Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 269 (5361. - 5380. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5380. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-19 16:47:23
Üzenet elküldve: 2020-01-19 16:47:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fagyöngyök//
//Gwaandril//
//Kapun kívül//
//Szökik az elf//
*Gwaandrilt látszólag jelenleg nem igazán érdekli az, amit a lány mond neki és ott is hagyja őt. Mivel nincs más választása, ő is útnak indul összeszedni a kért hozzávalókat. Nem kerül sok idejébe keresni egy magyal fát. Előhúzza a kapunál felvett fegyvereiből az egyik tőrt és kisebb erőfeszítéssel ugyan, de sikerül levágnia három hibátlan ágat. Felpillant az egyik közeli fára és aprót bólint a bagolynak, nyugtázva, hogy az követi őt. Elindul találomra egy másik irányba, amerre azt reméli, hogy fagyal bokorra talál. Szerencséjére talál is egy nagyobb növényt, amelynek hajtás végeiről le is szedi a kellő öt maroknyit, amit berak a táskájába. Amikor végzett, akkor tudatosul benne, hogy tulajdonképpen az elffel nem beszélték meg, hogy hol fognak találkozni. Hangosan szitkozódik, majd keresni kezdi a hosszú életűt.*
~Hát ez remek! Ha megtalálom, esküszöm, hogy megfojtom!~
*Gondolatok cikáznak a fejében, amikor megpillant pár lehullott fa ágat és levelet egy nyárfa alatt. Felpillantva észrevesz pár fagyöngyöt is, így ha sejtései nem csalnak a férfi erre járt. Kicsit jobban megvizsgálva a helyszínt, észreveszi, hogy a faágak letörtek, így Gwaandril vélhetően leesett. Egy kicsit megijed, de mivel a férfi nincs a közelben, így nem eshetett nagyon nagy baja. Fütyül egyet Eiának, aki a vállán landol, majd halkan a bagolyhoz szól.*
-Segíts nekem. Keresd meg őt és vezess hozzá.
*Amint befejezte, elengedi a madarat és elindul abba az irányban, ahol utat gondol. Tekintve, hogy Mil'Ochasstól már eléggé eltávolodtak, legközelebb Arthenior lehet. Egyre biztosabb benne az érzés, hogyha találkozik a hosszú életűvel, akkor megfojtja, azonban nagyon félti is az elfet.*
//Gwaandril//
//Kapun kívül//
//Szökik az elf//
*Gwaandrilt látszólag jelenleg nem igazán érdekli az, amit a lány mond neki és ott is hagyja őt. Mivel nincs más választása, ő is útnak indul összeszedni a kért hozzávalókat. Nem kerül sok idejébe keresni egy magyal fát. Előhúzza a kapunál felvett fegyvereiből az egyik tőrt és kisebb erőfeszítéssel ugyan, de sikerül levágnia három hibátlan ágat. Felpillant az egyik közeli fára és aprót bólint a bagolynak, nyugtázva, hogy az követi őt. Elindul találomra egy másik irányba, amerre azt reméli, hogy fagyal bokorra talál. Szerencséjére talál is egy nagyobb növényt, amelynek hajtás végeiről le is szedi a kellő öt maroknyit, amit berak a táskájába. Amikor végzett, akkor tudatosul benne, hogy tulajdonképpen az elffel nem beszélték meg, hogy hol fognak találkozni. Hangosan szitkozódik, majd keresni kezdi a hosszú életűt.*
~Hát ez remek! Ha megtalálom, esküszöm, hogy megfojtom!~
*Gondolatok cikáznak a fejében, amikor megpillant pár lehullott fa ágat és levelet egy nyárfa alatt. Felpillantva észrevesz pár fagyöngyöt is, így ha sejtései nem csalnak a férfi erre járt. Kicsit jobban megvizsgálva a helyszínt, észreveszi, hogy a faágak letörtek, így Gwaandril vélhetően leesett. Egy kicsit megijed, de mivel a férfi nincs a közelben, így nem eshetett nagyon nagy baja. Fütyül egyet Eiának, aki a vállán landol, majd halkan a bagolyhoz szól.*
-Segíts nekem. Keresd meg őt és vezess hozzá.
*Amint befejezte, elengedi a madarat és elindul abba az irányban, ahol utat gondol. Tekintve, hogy Mil'Ochasstól már eléggé eltávolodtak, legközelebb Arthenior lehet. Egyre biztosabb benne az érzés, hogyha találkozik a hosszú életűvel, akkor megfojtja, azonban nagyon félti is az elfet.*
5379. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-19 15:47:27
Üzenet elküldve: 2020-01-19 15:47:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fagyöngyök//
//Gwaandril//
//Kapun kívül//
//Szökik az elf//
*Meghallgatja Dronrint, de most ennyiben merül ki az, amit nyújt. A faarc szükséges, nincs mit tenni, elindul az erdő legmélyére, fagyöngyöt keresni. A szél egy kissé felborzolja az ágakat, de jelenleg nem tudja be jelnek, pedig ez a szokása, szerinte így jeleznek a szellemek. Komor, érzelmei miatt elhomályosult, ráadásul nem igazán bízik most senkiben. Talán igaza van Dronrinnak, talán nem. Ezt még mérlegelnie kell magában. A mai igencsak tartalmasnak nevezhető nap, az már biztos.
Talál is egy szép nyárfát, annak egy ágán fagyönggyel. Gwaandril elindul felfelé, hátha sikerrel jár, eddig úgy néz ki, ám a természet megint közbeszól, s a Viltheriel megcsúszik, elesik, majd lezúg a fáról, hátára érkezve, de útközben bal combját és vádliját sikeresen végig horzsolva. Ahhoz sajnos már távol van, hogy Dronrin is meghallhassa, szóval csak felszisszen, ennyi az, amit tehet. Aztán hall valamit. Az egyik bokor zúg.
Gwaandril megijed, tekintetét arrafelé fordítja. ~ Ragadozó lenne? Esetleg irbisz? Farkas? Medve? Jaj, csak most ne! ~ Szárnycsapásokat hall, így közelebb lép, de még mindig nem lát semmit a páfrányok takarásából. Aztán meghallja az ismerős, kattogó hangot. ~ Ez egy holló lesz! ~ Keresni kezdi az állatot az avarban, rá is akad, egy gally alatt, amit feltehetően ő vert le. A madár nem tűnik ellenségesnek, azonban annál különlegesebbnek már mondható, hiszen fehér színű. A jobb lába megsérülhetett, a szárnyával semmi baja nincsen. Ősz eleje van, feltehetően egy frissen kirepült fióka lehet. Megengedi neki, hogy finoman az ölébe vegye, így ezt meg is teszi.*
-Szervusz, barátom! Alaposan kikaptál te, nagyon sajnálom. *A madár valamiért hozzá bújik, feltehetően éhes. A hosszúéletű fejében kezd megfogalmazódni egy gondolat.*
-Gyere, elmegyünk Artheniorba, ott szerzünk varázsitalt! Ki hitte volna, hogy még a rendelő megépítése előtt gyógyítanom kell. *Nem igazán ellenkezik a másik, így remélhetőleg együtt is maradnak majd. Addig elfünk feltápászkodik, s elindul a város irányába.*
-Mit szólnál hozzá, ha ezentúl együtt folytatnánk az utunkat, közösen? Élhetnél nálam, én nagyon örülnék neki. *Mosolyodik el, majd ha Dronrin a véletlen folytán nem botlott belé, amire kevés a lehetőség, hiszen nagyon távol jár már tőle, kikecmereg az erdőből. Sajnos fontosabb dolga is akadt most, s akármennyire szereti Juhart, az élet még mindig fontosabb a halálnál.*
-Nos, ha együtt maradunk, akkor nevet kell neked találni. Hááát, fiúnak nézel ki, szóval mit gondolsz a Jégcsapról? *A madár beleveri csőrét Gwaandril mutatóujjába, aki emiatt megint csak felszisszen, majd beszél.*
-Áu! Jól van na, finomabban is megértem. Akkooor... Tölgy? Az is jó férfias név. *Megint ugyanazt kapja, csak most csőrbe veszik az ujját.*
-Na, mi a baj vele? *Ekkor rádöbben arra, hogy mi is lehet, mintha a madár "tényleg értené", mit mond, ami persze totális képtelenség, főként egy tíz perces ismeretség után, azonban a tény, amit megállapít, igaz.*
-Kislány vagy, mi? Akkor szép, nőies név kell neked. Mit szólnál a Fenyőhöz? Tetszik? *A holló most nem reagál, bár az előző próbálkozások is feltehetően éhség miatt voltak.*
-Rendben, akkor Fenyő a neved! *Azzal már lassan Artheniorba is ér, talán egy óra alatt, ami idő feltűnhet még szegény társának, Dronrinnak is. A Viltheriel most bele sem gondolt abba, hogy ő bizony itt megszökött.*
//Gwaandril//
//Kapun kívül//
//Szökik az elf//
*Meghallgatja Dronrint, de most ennyiben merül ki az, amit nyújt. A faarc szükséges, nincs mit tenni, elindul az erdő legmélyére, fagyöngyöt keresni. A szél egy kissé felborzolja az ágakat, de jelenleg nem tudja be jelnek, pedig ez a szokása, szerinte így jeleznek a szellemek. Komor, érzelmei miatt elhomályosult, ráadásul nem igazán bízik most senkiben. Talán igaza van Dronrinnak, talán nem. Ezt még mérlegelnie kell magában. A mai igencsak tartalmasnak nevezhető nap, az már biztos.
Talál is egy szép nyárfát, annak egy ágán fagyönggyel. Gwaandril elindul felfelé, hátha sikerrel jár, eddig úgy néz ki, ám a természet megint közbeszól, s a Viltheriel megcsúszik, elesik, majd lezúg a fáról, hátára érkezve, de útközben bal combját és vádliját sikeresen végig horzsolva. Ahhoz sajnos már távol van, hogy Dronrin is meghallhassa, szóval csak felszisszen, ennyi az, amit tehet. Aztán hall valamit. Az egyik bokor zúg.
Gwaandril megijed, tekintetét arrafelé fordítja. ~ Ragadozó lenne? Esetleg irbisz? Farkas? Medve? Jaj, csak most ne! ~ Szárnycsapásokat hall, így közelebb lép, de még mindig nem lát semmit a páfrányok takarásából. Aztán meghallja az ismerős, kattogó hangot. ~ Ez egy holló lesz! ~ Keresni kezdi az állatot az avarban, rá is akad, egy gally alatt, amit feltehetően ő vert le. A madár nem tűnik ellenségesnek, azonban annál különlegesebbnek már mondható, hiszen fehér színű. A jobb lába megsérülhetett, a szárnyával semmi baja nincsen. Ősz eleje van, feltehetően egy frissen kirepült fióka lehet. Megengedi neki, hogy finoman az ölébe vegye, így ezt meg is teszi.*
-Szervusz, barátom! Alaposan kikaptál te, nagyon sajnálom. *A madár valamiért hozzá bújik, feltehetően éhes. A hosszúéletű fejében kezd megfogalmazódni egy gondolat.*
-Gyere, elmegyünk Artheniorba, ott szerzünk varázsitalt! Ki hitte volna, hogy még a rendelő megépítése előtt gyógyítanom kell. *Nem igazán ellenkezik a másik, így remélhetőleg együtt is maradnak majd. Addig elfünk feltápászkodik, s elindul a város irányába.*
-Mit szólnál hozzá, ha ezentúl együtt folytatnánk az utunkat, közösen? Élhetnél nálam, én nagyon örülnék neki. *Mosolyodik el, majd ha Dronrin a véletlen folytán nem botlott belé, amire kevés a lehetőség, hiszen nagyon távol jár már tőle, kikecmereg az erdőből. Sajnos fontosabb dolga is akadt most, s akármennyire szereti Juhart, az élet még mindig fontosabb a halálnál.*
-Nos, ha együtt maradunk, akkor nevet kell neked találni. Hááát, fiúnak nézel ki, szóval mit gondolsz a Jégcsapról? *A madár beleveri csőrét Gwaandril mutatóujjába, aki emiatt megint csak felszisszen, majd beszél.*
-Áu! Jól van na, finomabban is megértem. Akkooor... Tölgy? Az is jó férfias név. *Megint ugyanazt kapja, csak most csőrbe veszik az ujját.*
-Na, mi a baj vele? *Ekkor rádöbben arra, hogy mi is lehet, mintha a madár "tényleg értené", mit mond, ami persze totális képtelenség, főként egy tíz perces ismeretség után, azonban a tény, amit megállapít, igaz.*
-Kislány vagy, mi? Akkor szép, nőies név kell neked. Mit szólnál a Fenyőhöz? Tetszik? *A holló most nem reagál, bár az előző próbálkozások is feltehetően éhség miatt voltak.*
-Rendben, akkor Fenyő a neved! *Azzal már lassan Artheniorba is ér, talán egy óra alatt, ami idő feltűnhet még szegény társának, Dronrinnak is. A Viltheriel most bele sem gondolt abba, hogy ő bizony itt megszökött.*
5378. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-19 15:10:00
Üzenet elküldve: 2020-01-19 15:10:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fagyöngyök//
//Gwaandril//
//Kapun kívül//
*Meglepik az események, amikor a férfi lerogy, kezeit annak vállára helyezi és csöndben hallgatja az ordítását, majd amit mond neki. Úgy érzi beszélnie kell Lyzendrával, nem akarja, hogy Gwaandril elmenjen, mert azzal őt is elhagyná, sajnálja Juhart és átérzi a helyzet komolyságát, egyszóval kavarognak az érzései. Óvatosan, lágy, nyugodt hangon szólal meg és a hosszú életű elé térdelve, kezei közé veszi annak arcát és letörli könnyeit.*
-Hatalmas fájdalmat érzel, ami természetes. Juhar a társad volt nem úgy, mint egy testvér, vagy szerelem, hanem valami felsőbbrendű kapocs kötött össze vele, mint engem és Eiát. Függtél tőle, ő pedig tőled. Lyzendra lehet még nem élt ilyet át és nem érzi át a helyzetedet, vagy csupán úgy gondolja, hogy nem mutathatja ki mert akkor gyengének tűnik. Nem ismernek téged, de erre még nem is nagyon volt lehetőségük. A temetés után el kell telnie majd egy kis időnek, hogy józan, átgondolt döntést tudj hozni, addig pedig nem teheted meg, hogy feladod, nem adhatod fel az érzéseidet. Szerintem nem véletlen, hogy Mil'Ochassba tévedtetek, hogy Juhar itt lépett át egy másik világba.
