Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 268 (5341. - 5360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5360. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-22 19:19:49
Üzenet elküldve: 2019-12-22 19:19:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
* Kereskedőkkel együtt utazott, megint, szokás szerint. Néhányukat ismeri is, még gyerekkorából és így hát nem is aggódott semmi miatt. A városhoz közel már elválnak útjaik, lovával másik irányba halad. Korgó gyomra miatt az evést állítja elsőnek a sorban, s nem a szállás keresését. Ámbár lehet e kettő nem zárja ki egymást. Áh, mégsem. Ahogy közelebb ér, látja már, hogy egy alacsonyabb épület az, szóval esélyes, hogy jól fog lakni, szállást már máshol fog inkább keresni. Lovát hátrahagyva átlépi hát az ajtót. *
5359. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-22 16:23:55
Üzenet elküldve: 2019-12-22 16:23:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Süteményes tányér útnak indítva//
*Nievesha szokásához híven elszórakoztatja környezetét a szalonnakóstolással, a harci sebekkel, Lyz úgy látja Laurentita nagyon könnyedén elboldogul a kislánnyal.*
- Igen, a gyógypuszitól sokkal gyorsabban gyógyulnak *mosolyodik, amikor Laurentitia a különleges anyai adottságokat jegyzi meg.*
- Igaz, Kicsikém? *hajol Nieveshához, s csókolja is homlokon a gyermeket, s a korábbi gyógypuszikat tetőzi anyai gondoskodással.
Örül, hogy ilyen jól megértik egymást most is. Aleimorddal kapcsolatban még elgondolkodva nézi egy pillanatig a férfit, de még véletlenül sem szeretné ha ez zavaró bámulásba csapna. Csupán rémlik az arca, de meg nem tudná mondani honnan.* Egy vastag könyv jut róla eszembe. De biztosan nem Lyhanechből, arra emlékeznék. Artheniorban pedig nem sokat jártam *nem is húzza a dilemmát, s a férfi amúgy is távozik, csupán biccent, ha éppen felé pillant, amikor ő is.
Csak azt sajnálja, hogy Umon nem marad köztük, láthatóan hajthatatlan.
A tűzhöz telepedve Pyctát kínálja sütivel, egy pillanatra összefonódnak a zöld szemek, amiből az erdőmélyi pillantását szomorúbbnak ítéli mint korábban.*
- Van valami baj? *suttogja halkan, ahogy kissé közelebb húzódik a süteménnyel. Igyekszik úgy tenni, hogy mások ne nagyon hallják, a visszautasított sütis tányért pedig ölében hagyja pihenni. Hogy kissé csalódott, hogy kikosarazták csak egy árnyalattal megkopó pillantásából veheti észre a másik, mert bár ebből is úgy érzi Pyctának nyomja valami a vállát, úgy emlékszik, Vadvédben látta őt édességet enni. *
- Süthetsz ha szeretnél, de szerintem én is megforgatok egyet *igyekszik úgy válaszolni a korábbi kellemetlen érzés ne nyomja rá a bélyeget, hisz csak egy kis sütemény, amit el is indít körbe, hogy a tűz körül mások is vehessenek belőle.*
- Umon, hová ment? Miért nem várta meg a sütést? *kérdezi, mielőtt a lányka elkezdené a tábortüzes történetet, amit egyénként Lyz is szívesen hallgat. Fél szeme ahogy társának, ugyan úgy Lyznek is Nieveshán, de nem szól rá, ha nem csinál valami égbekiáltón illetlen dolgot. Márpedig a szómenéssel végül is nem csinál ilyesmit. *
- Milyen szép. Könnycseppekből csillagok... *mosolyogva nézi végig ahogy Arra papa cuppantja a mesélő leányt.* Nem ismertem ezelőtt ezt a történetet. Te igen?
*Pillant az erdőmélyi felé újra s tekintetét nem is veszi le róla, míg ő válaszol.
Majd csak Laurentitia csillaghullásos kérdésére felkapja a fejét. Eszébe jut az az este, amikor azok a csillagszilánkok hullottak az égből. Azóta különösen viselkedik a tőre.*
- Egyik este az égen százával hullottak alá a színes szilánkok. *Szólal meg hangosabban, lágy dallamos hangján.* A városi tisztásig követtük az útjukat, ahol már a városi népek szedegették össze őket... valaki magába is olvasztotta. Gyönyörű fényes szilánkok voltak, amiket össze is lehetett olvasztani. Más is látta rajtam kívül?
*Kérdése mindenkihez szól, hisz lehet hogy a jelenlévők közül már ott találkozott valakivel, de megismerni csak most ismeri meg.*
- Te láttad a szilánkokat? *fordul újra Pycta lombzöld szemei felé smaragdszínjeivel.*
//Kerti parti//
//Süteményes tányér útnak indítva//
*Nievesha szokásához híven elszórakoztatja környezetét a szalonnakóstolással, a harci sebekkel, Lyz úgy látja Laurentita nagyon könnyedén elboldogul a kislánnyal.*
- Igen, a gyógypuszitól sokkal gyorsabban gyógyulnak *mosolyodik, amikor Laurentitia a különleges anyai adottságokat jegyzi meg.*
- Igaz, Kicsikém? *hajol Nieveshához, s csókolja is homlokon a gyermeket, s a korábbi gyógypuszikat tetőzi anyai gondoskodással.
Örül, hogy ilyen jól megértik egymást most is. Aleimorddal kapcsolatban még elgondolkodva nézi egy pillanatig a férfit, de még véletlenül sem szeretné ha ez zavaró bámulásba csapna. Csupán rémlik az arca, de meg nem tudná mondani honnan.* Egy vastag könyv jut róla eszembe. De biztosan nem Lyhanechből, arra emlékeznék. Artheniorban pedig nem sokat jártam *nem is húzza a dilemmát, s a férfi amúgy is távozik, csupán biccent, ha éppen felé pillant, amikor ő is.
Csak azt sajnálja, hogy Umon nem marad köztük, láthatóan hajthatatlan.
A tűzhöz telepedve Pyctát kínálja sütivel, egy pillanatra összefonódnak a zöld szemek, amiből az erdőmélyi pillantását szomorúbbnak ítéli mint korábban.*
- Van valami baj? *suttogja halkan, ahogy kissé közelebb húzódik a süteménnyel. Igyekszik úgy tenni, hogy mások ne nagyon hallják, a visszautasított sütis tányért pedig ölében hagyja pihenni. Hogy kissé csalódott, hogy kikosarazták csak egy árnyalattal megkopó pillantásából veheti észre a másik, mert bár ebből is úgy érzi Pyctának nyomja valami a vállát, úgy emlékszik, Vadvédben látta őt édességet enni. *
- Süthetsz ha szeretnél, de szerintem én is megforgatok egyet *igyekszik úgy válaszolni a korábbi kellemetlen érzés ne nyomja rá a bélyeget, hisz csak egy kis sütemény, amit el is indít körbe, hogy a tűz körül mások is vehessenek belőle.*
- Umon, hová ment? Miért nem várta meg a sütést? *kérdezi, mielőtt a lányka elkezdené a tábortüzes történetet, amit egyénként Lyz is szívesen hallgat. Fél szeme ahogy társának, ugyan úgy Lyznek is Nieveshán, de nem szól rá, ha nem csinál valami égbekiáltón illetlen dolgot. Márpedig a szómenéssel végül is nem csinál ilyesmit. *
- Milyen szép. Könnycseppekből csillagok... *mosolyogva nézi végig ahogy Arra papa cuppantja a mesélő leányt.* Nem ismertem ezelőtt ezt a történetet. Te igen?
*Pillant az erdőmélyi felé újra s tekintetét nem is veszi le róla, míg ő válaszol.
Majd csak Laurentitia csillaghullásos kérdésére felkapja a fejét. Eszébe jut az az este, amikor azok a csillagszilánkok hullottak az égből. Azóta különösen viselkedik a tőre.*
- Egyik este az égen százával hullottak alá a színes szilánkok. *Szólal meg hangosabban, lágy dallamos hangján.* A városi tisztásig követtük az útjukat, ahol már a városi népek szedegették össze őket... valaki magába is olvasztotta. Gyönyörű fényes szilánkok voltak, amiket össze is lehetett olvasztani. Más is látta rajtam kívül?
*Kérdése mindenkihez szól, hisz lehet hogy a jelenlévők közül már ott találkozott valakivel, de megismerni csak most ismeri meg.*
- Te láttad a szilánkokat? *fordul újra Pycta lombzöld szemei felé smaragdszínjeivel.*
5358. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-21 20:22:15
Üzenet elküldve: 2019-12-21 20:22:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
*Bár sajnos nem tudott annyit beszélgetni velük az este folyamán, mint szerette volna, az így sem tudta elkerülni a figyelmét, mennyire egymásra talált Luni és Thim a közös útjuk óta. ~Talán nincs is szükségük rá, hogy zavarjam őket... ~vet néha egy-két lopott pillantást a páros után, akik láthatóan igazán jól megvannak kettesben is, míg a szalonnasütéshez gyűjti össze a szükséges hozzávalókat. A jelenet, ahogy Thim átvállalja a vigyázást a nyulakra, és kimondatlanul persze Lunira is, halvány mosolyt csal az arcára. Bár tagadhatatlan, hogy a lányt jobban ismeri, mint a férfit, mindkettejükről úgy véli, rájuk fér a boldogság, és csak örül neki, hogy úgy tűnik, együtt megtalálták azt. Ahogy eszébe jut, milyen félve indult el Luni közös útjára Thimmel, és milyen békésnek tűnik most a férfi társaságában, kimondhatatlan öröm tölti el, hogy annyi viszontagság után barátnőjére végre rámosolyog a szerencse. ~És talán a szerelem is... ~teszi hozzá csak magában, bár ilyen irányú gondolatait természetesen megtartja magának, míg egyik érintett fél sem hozza szóba önként, hiszen tényleg nem szeretne rájuk erőltetni semmit. Annál is inkább, hiszen neki is van épp elég gondolkodni valója ezen a téren, főleg, miután Aleimord is csatlakozik hozzájuk. Nem tudja nem észrevenni, mennyire rosszkedvűnek és szomorúnak tűnik a férfi, a nagy társaság miatt azonban nemigen van lehetőségük megbeszélni a dolgot, így csak pár aggodalmas pillantást vet felé, hogy kiderítse, vajon minden rendben van-e vele. A kérdő tekintetből persze Frädnek is kijár, hiszen úgy tűnik, ő sincs a legjobb hangulatban ma este, azonban be kell vallania magának, nem igazán érti a férfi viselkedését a parti folyamán, így fogalma sincs, hogyan tudna segíteni neki. Reméli, csak pillanatnyi rosszkedv az egész mindkettejük részéről, ami elmúlik majd, ha rájönnek, itt bizony barátok között vannak, akik vigyáznak rájuk. Úgy látja, a szalonnasütés kezdi egészen összehozni a társaságot, hiszen láthatóan mindenki örömmel forgatja a saját nyársát a tűz körül, hamarosan pedig egy kellemes történet is megfűszerezi a társalgást. Nem számított rá, hogy épp Luni lesz az, aki elsőnek fel mer szólalni, de persze cseppet sincs ellenére a dolog, sőt, akaratlanul is kis büszkeséget érez, hogy a lány önként mert vállalkozni erre a feladatra. A történet, mint minden, amit eddig hallott tőle, lebilincselő és izgalmas, ha nem is teljesen vidám befejezéssel, de mégis úgy érezni, végül minden a helyére került a szereplőket illetően*
- Nagyon szép történet volt, köszönjük. *ereszt meg egy mosolyt Luni felé, aki hamarosan ennél sokkal hevesebb köszönetben is részesül Arra papa jóvoltából. Nem tudja eldönteni, az öreg magától is ilyen közvetlen-e, vagy esetleg közrejátszik az ital is a dologban, mindenesetre reméli, a lánynak nem lesz ellenére a két puszi. ~Vagy talán mástól szeretnél ilyesmit kapni?~ teszi hozzá magában kuncogva, ahogy pillantása Thimre vándorol. Most döbben csak rá, hogy valójában mennyire keveset is tud a férfiről, így reméli, talán neki is kedve támad elmondani egyet szülőhelye történetei közül*
- Milyen érdekes elképzelés... szerinted is szép, színes drágakövekhez hasonlíthatnak a csillagok közelről? *kéri ki közben kíváncsian Nievesha véleményét a dologról, vajon a kislány hogyan vélekedik ez ügyben* Azután is olyan szépen tündökölnek, hogy lehullottak az égről? *bár elsősorban Nieveshának beszél, kérdését immár mindenkinek címzi, hisz neki magának még nem volt szerencséje hozzá, hogy hullócsillagot lásson, miután az földet ért, de kíváncsi, hátha a társaságból valaki találkozott már ilyesmivel*
- Milyen lehetett a világ az idők kezdetén? *ezt már inkább csak magának motyogja, miközben a kenyerére csepegteti, ami a szalonnából kisült, bár őszintén kíváncsi rá, vajon kinek mi a véleménye a dologról, hisz annyi különböző háttérrel rendelkező vendég gyűlt most itt össze, úgy véli, mindannyiuknak meglehet a saját változata a világ létrejöttét és működését illetően*
- Azt hiszem, igazad van. A véletlenből néha nagyszerű dolgok sülnek ki. *tér vissza végül Luni bevezető gondolatára, miközben mosolyogva néz végig társain, akikkel mindegyikkel szintén a véletlen hozta össze, ő pedig nem is lehetne hálásabb a sorsnak, amiért ennyi remek emberrel nyílt alkalma találkozni.*
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
*Bár sajnos nem tudott annyit beszélgetni velük az este folyamán, mint szerette volna, az így sem tudta elkerülni a figyelmét, mennyire egymásra talált Luni és Thim a közös útjuk óta. ~Talán nincs is szükségük rá, hogy zavarjam őket... ~vet néha egy-két lopott pillantást a páros után, akik láthatóan igazán jól megvannak kettesben is, míg a szalonnasütéshez gyűjti össze a szükséges hozzávalókat. A jelenet, ahogy Thim átvállalja a vigyázást a nyulakra, és kimondatlanul persze Lunira is, halvány mosolyt csal az arcára. Bár tagadhatatlan, hogy a lányt jobban ismeri, mint a férfit, mindkettejükről úgy véli, rájuk fér a boldogság, és csak örül neki, hogy úgy tűnik, együtt megtalálták azt. Ahogy eszébe jut, milyen félve indult el Luni közös útjára Thimmel, és milyen békésnek tűnik most a férfi társaságában, kimondhatatlan öröm tölti el, hogy annyi viszontagság után barátnőjére végre rámosolyog a szerencse. ~És talán a szerelem is... ~teszi hozzá csak magában, bár ilyen irányú gondolatait természetesen megtartja magának, míg egyik érintett fél sem hozza szóba önként, hiszen tényleg nem szeretne rájuk erőltetni semmit. Annál is inkább, hiszen neki is van épp elég gondolkodni valója ezen a téren, főleg, miután Aleimord is csatlakozik hozzájuk. Nem tudja nem észrevenni, mennyire rosszkedvűnek és szomorúnak tűnik a férfi, a nagy társaság miatt azonban nemigen van lehetőségük megbeszélni a dolgot, így csak pár aggodalmas pillantást vet felé, hogy kiderítse, vajon minden rendben van-e vele. A kérdő tekintetből persze Frädnek is kijár, hiszen úgy tűnik, ő sincs a legjobb hangulatban ma este, azonban be kell vallania magának, nem igazán érti a férfi viselkedését a parti folyamán, így fogalma sincs, hogyan tudna segíteni neki. Reméli, csak pillanatnyi rosszkedv az egész mindkettejük részéről, ami elmúlik majd, ha rájönnek, itt bizony barátok között vannak, akik vigyáznak rájuk. Úgy látja, a szalonnasütés kezdi egészen összehozni a társaságot, hiszen láthatóan mindenki örömmel forgatja a saját nyársát a tűz körül, hamarosan pedig egy kellemes történet is megfűszerezi a társalgást. Nem számított rá, hogy épp Luni lesz az, aki elsőnek fel mer szólalni, de persze cseppet sincs ellenére a dolog, sőt, akaratlanul is kis büszkeséget érez, hogy a lány önként mert vállalkozni erre a feladatra. A történet, mint minden, amit eddig hallott tőle, lebilincselő és izgalmas, ha nem is teljesen vidám befejezéssel, de mégis úgy érezni, végül minden a helyére került a szereplőket illetően*
