Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 271 (5401. - 5420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5420. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-03-12 17:35:18
Üzenet elküldve: 2020-03-12 17:35:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Érkezés //
* Már hónapok óta úton van a kisöreg. Ez idő alatt sok helyen megfordult. Viszont lába lassacskán, már kezd elkopni, ezért úgy határozott, hogy a következő nagyobb településen megpihen. Legközelebbinek Arthenior bizonyult, így hát csatlakozott egy vándor színész társulathoz, akik a városba tartottak. Most pedig itt van. A vándorlás mondjuk sokkal hamarabb eltelt a vidám társulat körében, mintha egyedül kellet volna menetelnie végig. Egymást szórakoztatták a régi történeteikkel. abban pedig bőven volt része az öregnek. Na, de térjünk vissza a jelenbe. Most, hogy a város alá értek elbúcsúztattak egymástól, mert Xungjao megállt meditálni az egyik csendes tisztásnál. Igazából, csak meg akarta köszöni a szellemeknek, hogy épségben elhozták idáig. A meditációt befejezve az idős szerzetes botjára támaszkodva áll fel. Aztán lassú léptekkel megindul a város felé. Nem siet sehova sem. Ennél kényelmesebben már talán nem is lehetne menni. Amíg sétál szemét a környező tájon legelteti. Élvezi, hogy kellemesen süt a nap. A madarak is vidáman csivitelnek. A szél lágyan cirógatja az arcát. Hát kell ennél jobb dolog? Hát az öreg szerint nem.*
* Már hónapok óta úton van a kisöreg. Ez idő alatt sok helyen megfordult. Viszont lába lassacskán, már kezd elkopni, ezért úgy határozott, hogy a következő nagyobb településen megpihen. Legközelebbinek Arthenior bizonyult, így hát csatlakozott egy vándor színész társulathoz, akik a városba tartottak. Most pedig itt van. A vándorlás mondjuk sokkal hamarabb eltelt a vidám társulat körében, mintha egyedül kellet volna menetelnie végig. Egymást szórakoztatták a régi történeteikkel. abban pedig bőven volt része az öregnek. Na, de térjünk vissza a jelenbe. Most, hogy a város alá értek elbúcsúztattak egymástól, mert Xungjao megállt meditálni az egyik csendes tisztásnál. Igazából, csak meg akarta köszöni a szellemeknek, hogy épségben elhozták idáig. A meditációt befejezve az idős szerzetes botjára támaszkodva áll fel. Aztán lassú léptekkel megindul a város felé. Nem siet sehova sem. Ennél kényelmesebben már talán nem is lehetne menni. Amíg sétál szemét a környező tájon legelteti. Élvezi, hogy kellemesen süt a nap. A madarak is vidáman csivitelnek. A szél lágyan cirógatja az arcát. Hát kell ennél jobb dolog? Hát az öreg szerint nem.*
5419. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-03-09 09:59:24
Üzenet elküldve: 2020-03-09 09:59:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Kaffa a kis menyét másik irányba kezd szaladni, így Aerwen követi a kisállatot. Nagyot sóhajt, mert a menyét valami szagot érezhetett, amit követni kezdett. A tündér lány viszont tudja az irány nem éppen jó, amerre tart, ha követi a Kaffát. Nem hagyhatja cserben Ronyt, de a menyértért is felelősséggel tartozik, így úgy dönt, gyorsan nyakon csípi a kis rakoncátlan szőröst. Majdhogynem Artheniort elérik, mire elkapja a kis ragadozót.*
- Te nagyon csalfa vagy. *suttogja a kis állatnak, amaz meg azt teljesen hízelegve fogadja. Ismét Aerwen vállán állapodik meg, szinte a tündér nyaka köré tekeredik. Aerwen pedig rájön, hogy végül is közelebb is került a céljához ezzel a kis kitérővel, ami úgy fest kitérő sem volt. Vállat von, és kissé elcsigázottan közelíti meg a Ligetet.*
- De nagyon messze van, még a végén elfáradok, mire odaérek. *bosszankodik magában.*
- Te nagyon csalfa vagy. *suttogja a kis állatnak, amaz meg azt teljesen hízelegve fogadja. Ismét Aerwen vállán állapodik meg, szinte a tündér nyaka köré tekeredik. Aerwen pedig rájön, hogy végül is közelebb is került a céljához ezzel a kis kitérővel, ami úgy fest kitérő sem volt. Vállat von, és kissé elcsigázottan közelíti meg a Ligetet.*
- De nagyon messze van, még a végén elfáradok, mire odaérek. *bosszankodik magában.*
5418. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-03-08 22:43:16
Üzenet elküldve: 2020-03-08 22:43:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Wojest nyomában//
- Azt mondtam, némelyiknek. *Mutat rá mosolyogva Glendron az apró eltérésre Karheia válaszában és saját szavaiban. Ahogy a nő, úgy a szerzetes sem szánja kötözködésnek. Inkább csak amolyan kötetlen gazdálkodási fejtegetés, amitől jobban telik az idő a gyalogszerrel megtett utazás alatt.
