Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 263 (5241. - 5260. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5260. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-30 13:18:35
Üzenet elküldve: 2019-10-30 13:18:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Teli vödrök//
*Mosolyogva hallgatja Lunit. Nem is gondolná az elf, milyen sok történetet és mennyi kérdést ihletnek az óriások. Vajon ők maguk tudják? Thim elképzeli, hogy Ea meséiben egy egész világ testesül meg. Kellett is, mert Luninari számára Ea jelentette az egész világot, majdnem mostanáig. Még az óriások között is ő a középpont.*
- Édesanyád igazat mondott. Viszont most már a saját szemeddel is láthatsz óriást, ha úgy adódik. Van néhány Artheniorban. *Hagyja, hogy Luni belé kapaszkodjon, sőt, ha illő volna ilyet kérni, úgy maga kérné. A lány érintése megbabonázza. Sokáig nem játszhatja már a talpig jó barátot, mert ez súlyos titok Luninari előtt, számára pedig őrjítő teher. Mire várna hát még? Mivel olyasmit készül finoman közölni, ami talán meglepetésként éri a lányt, szeretné átvenni a fizikai terhet tőle.*
- Elkérhetem a vödrödet? Szívesen viszem. *Ha megkapja a vödröt, úgy mindkét kezében fog egyet-egyet és így mennek tovább. Ha Luninari nem adja, nem erőlteti.*
- Később, ha már fáradtabb lesz a társaság, szeretnék veled leülni úgy, hogy ketten legyünk. *Mielőtt folytatja kérését, megáll és szembe fordul Lunival.* - Még inkább, mint ahogy a toronynál voltunk. A helyzet az, hogy minél többet töltöttünk együtt, annál jobban úgy éreztem, hogy nem elég. *Nem szaporítja a szót. Várják őket a vízzel, a válasz pedig vagy igen, vagy nem. Lassan tovább is tovább is indul és reménykedve várja, hogy miként érkeznek majd vissza.*
//Kerti parti//
//Teli vödrök//
*Mosolyogva hallgatja Lunit. Nem is gondolná az elf, milyen sok történetet és mennyi kérdést ihletnek az óriások. Vajon ők maguk tudják? Thim elképzeli, hogy Ea meséiben egy egész világ testesül meg. Kellett is, mert Luninari számára Ea jelentette az egész világot, majdnem mostanáig. Még az óriások között is ő a középpont.*
- Édesanyád igazat mondott. Viszont most már a saját szemeddel is láthatsz óriást, ha úgy adódik. Van néhány Artheniorban. *Hagyja, hogy Luni belé kapaszkodjon, sőt, ha illő volna ilyet kérni, úgy maga kérné. A lány érintése megbabonázza. Sokáig nem játszhatja már a talpig jó barátot, mert ez súlyos titok Luninari előtt, számára pedig őrjítő teher. Mire várna hát még? Mivel olyasmit készül finoman közölni, ami talán meglepetésként éri a lányt, szeretné átvenni a fizikai terhet tőle.*
- Elkérhetem a vödrödet? Szívesen viszem. *Ha megkapja a vödröt, úgy mindkét kezében fog egyet-egyet és így mennek tovább. Ha Luninari nem adja, nem erőlteti.*
- Később, ha már fáradtabb lesz a társaság, szeretnék veled leülni úgy, hogy ketten legyünk. *Mielőtt folytatja kérését, megáll és szembe fordul Lunival.* - Még inkább, mint ahogy a toronynál voltunk. A helyzet az, hogy minél többet töltöttünk együtt, annál jobban úgy éreztem, hogy nem elég. *Nem szaporítja a szót. Várják őket a vízzel, a válasz pedig vagy igen, vagy nem. Lassan tovább is tovább is indul és reménykedve várja, hogy miként érkeznek majd vissza.*
5259. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-30 12:06:53
Üzenet elküldve: 2019-10-30 12:06:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Ékezés//
- Olyan sok nem akad. *Válaszolja őszintén a vén tündérnek Éjvihar nyergéből. Csak Laurentitiát és Vieljanát ismerik, és talán azokat, akiket az elf lány említett, akivel a Tündérfesztiválon találkoztak, az ismerős arcok.
Nievesha cseperedésének megjegyzésére csak a kicsire mosolyog, a kislány valóban gombaként nő. Hiába na, a friss levegő és az erdei élet.
Amikor pedig megérkeznek és leszállnak a nyeregből, nyugodt léptekkel közelednek a meghívás helyszínéhez, amikor Laurentitia fogadja őket.
Az erődmélyi elf kényelmes sötét nadrágot húzott erre az alkalomra és egy ujjatlan, fehér ingben van, amelyek szabadon hagyják karjait. Nem is gombolta be az összes gombot, így láthatóak a mellkasán és a karjain futó fekete vonalak, egy madár, amelynek szárnyai a vállára és a karjára is felfutnak. Minderre egy hosszú szárú, zöld kabátot vett fel, ami ugyancsak ujjatlan, de neki így kényelmes. Ezúttal semmiféle vért nincs rajta, még alkarvédők sem, pedig sosem lehet azok nélkül látni. A lábbelije könnyű nemezcsizma. Ezüstszín haját csak könnyedén hátrafogta, eléggé megnőtt már oldalt, hogy ne üssön el, de még mindig kitűnik, hogy valaha igen rövid volt. Talán kicsit túlöltözött, de meg szerette volna tisztelni meghívóit.
Szelíd mosollyal hajtja meg a fejét a lány előtt. A különleges varázslatra, amely Mil'Ochasst lengi be és gyönyörűvé varázsolja az ott élőket, szerényen szélesedik ki a mosolya. Már maga is megjegyezte még otthon, hogy mindenki őt fogja irigyelni kísérői szépsége miatt.
A kérdésekre való választ Lyzendrára hagyja, háta mögött összekulcsolt kezekkel hallgatja a beszélgetést, lopva Nieveshára kacsint Lyz ölében.
Érkezésük többek figyelmét is felkelti, az erdőmélyi elf sokak tekintetét magukon érzi, csak viszonozza a pillantásokat, de szótlan és mozdulatlan marad. Valahol Umont is megpillantja, de csak egy halvány mosoly árnyéka mutatja, hogy észrevette.
Egy férfi és egy lány is érkezik a fogadásukra és bemutatkoznak, a csuhátlan csuhás viszonozza a meghajlást, de bemutatásukat Lyzendrára hagyja.
Végül pedig Umon is megérkezik hozzájuk, egy ismeretlen lánnyal és köszönti őket. Széles mosollyal hajol meg felé is kurtán és a vele érkező lány felé is, akit Nimerilként mutat be az egykori átkozott szerzetes. Nimeril a kislányt is köszönti, az erdőmélyi elf pedig kíváncsian várja, milyen reakciót kap Nieveshától a lány. Azon, hogy Nim letörpézi Arraelét, csak magában mosolyog és Umonra siklik a pillantása kérdőn.
Lyz közben bemutatja a kislányt, akit, a megbeszélteknek megfelelően kislányukként definiál, amiért kap egy kedves mosolyt a csuhátlan csuhástól. Azt gondolta volna, hogy ijesztő lesz ez a felállás, de nem, inkább kellemes, megnyugtató érzést érez csak a mellkasában az elhangzottaktól.*
- Pycta del Ventus vagyok, örülök, hogy itt lehetünk. Köszönjük a meghívást. *Mutatkozik be végül Lyzendra után maga is mindenkinek.*
- Umon, rég láttalak. *Hajtja meg magát újra a szakállas férfi felé. A földre kerülő Nievesha, meghazudtolva szélvész önmagát, hirtelen nagyon szégyenlős lesz és a csuhátlan csuhás mögé bújik, onnan leskelődik. Az erdőmélyi elf megsimogatja a hátát, vállára teszi a kezét, ahogy lemosolyog rá. Hirtelen a cipő levétele is elfelejtődik, nem csoda, sok az új arc és sokan fordulnak mosolyogva a kislány felé. Bátorítóan rá kacsint újra és megsimogatja a kobakját. Tudja, hogy idővel a kislány fel fog oldódni, akkor pedig jaj lesz mindenkinek.*
//Kerti parti//
//Ékezés//
- Olyan sok nem akad. *Válaszolja őszintén a vén tündérnek Éjvihar nyergéből. Csak Laurentitiát és Vieljanát ismerik, és talán azokat, akiket az elf lány említett, akivel a Tündérfesztiválon találkoztak, az ismerős arcok.
Nievesha cseperedésének megjegyzésére csak a kicsire mosolyog, a kislány valóban gombaként nő. Hiába na, a friss levegő és az erdei élet.
Amikor pedig megérkeznek és leszállnak a nyeregből, nyugodt léptekkel közelednek a meghívás helyszínéhez, amikor Laurentitia fogadja őket.
Az erődmélyi elf kényelmes sötét nadrágot húzott erre az alkalomra és egy ujjatlan, fehér ingben van, amelyek szabadon hagyják karjait. Nem is gombolta be az összes gombot, így láthatóak a mellkasán és a karjain futó fekete vonalak, egy madár, amelynek szárnyai a vállára és a karjára is felfutnak. Minderre egy hosszú szárú, zöld kabátot vett fel, ami ugyancsak ujjatlan, de neki így kényelmes. Ezúttal semmiféle vért nincs rajta, még alkarvédők sem, pedig sosem lehet azok nélkül látni. A lábbelije könnyű nemezcsizma. Ezüstszín haját csak könnyedén hátrafogta, eléggé megnőtt már oldalt, hogy ne üssön el, de még mindig kitűnik, hogy valaha igen rövid volt. Talán kicsit túlöltözött, de meg szerette volna tisztelni meghívóit.
Szelíd mosollyal hajtja meg a fejét a lány előtt. A különleges varázslatra, amely Mil'Ochasst lengi be és gyönyörűvé varázsolja az ott élőket, szerényen szélesedik ki a mosolya. Már maga is megjegyezte még otthon, hogy mindenki őt fogja irigyelni kísérői szépsége miatt.
A kérdésekre való választ Lyzendrára hagyja, háta mögött összekulcsolt kezekkel hallgatja a beszélgetést, lopva Nieveshára kacsint Lyz ölében.
Érkezésük többek figyelmét is felkelti, az erdőmélyi elf sokak tekintetét magukon érzi, csak viszonozza a pillantásokat, de szótlan és mozdulatlan marad. Valahol Umont is megpillantja, de csak egy halvány mosoly árnyéka mutatja, hogy észrevette.
Egy férfi és egy lány is érkezik a fogadásukra és bemutatkoznak, a csuhátlan csuhás viszonozza a meghajlást, de bemutatásukat Lyzendrára hagyja.
Végül pedig Umon is megérkezik hozzájuk, egy ismeretlen lánnyal és köszönti őket. Széles mosollyal hajol meg felé is kurtán és a vele érkező lány felé is, akit Nimerilként mutat be az egykori átkozott szerzetes. Nimeril a kislányt is köszönti, az erdőmélyi elf pedig kíváncsian várja, milyen reakciót kap Nieveshától a lány. Azon, hogy Nim letörpézi Arraelét, csak magában mosolyog és Umonra siklik a pillantása kérdőn.
Lyz közben bemutatja a kislányt, akit, a megbeszélteknek megfelelően kislányukként definiál, amiért kap egy kedves mosolyt a csuhátlan csuhástól. Azt gondolta volna, hogy ijesztő lesz ez a felállás, de nem, inkább kellemes, megnyugtató érzést érez csak a mellkasában az elhangzottaktól.*
- Pycta del Ventus vagyok, örülök, hogy itt lehetünk. Köszönjük a meghívást. *Mutatkozik be végül Lyzendra után maga is mindenkinek.*
- Umon, rég láttalak. *Hajtja meg magát újra a szakállas férfi felé. A földre kerülő Nievesha, meghazudtolva szélvész önmagát, hirtelen nagyon szégyenlős lesz és a csuhátlan csuhás mögé bújik, onnan leskelődik. Az erdőmélyi elf megsimogatja a hátát, vállára teszi a kezét, ahogy lemosolyog rá. Hirtelen a cipő levétele is elfelejtődik, nem csoda, sok az új arc és sokan fordulnak mosolyogva a kislány felé. Bátorítóan rá kacsint újra és megsimogatja a kobakját. Tudja, hogy idővel a kislány fel fog oldódni, akkor pedig jaj lesz mindenkinek.*
5258. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-30 09:29:52
Üzenet elküldve: 2019-10-30 09:29:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Kerti parti //
- Igeeeeen!
