Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 259 (5161. - 5180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5180. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-08 09:16:36
Üzenet elküldve: 2019-10-08 09:16:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Büdös, lápos, mocsaras ingoványon vezényeli Mogrim póniját. Nem találta meg a gnómot a mágustoronyban és ez elég aggasztó. MilOchassban hátha megtalálták, talán csak ott elkóborolt. Minél több idő telik el annál jobban hiányzik fiatal barátja, akit szinte fiává fogadott, sőt meg is tette.*
~Jaj fijjam Momgrim mi lesz így velem?~
*Az öreg szeret siránkozni és ezt ki is adja magából útközben. Nem hallja senki így a kemény jellemét most leeresztheti. Csak Mogrim pónija hallhatja mély sóhajtásait, de a jószág megbízható így megtartja a titkait. Rátereli a lócsökevényt az Artheniori útra és onnan kanyarodik az ezer levél otthonába.*
~Jaj fijjam Momgrim mi lesz így velem?~
*Az öreg szeret siránkozni és ezt ki is adja magából útközben. Nem hallja senki így a kemény jellemét most leeresztheti. Csak Mogrim pónija hallhatja mély sóhajtásait, de a jószág megbízható így megtartja a titkait. Rátereli a lócsökevényt az Artheniori útra és onnan kanyarodik az ezer levél otthonába.*
5179. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-07 15:02:06
Üzenet elküldve: 2019-10-07 15:02:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
*Úgy látszik, hogy ébredezik a férfi. Nem kell soká várnia, hogy kiderüljön miféle pasas is ez. ~Na, ez is egy tipikus paraszt. Az agya helyén is egy farok van. Ki gondolta volna?~ Halványan fejêt csóválta, mielőtt a dárdáját a földre tennê, legalábbis a tompa végét, így a hegyes felfelé áll a levegôbe.*
-Jó reggelt kicsi rigó.
*Mondja gúnyos mosollyal.*
-Talán némi magyarázatot, ahogy a drága barátném is mondja.
*Tudja, hogy most találkoztak elôször, ezért pofátlanul fogalmaz, reméli, hogy nem sértődik meg a másik.*
-Tényleg megehetnek ám a vadak. Ne legyél túl szerény szállást kérni legközelebb, vagy mássz fel egy fára. Tudod. Éhes disznó makkal álmodik.
*Nem tudja tovább nevetés nélkül bírni a saját szarkazmusát, és nem is szándékozik magában tartani.*
-Na gyere, állj fel.
*Nyújtja neki a szabad kezét, s ha a férfi nem rest elfogadni a segítséget, úgy talpra állítja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
*Úgy látszik, hogy ébredezik a férfi. Nem kell soká várnia, hogy kiderüljön miféle pasas is ez. ~Na, ez is egy tipikus paraszt. Az agya helyén is egy farok van. Ki gondolta volna?~ Halványan fejêt csóválta, mielőtt a dárdáját a földre tennê, legalábbis a tompa végét, így a hegyes felfelé áll a levegôbe.*
-Jó reggelt kicsi rigó.
*Mondja gúnyos mosollyal.*
-Talán némi magyarázatot, ahogy a drága barátném is mondja.
*Tudja, hogy most találkoztak elôször, ezért pofátlanul fogalmaz, reméli, hogy nem sértődik meg a másik.*
-Tényleg megehetnek ám a vadak. Ne legyél túl szerény szállást kérni legközelebb, vagy mássz fel egy fára. Tudod. Éhes disznó makkal álmodik.
*Nem tudja tovább nevetés nélkül bírni a saját szarkazmusát, és nem is szándékozik magában tartani.*
-Na gyere, állj fel.
*Nyújtja neki a szabad kezét, s ha a férfi nem rest elfogadni a segítséget, úgy talpra állítja.*
5178. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-07 13:37:01
Üzenet elküldve: 2019-10-07 13:37:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A hazaút//
*A nap már igencsak az ég közepe felé jár, amikor Graril a közeli erdőbe leül egy kőre, hogy kinyújtóztassa a tagjait.*
~Átkozottul hosszú út ez, de nincs mit tenni.~*-ha az embernek nincs egy lova, de még csak egy szamara sem akkor marad a gyaloglás.*
~Estére talán már otthon leszek. Az első dolgom az lesz, hogy jól bevacsorázom, utána alszok egy jót az ágyamba, és remélem, hogy lesz valami komolyabb munkám is.~*
Bár nem kenyere az erőszak mégis örülne annak, ha a kardja nem rozsdálna el a hüvelyében, hanem használhatná is.*
~Egy kis gyakorlatozás nem ártana, ki tudja, lehet valaki a bajtársak közül szívesen gyakorolna velem.~*-gondolja magában, majd felpattan a kőröl és indul is tovább az úti célja felé.*
*A nap már igencsak az ég közepe felé jár, amikor Graril a közeli erdőbe leül egy kőre, hogy kinyújtóztassa a tagjait.*
~Átkozottul hosszú út ez, de nincs mit tenni.~*-ha az embernek nincs egy lova, de még csak egy szamara sem akkor marad a gyaloglás.*
~Estére talán már otthon leszek. Az első dolgom az lesz, hogy jól bevacsorázom, utána alszok egy jót az ágyamba, és remélem, hogy lesz valami komolyabb munkám is.~*
Bár nem kenyere az erőszak mégis örülne annak, ha a kardja nem rozsdálna el a hüvelyében, hanem használhatná is.*
~Egy kis gyakorlatozás nem ártana, ki tudja, lehet valaki a bajtársak közül szívesen gyakorolna velem.~*-gondolja magában, majd felpattan a kőröl és indul is tovább az úti célja felé.*
5177. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-05 18:35:31
Üzenet elküldve: 2019-10-05 18:35:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
*Miközben a férfit nézi egy ismeretlen alak köszön neki.*
-Jó napot. Gondolom alszik.
*A nő magas, bár ez mint tündérnek nem szokatlan. A harci festések alapján arra gondol, hogy biztos egy tapasztalt harcos. A férfi nem rémült meg a lándzsás nőtől, még akkor sem amikor mindkét szemét kinyitotta. Ő maga nem félelmetes, de azért a másik nő az.*
-Jó napot uram. A nevem Zizdalriaz. A hölgyet nem tudom, hogy hívják, mi is csak most találkoztunk. Esetleg megmondaná a nevét, és hogy mi járatban van itt az út szélén szunyókálva, miközben a város itt van pár méterre?