Az áldozatbemutatás leírására csak egyetértően bólint. Bár Eeyrnek ritkán, sőt, sosem áldoznak élőállatot, de egyáltalán nem tiltott az ilyesmi. Ha fel is tűnik neki Karheia kapkodó befejezése, nem mutatja jelét, hogy észlelte volna vagy baja volna vele.
A megjegyzésre, hogy Learon szerelmes volna, csak visszafogottan mosolyog. Nem szeretné kellemetlen helyzetbe hozni a férfit. Szerencsére Karheia eltereli a szót az orkhús ízének lefestésével.*
- Ú, fúj. Eddig se akartam megkóstolni, ezután pedig pláne nem fogom. *Nevet fel kényszeredetten. Sosem evett volna orkhúst, az amolyan kannibalizmus volna a számára.*
- Ez választás kérdése, mindünknek megadatik a lehetőség, hogy kiteljesedjünk és előre jussunk. *Válaszolja Learonnak az állatok és emberek életének azonosságaira vagy eltéréseire. A következő teológiai kérdésben való megnyilvánulása már megmosolyogtatja.*
- A növények, a fák, az erdő és minden, mi a földben terem, magában hordozza az élet princípiumát. Az is csak egy lehetőség, hogy valaki nem eszik állatot, de az is az volna, ha valaki növényeket nem enne és így tovább. Eeyrnek az élet a fontos és ezen a vonalon maradva, különbség van kizsákmányoló mészárlás és tudatos gazdálkodás között. De éppen én, Eeyr híve magyarázzam ezt egy pásztor-mágusnak? *Tökéletes nyugalommal beszél, ahogy egy szerzetestől elvárható. Ez egyfajta teológiai vita.*
- A lényeg a mértékletesség és az elfogadás. *Emeli fel mutatóujját, így is rámutatva a dolgok lényegére.*
- Elfogadom a elveidet és nem török pálcát feletted, nem ítélkezem, míg azok az élettel harmóniában vannak. Ezek Eeyr tanai. *Mintha csak egy misét zárna le. Egy vitában vagy beszélgetésben, amelyben egymásnak ellentétben álló elvek vesznek részt, ez a rendje. Érvek és meglátások cserélnek gazdát, de akkor sem eredménytelen, ha végül egyik fél véleménye sem változik.
Learon úgy tűnik, nem neheztel a szerelmes megjegyzés miatt a nőre, de Glendron a maga részéről csak mosolyogva hallgatja a férfi szavait. Nem tudni, ő volt-e már szerelmes vagy élt-e át hasonlót, de úgy tűnik, nem akar hozzászólni a témához.
A pásztormágus javaslatára a Mágustornyot illetően, mivel Karheia megy elől, előbb a nőre néz elől, hogy hogyan reagál. Ha megáll, ő is megtorpan.*
- Én nem szólnék ebbe bele, ti keresitek Wojestet. De azt gondoltam, siettek. *Osztja meg saját gondolatait és kérdőn a kettős között járatja tekintetét. Láthatóan a kettősre hagyja a döntést.*
- Azt mondtam, némelyiknek. *Mutat rá mosolyogva Glendron az apró eltérésre Karheia válaszában és saját szavaiban. Ahogy a nő, úgy a szerzetes sem szánja kötözködésnek. Inkább csak amolyan kötetlen gazdálkodási fejtegetés, amitől jobban telik az idő a gyalogszerrel megtett utazás alatt.