*Naná, hogy akarja Lyzt anyának szólítani. A felnőttek összenézését ő nem veszi észre, avagy nem törődik vele. Igazából nem is tudja, hogy egy anyának és egy apának ideális esetben milyen viszonyban kell lennie egymással. Azt persze tudja, hogy milyen viszonyban kell lennie anyának és apának vele: pont ilyenben. Ettől ő nagyon elégedett, nagyon boldog, nyelvi eszköztára viszont csekélyke, hogy ezt szavakkal kifejezze.*
- Szeretle!
*Mondja Lyznek rápillantva.*
//A Mil'Ochassból érkezők és a többiek//
*Innentől felgyorsulnak az események, hiszen megérkeznek. Niev pedig hiába extrovertált személyiség, hirtelen nagyon szégyellős lesz és ahogy Lyz leemeli az állat hátáról, úgy arcát egyből Lyz nyakába rejti. Szorosan csimpaszkodik rá, kezeivel és lábaival is. Suttyomban pillant fel párszor, de aztán inkább elrejti az arcát. Amúgy meg Lyznek nagyon jó az illata, szóval érezheti a szimatoló orrocskát a bőrén.*
- Mekkász!
*Dünnyögi Lyz nyakába köszönésképpen. Innen leválni csak akkor fog, mikor Lyz lerakja, ha pedig lerakja, akkor rögtön Pycta mögé húzódik, két kézzel kapaszkodva annak ruhájába és oda rejtve arcát. Sok az új, idegen arc, neki kell egy kis idő, hogy oldódjon. Hirtelen a cipőjét sem akarja levenni.*
// Kerti parti //
- Igeeeeen!
*Naná, hogy akarja Lyzt anyának szólítani. A felnőttek összenézését ő nem veszi észre, avagy nem törődik vele. Igazából nem is tudja, hogy egy anyának és egy apának ideális esetben milyen viszonyban kell lennie egymással. Azt persze tudja, hogy milyen viszonyban kell lennie anyának és apának vele: pont ilyenben. Ettől ő nagyon elégedett, nagyon boldog, nyelvi eszköztára viszont csekélyke, hogy ezt szavakkal kifejezze.*
- Szeretle!
*Mondja Lyznek rápillantva.*
//A Mil'Ochassból érkezők és a többiek//
*Innentől felgyorsulnak az események, hiszen megérkeznek. Niev pedig hiába extrovertált személyiség, hirtelen nagyon szégyellős lesz és ahogy Lyz leemeli az állat hátáról, úgy arcát egyből Lyz nyakába rejti. Szorosan csimpaszkodik rá, kezeivel és lábaival is. Suttyomban pillant fel párszor, de aztán inkább elrejti az arcát. Amúgy meg Lyznek nagyon jó az illata, szóval érezheti a szimatoló orrocskát a bőrén.*
- Mekkász!
*Dünnyögi Lyz nyakába köszönésképpen. Innen leválni csak akkor fog, mikor Lyz lerakja, ha pedig lerakja, akkor rögtön Pycta mögé húzódik, két kézzel kapaszkodva annak ruhájába és oda rejtve arcát. Sok az új, idegen arc, neki kell egy kis idő, hogy oldódjon. Hirtelen a cipőjét sem akarja levenni.*
5257. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-30 08:51:12
Üzenet elküldve: 2019-10-30 08:51:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Kerti parti //
*Lyz mosolyogva hallgatja a magas röptű beszélgetést apa és lánya közt. Különösen kellemesen érinti, hogy rá is hivatkozik Pycta, mikor arról beszélnek, hogy Nieveshának mindent meg kell ennie, hogy szép, és erős legyen.*
- Így van *bólint alkalmanként mikor egyetért valamivel, amit Pycta mond. De az igazság az, hogy ha nem értene egyet, akkor is bólintana.
Nievesha gyermekien őszinte kérdésére azonban nagyon meglepi, holott számíthatott volna hasonlóra.*
- Hogy, Anya? *tanácstalan pillantással pillant Pyctára, egy rezzenés az egész. Tényleg zavarba jön, hisz mit sem szeretne jobban. Ha Pycta nem válaszolna, ebben az egyben akkor is tőle várná az első jóvá hagyást, ha másként nem, egy bólintás, vagy más formájában. Elvégre, ő az apukája. Az ő gondjaira bízták attól függetlenül, hogy Lyz segít neki, s tulajdonképpen anyja helyett is anyja. Szélesedik mosolya, ahogy boldogsága is egyre növekszik Pycta szavait hallva.*
- Ha szeretnél, *fordítja egyre csillogóbb szemeit Nievesha szőke fürtjeire.* hívhatsz anyának.
*Hajnal hátán, a gyermek halántékához hajolva puszil a fonatai közé, majd rózsás pírral pillant vissza Pyctára.*
- Én nagyon örülnék neki *Az élet apró csodái közt tán ez az egyik legfényesebb a mai napon.
Leszállva a nyeregből Pycta mellett sétál, Nieveshát még tartja a nyeregben, nehogy leficeregjen róla, emellett hagyja, hogy Pycta megválaszolja a cipő kérdését.
//A Mil'Ochassból érkezők és a többiek//
Lyz közben előre figyel, lát-e ismerős arcot. Hallja maga mögött az ébredező Arraele urat. Hogy hogyan volt képes végig aludni a zötyögést, még most is rejtély az elf lány számára, de meglehetősen jó alvókája van.*
- Azt hiszem több is, mint hinnénk *válaszol válla felett Arraele úrnak Pyctát megelőzve. Nem tudja, hogy kettejük közül éppen neki címezte volna a kérdést, mint ahogyan azt sem tudja, hogy Seles vagy Leon is itt lesz-e, de Laurentitában egészen biztos. Talán még Vieljana is itt lesz. Emlékszik még hogy éppen a tündér lányt keresték a varázslatos forgatagban.*
- Nő, mint a gomba *válaszol válla fölött az öregúrnak. Ekkor veszi észre a feléjük integető Laut.*
- Gyere Nievesha, köszönj te is *nyúl a kicsiért, hogy a köszöntéskor inkább karjaiban legyen, mint hogy leessen egy óvatlan mozdulat miatt.*
- Me'Ochass Laurentitia! Köszönjük. *mosolyog a nőre a dicséretre. Fél kézzel Laurentita felé nyúl, hogy köszönthessék egymást.*
- Hadd mutassam be Nieveshát, *egy pillanat, míg Pyctára pillant a bemutatkozás mikéntje végett, de a kislány kérésének megfelelően folytatja.* a kislányunkat.
*Túl lendült azon, hogy vér szerinti, vagy fogadott. Így van ez már csecsemő kora óta, csak eddig nem nevezték nevén. Idefelé pedig kiderült számára, hogy Nieveshának is van rá igénye. Pycta mellett érkezve, karjában a kislánnyal valóban olyan érzése van Lyznek is, mintha család volnának.*
- Nagyjából tudtuk merre kell jönni, és nem volt hosszú. Nievesha végig csiripelte az utat. *Szereti hallgatni az önfeledt csivitelést, a mindenről is szóló észrevételeket.
Lau után többen is köszöntik őket, olyan kavalkád alakul ki, hogy idegenként a sok ismeretlen arcot nem lesz egyszerű majd nevekhez is kötni.*
- Üdvözöllek, Lyzendra vagyok *köszön Frädriciusnak, Yllandának, s mindenkinek aki köszöntésükre érkezik. *
- Umon! *fordul az ismerő hang felé felragyogva az ismerős hangon. Szemei félhold alakún mosolyognak, ahogy a szerzetes feléjük érkezik. Kezét intésre emeli. Nieveshát a földre tenné, mert egyre gyarapodó súlyát nem könnyű huzamosabb ideig tartani, és amúgy is izgága kislány, jobban szeret korlátok nélkül mozogni, de a kezét nem engedné el.*
// Kerti parti //
*Lyz mosolyogva hallgatja a magas röptű beszélgetést apa és lánya közt. Különösen kellemesen érinti, hogy rá is hivatkozik Pycta, mikor arról beszélnek, hogy Nieveshának mindent meg kell ennie, hogy szép, és erős legyen.*
- Így van *bólint alkalmanként mikor egyetért valamivel, amit Pycta mond. De az igazság az, hogy ha nem értene egyet, akkor is bólintana.
Nievesha gyermekien őszinte kérdésére azonban nagyon meglepi, holott számíthatott volna hasonlóra.*
- Hogy, Anya? *tanácstalan pillantással pillant Pyctára, egy rezzenés az egész. Tényleg zavarba jön, hisz mit sem szeretne jobban. Ha Pycta nem válaszolna, ebben az egyben akkor is tőle várná az első jóvá hagyást, ha másként nem, egy bólintás, vagy más formájában. Elvégre, ő az apukája. Az ő gondjaira bízták attól függetlenül, hogy Lyz segít neki, s tulajdonképpen anyja helyett is anyja. Szélesedik mosolya, ahogy boldogsága is egyre növekszik Pycta szavait hallva.*
- Ha szeretnél, *fordítja egyre csillogóbb szemeit Nievesha szőke fürtjeire.* hívhatsz anyának.
*Hajnal hátán, a gyermek halántékához hajolva puszil a fonatai közé, majd rózsás pírral pillant vissza Pyctára.*
- Én nagyon örülnék neki *Az élet apró csodái közt tán ez az egyik legfényesebb a mai napon.
Leszállva a nyeregből Pycta mellett sétál, Nieveshát még tartja a nyeregben, nehogy leficeregjen róla, emellett hagyja, hogy Pycta megválaszolja a cipő kérdését.
//A Mil'Ochassból érkezők és a többiek//
Lyz közben előre figyel, lát-e ismerős arcot. Hallja maga mögött az ébredező Arraele urat. Hogy hogyan volt képes végig aludni a zötyögést, még most is rejtély az elf lány számára, de meglehetősen jó alvókája van.*
- Azt hiszem több is, mint hinnénk *válaszol válla felett Arraele úrnak Pyctát megelőzve. Nem tudja, hogy kettejük közül éppen neki címezte volna a kérdést, mint ahogyan azt sem tudja, hogy Seles vagy Leon is itt lesz-e, de Laurentitában egészen biztos. Talán még Vieljana is itt lesz. Emlékszik még hogy éppen a tündér lányt keresték a varázslatos forgatagban.*
- Nő, mint a gomba *válaszol válla fölött az öregúrnak. Ekkor veszi észre a feléjük integető Laut.*
- Gyere Nievesha, köszönj te is *nyúl a kicsiért, hogy a köszöntéskor inkább karjaiban legyen, mint hogy leessen egy óvatlan mozdulat miatt.*
- Me'Ochass Laurentitia! Köszönjük. *mosolyog a nőre a dicséretre. Fél kézzel Laurentita felé nyúl, hogy köszönthessék egymást.*
- Hadd mutassam be Nieveshát, *egy pillanat, míg Pyctára pillant a bemutatkozás mikéntje végett, de a kislány kérésének megfelelően folytatja.* a kislányunkat.
*Túl lendült azon, hogy vér szerinti, vagy fogadott. Így van ez már csecsemő kora óta, csak eddig nem nevezték nevén. Idefelé pedig kiderült számára, hogy Nieveshának is van rá igénye. Pycta mellett érkezve, karjában a kislánnyal valóban olyan érzése van Lyznek is, mintha család volnának.*
- Nagyjából tudtuk merre kell jönni, és nem volt hosszú. Nievesha végig csiripelte az utat. *Szereti hallgatni az önfeledt csivitelést, a mindenről is szóló észrevételeket.