*Egy kis ideig csöndben marad, Gwaandril arc vonásait fürkészi.*
-Arra kérlek, hogy adj időt. Adj időt Mil'Ochassnak, Lyzendrának, az Őrzőknek, magadnak, Juhar emlékének, a gyásznak és nekem is.
*Hagyja felállni az elfet és követi az ő példáját. A gyors változás a férfi arcán össze szorítja a szívét.*
-Ne sajnáld. Előttem nem kell maszkot viselned.
*Habár tudja, hogy faágat kellene gyüjtenie, úgy érzi muszáj ezeket kimondania, nem csak gondolnia.*
//Gwaandril//
//Kapun kívül//
*Meglepik az események, amikor a férfi lerogy, kezeit annak vállára helyezi és csöndben hallgatja az ordítását, majd amit mond neki. Úgy érzi beszélnie kell Lyzendrával, nem akarja, hogy Gwaandril elmenjen, mert azzal őt is elhagyná, sajnálja Juhart és átérzi a helyzet komolyságát, egyszóval kavarognak az érzései. Óvatosan, lágy, nyugodt hangon szólal meg és a hosszú életű elé térdelve, kezei közé veszi annak arcát és letörli könnyeit.*
-Hatalmas fájdalmat érzel, ami természetes. Juhar a társad volt nem úgy, mint egy testvér, vagy szerelem, hanem valami felsőbbrendű kapocs kötött össze vele, mint engem és Eiát. Függtél tőle, ő pedig tőled. Lyzendra lehet még nem élt ilyet át és nem érzi át a helyzetedet, vagy csupán úgy gondolja, hogy nem mutathatja ki mert akkor gyengének tűnik. Nem ismernek téged, de erre még nem is nagyon volt lehetőségük. A temetés után el kell telnie majd egy kis időnek, hogy józan, átgondolt döntést tudj hozni, addig pedig nem teheted meg, hogy feladod, nem adhatod fel az érzéseidet. Szerintem nem véletlen, hogy Mil'Ochassba tévedtetek, hogy Juhar itt lépett át egy másik világba.
*Egy kis ideig csöndben marad, Gwaandril arc vonásait fürkészi.*
-Arra kérlek, hogy adj időt. Adj időt Mil'Ochassnak, Lyzendrának, az Őrzőknek, magadnak, Juhar emlékének, a gyásznak és nekem is.
*Hagyja felállni az elfet és követi az ő példáját. A gyors változás a férfi arcán össze szorítja a szívét.*
-Ne sajnáld. Előttem nem kell maszkot viselned.
*Habár tudja, hogy faágat kellene gyüjtenie, úgy érzi muszáj ezeket kimondania, nem csak gondolnia.*
5377. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-19 14:24:42
Üzenet elküldve: 2020-01-19 14:24:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fagyöngyök//
//Gwaandril//
//Kapun kívül//
*Gwaandril nem szólal meg, amíg elég távol nem értek a falutól. Igazából, még akkor sem. Nem bízik eléggé magában, de lassan minden kezdi szétszakíztani. Pycta szavai járnak a fejében, kavarognak elvegyülve saját gondolatai között, majd mikor úgy véli, hogy a hallótávolság is eléggé nagy, lerogy a földre, kezeivel a levelekbe markol, majd ordít. Ordít, de akkorát, amekkorát csak bír, s a könnyek is elindulnak az arcán, lefelé. Végre úgy érzi, felszabadulhatott, s minden elvész, ami eddig korlátozta. Dronrint nem utasítja vissza, de sajnos most egy mosoly erejéig sem tudja összeszedni magát, túl gyenge ő ahhoz.*
-Ő volt a mindenem, érted? Megmentette az életemet, nem egyszer, nem kétszer, és az fáj a legjobban, hogy még az otthoni hagyományok alapján sem tudom eltemetni. Lyzendrát nem érintette meg a halála, pedig mindig arról beszél, milyen fontosak a kapcsolatok, satöbbi. Tudod mit mondott? Menjek el, hátha megtudom, miben vagyok jó! Lehetne annyi esze, hamár az anyja druida volt, hogy felfogja, nem magunkban, hanem a társainkban lakozik az erőnk! Aki nekem most meghalt, s semmit sem érek, ebben pedig ő is megerősít. Nem tudom azt biztosítani Juharnak, amit megérdemelne. El kell mennem. *Szavai őszinték, mélyről feltörő hangzatok, ez kétségtelen. Mohatetőt nem vetette el, de az már meginog benne, hogy jó helyre akarja e felépíteni. Az égre néz, a csupasz fák fölé.*
-Ha még hisztek bennem, Őrzők, kérlek, majd adjatok egy jelet, mit tegyek. *Azzal végre feláll, összeszedi magát, újra a Mil'Ochassban, tőle elvártak alapján, pillanatok alatt átváltozott, porcelánszerű arcát húzza magára.*
-Bocsáss meg, mehetünk. *És ő el is indul, kivonva rövidkardját.*
//Gwaandril//
//Kapun kívül//
*Gwaandril nem szólal meg, amíg elég távol nem értek a falutól. Igazából, még akkor sem. Nem bízik eléggé magában, de lassan minden kezdi szétszakíztani. Pycta szavai járnak a fejében, kavarognak elvegyülve saját gondolatai között, majd mikor úgy véli, hogy a hallótávolság is eléggé nagy, lerogy a földre, kezeivel a levelekbe markol, majd ordít. Ordít, de akkorát, amekkorát csak bír, s a könnyek is elindulnak az arcán, lefelé. Végre úgy érzi, felszabadulhatott, s minden elvész, ami eddig korlátozta. Dronrint nem utasítja vissza, de sajnos most egy mosoly erejéig sem tudja összeszedni magát, túl gyenge ő ahhoz.*
-Ő volt a mindenem, érted? Megmentette az életemet, nem egyszer, nem kétszer, és az fáj a legjobban, hogy még az otthoni hagyományok alapján sem tudom eltemetni. Lyzendrát nem érintette meg a halála, pedig mindig arról beszél, milyen fontosak a kapcsolatok, satöbbi. Tudod mit mondott? Menjek el, hátha megtudom, miben vagyok jó! Lehetne annyi esze, hamár az anyja druida volt, hogy felfogja, nem magunkban, hanem a társainkban lakozik az erőnk! Aki nekem most meghalt, s semmit sem érek, ebben pedig ő is megerősít. Nem tudom azt biztosítani Juharnak, amit megérdemelne. El kell mennem. *Szavai őszinték, mélyről feltörő hangzatok, ez kétségtelen. Mohatetőt nem vetette el, de az már meginog benne, hogy jó helyre akarja e felépíteni. Az égre néz, a csupasz fák fölé.*
-Ha még hisztek bennem, Őrzők, kérlek, majd adjatok egy jelet, mit tegyek. *Azzal végre feláll, összeszedi magát, újra a Mil'Ochassban, tőle elvártak alapján, pillanatok alatt átváltozott, porcelánszerű arcát húzza magára.*
-Bocsáss meg, mehetünk. *És ő el is indul, kivonva rövidkardját.*
5376. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-15 00:17:58
Üzenet elküldve: 2020-01-15 00:17:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
*Egy darabig hallgatja a többiek beszélgetését és közben azzal a szent meggyőződéssel kóstolgatja, amit eddig sütött, hogy Launak teljesen igaza van mindenben, amit mond, erre pedig fura büszkeség járja át, hiszem mégiscsak az ő barátnője, élete első barátnője, akivel már volt alkalma álmaikról és terveikről beszélgetni többször is.*
- A szebb jövőre! *visszhangozza, és emeli meg a poharát mosolyogva mindenkire, de csillogó kék szemei leginkább Lau tekintetét keresik, akinek szavai őszinte és vidám lelkesedéssel töltik el.
Ugyanakkor bármennyire is vidámságra hangolja az este, az újabb korty sör és a társaság, most úgy érzi, hogy illik hozzákomolyodnia a témához, igaz akkor is megtenné ugyanezt, hogyha más hangulatot érezne illendőnek az általa kimondani akart, egyszerű szavakhoz.
~ De furcsa. Életemben először érzem, hogy pont ott vagyok, ahol lennem kell. ~ gondolkodik magában. Lehet, hogy más társaságban, vagy messze innen, hangosan kimondva közhelynek hangzik, de ugyan mi más lehetne szebb és nemesebb cél az életben, mit amiről Lau beszélt az imént, hogy olyan világot hagyjanak maguk mögött, ami majd jó szívvel emlékszik vissza rájuk, mert nem a tönkretételén fáradoztak, hanem azon, hogy szebb hellyé változtassák? Tudja, hogy kimondani is felesleges mindezt így ebben a formájában, mert Lau pontosan tudja, hogy ebben teljesen közösek a nézeteik és a szándékaik.*
- Együtt biztosan sikerülni fog. *jelenti ki inkább rá eddig nem nagyon jellemző magabiztossággal és határozottsággal, majd megint inkább a többiekre figyel, amit nem is bán meg, mert hamarosan olyan oldaláról ismerheti meg Aleimordot, ami legalább annyira meglepi, mintha Thim mesélt volna neki hasonló történetet saját gyerekkorából.
A képzelőerejét ugyan kicsit meg kell erőltetnie ahhoz, hogy ifjú, rosszcsont gyermekként képzelje el Aleimordot, ugyanakkor tudja, hogy mindez nagy butaság a részéről, hiszen nyilvánvaló, hogy mindenki volt valaha gyerek. Ő mégis ahányszor csak rá gondol szinte mindig olyannak látja maga előtt, ahogyan először pillantotta meg, amikor annak a hatalmas háznak az előcsarnokában fogadta Aleniát, Wilhorpot és őt, széles mosollyal és kedves szavakkal.
~ Nem is volt olyan nagyon régen, és mégis, mintha... ~
Persze sok más emléke is van róla, de ezeket az emlékeket rendszerint elfojtja magában. Hiába tudja, hogy saját emlékei ellen vívott harca önáltatás és eleve kudarca ítélt, mégis vannak olyan leginkább Artheniorhoz köthető napok, amikre soha, de tényleg soha nem akar emlékezni többé az életben.
Ebben jelenleg nagy segítség a társaság, és maga a gyerekkori kaland, amit az elf, ha talán nem is túl nagy jókedvről tanúskodó hangon, de elmesél.
A történet tulajdonképpen nem vidám, akkor legalábbis semmiképpen nem, ha a házvezetőnő és a komornyik szemszögéből nézi, de a mellette ülő tündér szívből jövő, térdcsapkodós nevetése valahogy mégis azzá teszi számára, átragaszt rá hangulatából valamennyit, így ő is nevet egy kicsit, ahogyan elképzeli a kastélyban meztelenül rohangáló és éppen a ház urába belefutó szerencsétlen szolgálókat.*
- Szegények. *csúszik ki aztán a száján.*
- És mi történt velük ezek után? Remélem azért nem szidták meg őket nagyon. *kérdi, és teszi hozzá tényleg reménykedve, miközben azért szinte biztos benne, hogy dehogynem. Ahonnan ő jön ott sokkal kisebb vétségekből is hatalmas botrány kerekedett volna ki, de hát Arthenior csak más, mégiscsak város, nem egy világvégi, begyöpösödött és hagyományaihoz betegesen ragaszkodó kis falu, amit végül még az anyja is elhagyott. Lehet, hogy Aleimord apja is csak jót nevetett az egészen végül, látott már ez a világ ennél nagyobb csodákat is.*
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
*Egy darabig hallgatja a többiek beszélgetését és közben azzal a szent meggyőződéssel kóstolgatja, amit eddig sütött, hogy Launak teljesen igaza van mindenben, amit mond, erre pedig fura büszkeség járja át, hiszem mégiscsak az ő barátnője, élete első barátnője, akivel már volt alkalma álmaikról és terveikről beszélgetni többször is.*
- A szebb jövőre! *visszhangozza, és emeli meg a poharát mosolyogva mindenkire, de csillogó kék szemei leginkább Lau tekintetét keresik, akinek szavai őszinte és vidám lelkesedéssel töltik el.
Ugyanakkor bármennyire is vidámságra hangolja az este, az újabb korty sör és a társaság, most úgy érzi, hogy illik hozzákomolyodnia a témához, igaz akkor is megtenné ugyanezt, hogyha más hangulatot érezne illendőnek az általa kimondani akart, egyszerű szavakhoz.