Az áldozatbemutatás leírására csak egyetértően bólint. Bár Eeyrnek ritkán, sőt, sosem áldoznak élőállatot, de egyáltalán nem tiltott az ilyesmi. Ha fel is tűnik neki Karheia kapkodó befejezése, nem mutatja jelét, hogy észlelte volna vagy baja volna vele.
A megjegyzésre, hogy Learon szerelmes volna, csak visszafogottan mosolyog. Nem szeretné kellemetlen helyzetbe hozni a férfit. Szerencsére Karheia eltereli a szót az orkhús ízének lefestésével.*
- Ú, fúj. Eddig se akartam megkóstolni, ezután pedig pláne nem fogom. *Nevet fel kényszeredetten. Sosem evett volna orkhúst, az amolyan kannibalizmus volna a számára.*
- Ez választás kérdése, mindünknek megadatik a lehetőség, hogy kiteljesedjünk és előre jussunk. *Válaszolja Learonnak az állatok és emberek életének azonosságaira vagy eltéréseire. A következő teológiai kérdésben való megnyilvánulása már megmosolyogtatja.*
- A növények, a fák, az erdő és minden, mi a földben terem, magában hordozza az élet princípiumát. Az is csak egy lehetőség, hogy valaki nem eszik állatot, de az is az volna, ha valaki növényeket nem enne és így tovább. Eeyrnek az élet a fontos és ezen a vonalon maradva, különbség van kizsákmányoló mészárlás és tudatos gazdálkodás között. De éppen én, Eeyr híve magyarázzam ezt egy pásztor-mágusnak? *Tökéletes nyugalommal beszél, ahogy egy szerzetestől elvárható. Ez egyfajta teológiai vita.*
- A lényeg a mértékletesség és az elfogadás. *Emeli fel mutatóujját, így is rámutatva a dolgok lényegére.*
- Elfogadom a elveidet és nem török pálcát feletted, nem ítélkezem, míg azok az élettel harmóniában vannak. Ezek Eeyr tanai. *Mintha csak egy misét zárna le. Egy vitában vagy beszélgetésben, amelyben egymásnak ellentétben álló elvek vesznek részt, ez a rendje. Érvek és meglátások cserélnek gazdát, de akkor sem eredménytelen, ha végül egyik fél véleménye sem változik.
Learon úgy tűnik, nem neheztel a szerelmes megjegyzés miatt a nőre, de Glendron a maga részéről csak mosolyogva hallgatja a férfi szavait. Nem tudni, ő volt-e már szerelmes vagy élt-e át hasonlót, de úgy tűnik, nem akar hozzászólni a témához.
A pásztormágus javaslatára a Mágustornyot illetően, mivel Karheia megy elől, előbb a nőre néz elől, hogy hogyan reagál. Ha megáll, ő is megtorpan.*
- Én nem szólnék ebbe bele, ti keresitek Wojestet. De azt gondoltam, siettek. *Osztja meg saját gondolatait és kérdőn a kettős között járatja tekintetét. Láthatóan a kettősre hagyja a döntést.*
5417. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-03-08 05:46:13
Üzenet elküldve: 2020-03-08 05:46:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Wojest nyomában//
-Az emberek hibája, hogy olyan életet teremtenek maguknak vagy társaiknak, ami rosszabb egy állaténál. *Aztán a következőkre felhúzza a szemöldökét. Egyáltalán nem ért ezzel egyet és habár nem harcos hívője a húsellenességnek, azért látja, hogy mekkora ostobaság is az.*
-Azonban jelenleg az erdőink és mezőink bőven több ételt adnak, mint amit meg tudnánk enni. Felesleges megölni hozzá bárkit is. Az istenek nem éppen azért teremtették a növényeket, hogy megegyük? Azt hiszen pontosan Eeyr hívének kéne értenie, hogy minden élet egyenlő. *Ezzel a témát pedig szerinte kivesézte, és ameddig nem kap választ, nem is hozza fel megint. Az orkhús evésére mindaddig ő maga is mosolyog, mígnem Karheia elkezdi elmesélni, milyen íze is van az orkoknak. A Sajt-mester ehhez a maga részéről nem tesz hozzá inkább semmit. Biztos megvolt az oka a lánynak arra, hogy egy olyan méltóságteljes lényt megegyen, mint egy ork. Talán éheztek. Ez könnyen elképzelhető abból az életútból, ami keveset tud eddig a lányról. Inkább igyekszik visszaterelni a témát a lány egy korábbi megszólalására.*
