Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 262 (5221. - 5240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5240. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-25 21:37:45
Üzenet elküldve: 2019-10-25 21:37:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kerti parti//
//Ale, majd a Mil'Ochassból érkezők//
- Ugyan. *csóválja meg mosolyogva a fejét, biztos benne, a férfi csak szerénykedik a képességeit illetően. Neki igenis az a véleménye, hogy Aleimord nagy tudású és tehetséges mágus, bár szó, ami szó, nem sok viszonyítása alapja van e tekintetben*
- Lyzendra, a szomszédunk. Említettem már, nem? *billenti egy pillanatra oldalra a fejét, míg próbálja felidézni, vajon mesélt-e a lányról az elfnek. Elég sokan lettek hirtelen a házban, így megeshet, hogy valakinek elfelejtett részletesen beszámolni vendégeikről*
- Véletlenül találkoztunk össze egy afféle vásárban, és kiderült, hogy a barátaival együtt itt laknak a közelben. Tulajdonképpen a szomszédaink... bár annyira nincsenek közel, még így is ők élnek a legközelebb hozzánk, így gondoltam, jó ötlet lenne áthívni őket is, kicsit jobban megismerni egymást. Igazán kedves és okos lány, biztos kedvelni fogod. *igyekszik megnyugtatni a férfit, hisz az az érzése, már így is túl soknak véli a résztvevők számát*
- Biztos őt is úgy le fogják nyűgözni a képességeid, mint engem! *jegyzi meg, míg a lámpásokat aggatják*
- Egy részét. *bólint rá a süteményeket illető kérdésre* De Fräd is segített, a legújabb lakótárs. Találkoztatok már? Igazán sok mindenhez ért, és férfi létére meglepően jól boldogul a konyhában. Talán még jobban is, mint én! *cseverészik, míg a ház felé haladnak, hiszen bár még nem volt alkalma megkóstolni Fräd műveit, az illatuk igazán ínycsiklandozó volt*
- Ó, nem készült semmi különleges, csak egy kis túrós batyu, kalács, meggyes rétes, és főleg almás pite. Abból rengeteg. Gondoltam, ha van rá jelentkező, talán szervezhetnénk egy kis versenyt is, ki képes a leghamarabb megenni. Akár egy egészet, akár egy szeletet... De ha nem, akkor is el fog fogyni beszélgetés közben. *magyarázza terveit, ahogy már az asztalra pakolják le terheiket. Ahogy körbenéz, milyen tennivalóik vannak még, miket kellene még kihozni a házból, pillantása az asztal végére siklik, ahol a dísznek szánt virágok vannak*
- Várj! *szólal meg lelkesen, magához ragadva egy szép, sárga színű virágot, hogy Aleimordhoz lépve a férfi kabátjának gomblyukába tűzze, ha a másik hagyja* Így ni! *mosolyog elégedetten, egy lépést hátrálva, hogy megszemlélje a művét* Jól áll! *ismeri el egy apró biccentéssel, úgy gondolva, így már tökéletes a férfi megjelenése*
- Gyere, hozzuk ki a tányérokat és a poharakat is! Elvégre azok nélkül nehezen csapunk lakomát, nem? *folytatja újult erővel a szervezkedést, készen rá, hogy egy újabb kört tegyenek a ház és az ünnepség helyszíne közt. Nem tud azonban egy lépést se megtenni a ház felé, mikor máris egy közelgő szekér hangját hallja, melyen remélhetőleg újabb vendégek jönnek hozzájuk*
- Lehet, hogy végre megérkeztek! *jegyzi meg megörülve, természetesen Lyzre gondolva* Gyere, nézzük meg őket! *ragadja meg izgatottságában a férfi csuklóját, mintha csak magával akarná vonszolni, de aztán észbe kap és elengedi Aleimordot, hiszen nem akar erőltetni semmit. Egyedül indul el inkább, hogy az érkezők elé siessen, magában azért remélve, hogy az elf is vele tart majd*
- Lyz! *integet vissza lelkesen a lánynak, mikor bebizonyosodik, hogy tényleg ő érkezett meg, ráadásul nem egyedül*
- Örülök, hogy ide találtatok! *jegyzi meg lelkesen, megeresztve felé egy mosolyt, majd Pyctát is hasonlóval üdvözli*
- Azt hiszem, mi még nem találkoztunk! Laurentitia vagyok, de szólítson csak Launak! Remélem, jól érzi majd itt magát! *mutatkozik be közben az ismeretlen tündérnek, ahogy feltűnik neki, Lyzzel együtt még valaki érkezett a minx hátán. Tisztában van vele, a gyerekekkel néha nem egyszerű, így nem akarja rögtön letámadni szegényt, illetve Lyznek is hagyni akar időt, ha még esetleg szeretne valamit mondani a kislánynak, vagy szeretné a földre helyezni őt és csak akkor lép oda hozzájuk, mikor már úgy ítéli meg, nem zavar túlságosan*
- Egyre erősebb a gyanúm, valami különleges varázslat ül Mil'Ochass földjén, ami mindenkit gyönyörűvé változtat, aki belép a területére... *jegyzi meg cinkosan Pyctának, ahogy közelebb sétál a lányokhoz*
- Az est legszebb hölgyei! Sziasztok! Lau vagyok. *mutatkozik be, természetesen csak a kislány kedvéért, majd ha Lyz nem húzódik el a mozdulat elől, őt külön egy rövid öleléssel is köszönti*
- Könnyen megtaláltátok a házat? Remélem, nem volt túlságosan fárasztó az út... *címzi szavait immár mindenkihez, hogy túl vannak a bemutatkozáson* Kerüljetek beljebb! *tárja szét karjait a kert felé* Kicsit korán érkeztetek, még nem sikerült mindennel elkészülni, de már nem sok van hátra. Szeretnétek, hogy körbevezesselek titeket? *fordítja vissza tekintetét szomszédaikra, igénylik-e az útmutatását, vagy inkább egyedül szeretnék felfedezni, mi minden vár itt rájuk.*
//Kerti parti//
//Ale, majd a Mil'Ochassból érkezők//
- Ugyan. *csóválja meg mosolyogva a fejét, biztos benne, a férfi csak szerénykedik a képességeit illetően. Neki igenis az a véleménye, hogy Aleimord nagy tudású és tehetséges mágus, bár szó, ami szó, nem sok viszonyítása alapja van e tekintetben*
- Lyzendra, a szomszédunk. Említettem már, nem? *billenti egy pillanatra oldalra a fejét, míg próbálja felidézni, vajon mesélt-e a lányról az elfnek. Elég sokan lettek hirtelen a házban, így megeshet, hogy valakinek elfelejtett részletesen beszámolni vendégeikről*
- Véletlenül találkoztunk össze egy afféle vásárban, és kiderült, hogy a barátaival együtt itt laknak a közelben. Tulajdonképpen a szomszédaink... bár annyira nincsenek közel, még így is ők élnek a legközelebb hozzánk, így gondoltam, jó ötlet lenne áthívni őket is, kicsit jobban megismerni egymást. Igazán kedves és okos lány, biztos kedvelni fogod. *igyekszik megnyugtatni a férfit, hisz az az érzése, már így is túl soknak véli a résztvevők számát*
- Biztos őt is úgy le fogják nyűgözni a képességeid, mint engem! *jegyzi meg, míg a lámpásokat aggatják*
- Egy részét. *bólint rá a süteményeket illető kérdésre* De Fräd is segített, a legújabb lakótárs. Találkoztatok már? Igazán sok mindenhez ért, és férfi létére meglepően jól boldogul a konyhában. Talán még jobban is, mint én! *cseverészik, míg a ház felé haladnak, hiszen bár még nem volt alkalma megkóstolni Fräd műveit, az illatuk igazán ínycsiklandozó volt*
- Ó, nem készült semmi különleges, csak egy kis túrós batyu, kalács, meggyes rétes, és főleg almás pite. Abból rengeteg. Gondoltam, ha van rá jelentkező, talán szervezhetnénk egy kis versenyt is, ki képes a leghamarabb megenni. Akár egy egészet, akár egy szeletet... De ha nem, akkor is el fog fogyni beszélgetés közben. *magyarázza terveit, ahogy már az asztalra pakolják le terheiket. Ahogy körbenéz, milyen tennivalóik vannak még, miket kellene még kihozni a házból, pillantása az asztal végére siklik, ahol a dísznek szánt virágok vannak*
- Várj! *szólal meg lelkesen, magához ragadva egy szép, sárga színű virágot, hogy Aleimordhoz lépve a férfi kabátjának gomblyukába tűzze, ha a másik hagyja* Így ni! *mosolyog elégedetten, egy lépést hátrálva, hogy megszemlélje a művét* Jól áll! *ismeri el egy apró biccentéssel, úgy gondolva, így már tökéletes a férfi megjelenése*
- Gyere, hozzuk ki a tányérokat és a poharakat is! Elvégre azok nélkül nehezen csapunk lakomát, nem? *folytatja újult erővel a szervezkedést, készen rá, hogy egy újabb kört tegyenek a ház és az ünnepség helyszíne közt. Nem tud azonban egy lépést se megtenni a ház felé, mikor máris egy közelgő szekér hangját hallja, melyen remélhetőleg újabb vendégek jönnek hozzájuk*
- Lehet, hogy végre megérkeztek! *jegyzi meg megörülve, természetesen Lyzre gondolva* Gyere, nézzük meg őket! *ragadja meg izgatottságában a férfi csuklóját, mintha csak magával akarná vonszolni, de aztán észbe kap és elengedi Aleimordot, hiszen nem akar erőltetni semmit. Egyedül indul el inkább, hogy az érkezők elé siessen, magában azért remélve, hogy az elf is vele tart majd*
- Lyz! *integet vissza lelkesen a lánynak, mikor bebizonyosodik, hogy tényleg ő érkezett meg, ráadásul nem egyedül*
- Örülök, hogy ide találtatok! *jegyzi meg lelkesen, megeresztve felé egy mosolyt, majd Pyctát is hasonlóval üdvözli*
- Azt hiszem, mi még nem találkoztunk! Laurentitia vagyok, de szólítson csak Launak! Remélem, jól érzi majd itt magát! *mutatkozik be közben az ismeretlen tündérnek, ahogy feltűnik neki, Lyzzel együtt még valaki érkezett a minx hátán. Tisztában van vele, a gyerekekkel néha nem egyszerű, így nem akarja rögtön letámadni szegényt, illetve Lyznek is hagyni akar időt, ha még esetleg szeretne valamit mondani a kislánynak, vagy szeretné a földre helyezni őt és csak akkor lép oda hozzájuk, mikor már úgy ítéli meg, nem zavar túlságosan*
- Egyre erősebb a gyanúm, valami különleges varázslat ül Mil'Ochass földjén, ami mindenkit gyönyörűvé változtat, aki belép a területére... *jegyzi meg cinkosan Pyctának, ahogy közelebb sétál a lányokhoz*
- Az est legszebb hölgyei! Sziasztok! Lau vagyok. *mutatkozik be, természetesen csak a kislány kedvéért, majd ha Lyz nem húzódik el a mozdulat elől, őt külön egy rövid öleléssel is köszönti*
- Könnyen megtaláltátok a házat? Remélem, nem volt túlságosan fárasztó az út... *címzi szavait immár mindenkihez, hogy túl vannak a bemutatkozáson* Kerüljetek beljebb! *tárja szét karjait a kert felé* Kicsit korán érkeztetek, még nem sikerült mindennel elkészülni, de már nem sok van hátra. Szeretnétek, hogy körbevezesselek titeket? *fordítja vissza tekintetét szomszédaikra, igénylik-e az útmutatását, vagy inkább egyedül szeretnék felfedezni, mi minden vár itt rájuk.*
5239. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-25 19:20:11
Üzenet elküldve: 2019-10-25 19:20:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Ékezés//
*A MilOchassi bagázzsal érkezik az öreg Arra papa is. A szekéren szundított az idefelé úton. Alkalmi gúnyát öltött ami ugyanaz mint a hétköznapi csak puccosabb. Felhorkant amikor megáll a szekér.*
- Megjöttünk he?
*Negédes álmából kelve kérdi, alig hallhatóan ugyanis alvás után valamiért gyenge az orgánuma egy darabig. Nehézkesen lekászálódik a szekérről és körbenéz. Meglátja Pycta, Niev, Lyz hármast és a nyomokba lép.*
- Osztán sok ösmerősetek van errefelí?
*Pyctát próbálja kérdezni. Valamikor úgy is el kéne már kezdeni barátkozni a klán másik szellemi vezetőjével, bár hivatalosan még Arra papa sem az, csak érzi a szükséget rá.*
- Egyem meg a húsát, egyre nagyobb ez a jányka.
*Nyájas mosolyával Nievet áldja meg. Mellesleg nem ismer itt senkit a saját társain kívül, de ez egy kiváló alkalom, hogy a lelki pásztor újabb leendő hívekre találjon, és persze ismeretségekre.*
~Minek őtöztünk ki egy szalonnasütísre, amikor úgy is füstös lesz a gúnyánk he?~
A hozzászólás írója (Arraele Lytarane) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.25 19:21:06
//Kerti parti//
//Ékezés//
*A MilOchassi bagázzsal érkezik az öreg Arra papa is. A szekéren szundított az idefelé úton. Alkalmi gúnyát öltött ami ugyanaz mint a hétköznapi csak puccosabb. Felhorkant amikor megáll a szekér.*
- Megjöttünk he?
*Negédes álmából kelve kérdi, alig hallhatóan ugyanis alvás után valamiért gyenge az orgánuma egy darabig. Nehézkesen lekászálódik a szekérről és körbenéz. Meglátja Pycta, Niev, Lyz hármast és a nyomokba lép.*
- Osztán sok ösmerősetek van errefelí?
*Pyctát próbálja kérdezni. Valamikor úgy is el kéne már kezdeni barátkozni a klán másik szellemi vezetőjével, bár hivatalosan még Arra papa sem az, csak érzi a szükséget rá.*
- Egyem meg a húsát, egyre nagyobb ez a jányka.
