Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 261 (5201. - 5220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5220. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-21 22:34:11
Üzenet elküldve: 2019-10-21 22:34:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kerti parti//
//Frädricus, Lau, Aleimord, és kicsit mindenki//
*Talán legszebb ruhájában érkezik meg a konyhába reggel, kezében egy fonott kosárral, amiben éppen játéknyulai üldögélnek szépen csendben.
Ugyan tudja, hogy a mai napon olyan vendégeik is lesznek majd szép számmal, akik nem ismerik őt, és talán furcsán fognak majd nézni rá, ha meglátják kis kedvenceivel együtt, ugyanakkor mégsem viszi rá a lélek, hogy a szobájában hagyja őket. Túl sok mindenen mentek már keresztül ők hárman együtt, hosszú fülű barátai mellette voltak életének legsötétebb napjaiban, enyhítettek a magányán, így szomorúvá tenné, hogyha éppen egy várhatóan vidám és kellemes élményétől fosztaná meg őket, még úgy is, hogy a nap nagy részében valószínűleg a kosárban fognak majd maradni, onnan szemlélve az eseményeket.
Ami őt magát illeti viszonylag kipihent ahhoz képest, hogy túl van egy nagy utazáson, és hosszú, tanulással telt hatokon, pillanatnyilag pedig mindennél jobban örül annak, hogy időben sikerült visszaérniük Thimmel és nem fognak lemaradni semmi jóról.
Nem csak ruháján látszik, hogy nagy gonddal készült a mai napra, mivel a már szokásos kék könnycsepp medálban végződő nyaklánca mellé ezúttal felvette azt az ezüst félholdas láncot is, a hozzá tartozó csillagot formázó függőkkel, amit nem sokkal Artheniorba érkezése után vásárolt.
~ Kész csoda, hogy ezek megmaradtak. ~ gondolja sokadszorra, miközben egyik keze ösztönösen is a félhold medálra téved. Az igazat megvallva nem is emlékszik már rá, hogyan menekültek meg ékszerei a fosztogatás és a káosz alatt. Legalább annyira örül nekik mindenesetre, mint annak, hogy most jó távol van Artheniortól, és olyan helyen, amit igazán az otthonának érezhet.
Igaz, láthatóan sok minden megváltozott Szarvasligetben azóta, hogy elindult a Mágustoronyhoz megvalósítani régi álmait.
Jó néhány számára ismeretlen van most itt velük a házban, és itt van Aleimord is, aki még nem élt velük akkor, amikor ő elhagyta Szarvasligetet azért, hogy tanulhasson.
~ Rengeteg minden történhetett, ameddig nem voltam itthon. ~ állapítja is meg nagy bölcsen magában. Örül neki, hogy láthatóan benépesült és élettel telt meg a ház távollétében, kicsit azért mégiscsak sajnálja, hogy így történt, mert szerinte meg volt a maga bája annak is, amikor még csak néhány éltek itt. Még jobban sajnálja azonban, hogy kimaradt az elmúlt hatok minden bizonnyal izgalmas eseményeiből, és a munkából, mégis a tudás, amire szert tett, valamint az édesanyjával való találkozás kárpótolja mindezért.
Amennyire ő tudja, még a mágia sem teszi lehetővé, hogy valaki egyszerre két helyen legyen, és talán jobb is így, mert sokszor abból is éppen elég gond származik, ha valaki egyszerre csak egy helyen tartózkodik. Mégis jó lett volna az elmúlt hatokban a torony mellett egyben itt is lenni, ettől a gondolattól nehezen tud szabadulni.
Az elmulasztott időt, mindenesetre igyekszik bepótolni amennyire lehet, és hát ahhoz, hogy mindenkivel megismerkedjen, és talán össze is barátkozzon néhány számára új lakóval, a mai napnál keresve sem találhatna jobbat.*
- Szép napot! Én Luninari vagyok. Itt élek én is, csak még nem volt alkalmunk találkozni, mert el kellett utaznom. Nemrég értem haza. *mondja ugyanazt a négy mondatot vidáman mindenkinek, akivel még nem találkozott és ismerkedett meg visszatérése óta, így bízik benne, hogy szép lassan legalább azt megtudja, hogy új lakótársainak mi a neve.
Eközben természetesen a szokott lelkesedésével segíti Laut a készülődésben, amit nem csak az táplál, hogy a mai valóban szép napnak ígérkezik, amit már nagyon régóta várnak, hanem egészen egyszerűen jól érzi magát a másik lány társaságában.
Igaz a sütésben nem valami nagy segítség, mivel a világon semmi gyakorlata nincsen sütemények készítésében, így önállóan nem tud dolgozni, de, ha Launak éppen szüksége van bármire, akkor természetesen azonnal és segítőkészen ugrik, hogy minél hamarabb a keze ügyébe adhassa. A virágkoszorúk fonásában, is lelkesen vesz részt, szerinte egész ügyesen is csinálja, erejéhez mérten pedig még pakol is, azt és oda, ahova kell.
Néha azon kapja magát, ami tőle elég szokatlan, hogy vidám lelkesedéssel dúdolgat munka közben. Maga sem igazán érti miért ez a hatalmas izgatottság, de az biztos, hogy nagyon régen volt már utoljára ennyire lelkes és vidám, kicsit olyan, mint aki nagyobb örömét lelki a készülődésben, mint magában a szórakozásban.
A Lauhoz beszélő fiatal ember lelkesedése is megmosolyogtatja.*
- Szerintem esznek húst, mi az hogy! Az én falumban ettek. *válaszol neki Lau helyett, mivel barátnője éppen túl elfoglalt, és amennyire ő látja, ezer másfelé figyel éppen.* Még nagy, közös tűzrakónk is volt, ahol a húst sütöttük, a férfiak pedig főleg vadászni jártak. Különleges szokás, az sok van, talán túl sok is, de félek tőle, hogy ezek közösségenként változnak, én pedig csak a saját szülőfalumról tudnék mesélni, azzal viszont nem mennél sokra, mivel a vendégek biztosan nem onnan jönnek.
*~ Szerencsére! ~ teszi hozzá szigorúan csak magában.*
- De nem kell aggódni miattuk szerintem. Ők is csak olyanok, mint bárki más.
*Utóbbit persze már csak azért mondja, mert úgy tűnik neki, bár könnyen lehet, hogy félreérti a férfi viselkedését, mintha izgatott lenne az erdei nép miatt.
Azt már megint csak nem teszi hozzá, hogy az általa ismert erdei elfek egy szem édesanyját leszámítva a világon semmit nem tettek azért, hogy ő megkedvelje őket, meg, hogy nem nagyon engedték oda a nagy közös tűzhöz sem, de nem is feltétlenül vágyott rá, mert jobban szeretett édesanyjával és játéknyulaival sütni a hátsó kertben, ott, ahol senki nem nézett rá csúnyán, azért mert él. Mindez azonban csak futólag fészkeli be magát vidám gondolatai közé, és jó kedvét nem is rontja el. Most barátok között van, és úgy néz ki, hogy szép délutánnak és estének néznek elébe. Különben is bízik Lauban ilyen téren is, biztos benne, hogy hasonló ünnepségre csak olyanokat hívna meg, akik a legkevésbé sem hasonlítanak azokra, akik között felnőtt.*
- Jó reggelt Aleimord, vagy inkább már szép napot! *köszönti aztán az elfet egy mosollyal, amikor ő is jön segíteni, majd barátságosan bemutatkozik a férfinak is, akit még nem látott a ház körül, így valószínűleg a vendégek egyike lehet.
Mivel Lau és Aleimord beszélgetését hallja, bár nem hívják őt, ösztönös lelkesedéssel szegődik a nyomukba, kezében kosarával, és a benne ülő nyulakkal, mert a lámpások meggyújtásából, vagy legalább annak nézéséből semmi pénzért nem maradna ki. Ugyanakkor csak tisztes távolságból követi a két elfet, hagyva őket egymással beszélgetni.
Lehet csak bebeszéli magának, de valahogy olyan érzése van, hogy nem nagyon kellene most Laut és Aleimordot zavarnia, legalábbis nem közbeszólni, hogyha éppen egymással szeretnének beszélgetni.*
- Meggyújthatok egy lámpást én is? *kérdi egy idő után vágyakozva mégis, olyan hangon, mintha szilárd meggyőződése lenne, hogy a lámpásgyújtogatásnál semmi szórakoztatóbb nem létezik a világon.*
- Talán a legalacsonyabban lévőt pont elérem. Aztán megyek inkább, segítek tűzrakót építeni. Vagy kihordom a maradék ételt a konyhából. *ajánlja fel, mintegy biztosítva ezzel Aleimordot és Laut, hogy nem zavarja őket sokáig.
Ha megérzéseiben nem is teljesen biztos, abban igen, hogy bár nagyon szívesen beszélne és beszélgetne, sokkal hasznosabb lesz akkor, ha inkább a keze jár majd a szája helyett megint.*
//Kerti parti//
//Frädricus, Lau, Aleimord, és kicsit mindenki//
*Talán legszebb ruhájában érkezik meg a konyhába reggel, kezében egy fonott kosárral, amiben éppen játéknyulai üldögélnek szépen csendben.
Ugyan tudja, hogy a mai napon olyan vendégeik is lesznek majd szép számmal, akik nem ismerik őt, és talán furcsán fognak majd nézni rá, ha meglátják kis kedvenceivel együtt, ugyanakkor mégsem viszi rá a lélek, hogy a szobájában hagyja őket. Túl sok mindenen mentek már keresztül ők hárman együtt, hosszú fülű barátai mellette voltak életének legsötétebb napjaiban, enyhítettek a magányán, így szomorúvá tenné, hogyha éppen egy várhatóan vidám és kellemes élményétől fosztaná meg őket, még úgy is, hogy a nap nagy részében valószínűleg a kosárban fognak majd maradni, onnan szemlélve az eseményeket.
Ami őt magát illeti viszonylag kipihent ahhoz képest, hogy túl van egy nagy utazáson, és hosszú, tanulással telt hatokon, pillanatnyilag pedig mindennél jobban örül annak, hogy időben sikerült visszaérniük Thimmel és nem fognak lemaradni semmi jóról.
Nem csak ruháján látszik, hogy nagy gonddal készült a mai napra, mivel a már szokásos kék könnycsepp medálban végződő nyaklánca mellé ezúttal felvette azt az ezüst félholdas láncot is, a hozzá tartozó csillagot formázó függőkkel, amit nem sokkal Artheniorba érkezése után vásárolt.
~ Kész csoda, hogy ezek megmaradtak. ~ gondolja sokadszorra, miközben egyik keze ösztönösen is a félhold medálra téved. Az igazat megvallva nem is emlékszik már rá, hogyan menekültek meg ékszerei a fosztogatás és a káosz alatt. Legalább annyira örül nekik mindenesetre, mint annak, hogy most jó távol van Artheniortól, és olyan helyen, amit igazán az otthonának érezhet.
Igaz, láthatóan sok minden megváltozott Szarvasligetben azóta, hogy elindult a Mágustoronyhoz megvalósítani régi álmait.
Jó néhány számára ismeretlen van most itt velük a házban, és itt van Aleimord is, aki még nem élt velük akkor, amikor ő elhagyta Szarvasligetet azért, hogy tanulhasson.
~ Rengeteg minden történhetett, ameddig nem voltam itthon. ~ állapítja is meg nagy bölcsen magában. Örül neki, hogy láthatóan benépesült és élettel telt meg a ház távollétében, kicsit azért mégiscsak sajnálja, hogy így történt, mert szerinte meg volt a maga bája annak is, amikor még csak néhány éltek itt. Még jobban sajnálja azonban, hogy kimaradt az elmúlt hatok minden bizonnyal izgalmas eseményeiből, és a munkából, mégis a tudás, amire szert tett, valamint az édesanyjával való találkozás kárpótolja mindezért.
Amennyire ő tudja, még a mágia sem teszi lehetővé, hogy valaki egyszerre két helyen legyen, és talán jobb is így, mert sokszor abból is éppen elég gond származik, ha valaki egyszerre csak egy helyen tartózkodik. Mégis jó lett volna az elmúlt hatokban a torony mellett egyben itt is lenni, ettől a gondolattól nehezen tud szabadulni.