-Szerelmes bizony, de annak már sok-sok éve. Nagyon rég nem láttam azt a lányt! De te magad is éppen a legszebb és legszerethetőbb tharg asszonyok közé tartozol! *Neveti el magát a férfi, aztán eszébe jut valami, amit meg is oszt társaival.*
-Nincs kedvetek meglátogatni a mágustornyot? Lenne pár varázslat, amit még az út előtt szeretnék megtanulni. Néhány vízmágia, ami könnyítene a dolgunkon és neked pedig lenne ott pár irat, ami könnyítene azon, hogy megértsd jobban a tűzmágiát! *Nem indul el még abba az irányba amerre a torony van. Nem véletlenül kérte ki a többiek véleményét. Ha azok ellene vannak, hát akkor nem mennek.*
-Az emberek hibája, hogy olyan életet teremtenek maguknak vagy társaiknak, ami rosszabb egy állaténál. *Aztán a következőkre felhúzza a szemöldökét. Egyáltalán nem ért ezzel egyet és habár nem harcos hívője a húsellenességnek, azért látja, hogy mekkora ostobaság is az.*
-Azonban jelenleg az erdőink és mezőink bőven több ételt adnak, mint amit meg tudnánk enni. Felesleges megölni hozzá bárkit is. Az istenek nem éppen azért teremtették a növényeket, hogy megegyük? Azt hiszen pontosan Eeyr hívének kéne értenie, hogy minden élet egyenlő. *Ezzel a témát pedig szerinte kivesézte, és ameddig nem kap választ, nem is hozza fel megint. Az orkhús evésére mindaddig ő maga is mosolyog, mígnem Karheia elkezdi elmesélni, milyen íze is van az orkoknak. A Sajt-mester ehhez a maga részéről nem tesz hozzá inkább semmit. Biztos megvolt az oka a lánynak arra, hogy egy olyan méltóságteljes lényt megegyen, mint egy ork. Talán éheztek. Ez könnyen elképzelhető abból az életútból, ami keveset tud eddig a lányról. Inkább igyekszik visszaterelni a témát a lány egy korábbi megszólalására.*
-Szerelmes bizony, de annak már sok-sok éve. Nagyon rég nem láttam azt a lányt! De te magad is éppen a legszebb és legszerethetőbb tharg asszonyok közé tartozol! *Neveti el magát a férfi, aztán eszébe jut valami, amit meg is oszt társaival.*
-Nincs kedvetek meglátogatni a mágustornyot? Lenne pár varázslat, amit még az út előtt szeretnék megtanulni. Néhány vízmágia, ami könnyítene a dolgunkon és neked pedig lenne ott pár irat, ami könnyítene azon, hogy megértsd jobban a tűzmágiát! *Nem indul el még abba az irányba amerre a torony van. Nem véletlenül kérte ki a többiek véleményét. Ha azok ellene vannak, hát akkor nem mennek.*
5416. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-03-07 19:51:46
Üzenet elküldve: 2020-03-07 19:51:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Wojest nyomában//
- Azt ugyan nem mondanám, hogy jobb életük lenne, kivéve ha Learon haszonállatairól van szó.
*Mondja mosolyogva, egyáltalán nem sértésnek szánva szavait, bízik benne, hogy a pásztormágus nem is veszi annak őket.*
- De egyetértek Glendronnal. Ha a haláluk nem értelmetlen, úgy én sem látok ezzel semmi gondot.
*Kicsit elgondolkodik, majd úgy dönt, hogy még hozzáteszi.*
- A faluban ahol felnőttem minden tavasszal egy marhát áldoztak a szellemekkel. A vérével behintették a termőföldeket, ezáltal pedig az egész falu számára jó termést hozhatott az ő áldozata. Úgy vélem ez szép. Ilyen célért én is szívesen meghalnék.
