Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 267 (5321. - 5340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5340. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-06 11:38:48
Üzenet elküldve: 2019-12-06 11:38:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//A folyónál//
*Mikor Fräd maga mellé utat, miszerint Aleimord üljön le, az elf kissé megtorpan a gondolatban. Még mindig dolgozik benne a nemesi neveltetés: ő, üljön a földre? Azonban tudja, ezek a gondolatok honnan erednek, így megpróbálja elzárni magától, és többé-kevésbé kényeskedés mentesen véghezvinni a leülést.
Figyelmesen hallgatja Fräd szavait, a végén pedig felhorkan.*
- Vajon ezért utál YIl? Szerintem nem tettem semmit, amiért utálnia kellene *ráncolja a szemöldökét. Nem tudja nem meghallani, hogy Fräd azt hiszi, Lauren a párja... Bárcsak így lenne!* Nemeself ficsúr... Régen rám mondták ezt. *Ezen gondolatra halkan fel is nevet.* De azóta más idők járnak.
*Úgy tűnik Fräd nem akar sokat mesélni erről, Aleimord pedig gy bólintással fogadja, nem akarja kikényszeríteni. Azonban mikor azt kérdezik, vele mi a helyzet.*
- Nos... Ez egy hosszú történet. Ha... Ha elf ficsúr vagy számíthatsz arra, hogy egyedül maradsz a pénzeddel, ami hidd el, nem boldogít. Olyan dolgok történtek velem, ami senkivel sem szabadnak megtörténni. A húgomat elraboltatta az akkori jegyesem, mikor megpróbáltam utána menni, megkínozták és elküldték a testrészeit egy dobozban... Kénytelen voltam elvenni egy szegény nőt, hogy kiengedték. A jegyesem persze eltűnt, azúta pedig én vagyok a mocskos, aki hogy összetörte a szívét. Bármerre megyek, látom, hogyan néznek rám... És tudd, mi a legszomorúbb az egészben? A húgom vérfertőzést kapott. Intath levágta a karját, a húgom pedig meggyűlölt. Elfutott a szegénynegyedbe. Képzeld csak el... Egy félkarú nemes lány, a lázadó városban egyedül... Biztos, hogy nem élte túl. Akkoriban Lauren volt a házvezetőnőm, ős segített kijutni a többieknek. Előtte is történt pár kemény dolog, de ez volt a hab a történ, úgyhogy mondtam Laurennek, hogy nekem ez elég volt. Kezdjen a városi házzal és a vagyonnal azt, amit akar, én pedig elmentem a szüleim egyik külső birtokára. Csak hogy ők... halottak voltak.
*Azt inkább nem meséli el, hogy dühében ő maga ölte meg őket.*
- Persze az még kiderült, hogy mikor kitagadott... A jegyesem miatt. Olyan nőt választottam, akit nem kellett volna, és előtte is volt számára pár húzásom, így kitagadott... Állítólag. Szóval kiderült, hogy sosem tette hivatalossá, és azt hitte, ez megfelelő lecke lesz a számomra. Hát, az lett. A történtek után teljesen maga estem. Nem tudtam tovább a birtokon maradni, így a félig kész saját, külső házamba költöztem. Egyedül voltam, hónapokig, és... Beleőrültem. Hallucináltam, halálra éheztettem magamat... Csak napjaim voltak hátra, mikor YIl rám talált a porban. Gondolom ezért utál... Bevitt egy szobába és étellel kínált, és pedig nem akartam sem szobát, sem ételt, sem házat. Meg akarta szökni, mire ő megvert - persze csak azután, miután kiderült, én vagyok az, akit Lauren annyira keresett. Ha nem lett volna ott Lauren... Ha nincs mellettem, és nem tartja bennem az erőt, nem vesz rá, hogy egyek, akkor már nem élnék. Az én életem az övé. Megkért, hogy legyek mellettük, szükségük van egy "erős" férfire. *Hallani a hangján, hogy az erőset még saját maga sem hiszi el.* Úgyhogy addig mellette vagyok, amíg szeretné. Bár a szívem egy része megszakadt, mikor nem kért a csókomból... Azt mondta, hogy nincs szüksége senkire, de... Én csak miatta élek. Ha majd ténylegesen elküld, vagy mást választ, befejezem, amit elkezdtem *vonja meg a vállát a végén, mintha az öngyilkosság mindennapi dolog lenne.*
- Gondolom a Szarvasliget is innen jött neki *mondja, egy kis gondolkodási idő után, majd lehúzza az ujjáról a pecsétgyűrűt, ami egy ágaskodó szarvast ábrázol, és átnyújtja Frädnek.*
//Kerti parti//
//A folyónál//
*Mikor Fräd maga mellé utat, miszerint Aleimord üljön le, az elf kissé megtorpan a gondolatban. Még mindig dolgozik benne a nemesi neveltetés: ő, üljön a földre? Azonban tudja, ezek a gondolatok honnan erednek, így megpróbálja elzárni magától, és többé-kevésbé kényeskedés mentesen véghezvinni a leülést.
Figyelmesen hallgatja Fräd szavait, a végén pedig felhorkan.*
- Vajon ezért utál YIl? Szerintem nem tettem semmit, amiért utálnia kellene *ráncolja a szemöldökét. Nem tudja nem meghallani, hogy Fräd azt hiszi, Lauren a párja... Bárcsak így lenne!* Nemeself ficsúr... Régen rám mondták ezt. *Ezen gondolatra halkan fel is nevet.* De azóta más idők járnak.
*Úgy tűnik Fräd nem akar sokat mesélni erről, Aleimord pedig gy bólintással fogadja, nem akarja kikényszeríteni. Azonban mikor azt kérdezik, vele mi a helyzet.*
- Nos... Ez egy hosszú történet. Ha... Ha elf ficsúr vagy számíthatsz arra, hogy egyedül maradsz a pénzeddel, ami hidd el, nem boldogít. Olyan dolgok történtek velem, ami senkivel sem szabadnak megtörténni. A húgomat elraboltatta az akkori jegyesem, mikor megpróbáltam utána menni, megkínozták és elküldték a testrészeit egy dobozban... Kénytelen voltam elvenni egy szegény nőt, hogy kiengedték. A jegyesem persze eltűnt, azúta pedig én vagyok a mocskos, aki hogy összetörte a szívét. Bármerre megyek, látom, hogyan néznek rám... És tudd, mi a legszomorúbb az egészben? A húgom vérfertőzést kapott. Intath levágta a karját, a húgom pedig meggyűlölt. Elfutott a szegénynegyedbe. Képzeld csak el... Egy félkarú nemes lány, a lázadó városban egyedül... Biztos, hogy nem élte túl. Akkoriban Lauren volt a házvezetőnőm, ős segített kijutni a többieknek. Előtte is történt pár kemény dolog, de ez volt a hab a történ, úgyhogy mondtam Laurennek, hogy nekem ez elég volt. Kezdjen a városi házzal és a vagyonnal azt, amit akar, én pedig elmentem a szüleim egyik külső birtokára. Csak hogy ők... halottak voltak.
*Azt inkább nem meséli el, hogy dühében ő maga ölte meg őket.*
- Persze az még kiderült, hogy mikor kitagadott... A jegyesem miatt. Olyan nőt választottam, akit nem kellett volna, és előtte is volt számára pár húzásom, így kitagadott... Állítólag. Szóval kiderült, hogy sosem tette hivatalossá, és azt hitte, ez megfelelő lecke lesz a számomra. Hát, az lett. A történtek után teljesen maga estem. Nem tudtam tovább a birtokon maradni, így a félig kész saját, külső házamba költöztem. Egyedül voltam, hónapokig, és... Beleőrültem. Hallucináltam, halálra éheztettem magamat... Csak napjaim voltak hátra, mikor YIl rám talált a porban. Gondolom ezért utál... Bevitt egy szobába és étellel kínált, és pedig nem akartam sem szobát, sem ételt, sem házat. Meg akarta szökni, mire ő megvert - persze csak azután, miután kiderült, én vagyok az, akit Lauren annyira keresett. Ha nem lett volna ott Lauren... Ha nincs mellettem, és nem tartja bennem az erőt, nem vesz rá, hogy egyek, akkor már nem élnék. Az én életem az övé. Megkért, hogy legyek mellettük, szükségük van egy "erős" férfire. *Hallani a hangján, hogy az erőset még saját maga sem hiszi el.* Úgyhogy addig mellette vagyok, amíg szeretné. Bár a szívem egy része megszakadt, mikor nem kért a csókomból... Azt mondta, hogy nincs szüksége senkire, de... Én csak miatta élek. Ha majd ténylegesen elküld, vagy mást választ, befejezem, amit elkezdtem *vonja meg a vállát a végén, mintha az öngyilkosság mindennapi dolog lenne.*
- Gondolom a Szarvasliget is innen jött neki *mondja, egy kis gondolkodási idő után, majd lehúzza az ujjáról a pecsétgyűrűt, ami egy ágaskodó szarvast ábrázol, és átnyújtja Frädnek.*
5339. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-06 11:11:30
Üzenet elküldve: 2019-12-06 11:11:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
//Nimeril, Araele//
// A tűznél //
*A veres lányka híres szeretne lenni, amivel nem is volna baja az öregnek csak a csőrét böki, hogy valaki miért akar kitűnni. Ez már nem az öreg dolga, a lányka kedves, jól elbeszélgetnek. Az élettel meg úgy vannak ahogy.*
- Na jó van jányom, azér megnyugtattad öregapádat. Talpraesett vagy te he!
*Van pénze, fog boldogulni. Eszes és takarékos.*
~Mondom én, hogy jól járna vele valami embernép vagy elfnép.~
*A tűzhöz húzódva már jól esik átmelegíteni amúgy is hideg csontozatát. Alapból a tündérek hamar melegszenek mert vékonyak és hamarabb átmelegednek emiatt. Arra papa valamivel nagyobb darab és pufókabb, pohos, no ezért a felmelegítése is több idő, mint pille társainak. Az öreg azon kapja magát, hogy a jó kis meleg kezd elszállni.*
- Na míg a vígin itt fagyunk meg.