Az elmulasztott időt, mindenesetre igyekszik bepótolni amennyire lehet, és hát ahhoz, hogy mindenkivel megismerkedjen, és talán össze is barátkozzon néhány számára új lakóval, a mai napnál keresve sem találhatna jobbat.*
- Szép napot! Én Luninari vagyok. Itt élek én is, csak még nem volt alkalmunk találkozni, mert el kellett utaznom. Nemrég értem haza. *mondja ugyanazt a négy mondatot vidáman mindenkinek, akivel még nem találkozott és ismerkedett meg visszatérése óta, így bízik benne, hogy szép lassan legalább azt megtudja, hogy új lakótársainak mi a neve.
Eközben természetesen a szokott lelkesedésével segíti Laut a készülődésben, amit nem csak az táplál, hogy a mai valóban szép napnak ígérkezik, amit már nagyon régóta várnak, hanem egészen egyszerűen jól érzi magát a másik lány társaságában.
Igaz a sütésben nem valami nagy segítség, mivel a világon semmi gyakorlata nincsen sütemények készítésében, így önállóan nem tud dolgozni, de, ha Launak éppen szüksége van bármire, akkor természetesen azonnal és segítőkészen ugrik, hogy minél hamarabb a keze ügyébe adhassa. A virágkoszorúk fonásában, is lelkesen vesz részt, szerinte egész ügyesen is csinálja, erejéhez mérten pedig még pakol is, azt és oda, ahova kell.
Néha azon kapja magát, ami tőle elég szokatlan, hogy vidám lelkesedéssel dúdolgat munka közben. Maga sem igazán érti miért ez a hatalmas izgatottság, de az biztos, hogy nagyon régen volt már utoljára ennyire lelkes és vidám, kicsit olyan, mint aki nagyobb örömét lelki a készülődésben, mint magában a szórakozásban.
A Lauhoz beszélő fiatal ember lelkesedése is megmosolyogtatja.*
- Szerintem esznek húst, mi az hogy! Az én falumban ettek. *válaszol neki Lau helyett, mivel barátnője éppen túl elfoglalt, és amennyire ő látja, ezer másfelé figyel éppen.* Még nagy, közös tűzrakónk is volt, ahol a húst sütöttük, a férfiak pedig főleg vadászni jártak. Különleges szokás, az sok van, talán túl sok is, de félek tőle, hogy ezek közösségenként változnak, én pedig csak a saját szülőfalumról tudnék mesélni, azzal viszont nem mennél sokra, mivel a vendégek biztosan nem onnan jönnek.
*~ Szerencsére! ~ teszi hozzá szigorúan csak magában.*
- De nem kell aggódni miattuk szerintem. Ők is csak olyanok, mint bárki más.
*Utóbbit persze már csak azért mondja, mert úgy tűnik neki, bár könnyen lehet, hogy félreérti a férfi viselkedését, mintha izgatott lenne az erdei nép miatt.
Azt már megint csak nem teszi hozzá, hogy az általa ismert erdei elfek egy szem édesanyját leszámítva a világon semmit nem tettek azért, hogy ő megkedvelje őket, meg, hogy nem nagyon engedték oda a nagy közös tűzhöz sem, de nem is feltétlenül vágyott rá, mert jobban szeretett édesanyjával és játéknyulaival sütni a hátsó kertben, ott, ahol senki nem nézett rá csúnyán, azért mert él. Mindez azonban csak futólag fészkeli be magát vidám gondolatai közé, és jó kedvét nem is rontja el. Most barátok között van, és úgy néz ki, hogy szép délutánnak és estének néznek elébe. Különben is bízik Lauban ilyen téren is, biztos benne, hogy hasonló ünnepségre csak olyanokat hívna meg, akik a legkevésbé sem hasonlítanak azokra, akik között felnőtt.*
- Jó reggelt Aleimord, vagy inkább már szép napot! *köszönti aztán az elfet egy mosollyal, amikor ő is jön segíteni, majd barátságosan bemutatkozik a férfinak is, akit még nem látott a ház körül, így valószínűleg a vendégek egyike lehet.
Mivel Lau és Aleimord beszélgetését hallja, bár nem hívják őt, ösztönös lelkesedéssel szegődik a nyomukba, kezében kosarával, és a benne ülő nyulakkal, mert a lámpások meggyújtásából, vagy legalább annak nézéséből semmi pénzért nem maradna ki. Ugyanakkor csak tisztes távolságból követi a két elfet, hagyva őket egymással beszélgetni.
Lehet csak bebeszéli magának, de valahogy olyan érzése van, hogy nem nagyon kellene most Laut és Aleimordot zavarnia, legalábbis nem közbeszólni, hogyha éppen egymással szeretnének beszélgetni.*
- Meggyújthatok egy lámpást én is? *kérdi egy idő után vágyakozva mégis, olyan hangon, mintha szilárd meggyőződése lenne, hogy a lámpásgyújtogatásnál semmi szórakoztatóbb nem létezik a világon.*
- Talán a legalacsonyabban lévőt pont elérem. Aztán megyek inkább, segítek tűzrakót építeni. Vagy kihordom a maradék ételt a konyhából. *ajánlja fel, mintegy biztosítva ezzel Aleimordot és Laut, hogy nem zavarja őket sokáig.
Ha megérzéseiben nem is teljesen biztos, abban igen, hogy bár nagyon szívesen beszélne és beszélgetne, sokkal hasznosabb lesz akkor, ha inkább a keze jár majd a szája helyett megint.*
5219. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-21 22:00:25
Üzenet elküldve: 2019-10-21 22:00:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
//Nimeril, Umon//
* Umonnal végül letudják a magázódás kérdését. Már csak nevetnek a dolgon. Kezd a férfi is oldódni, mert egyre jobba beszédessé válik.*
– Elhiszem, de nekem egy cseppet unalmasnak hangzik. Én nem tudnám csinálni.* Mondja el a véleményét a másik munkájával kapcsolatban. Aztán áttérnek a lány egyik kedvenc témájára a könyvekre. Umon megakad egy pillanatra beszéd közben, de gyorsan folytatja is tovább. ~ Mintha valami számára nem túl kellemes dolgot akart volna véletlenül kimondani. Mindegy, majd ha akarja elmondja.~ Vélekedik magában.*
– Komolyan egy egész nagy könyvtárnyi könyv? Egyszer el kell mennem hozzátok!* Mondja lelkesen. Ezután a lányon a sor és nem is kíméli a férfit. Aztán a lombház által felszínre hozott emlékek hatására elcsendesedik. Bár a másik kíváncsian néz rá, mégse kérdez rá a dologra. Ezért nagyon hálás neki a félvér. Végül Umon megtöri a csendet és ezzel újra beindul a beszélgetés. Nagyon jó kérdést tett fel, mert Nimeril örömmel kezd el neki beszélni a hobbijáról.*
– Tudományos írásokat és kaland regényeket. Mondjuk mostanság az Erdőmélyén tett látogatásom óta a szellemek is foglalkoztatnak. Tudományos irányból közelítek feléjük, mert kíváncsi vagyok, hogy miféle lények ők. A legutóbb pedig egy Krenkataur nevű óriáskígyóról olvastam. Nagyon érdekes olvasmány.* A lepárlóról hallottak is megragadnak a fejében. Érdekesnek tűnik ez az információ, mert akár a munkája során is szüksége lehet, majd rá.*
– Komolyan egyedül kezdtél el építeni egyet? Nem semmi azt meg kell hagyni. Szerintem fejezd be majd azért. Ha valamit saját kezűleg csinálunk és még működik is az jót tesz a lelkünknek. Illetve azt a könyvet egyszer, majd kölcsön tudod adni nekem is? Orvosnak tanulok és a szesz hasznos alapanyag.* Sok mindent kinézet volna ebből a férfiból, csak azt nem, hogy könyvek között ücsörög.*
– Hát nem gondoltam volna, hogy te könyvek között töltöttél el olyan sok időt. Olyan jól hangzik ez az egész, hogy szinte már hallom a pattogó tűz hangját is.* Úgy tűnik, hogy sok bennük a közös, pedig nem is gondolta volna a lány. A fej csóválást észreveszi és rögtön rá is kérdez*
– Valami baj van?* Teszi fel a kérdést. A stigmákra csak nevet.*
– Ugyan megesik az ilyen, hogy néha akaratlanul is kikotyogunk ezt-azt.* Közben azért haladnak is a munkával, mert az utolsó asztalért fordulnak vissza.*
// Kerti parti //
//Nimeril, Umon//
* Umonnal végül letudják a magázódás kérdését. Már csak nevetnek a dolgon. Kezd a férfi is oldódni, mert egyre jobba beszédessé válik.*
– Elhiszem, de nekem egy cseppet unalmasnak hangzik. Én nem tudnám csinálni.* Mondja el a véleményét a másik munkájával kapcsolatban. Aztán áttérnek a lány egyik kedvenc témájára a könyvekre. Umon megakad egy pillanatra beszéd közben, de gyorsan folytatja is tovább. ~ Mintha valami számára nem túl kellemes dolgot akart volna véletlenül kimondani. Mindegy, majd ha akarja elmondja.~ Vélekedik magában.*
– Komolyan egy egész nagy könyvtárnyi könyv? Egyszer el kell mennem hozzátok!* Mondja lelkesen. Ezután a lányon a sor és nem is kíméli a férfit. Aztán a lombház által felszínre hozott emlékek hatására elcsendesedik. Bár a másik kíváncsian néz rá, mégse kérdez rá a dologra. Ezért nagyon hálás neki a félvér. Végül Umon megtöri a csendet és ezzel újra beindul a beszélgetés. Nagyon jó kérdést tett fel, mert Nimeril örömmel kezd el neki beszélni a hobbijáról.*
– Tudományos írásokat és kaland regényeket. Mondjuk mostanság az Erdőmélyén tett látogatásom óta a szellemek is foglalkoztatnak. Tudományos irányból közelítek feléjük, mert kíváncsi vagyok, hogy miféle lények ők. A legutóbb pedig egy Krenkataur nevű óriáskígyóról olvastam. Nagyon érdekes olvasmány.* A lepárlóról hallottak is megragadnak a fejében. Érdekesnek tűnik ez az információ, mert akár a munkája során is szüksége lehet, majd rá.*
– Komolyan egyedül kezdtél el építeni egyet? Nem semmi azt meg kell hagyni. Szerintem fejezd be majd azért. Ha valamit saját kezűleg csinálunk és még működik is az jót tesz a lelkünknek. Illetve azt a könyvet egyszer, majd kölcsön tudod adni nekem is? Orvosnak tanulok és a szesz hasznos alapanyag.* Sok mindent kinézet volna ebből a férfiból, csak azt nem, hogy könyvek között ücsörög.*
– Hát nem gondoltam volna, hogy te könyvek között töltöttél el olyan sok időt. Olyan jól hangzik ez az egész, hogy szinte már hallom a pattogó tűz hangját is.* Úgy tűnik, hogy sok bennük a közös, pedig nem is gondolta volna a lány. A fej csóválást észreveszi és rögtön rá is kérdez*