*Nyájas mosolyával Nievet áldja meg. Mellesleg nem ismer itt senkit a saját társain kívül, de ez egy kiváló alkalom, hogy a lelki pásztor újabb leendő hívekre találjon, és persze ismeretségekre.*
~Minek őtöztünk ki egy szalonnasütísre, amikor úgy is füstös lesz a gúnyánk he?~
A hozzászólás írója (Arraele Lytarane) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.25 19:21:06
5238. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-25 13:26:33
Üzenet elküldve: 2019-10-25 13:26:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Ékezés//
*Az indulás ideje kellemesen telik, aminek végeztével Nievesha és Lyzendra a minx hátán, az erdőmélyi elf pedig Éjvihar hátán indul útnak a közeli szomszédság meglátogatására.
Az út nyugodtan és a kislány csacsogásával telik. A csuhátlan csuhás mosolyogva beszélget a nyeregben Lyz előtt ülő Nieveshával.
Elmondja, hogy az álmoknak olykor jelentése van, de nem szabad túl komolyan venni őket. Hogy mindent meg kell enni, mert attól nő nagyra és lesz olyan szép, mint Lyzendra és olyan erős, mint ő. Hogy a minx inkább alkalmas arra, hogy megülje utazás közben, s bár az irbisz sosem bántaná őt, azért vele vigyázni kell, hisz az Erdő Szívének szent állata, harcosa. Bár láthatóan a kicsi inkább magának beszél, de azért válaszolgat neki és közben néha a szőke elf lányra mosolyog.
A kérdés meglepi, de csak egy pillanatra, aztán széles, bocsánatkérő mosollyal siklanak lombzöld szemei Lyzendrára, megelőzi válaszát.*
- Ha Lyz megengedi, akkor igen. *Tudja, hogy ezzel csak fokozni fogja a lány zavarát, de nem szeretné, ha gyermeke azt gondolná, tréfás zavarba hozni másokat. Mert akkor az egész Szarvasliget attól visszhangozna, hogy ők ketten egy pár.
Persze ettől még Lyzen a döntés joga, s bár érezhetően van közöttük vonzalom, mégsem léptek még át bizonyos határokat.
Tekintetét visszafordítja az út felé és hagyja, hogy a szőke íjász lány rendezze a sorait. Amikor pedig elérik a Szarvasliget határát és Lyzendra kérdést intéz hozzá, elgondolkodik, mert sosem járt még itt, csak hallomásból ismeri a helyet.*
- Menjünk közelebb és megtudjuk. *Mosolyog a lányra, majd ruganyosan leszáll maga is a telivér nyergéből és a lányok mellett sétálva figyeli az előttük lévő ligetet.
Nem gondolja, hogy Nievesha minden izgés-mozgás ellenére leesne, de ha mégis, Lyz ott van mellette, hogy elejét vegye a zuhanásnak.*
- Még nem, kincsem. Előbb hagyjuk, hogy mindenki megcsodálja, milyen kis gyönyörű vagy, aztán leveheted. *Nem kérdezi meg, hogy rendben-e így, egyszerűen felnőttesen tényeket közöl. Nem kenyere a gyerekkel való gügyögés, szeretné, ha gyermeke határozott és belátó felnőtté válna.
Közelebb érve ismerős arcokat keres. Vieljanát vagy Laurentititát, csak őket ismeri, bár a tündés említett ismerős arcokat, amikor náluk járt. Kíváncsi, kikre gondolhatott.*
//Kerti parti//
//Ékezés//
*Az indulás ideje kellemesen telik, aminek végeztével Nievesha és Lyzendra a minx hátán, az erdőmélyi elf pedig Éjvihar hátán indul útnak a közeli szomszédság meglátogatására.
Az út nyugodtan és a kislány csacsogásával telik. A csuhátlan csuhás mosolyogva beszélget a nyeregben Lyz előtt ülő Nieveshával.
Elmondja, hogy az álmoknak olykor jelentése van, de nem szabad túl komolyan venni őket. Hogy mindent meg kell enni, mert attól nő nagyra és lesz olyan szép, mint Lyzendra és olyan erős, mint ő. Hogy a minx inkább alkalmas arra, hogy megülje utazás közben, s bár az irbisz sosem bántaná őt, azért vele vigyázni kell, hisz az Erdő Szívének szent állata, harcosa. Bár láthatóan a kicsi inkább magának beszél, de azért válaszolgat neki és közben néha a szőke elf lányra mosolyog.
A kérdés meglepi, de csak egy pillanatra, aztán széles, bocsánatkérő mosollyal siklanak lombzöld szemei Lyzendrára, megelőzi válaszát.*
- Ha Lyz megengedi, akkor igen. *Tudja, hogy ezzel csak fokozni fogja a lány zavarát, de nem szeretné, ha gyermeke azt gondolná, tréfás zavarba hozni másokat. Mert akkor az egész Szarvasliget attól visszhangozna, hogy ők ketten egy pár.
Persze ettől még Lyzen a döntés joga, s bár érezhetően van közöttük vonzalom, mégsem léptek még át bizonyos határokat.
Tekintetét visszafordítja az út felé és hagyja, hogy a szőke íjász lány rendezze a sorait. Amikor pedig elérik a Szarvasliget határát és Lyzendra kérdést intéz hozzá, elgondolkodik, mert sosem járt még itt, csak hallomásból ismeri a helyet.*
- Menjünk közelebb és megtudjuk. *Mosolyog a lányra, majd ruganyosan leszáll maga is a telivér nyergéből és a lányok mellett sétálva figyeli az előttük lévő ligetet.
Nem gondolja, hogy Nievesha minden izgés-mozgás ellenére leesne, de ha mégis, Lyz ott van mellette, hogy elejét vegye a zuhanásnak.*
- Még nem, kincsem. Előbb hagyjuk, hogy mindenki megcsodálja, milyen kis gyönyörű vagy, aztán leveheted. *Nem kérdezi meg, hogy rendben-e így, egyszerűen felnőttesen tényeket közöl. Nem kenyere a gyerekkel való gügyögés, szeretné, ha gyermeke határozott és belátó felnőtté válna.
Közelebb érve ismerős arcokat keres. Vieljanát vagy Laurentititát, csak őket ismeri, bár a tündés említett ismerős arcokat, amikor náluk járt. Kíváncsi, kikre gondolhatott.*
5237. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-25 10:25:21
Üzenet elküldve: 2019-10-25 10:25:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Érkezés//
- Jóóóó. Akko evesze!
*A kislány beszéde teljesen érthető, noha olykor lehagyja a szavak elejét, vagy végét, esetleg mindkettőt, de ha rááll az ember (elf) füle, akkor gond nélkül érti.
Büszkén feszít a minx hátán, ennél büszkébben csak Xauzur hátán feszítene, de a nagymacskát nem vihetik. Nagy kár. Míg mennek a kislány számára ismeretlen helyre, addig csacsog. Folyamatosan jár a szája. Elmeséli, hogy mit álmodott, hogy miért nem ízlett neki az ebéd, vagy hogy mennyire tetszik neki a maga ruhája, meg Lyzé, hogy mennyire nagyszerű a minx hátán ülni, de még nagyszerűbb Xauzurén és ehhez hasonló dolgok. Nem beszélget, igazából csak beszél. Közben természetesen izeg-mozog, mint egy sajtkukac.*
- Líííz, te leszl az anyuká? Ondhatik rád, hogy anya?
*Hogy esetleg belepancsol valamibe az ártatlan kérdéseivel? Az ő korában nyilván nem gondol ilyesmire, ő csak azt tudja, hogy nagyon szereti a nőt, majdnem annyira, mint Pyctát. Hogy a felnőttek vonzódnak-e egymáshoz, vagy sem, azt ő nem tudja megítélni, nem is gondol ilyesmikre, megközelítése egészen más.*
- ÚÚÚÚ! Evehete a cipőőőőőőt?
*Kérdezi lelkesen, mikor már megérkeznek. Lyz leszáll ugyan, de őt az állat hátán hagyja, a kislány pedig izgatottan zizeg.*
//Kerti parti//
//Érkezés//
- Jóóóó. Akko evesze!
*A kislány beszéde teljesen érthető, noha olykor lehagyja a szavak elejét, vagy végét, esetleg mindkettőt, de ha rááll az ember (elf) füle, akkor gond nélkül érti.
Büszkén feszít a minx hátán, ennél büszkébben csak Xauzur hátán feszítene, de a nagymacskát nem vihetik. Nagy kár. Míg mennek a kislány számára ismeretlen helyre, addig csacsog. Folyamatosan jár a szája. Elmeséli, hogy mit álmodott, hogy miért nem ízlett neki az ebéd, vagy hogy mennyire tetszik neki a maga ruhája, meg Lyzé, hogy mennyire nagyszerű a minx hátán ülni, de még nagyszerűbb Xauzurén és ehhez hasonló dolgok. Nem beszélget, igazából csak beszél. Közben természetesen izeg-mozog, mint egy sajtkukac.*
- Líííz, te leszl az anyuká? Ondhatik rád, hogy anya?
*Hogy esetleg belepancsol valamibe az ártatlan kérdéseivel? Az ő korában nyilván nem gondol ilyesmire, ő csak azt tudja, hogy nagyon szereti a nőt, majdnem annyira, mint Pyctát. Hogy a felnőttek vonzódnak-e egymáshoz, vagy sem, azt ő nem tudja megítélni, nem is gondol ilyesmikre, megközelítése egészen más.*
- ÚÚÚÚ! Evehete a cipőőőőőőt?
*Kérdezi lelkesen, mikor már megérkeznek. Lyz leszáll ugyan, de őt az állat hátán hagyja, a kislány pedig izgatottan zizeg.*
5236. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-25 07:47:07
Üzenet elküldve: 2019-10-25 07:47:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Sietve kapkodja kis lábait, ami érthetetlen, hiszen semmi sürgető dolga nincsen. Szaladgálás közben néha ugrándozni is elkezd, de eszébe jut, hogy ez nem túl szerencsés a tojások miatt, ezért kénytelen visszafognia magát. Annyira elkalandozik gondolataiban, miközben dalolgatva halad, hogy észre sem veszi, hogy más irányba fordul, és még talán tovább is halad. De Lynácska ma nagyon boldog, így nem törődik ilyenekkel, csak élvezi az időjárást, és kedves dalocskákat énekel, amit még nénéjétől tanult, és amit közösen dudorásztak, amikor a babot fejtették.*
5235. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-25 00:30:10
Üzenet elküldve: 2019-10-25 00:30:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Készülődés a sütögetésre//
//Lyz, Pycta, Nievesha//
*Nievesha igazi kislány, akiben Lyz szívesen gyönyörködik, pláne mikor ilyen önfeledten illegeti magát. Pycta szemeiben is ezt látja.
A lábbeli sikerére kénytelen bevallani, mivel kecsegtette a kislányt. Bármilyen rövidtávú is lesz a siker most, bízik benne, előbb utóbb túllendülnek ezen az időszakon is. Ismeri Pyctát, és úgy érzi, nem helyeselné az ilyen ígéreteket, de tudja nagyon jól, hogy ő sem tud nemet mondani a kicsinek. Tulajdonképpen egy cipőben eveznek.*
- Persze hogy tetszik *kapja fel pillantását az éppen gyönyörködött szirmokból. A zavar elmúlik hamar, de a melengető érzés megmarad, ami csak fokozódik, mikor Pycta a hajába tűzi a virágszálat, s mikor még meg is dicséri. Mint egy elsuttogott titok, mely csak kettejüké, s mely halovány pírt rajzol orcáira. *
- Köszönöm *suttogja vissza, de valahogy sehogy nem akaródzik elhátrálnia ebből a közelségből.h Végül Pycta guggol le a kicsihez, s Lyz hagyja, hogy Nievesha és apukája megszeretgessék egymást, megbeszéljék a cipő dolgát. Indulás előtti utolsó simításként a szőke fürtök közé Lyz befűzi a szál virágot.
Pycta dicséretére szélesre húzódik mosolya, s bár nem mondja ki, de egyre biztosabb abban, hogy hasonlóan érez ő is. Derűsen végig néz magukon, és nagyon szereti amit lát.*
- Igazad lehet. *Huncut fényű csillanással szemeiben jegyzi meg, hisz sosem volt jellemző, hogy nyíltan szépnek nevezze magát. Amúgy is ritkán foglalkoztatta ez a kérdéskör. Most is csak a tréfa kedvéért mondja így ki, mivel önmagát nem tartja szebbnek egy átlagos elf lánynál.
Indulás előtt vállára veti tarisznyáját, Nieveshára teríti a kapucnis pelerinjét, majd a sajátját is felkanyarintja. Nyakánál mindkettőt begombolja, s indulásra készen lép az ajtóhoz.
Ahogy az egyezség szól, kis cipőért cserébe jár a minxegelés.
Sosem utazott nyeregben féloldalt mint a kisasszonyok, és most sem így tesz. Igazgatások árán, sikerül elrendeznie magát, és maga előtt Nieveshát is, de ezek után vígan indulhatnak a szomszédaik felé.*
//Kerti parti//
//Ékezés//
* Egy szekér és két "lovas" érkezik a Szarvasliget felé. Közelebb érve az is látható, hogy az egyik ló nem is ló, hanem egy nagyobbra nőtt minx, akin ketten is utaznak. Két zöldbe öltözött szőkeség. *
- Már itt vagyunk? *vonja össze szemöldökét, ahogy a céltól valamivel közelebb meglátja jövés-menést, és a himbálózó lampionokat. Izgatottan Pyctár mosolyog, hisz várta már ezt a napot, hogy meglátogathassa szomszédait. Nem bánja, hogy a birtokon kívül rendezik meg az ünnepet, így biztosan lesz hely a szekérnek, állatoknak amin az ajándékokat hozták pogácsa és saját termesztésű gyümölcskosár formájában.*
- Kapaszkodj szépen Nievesha* kéri, majd lelendül a minxről, s a kislányt óvón tartva mellette lépdel tovább a társaság felé. Amint Laut megpillantja, magasba emeli a kezét, hogy intsen neki, megérkeztek.*
//Készülődés a sütögetésre//
//Lyz, Pycta, Nievesha//
*Nievesha igazi kislány, akiben Lyz szívesen gyönyörködik, pláne mikor ilyen önfeledten illegeti magát. Pycta szemeiben is ezt látja.