*Feltápászkodik és kezébe veszi az irányítást, azaz a fatuskókat. Jól megpakolja a tüzet, tán tönkre is teszi vele a szalonnázást, mert ebből bizony nagy tábortűz lesz, de a lényeg, hogy meleg. Az öreg nem direkt csinálja de ha belemerül a tevékenységbe ugyebár nehéz leállnia. Na most fázik így a tűzrakót jól megpakolja. Lehet majd e mellett is szalonnát sütni, csak a lángnyelvek szélén és hosszú nyársra húzó kell hozzá.*
- A nemjóját gyermekeim! Mostan rossz fát tettem a tűzre he!
*Ekkor ocsúdik fel, hogy valaki szalonnázni szeretne, ő meg jól telestuffolta vaskos rönkökkel a tüzet. Kissé szégyellve tettét leül újfent a tűz köré. Szerencsére nem sértődős fajta így hamar megbocsát magának. A közjó érdekében meleget csinált ezáltal az esetleges fagyhaláltól menthetett meg egyeseket, bár lehet senkit.*
// Kerti parti //
//Nimeril, Araele//
// A tűznél //
*A veres lányka híres szeretne lenni, amivel nem is volna baja az öregnek csak a csőrét böki, hogy valaki miért akar kitűnni. Ez már nem az öreg dolga, a lányka kedves, jól elbeszélgetnek. Az élettel meg úgy vannak ahogy.*
- Na jó van jányom, azér megnyugtattad öregapádat. Talpraesett vagy te he!
*Van pénze, fog boldogulni. Eszes és takarékos.*
~Mondom én, hogy jól járna vele valami embernép vagy elfnép.~
*A tűzhöz húzódva már jól esik átmelegíteni amúgy is hideg csontozatát. Alapból a tündérek hamar melegszenek mert vékonyak és hamarabb átmelegednek emiatt. Arra papa valamivel nagyobb darab és pufókabb, pohos, no ezért a felmelegítése is több idő, mint pille társainak. Az öreg azon kapja magát, hogy a jó kis meleg kezd elszállni.*
- Na míg a vígin itt fagyunk meg.
*Feltápászkodik és kezébe veszi az irányítást, azaz a fatuskókat. Jól megpakolja a tüzet, tán tönkre is teszi vele a szalonnázást, mert ebből bizony nagy tábortűz lesz, de a lényeg, hogy meleg. Az öreg nem direkt csinálja de ha belemerül a tevékenységbe ugyebár nehéz leállnia. Na most fázik így a tűzrakót jól megpakolja. Lehet majd e mellett is szalonnát sütni, csak a lángnyelvek szélén és hosszú nyársra húzó kell hozzá.*
- A nemjóját gyermekeim! Mostan rossz fát tettem a tűzre he!
*Ekkor ocsúdik fel, hogy valaki szalonnázni szeretne, ő meg jól telestuffolta vaskos rönkökkel a tüzet. Kissé szégyellve tettét leül újfent a tűz köré. Szerencsére nem sértődős fajta így hamar megbocsát magának. A közjó érdekében meleget csinált ezáltal az esetleges fagyhaláltól menthetett meg egyeseket, bár lehet senkit.*
5338. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-05 19:36:28
Üzenet elküldve: 2019-12-05 19:36:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
* Lassan baktat az úton a botjára támaszkodva. Nem siet ő sehova. Bőven ráér sétálgatni. Nem sokan vannak, most az úton. Elvétve lát pár embert csak. Mondjuk pont szerencséje van, mert egy paraszt család halad el mellette szekérrel és bizony megkérdezik, hogy felülne-e. Ez jelen helyzetben egy szinte visszautasíthatatlan ajánlat. Cserébe meghallgatja a panaszaikat és ad nekik néhány hasznos tanácsot és receptet a gyógyulásra. Így hamar eltelik az idő és azt veszi észre, hogy máris a városban járnak.*
5337. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-05 19:23:37
Üzenet elküldve: 2019-12-05 19:23:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
*Szinte néhány ugrással már az útnál is terem, elhagyva a birtokot, talán pont annak örömére viszi gyorsabban a lába, hogy ismét sérülésmentes. De lehet, hogy az izgatottság is hajtja, hiszen Dren információt ígért neki a dinnyéért cserébe, amit ő hozott is. Az más kérdés, hogy milyen áron, meg hogy mekkorát, de a dinnye az dinnye. Mikor pedig legutoljára látta az elfet még úgy szorongatta, hogy azt rablópandúr legyen a talpán, aki el tudja venni tőle. Közben rója az utat, hogy minél hamarabb a városba érjen, talán ez a szántóföldeken tett látogatásának egyik maradványa, hogy egyre rosszabbul viseli maga körül a természetet, főleg ha egyedül van. ~Ki tudja, mikor akar rám ugrani az egyik bokorból egy másik dög. ~ Néha maga mögé néz, néha pedig megáll az út mentén, hogy nem követi-e valaki. Aztán mikor ezt magán is észleli, megállapítja, hogy egy barom és inkább szedi gyorsabban a csizmáit. Megkönnyebbüléssel veszi, mikor feltűnnek a város épületeinek foghíjas háztetői, amelyek jelzik, hogy nemsokára az útja a végéhez ér. Ekkor már nagyobb a nyüzsgés zaja is, már el- elmegy mellette néhány lovas és egy, talán kettő szekér is lassan.*
5336. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-04 05:58:18
Üzenet elküldve: 2019-12-04 05:58:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//A folyónál//
*A dallam szokványos, monoton, wegtoreni nóta. Fräd egészen élvezettel játszik a furulyán, mikor meghall egy hangot maga mögött. A muzsika abbamarad, magában pedig szinte már gondolkozni is kezd, hogy "vajon melyik faj közlekedhet ilyen hangtalanul", mikor az ismerős, már hallott csengés megüti a fülét, gazdájával pedig a legkevésbé sincsen semmi baja. ~ Ez Aleimord lesz. ~ Halovány mosolyt erőltet magára, majd borostával keretezett ajkai szóra nyílnak.*
-A legkevésbé sem. Ülj csak le! *Mutat barátian maga mellé. Az elkövetkezők azonban annál inkább zavarják. Valóban nem volt alkalmuk még sokat beszélgetni, bár taláj az is lehet, hogy ez jó hatással volt a kapcsolatukra. Fräd elméjében még tisztán él a kép, ahogyan a lángoló ököl felgyulladt érkezése pillanatában. Ha nem is unszimpatikus számára a hosszúéletű, egy minimális tartózkodás azért megmutatkozik bensőjében. Persze a témaválasztás borzalmas, hiszen Frädricusnak valahogyan kötéltáncot kell lejtenie az őszinteség és a kedvesség között. Egy elfnek kell pont megmagyaráznia, hogy mi a baja a fajával. Megpróbál belevágni.*
-Nos... kérlek, ne érts félre, de tapasztalataim szerint nem minden hosszúéletű van olyan kedves, mint te, vagy akár Laurentitia. Ti együtt sokkal inkább nyújtjátok számomra egy harmonikusabb emberpár benyomását, mint két elf élettársat. *Fräd még mindig abban a tudatban él, hogy Lau és Ale egy pár, neki semmi nem lett elmagyarázva. Ez a legfontosabb oka, hogy nem akar foglalkozni a barna hajú szépséggel: nem akar semmi jónak, szépnek és beváltnak elrontója lenni.*
-Ennek ellenére, akár a milochassiaknál, vagy annak idején Wegtorenben láttam, a legtöbb nagyfülű borzalmasan lenéző az emberekkel szemben. Egy nemeself ficsúr nem egyszer megalázott a Tűz Városában, itt belém kötöttek... bár igaz, nem kellett volna annyira szókimondónak lenni. *Sejteti, hogy múltbeli események állnak a háttérben, de nem boncolgatja a témát, inkább terel egy mosollyal kísért kérdéssel.*
-Rólad sem hallani azért nagyon sokat sajnálatomra. Mesélj, mi a helyzet veled? Merre voltál mostanság?
//Kerti parti//
//A folyónál//
*A dallam szokványos, monoton, wegtoreni nóta. Fräd egészen élvezettel játszik a furulyán, mikor meghall egy hangot maga mögött. A muzsika abbamarad, magában pedig szinte már gondolkozni is kezd, hogy "vajon melyik faj közlekedhet ilyen hangtalanul", mikor az ismerős, már hallott csengés megüti a fülét, gazdájával pedig a legkevésbé sincsen semmi baja. ~ Ez Aleimord lesz. ~ Halovány mosolyt erőltet magára, majd borostával keretezett ajkai szóra nyílnak.*
-A legkevésbé sem. Ülj csak le! *Mutat barátian maga mellé. Az elkövetkezők azonban annál inkább zavarják. Valóban nem volt alkalmuk még sokat beszélgetni, bár taláj az is lehet, hogy ez jó hatással volt a kapcsolatukra. Fräd elméjében még tisztán él a kép, ahogyan a lángoló ököl felgyulladt érkezése pillanatában. Ha nem is unszimpatikus számára a hosszúéletű, egy minimális tartózkodás azért megmutatkozik bensőjében. Persze a témaválasztás borzalmas, hiszen Frädricusnak valahogyan kötéltáncot kell lejtenie az őszinteség és a kedvesség között. Egy elfnek kell pont megmagyaráznia, hogy mi a baja a fajával. Megpróbál belevágni.*
-Nos... kérlek, ne érts félre, de tapasztalataim szerint nem minden hosszúéletű van olyan kedves, mint te, vagy akár Laurentitia. Ti együtt sokkal inkább nyújtjátok számomra egy harmonikusabb emberpár benyomását, mint két elf élettársat. *Fräd még mindig abban a tudatban él, hogy Lau és Ale egy pár, neki semmi nem lett elmagyarázva. Ez a legfontosabb oka, hogy nem akar foglalkozni a barna hajú szépséggel: nem akar semmi jónak, szépnek és beváltnak elrontója lenni.*
-Ennek ellenére, akár a milochassiaknál, vagy annak idején Wegtorenben láttam, a legtöbb nagyfülű borzalmasan lenéző az emberekkel szemben. Egy nemeself ficsúr nem egyszer megalázott a Tűz Városában, itt belém kötöttek... bár igaz, nem kellett volna annyira szókimondónak lenni. *Sejteti, hogy múltbeli események állnak a háttérben, de nem boncolgatja a témát, inkább terel egy mosollyal kísért kérdéssel.*
-Rólad sem hallani azért nagyon sokat sajnálatomra. Mesélj, mi a helyzet veled? Merre voltál mostanság?
