zsák irányába. Ha hőseink jól szemügyre veszik a Trobként említett zsákot, észrevehetik, hogy amaz hortyog. Tekintve, hogy a vászonzsákok még a legszélsőségesebb esetekben is csak nagyon ritkán képesek ily tüneteket produkálni, rá kell jöjjenek, hogy a szóban forgó zsák valójában egy termetes, igen csak jó húsban lévő orkfajzat.*
-Ivott.
*Válaszolja meg Glorgon a fel nem tett kérdést, majd végigméri a kettőst.*
-Nem néztek ki kiképzőknek.
*Jegyzi meg, továbbra is végtelenül színtelen hangon. Közben a kocsisuk, ki időközben visszamászott a szekérre, úgy dönt, hogy pipára gyújtva szemléli tovább az eseményeket.*
-Ezek itt választhattak húsz esztendő bányamunka vagy öt év arénaharc között. Ha nem felelnek meg, visszavisszük őket a következő karavánnal, hogy dolgozhassanak.
*Ad rövid magyarázatot a két fogoly ittlétére, majd a gyakorlófegyverek felé biccent. Ezek nem oly fajták, mint amik Artheniorban voltak használatosak. Míg utóbbi városban főleg fakardokkal gyakorlatoztak, ezek itt kicsorbított, tompa pengék és vaspajzsok. Oda lehet velük sózni rendesen, ám vágni aligha.*
-Van kérdés?
*Néz jelentőségteljesen a kettősre. Ha Glorgon hanghordozásából nem is, ebből legalább rájöhetnek, hogy kérdés hangzott el az imént. Zopal és Äral szabadon választhat a megszeppent fiú és a mogorva ork közül, ha akar, ahogy azt is eldönthetik, kívánnak-e a tompa kard mellé pajzsot kezükbe.*
//Béklyók//
-Hóó-hó!
*Kiáltja a lócán ülő sötételf a prüszkölő lónak, miközben visszafogja az eddigi igen csak iramos tempót. A város határán kívül járnak már, a kövekkel kirakott kereskedelmi út itt pedig igen csak hézagos, könnyen törhet a kerék, ha figyelmetlen a kocsis.
A kőépületeket felváltják a földek s mezők, majd hamarosan fák árnyékos lombjai alatt találhatják magukat. Na nem oly sűrű erdőben, mint Erdőmélye vagy a Kikötő előtt húzódó rengeteg, de határozottan fák között.*
-Nem Pirtianesben nőttem fel.
*Feleli a kocsis kurtán, Äralnak ezúttal nincs szerencséje. Mint ahogy az általában lenni szokott a nagyobb városokban, Pirtianesben is nagy becsben tartják a régi családneveket, talán a fiatal sötételfnek is lesz esélye többet tudni, ha a megfelelő személyeket kérdezi.
Zopal kérdésére idétlen vigyor terül szét a zsoldos arcán, majd vállat von.*
-Megmondod, alkalmasak-e a harcra vagy sem. Akárki nem léphet be a Nagy Arénákba.
*Hogy a vigyorgás forrása mi, azt már nem fejti ki. Többek között azért sem, mert nem messze tőlük két, élénklila sátor sejlik fel az út szélén. Útjuk még mindig fák övezik, alighanem az aprócska erdőség szívében járhatnak. A hevenyészett sátortábor előtt két fémketrec kapott helyet, benne egy-egy alakkal. Közelebbről már látszik, az egyikben egy ember pislog feléjük kíváncsian, a hirtelenszőke fiú alig lehet több húsznál. A másik ketrecben egy igen csak mogorva ork bámul rájuk ültéből, vaskos ujjai szórakozottan dobolnak a ketrec padlóján.*
-Megérkeztünk.
*Jelenti be a zsoldosból vedlett kocsis, majd megállítja a kordét. Lekászálódik a lócáról, majd körbetekintve a táborban elindul az egyik sátor felé, hogy rövidesen egy jókora vizeskannával térjen vissza, amiből alighanem az igen csak kimerült lovat kívánja megitatni.
A közelebbi sátorból eközben egy szikár sötételf bújik elő, alighanem azért, hogy fogadja őket.*
-Üdv. Én Glorgon vagyok. Már vártunk rátok.