A lábbeli sikerére kénytelen bevallani, mivel kecsegtette a kislányt. Bármilyen rövidtávú is lesz a siker most, bízik benne, előbb utóbb túllendülnek ezen az időszakon is. Ismeri Pyctát, és úgy érzi, nem helyeselné az ilyen ígéreteket, de tudja nagyon jól, hogy ő sem tud nemet mondani a kicsinek. Tulajdonképpen egy cipőben eveznek.*
- Persze hogy tetszik *kapja fel pillantását az éppen gyönyörködött szirmokból. A zavar elmúlik hamar, de a melengető érzés megmarad, ami csak fokozódik, mikor Pycta a hajába tűzi a virágszálat, s mikor még meg is dicséri. Mint egy elsuttogott titok, mely csak kettejüké, s mely halovány pírt rajzol orcáira. *
- Köszönöm *suttogja vissza, de valahogy sehogy nem akaródzik elhátrálnia ebből a közelségből.h Végül Pycta guggol le a kicsihez, s Lyz hagyja, hogy Nievesha és apukája megszeretgessék egymást, megbeszéljék a cipő dolgát. Indulás előtti utolsó simításként a szőke fürtök közé Lyz befűzi a szál virágot.
Pycta dicséretére szélesre húzódik mosolya, s bár nem mondja ki, de egyre biztosabb abban, hogy hasonlóan érez ő is. Derűsen végig néz magukon, és nagyon szereti amit lát.*
- Igazad lehet. *Huncut fényű csillanással szemeiben jegyzi meg, hisz sosem volt jellemző, hogy nyíltan szépnek nevezze magát. Amúgy is ritkán foglalkoztatta ez a kérdéskör. Most is csak a tréfa kedvéért mondja így ki, mivel önmagát nem tartja szebbnek egy átlagos elf lánynál.
Indulás előtt vállára veti tarisznyáját, Nieveshára teríti a kapucnis pelerinjét, majd a sajátját is felkanyarintja. Nyakánál mindkettőt begombolja, s indulásra készen lép az ajtóhoz.
Ahogy az egyezség szól, kis cipőért cserébe jár a minxegelés.
Sosem utazott nyeregben féloldalt mint a kisasszonyok, és most sem így tesz. Igazgatások árán, sikerül elrendeznie magát, és maga előtt Nieveshát is, de ezek után vígan indulhatnak a szomszédaik felé.*
//Kerti parti//
//Ékezés//
* Egy szekér és két "lovas" érkezik a Szarvasliget felé. Közelebb érve az is látható, hogy az egyik ló nem is ló, hanem egy nagyobbra nőtt minx, akin ketten is utaznak. Két zöldbe öltözött szőkeség. *
- Már itt vagyunk? *vonja össze szemöldökét, ahogy a céltól valamivel közelebb meglátja jövés-menést, és a himbálózó lampionokat. Izgatottan Pyctár mosolyog, hisz várta már ezt a napot, hogy meglátogathassa szomszédait. Nem bánja, hogy a birtokon kívül rendezik meg az ünnepet, így biztosan lesz hely a szekérnek, állatoknak amin az ajándékokat hozták pogácsa és saját termesztésű gyümölcskosár formájában.*
- Kapaszkodj szépen Nievesha* kéri, majd lelendül a minxről, s a kislányt óvón tartva mellette lépdel tovább a társaság felé. Amint Laut megpillantja, magasba emeli a kezét, hogy intsen neki, megérkeztek.*
5234. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-24 11:24:24
Üzenet elküldve: 2019-10-24 11:24:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//YIla, Fräd, Thim, Luni//
*A vörhenyes félvér kiosztja számára a feladatot, amit Fräd bólintással juttat a tudatára, hogy megértett. Szépen, körkörösen, kúpot alkotva kezdi el rakosgatni a fákat, de lévén, hogy egy Sa'Tereth szertartás megirigyelné azt; amit Frädricus eltájolva létrehoz, szükségeltetik még tüzifa. Fejét vakargatva döbben rá erre, miközben bólint a frissen érkezett férfinek is, aki jelenleg a játéknyulas hölgylánytudjaőmivel van elfoglalva. Igen, Luni életkorán rengeteget gondolkozik, s gondolkozott, hiszen nem tudja besorolni egy rendes életkorba. ~ Hány éves lehet? Egyáltalán kamasz már? ~ Számára is feltűnt a ruha, bár ő nem dicséri meg. A Lau visszafogott, mégis ízléses stílusát, a természettel harmonizáló színvilágot jobban kedveli a hölgyektől, mint a feltűnő giccset. Mert sajnos ez már giccs Fräd szemében. Felkapja hát a baltát és elindul a cserjés - fás terület felé. Lekapja magáról a redingotot és egy kiálló ágra akasztja, míg a fákat hasogatja, szép, karnyi tuskókra szeletelve őket. Jól látszik a többiek előtt, így ráláthat akár Yla, Thim, vagy Luni is. Ha ezzel meglenne, visszaindul a tűzhöz, hátára kapva a császárkabátot, kezében a fahasábokkal és a baltával. Remélhetőleg ezeket le tudja tenni a tűznek kijelölt hely elé, majd kicsit leporolva magát, visszavéve a kabátot, folytathatja a dolgát. Hamar elkészül így a pofás kis farakás.*
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//YIla, Fräd, Thim, Luni//
*A vörhenyes félvér kiosztja számára a feladatot, amit Fräd bólintással juttat a tudatára, hogy megértett. Szépen, körkörösen, kúpot alkotva kezdi el rakosgatni a fákat, de lévén, hogy egy Sa'Tereth szertartás megirigyelné azt; amit Frädricus eltájolva létrehoz, szükségeltetik még tüzifa. Fejét vakargatva döbben rá erre, miközben bólint a frissen érkezett férfinek is, aki jelenleg a játéknyulas hölgylánytudjaőmivel van elfoglalva. Igen, Luni életkorán rengeteget gondolkozik, s gondolkozott, hiszen nem tudja besorolni egy rendes életkorba. ~ Hány éves lehet? Egyáltalán kamasz már? ~ Számára is feltűnt a ruha, bár ő nem dicséri meg. A Lau visszafogott, mégis ízléses stílusát, a természettel harmonizáló színvilágot jobban kedveli a hölgyektől, mint a feltűnő giccset. Mert sajnos ez már giccs Fräd szemében. Felkapja hát a baltát és elindul a cserjés - fás terület felé. Lekapja magáról a redingotot és egy kiálló ágra akasztja, míg a fákat hasogatja, szép, karnyi tuskókra szeletelve őket. Jól látszik a többiek előtt, így ráláthat akár Yla, Thim, vagy Luni is. Ha ezzel meglenne, visszaindul a tűzhöz, hátára kapva a császárkabátot, kezében a fahasábokkal és a baltával. Remélhetőleg ezeket le tudja tenni a tűznek kijelölt hely elé, majd kicsit leporolva magát, visszavéve a kabátot, folytathatja a dolgát. Hamar elkészül így a pofás kis farakás.*
5233. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-24 10:34:59
Üzenet elküldve: 2019-10-24 10:34:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Lauren//
*Természetesen csak Lauren kap tőle kiemelt figyelmet, senki mással nem törődik igazán. Egyrészt nem ismeri őket, másrészt kellemetlen érzései vannak azok iránt, akik láthatóan nem kedvelik, harmad részt túl sokan, vannak, negyed részt pedig egyébként is csak Lauren miatt van itt.
A hebegés és habogás, az elvörösödő arc látványa neki nem más, mint bók, miszerint jól csinálja, amit csinál, és ne hagyja abba, mert vélt érhet vele.*
- Túlzol *rázza meg a fejét mosolyogva.* Koránt sem vagyok olyan nagy hatalmú tűzmágus, ám tényleg mindent megteszek azért, hogy segítselek titeket. *Úgy érzi, kezd kicsit sok lenni a bókból, így gyorsan témát vált.*
- Ki ez a Lyz?
*Közben végeznek a lámpásokkal, és valóban egészen hangulatosnak tűnik a hely. Nem az, amihez hozzászokott, inkább olyan, amin a köznép vesz részt, de egyértelműen hangulatos.*
- Csodás lett *mosolyog Laurenre.* Rendben, menjünk! Hmm... Sütemények? Csak nem te sütötted? Ezúttal milyen mesterűvel kápráztatsz el minket, és a vendégeket?
*Közben elindulnak befelé, ahol immár saját maga is megszemlélheti őket. Megpróbál minél több tálcát felpakolni a kezeire, és reméli, hogy egyiket sem fogja elejteni.*
//Kerti parti//
//Lauren//
*Természetesen csak Lauren kap tőle kiemelt figyelmet, senki mással nem törődik igazán. Egyrészt nem ismeri őket, másrészt kellemetlen érzései vannak azok iránt, akik láthatóan nem kedvelik, harmad részt túl sokan, vannak, negyed részt pedig egyébként is csak Lauren miatt van itt.
A hebegés és habogás, az elvörösödő arc látványa neki nem más, mint bók, miszerint jól csinálja, amit csinál, és ne hagyja abba, mert vélt érhet vele.*
- Túlzol *rázza meg a fejét mosolyogva.* Koránt sem vagyok olyan nagy hatalmú tűzmágus, ám tényleg mindent megteszek azért, hogy segítselek titeket. *Úgy érzi, kezd kicsit sok lenni a bókból, így gyorsan témát vált.*
- Ki ez a Lyz?
*Közben végeznek a lámpásokkal, és valóban egészen hangulatosnak tűnik a hely. Nem az, amihez hozzászokott, inkább olyan, amin a köznép vesz részt, de egyértelműen hangulatos.*
- Csodás lett *mosolyog Laurenre.* Rendben, menjünk! Hmm... Sütemények? Csak nem te sütötted? Ezúttal milyen mesterűvel kápráztatsz el minket, és a vendégeket?
*Közben elindulnak befelé, ahol immár saját maga is megszemlélheti őket. Megpróbál minél több tálcát felpakolni a kezeire, és reméli, hogy egyiket sem fogja elejteni.*
5232. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-24 10:28:46
Üzenet elküldve: 2019-10-24 10:28:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//YIla, Fräd, Thim, Luni//
*Miközben Luni tartja szóval és ésszel is, mert próbálja értelmezi azt a rengeteg szót, ami így hirtelen rázúdít, érkezik valaki a körükbe. A sötét hajú fickó elég lelkesnek tűnik, ahhoz, hogy rá tudjon sózni egy feladatot, ha már ő kiásta azt a „hatalmas” területet, jár neki a pihenő utána.*
-Napot! Az engedély megadva, ott a kosár. *Mutat maga mögé a hátikosárra, amit a háztól hozott, tele is van pakolva hasábfával meg némi tüzelővel.*
-Az alapnak az is megteszi, aztán ha megvan, hoztam egy baltát is, biztosan vannak leszakadt ágak a környéken, nem árt bekészíteni a gyújtóst estére. Hátha az aprónépek mégis fáznának. *Ő persze már este a saját szobájában szeretne inkább begyújtani, de ezekből a kislányokból kinézi, hogy romantikus módon szeretik masszívan átfüstöltetni magukat, miközben a holdat bámulják, esetleg még kedves kis dalokat is énekelnek hozzá, hogy zamatosabb aromájuk legyen. Közben érkezik a vörös hajú elf is, rá egy kicsivel több figyelmet szentel, mikor meglátta először, már akkor felkeltette a különleges megjelenése a figyelmét.*
-Hadra fogható? *Néz megbillentett fejjel, elég furcsa összképet mutatva az arcán.*
-Hát, egy óriásnak jelenleg jobban örülnék, de egye- fene, te is megteszed. *Szélesedik ki a gúnyos mosoly az arcán. ~Hogy hízeleg, egyem a szívét! ~ Vált lapos bámulásra, aztán gondterhelten sóhajt, majd rátámaszkodik az ásójára, úgy figyelve tovább a neki előnyös munkaszervezést szem előtt tartva. *
-Akkor vigyázzatok arra a csinos ruhára. Kár lenne érte, ha a vödör összesározná. *Ejti még el a mondatot, de úgy tűnik az elfike tudja mi a dolga és ki mellett a helye. Szépen bepozícionálta magát a szemrevaló lány mellé. ~Tipikus. ~ Egy bamba vigyort terít szét a gondolat az arcán.*
-Na szóval! Három vagy négy egymáshoz közel álló mágiát gondoltam a hosszúkás mélyedésbe, hogy mindenütt legyen parázs, ha leég. *Igazítja el az elképzelései szerint a tüsténkedő férfit. Elhatározza, csak akkor fog segíteni neki, ha úgy látja, nagyon lassan halad a dologgal. Egyéb esetben inkább támaszkodik férfiúi büszkeségére és eteti azzal a ténnyel, hogy milyen jól csinálja és, hogy ő erre a feladatra termett.*
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//YIla, Fräd, Thim, Luni//
*Miközben Luni tartja szóval és ésszel is, mert próbálja értelmezi azt a rengeteg szót, ami így hirtelen rázúdít, érkezik valaki a körükbe. A sötét hajú fickó elég lelkesnek tűnik, ahhoz, hogy rá tudjon sózni egy feladatot, ha már ő kiásta azt a „hatalmas” területet, jár neki a pihenő utána.*
-Napot! Az engedély megadva, ott a kosár. *Mutat maga mögé a hátikosárra, amit a háztól hozott, tele is van pakolva hasábfával meg némi tüzelővel.*
-Az alapnak az is megteszi, aztán ha megvan, hoztam egy baltát is, biztosan vannak leszakadt ágak a környéken, nem árt bekészíteni a gyújtóst estére. Hátha az aprónépek mégis fáznának. *Ő persze már este a saját szobájában szeretne inkább begyújtani, de ezekből a kislányokból kinézi, hogy romantikus módon szeretik masszívan átfüstöltetni magukat, miközben a holdat bámulják, esetleg még kedves kis dalokat is énekelnek hozzá, hogy zamatosabb aromájuk legyen. Közben érkezik a vörös hajú elf is, rá egy kicsivel több figyelmet szentel, mikor meglátta először, már akkor felkeltette a különleges megjelenése a figyelmét.*
-Hadra fogható? *Néz megbillentett fejjel, elég furcsa összképet mutatva az arcán.*
-Hát, egy óriásnak jelenleg jobban örülnék, de egye- fene, te is megteszed. *Szélesedik ki a gúnyos mosoly az arcán. ~Hogy hízeleg, egyem a szívét! ~ Vált lapos bámulásra, aztán gondterhelten sóhajt, majd rátámaszkodik az ásójára, úgy figyelve tovább a neki előnyös munkaszervezést szem előtt tartva. *
-Akkor vigyázzatok arra a csinos ruhára. Kár lenne érte, ha a vödör összesározná. *Ejti még el a mondatot, de úgy tűnik az elfike tudja mi a dolga és ki mellett a helye. Szépen bepozícionálta magát a szemrevaló lány mellé. ~Tipikus. ~ Egy bamba vigyort terít szét a gondolat az arcán.*
-Na szóval! Három vagy négy egymáshoz közel álló mágiát gondoltam a hosszúkás mélyedésbe, hogy mindenütt legyen parázs, ha leég. *Igazítja el az elképzelései szerint a tüsténkedő férfit. Elhatározza, csak akkor fog segíteni neki, ha úgy látja, nagyon lassan halad a dologgal. Egyéb esetben inkább támaszkodik férfiúi büszkeségére és eteti azzal a ténnyel, hogy milyen jól csinálja és, hogy ő erre a feladatra termett.*
5231. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-23 23:23:31
Üzenet elküldve: 2019-10-23 23:23:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 582
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 582
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//YIla, Fräd, Thim//
*Sajnálja, hogy eddig nem beszélt YIlával túl sokat, de hát Szarvasliget azért nem olyan kicsi, könnyű elkerülni egymást, ő pedig ráadásul itthon sem volt sokáig, mert éppen a holdmágia alapjait igyekezett elsajátítani.
