Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 270 (5381. - 5400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5400. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-02-06 12:10:30
Üzenet elküldve: 2020-02-06 12:10:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*A délelőtt már az úton találja őket, amely az Arthenior közeli erdőkön vezet át a levegő városa felé. Éjvihar nyergében ül elől Nievesha, mögötte pedig a csuhátlan csuhás és egészséges tempóban tartanak céljuk felé. Az éjfekete telivér örül, hogy újra úton lehet, sötét sörénye lépteinek ütemére lebben a kellemes, elő tavaszi napsütésben.
Az új jövevényt, Ganert Arraele és Lyz gondjaiban hagyta, ő pedig a sátránál összeszedett mindent, ami egy rövid utazáshoz fontos lehet. Kevés élelem, egy tömlő víz, amennyi elég egy felnőtt elfnek és egy gyermeknek. Nieveshának egy váltás ruhát is kerített, hátha történik valami, ő maga pedig rég nem viselt szerzetesvértjét öltötte magára. Legvégül egy bő viaszvászon csuklyás köpenyt terített vállára, amely ha kell, jótékonyan takarja az alatta viselt páncélt.
Nieveshát, bármennyire is tiltakozzon ellene, cipőbe bujtatta, hisz egy városi útra nem indulhat el mezítláb. Az időjárásnak megfelelő öltözéket kapott a kislány, kesztyűt is, hogy a szél ne csípje ki a kis kezét amíg lovagolnak.
Persze miközben készültek, válaszolt is a kicsi kérdéseire. A tündérek, sőt az unikornisok is "kaksiznak". Minden élőlény a nap alatt tesz ilyet, hisz ez az élet természetes velejárója. Nem komolytalankodik, Niev komolyságához mérten felelget.
Ha még van kérdés, azt már út közben válaszolja meg, ahogy Éjvihar nyergében ülve tartanak a város határa felé. Terve szerint nem sokat időznek máshol, egyenesen a templomba fognak menni, hogy mihamarabb a végére járhassanak a dolgoknak.*
*A délelőtt már az úton találja őket, amely az Arthenior közeli erdőkön vezet át a levegő városa felé. Éjvihar nyergében ül elől Nievesha, mögötte pedig a csuhátlan csuhás és egészséges tempóban tartanak céljuk felé. Az éjfekete telivér örül, hogy újra úton lehet, sötét sörénye lépteinek ütemére lebben a kellemes, elő tavaszi napsütésben.
Az új jövevényt, Ganert Arraele és Lyz gondjaiban hagyta, ő pedig a sátránál összeszedett mindent, ami egy rövid utazáshoz fontos lehet. Kevés élelem, egy tömlő víz, amennyi elég egy felnőtt elfnek és egy gyermeknek. Nieveshának egy váltás ruhát is kerített, hátha történik valami, ő maga pedig rég nem viselt szerzetesvértjét öltötte magára. Legvégül egy bő viaszvászon csuklyás köpenyt terített vállára, amely ha kell, jótékonyan takarja az alatta viselt páncélt.
Nieveshát, bármennyire is tiltakozzon ellene, cipőbe bujtatta, hisz egy városi útra nem indulhat el mezítláb. Az időjárásnak megfelelő öltözéket kapott a kislány, kesztyűt is, hogy a szél ne csípje ki a kis kezét amíg lovagolnak.
Persze miközben készültek, válaszolt is a kicsi kérdéseire. A tündérek, sőt az unikornisok is "kaksiznak". Minden élőlény a nap alatt tesz ilyet, hisz ez az élet természetes velejárója. Nem komolytalankodik, Niev komolyságához mérten felelget.
Ha még van kérdés, azt már út közben válaszolja meg, ahogy Éjvihar nyergében ülve tartanak a város határa felé. Terve szerint nem sokat időznek máshol, egyenesen a templomba fognak menni, hogy mihamarabb a végére járhassanak a dolgoknak.*
5399. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-02-04 00:38:05
Üzenet elküldve: 2020-02-04 00:38:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kettesben maradva//
- A legjobbakat mindenkinek! *búcsúzik el vidáman vendégeiktől, akiket bár alig ismert meg, kellemes társaságnak és szimpatikusnak talált, az öreg tündért pedig különösen meg is kedvelte, éppen annyira amennyire csak egy ennyire rövid este alatt bárki is megkedvelhet egy idegent.
Annyira jól szórakozott közben, élvezve a történeteket, a sört, az ételt, magát a tüzet, a csillagok látványát a holddal, a többiek társaságát, na meg persze leginkább azt, hogy a részese lehet az egésznek, hogy ezalatt, mint szórakozás közben általában, most is nagyon gyorsan elment az idő. Jó kedve ellenére kicsit szomorú is emiatt. Talán életében először tapasztalja meg azt teljes valójában, amit édesanyja már rengetegszer átélt, sok-sok szertartásra és ünnepre való felkészülés közben és után. Egyetlen dolog ugyanis közös volt valamennyiben, hogy a hosszúnak és fárasztónak tűnő készülődés után maga az esemény, amire annyi gondoskodással és munkával készítettek elő bántóan rövidnek tűnt, és túl hamar ért véget.
Eddig a napig azonban, mivel odahaza sohasem lehetett teljesen része a hasonló eseményeknek, legyen az akár valamilyen vallási ünnep, akár nagy közös sütögetés a nagy, közös tűzrakó körül, csak segített édesanyjának, nem szakadt rá teljes súlyával úgy ez a felismerés, mint most, hogy maga is teljes erejéből és lelkesedéssel kivette részét a munkából.
Thim korábbi kívánsága mindenesetre legalább akaratlanul is teljesül, mivel vendégeik szépen-lassan elköszönnek sorban, majd társaik is visszatérnek a birtokhatáron belülre és a házba, így gyakorlatilag úgy is sikerül négyesben maradniuk Thimnek, a játéknyulaknak és neki, hogy a legkevesebb erőfeszítést sem teszik ennek érdekében. Ő maga is csak akkor döbben rá erre, amikor Lau eloltja a tüzet, és mint jó házigazda utolsónak távozik a helyszínről, őket leszámítva persze.
Ugyan az otthon nem túl messzi fényei hívogatják, fáradtnak nem érzi magát, az eddig égő tűz mellett is kellemesen átmelegedett és szerencsére nincsen még annyira hűvös az éjszaka sem, hogy fázna, így szívesen marad. És persze amúgy is, az ígéret az bizony ígéret, nem szívesen szegné meg, főleg nem, hogyha Thimnek adta, így akkor is maradna, ha amúgy egyébként nem lenne kedve.*
- Talán illett volna a vendégeinket éjszakára is marasztalni. Nem voltak olyan sokan, biztosan elfértünk volna mind. Mondjuk, gondolom nem laknak messze, különben Lau biztosan felajánlja nekik. Persze lehet korábban megtörtént, csak lemaradtam róla, és ők nem akartak maradni. *gondolkodik hangosan magában.*
- Most már visszakérném őket, ha nem baj. Köszönöm, hogy vigyáztál rájuk! *mosolyog ezek után Thimre, majd átnyúlva felette az ölébe emeli a játéknyulakat tartalmazó kosarat, hogy megsimogathassa mindkettőjük fejét.*
- Remélem ti is jól éreztétek magatokat. *mondja nekik, miután megtette, majd ismét Thimhez fordul.*
- Szép este volt, csak kár, hogy olyan hamar véget ért, nem? Vagy csak nekem tűnt így? *kérdi tőle.*
- Igaz, mi még itt vagyunk, szóval nincsen teljesen vége. *teszi hozzá feleslegesen, miközben ugyanaz a különös bizonytalanság tölti el, mint korábban, amikor Thim megkérte arra, hogy maradjanak kettesben majd valamikor kicsit később. Mintha tényleg lett volna akkor valami furcsa vagy a hangjában, vagy a hangsúlyában, amit korábban nem hallott. Vagy hallotta volna, csak nem jutott el a tudatáig? Esetleg csak az izgalmak hatására képzelődött? Végül is semmi rendkívüli nincs abban, hogy Thim kettesben akart maradni vele. Történt, és minden bizonnyal fog történni ilyen még velük sokszor.
Mint oly sokszor életében a saját maga által saját magának feltett kérdésekre természetesen nem képes válaszolni, legalábbis nem ott és akkor, amikor kellene, vagyis jelenleg itt és most. Mégis úgy érzi, lassan talán eljut abba a korba, amikor azt is elfogadja és megszereti önmagában, ami korábban zavarta. Furcsa is lenne, ha mindenre mindig tudná a választ, és persze végtelenül unalmas is.*
//Kettesben maradva//
- A legjobbakat mindenkinek! *búcsúzik el vidáman vendégeiktől, akiket bár alig ismert meg, kellemes társaságnak és szimpatikusnak talált, az öreg tündért pedig különösen meg is kedvelte, éppen annyira amennyire csak egy ennyire rövid este alatt bárki is megkedvelhet egy idegent.
Annyira jól szórakozott közben, élvezve a történeteket, a sört, az ételt, magát a tüzet, a csillagok látványát a holddal, a többiek társaságát, na meg persze leginkább azt, hogy a részese lehet az egésznek, hogy ezalatt, mint szórakozás közben általában, most is nagyon gyorsan elment az idő. Jó kedve ellenére kicsit szomorú is emiatt. Talán életében először tapasztalja meg azt teljes valójában, amit édesanyja már rengetegszer átélt, sok-sok szertartásra és ünnepre való felkészülés közben és után. Egyetlen dolog ugyanis közös volt valamennyiben, hogy a hosszúnak és fárasztónak tűnő készülődés után maga az esemény, amire annyi gondoskodással és munkával készítettek elő bántóan rövidnek tűnt, és túl hamar ért véget.