– Valami baj van?* Teszi fel a kérdést. A stigmákra csak nevet.*
– Ugyan megesik az ilyen, hogy néha akaratlanul is kikotyogunk ezt-azt.* Közben azért haladnak is a munkával, mert az utolsó asztalért fordulnak vissza.*
5218. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-21 20:17:16
Üzenet elküldve: 2019-10-21 20:17:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kerti parti//
//Fräd, YIla, Umon, Ale, érintőlegesen Nim//
*Örömmel látja, hogy a kis ünnepségük szépen kezd körvonalazódni és mindenki igen lelkesen segít a munkában. Ő maga is igyekszik kivenni a részét mindenből, miközben próbálja kissé kézben is tartani a dolgokat, hogy készen legyenek, mire megérkeznek a szomszédok. Fräd természetesen megkapja az engedélyt a főzésre, az erdei elfeket illető pletykákat viszont csak egy nevetéssel intézi el, ő a maga részéről nem hisz el semmit, csak a jót. ~Jó lesz ez, érzem. Jól fogunk majd szórakozni!~ mosolyog magában egész nap, készülődés közben*
- YIlának biztos jól jönne a segítség... *szólal meg töprengően, ahogy a kertbe érve egyszerre ketten is letámadják hirtelen, kérdőn pillantva a lányra, mielőtt válaszolna az ő kérdésére is, vajon szüksége van-e Fräd segítségére*
- Ott, arrafelé terveztem majd a szalonnasütést! Köszönöm, hogy segítetek! *irányítja útba YIlandát és segítőjét, ha kell, merre is tervezte a tűzrakóhely kialakítását, majd a lány megjegyzését követve az új jövevényre pillant*
- Remélem, nem... *feleli bizonytalanul, ahogy az ismeretlen férfit szemléli, majd ha YIlának nincs több kérdése hozzá, akkor el is indul felé, hogy bemutatkozzon*
- Üdv! Te biztos Lyz barátja vagy, ugye? Laurentitia vagyok, de szólíts csak Launak. Örülök a találkozásnak! *köszönti lelkesen a férfit, amikor alkalma van rá, feltételezve, hogy azért jelent meg itt, mert a lánytól hallott a készülő ünnepségről is* Minden rendben? Azt gondoltam, együtt érkeztek majd... *jegyzi meg tétován, hiszen bár ezt nem tisztázták Lyzzel, azt feltételezte, egyszerre érkeznek majd Mil'Ochass lakói. ~Lehet, hogy Lyz és Pycta mégsem érnek rá?~ fut át agyán az ijesztő gondolat, de igyekszik elhessegetni, hisz bízik benne, hogy nem ez a helyzet. Jobban is megismerné még a férfit, azonban Aleimord vonja magára a figyelmét, így az ismerkedést egyelőre rövidre fogja*
- Sajnálom, de most mennem kell... Remélem, később még lesz alkalmunk beszélgetni! Addig is jó szórakozást! *búcsúzik mosolyogva az idegentől, mielőtt hozzálátna a további tennivalókhoz*
- Ha esetleg segítenél fellógatni a maradék lámpást és meggyújtani őket, azt megköszönném! *biccent az elfnek, ahogy a közelébe ér. Bár pár fáklya már a helyén van, a maradék csak egy fa törzsének döntve hever, arra várva, hogy méltó helyükre kerüljenek*
- Igen, meglehetősen kipihentnek érzem magam. Tele energiával! *neveti el magát kissé, ahogy az izgatott várakozás kezd úrrá lenni rajta*
- Te hogy vagy? *pillant aggódva Aleimordra, hiszen tisztában van vele, az ilyesféle rendezvények újabban nem igazán állnak közel hozzá* Sokat jelent, hogy itt vagy és segítesz! *ereszt meg egy hálás mosolyt a férfi felé, értékelve, hogy hajlandó volt eljönni, hiszen úgy vette észre, mostanában inkább a nyugalmat és a magányt kedveli, semmint a hangos összejöveteleket, mint amilyennek ez is ígérkezik*
- Nem olyan, mint egy előkelő bál a Gazdagnegyedben, de azért jó mulatság lesz, hidd el! *igyekszik győzködni a férfit, míg segít neki a lámpások felrakásában.*
//Kerti parti//
//Fräd, YIla, Umon, Ale, érintőlegesen Nim//
*Örömmel látja, hogy a kis ünnepségük szépen kezd körvonalazódni és mindenki igen lelkesen segít a munkában. Ő maga is igyekszik kivenni a részét mindenből, miközben próbálja kissé kézben is tartani a dolgokat, hogy készen legyenek, mire megérkeznek a szomszédok. Fräd természetesen megkapja az engedélyt a főzésre, az erdei elfeket illető pletykákat viszont csak egy nevetéssel intézi el, ő a maga részéről nem hisz el semmit, csak a jót. ~Jó lesz ez, érzem. Jól fogunk majd szórakozni!~ mosolyog magában egész nap, készülődés közben*
- YIlának biztos jól jönne a segítség... *szólal meg töprengően, ahogy a kertbe érve egyszerre ketten is letámadják hirtelen, kérdőn pillantva a lányra, mielőtt válaszolna az ő kérdésére is, vajon szüksége van-e Fräd segítségére*
- Ott, arrafelé terveztem majd a szalonnasütést! Köszönöm, hogy segítetek! *irányítja útba YIlandát és segítőjét, ha kell, merre is tervezte a tűzrakóhely kialakítását, majd a lány megjegyzését követve az új jövevényre pillant*
- Remélem, nem... *feleli bizonytalanul, ahogy az ismeretlen férfit szemléli, majd ha YIlának nincs több kérdése hozzá, akkor el is indul felé, hogy bemutatkozzon*
- Üdv! Te biztos Lyz barátja vagy, ugye? Laurentitia vagyok, de szólíts csak Launak. Örülök a találkozásnak! *köszönti lelkesen a férfit, amikor alkalma van rá, feltételezve, hogy azért jelent meg itt, mert a lánytól hallott a készülő ünnepségről is* Minden rendben? Azt gondoltam, együtt érkeztek majd... *jegyzi meg tétován, hiszen bár ezt nem tisztázták Lyzzel, azt feltételezte, egyszerre érkeznek majd Mil'Ochass lakói. ~Lehet, hogy Lyz és Pycta mégsem érnek rá?~ fut át agyán az ijesztő gondolat, de igyekszik elhessegetni, hisz bízik benne, hogy nem ez a helyzet. Jobban is megismerné még a férfit, azonban Aleimord vonja magára a figyelmét, így az ismerkedést egyelőre rövidre fogja*
- Sajnálom, de most mennem kell... Remélem, később még lesz alkalmunk beszélgetni! Addig is jó szórakozást! *búcsúzik mosolyogva az idegentől, mielőtt hozzálátna a további tennivalókhoz*
- Ha esetleg segítenél fellógatni a maradék lámpást és meggyújtani őket, azt megköszönném! *biccent az elfnek, ahogy a közelébe ér. Bár pár fáklya már a helyén van, a maradék csak egy fa törzsének döntve hever, arra várva, hogy méltó helyükre kerüljenek*
- Igen, meglehetősen kipihentnek érzem magam. Tele energiával! *neveti el magát kissé, ahogy az izgatott várakozás kezd úrrá lenni rajta*
- Te hogy vagy? *pillant aggódva Aleimordra, hiszen tisztában van vele, az ilyesféle rendezvények újabban nem igazán állnak közel hozzá* Sokat jelent, hogy itt vagy és segítesz! *ereszt meg egy hálás mosolyt a férfi felé, értékelve, hogy hajlandó volt eljönni, hiszen úgy vette észre, mostanában inkább a nyugalmat és a magányt kedveli, semmint a hangos összejöveteleket, mint amilyennek ez is ígérkezik*
- Nem olyan, mint egy előkelő bál a Gazdagnegyedben, de azért jó mulatság lesz, hidd el! *igyekszik győzködni a férfit, míg segít neki a lámpások felrakásában.*
5217. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-21 19:18:34
Üzenet elküldve: 2019-10-21 19:18:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
*A bárdot követve, beszélgetéssel elütve az időt, menetelnek a város felé.*
-Én sem hallottam róla, bár én még nem is jártam Artheniorban. Viszont jó harcosokra mindig szükség van. Sok bandita járkál kint, szerencsére itt, Artheniortól nem messze, elég kevesen vannak a járőrözés miatt. De más nagyobb város környékén sem ártana egy kis járőr csapat.
*A bárdot követve, beszélgetéssel elütve az időt, menetelnek a város felé.*
-Én sem hallottam róla, bár én még nem is jártam Artheniorban. Viszont jó harcosokra mindig szükség van. Sok bandita járkál kint, szerencsére itt, Artheniortól nem messze, elég kevesen vannak a járőrözés miatt. De más nagyobb város környékén sem ártana egy kis járőr csapat.
5216. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-21 19:04:38
Üzenet elküldve: 2019-10-21 19:04:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
*A kis csoportot vezeti a városba. ~Még nem voltam idegenvezető~ Kuncog magában, miközben hallgatja, hogy a két nő miről beszél.*
-Hm. Átgondolom.
*El kezd gondolkodni, hogy vajon hallotta-e már ezt a nevet. Hirtelen nem ugrik be neki semmi, bár nincs meglepve. Amilyen oda nem figyeléssel jár-kel a városban nem is csoda.*
-Hát a név nem igazán ismerős, és mint ahogy láthatod, nem vagyok egy harcos, bár fegyverem azért van. *Nyúl a kardjához, hogy megbizonyosodjon arról, hogy tényleg nála van-e a kardja.*
-Bár hallottam, hogy a Pegazus fogadóban jöttek össze egy ilyen toborzásra, de az nagyon rég volt, így nem tudok pontos felvilágosítást adni. Nehéz lenne elképzelni téged máshogy harcos istennőm. Vannak akik szeretik a harcot. Na, már látni is a várost.
A hozzászólás írója (Arlintror Stheniyem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.21 19:22:37
*A kis csoportot vezeti a városba. ~Még nem voltam idegenvezető~ Kuncog magában, miközben hallgatja, hogy a két nő miről beszél.*
-Hm. Átgondolom.
*El kezd gondolkodni, hogy vajon hallotta-e már ezt a nevet. Hirtelen nem ugrik be neki semmi, bár nincs meglepve. Amilyen oda nem figyeléssel jár-kel a városban nem is csoda.*
-Hát a név nem igazán ismerős, és mint ahogy láthatod, nem vagyok egy harcos, bár fegyverem azért van. *Nyúl a kardjához, hogy megbizonyosodjon arról, hogy tényleg nála van-e a kardja.*
-Bár hallottam, hogy a Pegazus fogadóban jöttek össze egy ilyen toborzásra, de az nagyon rég volt, így nem tudok pontos felvilágosítást adni. Nehéz lenne elképzelni téged máshogy harcos istennőm. Vannak akik szeretik a harcot. Na, már látni is a várost.