~ De furcsa. Életemben először érzem, hogy pont ott vagyok, ahol lennem kell. ~ gondolkodik magában. Lehet, hogy más társaságban, vagy messze innen, hangosan kimondva közhelynek hangzik, de ugyan mi más lehetne szebb és nemesebb cél az életben, mit amiről Lau beszélt az imént, hogy olyan világot hagyjanak maguk mögött, ami majd jó szívvel emlékszik vissza rájuk, mert nem a tönkretételén fáradoztak, hanem azon, hogy szebb hellyé változtassák? Tudja, hogy kimondani is felesleges mindezt így ebben a formájában, mert Lau pontosan tudja, hogy ebben teljesen közösek a nézeteik és a szándékaik.*
- Együtt biztosan sikerülni fog. *jelenti ki inkább rá eddig nem nagyon jellemző magabiztossággal és határozottsággal, majd megint inkább a többiekre figyel, amit nem is bán meg, mert hamarosan olyan oldaláról ismerheti meg Aleimordot, ami legalább annyira meglepi, mintha Thim mesélt volna neki hasonló történetet saját gyerekkorából.
A képzelőerejét ugyan kicsit meg kell erőltetnie ahhoz, hogy ifjú, rosszcsont gyermekként képzelje el Aleimordot, ugyanakkor tudja, hogy mindez nagy butaság a részéről, hiszen nyilvánvaló, hogy mindenki volt valaha gyerek. Ő mégis ahányszor csak rá gondol szinte mindig olyannak látja maga előtt, ahogyan először pillantotta meg, amikor annak a hatalmas háznak az előcsarnokában fogadta Aleniát, Wilhorpot és őt, széles mosollyal és kedves szavakkal.
~ Nem is volt olyan nagyon régen, és mégis, mintha... ~
Persze sok más emléke is van róla, de ezeket az emlékeket rendszerint elfojtja magában. Hiába tudja, hogy saját emlékei ellen vívott harca önáltatás és eleve kudarca ítélt, mégis vannak olyan leginkább Artheniorhoz köthető napok, amikre soha, de tényleg soha nem akar emlékezni többé az életben.
Ebben jelenleg nagy segítség a társaság, és maga a gyerekkori kaland, amit az elf, ha talán nem is túl nagy jókedvről tanúskodó hangon, de elmesél.
A történet tulajdonképpen nem vidám, akkor legalábbis semmiképpen nem, ha a házvezetőnő és a komornyik szemszögéből nézi, de a mellette ülő tündér szívből jövő, térdcsapkodós nevetése valahogy mégis azzá teszi számára, átragaszt rá hangulatából valamennyit, így ő is nevet egy kicsit, ahogyan elképzeli a kastélyban meztelenül rohangáló és éppen a ház urába belefutó szerencsétlen szolgálókat.*
- Szegények. *csúszik ki aztán a száján.*
- És mi történt velük ezek után? Remélem azért nem szidták meg őket nagyon. *kérdi, és teszi hozzá tényleg reménykedve, miközben azért szinte biztos benne, hogy dehogynem. Ahonnan ő jön ott sokkal kisebb vétségekből is hatalmas botrány kerekedett volna ki, de hát Arthenior csak más, mégiscsak város, nem egy világvégi, begyöpösödött és hagyományaihoz betegesen ragaszkodó kis falu, amit végül még az anyja is elhagyott. Lehet, hogy Aleimord apja is csak jót nevetett az egészen végül, látott már ez a világ ennél nagyobb csodákat is.*
5375. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-11 10:32:14
Üzenet elküldve: 2020-01-11 10:32:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
*A legfőbb Lau asszonyság megerősíti Arra papa megjegyzéseit. Látszik, hogy a tapasztalat beszél mindkettejükből. Az asszonyság kimagasztalja a történetből az öregasszony támogatását.*
- Így igaz.
*Lau asszonyságot most ő erősíti meg mert jómaga is amolyan támogató lélek fajta mint a történetben az öreganyó. A szebb jövő kívánságra jómaga is beböfög egy kis megerősítést bár az öreg kezébe nincsen kupa.*
- Szebb jövőt elftársak és többiek!
*Mostanság rájár a rúd a városra meg a környékre. Ráférne egy kis szebb jövő. Egy jó magas elf nyurga emelkedik szóra aki eddig ült mint a kuka. Nem mutatkozott be így aztán csak figyelni tudja papus a történetét. Komoran kezdi a történetet hallgatni. Ahogy bontakozik ki egyre szélesebb mosolyra fordul ki nyájas, kalács képe. Ez egészen addig történik amíg a történet végén hangosan felkacag és a térdét verdesi a nevetéstől.*
- Jaj Eír szakállára elképzeltem.
*Már fáj a hasa és pár könnycsepp is legördül ráncos pofáján a szórakozástól.*
- Jaj fijjam hát e megkoronázta az esti mesílíst. Osztán mutatkozzál mán be mer ín nem különösebben ösmerlek.
*Jó volna megtudni ki mesélte ezt az irgalmatlanul jókedvű történetet. Nem árt ha megismeri az ilyen humorzsák figurákat.*
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
*A legfőbb Lau asszonyság megerősíti Arra papa megjegyzéseit. Látszik, hogy a tapasztalat beszél mindkettejükből. Az asszonyság kimagasztalja a történetből az öregasszony támogatását.*
- Így igaz.
*Lau asszonyságot most ő erősíti meg mert jómaga is amolyan támogató lélek fajta mint a történetben az öreganyó. A szebb jövő kívánságra jómaga is beböfög egy kis megerősítést bár az öreg kezébe nincsen kupa.*
- Szebb jövőt elftársak és többiek!
*Mostanság rájár a rúd a városra meg a környékre. Ráférne egy kis szebb jövő. Egy jó magas elf nyurga emelkedik szóra aki eddig ült mint a kuka. Nem mutatkozott be így aztán csak figyelni tudja papus a történetét. Komoran kezdi a történetet hallgatni. Ahogy bontakozik ki egyre szélesebb mosolyra fordul ki nyájas, kalács képe. Ez egészen addig történik amíg a történet végén hangosan felkacag és a térdét verdesi a nevetéstől.*
- Jaj Eír szakállára elképzeltem.
*Már fáj a hasa és pár könnycsepp is legördül ráncos pofáján a szórakozástól.*
- Jaj fijjam hát e megkoronázta az esti mesílíst. Osztán mutatkozzál mán be mer ín nem különösebben ösmerlek.
*Jó volna megtudni ki mesélte ezt az irgalmatlanul jókedvű történetet. Nem árt ha megismeri az ilyen humorzsák figurákat.*
5374. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-09 23:33:26
Üzenet elküldve: 2020-01-09 23:33:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Elpuffog még egy darabig, mire ki|r a sűrűjéből, de már egy jóval barátságosabb környezet veszi körül, s lám a kedve is sokkal jobb. M@r látni véli a várost is. ~ Azért egy meleg ágy meg egy kis bor nem esne rosszul, mit ne mondjak. Sok volt mostanában az izgalom. Kell egy kis nyugalom, különben az elme nem tus regenerálódni. Öreg vagyok, de nem annyira, hogy elveszítsem az eszem. Abba biztosan bele is halnék. Aztán ki adná tovább a fák titkát?~ Ehhez hasonló gondolatokkal köti le magát, míg a lába viszi előre.*
5373. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-09 20:38:44
Üzenet elküldve: 2020-01-09 20:38:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//A tűzrakónál//
* Nem csak YIla szeretne még egy kis sört. A fiatal gerle pár is. Így hát már nyomja is a kezükbe korsókat és tölti meg a folyékony kenyérrel. Aztán szépen visszacsüccsen a helyére és figyel, mert közben a csillagokról is folyik némi beszéd. Aztán újabb mese érkezik. Ez amolyan tanmese lenne. Most ez következik, hogy átbeszéljék. Nimeril bölcsen hallgat, mivel jelenleg nem látja értelmét, hogy beleszóljon a beszélgetésbe. Ha már nála van a sör tölt magának is egy kicsit és elkezdi iszogatni a kesernyés italt. Nem egy nagy piás, de ez most jól fog esni neki.*
//Kerti parti//
//A tűzrakónál//
* Nem csak YIla szeretne még egy kis sört. A fiatal gerle pár is. Így hát már nyomja is a kezükbe korsókat és tölti meg a folyékony kenyérrel. Aztán szépen visszacsüccsen a helyére és figyel, mert közben a csillagokról is folyik némi beszéd. Aztán újabb mese érkezik. Ez amolyan tanmese lenne. Most ez következik, hogy átbeszéljék. Nimeril bölcsen hallgat, mivel jelenleg nem látja értelmét, hogy beleszóljon a beszélgetésbe. Ha már nála van a sör tölt magának is egy kicsit és elkezdi iszogatni a kesernyés italt. Nem egy nagy piás, de ez most jól fog esni neki.*
5372. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-09 11:25:42
Üzenet elküldve: 2020-01-09 11:25:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Hazafelé//
*Ea egy tündér. Valójában elf, de most akkor is egy jó tündér. Tudja, mikor éhes az ifjúság és megeteti őket, hiába nem panaszkodtak.*
- Őszintén nagyon köszönöm! *Szó hálásan, mielőtt hozzálát. Thim valahányszor "utazó ételt" evett, az mindig kellemes emléket hagyott számára. Elgondolkozik, miért lehet ez. ~ Talán azért, mert éhesebbek vagyunk a hosszú úton? Jobban érezzük az ízeket, ha éhesebbek vagyunk? Lehet ebben valami. ~ Ez kicsit hosszú gondolatmenet és közben elfelejtette, hogy társaságban van. Ráadásul Luni mellett ül, akit igazán szeret. Arra is rájön, hogy most már sokkal jobban tiszteli, mint amikor még csak alig ismerték egymást. Ahogy Luni a mágiához áll, Thim szerint ritka bölcsesség. Más kezébe nem is adna ilyen tudást, ha rajta múlna. A lány arcára pillant, aki jóízűen falatozik, akárcsak ő maga. Ha az előzőeket így egyszerre kimondaná hangosan, biztosan zavarba jönne a lány. Az elf tekintete egy ideig Luni haján pihen meg, hogy ne legyen feltűnő a lopott bámulás. Emellett van valami megnyugtató az igazán fekete és egészséges hajban, amiért kellemes a szemnek. Jó ez, viszont Thim mégiscsak szeretné valahogy elmondani Luninak, mennyire nagy mágusnak tartja már most. Úgy véli, a magasztos szavak csak zavart keltenek és éket vernek közéjük, ezért megpróbálja gyakorlatiasabb oldalról megfogni a kérdést.*
- Eszembe jutott valami. Tudom, hogy szeretnél még nagyon sokat tanulni és neked igazán megy is. Szerintem még jobban menne, ha ehhez nem kéne távol lenned a többiektől. Azt gondolom, fel kéne bérelnünk egy mágust házi tanítónak. Tudom, hogy ez nem olcsó, de te tehetséges vagy, amit látni fognak Laurenék is. Egy jó mágus a háznál jó befektetés. Persze lehet, hogy vannak fontosabb tervei is rövid távon a közösségnek, de én mindenképpen javasolnám ezt Laurennek. És persze magam is hozzájárulnék.
*Ea egy tündér. Valójában elf, de most akkor is egy jó tündér. Tudja, mikor éhes az ifjúság és megeteti őket, hiába nem panaszkodtak.*
- Őszintén nagyon köszönöm! *Szó hálásan, mielőtt hozzálát. Thim valahányszor "utazó ételt" evett, az mindig kellemes emléket hagyott számára. Elgondolkozik, miért lehet ez. ~ Talán azért, mert éhesebbek vagyunk a hosszú úton? Jobban érezzük az ízeket, ha éhesebbek vagyunk? Lehet ebben valami. ~ Ez kicsit hosszú gondolatmenet és közben elfelejtette, hogy társaságban van. Ráadásul Luni mellett ül, akit igazán szeret. Arra is rájön, hogy most már sokkal jobban tiszteli, mint amikor még csak alig ismerték egymást. Ahogy Luni a mágiához áll, Thim szerint ritka bölcsesség. Más kezébe nem is adna ilyen tudást, ha rajta múlna. A lány arcára pillant, aki jóízűen falatozik, akárcsak ő maga. Ha az előzőeket így egyszerre kimondaná hangosan, biztosan zavarba jönne a lány. Az elf tekintete egy ideig Luni haján pihen meg, hogy ne legyen feltűnő a lopott bámulás. Emellett van valami megnyugtató az igazán fekete és egészséges hajban, amiért kellemes a szemnek. Jó ez, viszont Thim mégiscsak szeretné valahogy elmondani Luninak, mennyire nagy mágusnak tartja már most. Úgy véli, a magasztos szavak csak zavart keltenek és éket vernek közéjük, ezért megpróbálja gyakorlatiasabb oldalról megfogni a kérdést.*
- Eszembe jutott valami. Tudom, hogy szeretnél még nagyon sokat tanulni és neked igazán megy is. Szerintem még jobban menne, ha ehhez nem kéne távol lenned a többiektől. Azt gondolom, fel kéne bérelnünk egy mágust házi tanítónak. Tudom, hogy ez nem olcsó, de te tehetséges vagy, amit látni fognak Laurenék is. Egy jó mágus a háznál jó befektetés. Persze lehet, hogy vannak fontosabb tervei is rövid távon a közösségnek, de én mindenképpen javasolnám ezt Laurennek. És persze magam is hozzájárulnék.