Eddig a napig azonban, mivel odahaza sohasem lehetett teljesen része a hasonló eseményeknek, legyen az akár valamilyen vallási ünnep, akár nagy közös sütögetés a nagy, közös tűzrakó körül, csak segített édesanyjának, nem szakadt rá teljes súlyával úgy ez a felismerés, mint most, hogy maga is teljes erejéből és lelkesedéssel kivette részét a munkából.
Thim korábbi kívánsága mindenesetre legalább akaratlanul is teljesül, mivel vendégeik szépen-lassan elköszönnek sorban, majd társaik is visszatérnek a birtokhatáron belülre és a házba, így gyakorlatilag úgy is sikerül négyesben maradniuk Thimnek, a játéknyulaknak és neki, hogy a legkevesebb erőfeszítést sem teszik ennek érdekében. Ő maga is csak akkor döbben rá erre, amikor Lau eloltja a tüzet, és mint jó házigazda utolsónak távozik a helyszínről, őket leszámítva persze.
Ugyan az otthon nem túl messzi fényei hívogatják, fáradtnak nem érzi magát, az eddig égő tűz mellett is kellemesen átmelegedett és szerencsére nincsen még annyira hűvös az éjszaka sem, hogy fázna, így szívesen marad. És persze amúgy is, az ígéret az bizony ígéret, nem szívesen szegné meg, főleg nem, hogyha Thimnek adta, így akkor is maradna, ha amúgy egyébként nem lenne kedve.*
- Talán illett volna a vendégeinket éjszakára is marasztalni. Nem voltak olyan sokan, biztosan elfértünk volna mind. Mondjuk, gondolom nem laknak messze, különben Lau biztosan felajánlja nekik. Persze lehet korábban megtörtént, csak lemaradtam róla, és ők nem akartak maradni. *gondolkodik hangosan magában.*
- Most már visszakérném őket, ha nem baj. Köszönöm, hogy vigyáztál rájuk! *mosolyog ezek után Thimre, majd átnyúlva felette az ölébe emeli a játéknyulakat tartalmazó kosarat, hogy megsimogathassa mindkettőjük fejét.*
- Remélem ti is jól éreztétek magatokat. *mondja nekik, miután megtette, majd ismét Thimhez fordul.*
- Szép este volt, csak kár, hogy olyan hamar véget ért, nem? Vagy csak nekem tűnt így? *kérdi tőle.*
- Igaz, mi még itt vagyunk, szóval nincsen teljesen vége. *teszi hozzá feleslegesen, miközben ugyanaz a különös bizonytalanság tölti el, mint korábban, amikor Thim megkérte arra, hogy maradjanak kettesben majd valamikor kicsit később. Mintha tényleg lett volna akkor valami furcsa vagy a hangjában, vagy a hangsúlyában, amit korábban nem hallott. Vagy hallotta volna, csak nem jutott el a tudatáig? Esetleg csak az izgalmak hatására képzelődött? Végül is semmi rendkívüli nincs abban, hogy Thim kettesben akart maradni vele. Történt, és minden bizonnyal fog történni ilyen még velük sokszor.
Mint oly sokszor életében a saját maga által saját magának feltett kérdésekre természetesen nem képes válaszolni, legalábbis nem ott és akkor, amikor kellene, vagyis jelenleg itt és most. Mégis úgy érzi, lassan talán eljut abba a korba, amikor azt is elfogadja és megszereti önmagában, ami korábban zavarta. Furcsa is lenne, ha mindenre mindig tudná a választ, és persze végtelenül unalmas is.*
5398. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-02-03 18:20:44
Üzenet elküldve: 2020-02-03 18:20:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
*Lisé nem mondhatná el magáról, hogy egészen jól elvolt egymaga. Nem ez hazugság lenne, igazán örül, hogy pont itt kellett hasra esnie. Rá jellemző ez a kis el bénázása mindennek. Ha nem eséssel talált volna útitársára, hát biztosan nem Lisének neveznék a vörös loboncost.*
- Már most miért gondolod, hogy bántanám? Én nem bántok senkit, se elfet, se embert és se más fajba tartozót, de még az állatokat sem. Ha rajtam múlik még húst sem eszem, pedig elhiheted, hogy rajtam múlik.*magyarázza hosszan és meglepetten. Aztán rájön, hogy halat szokott enni, mert azokat kifogja és megsüti nyárson magának. Van is nála elpakolva pár sózott halszelet, a köpenye alatt pihenő nagyobb oldaltáskájában.
Persze ez idő alatt a holló nyilván már jól megnézte magának.*
- Nos ha Fenyő már jól megnézett, és te szeretsz utazni, akkor hát induljunk is el, ha nincs más dolgod.* mondja fecsegve Gwaandrilnek. Aztán a kijelentésen meglepődik.*
- Olyant lehet? Nekem azt hiszem nincsen otthonom. Hacsak nem az erdőt nevezem annak. *Megtette a hatását, egy nomád törzsbe születni, és felnőni. Megtanulta a túlélésről egy s mást. Illetve képes elkerülni a bajt, ha már nem képes megvédeni magát. Fontos legalább az egyiket elsajátítani.*
- Ááh szóval ő olyan nagyon ritka madár. *ekkor a madárra néz, és hozzá is szól.*
- Hát szép ritka kis madárka vagy te, Fenyő. *nem teszi hozzá, de még a nevét is szépnek találja. A téli havasi tájat juttatja eszébe.*
- Igen, részemről indulhatunk. *felel az elf kérdésére.*
- Amúgy ez a gyógyitalod, valami igazán hatásos volt, még az elharapott nyelvemet is begyógyította. *ekkor ismét a viszketés miatt a lapockájához kap.*
- Kár hogy a viszkető régi hegekre vagy mikre nem használ. *jegyzi meg borúsan. Ismét megvakarja, és azonosítja azt is, hogy emiatt esett hasra.*
~Vagyis nem is vagyok annyira béna. ~
*Gondolja magában, majd a botjáért nyúlva várja az elfet, hogy csatlakozzon mellé, és útra keljenek. *
*Lisé nem mondhatná el magáról, hogy egészen jól elvolt egymaga. Nem ez hazugság lenne, igazán örül, hogy pont itt kellett hasra esnie. Rá jellemző ez a kis el bénázása mindennek. Ha nem eséssel talált volna útitársára, hát biztosan nem Lisének neveznék a vörös loboncost.*
- Már most miért gondolod, hogy bántanám? Én nem bántok senkit, se elfet, se embert és se más fajba tartozót, de még az állatokat sem. Ha rajtam múlik még húst sem eszem, pedig elhiheted, hogy rajtam múlik.*magyarázza hosszan és meglepetten. Aztán rájön, hogy halat szokott enni, mert azokat kifogja és megsüti nyárson magának. Van is nála elpakolva pár sózott halszelet, a köpenye alatt pihenő nagyobb oldaltáskájában.
Persze ez idő alatt a holló nyilván már jól megnézte magának.*
- Nos ha Fenyő már jól megnézett, és te szeretsz utazni, akkor hát induljunk is el, ha nincs más dolgod.* mondja fecsegve Gwaandrilnek. Aztán a kijelentésen meglepődik.*
- Olyant lehet? Nekem azt hiszem nincsen otthonom. Hacsak nem az erdőt nevezem annak. *Megtette a hatását, egy nomád törzsbe születni, és felnőni. Megtanulta a túlélésről egy s mást. Illetve képes elkerülni a bajt, ha már nem képes megvédeni magát. Fontos legalább az egyiket elsajátítani.*
- Ááh szóval ő olyan nagyon ritka madár. *ekkor a madárra néz, és hozzá is szól.*
- Hát szép ritka kis madárka vagy te, Fenyő. *nem teszi hozzá, de még a nevét is szépnek találja. A téli havasi tájat juttatja eszébe.*
- Igen, részemről indulhatunk. *felel az elf kérdésére.*
- Amúgy ez a gyógyitalod, valami igazán hatásos volt, még az elharapott nyelvemet is begyógyította. *ekkor ismét a viszketés miatt a lapockájához kap.*
- Kár hogy a viszkető régi hegekre vagy mikre nem használ. *jegyzi meg borúsan. Ismét megvakarja, és azonosítja azt is, hogy emiatt esett hasra.*
~Vagyis nem is vagyok annyira béna. ~
*Gondolja magában, majd a botjáért nyúlva várja az elfet, hogy csatlakozzon mellé, és útra keljenek. *
5397. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-02-02 21:52:34
Üzenet elküldve: 2020-02-02 21:52:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
*Gwaandril eddig egészen jól elvolt hollójával, egynapos ismeretség ide, vagy oda. Úgy néz ki, jellemben is illenek valamennyire egymáshoz, bár ez feltehetően még változhat az elkövetkezőkben. Fenyő fordigatja fejét, méregeti magának Lisét, még a földre is leszáll, hogy közelebb lépdelhessen. A Viltheriel mosolyog a magánakción, persze nem rest szólni, nehogy baj történjen.*
-Kérlek, engedd meg, hogy felmérjen! Nem fog bántani, ígérem. *Még kezét is kinyújtja a másik felé, hogy ezt ezzel demonstrálhassa is. Félti az állatot, sajnos nem egyszer esett már meg vele, hogy valamelyik állatát nem kedvelte valaki, amiből aztán az lett, hogy összekülönböztek egymással. Reméli, most nem ez a fejlemény lesz itt. Ha minden igaz, talán sikeresen utoléri a vörhenyest, aki tapasztalhatja, hogy fajában hiába számít magasnak, azért teremnek nála nyúlánkabbak is, akár a hosszúéletű személye. Ő igazán nem bánná, ha az embert kéne elkísérnie, ezt szóva is teszi, úgysincsen most semmilyen célja.*
-Nekem nincsen ellenvetésem az utazásra, még úgy sem, hogyha hosszú a táv. Szeretek utazni, jelenleg pedig nincsenek terveim. Tudod, nemrégiben váltottam otthont. Megint. *Maga elé mered, ahogyan valójában tudatosul benne a szónak a jelentése. ~ Megint. Remélem ez az utolsó. ~ Még azon is elgondolkozik, hogy esetlegesen elvesse a letelepedés gondolatát, hiszen ha valamit nem birtokolsz, nem is veszítheted el.*