*Miközben a férfit nézi egy ismeretlen alak köszön neki.*
-Jó napot. Gondolom alszik.
*A nő magas, bár ez mint tündérnek nem szokatlan. A harci festések alapján arra gondol, hogy biztos egy tapasztalt harcos. A férfi nem rémült meg a lándzsás nőtől, még akkor sem amikor mindkét szemét kinyitotta. Ő maga nem félelmetes, de azért a másik nő az.*
-Jó napot uram. A nevem Zizdalriaz. A hölgyet nem tudom, hogy hívják, mi is csak most találkoztunk. Esetleg megmondaná a nevét, és hogy mi járatban van itt az út szélén szunyókálva, miközben a város itt van pár méterre?
5176. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-05 11:55:40
Üzenet elküldve: 2019-10-05 11:55:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor cseppen a sötét, s tócsába gyűlik a falon... csak egy árnyék, nem más//
*Roth arra ébred, hogy kialvatlan, inkább fáradtabb, mint volt előző nap. Kissé didereg, hiszen az éjszakák már hosszabbodnak, hűvösödnek az éjjelek és ez azt jelenti, hogy itt van már a színek hava. Ahogy körbenéz, a távolban lát elvétve lombhullató fákat, amelyek már egyre több színben pompáznak.
Kissé megdermedt végtagjait megmozgatja, hogy elmúljék a didergés, majd maga elé mered és mint egy sötét árnyék, valami a tudatára telepszik.
Az éjszakája nem volt megnyugtató, hiszen álmok, sötét álmok gyötörték meg, szinte váratlanul, minden ok nélkül. Elméjében villanásszerű emlékfoszlányok jelentkeznek.
~Éjszaka van. De valahonnan fény világít. Agyagfal. Egy ház fala. Idegen lüktetés, félelem. Valaki nehezen lélegzik. Lehet én vagyok. De mégsem. Csuhába bújtatott kar nyúl a fal felé. A kezében nincs semmi. De valamit felír a falra. XU. XU A. Vagy valami ilyesmi.~
Emlékezése terhesnek tűnik önmagának, már mocorogna, de nem bír, mintha valami a földhöz cövekelné. Hirtelen meredéséből feleszmél, amikor egy éles hangú madár, csivitelve elviharzik felette és tudatosodik benne, hogy korog a gyomra. Emlékeit most félretolja tudatából, de nem tud szabadulni attól a szinte irtózatos érzéstől, amit az álmában érzett.*
-Arthenior nincs messze. A fogadóban rendezhetem gondolataimat.
*Azzal elindul a város felé, maga mögött hagyva Mil'OChass épülő telepét. Ismét megmozgatja végtagjait és egész testét, bár semmi szükség nincs erre, ha csak azért, hogy lerázza magáról az éjszaka sötétjét. Jobb tenyerével végig simít arcán, homlokától az állkapcsáig és mély lélegzetet véve bandukol tovább az úton Arthenior felé.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.05 12:01:21
*Roth arra ébred, hogy kialvatlan, inkább fáradtabb, mint volt előző nap. Kissé didereg, hiszen az éjszakák már hosszabbodnak, hűvösödnek az éjjelek és ez azt jelenti, hogy itt van már a színek hava. Ahogy körbenéz, a távolban lát elvétve lombhullató fákat, amelyek már egyre több színben pompáznak.
Kissé megdermedt végtagjait megmozgatja, hogy elmúljék a didergés, majd maga elé mered és mint egy sötét árnyék, valami a tudatára telepszik.
Az éjszakája nem volt megnyugtató, hiszen álmok, sötét álmok gyötörték meg, szinte váratlanul, minden ok nélkül. Elméjében villanásszerű emlékfoszlányok jelentkeznek.
~Éjszaka van. De valahonnan fény világít. Agyagfal. Egy ház fala. Idegen lüktetés, félelem. Valaki nehezen lélegzik. Lehet én vagyok. De mégsem. Csuhába bújtatott kar nyúl a fal felé. A kezében nincs semmi. De valamit felír a falra. XU. XU A. Vagy valami ilyesmi.~
Emlékezése terhesnek tűnik önmagának, már mocorogna, de nem bír, mintha valami a földhöz cövekelné. Hirtelen meredéséből feleszmél, amikor egy éles hangú madár, csivitelve elviharzik felette és tudatosodik benne, hogy korog a gyomra. Emlékeit most félretolja tudatából, de nem tud szabadulni attól a szinte irtózatos érzéstől, amit az álmában érzett.*
-Arthenior nincs messze. A fogadóban rendezhetem gondolataimat.
*Azzal elindul a város felé, maga mögött hagyva Mil'OChass épülő telepét. Ismét megmozgatja végtagjait és egész testét, bár semmi szükség nincs erre, ha csak azért, hogy lerázza magáról az éjszaka sötétjét. Jobb tenyerével végig simít arcán, homlokától az állkapcsáig és mély lélegzetet véve bandukol tovább az úton Arthenior felé.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.05 12:01:21
5175. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-05 11:46:19
Üzenet elküldve: 2019-10-05 11:46:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Sayqueves birtok//
//Mégse búcsú//
- Nem? Én ennyivel könnyen elvagyok egy napig is. Holnapig szerintem egy falat sem fér belém.
*Cseppet sem veszi zokon, hogy Learon kiszolgálja magát, és egyszerűen elemeli Lynácska tányérjáról a maradékot. Sőt, kifejezetten örül, hogy nem vész kárba egy falat sem. Gondolkodik is, hogy ilyen célból lehet jó lenne egy kutyus, vagy egy disznó a ház tájékán. Szívesen foglalkozna velük. Csirkéket és kacsákat mindenesetre mindenképpen szeretne, de mindezek csak később lesznek, majd miután kitanulta az orvoslás, és a mágia fortélyait.*
- Én sem. Legalább nem vész kárba.
*Mosolyogva biccent a férfinak, miközben türelmesen várja, hogy befejezze az evést, közben persze lábait lógatja elfoglaltság gyanánt.*
- Örülök neki. Meg annak is, ha ízlett. Máris nyugodtabb vagyok, hogy nem mész el éhesen, és szomjasan, Learon bácsi.
*A kérdésre, hogy most mi lesz, csak nagyokat pislog. Pár pillanat után végül megérti, hogy Learon mire céloz. Közben ő is feláll az asztaltól, és hanyagul, csak úgy septében összepakolja az asztalra hordott holmikat.*
- Szerintem hagyom, hogy még erősödjön. De mit szólnál, ha adnál neki nevet? Olyasmit mint a Fachuta, nekem az nagyon tetszik.