*Glorgonról azonnal megállapítható, hogy vontatott beszédstílusa tökéletes összhangot alkot kifejezéstelen ábrázatával. Erős, férfias vonásaival és hosszú, finom szálú hajával alighanem a sötételf leányok kedvence lehetne, de képe mintha viaszból lenne, egy csepp érzelem, annyi sem mutatkozik rajta beszéd közben.*
-Ő ott Trob. Ketten őrizzük ezeket.
*Mutat hüvelykujjával a háta mögé egy jókora, barna zsák irányába. Ha hőseink jól szemügyre veszik a Trobként említett zsákot, észrevehetik, hogy amaz hortyog. Tekintve, hogy a vászonzsákok még a legszélsőségesebb esetekben is csak nagyon ritkán képesek ily tüneteket produkálni, rá kell jöjjenek, hogy a szóban forgó zsák valójában egy termetes, igen csak jó húsban lévő orkfajzat.*
-Ivott.
*Válaszolja meg Glorgon a fel nem tett kérdést, majd végigméri a kettőst.*
-Nem néztek ki kiképzőknek.
*Jegyzi meg, továbbra is végtelenül színtelen hangon. Közben a kocsisuk, ki időközben visszamászott a szekérre, úgy dönt, hogy pipára gyújtva szemléli tovább az eseményeket.*
-Ezek itt választhattak húsz esztendő bányamunka vagy öt év arénaharc között. Ha nem felelnek meg, visszavisszük őket a következő karavánnal, hogy dolgozhassanak.
*Ad rövid magyarázatot a két fogoly ittlétére, majd a gyakorlófegyverek felé biccent. Ezek nem oly fajták, mint amik Artheniorban voltak használatosak. Míg utóbbi városban főleg fakardokkal gyakorlatoztak, ezek itt kicsorbított, tompa pengék és vaspajzsok. Oda lehet velük sózni rendesen, ám vágni aligha.*
-Van kérdés?
*Néz jelentőségteljesen a kettősre. Ha Glorgon hanghordozásából nem is, ebből legalább rájöhetnek, hogy kérdés hangzott el az imént. Zopal és Äral szabadon választhat a megszeppent fiú és a mogorva ork közül, ha akar, ahogy azt is eldönthetik, kívánnak-e a tompa kard mellé pajzsot kezükbe.*
5127. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-07 07:22:50
Üzenet elküldve: 2019-09-07 07:22:50
ÚJ
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a városba//
*A hajnal lassan reggelre vált, a reggel pedig délelőttre. A napfény beteríti Arthenior látképét, mire a tündér, ezután a hosszú és megpróbáltatásokkal kaland után viszont látja a Levegő Városát. Mërulon önkéntelenül is felnevet. Boldogság járja át, hogy újra ott lehet, amit otthonának nevez. Borson és Nyxán is látszik, hogy hasonló érzéseket táplálnak a szituáció iránt. Itt már nem vágtázik, lassan kopognak a ló patái a városba vezető úton. Ha tépett és véres ruhával is, szörnyű kinézettel, de élve jutottak vissza. Nimeril jár az eszében, kíváncsi, hogy a félvérnek mire kellett a Sárkányfog. De most másra kell koncentrálnia: meg kell találnia Fäenrot aztán felkészülni Holdvég visszafoglalására.*
*A hajnal lassan reggelre vált, a reggel pedig délelőttre. A napfény beteríti Arthenior látképét, mire a tündér, ezután a hosszú és megpróbáltatásokkal kaland után viszont látja a Levegő Városát. Mërulon önkéntelenül is felnevet. Boldogság járja át, hogy újra ott lehet, amit otthonának nevez. Borson és Nyxán is látszik, hogy hasonló érzéseket táplálnak a szituáció iránt. Itt már nem vágtázik, lassan kopognak a ló patái a városba vezető úton. Ha tépett és véres ruhával is, szörnyű kinézettel, de élve jutottak vissza. Nimeril jár az eszében, kíváncsi, hogy a félvérnek mire kellett a Sárkányfog. De most másra kell koncentrálnia: meg kell találnia Fäenrot aztán felkészülni Holdvég visszafoglalására.*
5126. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-06 23:46:17
Üzenet elküldve: 2019-09-06 23:46:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Égető Probléma//