Nagyon kedves lánynak tartja, amiért láthatóan jobban aggódik a ruhájáért nála, ezért pedig igazán hálás, hiszen szerinte a legfontosabb, hogy ha már együtt élnek akkor figyeljenek és egyben vigyázzanak is egymásra.
Mivel pedig odahaza semmibe volt véve, édesanyja hiúságát hiába örökölte, a falu lányai közötti örökös figyelemért és szerelemért folytatott versengésből teljesen kimaradt, így eszébe sem jut a másik lány ruháját saját magáéhoz hasonlítani, és azon tűnődni, önmagát vagy felmagasztosítva, vagy éppen marcangolva, hogy ki néz ki jobban, vagy kinek a viselete illik jobban a mostani ünnepséghez. Inkább csak elfogadja magában a tényt, hogy YIla kedves lány, akivel Lauhoz hasonlóan érdemes lenne összebarátkozni.*
- Köszönöm, kedves vagy, hogy aggódsz, de majd én is vigyázok. *mondja mielőtt még elkezdene dolgozni.* Van is olyan varázslatom, ami talán megvédene az apró szikráktól, de elég látványos, és félek, hogy a vendégek azt hinnék, hogy csak magamutogatásból csinálom az egészet. Lehet tényleg inkább hátrébb kéne ülnöm, mert ez szerintem is nagyon szép ruha, kár lenne érte tényleg! Tudod, régebben csak néhány egyszerű ruhám volt, meg sokáig ingben és nadrágban jártam, mint egy fiú, de a mostaniak többsége egy artheniori nemes kisasszony gyerekkori ruhái. Neki volt egy nagy szobája, ami csak ruhákkal volt tele, így szívesen adta őket nekem ajándékba, mert neki olyan sok volt, hogy a többségükre már régen nem is emlékezett. Soha korábban nem láttam hasonlót, és nem is hiszem, hogy valaha az életben még fogok.
*~ Főleg úgy nem, hogy ma már nincs is Gazdagnegyed. ~ teszi hozzá magában, és igyekszik is nem elkomorodni, ahogyan a rémület és káosz éjszakájának néhány jelenete újra lejátszódik lelki szemei előtt.
Hiába, nehéz úgy megfeledkezni a múltról, hogy az alattomos módom örökké vissza akar lopózni egy hátsó ajtón azért, hogy gyötörjön.
Szerencsére most van más is, ami figyelmét elterelheti, így nem kezd el azokon a most már csalókán régi napokon és hatokon rágódni a jelenleg sokkal szebb élményekkel kecsegtető jelen és közeljövő helyett.
Jobban belegondolva ugyanis úgy érzi, mintha a másik lány nem teljesen tudta volna követni azt, amit a tűzrakó felszentelésérről mondott neki, de mint megérzéseiben általában, természetesen a mostaniban sem teljesen biztos, hiába biztatta arra édesanyja, hogy tanulja meg megismerni a többi létezőt.
~ Mondani könnyű! ~
Mindehhez kezdetnek talán a megérzéseiben kellene elkezdeni bízni, de hát, hogyan, hogyha a helyességükben sohasem lehet teljesen biztos?
Bárhogy is, azt el kell ismernie, hogy mire felsorolt valamennyi hozzávalót és teendőt, ami egy tisztességes, szabályos kör alakú tűzrakó megépítéséhez és felszenteléséhez szükséges, maga is elfáradt egy kissé. Hogyha a teste nem is, gondolatban mégis előre belefáradt abba, amikor elképzelte, hogy mennyi munkával és idővel járna álmai tűzrakójának megteremtése.
Még szerencse, hogy a maga módján YIla is biztosította róla, hogy szerinte sem feltétlenül szükséges az istenek áldása egy jó vacsorához.*
- De izgalmas! *lelkesedik ennek köszönhetően tovább.* Nálunk otthon minden tűzrakó szabályos kör alakú. Még sosem építettem hosszúkásat. Rettenetesen furcsa lesz, de azt hiszem teljesen igazad van. A tiéd jelenleg sokkal jobb ötlet.
*Ugyan nem mondja ki, de olyan szemekkel néz a másik lányra, amelyek valami olyasmit üzenhetnek csillogva talán, hogy "te nagyon tudsz valamit, amit én nem!" Ő maga sincsen teljesen gyakorlati érzék híján, mégis gyakran szeret álmodozni, vagy inkább túl sokáig elgondolkodni valamin, amire létezik egyszerű válasz, így YIlanda ötlete bármennyire egyszerű és magától értetődő így utólag, mégis lenyűgözi.*
- Persze, nagyon szívesen hozok vizet, és fel is locsolom az egészet. *mondja, mert álmai és lelkesedése ellenére is van benne annyi érzék a valósághoz, hogy belássa, hogy azért csak egyszerűbb és könnyebb vizet hozni egy vödörben, majd egyenletesen szétlocsolgatni azt, mint köveket cipelni.
Mire erre az utólag szintén teljesen magától értetődő felismerésre jut a konyhában megismert férfi és Thim is csatlakozik hozzájuk.*
- Baj, dehogy! *felel korábbi lelkesedésével Fräd kérdésére.* Éppen ellenkezőleg, nagyon nagy segítség lenne!
*Csak ezek után fordul Thimhez egy kedves és hálás mosollyal, mert bármennyire is örül annak, hogy ruhája valakinek tetszik, a rájuk váró munkát egyelőre mégis fontosabbnak tartja saját öröménél. Persze szeretné, ha játéknyulaival, társaival és a vendégekkel együtt végül mind jól szórakoznának, addig úgy sem lenne képes önfeledten szórakozni ameddig nem vette ki a részét legalább a legszükségesebb előkészületekből mindehhez.*
- Köszönöm neked is! *mondja, és láthatóan tényleg jól esik neki, hogy valaki szó szerint álomszépnek tartja a ruháját, amit a mai napra választott.* Lau is azt mondta, hogy nagyon szép, ennek pedig igazán örülök, mert az ő véleménye nagyon fontos nekem! De csak ezért ezért felesleges lett volna korábban jönnöd. Hosszú még a nap, és nem tervezem, hogy átöltözöm, ha csak nem leszek tiszta sár, vagy nem égeti ki a tűz. De csak nem! Segítesz nekem vizet hordani ide?
*Ezt a kérdést igazából már csak a rend kedvéért teszi fel.
Meg is fog egy már előre kikészített vödröt nyulas kosártól szabad másik kezével és el is indul lefelé a folyóhoz vízért.
Thim sokkal nagyobb és komolyabb dolgokban is a segítségére volt már, nem hinné, hogy pont most nem lenne kedve segíteni, amikor sem hosszú út, sem mocsár, sem az ismeretlen nem vár rájuk, csak egy minden bizonnyal kellemes este barátaik, valamint barátaik barátainak társaságában.*
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//YIla, Fräd, Thim//
*Sajnálja, hogy eddig nem beszélt YIlával túl sokat, de hát Szarvasliget azért nem olyan kicsi, könnyű elkerülni egymást, ő pedig ráadásul itthon sem volt sokáig, mert éppen a holdmágia alapjait igyekezett elsajátítani.
Nagyon kedves lánynak tartja, amiért láthatóan jobban aggódik a ruhájáért nála, ezért pedig igazán hálás, hiszen szerinte a legfontosabb, hogy ha már együtt élnek akkor figyeljenek és egyben vigyázzanak is egymásra.
Mivel pedig odahaza semmibe volt véve, édesanyja hiúságát hiába örökölte, a falu lányai közötti örökös figyelemért és szerelemért folytatott versengésből teljesen kimaradt, így eszébe sem jut a másik lány ruháját saját magáéhoz hasonlítani, és azon tűnődni, önmagát vagy felmagasztosítva, vagy éppen marcangolva, hogy ki néz ki jobban, vagy kinek a viselete illik jobban a mostani ünnepséghez. Inkább csak elfogadja magában a tényt, hogy YIla kedves lány, akivel Lauhoz hasonlóan érdemes lenne összebarátkozni.*
- Köszönöm, kedves vagy, hogy aggódsz, de majd én is vigyázok. *mondja mielőtt még elkezdene dolgozni.* Van is olyan varázslatom, ami talán megvédene az apró szikráktól, de elég látványos, és félek, hogy a vendégek azt hinnék, hogy csak magamutogatásból csinálom az egészet. Lehet tényleg inkább hátrébb kéne ülnöm, mert ez szerintem is nagyon szép ruha, kár lenne érte tényleg! Tudod, régebben csak néhány egyszerű ruhám volt, meg sokáig ingben és nadrágban jártam, mint egy fiú, de a mostaniak többsége egy artheniori nemes kisasszony gyerekkori ruhái. Neki volt egy nagy szobája, ami csak ruhákkal volt tele, így szívesen adta őket nekem ajándékba, mert neki olyan sok volt, hogy a többségükre már régen nem is emlékezett. Soha korábban nem láttam hasonlót, és nem is hiszem, hogy valaha az életben még fogok.
*~ Főleg úgy nem, hogy ma már nincs is Gazdagnegyed. ~ teszi hozzá magában, és igyekszik is nem elkomorodni, ahogyan a rémület és káosz éjszakájának néhány jelenete újra lejátszódik lelki szemei előtt.
Hiába, nehéz úgy megfeledkezni a múltról, hogy az alattomos módom örökké vissza akar lopózni egy hátsó ajtón azért, hogy gyötörjön.
Szerencsére most van más is, ami figyelmét elterelheti, így nem kezd el azokon a most már csalókán régi napokon és hatokon rágódni a jelenleg sokkal szebb élményekkel kecsegtető jelen és közeljövő helyett.
Jobban belegondolva ugyanis úgy érzi, mintha a másik lány nem teljesen tudta volna követni azt, amit a tűzrakó felszentelésérről mondott neki, de mint megérzéseiben általában, természetesen a mostaniban sem teljesen biztos, hiába biztatta arra édesanyja, hogy tanulja meg megismerni a többi létezőt.
~ Mondani könnyű! ~
Mindehhez kezdetnek talán a megérzéseiben kellene elkezdeni bízni, de hát, hogyan, hogyha a helyességükben sohasem lehet teljesen biztos?
Bárhogy is, azt el kell ismernie, hogy mire felsorolt valamennyi hozzávalót és teendőt, ami egy tisztességes, szabályos kör alakú tűzrakó megépítéséhez és felszenteléséhez szükséges, maga is elfáradt egy kissé. Hogyha a teste nem is, gondolatban mégis előre belefáradt abba, amikor elképzelte, hogy mennyi munkával és idővel járna álmai tűzrakójának megteremtése.
Még szerencse, hogy a maga módján YIla is biztosította róla, hogy szerinte sem feltétlenül szükséges az istenek áldása egy jó vacsorához.*
- De izgalmas! *lelkesedik ennek köszönhetően tovább.* Nálunk otthon minden tűzrakó szabályos kör alakú. Még sosem építettem hosszúkásat. Rettenetesen furcsa lesz, de azt hiszem teljesen igazad van. A tiéd jelenleg sokkal jobb ötlet.
*Ugyan nem mondja ki, de olyan szemekkel néz a másik lányra, amelyek valami olyasmit üzenhetnek csillogva talán, hogy "te nagyon tudsz valamit, amit én nem!" Ő maga sincsen teljesen gyakorlati érzék híján, mégis gyakran szeret álmodozni, vagy inkább túl sokáig elgondolkodni valamin, amire létezik egyszerű válasz, így YIlanda ötlete bármennyire egyszerű és magától értetődő így utólag, mégis lenyűgözi.*
- Persze, nagyon szívesen hozok vizet, és fel is locsolom az egészet. *mondja, mert álmai és lelkesedése ellenére is van benne annyi érzék a valósághoz, hogy belássa, hogy azért csak egyszerűbb és könnyebb vizet hozni egy vödörben, majd egyenletesen szétlocsolgatni azt, mint köveket cipelni.
Mire erre az utólag szintén teljesen magától értetődő felismerésre jut a konyhában megismert férfi és Thim is csatlakozik hozzájuk.*
- Baj, dehogy! *felel korábbi lelkesedésével Fräd kérdésére.* Éppen ellenkezőleg, nagyon nagy segítség lenne!
*Csak ezek után fordul Thimhez egy kedves és hálás mosollyal, mert bármennyire is örül annak, hogy ruhája valakinek tetszik, a rájuk váró munkát egyelőre mégis fontosabbnak tartja saját öröménél. Persze szeretné, ha játéknyulaival, társaival és a vendégekkel együtt végül mind jól szórakoznának, addig úgy sem lenne képes önfeledten szórakozni ameddig nem vette ki a részét legalább a legszükségesebb előkészületekből mindehhez.*
- Köszönöm neked is! *mondja, és láthatóan tényleg jól esik neki, hogy valaki szó szerint álomszépnek tartja a ruháját, amit a mai napra választott.* Lau is azt mondta, hogy nagyon szép, ennek pedig igazán örülök, mert az ő véleménye nagyon fontos nekem! De csak ezért ezért felesleges lett volna korábban jönnöd. Hosszú még a nap, és nem tervezem, hogy átöltözöm, ha csak nem leszek tiszta sár, vagy nem égeti ki a tűz. De csak nem! Segítesz nekem vizet hordani ide?