- Nagyon szép történet volt, köszönjük. *ereszt meg egy mosolyt Luni felé, aki hamarosan ennél sokkal hevesebb köszönetben is részesül Arra papa jóvoltából. Nem tudja eldönteni, az öreg magától is ilyen közvetlen-e, vagy esetleg közrejátszik az ital is a dologban, mindenesetre reméli, a lánynak nem lesz ellenére a két puszi. ~Vagy talán mástól szeretnél ilyesmit kapni?~ teszi hozzá magában kuncogva, ahogy pillantása Thimre vándorol. Most döbben csak rá, hogy valójában mennyire keveset is tud a férfiről, így reméli, talán neki is kedve támad elmondani egyet szülőhelye történetei közül*
- Milyen érdekes elképzelés... szerinted is szép, színes drágakövekhez hasonlíthatnak a csillagok közelről? *kéri ki közben kíváncsian Nievesha véleményét a dologról, vajon a kislány hogyan vélekedik ez ügyben* Azután is olyan szépen tündökölnek, hogy lehullottak az égről? *bár elsősorban Nieveshának beszél, kérdését immár mindenkinek címzi, hisz neki magának még nem volt szerencséje hozzá, hogy hullócsillagot lásson, miután az földet ért, de kíváncsi, hátha a társaságból valaki találkozott már ilyesmivel*
- Milyen lehetett a világ az idők kezdetén? *ezt már inkább csak magának motyogja, miközben a kenyerére csepegteti, ami a szalonnából kisült, bár őszintén kíváncsi rá, vajon kinek mi a véleménye a dologról, hisz annyi különböző háttérrel rendelkező vendég gyűlt most itt össze, úgy véli, mindannyiuknak meglehet a saját változata a világ létrejöttét és működését illetően*
- Azt hiszem, igazad van. A véletlenből néha nagyszerű dolgok sülnek ki. *tér vissza végül Luni bevezető gondolatára, miközben mosolyogva néz végig társain, akikkel mindegyikkel szintén a véletlen hozta össze, ő pedig nem is lehetne hálásabb a sorsnak, amiért ennyi remek emberrel nyílt alkalma találkozni.*
5357. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-20 16:43:32
Üzenet elküldve: 2019-12-20 16:43:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Kikószálódik a városból, a nap éppen készül lemenni, akárcsak egy fejezet az életéből. Cipői hangtalanul suhannak az úton, jelenleg úgy néz ki, van még ahhoz energiája, hogy gyorsított tempóban haladjon, de ez valószínűleg a későbbiekben majd apadni fog. Sokáig keresgél, de semmit sehol nem talál. Be is esteledik. Ma este meg fog itt aludni valószínűleg, de holnap tovább kell majd állnia. Mit is gondolt? Hogy majd feltűnik előtte váratlanul egy sötételf, aki bemutatkozik a Dwirinthalenek matrónájaként?*
~ Bolond vagy, Madvaarick! ~
~ Bolond vagy, Madvaarick! ~
5356. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-11 15:40:40
Üzenet elküldve: 2019-12-11 15:40:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//A folyónál//
//A tűzrakónál//
*Meghallgatja Frad szavait, kurtán biccent rájuk, de nem mondd semmit. Van abban valami, amit közölni próbál, de azzal nem számol, hogy egy megtört lélek fájdalmának nem elég, hogy "ne gondold így". Nem tudja nem így gondolni, elvégre a sérelmei, annak oka, az általuk létrehozott seb túl nagy, és nem gyógyul be csettintésre. Aleimord tudja, hogy Lauren be tudná gyógyítani, úgy tudná szeretni azt a nőt, ahogyan eddig még egyiket sem. Ha Lauren kérné, még a csillagokat is levadászná neki az égboltról. Viszont az élet nem ilyen kedves, és ha nem, bármennyire is fájdalmas, nem fogja ráerőltetni magát álmai tárgyára, nem tudna kellemetlenséget okozni neki.
Még mindig szavak nélkül követi Fardot a tűzrakóhoz, és próbál kevésbé öngyilkos arcot vágni.*
//Kerti parti//
//A folyónál//
//A tűzrakónál//
*Meghallgatja Frad szavait, kurtán biccent rájuk, de nem mondd semmit. Van abban valami, amit közölni próbál, de azzal nem számol, hogy egy megtört lélek fájdalmának nem elég, hogy "ne gondold így". Nem tudja nem így gondolni, elvégre a sérelmei, annak oka, az általuk létrehozott seb túl nagy, és nem gyógyul be csettintésre. Aleimord tudja, hogy Lauren be tudná gyógyítani, úgy tudná szeretni azt a nőt, ahogyan eddig még egyiket sem. Ha Lauren kérné, még a csillagokat is levadászná neki az égboltról. Viszont az élet nem ilyen kedves, és ha nem, bármennyire is fájdalmas, nem fogja ráerőltetni magát álmai tárgyára, nem tudna kellemetlenséget okozni neki.
Még mindig szavak nélkül követi Fardot a tűzrakóhoz, és próbál kevésbé öngyilkos arcot vágni.*
5355. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-11 14:21:38
Üzenet elküldve: 2019-12-11 14:21:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A várostól kanyargó kereskedelmi úton halad a külső területek felé. Számításai szerint az ingoványos felé veszi majd útját, s azután a füves puszta rengetegén. A nyugodt tempót már rég maga mögött hagyta. Edzésként erőltetett tempót diktál, pedig a hátizsákjában még némi úti holmi is van, igaz apróságok. A számszeríj is ott van nála, ami szintén nem olyan könnyű, főleg ha háton van hordva egy hosszúíjjal egyetemben. Szeretne még a nappal fényében minél több utat megtenni. Az éj leszálltával elérkezik az ő ideje. Fajtája különlegessége a jó éjszakai látás, így az éjszaka egy részében szintén folytatja az utat. Pár órára azért megáll majd enni, inni és egy kicsit aludni, mert mégsem egy gnóm gépezet, ami fáradhatatlan. Bár néha igenis jól jönne egy ilyen fáradhatatlan képesség a harcban, de ez neki nem adatott meg csak a hús vér lét a fájdalom és küzdelem a végsőkig. Hajót is megjárt már nem egyszer kalandot keresve, vagy éppen árut felügyelve. Olykor a védelemért és biztonságért többet hajlandóak fizetnek, mint az élet kioltásáért, amit amúgy nem vállal el, mert nem az a fajta sötételf. Az értelmetlen vagy megbízásos kivégzéseket gyáva gyilkosságnak tekinti. Egy ellenfelet csak egyenlő esélyes küzdelemben szabadna kivégezni és nem aljas módon a tudta és háta mögött intézve.*
5354. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-10 14:05:21
Üzenet elküldve: 2019-12-10 14:05:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//A tűz körül, Luni//
*A tűzkérdést le is rendezi, már ha lerendezettnek lehet tekinteni, hogy a szalonnasütők parázsló tüzéből egy máglyarakást csinált. Ez olyan igazi Arra papás megoldás volt. Büszke is magára, hogy a fagyhaláltól megóvta a társaságot, ugyanakkor meg azért bántja a bensőjét, hogy a szalonnázók húsát igencsak megpörzsöli az általa felhevített tábortűz. Nézzük a pozitív oldalát, így sokan odaférnek a tűzhöz és nem fognak fázni. A lehető legjobbkor tehette mindezt a vén tündér, mert odasereglik a népség, mint valami juhnyáj, azért, hogy történeteket mesélgessenek egymásnak. Na ez már kedvére van az öregnek. Végre nem neki kell beszélni az amúgy is nehezebben forgó nyelvén. Bealapozta a hangulatát és kellemesen elzsibbadt az agya ahhoz, hogy máris jól érezze magát. Egy amolyan igazi hegyesfülű, félvér lányka keveredik oda. Rá is zendít egy történetre, amit az öreg megpróbál ébren kibírni. Halad és szinte úszik a történettel, ott van a mindenség kezdete után hét évvel. Sajnálkozva véleményezi a farkaskomák szerencsétlen állapotát.*
~Kétlábú jószágok! Hogy lehet úgy vadászni he?~
*Na aztán tovább gördül a történettel. Néha előferdül, hogy belepőcsikél egy vontatottabb résznél, de aztán a lényegieknél mindig felbóbiskol, mint aki teljesen képben van. A ragyogó csillagos résznél felélénkül.*
~Hullott e vajon a környíkre azokbúl a drágakövekbűl? No majd meglássuk.~
*Már most érdekesedik a kialakuló történetecske, amit az öreg is élénkebben figyel.*
- Mii, ezüst tarisznya! Hun?!
*Felhorkant és már egész élénk is lett. A részeg farkas története olyannyira mulattatja az öreget, hogy hangosan felnevet, amikor szétszóródtak a történetben a csillagok az égen, hála egy részeg ősordasnak. A történet végére már olyan tág az öreg pupillája mint a derengő fát kereső vadászoké a sötét éjszakában. Fel is tápászkodik és oda ül a félvér lányka mellé.*
- Drága jányom őszintén mondhatom, hogy százharmincakárhány ívem alatt nemigen hallottam ilyen pazar törtínetet!
*Elismerve bazsalyog a lánykára és szíve szerint két cuppanóst is adna az arcára a történetért de a végén még félreértené valaki. Aztán mégis megteszi. Lehet a pia hatására. A történet végén Luni kap két cuppanós puszit Arra papától az igen gyönyörű történetért.*
//Kerti parti//
//A tűz körül, Luni//
*A tűzkérdést le is rendezi, már ha lerendezettnek lehet tekinteni, hogy a szalonnasütők parázsló tüzéből egy máglyarakást csinált. Ez olyan igazi Arra papás megoldás volt. Büszke is magára, hogy a fagyhaláltól megóvta a társaságot, ugyanakkor meg azért bántja a bensőjét, hogy a szalonnázók húsát igencsak megpörzsöli az általa felhevített tábortűz. Nézzük a pozitív oldalát, így sokan odaférnek a tűzhöz és nem fognak fázni. A lehető legjobbkor tehette mindezt a vén tündér, mert odasereglik a népség, mint valami juhnyáj, azért, hogy történeteket mesélgessenek egymásnak. Na ez már kedvére van az öregnek. Végre nem neki kell beszélni az amúgy is nehezebben forgó nyelvén. Bealapozta a hangulatát és kellemesen elzsibbadt az agya ahhoz, hogy máris jól érezze magát. Egy amolyan igazi hegyesfülű, félvér lányka keveredik oda. Rá is zendít egy történetre, amit az öreg megpróbál ébren kibírni. Halad és szinte úszik a történettel, ott van a mindenség kezdete után hét évvel. Sajnálkozva véleményezi a farkaskomák szerencsétlen állapotát.*
~Kétlábú jószágok! Hogy lehet úgy vadászni he?~
*Na aztán tovább gördül a történettel. Néha előferdül, hogy belepőcsikél egy vontatottabb résznél, de aztán a lényegieknél mindig felbóbiskol, mint aki teljesen képben van. A ragyogó csillagos résznél felélénkül.*
~Hullott e vajon a környíkre azokbúl a drágakövekbűl? No majd meglássuk.~
*Már most érdekesedik a kialakuló történetecske, amit az öreg is élénkebben figyel.*
- Mii, ezüst tarisznya! Hun?!
*Felhorkant és már egész élénk is lett. A részeg farkas története olyannyira mulattatja az öreget, hogy hangosan felnevet, amikor szétszóródtak a történetben a csillagok az égen, hála egy részeg ősordasnak. A történet végére már olyan tág az öreg pupillája mint a derengő fát kereső vadászoké a sötét éjszakában. Fel is tápászkodik és oda ül a félvér lányka mellé.*
- Drága jányom őszintén mondhatom, hogy százharmincakárhány ívem alatt nemigen hallottam ilyen pazar törtínetet!
*Elismerve bazsalyog a lánykára és szíve szerint két cuppanóst is adna az arcára a történetért de a végén még félreértené valaki. Aztán mégis megteszi. Lehet a pia hatására. A történet végén Luni kap két cuppanós puszit Arra papától az igen gyönyörű történetért.*
5353. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-09 19:14:00
Üzenet elküldve: 2019-12-09 19:14:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//A folyónál//
//Részben tűzrakónál//
//Ale, Yla//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Frädricus lassan kezd dühössé válni, a szó legszűkebb értelmében. Ale teljesen be van süllyedve és ha konyít is valamennyiee az orvosláshoz a tudós, a lelki gyógyászat nincsen számon tartva érdekelt tudományágai között. Ennek ellenére azonban azt hallotta, hogy a közösség pozitív hatással lehet az efféle betegekre nézve, így a férfi feláll és karját nyújtja az elf felé.*
-Nézd, nem akarlak monológokkal untatni, de őszinte leszek. Semmi értelme annak, amit mondasz, rád igenis szükség van. Ezt utálom nagyon: ha valaki nagyon beképzel valami faszságot és képtelen megfeledkezni róla, plusz szarik a többiek véleményére. Ahogy eddig láttam, Szarvasliget nem arról híres ~ A legtöbb esetben... ~, hogy a kósza lelkűeket magára hagyná, mondjuk ha nem hiszel nekem, akkor higgy a többieknek. *Itt megfogná Ale karját barátian és ha az engedi, felsegíti a férfit, hogy a tűzhöz menjenek. Frädnek félre kell tennie a saját gondjait valaki másért. ~ Milyen ismerős! ~ Semmi baj, az itteniek egytől egyig megérdemlik a segítséget. Pyctáékról meg legfeljebb nem fog tudomást venni. Ha ezek mind terve szerint mennek végbe, akkor a szalonnasütők közé keverednek, ő pedig szólhat Ylához.*
-Szabadna még két hely és nyárs? *Mutatna feléjük és ha teheti, kissé ráhatással, de csatlakoznal Alelel együtt.*
//Kerti parti//
//A folyónál//
//Részben tűzrakónál//
//Ale, Yla//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Frädricus lassan kezd dühössé válni, a szó legszűkebb értelmében. Ale teljesen be van süllyedve és ha konyít is valamennyiee az orvosláshoz a tudós, a lelki gyógyászat nincsen számon tartva érdekelt tudományágai között. Ennek ellenére azonban azt hallotta, hogy a közösség pozitív hatással lehet az efféle betegekre nézve, így a férfi feláll és karját nyújtja az elf felé.*
-Nézd, nem akarlak monológokkal untatni, de őszinte leszek. Semmi értelme annak, amit mondasz, rád igenis szükség van. Ezt utálom nagyon: ha valaki nagyon beképzel valami faszságot és képtelen megfeledkezni róla, plusz szarik a többiek véleményére. Ahogy eddig láttam, Szarvasliget nem arról híres ~ A legtöbb esetben... ~, hogy a kósza lelkűeket magára hagyná, mondjuk ha nem hiszel nekem, akkor higgy a többieknek. *Itt megfogná Ale karját barátian és ha az engedi, felsegíti a férfit, hogy a tűzhöz menjenek. Frädnek félre kell tennie a saját gondjait valaki másért. ~ Milyen ismerős! ~ Semmi baj, az itteniek egytől egyig megérdemlik a segítséget. Pyctáékról meg legfeljebb nem fog tudomást venni. Ha ezek mind terve szerint mennek végbe, akkor a szalonnasütők közé keverednek, ő pedig szólhat Ylához.*
-Szabadna még két hely és nyárs? *Mutatna feléjük és ha teheti, kissé ráhatással, de csatlakoznal Alelel együtt.*
5352. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-09 17:34:35
Üzenet elküldve: 2019-12-09 17:34:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//A tűz körül//
*Úgy látja végre az andalgó párocska is megtiszteli a köreiket a kosárnyi bájos teadélutáni bábu társaságában. A kosáron jót mosolyog, hogy a vörös hajú férfi kezében látja. ~Milyen bájos. ~ Bár igazából csak irigykedik a kislányra, mostanában nem igazán kapott annyi figyelmet, mint igényelné, sőt mióta különváltak és menekülőre fogták nem igazán volt olyan, aki a bizalmába férkőzött volna.