*Betolja maga után a székét, de egyelőre nem kezd el pakolni, mert illő módon el akar köszönni Learontól.*
- Akkor majd írok neked levelet, és remélem hamarosan viszont látlak téged. Kikísérjelek, Learon bácsi?
//Mégse búcsú//
- Nem? Én ennyivel könnyen elvagyok egy napig is. Holnapig szerintem egy falat sem fér belém.
*Cseppet sem veszi zokon, hogy Learon kiszolgálja magát, és egyszerűen elemeli Lynácska tányérjáról a maradékot. Sőt, kifejezetten örül, hogy nem vész kárba egy falat sem. Gondolkodik is, hogy ilyen célból lehet jó lenne egy kutyus, vagy egy disznó a ház tájékán. Szívesen foglalkozna velük. Csirkéket és kacsákat mindenesetre mindenképpen szeretne, de mindezek csak később lesznek, majd miután kitanulta az orvoslás, és a mágia fortélyait.*
- Én sem. Legalább nem vész kárba.
*Mosolyogva biccent a férfinak, miközben türelmesen várja, hogy befejezze az evést, közben persze lábait lógatja elfoglaltság gyanánt.*
- Örülök neki. Meg annak is, ha ízlett. Máris nyugodtabb vagyok, hogy nem mész el éhesen, és szomjasan, Learon bácsi.
*A kérdésre, hogy most mi lesz, csak nagyokat pislog. Pár pillanat után végül megérti, hogy Learon mire céloz. Közben ő is feláll az asztaltól, és hanyagul, csak úgy septében összepakolja az asztalra hordott holmikat.*
- Szerintem hagyom, hogy még erősödjön. De mit szólnál, ha adnál neki nevet? Olyasmit mint a Fachuta, nekem az nagyon tetszik.
*Betolja maga után a székét, de egyelőre nem kezd el pakolni, mert illő módon el akar köszönni Learontól.*
- Akkor majd írok neked levelet, és remélem hamarosan viszont látlak téged. Kikísérjelek, Learon bácsi?
5174. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-04 14:38:29
Üzenet elküldve: 2019-10-04 14:38:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
*Orrát egyre jobban izgatja a szokatlan levegő. Talán ha nem lenne tudatában hogy nem sokára messze maga mögött hagyhatja a várost, akkor nem zavarná ennyire a dolog. Legalább talált plusz egy indokot, hogy miért siessen Mil'ochassba. A Bestia kaparássza tiltakozva kaparássza az agya hátsó részét.*
~Vajon érzi, ahogy közeleg a vége? Vagy a sajátomat jelzi?~
5173. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-03 19:09:38
Üzenet elküldve: 2019-10-03 19:09:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
*A napsütés gyorsan mély álomba ringatja. Álmában épp játszik a hangszerén. Szép nyári idő, Arthenior főterén játszik, és épp az ork háborúk idejéről énekel. Elég nagy sikert arat, de nem tudja kiélvezni, mert felkelti egy hangos ordibálás. Lassan nyitja ki egyik szemét, alvó pozícióján egyáltalán nem változtatva.*
-Mi az?
*Mikor meglátja, hogy két nő áll előtte, gyorsan felébred és mosoly szökik az arcára. Ülő helyzetbe húzza fel magát és kezeivel kitámasztja magát.*
-Jó napot hölgyeim. Mit óhajtanak eme szép...khm...akarom mondani szerény bárdtól?
*Most időt szakít arra, hogy gyorsan átvizsgálja a nőket. Az egyik alacsony, zöld ruhában. A másik elég magas, innen lentről nézve talán épp akkora lehet, mint ő maga és festések vannak az arcán, és ami még feltűnő neki az a lándzsa.*
*A napsütés gyorsan mély álomba ringatja. Álmában épp játszik a hangszerén. Szép nyári idő, Arthenior főterén játszik, és épp az ork háborúk idejéről énekel. Elég nagy sikert arat, de nem tudja kiélvezni, mert felkelti egy hangos ordibálás. Lassan nyitja ki egyik szemét, alvó pozícióján egyáltalán nem változtatva.*
-Mi az?
*Mikor meglátja, hogy két nő áll előtte, gyorsan felébred és mosoly szökik az arcára. Ülő helyzetbe húzza fel magát és kezeivel kitámasztja magát.*
-Jó napot hölgyeim. Mit óhajtanak eme szép...khm...akarom mondani szerény bárdtól?
*Most időt szakít arra, hogy gyorsan átvizsgálja a nőket. Az egyik alacsony, zöld ruhában. A másik elég magas, innen lentről nézve talán épp akkora lehet, mint ő maga és festések vannak az arcán, és ami még feltűnő neki az a lándzsa.*
5172. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-03 11:42:37
Üzenet elküldve: 2019-10-03 11:42:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
*Szinte kocogva halad előre, dárdáját markában szorítva, azzal is lendületet adva saját magának. Nem telik el sok idő, hogy megpillantson egy aprócska lányt, ahogy kíváncsian egy fêrfi felé magasodva bámészkodó. ~Tán szerelmesek? Fiatalság.~ Gondolja, miközben lassít léptein, és sétává alakul az erőltetett menet. Nem tudja, hogy tényleg együtt vannak-e, vagy csak valami egészen más dolog van a háttérben, így oda sétál a kettőshöz.*
-'Napot. Ez él még?
*Kérdi a lánytól szemérmetlenül, minden illemtudást mellőzve. Dárdája fa végével meg is bökdösi a férfi testét óvatosan, mindenféle bántó szándék nélkül, s hangosan rákiált.*
-Megesznek a vaddisznók, ember.
*S közben hangos nevetésben tör ki. Ha alszik, és netalán felkelne, biztosan furcsa látványban lehet része, hogy két hölgy áll felette furcsa tekintettel. Legalábbis Dreatrya biztosan.*
*Szinte kocogva halad előre, dárdáját markában szorítva, azzal is lendületet adva saját magának. Nem telik el sok idő, hogy megpillantson egy aprócska lányt, ahogy kíváncsian egy fêrfi felé magasodva bámészkodó. ~Tán szerelmesek? Fiatalság.~ Gondolja, miközben lassít léptein, és sétává alakul az erőltetett menet. Nem tudja, hogy tényleg együtt vannak-e, vagy csak valami egészen más dolog van a háttérben, így oda sétál a kettőshöz.*
-'Napot. Ez él még?