5371. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-07 00:00:07
Üzenet elküldve: 2020-01-07 00:00:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//A mocsáról ki//
//Hazafelé//
- Ó, szerintem is. A tehetsége megvan hozzá, az esze és a kitartása is, szóval bármiben le merném fogadni, hogy így lesz. *jegyzi meg Ea nevetve Thim szavaira, aminek köszönhetően Luninari kissé zavarba jön, de persze igyekszik úrrá lenni minél hamarabb rajta. Ugyan édesanyja szavai természetszerűen büszkék és elfogultak az irányában, mégis boldoggá teszik őt, mert pontosan tudja, hogy az ő érdekében nem támogatná álmai megvalósulásában, ha attól tartana, hogy nem lesz képes valóra váltani őket.*
- Azért csak várjuk ki a végét! Szerintem is nagyon jó esély van rá, de nagyon hosszú még addig az út. Sokkal jobban látom ezt most, hogy ennyi időt eltöltöttem a toronyban. *mondja. Ugyan utóbbi természetes, mégis szégyelli magát kicsit korábbi naivitásáért újra, amiért Artheniorba megérkezve azt hitte, hogy puszta tehetség és lelkesedés elég lesz ahhoz, hogy legalább a holdhoz tartozó összes varázslatot megtanulja néhány nap alatt. Igazi célja ráadásul továbbra is az összes mágiaág összes varázslatának megtanulása, de még, ha a világ valamennyi pénze az övé lenne, akkor is rengeteg időt kellene Szarvasligettől messze töltenie, akár csak a holdmágiához is. Annyit amennyit egyszerre biztosan nem szeretne Lautól és új otthonától távol lenni. Talán jobb is így, hogy a pénzt és az időt szépen, apránként költi és tölti majd el, nem pedig egyszerre, ahogyan túlságosan is sok lenne mind a kettőből.*
- Végre! *szalad ki aztán a száján abban a pillanatban, amint hosszúnak tűnő idő után maguk mögött hagyják az ingovány számára egyszerre nyomasztó és ijesztő vidékét. Ugyan a mocsár nem egyik pillanatról a másikra ér véget, hanem szépen fokozatosan alakul át körülöttük a táj az Arthenior közelében fekvő kellemes és barátságos vidékre, amelyen nem egyszer átvágott már, hamarosan elérkezik az a pillanat, amikor elmondhatják magukról, hogy immár biztosan és biztonságban sikerült átkelniük az ingoványon.
Noha szitakötőnél veszélyesebb élőlénnyel nem találkoztak, azért édesanyja is láthatóan megkönnyebbült, és sokkal vidámabbnak is tűnik, amint a környező vidék már régi ismerősökként köszönti őket.
Ő maga is mélyeket szippant a levegőből, amit simogatóan tisztának és kellemes illatúnak érez az ingovány után, ha pedig csak édesanyjával utazna, minden bizonnyal táncra is perdülne örömében hátizsákjával együtt, és párszor megfordulna önmaga körül. Thim előtt azonban zavarba jönne, hogyha a már megszeretett, kedves tájnak köszönhetően feltámadt vidámságát ilyen gyerekes módon élni ki, ezért egyelőre megmarad neki a mosolygás, és az öntudatlanul is megszaporázott léptek, amelyek hazafelé vezetik.*
- Tudom. *mondja is lelkesen az elfnek, amikor Thim felhívja rá a figyelmét, hogy már nincsenek messze. Az utazáshoz és gyalogláshoz már jóval fiatalabban elég jól hozzászokott, ami pedig az utóbbi időszakot illeti, szintén nem egy hosszú út áll mögötte. Ettől még érzi a lábaiban a már kora reggel óta tartó utat, és a világért sem állna meg pihenni, ha csak társai nem kérik erre.*
- Azért szóljatok, ha esetleg szeretnétek pihenni! *mondja is nem sokkal az után, hogy felmerült benne a gondolat.* Én ugyan csak egy kicsit vagyok fáradt, de sötétedés előtt már úgy sem tudunk hazaérni szerintem, szóval nem azon a kis időn fog múlni amíg megállunk.
- Felőlem is mehetünk tovább. *mondja Ea.* Pár falatot viszont ehetnénk, csak, hogy ne teljesen üres gyomorral érkezzetek meg.
*Ezek után saját maga elé vett táskájában kotorászik menet közben kicsit, nem is kérdezve meg, hogy Luninak és Thimnek szüksége van-e ennivalóra, hiszen biztosra veszi, hogy már legalább kicsit biztosan éhesek.*
- Előre elkészítettem őket. *fűzi hozzá, és egy-egy vékony papírba gondosan becsomagolt két tenyérnyi ételt vesz elő.
Luni már előre mosolyog, mivel pontosan tudja, hogy két kenyérszelet közé szorított szalonnaszeletek, kecskesajt és egy kis hagyma várja, hogyha kibontja a csomagot. Így is tesz, és vidáman harap bele az ételbe.
Igaz ugyan, hogy a tűzrakó mellett, csillagok és hold alatt megsütött és elfogyasztott ételnek nincsen párja a világon, mégis meg van a maga varázsa és bája a menet közben való faaltozásnak is. Főleg akkor, hogyha a kívánt úti cél sokkal közelebb van hozzájuk, mint amekkora utat együtt megtettek eddig.*
//Hazafelé//
- Ó, szerintem is. A tehetsége megvan hozzá, az esze és a kitartása is, szóval bármiben le merném fogadni, hogy így lesz. *jegyzi meg Ea nevetve Thim szavaira, aminek köszönhetően Luninari kissé zavarba jön, de persze igyekszik úrrá lenni minél hamarabb rajta. Ugyan édesanyja szavai természetszerűen büszkék és elfogultak az irányában, mégis boldoggá teszik őt, mert pontosan tudja, hogy az ő érdekében nem támogatná álmai megvalósulásában, ha attól tartana, hogy nem lesz képes valóra váltani őket.*
- Azért csak várjuk ki a végét! Szerintem is nagyon jó esély van rá, de nagyon hosszú még addig az út. Sokkal jobban látom ezt most, hogy ennyi időt eltöltöttem a toronyban. *mondja. Ugyan utóbbi természetes, mégis szégyelli magát kicsit korábbi naivitásáért újra, amiért Artheniorba megérkezve azt hitte, hogy puszta tehetség és lelkesedés elég lesz ahhoz, hogy legalább a holdhoz tartozó összes varázslatot megtanulja néhány nap alatt. Igazi célja ráadásul továbbra is az összes mágiaág összes varázslatának megtanulása, de még, ha a világ valamennyi pénze az övé lenne, akkor is rengeteg időt kellene Szarvasligettől messze töltenie, akár csak a holdmágiához is. Annyit amennyit egyszerre biztosan nem szeretne Lautól és új otthonától távol lenni. Talán jobb is így, hogy a pénzt és az időt szépen, apránként költi és tölti majd el, nem pedig egyszerre, ahogyan túlságosan is sok lenne mind a kettőből.*
- Végre! *szalad ki aztán a száján abban a pillanatban, amint hosszúnak tűnő idő után maguk mögött hagyják az ingovány számára egyszerre nyomasztó és ijesztő vidékét. Ugyan a mocsár nem egyik pillanatról a másikra ér véget, hanem szépen fokozatosan alakul át körülöttük a táj az Arthenior közelében fekvő kellemes és barátságos vidékre, amelyen nem egyszer átvágott már, hamarosan elérkezik az a pillanat, amikor elmondhatják magukról, hogy immár biztosan és biztonságban sikerült átkelniük az ingoványon.
Noha szitakötőnél veszélyesebb élőlénnyel nem találkoztak, azért édesanyja is láthatóan megkönnyebbült, és sokkal vidámabbnak is tűnik, amint a környező vidék már régi ismerősökként köszönti őket.
Ő maga is mélyeket szippant a levegőből, amit simogatóan tisztának és kellemes illatúnak érez az ingovány után, ha pedig csak édesanyjával utazna, minden bizonnyal táncra is perdülne örömében hátizsákjával együtt, és párszor megfordulna önmaga körül. Thim előtt azonban zavarba jönne, hogyha a már megszeretett, kedves tájnak köszönhetően feltámadt vidámságát ilyen gyerekes módon élni ki, ezért egyelőre megmarad neki a mosolygás, és az öntudatlanul is megszaporázott léptek, amelyek hazafelé vezetik.*
- Tudom. *mondja is lelkesen az elfnek, amikor Thim felhívja rá a figyelmét, hogy már nincsenek messze. Az utazáshoz és gyalogláshoz már jóval fiatalabban elég jól hozzászokott, ami pedig az utóbbi időszakot illeti, szintén nem egy hosszú út áll mögötte. Ettől még érzi a lábaiban a már kora reggel óta tartó utat, és a világért sem állna meg pihenni, ha csak társai nem kérik erre.*
- Azért szóljatok, ha esetleg szeretnétek pihenni! *mondja is nem sokkal az után, hogy felmerült benne a gondolat.* Én ugyan csak egy kicsit vagyok fáradt, de sötétedés előtt már úgy sem tudunk hazaérni szerintem, szóval nem azon a kis időn fog múlni amíg megállunk.
- Felőlem is mehetünk tovább. *mondja Ea.* Pár falatot viszont ehetnénk, csak, hogy ne teljesen üres gyomorral érkezzetek meg.
*Ezek után saját maga elé vett táskájában kotorászik menet közben kicsit, nem is kérdezve meg, hogy Luninak és Thimnek szüksége van-e ennivalóra, hiszen biztosra veszi, hogy már legalább kicsit biztosan éhesek.*
- Előre elkészítettem őket. *fűzi hozzá, és egy-egy vékony papírba gondosan becsomagolt két tenyérnyi ételt vesz elő.
Luni már előre mosolyog, mivel pontosan tudja, hogy két kenyérszelet közé szorított szalonnaszeletek, kecskesajt és egy kis hagyma várja, hogyha kibontja a csomagot. Így is tesz, és vidáman harap bele az ételbe.
Igaz ugyan, hogy a tűzrakó mellett, csillagok és hold alatt megsütött és elfogyasztott ételnek nincsen párja a világon, mégis meg van a maga varázsa és bája a menet közben való faaltozásnak is. Főleg akkor, hogyha a kívánt úti cél sokkal közelebb van hozzájuk, mint amekkora utat együtt megtettek eddig.*
5370. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-06 12:56:28
Üzenet elküldve: 2020-01-06 12:56:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Fellélegzik, amikor a karavánút ösvényére lép. Nyeregbe száll, bár tudja, hogy meg kellene szállnia éjszakára valahol. Szeretne minél távolabb kerülni az ingoványtól, így nem is törődik megérzésével, hogy túlhajtja magát, vagy a lovat, akinek még nevet sem adott.
A város volna a cél, bár akadnak ösvények, ahol majdnem elvéti a járást. Úgy hiszi egyenesen oda tart, bár Quantall nélkül sokkal nehezebb a dolga abban, hogy eligazodjon. Egyedül sokkal sötétebb a sötét, és sokkal kuszábbak a növények is, melyek az utat szegélyezik. Késő már, mikor ráébred, valahol tényleg elvétette.
Addigra egy birtok határa körvonalazódik előtte.*
A város volna a cél, bár akadnak ösvények, ahol majdnem elvéti a járást. Úgy hiszi egyenesen oda tart, bár Quantall nélkül sokkal nehezebb a dolga abban, hogy eligazodjon. Egyedül sokkal sötétebb a sötét, és sokkal kuszábbak a növények is, melyek az utat szegélyezik. Késő már, mikor ráébred, valahol tényleg elvétette.
Addigra egy birtok határa körvonalazódik előtte.*
5369. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-05 22:29:11
Üzenet elküldve: 2020-01-05 22:29:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//A tűzrakónál//
*Látja, hogy Lauren aggodalmas pillantást vet felé, ám az Aleimordnak csak még rosszabbá teszi a helyzetet. Ennek ellenére ugyan úgy kihúzza magát - bár testtartása ennél merevebb talán már nem is lehetne -, és próbál úgy tenni, mintha nem lenne semmi baj, de aki jól ismeri a nemest, az pontosan tudja, hogy ez nincs így. Lauren is ezen személyek közé tartozik, ő könnyen átlát Aleimordon, a férfi egyszerű, nyitott könyv lehet a számára.
Hallgatja a szilánkokról szóló beszámolót és véleményeket, közben Nimeril sört hoz: Aleimord csak megrázza a fejét válaszul. Most nem kell. Még YIl csipkelődésére is csak egy kósza pillantással reagál, és nyársat sem vesz el. Nincs kedve hozzá. Tulajdonképpen magához a létezéshez nincs kedve, ugyan úgy, ahogyan eddig sem, de most kitart. Kitart, ki akar, mert van kiért.
Érkeznek a történetek, tekintete mindig a mesélőn van, de ő most nem mesél. Nem tudna jót, szépet és boldogat, és a többieknek pont elég, hogy a jelenlétével lehúzza a körülötte lévők kedvét is, bár szerencsére sokan nagyon okosan nem engedik ezt.