Lyzendrát már korábban megsajnálta, a telepakolt tányérja okán, így a nyársnak nem lehetnek híján, ahogy letelepszik a férfi mellé felé is elnéz, de nem tart sokáig a kitérő, mert félbeszakítja a szalonna vadul sistergő zsírja, amint belecsöppen az elemésztő lángok közé.*
-Oh a csudába. *Szalad ki a száján és kapja oda a kenyeret, hogy mentse, ami még menthető. Közben hallja, másodkézből, hogy a kis torkos már nekikezdett a lakomának, nyersen, amin csak jót mosolyog. ~Vakarcs.~ Aztán érkezik a kérdés, ami rámutat, hogy ezt a meghitt hangulatot esetleg megfűszerezhetnék egy kis történettel. Ő maga nem igazán szeretne semmit sem kiadni, főleg mert minden történetében lopás, elcsenés, verekedés vagy lerészegedés szerepel, nyilván ez nem tenne jót a róla kialakult képnek. Majd miután az öreg jól befűtött az egész erdőnek, Nimeril előzékenyen rákérdez, talán kis engesztelésképpen a sörre, ami a kezében lévő kancsóban lötyög.*
-Kérek, de inkább korsóból vagy pohárból, ha lehet, puccos társaságban nem illik kancsóból inni. *Kacsint a nő felé, nem mintha valaha is lett volna rá precedens, hogy a sört kancsóból fogyassza. Alkoholt pedig még soha nem utasított vissza. Aztán végül a kis fél-elf belekezd egy egészen lebilincselő történetbe. Annyira szépen forgatja a szavakat, hogy azon kapja magát, már alig várja, hogy folytatódjon a történet, mikor azt csupán egy pillanatnyi időre félbeszakítja egy levegővétel. ~Annyira részeg. ~ Mosolyodik el a dolgon, egészen bele tudja képzelni magát a dologba, majd fel is néz az égboltra. Még nincs annyira sötét sajnos, hogy a csillagok látszódjanak, de tudja, hogy valahol biztos arrafelé bujkálnak most is. A történet végeztével ismét lecsöpögteti a szalonnáját, ami szinte már készen is van, közben tekintete az ujjaira siklik, és ott ragad. Megmozgatja őket. ~Talán négy lábon én is gyorsabb lennék? ~ Mosolyodik el, aztán megállapítja magában, hogy kezd fáradni. A tegnapi nagy előkészületei talán több energiát ragadtak magukhoz, mint számított rá.*
-Ez igazán érdekes mese volt. Én megvettem. *Vágja azért rá, hogy dicséretet is kapjon a lány, hiszen őszintén meglepte mennyire jó is ebben. Majd feláll és tányért hoz, meg egy kést, hogy lepiszkálja a nyársról az elkészült dolgokat, majd szépen lassan nekiáll falatozni. Visszafogja magát, mert társaságban nem illik teli szájjal zabálni, habár ahhoz van hozzászokva. ~Jobban ízlett ez akkor, amikor még loptuk az ilyesmit. ~ Bár most is jó íze van, de régen minden más volt, lehet nem is a hagyma meg a hús íze, talán csak a társaság.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.09 17:35:10
//Kerti parti//
//A tűz körül//
*Úgy látja végre az andalgó párocska is megtiszteli a köreiket a kosárnyi bájos teadélutáni bábu társaságában. A kosáron jót mosolyog, hogy a vörös hajú férfi kezében látja. ~Milyen bájos. ~ Bár igazából csak irigykedik a kislányra, mostanában nem igazán kapott annyi figyelmet, mint igényelné, sőt mióta különváltak és menekülőre fogták nem igazán volt olyan, aki a bizalmába férkőzött volna.
Lyzendrát már korábban megsajnálta, a telepakolt tányérja okán, így a nyársnak nem lehetnek híján, ahogy letelepszik a férfi mellé felé is elnéz, de nem tart sokáig a kitérő, mert félbeszakítja a szalonna vadul sistergő zsírja, amint belecsöppen az elemésztő lángok közé.*
-Oh a csudába. *Szalad ki a száján és kapja oda a kenyeret, hogy mentse, ami még menthető. Közben hallja, másodkézből, hogy a kis torkos már nekikezdett a lakomának, nyersen, amin csak jót mosolyog. ~Vakarcs.~ Aztán érkezik a kérdés, ami rámutat, hogy ezt a meghitt hangulatot esetleg megfűszerezhetnék egy kis történettel. Ő maga nem igazán szeretne semmit sem kiadni, főleg mert minden történetében lopás, elcsenés, verekedés vagy lerészegedés szerepel, nyilván ez nem tenne jót a róla kialakult képnek. Majd miután az öreg jól befűtött az egész erdőnek, Nimeril előzékenyen rákérdez, talán kis engesztelésképpen a sörre, ami a kezében lévő kancsóban lötyög.*
-Kérek, de inkább korsóból vagy pohárból, ha lehet, puccos társaságban nem illik kancsóból inni. *Kacsint a nő felé, nem mintha valaha is lett volna rá precedens, hogy a sört kancsóból fogyassza. Alkoholt pedig még soha nem utasított vissza. Aztán végül a kis fél-elf belekezd egy egészen lebilincselő történetbe. Annyira szépen forgatja a szavakat, hogy azon kapja magát, már alig várja, hogy folytatódjon a történet, mikor azt csupán egy pillanatnyi időre félbeszakítja egy levegővétel. ~Annyira részeg. ~ Mosolyodik el a dolgon, egészen bele tudja képzelni magát a dologba, majd fel is néz az égboltra. Még nincs annyira sötét sajnos, hogy a csillagok látszódjanak, de tudja, hogy valahol biztos arrafelé bujkálnak most is. A történet végeztével ismét lecsöpögteti a szalonnáját, ami szinte már készen is van, közben tekintete az ujjaira siklik, és ott ragad. Megmozgatja őket. ~Talán négy lábon én is gyorsabb lennék? ~ Mosolyodik el, aztán megállapítja magában, hogy kezd fáradni. A tegnapi nagy előkészületei talán több energiát ragadtak magukhoz, mint számított rá.*
-Ez igazán érdekes mese volt. Én megvettem. *Vágja azért rá, hogy dicséretet is kapjon a lány, hiszen őszintén meglepte mennyire jó is ebben. Majd feláll és tányért hoz, meg egy kést, hogy lepiszkálja a nyársról az elkészült dolgokat, majd szépen lassan nekiáll falatozni. Visszafogja magát, mert társaságban nem illik teli szájjal zabálni, habár ahhoz van hozzászokva. ~Jobban ízlett ez akkor, amikor még loptuk az ilyesmit. ~ Bár most is jó íze van, de régen minden más volt, lehet nem is a hagyma meg a hús íze, talán csak a társaság.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.09 17:35:10
5351. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-09 13:35:35
Üzenet elküldve: 2019-12-09 13:35:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
*A duzzogva elvonuló ember férfi nem érdekli. Nem tartja túl etikusnak darázsfészket dobni a kerti mulatság békés légkörébe, majd távozni, ahelyett, hogy őszintén bocsánatot kért volna azoktól, akiket megsértett. A Szarvasligetben láthatóan sok hosszúéletű él, így nem is érti, hogy a szakállas férfi honnan vette a bátorságot, hogy ilyen módon nyilatkozzon a népéről.
De eltekint a téma további fejtegetésétől, úgy tűnik, a házigazdát sem érintette túl kellemesen a férfi kijelentése, de őt utolsó Laurentitiát az utolsók közt hibáztatná. Inkább Umon mellé telepszik.*
- Melyik pillanat alkalmas? *Sóhajtja halkan, talán Umon nem is hallja, amikor válaszol a szavaira. Az egykori átkozott szerzetes furcsán viselkedik, bezárkózni látszik, amelyen még az erdőmélyi elf sem tud segíteni. Aggódik miatta.*
- Mindenképpen, barátom. *Mondja a megkeresésre válaszként. El fog menni a férfihez, hisz valóban aggasztó a viselkedése. Nem érti, mi történhetett, de jobb lesz időben utánajárni.
Szótlan hallgatja felállva, hogy Umon elköszön a házigazdáktól és szomorúan néz utána, amikor távozik. Lombzöld tekintete Lyzét keresi, miután Umon eltűnik a szeme elől.
Közben elkezdődik a szalonnasütés, amely ugyan nem vonzza az erdőmélyi elfet, de az illata valóban csodás. Szótlanul figyeli a tűz körül szorgoskodó szalonnasütőket, de semmi sem zökkenti ki a rátelepedett némaságból. Kezeit összefonja maga mögött, hisz az ujjatlan kabát nem ad neki lehetőséget arra, hogy bő ujjaiban maga előtt összefonja kezeit, ahogy szokta.
Nievesha hangja csal csak halovány nyugalmat a vonásaira, ahogy Lyzzel és Lauval beszélget. A csicsergés talán mások számára idegesítő lehet, de ő megszokta már és mivel a kislány az ő gyermeke, így természetes, hogy nem gondolja irritálónak.
Lyzzel összeakad a pillantásuk, de akkorra Umon már elindul, így a sütemény, amelyet a szőke elf lány kínál neki, már csak neki jutna.*
- Nem, köszönöm. *Valóban nem kér, egyáltalán nem édesszájú és valahogy most kedve sincs enni. Érzi, hogy viselkedése nem illik a kerti mulatság képébe, de amíg a háttérben marad, addig nem lesz baj.
A fognyomos szalonnák említése aztán halovány mosolyt csal az arcára, megtörve a kifejezéstelenség maszkját. Lepillant a megnevezett szalonnára, amelyen minden bizonnyal nem egy kis egér, hanem Nievesha hagyott nyomot. Nyársat is kapnak, amire aztán erőt vesz magán, hogy lerázza a rezignáltság érzését.*
- Megsüssem nektek? *Kérdi Lyzt halkan. Lombzöld tekintete közben Nieveshát kutatja, merre járhat a kis szélvész.
Ha Lyzendra igenlő választ ad, akkor vesz két kenyeret maguknak, majd a tűhöz telepszik, ahol a többiek is ülnek. Halovány mosollyal foglal helyet a szalonnasütő mellett és akkurátusan lát neki a sütésnek. Igyekszik nem megégetni, hanem pirítani és a zsírt egyenletesen eloszlatni a kenyereken, bár Arraele produkciója okán a felcsapó lángok megnehezítik a dolgát.
Laurentitiával talán a kislány is megérkezik a tűzhöz, a csuhátlan csuhás a kicsire kacsint, de hagyja, hogy Nievesha válaszoljon az elf lánynak, hisz őt kérdezték. Ha a kislány ki szeretné próbálni a szalonnasütést, nem avatkozik közbe, de figyel, nehogy baj történjen. Egyenes derékkal ül a tűz mellett, jobbjában tartja a nyársat, mellette a kenyerek, balját a combján nyugtatja.
A történeteket érintő kérdésre nem felel, neki vannak történetei, de azok nem túl kedvesek, így megtartja magának, átadva a lehetőséget.
Luninari történetét ezután érdeklődve, de visszafogottan hallgatja. Lombzöld szemeit hol a mesélőn, hol a sülő szalonnán nyugtatja, így lassan, de biztosan készülnek el a sült zsírral csepegtetett kenyerek és a sült szalonna.
A történet szép és tanulságos is, éppen egy ilyen mulatság idejére illik, így a végén kedvesen elmosolyodik.*
//Kerti parti//
*A duzzogva elvonuló ember férfi nem érdekli. Nem tartja túl etikusnak darázsfészket dobni a kerti mulatság békés légkörébe, majd távozni, ahelyett, hogy őszintén bocsánatot kért volna azoktól, akiket megsértett. A Szarvasligetben láthatóan sok hosszúéletű él, így nem is érti, hogy a szakállas férfi honnan vette a bátorságot, hogy ilyen módon nyilatkozzon a népéről.
De eltekint a téma további fejtegetésétől, úgy tűnik, a házigazdát sem érintette túl kellemesen a férfi kijelentése, de őt utolsó Laurentitiát az utolsók közt hibáztatná. Inkább Umon mellé telepszik.*
- Melyik pillanat alkalmas? *Sóhajtja halkan, talán Umon nem is hallja, amikor válaszol a szavaira. Az egykori átkozott szerzetes furcsán viselkedik, bezárkózni látszik, amelyen még az erdőmélyi elf sem tud segíteni. Aggódik miatta.*
- Mindenképpen, barátom. *Mondja a megkeresésre válaszként. El fog menni a férfihez, hisz valóban aggasztó a viselkedése. Nem érti, mi történhetett, de jobb lesz időben utánajárni.
Szótlan hallgatja felállva, hogy Umon elköszön a házigazdáktól és szomorúan néz utána, amikor távozik. Lombzöld tekintete Lyzét keresi, miután Umon eltűnik a szeme elől.
Közben elkezdődik a szalonnasütés, amely ugyan nem vonzza az erdőmélyi elfet, de az illata valóban csodás. Szótlanul figyeli a tűz körül szorgoskodó szalonnasütőket, de semmi sem zökkenti ki a rátelepedett némaságból. Kezeit összefonja maga mögött, hisz az ujjatlan kabát nem ad neki lehetőséget arra, hogy bő ujjaiban maga előtt összefonja kezeit, ahogy szokta.
Nievesha hangja csal csak halovány nyugalmat a vonásaira, ahogy Lyzzel és Lauval beszélget. A csicsergés talán mások számára idegesítő lehet, de ő megszokta már és mivel a kislány az ő gyermeke, így természetes, hogy nem gondolja irritálónak.
Lyzzel összeakad a pillantásuk, de akkorra Umon már elindul, így a sütemény, amelyet a szőke elf lány kínál neki, már csak neki jutna.*
- Nem, köszönöm. *Valóban nem kér, egyáltalán nem édesszájú és valahogy most kedve sincs enni. Érzi, hogy viselkedése nem illik a kerti mulatság képébe, de amíg a háttérben marad, addig nem lesz baj.