-Biztosan holló, csak tudod van egy nagyon ritka színvariációjuk, amikor fehér lesz a példány. Nos, Fenyő is ilyen. Na, akkor indulhatunk? *Mutat a közben felröppent madárra, majd az útra.*
*Gwaandril eddig egészen jól elvolt hollójával, egynapos ismeretség ide, vagy oda. Úgy néz ki, jellemben is illenek valamennyire egymáshoz, bár ez feltehetően még változhat az elkövetkezőkben. Fenyő fordigatja fejét, méregeti magának Lisét, még a földre is leszáll, hogy közelebb lépdelhessen. A Viltheriel mosolyog a magánakción, persze nem rest szólni, nehogy baj történjen.*
-Kérlek, engedd meg, hogy felmérjen! Nem fog bántani, ígérem. *Még kezét is kinyújtja a másik felé, hogy ezt ezzel demonstrálhassa is. Félti az állatot, sajnos nem egyszer esett már meg vele, hogy valamelyik állatát nem kedvelte valaki, amiből aztán az lett, hogy összekülönböztek egymással. Reméli, most nem ez a fejlemény lesz itt. Ha minden igaz, talán sikeresen utoléri a vörhenyest, aki tapasztalhatja, hogy fajában hiába számít magasnak, azért teremnek nála nyúlánkabbak is, akár a hosszúéletű személye. Ő igazán nem bánná, ha az embert kéne elkísérnie, ezt szóva is teszi, úgysincsen most semmilyen célja.*
-Nekem nincsen ellenvetésem az utazásra, még úgy sem, hogyha hosszú a táv. Szeretek utazni, jelenleg pedig nincsenek terveim. Tudod, nemrégiben váltottam otthont. Megint. *Maga elé mered, ahogyan valójában tudatosul benne a szónak a jelentése. ~ Megint. Remélem ez az utolsó. ~ Még azon is elgondolkozik, hogy esetlegesen elvesse a letelepedés gondolatát, hiszen ha valamit nem birtokolsz, nem is veszítheted el.*
-Biztosan holló, csak tudod van egy nagyon ritka színvariációjuk, amikor fehér lesz a példány. Nos, Fenyő is ilyen. Na, akkor indulhatunk? *Mutat a közben felröppent madárra, majd az útra.*
5396. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-02-02 20:37:02
Üzenet elküldve: 2020-02-02 20:37:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
*Lisé eléggé szokványos ember, és kedves is szokott lenni, már amikor nem bal lábbal kel fel. Most éppen minden tekintetben jó hangulatban van. Leszámítva hogy kicsit magasabbra nőtt nőszemélyként az embertársainál. Legalábbis sokan ezt mondják neki. Aztán ki tudja mi az igazság, mert, hogy nem sok egyéb fajúval elegyedett mostanság beszédbe.*
*Meglepetten pillant a hollóra, aki fura hangot hallat, de olyan hirtelen.*
- Aha, értem, akkor neked is még friss a holló társasága. *tudatosítja magában ezt. Ez fontos számára, hogy hányan vannak körülötte, hányra kell figyelni jelen pillanatban. Meg tudja az elf nevét, és ilyenkor ráébred, miért nem mutatkozik be úgy ahogy mások, a teljes nevén. Felsóhajt és pótolja ezt.*
- Örülök a nem szokványos találkozásnak Gwaandril. Mellékesen én Lisé Henna Hawless vagyok, de mindenki Lisének hív. *mondja.*
~Mégis ki az a mindenki? A mindenki már régen nincsen képben…~
*Gondolja keserűen magában. Aztán ráébred, hogy hosszú útra indult, aminek az első pár tíz méterén hasra esett. Elmélázik a társaság lehetőségén, de az elf nyilván nem akar egy szeszélyes vöröst kísérgetni. Fel is áll, hogy indul is, el is mondja miért. Mire éri a meglepő kérdés az elftől.*
- Engem nem zavar a társaság, de én most eléggé messze megyek. Egészen a nagy vízig. A Kikötővárosba. Hacsak Artheniorba akarsz menni, akkor nagyon rövidtávon utazunk együtt. *mondja komolyan, és ismételten csak hosszan. Azonban magában azon szurkol, hogy az elf akarjon messzebbre menni. Jó lenne nem egyedül menni olyan nagyon messzire. Meg a holló társasága is igazán üdítő lenne.*
- Amúgy ő biztos holló? Mert tudod fehér, és azok a madarak feketék szoktak lenni. *mondja, közben eszébe jut, hogy valaki mondott egyszer olyant, hogy az ilyen külsőségek nem is számítanak.*
- Sőt tudod, azt hiszem, örülnék a hosszabb úton a társaságnak, és még viszonoznom kell a gyógyitalodat is. *kezd megint hosszan magyarázni.*
~A lényeget Lisé!~
*Korholja le magát.*
- Szóval, ha nem gond a hosszabb út a Kikötőbe, jó lenne, ha együtt mennénk.*na hát nem tudja hogy ez a megfogalmazás jobb lett-e mint ahogy elképzelte. De már kimondta ez van, így csak várhat az elf válaszára. Az alattomos viszketés megint visszatér, így míg vár ismét körmei a bal oldali lapockáját kezdik vakarászni.*
*Lisé eléggé szokványos ember, és kedves is szokott lenni, már amikor nem bal lábbal kel fel. Most éppen minden tekintetben jó hangulatban van. Leszámítva hogy kicsit magasabbra nőtt nőszemélyként az embertársainál. Legalábbis sokan ezt mondják neki. Aztán ki tudja mi az igazság, mert, hogy nem sok egyéb fajúval elegyedett mostanság beszédbe.*
*Meglepetten pillant a hollóra, aki fura hangot hallat, de olyan hirtelen.*
- Aha, értem, akkor neked is még friss a holló társasága. *tudatosítja magában ezt. Ez fontos számára, hogy hányan vannak körülötte, hányra kell figyelni jelen pillanatban. Meg tudja az elf nevét, és ilyenkor ráébred, miért nem mutatkozik be úgy ahogy mások, a teljes nevén. Felsóhajt és pótolja ezt.*
- Örülök a nem szokványos találkozásnak Gwaandril. Mellékesen én Lisé Henna Hawless vagyok, de mindenki Lisének hív. *mondja.*
~Mégis ki az a mindenki? A mindenki már régen nincsen képben…~
*Gondolja keserűen magában. Aztán ráébred, hogy hosszú útra indult, aminek az első pár tíz méterén hasra esett. Elmélázik a társaság lehetőségén, de az elf nyilván nem akar egy szeszélyes vöröst kísérgetni. Fel is áll, hogy indul is, el is mondja miért. Mire éri a meglepő kérdés az elftől.*
- Engem nem zavar a társaság, de én most eléggé messze megyek. Egészen a nagy vízig. A Kikötővárosba. Hacsak Artheniorba akarsz menni, akkor nagyon rövidtávon utazunk együtt. *mondja komolyan, és ismételten csak hosszan. Azonban magában azon szurkol, hogy az elf akarjon messzebbre menni. Jó lenne nem egyedül menni olyan nagyon messzire. Meg a holló társasága is igazán üdítő lenne.*
- Amúgy ő biztos holló? Mert tudod fehér, és azok a madarak feketék szoktak lenni. *mondja, közben eszébe jut, hogy valaki mondott egyszer olyant, hogy az ilyen külsőségek nem is számítanak.*
- Sőt tudod, azt hiszem, örülnék a hosszabb úton a társaságnak, és még viszonoznom kell a gyógyitalodat is. *kezd megint hosszan magyarázni.*
~A lényeget Lisé!~
*Korholja le magát.*
- Szóval, ha nem gond a hosszabb út a Kikötőbe, jó lenne, ha együtt mennénk.*na hát nem tudja hogy ez a megfogalmazás jobb lett-e mint ahogy elképzelte. De már kimondta ez van, így csak várhat az elf válaszára. Az alattomos viszketés megint visszatér, így míg vár ismét körmei a bal oldali lapockáját kezdik vakarászni.*
5395. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-02-02 07:21:00
Üzenet elküldve: 2020-02-02 07:21:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
*Az ember egyelőre kedvesnek, szokványosnak tűnik, olyan álszentnek Gwaandril szemében, mint mindenki más Mil'Ochassban. Persze ő most nem ezzel törődik, hanem a sebesült ellátásával, vagyis inkább azzal, hogy Lisé rendesen ellátja e magát. Ez megtörténik, így igazából nincsen félnivalója, bólint. Szereti, ha elfogadják tőle a segítséget, még akkor is, ha ő megmond valamit. Fenyő gurgulázó torokhangba kezd, fejét illegetve, szárnyaival néha csapkodva, Gwaandril pedig mosolyra fakad a vörhenyes nő szavait hallván.*
-Lehetséges, hogy ő volt az. Tegnap óta ismerem csak, feltehetően akkor egy kíváncsi természetű madár. Valamikor majd elkezdem idomítani is, de az nem most lesz. Előbb szokjunk össze. *Szakmai ártalom, hogy azonnal elkezd a kapcsolatépítő foglalkozásról beszélni, elf és állat között. Észreveszi magát és megpróbál még időben fékezni, mielőtt baj történne, tehát ott hagynák.*
-Semmi baj, eleve fel kellett volna már kelnem. Gwaandril vagyok, Gwaandril Viltheriel! *Nyújtja a kezét barátságosan, talán túlságosan mosolygósnak is tűnhet, hiszen Lisé azt nem tudhatja, milyen jól esik a hosszúéletűnek, végre újra, teljes nevén bemutatkoznia. Ha a brutalitást ő is végérvényesen elítéli a kultúrájában, Karheia szavai dobognak benne. ~ Nem szakíthatom ki teljesen magamból. Értelmetlen. ~ A nő azonban távozni akar, így azonnal felpattan, hátizsákját magára veszi, s utána megy, Fenyővel repkedve az oldalán.*