*Mivel az őrségtől kölcsönvett lóháton halad, gyorsan eszi az utat a négy pata, nem nagyon kell aggódnia, hogy lemaradna valami fontosról. No meg ha bárki utána kérdezne, biztosan látták a városban erre jönni. Ha nem hazudtak neki, északra halad a várostól, egész szép itt a táj, nem olyan zsúfolt, mint bent Artheniorban. Néhol egy-egy fegyveres őrjáratot is lát, azoknak biccent, amolyan bajtársiasan, hisz szegről-végről mégiscsak hasonlóak. Meg persze a gazdáknak is jó munkát, jó egészséget kér Eeyrtől, majd szépen kellemes tempóban halad tovább.*
*Mivel az őrségtől kölcsönvett lóháton halad, gyorsan eszi az utat a négy pata, nem nagyon kell aggódnia, hogy lemaradna valami fontosról. No meg ha bárki utána kérdezne, biztosan látták a városban erre jönni. Ha nem hazudtak neki, északra halad a várostól, egész szép itt a táj, nem olyan zsúfolt, mint bent Artheniorban. Néhol egy-egy fegyveres őrjáratot is lát, azoknak biccent, amolyan bajtársiasan, hisz szegről-végről mégiscsak hasonlóak. Meg persze a gazdáknak is jó munkát, jó egészséget kér Eeyrtől, majd szépen kellemes tempóban halad tovább.*
5125. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-06 21:23:44
Üzenet elküldve: 2019-09-06 21:23:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan//
//Zárás//
*Az ember hisztizni kezd, ami nem tetszik Madvaaricknek. Egyszerűen vállat von, majd elköszön.*
-Tégy, ahogy akarsz! További szép estét! *Azzal elveszik a sűrű árnyak közt. Nincs messze az ingoványtól és nem is igazán szeretne egy ilyen viselkedésű inast találni. Úgy van vele, hogy majd keres valami jómadarat a Kikötőben. Addig is, vígan jár majd az est utáni, fekete erdőben, ahol csak a természet hétköznapi zajait kell hallgatni, s csak magára figyelni. Azt csinálhatja, ami a méregkeverésen kívül kikapcsolja. Sétálgat.*
//Zárás//
*Az ember hisztizni kezd, ami nem tetszik Madvaaricknek. Egyszerűen vállat von, majd elköszön.*
-Tégy, ahogy akarsz! További szép estét! *Azzal elveszik a sűrű árnyak közt. Nincs messze az ingoványtól és nem is igazán szeretne egy ilyen viselkedésű inast találni. Úgy van vele, hogy majd keres valami jómadarat a Kikötőben. Addig is, vígan jár majd az est utáni, fekete erdőben, ahol csak a természet hétköznapi zajait kell hallgatni, s csak magára figyelni. Azt csinálhatja, ami a méregkeverésen kívül kikapcsolja. Sétálgat.*
5124. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-06 19:52:17
Üzenet elküldve: 2019-09-06 19:52:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan//
*Akármennyire veszi viccesre az eddigieket, egy cseppet kezdi feldühíteni a sötételf lekezelő modora. Most éppen csendben hallgatja, de valami nem tiszta számára. Figyel és halad, de miért kifele Artheniorból? Még csak most érkezett. Csendesen hümmög csak míg a mélységi a mondandói végére ér. De akármennyire is fenséges az ajánlat, nem akaródzik neki. Sokkalta komolyabb feladatot akar, mint egy egyszerű inas. Ráadásul olyan alkalmazásában aki lekezeli. Eddigi életét és pontosan ilyen körülmények között élte, lekezelő, parancsolgató módon. Ventin Wulford nem megy bele még egyszer ilyen életbe. Úgyhogy hirtelenjében megtorpan, megvárja míg társa ezt észreveszi és reagál.*
-Nézd, sötétbőrű barátocskám! Nagylelkű ajánlat, de nem fogadhatom el. Én nem inasnak jöttem ide, sokkal fontosabb feladatot akarok! Valami olyat amitől azt érezhetem hogy végre van célja az életemnek. Történtek a múltamban olyan dolgok, amik miatt vezekelni akarok. Ha egyszer, hajlandó leszel egy kicsit másképpen állni hozzám, talán elmesélem. De most, sötételf uram én nem megyek veled tovább.