5335. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-03 20:22:00
Üzenet elküldve: 2019-12-03 20:22:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az erdei remete//
*A mustráló tekintetet érti, és megalázónak is találja, a szája hullámokba görbül a felismeréstől, hogy még arra sem tartja a férfi alkalmasnak, hogy a vállára támaszkodjon. Na, szép, hasztalan. Akkor csak megy tovább a másik mellett a tempót tartva, hátha mégis meggondolja magát út közben.*
-Értem. Te tudod. *Nem erősködik, bár a hangján érződik az „elmehetsz a pokolba” érzés, kár lenne palástolni, a szemével is villámokat tudna szórni ilyenkor. Aztán a nagy csend közepette és a meglévő, meg persze teljesen érhető fagyos hangulat ellenére a másik megszólal. A hangja egészen más, mint az imént, amit a mondandója tartalma is alátámaszt, teljesen eloszlatva benne, az eddig rosszindulatúan benne bolyongó bosszankodás szikrázó ködét.*
-De hiszen alig tettem valamit, magad másztál fel. *Cáfol mindjárt rá az első okra, ami miatt talán ez a kellemesebb rezgés árad a sors által jelen pillanatban mellé szánt utazótársa hangjából.*
-Én… én is szeretném, megköszönni, hogy visszajöttél értem. *Csuklik el a hangja, már régen nem csinált ilyet, hogy megköszönt volna bármit is. Majd megtorpannak.*
-Ez eléggé kitaposott útnak tűnik, úgy látom szekerek is gyakran vonulnak át rajta. Mindenképpen követnünk kéne. *Hajol le, hogy közelebbről is szemügyre vegye az utat, amihez érkeztek. Ekkor kerül kicsit közelebb a férfi lábához, amin meg is akad a tekintete. A kötés elnagyolt, minél hamarabb találniuk kell egy helyet, ahol megpihenhetnek és átkötözhetik. ~Nem lenne jó, ha elfertőződne vagy ilyesmi. ~ Nyel egy nagyot, majd mutatja is a kezével az irányt, amit a helyesnek vél. Arra gondol, hogy egy ilyen út mindkét végén városnak kell lennie, hogy pontosan melyik végén melyiknek, csak abban nem bizonyos.*
-Már biztos nincs messze. Hogy bírja a lábad? *Áll fel, érződik a hangjában az aggodalom, bár, hogy ennek mi lehet az oka, az nem egyértelmű.*
*A mustráló tekintetet érti, és megalázónak is találja, a szája hullámokba görbül a felismeréstől, hogy még arra sem tartja a férfi alkalmasnak, hogy a vállára támaszkodjon. Na, szép, hasztalan. Akkor csak megy tovább a másik mellett a tempót tartva, hátha mégis meggondolja magát út közben.*
-Értem. Te tudod. *Nem erősködik, bár a hangján érződik az „elmehetsz a pokolba” érzés, kár lenne palástolni, a szemével is villámokat tudna szórni ilyenkor. Aztán a nagy csend közepette és a meglévő, meg persze teljesen érhető fagyos hangulat ellenére a másik megszólal. A hangja egészen más, mint az imént, amit a mondandója tartalma is alátámaszt, teljesen eloszlatva benne, az eddig rosszindulatúan benne bolyongó bosszankodás szikrázó ködét.*
-De hiszen alig tettem valamit, magad másztál fel. *Cáfol mindjárt rá az első okra, ami miatt talán ez a kellemesebb rezgés árad a sors által jelen pillanatban mellé szánt utazótársa hangjából.*
-Én… én is szeretném, megköszönni, hogy visszajöttél értem. *Csuklik el a hangja, már régen nem csinált ilyet, hogy megköszönt volna bármit is. Majd megtorpannak.*
-Ez eléggé kitaposott útnak tűnik, úgy látom szekerek is gyakran vonulnak át rajta. Mindenképpen követnünk kéne. *Hajol le, hogy közelebbről is szemügyre vegye az utat, amihez érkeztek. Ekkor kerül kicsit közelebb a férfi lábához, amin meg is akad a tekintete. A kötés elnagyolt, minél hamarabb találniuk kell egy helyet, ahol megpihenhetnek és átkötözhetik. ~Nem lenne jó, ha elfertőződne vagy ilyesmi. ~ Nyel egy nagyot, majd mutatja is a kezével az irányt, amit a helyesnek vél. Arra gondol, hogy egy ilyen út mindkét végén városnak kell lennie, hogy pontosan melyik végén melyiknek, csak abban nem bizonyos.*
-Már biztos nincs messze. Hogy bírja a lábad? *Áll fel, érződik a hangjában az aggodalom, bár, hogy ennek mi lehet az oka, az nem egyértelmű.*
5334. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-03 19:12:33
Üzenet elküldve: 2019-12-03 19:12:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
// A tűznél //
*Ahogy osztogatja a nyársakat a nemes ficsúr is odaszól neki, először felmegy benne a pumpa, hiszen simán odasétálhatna a lerakott nyársakhoz, de nem, ő szeretné, ha a saját kezébe nyomnák. Majd miután szívott egyet a friss levegőből már egészen másképp látja a dolgot. Hiszen, ha azt akarja, hogy nyugta legyen a tüzes markú varázslótól, talán taktikát kéne váltania és drágámnak, meg kedvesemnek szólítani, azt agyon csókolgatni. Biztos utána kerülné egy ideig, amit nem is bánna. Közben az öreg tündér inkább visszautasítja az ajánlatot, ő meg már sokat megélt, csak tudja mi is a jó neki. ~Lehet, nekem is inkább süteménnyel kéne jóllakni. ~ De valahogy nem tudja elengedni a szalonna csábító illatát a gondolataiból. Régen volt már ilyesfajta dologhoz szerencséje, régebben szinte soha. Azért meglátszik rajta, hogy majdnem utcagyerek, olyan éhenkórász, meg kicsit mohó, ha ételről van szó. Már menne is a megmaradt nyársával a szőke ficsúr felé, de az inkább meggondolja magát és a kertész után sétál, aki úgy fest, az iménti összetűzés miatt talán, inkább kerüli a társaságot.
Odasétál az asztalhoz és, ha már nem, ő a maga nyársát bizony feltűzi, de rendesen, hagyma, szalonna, hagyma, szalonna és még egy szalonna. Vesz egy karéj kenyeret is, ahogyan azt szokás és telepszik le a tűz közvetlen közelébe. Ekkor látja, hogy a szőrös, butykos kísérő távozóra fogja, talán más dolga akadt, valami sürgős. ~Talán épp a miatt a fogadó miatt, amiről beszéltek. ~ Ő aztán semmi pénzért itt nem hagyná ezt a jó vacsorát, aztán mikor először a gyengéden táncoló lángok fölé helyezi a nyársat fut át az agyán, lehet túl kevés idekint a pia, azért ment el a kedve az egésztől. ~Most már késő bánat. ~ Ereszti lassan a tűz fölé, majd töröli bele a csepegő zsírt a kenyérbe, közben pedig valamit dúdol magában, úgy fest, bár egyedül sütöget mégis egészen elégedett a helyzetével.*
// Kerti parti //
// A tűznél //
*Ahogy osztogatja a nyársakat a nemes ficsúr is odaszól neki, először felmegy benne a pumpa, hiszen simán odasétálhatna a lerakott nyársakhoz, de nem, ő szeretné, ha a saját kezébe nyomnák. Majd miután szívott egyet a friss levegőből már egészen másképp látja a dolgot. Hiszen, ha azt akarja, hogy nyugta legyen a tüzes markú varázslótól, talán taktikát kéne váltania és drágámnak, meg kedvesemnek szólítani, azt agyon csókolgatni. Biztos utána kerülné egy ideig, amit nem is bánna. Közben az öreg tündér inkább visszautasítja az ajánlatot, ő meg már sokat megélt, csak tudja mi is a jó neki. ~Lehet, nekem is inkább süteménnyel kéne jóllakni. ~ De valahogy nem tudja elengedni a szalonna csábító illatát a gondolataiból. Régen volt már ilyesfajta dologhoz szerencséje, régebben szinte soha. Azért meglátszik rajta, hogy majdnem utcagyerek, olyan éhenkórász, meg kicsit mohó, ha ételről van szó. Már menne is a megmaradt nyársával a szőke ficsúr felé, de az inkább meggondolja magát és a kertész után sétál, aki úgy fest, az iménti összetűzés miatt talán, inkább kerüli a társaságot.