-Kérlek, nem mehetnék veled? Úgysincs most hová utaznom, mit csinálnom, a társaság meg ugye jobb, ha jó. *Mosolyodik el, remélve, hogy így lesz.*
*Az ember egyelőre kedvesnek, szokványosnak tűnik, olyan álszentnek Gwaandril szemében, mint mindenki más Mil'Ochassban. Persze ő most nem ezzel törődik, hanem a sebesült ellátásával, vagyis inkább azzal, hogy Lisé rendesen ellátja e magát. Ez megtörténik, így igazából nincsen félnivalója, bólint. Szereti, ha elfogadják tőle a segítséget, még akkor is, ha ő megmond valamit. Fenyő gurgulázó torokhangba kezd, fejét illegetve, szárnyaival néha csapkodva, Gwaandril pedig mosolyra fakad a vörhenyes nő szavait hallván.*
-Lehetséges, hogy ő volt az. Tegnap óta ismerem csak, feltehetően akkor egy kíváncsi természetű madár. Valamikor majd elkezdem idomítani is, de az nem most lesz. Előbb szokjunk össze. *Szakmai ártalom, hogy azonnal elkezd a kapcsolatépítő foglalkozásról beszélni, elf és állat között. Észreveszi magát és megpróbál még időben fékezni, mielőtt baj történne, tehát ott hagynák.*
-Semmi baj, eleve fel kellett volna már kelnem. Gwaandril vagyok, Gwaandril Viltheriel! *Nyújtja a kezét barátságosan, talán túlságosan mosolygósnak is tűnhet, hiszen Lisé azt nem tudhatja, milyen jól esik a hosszúéletűnek, végre újra, teljes nevén bemutatkoznia. Ha a brutalitást ő is végérvényesen elítéli a kultúrájában, Karheia szavai dobognak benne. ~ Nem szakíthatom ki teljesen magamból. Értelmetlen. ~ A nő azonban távozni akar, így azonnal felpattan, hátizsákját magára veszi, s utána megy, Fenyővel repkedve az oldalán.*
-Kérlek, nem mehetnék veled? Úgysincs most hová utaznom, mit csinálnom, a társaság meg ugye jobb, ha jó. *Mosolyodik el, remélve, hogy így lesz.*
5394. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-02-01 20:52:29
Üzenet elküldve: 2020-02-01 20:52:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
// Gwaandril //
*Feltűnt neki a madár, de nem tulajdonított neki nagyobb szerepet. Elég sok madár jár és repked az erdőben, hogy mindegyikre kitérjen. Még ha akad egy mely követi. Nyilván követte máskor másik állat is, csak nem vette észre őket.*
*Aztán a vakarózás és az esése nyomán felkelti az ott alvót. Egyből látja, hogy egy elf az. De azt nem igazán érti, miért vág hozzá egy üvegcsét, valami zöld lével benne. Aztán megérti az elf felriadása után rögtön észlelte a helyzetet. Az ölébe esett üvegcsét felveszi, és megforgatja ujjai között.*
- Dehogy esett bajom, volt már ennél rosszabb is. *feleli, de aztán nézi az fiolát és hallja a férfi szavát.*
- Mi hogy igyam meg? Ettől jobban leszek? *kérdezgeti a másikat, mégis csak lényeges mit iszik meg. De mivel a férfi már árthatott volna neki, akár a kardjával is amit az imént vissza süllyesztett a tokjába, úgy gondolja most már nyilván nem a halálát akarja egy ilyen itallal. Ekkor tűnik fel neki a holló.*
- Te követtél. *néz a fehér hollóra. Aztán az elfre, és közben feltérdel az avarban. Így a köpenye szétcsúszik és láthatóvá válik a sötétzöld egyszerű dísztelen ruhája, melynek két oldalt hasítékánál kilátszik combjáig koszos fehér harisnyája.*
- Veled van? *érdeklődik szelíden, közben az üvegcse tetejéről levezi a kupakját és megszagolja. Aztán ha az illata nem tűnik mérgezőnek, hát akkor megissza. Ismer néhány növényt az erdőben, nem sokat, de egy párat igen. *
- Amúgy Lisé vagyok, és tényleg ne haragudj, hogy felébresztettelek. *mondja, majd jöhet a varázsital megívása. Mivel az oldala még kicsit fájón lüktet, így inkább még pihen térdelve kicsit az avarban. Azon nem lepődik, meg hogy hol aludt az elf, több elffel találkozott már erre felé. és mind inkább a szabad ég alatt alszik, minthogy a városba betegyék a lábukat. Mondjuk ezen érzésükben osztozik Lisé is, hiszen a vöröses hajzatú lány is inkább az erdőben él már évek óta, minthogy a városba költözzön be. A pihenésnek véget ítél, mert feláll. Az elf megláthatja, mennyire kirívóan kiemelkedik a tömeg fölé. Eléggé magasra nyúlt, habár annyira nem magas, mert az emberi faj átlagos magasság felső küszöb értékét lépi túl egy kevéssel.*
- Köszönöm az üvegcsét tényleg jobb lett tőle. Viszont ne haragudj, de tovább kell mennem, el kell érnem a célomat…*nem tudja mi volt az a célpont, amit estig el kell érnie, de akár itt is megállhatna pihenni. Aztán lerázza ezt magáról, még most nem is fáradt, ha elfáradt majd pihen. *
*Nem indul meg egyből, ha az elf még kérdezne, illedelmesen megvárja azt, azért nem veszett ki belőle a jó modor, mert erdőben él.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
// Gwaandril //
*Feltűnt neki a madár, de nem tulajdonított neki nagyobb szerepet. Elég sok madár jár és repked az erdőben, hogy mindegyikre kitérjen. Még ha akad egy mely követi. Nyilván követte máskor másik állat is, csak nem vette észre őket.*
*Aztán a vakarózás és az esése nyomán felkelti az ott alvót. Egyből látja, hogy egy elf az. De azt nem igazán érti, miért vág hozzá egy üvegcsét, valami zöld lével benne. Aztán megérti az elf felriadása után rögtön észlelte a helyzetet. Az ölébe esett üvegcsét felveszi, és megforgatja ujjai között.*
- Dehogy esett bajom, volt már ennél rosszabb is. *feleli, de aztán nézi az fiolát és hallja a férfi szavát.*
- Mi hogy igyam meg? Ettől jobban leszek? *kérdezgeti a másikat, mégis csak lényeges mit iszik meg. De mivel a férfi már árthatott volna neki, akár a kardjával is amit az imént vissza süllyesztett a tokjába, úgy gondolja most már nyilván nem a halálát akarja egy ilyen itallal. Ekkor tűnik fel neki a holló.*
- Te követtél. *néz a fehér hollóra. Aztán az elfre, és közben feltérdel az avarban. Így a köpenye szétcsúszik és láthatóvá válik a sötétzöld egyszerű dísztelen ruhája, melynek két oldalt hasítékánál kilátszik combjáig koszos fehér harisnyája.*
- Veled van? *érdeklődik szelíden, közben az üvegcse tetejéről levezi a kupakját és megszagolja. Aztán ha az illata nem tűnik mérgezőnek, hát akkor megissza. Ismer néhány növényt az erdőben, nem sokat, de egy párat igen. *
- Amúgy Lisé vagyok, és tényleg ne haragudj, hogy felébresztettelek. *mondja, majd jöhet a varázsital megívása. Mivel az oldala még kicsit fájón lüktet, így inkább még pihen térdelve kicsit az avarban. Azon nem lepődik, meg hogy hol aludt az elf, több elffel találkozott már erre felé. és mind inkább a szabad ég alatt alszik, minthogy a városba betegyék a lábukat. Mondjuk ezen érzésükben osztozik Lisé is, hiszen a vöröses hajzatú lány is inkább az erdőben él már évek óta, minthogy a városba költözzön be. A pihenésnek véget ítél, mert feláll. Az elf megláthatja, mennyire kirívóan kiemelkedik a tömeg fölé. Eléggé magasra nyúlt, habár annyira nem magas, mert az emberi faj átlagos magasság felső küszöb értékét lépi túl egy kevéssel.*
- Köszönöm az üvegcsét tényleg jobb lett tőle. Viszont ne haragudj, de tovább kell mennem, el kell érnem a célomat…*nem tudja mi volt az a célpont, amit estig el kell érnie, de akár itt is megállhatna pihenni. Aztán lerázza ezt magáról, még most nem is fáradt, ha elfáradt majd pihen. *
*Nem indul meg egyből, ha az elf még kérdezne, illedelmesen megvárja azt, azért nem veszett ki belőle a jó modor, mert erdőben él.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
5393. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-02-01 20:17:01
Üzenet elküldve: 2020-02-01 20:17:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
//Lisé//
*Gwaandril mondhatni az igazak álmát alussza, Fenyő viszont már frissen körözget gazdája felett a levegőben. Ez természetesen nem zavarja a hosszúéletűt, nem is tudná, nem érzékeli a madarat.
A fehér holló azonban elkóborol unalmában, méghozzá egy nőhöz. Kiszemeltje nem más, mint Lisé, aki akár meg is láthatja a károgó, igen feltűnő madarat, aki éppen felette telepedik le, ágról-ágra szállva követi. Láthatóan békés szándék vezéreli őt, s igazán nem bánja, hogy a szunyókáló Viltheriel irányába tart a boszorkányos tekintetű. Persze nem maradhatnak el a helyzetjelentések az erdőnek sem, láthatóan pletykás egy szárnyassal akasztotta össze a nőt a sors. Néha lejjebb száll, hogy közelebbről is megszemlélhesse az idegent, elvégre nem mindegy, kit enged gazdája közelébe - mintha valóban lenne beleszólása az eseményekbe, azon kívül, hogy megtámadhatná a szegény vándort. Ez nem ritka a hollóknál, annak ellenére, hogy talán a legintelligensebb madárfajok egyikéhez tartozik, Fenyő fajtársai az agresszivitásukról is híresek, ha barátaikról, még inkább ha gazdáikról van szó.