Lau után többen is köszöntik őket, olyan kavalkád alakul ki, hogy idegenként a sok ismeretlen arcot nem lesz egyszerű majd nevekhez is kötni.*
- Üdvözöllek, Lyzendra vagyok *köszön Frädriciusnak, Yllandának, s mindenkinek aki köszöntésükre érkezik. *
- Umon! *fordul az ismerő hang felé felragyogva az ismerős hangon. Szemei félhold alakún mosolyognak, ahogy a szerzetes feléjük érkezik. Kezét intésre emeli. Nieveshát a földre tenné, mert egyre gyarapodó súlyát nem könnyű huzamosabb ideig tartani, és amúgy is izgága kislány, jobban szeret korlátok nélkül mozogni, de a kezét nem engedné el.*
5256. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-28 16:29:09
Üzenet elküldve: 2019-10-28 16:29:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
//Umon, Nimeril és a helyiek//
*Igen kedves fogadtatásban van részük azt meg kell hagyni. Szép libasorban érkeznek a helyiek és ahogy illik bemutatkoznak. Mindegyik felé biccent, aki így tesz.*
- Üdvözletem ifjak, Arra papa vagyok.
*Ezt többször is megismétli, legalább is a nevét, mert ugye többen is rájuk köszönnek, akiknek sajnos így nagy hirtelenjében a nevüket sem tudja megjegyezni. Egy ismerős arc tűnik fel. A kedves férfiember Umon aki segítségére volt érkezésükkor.*
- Szervusz Umon fijjam, örülök, hogy itten vagy te is!
*Jó érzés az ilyen barátságos népességek között elvegyülni. Igen harmonikus kis partinak nézünk elébe. Umon mellett egy vöröses hajú félvér leányság is üdvözli.*
- Köszönöm a bókot drága jányom de én mán csak egy pufók tündír maradok amíg ílek hehe.
*Jóízűt kacag a faji megkülönböztetésen. Végtére is vaskossága miatt sokan nézhetik törpének, nem ez volt az első, sem az utolsó eset.*
- Én Arra papa vónék. Osztán tíged, hogy szólítsalak?
*Mégse szólíthatja vöröshajnak, mer hát ez áll a szájára. Reménykedjünk benne megjegyezhető neve van, mert akkor az öreg bajban lesz.*
// Kerti parti //
//Umon, Nimeril és a helyiek//
*Igen kedves fogadtatásban van részük azt meg kell hagyni. Szép libasorban érkeznek a helyiek és ahogy illik bemutatkoznak. Mindegyik felé biccent, aki így tesz.*
- Üdvözletem ifjak, Arra papa vagyok.
*Ezt többször is megismétli, legalább is a nevét, mert ugye többen is rájuk köszönnek, akiknek sajnos így nagy hirtelenjében a nevüket sem tudja megjegyezni. Egy ismerős arc tűnik fel. A kedves férfiember Umon aki segítségére volt érkezésükkor.*
- Szervusz Umon fijjam, örülök, hogy itten vagy te is!
*Jó érzés az ilyen barátságos népességek között elvegyülni. Igen harmonikus kis partinak nézünk elébe. Umon mellett egy vöröses hajú félvér leányság is üdvözli.*
- Köszönöm a bókot drága jányom de én mán csak egy pufók tündír maradok amíg ílek hehe.
*Jóízűt kacag a faji megkülönböztetésen. Végtére is vaskossága miatt sokan nézhetik törpének, nem ez volt az első, sem az utolsó eset.*
- Én Arra papa vónék. Osztán tíged, hogy szólítsalak?
*Mégse szólíthatja vöröshajnak, mer hát ez áll a szájára. Reménykedjünk benne megjegyezhető neve van, mert akkor az öreg bajban lesz.*
5255. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-28 12:35:54
Üzenet elküldve: 2019-10-28 12:35:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
//Umon, Nimeril//
* Egyetértően bólint arra, hogy ők közösen alkotják a vizet. Bár azon viszont meglepődik, hogy Umon magát tartja a tűznek.*
– Én földet mondtam volna rád. Nagy, erős és védelmező. A tűz pedig nem teljesen olyan, mint mondod. Biztos kezekben a tűzzel nagyszerű dolgokat lehet alkotni. Ráadásul képest fényt hozni a legsötétebb éjszakába is. Óv a hidegtől és a ragadozóktól is. De ha engem kérdezel akkor a víz az úr. Neki tud ártani a szél, se a tűz. A föld megpróbálhat vele dacolni, de előbb vagy utóbb a víz felette is győz. Talán lehet, hogy az kislány lesz a ti vizetek.* Mondja neki, aztán követi a férfit az érkezőkhöz.*
//A Mil'Ochassból érkezők és a többiek//
* Persze kicsit ideges Nimeril, mint mindig ha idegenekkel találkozik, de ez csak addig szokott tartani, amíg beszédbe nem elegyedik velük, mert akkor már nincs ideje idegeskedni. Umon bemutatja ő pedig illedelmesen köszön.*
– Üdv! Már vártunk titeket.* A kislányra pillantva elmosolyodik.* Hát szia te kis csöppség! Olyan kis aranyos vagy.* A törpe felé is biccent egyet és mivel látja, hogy kissé el van különülve közelebb invitálja.*
– Kerüljön beljebb törp uram nyugodtan.* Bár meg kell hagynia elég furcsa egy törpnek néz ki, de hát ha Umon az mondta, akkor ő nem fogja megkérdőjelezni. Véletlenül se akarná megsérteni szegényt. ~ Szegény lehet, hogy beteg, azért néz ki így.~ Elmélkedik a lány a dologgal kapcsolatban.*
// Kerti parti //
//Umon, Nimeril//
* Egyetértően bólint arra, hogy ők közösen alkotják a vizet. Bár azon viszont meglepődik, hogy Umon magát tartja a tűznek.*
– Én földet mondtam volna rád. Nagy, erős és védelmező. A tűz pedig nem teljesen olyan, mint mondod. Biztos kezekben a tűzzel nagyszerű dolgokat lehet alkotni. Ráadásul képest fényt hozni a legsötétebb éjszakába is. Óv a hidegtől és a ragadozóktól is. De ha engem kérdezel akkor a víz az úr. Neki tud ártani a szél, se a tűz. A föld megpróbálhat vele dacolni, de előbb vagy utóbb a víz felette is győz. Talán lehet, hogy az kislány lesz a ti vizetek.* Mondja neki, aztán követi a férfit az érkezőkhöz.*
//A Mil'Ochassból érkezők és a többiek//
* Persze kicsit ideges Nimeril, mint mindig ha idegenekkel találkozik, de ez csak addig szokott tartani, amíg beszédbe nem elegyedik velük, mert akkor már nincs ideje idegeskedni. Umon bemutatja ő pedig illedelmesen köszön.*
– Üdv! Már vártunk titeket.* A kislányra pillantva elmosolyodik.* Hát szia te kis csöppség! Olyan kis aranyos vagy.* A törpe felé is biccent egyet és mivel látja, hogy kissé el van különülve közelebb invitálja.*
– Kerüljön beljebb törp uram nyugodtan.* Bár meg kell hagynia elég furcsa egy törpnek néz ki, de hát ha Umon az mondta, akkor ő nem fogja megkérdőjelezni. Véletlenül se akarná megsérteni szegényt. ~ Szegény lehet, hogy beteg, azért néz ki így.~ Elmélkedik a lány a dologgal kapcsolatban.*
5254. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-27 23:21:17
Üzenet elküldve: 2019-10-27 23:21:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kerti parti//
//A folyóhoz//
//Thim//
*Ami azt illeti, lehet, hogy hajlamos túl kevés benyomás alapján ítélni, mégis úgy érzi, hogy YIla tényleg határozottan kedves lány, hiszen nem csak a a hamarosan vidám lángokat világra hozó tűz szeszélyes szikráktól, a munka közben rátapadó alattomos kosztól, és az általa szerzett gyűrődésektől félti az ő kedvenc ruháját, hanem egyben a sártól is, ami a folyó partján várhat rá.
Az igazat megvallva ő maga egyikre sem gondolt ezek közül, mint lehetséges veszélyforrás, annyira lekötötte a virágok koszorúvá való fűzése, az időközben lehullott szirmok eltakarítása, a konyhában való munka, valamint a lelkes készülődés ezernyi apró lépése és mozzanata, hogy ruhája épségéért aggódni már egyáltalán nem maradt ideje.
Egyszerűen csak szép akart lenni ma, és mindent el is követett ennek érdekében, mivel ez számára is fontos nap, talán túl nagy jelentőséget is tulajdonít neki, ami azt illeti. De hát, ha a sziritáni lagzit nem számítja, ahol annak ellenére, hogy idegenek voltak, szívesen fogadták édesanyját és őt is, ez lesz majd az első olyan ünnepség életében, ahol olyan lehet, mint bárki más a jelenlévők közül. Senki nem fog rá csúnyán nézni, senki nem fogja éreztetni vele, hogy jobb lenne, ha talán itt sem lenne, úgy, hogy puszta létezésén kívül erre nem szolgáltat semmilyen okot. Itt és most jogokban és kötelességekben teljesen egyenlő a többiekkel, ennek pedig akkor is örül, hogyha mindezt nem saját teljesítményének köszönheti, hanem annak, hogy a falutól legtávolabbi tilalomfákon túl élők többsége egyszerűen nem gondolja úgy, hogy a félvérek az isteneknek valamiféle rossz tréfái lennének, akiknek létezése is már-már szentségtöréssel ér fel. Még a tiszta vérű elfek sem. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy új életében szerzett legjobb barátai Lau és Thim, akik minden bizonnyal a legnemesebb nemes elfek is lehettek volna akkor, ha történetesen Arthenior gazdagok lakta negyedébe születnek egykor, vagy éppen az ő szülőfalujába, nem pedig az általa eddig félig-meddig megismert egyetlen várostól távol.
Szerinte szeretik is őt, nem csak ő szereti őket, ezért is örül annyira többek között, bár már a legkevésbé sem éri meglepetésként, hogy Thim most is jön és segít neki.
Mindez önbizalommal és boldogsággal tölti el, mégis mivel YIla annyit beszélt a ruhájáról, pontosabban arról, hogy mennyi általa nem várt baj is érheti azt, most már ő maga is félni kezd. Ezért, amikor elindulnak lefelé a folyóhoz, nem szokása ugyan, de kissé kissé kényeskedő mozdulattal lenyúl, felhúzza ruháját egészen a térdéig, és összefogja felette, nehogy víz érje, vagy sár.
Tudja, hogy vannak részei a világnak, ahol hasonlót illetlenségnek tartanának, szerencsére édesanyja háza sohasem tartozott ezek közé, így ő sem érzi a legkevesebb szégyent sem azért, mert láthatóvá teszi holdfehér alsó lábszárát és bokáját. Bárki, akinek van egy kis képzelőereje mindezt ugyanúgy beleláthatná fekete nadrágjai alá, amit száműzetése első napjaiban viselt, és amiről drága, szőke Aleniája igyekezett lebeszélni, és le is beszélte.
Nem csak saját hiúságának, hanem az ő kedves emlékének is tartozik annyival, hogy ne hordjon többé nadrágot, bármi is lett végül a sorsa.
Persze boldog lenne, ha emléke nem kísértené, és nem sajogna úgy, mint egy sohasem múló seb, amely bármely váratlan pillanatban égni és fájni kezd, de tudja, hogy mindez lehetetlen. És pont olyan erősen érti, mint amennyire tudja, hogy a legkevesebb, amit érte tehet, hogy ne felejtse el éppen őt, aki az első igazi szavakat szólta hozzá száműzetésének kezdete óta.