Odasétál az asztalhoz és, ha már nem, ő a maga nyársát bizony feltűzi, de rendesen, hagyma, szalonna, hagyma, szalonna és még egy szalonna. Vesz egy karéj kenyeret is, ahogyan azt szokás és telepszik le a tűz közvetlen közelébe. Ekkor látja, hogy a szőrös, butykos kísérő távozóra fogja, talán más dolga akadt, valami sürgős. ~Talán épp a miatt a fogadó miatt, amiről beszéltek. ~ Ő aztán semmi pénzért itt nem hagyná ezt a jó vacsorát, aztán mikor először a gyengéden táncoló lángok fölé helyezi a nyársat fut át az agyán, lehet túl kevés idekint a pia, azért ment el a kedve az egésztől. ~Most már késő bánat. ~ Ereszti lassan a tűz fölé, majd töröli bele a csepegő zsírt a kenyérbe, közben pedig valamit dúdol magában, úgy fest, bár egyedül sütöget mégis egészen elégedett a helyzetével.*
5333. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-03 18:39:29
Üzenet elküldve: 2019-12-03 18:39:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
//Nimeril, Araele//
// A tűznél //
* Jól esik a dicséret neki.*
– Köszönöm! Arra törekszem, hogy híres legyek.* Az öreg ért valamit a vigasztaláshoz, mert a dokis ügyben is biztatja.*
– Én is remélem, hogy lesz még jobb is.* Az ötletet, hogy költözzenek a közelebb a tűzhöz támogatja Arra papa. Felkap hát Nimeril egy kancsó sört és az öreget bevárva a tűzhöz sétál. Ott leül és ha kér valaki, akkor tölt az italból is.*
– Akad a városban más orvos is szerintem. Pénzem is van még valamennyi. Elboldogulok valahogy talán.* Válaszol a kérdésre. A tűz már kezd leégni, de a meleget még ontja magából. Egy pillanatra a lány belemerül az aprócska lángok nézésébe.*
// Kerti parti //
//Nimeril, Araele//
// A tűznél //
* Jól esik a dicséret neki.*
– Köszönöm! Arra törekszem, hogy híres legyek.* Az öreg ért valamit a vigasztaláshoz, mert a dokis ügyben is biztatja.*
– Én is remélem, hogy lesz még jobb is.* Az ötletet, hogy költözzenek a közelebb a tűzhöz támogatja Arra papa. Felkap hát Nimeril egy kancsó sört és az öreget bevárva a tűzhöz sétál. Ott leül és ha kér valaki, akkor tölt az italból is.*
– Akad a városban más orvos is szerintem. Pénzem is van még valamennyi. Elboldogulok valahogy talán.* Válaszol a kérdésre. A tűz már kezd leégni, de a meleget még ontja magából. Egy pillanatra a lány belemerül az aprócska lángok nézésébe.*
5332. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-03 18:05:25
Üzenet elküldve: 2019-12-03 18:05:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//A folyónál//
- Á, hagyd! *legyint YIlnek.* Úgy látom, aki éhes, megoldja magának, én pedig nem vagyok.
*Azzal inkább tovább is áll, jobb így, mintha YIl teletűzné a nyársát hagymával.
Körbenéz, a tekintete megállapodik Laurenen, ám őt még mindig nem akarja zavarni. Észreveszi Frädet egy kicsivel odébb magába roskadni, és gyorsan úgy dönt hogy megkörnyékezi. Csendesen, de nem feltűnésmentesen közelíti meg a férfit, ne akar ráijeszteni.*
- Nem zavarok? *kérdezi, és csak akkor folytatja, ha nemleges választ kap.* Még nem volt alkalmunk jobba beszélgetni. Minden rendben?
*Persze, látszódik Fräden, hogy nem, de illetlenség csak úgy belekérdezni.*
//Kerti parti//
//A folyónál//
- Á, hagyd! *legyint YIlnek.* Úgy látom, aki éhes, megoldja magának, én pedig nem vagyok.
*Azzal inkább tovább is áll, jobb így, mintha YIl teletűzné a nyársát hagymával.
Körbenéz, a tekintete megállapodik Laurenen, ám őt még mindig nem akarja zavarni. Észreveszi Frädet egy kicsivel odébb magába roskadni, és gyorsan úgy dönt hogy megkörnyékezi. Csendesen, de nem feltűnésmentesen közelíti meg a férfit, ne akar ráijeszteni.*
- Nem zavarok? *kérdezi, és csak akkor folytatja, ha nemleges választ kap.* Még nem volt alkalmunk jobba beszélgetni. Minden rendben?
*Persze, látszódik Fräden, hogy nem, de illetlenség csak úgy belekérdezni.*
5331. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-03 14:38:10
Üzenet elküldve: 2019-12-03 14:38:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
//Nimeril, Araele//
*Legenda vagy nem legenda az öreg tart az ilyenektől.*
- Bátor vagy jányom, egyszer míg híres leszel!
*Az öreg csak csodálkozik, hogy milyen vehemens a lányka. Olyan eltökéltnek néz ki mint aki a gyík szájába is betenné a kezét. A doktoros békülés úgy tűnik, hogy nem lesz belőle semmi. Az öreg vonja a vállát rá. Erre nem nagyon tud mit mondogatni.*
- Sajnálom, hogy így alakút jányom. Maj lesz az jobb még.
*Nem árt biztatni a vöröskét mert elszontyolodik a végén. A tűzhöz ülésre bólogat a sörre meg pláne.*
- Ne tétovázzunk jányom! Hozzad kírlek a sert oszt telepedjünk a tűzhe mer kezdünk kihűlni itten a tíl közeledtível.
*Még a végén meghűlnek ami nagy baklövés volna az öreg részéről. Szívós mint a bivaly, nehéz megfázasztani.*
- Oszt, akkor ha víge az estnek, akkor hova tovább gyermekem?
*Már csak megkérdezi mert érdekelté vált a lányka sorsában valamelyest.*
// Kerti parti //
//Nimeril, Araele//
*Legenda vagy nem legenda az öreg tart az ilyenektől.*
- Bátor vagy jányom, egyszer míg híres leszel!
*Az öreg csak csodálkozik, hogy milyen vehemens a lányka. Olyan eltökéltnek néz ki mint aki a gyík szájába is betenné a kezét. A doktoros békülés úgy tűnik, hogy nem lesz belőle semmi. Az öreg vonja a vállát rá. Erre nem nagyon tud mit mondogatni.*
- Sajnálom, hogy így alakút jányom. Maj lesz az jobb még.
*Nem árt biztatni a vöröskét mert elszontyolodik a végén. A tűzhöz ülésre bólogat a sörre meg pláne.*
- Ne tétovázzunk jányom! Hozzad kírlek a sert oszt telepedjünk a tűzhe mer kezdünk kihűlni itten a tíl közeledtível.
*Még a végén meghűlnek ami nagy baklövés volna az öreg részéről. Szívós mint a bivaly, nehéz megfázasztani.*
- Oszt, akkor ha víge az estnek, akkor hova tovább gyermekem?
*Már csak megkérdezi mert érdekelté vált a lányka sorsában valamelyest.*
5330. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-02 15:31:29
Üzenet elküldve: 2019-12-02 15:31:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
*Elindul a városba, hogy a megszokott útvonalon mehessen el a Kikötőbe. Emlékszik még az állomásokra: a főtéren át majd a piachoz kellene mennie, onnan pedig a piacon át az erdőszéli tisztásra. Frädricusnak jó az emlékezete, pontosabban ő ezt hiszi magáról, egészen addig, míg rá nem jön egy hiányosságára. Homlokához kap, miközben hangosan ráébred valamire.*
-Ó ne! Az irataim! *Bizony ám, emberünk minden eddigi kutatását Nimerilnél hagyta. Jelenleg azonban nincs mit tennie: majd máskor lejegyzi emlékezete alapján a dolgokat. Már a városnál van.*
-Ó ne! Az irataim! *Bizony ám, emberünk minden eddigi kutatását Nimerilnél hagyta. Jelenleg azonban nincs mit tennie: majd máskor lejegyzi emlékezete alapján a dolgokat. Már a városnál van.*
5329. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-01 14:38:24
Üzenet elküldve: 2019-12-01 14:38:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* Biztos talaj és tiszta levegő és remek kilátás.*
- Végre vége van. Már nincs messze a város. Itt egy kis szerencsével találhatunk gyümölcsöket is. Induljunk rögtön tovább! Mondtam én, hogy azt az utat kell követni.
~ Jól van na! Ne locsogj annyit, inkább haladjunk akkor!~ Morgolódik, de magában örül, hogy olyan terepen van, ahol nagyobb biztonságban van az új teste. Menet közben egy erdősebb részhez érnek.
- Szedjünk makkot!
~ Minek?~
- Miért ne? Úgy hallottam egyszer, hogy nagy varázslók képesek belőle fát növeszteni. Mi is megpróbálhatnánk majd.
~ Hmm. Miért nem ezzel kezdted? Micsoda hatalom lehet. Kell nekem! Na gyerünk szedjünk akkor azokból a makkokból egy adagot!~* Lemennek hát az útról és a fák körül kezdenek el kutakodni. Ha találnak párat, akkor azt bele teszik a tarisznyájukba.*
- Végre vége van. Már nincs messze a város. Itt egy kis szerencsével találhatunk gyümölcsöket is. Induljunk rögtön tovább! Mondtam én, hogy azt az utat kell követni.
~ Jól van na! Ne locsogj annyit, inkább haladjunk akkor!~ Morgolódik, de magában örül, hogy olyan terepen van, ahol nagyobb biztonságban van az új teste. Menet közben egy erdősebb részhez érnek.
- Szedjünk makkot!
~ Minek?~
- Miért ne? Úgy hallottam egyszer, hogy nagy varázslók képesek belőle fát növeszteni. Mi is megpróbálhatnánk majd.