A hozzászólás írója (Arlintror Stheniyem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.21 19:22:37
5215. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-21 17:51:21
Üzenet elküldve: 2019-10-21 17:51:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Nimeril, Umon//
//Érintőlegesen Frädricus//
*Az asztal cipelése közben egészen jó kedve kerekedik, elillan a zavar, s az eddig gyűlő sötét fellegeket, egy lány illata fújja el a feje felül. Persze esze ágában sincs ilyesmire gondolni, de Nimeril kedves hangja nyugtatólag hat rá, a csicsergő kérdések elterelik figyelmét.*
- Semmi gond. *Nevet fel halkan, szinte némán, csak arcára van írva, hogy pusztán félreértésnek tekinti, s saját ápolatlanságának számlájára írja. Kedvesen odaint Frädricusnak is:*
- Én pedig Umon... Palasan... *De már nem is biztos, hogy a férfi hallja. Nem veszi szívére, hiszen látszik, hogy nagy a sürgés forgás, készülődik mindenki, Umon így, hogy besegít, még kicsit magáénak is érzi a dolgot.*
- Nyugalmas... igen... *~ És felettébb magányos is, de én választottam... ~ Gondolja hozzá, ahogy azt is, azért, hogy megkímélje a gyötrelmektől ember és elftársait. Nem bízik magában. A beszégletés folytatódik, mégpedig kifejezetten jó irányba, ehhez Umon is hozzá tud szólni bőséggel. Tekintete elkerekedik, s vad csillogásba kezd:*
- Könyvtár?! De hisz ez nagyszerű! Annak idején Vadvédben egy egész épület volt tele könyvekkel, alig tudtuk Val... szóval alig tudtuk felpakolni a szekérre, hogy kimentsük Mil'oChassba! *Meséli, s csak egy kicsit akad meg közben, de tovább lendül. Egyelőre nem mond többet, hiszen, Nimeril tovább mesél, amit bólogatva hallgat. Igen. Az erdő nyugalma összehasonlíthatatlan bármi mással, igaz, lemondásokkal is jár. Nem kerüli el figyelmét a lány zavara, mely talán kissé hasonlatos ahhoz, amit ő élt át az imént, erre kíváncsian fordítja felé tekintetét és az arcát fürkészi.*
- Khm... rendben... *Mondja az asztallal kapcsolatos kijelentésre, s követi a lányt, amerre kell, aztán közben, hogy egy kicsit a komorság némaságát megtörje, egy a lány által is kedvelt témára vált.*
- És miket szoktál olvasni? Képzeld, én a könyvekből tanultam meg szeszt főzni... még saját lepárlót is építettem hulladékból! *Meséli büszkén.* Nem készült el teljesen, Pyctától kaptam aztán vadonatújakat, de még nem volt lehetőségem kipróbálni őket. *Mondja, hiszen nem sokkal visszaérkezését követően már indulnia is kellett a mulatságba, jóformán a holmikat lepakolta és megpihent.*
- Rengeteg éjszakát töltöttem ott el... *Mereng, miközben cipeli az asztalt.* volt, hogy ott is aludtam el. A kandallóban tűz égett, én meg olvastam és jegyzeteket készítettem. *
~ Ez még a megőrülésemet megelőző időszakban volt, kedves Nimeril... ~ Fejét csóválja meg. ~ Kussolj! ~ Teremti rendre belső hangját, mi néha még olykor próbálkozik, persze esélytelenül, tekintve, hogy Umonba olvadt.*
- Akkor még voltak stigmáim is, keresztül kasul behálózták az arcom... mondjuk ezt most nem tudom miért mondom el. *jön azonnal zavarba, mert csak úgy kiszaladt a száján.*
//Kerti parti//
//Nimeril, Umon//
//Érintőlegesen Frädricus//
*Az asztal cipelése közben egészen jó kedve kerekedik, elillan a zavar, s az eddig gyűlő sötét fellegeket, egy lány illata fújja el a feje felül. Persze esze ágában sincs ilyesmire gondolni, de Nimeril kedves hangja nyugtatólag hat rá, a csicsergő kérdések elterelik figyelmét.*
- Semmi gond. *Nevet fel halkan, szinte némán, csak arcára van írva, hogy pusztán félreértésnek tekinti, s saját ápolatlanságának számlájára írja. Kedvesen odaint Frädricusnak is:*
- Én pedig Umon... Palasan... *De már nem is biztos, hogy a férfi hallja. Nem veszi szívére, hiszen látszik, hogy nagy a sürgés forgás, készülődik mindenki, Umon így, hogy besegít, még kicsit magáénak is érzi a dolgot.*
- Nyugalmas... igen... *~ És felettébb magányos is, de én választottam... ~ Gondolja hozzá, ahogy azt is, azért, hogy megkímélje a gyötrelmektől ember és elftársait. Nem bízik magában. A beszégletés folytatódik, mégpedig kifejezetten jó irányba, ehhez Umon is hozzá tud szólni bőséggel. Tekintete elkerekedik, s vad csillogásba kezd:*
- Könyvtár?! De hisz ez nagyszerű! Annak idején Vadvédben egy egész épület volt tele könyvekkel, alig tudtuk Val... szóval alig tudtuk felpakolni a szekérre, hogy kimentsük Mil'oChassba! *Meséli, s csak egy kicsit akad meg közben, de tovább lendül. Egyelőre nem mond többet, hiszen, Nimeril tovább mesél, amit bólogatva hallgat. Igen. Az erdő nyugalma összehasonlíthatatlan bármi mással, igaz, lemondásokkal is jár. Nem kerüli el figyelmét a lány zavara, mely talán kissé hasonlatos ahhoz, amit ő élt át az imént, erre kíváncsian fordítja felé tekintetét és az arcát fürkészi.*
- Khm... rendben... *Mondja az asztallal kapcsolatos kijelentésre, s követi a lányt, amerre kell, aztán közben, hogy egy kicsit a komorság némaságát megtörje, egy a lány által is kedvelt témára vált.*
- És miket szoktál olvasni? Képzeld, én a könyvekből tanultam meg szeszt főzni... még saját lepárlót is építettem hulladékból! *Meséli büszkén.* Nem készült el teljesen, Pyctától kaptam aztán vadonatújakat, de még nem volt lehetőségem kipróbálni őket. *Mondja, hiszen nem sokkal visszaérkezését követően már indulnia is kellett a mulatságba, jóformán a holmikat lepakolta és megpihent.*
- Rengeteg éjszakát töltöttem ott el... *Mereng, miközben cipeli az asztalt.* volt, hogy ott is aludtam el. A kandallóban tűz égett, én meg olvastam és jegyzeteket készítettem. *
~ Ez még a megőrülésemet megelőző időszakban volt, kedves Nimeril... ~ Fejét csóválja meg. ~ Kussolj! ~ Teremti rendre belső hangját, mi néha még olykor próbálkozik, persze esélytelenül, tekintve, hogy Umonba olvadt.*
- Akkor még voltak stigmáim is, keresztül kasul behálózták az arcom... mondjuk ezt most nem tudom miért mondom el. *jön azonnal zavarba, mert csak úgy kiszaladt a száján.*
5214. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-21 15:23:58
Üzenet elküldve: 2019-10-21 15:23:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
*Figyelmesen hallgatja a többieket. Arl megjegyzésén csak kacéran mosolyog. Mindenesetre most ő az egyetlen, legalábbis itt a közelben, aki megmutathatja neki az utat a városba, így kénytelen jó pofát vágni a dologhoz. Ha a férfi elindul úgy követi őt, s közben azért beszél is, nehogy azt higgyék, hogy nem érdekli őt a dolog.*
-Nos én keresek valakit Artheniorban. Remélem, hogy megtalálom. Azt mondják épp most alakul újra a városi őrség, s talán nem lennének restek bevenni egy nőt is maguk közé.
*Von vállat.*
-Tudom nem túl nagyravágyó tervek, de egy amazonnak nem is kell több.
*Húzza ki magát büszkén, ahogy dárdájával megkocogtatja a pajzsát.*
-Nem akarok tolakodó lenni, vagy zavarni bárki dolgát. Így ha megmutatod merre menjek, hálásan megköszönöm, és megyek megkeresni ezt a bizonyos Denjaar Krultost. Úgy hallottam ez a neve az új parancsnoknak.
*Figyelmesen hallgatja a többieket. Arl megjegyzésén csak kacéran mosolyog. Mindenesetre most ő az egyetlen, legalábbis itt a közelben, aki megmutathatja neki az utat a városba, így kénytelen jó pofát vágni a dologhoz. Ha a férfi elindul úgy követi őt, s közben azért beszél is, nehogy azt higgyék, hogy nem érdekli őt a dolog.*
-Nos én keresek valakit Artheniorban. Remélem, hogy megtalálom. Azt mondják épp most alakul újra a városi őrség, s talán nem lennének restek bevenni egy nőt is maguk közé.
*Von vállat.*
-Tudom nem túl nagyravágyó tervek, de egy amazonnak nem is kell több.
*Húzza ki magát büszkén, ahogy dárdájával megkocogtatja a pajzsát.*
-Nem akarok tolakodó lenni, vagy zavarni bárki dolgát. Így ha megmutatod merre menjek, hálásan megköszönöm, és megyek megkeresni ezt a bizonyos Denjaar Krultost. Úgy hallottam ez a neve az új parancsnoknak.
5213. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-21 01:00:53
Üzenet elküldve: 2019-10-21 01:00:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
*Egyik láb a másik után, a semmi közepén. Milyen nagyszerű dolog is ez. A keze meg le akar szakadni. Remek érzés mondani se kell. Bizonyára úgy nézhet most ki mint egy valódi díjnyertes hülye. Egy valódi díjnyertes hülye aki a semmi közepén sétál egy kosár vacakkal egy házba ahol talán egy beteget nyaggatnak a nyakába. Áldja a hihetetlen szerencséjét. Egyáltalán miért kell ilyen rohadt messze lakni a várostól és miért nem járnak erre gyakrabban karavánok. Ez a mai nap úgy ahogy van el lett cseszve.*
5212. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-20 23:58:15
Üzenet elküldve: 2019-10-20 23:58:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Lauren//
*El sem hiszi, hogy ilyesmire fog vetemedni, mikor reggel kikel az ágyból, ám gyorsan kiderül, hogy igen, mégis ilyesmire vetemedik, mikor szokásos öltözékével és csendes ábrázatával megjelenik a "Kerti parti" helyszínén. El sem hiszi, hogy ezt csinálja. Sőt, elmondhatatlanul nincs kedve a sok idegenhez, az őt lenéző archoz, a megvető pillantásokhoz. Mégis, ha arra gondol, hogy valaki más fog udvarolni Laurennek helyette... Nem, ezt nem hagyhatja.
Mikor odaér, akkor ellenérzéseit leplezve köszön kivétel nélkül mindenkinek, ám nem is foglalkozik a többiekkel, rögtön Lauren mellé lép.*
- Látom, már el is kezdtétek a készülődést *próbál vidámságot faragni az arcára.* Segíthetek valamiben?
*Aleimord nem a házimunka mintapéldája, eddig mindig megcsináltak helyette a szolgálók, a legutóbb is csak azért vetemedett olyan borzalmas dologra, mint például a mosogatás, mert Laurennel mosogathatott kettesben. Mosogatott előtte valaha is? Nem, nem emlékszik.*
- Jól aludtál? *folytatja, láthatóan próbál valamiféle beszélgetést kezdeményezni.*
//Kerti parti//
//Lauren//
*El sem hiszi, hogy ilyesmire fog vetemedni, mikor reggel kikel az ágyból, ám gyorsan kiderül, hogy igen, mégis ilyesmire vetemedik, mikor szokásos öltözékével és csendes ábrázatával megjelenik a "Kerti parti" helyszínén. El sem hiszi, hogy ezt csinálja. Sőt, elmondhatatlanul nincs kedve a sok idegenhez, az őt lenéző archoz, a megvető pillantásokhoz. Mégis, ha arra gondol, hogy valaki más fog udvarolni Laurennek helyette... Nem, ezt nem hagyhatja.
Mikor odaér, akkor ellenérzéseit leplezve köszön kivétel nélkül mindenkinek, ám nem is foglalkozik a többiekkel, rögtön Lauren mellé lép.*
- Látom, már el is kezdtétek a készülődést *próbál vidámságot faragni az arcára.* Segíthetek valamiben?