*Ezt a kérdést igazából már csak a rend kedvéért teszi fel.
Meg is fog egy már előre kikészített vödröt nyulas kosártól szabad másik kezével és el is indul lefelé a folyóhoz vízért.
Thim sokkal nagyobb és komolyabb dolgokban is a segítségére volt már, nem hinné, hogy pont most nem lenne kedve segíteni, amikor sem hosszú út, sem mocsár, sem az ismeretlen nem vár rájuk, csak egy minden bizonnyal kellemes este barátaik, valamint barátaik barátainak társaságában.*
5230. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-23 21:15:27
Üzenet elküldve: 2019-10-23 21:15:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kerti parti//
//Umon, majd Ale és Luni//
- Á, értem. *mosolyog megkönnyebbülten a magyarázatot hallva, hogy Lyzék is jönnek majd, bár nem akar hálátlannak tűnni, már az is jól esik neki, hogy Umon eljött hozzájuk*
- Egy kocsma? *áll meg egy pillanatra a nagy sürgés-forgásban, egész meglepetten pillantva a férfira* Erről még mindenképp mesélned kell majd! *válaszolja lelkesen, mielőtt hallaná, hogy mások is őt keresik* De talán egy kicsit később, elnézést! Addig is érezd jól magad! *ereszt meg egy sajnálkozó mosolyt Umon felé, amiért első beszélgetésük ilyen rövidre sikeredett, hiszen még számtalan elintéznivaló van, mire kész lesznek mindennel, az este leszálltával azonban, mikor tényleg már maguktól mennek a dolgok, reméli, hogy arra is lesz ideje, amiért ezt a bulit rendezték, vagyis az ismerkedésre, nemcsak szomszédaikkal, de saját lakótársaival is, hiszen olyan sokan lettek az elmúlt hetekben, még nem volt ideje alaposan megismernie mindegyiküket. ~De úgy látom, már egészen beilleszkedtek~ pillant boldogan Nimerilre, aki szemmel láthatóan igen hamar megtalálta a közös hangot első látogatójukkal. Nem is akarja sokáig feltartani őket, így egy utolsó mosollyal már indul is, hogy további teendői után nézzen*
- Ke... kedves, hogy így érzed. *hebegi Aleimord megjegyzésére, elvörösödve kissé, ahogy a férfi végigsimít a karján, bár nem húzódik el az érintés elől*
- Akkor jó. Egyébként Lyznek már említettem, hogy járatos vagy a mágiában. Vagyis hát csak annyit, hogy egy nagy hatalmú tűzmágus vigyáz ránk... *jön rá a kényszer, hogy összefüggéstelenül, gondolkodás nélkül kimondja, ami az eszébe jut, míg a lámpások után nyúl, hogy felvegye őket a földről, hátat fordítva a férfinak. Mielőtt azonban még több ostobaságot fecseghetne, szerencsére Luni is csatlakozik hozzájuk*
- Nahát, milyen csinos vagy! *jegyzi meg ámulva, ahogy végigpillant a lány ruháján. Régóta most először emlékezteti arra a fiatal lányra, akivel a Gazdagnegyedben találkozott. ~Remélem, itt is legalább olyan jó életünk lesz!~ mereng magában, régi barátai közt, akik mind hatalmas veszteségeket éltek át, mégis képesek voltak az újrakezdésre. Egy pillanatra őt magát is reménykedés járja őt, hogy a borúsabb időszakot követően talán most végre tényleg rájuk köszönt a derű*
- Bizony, vigyázz magadra! *szólal meg elmélázva, bár már kissé későn, hisz Luni olyan óvatosan bánik a lámpással, hogy figyelmeztetése szinte felesleges*
- Csodásan fognak kinézni! *ismeri el ő is, ahogy szép lassan helyére kerül a világítás többi része is* Igazán remek lett, köszönöm! *mosolyog hálásan Lunira és Aleimordra, egy pillanatra körbenézve, hogy is állnak, miután Luni magukra hagyja őket, hogy a tűzrakó kialakításában segédkezzen*
- Ez az egész... csodálatos, nem? *suttogja halkan, inkább csak magának* Hálás vagyok ezért! *fordul végül Aleimord felé zavart mosollyal, a férfi korábbi megjegyzésére válaszolva. Jól esik neki, hogy itt van mellette, de aggasztja kissé, hogy ő maga nem képes viszonozni az elf érzéseit, vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint azt érzése szerint Aleimord szeretné. Nem mintha arról lenne szó, bárki más után vágyakozik, mégis, valahogy nehezen tudja elképzelni, hogy bármi komolyabb kialakuljon közöttük. ~Annyira sajnálom~ gondolja magában, ahogy összeszorul a szíve egy pillanatra, míg a férfit szemléli*
- Mi lenne, ha kihoznánk a süteményeket? Lyzék bármelyik pillanatban megérkezhetnek! *erőltet végül kis lelkesedést magára, és ha Aleimord vele tart, akkor szép óvatosan hozzálát a konyhában illatozó sok finomság kihordásához a kinti asztalokra.*
//Kerti parti//
//Umon, majd Ale és Luni//
- Á, értem. *mosolyog megkönnyebbülten a magyarázatot hallva, hogy Lyzék is jönnek majd, bár nem akar hálátlannak tűnni, már az is jól esik neki, hogy Umon eljött hozzájuk*
- Egy kocsma? *áll meg egy pillanatra a nagy sürgés-forgásban, egész meglepetten pillantva a férfira* Erről még mindenképp mesélned kell majd! *válaszolja lelkesen, mielőtt hallaná, hogy mások is őt keresik* De talán egy kicsit később, elnézést! Addig is érezd jól magad! *ereszt meg egy sajnálkozó mosolyt Umon felé, amiért első beszélgetésük ilyen rövidre sikeredett, hiszen még számtalan elintéznivaló van, mire kész lesznek mindennel, az este leszálltával azonban, mikor tényleg már maguktól mennek a dolgok, reméli, hogy arra is lesz ideje, amiért ezt a bulit rendezték, vagyis az ismerkedésre, nemcsak szomszédaikkal, de saját lakótársaival is, hiszen olyan sokan lettek az elmúlt hetekben, még nem volt ideje alaposan megismernie mindegyiküket. ~De úgy látom, már egészen beilleszkedtek~ pillant boldogan Nimerilre, aki szemmel láthatóan igen hamar megtalálta a közös hangot első látogatójukkal. Nem is akarja sokáig feltartani őket, így egy utolsó mosollyal már indul is, hogy további teendői után nézzen*
- Ke... kedves, hogy így érzed. *hebegi Aleimord megjegyzésére, elvörösödve kissé, ahogy a férfi végigsimít a karján, bár nem húzódik el az érintés elől*
- Akkor jó. Egyébként Lyznek már említettem, hogy járatos vagy a mágiában. Vagyis hát csak annyit, hogy egy nagy hatalmú tűzmágus vigyáz ránk... *jön rá a kényszer, hogy összefüggéstelenül, gondolkodás nélkül kimondja, ami az eszébe jut, míg a lámpások után nyúl, hogy felvegye őket a földről, hátat fordítva a férfinak. Mielőtt azonban még több ostobaságot fecseghetne, szerencsére Luni is csatlakozik hozzájuk*
- Nahát, milyen csinos vagy! *jegyzi meg ámulva, ahogy végigpillant a lány ruháján. Régóta most először emlékezteti arra a fiatal lányra, akivel a Gazdagnegyedben találkozott. ~Remélem, itt is legalább olyan jó életünk lesz!~ mereng magában, régi barátai közt, akik mind hatalmas veszteségeket éltek át, mégis képesek voltak az újrakezdésre. Egy pillanatra őt magát is reménykedés járja őt, hogy a borúsabb időszakot követően talán most végre tényleg rájuk köszönt a derű*
- Bizony, vigyázz magadra! *szólal meg elmélázva, bár már kissé későn, hisz Luni olyan óvatosan bánik a lámpással, hogy figyelmeztetése szinte felesleges*
- Csodásan fognak kinézni! *ismeri el ő is, ahogy szép lassan helyére kerül a világítás többi része is* Igazán remek lett, köszönöm! *mosolyog hálásan Lunira és Aleimordra, egy pillanatra körbenézve, hogy is állnak, miután Luni magukra hagyja őket, hogy a tűzrakó kialakításában segédkezzen*
- Ez az egész... csodálatos, nem? *suttogja halkan, inkább csak magának* Hálás vagyok ezért! *fordul végül Aleimord felé zavart mosollyal, a férfi korábbi megjegyzésére válaszolva. Jól esik neki, hogy itt van mellette, de aggasztja kissé, hogy ő maga nem képes viszonozni az elf érzéseit, vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint azt érzése szerint Aleimord szeretné. Nem mintha arról lenne szó, bárki más után vágyakozik, mégis, valahogy nehezen tudja elképzelni, hogy bármi komolyabb kialakuljon közöttük. ~Annyira sajnálom~ gondolja magában, ahogy összeszorul a szíve egy pillanatra, míg a férfit szemléli*
- Mi lenne, ha kihoznánk a süteményeket? Lyzék bármelyik pillanatban megérkezhetnek! *erőltet végül kis lelkesedést magára, és ha Aleimord vele tart, akkor szép óvatosan hozzálát a konyhában illatozó sok finomság kihordásához a kinti asztalokra.*
5229. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-23 20:57:44
Üzenet elküldve: 2019-10-23 20:57:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 427
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 427
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
// Umon, Nimeril //
* Döbbent kifejezés ül ki Nimeril arcára. Egyáltalán nem nézte volna ki Umonból, hogy tudományos dolgok terén is jártas lenne.*
– Komolyan mondod? Melyik területen kutakodtál? Igazad van, mert a szesz főzés is az, bár jómagam nem értek hozzá. A matematika meg csillagászat se az én asztalom. Én inkább a régi dolgok meg az orvoslás területén érzem jól magam. Szerencsére Intath doktor úr mellett sok mindent megtudok, majd tanulni.* A szellemek kerülnek szóba és most újra el kell mesélnie, hogy mit tapasztalt az erdőben.*
– Nem láttam egyet se, csak a hatalmát tapasztaltam meg. Társam ostoba módon el kezdte szidalmazni az Erdőszellemet. Magát az erdőt még a Vérkertnél is rosszabb helyhez hasonlította. Erre megjelent egy csomó ragadozó. Medvék meg ilyen furcsa farkasok, sőt még egy olyan nagy erdei macska is. Mellettem úgy sétáltak el, mintha ott se lettem volna. Köré gyűltek a tündérnek, mintha bírák lettek volna. De végül nem lett baj, mert tartottam egy beszédet a szellemnek és az megbocsájtott neki. Kénytelen leszek egy alaposabb kutatást is végezni a szellemlények terén.* A férfiban jó beszélgető partnerre lelt, mert neki aztán lehet beszélni rendesen. Ráadásul igen rendes pasas, mert igazán segítőkész.*
– Igazán nagyon rendes vagy. Így előre is köszönöm!* Aztán érdeklődve hallgatja meg az alkohol készítésről szóló kis beszámolót.*
– Semmi baj! Igazán érdekes és hasznos dolgot mondtál nekem.* Umon azt mondja semmi baj nincs, de nagyon további beszédre nincs idejük, mert megérkezik néhány vendég.*
// Az érkezőkhöz //
– Sziasztok! Én Nimeril Drimanow vagyok!* Megigazítja a hozott asztalt és indulna is vissza az utolsóért. Umonnak se hiszi, hogy lenne ez ellen kifogása, mert az idegenek érkezésekor közelebb húzódott a lányhoz. És ebből arra következtet, hogy talán még nála is jobban kerüli a társaságot.*
// Umon, Nimeril //
– Igen ő a házigazda. Laurentitia nagyon kedves mindenkivel.* Válaszolja neki menet közeben* Szerintem már nincs más dolgunk, csak az az egy asztal. Ha azzal megvagyunk, csak meg kell várnunk a többieket és szerintem elkezdődik a parti.* Igen furcsa kérdést kap, amire nem igazán tud rendes választ adni.*
– Hát így külön helyről nem tudok, de mivel kint vagyunk a szabadban, ezért ha úgy gondolod félre tudsz húzódni.* Nimeril valahol megérti Umon kérésének az okát. Sőt a férfi maga is elmondja neki.*
– Ugyan megértem a problémádat. Én is hasonlóan nem vagyok oda az ilyesmiért. De ez a közösség egész jó. Mindenki kedves és segítőkész. Társas lények vagyunk és mélyen belül vágyunk a törődésre. Amúgy meg nem vagy unalmas szerintem. Én élvezem a társaságodat. Tudod mit, kapsz tőlem valamit ami talán jobb kedvre derít.* Azzal odamegy a férfihoz és ha tudja, akkor átöleli.*
// Kerti parti //
// Umon, Nimeril //
* Döbbent kifejezés ül ki Nimeril arcára. Egyáltalán nem nézte volna ki Umonból, hogy tudományos dolgok terén is jártas lenne.*
– Komolyan mondod? Melyik területen kutakodtál? Igazad van, mert a szesz főzés is az, bár jómagam nem értek hozzá. A matematika meg csillagászat se az én asztalom. Én inkább a régi dolgok meg az orvoslás területén érzem jól magam. Szerencsére Intath doktor úr mellett sok mindent megtudok, majd tanulni.* A szellemek kerülnek szóba és most újra el kell mesélnie, hogy mit tapasztalt az erdőben.*
– Nem láttam egyet se, csak a hatalmát tapasztaltam meg. Társam ostoba módon el kezdte szidalmazni az Erdőszellemet. Magát az erdőt még a Vérkertnél is rosszabb helyhez hasonlította. Erre megjelent egy csomó ragadozó. Medvék meg ilyen furcsa farkasok, sőt még egy olyan nagy erdei macska is. Mellettem úgy sétáltak el, mintha ott se lettem volna. Köré gyűltek a tündérnek, mintha bírák lettek volna. De végül nem lett baj, mert tartottam egy beszédet a szellemnek és az megbocsájtott neki. Kénytelen leszek egy alaposabb kutatást is végezni a szellemlények terén.* A férfiban jó beszélgető partnerre lelt, mert neki aztán lehet beszélni rendesen. Ráadásul igen rendes pasas, mert igazán segítőkész.*
– Igazán nagyon rendes vagy. Így előre is köszönöm!* Aztán érdeklődve hallgatja meg az alkohol készítésről szóló kis beszámolót.*
– Semmi baj! Igazán érdekes és hasznos dolgot mondtál nekem.* Umon azt mondja semmi baj nincs, de nagyon további beszédre nincs idejük, mert megérkezik néhány vendég.*
// Az érkezőkhöz //
– Sziasztok! Én Nimeril Drimanow vagyok!* Megigazítja a hozott asztalt és indulna is vissza az utolsóért. Umonnak se hiszi, hogy lenne ez ellen kifogása, mert az idegenek érkezésekor közelebb húzódott a lányhoz. És ebből arra következtet, hogy talán még nála is jobban kerüli a társaságot.*
// Umon, Nimeril //
– Igen ő a házigazda. Laurentitia nagyon kedves mindenkivel.* Válaszolja neki menet közeben* Szerintem már nincs más dolgunk, csak az az egy asztal. Ha azzal megvagyunk, csak meg kell várnunk a többieket és szerintem elkezdődik a parti.* Igen furcsa kérdést kap, amire nem igazán tud rendes választ adni.*
– Hát így külön helyről nem tudok, de mivel kint vagyunk a szabadban, ezért ha úgy gondolod félre tudsz húzódni.* Nimeril valahol megérti Umon kérésének az okát. Sőt a férfi maga is elmondja neki.*
– Ugyan megértem a problémádat. Én is hasonlóan nem vagyok oda az ilyesmiért. De ez a közösség egész jó. Mindenki kedves és segítőkész. Társas lények vagyunk és mélyen belül vágyunk a törődésre. Amúgy meg nem vagy unalmas szerintem. Én élvezem a társaságodat. Tudod mit, kapsz tőlem valamit ami talán jobb kedvre derít.* Azzal odamegy a férfihoz és ha tudja, akkor átöleli.*
5228. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-23 19:23:22
Üzenet elküldve: 2019-10-23 19:23:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Learon távozása után Cerlyna visszasiet a konyhába, hogy összepakoljon maga után. Ha már a tányérokat, és vajazó késeket összeszedi, akkor már gyorsan el is mosogatja azt a kevés holmit, ami felgyűlt. Ezután pedig még fel is söpröget, mert olyan szépen süt be a nap az ablakon, hogy kedve támad kicsit rendezkedni. Úgy érzi ez a szép idő teljesen feltölti őt. Galambocskája a finom meleg fénysugarakat élvezve pihen az ablakpárkányon, és bármennyire is törekszik tenni ellene, de Cerlynát is újra elönti a fáradtság. A seprűnyélre támaszkodva ásít egyet, és eldönti, hogy bár nem szép dolog, de megy lepihenni egy picit.