A fognyomos szalonnák említése aztán halovány mosolyt csal az arcára, megtörve a kifejezéstelenség maszkját. Lepillant a megnevezett szalonnára, amelyen minden bizonnyal nem egy kis egér, hanem Nievesha hagyott nyomot. Nyársat is kapnak, amire aztán erőt vesz magán, hogy lerázza a rezignáltság érzését.*
- Megsüssem nektek? *Kérdi Lyzt halkan. Lombzöld tekintete közben Nieveshát kutatja, merre járhat a kis szélvész.
Ha Lyzendra igenlő választ ad, akkor vesz két kenyeret maguknak, majd a tűhöz telepszik, ahol a többiek is ülnek. Halovány mosollyal foglal helyet a szalonnasütő mellett és akkurátusan lát neki a sütésnek. Igyekszik nem megégetni, hanem pirítani és a zsírt egyenletesen eloszlatni a kenyereken, bár Arraele produkciója okán a felcsapó lángok megnehezítik a dolgát.
Laurentitiával talán a kislány is megérkezik a tűzhöz, a csuhátlan csuhás a kicsire kacsint, de hagyja, hogy Nievesha válaszoljon az elf lánynak, hisz őt kérdezték. Ha a kislány ki szeretné próbálni a szalonnasütést, nem avatkozik közbe, de figyel, nehogy baj történjen. Egyenes derékkal ül a tűz mellett, jobbjában tartja a nyársat, mellette a kenyerek, balját a combján nyugtatja.
A történeteket érintő kérdésre nem felel, neki vannak történetei, de azok nem túl kedvesek, így megtartja magának, átadva a lehetőséget.
Luninari történetét ezután érdeklődve, de visszafogottan hallgatja. Lombzöld szemeit hol a mesélőn, hol a sülő szalonnán nyugtatja, így lassan, de biztosan készülnek el a sült zsírral csepegtetett kenyerek és a sült szalonna.
A történet szép és tanulságos is, éppen egy ilyen mulatság idejére illik, így a végén kedvesen elmosolyodik.*
5350. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-08 17:56:13
Üzenet elküldve: 2019-12-08 17:56:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//A folyónál//
*Hallgatja a másik szavait, és hamar rájön, hogy a szavai mögött nincs tartalom. Mondja amit, illemből, mert ha mást mondd, a mellette ülő elf még mélyebbre süllyed, de biztosan semmi kedve ehhez.*
- Ne haragudj, nem kellene másokat terhelnem a gondjaimmal. Mindenkinek megvan a maga baja, én pedig csak teszek és teszek rá ahelyett, hogy erős lennék. Ez nem tisztességes veletek szemben. *Gondol itt az összes szarvasra. Ha a férfi nem szólal meg, itt valószínűleg csendben ülnek egymás mellett, persze ha megszólal, úgy a csend nem áll be. Aleimord mindenesre feltesz egy kérdés, ami foglalkoztatja.*
- És te? Hogy kerültél a szarvasokhoz? Miért épp ide jöttél?
//Kerti parti//
//A folyónál//
*Hallgatja a másik szavait, és hamar rájön, hogy a szavai mögött nincs tartalom. Mondja amit, illemből, mert ha mást mondd, a mellette ülő elf még mélyebbre süllyed, de biztosan semmi kedve ehhez.*
- Ne haragudj, nem kellene másokat terhelnem a gondjaimmal. Mindenkinek megvan a maga baja, én pedig csak teszek és teszek rá ahelyett, hogy erős lennék. Ez nem tisztességes veletek szemben. *Gondol itt az összes szarvasra. Ha a férfi nem szólal meg, itt valószínűleg csendben ülnek egymás mellett, persze ha megszólal, úgy a csend nem áll be. Aleimord mindenesre feltesz egy kérdés, ami foglalkoztatja.*
- És te? Hogy kerültél a szarvasokhoz? Miért épp ide jöttél?
5349. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-08 16:33:02
Üzenet elküldve: 2019-12-08 16:33:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kerti parti//
//Thim, majd mindenki a tűznél//
*Benne még csak fel sem merült, hogy Thim bármi rosszat is mondott volna az édesanyjáról, úgy érzi viszont a szavai után, hogy nem árt ezt tudatosítania is benne.*
- Nem is úgy értettem, hogy rosszat mondtál volna róla. Különben is tudom, hogy kedvelitek egymást. Meg aztán az, hogy valaki rejtély, vagy rejtélyes nem rossz dolog szerintem. Éppen csak én nem ilyennek látom, de hát nyilván túl közelről ismerem, és számomra pont ezért nyitott könyv. *mondja tűnődve, de aztán figyelmét eltereli a jelen nem lévőről való gondolkodásról, hogy az éppen nagyon is vele lévő Thim is választ koszorút magának, aminek igazán örül. A szép virágok valóban nem csak a lányok kiváltságai, ráadásul sokkal könnyebb úgy visszamenni a többiek közé, hogy nem csak ő és játéknyulai viselnek magukon virágfüzért. És hát az sem utolsó szempont, hogy minél többet használnak fel belőlük, annál kevésbé érzi úgy, hogy hiába dolgozott.
Amikor aztán az elf elengedi a kezét, ismét csak valami általa meghatározhatatlan, kellemetlen kettősséget érez. Egy részről örül neki és kicsit meg is könnyebbül, hogy az érintés már megszűnt, más részről viszont most már furcsa is nélküle, tulajdonképpen azt hiszi hogy hiányzik. Sokat nem adna érte, hogyha végre egyszer teljesen ki tudna igazodni önmagán, de fél tőle, hogy ilyesmi nem nagyon fog majd megtörténni a közeljövőben, a mai este folyamán legalábbis jó eséllyel nem.
Thim felajánlása mindenesetre, hogy ideiglenesen magához veszi a játéknyulait meglepi, kicsit meg is hatja, főleg az, hogy kis barátainak nevezi őket. Neki tényleg azok, az pedig, hogy valaki elfogadja, megérti, és nem kineveti ezért, igazi boldog örömmel tölti el. Kicsit azért bizonytalan a dolgot illetően, mert fél tőle, hogy sokan furcsán néznének Timre, ha virágkoszorúi mellett, most már egy kosár játéknyúl is lenne nála. De hát, ha az előbbi még az ő ötlete is volt, utóbbit már tényleg ő maga ajánlotta fel magától és látszólag teljesen őszintén.*
- Ha tényleg szeretnéd, akkor örülnék, hogy vigyázol rájuk egy kicsit. *adja is át neki egy kedves mosoly kíséretében kis kedvenceit, még azt sem téve hozzá, hogy nagyon vigyázzon rájuk, hiszen teljes mértékben megbízik benne. Pontosan tudja, hogy játéknyulai ugyanolyan, vagy még nagyobb biztonságban lesznek Thimnél, mint nála lennének.
Mielőtt azonban igazán elkezdhetne aggódni azon, hogy ki mit fog szólni a plüssnyulakkal és virágkoszorúval felszerelkezett Thimhez, már vissza is érnek a többiekhez, ahol megcsodálhatja a szépen előkészített nyársakat, valamint örömmel fedezheti fel, hogy immár tényleg minden készen áll a sütögetéshez.
Nincs más terve, így egy köszönet után boldogan el is fogadja felé nyújtott nyársat, és maga is a többiek közé telepszik. Éppen bele is merülne a sütögetés, és a társai meg vendégeik mellett való csendben üldögélés örömeibe, amikor barátnője felveti azt, amit ő maga is gondol, hogy nem igazi a tábortűz történetek nélkül. Ugyan nem szeretne feltétlenül a figyelem középpontjába kerülni, Lau szavai mégis olyanok neki, amire régi otthonában azt mondanák, hogy felhívás tűztáncra. Kicsit azért persze bizonytalan. Ugyan sok szép legendát és történetet ismer, és rengeteg kavarog a fejében éppen hirtelen, nem biztos abban, hogy akár csak egyet is el tudna közülük mesélni úgy, hogy az más számára is élvezhető legyen.
Abban sem, hogy vissza tudná adni a legtöbb általa ismert történetek többségének szépségét és drámáját, és aztán nem utolsó sorban arra is tekintettel kell lennie, hogy egy kislány is éppen itt van velük a tűznél. Nem mondhat olyan mesét, ami túlságosan tragikus, mivel őt biztosan nincsen szándékában sem megijeszteni, sem pedig megríkatni, így hát olyasmit kell választania, ami inkább szép, mint szomorú, amit tulajdonképpen szívesen tesz meg. Amúgy is szeretné, ha vidám nap lenne ez a mai, és bár legendáik tele vannak tragédiákkal, szerencsére olyan is akad, ami inkább kedves és megmosolyogtató.*
- Én ismerek egy szép történetet, amit a szülőfalumban nem igazán vesz senki sem komolyan. Az egészen kicsi gyerekeknek szokták mesélgetni, nekem valamiért mégis a mai napig az egyik kedvencem, ezért szívesen elmesélném. Arról szól, hogy sokszor éppen a véletlen szülte alkotások a legszebbek a világon. *mondja miután összeszedte a bátorságát, nem téve hozzá, hogy azért szereti annyira, amit el szeretne mesélni, mert a maga részéről kedves és vicces történetnek tartja. Mert aztán, mi lesz, ha majd nem tetszik senkinek? Így is nagy kockázatot vállal, hogy előrehúzódik a háttérből ahol általában olyan jól szokta érezni magát, és magához ragadja a szót, meg a figyelmet.
Bárhogy is, ha már belekezdett, nem visszakozik. Bár hangja az elején kicsit talán meg-megremeg az izgalomtól, hogy ilyen nagy társaságnak mesél, próbál pont ugyanazzal a hangsúllyal és ugyanolyan kedves, reményei szerint mások érdeklődését felkeltő hangon mesélni, amit oly sokszor hallott már az édesanyjától.*
- Mindez nagyon-nagyon régen történt, abban az időben, amikor annyira fiatal és új volt még a világ, hogy hét év sem telt még el talán az óta, hogy az első istenek megteremtették. *kezd mesélni.* Sokkal kevesebb volt még a növény és az állat is, mint manapság, mind fajtára, mind pedig számra, és nem is mindegyik létezett még abban a formában, ahogyan mi ma ismerjük őket. Farkasból is csak kettő élt még akkoriban, valamennyi mostani farkas ősapja és ősanyja, két legtöbbször éhes teremtmény, akik túl sokszor nem jutottak ételhez, mert két lábukkal csak lassan tudták űzni és ritkán utolérni az általuk kinézett prédát, kezük pedig nem volt elég erős ahhoz, hogy megragadják. Akkoriban még az égbolt sem volt annyira nagyon messze a földtől, amin állunk, mint most. Nappal ugyanúgy a nap ragyogott odafent, és a felhők úszkáltak a kékségben, éjszaka azonban a hold magányosan és szomorúan tekintett lefelé a komor, koromfekete égboltról, amire csak az ő sápadt fénye varázsolt valami szépet. Történt aztán egy napon, hogy a holdkirálynőt nagy bánat érte, mert kedvenc Alma nevű vörösessárga színű kisnyula elveszett valamelyik holdmezőn, és hiába kereste, nem találta őt sehol. Sokat sírt, mire hirtelen előkerült, könnyei azonban csodálatos módon nem tócsában gyűltek össze a hold porában, hanem gyönyörű, ragyogó, színes csillagokká változtak. Az istenek álmélkodva nézték őket, mint apró, gyönyörű, csábító drágaköveket, és bár az istennők a legszebbeket közülük a hajukba tűzték, tanakodtak, hogy mit kezdjenek a többivel. Éppen a holdkirálynőnek jutott az eszébe, hogy díszítsék fel velük, a komor, üres, fekete eget, az istenek többsége pedig lelkesen helyeselt. Királyuk is áldását adta a tervre, de úgy határozott, hogy mivel a világon sehol sem uralkodhat káosz, szép, szabályos sorokban, egymástól egyenlő távolságra, az azonos színűeket egymás mellé rakva kell majd felhelyezni a csillagokat az égre. Két gond volt csupán, az egyik, hogy túl kevés csillag volt ahhoz, hogy az egész égboltot feldíszíthessék vele, a másik pedig, hogy előre sejtették az istenek, mindez nagyon fáradtságos és hosszú munka lesz, így senki nem vállalkozott rá örömmel, elvégre is a halhatatlanok nem munkára és fáradtságra születtek, mint a halandók.