*Fejezi be, kissé elkapkodva a végét, mert ráeszmél, hogy mennyit kezdett csacsogni, és ettől váratlanul zavarba jön, főleg Glendron jelenléte miatt, aki egy idegen, ráadásul férfi. Karheiának akadnak bizalmi problémái hímneműekkel.
Learon látványosan elcsendesedik, ami igen szokatlan tőle, és mintha egy röpke időre komolyan elkalandozna figyelme. Ez egy pillanat tört részéig Karheiát is gondolkodóba ejti, amiből újdonsült útitársuk szavai zökkenti ki.*
- Nem vettem annak, ne aggódj. Csupán kíváncsi voltam.
*Learon szavai annyira nyilvánvalóan egy Karheia számára ismeretlen nőnek vannak címezve, hogy az a nőt önkéntelenül is mosolyra készteti.*
- Nahát, valaki igazán nagyon szerelmes lett.
*Jegyzi meg, majd Glendronra emeli kék íriszeit, aki visszakanyarodik az ork hús témájára.*
- Rágós. Keserű és...
*Igyekszik finomítani szavain, elvégre bár barbár, de egyben egy hölgy is.*
- Jellegzetes szaga van, ami sokaknak lehet taszító.
*Mondja, miközben továbbra is a csapat élén halad, amit úgy tűnik senki sem kifogásol, és ez valami furcsa elégedettséggel tölti el őt.*
- Azt ugyan nem mondanám, hogy jobb életük lenne, kivéve ha Learon haszonállatairól van szó.
*Mondja mosolyogva, egyáltalán nem sértésnek szánva szavait, bízik benne, hogy a pásztormágus nem is veszi annak őket.*
- De egyetértek Glendronnal. Ha a haláluk nem értelmetlen, úgy én sem látok ezzel semmi gondot.
*Kicsit elgondolkodik, majd úgy dönt, hogy még hozzáteszi.*
- A faluban ahol felnőttem minden tavasszal egy marhát áldoztak a szellemekkel. A vérével behintették a termőföldeket, ezáltal pedig az egész falu számára jó termést hozhatott az ő áldozata. Úgy vélem ez szép. Ilyen célért én is szívesen meghalnék.
*Fejezi be, kissé elkapkodva a végét, mert ráeszmél, hogy mennyit kezdett csacsogni, és ettől váratlanul zavarba jön, főleg Glendron jelenléte miatt, aki egy idegen, ráadásul férfi. Karheiának akadnak bizalmi problémái hímneműekkel.
Learon látványosan elcsendesedik, ami igen szokatlan tőle, és mintha egy röpke időre komolyan elkalandozna figyelme. Ez egy pillanat tört részéig Karheiát is gondolkodóba ejti, amiből újdonsült útitársuk szavai zökkenti ki.*
- Nem vettem annak, ne aggódj. Csupán kíváncsi voltam.
*Learon szavai annyira nyilvánvalóan egy Karheia számára ismeretlen nőnek vannak címezve, hogy az a nőt önkéntelenül is mosolyra készteti.*
- Nahát, valaki igazán nagyon szerelmes lett.
*Jegyzi meg, majd Glendronra emeli kék íriszeit, aki visszakanyarodik az ork hús témájára.*
- Rágós. Keserű és...
*Igyekszik finomítani szavain, elvégre bár barbár, de egyben egy hölgy is.*
- Jellegzetes szaga van, ami sokaknak lehet taszító.
*Mondja, miközben továbbra is a csapat élén halad, amit úgy tűnik senki sem kifogásol, és ez valami furcsa elégedettséggel tölti el őt.*
5415. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-03-07 13:06:18
Üzenet elküldve: 2020-03-07 13:06:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Wojest nyomában//
*Glendronon látszik a megkönnyebbülés, hogy elhagyhatja a templom épületét, hisz az ő lelke egy harcosé, még akkor is, ha életét Eeyrnek szentelte. Az ilyenekből lesznek a kalandorok, akik patrónusuk hatalmával indulnak kalandra az ő dicsőségére.