*Aleimord nem a házimunka mintapéldája, eddig mindig megcsináltak helyette a szolgálók, a legutóbb is csak azért vetemedett olyan borzalmas dologra, mint például a mosogatás, mert Laurennel mosogathatott kettesben. Mosogatott előtte valaha is? Nem, nem emlékszik.*
- Jól aludtál? *folytatja, láthatóan próbál valamiféle beszélgetést kezdeményezni.*
5211. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-20 21:11:48
Üzenet elküldve: 2019-10-20 21:11:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
//Nimeril, Umon//
* Szépen bemutatkoznak egymásnak és sikerül marasztalnia is a férfit. Ráadásul még segítséget is kap tőle. A magázásra gyorsan rávágja a választ.*
– Oh bocsánat! Nem vagyok túl jó emberismerő. Az ilyen félvéreknek másképpen telik az idő.* Aztán megindulnak a ház felé és közben megkapja a kérdéseire a választ.*
– Kocsmát vezet? Az elég nyugalmas életnek hangzik. Nekem se ártana egy kis edzés, bár nem tudom segítene.* Elérik az asztalokat és Umon kifakad Nimerilnek.*
– Bocsánat, bocsánat! Nem akartalak megsérteni. A szakállad pedig nem rossz, így olyan bölcsnek és tapasztaltnak tűnsz.* A kimozdulás hiányára felfigyel.*
– Én se vagyok egy társasági lény. Inkább egy könyvtárban gubbasztok egy jó kis könyv felett. Csak mióta idekerültem az itteniek kezdenek felrázni engem is. Mondjuk kellet is már ez egy kicsit.* A férfi kérdésére már útközben válaszol.*
– Igazából nem tudom. Azt hiszem ez valami ház avató most. Én csak nemrég jöttem a városba.* Közben lerakjál az asztalt és már fordulnak is vissza a következőért.*
– Hát olyan két hattal ezelőtt érkeztem. Eltöltöttem itt egy éjszakát és utána egy hatott Erdőmélyén voltam. Mióta visszatértem az erdőből, azóta vagyok itt.* Rázúdít mindent szegényre, nem kíméli. A lombház említésére feltör néhány régi emléke.*
– Én is lakhattam volna lombházban, de inkább maradtam a városban.* Az eddig vidám hangja, most kicsit komorabbá válik. Abba is hagyja a beszédet egy időre, ha nem szólnak hozzá. Megragadja az asztalt és aztán indulhatnak is vissza.*
– Már csak egy asztal van és készen vagyunk.* Mondja biztatóan Umonnak.*
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.20 21:44:51
// Kerti parti //
//Nimeril, Umon//
* Szépen bemutatkoznak egymásnak és sikerül marasztalnia is a férfit. Ráadásul még segítséget is kap tőle. A magázásra gyorsan rávágja a választ.*
– Oh bocsánat! Nem vagyok túl jó emberismerő. Az ilyen félvéreknek másképpen telik az idő.* Aztán megindulnak a ház felé és közben megkapja a kérdéseire a választ.*
– Kocsmát vezet? Az elég nyugalmas életnek hangzik. Nekem se ártana egy kis edzés, bár nem tudom segítene.* Elérik az asztalokat és Umon kifakad Nimerilnek.*
– Bocsánat, bocsánat! Nem akartalak megsérteni. A szakállad pedig nem rossz, így olyan bölcsnek és tapasztaltnak tűnsz.* A kimozdulás hiányára felfigyel.*
– Én se vagyok egy társasági lény. Inkább egy könyvtárban gubbasztok egy jó kis könyv felett. Csak mióta idekerültem az itteniek kezdenek felrázni engem is. Mondjuk kellet is már ez egy kicsit.* A férfi kérdésére már útközben válaszol.*
– Igazából nem tudom. Azt hiszem ez valami ház avató most. Én csak nemrég jöttem a városba.* Közben lerakjál az asztalt és már fordulnak is vissza a következőért.*
– Hát olyan két hattal ezelőtt érkeztem. Eltöltöttem itt egy éjszakát és utána egy hatott Erdőmélyén voltam. Mióta visszatértem az erdőből, azóta vagyok itt.* Rázúdít mindent szegényre, nem kíméli. A lombház említésére feltör néhány régi emléke.*
– Én is lakhattam volna lombházban, de inkább maradtam a városban.* Az eddig vidám hangja, most kicsit komorabbá válik. Abba is hagyja a beszédet egy időre, ha nem szólnak hozzá. Megragadja az asztalt és aztán indulhatnak is vissza.*
– Már csak egy asztal van és készen vagyunk.* Mondja biztatóan Umonnak.*
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.20 21:44:51
5210. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-20 20:25:17
Üzenet elküldve: 2019-10-20 20:25:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Lau, Ylanda//
//Érintőlegesen Umon//
*Fräd szegény Laut traktálja, de egy ismerős vonású, mégis homályba burkolt nő lép mellé. ~ Szép kis virág, bár tudnám, kicsoda. ~ Hümmög magában. Ekkor megérkezik a férfi, ráadásul Nimri is úgy döntött, tündéreset játszik. Az új jövevény fajtársnak néz ki, ráadásul a jobbik fajtából: az ő szakállát még nem csorbíttatta meg az etikett, s emiatt már tiszteli bensöjéböl fakadóan a wegtoreni.*
-Ó, jó napot! Frädricus Saelevester vagyok, szolgálatára... *Majd ha Lau gyorsan tudott valamit válaszolni, afölött sajnos elsikolva, ha nem, úgy a választ meg se várva, a csőrögékről eszébe jut valami.*
-Jaj ne, a mártás! *Csap a homlokához, azzal a többiekre néz.*
-Bocsássatok meg, vissza kell mennem! A szegfűből még mártást akartam csinálni. A rumos süti! *Csap megint a homlokához, jóval erősebben.*
-Bolond vagy, Fräd! *Máris rohan vissza a házba, egyenesen a konyháig. Aztán ki a kertbe, mert eléggé összeszedetlen, így utólag eszmél rá, hogy a tejfölös-fűszeres mártogatóshoz kelleni fog a fűszer, amit jelen esetben a wegtoreni szegfű morzsolt szirma szolgáltat. Kiérve a növényhez, óvatosan nyúl oda, hiszen nem akarja áttüszögni az egész napot. Ennek ellenére könny szökik a szemébe, de legalább sikeresen lecsippent egy kisebb szirmot.*
-Bőven elég, talán még sok is. *Berohan és munkához lát. Keveri a tejfölös mártást egy fatálban, gyúrja a diós-rumos tésztát, erdei gyümölccsel szórja meg. Amíg sül az édesség, salátát tálal, egy méretes fatálban, újfent. Alaposan kitett most magáért és fáradtan indul vissza a többiekhez, tálcákkal megrakodva haaldva, igen lassan. Hatalmas szerencséjére nem történik baleset, így lerakodja a gőzölgő finomságokat az egyik asztalra, megtörli homlokát és megszólal.*
-Na én ezzel végeztem. *Ezek után az ott maradt többiek felé fordul.*
-Nektek tudnék valamit segíteni? Ásni esetleg? *Reménykedik az igenlő válaszban, elvégre mégsem illene nőknek végezni a férfiakat megkívánó munkákat.*
A hozzászólás írója (Frädricus Saelevester) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.20 20:31:46
//Kerti parti//
//Lau, Ylanda//
//Érintőlegesen Umon//
*Fräd szegény Laut traktálja, de egy ismerős vonású, mégis homályba burkolt nő lép mellé. ~ Szép kis virág, bár tudnám, kicsoda. ~ Hümmög magában. Ekkor megérkezik a férfi, ráadásul Nimri is úgy döntött, tündéreset játszik. Az új jövevény fajtársnak néz ki, ráadásul a jobbik fajtából: az ő szakállát még nem csorbíttatta meg az etikett, s emiatt már tiszteli bensöjéböl fakadóan a wegtoreni.*
-Ó, jó napot! Frädricus Saelevester vagyok, szolgálatára... *Majd ha Lau gyorsan tudott valamit válaszolni, afölött sajnos elsikolva, ha nem, úgy a választ meg se várva, a csőrögékről eszébe jut valami.*
-Jaj ne, a mártás! *Csap a homlokához, azzal a többiekre néz.*
-Bocsássatok meg, vissza kell mennem! A szegfűből még mártást akartam csinálni. A rumos süti! *Csap megint a homlokához, jóval erősebben.*
-Bolond vagy, Fräd! *Máris rohan vissza a házba, egyenesen a konyháig. Aztán ki a kertbe, mert eléggé összeszedetlen, így utólag eszmél rá, hogy a tejfölös-fűszeres mártogatóshoz kelleni fog a fűszer, amit jelen esetben a wegtoreni szegfű morzsolt szirma szolgáltat. Kiérve a növényhez, óvatosan nyúl oda, hiszen nem akarja áttüszögni az egész napot. Ennek ellenére könny szökik a szemébe, de legalább sikeresen lecsippent egy kisebb szirmot.*
-Bőven elég, talán még sok is. *Berohan és munkához lát. Keveri a tejfölös mártást egy fatálban, gyúrja a diós-rumos tésztát, erdei gyümölccsel szórja meg. Amíg sül az édesség, salátát tálal, egy méretes fatálban, újfent. Alaposan kitett most magáért és fáradtan indul vissza a többiekhez, tálcákkal megrakodva haaldva, igen lassan. Hatalmas szerencséjére nem történik baleset, így lerakodja a gőzölgő finomságokat az egyik asztalra, megtörli homlokát és megszólal.*
-Na én ezzel végeztem. *Ezek után az ott maradt többiek felé fordul.*
-Nektek tudnék valamit segíteni? Ásni esetleg? *Reménykedik az igenlő válaszban, elvégre mégsem illene nőknek végezni a férfiakat megkívánó munkákat.*
A hozzászólás írója (Frädricus Saelevester) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.20 20:31:46
5209. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-20 20:18:49
Üzenet elküldve: 2019-10-20 20:18:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Nimeril, Umon//
*Szépen gyűlnek a népek, hogy zavarát növeljék. Ahogy elnézi, van, aki meg is nézi magának. ~ Biztos megjegyzéseket is tesznek... ~ Felhősödik el tekintete, s megint csak menekülő utat keres, bár arcára igyekszik nem látványosan kiírni a dolgokat, főként, hogy köszöntésére már kedvesebb fogadtatást is talál.*
- Én pedig, Umon. Umon Palasan. *Mosolyodik el halványan, még meg is hajtja magát. ~ Mindjárt könnyebb... ~ Gondolja, miközben átadja az italt, hogy az méltó helyre kerülhessék.*
- Jól van. *Biccent.* Akkor maradok, de miért magázol? Öregnek nézel? *Szalad fel szemöldöke, majd szórakozottan szakállába simít. Legyint.*
- Segítek! *Bólogat gyorsan és meg is indul, amerre a lány mondja, követve őt hűségesen, s igyekezve nem körbenézni, hogy hányan figyelik.*
- Hát... jó, nagyon jó. Kocsmát vezetek és rendszeresen... khm.. edzem. * ~ Miféle kérdés ez? ~ Sosem szokott senkit traktálni izomzatával, vagy bármi mással, mely külsejével lehet hasonlatos, persze a kérdést nem veszi rossz néven, csak furcsállja.*
- Fogom... *Aztán ne bírja megállni.* Nézd, olyan idős vagyok szerintem, mint te... na jó kicsit idősebb, biztos a szakáll tehet róla, nem számítottam rá, hogy ma kimozdulok, mondjuk igazából sosem számítok rá. Ha tudom, megnyírtam volna kicsit... így elég... hát olyan papás, tudom. *Sóhajt fel, majd megragadja az asztal másik végét és vinni kezdi.*
- Sok ilyen bulit tartotok? *Próbálkozik maga is egy kérdéssel, közben igyekszik úgy fordulni, hogy rálásson a lányra. Barna haj, zöld szem, hegyesedni látszó fül, már, ha épp látszik persze, talán kikandikál olykor. Ha letették az asztalt a megfelelő helyre, hát fordul is a következőért. Mondjuk tudna már inni, akkor talán kicsit jobban felengedne, de így esőre még alkoholistának néznék, szóval inkább hallgat.*