Minden más, ami azóta történt vele, annak köszönhető, hogy ő eljött érte a Pegazusba.*
- Óriások. *szólal meg tűnődő hangon a folyóhoz lefelé tartva hirtelen, mint akinek csak most jut el a tudatáig a másik félvér lány, és Thim között lezajlott beszélgetés. Múltba visszatérő, elrévedeztető gondolatainak köszönhetően valóban így is van.*
- Sohasem láttam egyet sem. Néhány különc a szülőfalumban úgy gondolja, hogy talán nem is léteznek, ahogyan a koboldok sem, csak mese az egész. Anya persze azt mondja, hogy ez nevetséges, egyértelmű, hogy sok óriás meg kobold kóborol még ma is a világban, hiszen számtalan legendánk van tele velük. De hát ő mindenfélében hisz, még olyan mesékben is, amiket már otthon sem vesz mindenki teljesen komolyan. Igaz, ezt mondjuk mindig szerettem. Nem unalmas olyan anya mellett felnőni, aki tele van szép mesékkel, és majdnem mindig tud újat mondani, vagy valami olyasmit tenni, amire nem számítasz. Soha nem gondoltam volna például, hogy egy napon fogja magát és felszenteli papnőnek az ikreket saját maga helyett, miattam. De hát ezt a beszélgetést te is hallottad. *mosolyodik el.*
- Ez olyan nem is tudom milyen. Nagyon kedves és megható, meg érthető és mégis érthetetlen kicsit. Sosem vártam tőle, hogy ezt tegye és mégis megtette értem, és félek, hogy nem is nagyon tudnám viszonozni ezt neki sehogy. Persze nem is várja el, de azóta is ezen gondolkodom. Talán akkor tehetem érte a legtöbbet, ha nem okozok neki csalódást. De ez most nem is lényeges. Igazából csak azt szerettem volna kérdezni, hogy te láttál-e már óriást, vagy koboldot?
*Gyorsan hallgat el, mint aki arra döbben rá, hogy egy ideje már a folyót bámulja, miközben Thim megtölti helyette a vödröket.*
- Köszönöm! *mondja ezek után, amikor Thim figyelmezteti, hogy csúszik lefelé a talaj, és, ha nincs ellene kifogása meg is kapaszkodik benne kicsit. Tényleg őszintén hálás, és amikor odáig jutnak, akkor az egyik elf által megtöltött vödröt is felveszi.* - Nem féltetettem ezt a ruhát, de most annyit hallottam, hogy valami baja eshet, hogy már szinte lépni is alig merek benne. *vallja be.* De menjünk is vissza! Nem szeretném, ha azt hinnék, hogy csak a szánk jár nem az kezünk.
*Csak miután mindezt kimondta döbben rá, hogy amióta a ház ajtaján kilépett talán tényleg többet beszélt, mint dolgozott. Ugyanakkor úgy érzi, hogy valahol munka ez is. Túl sok minden van ezen a világon, amit soha senki nem önt szavakba, és valakinek ki kell mondania. Őt ráadásul száműzetése előtt édesanyján, a csillagokon, holdon és nyulain kívül senki sem hallgatta meg szívesen, azóta azonban minden más lett. Egyre többször van olyan érzése, hogy nem csak ő szereti hallani a saját hangját, hanem másnak sincsen ellenére, ha beszél, még az sem, ha kicsit sokat, mindez pedig nem csak boldogsággal tölti el, hanem úgy is érzi tőle magát, hogy már nem élt hiába.
És mégis, ez még távolról sem az út vége. Reméli, hogy édesanyjának lesz végül igaza, és mindaz, amit átélt nem több, mint egy szép és boldog jövőnek a felvezetése és kezdete.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.27 23:40:32
//Kerti parti//
//A folyóhoz//
//Thim//
*Ami azt illeti, lehet, hogy hajlamos túl kevés benyomás alapján ítélni, mégis úgy érzi, hogy YIla tényleg határozottan kedves lány, hiszen nem csak a a hamarosan vidám lángokat világra hozó tűz szeszélyes szikráktól, a munka közben rátapadó alattomos kosztól, és az általa szerzett gyűrődésektől félti az ő kedvenc ruháját, hanem egyben a sártól is, ami a folyó partján várhat rá.
Az igazat megvallva ő maga egyikre sem gondolt ezek közül, mint lehetséges veszélyforrás, annyira lekötötte a virágok koszorúvá való fűzése, az időközben lehullott szirmok eltakarítása, a konyhában való munka, valamint a lelkes készülődés ezernyi apró lépése és mozzanata, hogy ruhája épségéért aggódni már egyáltalán nem maradt ideje.
Egyszerűen csak szép akart lenni ma, és mindent el is követett ennek érdekében, mivel ez számára is fontos nap, talán túl nagy jelentőséget is tulajdonít neki, ami azt illeti. De hát, ha a sziritáni lagzit nem számítja, ahol annak ellenére, hogy idegenek voltak, szívesen fogadták édesanyját és őt is, ez lesz majd az első olyan ünnepség életében, ahol olyan lehet, mint bárki más a jelenlévők közül. Senki nem fog rá csúnyán nézni, senki nem fogja éreztetni vele, hogy jobb lenne, ha talán itt sem lenne, úgy, hogy puszta létezésén kívül erre nem szolgáltat semmilyen okot. Itt és most jogokban és kötelességekben teljesen egyenlő a többiekkel, ennek pedig akkor is örül, hogyha mindezt nem saját teljesítményének köszönheti, hanem annak, hogy a falutól legtávolabbi tilalomfákon túl élők többsége egyszerűen nem gondolja úgy, hogy a félvérek az isteneknek valamiféle rossz tréfái lennének, akiknek létezése is már-már szentségtöréssel ér fel. Még a tiszta vérű elfek sem. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy új életében szerzett legjobb barátai Lau és Thim, akik minden bizonnyal a legnemesebb nemes elfek is lehettek volna akkor, ha történetesen Arthenior gazdagok lakta negyedébe születnek egykor, vagy éppen az ő szülőfalujába, nem pedig az általa eddig félig-meddig megismert egyetlen várostól távol.
Szerinte szeretik is őt, nem csak ő szereti őket, ezért is örül annyira többek között, bár már a legkevésbé sem éri meglepetésként, hogy Thim most is jön és segít neki.
Mindez önbizalommal és boldogsággal tölti el, mégis mivel YIla annyit beszélt a ruhájáról, pontosabban arról, hogy mennyi általa nem várt baj is érheti azt, most már ő maga is félni kezd. Ezért, amikor elindulnak lefelé a folyóhoz, nem szokása ugyan, de kissé kissé kényeskedő mozdulattal lenyúl, felhúzza ruháját egészen a térdéig, és összefogja felette, nehogy víz érje, vagy sár.
Tudja, hogy vannak részei a világnak, ahol hasonlót illetlenségnek tartanának, szerencsére édesanyja háza sohasem tartozott ezek közé, így ő sem érzi a legkevesebb szégyent sem azért, mert láthatóvá teszi holdfehér alsó lábszárát és bokáját. Bárki, akinek van egy kis képzelőereje mindezt ugyanúgy beleláthatná fekete nadrágjai alá, amit száműzetése első napjaiban viselt, és amiről drága, szőke Aleniája igyekezett lebeszélni, és le is beszélte.
Nem csak saját hiúságának, hanem az ő kedves emlékének is tartozik annyival, hogy ne hordjon többé nadrágot, bármi is lett végül a sorsa.
Persze boldog lenne, ha emléke nem kísértené, és nem sajogna úgy, mint egy sohasem múló seb, amely bármely váratlan pillanatban égni és fájni kezd, de tudja, hogy mindez lehetetlen. És pont olyan erősen érti, mint amennyire tudja, hogy a legkevesebb, amit érte tehet, hogy ne felejtse el éppen őt, aki az első igazi szavakat szólta hozzá száműzetésének kezdete óta.
Minden más, ami azóta történt vele, annak köszönhető, hogy ő eljött érte a Pegazusba.*
- Óriások. *szólal meg tűnődő hangon a folyóhoz lefelé tartva hirtelen, mint akinek csak most jut el a tudatáig a másik félvér lány, és Thim között lezajlott beszélgetés. Múltba visszatérő, elrévedeztető gondolatainak köszönhetően valóban így is van.*
- Sohasem láttam egyet sem. Néhány különc a szülőfalumban úgy gondolja, hogy talán nem is léteznek, ahogyan a koboldok sem, csak mese az egész. Anya persze azt mondja, hogy ez nevetséges, egyértelmű, hogy sok óriás meg kobold kóborol még ma is a világban, hiszen számtalan legendánk van tele velük. De hát ő mindenfélében hisz, még olyan mesékben is, amiket már otthon sem vesz mindenki teljesen komolyan. Igaz, ezt mondjuk mindig szerettem. Nem unalmas olyan anya mellett felnőni, aki tele van szép mesékkel, és majdnem mindig tud újat mondani, vagy valami olyasmit tenni, amire nem számítasz. Soha nem gondoltam volna például, hogy egy napon fogja magát és felszenteli papnőnek az ikreket saját maga helyett, miattam. De hát ezt a beszélgetést te is hallottad. *mosolyodik el.*
- Ez olyan nem is tudom milyen. Nagyon kedves és megható, meg érthető és mégis érthetetlen kicsit. Sosem vártam tőle, hogy ezt tegye és mégis megtette értem, és félek, hogy nem is nagyon tudnám viszonozni ezt neki sehogy. Persze nem is várja el, de azóta is ezen gondolkodom. Talán akkor tehetem érte a legtöbbet, ha nem okozok neki csalódást. De ez most nem is lényeges. Igazából csak azt szerettem volna kérdezni, hogy te láttál-e már óriást, vagy koboldot?
*Gyorsan hallgat el, mint aki arra döbben rá, hogy egy ideje már a folyót bámulja, miközben Thim megtölti helyette a vödröket.*
- Köszönöm! *mondja ezek után, amikor Thim figyelmezteti, hogy csúszik lefelé a talaj, és, ha nincs ellene kifogása meg is kapaszkodik benne kicsit. Tényleg őszintén hálás, és amikor odáig jutnak, akkor az egyik elf által megtöltött vödröt is felveszi.* - Nem féltetettem ezt a ruhát, de most annyit hallottam, hogy valami baja eshet, hogy már szinte lépni is alig merek benne. *vallja be.* De menjünk is vissza! Nem szeretném, ha azt hinnék, hogy csak a szánk jár nem az kezünk.
*Csak miután mindezt kimondta döbben rá, hogy amióta a ház ajtaján kilépett talán tényleg többet beszélt, mint dolgozott. Ugyanakkor úgy érzi, hogy valahol munka ez is. Túl sok minden van ezen a világon, amit soha senki nem önt szavakba, és valakinek ki kell mondania. Őt ráadásul száműzetése előtt édesanyján, a csillagokon, holdon és nyulain kívül senki sem hallgatta meg szívesen, azóta azonban minden más lett. Egyre többször van olyan érzése, hogy nem csak ő szereti hallani a saját hangját, hanem másnak sincsen ellenére, ha beszél, még az sem, ha kicsit sokat, mindez pedig nem csak boldogsággal tölti el, hanem úgy is érzi tőle magát, hogy már nem élt hiába.