~ Hmm. Miért nem ezzel kezdted? Micsoda hatalom lehet. Kell nekem! Na gyerünk szedjünk akkor azokból a makkokból egy adagot!~* Lemennek hát az útról és a fák körül kezdenek el kutakodni. Ha találnak párat, akkor azt bele teszik a tarisznyájukba.*
5328. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-30 08:51:58
Üzenet elküldve: 2019-11-30 08:51:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Lau, Pycta//
//Zárás//
*Hosszasan veszi a levegőt, s a megakasztott mondatot nem fejezi be, csupán lassan, kifejezéstelenül elmosolyodik. Tartva tekintetét Lyzen maga is elmosolyodik aztán pillanatnyi szomorúság lesz rajta úrrá. ~ Ez sem lesz az alkalmas pillanat. ~ Valahogy mindig úgy alakul, hogy elkerülik egymást, valahogy mindig elmarad a beszélgetés, ami akárha szóljon is a semmiről, mindig jól esik számára. De ez most sem fog megtörténni. Lassan feláll, megvárva míg Laurentitia válaszol, majd Pycta is ismét felé figyel. Megrázza a fejét.*
- Nem... mégsem alkalmas a pillanat. Ha lesz egy kis időd, kérlek keress fel a fogadónál, beszélnem kell veled... fontos. *Emeli meg kezét, s ha teheti mosolyogva szorítja meg barátja vállát.*
- Most mennem kell... a cefre nem vár tovább. *Füllenti, majd meghajolva Lyz felé is, egy pillanatra tovább tartva rajta tekintetét, Laurentitia felé fordul, s egy alkalmas pillanatban kissé félrevonja.*
- Nagyon köszönöm a meghívást és a vendéglátást, igazán jól éreztem magam. *Őszintén mondhatja.* Kitettetek magatokért... ez... *Vezeti körbe tenyerét a környező épületeken az udvaron.* Csodálatos, büszkék lehettek magatokra. Bármily fájó, nekem most mennem kell, ezt visszaadom, ha rám hallgatsz Nieveshának adod. *Kacsint a lányra halvány mozdulattal szélesített mosollyal, s ha átveszi, a tombolát puha kezébe adja.*
- A viszontlátásra. *Hajol meg, s anélkül, hogy további magyarázatot fűzne hozzá, melyet egyébként sem szokott, lassan távozik gondolataiba merülve.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.30 08:52:33
//Kerti parti//
//Lau, Pycta//
//Zárás//
*Hosszasan veszi a levegőt, s a megakasztott mondatot nem fejezi be, csupán lassan, kifejezéstelenül elmosolyodik. Tartva tekintetét Lyzen maga is elmosolyodik aztán pillanatnyi szomorúság lesz rajta úrrá. ~ Ez sem lesz az alkalmas pillanat. ~ Valahogy mindig úgy alakul, hogy elkerülik egymást, valahogy mindig elmarad a beszélgetés, ami akárha szóljon is a semmiről, mindig jól esik számára. De ez most sem fog megtörténni. Lassan feláll, megvárva míg Laurentitia válaszol, majd Pycta is ismét felé figyel. Megrázza a fejét.*
- Nem... mégsem alkalmas a pillanat. Ha lesz egy kis időd, kérlek keress fel a fogadónál, beszélnem kell veled... fontos. *Emeli meg kezét, s ha teheti mosolyogva szorítja meg barátja vállát.*
- Most mennem kell... a cefre nem vár tovább. *Füllenti, majd meghajolva Lyz felé is, egy pillanatra tovább tartva rajta tekintetét, Laurentitia felé fordul, s egy alkalmas pillanatban kissé félrevonja.*
- Nagyon köszönöm a meghívást és a vendéglátást, igazán jól éreztem magam. *Őszintén mondhatja.* Kitettetek magatokért... ez... *Vezeti körbe tenyerét a környező épületeken az udvaron.* Csodálatos, büszkék lehettek magatokra. Bármily fájó, nekem most mennem kell, ezt visszaadom, ha rám hallgatsz Nieveshának adod. *Kacsint a lányra halvány mozdulattal szélesített mosollyal, s ha átveszi, a tombolát puha kezébe adja.*
- A viszontlátásra. *Hajol meg, s anélkül, hogy további magyarázatot fűzne hozzá, melyet egyébként sem szokott, lassan távozik gondolataiba merülve.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.30 08:52:33
5327. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-29 20:14:45
Üzenet elküldve: 2019-11-29 20:14:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
//Nimeril, Araele//
* Egy ideig még ott cseng a fülében, amit az öreg mondott a szerelemről, de aztán elengedi a dolgot. A gyógyítókra való dologra bólint. Tény ami tény, hogy hiány szakma ilyen vészterhes időkben. A kígyós dologra elmosolyodik.*
– Ugyan szerintem nincs mitől tartania. Csak legenda, de én biza lemennék megnézni, hogy mennyi igazság van a dolog mögött. Még ha ott tekergőzik is valahol.* Hangja eltökélt, mert már rég elhatározta, hogy majd végére jár a dolognak.*
– Hát sűrű hatom volt, mikor ideérkeztem az biztos. Viszont a doktorral nem hiszem, hogy ki tudnék békülni. Talán később egyszer. Ki tudja ez?* Közben feltűnik YIla is, aki nyárast osztogat. Arra papának nem kell és Nim se akar most sütögetni. Így ha kínálják is neki nem fogadja el. Ha elment, akkor a tündérhez fordul.*
– Talán nem ártana, ha a tűzhöz ülnénk. Átjön a tűzhöz? Vihetünk magunkkal sört is.* Kérdezi meg a másikat a dologról*
// Kerti parti //
//Nimeril, Araele//
* Egy ideig még ott cseng a fülében, amit az öreg mondott a szerelemről, de aztán elengedi a dolgot. A gyógyítókra való dologra bólint. Tény ami tény, hogy hiány szakma ilyen vészterhes időkben. A kígyós dologra elmosolyodik.*
– Ugyan szerintem nincs mitől tartania. Csak legenda, de én biza lemennék megnézni, hogy mennyi igazság van a dolog mögött. Még ha ott tekergőzik is valahol.* Hangja eltökélt, mert már rég elhatározta, hogy majd végére jár a dolognak.*
– Hát sűrű hatom volt, mikor ideérkeztem az biztos. Viszont a doktorral nem hiszem, hogy ki tudnék békülni. Talán később egyszer. Ki tudja ez?* Közben feltűnik YIla is, aki nyárast osztogat. Arra papának nem kell és Nim se akar most sütögetni. Így ha kínálják is neki nem fogadja el. Ha elment, akkor a tündérhez fordul.*
– Talán nem ártana, ha a tűzhöz ülnénk. Átjön a tűzhöz? Vihetünk magunkkal sört is.* Kérdezi meg a másikat a dologról*
5326. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-29 18:30:50
Üzenet elküldve: 2019-11-29 18:30:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kerti parti//
//Thim//
*Úgy tűnik, hogy szerencséjük van, ezúttal tényleg. Fräd visszakozik, és senki sem szándékozik megsértődni, még Pycta, Lau, és Thim sem. Kár is lenne egy ilyen szépnek induló napért. Egy ekkora házban és birtokon mindig akad valami munka, és ritkák az olyan időszakok, amikor csak a szórakozásnak és az örömöknek szentelhetik magukat. Persze minden nap nem ünnepelhetnek, mégis neki szent meggyőződése, hogy több hasonló napot kellene szervezni, mint ez a mostani, akkor is, ha anyagilag kissé talán megterhelő lenne. Ugyanakkor az élet nem állhat csupán munkából, feladatokból és kötelességekből, még akkor sem, ha ők már egy közösség, akik felelősséget vállalnak egymásért. El is határozza, hogy amint alkalma lesz, majd beszél erről Lauval, egyelőre azonban ezt az elhatározását megint felülírja a jelen, egészen pontosan Thim szavai, amelyek arra késztetik, hogy saját gondolatai helyett másra is figyeljen.*
- Anya rejtély, vagy rejtélyes? *döbben meg egy pillanatra, még majdnem meg is torpan a kérdése után, ahogyan nagy megdöbbenések alkalmával néha szokott.*
- Érdekes, hogy ezt mondod. De semmi rejtélyes nincsen benne szerintem. *gondolkodik el nagyon-nagyon távolba révedő tekintettel, ami csak akkor jellemző rá, amikor olyanokon gondolkodik, amiket magában is, és szavakban is kissé nehéz megfogalmaznia.*
- Persze lehet csak azért mondom, mert jól ismerem, és megszoktam. De azt hiszem, hogy ő egyszerűen csak egyszerre mélységesen konzervatív, aki tiszteli népének a hagyományait, meg a vallás előírásait, mégis legalább ennyire tiszteli az életet, így a legtöbb hagyományon túl tud lépni, ha úgy hozza a sors. Másnál ez talán ellentmondás, vagy következetlenség lenne, de nála valahogy kerek egésszé áll össze az egész szerintem. Én legalábbis mindig így fogtam fel. Meg aztán, mivel a szülőfalumban viszonylag kevesen élnek, nem engedheti meg magának, hogy minden istenségnek külön papja, vagy papnője legyen. De hát ő elsődlegesen mégis a szerelemnek a papnője. Az ő istennőjének pedig a fő parancsolata, ha egyáltalán lehet parancsolatnak nevezni, a szeretet. Ez minden mást felülír, és jelentéktelenné tesz. Ezért volt elég bátor szeretni apámat és engem is. *mondja el saját véleményét, ameddig meg nem érkeznek a virágkoszorúkhoz.*
- Ó, nagyon tetszik, az egyik kedvencem. *válaszolja mosolyogva, és természetesen hagyja, hogy Thim megkoronázza vele. Talán ruhájához és haja színéhez is egyaránt illik, de ezen megint nincs túl sok ideje gondolkodni. Éppen csak választ, egy-egy előre és direkt nekik előkészített virágkoszorút játéknyulainak, amikor megint valami olyasmi történik, amire nem számított eddig, bár talán Thim korábbi szavai alapján annyira még sem illene meglepődnie rajta.
Amikor az elf megfogja a kezét, hirtelen maga sem tudja, hogy mit szeretne, vagy mit kellene tennie. Érintése egyszerre kellemes, mégis kissé furcsa, hirtelen jött zavarában majdnem el is rántja saját kezét, amint szívdobogása felgyorsul és rádöbben arra, hogy férfi még sohasem fogta meg a kezét, talán csak Sziritánban, játék közben az egy-két kisfiú, miközben a lagzin körtáncot lejtettek a hold és a csillagok barátságos, szinte simogató fénye alatt.