- Mióta laksz itt? *Néz fel menet közben a hatalmas épületre.* Nagyon impozáns, magunk lombházakban lakunk. *Magyarázza, s mi9közben szakállába túr, gyorsan módosít.* Már én nem... én csak a kis kocsmámban külön. *Bólogat. Beszédére alapjáraton egyébként a csendes és mély tónus jellemző, igyekszik nem felhívni magára a figyelmet. Valaha másként volt, azóta sok változáson ment keresztül.*
//Kerti parti//
//Nimeril, Umon//
*Szépen gyűlnek a népek, hogy zavarát növeljék. Ahogy elnézi, van, aki meg is nézi magának. ~ Biztos megjegyzéseket is tesznek... ~ Felhősödik el tekintete, s megint csak menekülő utat keres, bár arcára igyekszik nem látványosan kiírni a dolgokat, főként, hogy köszöntésére már kedvesebb fogadtatást is talál.*
- Én pedig, Umon. Umon Palasan. *Mosolyodik el halványan, még meg is hajtja magát. ~ Mindjárt könnyebb... ~ Gondolja, miközben átadja az italt, hogy az méltó helyre kerülhessék.*
- Jól van. *Biccent.* Akkor maradok, de miért magázol? Öregnek nézel? *Szalad fel szemöldöke, majd szórakozottan szakállába simít. Legyint.*
- Segítek! *Bólogat gyorsan és meg is indul, amerre a lány mondja, követve őt hűségesen, s igyekezve nem körbenézni, hogy hányan figyelik.*
- Hát... jó, nagyon jó. Kocsmát vezetek és rendszeresen... khm.. edzem. * ~ Miféle kérdés ez? ~ Sosem szokott senkit traktálni izomzatával, vagy bármi mással, mely külsejével lehet hasonlatos, persze a kérdést nem veszi rossz néven, csak furcsállja.*
- Fogom... *Aztán ne bírja megállni.* Nézd, olyan idős vagyok szerintem, mint te... na jó kicsit idősebb, biztos a szakáll tehet róla, nem számítottam rá, hogy ma kimozdulok, mondjuk igazából sosem számítok rá. Ha tudom, megnyírtam volna kicsit... így elég... hát olyan papás, tudom. *Sóhajt fel, majd megragadja az asztal másik végét és vinni kezdi.*
- Sok ilyen bulit tartotok? *Próbálkozik maga is egy kérdéssel, közben igyekszik úgy fordulni, hogy rálásson a lányra. Barna haj, zöld szem, hegyesedni látszó fül, már, ha épp látszik persze, talán kikandikál olykor. Ha letették az asztalt a megfelelő helyre, hát fordul is a következőért. Mondjuk tudna már inni, akkor talán kicsit jobban felengedne, de így esőre még alkoholistának néznék, szóval inkább hallgat.*
- Mióta laksz itt? *Néz fel menet közben a hatalmas épületre.* Nagyon impozáns, magunk lombházakban lakunk. *Magyarázza, s mi9közben szakállába túr, gyorsan módosít.* Már én nem... én csak a kis kocsmámban külön. *Bólogat. Beszédére alapjáraton egyébként a csendes és mély tónus jellemző, igyekszik nem felhívni magára a figyelmet. Valaha másként volt, azóta sok változáson ment keresztül.*
5208. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-20 19:43:55
Üzenet elküldve: 2019-10-20 19:43:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Laurentitia, YIlanda, említés szintjén mindenki//
*Nem igazán szokott korán kelni, a fénysugarak kitartó ostromának köszönhetően sikerül kiverni a szemeiből az álmot. Igazából nem fűlik a foga a nagyobb sokadalomhoz, de mégis érdekli, miféle népekkel akarja őket összeröffenteni Laurentitia. A konyha mellett elsétálva eszébe jut, hogy azért mégiscsak kéne valamit enni, de mivel bentről szorgoskodás hangjai szűrődnek ki, ez teljesen eltántorítja és kisétál az udvarra. Már a tegnapi nap összekészített egy hátikosár hasábfát meg gyújtóst, mégis csak estébe nyúló mulatozást akarnak rendezni, egy kis muníció nem árt a tűznek se. Ha meg, ahogy az elf nyilatkozott valóban nyárson sütés lesz, akkor meg épp ideje előkészíteni a terepet, aztán meg leégetni a tüzet, hogy pont megfelelő alapot biztosítson a szalonna zsírjának finom sercegéséhez. A vállára dobja a kosár pántját, aztán megfog egy ásót a kezében és már úton is van a kijelölt hely felé. Nem igazán örül annak, hogy pont odakint az erdőben találtak jó helyet ehhez a kis összejövetelhez, de ő ugyan nem fog ezért reklamálni egymaga. Ahogy kiér, már látja, hogy nem ő volt az első, bár ez ilyenkor már várható volt, mert többször is felkeltette a folyosón sétálgatók trappolása, de mindig sikerült visszaaludnia.*
-Sziasztok! Megjöttem. *Rakja le maga mellé a kosarat a válláról, de látja, hogy Laurentitiát éppen egy férfi foglalja le, akinek szinte be sem áll a szája.*
-Csak mutass rá, hova tervezted a tüzet, mert akkor előkészíteném a helyét. Bár még korai meggyújtani, de nem árt alaposan kialakítani a terepet. *Lép közelebb, hogy félbeszakítsa a kérdésáradatot és egy pillanatra kirántsa az elf nőt a gondolatmenetből.*
-Csak mutass rá és már itt sem vagyok. *Támaszkodik rá az ásóra, fél szemét a fura alakon tartva. Látta már korábban, de csak úgy futólag, így tudja, hogy hozzájuk tartozik, mármint a házhoz. ~Biztos Lau megsajnálta őt is és befogadtuk. ~ Emlékszik vissza az elf filozófiájára, amit velük is közölt mikor megvették a házat. Majd érkezik még valaki, Nimerilt már jobban ismeri, hiszen ő volt az, aki idáig elkalauzolta a lányt, őt is köszönti egy biccentéssel, bár az arcára kiült a nyűg, amit az egyre gyűlő tömörület okoz. Aztán látja, hogy feléjük köszön és integet egy erdei medvének is beillő alak, dús szakállal és valamivel a kezében.*
-Lau, az egy dolog, hogy a butykost meghívtad, de ugye a házi maci, aki vele jött, nem harap? *Nyom el halkan egy életlen tréfát, remélve, hogy végre megkapja a helyszínt és mehet a dolgára.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.20 20:11:39
//Kerti parti//
//Laurentitia, YIlanda, említés szintjén mindenki//
*Nem igazán szokott korán kelni, a fénysugarak kitartó ostromának köszönhetően sikerül kiverni a szemeiből az álmot. Igazából nem fűlik a foga a nagyobb sokadalomhoz, de mégis érdekli, miféle népekkel akarja őket összeröffenteni Laurentitia. A konyha mellett elsétálva eszébe jut, hogy azért mégiscsak kéne valamit enni, de mivel bentről szorgoskodás hangjai szűrődnek ki, ez teljesen eltántorítja és kisétál az udvarra. Már a tegnapi nap összekészített egy hátikosár hasábfát meg gyújtóst, mégis csak estébe nyúló mulatozást akarnak rendezni, egy kis muníció nem árt a tűznek se. Ha meg, ahogy az elf nyilatkozott valóban nyárson sütés lesz, akkor meg épp ideje előkészíteni a terepet, aztán meg leégetni a tüzet, hogy pont megfelelő alapot biztosítson a szalonna zsírjának finom sercegéséhez. A vállára dobja a kosár pántját, aztán megfog egy ásót a kezében és már úton is van a kijelölt hely felé. Nem igazán örül annak, hogy pont odakint az erdőben találtak jó helyet ehhez a kis összejövetelhez, de ő ugyan nem fog ezért reklamálni egymaga. Ahogy kiér, már látja, hogy nem ő volt az első, bár ez ilyenkor már várható volt, mert többször is felkeltette a folyosón sétálgatók trappolása, de mindig sikerült visszaaludnia.*
-Sziasztok! Megjöttem. *Rakja le maga mellé a kosarat a válláról, de látja, hogy Laurentitiát éppen egy férfi foglalja le, akinek szinte be sem áll a szája.*
-Csak mutass rá, hova tervezted a tüzet, mert akkor előkészíteném a helyét. Bár még korai meggyújtani, de nem árt alaposan kialakítani a terepet. *Lép közelebb, hogy félbeszakítsa a kérdésáradatot és egy pillanatra kirántsa az elf nőt a gondolatmenetből.*
-Csak mutass rá és már itt sem vagyok. *Támaszkodik rá az ásóra, fél szemét a fura alakon tartva. Látta már korábban, de csak úgy futólag, így tudja, hogy hozzájuk tartozik, mármint a házhoz. ~Biztos Lau megsajnálta őt is és befogadtuk. ~ Emlékszik vissza az elf filozófiájára, amit velük is közölt mikor megvették a házat. Majd érkezik még valaki, Nimerilt már jobban ismeri, hiszen ő volt az, aki idáig elkalauzolta a lányt, őt is köszönti egy biccentéssel, bár az arcára kiült a nyűg, amit az egyre gyűlő tömörület okoz. Aztán látja, hogy feléjük köszön és integet egy erdei medvének is beillő alak, dús szakállal és valamivel a kezében.*
-Lau, az egy dolog, hogy a butykost meghívtad, de ugye a házi maci, aki vele jött, nem harap? *Nyom el halkan egy életlen tréfát, remélve, hogy végre megkapja a helyszínt és mehet a dolgára.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.20 20:11:39
5207. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-20 19:38:22
Üzenet elküldve: 2019-10-20 19:38:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
// Umon //
* Már fordult egy párszor, mikor ismeretlen jövevény érkezik. Egy tenyeres talpas szakállas férfi, igencsak komor arccal. Viszonylag egyszerű öltözetben egy butykossal a kezében. ~ Fura egy alak.~ Gondolja magában a lány. Odasiet hozzá, hogy fogadja. Rajta is viszonylag egyszerű öltözék van. Egy barna vászon nadrág és egy lenge virágos ing. A fején meg egy virágkoszorú csücsül.*
– Üdv! Én Nimeril vagyok!* Látszik, hogy a másik zavarban és ezen a lány igyekszik könnyíteni. Elveszi a butykost tőle és az egyik asztalra rakja.*
– Dehogy! Maradjon csak nyugodtan! Gondolom nemsokára majd érkeznek a többiek is.* Mivel Umon igen segítőkész, ezért úgy dönt Nimeril, hogy akkor be fogja dolgozni maga mellé.*
– Hát ha nagyon szeretne, akkor tud éppen segíteni. Van még bent néhány asztal amit segíthetne kihozni.* Mutatja, hogy kövesse, ha segíteni akar. Ha vele jön, akkor együtt átsétálnak a nagy házba. Közben a lány mindenféle dologról kérdezgeti.*
– És milyen az élet arra? Mivel foglalkozik? Sokat szokott edzeni?* Egyelőre nem tegezi, mivel annyira nem nézi fiatalnak a másikat. Mikor beérnek a házba akkor az elhordandó asztalokhoz navigálja.*
– Ezek az asztalok lennének azok. Én megfogom a végét, maga az elejét.* Azzal Nimeril megkapj az asztalt és ha a másik is, akkor elindulhatnak. Biztosan kell még majd fordulniuk egy párszor, de talán mire végezne, addigra megérkeznek a többiek.*
// Kerti parti //
// Umon //
* Már fordult egy párszor, mikor ismeretlen jövevény érkezik. Egy tenyeres talpas szakállas férfi, igencsak komor arccal. Viszonylag egyszerű öltözetben egy butykossal a kezében. ~ Fura egy alak.~ Gondolja magában a lány. Odasiet hozzá, hogy fogadja. Rajta is viszonylag egyszerű öltözék van. Egy barna vászon nadrág és egy lenge virágos ing. A fején meg egy virágkoszorú csücsül.*