És mégis, ez még távolról sem az út vége. Reméli, hogy édesanyjának lesz végül igaza, és mindaz, amit átélt nem több, mint egy szép és boldog jövőnek a felvezetése és kezdete.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.27 23:40:32
5253. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-27 20:52:28
Üzenet elküldve: 2019-10-27 20:52:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Umon, Nimeril//
*Meglepetés, de Nimeril egyetért az istenekkel kapcsolatosan elhangzottakkal. Kicsit furcsállja, igaz, a lány ellenszenvét sem fejezte ki, velük kapcsolatosan, így tulajdonképpen diplomatikus válasznak ítéli, mellyel a nemrég érkezett vendég kedvét kívánja megtartani. Jól esik szívének, a lány nőtt a szemében. Cserébe maga sem kezdi el untatni harcával, a dögkúttal, a rémmel, s a látomásként megjelenő szarvasokkal, majd a förgeteggel, mely kitagadta őt. Mesélhetne a sötét úrról is, s a hangról az elméjében, mely élete végéig immár a része marad, egybeolvadva lelkével. Az ölelésnek vége, s Nimerilen egyáltalán nem látszik zavar. ~ Ennyire nyitott lenne, s valóban ily egyszerű a kedvesség, ha valaki szomorú? ~ Megkérdezi magától, valahogy ezeket sosem mérték ingyen, s most mégis egy szavába került csak és megkapta, tulajdonképpen kérés nélkül. ~ Naiv leány... kígyót melengetsz kebleden... ~ Gondolatai csupán hagymázas árnyékai önmagának, s nem fenyegetőek, sokkal inkább érez emiatt megint csak szomorúságot, de most nem ül ki az arcára, csak egy hálás mosoly, miközben bemutatja az érkezőket.*
- Talán a víz, mi mindnyájan vagyunk. *Mosolyodik el szélesebben.* De a tűz... a tűz alatt sokkal inkább magamra gondolnék, Nimeril. *Biccent.* Lyzenra az alap, melyre építeni lehet, egy társ, mi mindig stabil pont az életben, s miben szárba szökik minden gondolat, akár a mag. Magamat a tűznek tartom. Távolról meleg, közelről már éget, sokszor megbízhatatlan és gyorsan terjed, ha haragra gerjed, porig éget maga körül mindent. *Megvonja a vállát. Mindig őszinte volt, kivéve, mikor csalárdsága szánt szándékkal történt.*
- A föld eloltja, a szél olykor szítja, de legtöbbször elfújja, mint a gyertyalángot, még akkor, amikor egészen kicsi. *Nevet fel.* Menjünk. *Biccent, majd lassan elindul a társaság felé.*
//A Mil'Ochassból érkezők és a többiek//
*Ahogy közeledik, úgy nő az érzés gyomrában, hogy ismét tömegbe kerül. Olykor bátorításként a zöld szempárra néz maga mellett, s erőt merít maga is belőle, de aztán ez az erő is elszáll, miután megérkeznek. Eleinte zavartan néz körbe, s sután int kezével a még nem látott szarvasiaknak, majd Pyctáékhoz fordul.*
- Hát megjöttetek. *Mosolyodik el.* Ő, Nimeril, egy nagyon kedves lány, aki fogadott. *Mutatja be Pyctának, Lyznek.*
- Látom a kicsi is jött. *Az istennek nem jut eszébe a neve, pedig töri a fejét, így csak kínlódva figyel.* Arrale úr! *Hajtja meg magát az öreg tündér felé, s ismét fejét verné a falba, mert Nimerilnek talán törpöt, vagy gnómot mondott, a fene tudja. Szétnéz, ne tudja ki volt itt, mikor érkezett, s ki nem.*
- Umon vagyok. *Mondja csendesen, szelíd mosollyal arcán.*
//Kerti parti//
//Umon, Nimeril//
*Meglepetés, de Nimeril egyetért az istenekkel kapcsolatosan elhangzottakkal. Kicsit furcsállja, igaz, a lány ellenszenvét sem fejezte ki, velük kapcsolatosan, így tulajdonképpen diplomatikus válasznak ítéli, mellyel a nemrég érkezett vendég kedvét kívánja megtartani. Jól esik szívének, a lány nőtt a szemében. Cserébe maga sem kezdi el untatni harcával, a dögkúttal, a rémmel, s a látomásként megjelenő szarvasokkal, majd a förgeteggel, mely kitagadta őt. Mesélhetne a sötét úrról is, s a hangról az elméjében, mely élete végéig immár a része marad, egybeolvadva lelkével. Az ölelésnek vége, s Nimerilen egyáltalán nem látszik zavar. ~ Ennyire nyitott lenne, s valóban ily egyszerű a kedvesség, ha valaki szomorú? ~ Megkérdezi magától, valahogy ezeket sosem mérték ingyen, s most mégis egy szavába került csak és megkapta, tulajdonképpen kérés nélkül. ~ Naiv leány... kígyót melengetsz kebleden... ~ Gondolatai csupán hagymázas árnyékai önmagának, s nem fenyegetőek, sokkal inkább érez emiatt megint csak szomorúságot, de most nem ül ki az arcára, csak egy hálás mosoly, miközben bemutatja az érkezőket.*
- Talán a víz, mi mindnyájan vagyunk. *Mosolyodik el szélesebben.* De a tűz... a tűz alatt sokkal inkább magamra gondolnék, Nimeril. *Biccent.* Lyzenra az alap, melyre építeni lehet, egy társ, mi mindig stabil pont az életben, s miben szárba szökik minden gondolat, akár a mag. Magamat a tűznek tartom. Távolról meleg, közelről már éget, sokszor megbízhatatlan és gyorsan terjed, ha haragra gerjed, porig éget maga körül mindent. *Megvonja a vállát. Mindig őszinte volt, kivéve, mikor csalárdsága szánt szándékkal történt.*
- A föld eloltja, a szél olykor szítja, de legtöbbször elfújja, mint a gyertyalángot, még akkor, amikor egészen kicsi. *Nevet fel.* Menjünk. *Biccent, majd lassan elindul a társaság felé.*
//A Mil'Ochassból érkezők és a többiek//
*Ahogy közeledik, úgy nő az érzés gyomrában, hogy ismét tömegbe kerül. Olykor bátorításként a zöld szempárra néz maga mellett, s erőt merít maga is belőle, de aztán ez az erő is elszáll, miután megérkeznek. Eleinte zavartan néz körbe, s sután int kezével a még nem látott szarvasiaknak, majd Pyctáékhoz fordul.*
- Hát megjöttetek. *Mosolyodik el.* Ő, Nimeril, egy nagyon kedves lány, aki fogadott. *Mutatja be Pyctának, Lyznek.*
- Látom a kicsi is jött. *Az istennek nem jut eszébe a neve, pedig töri a fejét, így csak kínlódva figyel.* Arrale úr! *Hajtja meg magát az öreg tündér felé, s ismét fejét verné a falba, mert Nimerilnek talán törpöt, vagy gnómot mondott, a fene tudja. Szétnéz, ne tudja ki volt itt, mikor érkezett, s ki nem.*
- Umon vagyok. *Mondja csendesen, szelíd mosollyal arcán.*
5252. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-27 19:25:54
Üzenet elküldve: 2019-10-27 19:25:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
//Umon, Nimeril//
* Kiderül, hogy a szakállas barátjának is volt már konfliktusa az Erdőszellemmel. Sőt az istenekkel sincs jó viszonyban.*
– Az úgynevezett istenek csak nálunk erősebb lények. Nem gondolom, hogy tényleg istenek lennének. Bár a hasonlatod egész jó! Minket csak játék gyanánt használnak.* Ezzel elmondta a saját álláspontját a témával kapcsolatban. Az Erdőszellemes incidens után nem is kérdezősködik tovább, mert úgy néz ki, hogy most még erre nem fog választ kapni. De kiderül viszont, hogy kolostorban nőt fel Umon, ahol sok mindent megtanult.*
– Az sose rossz, ha van mindenre egy kis rálátásod. Nehezebben tudnak becsapni. Na meg egyedül is egész sok mindent meg tudsz csinálni.* Aztán jön az ígért ajándék ölelés formájába. Talán ha a másik arcára nézne, akkor talán látná a pírt rajta. De a feje a mellkasán pihen, így ez nem következik be. Ő is kap némi bizonytalan hátlapogatást. Az ölelésnek Umon felkiáltása vett véget. Így a lány elengedi a férfit. ~Talán ennyi elég is az ölelésből, még a végén rosszra gondolnának a többiek.~ Oda pillant és meglátja az új jövevényeket is. ~ Huh jó sokan leszünk itt.~ Nimeril nincs hozzászokva az ilyen tömeghez. Végig néz az érkezőkön. Elég érdekes látványt nyújtanak azt meg kell hagynia. Umon közben lelkesen kezdi el bemutatni őket.*
– Szél, föld és tűz. A víz még hiányzik a körből. Mondjuk a nő a tűz, ez igazán érdekesen hangzik.* Belül összeszedi magát és úgy dönt ideje lenne üdvözölni az érkezőket.*
– Talán érdemes lenne fogadni őket. Már úgyis végeztünk a dolgunkkal. Ha már úgyis ismered őket, akkor bemutathatnál nekik.* Dobja fel az ötletet.~ Legalább nem egyedül kell találkoznom velük.~ Gondolja magában.*
// Kerti parti //
//Umon, Nimeril//
* Kiderül, hogy a szakállas barátjának is volt már konfliktusa az Erdőszellemmel. Sőt az istenekkel sincs jó viszonyban.*
– Az úgynevezett istenek csak nálunk erősebb lények. Nem gondolom, hogy tényleg istenek lennének. Bár a hasonlatod egész jó! Minket csak játék gyanánt használnak.* Ezzel elmondta a saját álláspontját a témával kapcsolatban. Az Erdőszellemes incidens után nem is kérdezősködik tovább, mert úgy néz ki, hogy most még erre nem fog választ kapni. De kiderül viszont, hogy kolostorban nőt fel Umon, ahol sok mindent megtanult.*
– Az sose rossz, ha van mindenre egy kis rálátásod. Nehezebben tudnak becsapni. Na meg egyedül is egész sok mindent meg tudsz csinálni.* Aztán jön az ígért ajándék ölelés formájába. Talán ha a másik arcára nézne, akkor talán látná a pírt rajta. De a feje a mellkasán pihen, így ez nem következik be. Ő is kap némi bizonytalan hátlapogatást. Az ölelésnek Umon felkiáltása vett véget. Így a lány elengedi a férfit. ~Talán ennyi elég is az ölelésből, még a végén rosszra gondolnának a többiek.~ Oda pillant és meglátja az új jövevényeket is. ~ Huh jó sokan leszünk itt.~ Nimeril nincs hozzászokva az ilyen tömeghez. Végig néz az érkezőkön. Elég érdekes látványt nyújtanak azt meg kell hagynia. Umon közben lelkesen kezdi el bemutatni őket.*
– Szél, föld és tűz. A víz még hiányzik a körből. Mondjuk a nő a tűz, ez igazán érdekesen hangzik.* Belül összeszedi magát és úgy dönt ideje lenne üdvözölni az érkezőket.*
– Talán érdemes lenne fogadni őket. Már úgyis végeztünk a dolgunkkal. Ha már úgyis ismered őket, akkor bemutathatnál nekik.* Dobja fel az ötletet.~ Legalább nem egyedül kell találkoznom velük.~ Gondolja magában.*
5251. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-27 18:37:59
Üzenet elküldve: 2019-10-27 18:37:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Irány a város... //
*Meglepően eseménydúsan telik az útja, hiszen jó páran elsuhannak a békésen ballagó párosuk mellett a patással. Legfeltűnőbb egy minxel megspékelt szekér volt, mellyel több kiöltözött, aranyhajú fajtársa utazott épp. Gyorsan le is kellett tuszkolnia a mafla lovát útból, hogy azok kényelmesen tovavágtathassanak mellettük.*
~Lám, lám van akiknek bejött az élet errefelé.~
*Gondolja, majd megkönnyebbülten sóhajt fel, amikor megüti fülét egy közeli folyó zubogása. A mellette andalgó pára ugyanis már jó ideje játssza itt neki a hattyú halálát, ingerült dobbantások és fújtatások közepette. Na nem mintha ne sajnálná a szomjazó állatot, de annyira még ő sem önfeláldozó, hogy megossza vele a kulacsában lapuló utolsó kortyokat.*
- Úgy tűnik Teysus kegyeskedett lenézni rád, nyűgös kis barátom - bár szavait a pejnek címezte, inkább csak maga elé sóhajtja őket.
*Mikor aztán már a ló fülét is megütik a csobogás hangjai, már nem is tartja vissza sokáig a felélénkült állatot. Amint a patak közelébe ér elengedi a pofaszíjat és hagyja, hogy az félig a vízbe trappolva végre szomját olthassa. Végül folytatja útját a város felé.*
A hozzászólás írója (Ersyar Falentis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.27 20:08:58
*Meglepően eseménydúsan telik az útja, hiszen jó páran elsuhannak a békésen ballagó párosuk mellett a patással. Legfeltűnőbb egy minxel megspékelt szekér volt, mellyel több kiöltözött, aranyhajú fajtársa utazott épp. Gyorsan le is kellett tuszkolnia a mafla lovát útból, hogy azok kényelmesen tovavágtathassanak mellettük.*
~Lám, lám van akiknek bejött az élet errefelé.~
*Gondolja, majd megkönnyebbülten sóhajt fel, amikor megüti fülét egy közeli folyó zubogása. A mellette andalgó pára ugyanis már jó ideje játssza itt neki a hattyú halálát, ingerült dobbantások és fújtatások közepette. Na nem mintha ne sajnálná a szomjazó állatot, de annyira még ő sem önfeláldozó, hogy megossza vele a kulacsában lapuló utolsó kortyokat.*
- Úgy tűnik Teysus kegyeskedett lenézni rád, nyűgös kis barátom - bár szavait a pejnek címezte, inkább csak maga elé sóhajtja őket.