Éppen csak azért nem tesz semmilyen hirtelen mozdulatot, mert attól még inkább zavarba jönne, talán megbántaná vele Thimet, ráadásul maga sem igazán tudja, hogy igazából mit szeretne. Más kérdés, hogy nagyon furcsán fogja érezni magát, hogyha egymás kezét fogva fognak majd visszasétálni a többiekhez, de a többiek most a legkevesebb gond, amikor úgy érzi, mintha az elf érintése csak kettőjükre szűkítené össze az egész világot.
Csakhogy muszáj ránézni, válaszolni, és egyben gondolni mindenki másra is, most is, mint mindig.
Végre összeszedi magát annyira, hogy Thimre tudjon nézni.*
- Tudom, hogy ez inkább nőies dolog, de, ha gondolod vegyél magadnak te is egy koszorút. *mondja kissé elerőtlenedett hangon, mielőtt még válaszolna a kérdésre a lehető legőszintébben.*
- Inkább menjünk vissza szerintem! Sört inni ráérünk, és talán jobb is, ha nem éhgyomorra tesszük. De nem is csak erről van szó. Kedvem is van sütögetni és szeretnék segíteni Launak is mindenben, amiben csak kell, ha úgy alakul. Ezt minden hátsó szándék nélkül szeretném, tényleg, és akkor is ezt akarnám csinálni, ha tudnám, hogy mindenki más megvet ezért. De az igazat megvallva, azt is szeretném, ha senki közülünk, vagy a vendégek közül nem mondaná rám azt, hogy különcködöm, meg félrevonulok a társaságtól csak úgy. Szóval valahogy egyszerre érdekel is, meg nem is, hogy ki mit gondol rólam. *jön ettől is zavarba kissé.*
- De talán a legjobb most, ha egyelőre azt csináljuk, amit a többiek. *teszi még hozzá. Általános életfilozófiának persze nem fogadna el hasonlót, de vannak helyzetek, mint például ez a mostani, amikor úgy érzi, hogy kifejezetten működik.
Kezével viszont nem igen tud mit kezdeni. Eddig leginkább édesanyja fogta a kezét, de az valahogy más volt, teljesen természetes. Thim érintése ugyan szintén kellemes, valahogy mégis idegennek érzi.
Ha elhúzza a sajátját biztosan megbántja. Ha nem, akkor pedig minden bizonnyal bátorítja, hogy fogja tovább. Megbántani nem szeretné. De azt sem tudja, hogy bátorítani szeretné-e arra, hogy fogja tovább. Talán kicsit még pirul is, bár nagyon reméli, hogy nem.
Hirtelen megint olyan elveszettnek, butának és kislánynak érzi magát, mint amikor Artheniorba megérkezve nem győzött rácsodálkozni és elborzadni a kőerdő rideg idegenségén, és, amikor még azt hitte, hogy a csatorna csodálatos, mesebeli földalatti folyókat és mezőket rejt magában.
~ Miért is nem lehetnek a dolgok egyszerűen csak egyszerűek? ~ kérdi magától, és önmaga az, aki ugyanerre az egyszerű kérdésre természetesen képtelen választ adni.*
//Kerti parti//
//Thim//
*Úgy tűnik, hogy szerencséjük van, ezúttal tényleg. Fräd visszakozik, és senki sem szándékozik megsértődni, még Pycta, Lau, és Thim sem. Kár is lenne egy ilyen szépnek induló napért. Egy ekkora házban és birtokon mindig akad valami munka, és ritkák az olyan időszakok, amikor csak a szórakozásnak és az örömöknek szentelhetik magukat. Persze minden nap nem ünnepelhetnek, mégis neki szent meggyőződése, hogy több hasonló napot kellene szervezni, mint ez a mostani, akkor is, ha anyagilag kissé talán megterhelő lenne. Ugyanakkor az élet nem állhat csupán munkából, feladatokból és kötelességekből, még akkor sem, ha ők már egy közösség, akik felelősséget vállalnak egymásért. El is határozza, hogy amint alkalma lesz, majd beszél erről Lauval, egyelőre azonban ezt az elhatározását megint felülírja a jelen, egészen pontosan Thim szavai, amelyek arra késztetik, hogy saját gondolatai helyett másra is figyeljen.*
- Anya rejtély, vagy rejtélyes? *döbben meg egy pillanatra, még majdnem meg is torpan a kérdése után, ahogyan nagy megdöbbenések alkalmával néha szokott.*
- Érdekes, hogy ezt mondod. De semmi rejtélyes nincsen benne szerintem. *gondolkodik el nagyon-nagyon távolba révedő tekintettel, ami csak akkor jellemző rá, amikor olyanokon gondolkodik, amiket magában is, és szavakban is kissé nehéz megfogalmaznia.*
- Persze lehet csak azért mondom, mert jól ismerem, és megszoktam. De azt hiszem, hogy ő egyszerűen csak egyszerre mélységesen konzervatív, aki tiszteli népének a hagyományait, meg a vallás előírásait, mégis legalább ennyire tiszteli az életet, így a legtöbb hagyományon túl tud lépni, ha úgy hozza a sors. Másnál ez talán ellentmondás, vagy következetlenség lenne, de nála valahogy kerek egésszé áll össze az egész szerintem. Én legalábbis mindig így fogtam fel. Meg aztán, mivel a szülőfalumban viszonylag kevesen élnek, nem engedheti meg magának, hogy minden istenségnek külön papja, vagy papnője legyen. De hát ő elsődlegesen mégis a szerelemnek a papnője. Az ő istennőjének pedig a fő parancsolata, ha egyáltalán lehet parancsolatnak nevezni, a szeretet. Ez minden mást felülír, és jelentéktelenné tesz. Ezért volt elég bátor szeretni apámat és engem is. *mondja el saját véleményét, ameddig meg nem érkeznek a virágkoszorúkhoz.*
- Ó, nagyon tetszik, az egyik kedvencem. *válaszolja mosolyogva, és természetesen hagyja, hogy Thim megkoronázza vele. Talán ruhájához és haja színéhez is egyaránt illik, de ezen megint nincs túl sok ideje gondolkodni. Éppen csak választ, egy-egy előre és direkt nekik előkészített virágkoszorút játéknyulainak, amikor megint valami olyasmi történik, amire nem számított eddig, bár talán Thim korábbi szavai alapján annyira még sem illene meglepődnie rajta.
Amikor az elf megfogja a kezét, hirtelen maga sem tudja, hogy mit szeretne, vagy mit kellene tennie. Érintése egyszerre kellemes, mégis kissé furcsa, hirtelen jött zavarában majdnem el is rántja saját kezét, amint szívdobogása felgyorsul és rádöbben arra, hogy férfi még sohasem fogta meg a kezét, talán csak Sziritánban, játék közben az egy-két kisfiú, miközben a lagzin körtáncot lejtettek a hold és a csillagok barátságos, szinte simogató fénye alatt.
Éppen csak azért nem tesz semmilyen hirtelen mozdulatot, mert attól még inkább zavarba jönne, talán megbántaná vele Thimet, ráadásul maga sem igazán tudja, hogy igazából mit szeretne. Más kérdés, hogy nagyon furcsán fogja érezni magát, hogyha egymás kezét fogva fognak majd visszasétálni a többiekhez, de a többiek most a legkevesebb gond, amikor úgy érzi, mintha az elf érintése csak kettőjükre szűkítené össze az egész világot.
Csakhogy muszáj ránézni, válaszolni, és egyben gondolni mindenki másra is, most is, mint mindig.
Végre összeszedi magát annyira, hogy Thimre tudjon nézni.*
- Tudom, hogy ez inkább nőies dolog, de, ha gondolod vegyél magadnak te is egy koszorút. *mondja kissé elerőtlenedett hangon, mielőtt még válaszolna a kérdésre a lehető legőszintébben.*
- Inkább menjünk vissza szerintem! Sört inni ráérünk, és talán jobb is, ha nem éhgyomorra tesszük. De nem is csak erről van szó. Kedvem is van sütögetni és szeretnék segíteni Launak is mindenben, amiben csak kell, ha úgy alakul. Ezt minden hátsó szándék nélkül szeretném, tényleg, és akkor is ezt akarnám csinálni, ha tudnám, hogy mindenki más megvet ezért. De az igazat megvallva, azt is szeretném, ha senki közülünk, vagy a vendégek közül nem mondaná rám azt, hogy különcködöm, meg félrevonulok a társaságtól csak úgy. Szóval valahogy egyszerre érdekel is, meg nem is, hogy ki mit gondol rólam. *jön ettől is zavarba kissé.*
- De talán a legjobb most, ha egyelőre azt csináljuk, amit a többiek. *teszi még hozzá. Általános életfilozófiának persze nem fogadna el hasonlót, de vannak helyzetek, mint például ez a mostani, amikor úgy érzi, hogy kifejezetten működik.
Kezével viszont nem igen tud mit kezdeni. Eddig leginkább édesanyja fogta a kezét, de az valahogy más volt, teljesen természetes. Thim érintése ugyan szintén kellemes, valahogy mégis idegennek érzi.
Ha elhúzza a sajátját biztosan megbántja. Ha nem, akkor pedig minden bizonnyal bátorítja, hogy fogja tovább. Megbántani nem szeretné. De azt sem tudja, hogy bátorítani szeretné-e arra, hogy fogja tovább. Talán kicsit még pirul is, bár nagyon reméli, hogy nem.
Hirtelen megint olyan elveszettnek, butának és kislánynak érzi magát, mint amikor Artheniorba megérkezve nem győzött rácsodálkozni és elborzadni a kőerdő rideg idegenségén, és, amikor még azt hitte, hogy a csatorna csodálatos, mesebeli földalatti folyókat és mezőket rejt magában.