*Kérdi a lánytól szemérmetlenül, minden illemtudást mellőzve. Dárdája fa végével meg is bökdösi a férfi testét óvatosan, mindenféle bántó szándék nélkül, s hangosan rákiált.*
-Megesznek a vaddisznók, ember.
*S közben hangos nevetésben tör ki. Ha alszik, és netalán felkelne, biztosan furcsa látványban lehet része, hogy két hölgy áll felette furcsa tekintettel. Legalábbis Dreatrya biztosan.*
5171. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-03 06:03:28
Üzenet elküldve: 2019-10-03 06:03:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
*Szép napsütéses nap van. A szellő is csak enyhe fuvallatként szeli át a tájat. Lassan sétál az úton Arthenior felé. Az ebéd idő közeledtét már gyomra is érzi, habár a korgás nem hangos, de azért a gyomra kéri az ebédet. Ettől azért még nem rohan a városba. Abban biztos, hogy találni fog egy fogadót ahol ebédelhet, de az árban már nem biztos. A gondolataiba mélyedve sétál a város felé amikor meglát a fűben egy embert. Nem tudja, hogy miért fekszik a fűben, ezért odarohan, hogy megnézze nincs-e baj. Mikor odaér akkor látja, hogy a férfi csak alszik. Jól megnézi, hiszen kellemes külseje van.*
*Szép napsütéses nap van. A szellő is csak enyhe fuvallatként szeli át a tájat. Lassan sétál az úton Arthenior felé. Az ebéd idő közeledtét már gyomra is érzi, habár a korgás nem hangos, de azért a gyomra kéri az ebédet. Ettől azért még nem rohan a városba. Abban biztos, hogy találni fog egy fogadót ahol ebédelhet, de az árban már nem biztos. A gondolataiba mélyedve sétál a város felé amikor meglát a fűben egy embert. Nem tudja, hogy miért fekszik a fűben, ezért odarohan, hogy megnézze nincs-e baj. Mikor odaér akkor látja, hogy a férfi csak alszik. Jól megnézi, hiszen kellemes külseje van.*
5170. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-02 19:23:36
Üzenet elküldve: 2019-10-02 19:23:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
//Nyílt//
*Elhagyja a várost. Táborát nem messze a várostól hozza létre az út szélén. Leteríti köpenyét a fűbe, hogy rá tudjon feküdni. Amint kényelembe helyezte magát, leteszi maga mellé a hangszerét amelynek pántját a vállán hagyja, hogy ne tudják ellopni. Háton fekve, kezeit a feje alá téve, csukott szemmel élvezi a nap kellemes melegét. Az időjárás lassacskán egyre hidegebb lesz, úgyhogy örül ennek a kis melegnek. A nap melege gyorsan elálmosítja.*
//Nyílt//
*Elhagyja a várost. Táborát nem messze a várostól hozza létre az út szélén. Leteríti köpenyét a fűbe, hogy rá tudjon feküdni. Amint kényelembe helyezte magát, leteszi maga mellé a hangszerét amelynek pántját a vállán hagyja, hogy ne tudják ellopni. Háton fekve, kezeit a feje alá téve, csukott szemmel élvezi a nap kellemes melegét. Az időjárás lassacskán egyre hidegebb lesz, úgyhogy örül ennek a kis melegnek. A nap melege gyorsan elálmosítja.*
5169. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-02 13:40:44
Üzenet elküldve: 2019-10-02 13:40:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Milőcsegyházáról pónigolva vegyes saláta gondolatok furkálódnak az agykérge külső peremén.*
~Mindig is mondogatta ez a filú, hogy ha elíri aztat a színtet, akkor egyesűl az erűvel, vagy mi a szesz. Ej Mogrim ha tínyleg megcsinátad, akkor mírges leszek. Utánad megyek az erűbe vagy hova a kányába oszt kirántalak abbúl.~
*Mérges az öreg és nem akarna nyugodni. Szomorú is mer a fiú eltűnt és ez nem vallana az ebadtára. Az erdőben sarkantyúzza a lócsökevényt és meglódul Arthenior felé.*
~Jó kis hely lenne ez a Milőcsegyháza, jó elf meg embernípek lakják. Szükségük van egy pásztorra, mert níha úgy írzem elvesszett báránykák. Terelgetni köll őket valakinek, mer hát fiatalok oszt nincsen tapasztalatuk az íletbe.~
*Mindenki gondja rászakad az öregre és e mán sok neki. Mogrim eltűnik, de a Milőcsegyházi gyülekezetet is össze kellene fogni. Fogadott fia most valahogy jobban foglalkoztatja, mint bármi eddig. Szegény póniló meg van hajtva rendesen.*
- Gyííí csökevíííny gyííháá!
~Mindig is mondogatta ez a filú, hogy ha elíri aztat a színtet, akkor egyesűl az erűvel, vagy mi a szesz. Ej Mogrim ha tínyleg megcsinátad, akkor mírges leszek. Utánad megyek az erűbe vagy hova a kányába oszt kirántalak abbúl.~
*Mérges az öreg és nem akarna nyugodni. Szomorú is mer a fiú eltűnt és ez nem vallana az ebadtára. Az erdőben sarkantyúzza a lócsökevényt és meglódul Arthenior felé.*
~Jó kis hely lenne ez a Milőcsegyháza, jó elf meg embernípek lakják. Szükségük van egy pásztorra, mert níha úgy írzem elvesszett báránykák. Terelgetni köll őket valakinek, mer hát fiatalok oszt nincsen tapasztalatuk az íletbe.~
*Mindenki gondja rászakad az öregre és e mán sok neki. Mogrim eltűnik, de a Milőcsegyházi gyülekezetet is össze kellene fogni. Fogadott fia most valahogy jobban foglalkoztatja, mint bármi eddig. Szegény póniló meg van hajtva rendesen.*
- Gyííí csökevíííny gyííháá!