*Mikor aztán már a ló fülét is megütik a csobogás hangjai, már nem is tartja vissza sokáig a felélénkült állatot. Amint a patak közelébe ér elengedi a pofaszíjat és hagyja, hogy az félig a vízbe trappolva végre szomját olthassa. Végül folytatja útját a város felé.*
A hozzászólás írója (Ersyar Falentis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.27 20:08:58
5250. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-27 17:53:32
Üzenet elküldve: 2019-10-27 17:53:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//Yla, Fräd//
*Nem igazán volt még Wegtorenben, így erre nem tud mit mondani.*
-Nálunk azért puccba vágták magukat a nemesek, főleg felvonuláskor meg, ha pofavizitre mentek. *Von vállat.*
-Bár… *Fordítja oldalra a fejét.* - Azt sem tudnám, hogy kell felvenni egy olyan ruhát. *Valóban még soha nem volt rajta, de ha már ilyen puccos partikat szervez Lau, akkor nem ártana beszereznie egyet, bizonyára örömmel megmutatják neki, hogy kell viselni. Közben a tűz lángra lobban, már csak a vizet kell várni, nehogy elharapózzanak a dolgok. Mikor a férfi elejti a megjegyzést, egy pillanatra megfagy a levegő, nem tudja, hogy ha kitörne belőle a nevetés a bók hallatán az mennyiben befolyásolná a jövőbeni jó szomszédságukat, így visszafojtja.*
-Áh, persze! Ne a szád járjon, inkább a lábad, a végén még azt hiszik, modortalanok vagyunk. *Igazából őt egyáltalán nem zavarná, ha bárki is ezt gondolná róla, de talán Laut nem kéne ilyen helyzetbe hozni, egyelőre.*
-A szeszt, hát persze, az majd kiűzi a démonokat belőlük. *Jegyzi meg gúnyosan, egyedül a sült szalonna képzeletbeli illata tartja még a környéken. Feláll és követi a férfit, a rumos sütire azért felkapja a fejét és jól megnézi magának, merre is mutat Fräd.*
-Sütötteed?! Te olyat is tudsz? *Jegyzi meg élcelődve, bár már odaértek, így választ nem vár rá, bár most már magától értetődő, hogy nyilván.*
//Érkezők//
*Néhány lépéssel a férfi mögött marad, amint pedig megáll, ő is megtorpan. Úgy veszi, hogy az helyette is elővezette az udvariasság minden formáját, így azt talán ő már mellőzheti.*
-Érezzétek otthon magatokat! YIlanda vagyok. *Csak így kurtán jelzi, hogy ő is itt van, majd, amint látja, hogy a tudomásulvétel megtörtén, megindul a ház felé, hogy kihozza a bent felejtett szeszt.*
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//Yla, Fräd//
*Nem igazán volt még Wegtorenben, így erre nem tud mit mondani.*
-Nálunk azért puccba vágták magukat a nemesek, főleg felvonuláskor meg, ha pofavizitre mentek. *Von vállat.*
-Bár… *Fordítja oldalra a fejét.* - Azt sem tudnám, hogy kell felvenni egy olyan ruhát. *Valóban még soha nem volt rajta, de ha már ilyen puccos partikat szervez Lau, akkor nem ártana beszereznie egyet, bizonyára örömmel megmutatják neki, hogy kell viselni. Közben a tűz lángra lobban, már csak a vizet kell várni, nehogy elharapózzanak a dolgok. Mikor a férfi elejti a megjegyzést, egy pillanatra megfagy a levegő, nem tudja, hogy ha kitörne belőle a nevetés a bók hallatán az mennyiben befolyásolná a jövőbeni jó szomszédságukat, így visszafojtja.*
-Áh, persze! Ne a szád járjon, inkább a lábad, a végén még azt hiszik, modortalanok vagyunk. *Igazából őt egyáltalán nem zavarná, ha bárki is ezt gondolná róla, de talán Laut nem kéne ilyen helyzetbe hozni, egyelőre.*
-A szeszt, hát persze, az majd kiűzi a démonokat belőlük. *Jegyzi meg gúnyosan, egyedül a sült szalonna képzeletbeli illata tartja még a környéken. Feláll és követi a férfit, a rumos sütire azért felkapja a fejét és jól megnézi magának, merre is mutat Fräd.*
-Sütötteed?! Te olyat is tudsz? *Jegyzi meg élcelődve, bár már odaértek, így választ nem vár rá, bár most már magától értetődő, hogy nyilván.*
//Érkezők//
*Néhány lépéssel a férfi mögött marad, amint pedig megáll, ő is megtorpan. Úgy veszi, hogy az helyette is elővezette az udvariasság minden formáját, így azt talán ő már mellőzheti.*
-Érezzétek otthon magatokat! YIlanda vagyok. *Csak így kurtán jelzi, hogy ő is itt van, majd, amint látja, hogy a tudomásulvétel megtörtén, megindul a ház felé, hogy kihozza a bent felejtett szeszt.*
5249. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-27 17:22:52
Üzenet elküldve: 2019-10-27 17:22:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//Yla, Fräd//
*Yllanda visszakérdez, szóval Frädnek ki kell bontania gondolat bombonait, ami sohasem votl a kedvenc elfoglaltságai között.*
-A wegtoreni arisztokrácia nagy része póriasabban volt öltözködve, mint ezek. *A poénra csak felnevet, majd a tündér felé bökve, suttog.*
-Őt tekintve, igazából csupaszabbakra. *Szerencséjére Yla odaadja neki a gyújtásra használatos eszközöket, szóval a rakás nagyját lángra tudja lobbantani. Nem tudja visszafogni magát és egy őszinte mosollyal szól oda Ylához.*
-Ez olyan, mint a hajad. Mint te. Gyönyörű, különleges, de ha hozzáérsz, megéget. *Majd tovább nézelődik és mázlistának is betudható, ugyanis igencsak megsértődne, ha ismerné a Hyths lány gondolatait.*
-Hehe, de kedves vagy. *Imitál egy ironikus, inverz nevetést.*
-De akkor gyere velem, vagy hozd ki a szeszeket a házból! A sürgés-forgás közben otthagytam az égetett alkoholt és a rumot, ezt a partit, legalábbis a vendégeket elnézve, szükség lesz rá. *Az utolsó szavakat már suttogva mondja, majd a lányhoz közelebb hajolva fejezi be utolsó mondatait.*
-Meg, sütöttem gyümölcsös-rumos sütit. Az ott, a legszélén. Csak majd hagyj nekem is! *Persze erről a többiek nem tudnak még, csak Lau, meg most már Yla, így nem számolt azzal, hogy beüthet a balszerencse, amo esetén valamelyik gyerek is ehet abból a hangulatjavítóból.*
//Érkezők//
*A mil'ochassi kompániára tekintve, előttüo megállva, kurtán meghajol, majd a császárkabátot viselő, a szokásosnál valamivel elegánsabb ember, egy széles mosoly keretében köszönti őket.*
-Üdvözletem! Frädricus Saelevester vagyok. *Azzal várja a reakciókat.*
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//Yla, Fräd//
*Yllanda visszakérdez, szóval Frädnek ki kell bontania gondolat bombonait, ami sohasem votl a kedvenc elfoglaltságai között.*
-A wegtoreni arisztokrácia nagy része póriasabban volt öltözködve, mint ezek. *A poénra csak felnevet, majd a tündér felé bökve, suttog.*
-Őt tekintve, igazából csupaszabbakra. *Szerencséjére Yla odaadja neki a gyújtásra használatos eszközöket, szóval a rakás nagyját lángra tudja lobbantani. Nem tudja visszafogni magát és egy őszinte mosollyal szól oda Ylához.*
-Ez olyan, mint a hajad. Mint te. Gyönyörű, különleges, de ha hozzáérsz, megéget. *Majd tovább nézelődik és mázlistának is betudható, ugyanis igencsak megsértődne, ha ismerné a Hyths lány gondolatait.*
-Hehe, de kedves vagy. *Imitál egy ironikus, inverz nevetést.*
-De akkor gyere velem, vagy hozd ki a szeszeket a házból! A sürgés-forgás közben otthagytam az égetett alkoholt és a rumot, ezt a partit, legalábbis a vendégeket elnézve, szükség lesz rá. *Az utolsó szavakat már suttogva mondja, majd a lányhoz közelebb hajolva fejezi be utolsó mondatait.*
-Meg, sütöttem gyümölcsös-rumos sütit. Az ott, a legszélén. Csak majd hagyj nekem is! *Persze erről a többiek nem tudnak még, csak Lau, meg most már Yla, így nem számolt azzal, hogy beüthet a balszerencse, amo esetén valamelyik gyerek is ehet abból a hangulatjavítóból.*
//Érkezők//
*A mil'ochassi kompániára tekintve, előttüo megállva, kurtán meghajol, majd a császárkabátot viselő, a szokásosnál valamivel elegánsabb ember, egy széles mosoly keretében köszönti őket.*
-Üdvözletem! Frädricus Saelevester vagyok. *Azzal várja a reakciókat.*
5248. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-27 17:16:51
Üzenet elküldve: 2019-10-27 17:16:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Lau és Mil'Ochassiak//
*Az öreg tündér nézelődik és igen sok szerzetet vél felfedezni a szalonnasütésen, még hunyorgó gyenge szemeivel is. Az első személy, akibe belebotlanak egy elf nagyasszony, legalább is Arra papa ezt így látja. Úgy serdül fordul, mint valami vezető. Igen kedvesen köszönti az elf nagyasszony és ez meghatja öreg lelkét.*
- Eír áldja meg drága asszonyom! Ín Arra papa vagyok. Szólítson nyugodtan így kedves Lau asszony. A magam ríszírül hálásan köszönöm kedvesded meghívásukat!
*Hátrébb is lép, hogy Lyz és Pycta meg a kis drága Pömpölő beszédbe elegyíthessék magukat Lau asszonnyal. Ez egy igen kiváló lehetőség új ismeretségekre szert tenni. Most az keresi az öreg, hogy kihez csapódhatna oda egy derűs beszélgetésre.*
//Kerti parti//
//Lau és Mil'Ochassiak//
*Az öreg tündér nézelődik és igen sok szerzetet vél felfedezni a szalonnasütésen, még hunyorgó gyenge szemeivel is. Az első személy, akibe belebotlanak egy elf nagyasszony, legalább is Arra papa ezt így látja. Úgy serdül fordul, mint valami vezető. Igen kedvesen köszönti az elf nagyasszony és ez meghatja öreg lelkét.*
- Eír áldja meg drága asszonyom! Ín Arra papa vagyok. Szólítson nyugodtan így kedves Lau asszony. A magam ríszírül hálásan köszönöm kedvesded meghívásukat!