Kezdi kínosan érezni magát, ahogyan ott ül, kukán, magába fordulva, nézi, ahogyan másik beszélgetnek, szórakoznak, csak ő nem beszél és nem szórakozik.*
- Volt egy... Volt egy gyerekkori barátom *szólal meg hirtelen, még saját maga is meglepődik. A hangja nem vidám, tükrözi a lelki állapotát, ami valószínűleg nagyban rontja a mesélés élményét.*
- Raciv volt a neve. Gyerekként tipikus felnőttek réválma voltunk, közösen minden huncutságot elkövettünk, amit csak el lehet. A családunk csokoládéval kerekesedett a bérbe adott földeken kívül, mi pedig meg akartuk dézsmálni a készletet. Leszöktünk a raktárba, hogy felpakoljunk édességgel, de ott különös dolgokat hallottunk. Közelebb settenkedtünk, és az egyik polc takarásából vettük észre, hogy a szomszéd ház komornyikja és az akkori házvezetőzőnk...
*A házvezetőnő résznél tudat alatt, automatikusan Laurenre pillant.*
- Raciv odaosont hozzájuk, és felkapta mindkettőnek a ruháját. Ezt már észrevették. A komornyik elkezdett ordítani, mi pedig elrohantunk. Ő éppen úgy, ahogyan volt, meztelenül utánunk, libeg a libeghetnék. Végigszaladtunk a folyosón, ki a hallba, ő pedig üvöltözik... Felverte az egész kastélyt. Atyám rohan le a lépcsőn, mi már láttuk, ahogyan fordul le a lépcsőfordulóban, így eldobtuk a ruhákat, és az egyik ruhásszekrény mögé bújtunk. Atyám azt látta, amint a férfi meztelenül, tudjuk hogyan ordibál, a házvezetőnő mögötte, szintén ruhátlanul visít, miszerint álljon meg, hagyja abba, a ruháik pedig a hallban szanaszét a földön.
//Kerti parti//
//A tűzrakónál//
*Látja, hogy Lauren aggodalmas pillantást vet felé, ám az Aleimordnak csak még rosszabbá teszi a helyzetet. Ennek ellenére ugyan úgy kihúzza magát - bár testtartása ennél merevebb talán már nem is lehetne -, és próbál úgy tenni, mintha nem lenne semmi baj, de aki jól ismeri a nemest, az pontosan tudja, hogy ez nincs így. Lauren is ezen személyek közé tartozik, ő könnyen átlát Aleimordon, a férfi egyszerű, nyitott könyv lehet a számára.
Hallgatja a szilánkokról szóló beszámolót és véleményeket, közben Nimeril sört hoz: Aleimord csak megrázza a fejét válaszul. Most nem kell. Még YIl csipkelődésére is csak egy kósza pillantással reagál, és nyársat sem vesz el. Nincs kedve hozzá. Tulajdonképpen magához a létezéshez nincs kedve, ugyan úgy, ahogyan eddig sem, de most kitart. Kitart, ki akar, mert van kiért.
Érkeznek a történetek, tekintete mindig a mesélőn van, de ő most nem mesél. Nem tudna jót, szépet és boldogat, és a többieknek pont elég, hogy a jelenlétével lehúzza a körülötte lévők kedvét is, bár szerencsére sokan nagyon okosan nem engedik ezt.
Kezdi kínosan érezni magát, ahogyan ott ül, kukán, magába fordulva, nézi, ahogyan másik beszélgetnek, szórakoznak, csak ő nem beszél és nem szórakozik.*
- Volt egy... Volt egy gyerekkori barátom *szólal meg hirtelen, még saját maga is meglepődik. A hangja nem vidám, tükrözi a lelki állapotát, ami valószínűleg nagyban rontja a mesélés élményét.*
- Raciv volt a neve. Gyerekként tipikus felnőttek réválma voltunk, közösen minden huncutságot elkövettünk, amit csak el lehet. A családunk csokoládéval kerekesedett a bérbe adott földeken kívül, mi pedig meg akartuk dézsmálni a készletet. Leszöktünk a raktárba, hogy felpakoljunk édességgel, de ott különös dolgokat hallottunk. Közelebb settenkedtünk, és az egyik polc takarásából vettük észre, hogy a szomszéd ház komornyikja és az akkori házvezetőzőnk...
*A házvezetőnő résznél tudat alatt, automatikusan Laurenre pillant.*
- Raciv odaosont hozzájuk, és felkapta mindkettőnek a ruháját. Ezt már észrevették. A komornyik elkezdett ordítani, mi pedig elrohantunk. Ő éppen úgy, ahogyan volt, meztelenül utánunk, libeg a libeghetnék. Végigszaladtunk a folyosón, ki a hallba, ő pedig üvöltözik... Felverte az egész kastélyt. Atyám rohan le a lépcsőn, mi már láttuk, ahogyan fordul le a lépcsőfordulóban, így eldobtuk a ruhákat, és az egyik ruhásszekrény mögé bújtunk. Atyám azt látta, amint a férfi meztelenül, tudjuk hogyan ordibál, a házvezetőnő mögötte, szintén ruhátlanul visít, miszerint álljon meg, hagyja abba, a ruháik pedig a hallban szanaszét a földön.
5368. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-05 19:34:40
Üzenet elküldve: 2020-01-05 19:34:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kerti parti//
//Lyz és Nievesha, majd mindenki a tűznél//
*Mosolyogva nézi a megkapó jelenetet anya és lánya közt, újra kis szomorúságot érezve, hogy neki egyhamar nemigen lesz része ilyesmiben. Nem akar azonban túl sokáig ezen merengeni, így igyekszik inkább mással lefoglalni a gondolatait*
- Lihanech? Nem is tudtam, hogy jártál arra... *figyel fel meglepetten Lyz egy elejtett megjegyzésére, hisz bár nem is tudja, szóba került-e ez egyáltalán köztük, valamiért az volt a benyomása, a lány is a környékről származik és itt is nőtt fel. ~Úgy tűnik, csak én nem jártam még semerre se... ~sóhajt fel magában csalódottan, amiért eddig nem nagyon sikerült mást megismerni a világból, mint kis szülőfaluját és a Szarvasliget környékén, de ahogy pillantása a tűz körül ülőkre vándorol, kissé könnyedebbé válik a szíve. ~De legalább őket ismerhetem~ mosolyodik el, ahogy leül ő is a tűz mellé, hogy hozzálásson a szalonnasütéshez. Míg ehhez készít elő mindent, nem bírja megállni, hogy ne nevesse el magát kissé YIla Aleimordnak címzett megjegyzését hallva. Tudja jól, hogy kettejük viszonya nem mondható épp felhőtlennek, de örül, hogy a lány ilyen könnyedén tudja kezelni a dolgokat. Reméli, Aleimord se veszi túlságosan szívére a megjegyzést és azért még csatlakozik hozzájuk*
- Ó, azt én is láttam! *szólal meg lelkesen Luni története után, amikor Lyz az égből hulló szilánkokat említi* Talán valahol még mindig megvan, amit akkor találtam... Szerintetek azok csillagok voltak? *kérdezi izgatottan a lánytól, valamint a többi jelenlévőtől, akik szintén látták a különös jelenséget. Ha őszinte akar lenni magához, sose gondolt bele alaposabban, mi is volt az, ami azon az éjjelen történt, de ha tényleg egy csillagdarab az, ami ott a kezébe akadt, akkor csak még nagyobb becsben fogja tartani a különös tárgyat. Míg a többiek véleményére vár, igyekszik elkapni Luni pillantását, hiszen tudja, a lánynak milyen fontosak az előjelek és a maga részéről ő is úgy gondolja, egy ilyen esemény csak azt jelezheti előre, hogy minden a legnagyobb rendben lesz a házzal és a házban*
- Érdekes lehetett, milyen volt a világ régen, és érdekes lehet jó pár száz év múlva is, sajnálom, hogy egyiket sem lesz lehetőségünk személyesen is átélni. Bár a krónikákban talán fennmaradt ez meg az a világ kezdetéről, az az érzésem, eléggé pontatlanok azok a leírások, azt pedig sose tudhatjuk, mit hoz a jövő... De bízom benne, hogy igazad van és csak egyre szebb lesz! *jegyzi meg csendesen a lány reményeivel kapcsolatban, egy pillanatra az égre tekintve. ~Bezzeg a csillagok ott vannak már az idők kezdete óta és még ott is lesznek egy darabig. Bárcsak mesélni tudnának!~ gondolja magában vágyakozva*
- Én nem kérek, köszönöm. *válaszol közben Nimeril kérdésére, amit csak fél füllel hall, hisz gondolatai továbbra is a csillagok és a sárgás szilánk körül, na meg persze a szépen sülő szalonna körül forognak. Nemsokára az első szelet kenyeret késznek is nyilvánítja, és egy másodikra kezdi csepegtetni a zsírt, miközben óvatosan megkóstolja, amit készített. Ha a közelben van, és kér belőle, akkor természetesen Nieveshának is ad belőle, ügyelve rá, hogy a kislány a lehető legkevésbé maszatolja össze magát vele. Amikor azonban Thim belekezd a mesélésbe, abbahagyja a falatozást, hogy a férfi elbeszélésére figyelhessen*
- Igazán szomorú, de tanulságos történet. *szólal meg ő is, bólogatva Arra papa szavaira, hisz igaz, ami igaz, ha már a szövésből elég pénzt gyűjtött a férfi, utána hozzáláthat származása kiderítéséhez* De azt hiszem, a legfontosabb tanulság talán az, amit az öreg hölgy tett. Ha lehetőségünk van rá, szerintem mindenképp segítenünk kell azokon, akik rászorulnak. Pénzzel, munkával, taníttatással, hiszen együtt sokkal többre vagyunk képesek, mintha pusztán megelégednénk a saját sikerünkkel és gazdagságunkkal. *foglalja össze röviden a gondolatait, hisz mindig igazán meghatónak találta az önzetlen segítséget és az arra képes embereket. ~Az öregasszonyt sem kényszerítette senki vagy semmi arra, hogy segítsen egy koldusnak, mégis, megadta neki a lehetőséget, hogy azzá lehessen, aki lenni szeretne~ töpreng magában, úgy gondolva, sokkal több ilyen emberre lenne szükség*
- Azt hiszem, néha azért pár jóbarát igencsak meg tudja könnyíteni, hogy szebb legyen a jövő... már csak azzal, hogy ott vannak mellettünk. *feleli mintegy válaszul Luni szavaira, elégedett mosollyal pillantva végig a jelenlévőkön, miközben saját kupája után nyúl*
- A szebb jövőre! *emeli meg kissé, mielőtt belekortyolna, hiszen bár ahhoz túl sokan és túl messze vannak, hogy újból koccintsanak, úgy véli, ez határozottan olyan eszme, ami megérdemli, hogy igyanak rá* Remélem, úgy fognak emlékezni ránk, mint akik ezen dolgoztak! *kacsint Thimre, osztozva a férfi nézetében, hogy csodás lenne, ha még számtalan generáció élne utánuk ugyanilyen, ha nem még nagyobb békességben és boldogságban, mint ami nekik itt most kijut.*
//Kerti parti//
//Lyz és Nievesha, majd mindenki a tűznél//
*Mosolyogva nézi a megkapó jelenetet anya és lánya közt, újra kis szomorúságot érezve, hogy neki egyhamar nemigen lesz része ilyesmiben. Nem akar azonban túl sokáig ezen merengeni, így igyekszik inkább mással lefoglalni a gondolatait*
- Lihanech? Nem is tudtam, hogy jártál arra... *figyel fel meglepetten Lyz egy elejtett megjegyzésére, hisz bár nem is tudja, szóba került-e ez egyáltalán köztük, valamiért az volt a benyomása, a lány is a környékről származik és itt is nőtt fel. ~Úgy tűnik, csak én nem jártam még semerre se... ~sóhajt fel magában csalódottan, amiért eddig nem nagyon sikerült mást megismerni a világból, mint kis szülőfaluját és a Szarvasliget környékén, de ahogy pillantása a tűz körül ülőkre vándorol, kissé könnyedebbé válik a szíve. ~De legalább őket ismerhetem~ mosolyodik el, ahogy leül ő is a tűz mellé, hogy hozzálásson a szalonnasütéshez. Míg ehhez készít elő mindent, nem bírja megállni, hogy ne nevesse el magát kissé YIla Aleimordnak címzett megjegyzését hallva. Tudja jól, hogy kettejük viszonya nem mondható épp felhőtlennek, de örül, hogy a lány ilyen könnyedén tudja kezelni a dolgokat. Reméli, Aleimord se veszi túlságosan szívére a megjegyzést és azért még csatlakozik hozzájuk*
- Ó, azt én is láttam! *szólal meg lelkesen Luni története után, amikor Lyz az égből hulló szilánkokat említi* Talán valahol még mindig megvan, amit akkor találtam... Szerintetek azok csillagok voltak? *kérdezi izgatottan a lánytól, valamint a többi jelenlévőtől, akik szintén látták a különös jelenséget. Ha őszinte akar lenni magához, sose gondolt bele alaposabban, mi is volt az, ami azon az éjjelen történt, de ha tényleg egy csillagdarab az, ami ott a kezébe akadt, akkor csak még nagyobb becsben fogja tartani a különös tárgyat. Míg a többiek véleményére vár, igyekszik elkapni Luni pillantását, hiszen tudja, a lánynak milyen fontosak az előjelek és a maga részéről ő is úgy gondolja, egy ilyen esemény csak azt jelezheti előre, hogy minden a legnagyobb rendben lesz a házzal és a házban*