Learon pontosítására a szerzetes érdeklődve hallgatja meg a pásztormágus érveit.*
- A haszonállatokat éppen ebből az okból tartjuk, némelyiknek jobb élete van, mint egy-két embernek a városban. Én azt mondom, ha nem oktalan a halála, akkor nincs baj, egy sertést hónapokig ehet egy hattagú család. *Másképp gondolkodnak erről, ez azonnal kiderül.*
- Az orkhúst pedig ne vegyétek komolyan. A tudatlan népek sok mindent összehordanak. *Mosolyog, mert láthatóan a kettős komolyan vette, amit korábban mondott. Pedig csak túlzott, tudhatják, milyen a babonás nép nyelve.*
- Ízlések és pofonok, barátom. Ízlések és pofonok. *Vonja meg a vállát a nők kérdésére. Kinek a tharg asszonyok, kinek a wegtoreni tüzes nők jönnek be, ez változó. Egyik erre esküszik, a másik arra.*
- Nem volt szándékomban megsérteni, remélem, tudod. *Szól Karheia felé mosolyogva, nehogy a tharg lány magára vegye oktalan szavait.*
- Tényleg? És milyen volt? *Csap le az orkhús témára, amikor a lány elmondja, hogy már evett olyat. Legalább terelődik a téma a korábbi kínosabb felől.
A cél Erdőmélye, mondja ki Karheia a végszót és a hármas gyalogszerrel indul el az északi vadon felé, ahová kalandjuk szólítja. Glendron előzékeny udvariassággal hagyja, hogy a lány előre menjen, ruganyos léptekkel, mosolyogva követi Learon mellett.*
*Glendronon látszik a megkönnyebbülés, hogy elhagyhatja a templom épületét, hisz az ő lelke egy harcosé, még akkor is, ha életét Eeyrnek szentelte. Az ilyenekből lesznek a kalandorok, akik patrónusuk hatalmával indulnak kalandra az ő dicsőségére.
Learon pontosítására a szerzetes érdeklődve hallgatja meg a pásztormágus érveit.*
- A haszonállatokat éppen ebből az okból tartjuk, némelyiknek jobb élete van, mint egy-két embernek a városban. Én azt mondom, ha nem oktalan a halála, akkor nincs baj, egy sertést hónapokig ehet egy hattagú család. *Másképp gondolkodnak erről, ez azonnal kiderül.*
- Az orkhúst pedig ne vegyétek komolyan. A tudatlan népek sok mindent összehordanak. *Mosolyog, mert láthatóan a kettős komolyan vette, amit korábban mondott. Pedig csak túlzott, tudhatják, milyen a babonás nép nyelve.*
- Ízlések és pofonok, barátom. Ízlések és pofonok. *Vonja meg a vállát a nők kérdésére. Kinek a tharg asszonyok, kinek a wegtoreni tüzes nők jönnek be, ez változó. Egyik erre esküszik, a másik arra.*
- Nem volt szándékomban megsérteni, remélem, tudod. *Szól Karheia felé mosolyogva, nehogy a tharg lány magára vegye oktalan szavait.*
- Tényleg? És milyen volt? *Csap le az orkhús témára, amikor a lány elmondja, hogy már evett olyat. Legalább terelődik a téma a korábbi kínosabb felől.