5168. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-02 08:26:50
Üzenet elküldve: 2019-10-02 08:26:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sayqueves birtok//
//Mégse búcsú//
*Ahogy elnézi Learon a lányt, aki olyan gyorsan eszik, hogy majd megfullad, kicsit magára is emlékezteti még gyermekkorából, amikor még nem tudta, hogy felesleges a kapkodás, hiszen mindennek eljön az ideje egyszer és akkor sokkal jobb lesz, mintha siettették volna. Mosolyogva kortyolgatja a teát és harapja a kenyeret mindaddig amíg Lyna nem végez. Amikor a lány figyelme átterelődik a madárra, a mágus is odanéz.* ~Szerencsés flótás vagy te galamb! Nem mindenkinek adatik meg, hogy ilyen kedves gondozója legyen! De hát mit tudhatod te, hogy milyen a szépség és a kedvesség? Te csak egy madár vagy!~ *Nem mintha ez becsmérlés lenne, de a pásztor szemében a madarak nem túl okos élőlények. Ugyanolyan tiszteletreméltók, de cseppet sem okosak. Nem lehet velük úgy beszélgetni, mint mondjuk egy kecskével vagy egy kutyával.*
-Hát ez nem volt sok! *Neveti el magát a férfi és mivel láthatóan tényleg nem bírja már megenni a maradékot a lányka, Learon egyszerűen elemeli a szelet kenyeret és nekilát.*
-Nem szeretem, ha maradék van az asztalon! *Mosolyog a lányra.*
-Ez ilyen otthonról hozott szokás. *Vonja meg a vállát és gyorsan eltűnik benne a fél szelet kenyér és már az ő tányérja is üres, ahogy a tea is elfogyott.*
-Persze, hogy elég! Bőven elég! *Nem szokott egyszerre ennyit enni. Utoljára, amikor nem pár falatot evett, az Trodd házépítésén volt, de akkor jó meg lett szedve a tányérja a pásztor gulyásával.* ~Szinte olyan jó, mint amit a farkas koma főz! Persze, mit is várjon az ember egy pásztortól, ha nem a legjobb bográcsot?~
-Nos, Lynácska, akkor most mi lesz? *Kel fel az asztaltól a férfi, és láthatóan nem akar tovább zavarni. Nem tudja végül a lányka mire jutott a galamb ügyében, úgyhogy mielőtt távozna, még vár a búcsúszóra, vagy maradásra.*
//Mégse búcsú//
*Ahogy elnézi Learon a lányt, aki olyan gyorsan eszik, hogy majd megfullad, kicsit magára is emlékezteti még gyermekkorából, amikor még nem tudta, hogy felesleges a kapkodás, hiszen mindennek eljön az ideje egyszer és akkor sokkal jobb lesz, mintha siettették volna. Mosolyogva kortyolgatja a teát és harapja a kenyeret mindaddig amíg Lyna nem végez. Amikor a lány figyelme átterelődik a madárra, a mágus is odanéz.* ~Szerencsés flótás vagy te galamb! Nem mindenkinek adatik meg, hogy ilyen kedves gondozója legyen! De hát mit tudhatod te, hogy milyen a szépség és a kedvesség? Te csak egy madár vagy!~ *Nem mintha ez becsmérlés lenne, de a pásztor szemében a madarak nem túl okos élőlények. Ugyanolyan tiszteletreméltók, de cseppet sem okosak. Nem lehet velük úgy beszélgetni, mint mondjuk egy kecskével vagy egy kutyával.*
-Hát ez nem volt sok! *Neveti el magát a férfi és mivel láthatóan tényleg nem bírja már megenni a maradékot a lányka, Learon egyszerűen elemeli a szelet kenyeret és nekilát.*
-Nem szeretem, ha maradék van az asztalon! *Mosolyog a lányra.*
-Ez ilyen otthonról hozott szokás. *Vonja meg a vállát és gyorsan eltűnik benne a fél szelet kenyér és már az ő tányérja is üres, ahogy a tea is elfogyott.*
-Persze, hogy elég! Bőven elég! *Nem szokott egyszerre ennyit enni. Utoljára, amikor nem pár falatot evett, az Trodd házépítésén volt, de akkor jó meg lett szedve a tányérja a pásztor gulyásával.* ~Szinte olyan jó, mint amit a farkas koma főz! Persze, mit is várjon az ember egy pásztortól, ha nem a legjobb bográcsot?~
-Nos, Lynácska, akkor most mi lesz? *Kel fel az asztaltól a férfi, és láthatóan nem akar tovább zavarni. Nem tudja végül a lányka mire jutott a galamb ügyében, úgyhogy mielőtt távozna, még vár a búcsúszóra, vagy maradásra.*
5167. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-01 20:42:41
Üzenet elküldve: 2019-10-01 20:42:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Séta hazafelé//
*Laurentita szemei szinte ragyognak, mikor az utazásról kérdezgeti. Természetesen Fräd erre készséggel felel.*
-Nem sok felé, de az tartalmas volt. *A hajóutakról számol be, amelyeket a wegtoreni partokhoz tartzozó kikötőben, a tengeren és egy-két szigeten élt meg.*
-Főként a hajóval kapcsolatos, sósvízi kalansjaim voltak. *Kicsit felfelé néz, felidézve a szép emlékeket.* Képzeljen el egy gyönyörű naplementét! A vízfelszín aranyos fényben lubickol, ez a kettő szinte egymásba fonódik és feloldódik. Az idilli tükröt csupán a nap kiemelkedő, sárga dombja töri meg, néhány sziget kékesnek ható sziluettje és a rakoncátlan delfinek. Sok szigeten megálltunk, fegyvereket adtunk nekik, luxuscikkekért cserébe. A kereskedelmi vonalaimkat jobban kedveltem a harciasaknál. *Azzal becsukja a szemét és egy nagyot lélegzik be.*
-Még mindig él az emlékeimben a sós levegő finom illata és a sirályok kedves harsogása. Egy tengerész gyakran furulyázott a fedélzeten és ez az egész... *A nő felé fordul és önkéntelenül, egyesek szerint rossz szokásához híven, hasonlítgatni kezd.*
-Legalább olyan csodálatos volt, mint kegyed. Az igéző barna szemek és haj, az ízléses megjelenés. Az ápolt külső és a kedves jellem. Akárcsak maga a víz. Nyugodt és éltető. *Majd észreveszi magát és kínosan leáll, mielőtt bajt okozhatna. Nem szándékozik zavarba hozni a hosszúéletűt, de ez ellen nem tehet. Ekkor azonban egy sokkal szomorúbb történetet mesél el az elf. A lázadásról hallottakra muszáj reagálnia.*
-A lényeg, hogy túlélték! Most már minden rendben van! *Próbálja mosollyal, de megértést sugárzó arccal támogatni a nőt. Egy ház sziluettje tűnik fel a távolban és Laurentitia jelzi, hogy ez bizony az úti cél. Frädricus szája tátva marad.*