- Érdekes lehetett, milyen volt a világ régen, és érdekes lehet jó pár száz év múlva is, sajnálom, hogy egyiket sem lesz lehetőségünk személyesen is átélni. Bár a krónikákban talán fennmaradt ez meg az a világ kezdetéről, az az érzésem, eléggé pontatlanok azok a leírások, azt pedig sose tudhatjuk, mit hoz a jövő... De bízom benne, hogy igazad van és csak egyre szebb lesz! *jegyzi meg csendesen a lány reményeivel kapcsolatban, egy pillanatra az égre tekintve. ~Bezzeg a csillagok ott vannak már az idők kezdete óta és még ott is lesznek egy darabig. Bárcsak mesélni tudnának!~ gondolja magában vágyakozva*
- Én nem kérek, köszönöm. *válaszol közben Nimeril kérdésére, amit csak fél füllel hall, hisz gondolatai továbbra is a csillagok és a sárgás szilánk körül, na meg persze a szépen sülő szalonna körül forognak. Nemsokára az első szelet kenyeret késznek is nyilvánítja, és egy másodikra kezdi csepegtetni a zsírt, miközben óvatosan megkóstolja, amit készített. Ha a közelben van, és kér belőle, akkor természetesen Nieveshának is ad belőle, ügyelve rá, hogy a kislány a lehető legkevésbé maszatolja össze magát vele. Amikor azonban Thim belekezd a mesélésbe, abbahagyja a falatozást, hogy a férfi elbeszélésére figyelhessen*
- Igazán szomorú, de tanulságos történet. *szólal meg ő is, bólogatva Arra papa szavaira, hisz igaz, ami igaz, ha már a szövésből elég pénzt gyűjtött a férfi, utána hozzáláthat származása kiderítéséhez* De azt hiszem, a legfontosabb tanulság talán az, amit az öreg hölgy tett. Ha lehetőségünk van rá, szerintem mindenképp segítenünk kell azokon, akik rászorulnak. Pénzzel, munkával, taníttatással, hiszen együtt sokkal többre vagyunk képesek, mintha pusztán megelégednénk a saját sikerünkkel és gazdagságunkkal. *foglalja össze röviden a gondolatait, hisz mindig igazán meghatónak találta az önzetlen segítséget és az arra képes embereket. ~Az öregasszonyt sem kényszerítette senki vagy semmi arra, hogy segítsen egy koldusnak, mégis, megadta neki a lehetőséget, hogy azzá lehessen, aki lenni szeretne~ töpreng magában, úgy gondolva, sokkal több ilyen emberre lenne szükség*
- Azt hiszem, néha azért pár jóbarát igencsak meg tudja könnyíteni, hogy szebb legyen a jövő... már csak azzal, hogy ott vannak mellettünk. *feleli mintegy válaszul Luni szavaira, elégedett mosollyal pillantva végig a jelenlévőkön, miközben saját kupája után nyúl*
- A szebb jövőre! *emeli meg kissé, mielőtt belekortyolna, hiszen bár ahhoz túl sokan és túl messze vannak, hogy újból koccintsanak, úgy véli, ez határozottan olyan eszme, ami megérdemli, hogy igyanak rá* Remélem, úgy fognak emlékezni ránk, mint akik ezen dolgoztak! *kacsint Thimre, osztozva a férfi nézetében, hogy csodás lenne, ha még számtalan generáció élne utánuk ugyanilyen, ha nem még nagyobb békességben és boldogságban, mint ami nekik itt most kijut.*
5367. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-05 13:21:04
Üzenet elküldve: 2020-01-05 13:21:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A mocsárból ki//
//Hazafelé//
*Díszes vonulásukat béka zenekar kíséri. Akár híresnek is érezhetnék magukat, ha nem tudnák, hogy a békák nem nekik brekegnek. Egy ilyen ingoványban rengeteg van belőlük. Néhány szitakötő is tiszteletét teszi. Némelyik egészen szép ívet repül, hogy jól látható legyen a színes szárnya, egy másik egyesen Thim orrának megy. Mintha az elf nem ismerné a mocsár közlekedési szabályait. Kellemetlen. Szerencsére Thim nem sértett meg veszélyesebb lényt egy szitakötőnél. Bár nem a legjobb hely ez, Luni sem érzi magát veszélyben. Hangosan játszik el a gondolattal, hogy demostrálná új képességeit, csak úgy mutatóba. Végül mégsem tartja jó ötletnek. Thim ekkor hatalmas nyugalmat érez belül. A mágia nem játék. Ha valaki ezt már a legelején tudja, az hatalmas előnnyel indul. Megáll egy pillanatra, hogy egészen Luni felé forduljon. ~ Mit is akartam mondani? ~ Rövid szünet után szólal meg.*
- Nagy mágus leszel. Ez biztos.
*Alig indul tovább, már szilárdabb utat ér a lába. Néhány perccel később egy darab béka sem brekek. Nincsenek szúnyogok sem. Ahogy haladnak előre, egyre nagyobb tiszta területeket látnak az út mindkét oldalán. Kiértek a mocsárból. A látóhatár szélén kirajzolódik Arthenior néhány magasabb épülete. A város sincsen túl messze, tehát innen már könnyű távolság Szarvasliget. Bár új otthonuk közelebb van, mint Arthenior, Thim most éppen nem látja. Kitakarják a fák, dombok, de így is tudja, merre van. Luni is is tudja. Csukott szemmel is hazatalálnak.*
- Kitartás, mindjárt ott vagyunk és láthatjuk a többieket!
//Hazafelé//
*Díszes vonulásukat béka zenekar kíséri. Akár híresnek is érezhetnék magukat, ha nem tudnák, hogy a békák nem nekik brekegnek. Egy ilyen ingoványban rengeteg van belőlük. Néhány szitakötő is tiszteletét teszi. Némelyik egészen szép ívet repül, hogy jól látható legyen a színes szárnya, egy másik egyesen Thim orrának megy. Mintha az elf nem ismerné a mocsár közlekedési szabályait. Kellemetlen. Szerencsére Thim nem sértett meg veszélyesebb lényt egy szitakötőnél. Bár nem a legjobb hely ez, Luni sem érzi magát veszélyben. Hangosan játszik el a gondolattal, hogy demostrálná új képességeit, csak úgy mutatóba. Végül mégsem tartja jó ötletnek. Thim ekkor hatalmas nyugalmat érez belül. A mágia nem játék. Ha valaki ezt már a legelején tudja, az hatalmas előnnyel indul. Megáll egy pillanatra, hogy egészen Luni felé forduljon. ~ Mit is akartam mondani? ~ Rövid szünet után szólal meg.*
- Nagy mágus leszel. Ez biztos.
*Alig indul tovább, már szilárdabb utat ér a lába. Néhány perccel később egy darab béka sem brekek. Nincsenek szúnyogok sem. Ahogy haladnak előre, egyre nagyobb tiszta területeket látnak az út mindkét oldalán. Kiértek a mocsárból. A látóhatár szélén kirajzolódik Arthenior néhány magasabb épülete. A város sincsen túl messze, tehát innen már könnyű távolság Szarvasliget. Bár új otthonuk közelebb van, mint Arthenior, Thim most éppen nem látja. Kitakarják a fák, dombok, de így is tudja, merre van. Luni is is tudja. Csukott szemmel is hazatalálnak.*
- Kitartás, mindjárt ott vagyunk és láthatjuk a többieket!
5366. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-05 10:35:32
Üzenet elküldve: 2020-01-05 10:35:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
*Minden bizonnyal tudja a lány, hogy mi az a férfiúi önbecsöles, ha ennyire nem akarja eltiporni, és jól is csinálja. Nem akarja rátukmálni a segítségét a csökönyös favágóra, és pont annyira sértődik meg rajta, amennyire a másik tudat alatt annak szánta. Tudatosan, egyáltalán nem. Ehhez ő ösztön lény, és az ösztönei most a sebei nyalogatására buzdítják, de még mindig csak a városkörnyéki erdőket járják, lassú tempóban. Lumin suta köszönetét a lány elhessegeti, miszerint magától mászott fel. Lumin csöndesen hörögve hümmög egyet, mint aki elfogadja a tényt. Ez után a vadászlány is köszönetet mond, hogy segített neki a favágó a kis eszeveszett menekülésük során. Ő viszont nem adja vissza a szerény biztatást. Morgós hangon kicsit felszisszenve fájó lába miatt mondja, a maga epés meglátását.*
-Persze, hogy segítettem. Feldúltad az életem! Életben kell legyél, hogy helyre rakd.
*Hogy tréfának szánja, vagy komolynak, csak az istenek a megmondhatói, mert a felnyilalló fájdalom minden érzelem kifejezést eltorzít az arcán. És igazából, maga a favágó sem tudja, így kapóra jön, hogy csekély színészi képességeiben segítségére van a fájdalom grimasza. Viszont kis torzsalkodásuk közepette végre útra találnak. És nem is kis vadcsapás! Szekérkerekek által döngölt föld. Paták nyomai.*
-Ez minden bizonnyal a városba vezet.
*Mondja határozottan, és mint akit hátba vertek kihúzza magát, és továbbra is bicegve, de peckesebben, és gyorsabban megindul a város felé.*
-Megvagyok.
*Mondja szűk szavúan, és mogorván hozzá teszi.*
-Csak valaki adjon egy korsó vodkát, meg valami kötszert.
*Foglalja össze, hogy mi az a láthatatlan erő, ami most a város felé húzza Őt.*
*Minden bizonnyal tudja a lány, hogy mi az a férfiúi önbecsöles, ha ennyire nem akarja eltiporni, és jól is csinálja. Nem akarja rátukmálni a segítségét a csökönyös favágóra, és pont annyira sértődik meg rajta, amennyire a másik tudat alatt annak szánta. Tudatosan, egyáltalán nem. Ehhez ő ösztön lény, és az ösztönei most a sebei nyalogatására buzdítják, de még mindig csak a városkörnyéki erdőket járják, lassú tempóban. Lumin suta köszönetét a lány elhessegeti, miszerint magától mászott fel. Lumin csöndesen hörögve hümmög egyet, mint aki elfogadja a tényt. Ez után a vadászlány is köszönetet mond, hogy segített neki a favágó a kis eszeveszett menekülésük során. Ő viszont nem adja vissza a szerény biztatást. Morgós hangon kicsit felszisszenve fájó lába miatt mondja, a maga epés meglátását.*
-Persze, hogy segítettem. Feldúltad az életem! Életben kell legyél, hogy helyre rakd.
*Hogy tréfának szánja, vagy komolynak, csak az istenek a megmondhatói, mert a felnyilalló fájdalom minden érzelem kifejezést eltorzít az arcán. És igazából, maga a favágó sem tudja, így kapóra jön, hogy csekély színészi képességeiben segítségére van a fájdalom grimasza. Viszont kis torzsalkodásuk közepette végre útra találnak. És nem is kis vadcsapás! Szekérkerekek által döngölt föld. Paták nyomai.*
-Ez minden bizonnyal a városba vezet.
*Mondja határozottan, és mint akit hátba vertek kihúzza magát, és továbbra is bicegve, de peckesebben, és gyorsabban megindul a város felé.*
-Megvagyok.
*Mondja szűk szavúan, és mogorván hozzá teszi.*
-Csak valaki adjon egy korsó vodkát, meg valami kötszert.
*Foglalja össze, hogy mi az a láthatatlan erő, ami most a város felé húzza Őt.*
5365. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-03 10:28:06
Üzenet elküldve: 2020-01-03 10:28:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
*Ez a mondóka mesélés igen szép esti programnak ígérkezik. Az vén tündér még a sört is elfelejti olyan bámulattal áhítozik egy jó és érdekes történetre. Mindenki fűz a történetecskéhez egy rövid megjegyzést. Azt kell mondanunk, hogy egy igazán szép mese volt, egy igazán szép. Arra papus gondolkodóba esik, hogy vetemedjen e saját történet mesélésére a több ezer érdekes kalandjából amit százharminc, száznegyven év alatt bekollektált. Na mostan egy másik fiatal Estrothim férfinép kezd egy hangyányival kurtább történetbe. Valami Lihanechi kódor kölyökről van benne szó.*
- Biza a szegínysíg nagy úr.
*Betolja csak úgy megjegyezve a történet elején. Na még nem csak koldus de árva is. Ennél sanyarúbb élethelyzete csak akkor lenne, ha kezek vagy lábak nélkül születik. Azzal nem sok szőnyeget font volna. Eírnek hála a kölyök szépen kifejlődik a szőnyeggyártás sejtelmeibe.*
- Még jó, hogy legalább vót tehetsíge.
*Félhangosan beböfögi a gondolatit az öreg Arra papus. A történet végén eszébe ötlik egy magvas gondolat.*
- Na osztán jót választott. A jutott míg az ín eszembe, hogy ha kitanúta a mestersíget oszt egy kis megtollasodott arany szinten, akkor folytathatta vóna a kutatást vagy megbíz valami jó szimatú fejvadászt.
*Ez mán csak amolyan fikáció az öreg részéről.*
- Azé írdekes történet vót fijjam köszönjük!