*Hátrébb is lép, hogy Lyz és Pycta meg a kis drága Pömpölő beszédbe elegyíthessék magukat Lau asszonnyal. Ez egy igen kiváló lehetőség új ismeretségekre szert tenni. Most az keresi az öreg, hogy kihez csapódhatna oda egy derűs beszélgetésre.*
5247. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-27 17:02:31
Üzenet elküldve: 2019-10-27 17:02:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//Yla, Fräd//
*Mivel a kérdésre a válasz egyértelmű, amint a férfi abba az irányba fordítja a tekintetét, mindjárt szembetűnik neki a most érkezettek csoportja, így nem felel.*
-Mármint milyen értelemben nem erre számítottál? *Néz a másikra.*
-Nagyobbakra vagy szőrösebbekre? *Teszi fel a kérdést, ő maga sem ilyen jól öltözötten képzelte el az erdei népeket, de ha ez van, ezt kell elfogadni.*
-Kár, hogy Lau nem mondta, elmehettem volna valami ruhát venni a piacra. *Nem mintha annyira smúzolni szeretett volna a vendégekkel, de most meg még annyi kedve sincsen az egészhez, mint amennyi reggel volt.*
-Ugyan! Egyiket sem. *Mondja teljes természetességgel, hiszen minden elf férfi azon a bizonyos feketelistán díszeleg, és a szimpátián az sem segít, hogy így kicicomázva érkeznek. Mikor Frädricus a tűzszerszámokat kéri, csak gondol egyet, aztán átadja. Hadd érezze, hogy ő a férfi a terepen, bizonyára jól fog esni az önbecsülésének, az övének meg ilyesmire nincsen szüksége. Mikor pedig a másik felteszi a nyilvánvaló kérdést, akkor nézi meg jobban az állatot, ami idehozta az erdeieket. Ha tudna gondolatot olvasni elmondaná a férfinek, hogy teljesen jól fogalmaz az állat táplálkozási szokásaival kapcsolatban ugyanis, ha megközelítené őket az a valami „férfiak előre!” felkiáltással lökné a bestia szája elé őt, míg elszalad.*
-Nem tudom. *Mondani hülyeségeket is tudna, de őszintén, bevallása szerint is városi kölök, még ilyet nem látott, talán csak futólag, de hogy micsoda, arról meg végképp halovány lila gőze sincsen.*
-Menj, kérdezd meg. *Húzódik szélesre egy gúnyos mosoly.*
-A többit már erről meg tudom gyújtani. *Ezzel jelezvén, hogy nem tartaná vissza, ha odamenne üdvözölni a jövevényeket.*
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//Yla, Fräd//
*Mivel a kérdésre a válasz egyértelmű, amint a férfi abba az irányba fordítja a tekintetét, mindjárt szembetűnik neki a most érkezettek csoportja, így nem felel.*
-Mármint milyen értelemben nem erre számítottál? *Néz a másikra.*
-Nagyobbakra vagy szőrösebbekre? *Teszi fel a kérdést, ő maga sem ilyen jól öltözötten képzelte el az erdei népeket, de ha ez van, ezt kell elfogadni.*
-Kár, hogy Lau nem mondta, elmehettem volna valami ruhát venni a piacra. *Nem mintha annyira smúzolni szeretett volna a vendégekkel, de most meg még annyi kedve sincsen az egészhez, mint amennyi reggel volt.*
-Ugyan! Egyiket sem. *Mondja teljes természetességgel, hiszen minden elf férfi azon a bizonyos feketelistán díszeleg, és a szimpátián az sem segít, hogy így kicicomázva érkeznek. Mikor Frädricus a tűzszerszámokat kéri, csak gondol egyet, aztán átadja. Hadd érezze, hogy ő a férfi a terepen, bizonyára jól fog esni az önbecsülésének, az övének meg ilyesmire nincsen szüksége. Mikor pedig a másik felteszi a nyilvánvaló kérdést, akkor nézi meg jobban az állatot, ami idehozta az erdeieket. Ha tudna gondolatot olvasni elmondaná a férfinek, hogy teljesen jól fogalmaz az állat táplálkozási szokásaival kapcsolatban ugyanis, ha megközelítené őket az a valami „férfiak előre!” felkiáltással lökné a bestia szája elé őt, míg elszalad.*
-Nem tudom. *Mondani hülyeségeket is tudna, de őszintén, bevallása szerint is városi kölök, még ilyet nem látott, talán csak futólag, de hogy micsoda, arról meg végképp halovány lila gőze sincsen.*
-Menj, kérdezd meg. *Húzódik szélesre egy gúnyos mosoly.*
-A többit már erről meg tudom gyújtani. *Ezzel jelezvén, hogy nem tartaná vissza, ha odamenne üdvözölni a jövevényeket.*
5246. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-27 16:03:39
Üzenet elküldve: 2019-10-27 16:03:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Umon, Nimeril//
- Erdőszellem... *Szól csendesen, mikor végül Lau elmegy fogadni a többi vendéget. Természetesen mosolyogva, bár kissé zavartan, de bólint. Szívesen mesél majd a kocsmáról is, meg mindenről, amiről kérdezik, így legalább nem önállóan kell társalgást kezdeményeznie.*
- A haragját magam is kivívtam, nem egyszer... *Sóhajt fel.* De ez egy hosszú történet. Maradjunk annyiban, hogy egyetlen istenséggel sem vagyok jó viszonyban. *Heherészik fel szomorkásan, aztán csak legyint.* Ronggyal tömött játékszerek, egy nyüzsgő piacon bazárban, ezek volnánk mi... *Morran fel, aztán elhessegeti maga elől a rémképeket.*
- Ami azt illeti jóformán mindenbe belekóstoltam, amit csak érhettem. Kolostorban nevelkedtem. Növények, állatvilág, vegyészet, kertészet, földművelés, asztalosmunkák... igaz, egyiket sem tudom a magaménak, de kicsit konyítok mindenhez. *Rántja meg a vállát, s a kezdeti düh elpárolgása után immár ismét mosolyogva figyel a lányra. Szóval azt is megtudja, hogy a házigazda fogadta az imént, igazán természetes bájjal körbelengett teremtmény, bár látszik, szeretne nagyon ügyesen csinálni mindent és gondoskodni mindenről, valahol ez természetes is. Meglepetten pillant fel, mikor azt mondják, kap valamit.*
- De hát... még csak most... jahogy... *Füle hegyéig elvörösödik, már amennyire ez a sűrű szakálltól látható. ~ Ezt most... ~ Nem tudja mire vélni, bár a célja ismert előtte, azonban a női érintésről az utóbbi időben nem igazán voltak jó tapasztalatai, azonban nem akarja megsérteni a lányt. Félszegen meglapogatja maga is a hátát, majd szórakozottan, torkát köszörülve, pillant át válla felett a többiekre. Nem tudja, hogy illik-e magának megszakítani ezt a bensőséges pillanatot, de valami kapóra jön.*
- Nézd! *Mutat előre, nem foglalkozva azzal, hogy a lány hátrafelé nyilvánvalóan nem láthat.*
- Ott jönnek az enyémek! Pycta, Lyz és az öreg törpe, meg egy poronty. *Nem emlékszik rá, hogy hogy hívják, talán kislány, ha jó emlékszik. Szelíden eltolja magától a lányt, nyilván nem hagyja hidegen a közelsége, főként, hogy fizikai adottságait is megérzi.*
- Pycta az elf, az a méltóságteljes, mindig ilyen kékvérű pofát vág, de rendes krapek, a legjobb barátom. *Mutatja.* Lyzendra az elf lány, a legkedvesebb elf, akit eddig ismertem. Ő is nagyon jó barátom, így hárman vagyunk a szél, a föld és a tűz. *Mosolyodik el merengve.* Az az öreg, Arrale, egy friss csapattag, a kislány, nos... ő is nemrég érkezett. *Nem tudja mi az, amit elmondhat és mi az, amit nem, azt sem, hogy Pycta miként fogja bemutatni.*
//Kerti parti//
//Umon, Nimeril//
- Erdőszellem... *Szól csendesen, mikor végül Lau elmegy fogadni a többi vendéget. Természetesen mosolyogva, bár kissé zavartan, de bólint. Szívesen mesél majd a kocsmáról is, meg mindenről, amiről kérdezik, így legalább nem önállóan kell társalgást kezdeményeznie.*
- A haragját magam is kivívtam, nem egyszer... *Sóhajt fel.* De ez egy hosszú történet. Maradjunk annyiban, hogy egyetlen istenséggel sem vagyok jó viszonyban. *Heherészik fel szomorkásan, aztán csak legyint.* Ronggyal tömött játékszerek, egy nyüzsgő piacon bazárban, ezek volnánk mi... *Morran fel, aztán elhessegeti maga elől a rémképeket.*
- Ami azt illeti jóformán mindenbe belekóstoltam, amit csak érhettem. Kolostorban nevelkedtem. Növények, állatvilág, vegyészet, kertészet, földművelés, asztalosmunkák... igaz, egyiket sem tudom a magaménak, de kicsit konyítok mindenhez. *Rántja meg a vállát, s a kezdeti düh elpárolgása után immár ismét mosolyogva figyel a lányra. Szóval azt is megtudja, hogy a házigazda fogadta az imént, igazán természetes bájjal körbelengett teremtmény, bár látszik, szeretne nagyon ügyesen csinálni mindent és gondoskodni mindenről, valahol ez természetes is. Meglepetten pillant fel, mikor azt mondják, kap valamit.*
- De hát... még csak most... jahogy... *Füle hegyéig elvörösödik, már amennyire ez a sűrű szakálltól látható. ~ Ezt most... ~ Nem tudja mire vélni, bár a célja ismert előtte, azonban a női érintésről az utóbbi időben nem igazán voltak jó tapasztalatai, azonban nem akarja megsérteni a lányt. Félszegen meglapogatja maga is a hátát, majd szórakozottan, torkát köszörülve, pillant át válla felett a többiekre. Nem tudja, hogy illik-e magának megszakítani ezt a bensőséges pillanatot, de valami kapóra jön.*
- Nézd! *Mutat előre, nem foglalkozva azzal, hogy a lány hátrafelé nyilvánvalóan nem láthat.*
- Ott jönnek az enyémek! Pycta, Lyz és az öreg törpe, meg egy poronty. *Nem emlékszik rá, hogy hogy hívják, talán kislány, ha jó emlékszik. Szelíden eltolja magától a lányt, nyilván nem hagyja hidegen a közelsége, főként, hogy fizikai adottságait is megérzi.*
- Pycta az elf, az a méltóságteljes, mindig ilyen kékvérű pofát vág, de rendes krapek, a legjobb barátom. *Mutatja.* Lyzendra az elf lány, a legkedvesebb elf, akit eddig ismertem. Ő is nagyon jó barátom, így hárman vagyunk a szél, a föld és a tűz. *Mosolyodik el merengve.* Az az öreg, Arrale, egy friss csapattag, a kislány, nos... ő is nemrég érkezett. *Nem tudja mi az, amit elmondhat és mi az, amit nem, azt sem, hogy Pycta miként fogja bemutatni.*
5245. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-27 15:29:03
Üzenet elküldve: 2019-10-27 15:29:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//Yla, Fräd//
//Említve Lyz, Pycta, Nievesha és Arraele//
*Végez a munkával, majd elindul visszafelé a hasábokkal. Szépen befejezi a gúlát, majd Yla tekintetét kutatja.*
-Mit figyelsz annyira? *Megfordul és megpillantja az éppen érkezőket. Vissza is szegezi szemeit, hiszen nem készült fel ilyen hamari fogadtatásra, plusz elnézve az erdeieket, nem tudja hova tenni ezt a díszes megjelenést.*
-Hát, nem erre számítottam. Így még jobban el vagyok veszve. *Intézi halkan a félvérhez. A tűzgyújtásra csak bólint.*
-Akkor, kérlek, ide tudod adni? *Ha Yla nem ellenkezik, elveszi a kovát és az acélt, majd meggyújta a rakást. Szépen ég, a wegtoreni kovácsműhelyek tüzére emlékezteti, amitől egy halvány mosoly kúszik az arcára. Megtörli a tűz közelében izzadó homlokát, majd hátrál, bármelyikük is gyújtja meg azt. Ha a társa még nem lépett le, hozzá intézi szavait.*
-Ismered valamelyiket? *Teszi fel a kérdést, hátha meg tud valamit a többiekről. Soha, eddigi élete során egyszer sem volt még szerencséje hasonló kultúrát képviselő személyekhez, plusz... *
-Min jöttek azok? *Szalad ki belőle a minxet látva. Igen, Fräd nem éppen zoológiai ismereteiről híres, szóval valamiféle Saelevester-evő, borzalmas bestiának könyveli el az őzikébe oltott kutyulit. ~ Ez egyre jobb lesz. ~ Fordul vissza, miközben áldja magát, hogy rumos sütit is sütött.*
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//Yla, Fräd//