De most nem ez történik, hiszen a nő felbukik a rönkben, melynek tövében alszik a hosszúéletű herceg. Gwaandril felriad és ösztönösen rövidkardjához kap, de mikor ijedt tekintete találkozik az igéző szépségű emberével, azonnal a tokjába helyezi is azt, s mintegy fittyet hányva a másik szavaira, odadob óvatosan 1 Világoszöld varázsitalt Lisé Henna Hawless elé.
*
-Az Őrzőkre, ugye nem esett bajod? Minden rendben? Tessék, ezt idd meg, nehogy komolyabb sérülésed is essen. *Közben a holló is leszáll melléjük, gazdája fejvakarással köszönti az állatot.*
//Lisé//
*Gwaandril mondhatni az igazak álmát alussza, Fenyő viszont már frissen körözget gazdája felett a levegőben. Ez természetesen nem zavarja a hosszúéletűt, nem is tudná, nem érzékeli a madarat.
A fehér holló azonban elkóborol unalmában, méghozzá egy nőhöz. Kiszemeltje nem más, mint Lisé, aki akár meg is láthatja a károgó, igen feltűnő madarat, aki éppen felette telepedik le, ágról-ágra szállva követi. Láthatóan békés szándék vezéreli őt, s igazán nem bánja, hogy a szunyókáló Viltheriel irányába tart a boszorkányos tekintetű. Persze nem maradhatnak el a helyzetjelentések az erdőnek sem, láthatóan pletykás egy szárnyassal akasztotta össze a nőt a sors. Néha lejjebb száll, hogy közelebbről is megszemlélhesse az idegent, elvégre nem mindegy, kit enged gazdája közelébe - mintha valóban lenne beleszólása az eseményekbe, azon kívül, hogy megtámadhatná a szegény vándort. Ez nem ritka a hollóknál, annak ellenére, hogy talán a legintelligensebb madárfajok egyikéhez tartozik, Fenyő fajtársai az agresszivitásukról is híresek, ha barátaikról, még inkább ha gazdáikról van szó.
De most nem ez történik, hiszen a nő felbukik a rönkben, melynek tövében alszik a hosszúéletű herceg. Gwaandril felriad és ösztönösen rövidkardjához kap, de mikor ijedt tekintete találkozik az igéző szépségű emberével, azonnal a tokjába helyezi is azt, s mintegy fittyet hányva a másik szavaira, odadob óvatosan 1 Világoszöld varázsitalt Lisé Henna Hawless elé.
*-Az Őrzőkre, ugye nem esett bajod? Minden rendben? Tessék, ezt idd meg, nehogy komolyabb sérülésed is essen. *Közben a holló is leszáll melléjük, gazdája fejvakarással köszönti az állatot.*
5392. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-02-01 19:52:37
Üzenet elküldve: 2020-02-01 19:52:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Gwaandril Viltheriel //
*Arthenior erdejében éldegél mióta a törzs, akikkel ideérkezet itt hagyták. Akkor nem sejtette miért hagyták azóta vannak ötletei, bár ezeket egyedül senkivel nem tudja megvitatni így marad a magány és Lisé, akik megbeszélnek bizonyos dolgokat. Most például arra jutott, hogy el akar jutni egy helyre, ahol talán kiderítheti mindezt. Arthenior templomában olvasott az egyik könyvben a Kikötőről, ahol talán élhet valaki, aki választ adhat a kérdéseire. *
~Talán… túl sok a talán.~
*Morfondíroz ezen, nem szereti, ha a jövője kétséges, most úgy tűnik az, és szeretné, inkább biztossá tenné.*
*Egy igen magas alakként jár az erdőben, egészen közel a Levegő városához. Magas karcsú alakját halovány barna prémes köpenye takarja el egészen a bokájáig, ahogy lépdel, kilátszik a köpeny alól a sötétebb barna bőrcsizmája. A sötétzöld ruhája és a koszos fehér harisnyája is. Arcát alig látni, bár a járásán látni, hogy lány vagy nő. Ugye ez attól függ, milyen fajba tartozik na meg hány éves. Egyik kezében egy fa vándorbotot tart, ami olyan egy egész valahány méter hosszú. Nagyot sóhajt, és ismét a lapockáján az az alattomos valami érzés bele hasít, szúr. Odakap szabad kezével és megvakarja. A körme most is valami kis heget vagy mit szántanak végig. Kárt nem tesz benne, magában, csak inkább eltereli a figyelmét. Megbotlik egy kiálló faágban vagy indában. És lendületesen hasra vágódik. A fejét csak a vakarászó alkarja miatt nem veri be. A nyelvét azonban képes így is elharapni. Miközben hatalmas félelmes sikolyt ereszt ki torkából. A csuklya lehullik a fejéről, és több mint egy méteres vöröses lobbonca előre vetül. Zöldes szemei még az előtte kidőlt korhad fa tövénél észlelnek egy alvó alakot, akit valami csoda folytán fizikailag nem talál el. A vöröses hajzata talán eléri, de Lisé karjai nem nyújtott állapodban vannak, így nem érinti fájdalmasabban a másikat. Azonban hogy ilyen közelről egy sikolyra talán még a holtak is felriadnának, és ha az illető alszik nyilván valami félelmetes kiáltásra ébredni nem olyan kellemes. ~A bot.~ Gyorsan megnézi, a botja hol van, hiszen ha azzal eltalálta az alvó arcát akkor nagyon mérges lesz magára. Az pedig hogy mindene fáj, főleg ott ahol a tőrje markolata az oldalába mélyedt, nem is érdekli. A botot keresi, az pedig szerencsére hosszabb volt, és most a korhadt farönknek dőlt, háromszöget alkotva a földdel.*
- Húha ez nagyon szerencse, hogy nem talált fejbe. * mondja az alvónak, aki már vélhetően nem is az. A bot pont az ezüstös hajú feje felett van ugyanis. Fellélegzik.*
- Ne haragudj. *mondja és reméli mindennemű támadást megelőz ezzel a két szóval.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.01 19:57:12
*Arthenior erdejében éldegél mióta a törzs, akikkel ideérkezet itt hagyták. Akkor nem sejtette miért hagyták azóta vannak ötletei, bár ezeket egyedül senkivel nem tudja megvitatni így marad a magány és Lisé, akik megbeszélnek bizonyos dolgokat. Most például arra jutott, hogy el akar jutni egy helyre, ahol talán kiderítheti mindezt. Arthenior templomában olvasott az egyik könyvben a Kikötőről, ahol talán élhet valaki, aki választ adhat a kérdéseire. *
~Talán… túl sok a talán.~
*Morfondíroz ezen, nem szereti, ha a jövője kétséges, most úgy tűnik az, és szeretné, inkább biztossá tenné.*
*Egy igen magas alakként jár az erdőben, egészen közel a Levegő városához. Magas karcsú alakját halovány barna prémes köpenye takarja el egészen a bokájáig, ahogy lépdel, kilátszik a köpeny alól a sötétebb barna bőrcsizmája. A sötétzöld ruhája és a koszos fehér harisnyája is. Arcát alig látni, bár a járásán látni, hogy lány vagy nő. Ugye ez attól függ, milyen fajba tartozik na meg hány éves. Egyik kezében egy fa vándorbotot tart, ami olyan egy egész valahány méter hosszú. Nagyot sóhajt, és ismét a lapockáján az az alattomos valami érzés bele hasít, szúr. Odakap szabad kezével és megvakarja. A körme most is valami kis heget vagy mit szántanak végig. Kárt nem tesz benne, magában, csak inkább eltereli a figyelmét. Megbotlik egy kiálló faágban vagy indában. És lendületesen hasra vágódik. A fejét csak a vakarászó alkarja miatt nem veri be. A nyelvét azonban képes így is elharapni. Miközben hatalmas félelmes sikolyt ereszt ki torkából. A csuklya lehullik a fejéről, és több mint egy méteres vöröses lobbonca előre vetül. Zöldes szemei még az előtte kidőlt korhad fa tövénél észlelnek egy alvó alakot, akit valami csoda folytán fizikailag nem talál el. A vöröses hajzata talán eléri, de Lisé karjai nem nyújtott állapodban vannak, így nem érinti fájdalmasabban a másikat. Azonban hogy ilyen közelről egy sikolyra talán még a holtak is felriadnának, és ha az illető alszik nyilván valami félelmetes kiáltásra ébredni nem olyan kellemes. ~A bot.~ Gyorsan megnézi, a botja hol van, hiszen ha azzal eltalálta az alvó arcát akkor nagyon mérges lesz magára. Az pedig hogy mindene fáj, főleg ott ahol a tőrje markolata az oldalába mélyedt, nem is érdekli. A botot keresi, az pedig szerencsére hosszabb volt, és most a korhadt farönknek dőlt, háromszöget alkotva a földdel.*
- Húha ez nagyon szerencse, hogy nem talált fejbe. * mondja az alvónak, aki már vélhetően nem is az. A bot pont az ezüstös hajú feje felett van ugyanis. Fellélegzik.*
- Ne haragudj. *mondja és reméli mindennemű támadást megelőz ezzel a két szóval.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.01 19:57:12
5391. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-30 16:12:17
Üzenet elküldve: 2020-01-30 16:12:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza Mil'Ochassból//
//Új utakon//
*Elfáradt, céltalan. Gwaandril nem tudja, mihez kezdjen így, a kapun kívül. Dronrin sem reagált rá, s elveszve érzi magát. Nincs mit tenni, az lesz, mint ami Lombvár pusztulása után is a vigaszt jelentette számára: kiül egy fatörzsre, a holdak alatt, s sír. Kár, hogy ez az egész értelmetlen, hiszen annyira sokat bőgött már semmik miatt, de ez Viltheriel, nem kell tőle sokat várni. Így telnek el a percek, melyek lassan órákká válnak, ő pedig leheveredik vastag bundaköpenyébe burkolózva, s elalszik. Fenyő egy ágon hajtja álomra fejét. Új célokat kell majd magának keresni azután, hogy felébredt: ha a hidegben felkel valaha.*
//Új utakon//