*Ha nem szakítják félbe, halovány mosollyal az arcán fordít hátat s indul vissza a város felé.*
*Akármennyire veszi viccesre az eddigieket, egy cseppet kezdi feldühíteni a sötételf lekezelő modora. Most éppen csendben hallgatja, de valami nem tiszta számára. Figyel és halad, de miért kifele Artheniorból? Még csak most érkezett. Csendesen hümmög csak míg a mélységi a mondandói végére ér. De akármennyire is fenséges az ajánlat, nem akaródzik neki. Sokkalta komolyabb feladatot akar, mint egy egyszerű inas. Ráadásul olyan alkalmazásában aki lekezeli. Eddigi életét és pontosan ilyen körülmények között élte, lekezelő, parancsolgató módon. Ventin Wulford nem megy bele még egyszer ilyen életbe. Úgyhogy hirtelenjében megtorpan, megvárja míg társa ezt észreveszi és reagál.*
-Nézd, sötétbőrű barátocskám! Nagylelkű ajánlat, de nem fogadhatom el. Én nem inasnak jöttem ide, sokkal fontosabb feladatot akarok! Valami olyat amitől azt érezhetem hogy végre van célja az életemnek. Történtek a múltamban olyan dolgok, amik miatt vezekelni akarok. Ha egyszer, hajlandó leszel egy kicsit másképpen állni hozzám, talán elmesélem. De most, sötételf uram én nem megyek veled tovább.
*Ha nem szakítják félbe, halovány mosollyal az arcán fordít hátat s indul vissza a város felé.*
5123. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-06 19:36:15
Üzenet elküldve: 2019-09-06 19:36:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan//
*Tovább mennek, s nem nagyon törődik a fiúval. Lesz rá gondja később is, ha rendesen elbánt vele. Kérdezősködik, bemutatkozik, bár ez inkább idegesíti a mélységit, mint tetszene neki.*
-Örülök a szerencsének. *Böki ki. Semmi kedve nincsen bármennyi információt megosztani a másikkal, főként nem ilyen alkonyi órákban. ~ Ki tudja, hogy milyen képzett harcos. ~ A sötétben előnye van, jobban lát az embernél. ~ Tökéletes fajának jelzője: átlagos, semmiben sem jó. ~ Ez cseppet kuncogásra bírja. Kiérnek a városból, egészen az erdőben vannak már. Az árnyak rájuk borulnak, az este itt valamennyivel tömöttebb, mint a városban. Alig hallani némi neszt a város közeli rengetegben, kivéve a tücskök szűnni nem akaró ciripelését és a baglyok huhogását. Madvaarick kedveli az ehhez hasonló éjszakákat és hangulatot. Úgy dönt, talán most mond valamit. ~ Azért teljesen szó nélkül mégsem rángathatom bele a semmibe. ~ Azzal meg sem állva, közli.*
-A kikötői erdőségbe megyünk. Megmutatom a házamat. Inasra lesz szükségem, persze fizetek is érte. A továbbiakat majd megtárgyaljuk. *Egy segédhez illő fizetést fog a fiúnak kiosztani, persze védelmj járulékkal. Ha rendesen kalkulál, akkor az napi olyan 20 aranyat jelent. Bolond lenne elutasítani őt. Ezt elmondja neki.*
-Ha jól számolok; napi 20 aranyat adnék neked. Ha így is vállalod, de tényleg mindenben követsz, s mindenben támogatsz, csak akkor maradj. *Tájékoztatja, majd halad tovább.*
*Tovább mennek, s nem nagyon törődik a fiúval. Lesz rá gondja később is, ha rendesen elbánt vele. Kérdezősködik, bemutatkozik, bár ez inkább idegesíti a mélységit, mint tetszene neki.*
-Örülök a szerencsének. *Böki ki. Semmi kedve nincsen bármennyi információt megosztani a másikkal, főként nem ilyen alkonyi órákban. ~ Ki tudja, hogy milyen képzett harcos. ~ A sötétben előnye van, jobban lát az embernél. ~ Tökéletes fajának jelzője: átlagos, semmiben sem jó. ~ Ez cseppet kuncogásra bírja. Kiérnek a városból, egészen az erdőben vannak már. Az árnyak rájuk borulnak, az este itt valamennyivel tömöttebb, mint a városban. Alig hallani némi neszt a város közeli rengetegben, kivéve a tücskök szűnni nem akaró ciripelését és a baglyok huhogását. Madvaarick kedveli az ehhez hasonló éjszakákat és hangulatot. Úgy dönt, talán most mond valamit. ~ Azért teljesen szó nélkül mégsem rángathatom bele a semmibe. ~ Azzal meg sem állva, közli.*