//Említve Lyz, Pycta, Nievesha és Arraele//
*Végez a munkával, majd elindul visszafelé a hasábokkal. Szépen befejezi a gúlát, majd Yla tekintetét kutatja.*
-Mit figyelsz annyira? *Megfordul és megpillantja az éppen érkezőket. Vissza is szegezi szemeit, hiszen nem készült fel ilyen hamari fogadtatásra, plusz elnézve az erdeieket, nem tudja hova tenni ezt a díszes megjelenést.*
-Hát, nem erre számítottam. Így még jobban el vagyok veszve. *Intézi halkan a félvérhez. A tűzgyújtásra csak bólint.*
-Akkor, kérlek, ide tudod adni? *Ha Yla nem ellenkezik, elveszi a kovát és az acélt, majd meggyújta a rakást. Szépen ég, a wegtoreni kovácsműhelyek tüzére emlékezteti, amitől egy halvány mosoly kúszik az arcára. Megtörli a tűz közelében izzadó homlokát, majd hátrál, bármelyikük is gyújtja meg azt. Ha a társa még nem lépett le, hozzá intézi szavait.*
-Ismered valamelyiket? *Teszi fel a kérdést, hátha meg tud valamit a többiekről. Soha, eddigi élete során egyszer sem volt még szerencséje hasonló kultúrát képviselő személyekhez, plusz... *
-Min jöttek azok? *Szalad ki belőle a minxet látva. Igen, Fräd nem éppen zoológiai ismereteiről híres, szóval valamiféle Saelevester-evő, borzalmas bestiának könyveli el az őzikébe oltott kutyulit. ~ Ez egyre jobb lesz. ~ Fordul vissza, miközben áldja magát, hogy rumos sütit is sütött.*
5244. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-27 15:25:33
Üzenet elküldve: 2019-10-27 15:25:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//A folyóhoz//
*Egy vödör még rá is ott vár. Mielőtt követi Lunit, YIlandát sem hagyja felelet nélkül.*
- Egy óriás? Egy másik életben talán az leszek, de csakis a te kedvedért. *Viccelődik, nem mintha volna beleszólása bárkinek földön túli sorsába. Azt sem tudhatja van e egyáltalán második esély. Az viszont biztos, hogy poénokra bőven lesz még idő, így elindul ő is, hogy víz legyen minél előbb. Mikor már eltávolodtak, látja, hogy érkeznek újak is a partira, de őket majd akkor üdvözölheti, ha visszaértek. Nincs messze a folyópart, ráadásul ismerős a környék. Akadt itt egy bizonyos macska mentéses dolog. ~ Vajon Lylli most hol lehet? ~ Kérdi magától, miközben nem figyel eléggé és lába megcsúszik a kicsit magas és sáros parton. Szerencséje, hogy másik lába stabil, csúszás mentes helyen van éppen. Van hová terhelni saját súlyát, ezért csak botlik egyet, de lábon marad és nem a vízben köt ki.*
- Vigyázz, csúszik! *Figyelmezteti Lunit és óvatosan lelépeget közvetlen a víz mellé. Inkább az ő cipője legyen koszos, úgy véli. Leguggol és saját vödrét megmeríti. Luni felé fordul, mikor az első vödör már vízzel telve pihen a parton.*
- Add a tiédet is! *Kéri. Ha Luni elfogadja, hogy Thim végezze a sáros munkát, akkor a másik vödröt is megmeríti.*
//Kerti parti//
//A folyóhoz//
*Egy vödör még rá is ott vár. Mielőtt követi Lunit, YIlandát sem hagyja felelet nélkül.*
- Egy óriás? Egy másik életben talán az leszek, de csakis a te kedvedért. *Viccelődik, nem mintha volna beleszólása bárkinek földön túli sorsába. Azt sem tudhatja van e egyáltalán második esély. Az viszont biztos, hogy poénokra bőven lesz még idő, így elindul ő is, hogy víz legyen minél előbb. Mikor már eltávolodtak, látja, hogy érkeznek újak is a partira, de őket majd akkor üdvözölheti, ha visszaértek. Nincs messze a folyópart, ráadásul ismerős a környék. Akadt itt egy bizonyos macska mentéses dolog. ~ Vajon Lylli most hol lehet? ~ Kérdi magától, miközben nem figyel eléggé és lába megcsúszik a kicsit magas és sáros parton. Szerencséje, hogy másik lába stabil, csúszás mentes helyen van éppen. Van hová terhelni saját súlyát, ezért csak botlik egyet, de lábon marad és nem a vízben köt ki.*
- Vigyázz, csúszik! *Figyelmezteti Lunit és óvatosan lelépeget közvetlen a víz mellé. Inkább az ő cipője legyen koszos, úgy véli. Leguggol és saját vödrét megmeríti. Luni felé fordul, mikor az első vödör már vízzel telve pihen a parton.*
- Add a tiédet is! *Kéri. Ha Luni elfogadja, hogy Thim végezze a sáros munkát, akkor a másik vödröt is megmeríti.*
5243. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-27 15:03:56
Üzenet elküldve: 2019-10-27 15:03:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//YIla, Fräd, említve a most érkezettek és Ale//
*Az ásó végére támaszkodva figyeli, lassan már csak a szemeivel, ahogy a férfi ténykedik, és egymás után állítja fel szépen a fahasábokat formára. Aztán elfogy a fa. Közben a páros meg már lassan a folyónál is jár, néha feléjük is elnéz, hogy lássa, ahogy egymás mellett andalognak. ~Fúj. ~ De egyelőre jó dolga van, csak az ásót kell támasztania és osztogatni a feladatot. Mikor Frädricus megindul a baltával a kezében, hogy orvosolja az elfogyott tüzelő problémakörét, csak helyzetet változtat, hogy jó lássa. Ha már nincs más műsor ezt bizonyára nem fogja kihagyni. Aztán mégis akad. Megpillantja a nem kis feltűnéssel érkezőket, két elf meg egy szöszi kislány meg talán egy öregember, bár ebből a távolságból nem biztos a fajában, csupán a szakáll, ami gyanús és a bot. ~Hogy ki vannak rittyentve. ~ Ereszkedik félárbocra a tekintete, most már biztos benne, hogy itt este nem lesz ivászat, inkább egymás ruháját fogják dicsérni és vizes ronggyal szedik ki a szoknyájukból a ragaszkodóbb pernyedarabokat. Szerencséjére a férfi pont jókor érkezik vissza, hogy elterelje a figyelmét, és Lau is épp kéznél van, hogy üdvözölje a barátait így mindenki elégedett lehet. Aztán azon kezd el kalimpálni az agya, hogy odaszóljon-e a nemesnek, hogy most aztán szívesen látnák, ha meggyulladna, legalább haszna is lenne, de úgy dönt, majd ők megoldják. Előveszi a tűzszerszámokat a kosárból és a rakás mellé térdel.*
-Meg kell gyújtsuk, vagy soha a büdös életbe nem ég le annyira, hogy szalonnát tudjunk sütni rajta. *Ha nem veszik ki a kezéből, akkor megpróbálkozik a tűz előcsalogatásával az első rakásnál. Reméli, közben lassan majd visszaérnek a vízzel is, mert plusz még egy kör nem árt, hogy kéznél legyen legalább két vödörrel, ha mégis baj lenne vagy a végén el kéne oltani teljesen.*
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//YIla, Fräd, említve a most érkezettek és Ale//
*Az ásó végére támaszkodva figyeli, lassan már csak a szemeivel, ahogy a férfi ténykedik, és egymás után állítja fel szépen a fahasábokat formára. Aztán elfogy a fa. Közben a páros meg már lassan a folyónál is jár, néha feléjük is elnéz, hogy lássa, ahogy egymás mellett andalognak. ~Fúj. ~ De egyelőre jó dolga van, csak az ásót kell támasztania és osztogatni a feladatot. Mikor Frädricus megindul a baltával a kezében, hogy orvosolja az elfogyott tüzelő problémakörét, csak helyzetet változtat, hogy jó lássa. Ha már nincs más műsor ezt bizonyára nem fogja kihagyni. Aztán mégis akad. Megpillantja a nem kis feltűnéssel érkezőket, két elf meg egy szöszi kislány meg talán egy öregember, bár ebből a távolságból nem biztos a fajában, csupán a szakáll, ami gyanús és a bot. ~Hogy ki vannak rittyentve. ~ Ereszkedik félárbocra a tekintete, most már biztos benne, hogy itt este nem lesz ivászat, inkább egymás ruháját fogják dicsérni és vizes ronggyal szedik ki a szoknyájukból a ragaszkodóbb pernyedarabokat. Szerencséjére a férfi pont jókor érkezik vissza, hogy elterelje a figyelmét, és Lau is épp kéznél van, hogy üdvözölje a barátait így mindenki elégedett lehet. Aztán azon kezd el kalimpálni az agya, hogy odaszóljon-e a nemesnek, hogy most aztán szívesen látnák, ha meggyulladna, legalább haszna is lenne, de úgy dönt, majd ők megoldják. Előveszi a tűzszerszámokat a kosárból és a rakás mellé térdel.*
-Meg kell gyújtsuk, vagy soha a büdös életbe nem ég le annyira, hogy szalonnát tudjunk sütni rajta. *Ha nem veszik ki a kezéből, akkor megpróbálkozik a tűz előcsalogatásával az első rakásnál. Reméli, közben lassan majd visszaérnek a vízzel is, mert plusz még egy kör nem árt, hogy kéznél legyen legalább két vödörrel, ha mégis baj lenne vagy a végén el kéne oltani teljesen.*
5242. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-27 13:42:34
Üzenet elküldve: 2019-10-27 13:42:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Hanyag mozdulattal söpri félre az izzadt homlokára tapadt tincseket, és az éles naptól hunyorogva pillant a város irányába. Hosszú és kimerítő út áll mögötte, de már nincs messze Arthenior, a levegő városa. Sosem járt még itt, és ráadásul senkije sincs errefelé, aki támpontot adhatna neki e méltán híres település megismeréséghez. Ám, talány így is van ez rendjén. Sosem félt sem az ismeretlentől, sem az újdonságoktól, a felfedezés öröme pedig így mindenképp az övé lesz.
Jobbjával bátorítóan paskolja meg hátasa, és egyben egyetlen útitársa nyakát, majd leszáll a nyeregből. Az utazás nála jobban ugyanis csak a lovát viselte meg, így úgy dönt ad egy kis engedményt a sörényesnek, és az út hátralevő részét már mellette sétálva tölti el. Minek is siessen, hisz nagyon is kedvét leli a körülötte elterülő vidék idilli látványában.*
Jobbjával bátorítóan paskolja meg hátasa, és egyben egyetlen útitársa nyakát, majd leszáll a nyeregből. Az utazás nála jobban ugyanis csak a lovát viselte meg, így úgy dönt ad egy kis engedményt a sörényesnek, és az út hátralevő részét már mellette sétálva tölti el. Minek is siessen, hisz nagyon is kedvét leli a körülötte elterülő vidék idilli látványában.*
5241. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-26 17:18:50
Üzenet elküldve: 2019-10-26 17:18:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Artheniorba//
*Nyugodtan ballag a városba, ami így, jóllakottan, kipihenten és szakálltalanul, kifejezetten és szokatlanul kellemes érzés. A cipői kopognak az úton, amint a faltalan város sziluettje feltűnik a távolból. Sajnos érzi, hogy fárad, így, hogy sietősek léptei, egészen furcsa mód csökken az állóképessége. ~ Most már értem, hogy Lau is miért lóval járja meg ezt a távot! ~ Határozza el magában, hogy egyszer, talán vesz magának egy hátast. Nem most, ez biztos, de venni fog valamit. Ki tudja? Lehet, hogy pont egy gwuff lesz az! Mindenesetre gondolataiból az ébreszti fel, hogy szinte a szökőkutas főtérnél tart.*
*Nyugodtan ballag a városba, ami így, jóllakottan, kipihenten és szakálltalanul, kifejezetten és szokatlanul kellemes érzés. A cipői kopognak az úton, amint a faltalan város sziluettje feltűnik a távolból. Sajnos érzi, hogy fárad, így, hogy sietősek léptei, egészen furcsa mód csökken az állóképessége. ~ Most már értem, hogy Lau is miért lóval járja meg ezt a távot! ~ Határozza el magában, hogy egyszer, talán vesz magának egy hátast. Nem most, ez biztos, de venni fog valamit. Ki tudja? Lehet, hogy pont egy gwuff lesz az! Mindenesetre gondolataiból az ébreszti fel, hogy szinte a szökőkutas főtérnél tart.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389