//Második szál//
//Kerti parti//
//A Mil'Ochassból érkezők, YIla, Fräd, Umon, Nimeril//
- Örvendek, Arra papa! *ereszt meg egy mosolyt a tündér felé. ~Remélem, Viel is lejön majd az ünnepségre. Az az érzésem, jól meglennének... ~mereng magában, egy pillanatra körbe is tekintve, nem látja-e valahol a lányt. Azonban ha Vieljana alakja nem is, de számtalan más lakótársáé hamar feltűnik, ahogy mindenki az új érkezők köszöntésére a szekérhez sereglik. A bemutatkozásokba nem szól bele, csak magában mosolyog, ahogy látja, senki nem hazudtolja meg önmagát viselkedés tekintetében. Sokan vannak, így természetes, hogy nem tud mindenki mindenkivel beszélgetni egyszerre, ezért főként Lyzzel próbálja folytatni megkezdett beszélgetésüket, már ha a lány is köszöntött már mindenkit. Nem kerüli el a figyelmét Nievesha bemutatása sem, melyre csak egy kérdő szemöldökfelvonással reagál, hiszen első találkozásukkor még nem egészen így mesélte a lány a történetet. ~Vagy csak én értettem félre?~ próbál magában visszaemlékezni, hogy is fogalmazott Lyz akkor. Akármi is azonban az igazság, természetesen nem fogja szóba hozni a dolgot, hacsak a lány nem akar beszélni róla*
- Ezt örömmel hallom. *biccent az út kérdésére, lopva Nieveshát fürkészve, miközben a szőkeségen túl próbál valamiféle egyéb hasonlóságot is felfedezni közte és Lyz között, már amennyire lehetősége van szemügyre venni a kislány vonásait*
- Me'Ochass, Lyz. Me'Ochass, Nievesha. *mosolyodik el a kislány viselkedését látva. ~Igazán aranyos~ gondolja magában, ahogy anya és lánya kettősét nézve újra feltámad benne a vágy, hogy neki is része legyen ilyesmiben* Úgy látom, a csiripelés csak az utazáshoz járt... *jegyzi meg tréfásan, ahogy a bújós csöppséget szemléli. Számtalanszor látta már a húgánál is ezt, ő is mindig így viselkedett, ha hirtelen túl sok ismeretlennel találta szemben magát, ezért nem is akarja erőltetni az ismerkedést, hagyja, hogy a kislány a maga tempójában fedezze fel a helyszínt, és helyette inkább a felnőttekre fordítja figyelmét, akik kezében, YIla jóvoltából, remélhetőleg már egy-egy pohár található*
- Sajnos már én sem emlékszem rá, de örülök, hogy ízlik! Köszönöm! *hálálkodik a lánynak, mielőtt ő is elvenne egyet és megköszörülné kissé a torkát. Nem híve a nagy beszédeknek, és zavarban is érzi magát kissé, de hát ha valaki, akkor ő az, akinek most illene mondani egy-két keresetlen szót, így poharát megemelve bele is vág mondandójába*
- Engedjétek meg, hogy újra üdvözöljek mindenkit ezen a mai ünnepségen! Köszönöm mindenkinek, aki segített benne, hogy ez a csodás délután létrejöhessen, és köszönjük a szomszédainknak, hogy eljöttek és jelenlétükkel emelték eme ünnepség fényét. Remélem, mindenki nagyszerűen fogja érezni magát! Egyetek, igyatok, táncoljatok, amihez kedvetek van. Egészségünkre! *tartja poharát egy nagy, közös koccintásra, hiszen ahhoz túl sokan vannak, hogy mindenkivel egyenként koccintson, majd egy húzásra eltünteti a saját pálinkáját, egy pillanatra elhallgatva, ahogy leér az ital*
- Igazad volt, YIla, ez tényleg meglepően finom! *ismeri el bólogatva* Hogy álltok a tűzzel? Mikorra lesz alkalmas szalonnasütésre? *érdeklődik a tűzrakó állapota felől, majd Fräd javaslatát hallva visszafordul Lyzék felé*
- Igen, talán jó lenne, ha leülnétek kicsit, kipihenni azért magatok. Készültünk rengeteg süteménnyel nektek, valamint később lesz szalonnasütés és tánc, illetve ha valakinek lenne kedve, ott arrébb lehetőség van mindenféle játékos vetélkedőre... *mutogatja a frissen érkezetteknek, mi hol található a környéken*
- De ha bármire szükségetek lenne, csak szóljatok! *folytatja lelkesen, hiszen feltett szándéka, hogy elérje, mindenki a lehető legjobban érezze magát*
- Mielőtt azonban mindenki szétszéledne... *mosolyodik el szélesen, egy apró, vászonból készült zsákot húzva elő a zsebéből* Az este nem múlhat el játék nélkül, így aki szeretne részt venni benne, az kérem, húzzon egy cetlit ebből a zsákból, de ne árulja el senkinek, mi van rajta! *jelenti be lelkesen, kinyitva a kis zsákot, hogy mindenki belenyúlhasson, aki szeretne.*