*A félelf lányka aki olyan szépen mesélgette a történetet még tán örült is Arra papa cuppanósának, na de ezt már nem kap az iménti ifjú. Ez csak jányoknak jár ki.*
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
*Ez a mondóka mesélés igen szép esti programnak ígérkezik. Az vén tündér még a sört is elfelejti olyan bámulattal áhítozik egy jó és érdekes történetre. Mindenki fűz a történetecskéhez egy rövid megjegyzést. Azt kell mondanunk, hogy egy igazán szép mese volt, egy igazán szép. Arra papus gondolkodóba esik, hogy vetemedjen e saját történet mesélésére a több ezer érdekes kalandjából amit százharminc, száznegyven év alatt bekollektált. Na mostan egy másik fiatal Estrothim férfinép kezd egy hangyányival kurtább történetbe. Valami Lihanechi kódor kölyökről van benne szó.*
- Biza a szegínysíg nagy úr.
*Betolja csak úgy megjegyezve a történet elején. Na még nem csak koldus de árva is. Ennél sanyarúbb élethelyzete csak akkor lenne, ha kezek vagy lábak nélkül születik. Azzal nem sok szőnyeget font volna. Eírnek hála a kölyök szépen kifejlődik a szőnyeggyártás sejtelmeibe.*
- Még jó, hogy legalább vót tehetsíge.
*Félhangosan beböfögi a gondolatit az öreg Arra papus. A történet végén eszébe ötlik egy magvas gondolat.*
- Na osztán jót választott. A jutott míg az ín eszembe, hogy ha kitanúta a mestersíget oszt egy kis megtollasodott arany szinten, akkor folytathatta vóna a kutatást vagy megbíz valami jó szimatú fejvadászt.
*Ez mán csak amolyan fikáció az öreg részéről.*
- Azé írdekes történet vót fijjam köszönjük!
*A félelf lányka aki olyan szépen mesélgette a történetet még tán örült is Arra papa cuppanósának, na de ezt már nem kap az iménti ifjú. Ez csak jányoknak jár ki.*
5364. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-30 21:48:38
Üzenet elküldve: 2019-12-30 21:48:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
*Kicsit maga is meglepődik saját magán, hogy volt bátorsága hosszan történetére és ez által magára vonni mindenki más figyelmét, annak mindenesetre nagyon örül, hogy sikerült majdnem úgy elmesélnie a csillagok születését, ahogyan édesanyjától hallotta először, és ahogyan oly sokszor elmeséltette magának elalvás előtt kislány korában.
Az persze még inkább boldoggá teszi, hogy úgy tűnik nem csak önmagát sikerült szórakoztatnia, hanem, mint ahogyan az szándéka volt, azokat is, akik hallgatták őt, ennek pedig többen hangot is adtak. A legjobban persze Lau köszönetének és mosolyának örül, hiszen anyját és első játéknyulát leszámítva ő volt az első barátnője, és éppen ezért mindig is boldogsággal fogja eltölteni, ha bármilyen apróságban is a kedvére tehet, vagy örömet szerezhet neki.
A tündért is különösen a szívébe zárja, többek között azért, mert pont annál a résznél nevetett, amit ő is a mese legmulatságosabb részének tart. A mai napig mindig felvidítja, ahányszor csak elképzeli szegény mézsörtől részeg farkast, aki megbotlik egy kék csillagban, és szanaszét szórja az égen az összes többit.
Az arcára kapott cuppanós puszik ugyan egy pillanatra meglepik, de nagyon kedves és barátsgos gesztusnak veszi, és láthatóan egy pillanatig sem bánja őket.*
- Köszönöm, nagyon kedves! *mondja neki, rá nem igazán jellemző széles mosollyal, és reméli, hogy nem veszi tőle rossz néven senki, ha viszonozza is, még, hogyha az ő puszijai nem is sikerülnek annyira cuppanósra.
Ezek után igazán jó kedvvel hallgatja a többieket, hiszen mindig is így képzelt el egy igazán szép estét. Sokan ülnek a gyönyörű égbolt alatt, a nem égetőn forró, hanem kellemes melegséget nyújtó tűz mellett és ő is megszólalhat, amikor az indokolt, nem csak akkor, amikor kérdezik.*
- Szerintem tényleg valami olyasmi lehetett akkor a világ, mint ebben a történetben. *válaszolja Lau félig-meddig csak magának feltett kérdésére, amit talán csak azért hall meg, mert érzékei valahogy sokkal jobban rá vannak hangolva, mint bárki másra.* Sok idő kellett a fáknak, hogy nagyra nőjenek, meg az erdőnek is, hogy jó sűrű legyen. A városok sem épülhettek fel egyik napról a másikra, de még kisebb falvak sem. Biztosan nagyon sok generációnak kellett már élnie addig, hogy végül ilyen legyen a világ, mint amilyen most. És aztán ki tudja persze, hogy később milyen lesz még. Ha minden igaz akkor egyre szebb.
*Ugyan tisztában van vele, hogy utóbbi minden bizonnyal csak önáltató naivitás, de reménykedik benne, hogy egy ilyen szép estén talán elnézik neki mindezt. Inkább tartja valószínűnek azt, hogy akár minden más létezőnek, egy világnak is meg van a gyermek, ifjú és felnőtt kora is, így pedig természetesen végül az öregséget és a halált sem kerülheti el. Mégis, a világért sem lenne most képes ennek a véleményének hangot is adni, inkább a többiek beszélgetésére és az egyre hívogatóbb illatokat árasztó szalonnára és hagymára figyel, ami türelmesen és lelkesen sül a nyársán.
Lau kérdésére is érdeklődve kapja fel a fejét, és persze még jobban koncentrál a szavakra akkor, amikor Lyz válaszol. Kellemesen bele is borzong a gondolatba, amikor elképzeli, hogy milyen jó érzés lehet önmagába olvasztani a fényszilánkokat.*
- Mi csak messziről láttuk ilyesmit Viellel, és csak egyet, közelről sajnos nem. Viszont azt az egyet éppen akkor, hogy megvettük ezt a birtokot és a házat, így nagyon jó előjelnek vettük, és szerintem az is volt. *mondja mosolyogva. Biztos benne, hogy tényleg mindkettőjüknek szerencsét hozott. Neki mindenképpen, hiszen új otthonra és barátokra talált Arthenior ridegsége és káosza után.
Megkóstolja, hogy mit sikerült eddig sütnie, és örömmel állapítja meg, hogy jobb nem is lehetne, mármint persze így félkész állapotban.*
- Köszönöm szépen! *nyúl aztán a sörért, és az első sós, hagymás falatok után iszik is belőle egy egészséges kortyot. körülbelül az ital harmadát el is tünteti magában.*
- Nagyon finom! *jegyzi meg örömmel leginkább csak magának, majd persze a neki kijáró figyelemmel és érdeklődéssel hallgatja azt, amit Thim mesél. Az ő történetében talán több a valóságmag, mint az övében volt, de hát sosem lehet tudni. Sok minden történt, és sok mindent megtanult már azóta, hogy először azt gondolta volna egy meséről, hogy biztosan igaz, vagy pedig lehetetlen, hogy az legyen.*
- Elgondolkodtató történet. Nem tudom, hogy én hogyan döntöttem volna. *ismeri el révedező mosollyal, ahogyan próbálja beleélni magát Thim hősének a szerepébe. *
- De szerintem ő jól választott. *állapítja meg végül.*
- Ez pedig tudom nagyon közhelyesnek hangzik, de a szép jövő leginkább csak rajtunk múlik. Én például fogadom, hogy bármennyire is nagyon finom ez a sör, igyekszem nem annyit inni belőle, hogy pár óra múlva ne emlékezzek ezekre a veletek töltött percekre! *emeli meg barátai és vendégeik felé a korsót, és húzza le belőle a társaságtól és az előző harmadtól fellelkesülve a következő, második harmadot.*
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
*Kicsit maga is meglepődik saját magán, hogy volt bátorsága hosszan történetére és ez által magára vonni mindenki más figyelmét, annak mindenesetre nagyon örül, hogy sikerült majdnem úgy elmesélnie a csillagok születését, ahogyan édesanyjától hallotta először, és ahogyan oly sokszor elmeséltette magának elalvás előtt kislány korában.
Az persze még inkább boldoggá teszi, hogy úgy tűnik nem csak önmagát sikerült szórakoztatnia, hanem, mint ahogyan az szándéka volt, azokat is, akik hallgatták őt, ennek pedig többen hangot is adtak. A legjobban persze Lau köszönetének és mosolyának örül, hiszen anyját és első játéknyulát leszámítva ő volt az első barátnője, és éppen ezért mindig is boldogsággal fogja eltölteni, ha bármilyen apróságban is a kedvére tehet, vagy örömet szerezhet neki.
A tündért is különösen a szívébe zárja, többek között azért, mert pont annál a résznél nevetett, amit ő is a mese legmulatságosabb részének tart. A mai napig mindig felvidítja, ahányszor csak elképzeli szegény mézsörtől részeg farkast, aki megbotlik egy kék csillagban, és szanaszét szórja az égen az összes többit.
Az arcára kapott cuppanós puszik ugyan egy pillanatra meglepik, de nagyon kedves és barátsgos gesztusnak veszi, és láthatóan egy pillanatig sem bánja őket.*
- Köszönöm, nagyon kedves! *mondja neki, rá nem igazán jellemző széles mosollyal, és reméli, hogy nem veszi tőle rossz néven senki, ha viszonozza is, még, hogyha az ő puszijai nem is sikerülnek annyira cuppanósra.
Ezek után igazán jó kedvvel hallgatja a többieket, hiszen mindig is így képzelt el egy igazán szép estét. Sokan ülnek a gyönyörű égbolt alatt, a nem égetőn forró, hanem kellemes melegséget nyújtó tűz mellett és ő is megszólalhat, amikor az indokolt, nem csak akkor, amikor kérdezik.*
- Szerintem tényleg valami olyasmi lehetett akkor a világ, mint ebben a történetben. *válaszolja Lau félig-meddig csak magának feltett kérdésére, amit talán csak azért hall meg, mert érzékei valahogy sokkal jobban rá vannak hangolva, mint bárki másra.* Sok idő kellett a fáknak, hogy nagyra nőjenek, meg az erdőnek is, hogy jó sűrű legyen. A városok sem épülhettek fel egyik napról a másikra, de még kisebb falvak sem. Biztosan nagyon sok generációnak kellett már élnie addig, hogy végül ilyen legyen a világ, mint amilyen most. És aztán ki tudja persze, hogy később milyen lesz még. Ha minden igaz akkor egyre szebb.
*Ugyan tisztában van vele, hogy utóbbi minden bizonnyal csak önáltató naivitás, de reménykedik benne, hogy egy ilyen szép estén talán elnézik neki mindezt. Inkább tartja valószínűnek azt, hogy akár minden más létezőnek, egy világnak is meg van a gyermek, ifjú és felnőtt kora is, így pedig természetesen végül az öregséget és a halált sem kerülheti el. Mégis, a világért sem lenne most képes ennek a véleményének hangot is adni, inkább a többiek beszélgetésére és az egyre hívogatóbb illatokat árasztó szalonnára és hagymára figyel, ami türelmesen és lelkesen sül a nyársán.
Lau kérdésére is érdeklődve kapja fel a fejét, és persze még jobban koncentrál a szavakra akkor, amikor Lyz válaszol. Kellemesen bele is borzong a gondolatba, amikor elképzeli, hogy milyen jó érzés lehet önmagába olvasztani a fényszilánkokat.*
- Mi csak messziről láttuk ilyesmit Viellel, és csak egyet, közelről sajnos nem. Viszont azt az egyet éppen akkor, hogy megvettük ezt a birtokot és a házat, így nagyon jó előjelnek vettük, és szerintem az is volt. *mondja mosolyogva. Biztos benne, hogy tényleg mindkettőjüknek szerencsét hozott. Neki mindenképpen, hiszen új otthonra és barátokra talált Arthenior ridegsége és káosza után.