-Ez... óriási... *Jelzi egyedüli gondolatait és közeledik a Szarvasliget felé.*
*Laurentita szemei szinte ragyognak, mikor az utazásról kérdezgeti. Természetesen Fräd erre készséggel felel.*
-Nem sok felé, de az tartalmas volt. *A hajóutakról számol be, amelyeket a wegtoreni partokhoz tartzozó kikötőben, a tengeren és egy-két szigeten élt meg.*
-Főként a hajóval kapcsolatos, sósvízi kalansjaim voltak. *Kicsit felfelé néz, felidézve a szép emlékeket.* Képzeljen el egy gyönyörű naplementét! A vízfelszín aranyos fényben lubickol, ez a kettő szinte egymásba fonódik és feloldódik. Az idilli tükröt csupán a nap kiemelkedő, sárga dombja töri meg, néhány sziget kékesnek ható sziluettje és a rakoncátlan delfinek. Sok szigeten megálltunk, fegyvereket adtunk nekik, luxuscikkekért cserébe. A kereskedelmi vonalaimkat jobban kedveltem a harciasaknál. *Azzal becsukja a szemét és egy nagyot lélegzik be.*
-Még mindig él az emlékeimben a sós levegő finom illata és a sirályok kedves harsogása. Egy tengerész gyakran furulyázott a fedélzeten és ez az egész... *A nő felé fordul és önkéntelenül, egyesek szerint rossz szokásához híven, hasonlítgatni kezd.*
-Legalább olyan csodálatos volt, mint kegyed. Az igéző barna szemek és haj, az ízléses megjelenés. Az ápolt külső és a kedves jellem. Akárcsak maga a víz. Nyugodt és éltető. *Majd észreveszi magát és kínosan leáll, mielőtt bajt okozhatna. Nem szándékozik zavarba hozni a hosszúéletűt, de ez ellen nem tehet. Ekkor azonban egy sokkal szomorúbb történetet mesél el az elf. A lázadásról hallottakra muszáj reagálnia.*
-A lényeg, hogy túlélték! Most már minden rendben van! *Próbálja mosollyal, de megértést sugárzó arccal támogatni a nőt. Egy ház sziluettje tűnik fel a távolban és Laurentitia jelzi, hogy ez bizony az úti cél. Frädricus szája tátva marad.*
-Ez... óriási... *Jelzi egyedüli gondolatait és közeledik a Szarvasliget felé.*
5166. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-01 19:21:03
Üzenet elküldve: 2019-10-01 19:21:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Séta hazafelé//
- Ne... nem érdekes. *hebegi zavartan, ahogy igyekszik Frädet biztosítani róla, bár elég sokkoló volt, amit hallott, azért nem zaklatta fel annyira a történet, mint amennyire a férfi gondolhatja. Ennek ellenére nem bánja, hogy másfele terelődik a szó*
- Ó, ezek szerint szeret utazni? Merrefelé járt még? *csillan fel a szeme a gondolatra, hogy valamiféle kíváncsi kalandorral van dolga, hisz ez az egyetlen, amit kicsit hiányol jelenlegi életéből, a világ többi részének megismerése*
- Érdekes város lehet, az biztos... *jegyzi meg tűnődve a Pirtianessel kapcsolatban hallottakról*
- Ugye? *pillant mosolyogva a szökőkútra, mikor a főtérre érnek, örömmel látva, hogy Fräd is legalább annyira élvezi a látványt, mint ő* Nem tudom pontosan, de azt hiszem, valamiféle mágia működteti... *próbál legjobb tudása szerint válaszolni a kérdésre, bár ebben a témában sem mondható igazán szakértőnek. Nem maradhatnak azonban sokáig, hiába a szép környék, lassan kénytelenek maguk mögött hagyni Artheniort*
- Sajnálom, de azt hiszem, ebben nem igazán tudok a segítségére lenni, ugyanis én se itt nőttem fel. Egy közeli kis faluban, Vadászlakon születtem és nevelkedtem, alig pár hónapja jártam először Artheniorban. *ismeri be, hogy bár lenyűgözi a város, valójában igencsak keveset tud róla*
- Hát, ahogy gondolja... *hagyja rá nevetve Frädre a lovaglás kérdését, ő igazán nem akarja erőltetni, ha a férfi ennyire tiltakozik ellene, de az ajánlata természetesen továbbra is áll, ha bármikor meggondolná magát*
- Ez... öhm... kedves. *vörösödik el kissé a bók hallatán. Bár nem ezért említette meg a kúriát, jól esik neki, hogy Fräd ezt gondolja róla*
- Jelen voltam, épp nem sokkal azelőtt érkeztem. *bólint csendesen a lázadás kérdésére* Megrázó volt látni, milyen hamar képes megváltozni minden... az egyik pillanatban még békésen beszélgettünk, a másik pillanatban meg már a pincében bujkáltunk és az életünkért rettegtünk. Nem sokon múlt, hogy végül tényleg ott ne maradjunk, de szerencsére sikerült nagyjából épségben kijutnunk, bár utána is menekülnünk kellett... *idézi fel az eseményeket. Nem könnyű erről beszélnie, legfőképp, mert a megrázó történések annyira összekavarodtak a fejében, hogy nehéz időrendbe tennie őket. Inkább az érzések és a hangulatok maradtak meg benne, amiket sohase szeretne többé átélni, ha csak egy mód van rá*
- Már mindjárt ott vagyunk! *rázza meg magát kissé, ahogy próbál kiszabadulni a múlt emlékeinek bűvköréből* Ott, az az! Látja? *mutat a távolban egy kis sötét foltra, mely ahogy közelebb haladnak hozzá, lassan egy ház formáját kezdi ölteni.*
- Ne... nem érdekes. *hebegi zavartan, ahogy igyekszik Frädet biztosítani róla, bár elég sokkoló volt, amit hallott, azért nem zaklatta fel annyira a történet, mint amennyire a férfi gondolhatja. Ennek ellenére nem bánja, hogy másfele terelődik a szó*
- Ó, ezek szerint szeret utazni? Merrefelé járt még? *csillan fel a szeme a gondolatra, hogy valamiféle kíváncsi kalandorral van dolga, hisz ez az egyetlen, amit kicsit hiányol jelenlegi életéből, a világ többi részének megismerése*
- Érdekes város lehet, az biztos... *jegyzi meg tűnődve a Pirtianessel kapcsolatban hallottakról*
- Ugye? *pillant mosolyogva a szökőkútra, mikor a főtérre érnek, örömmel látva, hogy Fräd is legalább annyira élvezi a látványt, mint ő* Nem tudom pontosan, de azt hiszem, valamiféle mágia működteti... *próbál legjobb tudása szerint válaszolni a kérdésre, bár ebben a témában sem mondható igazán szakértőnek. Nem maradhatnak azonban sokáig, hiába a szép környék, lassan kénytelenek maguk mögött hagyni Artheniort*