*Elfáradt, céltalan. Gwaandril nem tudja, mihez kezdjen így, a kapun kívül. Dronrin sem reagált rá, s elveszve érzi magát. Nincs mit tenni, az lesz, mint ami Lombvár pusztulása után is a vigaszt jelentette számára: kiül egy fatörzsre, a holdak alatt, s sír. Kár, hogy ez az egész értelmetlen, hiszen annyira sokat bőgött már semmik miatt, de ez Viltheriel, nem kell tőle sokat várni. Így telnek el a percek, melyek lassan órákká válnak, ő pedig leheveredik vastag bundaköpenyébe burkolózva, s elalszik. Fenyő egy ágon hajtja álomra fejét. Új célokat kell majd magának keresni azután, hogy felébredt: ha a hidegben felkel valaha.*
5390. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-26 10:55:26
Üzenet elküldve: 2020-01-26 10:55:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Nagy sóhajok, lassan baktató elf férfiú, vállán egy fehér hollóval. Az utazó köpeny csuklyája most kivételesen jó szolgálatot tesz neki, úgy gondolja. Gwaandril kifejezetten odavan azokért, aki ilyen semmi perc alatt képesek összetörni - és most nem Ennára gondol, őt szinte el is felejtette már, egy jelentéktelen személynek tartja. Inkább Dronrin foglalkoztatja, kétszínűnek, álszentnek és könnyűvérűnek találja most őt. ~ Egy félvértől mit vártam! ~ Fenyő jelenleg az egyetlen, akiben vigaszt talál. Meg is cirógatja a hollót, majd keserédesen mondja.*
-Ugye, majd továbbállunk mi ketten? *A kérdésből inkább bizonygatás lesz magának. Pyctának igaza volt, ez nem való neki.*
-Ugye, majd továbbállunk mi ketten? *A kérdésből inkább bizonygatás lesz magának. Pyctának igaza volt, ez nem való neki.*
5389. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-26 10:15:01
Üzenet elküldve: 2020-01-26 10:15:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Esküszöm, hogy rosszban sántikálok//
*Eltelik vagy két nap is, mire rendesen kipiheni magát, természetesen az aranyló fürtök még mindig nem múltak el, pont ott vannak, ahol hagyta őket. A fején. ~A szentségit neki! ~ Fésülgeti magát, de csak nem hullik jobban vagy kopik, vagy valami, más ötlete meg nem igazán van.*
-Akkor marad a csuklya. *Majd sóhajt lemondóan, hiszen azt csak azért kerülte eddig is, mert a látóterét jelentősen beszűkíti. Felpakolja magára a cuccait, mindent, ami kellhet, aztán elindul vissza a városba. a haját össze is fogja, hogy ne libeghessen csak úgy ki a csuklya alól, váratlan pillanatokban, inkább a lófarkat beszorítja a hátához. A kesztyűt sem veszi elő a táskájából, mert az sokkal feltűnőbb lenne, ha egy aranyfoltos Eeyr kesztyűt viselne, minthogy valami tetoválás díszíti a bőrét, amit csak a legszemfülesebbek vehetnek észre. Nagy léptekkel szeli a távolságot, mert nincs az a bitang meleg odakint, ő meg kifejezetten utál fázni. Szerencsére az összeforrott sem a combján szinte nyomtalanul el is tűnt, így az sem akadályozza az előrehaladásban. ~Ezek szerint hamarosan minden meglesz, amire szükségünk van. ~ A fejében már többször is végig futtatta a tervet, megannyi végkimenetellel, hiszen akármi beüthet, és az lehet nekik rossz vagy nekik kedvező esemény is. *
*Eltelik vagy két nap is, mire rendesen kipiheni magát, természetesen az aranyló fürtök még mindig nem múltak el, pont ott vannak, ahol hagyta őket. A fején. ~A szentségit neki! ~ Fésülgeti magát, de csak nem hullik jobban vagy kopik, vagy valami, más ötlete meg nem igazán van.*
-Akkor marad a csuklya. *Majd sóhajt lemondóan, hiszen azt csak azért kerülte eddig is, mert a látóterét jelentősen beszűkíti. Felpakolja magára a cuccait, mindent, ami kellhet, aztán elindul vissza a városba. a haját össze is fogja, hogy ne libeghessen csak úgy ki a csuklya alól, váratlan pillanatokban, inkább a lófarkat beszorítja a hátához. A kesztyűt sem veszi elő a táskájából, mert az sokkal feltűnőbb lenne, ha egy aranyfoltos Eeyr kesztyűt viselne, minthogy valami tetoválás díszíti a bőrét, amit csak a legszemfülesebbek vehetnek észre. Nagy léptekkel szeli a távolságot, mert nincs az a bitang meleg odakint, ő meg kifejezetten utál fázni. Szerencsére az összeforrott sem a combján szinte nyomtalanul el is tűnt, így az sem akadályozza az előrehaladásban. ~Ezek szerint hamarosan minden meglesz, amire szükségünk van. ~ A fejében már többször is végig futtatta a tervet, megannyi végkimenetellel, hiszen akármi beüthet, és az lehet nekik rossz vagy nekik kedvező esemény is. *
5388. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-26 00:04:38
Üzenet elküldve: 2020-01-26 00:04:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
*A főtér felől érkezve igyekszik minél távolabb kerülni Artheniortól. Nem telik el sok idő, mire a gyors sétatempóból fokozatosan futásba vált át. Megpróbál lekeveredni az útról, inkább a fák között fut, de az utat igyekszik nem szem elől téveszteni.
Már megint itt tart. Fut valahonnan, maga sem tudja, hogy hová. Teljesen az utóbbi események hatása alatt áll. Szívében a meg nem értettség és a szomorúság érzésén kívül nem sok minden más kap helyet. Ráadásul vidám emléke sincs túl sok, hogy legyen mibe kapaszkodnia. Végül elkezdenek folyni a könnyei.*
Már megint itt tart. Fut valahonnan, maga sem tudja, hogy hová. Teljesen az utóbbi események hatása alatt áll. Szívében a meg nem értettség és a szomorúság érzésén kívül nem sok minden más kap helyet. Ráadásul vidám emléke sincs túl sok, hogy legyen mibe kapaszkodnia. Végül elkezdenek folyni a könnyei.*
5387. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-23 20:03:36
Üzenet elküldve: 2020-01-23 20:03:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
//Zárás//
* Mese mesét követ, de egyszer minden véget ér. Az este is így jár. Megkezdődik az elköszönésnek az ideje. Nimeril is feláll és köszönti a távozókat. Aztán segít vissza cuccolni a házba. Mert ugye ilyenkor ez következik. Menet közben még csipeget az ételekből egy keveset. Mire minden visszakerül a helyére már ő maga is rendesen elfáradt. Úgyhogy szépen elvonul a szobájába, hogy végre nyugóvóra térjen majd.*
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
//Zárás//
* Mese mesét követ, de egyszer minden véget ér. Az este is így jár. Megkezdődik az elköszönésnek az ideje. Nimeril is feláll és köszönti a távozókat. Aztán segít vissza cuccolni a házba. Mert ugye ilyenkor ez következik. Menet közben még csipeget az ételekből egy keveset. Mire minden visszakerül a helyére már ő maga is rendesen elfáradt. Úgyhogy szépen elvonul a szobájába, hogy végre nyugóvóra térjen majd.*
5386. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-23 09:27:09
Üzenet elküldve: 2020-01-23 09:27:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
//Zárás//
*Azt a kutya mindenit. Addig történeteztek meg mesélgettek, hogy rájuk telepedett az éjszaka. Szép meséket hallott az már döfi. A farkasos nagyon bejött az öregnek meg a vicces cselédes rohangálás. A bemutatkozatlan alak is jópofa volt, kár hogy még most se tudja a nevét a jóembernek. Lassan oszlik a tömeg is. A népek nyugovóra térnek. Még jó, hogy vendég és nem neki kell összepakolni ezt a sok vendégséges cuccot. Előre sajnálja aki mosogatni fog. De ez már nem az öreg dolga. Jó szájízzel a botjára támaszkodva feláll a tűz körüli fészkéből.*
- Drága szomszídaink. Jó vót megösmerni tikteket. Igazán jól íreztem magam. Remílem még sok ilyet terveztek mer jövök.
*Nyájasan elkaccintja magát.*
- Köszönjük szípen a sok ítket italt. Minden nagyon finom fót.
*Ez Lau asszonyságnak és mindegyik szomszédnak szól akik derekasan odatették magukat az este.*
- Nyugódalmas jó íjszakát néktek! Eír meg a Fákban Lakozók vigyázzák ámotok!
*Arra papa a maga részéről elbúcsúzott. Buszit és pát nem ad. Esetleg integet aki így búcsúzna el az öreg tündértől. Ha valamelyik leányka adna puszit az apónak elköszöntéskor hát azt nem utasíthatja vissza. Ha mindezzel a formaságokkal és rituális elköszönésekkel megvannak akkor felmászik a kordélyra amivel jött és a többi társával lassan elindulnak hazafelé a sötét éjszakában a nem is olyan távoli hazájukba.*
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
//Zárás//
*Azt a kutya mindenit. Addig történeteztek meg mesélgettek, hogy rájuk telepedett az éjszaka. Szép meséket hallott az már döfi. A farkasos nagyon bejött az öregnek meg a vicces cselédes rohangálás. A bemutatkozatlan alak is jópofa volt, kár hogy még most se tudja a nevét a jóembernek. Lassan oszlik a tömeg is. A népek nyugovóra térnek. Még jó, hogy vendég és nem neki kell összepakolni ezt a sok vendégséges cuccot. Előre sajnálja aki mosogatni fog. De ez már nem az öreg dolga. Jó szájízzel a botjára támaszkodva feláll a tűz körüli fészkéből.*
- Drága szomszídaink. Jó vót megösmerni tikteket. Igazán jól íreztem magam. Remílem még sok ilyet terveztek mer jövök.