-A kikötői erdőségbe megyünk. Megmutatom a házamat. Inasra lesz szükségem, persze fizetek is érte. A továbbiakat majd megtárgyaljuk. *Egy segédhez illő fizetést fog a fiúnak kiosztani, persze védelmj járulékkal. Ha rendesen kalkulál, akkor az napi olyan 20 aranyat jelent. Bolond lenne elutasítani őt. Ezt elmondja neki.*
-Ha jól számolok; napi 20 aranyat adnék neked. Ha így is vállalod, de tényleg mindenben követsz, s mindenben támogatsz, csak akkor maradj. *Tájékoztatja, majd halad tovább.*
5122. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-03 22:01:48
Üzenet elküldve: 2019-09-03 22:01:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Egy régi barátság//
*Az út kicsit döcögős, de most sokkal jobban igyekeznek, mint mikor legutóbb csak erre évődtek. Persze akkor Viel nem kis meglepetésére egy irbisz bukkant fel a semmiből, és ijesztette meg őket. Nagyon reménykedik benne, hogy bármennyire is az ő vidékére igyekszik, azért Xauzurt most is kordában tartják, és nem esik bántódása.*
~ Biztosan Pycta sem szeretné, ha a vendégeit rendszeresen felfalnák. ~ *Véli teljesen jogosan, de még így sem igazán tudja meggyőzni magát, hogy ne izguljon kicsit. A találkozástól, attól, hogy láthatja a különleges várost, na meg egy egészen csöppet a félelemtől. Lassan elérnek ahhoz a réthez, ahol először találkoztak Pyctával, és Viel abba az irányba fordítja Árnyékot, amerre a férfi eltűnt a rengetegben.*
- Aztán óvatosan! *Mondja neki, meglapogatva a nyakát. A melegben Árnyék csak fojtott lihegéssel válaszol neki, s már mennek is tovább, tovább, a nagy találkozás reményében.*
*Az út kicsit döcögős, de most sokkal jobban igyekeznek, mint mikor legutóbb csak erre évődtek. Persze akkor Viel nem kis meglepetésére egy irbisz bukkant fel a semmiből, és ijesztette meg őket. Nagyon reménykedik benne, hogy bármennyire is az ő vidékére igyekszik, azért Xauzurt most is kordában tartják, és nem esik bántódása.*
~ Biztosan Pycta sem szeretné, ha a vendégeit rendszeresen felfalnák. ~ *Véli teljesen jogosan, de még így sem igazán tudja meggyőzni magát, hogy ne izguljon kicsit. A találkozástól, attól, hogy láthatja a különleges várost, na meg egy egészen csöppet a félelemtől. Lassan elérnek ahhoz a réthez, ahol először találkoztak Pyctával, és Viel abba az irányba fordítja Árnyékot, amerre a férfi eltűnt a rengetegben.*
- Aztán óvatosan! *Mondja neki, meglapogatva a nyakát. A melegben Árnyék csak fojtott lihegéssel válaszol neki, s már mennek is tovább, tovább, a nagy találkozás reményében.*
5121. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-31 12:32:22
Üzenet elküldve: 2019-08-31 12:32:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Futás délre//
*A fáradt elf és a kitartó kutya egy új helyszínre ér. A talaj még nyirkos egy kicsit, de meg sem közelíti az ingovány mocsarasságát. Juhar boldogan csóválja farkát a sápatag menekült mellett. Maga Gwaandril kezd örömmel feltöltődni: már látja a város sziluettjét. Izgatottak léptei, igen sietősek. Most már minden erejével azon van, hogy a városba érve egy fogadót találjon. Elképzeli a puha párnát és a takarót, esetleg egy forró italt a maradék nyúlhús és holdsajt mellé. Reméli, Arthenior olyan otthonos maradt a lázadás után is, mint amiket hallott róla a vándoroktól. Az út lassan egy kövezett helybe torkollik: valószínűleg a főtér az.*
//Futás délre//
*A fáradt elf és a kitartó kutya egy új helyszínre ér. A talaj még nyirkos egy kicsit, de meg sem közelíti az ingovány mocsarasságát. Juhar boldogan csóválja farkát a sápatag menekült mellett. Maga Gwaandril kezd örömmel feltöltődni: már látja a város sziluettjét. Izgatottak léptei, igen sietősek. Most már minden erejével azon van, hogy a városba érve egy fogadót találjon. Elképzeli a puha párnát és a takarót, esetleg egy forró italt a maradék nyúlhús és holdsajt mellé. Reméli, Arthenior olyan otthonos maradt a lázadás után is, mint amiket hallott róla a vándoroktól. Az út lassan egy kövezett helybe torkollik: valószínűleg a főtér az.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389