A cél Erdőmélye, mondja ki Karheia a végszót és a hármas gyalogszerrel indul el az északi vadon felé, ahová kalandjuk szólítja. Glendron előzékeny udvariassággal hagyja, hogy a lány előre menjen, ruganyos léptekkel, mosolyogva követi Learon mellett.*
5414. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-03-05 19:57:39
Üzenet elküldve: 2020-03-05 19:57:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Ezúttal, miután jó néhány percig tanulmányozta ismét a már nem éppen sima térképvázlatát, egy másik utat választ hazafelé. Erre egy szélesebb út vezet, amelyen gyakorta találkozik utazóval, szekérrel, lovassal. Bizony, talán nem bolyongott volna egyedül odafele sem, ha egy darabon felkéredzkedhetett volna egy szekér hátuljára. Majd egy hatalmas prüszkölés hagyja el a száját. ~Csak most ne! Ez nem jönne jól. ~ Törölgeti meg a hímzett zsebkendőjével az orrát. Közben előveszi a jegyzeteit, mert ha már ott volt bizony nem jött el üres kézzel, itt annyira úgysem kell a lába elé néznie. Ám ekkor odaugrik, de szinte a semmiből egy nagyobb kődarab, ami mindjárt meg is hazudtolja a dolgot. Szerencsére sikerül néhány szökkenés után ismét egyensúlyi helyzetbe kerülnie, meg is nyomkodja a cipőjét. Ezután úgy dönt, inkább az útra koncentrál és elkerüli az ilyen malőröket. ~Már csak otthon akarok lenni! ~ Nyüszög maga elé néhányat szenvedősen és megrándítja a vállait. ~De már nincsen messze. ~ Embereli meg magát és összeszorított szájjal trappol tovább.*
5413. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-02-28 01:19:53
Üzenet elküldve: 2020-02-28 01:19:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//4. próbatétel//
*Az ork tekintetén először látszik csak enyhe, de meglepetés. Végre fény derül számára ki is az-az Ar Thenior. Jó öreg fickó lehet. És ha ő alapította a várost tényleg ismerheti az orkok dolgait. A feltáruló női mellek épp csak egy pillantást kapnak aztán a tudósfélére néz akinek szavaira vállat von és anyanyelvén válaszol.*
-Megértem. Eddig nekem se volt még hasznom belőle.
*Ő nem töri a nyelvet. Talán egy kicsit szokatlan hisz rég nem használta, de emlékszik még rá. A másik bölcselkedésére szintén csak vállat ránt.*
-Az lehet, de egy beszélő szoborral aki méghozzá nyolcszáz éves mágus nem vitatkozom. Ráérek és a szeszért meg kár lenne.
*Még csak az hiányozna ennek a városnak, hogy eltűnjön a szesz. Akkor annyi lenne neki. Közben a nő feltűnően távozik. Olyan mint valami kisállat. Igényli a figyelmet és ügyesen is tudja vonzani. A tudósféle szavaira vállat von. Őt nem érdekli más helyet nem tud ahol bokor lenne és egy nap távolságban volna. Egy napig ráér az erőben bóklászni. Talán tojást is találna. Az finom lenne. Az okoskodás említésével viszont sikerül elgondolkoztatni a kopasz orkot. Megvakarja a pofázmányát majd kicsit lemaradva a másik után siet a város felé.*
-Hej, te! Tudsz olvasni? Megállhatnánk még a pegazusnál, hogy kiabáljak a cégérnek is aztán velem jössz a könyvtárba? Ott lehet régi írás.
*Egy tudósnak hasznát venné. Nem fenyegetően kérdi annak ellenérem hogy egy csatabárd zötykölődik a vállán. Megvan a másiknak a szabad akarata, de ha nem akar jönni akkor az ork nem erősködik és nem várja be. Szalad a fogadó felé. A cégéren van egy pegazus. Ez eddig eszébe se jutott.*
//4. próbatétel//
*Az ork tekintetén először látszik csak enyhe, de meglepetés. Végre fény derül számára ki is az-az Ar Thenior. Jó öreg fickó lehet. És ha ő alapította a várost tényleg ismerheti az orkok dolgait. A feltáruló női mellek épp csak egy pillantást kapnak aztán a tudósfélére néz akinek szavaira vállat von és anyanyelvén válaszol.*
-Megértem. Eddig nekem se volt még hasznom belőle.
*Ő nem töri a nyelvet. Talán egy kicsit szokatlan hisz rég nem használta, de emlékszik még rá. A másik bölcselkedésére szintén csak vállat ránt.*
-Az lehet, de egy beszélő szoborral aki méghozzá nyolcszáz éves mágus nem vitatkozom. Ráérek és a szeszért meg kár lenne.