- Sajnálom, de azt hiszem, ebben nem igazán tudok a segítségére lenni, ugyanis én se itt nőttem fel. Egy közeli kis faluban, Vadászlakon születtem és nevelkedtem, alig pár hónapja jártam először Artheniorban. *ismeri be, hogy bár lenyűgözi a város, valójában igencsak keveset tud róla*
- Hát, ahogy gondolja... *hagyja rá nevetve Frädre a lovaglás kérdését, ő igazán nem akarja erőltetni, ha a férfi ennyire tiltakozik ellene, de az ajánlata természetesen továbbra is áll, ha bármikor meggondolná magát*
- Ez... öhm... kedves. *vörösödik el kissé a bók hallatán. Bár nem ezért említette meg a kúriát, jól esik neki, hogy Fräd ezt gondolja róla*
- Jelen voltam, épp nem sokkal azelőtt érkeztem. *bólint csendesen a lázadás kérdésére* Megrázó volt látni, milyen hamar képes megváltozni minden... az egyik pillanatban még békésen beszélgettünk, a másik pillanatban meg már a pincében bujkáltunk és az életünkért rettegtünk. Nem sokon múlt, hogy végül tényleg ott ne maradjunk, de szerencsére sikerült nagyjából épségben kijutnunk, bár utána is menekülnünk kellett... *idézi fel az eseményeket. Nem könnyű erről beszélnie, legfőképp, mert a megrázó történések annyira összekavarodtak a fejében, hogy nehéz időrendbe tennie őket. Inkább az érzések és a hangulatok maradtak meg benne, amiket sohase szeretne többé átélni, ha csak egy mód van rá*
- Már mindjárt ott vagyunk! *rázza meg magát kissé, ahogy próbál kiszabadulni a múlt emlékeinek bűvköréből* Ott, az az! Látja? *mutat a távolban egy kis sötét foltra, mely ahogy közelebb haladnak hozzá, lassan egy ház formáját kezdi ölteni.*
5165. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-30 19:03:42
Üzenet elküldve: 2019-09-30 19:03:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A súlyos páncélban gyalogoló óriás megpillantja úti célját. Célokkal teli, bár a keserűség sem elhanyagolható méretes szívében. Hogy miért, azt talán csak ő tudhatja. Nagyojat nyög, a testét védő fémruha zörög, miközben egyes lemezdarabok egymáson nyikorognak és csikorognak. Elfáradt a hosszúnak ható utazás során és pihenni vágyik. Nem sokat tud Artheniorról, szóval tervezni kezd, míg az egyre súlyosabbnak tűnő lábak próbálják előrébb vinni. Elsősorban egy fogadót akar találni, aztán... ki tudja? A többi még a jövő zenéje.*
5164. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-27 12:16:30
Üzenet elküldve: 2019-09-27 12:16:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Tippre egészen jó helyen jár, persze gőze sincs róla. A Mocsári Pityókát nem tépte le, ott hagyta megrohadni ahol van. Inkább megy tovább befele az erdőben, és reméli hogy legalább egy perverz remete rátalál.*
~Most már bárhogy, csak legyen fal körülöttem éjszakára.~
*Gondolja magában, és ezen a gondolat meneten lassan az is jobb ha vissza megy a könyvtárba, és feljelenti magát, hogy kitépett lapokat a könyvekből, aljas tolvaj csukják le. De egyelőre megnyugtatja a gondolat, hogy fák között van. Eddig mindig olyan nyíltabb terepeken sétált, ahol nem volna célszerű magára hívni a figyelmet. Tőre még mindig a kezében van a köpenye alatt. Ha eddig nem volt eltévedve, akkor most. Végérvényesen. Teljesen. Totálisan. Abszolút semmilyen gőze, de még csak halovány mint az ég éppen, nincs arról merre van, honnan jött, és merre tart. De az ember ilyenkor tud megtalálni olyan helyeket amikről nem tudja hol van.*
~Most már bárhogy, csak legyen fal körülöttem éjszakára.~
*Gondolja magában, és ezen a gondolat meneten lassan az is jobb ha vissza megy a könyvtárba, és feljelenti magát, hogy kitépett lapokat a könyvekből, aljas tolvaj csukják le. De egyelőre megnyugtatja a gondolat, hogy fák között van. Eddig mindig olyan nyíltabb terepeken sétált, ahol nem volna célszerű magára hívni a figyelmet. Tőre még mindig a kezében van a köpenye alatt. Ha eddig nem volt eltévedve, akkor most. Végérvényesen. Teljesen. Totálisan. Abszolút semmilyen gőze, de még csak halovány mint az ég éppen, nincs arról merre van, honnan jött, és merre tart. De az ember ilyenkor tud megtalálni olyan helyeket amikről nem tudja hol van.*
5163. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-27 00:15:20
Üzenet elküldve: 2019-09-27 00:15:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Sayqueves birtok//
//Mégse búcsú//
*Természetesen Lynácska minden kérésnek eleget tesz, így Learonnak bármi legyen a szíve vágya, a kislány készségesen rohan érte, hogy az asztalra tegye. Már amennyiben rendelkezik vele, természetesen.
A különleges kifejezés kedvelt a számára, mindig előszeretettel alkalmazza akkor, amikor nem szeretne valakiben téves információt elültetni, akár azért, mert ízlésről van szó, mint most, ugyanakkor kellőképpen pozitív csengése van ahhoz, hogy Cerlyna szeresse. Mert Cerlyna mindenben törekszik a szép meglátására.*
- Persze.
*Biccent, miután letette teáját. Nagyon tetszik neki a tejes megoldás, enyhén édesen, érzi, hogy képes lenne napjában többször is ezt inni. De most a falatozás ideje van itt, és a felszeletelt kenyerekért nyúl, majd egy tompa vajazó késért, aminek segítségével megkeni lekvárral a szeletet.
Gyorsan, kapkodva eszik, láthatóan nagyon izgatott, mert csak arra tud gondolni, hogy próbálják meg elengedni galambocskáját. Azután az ablak felé pillant, azt nézi, ahogy az üvegen keresztül besütő napfényben milyen kellemesen pihen a madárka, és ez valamiért mély boldogsággal tölti el. Talán lehet mégsem Learonnal engedi majd el, hanem inkább hagyja még kicsit pihenni, erősödni, csak egy-két nap erejéig.