~ Miért is nem lehetnek a dolgok egyszerűen csak egyszerűek? ~ kérdi magától, és önmaga az, aki ugyanerre az egyszerű kérdésre természetesen képtelen választ adni.*
5325. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-28 21:59:28
Üzenet elküldve: 2019-11-28 21:59:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
//Elágazáshoz érve//
*Ahogy gondolta tényleg bírja tartani a tempót a lánnyal. Persze a dinnye húzza a karját, de nem panaszkodik. Örül, hogy étel ilyen nehéz. A kérdésre vidáman szólal fel.*
-A dinnyének semmi baja! Én is jól aludtam amúgy. Jó ágyaik voltak ezeknek a banditáknak. A te lábad, hogy bírja?
*Kérdez vissza mert úgy tudja, hogy így illik. Ő is figyeli a környezetét, de arra is kitér, hogy nehogy a banditák akiknél aludtak vagy mások fel ne bukkanjanak. Esetleg a medvedémonkutya. Egyelőre minden békés. Az irányra bólint. Nem fog akkor eltévedni.*
-A piactér jó lesz. Ott találkozhatunk.
*Bólint a vörös szavaira és a sikátorra megint bólint.*
-Nem mindig csak, de ott is megtalálhatsz igen. Majd ott leszek vagy a piacon.
*Megtalálják majd egymást. Dren el tud tűnni a tömegben a mérete miatt, de ha a vörös keresi akkor megtalálhatja. A fenyegetésre abbahagyja a bólogatást és rázni kezdi a fejét.*
-Nem fogom! Tudok gyorsan szaladni meg vannak ismerőseim.
*Emlékezteti a másikat arra amit találkozásukkor is mondott neki. Aztán elkezd a város felé menni kezében a nehéz dinnyével.*
//Elágazáshoz érve//
*Ahogy gondolta tényleg bírja tartani a tempót a lánnyal. Persze a dinnye húzza a karját, de nem panaszkodik. Örül, hogy étel ilyen nehéz. A kérdésre vidáman szólal fel.*
-A dinnyének semmi baja! Én is jól aludtam amúgy. Jó ágyaik voltak ezeknek a banditáknak. A te lábad, hogy bírja?
*Kérdez vissza mert úgy tudja, hogy így illik. Ő is figyeli a környezetét, de arra is kitér, hogy nehogy a banditák akiknél aludtak vagy mások fel ne bukkanjanak. Esetleg a medvedémonkutya. Egyelőre minden békés. Az irányra bólint. Nem fog akkor eltévedni.*
-A piactér jó lesz. Ott találkozhatunk.
*Bólint a vörös szavaira és a sikátorra megint bólint.*
-Nem mindig csak, de ott is megtalálhatsz igen. Majd ott leszek vagy a piacon.
*Megtalálják majd egymást. Dren el tud tűnni a tömegben a mérete miatt, de ha a vörös keresi akkor megtalálhatja. A fenyegetésre abbahagyja a bólogatást és rázni kezdi a fejét.*
-Nem fogom! Tudok gyorsan szaladni meg vannak ismerőseim.
*Emlékezteti a másikat arra amit találkozásukkor is mondott neki. Aztán elkezd a város felé menni kezében a nehéz dinnyével.*
5324. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-28 20:15:06
Üzenet elküldve: 2019-11-28 20:15:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
//Elágazáshoz érve//
*Nagyon merészen indul neki, de aztán néhány lefelé hajtó lépés után belenyilal a fájdalom, de rendesen, hogy ismét megmutassa ki is diktál most itt. Talán még a harapásnál is felszakad egy kicsit a megalvadt vér páncélja, hogy nyomatékosítsa a dolgokat. Az arcán szerencsére csak egy pillanatig látszik a fájdalmas torzó, aztán kifújja a levegőt és újra, immár óvatosabban és puhábban, kicsit bicegve folytatja az utat.*
-Aztán hogy aludtál? A dinnye ép és sértetlen? *Gúnyolódik rajta magában, közben biceg az úton, ha hallja, hogy hangos trappolás közelít, már jó előre félreáll, nehogy ne legyen elég ideje és valamelyik eszeveszett huligán elsodorja vagy felfuvalkodott nemes a hintójával.*
-Akkor a piactérnél megtalállak. Csak azon az ösvényen előre és a főtérre lyukadsz ki, el se tévesztheted. *Vált témát, hiszen még nem egyeztek meg abban, hogy hol találkoznak majd. Az itteni járást meg jobban ismeri, mint a szántóföldi átvágót, így biztos, ami biztos, még útba is igazítja a hóbortos elfet.*
-Még rémlik a sikátor. Mindig ott tanyázol? *Azért nem árt megkérdezni, hátha van kevésbé forgalmasabb helyütt is tanyája az elfnek, ahol találkozhatnak. Amint pedig az elágazáshoz érnek, csak egy pillanatra torpan meg, hiszen eddig se hajtotta túl magát, néha pihenni is kell.*
-Akkor jó vacsorát, aztán nehogy megölesd addig magad! *Közben fenyegetően rázza a mutató ujját a másik felé. Ha pedig letudták az udvariasságot és a helyszínt is megkapja, akkor gőzerővel a megfelelő irányba kormányozza a sérül bárkát, talán délutánra hazaér, ha ebben a tempóban biceg továbbra is és nem sokszor kell megállnia pihenni.*
//Elágazáshoz érve//
*Nagyon merészen indul neki, de aztán néhány lefelé hajtó lépés után belenyilal a fájdalom, de rendesen, hogy ismét megmutassa ki is diktál most itt. Talán még a harapásnál is felszakad egy kicsit a megalvadt vér páncélja, hogy nyomatékosítsa a dolgokat. Az arcán szerencsére csak egy pillanatig látszik a fájdalmas torzó, aztán kifújja a levegőt és újra, immár óvatosabban és puhábban, kicsit bicegve folytatja az utat.*
-Aztán hogy aludtál? A dinnye ép és sértetlen? *Gúnyolódik rajta magában, közben biceg az úton, ha hallja, hogy hangos trappolás közelít, már jó előre félreáll, nehogy ne legyen elég ideje és valamelyik eszeveszett huligán elsodorja vagy felfuvalkodott nemes a hintójával.*
-Akkor a piactérnél megtalállak. Csak azon az ösvényen előre és a főtérre lyukadsz ki, el se tévesztheted. *Vált témát, hiszen még nem egyeztek meg abban, hogy hol találkoznak majd. Az itteni járást meg jobban ismeri, mint a szántóföldi átvágót, így biztos, ami biztos, még útba is igazítja a hóbortos elfet.*
-Még rémlik a sikátor. Mindig ott tanyázol? *Azért nem árt megkérdezni, hátha van kevésbé forgalmasabb helyütt is tanyája az elfnek, ahol találkozhatnak. Amint pedig az elágazáshoz érnek, csak egy pillanatra torpan meg, hiszen eddig se hajtotta túl magát, néha pihenni is kell.*
-Akkor jó vacsorát, aztán nehogy megölesd addig magad! *Közben fenyegetően rázza a mutató ujját a másik felé. Ha pedig letudták az udvariasságot és a helyszínt is megkapja, akkor gőzerővel a megfelelő irányba kormányozza a sérül bárkát, talán délutánra hazaér, ha ebben a tempóban biceg továbbra is és nem sokszor kell megállnia pihenni.*
5323. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-28 14:47:28
Üzenet elküldve: 2019-11-28 14:47:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
//Nimeril, YIlanda//
*A lányka elmondja, hogy az anyájára hasonlít, aki ígyen nem lehet más mint emberfaj.*
- Meg fog a tanálni tíged is ne aggódgyá!
*A szerelem szeszélyes fajta, amit az öreg tündér jól tud. Megismeri, hogy a Nimeril gyógyítónak tanul éppenséggel.*
- Ez nagyszerű jányom. Gyógyítókra mindig szüksíg van míg háború meg járvány lesz e világba.
*Szép szakma, igazán szép, ezt meg kell hagynia a vén tündérnek. Az óriásgyíkoknál összerezzen a farpofája.*
- Jáj, a hideg is kirázott. Óriáskígyót kívánník a legkevísbí látni. Még jó, hogy nem járok arrafelí.
*Ezek után nem is fog. A nyavalyának hiányzik egy óriáskígyó harapás. A korát emlegetve bólogat. Bizony szép kor ám, sok gyötrelemmel teli.*
- Úha jányom ezt ín nehezen követem de úgy láto vót esemínyben ríszed elígsígesen bűvön.
- Osztán azzal a doktorral nem lehet kibékülni he? Van ám úgy, hogy összecirókázunk valakivel osztán kibékülünk, csak hát ugye tudni köll bocsánatot kírni.
*A keszekusza történetfonalat nehezen vagy sehogy nem veszi fel de az kisejlik, hogy van történés a lányka körül. Eközben a YIlanda utolsó nyársal kínálja.*
- Köszönöm jányom, drága lélek vagy de ín mán ettem, hála ennek a veress hajú, szíp jánykának. Egyítek csak, tán te magad is ha míg nem ettíl.
*Nem veszi el az utolsó nyársat mer már így is szétdurran.*
// Kerti parti //
//Nimeril, YIlanda//
*A lányka elmondja, hogy az anyájára hasonlít, aki ígyen nem lehet más mint emberfaj.*
- Meg fog a tanálni tíged is ne aggódgyá!
*A szerelem szeszélyes fajta, amit az öreg tündér jól tud. Megismeri, hogy a Nimeril gyógyítónak tanul éppenséggel.*
- Ez nagyszerű jányom. Gyógyítókra mindig szüksíg van míg háború meg járvány lesz e világba.
*Szép szakma, igazán szép, ezt meg kell hagynia a vén tündérnek. Az óriásgyíkoknál összerezzen a farpofája.*
- Jáj, a hideg is kirázott. Óriáskígyót kívánník a legkevísbí látni. Még jó, hogy nem járok arrafelí.
*Ezek után nem is fog. A nyavalyának hiányzik egy óriáskígyó harapás. A korát emlegetve bólogat. Bizony szép kor ám, sok gyötrelemmel teli.*
- Úha jányom ezt ín nehezen követem de úgy láto vót esemínyben ríszed elígsígesen bűvön.