*Amikor elérkezik idáig a mesében, óvatosan néz körbe, remélve, hogy sikerült felkeltenie vendégeik, és a társai figyelmét is, majd kicsit izgatottan folytatja, mivel a kedvenc részei még csak most fognak következni.*
- Az első nehézséget mindenesetre könnyen megoldották a fenti és a lenti világ urai. Mivel nem akarták, hogy a hold királynője újból bánatában sírjon, összegyűjtötték az akkori fiatal világ legszebb ifjait, felvitték hozzá őket a holdra, hogy szórakoztassák őt egészen addig, hogy a végén már örömében és jó kedvében sírjon. Mikor aztán így elég csillag összegyűlt örömkönnycseppekből, megtelt velük egy hatalmas, ezüst tarisznya. *mesél tovább egyre jobban belemelegedve.* Ezek után már csak azt kellett kitalálni, hogy kire bízzák a csillagok elrendezésének hosszas és fárasztó munkáját, az első farkas azonban, amint megtudta az egyik istennő kedvenc macskájától, hogy az istenek mire készülnek, magára hagyta feleségét az erődben, és az első vele szembejövő istennek azonnal felajánlotta szolgálatait némi nyers húsért cserébe, amit aztán majd szerelmével közösen fogyaszthatnak el. Az istenek kapva kaptak az alkalmon, majd a farkast a világnak arra a pontjára rendelték, ahol a lenti világ a legközelebb volt az égbolthoz. Annyira izgatott volt, hogy már kora reggel megérkezett, noha a munkát csak naplementekor kellett elkezdenie. Az istenek hírnöke is lassan, ráérősen lépkedett lefelé az égből, vállán a csillagokkal telepakolt tarisznyával. A nap pedig lassan ment, unatkozott ez alatt a farkas, mivel pedig felesége nem volt a közelben, azzal foglalta el magát, hogy legurított a torkán egészen huszonhét korsó mézsört a világ legelső fogadójában, ami történetesen éppen ott volt a közelben. Végül aztán, amikor az istenek hírnöke csak megérkezett hozzá a hatalmas, ezüst tarisznyányi csillaggal, megszólalni és mozdulni sem mert a hatalmas, fényes isten előtt, nehogy azonnal látszódjon rajta, hogy mennyire részeg. A hírnök azonban nem fogott gyanút, átadta az istenek királyának parancsát, majd mint, aki jól végezte dolgát távozott, a farkas pedig, ahogyan kell, fogta magát, vállára kapta a tarisznyát, majd tántorogva, és nagyon jó kedvvel megindult felfelé az égen. Mikor úgy ítélte meg, hogy már elég magasan jár, fogta magát és annak rendje és módja szerint, ahogyan az istenek királya parancsolta neki, nekiállt elrendezni a csillagokat az égbolton, szép, szabályos sorokban, ahogyan illik. Kékeket a kékek, sárgákat a sárgák, fehéreket a fehérek mellé rakva, és így tovább. Annyira részeg volt azonban, hogy már a harmadik égre helyezett kék csillagban megbotlott, a tarisznyájából pedig kihullott az összes többi, és teljesen rendezetlenül szanaszét szóródott az égen. Azóta és ezért ilyen gyönyörű a csillagos ég, egy részeg farkas, ma már szerencsésnek mondható botlása után. *tart egy kis hatásszünetet mosolyogva, mivel bár a lényege ez volt, mindezzel együtt mégsem ért véget a történet.*
- A holdkirálynő, amikor meglátta mi történt, és, hogy még szebb lett az égbolt, mint arra eredetileg számított, olyan jóízűt és olyan hangosan nevetett, hogy újabb csillagokat sírt ki a szeméből. Ezek után szinte valamennyi isten és istennő csodájára járt az új, immár csillagos égnek. Az istenek királya ugyanakkor éktelen haragra gerjedt, mivel ő azt akarta, hogy teljes rend és harmónia uralkodjon a világban, és az égboltnak is az általa megálmodott rendet kellett volna tükröznie és szimbolizálnia. Attól is félt, hogyha nem bünteti meg azt, aki gondatlanságból ugyan, de megszegte a parancsát, akkor az istenek többsége vérszemet kap, és amint alkalmuk nyílik rá, nem engedelmeskednek majd neki, vagy akár fel is lázadnak ellene, és letaszítják égi trónjáról. Három nappalon és három éjszakán át tanakodott, hogyan büntethetné meg a farkast, még az is megfordult a fejében, hogy örökre eltörli a nemzetségüket a világról, de a ravasz holdkirálynő, aki nem érzett haragot, és bár szeszélyes, amúgy is könyörületes természet, azt javasolta neki, hogy csak a kezeit vegye el a bűnösnek, ne az életét. Változtassa őket lábakká, hiszen végső soron a kezek okozták a bajt, mert azzal fogta meg a sörös korsókat a farkas, ami miatt annyira részeg lett, hogy teljesen kaotikus módon szórta szanaszét a rábízott csillagokat. Meg fogja látni, hogy amint a farkas és felesége négy lábon fognak járni, nem okoznak majd neki több gondot soha, és főleg soha többé nem lesz részeg egyikük sem. Azóta és ezért jár valamennyi farkas kettő helyett, négy lábon. Az első farkaspár bánata büntetésük és a beígért fizetség elmaradása miatt mindenesetre nem tartott sokáig, hiszen hamar rájöttek arra, amit a hold királynője pontosan tudott, hogy négy lábon járva gyorsabbak és erősebbek is, mint korábban voltak. Hamarosan egykori éhségük a múlté lett, hiszen innentől kezdve egyre ügyesebben és magabiztosabban vadásztak, így többé azon sem kellett aggódniuk, hogyha majd gyermekeik lesznek, nem fognak tudni nekik mit adni enni. Ennek köszönhetően terjedt hát el a farkasok nemzetsége a világon, és ezért köszöntik hálaénekükkel a mai napig a holdat, pontosabban annak királynőjét minden éjjel, mert még mindig nem felejtették el neki, hogy őseik valószínűleg azért nem haltak éhen, és azért nem lettek teljesen eltörölve a világról, mert ő rávette az istenek királyát, hogy adjon nekik gyenge kezek helyett erős lábakat. *fejezi be végül mosolyogva, mint akit tökéletesen boldoggá tesz az, hogy a történetnek jó lett a vége. Talán azóta az istenek királya is felfedezte már, hogy mennyivel szebb a kaotikus égbolt, mint az unalmasan szabályos sorokba rendezett csillagok, de ezen persze már csak magában tűnődik, és mivel a farkasok éhségéről mesélve ő maga is megéhezett, figyelme innentől kezdve leginkább a nyársára húzott, lassan sülő ételé, meg persze a többieké, akikkel imént osztotta meg egyik kedvenc történetét.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.08 16:46:54
//Kerti parti//
//Thim, majd mindenki a tűznél//
*Benne még csak fel sem merült, hogy Thim bármi rosszat is mondott volna az édesanyjáról, úgy érzi viszont a szavai után, hogy nem árt ezt tudatosítania is benne.*
- Nem is úgy értettem, hogy rosszat mondtál volna róla. Különben is tudom, hogy kedvelitek egymást. Meg aztán az, hogy valaki rejtély, vagy rejtélyes nem rossz dolog szerintem. Éppen csak én nem ilyennek látom, de hát nyilván túl közelről ismerem, és számomra pont ezért nyitott könyv. *mondja tűnődve, de aztán figyelmét eltereli a jelen nem lévőről való gondolkodásról, hogy az éppen nagyon is vele lévő Thim is választ koszorút magának, aminek igazán örül. A szép virágok valóban nem csak a lányok kiváltságai, ráadásul sokkal könnyebb úgy visszamenni a többiek közé, hogy nem csak ő és játéknyulai viselnek magukon virágfüzért. És hát az sem utolsó szempont, hogy minél többet használnak fel belőlük, annál kevésbé érzi úgy, hogy hiába dolgozott.
Amikor aztán az elf elengedi a kezét, ismét csak valami általa meghatározhatatlan, kellemetlen kettősséget érez. Egy részről örül neki és kicsit meg is könnyebbül, hogy az érintés már megszűnt, más részről viszont most már furcsa is nélküle, tulajdonképpen azt hiszi hogy hiányzik. Sokat nem adna érte, hogyha végre egyszer teljesen ki tudna igazodni önmagán, de fél tőle, hogy ilyesmi nem nagyon fog majd megtörténni a közeljövőben, a mai este folyamán legalábbis jó eséllyel nem.
Thim felajánlása mindenesetre, hogy ideiglenesen magához veszi a játéknyulait meglepi, kicsit meg is hatja, főleg az, hogy kis barátainak nevezi őket. Neki tényleg azok, az pedig, hogy valaki elfogadja, megérti, és nem kineveti ezért, igazi boldog örömmel tölti el. Kicsit azért bizonytalan a dolgot illetően, mert fél tőle, hogy sokan furcsán néznének Timre, ha virágkoszorúi mellett, most már egy kosár játéknyúl is lenne nála. De hát, ha az előbbi még az ő ötlete is volt, utóbbit már tényleg ő maga ajánlotta fel magától és látszólag teljesen őszintén.*
- Ha tényleg szeretnéd, akkor örülnék, hogy vigyázol rájuk egy kicsit. *adja is át neki egy kedves mosoly kíséretében kis kedvenceit, még azt sem téve hozzá, hogy nagyon vigyázzon rájuk, hiszen teljes mértékben megbízik benne. Pontosan tudja, hogy játéknyulai ugyanolyan, vagy még nagyobb biztonságban lesznek Thimnél, mint nála lennének.
Mielőtt azonban igazán elkezdhetne aggódni azon, hogy ki mit fog szólni a plüssnyulakkal és virágkoszorúval felszerelkezett Thimhez, már vissza is érnek a többiekhez, ahol megcsodálhatja a szépen előkészített nyársakat, valamint örömmel fedezheti fel, hogy immár tényleg minden készen áll a sütögetéshez.
Nincs más terve, így egy köszönet után boldogan el is fogadja felé nyújtott nyársat, és maga is a többiek közé telepszik. Éppen bele is merülne a sütögetés, és a társai meg vendégeik mellett való csendben üldögélés örömeibe, amikor barátnője felveti azt, amit ő maga is gondol, hogy nem igazi a tábortűz történetek nélkül. Ugyan nem szeretne feltétlenül a figyelem középpontjába kerülni, Lau szavai mégis olyanok neki, amire régi otthonában azt mondanák, hogy felhívás tűztáncra. Kicsit azért persze bizonytalan. Ugyan sok szép legendát és történetet ismer, és rengeteg kavarog a fejében éppen hirtelen, nem biztos abban, hogy akár csak egyet is el tudna közülük mesélni úgy, hogy az más számára is élvezhető legyen.
Abban sem, hogy vissza tudná adni a legtöbb általa ismert történetek többségének szépségét és drámáját, és aztán nem utolsó sorban arra is tekintettel kell lennie, hogy egy kislány is éppen itt van velük a tűznél. Nem mondhat olyan mesét, ami túlságosan tragikus, mivel őt biztosan nincsen szándékában sem megijeszteni, sem pedig megríkatni, így hát olyasmit kell választania, ami inkább szép, mint szomorú, amit tulajdonképpen szívesen tesz meg. Amúgy is szeretné, ha vidám nap lenne ez a mai, és bár legendáik tele vannak tragédiákkal, szerencsére olyan is akad, ami inkább kedves és megmosolyogtató.*
- Én ismerek egy szép történetet, amit a szülőfalumban nem igazán vesz senki sem komolyan. Az egészen kicsi gyerekeknek szokták mesélgetni, nekem valamiért mégis a mai napig az egyik kedvencem, ezért szívesen elmesélném. Arról szól, hogy sokszor éppen a véletlen szülte alkotások a legszebbek a világon. *mondja miután összeszedte a bátorságát, nem téve hozzá, hogy azért szereti annyira, amit el szeretne mesélni, mert a maga részéről kedves és vicces történetnek tartja. Mert aztán, mi lesz, ha majd nem tetszik senkinek? Így is nagy kockázatot vállal, hogy előrehúzódik a háttérből ahol általában olyan jól szokta érezni magát, és magához ragadja a szót, meg a figyelmet.
Bárhogy is, ha már belekezdett, nem visszakozik. Bár hangja az elején kicsit talán meg-megremeg az izgalomtól, hogy ilyen nagy társaságnak mesél, próbál pont ugyanazzal a hangsúllyal és ugyanolyan kedves, reményei szerint mások érdeklődését felkeltő hangon mesélni, amit oly sokszor hallott már az édesanyjától.*
- Mindez nagyon-nagyon régen történt, abban az időben, amikor annyira fiatal és új volt még a világ, hogy hét év sem telt még el talán az óta, hogy az első istenek megteremtették. *kezd mesélni.* Sokkal kevesebb volt még a növény és az állat is, mint manapság, mind fajtára, mind pedig számra, és nem is mindegyik létezett még abban a formában, ahogyan mi ma ismerjük őket. Farkasból is csak kettő élt még akkoriban, valamennyi mostani farkas ősapja és ősanyja, két legtöbbször éhes teremtmény, akik túl sokszor nem jutottak ételhez, mert két lábukkal csak lassan tudták űzni és ritkán utolérni az általuk kinézett prédát, kezük pedig nem volt elég erős ahhoz, hogy megragadják. Akkoriban még az égbolt sem volt annyira nagyon messze a földtől, amin állunk, mint most. Nappal ugyanúgy a nap ragyogott odafent, és a felhők úszkáltak a kékségben, éjszaka azonban a hold magányosan és szomorúan tekintett lefelé a komor, koromfekete égboltról, amire csak az ő sápadt fénye varázsolt valami szépet. Történt aztán egy napon, hogy a holdkirálynőt nagy bánat érte, mert kedvenc Alma nevű vörösessárga színű kisnyula elveszett valamelyik holdmezőn, és hiába kereste, nem találta őt sehol. Sokat sírt, mire hirtelen előkerült, könnyei azonban csodálatos módon nem tócsában gyűltek össze a hold porában, hanem gyönyörű, ragyogó, színes csillagokká változtak. Az istenek álmélkodva nézték őket, mint apró, gyönyörű, csábító drágaköveket, és bár az istennők a legszebbeket közülük a hajukba tűzték, tanakodtak, hogy mit kezdjenek a többivel. Éppen a holdkirálynőnek jutott az eszébe, hogy díszítsék fel velük, a komor, üres, fekete eget, az istenek többsége pedig lelkesen helyeselt. Királyuk is áldását adta a tervre, de úgy határozott, hogy mivel a világon sehol sem uralkodhat káosz, szép, szabályos sorokban, egymástól egyenlő távolságra, az azonos színűeket egymás mellé rakva kell majd felhelyezni a csillagokat az égre. Két gond volt csupán, az egyik, hogy túl kevés csillag volt ahhoz, hogy az egész égboltot feldíszíthessék vele, a másik pedig, hogy előre sejtették az istenek, mindez nagyon fáradtságos és hosszú munka lesz, így senki nem vállalkozott rá örömmel, elvégre is a halhatatlanok nem munkára és fáradtságra születtek, mint a halandók.