Elteszi a seprűt oda, ahonnan elővette, majd galambocskáját a kis mesterséges fészkével együtt viszi magával a szobája felé, ahol éppen csak átöltözik hálóingébe, és rögtön be is dől az ágyába.*
*Jó pár óra eltelik, mire nyitogatni kezdi szemhéjait. Kicsit még lustálkodik az ágyban, mert jó érzés a puha takarónak dörgölnie arcát. Hiába a kellemes pihengetés, ezt többnyire hamar megunja, és céltalan időpocsékolásba megy át, ezért felkel, kinyújtóztatja magát, majd elindul a fürdő felé. Miután alaposan megmosakodott, felöltözve kicsit kiül a ház elé, hogy a napon megszárítsa haját. Nem sokkal utána visszasétált a házba, hogy kosarat, és aranyat szedjen össze, mert a piacra készül, hogy vegyen ott pár apróságot, és persze ha már ott jár, akkor lehet betér a templomba is imádkozni egyet Eeyrhez. Természetesen nem maradhat el tőle hű társa, a bekötözött galambocska, akit talán majd el is enged a tisztáson, vagy a főtéren, ahol találta.*
Elteszi a seprűt oda, ahonnan elővette, majd galambocskáját a kis mesterséges fészkével együtt viszi magával a szobája felé, ahol éppen csak átöltözik hálóingébe, és rögtön be is dől az ágyába.*
*Jó pár óra eltelik, mire nyitogatni kezdi szemhéjait. Kicsit még lustálkodik az ágyban, mert jó érzés a puha takarónak dörgölnie arcát. Hiába a kellemes pihengetés, ezt többnyire hamar megunja, és céltalan időpocsékolásba megy át, ezért felkel, kinyújtóztatja magát, majd elindul a fürdő felé. Miután alaposan megmosakodott, felöltözve kicsit kiül a ház elé, hogy a napon megszárítsa haját. Nem sokkal utána visszasétált a házba, hogy kosarat, és aranyat szedjen össze, mert a piacra készül, hogy vegyen ott pár apróságot, és persze ha már ott jár, akkor lehet betér a templomba is imádkozni egyet Eeyrhez. Természetesen nem maradhat el tőle hű társa, a bekötözött galambocska, akit talán majd el is enged a tisztáson, vagy a főtéren, ahol találta.*
5227. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-23 15:52:26
Üzenet elküldve: 2019-10-23 15:52:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Elkésve//
//YIla, Luni, (üdvözlés mindenkinek)//
*Elrepült az idő, míg kicsit szundított, anélkül, hogy megérezte volna. Általában jó a tudat alatti időérzéke. Ha fel akar ébredni korán, az sikerül az esetek többségében, kivéve most. Arra eszmél, hogy mindenki a partin van, csak ő maradt el, holott sokakat még alig ismer. Itt volna az ideje, hogy azokra fordítsa figyelmét, akik jó szívvel álltak hozzá. Álmát messze űzi, összeszedi magát és csatlakozik a társasághoz. Vannak, akikkel már eltöltött egy hatot korábban, így Laut, YIlát már jó ismerősként üdvözli. Vannak számára új arcok is. Senkit sem akar kifelejteni a köszöntésből és a bemutatkozásból. Ez hosszú, de elengedhetetlen procedúra. Hölgyeké az elsőbbség, így Nimerillel kezdi a sort.*
- Üdvözletem! Estrothim Rytl'or vagyok, örülök, hogy találkozunk. *Ha a kedves elf lány fogadja és viszonozza a bemutatkozást, Umonnal folytatja ugyanígy, vele egy kézfogás kíséretében, ha engedi. Később Alimordnak is hasonlóan köszön és mutatkozik be, végül pedig csatlakozik a tűzrakókhoz, ahol Fräddet is ekképpen üdvözli. Luni is ott van YIla társaságában. Csodaszépen kiöltözve. Alig tudja visszafogni tekintetét, hogy ne váljék a csodálat sértő bámulássá.*
- Kell még egy hadra fogható elf? *kérdi, YIlára nézve, majd Luni felé fordul.*
- Jó újra látni! Álomszép ruhát választottál. Máris bánom, hogy nem előbb jöttem.
//Elkésve//
//YIla, Luni, (üdvözlés mindenkinek)//
*Elrepült az idő, míg kicsit szundított, anélkül, hogy megérezte volna. Általában jó a tudat alatti időérzéke. Ha fel akar ébredni korán, az sikerül az esetek többségében, kivéve most. Arra eszmél, hogy mindenki a partin van, csak ő maradt el, holott sokakat még alig ismer. Itt volna az ideje, hogy azokra fordítsa figyelmét, akik jó szívvel álltak hozzá. Álmát messze űzi, összeszedi magát és csatlakozik a társasághoz. Vannak, akikkel már eltöltött egy hatot korábban, így Laut, YIlát már jó ismerősként üdvözli. Vannak számára új arcok is. Senkit sem akar kifelejteni a köszöntésből és a bemutatkozásból. Ez hosszú, de elengedhetetlen procedúra. Hölgyeké az elsőbbség, így Nimerillel kezdi a sort.*
- Üdvözletem! Estrothim Rytl'or vagyok, örülök, hogy találkozunk. *Ha a kedves elf lány fogadja és viszonozza a bemutatkozást, Umonnal folytatja ugyanígy, vele egy kézfogás kíséretében, ha engedi. Később Alimordnak is hasonlóan köszön és mutatkozik be, végül pedig csatlakozik a tűzrakókhoz, ahol Fräddet is ekképpen üdvözli. Luni is ott van YIla társaságában. Csodaszépen kiöltözve. Alig tudja visszafogni tekintetét, hogy ne váljék a csodálat sértő bámulássá.*
- Kell még egy hadra fogható elf? *kérdi, YIlára nézve, majd Luni felé fordul.*
- Jó újra látni! Álomszép ruhát választottál. Máris bánom, hogy nem előbb jöttem.
5226. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-23 15:15:45
Üzenet elküldve: 2019-10-23 15:15:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Nimeril, Umon//
*Nem bántja, hogy a leány unalmasnak tarja életét, valóban az, hát még, ha ismerné kolostorbéli életének részét, azt mennyire unalmasnak találná! De ez már a múlt, erről most egyébként sem szól a fáma, szóval nem is hánytorgatja fel, inkább csak elmosolyodik csendesen, szakálla rejtekében. Kuncogva bólogat.*
- Bizony! Egy egész könyvtár! Csigalépcső vezetett fel... *Elmélkedik, s kicsit magukkal is ragadják az emlékek.* Magam is tudományos írásokkal foglalkoztam bőséggel. Valójában a szeszfőzés is tudomány, bizonyos értelemben, igaz, nyilván távol áll a csillagoktól és a matematika törvényeitől. *Somolyog magában, miközben felpillant a lány zöld szemeire.*
- Láttál szellemet? *Szalad fel dús szemöldöke.* Erdőmélyén? *Vakarja meg tarkóját, kissé hihetetlennek hangzik, bár ő is látott már furcsa dolgokat. Főleg a dögökkel telerakott barlang előterében, ahonnan az a baljós sötétség és hideg áradt, s ahol végül Medve is eltűnt. ~ Medve... ~ Mintha ezek a zöld szemek feltépnék a rég eltemetett múltat.*
- Kölcsönadom. *Mondja csendesen.* De szívesen meg is mutatom, hogyan kell készíteni. *Vonja meg a vállát.* Ha úgyis ellátogatsz hozzánk... *Merthogy említette, végeredményben a lepárló ott van, igaz, jóval szűkebb csőre lesz szükség.*
- Neked az elő anyagra lesz szükséged, az a legerősebb... nem is egészséges, ha elég sokáig főzzük és adagoljuk, nagyon erős alkohol lesz belőle. *Merül bele hirtelen, aztán csak felnevet, mint, aki észreveszi, hogy már megint feleslegesen beszél.*
- Semmi baj nincs... *Vágja rá gyorsan.* igen, előfordul. *Sóhajt fel, de aztán máris fordulnia kell, mert új hangokat hall, s önkéntelenül is közelebb áll Nimerilhez.*
//Lau//
//Érintőlegesen mindenki//
- Umon Palasan. *Hajtja meg magát, mosolyogva, már amennyire tőle telik.* Igen, mondhatni. *Egyezik bele, bár az utóbbi időben sokat nem beszélt a lánnyal.* Jönnek majd ők is, úgy látszik elkerültük egymást és máshonnan jöttem. *Magyarázza.* Tudod a kocsmában töltöm a... oh... persze. *Kényszeredetten mosolyog, nem tudja, hogy a házigazdával beszélt, bár, vajmi sejtése van arról, hogy a Laurentitia nevet hallotta már, talán épp Lyztől. Felnéz, s akinek tud, odainteget és a maga módján így üdvözli őket, ha még nem találkoztak.*
//Nimeril, Umon//
- Ő volt a házigazda? Kedves lány. *Jegyzi meg Nimerilnek, visszafordulva.* Van még mit csinálni? Segítsek valamiben? *Kérdezi körbefuttatva tekintetét az egyre gyarapodó vendégseregen.*
- Khm... lesz majd olyan... szóval olyan hely, ahol nem lesznek ilyen sokan? *Nem akar külön menni, csak hirtelen fura a tömeg. Azt sem akarja, hogy különcnek tartsák, végeredményben visszailleszkedés miatt érkezett, hogy ismét elfogadja, nem egyedül él a földön és máshoz is lehet hozzászólni.*
- Nem akarok különc lenni. *Nyomatékosít hangosan is.* Csak eddig mindig egyedül életem, szinte csak én voltam... olykor néhány vendég, de őket is csak a kiszolgálás erejéig láttam, utána általában visszavonultam. *Vonja meg a vállát.*
- Bolond vagyok... *Nevet kényszeredetten, aztán a lányra pillant.* nem muszáj ám beszélgetni velem, szóval... ha van dolgod, menj csak, elleszek. *A lábával arrébb tol egy falevelet és nagyon meg kell figyelnie, hogy hogyan sikerül.*
//Kerti parti//
//Nimeril, Umon//
*Nem bántja, hogy a leány unalmasnak tarja életét, valóban az, hát még, ha ismerné kolostorbéli életének részét, azt mennyire unalmasnak találná! De ez már a múlt, erről most egyébként sem szól a fáma, szóval nem is hánytorgatja fel, inkább csak elmosolyodik csendesen, szakálla rejtekében. Kuncogva bólogat.*
- Bizony! Egy egész könyvtár! Csigalépcső vezetett fel... *Elmélkedik, s kicsit magukkal is ragadják az emlékek.* Magam is tudományos írásokkal foglalkoztam bőséggel. Valójában a szeszfőzés is tudomány, bizonyos értelemben, igaz, nyilván távol áll a csillagoktól és a matematika törvényeitől. *Somolyog magában, miközben felpillant a lány zöld szemeire.*
- Láttál szellemet? *Szalad fel dús szemöldöke.* Erdőmélyén? *Vakarja meg tarkóját, kissé hihetetlennek hangzik, bár ő is látott már furcsa dolgokat. Főleg a dögökkel telerakott barlang előterében, ahonnan az a baljós sötétség és hideg áradt, s ahol végül Medve is eltűnt. ~ Medve... ~ Mintha ezek a zöld szemek feltépnék a rég eltemetett múltat.*
- Kölcsönadom. *Mondja csendesen.* De szívesen meg is mutatom, hogyan kell készíteni. *Vonja meg a vállát.* Ha úgyis ellátogatsz hozzánk... *Merthogy említette, végeredményben a lepárló ott van, igaz, jóval szűkebb csőre lesz szükség.*
- Neked az elő anyagra lesz szükséged, az a legerősebb... nem is egészséges, ha elég sokáig főzzük és adagoljuk, nagyon erős alkohol lesz belőle. *Merül bele hirtelen, aztán csak felnevet, mint, aki észreveszi, hogy már megint feleslegesen beszél.*
- Semmi baj nincs... *Vágja rá gyorsan.* igen, előfordul. *Sóhajt fel, de aztán máris fordulnia kell, mert új hangokat hall, s önkéntelenül is közelebb áll Nimerilhez.*
//Lau//
//Érintőlegesen mindenki//
- Umon Palasan. *Hajtja meg magát, mosolyogva, már amennyire tőle telik.* Igen, mondhatni. *Egyezik bele, bár az utóbbi időben sokat nem beszélt a lánnyal.* Jönnek majd ők is, úgy látszik elkerültük egymást és máshonnan jöttem. *Magyarázza.* Tudod a kocsmában töltöm a... oh... persze. *Kényszeredetten mosolyog, nem tudja, hogy a házigazdával beszélt, bár, vajmi sejtése van arról, hogy a Laurentitia nevet hallotta már, talán épp Lyztől. Felnéz, s akinek tud, odainteget és a maga módján így üdvözli őket, ha még nem találkoztak.*
//Nimeril, Umon//