– Üdv! Én Nimeril vagyok!* Látszik, hogy a másik zavarban és ezen a lány igyekszik könnyíteni. Elveszi a butykost tőle és az egyik asztalra rakja.*
– Dehogy! Maradjon csak nyugodtan! Gondolom nemsokára majd érkeznek a többiek is.* Mivel Umon igen segítőkész, ezért úgy dönt Nimeril, hogy akkor be fogja dolgozni maga mellé.*
– Hát ha nagyon szeretne, akkor tud éppen segíteni. Van még bent néhány asztal amit segíthetne kihozni.* Mutatja, hogy kövesse, ha segíteni akar. Ha vele jön, akkor együtt átsétálnak a nagy házba. Közben a lány mindenféle dologról kérdezgeti.*
– És milyen az élet arra? Mivel foglalkozik? Sokat szokott edzeni?* Egyelőre nem tegezi, mivel annyira nem nézi fiatalnak a másikat. Mikor beérnek a házba akkor az elhordandó asztalokhoz navigálja.*
– Ezek az asztalok lennének azok. Én megfogom a végét, maga az elejét.* Azzal Nimeril megkapj az asztalt és ha a másik is, akkor elindulhatnak. Biztosan kell még majd fordulniuk egy párszor, de talán mire végezne, addigra megérkeznek a többiek.*
5206. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-20 16:17:32
Üzenet elküldve: 2019-10-20 16:17:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
*Gyalog jön, mert előnyben részesíti a szekérhez képest. Mostanság egyébként is elég sokat utazik lovakkal, hát nem árt a séta. Erőnléti edzésnek is tökéletes, hovatovább a tájat is jobban szemügyre tudja venni. Komótosan és magába fordulva, egyedül érkezik, merengve, tekintetében azzal a szokványos bús és magányos kifejezéssel, mely manapság Umonra főként jellemző. Nincs problémája, csak egyszerűen sokat van egyedül, s emiatt, ahogyan közeledik, úgy nyúlik meg arca is, s válik egyre inkább zárkózottá. Nem szereti a nagy társasági rendezvényeket, s a mai napig nem tudja, hogy miként beszélte rá Lyz, erre a mulatságra. Halkan felsóhajt, míg a tó mellett halad el, a környező nádast látva, s a fel-felröppenő madarakat kocsmája környékét idézi el elméjében. Szereti ezt a környéket, ezt már most megállapítja, s aki ilyen helyen lakik, az rossz ember nem lehet. ~ Remélem, nem lesznek sokan... ~ Szisszen fel, meglátva a hatalmas épületet már messziről. A hatalmas elnyúló, "U" betűt formázó együttes, márpedig sok embert sejtet, így reményei, hogy békességben és magányosan megiszik egy pohárkával, majd továbbáll, korántsem tűnnek már olyan kivitelezhetőnek.*
- Lyzendra... csak lássalak meg... *Bár Pyctára is mérges, mert ő sem mondta. Persze sokkal könnyebb lenne az érkezés, ha együtt jönnének, de Umon szokásához híven különcködve, magányosan indult meg, miután a standot átadta segítőjének. Ismét elnyom egy nagy sóhajt, majd mérgesen villan meg tekintete, magát átkozva. Még szakállát sem nyírta meg. ~ Biztos burzsujok... ~ Nem tudja miért hergeli magát, de a lényeg, hogy ha esetleg más is észreveszi, egy egyszerű öltözetben lévő középmagas férfit láthatnak, meglehetősen erős testfelépítéssel, s arcát háromnegyedéig fedő hatalmas bundával, mely felett csak mélyen ülő, komor tekintete világlik. Lassan megemeli a kezében tartott butykost, hogy megnézze. Ajándékba hozta, mert azt mondták így illik. Saját főzés. A tisztást észrevéve, egy pillanatra megtorpan, majd körbenéz, hogy nem tudna-e becsatlakozni egy frissen érkező csapathoz. ~ Jellemző. Senki nem jön most... ~ Csalódottan mordul fel, s tekintete pánikszerűen folyamodik segítségért, de aztán legyűrve minden ellenérzését közelebb caflat.*
- Khm... jó napot! *Emeli fel félszegen bal kezét, s kecsesen integet. ~ Mit csinálsz, te marha?! ~ Förmed máris magára, aztán kezét vissza állítja oldala mellé, s inkább előretartja a jobbat, hogy jól látható legyen az itóka.*
- Lyz at mondta, itt lesz a kerti mulatság... *Megvonja a vállát, s a többiek felé pillant.* Umon vagyok, innen Mil'Ochassból... ezt hoztam... khm... csak úgy, na... *Tartja még mindig az üveget, közben zavarodottan elmosolyodik.*
- Jó napot... látom korán jöttem, elmenjek? *Kérdezi a többieket.* Vagy... segíthetek valamiben? *Ez a mentő ötlet most jutott az eszébe. Ha dolgozik, akkor bizonyára el tudja terelni figyelmét zavaráról.*
- Már, ha nem gond... izé... *Egyik lábáról a másikra állva, néz a jelenlévőkre, váltogatva tekintetét.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.20 16:18:22
//Kerti parti//
*Gyalog jön, mert előnyben részesíti a szekérhez képest. Mostanság egyébként is elég sokat utazik lovakkal, hát nem árt a séta. Erőnléti edzésnek is tökéletes, hovatovább a tájat is jobban szemügyre tudja venni. Komótosan és magába fordulva, egyedül érkezik, merengve, tekintetében azzal a szokványos bús és magányos kifejezéssel, mely manapság Umonra főként jellemző. Nincs problémája, csak egyszerűen sokat van egyedül, s emiatt, ahogyan közeledik, úgy nyúlik meg arca is, s válik egyre inkább zárkózottá. Nem szereti a nagy társasági rendezvényeket, s a mai napig nem tudja, hogy miként beszélte rá Lyz, erre a mulatságra. Halkan felsóhajt, míg a tó mellett halad el, a környező nádast látva, s a fel-felröppenő madarakat kocsmája környékét idézi el elméjében. Szereti ezt a környéket, ezt már most megállapítja, s aki ilyen helyen lakik, az rossz ember nem lehet. ~ Remélem, nem lesznek sokan... ~ Szisszen fel, meglátva a hatalmas épületet már messziről. A hatalmas elnyúló, "U" betűt formázó együttes, márpedig sok embert sejtet, így reményei, hogy békességben és magányosan megiszik egy pohárkával, majd továbbáll, korántsem tűnnek már olyan kivitelezhetőnek.*
- Lyzendra... csak lássalak meg... *Bár Pyctára is mérges, mert ő sem mondta. Persze sokkal könnyebb lenne az érkezés, ha együtt jönnének, de Umon szokásához híven különcködve, magányosan indult meg, miután a standot átadta segítőjének. Ismét elnyom egy nagy sóhajt, majd mérgesen villan meg tekintete, magát átkozva. Még szakállát sem nyírta meg. ~ Biztos burzsujok... ~ Nem tudja miért hergeli magát, de a lényeg, hogy ha esetleg más is észreveszi, egy egyszerű öltözetben lévő középmagas férfit láthatnak, meglehetősen erős testfelépítéssel, s arcát háromnegyedéig fedő hatalmas bundával, mely felett csak mélyen ülő, komor tekintete világlik. Lassan megemeli a kezében tartott butykost, hogy megnézze. Ajándékba hozta, mert azt mondták így illik. Saját főzés. A tisztást észrevéve, egy pillanatra megtorpan, majd körbenéz, hogy nem tudna-e becsatlakozni egy frissen érkező csapathoz. ~ Jellemző. Senki nem jön most... ~ Csalódottan mordul fel, s tekintete pánikszerűen folyamodik segítségért, de aztán legyűrve minden ellenérzését közelebb caflat.*
- Khm... jó napot! *Emeli fel félszegen bal kezét, s kecsesen integet. ~ Mit csinálsz, te marha?! ~ Förmed máris magára, aztán kezét vissza állítja oldala mellé, s inkább előretartja a jobbat, hogy jól látható legyen az itóka.*
- Lyz at mondta, itt lesz a kerti mulatság... *Megvonja a vállát, s a többiek felé pillant.* Umon vagyok, innen Mil'Ochassból... ezt hoztam... khm... csak úgy, na... *Tartja még mindig az üveget, közben zavarodottan elmosolyodik.*
- Jó napot... látom korán jöttem, elmenjek? *Kérdezi a többieket.* Vagy... segíthetek valamiben? *Ez a mentő ötlet most jutott az eszébe. Ha dolgozik, akkor bizonyára el tudja terelni figyelmét zavaráról.*
- Már, ha nem gond... izé... *Egyik lábáról a másikra állva, néz a jelenlévőkre, váltogatva tekintetét.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.20 16:18:22
5205. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-20 15:55:41
Üzenet elküldve: 2019-10-20 15:55:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
* Már eltelt egy pár nap a sérülése óta, így felhőtlenül fogja tudni élvezni majd a partit. Gyorsan felöltözik, de nem tervez semmi kirívót felvenni. Ahogy ő tudja lesznek különféle versenyek és ha részt szeretne venni rajta, akkor nem célszerű a legjobb ruháit erre elnyűnie. Egy egyszerű barna vászon nadrág és egy lenge virágmintás ing mellett dönt. Egy felsőt azért begyömöszöl a táskájába ha netán túlságosan hűvös lenne majd az este. Aztán gyors léptekkel kiviharzik a szobájából. A konyhában pompás illatok fogadják, de ennek ellenére megállja, hogy ne egyen bele semmibe. A pocakját tartalékolja a közös evésre.*
– Hali Frad! Jó illatok szállnak!* Köszön a férfinak, de a választ már nem várja meg, hanem megkap egy pár széket és kifelé veszi az irányt. A kis tisztáson már egész sok minden van. Látszik, hogy Lau már elkezdte a kipakolást. Hamar beköszön, de már fordul is vissza, hogy tudjon segítsen a kipakolásban. A virágkoszúron megakad a szeme és rögtön lenyúl egyet. Menet közben fel is helyezi a fejére. Amíg van kihordani való addig ott segédkezik, utána meg becsatlakozik a kint lévőkhöz a maradék teendők elvégzésében.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.10.20 22:07:40, a következő indokkal:
Kérésre.
// Kerti parti //
* Már eltelt egy pár nap a sérülése óta, így felhőtlenül fogja tudni élvezni majd a partit. Gyorsan felöltözik, de nem tervez semmi kirívót felvenni. Ahogy ő tudja lesznek különféle versenyek és ha részt szeretne venni rajta, akkor nem célszerű a legjobb ruháit erre elnyűnie. Egy egyszerű barna vászon nadrág és egy lenge virágmintás ing mellett dönt. Egy felsőt azért begyömöszöl a táskájába ha netán túlságosan hűvös lenne majd az este. Aztán gyors léptekkel kiviharzik a szobájából. A konyhában pompás illatok fogadják, de ennek ellenére megállja, hogy ne egyen bele semmibe. A pocakját tartalékolja a közös evésre.*
– Hali Frad! Jó illatok szállnak!* Köszön a férfinak, de a választ már nem várja meg, hanem megkap egy pár széket és kifelé veszi az irányt. A kis tisztáson már egész sok minden van. Látszik, hogy Lau már elkezdte a kipakolást. Hamar beköszön, de már fordul is vissza, hogy tudjon segítsen a kipakolásban. A virágkoszúron megakad a szeme és rögtön lenyúl egyet. Menet közben fel is helyezi a fejére. Amíg van kihordani való addig ott segédkezik, utána meg becsatlakozik a kint lévőkhöz a maradék teendők elvégzésében.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.10.20 22:07:40, a következő indokkal:
Kérésre.