*Nyájasan elkaccintja magát.*
- Köszönjük szípen a sok ítket italt. Minden nagyon finom fót.
*Ez Lau asszonyságnak és mindegyik szomszédnak szól akik derekasan odatették magukat az este.*
- Nyugódalmas jó íjszakát néktek! Eír meg a Fákban Lakozók vigyázzák ámotok!
*Arra papa a maga részéről elbúcsúzott. Buszit és pát nem ad. Esetleg integet aki így búcsúzna el az öreg tündértől. Ha valamelyik leányka adna puszit az apónak elköszöntéskor hát azt nem utasíthatja vissza. Ha mindezzel a formaságokkal és rituális elköszönésekkel megvannak akkor felmászik a kordélyra amivel jött és a többi társával lassan elindulnak hazafelé a sötét éjszakában a nem is olyan távoli hazájukba.*
5385. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-22 08:32:47
Üzenet elküldve: 2020-01-22 08:32:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
//Zárás//
*Miközben eszi a már megsült cupákjait meg a zöldségeket, nézelődik, meg hallgatja a körülötte zajló történéseket. Laurentitia megjegyzésére, minthogy együtt többre lennének képesek, csak forgatja a szemét, persze a gondolattal egyetért, de ez most annyira nyálasnak tűnik. Úgy veszi észre a vörös meg Luni is egészen szépen megvannak, irigykedik is rendesen, nem úgy, mint a cuppanósra, amit az öreg osztogat. Ahogy azt várni lehetett a nemes nem igazán társ az ilyenfajta szurkálásban, bár az, hogy nem kapott a nyakába valami forrót, betudható inkább annak, hogy társaságban vannak. Ekkor Ale megszólal, és ebből is egy igazán furcsa történet kerekedik ki. Nem igazán tudja elképzelni, hogy amaz valaha is jelentős mértékben áthágott volna bármilyen szabályt is, azt meg, hogy a csokoládé nevű valami mit is takar, arról meg ennél is haloványabb elképzelései vannak. ~Minden huncutságot. ~ Még a kifejezés is megmosolyogtatja, viszont, amint a történet véget ér, feláll, hogy az asztalhoz sétáljon az üres tányérjával. Mikor Luni rákérdez ennek a felettébb szemérmetlen csínynek a következményére, majdnem kiszökik a száján egy nevetés. ~Remélem mind a kettő seggét vörösre vesszőzték, azért jár ilyen karót nyelten azóta is. ~ Egy kis torok köszörülés után elnézi még a maradékot az asztalon és rádöbben, hogy talán neki mára ennyi elég is volt. ~Lehet, hogy a túl kevés pia miatt vagyok ilyen fáradt.~ Nem igazán tudja miért csak sejti mi hozott rá ilyen álmatag takarót, pedig ma még csak nem is igazán tevékenykedett.*
- Majd holnap elpakoljuk a padokat, csak a maradék ételt ne hagyjuk itt, mert annak csúnya vége lenne. *Az egyik kosárba szépen minden ételneműt bepakol ami maradt, az est sikerét hivatott hirdetni, hogy bizony az nem sok. Még a megmaradt töménnyel teli üveget is a hóna alá csapja, aztán megforudl.*
-Ez az este igazán jó ötlet volt. Örvendek a találkozásnak. *Majd színpadiasan meghajol a kezében a holmikkal.*
-De elfáradtam, mint sassal a hátán repülő nyúl. A további jóéjtszakákat! *Köszön el, int is, aztán visszasétál a házhoz, a pakolást meg holnapra hagyja, ha még akkor lesz ott valami.*
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
//Zárás//
*Miközben eszi a már megsült cupákjait meg a zöldségeket, nézelődik, meg hallgatja a körülötte zajló történéseket. Laurentitia megjegyzésére, minthogy együtt többre lennének képesek, csak forgatja a szemét, persze a gondolattal egyetért, de ez most annyira nyálasnak tűnik. Úgy veszi észre a vörös meg Luni is egészen szépen megvannak, irigykedik is rendesen, nem úgy, mint a cuppanósra, amit az öreg osztogat. Ahogy azt várni lehetett a nemes nem igazán társ az ilyenfajta szurkálásban, bár az, hogy nem kapott a nyakába valami forrót, betudható inkább annak, hogy társaságban vannak. Ekkor Ale megszólal, és ebből is egy igazán furcsa történet kerekedik ki. Nem igazán tudja elképzelni, hogy amaz valaha is jelentős mértékben áthágott volna bármilyen szabályt is, azt meg, hogy a csokoládé nevű valami mit is takar, arról meg ennél is haloványabb elképzelései vannak. ~Minden huncutságot. ~ Még a kifejezés is megmosolyogtatja, viszont, amint a történet véget ér, feláll, hogy az asztalhoz sétáljon az üres tányérjával. Mikor Luni rákérdez ennek a felettébb szemérmetlen csínynek a következményére, majdnem kiszökik a száján egy nevetés. ~Remélem mind a kettő seggét vörösre vesszőzték, azért jár ilyen karót nyelten azóta is. ~ Egy kis torok köszörülés után elnézi még a maradékot az asztalon és rádöbben, hogy talán neki mára ennyi elég is volt. ~Lehet, hogy a túl kevés pia miatt vagyok ilyen fáradt.~ Nem igazán tudja miért csak sejti mi hozott rá ilyen álmatag takarót, pedig ma még csak nem is igazán tevékenykedett.*
- Majd holnap elpakoljuk a padokat, csak a maradék ételt ne hagyjuk itt, mert annak csúnya vége lenne. *Az egyik kosárba szépen minden ételneműt bepakol ami maradt, az est sikerét hivatott hirdetni, hogy bizony az nem sok. Még a megmaradt töménnyel teli üveget is a hóna alá csapja, aztán megforudl.*
-Ez az este igazán jó ötlet volt. Örvendek a találkozásnak. *Majd színpadiasan meghajol a kezében a holmikkal.*
-De elfáradtam, mint sassal a hátán repülő nyúl. A további jóéjtszakákat! *Köszön el, int is, aztán visszasétál a házhoz, a pakolást meg holnapra hagyja, ha még akkor lesz ott valami.*
5384. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-21 20:27:56
Üzenet elküldve: 2020-01-21 20:27:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
//Zárás//
*Amikor Aleimord ragadja magához a szót, érdeklődve figyel rá, hiszen reméli, most talán többet is megtudhat róla, ám a történet nem várt csattanóval zárul. Nem igazán ilyesmire számított, mégsem bírja megállni, hogy ne nevesse el magát kissé. Furcsa dolog fiatalon elképzelnie a férfit, pláne ilyen rakoncátlan kisfiúként, mégis jó tudni, hogy valamikor ez a komoly, olykor már-már komor elf is volt gyerek, méghozzá igencsak eleven fajta. A történet végeztével hálás mosolyt küld Aleimord felé, amiért becsatlakozott a társalgásba és megosztotta velük ezt a kis emléket a múltjából. Az étel és az ital hatására ezután is töretlen a jókedv és a csevej a tűz körül, amit ő a maga részéről határozottan élvez. Örül, hogy lehetőségük volt együtt tölteni ezt a kellemes éjszakát a szomszédaikkal, és őszintén elszomorodik, mikor a búcsúra kerül sor. Előbb-utóbb azonban Mil'Ochass lakói kénytelenek távozni, számukra pedig nem marad más hátra, mint a rendrakás és az alvás, nem feltétlen ebben a sorrendben*
- Ez egy nagyszerű éjszaka volt! *motyogja magában, ahogy egy korsó vizet önt a tűzrakóhelyre és körülötte a földre is, csak hogy megbizonyosodjon róla, már nem parázslik semmi a fahasábok maradékai közt.*
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
//Zárás//
*Amikor Aleimord ragadja magához a szót, érdeklődve figyel rá, hiszen reméli, most talán többet is megtudhat róla, ám a történet nem várt csattanóval zárul. Nem igazán ilyesmire számított, mégsem bírja megállni, hogy ne nevesse el magát kissé. Furcsa dolog fiatalon elképzelnie a férfit, pláne ilyen rakoncátlan kisfiúként, mégis jó tudni, hogy valamikor ez a komoly, olykor már-már komor elf is volt gyerek, méghozzá igencsak eleven fajta. A történet végeztével hálás mosolyt küld Aleimord felé, amiért becsatlakozott a társalgásba és megosztotta velük ezt a kis emléket a múltjából. Az étel és az ital hatására ezután is töretlen a jókedv és a csevej a tűz körül, amit ő a maga részéről határozottan élvez. Örül, hogy lehetőségük volt együtt tölteni ezt a kellemes éjszakát a szomszédaikkal, és őszintén elszomorodik, mikor a búcsúra kerül sor. Előbb-utóbb azonban Mil'Ochass lakói kénytelenek távozni, számukra pedig nem marad más hátra, mint a rendrakás és az alvás, nem feltétlen ebben a sorrendben*
- Ez egy nagyszerű éjszaka volt! *motyogja magában, ahogy egy korsó vizet önt a tűzrakóhelyre és körülötte a földre is, csak hogy megbizonyosodjon róla, már nem parázslik semmi a fahasábok maradékai közt.*
5383. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-20 16:54:59
Üzenet elküldve: 2020-01-20 16:54:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//YIlanda//
* YIla rögtön az indulásra tér, amit Nimeril nem is bán. A mentegetőzésre a nevével kapcsolatban nem reagál túlzottan. Megesik az ilyen.*