- Ő volt a házigazda? Kedves lány. *Jegyzi meg Nimerilnek, visszafordulva.* Van még mit csinálni? Segítsek valamiben? *Kérdezi körbefuttatva tekintetét az egyre gyarapodó vendégseregen.*
- Khm... lesz majd olyan... szóval olyan hely, ahol nem lesznek ilyen sokan? *Nem akar külön menni, csak hirtelen fura a tömeg. Azt sem akarja, hogy különcnek tartsák, végeredményben visszailleszkedés miatt érkezett, hogy ismét elfogadja, nem egyedül él a földön és máshoz is lehet hozzászólni.*
- Nem akarok különc lenni. *Nyomatékosít hangosan is.* Csak eddig mindig egyedül életem, szinte csak én voltam... olykor néhány vendég, de őket is csak a kiszolgálás erejéig láttam, utána általában visszavonultam. *Vonja meg a vállát.*
- Bolond vagyok... *Nevet kényszeredetten, aztán a lányra pillant.* nem muszáj ám beszélgetni velem, szóval... ha van dolgod, menj csak, elleszek. *A lábával arrébb tol egy falevelet és nagyon meg kell figyelnie, hogy hogyan sikerül.*
5225. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-23 11:43:05
Üzenet elküldve: 2019-10-23 11:43:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//Jelenlévők//
*Amint megterített, s befejezte a húsok, piték, aprósütemények, mártások, saláták és egyebek kipakkolását, Frädricus Lauval diskurál. A hosszúéletű elmondja neki, hogy a tűznél lenne szükség rá, esetleg. A Veres Félvér és a Cifra Lány már megelőzték, így a helyzetet felmérve, segítőkészséget sugárzóan szól hozzájuk.*
-Sziasztok! Tudnék csinálni valamit? *Majd felméri a jelenlegi helyzetet.*
-Látom az ásással már elkéstem. De jó vagyok! *Mondja önironikusan.*
-Esetleg pakkolhatok fát, az nagy baj lenne? *Kérdezgeti a másik kettőt és reméli, kap engedélyt rá.*
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//Jelenlévők//
*Amint megterített, s befejezte a húsok, piték, aprósütemények, mártások, saláták és egyebek kipakkolását, Frädricus Lauval diskurál. A hosszúéletű elmondja neki, hogy a tűznél lenne szükség rá, esetleg. A Veres Félvér és a Cifra Lány már megelőzték, így a helyzetet felmérve, segítőkészséget sugárzóan szól hozzájuk.*
-Sziasztok! Tudnék csinálni valamit? *Majd felméri a jelenlegi helyzetet.*
-Látom az ásással már elkéstem. De jó vagyok! *Mondja önironikusan.*
-Esetleg pakkolhatok fát, az nagy baj lenne? *Kérdezgeti a másik kettőt és reméli, kap engedélyt rá.*
5224. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-23 11:16:10
Üzenet elküldve: 2019-10-23 11:16:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//Luninari//
*Nem számított rá, de úgy fest, a lány mellé szegődik, ő pedig, ha már ilyen lelkes nem fogja lelombozni, bár még mindig úgy véli, túlságosan is csinos a ruhája ahhoz, hogy most bekormozzák. Mikor meséli, hogy igazából fekhelynek is kiválóak, az azért megmosolyogtatja, teljes mértékben el tudja képzelni a dolgot.*
-Pedig milyen szép ruháid vannak. Talán ki kéne egyszer mosnunk őket, hiszen itt már van rendes szobád. Ha már ennyi szép és előkelő holmid van, vigyáznunk kéne rájuk. *Fejti ki a véleményét, hiszen neki egyetlen ruhája sincsen, ha pedig lenne, biztosan nagy becsben tartaná elzárva a szekrénybe, csupán megfelelő alkalmakkor elővéve, persze, segítség nélkül bizonyosan még felvenni se tudná.*
-Tudod… *Kezd bele egy zavart mosoly kíséretében.*
-Mikor pattognak a szikrák, akkor szép kerek lukakat tudnak ám égetni az ilyen finom anyagokba. *Mutatja az ujjával is a körformát.*
-De majd távolabb ültetlek. Először kiásom a mélyedést. *Aztán arra gondol, hogy a lány hozhatna neki nagyobb köveket, de eszébe jut, hogyha magához szorítja, mert nehéz, még akár ki is szakadhat a ruhája, sőt, már most összekoszolja, még mielőtt a többi vendég megérkezne. Az meg nem lenne szép dolog, ha már így kirittyentette magát. Már épp javasolna, mikor a lány előáll a szenteléses ötlettel és dobálja a fejéhez az ismeretlen és eddig egy mondatban még nem hallott szavakat. Néhány után már nem is igazán fogja fel a jelentésüket, csak, mint egy félkómás aházik és bólogat. ~A körbelocsolást én nem azért mondtam, csak nem akarom, hogy lángra kapjon az erdő. ~ Sóhajt egy nagyot, mikor elbizonytalanodik a lány hangja, aztán csak mondja és mondja tovább, tőle teljesen idegen érzéseket előadva. ~Milyen kis bizonytalan, szinte már sajnálom érte. ~*
-De. Persze. *Válaszol a lánynak és próbál valami biztató mosolyt virítani, de belül persze már forgatja a szemeit.*
-Egy papnő lánya vagy. Így már minden világos. Most viszont nagy tűz kell, hogy mindenki ideférjen és nem ártana, még most körbelocsolni a területet, hogy be tudja szívni, mielőtt köré gyűlünk. *Hozakodik elő a dologgal és körbekémlelve talál is kettő üres vödröt.*
-Úgy tudom, van a környéken egy folyó, arra, ott a fák mögött. *Mutatja az irányt.*
-Megtennéd, míg köveket hozok, hogy körbelocsolod a területet. Egyedül az árokba ne folyjon bele, mert akkor füstölni fog az egész az hétszentség. *Áll elő a dologgal.*
-Viszont a tűzrakó inkább legyen hosszúkás, ahhoz többen odaférünk, úgy gondoltam három mágiát fogok rakni, így mindenhol ugyan annyi parázs lesz. *Osztja meg a gondolatait a tűzzel kapcsolatban, egyéb dolgokról nem tud nyilatkozni, sohasem volt vallásos alkat és nem most fogja elkezdeni.*
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//Luninari//
*Nem számított rá, de úgy fest, a lány mellé szegődik, ő pedig, ha már ilyen lelkes nem fogja lelombozni, bár még mindig úgy véli, túlságosan is csinos a ruhája ahhoz, hogy most bekormozzák. Mikor meséli, hogy igazából fekhelynek is kiválóak, az azért megmosolyogtatja, teljes mértékben el tudja képzelni a dolgot.*
-Pedig milyen szép ruháid vannak. Talán ki kéne egyszer mosnunk őket, hiszen itt már van rendes szobád. Ha már ennyi szép és előkelő holmid van, vigyáznunk kéne rájuk. *Fejti ki a véleményét, hiszen neki egyetlen ruhája sincsen, ha pedig lenne, biztosan nagy becsben tartaná elzárva a szekrénybe, csupán megfelelő alkalmakkor elővéve, persze, segítség nélkül bizonyosan még felvenni se tudná.*
-Tudod… *Kezd bele egy zavart mosoly kíséretében.*
-Mikor pattognak a szikrák, akkor szép kerek lukakat tudnak ám égetni az ilyen finom anyagokba. *Mutatja az ujjával is a körformát.*
-De majd távolabb ültetlek. Először kiásom a mélyedést. *Aztán arra gondol, hogy a lány hozhatna neki nagyobb köveket, de eszébe jut, hogyha magához szorítja, mert nehéz, még akár ki is szakadhat a ruhája, sőt, már most összekoszolja, még mielőtt a többi vendég megérkezne. Az meg nem lenne szép dolog, ha már így kirittyentette magát. Már épp javasolna, mikor a lány előáll a szenteléses ötlettel és dobálja a fejéhez az ismeretlen és eddig egy mondatban még nem hallott szavakat. Néhány után már nem is igazán fogja fel a jelentésüket, csak, mint egy félkómás aházik és bólogat. ~A körbelocsolást én nem azért mondtam, csak nem akarom, hogy lángra kapjon az erdő. ~ Sóhajt egy nagyot, mikor elbizonytalanodik a lány hangja, aztán csak mondja és mondja tovább, tőle teljesen idegen érzéseket előadva. ~Milyen kis bizonytalan, szinte már sajnálom érte. ~*
-De. Persze. *Válaszol a lánynak és próbál valami biztató mosolyt virítani, de belül persze már forgatja a szemeit.*
-Egy papnő lánya vagy. Így már minden világos. Most viszont nagy tűz kell, hogy mindenki ideférjen és nem ártana, még most körbelocsolni a területet, hogy be tudja szívni, mielőtt köré gyűlünk. *Hozakodik elő a dologgal és körbekémlelve talál is kettő üres vödröt.*
-Úgy tudom, van a környéken egy folyó, arra, ott a fák mögött. *Mutatja az irányt.*
-Megtennéd, míg köveket hozok, hogy körbelocsolod a területet. Egyedül az árokba ne folyjon bele, mert akkor füstölni fog az egész az hétszentség. *Áll elő a dologgal.*
-Viszont a tűzrakó inkább legyen hosszúkás, ahhoz többen odaférünk, úgy gondoltam három mágiát fogok rakni, így mindenhol ugyan annyi parázs lesz. *Osztja meg a gondolatait a tűzzel kapcsolatban, egyéb dolgokról nem tud nyilatkozni, sohasem volt vallásos alkat és nem most fogja elkezdeni.*
5223. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-22 21:24:01
Üzenet elküldve: 2019-10-22 21:24:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 582
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 582
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kerti parti//
//Aleimord, Lau, majd YIlanda//
//Tűzrakónál//
*Hálás mosollyal köszöni meg Aleimordnak a tőle kapott lámpásokat, majd olyan körültekintően gyújtja meg és helyezi el őket kosarának földre rakása után, mint akin látszik, hogy tényleg megfogadja az elf tanácsát.
Már-már komikus módon lesz óvatos, mintha attól félne, hogy egy rossz mozdulattal nem csak magát fogja meggyújtani, hanem önmagán kívül játéknyulait is, és egyben mindenki mást.*
- Látjátok, így kell csinálni! *mosolyog vissza a kosárra, ahonnan kis kedvencei hűséges gombszemei néznek rá, szerinte nagyon kíváncsian, érdeklődve és lelkesen.* De ez még semmi! Majd akkor nézzétek meg, hogy milyen szép lesz ez az egész, miután lement már a nap.
*Ezek után vissza is veszi kezébe a kosarat, mivel pedig tényleg nem szeretne feleslegesen alkalmatlankodni, és az egész ünnepség alatt Lau nyakán lógni, bármennyire is élvezné az utóbbit, ezúttal inkább YIlanda nyomába szegődik vidám mosollyal, örülve neki, hogy a másik lány nem utasította el a segítségét.*
- Ó, hát persze! *válaszol a kérdésére.*
- Tudod, sok mindent átélt már ez a ruha, meg az összes többi is, amit ezzel együtt ajándékba kaptam a régiek mellé. Lauval egyszer aludtunk is rajta, mert amikor a szabad ég alatt kellett éjszakáznunk, hideg volt a föld és nagyon kemény, ezért a ruháimból építettünk valami ágyféleséget. Igazából csak magunk alá terítettük az összeset, meg a köpenyemmel takaróztunk, de már ez is nagyon sokat segített rajtuk szerintem. Akkor gyűrött is lett, meg koszos is kicsit, aztán pedig a táskámba gyömöszölve bejártam vele a fél világot. *meséli rá nem jellemző lendülettel, ami valószínűleg megint csak arról árulkodik még YIlanda számára is, aki alig ismeri őt, hogy éppen most jókedvű és izgatott is egyszerre.*
- Na jó, a fél világ persze túlzás, de szép nagy utat tettem meg úgy, hogy tele volt a táskám, a ruhák többsége pedig szinte végig az aljára volt gyűrve. Szóval a lényeg, hogy szerintem nem lesz semmi baja! Nem hiszem, hogy egy tűzrakó építése közben nagyobb baj érhetné, mint azokban a napokban.
*Ugyan "azoknak a napoknak" az említésére majdnem el is komorodik, és talán át is suhan sápadt arcán egy erre utaló sötét árnyék, és szemei csillogása is megfakul éppen kicsit, mégis annyira más most minden, mint akkor volt, hogy szerencsére pillanatnyilag képtelen visszazuhanni önmagát és másokat folyamatosan sajnáló önmagába.