*Amikor elérkezik idáig a mesében, óvatosan néz körbe, remélve, hogy sikerült felkeltenie vendégeik, és a társai figyelmét is, majd kicsit izgatottan folytatja, mivel a kedvenc részei még csak most fognak következni.*
- Az első nehézséget mindenesetre könnyen megoldották a fenti és a lenti világ urai. Mivel nem akarták, hogy a hold királynője újból bánatában sírjon, összegyűjtötték az akkori fiatal világ legszebb ifjait, felvitték hozzá őket a holdra, hogy szórakoztassák őt egészen addig, hogy a végén már örömében és jó kedvében sírjon. Mikor aztán így elég csillag összegyűlt örömkönnycseppekből, megtelt velük egy hatalmas, ezüst tarisznya. *mesél tovább egyre jobban belemelegedve.* Ezek után már csak azt kellett kitalálni, hogy kire bízzák a csillagok elrendezésének hosszas és fárasztó munkáját, az első farkas azonban, amint megtudta az egyik istennő kedvenc macskájától, hogy az istenek mire készülnek, magára hagyta feleségét az erődben, és az első vele szembejövő istennek azonnal felajánlotta szolgálatait némi nyers húsért cserébe, amit aztán majd szerelmével közösen fogyaszthatnak el. Az istenek kapva kaptak az alkalmon, majd a farkast a világnak arra a pontjára rendelték, ahol a lenti világ a legközelebb volt az égbolthoz. Annyira izgatott volt, hogy már kora reggel megérkezett, noha a munkát csak naplementekor kellett elkezdenie. Az istenek hírnöke is lassan, ráérősen lépkedett lefelé az égből, vállán a csillagokkal telepakolt tarisznyával. A nap pedig lassan ment, unatkozott ez alatt a farkas, mivel pedig felesége nem volt a közelben, azzal foglalta el magát, hogy legurított a torkán egészen huszonhét korsó mézsört a világ legelső fogadójában, ami történetesen éppen ott volt a közelben. Végül aztán, amikor az istenek hírnöke csak megérkezett hozzá a hatalmas, ezüst tarisznyányi csillaggal, megszólalni és mozdulni sem mert a hatalmas, fényes isten előtt, nehogy azonnal látszódjon rajta, hogy mennyire részeg. A hírnök azonban nem fogott gyanút, átadta az istenek királyának parancsát, majd mint, aki jól végezte dolgát távozott, a farkas pedig, ahogyan kell, fogta magát, vállára kapta a tarisznyát, majd tántorogva, és nagyon jó kedvvel megindult felfelé az égen. Mikor úgy ítélte meg, hogy már elég magasan jár, fogta magát és annak rendje és módja szerint, ahogyan az istenek királya parancsolta neki, nekiállt elrendezni a csillagokat az égbolton, szép, szabályos sorokban, ahogyan illik. Kékeket a kékek, sárgákat a sárgák, fehéreket a fehérek mellé rakva, és így tovább. Annyira részeg volt azonban, hogy már a harmadik égre helyezett kék csillagban megbotlott, a tarisznyájából pedig kihullott az összes többi, és teljesen rendezetlenül szanaszét szóródott az égen. Azóta és ezért ilyen gyönyörű a csillagos ég, egy részeg farkas, ma már szerencsésnek mondható botlása után. *tart egy kis hatásszünetet mosolyogva, mivel bár a lényege ez volt, mindezzel együtt mégsem ért véget a történet.*
- A holdkirálynő, amikor meglátta mi történt, és, hogy még szebb lett az égbolt, mint arra eredetileg számított, olyan jóízűt és olyan hangosan nevetett, hogy újabb csillagokat sírt ki a szeméből. Ezek után szinte valamennyi isten és istennő csodájára járt az új, immár csillagos égnek. Az istenek királya ugyanakkor éktelen haragra gerjedt, mivel ő azt akarta, hogy teljes rend és harmónia uralkodjon a világban, és az égboltnak is az általa megálmodott rendet kellett volna tükröznie és szimbolizálnia. Attól is félt, hogyha nem bünteti meg azt, aki gondatlanságból ugyan, de megszegte a parancsát, akkor az istenek többsége vérszemet kap, és amint alkalmuk nyílik rá, nem engedelmeskednek majd neki, vagy akár fel is lázadnak ellene, és letaszítják égi trónjáról. Három nappalon és három éjszakán át tanakodott, hogyan büntethetné meg a farkast, még az is megfordult a fejében, hogy örökre eltörli a nemzetségüket a világról, de a ravasz holdkirálynő, aki nem érzett haragot, és bár szeszélyes, amúgy is könyörületes természet, azt javasolta neki, hogy csak a kezeit vegye el a bűnösnek, ne az életét. Változtassa őket lábakká, hiszen végső soron a kezek okozták a bajt, mert azzal fogta meg a sörös korsókat a farkas, ami miatt annyira részeg lett, hogy teljesen kaotikus módon szórta szanaszét a rábízott csillagokat. Meg fogja látni, hogy amint a farkas és felesége négy lábon fognak járni, nem okoznak majd neki több gondot soha, és főleg soha többé nem lesz részeg egyikük sem. Azóta és ezért jár valamennyi farkas kettő helyett, négy lábon. Az első farkaspár bánata büntetésük és a beígért fizetség elmaradása miatt mindenesetre nem tartott sokáig, hiszen hamar rájöttek arra, amit a hold királynője pontosan tudott, hogy négy lábon járva gyorsabbak és erősebbek is, mint korábban voltak. Hamarosan egykori éhségük a múlté lett, hiszen innentől kezdve egyre ügyesebben és magabiztosabban vadásztak, így többé azon sem kellett aggódniuk, hogyha majd gyermekeik lesznek, nem fognak tudni nekik mit adni enni. Ennek köszönhetően terjedt hát el a farkasok nemzetsége a világon, és ezért köszöntik hálaénekükkel a mai napig a holdat, pontosabban annak királynőjét minden éjjel, mert még mindig nem felejtették el neki, hogy őseik valószínűleg azért nem haltak éhen, és azért nem lettek teljesen eltörölve a világról, mert ő rávette az istenek királyát, hogy adjon nekik gyenge kezek helyett erős lábakat. *fejezi be végül mosolyogva, mint akit tökéletesen boldoggá tesz az, hogy a történetnek jó lett a vége. Talán azóta az istenek királya is felfedezte már, hogy mennyivel szebb a kaotikus égbolt, mint az unalmasan szabályos sorokba rendezett csillagok, de ezen persze már csak magában tűnődik, és mivel a farkasok éhségéről mesélve ő maga is megéhezett, figyelme innentől kezdve leginkább a nyársára húzott, lassan sülő ételé, meg persze a többieké, akikkel imént osztotta meg egyik kedvenc történetét.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.08 16:46:54
5348. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-07 21:24:19
Üzenet elküldve: 2019-12-07 21:24:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
* Jól elbeszélgettek az öreggel, de most már a tűz mellé húzódnak. Szegény YIlának képe megváltozik, mikor Arra papa jól meg rakja a tüzet. De aztán hamar megbékél a dologgal. Nimeril is megpróbál a lány kedvébe járni.*
- Kérsz sört? Van nálam egy kancsóval.* Kínálja meg. Közben aztán Lauék is csatlakoznak a tűzhöz. A történet mondás fel lelkesíti a félvért.*
- Na valaki meséljen valami jót.* Szereti a jó történetek. Talán most is lesz része néhányban.*
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
* Jól elbeszélgettek az öreggel, de most már a tűz mellé húzódnak. Szegény YIlának képe megváltozik, mikor Arra papa jól meg rakja a tüzet. De aztán hamar megbékél a dologgal. Nimeril is megpróbál a lány kedvébe járni.*
- Kérsz sört? Van nálam egy kancsóval.* Kínálja meg. Közben aztán Lauék is csatlakoznak a tűzhöz. A történet mondás fel lelkesíti a félvért.*
- Na valaki meséljen valami jót.* Szereti a jó történetek. Talán most is lesz része néhányban.*
5347. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-07 13:28:18
Üzenet elküldve: 2019-12-07 13:28:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kerti parti//
//Lyz, Nievesha, Umon és YIla//
//Mindenki a tűznél//
- Én is remélem. *bólogat Lyz megjegyzésére, bár az az igazság, fogalma sincs róla, mit is csinál pontosan Intath, mikor nincs a Szarvasligetben. ~Remélem, szólna, ha majd egyszer úgy dönt, nem akar többé visszajönni... ~sóhajt fel magában, hisz úgy véli, a férfinak is jót tenne, ha több időt töltene a várostól távol, de az az érzése, ezt hiába is említené meg, az orvos nem hallgatna rá. Szerencsére azonban nincs sok ideje ezen merengeni, hisz Nievesha tényleg kezd egyre jobban feloldódni és belelendülni a csevegésbe, ami hamar magára vonja a figyelmét. Az odaadó anyuka szavait csak egy bólintással erősíti meg, nyugodtan mondhat a kislány, amit szeretne*
- Örülök, hogy ízlik. *mosolyodik el a dicsérettől, mely mosoly csak szélesedik a további megjegyzéseket hallva* Ó, a felől semmi kétségem sincs! Apukád valóban kivételes férfi, anyukád pedig pont olyan gyönyörű, mint te! *pillant mosolyogva Nievesháról Lyzre. ~Kicsit még hasonlítanak is~ mereng magában, bár ha jól értette a történteket, ez pusztán a véletlen műve lehet*
- E... elhiszem! *kap azonban észbe, ahogy a sérülések kerülnek szóba, hogy a mutogatásnak bizony a szép ruhácska fogja kárát látni, így igyekszik megelőzni azt, ám úgy tűnik, ezzel már elkésett, hisz a szalonnás ujjacskák végül mégis összekoszolják a finom anyagot*
- Hm, ezek valóban igazán komoly harci sérülések. Te is igazán bátor lehetsz, hogy kibírtad őket! *nézi szakértő szemmel a kis sebeket, mint aki igazán tapasztalt már a témában* De tudod, mit hallottam? Az anyai puszi csodákra képes az ilyen esetekben. Sokkal kevésbé fognak fájni utána és hamarabb is begyógyulnak! *jelenti ki látszólagos komolysággal, miközben szeme azért játékosan Lyzre villan, vajon a lány ismeri-e ezt az ősi gyógymódot. ~Nálunk legalábbis mindig bevált~ ismeri be magában*
- Esetleg találkoztatok már? *igyekszik közben folytatni beszélgetését Lyzzel is, míg a tányérokra pakolják a szükséges hozzávalókat a szalonnasütéshez. Nem igazán tudja elképzelni, honnan ismerhetnék egymást Aleimorddal, így érdeklődve figyel a válaszra. Először még az sem tűnik fel neki, hogy a szalonnadarabok csócsálás áldozatai lesznek, csak Lyz felszólítására nézi meg alaposabban, mi is került a tányérra*
- Várd meg, amíg megsülnek, úgy sokkal finomabb lesz! Így csak elrontod a pocakod, ha most eszed meg. *próbálja ő is győzködni a kislányt, hogy jobban járna, ha még egy kicsit várna, mielőtt a szalonnák elpusztításába fogna*
- Ezt örömmel hallom. *ereszt meg közben egy sokatmondó mosolyt Lyz felé, hiszen tényleg örül a lány boldogságának, akiről lerí, mennyire is jól érzi magát a jelen körülmények között. ~Igazán szép kis család~ ereszt meg egy pillantást Pycta felé is, aki tőlük kissé távolabb beszélget Umonnal. Úgy tűnik azonban, mintha csak megéreznék a pillantását, hamar félbeszakad a két férfi beszélgetése*
- Örülök, hogy jól érezted magad. Ha bármikor újra kedved lenne erre járni, akkor szívesen látunk. És remélem, egyszer a kocsmában is lesz alkalmunk találkozni. *búcsúzik Umontól, ahogy a férfi félrehívja kicsit, miközben átveszi a tombolát. Már ahogy közeledett felé, érezte, hogy a távozását fogja bejelenteni, és akarva akaratlanul is attól tart, ennek az az oka, hogy nem érezte jól magát a körükben. Az ezzel kapcsolatos bizonytalanság az arcára is rá van írva, de az udvariasság meggátolja abban, hogy rá is kérdezzen erre*
- Viszlát! *búcsúzik ő is szomorkás mosollyal, már pár lépést téve újra az asztal felé, hogy ne hagyja sokáig magára Lyzt és Nieveshát. A marasztalást pedig meghagyja a lánynak inkább, hisz ők mégiscsak jobban ismerik egymást Umonnal. Bár örülne, ha minél többen lennének, nem akarja ráerőltetni se a saját, se más társaságát a férfira, ha esetleg azért fogná távozóra, mert nem érzi jól magát a körükben, csak túl tapintatos ahhoz, hogy ezt megmondja. Akár megy azonban Umon, akár marad, Lyz mindenesetre kap egy kérdő pillantást tőle, mi is a helyzet pontosan, hiszen bár igyekszik leplezni, amennyire tudja, a hirtelen, korai távozás mégiscsak kissé aggodalommal fogja el, hogy mégse alakul minden a legjobban a kis ünnepségükön. ~Talán Fräd megjegyzése érintette ennyire rosszul?~ próbál magában logikus magyarázatot találni a távozásra, hisz más ötlete nem nagyon van, miért is akarna Umon inkább a cefrével foglalkozni, mint hogy itt maradjon. Igyekszik azonban gyorsan túllendülni a kis közjátékon, hisz a tűz végre elkészül, és a nyársak is megérkeznek, így minden készen áll, hogy végre elkezdődjön az este legfontosabb része, a vacsora*
- Köszönöm. *pillant hálásan YIlára, amikor elkapja a lány tekintetét, hiszen nagy segítségnek bizonyult az este folyamán, míg ő vendégeikkel foglalkozott. Ha lehetősége van rá, el is kér tőle egy nyársat is, saját felhasználásra* Akkor, azt hiszem, kezdhetjük a szalonnasütést! *jelenti ki immár kicsit hangosabban, hogy a jelenlévők közül mindenki hallja, mi is következik. Úgy látja, senkinek nincs kifogása a terv ellen, hisz szépen fogynak a nyársak és a szalonnák az asztalról, és egyre többen gyűlnek a tűz köré, így elérkezettnek látja a pillanatot, hogy ők is hasonlóképp tegyenek*
- Gyere, megnézzük a tüzet? *nyújtja egyik kezét a kislány felé, miközben a másikba egy tányért és egy nyársat ragad. Lyz megjegyzésére csak egy zavart mosoly és biccentés a válasz, mert bár hálás az engedélyért, mégis úgy érzi, a gyereknevelés érzékeny kérdés, és csak korlátozottan fog élni a fegyelmezés lehetőségével*
- Sütöttetek már szalonnát odahaza? *érdeklődik közben Nieveshától, ha vele tart a tűzhöz, adva pár pillanatot Lyznek, hogy kettesben lehessen Pyctával, ha szeretne*
- Csak óvatosan a tűz körül, még így is nagyon-nagyon forró! *inti a kislányt, immár a tűzrakóhely mellett egy fatönkön ülve*
- Micsoda remek illatok! *szimatol bele a levegőbe, míg hozzálát, hogy elkészítse a saját vacsoráját*
- Szeretnéd kipróbálni te is? *kérdezi Nieveshát, ahogy a kész nyársat kezdi forgatni a tűzben, miközben az összegyűlt kis társaság tagjait kezdi szemlélni*
- A tábortűz nem az igazi tábortűz melletti történetek nélkül. *jegyzi meg bujkáló mosollyal* Esetleg lapul valakinek a tarsolyában ilyesmi, amit megosztana velünk? *veti fel az ötletet, hiszen szívesen hallgatja mások meséit akár megtörtént eseményekről, nagy csaták hősi résztvevőiről, akár régi regékről, melyeket kisgyerekek szórakoztatására mesélnek a világ különböző pontjain.*
//Kerti parti//
//Lyz, Nievesha, Umon és YIla//
//Mindenki a tűznél//
- Én is remélem. *bólogat Lyz megjegyzésére, bár az az igazság, fogalma sincs róla, mit is csinál pontosan Intath, mikor nincs a Szarvasligetben. ~Remélem, szólna, ha majd egyszer úgy dönt, nem akar többé visszajönni... ~sóhajt fel magában, hisz úgy véli, a férfinak is jót tenne, ha több időt töltene a várostól távol, de az az érzése, ezt hiába is említené meg, az orvos nem hallgatna rá. Szerencsére azonban nincs sok ideje ezen merengeni, hisz Nievesha tényleg kezd egyre jobban feloldódni és belelendülni a csevegésbe, ami hamar magára vonja a figyelmét. Az odaadó anyuka szavait csak egy bólintással erősíti meg, nyugodtan mondhat a kislány, amit szeretne*
- Örülök, hogy ízlik. *mosolyodik el a dicsérettől, mely mosoly csak szélesedik a további megjegyzéseket hallva* Ó, a felől semmi kétségem sincs! Apukád valóban kivételes férfi, anyukád pedig pont olyan gyönyörű, mint te! *pillant mosolyogva Nievesháról Lyzre. ~Kicsit még hasonlítanak is~ mereng magában, bár ha jól értette a történteket, ez pusztán a véletlen műve lehet*
- E... elhiszem! *kap azonban észbe, ahogy a sérülések kerülnek szóba, hogy a mutogatásnak bizony a szép ruhácska fogja kárát látni, így igyekszik megelőzni azt, ám úgy tűnik, ezzel már elkésett, hisz a szalonnás ujjacskák végül mégis összekoszolják a finom anyagot*