Jól láthatóan küszköd az étellel, éppen csak a kenyérszelet feléig ért el, de inkább még addig sem, mire feladva ezt a küzdelmet leteszi a tányérra, és inkább a teáért nyúl, hogy leöblítse a falatokat.*
- Jaj, nagyon jól laktam.
*Pedig nem evett sokat, de aprócska leány, nincs szüksége sok ételre, akkor sem, ha ilyen energikus, mint most. Egyébként is ez átmeneti, miután rendet rak egy kicsit lemosakszik, és lepihen a puha ágyában. Drameiloten úréknál még az ágy is sokkal kellemesebb a számára, mint máshol.*
- Szólj, ha kérsz még valamit. Biztos elég lesz neked ennyi az út előtt, ugye, Learon bácsi?
//Mégse búcsú//
*Természetesen Lynácska minden kérésnek eleget tesz, így Learonnak bármi legyen a szíve vágya, a kislány készségesen rohan érte, hogy az asztalra tegye. Már amennyiben rendelkezik vele, természetesen.
A különleges kifejezés kedvelt a számára, mindig előszeretettel alkalmazza akkor, amikor nem szeretne valakiben téves információt elültetni, akár azért, mert ízlésről van szó, mint most, ugyanakkor kellőképpen pozitív csengése van ahhoz, hogy Cerlyna szeresse. Mert Cerlyna mindenben törekszik a szép meglátására.*
- Persze.
*Biccent, miután letette teáját. Nagyon tetszik neki a tejes megoldás, enyhén édesen, érzi, hogy képes lenne napjában többször is ezt inni. De most a falatozás ideje van itt, és a felszeletelt kenyerekért nyúl, majd egy tompa vajazó késért, aminek segítségével megkeni lekvárral a szeletet.
Gyorsan, kapkodva eszik, láthatóan nagyon izgatott, mert csak arra tud gondolni, hogy próbálják meg elengedni galambocskáját. Azután az ablak felé pillant, azt nézi, ahogy az üvegen keresztül besütő napfényben milyen kellemesen pihen a madárka, és ez valamiért mély boldogsággal tölti el. Talán lehet mégsem Learonnal engedi majd el, hanem inkább hagyja még kicsit pihenni, erősödni, csak egy-két nap erejéig.
Jól láthatóan küszköd az étellel, éppen csak a kenyérszelet feléig ért el, de inkább még addig sem, mire feladva ezt a küzdelmet leteszi a tányérra, és inkább a teáért nyúl, hogy leöblítse a falatokat.*
- Jaj, nagyon jól laktam.
*Pedig nem evett sokat, de aprócska leány, nincs szüksége sok ételre, akkor sem, ha ilyen energikus, mint most. Egyébként is ez átmeneti, miután rendet rak egy kicsit lemosakszik, és lepihen a puha ágyában. Drameiloten úréknál még az ágy is sokkal kellemesebb a számára, mint máshol.*
- Szólj, ha kérsz még valamit. Biztos elég lesz neked ennyi az út előtt, ugye, Learon bácsi?
5162. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-26 15:36:30
Üzenet elküldve: 2019-09-26 15:36:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
/A futár/
*Kora délelőtt éri el a férfi a város külterületéhez tartozó erdőséget. Mindig is szeretett a természetben vándorolni, mert ilyenkor egyedül lehetett a gondolataival.*
~Vajon mi lehet Madárkával? Biztos azóta már a kikötőben illegeti magát egy matróznak. Pedig nálam jó sora lehetett volna... na mindegy. Biztos találok majd valahol egy rendes asszonyt is, egyelőre most más dolog foglalkoztat.*-és párszor még újra elmormolja az üzentet, hogy biztosan ne felejtse el.*
~Biztos jó kis mulatság lesz, és mivel engem is meghívtak lesz alkalmam sokakat megismerni. Azért erről szólok a főnöknek, hátha neki is kedve van eljönni oda. Építhetne új üzleti kapcsolatokat.*-gondolja a férfi és tovább veszi az útját Mil'Ochass irányába.*
*Kora délelőtt éri el a férfi a város külterületéhez tartozó erdőséget. Mindig is szeretett a természetben vándorolni, mert ilyenkor egyedül lehetett a gondolataival.*
~Vajon mi lehet Madárkával? Biztos azóta már a kikötőben illegeti magát egy matróznak. Pedig nálam jó sora lehetett volna... na mindegy. Biztos találok majd valahol egy rendes asszonyt is, egyelőre most más dolog foglalkoztat.*-és párszor még újra elmormolja az üzentet, hogy biztosan ne felejtse el.*
~Biztos jó kis mulatság lesz, és mivel engem is meghívtak lesz alkalmam sokakat megismerni. Azért erről szólok a főnöknek, hátha neki is kedve van eljönni oda. Építhetne új üzleti kapcsolatokat.*-gondolja a férfi és tovább veszi az útját Mil'Ochass irányába.*
5161. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-25 16:54:43
Üzenet elküldve: 2019-09-25 16:54:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kalapács és Penge//
//Béklyók//
*Hogy a másik mit gondol Zopal-ról az rejtély. De talán lesz szerencséjük és többé tényleg nem látják egymást. Mindenesetre a ketrecek visszazárulnak és meg lesz állapítva az egyértelmű. Zopal a gyakorlófegyvert visszateszi a többi közé és a sajátját ismét magához veszi. Ezek után maga is felszáll a szekérre. A kocsis kérdésére a maga szokásos tömörségével válaszol.*
-Leszolgáltam már az időm. Elég volt az élőállat szerepből.
*Ezzel el is mondta amit el akart. Hogy a rabszolgát mint a barmot munkára tartják vagy mint a kiéheztetett, felhergelt egymásra eresztett kutyákat szórakozásra az mindegy. Neki elege volt belőle.*
//Béklyók//
*Hogy a másik mit gondol Zopal-ról az rejtély. De talán lesz szerencséjük és többé tényleg nem látják egymást. Mindenesetre a ketrecek visszazárulnak és meg lesz állapítva az egyértelmű. Zopal a gyakorlófegyvert visszateszi a többi közé és a sajátját ismét magához veszi. Ezek után maga is felszáll a szekérre. A kocsis kérdésére a maga szokásos tömörségével válaszol.*
-Leszolgáltam már az időm. Elég volt az élőállat szerepből.
*Ezzel el is mondta amit el akart. Hogy a rabszolgát mint a barmot munkára tartják vagy mint a kiéheztetett, felhergelt egymásra eresztett kutyákat szórakozásra az mindegy. Neki elege volt belőle.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389