A tűzrakó helyéhez érve viszont kezdetnek megint csak a szájával dolgozik elsőnek, nem pedig a kezével, mint kéne.*
- Úgy lenne az igazi, ha fel is szentelnénk, ahogyan egy tűzrakót szokás, és az istenek áldását kérnénk a vacsoránkra, de félek nem nagyon lenne időnk most ilyesmire, mert biztos mindjárt itt vannak a vendégek. A körbelocsolás és a kövek csak egy dolog. De a szertartáshoz kéne még vörösbor, méz, fű, forrásvíz, bár talán egy a tóé is megteszi, ezen kívül pedig fahéj és néhány virág vörös és kék szirmai, meg néhány csepp vér egy papnő kezéből, amit szűz késsel vágunk meg. Meg azt hiszem még egy kis kapor is hüvelyk és mutatóujj között összeőrölve, meg hideg vízzel lemosva onnan, mert a forró ilyenkor szerencsétlenséget hoz. *sorolja kissé talán szórakozottan a hozzávalókat.*
- Aztán össze kéne főzni mindezt a konyhában a szokásos vers kíséretében, füstölőt égetni felette, majd meghinteni az egésszel a tűzrakót, aztán elmondani az ilyenkor szokásos imát, gondosan ügyelve a megfelelő hangsúlyokra persze a szavak végén. *válik hangja egyre lassabbá, arca pedig egyre kedvetlenebbé, ahogyan rádöbben még meg sem kezdett vállalkozásának nagyságára és egyúttal lehetetlenségére.*
- Bárcsak itt lenne anya, ő pillanatok alatt összedobná az egészet! Egy csomószor láttam már, hogyan csinálja, de nem hiszem, hogy én ugyanolyan gyorsan és jól el meg tudnám tenni mindezt, mint ő. Meg hát papnő sem vagyok, csak egy papnő lánya, szóval attól félek, hogy reménytelen az egész. Bár előre gondolkodtam volna, de annyi minden másra kellett figyelni már tegnap is! *mentegetőzik végül.* Viszont köveket szívesen hozok, és segítek belőle szép, nagy és szabályos kört rakni. Ugye szerinted sem feltétlenül a szertartáson múlik? Mert szerintem nem! Sokat gondolkodtam már ezen, úgy értem. Nem hiszem, hogy a szülőfalumon kívül máshol bárki végezne hasonló szertartásokat, ettől még ugyanúgy jókat esznek úgy is, hogy az istenek nem áldják meg a tűzrakót. Ettől még finom lesz a vacsora. Itt pedig amúgy sem lehet sok anyám istenei közül. Nekem ugyan hiányérzetem lesz kicsit, de ez csak egy dolog. Fontosabb, hogy mindenki jól érezze magát, nem?
//Kerti parti//
//Aleimord, Lau, majd YIlanda//
//Tűzrakónál//
*Hálás mosollyal köszöni meg Aleimordnak a tőle kapott lámpásokat, majd olyan körültekintően gyújtja meg és helyezi el őket kosarának földre rakása után, mint akin látszik, hogy tényleg megfogadja az elf tanácsát.
Már-már komikus módon lesz óvatos, mintha attól félne, hogy egy rossz mozdulattal nem csak magát fogja meggyújtani, hanem önmagán kívül játéknyulait is, és egyben mindenki mást.*
- Látjátok, így kell csinálni! *mosolyog vissza a kosárra, ahonnan kis kedvencei hűséges gombszemei néznek rá, szerinte nagyon kíváncsian, érdeklődve és lelkesen.* De ez még semmi! Majd akkor nézzétek meg, hogy milyen szép lesz ez az egész, miután lement már a nap.
*Ezek után vissza is veszi kezébe a kosarat, mivel pedig tényleg nem szeretne feleslegesen alkalmatlankodni, és az egész ünnepség alatt Lau nyakán lógni, bármennyire is élvezné az utóbbit, ezúttal inkább YIlanda nyomába szegődik vidám mosollyal, örülve neki, hogy a másik lány nem utasította el a segítségét.*
- Ó, hát persze! *válaszol a kérdésére.*
- Tudod, sok mindent átélt már ez a ruha, meg az összes többi is, amit ezzel együtt ajándékba kaptam a régiek mellé. Lauval egyszer aludtunk is rajta, mert amikor a szabad ég alatt kellett éjszakáznunk, hideg volt a föld és nagyon kemény, ezért a ruháimból építettünk valami ágyféleséget. Igazából csak magunk alá terítettük az összeset, meg a köpenyemmel takaróztunk, de már ez is nagyon sokat segített rajtuk szerintem. Akkor gyűrött is lett, meg koszos is kicsit, aztán pedig a táskámba gyömöszölve bejártam vele a fél világot. *meséli rá nem jellemző lendülettel, ami valószínűleg megint csak arról árulkodik még YIlanda számára is, aki alig ismeri őt, hogy éppen most jókedvű és izgatott is egyszerre.*
- Na jó, a fél világ persze túlzás, de szép nagy utat tettem meg úgy, hogy tele volt a táskám, a ruhák többsége pedig szinte végig az aljára volt gyűrve. Szóval a lényeg, hogy szerintem nem lesz semmi baja! Nem hiszem, hogy egy tűzrakó építése közben nagyobb baj érhetné, mint azokban a napokban.
*Ugyan "azoknak a napoknak" az említésére majdnem el is komorodik, és talán át is suhan sápadt arcán egy erre utaló sötét árnyék, és szemei csillogása is megfakul éppen kicsit, mégis annyira más most minden, mint akkor volt, hogy szerencsére pillanatnyilag képtelen visszazuhanni önmagát és másokat folyamatosan sajnáló önmagába.
A tűzrakó helyéhez érve viszont kezdetnek megint csak a szájával dolgozik elsőnek, nem pedig a kezével, mint kéne.*
- Úgy lenne az igazi, ha fel is szentelnénk, ahogyan egy tűzrakót szokás, és az istenek áldását kérnénk a vacsoránkra, de félek nem nagyon lenne időnk most ilyesmire, mert biztos mindjárt itt vannak a vendégek. A körbelocsolás és a kövek csak egy dolog. De a szertartáshoz kéne még vörösbor, méz, fű, forrásvíz, bár talán egy a tóé is megteszi, ezen kívül pedig fahéj és néhány virág vörös és kék szirmai, meg néhány csepp vér egy papnő kezéből, amit szűz késsel vágunk meg. Meg azt hiszem még egy kis kapor is hüvelyk és mutatóujj között összeőrölve, meg hideg vízzel lemosva onnan, mert a forró ilyenkor szerencsétlenséget hoz. *sorolja kissé talán szórakozottan a hozzávalókat.*
- Aztán össze kéne főzni mindezt a konyhában a szokásos vers kíséretében, füstölőt égetni felette, majd meghinteni az egésszel a tűzrakót, aztán elmondani az ilyenkor szokásos imát, gondosan ügyelve a megfelelő hangsúlyokra persze a szavak végén. *válik hangja egyre lassabbá, arca pedig egyre kedvetlenebbé, ahogyan rádöbben még meg sem kezdett vállalkozásának nagyságára és egyúttal lehetetlenségére.*
- Bárcsak itt lenne anya, ő pillanatok alatt összedobná az egészet! Egy csomószor láttam már, hogyan csinálja, de nem hiszem, hogy én ugyanolyan gyorsan és jól el meg tudnám tenni mindezt, mint ő. Meg hát papnő sem vagyok, csak egy papnő lánya, szóval attól félek, hogy reménytelen az egész. Bár előre gondolkodtam volna, de annyi minden másra kellett figyelni már tegnap is! *mentegetőzik végül.* Viszont köveket szívesen hozok, és segítek belőle szép, nagy és szabályos kört rakni. Ugye szerinted sem feltétlenül a szertartáson múlik? Mert szerintem nem! Sokat gondolkodtam már ezen, úgy értem. Nem hiszem, hogy a szülőfalumon kívül máshol bárki végezne hasonló szertartásokat, ettől még ugyanúgy jókat esznek úgy is, hogy az istenek nem áldják meg a tűzrakót. Ettől még finom lesz a vacsora. Itt pedig amúgy sem lehet sok anyám istenei közül. Nekem ugyan hiányérzetem lesz kicsit, de ez csak egy dolog. Fontosabb, hogy mindenki jól érezze magát, nem?
5222. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-22 16:15:52
Üzenet elküldve: 2019-10-22 16:15:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Kicsit mindenki//
//Tűzrakónál//
*Lassan kezdenek gyűlni a népek, valahonnan az idegesítő nemes is előkerül és olyan szorosan a barna elfre tapad, legalábbis képletesen, hogy teljesen kitakarja előle. ~De csak miattad. Jajj, hogy oda ne rohanjak. Kis nyálas. ~ Közben Luninari is megérkezik, úgy kirittyentve, mintha nem is sütögetéshez készülnének, inkább bálra. Azért végig fut a tekintete az ő elnyűtt ruháin, de aztán csak vállat von, a tűznek reméli így is tetszeni fog, ha meg nem akaródzik majd meggyulladni, akkor rárakja a nemest is. Látta már korábban milyen gyúlékony. Mikor a csinoska felveti, hogy menne tűzrakót építeni, azért csak megjegyzi.*
-Ebben a cuccban? Jól meggondoltad? *De igazán nem akarja kedvét szegni, így csak az ásóját felnyalábolva, meg a kosarat a hátára megindul a mutatott terület irányába. Kicsit távolabb pakol le, majd az ásóval elkezdi kialakítani, csupán egy nyomni mélyen a kis mélyedést, hiszen úgy a biztonságos. Egészen nagy területet szed ki, a szélére szépen kihordva a földet.*
-Hát, talán nem ártana fellocsolni a környezetét sem. *Gondolkodik el rajta, de az még odébb van. Egyelőre csak gyönyörködik a művében és latolgatja, miként haladjon tovább benne.*
-Körbe kéne rakni szépen kövekkel…
//Kerti parti//
//Kicsit mindenki//
//Tűzrakónál//
*Lassan kezdenek gyűlni a népek, valahonnan az idegesítő nemes is előkerül és olyan szorosan a barna elfre tapad, legalábbis képletesen, hogy teljesen kitakarja előle. ~De csak miattad. Jajj, hogy oda ne rohanjak. Kis nyálas. ~ Közben Luninari is megérkezik, úgy kirittyentve, mintha nem is sütögetéshez készülnének, inkább bálra. Azért végig fut a tekintete az ő elnyűtt ruháin, de aztán csak vállat von, a tűznek reméli így is tetszeni fog, ha meg nem akaródzik majd meggyulladni, akkor rárakja a nemest is. Látta már korábban milyen gyúlékony. Mikor a csinoska felveti, hogy menne tűzrakót építeni, azért csak megjegyzi.*
-Ebben a cuccban? Jól meggondoltad? *De igazán nem akarja kedvét szegni, így csak az ásóját felnyalábolva, meg a kosarat a hátára megindul a mutatott terület irányába. Kicsit távolabb pakol le, majd az ásóval elkezdi kialakítani, csupán egy nyomni mélyen a kis mélyedést, hiszen úgy a biztonságos. Egészen nagy területet szed ki, a szélére szépen kihordva a földet.*
-Hát, talán nem ártana fellocsolni a környezetét sem. *Gondolkodik el rajta, de az még odébb van. Egyelőre csak gyönyörködik a művében és latolgatja, miként haladjon tovább benne.*
-Körbe kéne rakni szépen kövekkel…
5221. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-21 23:15:37
Üzenet elküldve: 2019-10-21 23:15:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Lauren, Luni//
- Testhezálló feladat *mosolyodik el szinte azonnal, miközben akaratlanul is Lauren szemeit keresi.* Bár talán jobb, ha most nem mágiát használok.
*Nem szeretné, ha mindenki tudná, hogy tehetséges a mágiában, jobb, ha egyesek előtt ez meglepetés lesz.*
- Ezt jó hallani. Boldogságod örömmel tölt el. *Ha Lauren hagyja, akkor finoman végigsimít a felkarján, ám tényleg csak egy pillanat erejéig, utána már a lámpásokat veszi a kezébe.*
- Jól vagyok, köszönöm.
*Ha nem lenne jól, azt sem mondaná el. Nem akarja, hogy Lauren miatta aggódjon, azt szeretné, ha a nő magával foglalkozna. Persze Aleimord tudja, hogy ez nem lesz így, de pont ezért foglalkozik vele kiemelten. Így talán előbb talál rá önmagára, és nem taszítja el maga mellől azt, aki őszintén tudná szeretni.*
- Akkor próbálok minél többet itt lenni és segíteni. De csak miattad. *Még egy gyors kacsintást is megejt a nő irányába és ha ő követi, akkor beszélgetés közben elkezdi felhelyezni a lámpásokat.
Az érkező Luninarinak köszön, majd mikor azt kérdezi, hogy meggyújthat-e pár lámpást, átad néhányat a lánynak.*
- De csak óvatosan!
//Kerti parti//
//Lauren, Luni//
- Testhezálló feladat *mosolyodik el szinte azonnal, miközben akaratlanul is Lauren szemeit keresi.* Bár talán jobb, ha most nem mágiát használok.
*Nem szeretné, ha mindenki tudná, hogy tehetséges a mágiában, jobb, ha egyesek előtt ez meglepetés lesz.*
- Ezt jó hallani. Boldogságod örömmel tölt el. *Ha Lauren hagyja, akkor finoman végigsimít a felkarján, ám tényleg csak egy pillanat erejéig, utána már a lámpásokat veszi a kezébe.*
- Jól vagyok, köszönöm.
*Ha nem lenne jól, azt sem mondaná el. Nem akarja, hogy Lauren miatta aggódjon, azt szeretné, ha a nő magával foglalkozna. Persze Aleimord tudja, hogy ez nem lesz így, de pont ezért foglalkozik vele kiemelten. Így talán előbb talál rá önmagára, és nem taszítja el maga mellől azt, aki őszintén tudná szeretni.*
- Akkor próbálok minél többet itt lenni és segíteni. De csak miattad. *Még egy gyors kacsintást is megejt a nő irányába és ha ő követi, akkor beszélgetés közben elkezdi felhelyezni a lámpásokat.
Az érkező Luninarinak köszön, majd mikor azt kérdezi, hogy meggyújthat-e pár lámpást, átad néhányat a lánynak.*
- De csak óvatosan!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6376-6395