- Hm, ezek valóban igazán komoly harci sérülések. Te is igazán bátor lehetsz, hogy kibírtad őket! *nézi szakértő szemmel a kis sebeket, mint aki igazán tapasztalt már a témában* De tudod, mit hallottam? Az anyai puszi csodákra képes az ilyen esetekben. Sokkal kevésbé fognak fájni utána és hamarabb is begyógyulnak! *jelenti ki látszólagos komolysággal, miközben szeme azért játékosan Lyzre villan, vajon a lány ismeri-e ezt az ősi gyógymódot. ~Nálunk legalábbis mindig bevált~ ismeri be magában*
- Esetleg találkoztatok már? *igyekszik közben folytatni beszélgetését Lyzzel is, míg a tányérokra pakolják a szükséges hozzávalókat a szalonnasütéshez. Nem igazán tudja elképzelni, honnan ismerhetnék egymást Aleimorddal, így érdeklődve figyel a válaszra. Először még az sem tűnik fel neki, hogy a szalonnadarabok csócsálás áldozatai lesznek, csak Lyz felszólítására nézi meg alaposabban, mi is került a tányérra*
- Várd meg, amíg megsülnek, úgy sokkal finomabb lesz! Így csak elrontod a pocakod, ha most eszed meg. *próbálja ő is győzködni a kislányt, hogy jobban járna, ha még egy kicsit várna, mielőtt a szalonnák elpusztításába fogna*
- Ezt örömmel hallom. *ereszt meg közben egy sokatmondó mosolyt Lyz felé, hiszen tényleg örül a lány boldogságának, akiről lerí, mennyire is jól érzi magát a jelen körülmények között. ~Igazán szép kis család~ ereszt meg egy pillantást Pycta felé is, aki tőlük kissé távolabb beszélget Umonnal. Úgy tűnik azonban, mintha csak megéreznék a pillantását, hamar félbeszakad a két férfi beszélgetése*
- Örülök, hogy jól érezted magad. Ha bármikor újra kedved lenne erre járni, akkor szívesen látunk. És remélem, egyszer a kocsmában is lesz alkalmunk találkozni. *búcsúzik Umontól, ahogy a férfi félrehívja kicsit, miközben átveszi a tombolát. Már ahogy közeledett felé, érezte, hogy a távozását fogja bejelenteni, és akarva akaratlanul is attól tart, ennek az az oka, hogy nem érezte jól magát a körükben. Az ezzel kapcsolatos bizonytalanság az arcára is rá van írva, de az udvariasság meggátolja abban, hogy rá is kérdezzen erre*
- Viszlát! *búcsúzik ő is szomorkás mosollyal, már pár lépést téve újra az asztal felé, hogy ne hagyja sokáig magára Lyzt és Nieveshát. A marasztalást pedig meghagyja a lánynak inkább, hisz ők mégiscsak jobban ismerik egymást Umonnal. Bár örülne, ha minél többen lennének, nem akarja ráerőltetni se a saját, se más társaságát a férfira, ha esetleg azért fogná távozóra, mert nem érzi jól magát a körükben, csak túl tapintatos ahhoz, hogy ezt megmondja. Akár megy azonban Umon, akár marad, Lyz mindenesetre kap egy kérdő pillantást tőle, mi is a helyzet pontosan, hiszen bár igyekszik leplezni, amennyire tudja, a hirtelen, korai távozás mégiscsak kissé aggodalommal fogja el, hogy mégse alakul minden a legjobban a kis ünnepségükön. ~Talán Fräd megjegyzése érintette ennyire rosszul?~ próbál magában logikus magyarázatot találni a távozásra, hisz más ötlete nem nagyon van, miért is akarna Umon inkább a cefrével foglalkozni, mint hogy itt maradjon. Igyekszik azonban gyorsan túllendülni a kis közjátékon, hisz a tűz végre elkészül, és a nyársak is megérkeznek, így minden készen áll, hogy végre elkezdődjön az este legfontosabb része, a vacsora*
- Köszönöm. *pillant hálásan YIlára, amikor elkapja a lány tekintetét, hiszen nagy segítségnek bizonyult az este folyamán, míg ő vendégeikkel foglalkozott. Ha lehetősége van rá, el is kér tőle egy nyársat is, saját felhasználásra* Akkor, azt hiszem, kezdhetjük a szalonnasütést! *jelenti ki immár kicsit hangosabban, hogy a jelenlévők közül mindenki hallja, mi is következik. Úgy látja, senkinek nincs kifogása a terv ellen, hisz szépen fogynak a nyársak és a szalonnák az asztalról, és egyre többen gyűlnek a tűz köré, így elérkezettnek látja a pillanatot, hogy ők is hasonlóképp tegyenek*
- Gyere, megnézzük a tüzet? *nyújtja egyik kezét a kislány felé, miközben a másikba egy tányért és egy nyársat ragad. Lyz megjegyzésére csak egy zavart mosoly és biccentés a válasz, mert bár hálás az engedélyért, mégis úgy érzi, a gyereknevelés érzékeny kérdés, és csak korlátozottan fog élni a fegyelmezés lehetőségével*
- Sütöttetek már szalonnát odahaza? *érdeklődik közben Nieveshától, ha vele tart a tűzhöz, adva pár pillanatot Lyznek, hogy kettesben lehessen Pyctával, ha szeretne*
- Csak óvatosan a tűz körül, még így is nagyon-nagyon forró! *inti a kislányt, immár a tűzrakóhely mellett egy fatönkön ülve*
- Micsoda remek illatok! *szimatol bele a levegőbe, míg hozzálát, hogy elkészítse a saját vacsoráját*
- Szeretnéd kipróbálni te is? *kérdezi Nieveshát, ahogy a kész nyársat kezdi forgatni a tűzben, miközben az összegyűlt kis társaság tagjait kezdi szemlélni*
- A tábortűz nem az igazi tábortűz melletti történetek nélkül. *jegyzi meg bujkáló mosollyal* Esetleg lapul valakinek a tarsolyában ilyesmi, amit megosztana velünk? *veti fel az ötletet, hiszen szívesen hallgatja mások meséit akár megtörtént eseményekről, nagy csaták hősi résztvevőiről, akár régi regékről, melyeket kisgyerekek szórakoztatására mesélnek a világ különböző pontjain.*
5346. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-07 11:21:03
Üzenet elküldve: 2019-12-07 11:21:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Lau, Pycta, Umi, Nievesha//
* Lyz a kezdeti vitát csírájában szeretné elfojtani, hisz ez számára fontos barátság kezdete volna. Szeretné, ha a két közösség bizalommal fordulhatna egymáshoz. Talán nem a legjobb megoldás, ahogyan megoldja, mert nem Pycta az, aki előítéleteit hangoztatja. Lyznek sem esik túl jól, de kár volna egy apró göröngyön bukni hagyni amikor el is lehet boronálni azt. Annak örül, hogy a tűz mellett Pycta és Umon jól elbeszélgetnek, Ő addig tud egy kis süteményt pakolni nekik. Míg ezzel foglalatoskodik, és Laurentitiával és Nieveshával tart, nem is hallhatja a két barát beszélgetését.*
- Sajnálom. *Jegyzi meg arra vonatkozón, hogy a majorság orvosa unatkozik.* Reméljük, jobban szórakoztatja amit éppen most csinál. *Mosolyodik, mellette semmi gúny nem érződhet, őszintén így gondolja.*
- Persze, hogy mondhatsz valamit, Kicsikém. *válaszolja Nieveshának, aki akkor is mondaná, ha nem engednék neki, ez amolyan reflex mondat is, mert közben arra is figyelnie kell, amit Laurentitia mond neki.*
- Á, látom *villan pillantása Aleimord felé.* Ismerős valahonnan *ráncolja finom ívű homlokát ahogy kutakodik gondolatai közt. Valamiért egy vaskos kötésű könyv jut eszébe a tűzmágusról, de hogy miért, azt sem tudná megmondani. *
- Nicsak, itt egy kisegér? *forgatja meg a szalonnát kezében, amit Nievesha egy fognyommal gazdagítva pakol tovább. Igaz, hogy Lauval is beszélnek, de fél szeme a kislányon.*
- Ne harapj bele mindbe Nievesha, ebből mások is enni szeretnének. Nézd csak, ezt elhozom neked és megsütheted. Jó?* Mosolyogtatja a helyzet, de nem szeretné, ha mindenbe belekóstolna és otthagyná a kicsi. A kislány megsütheti amibe beleharapott, s ha talál még extrákkal tűzött szalonnát, azt is másik kezébe fogja, majd azt ők Pyctzával megsütik maguknak.
A következő megjegyzésre akaratlanul is Pycta felé siklik pillantása, s immár a tányér süteménnyel a kezében, amit éppen neki és Umonnak szánt, látja, hogy a csuhás éppen feláll a tűztől.*
- Nagyon jól, köszönöm. Igen... *nem is tudja hogyan folytathatná, de igazából nincs is szükség rá, mert Nievesha beindul, és mindent elcsicsereg, ami ara utalna, hogy ők Pyctával szülői pár, és hát fizikálisan így is van, lelkileg pedig Lyz egy ideje úgy érzi, hogy szívesen fogadná társának. Minden kedves gesztust úgy él meg, mint a nap legszebb fénypontjai, ám jobban nyitni nem mert eddig, nehogy a barátságuk rovására kerüljön. Válaszolna helyesbítőleg, hogy nem úgy egy pár, de Nievesha előtt nem szeretné kijavítani, amúgy is bonyolultnak tűnik kifejezni. Fräd szomorkás dallamai ekkor szöknek fülébe, s egyszerre nem is akarja kijavítani, csak a hiányérzet kezd munkálni benne, hogy Pycta mellé szeretne telepedni. Ujjai megszorulnak a tányér süteményen. Ám Umon ekkor lép oda Lauhoz, s mielőtt Lyz mondhatna bármit, már búcsúzik is.*
- Várj még Umi, gyere, egyél sütit *szól még Lyz, hisz Laurentitia mellett ő is ott van. Tányérját megemeli Umon felé kínálva.
Ahogy látja, a tűz elég szépen alakul, Nievesha is lelkesen segít pakolni a fognyomos szalonnákat, kenyereket.*
- Laurentitia, nyugodtan szólj rá, hogy ne harapjon bele mindbe *engedélyezi a kislány rendszabályozását Launak.*
- Drágám, fogadj szót *csókolja homlokon Nieveshát, s ha Umon nem sietett el nagyon, Lyz visszainvitálja a tűzhöz Pyctához, ahova a szomorú dallamok okán leginkább vágyakozik. Kezében egy tányér sütemény és a másikban a fognyomos szalonnákból mindegyiküknek jut egy darab.*
- Sütit? *kínálja Pytát is amikor odaér, s teszi le a tányért ahogy a tűz mellé telepszik ő maga is.*
- Van egy pár fognyomos szalonnánk *neveti el magát, mert így adott, hogy mit is fognak enni, ha tetszik, ha nem. Csak nyárs nincs még a kezében, de ha Yllanda feléjük is nyújt, akkor elfogadja.*
- Köszönöm szépen *mosolyog hálásan a vörös hajú lányra.*
//Kerti parti//
//Lau, Pycta, Umi, Nievesha//
* Lyz a kezdeti vitát csírájában szeretné elfojtani, hisz ez számára fontos barátság kezdete volna. Szeretné, ha a két közösség bizalommal fordulhatna egymáshoz. Talán nem a legjobb megoldás, ahogyan megoldja, mert nem Pycta az, aki előítéleteit hangoztatja. Lyznek sem esik túl jól, de kár volna egy apró göröngyön bukni hagyni amikor el is lehet boronálni azt. Annak örül, hogy a tűz mellett Pycta és Umon jól elbeszélgetnek, Ő addig tud egy kis süteményt pakolni nekik. Míg ezzel foglalatoskodik, és Laurentitiával és Nieveshával tart, nem is hallhatja a két barát beszélgetését.*
- Sajnálom. *Jegyzi meg arra vonatkozón, hogy a majorság orvosa unatkozik.* Reméljük, jobban szórakoztatja amit éppen most csinál. *Mosolyodik, mellette semmi gúny nem érződhet, őszintén így gondolja.*
- Persze, hogy mondhatsz valamit, Kicsikém. *válaszolja Nieveshának, aki akkor is mondaná, ha nem engednék neki, ez amolyan reflex mondat is, mert közben arra is figyelnie kell, amit Laurentitia mond neki.*
- Á, látom *villan pillantása Aleimord felé.* Ismerős valahonnan *ráncolja finom ívű homlokát ahogy kutakodik gondolatai közt. Valamiért egy vaskos kötésű könyv jut eszébe a tűzmágusról, de hogy miért, azt sem tudná megmondani. *
- Nicsak, itt egy kisegér? *forgatja meg a szalonnát kezében, amit Nievesha egy fognyommal gazdagítva pakol tovább. Igaz, hogy Lauval is beszélnek, de fél szeme a kislányon.*
- Ne harapj bele mindbe Nievesha, ebből mások is enni szeretnének. Nézd csak, ezt elhozom neked és megsütheted. Jó?* Mosolyogtatja a helyzet, de nem szeretné, ha mindenbe belekóstolna és otthagyná a kicsi. A kislány megsütheti amibe beleharapott, s ha talál még extrákkal tűzött szalonnát, azt is másik kezébe fogja, majd azt ők Pyctzával megsütik maguknak.
A következő megjegyzésre akaratlanul is Pycta felé siklik pillantása, s immár a tányér süteménnyel a kezében, amit éppen neki és Umonnak szánt, látja, hogy a csuhás éppen feláll a tűztől.*
- Nagyon jól, köszönöm. Igen... *nem is tudja hogyan folytathatná, de igazából nincs is szükség rá, mert Nievesha beindul, és mindent elcsicsereg, ami ara utalna, hogy ők Pyctával szülői pár, és hát fizikálisan így is van, lelkileg pedig Lyz egy ideje úgy érzi, hogy szívesen fogadná társának. Minden kedves gesztust úgy él meg, mint a nap legszebb fénypontjai, ám jobban nyitni nem mert eddig, nehogy a barátságuk rovására kerüljön. Válaszolna helyesbítőleg, hogy nem úgy egy pár, de Nievesha előtt nem szeretné kijavítani, amúgy is bonyolultnak tűnik kifejezni. Fräd szomorkás dallamai ekkor szöknek fülébe, s egyszerre nem is akarja kijavítani, csak a hiányérzet kezd munkálni benne, hogy Pycta mellé szeretne telepedni. Ujjai megszorulnak a tányér süteményen. Ám Umon ekkor lép oda Lauhoz, s mielőtt Lyz mondhatna bármit, már búcsúzik is.*
- Várj még Umi, gyere, egyél sütit *szól még Lyz, hisz Laurentitia mellett ő is ott van. Tányérját megemeli Umon felé kínálva.
Ahogy látja, a tűz elég szépen alakul, Nievesha is lelkesen segít pakolni a fognyomos szalonnákat, kenyereket.*
- Laurentitia, nyugodtan szólj rá, hogy ne harapjon bele mindbe *engedélyezi a kislány rendszabályozását Launak.*
- Drágám, fogadj szót *csókolja homlokon Nieveshát, s ha Umon nem sietett el nagyon, Lyz visszainvitálja a tűzhöz Pyctához, ahova a szomorú dallamok okán leginkább vágyakozik. Kezében egy tányér sütemény és a másikban a fognyomos szalonnákból mindegyiküknek jut egy darab.*
- Sütit? *kínálja Pytát is amikor odaér, s teszi le a tányért ahogy a tűz mellé telepszik ő maga is.*
- Van egy pár fognyomos szalonnánk *neveti el magát, mert így adott, hogy mit is fognak enni, ha tetszik, ha nem. Csak nyárs nincs még a kezében, de ha Yllanda feléjük is nyújt, akkor elfogadja.*
- Köszönöm szépen *mosolyog hálásan a vörös hajú lányra.*
5345. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-07 09:28:18
Üzenet elküldve: 2019-12-07 09:28:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//A folyónál//
*Frädricus hallgatja a számára tévesnek kihallatszódó eszmefuttatását Alenak, de nincs mit tenni, muszáj lesz valahogyan meggyőzni a másikat. Próbálja elkülöníteni az elfet a hétköznapibb személyektől, hátha így nem lesz annyira személyes a saját véleménye. Ha ezek pedig nem lennének elég nagy gondok, a kemény orrú cipő is törni kezdi a lábát. ~ Még jó, hogy nem csizma. Ki nem állhatom a csizmákat. ~ Állapítja meg magában.*
-Pedig nekem elhiheted, hogy az vagy. Ne foglalkozz a múltaddal, ha a jelennek kellesz. *Mondja ki a napi bölcsességet.*
A hozzászólás írója (Frädricus Lisendrehl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.07 09:37:20
//Kerti parti//
//A folyónál//
*Frädricus hallgatja a számára tévesnek kihallatszódó eszmefuttatását Alenak, de nincs mit tenni, muszáj lesz valahogyan meggyőzni a másikat. Próbálja elkülöníteni az elfet a hétköznapibb személyektől, hátha így nem lesz annyira személyes a saját véleménye. Ha ezek pedig nem lennének elég nagy gondok, a kemény orrú cipő is törni kezdi a lábát. ~ Még jó, hogy nem csizma. Ki nem állhatom a csizmákat. ~ Állapítja meg magában.*
-Pedig nekem elhiheted, hogy az vagy. Ne foglalkozz a múltaddal, ha a jelennek kellesz. *Mondja ki a napi bölcsességet.*
A hozzászólás írója (Frädricus Lisendrehl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.07 09:37:20
5344. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-06 22:24:13
Üzenet elküldve: 2019-12-06 22:24:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Luni, YIla, mindenki a tűznél//
*Bájos tekintet, mely kérdőre vonja az elfet. Luni arcán ezt látja Thim és már azt is tudja, hogy kijelentése rossz üzenetet közvetített. Vajon Ea mit szólna, ha hallotta volna? Luni szívderítően áll ki édesanyja mellett a vélt "rossz véleménnyel" szemben. Bensőséges tapasztalatokat oszt meg vele, hogy védje anyja becsületét. Thimnek eszében sincs megszakítani. Csak akkor szól, mikor Luni már végzett.*
- Édesanyád mindent megtett, amit megkívánt tőle az élet. Eszemben sincs rosszat mondani róla.