- Igen összepakolok majd szép lassan. Úgy nagyjából egy hat múlva szeretném elhagyni a házat.* A cipelésben való segítségnek kifejezetten örül. Mivel nem olyan könnyű a kis táskája.*
- Van benne egy csomó fajta fű. Meg eszközök is. Ez egy komplett orvosi táska. Mellesleg elég súlyos is. Szóval örömmel veszem a segítséged.* Azzal az egyik pántját felé nyújtja a másikat meg ő fogja továbbra is. Mikor már elég messze vannak a várostól a lány felfedi aranyos mivoltát.*
- Az igen! Mozgalmas napod lehetett.* Jegyzi meg és aztán csatlakozik a tündér szidalmazáshoz.*
- Ahogy mondod. A fenne enné meg őket ott ahol vannak. Nekem is folyton csak balszerencsét hoznak.* A gyümölcsre vonatkozó kijelentést nem tudja hova tenni. Bár valami azért az eszébe jut.*
- Egész este egy gyümölccsel szenvedtél? Akkor támadt rád az a farkas is?* Nem gondolt semmire, csak ugye sérülten jött haza és most, hogy az estét említette csak ez jutott az eszébe. Bár most hirtelen erdei gyümölcsök nem jutnak az eszébe, amiért szenvedni kéne.*
* YIla rögtön az indulásra tér, amit Nimeril nem is bán. A mentegetőzésre a nevével kapcsolatban nem reagál túlzottan. Megesik az ilyen.*
- Igen összepakolok majd szép lassan. Úgy nagyjából egy hat múlva szeretném elhagyni a házat.* A cipelésben való segítségnek kifejezetten örül. Mivel nem olyan könnyű a kis táskája.*
- Van benne egy csomó fajta fű. Meg eszközök is. Ez egy komplett orvosi táska. Mellesleg elég súlyos is. Szóval örömmel veszem a segítséged.* Azzal az egyik pántját felé nyújtja a másikat meg ő fogja továbbra is. Mikor már elég messze vannak a várostól a lány felfedi aranyos mivoltát.*
- Az igen! Mozgalmas napod lehetett.* Jegyzi meg és aztán csatlakozik a tündér szidalmazáshoz.*
- Ahogy mondod. A fenne enné meg őket ott ahol vannak. Nekem is folyton csak balszerencsét hoznak.* A gyümölcsre vonatkozó kijelentést nem tudja hova tenni. Bár valami azért az eszébe jut.*
- Egész este egy gyümölccsel szenvedtél? Akkor támadt rád az a farkas is?* Nem gondolt semmire, csak ugye sérülten jött haza és most, hogy az estét említette csak ez jutott az eszébe. Bár most hirtelen erdei gyümölcsök nem jutnak az eszébe, amiért szenvedni kéne.*
5382. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-20 16:03:25
Üzenet elküldve: 2020-01-20 16:03:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
*Kénytelen az orra alatt nevetni. Nem azért, mert vicces volna Luni a sörrel és a fogadalommal, sokkal inkább azért mert bájos. Egy viszonylag apró leány nagy korsó sörrel és egy jókedvű fogadalommal, miszerint nem lesz részeg. Thim úgy érzi, ez akkor is így lenne, ha Luni nem fogadná meg nyíltan. Élmény a fél-elf lányt ilyen jókedvűnek látni. Az, hogy Thim Laurenre emiatt kevésbé figyel, szinte szégyellni való számára, de nem tud mit tenni. Holott mindenki gyönyörű házigazdája nagyon szépen beszél. Thim csak pillanatokkal később észleli, hogy Lauren szavai éppen az ő történetét koronázták meg. Ugyan apró késéssel válaszol, felfogott minden szót.*
- Valóban jó volna, ha így emlékeznének ránk. Álomnak tűnik, remélem valóra váltható.
*Thim mindig is rokonszenvezett saját fajtájának tagjaival. Nem mintha másokat kevesebbre tartana, mégis kellemes, amikor a csendesebb elf férfi ragad szót és így róla is többet megtudhat. A két, komoly és varázslatos történet után nem egy kabaréra számított, azonban kellett már ez nagyon. Túl sok volt már a merengés. Ezek után igazi megváltás a nevettető történet. Nevetnek mások is, úgy látja, ahogy ő maga. Akárcsak az idős tündér, Thim is érdeklődve várja, hogy a vicces mesélő bemutatkozzék.*
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
*Kénytelen az orra alatt nevetni. Nem azért, mert vicces volna Luni a sörrel és a fogadalommal, sokkal inkább azért mert bájos. Egy viszonylag apró leány nagy korsó sörrel és egy jókedvű fogadalommal, miszerint nem lesz részeg. Thim úgy érzi, ez akkor is így lenne, ha Luni nem fogadná meg nyíltan. Élmény a fél-elf lányt ilyen jókedvűnek látni. Az, hogy Thim Laurenre emiatt kevésbé figyel, szinte szégyellni való számára, de nem tud mit tenni. Holott mindenki gyönyörű házigazdája nagyon szépen beszél. Thim csak pillanatokkal később észleli, hogy Lauren szavai éppen az ő történetét koronázták meg. Ugyan apró késéssel válaszol, felfogott minden szót.*
- Valóban jó volna, ha így emlékeznének ránk. Álomnak tűnik, remélem valóra váltható.
*Thim mindig is rokonszenvezett saját fajtájának tagjaival. Nem mintha másokat kevesebbre tartana, mégis kellemes, amikor a csendesebb elf férfi ragad szót és így róla is többet megtudhat. A két, komoly és varázslatos történet után nem egy kabaréra számított, azonban kellett már ez nagyon. Túl sok volt már a merengés. Ezek után igazi megváltás a nevettető történet. Nevetnek mások is, úgy látja, ahogy ő maga. Akárcsak az idős tündér, Thim is érdeklődve várja, hogy a vicces mesélő bemutatkozzék.*
5381. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-20 13:02:56
Üzenet elküldve: 2020-01-20 13:02:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Nimeril//
-Akkor hát! *Kap is az alkalmon, minthogy az is már nagyon indulna és neki se nagyon van kedve itt ácsorogni, a végén még megint felcsillan valakinek a szeme arany fényében ragyogó fürtjeit látva.*
-Én vagyok az persze. *Dobálja gyorsan egymás után a szavakat, miközben egyik kezével már terelgeti is Nimerilt a városból kivezető útra.*
-Tényleg Nimeril. Ettől a naptól már minden kiszállt a fejemből. *Fűzi hozzá.*
-Akkor már összepatkolni jössz a házba igaz? Biztos tele van a holmid gyógyfüvekkel, esetleg segítenék cipekedni is. * Ajánlja fel kedvesen, bár nem minden hátsó szándék nélkül persze. A bebugyolálós kérdés felett úgy fest elsiklott, de mire kiérnek az útra és a városból, már egy kanyar után nem látni rájuk, minden felesleges anyagot elrak a táskájába, egyértelműen felfedve a haját és a kezét is. Szerencséjére a keze már nem ragyog, így inkább a tincsei azok amelyeknek elütő színe, mert hogy maradt még azért pár eredeti színű is közötte, felkelti a figyelmet, még ha előtte nem is látták soha.*
-Üldöz a balszerencse ma, de talán most már nem lesz nagyobb baj.*Mondja, de léptei még mindig szaporák, lehet, hogy csak így szokta meg, de talán rátesz, hogy minél hamarabb zárt térben akar lenni.*
-Azokat a tündéreket vinné el a fene. Igazán figyelmeztethettek volna a gazemberek, mielőtt szélnek eresztettek. Nem szólva arról a szerencsétlenről a városban, egy gyümölcsöt nem képes megtartani, mikor egész este azzal szenvedtem. *Bár még nem biztos benne, hogy a félvért be akarja-e avatni a lopás részleteibe, csak úgy kicsúszik a száján felháborodásában az egész.*
-Akkor hát! *Kap is az alkalmon, minthogy az is már nagyon indulna és neki se nagyon van kedve itt ácsorogni, a végén még megint felcsillan valakinek a szeme arany fényében ragyogó fürtjeit látva.*
-Én vagyok az persze. *Dobálja gyorsan egymás után a szavakat, miközben egyik kezével már terelgeti is Nimerilt a városból kivezető útra.*
-Tényleg Nimeril. Ettől a naptól már minden kiszállt a fejemből. *Fűzi hozzá.*
-Akkor már összepatkolni jössz a házba igaz? Biztos tele van a holmid gyógyfüvekkel, esetleg segítenék cipekedni is. * Ajánlja fel kedvesen, bár nem minden hátsó szándék nélkül persze. A bebugyolálós kérdés felett úgy fest elsiklott, de mire kiérnek az útra és a városból, már egy kanyar után nem látni rájuk, minden felesleges anyagot elrak a táskájába, egyértelműen felfedve a haját és a kezét is. Szerencséjére a keze már nem ragyog, így inkább a tincsei azok amelyeknek elütő színe, mert hogy maradt még azért pár eredeti színű is közötte, felkelti a figyelmet, még ha előtte nem is látták soha.*
-Üldöz a balszerencse ma, de talán most már nem lesz nagyobb baj.*Mondja, de léptei még mindig szaporák, lehet, hogy csak így szokta meg, de talán rátesz, hogy minél hamarabb zárt térben akar lenni.*
-Azokat a tündéreket vinné el a fene. Igazán figyelmeztethettek volna a gazemberek, mielőtt szélnek eresztettek. Nem szólva arról a szerencsétlenről a városban, egy gyümölcsöt nem képes megtartani, mikor egész este azzal szenvedtem. *Bár még nem biztos benne, hogy a félvért be akarja-e avatni a lopás részleteibe, csak úgy kicsúszik a száján felháborodásában az egész.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389