Megkóstolja, hogy mit sikerült eddig sütnie, és örömmel állapítja meg, hogy jobb nem is lehetne, mármint persze így félkész állapotban.*
- Köszönöm szépen! *nyúl aztán a sörért, és az első sós, hagymás falatok után iszik is belőle egy egészséges kortyot. körülbelül az ital harmadát el is tünteti magában.*
- Nagyon finom! *jegyzi meg örömmel leginkább csak magának, majd persze a neki kijáró figyelemmel és érdeklődéssel hallgatja azt, amit Thim mesél. Az ő történetében talán több a valóságmag, mint az övében volt, de hát sosem lehet tudni. Sok minden történt, és sok mindent megtanult már azóta, hogy először azt gondolta volna egy meséről, hogy biztosan igaz, vagy pedig lehetetlen, hogy az legyen.*
- Elgondolkodtató történet. Nem tudom, hogy én hogyan döntöttem volna. *ismeri el révedező mosollyal, ahogyan próbálja beleélni magát Thim hősének a szerepébe. *
- De szerintem ő jól választott. *állapítja meg végül.*
- Ez pedig tudom nagyon közhelyesnek hangzik, de a szép jövő leginkább csak rajtunk múlik. Én például fogadom, hogy bármennyire is nagyon finom ez a sör, igyekszem nem annyit inni belőle, hogy pár óra múlva ne emlékezzek ezekre a veletek töltött percekre! *emeli meg barátai és vendégeik felé a korsót, és húzza le belőle a társaságtól és az előző harmadtól fellelkesülve a következő, második harmadot.*
5363. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-29 00:28:59
Üzenet elküldve: 2019-12-29 00:28:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
//Még egy történet//
*Luninari egészen lenyűgözi Thimet bátor kiállásával és gyönyörű meséjével. Az általában finom modorú elf most nem tudja levenni róla tekintetét. Luni szemében figyeli a tűz tükörképét, mialatt átélik a történetet mind. Máris van elképzelése a könnyből lett csillagokról. Szó szót követ a mese után. Mindenkit megindított valamilyen formában. Valakit annyira, hogy még puszival is megjutalmazza Lunit, ami meglehetősen aranyos reakció, főleg egy idős személytől. Mintha Arra papa a saját unokájának meséjében gyönyörködött volna. Az említett csillagok nem rég tiszteletüket tették a földön és ez a téma sok kérdést felvet.*
- Csodálatos lehet megérinteni az égnek egy földre hullott darabját. Sajnos nem volt benne részem, viszont addig is hadd legyen a földi jóságokban! Jut e még sör nekünk is? *kérdi Nimerilt, aki kedvesen kínálja éppen.* - A mesélőnk már biztosan megszomjazott. *Fordul Luninari felé, akinek korábban már amúgy is ígért egy sörözést. Saját szalonnájára gyors pillantást vet. Bőven kell még idő annak. Közben arra gondol, ő maga is hozzátehet a jó hangulathoz.*
- Jó kérdés, hogy milyen lehetett az idők kezdete. *Szól újra, Lauren kérdését idézve.* - A legtöbben ismerhetjük legalább saját utunk kezdetét és ez is nagy ajándék. Szólnék valakiről, aki éppen ezt szerette volna. Az illető Lihanechben élt, ahonnan magam is származom. Úgy hiszem, sokatok számára ismerős környék, sőt, talán vannak itt még, akik szintén szülőhazájuknak mondhatják. Történetem hőse egy árva legény, akit a város jólelkű népe nevelt fel. Hol egyik, hol másik házban lakott, míg egy következőben evett és így vándorolt. Ő köszöntötte a korai hajnalt minden nap. Koldulnia kellett, de jókedvűen tette. Beszélgetett az elfekkel emberekkel, jóllehet csupán két dolog érdekelte: A piac gyönyörű szőttesei és saját származása. Életének célját is ez a kettő jelentette. Gyakran emlegette, hogy ha megtalálja édes szüleit, vagy azok nyomát, akkor utána kitanulja a szövés tudományát. Szőnyegeivel pedig lenyűgözi nem csak Lihanechet, hanem Arthenior népét is, vagyis minket. Álmodozott arról, hogy ebből él, nem pedig koldulásból, ám addig nem akart semmit sem tenni ezért, amíg származását tekintve többet nem tudhat. Teltek az évek és a legény csak nem ismerhette meg saját múltját. Lelkesedése hiába maradt töretlen, alamizsnát is egyre kevesebbet kapott. Egy napon azonban felkereste őt egy idős asszony. Ismerte is, szánta is a legény. Így szólt hozzá: Adhat neki annyi pénzt, amennyi elég egy évi kutatáshoz, vagy maga mellé veszi inasnak és kitanítja az áhított mesterségre. A fiú ekkor elgondolkozott. Kedve szerint a pénzt fogadta volna el, de talán az égi bölcsek szóltak az ő nyelvén helyette, mikor a tanulást választotta. Kiemelkedett a koldusok sorából, végül pedig, sok év múltán saját gyermekének adta meg azt, ami neki nem volt. Tudjátok, arra gondolok az ő története nyomán, hogy egyszer a mi jelenünk is a múltja lesz valakiknek. És ha kegyes a szerencse népeinkhez, akkor élnek majd itt olyanok, akik oly távol lesznek tőlünk, mint mi a világ kezdetétől. Ez pedig igazán szívderítő jövő volna.
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
//Még egy történet//
*Luninari egészen lenyűgözi Thimet bátor kiállásával és gyönyörű meséjével. Az általában finom modorú elf most nem tudja levenni róla tekintetét. Luni szemében figyeli a tűz tükörképét, mialatt átélik a történetet mind. Máris van elképzelése a könnyből lett csillagokról. Szó szót követ a mese után. Mindenkit megindított valamilyen formában. Valakit annyira, hogy még puszival is megjutalmazza Lunit, ami meglehetősen aranyos reakció, főleg egy idős személytől. Mintha Arra papa a saját unokájának meséjében gyönyörködött volna. Az említett csillagok nem rég tiszteletüket tették a földön és ez a téma sok kérdést felvet.*
- Csodálatos lehet megérinteni az égnek egy földre hullott darabját. Sajnos nem volt benne részem, viszont addig is hadd legyen a földi jóságokban! Jut e még sör nekünk is? *kérdi Nimerilt, aki kedvesen kínálja éppen.* - A mesélőnk már biztosan megszomjazott. *Fordul Luninari felé, akinek korábban már amúgy is ígért egy sörözést. Saját szalonnájára gyors pillantást vet. Bőven kell még idő annak. Közben arra gondol, ő maga is hozzátehet a jó hangulathoz.*
- Jó kérdés, hogy milyen lehetett az idők kezdete. *Szól újra, Lauren kérdését idézve.* - A legtöbben ismerhetjük legalább saját utunk kezdetét és ez is nagy ajándék. Szólnék valakiről, aki éppen ezt szerette volna. Az illető Lihanechben élt, ahonnan magam is származom. Úgy hiszem, sokatok számára ismerős környék, sőt, talán vannak itt még, akik szintén szülőhazájuknak mondhatják. Történetem hőse egy árva legény, akit a város jólelkű népe nevelt fel. Hol egyik, hol másik házban lakott, míg egy következőben evett és így vándorolt. Ő köszöntötte a korai hajnalt minden nap. Koldulnia kellett, de jókedvűen tette. Beszélgetett az elfekkel emberekkel, jóllehet csupán két dolog érdekelte: A piac gyönyörű szőttesei és saját származása. Életének célját is ez a kettő jelentette. Gyakran emlegette, hogy ha megtalálja édes szüleit, vagy azok nyomát, akkor utána kitanulja a szövés tudományát. Szőnyegeivel pedig lenyűgözi nem csak Lihanechet, hanem Arthenior népét is, vagyis minket. Álmodozott arról, hogy ebből él, nem pedig koldulásból, ám addig nem akart semmit sem tenni ezért, amíg származását tekintve többet nem tudhat. Teltek az évek és a legény csak nem ismerhette meg saját múltját. Lelkesedése hiába maradt töretlen, alamizsnát is egyre kevesebbet kapott. Egy napon azonban felkereste őt egy idős asszony. Ismerte is, szánta is a legény. Így szólt hozzá: Adhat neki annyi pénzt, amennyi elég egy évi kutatáshoz, vagy maga mellé veszi inasnak és kitanítja az áhított mesterségre. A fiú ekkor elgondolkozott. Kedve szerint a pénzt fogadta volna el, de talán az égi bölcsek szóltak az ő nyelvén helyette, mikor a tanulást választotta. Kiemelkedett a koldusok sorából, végül pedig, sok év múltán saját gyermekének adta meg azt, ami neki nem volt. Tudjátok, arra gondolok az ő története nyomán, hogy egyszer a mi jelenünk is a múltja lesz valakiknek. És ha kegyes a szerencse népeinkhez, akkor élnek majd itt olyanok, akik oly távol lesznek tőlünk, mint mi a világ kezdetétől. Ez pedig igazán szívderítő jövő volna.
5362. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-26 12:28:07
Üzenet elküldve: 2019-12-26 12:28:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
//Főleg, Frad, Ale, Lyz, Nimeril//
*Ahogy békésen sütögeti a saját szalonkáját, ismét visszatér a társasághoz Frad és a nemes. Nyilván mikor megkérdezi, hogy lenne-e még hely számukra, nem fog nemet mondani, csak egy széles mosollyal maga köré mutat.*
-Ahova csak tetszik, nyársat ott találtok az asztal mellé támasztva. De aztán a szöszire vigyázzál, nehogy megégesse magát, tudod, ez különösképpen gyúlékony fajta. *Kacsint a férfire cinkosul, Ale felé pedig egy még ennél is szélesebb mosolyt virít, oda is elsüti az univerzális kacsintást, aztán feláll. Ekkor hallja meg, amit Lyzendra mondd, meg is ragadja a figyelmét.*
-Azt! *Emeli fel e kezében a nyársat mutató pálcául használva, hogy magára vonja az elf figyelmét.*
-Nekem is van belőlük, még Anguval jártunk arrafelé... mikor... *A szabad kezével veszettül elkezdi a zsebeit kiforgatni.*
-Áh! Valószínűleg odabent van a táskámban. Találtunk mi is a mezőn, aztán összeillesztettük és elment a színe. De a kavics még mindig megvan. *Mondja, azért kicsit csalódott, hogy most nem tudja megmutatni a másiknak, de reméli így is elhiszi.*
-Rengetegen voltak a tisztáson, arra emlékszem. *Majd odamegy az asztalhoz és késsel lehámozza a nyársról az ételt, aztán mellé rakva a zsíros kenyeret visszaül a tűzhöz, mert a dolog már őt is régóta foglalkoztatja. Közben a sör is odaér hozzá Nimeril kíséretében, biccent és elfogadja.*
-Köszönöm, ez kedves tőled. *Teszi még hozzá, majd bele is kortyol egy nagyot és elégedetten sóhajt.*
-Régen nem ittam már ilyenféle dolgot. *Mostanában inkább töménnyel kínálták, már el is felejtette milyen finom kesernyés zamata van annak.*
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
//Főleg, Frad, Ale, Lyz, Nimeril//
*Ahogy békésen sütögeti a saját szalonkáját, ismét visszatér a társasághoz Frad és a nemes. Nyilván mikor megkérdezi, hogy lenne-e még hely számukra, nem fog nemet mondani, csak egy széles mosollyal maga köré mutat.*
-Ahova csak tetszik, nyársat ott találtok az asztal mellé támasztva. De aztán a szöszire vigyázzál, nehogy megégesse magát, tudod, ez különösképpen gyúlékony fajta. *Kacsint a férfire cinkosul, Ale felé pedig egy még ennél is szélesebb mosolyt virít, oda is elsüti az univerzális kacsintást, aztán feláll. Ekkor hallja meg, amit Lyzendra mondd, meg is ragadja a figyelmét.*
-Azt! *Emeli fel e kezében a nyársat mutató pálcául használva, hogy magára vonja az elf figyelmét.*
-Nekem is van belőlük, még Anguval jártunk arrafelé... mikor... *A szabad kezével veszettül elkezdi a zsebeit kiforgatni.*
-Áh! Valószínűleg odabent van a táskámban. Találtunk mi is a mezőn, aztán összeillesztettük és elment a színe. De a kavics még mindig megvan. *Mondja, azért kicsit csalódott, hogy most nem tudja megmutatni a másiknak, de reméli így is elhiszi.*
-Rengetegen voltak a tisztáson, arra emlékszem. *Majd odamegy az asztalhoz és késsel lehámozza a nyársról az ételt, aztán mellé rakva a zsíros kenyeret visszaül a tűzhöz, mert a dolog már őt is régóta foglalkoztatja. Közben a sör is odaér hozzá Nimeril kíséretében, biccent és elfogadja.*
-Köszönöm, ez kedves tőled. *Teszi még hozzá, majd bele is kortyol egy nagyot és elégedetten sóhajt.*
-Régen nem ittam már ilyenféle dolgot. *Mostanában inkább töménnyel kínálták, már el is felejtette milyen finom kesernyés zamata van annak.*
5361. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-12-25 20:03:54
Üzenet elküldve: 2019-12-25 20:03:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
// Sörrel megpakolva //
* YIla jelzi az igényét a sör felé, ezért Nimeril már indulna is, mikor a nyuszis lány el kezd mesélni. Egy jó kis mesét csak nem hagyhat ki, ezért marad a történet végéig. Tetszik neki ez a könnyed kis gyermek mese. Csillogó szemmel hallgatja végig a történetet.*
- Ez jó kis mese volt.* Dicséri meg a lánykát és elindul, hogy teljesítse a kötelességét. Össze szed egy pár korsót és egy feltölti a sörös edénykéjét is. Miután mindennel megvan vissza indul a tűzhöz. YIlánál megáll és odanyújt neki egy korsót. Utána szépen feltölti a sörrel.*
- Akinek sör az most szóljon!* Mondja hangosan és körbenéz, hogy kell-e még valakinek. Ha van jelentkező, akkor kiszolgálja, ha nincs, akkor meg leül YIla mellé, mert minek sétálna tovább. Talán még magának is tölt egy kevés sört.*
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
// Sörrel megpakolva //
* YIla jelzi az igényét a sör felé, ezért Nimeril már indulna is, mikor a nyuszis lány el kezd mesélni. Egy jó kis mesét csak nem hagyhat ki, ezért marad a történet végéig. Tetszik neki ez a könnyed kis gyermek mese. Csillogó szemmel hallgatja végig a történetet.*
- Ez jó kis mese volt.* Dicséri meg a lánykát és elindul, hogy teljesítse a kötelességét. Össze szed egy pár korsót és egy feltölti a sörös edénykéjét is. Miután mindennel megvan vissza indul a tűzhöz. YIlánál megáll és odanyújt neki egy korsót. Utána szépen feltölti a sörrel.*
- Akinek sör az most szóljon!* Mondja hangosan és körbenéz, hogy kell-e még valakinek. Ha van jelentkező, akkor kiszolgálja, ha nincs, akkor meg leül YIla mellé, mert minek sétálna tovább. Talán még magának is tölt egy kevés sört.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389