*Talán csak egy olyan szerelem papnő, mint Ea tudná megmondani, hogy helyes volt e Thimtől éppen most megfogni Luni kezét. Számára egyértelműen kellemes, viszont nem tudja eldönteni, hogy a kéz gazdája is így van e ezzel. Legalább a virágkoszorúkkal egyértelmű a helyzet. Jó is lehet a virágoknak. Mindenki szereti őket és senkinek sem nehéz ezt bevallani.*
- Nem távoznék koszorú nélkül, hiszen a szép virágok nem csak a szép hölgyek kiváltságai. *Feleli egy kedves mosollyal. Önmagának egy egyszerűbb darabot választ, melyben csak sárga virágok és nagyobb méretű zöld levelek vannak. Ezt érzi igazán önmagához valónak.*
- Egyet kell, hogy értsek, éhgyomorra sörözni nem túl bölcs ötlet.
*Kezük még mindig együtt, leginkább őmiatta. Thim tudja jól, hogy nem volna korrekt megtévesztő helyzetbe hoznia Luninarit a többiek előtt, bármennyire is szívmelengető a lány kezének érintése. Önként elengedi, azonban távol áll tőle a keserűség. Ezer módja létezik annak, hogy közelebb kerülhessen az elf valakihez.*
- Megengeded, hogy velem utazzanak a kis barátaid? *nyújtja kezét Luni felé és ha megkapja a kosarat, amiben a megkoszorúzott nyulacskák ülnek, akkor azzal a karján tér vissza a többiek közé és büszkén fogja hordozni őket. Felnőtt férfiként virágkoszorúval a fején és plüss nyulakkal a kezében maximálisan boldognak fogja érezni magát. Flúgosnak is tűnhetne akár, azonban Luninari társaságát élvezheti, ami igen nagy kiváltság számára. A tűzrakónál Fog két nyársat kettejüknek és YIla felé fordul, aki kedvesen vagy kedvetlenül előkészítette ezt számukra.*
- Köszönjük szépen! *Ha Luninak sincs más terve, egyet átad neki, hogy leüljenek ők is a többiek közé.*
//Kerti parti//
//Luni, YIla, mindenki a tűznél//
*Bájos tekintet, mely kérdőre vonja az elfet. Luni arcán ezt látja Thim és már azt is tudja, hogy kijelentése rossz üzenetet közvetített. Vajon Ea mit szólna, ha hallotta volna? Luni szívderítően áll ki édesanyja mellett a vélt "rossz véleménnyel" szemben. Bensőséges tapasztalatokat oszt meg vele, hogy védje anyja becsületét. Thimnek eszében sincs megszakítani. Csak akkor szól, mikor Luni már végzett.*
- Édesanyád mindent megtett, amit megkívánt tőle az élet. Eszemben sincs rosszat mondani róla.
*Talán csak egy olyan szerelem papnő, mint Ea tudná megmondani, hogy helyes volt e Thimtől éppen most megfogni Luni kezét. Számára egyértelműen kellemes, viszont nem tudja eldönteni, hogy a kéz gazdája is így van e ezzel. Legalább a virágkoszorúkkal egyértelmű a helyzet. Jó is lehet a virágoknak. Mindenki szereti őket és senkinek sem nehéz ezt bevallani.*
- Nem távoznék koszorú nélkül, hiszen a szép virágok nem csak a szép hölgyek kiváltságai. *Feleli egy kedves mosollyal. Önmagának egy egyszerűbb darabot választ, melyben csak sárga virágok és nagyobb méretű zöld levelek vannak. Ezt érzi igazán önmagához valónak.*
- Egyet kell, hogy értsek, éhgyomorra sörözni nem túl bölcs ötlet.
*Kezük még mindig együtt, leginkább őmiatta. Thim tudja jól, hogy nem volna korrekt megtévesztő helyzetbe hoznia Luninarit a többiek előtt, bármennyire is szívmelengető a lány kezének érintése. Önként elengedi, azonban távol áll tőle a keserűség. Ezer módja létezik annak, hogy közelebb kerülhessen az elf valakihez.*
- Megengeded, hogy velem utazzanak a kis barátaid? *nyújtja kezét Luni felé és ha megkapja a kosarat, amiben a megkoszorúzott nyulacskák ülnek, akkor azzal a karján tér vissza a többiek közé és büszkén fogja hordozni őket. Felnőtt férfiként virágkoszorúval a fején és plüss nyulakkal a kezében maximálisan boldognak fogja érezni magát. Flúgosnak is tűnhetne akár, azonban Luninari társaságát élvezheti, ami igen nagy kiváltság számára. A tűzrakónál Fog két nyársat kettejüknek és YIla felé fordul, aki kedvesen vagy kedvetlenül előkészítette ezt számukra.*
- Köszönjük szépen! *Ha Luninak sincs más terve, egyet átad neki, hogy leüljenek ők is a többiek közé.*
5343. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-06 18:29:07
Üzenet elküldve: 2019-12-06 18:29:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
//Araele//
// A tűznél - Szalonnát hamvasztva //
*Míg békésen sistereg a zsír a szalonnájából, néha letörli a kenyérrel, az öreg tündér a tettek mezejére lép és mivel nem figyel, hirtelen döbben rá arra, hogy néhány jókor fahasábbal gyarapodtak. Nem is a hasábok, amik szembe tűnnek, mert éppen kihajol oldalra, mikor a tűz érzékien táncoló lángjai közé behajítják őket, hanem a hatalmas lángok, amelyek gyorsan kapnak rá a kiszáradt fára, csak úgy zabálják a nekik dobott koncot, mintha ma még enni se kaptak volna. Visszafordulva, kicsit meglepődik és elhajol a felcsapó tűztől.*
-Mi a rosseb? Öreg! *Néz vádlón a szabadkozó tündérre.*
-Csak nem valaki égetünk? Én hülye, meg azt hittem tényleg szalonnasütést lesz! *Mondja gúnyosan, közben a szalonnát a kezében lévő kenyéren pihenteti.*
-Akkor ma túlkészült nyársat eszünk. *Von vállat, nem igazán érdekli a szalonna és a hagyma ideális elkészítési módja, csak hátrébb löki magát a rönkkel, amin ül, hogy ne kapja telibe a lángokat, de a széléhez odalógatja a nyársat.*
-Nem vagyok finnyás. *Von vállat, az igaz, hogy a hagyma széle már kezd feketedni, talán gyorsabban is elkészül rajta az étel, mintha csak izzasztotta volna a lágyan táncoló lángok felett a nyársat.*
// Kerti parti //
//Araele//
// A tűznél - Szalonnát hamvasztva //
*Míg békésen sistereg a zsír a szalonnájából, néha letörli a kenyérrel, az öreg tündér a tettek mezejére lép és mivel nem figyel, hirtelen döbben rá arra, hogy néhány jókor fahasábbal gyarapodtak. Nem is a hasábok, amik szembe tűnnek, mert éppen kihajol oldalra, mikor a tűz érzékien táncoló lángjai közé behajítják őket, hanem a hatalmas lángok, amelyek gyorsan kapnak rá a kiszáradt fára, csak úgy zabálják a nekik dobott koncot, mintha ma még enni se kaptak volna. Visszafordulva, kicsit meglepődik és elhajol a felcsapó tűztől.*
-Mi a rosseb? Öreg! *Néz vádlón a szabadkozó tündérre.*
-Csak nem valaki égetünk? Én hülye, meg azt hittem tényleg szalonnasütést lesz! *Mondja gúnyosan, közben a szalonnát a kezében lévő kenyéren pihenteti.*
-Akkor ma túlkészült nyársat eszünk. *Von vállat, nem igazán érdekli a szalonna és a hagyma ideális elkészítési módja, csak hátrébb löki magát a rönkkel, amin ül, hogy ne kapja telibe a lángokat, de a széléhez odalógatja a nyársat.*
-Nem vagyok finnyás. *Von vállat, az igaz, hogy a hagyma széle már kezd feketedni, talán gyorsabban is elkészül rajta az étel, mintha csak izzasztotta volna a lágyan táncoló lángok felett a nyársat.*
5342. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-06 12:29:34
Üzenet elküldve: 2019-12-06 12:29:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//A folyónál//
- Hány éves? Alig múlt ötven.
*Elfként az nagyon kevés, Alenia éppen kezdte megismerni a világot. Annyira okos leány volt... Az övé lett volna az egész örökség, ha nem veszíti életét.*
~Kellett neked mindig ellenkezni, és a saját fejed után menni.~
- Szép szavakat mondasz, de... Nem érzem magamat pótolhatatlannak. Egy félresikerült, megbolondult örökös vagyok... Örökös? A szüleim halálával nagyúr... A semmi nagyura. A hátam közepére sem kívánom ezt az egészet. Azt megkapom, hogy mit tettem egy iylen ősi múltú, főnemesi házzal. Főnemesi... A szüleim lehet, hogy azok voltak, de engem ne érdekel. Nem akarom az egészet, sosem akartam. Csak békében élni a kedvesemmel, és mágiát tanulni. Segíteni másokon, hogy ne éljék át ugyan azt, amit én, de... Nem. Nem megy. Miért lenne szüksége rám bárkinek is? Laurennek sincs szüksége rám. Pedig én az életemet adnám érte...
//Kerti parti//
//A folyónál//
- Hány éves? Alig múlt ötven.
*Elfként az nagyon kevés, Alenia éppen kezdte megismerni a világot. Annyira okos leány volt... Az övé lett volna az egész örökség, ha nem veszíti életét.*
~Kellett neked mindig ellenkezni, és a saját fejed után menni.~
- Szép szavakat mondasz, de... Nem érzem magamat pótolhatatlannak. Egy félresikerült, megbolondult örökös vagyok... Örökös? A szüleim halálával nagyúr... A semmi nagyura. A hátam közepére sem kívánom ezt az egészet. Azt megkapom, hogy mit tettem egy iylen ősi múltú, főnemesi házzal. Főnemesi... A szüleim lehet, hogy azok voltak, de engem ne érdekel. Nem akarom az egészet, sosem akartam. Csak békében élni a kedvesemmel, és mágiát tanulni. Segíteni másokon, hogy ne éljék át ugyan azt, amit én, de... Nem. Nem megy. Miért lenne szüksége rám bárkinek is? Laurennek sincs szüksége rám. Pedig én az életemet adnám érte...
5341. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-06 12:08:16
Üzenet elküldve: 2019-12-06 12:08:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//A folyónál//
*Fräd nyugodtan várja a másik válaszát, bár kezdetben amilyen segítő szándékúnak látszódott Aleimord megjelenése, hirtelen rájön, hogy ez bizony artheniori történelem mesélés lesz, ami pedig rosszabb, hogy nem a felületes, nagyzolós, de a vérfürdőkkel és tébollyal tűzdelt fajta.*
-YIl az Yla lenne? Mié... *De az elf folytatja is. Aleimord valóban a megalázáson kívül, cseppnyi megtöréssel fűszerezve, hasonlít arra a wegtoreni hosszúfülűre, azonban ilyeneket sohsasem feltételezett volna róla, vagy vont volna párhuzamot. Egészen eddig.*
-Nem mondtam, hogy te az lennél! *Próbálna közbevágni, de úgy néz ki, Ale folytatja. Mesélni kezd és Frädricus nemhogy elfelejteni kezdi a saját problémáit, hanem még rakódik is egy tucatnyi rá, de akkorák és olyan nagyságúak, hogy feldolgozni sem tudja azonnal. Próbálna közbeszólni, de úgy látszik, sikertelen, Ale hiába szakítja meg mondandóját, folytonos az.*
-Aleimord, nem ezt... *Próbálkozik az elf ficsúr magyarázatánál. Aztán csak kifejti a múltat. A lázadást, amire eddig Lau csak utalni mert, ezek után tökéletesen érthető okokból. Legkedvesebb Saelevesterünk pedig jelenleg elgondolkozik azokon a magasröptű eszméken, minthogy ő mit is keres itt, valamint ezek után hogyan képes nyugodtan létezni.*
-Hány... éves volt? *Mondja a hugica megemlítésénél és eredetileg nem tud ezekre mit reagálni. Azután megpróbálkozik elkerekedett szemeit tűrhetővé amortizálni, akárcsak hangját hétköznapira.*
-De a lényeg az, hogy itt vagy. Mindenkinek. És a halálra ne is gondolj! Szükségünk van rád. *Ha teheti, ráteszi nyomatékosításként kezét a férfi vállára és egy mosolyt is magára húz.*
//Kerti parti//
//A folyónál//
*Fräd nyugodtan várja a másik válaszát, bár kezdetben amilyen segítő szándékúnak látszódott Aleimord megjelenése, hirtelen rájön, hogy ez bizony artheniori történelem mesélés lesz, ami pedig rosszabb, hogy nem a felületes, nagyzolós, de a vérfürdőkkel és tébollyal tűzdelt fajta.*
-YIl az Yla lenne? Mié... *De az elf folytatja is. Aleimord valóban a megalázáson kívül, cseppnyi megtöréssel fűszerezve, hasonlít arra a wegtoreni hosszúfülűre, azonban ilyeneket sohsasem feltételezett volna róla, vagy vont volna párhuzamot. Egészen eddig.*
-Nem mondtam, hogy te az lennél! *Próbálna közbevágni, de úgy néz ki, Ale folytatja. Mesélni kezd és Frädricus nemhogy elfelejteni kezdi a saját problémáit, hanem még rakódik is egy tucatnyi rá, de akkorák és olyan nagyságúak, hogy feldolgozni sem tudja azonnal. Próbálna közbeszólni, de úgy látszik, sikertelen, Ale hiába szakítja meg mondandóját, folytonos az.*
-Aleimord, nem ezt... *Próbálkozik az elf ficsúr magyarázatánál. Aztán csak kifejti a múltat. A lázadást, amire eddig Lau csak utalni mert, ezek után tökéletesen érthető okokból. Legkedvesebb Saelevesterünk pedig jelenleg elgondolkozik azokon a magasröptű eszméken, minthogy ő mit is keres itt, valamint ezek után hogyan képes nyugodtan létezni.*
-Hány... éves volt? *Mondja a hugica megemlítésénél és eredetileg nem tud ezekre mit reagálni. Azután megpróbálkozik elkerekedett szemeit tűrhetővé amortizálni, akárcsak hangját hétköznapira.*
-De a lényeg az, hogy itt vagy. Mindenkinek. És a halálra ne is gondolj! Szükségünk van rád. *Ha teheti, ráteszi nyomatékosításként kezét a férfi vállára és egy mosolyt is magára húz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389