- Osztán azzal a doktorral nem lehet kibékülni he? Van ám úgy, hogy összecirókázunk valakivel osztán kibékülünk, csak hát ugye tudni köll bocsánatot kírni.
*A keszekusza történetfonalat nehezen vagy sehogy nem veszi fel de az kisejlik, hogy van történés a lányka körül. Eközben a YIlanda utolsó nyársal kínálja.*
- Köszönöm jányom, drága lélek vagy de ín mán ettem, hála ennek a veress hajú, szíp jánykának. Egyítek csak, tán te magad is ha míg nem ettíl.
*Nem veszi el az utolsó nyársat mer már így is szétdurran.*
5322. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-27 22:01:31
Üzenet elküldve: 2019-11-27 22:01:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Luni, YIla//
//Említve Lau, Nivesha//
*Egyelőre nincs miért aggódni. Hamar visszanyeri vidámságát, főleg Luninari miatt. Itt vannak együtt rengetegen, de a lány most csak neki szenteli nyugtató szavait. Nincs az az ember, aki akarattal vagy akaratlanul elvehetné tőle ezt a kiváltságos élményt.*
- Igazad van, élvezzük az estét. És azt hiszem, nincs még egy olyan nagy rejtély, mint anyád. Jó értelemben. *Fordul újra Luni felé mosolyogva. YIlanda elégedett, Luninari pedig szinte Thim gondolatait hangosítja ki, mikor ismét felajánlja segítségüket.*
- Igazán örömünkre szolgál. *Teszi hozzá. Látja, hogy a Mil'Ochassi kislány is ügyeskedik. Elf legyen a talpán, aki majd elbír a zsírfoltokkal, de jelenleg Lauren az a bátor harcos, aki szárnyai alá vette. Mindenképpen szeretne majd beszélgetni vele is, ha lesz rá alkalmuk az este folyamán. Mialatt az összes résztvevő sütéshez készülődik, ők még kiválasztják a virágkoszorúkat. Thim őszintén kíváncsi Luni keze munkájára. Szebbnél szebb virágkölteményekkel találja szembe magát, mikor a lány megkéri, hogy ő válasszon. Belenéz a szép szemeibe és reméli, hogy nem mond csődöt a művészi érzéke.*
- Lássuk csak! Legyen ez, első körben, ha megengeded. *Szól, mikor kiválaszt egy kék-lila virágokból álló koszorút, melyet néhány fehér virág is díszít. A fehér virágok kisebbek a két alapszínt adó virágoknál. Ha Luni nem ellenkezik, megkoronázza vele.*
- Remélem tetszik. *Bátran de finoman megfogja a lány kezét.* - Mit szeretnél most jobban? Sörözzünk most, vagy menjünk és süssünk a többiekkel?
//Kerti parti//
//Luni, YIla//
//Említve Lau, Nivesha//
*Egyelőre nincs miért aggódni. Hamar visszanyeri vidámságát, főleg Luninari miatt. Itt vannak együtt rengetegen, de a lány most csak neki szenteli nyugtató szavait. Nincs az az ember, aki akarattal vagy akaratlanul elvehetné tőle ezt a kiváltságos élményt.*
- Igazad van, élvezzük az estét. És azt hiszem, nincs még egy olyan nagy rejtély, mint anyád. Jó értelemben. *Fordul újra Luni felé mosolyogva. YIlanda elégedett, Luninari pedig szinte Thim gondolatait hangosítja ki, mikor ismét felajánlja segítségüket.*
- Igazán örömünkre szolgál. *Teszi hozzá. Látja, hogy a Mil'Ochassi kislány is ügyeskedik. Elf legyen a talpán, aki majd elbír a zsírfoltokkal, de jelenleg Lauren az a bátor harcos, aki szárnyai alá vette. Mindenképpen szeretne majd beszélgetni vele is, ha lesz rá alkalmuk az este folyamán. Mialatt az összes résztvevő sütéshez készülődik, ők még kiválasztják a virágkoszorúkat. Thim őszintén kíváncsi Luni keze munkájára. Szebbnél szebb virágkölteményekkel találja szembe magát, mikor a lány megkéri, hogy ő válasszon. Belenéz a szép szemeibe és reméli, hogy nem mond csődöt a művészi érzéke.*
- Lássuk csak! Legyen ez, első körben, ha megengeded. *Szól, mikor kiválaszt egy kék-lila virágokból álló koszorút, melyet néhány fehér virág is díszít. A fehér virágok kisebbek a két alapszínt adó virágoknál. Ha Luni nem ellenkezik, megkoronázza vele.*
- Remélem tetszik. *Bátran de finoman megfogja a lány kezét.* - Mit szeretnél most jobban? Sörözzünk most, vagy menjünk és süssünk a többiekkel?
5321. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-27 20:25:43
Üzenet elküldve: 2019-11-27 20:25:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Senki és mindenki//
//A folyónál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Fräd úgy döntött, elvonul duzzogni. Szégyent hozott Lauékra, beégette a klánt egy diplomáciailag fontos partner előtt, valamint azért, mert gödénytorkát nem tudta tartóztatni, kiszökött belőle a belső véleménye az elfekről. Laurent másnak látta valamiért a piacon, nem annak a beképzelt, arrogáns és lekezelő fajtának, amit tapasztal, mint azzal az egy családdal Wegtorenben is volt. A tudós nem csupán a saját családján belül haragos a kardforgatókra: egyszer nyilvánosan megalázta egy igen ritkának mondható, wegtoreni nemeself sarj. Eredetileg az Őrzőkről szóló tanulmányait is azért készítette el, hátha fel tudja kutatni, miért ilyen elcseszettek. De akkor a Szarvasliget háziasszonya miért olyan más? Mikor a majorságba indultak, már akkor megpillantott valamicske szikrát benne, egy olyan sejtelmes és tiszta, mégis ritka kincsnek mondható ragyogást, amit csak kevés nő tudhat magáénak. ~ Én most komolyan kezdek beleszeretni Lauba? Ne, ez nem helyes! Neki ott van Ale, én meg kevés vagyok hozzá. Jobbat érdemel egy egyszerű embernél... ~ Itt megakad a gondolata. Egyszerű ember? Ő? Mintha minden ember annyira átlagos lenne, semmiben sem különleges. ~ Ilyet legutoljára annál a szaros kisgrófocskánál, vagy minél éreztem. Megint nekem van ennek a borzalmas faj... nem, nem az elfeket utálom. Az elfeknek két "alfaja" van: a városi és az erdei, de mindkettőből van köcsög. Na megtaláltam a harmadik fajtát is! ~ El is kezd kuncogni magában. Sok minden kavarog már megint benne. Kit is hibáztat ezekért? Magát? Pyctáékat? A wegtoreni emlékeket? Talán maga sem tudja. Amikor pedig tanácstalan, Frädri zenél. Előveszi a furulyáját és szomorkás, lassú dallamra kezd, a folyó fodrozódó habjainak ritmusához hangolódva. Emiatt talán kissé fel is vidul, de egy jó darabig nem fogja abbahagyni, ha csak valaki nem keresi fel, elvégre ez a hangszeres muzsika, főként a hosszúéletűek számára, igen jól hallható, tisztes távolságból is. Ki tudja, meddig akar még duzzogni!*
A hozzászólás írója (Frädricus Saelevester) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.27 20:41:46
//Kerti parti//
//Senki és mindenki//
//A folyónál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Fräd úgy döntött, elvonul duzzogni. Szégyent hozott Lauékra, beégette a klánt egy diplomáciailag fontos partner előtt, valamint azért, mert gödénytorkát nem tudta tartóztatni, kiszökött belőle a belső véleménye az elfekről. Laurent másnak látta valamiért a piacon, nem annak a beképzelt, arrogáns és lekezelő fajtának, amit tapasztal, mint azzal az egy családdal Wegtorenben is volt. A tudós nem csupán a saját családján belül haragos a kardforgatókra: egyszer nyilvánosan megalázta egy igen ritkának mondható, wegtoreni nemeself sarj. Eredetileg az Őrzőkről szóló tanulmányait is azért készítette el, hátha fel tudja kutatni, miért ilyen elcseszettek. De akkor a Szarvasliget háziasszonya miért olyan más? Mikor a majorságba indultak, már akkor megpillantott valamicske szikrát benne, egy olyan sejtelmes és tiszta, mégis ritka kincsnek mondható ragyogást, amit csak kevés nő tudhat magáénak. ~ Én most komolyan kezdek beleszeretni Lauba? Ne, ez nem helyes! Neki ott van Ale, én meg kevés vagyok hozzá. Jobbat érdemel egy egyszerű embernél... ~ Itt megakad a gondolata. Egyszerű ember? Ő? Mintha minden ember annyira átlagos lenne, semmiben sem különleges. ~ Ilyet legutoljára annál a szaros kisgrófocskánál, vagy minél éreztem. Megint nekem van ennek a borzalmas faj... nem, nem az elfeket utálom. Az elfeknek két "alfaja" van: a városi és az erdei, de mindkettőből van köcsög. Na megtaláltam a harmadik fajtát is! ~ El is kezd kuncogni magában. Sok minden kavarog már megint benne. Kit is hibáztat ezekért? Magát? Pyctáékat? A wegtoreni emlékeket? Talán maga sem tudja. Amikor pedig tanácstalan, Frädri zenél. Előveszi a furulyáját és szomorkás, lassú dallamra kezd, a folyó fodrozódó habjainak ritmusához hangolódva. Emiatt talán kissé fel is vidul, de egy jó darabig nem fogja abbahagyni, ha csak valaki nem keresi fel, elvégre ez a hangszeres muzsika, főként a hosszúéletűek számára, igen jól hallható, tisztes távolságból is. Ki tudja, meddig akar még duzzogni!*
A hozzászólás írója (Frädricus Saelevester) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.27 20:41:46
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389