5204. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-20 14:49:41
Üzenet elküldve: 2019-10-20 14:49:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
*Ki tudja már, hanyadik napja ez Szarvasligetben, mindenesetre izgatottan kel a korai órákban. Talán izgatottabb, mint valaha, hiszen nagyon kíváncsi azokra az erdei elfekre. A borostás férfiú kikászálódik az ágyból és elsősorban tűrhetővé alakítja kinézetét. Copfban fogja összehaját hátul, egy durvább szalaggal, s felveszi az ünnephez méltó öltözetét: aranygombos, fekete redingotot, világoskék inggel, trógenhózeres, barna vászonnadrággal, mellé pedig szarvasbőr cipő dukál. A kikészített tálnyi vízben megmossa arcát, majd lerobog a lépcsőn. Az előkészített, frissen sült cipókat a megbeszélt helyre viszi, egy kockás terítőben összefogva, bal kezében tartva, majd székeket vesz a szabadjába, szám szerint kettőt. A tisztás felé indul, ahol Laurentitia már ügyködik is. Lerakja az ülő alkalmatosságokat, azokra elterítve a cipókat és hangosan köszön, széles, gyermekies mosollyal.*
-Jó reggelt! *Köszön a nőre, majd fordul is egy asztalért, majd a többi székért, lassacskán fáradva, de biztosan kipakkol minden szükségest. Nem bír várni, szóval kérdések ezreit szegezi a szegény hosszúéletűhöz.*
-Lehet tudni, hogy mikor érkeznek? Addig lenne időm agyagtálast sütni? Egyáltalán lesz időm sütni? *Szinte választ sem várva, sietve rohan vissza a konyhába, a maradék lisztből, cukorból és egyéb hozzávalókból, wegtoreni faleszlit sütni. Valami csőrögéhez hasonló süteményt alkot, amely viszonylag szépre sikeredhet. Ha a konyhában lévő édessel végzett, a sütés még nem fejeződött be: finom, porhanyós, tortaszerű dolgot szeretne keszíteni, hasonló állagú, de nem zsíros húsból készült, tárkonyos raguval. Igen, húsos pite készül. Az illatok megbabonázzák a férfit, aki próbál ott és úgy segítkezni, ahol és amennyire csak tud. A sürgölődő Fräd kis kosárkákban a fánkokkal és egy nagy tálcán a három jókorára sikeredett pitével tér vissza, még délelőtt. Természetesen szegény Lau nem úszhatja meg az újabb izgatott letámadást.*
-Mit szeretnek az erdeiek? Van valamiféle különleges szokásuk? Esznek húst? Mintha hallottam volna egy olyan mondát, amiben azt mondják, nem. Ugye nem sértődékenyek? Arról is járt egy oletyka Wegtorenben, hogy... *És ez sajnos így folytatódik, miközben a székeket igazítja az asztalokhoz és utóbbik tetején a terítőt próbálja elrendezni, a cipók, fánkok és piték számára.*
//Kerti parti//
*Ki tudja már, hanyadik napja ez Szarvasligetben, mindenesetre izgatottan kel a korai órákban. Talán izgatottabb, mint valaha, hiszen nagyon kíváncsi azokra az erdei elfekre. A borostás férfiú kikászálódik az ágyból és elsősorban tűrhetővé alakítja kinézetét. Copfban fogja összehaját hátul, egy durvább szalaggal, s felveszi az ünnephez méltó öltözetét: aranygombos, fekete redingotot, világoskék inggel, trógenhózeres, barna vászonnadrággal, mellé pedig szarvasbőr cipő dukál. A kikészített tálnyi vízben megmossa arcát, majd lerobog a lépcsőn. Az előkészített, frissen sült cipókat a megbeszélt helyre viszi, egy kockás terítőben összefogva, bal kezében tartva, majd székeket vesz a szabadjába, szám szerint kettőt. A tisztás felé indul, ahol Laurentitia már ügyködik is. Lerakja az ülő alkalmatosságokat, azokra elterítve a cipókat és hangosan köszön, széles, gyermekies mosollyal.*
-Jó reggelt! *Köszön a nőre, majd fordul is egy asztalért, majd a többi székért, lassacskán fáradva, de biztosan kipakkol minden szükségest. Nem bír várni, szóval kérdések ezreit szegezi a szegény hosszúéletűhöz.*
-Lehet tudni, hogy mikor érkeznek? Addig lenne időm agyagtálast sütni? Egyáltalán lesz időm sütni? *Szinte választ sem várva, sietve rohan vissza a konyhába, a maradék lisztből, cukorból és egyéb hozzávalókból, wegtoreni faleszlit sütni. Valami csőrögéhez hasonló süteményt alkot, amely viszonylag szépre sikeredhet. Ha a konyhában lévő édessel végzett, a sütés még nem fejeződött be: finom, porhanyós, tortaszerű dolgot szeretne keszíteni, hasonló állagú, de nem zsíros húsból készült, tárkonyos raguval. Igen, húsos pite készül. Az illatok megbabonázzák a férfit, aki próbál ott és úgy segítkezni, ahol és amennyire csak tud. A sürgölődő Fräd kis kosárkákban a fánkokkal és egy nagy tálcán a három jókorára sikeredett pitével tér vissza, még délelőtt. Természetesen szegény Lau nem úszhatja meg az újabb izgatott letámadást.*
-Mit szeretnek az erdeiek? Van valamiféle különleges szokásuk? Esznek húst? Mintha hallottam volna egy olyan mondát, amiben azt mondják, nem. Ugye nem sértődékenyek? Arról is járt egy oletyka Wegtorenben, hogy... *És ez sajnos így folytatódik, miközben a székeket igazítja az asztalokhoz és utóbbik tetején a terítőt próbálja elrendezni, a cipók, fánkok és piték számára.*
5203. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-20 14:28:12
Üzenet elküldve: 2019-10-20 14:28:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kerti parti//
*~Hát végre, ez a nap is elérkezett!~ gondolja magában, ahogy reggel nyújtózkodik az ágyban, míg számba veszi, mi mindent kell megcsinálnia, mire Lyzék ideérnek. ~Ez egy csodás nap lesz!~ bizakodik öltözés közben, először az ünnepség konyhai részét tervezve letudni, vagy legalábbis amit el lehet készíteni korábban is. Ez jelen esetben számtalan süteményt takar, édeset, sósat, mindenféle rágcsálnivalót, amihez korábban bevásárolt a piacon. Na persze a fő számot mégis az almás pite jelenti, amiből eleget akar készíteni egy esetleges piteevő versenyhez, ha van rá igény. Míg a sütemények sülnek, időnkénti ellenőrzés mellett a kültéri díszítés elkészítéséhez lát neki. Arra jutottak, hogy bár házavató ünnepségről lesz szó, mégis inkább kissé arrébb, a főúthoz közel tartják a rendezvényt, hogy Mil'Ochass lakói könnyedén idetaláljanak, de még épp olyan messzire, hogy látni lehessen a házat is. Egy viszonylag sík részen, melyet egyik oldalról fák szegélyeznek, hozzálát a tánctér kialakításához, fellógatva a lámpásokat és fáklyákat, hogy az éjjeli sötétségben majd kellemes világosságot biztosítsanak. A tánctértől távolabb tervezi kialakítani a megfelelő helyet a szalonna, kolbász és mindenféle egyéb ennivaló sütéséhez, bízva benne, hogy a házban lévő férfiak majd segítenek neki kihordani az asztalokat és a székeket a házból, hogy le is tudjanak majd ülni elfogyasztani az este készülő finom fogásokat. A két helyszín között, bár kicsit közelebb a házhoz, egy kissé kopárabb területen kapnak helyet az egyéb programok és játékok. Bár hallott több kósza javaslatot, hogy az iszapbirkózás milyen jó szórakozás lenne, ő ezt a maga részéről erősen kétli, így ezt az ötletet csak visszafogottabb formában igyekszik megvalósítani, idecipelve pár vödörrel a folyó menti iszapból, ha valaki esetleg mégis késztetést érezne rá, hogy ilyesmivel dobálja egymást, valamint, amolyan ellensúlyozásként úgy rendezi be a helyszínt, hogy alkalmas legyen egy kötélhúzó verseny lebonyolítására, ahol a két társaság tagjai összemérhetik az erejüket. Emellett, az inkább a pontosságot és precizitást kedvelő résztvevők számára lehetőség nyílik egy kis patkódobálásra, hisz az istállóban találni bőven elhasznált, régi patkókat, az éhesebb vendégek pedig egy gyorsasági piteevő versenyben mérettethetik meg magukat. Luni javaslatára a résztvevőket virágkoszorúk, illetve szép, szálas virágok várják majd, hogy a férfiak és a nők is találjanak kedvükre való díszeket. Sok mindent kell előkészíteni, megsütni, megfőzni, elhelyezni, felaggatni, de a többiek segítségével szerencsére sikerül idejében végezniük, és mire kellemes délutánra jár az idő, minden készen áll arra, hogy megkezdjék az ünnepséget.*
//Kerti parti//
*~Hát végre, ez a nap is elérkezett!~ gondolja magában, ahogy reggel nyújtózkodik az ágyban, míg számba veszi, mi mindent kell megcsinálnia, mire Lyzék ideérnek. ~Ez egy csodás nap lesz!~ bizakodik öltözés közben, először az ünnepség konyhai részét tervezve letudni, vagy legalábbis amit el lehet készíteni korábban is. Ez jelen esetben számtalan süteményt takar, édeset, sósat, mindenféle rágcsálnivalót, amihez korábban bevásárolt a piacon. Na persze a fő számot mégis az almás pite jelenti, amiből eleget akar készíteni egy esetleges piteevő versenyhez, ha van rá igény. Míg a sütemények sülnek, időnkénti ellenőrzés mellett a kültéri díszítés elkészítéséhez lát neki. Arra jutottak, hogy bár házavató ünnepségről lesz szó, mégis inkább kissé arrébb, a főúthoz közel tartják a rendezvényt, hogy Mil'Ochass lakói könnyedén idetaláljanak, de még épp olyan messzire, hogy látni lehessen a házat is. Egy viszonylag sík részen, melyet egyik oldalról fák szegélyeznek, hozzálát a tánctér kialakításához, fellógatva a lámpásokat és fáklyákat, hogy az éjjeli sötétségben majd kellemes világosságot biztosítsanak. A tánctértől távolabb tervezi kialakítani a megfelelő helyet a szalonna, kolbász és mindenféle egyéb ennivaló sütéséhez, bízva benne, hogy a házban lévő férfiak majd segítenek neki kihordani az asztalokat és a székeket a házból, hogy le is tudjanak majd ülni elfogyasztani az este készülő finom fogásokat. A két helyszín között, bár kicsit közelebb a házhoz, egy kissé kopárabb területen kapnak helyet az egyéb programok és játékok. Bár hallott több kósza javaslatot, hogy az iszapbirkózás milyen jó szórakozás lenne, ő ezt a maga részéről erősen kétli, így ezt az ötletet csak visszafogottabb formában igyekszik megvalósítani, idecipelve pár vödörrel a folyó menti iszapból, ha valaki esetleg mégis késztetést érezne rá, hogy ilyesmivel dobálja egymást, valamint, amolyan ellensúlyozásként úgy rendezi be a helyszínt, hogy alkalmas legyen egy kötélhúzó verseny lebonyolítására, ahol a két társaság tagjai összemérhetik az erejüket. Emellett, az inkább a pontosságot és precizitást kedvelő résztvevők számára lehetőség nyílik egy kis patkódobálásra, hisz az istállóban találni bőven elhasznált, régi patkókat, az éhesebb vendégek pedig egy gyorsasági piteevő versenyben mérettethetik meg magukat. Luni javaslatára a résztvevőket virágkoszorúk, illetve szép, szálas virágok várják majd, hogy a férfiak és a nők is találjanak kedvükre való díszeket. Sok mindent kell előkészíteni, megsütni, megfőzni, elhelyezni, felaggatni, de a többiek segítségével szerencsére sikerül idejében végezniük, és mire kellemes délutánra jár az idő, minden készen áll arra, hogy megkezdjék az ünnepséget.*
5202. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-20 13:52:26
Üzenet elküldve: 2019-10-20 13:52:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Készülődés//
*~Vajon mit szólnának egy kis szalonnasütéshez? Luni biztos élvezné, tudom, hogy régóta szeretne már ilyesmit. Na és valami verseny? Kötélhúzás vagy esetleg süteményevés? Meg persze a zene! A tánc és a mulatozás nem maradhat el! Remélem, Lyzék tényleg eljönnek. Kíváncsi vagyok, hogy alakultak végül a dolgok közte és Pycta közt... ~ ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében, ajkain pedig halvány mosoly játszik, ahogy a várost szép lassan maguk mögött hagyva haladnak a jól megrakott szekérrel a Szarvasliget felé.*
*~Vajon mit szólnának egy kis szalonnasütéshez? Luni biztos élvezné, tudom, hogy régóta szeretne már ilyesmit. Na és valami verseny? Kötélhúzás vagy esetleg süteményevés? Meg persze a zene! A tánc és a mulatozás nem maradhat el! Remélem, Lyzék tényleg eljönnek. Kíváncsi vagyok, hogy alakultak végül a dolgok közte és Pycta közt... ~ ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében, ajkain pedig halvány mosoly játszik, ahogy a várost szép lassan maguk mögött hagyva haladnak a jól megrakott szekérrel a Szarvasliget felé.*
5201. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-20 13:20:00
Üzenet elküldve: 2019-10-20 13:20:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Készülődés//
//Napváltás//
*Túllendülve a Nimeril sérülése keltette riadalmon, a továbbiakban inkább a boldog várakozás és az izgatott készülődés adja meg az alaphangulatát a napjainak, ahogy egyre közeledik a házavató kitűzött időpontja. Annak érdekében azonban, hogy minden tökéletes legyen, szükségeltetik még egy kiruccanás a piacra, így Uraságot befogva a szekér elé el is indul, hogy beszerezzen minden kelléket. Bár nem annyira hosszú az út, míg a városhoz ér, azért menet közben mégis unatkozni kezd kissé, ezen érzését pedig halk dúdolással igyekszik elűzni, miközben a kora reggeli tájban gyönyörködik maga körül. ~Lenyűgöző!~ ismeri el magában ámulattal.*
//Napváltás//
*Túllendülve a Nimeril sérülése keltette riadalmon, a továbbiakban inkább a boldog várakozás és az izgatott készülődés adja meg az alaphangulatát a napjainak, ahogy egyre közeledik a házavató kitűzött időpontja. Annak érdekében azonban, hogy minden tökéletes legyen, szükségeltetik még egy kiruccanás a piacra, így Uraságot befogva a szekér elé el is indul, hogy beszerezzen minden kelléket. Bár nem annyira hosszú az út, míg a városhoz ér, azért menet közben mégis unatkozni kezd kissé, ezen érzését pedig halk dúdolással igyekszik elűzni, miközben a kora reggeli tájban gyönyörködik maga körül. ~Lenyűgöző!~ ismeri el magában ámulattal.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389