*Még csak az hiányozna ennek a városnak, hogy eltűnjön a szesz. Akkor annyi lenne neki. Közben a nő feltűnően távozik. Olyan mint valami kisállat. Igényli a figyelmet és ügyesen is tudja vonzani. A tudósféle szavaira vállat von. Őt nem érdekli más helyet nem tud ahol bokor lenne és egy nap távolságban volna. Egy napig ráér az erőben bóklászni. Talán tojást is találna. Az finom lenne. Az okoskodás említésével viszont sikerül elgondolkoztatni a kopasz orkot. Megvakarja a pofázmányát majd kicsit lemaradva a másik után siet a város felé.*
-Hej, te! Tudsz olvasni? Megállhatnánk még a pegazusnál, hogy kiabáljak a cégérnek is aztán velem jössz a könyvtárba? Ott lehet régi írás.
*Egy tudósnak hasznát venné. Nem fenyegetően kérdi annak ellenérem hogy egy csatabárd zötykölődik a vállán. Megvan a másiknak a szabad akarata, de ha nem akar jönni akkor az ork nem erősködik és nem várja be. Szalad a fogadó felé. A cégéren van egy pegazus. Ez eddig eszébe se jutott.*
5412. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-02-28 00:30:45
Üzenet elküldve: 2020-02-28 00:30:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A szél feltámad//
//4. próbatétel//
*Zopal szavai, és gondolatai is telibe találták a szöget. A legény, még egyet tekerint gatyamadzagján, és óriási, sőt szinte hihetetlen meglepetéssel, és érdeklődéssel kapja fel a fejét.*
-Ar Thenior?! A világ egyik legnagyobb mágusa? A város alapítója? Lehetetlen. Hisze' ő nyolcszáznyolcvannyolc éve meg élt az emberek naptára szerint, ami az ork dúlás idejéhez va' kötve. Mindjár' lehidalok.
*A legény alak egyre izgatottabb, a lány ezzel ellenben látványos unalmat kezd magára ölteni, aminek hangot is ad.*
-Megint kezdi!
*Mondja, miközben a fejét fogja, mit sem törődve azzal, hogy a gesztusa felszabadítja a leesni kívánó pongyolát, szóval most ott áll egy pár mellyben, és szoknyában, de ahogy tűnik neki már mindegy. Ennél jobban nem tudják széttörni a libidóját. A legény ezzel mit sem törődve, valamilyen oknál fogva baráti közeledés szintjén kacsit Zopalra, és hogy a lány ne értse, az ork nyelvén szól hozzá.*
-Hagya' csak, nem szereti a történelmet.
*Valamiért a kiejtése pont olyan rossz, mintha az Artheniori közöst beszélné, pedig hallatszik rajta, hogy nem hobbi szinten űzi a nyelvészkedést, és ahogy közben szépen lassan összeszedi magát a fiatal fiú, a csapzott nőrakó legény, egészen kezd hasonlítani egy intelligensebb formájú valakire.*
-Pegazus? Bokorba'? Nem jó! A Sivatagon inne' nincs akkora bokor amibe belefé'! Meg egyébkét' is. Vagy nyócáz' éve nem láttak erre pegazust. Nem is él az meg ilyen helyen.
*Miközben egyre jobban a mélyére ás a fiú a saját gondolatainak, a lány közben döhüsen felkapja a lepelt, és tojva a világra, maga után húzva a földön, szabadon lengő keblekkel indul meg a város felé, egy lemondó kézlegyintéssel. A fiú azonban újra átvált orkra.*
-Meg ke' néznem magamnak ezt a kőgólemet na! Megyek, de nem fog tanáni egyetlen jószágot sem.
*Hirtelen elkerekednek a szemei.*
-Lehet hogy valami becsapás, és okoskodás kell ide. Valami felirat, vagy rajz, bánja kánya... Na szaladok.
*Azzal a rendkívül fura fickó terpeszben szalad Arthenior felé, rendkívül idióta hatást keltve ezzel. Pedig biztosan van esze. Ha Zopal még folytatni akarja ezt a felemelő beszélgetést, egy kiáltással még meg tudja állítani.*
//4. próbatétel//
*Zopal szavai, és gondolatai is telibe találták a szöget. A legény, még egyet tekerint gatyamadzagján, és óriási, sőt szinte hihetetlen meglepetéssel, és érdeklődéssel kapja fel a fejét.*
-Ar Thenior?! A világ egyik legnagyobb mágusa? A város alapítója? Lehetetlen. Hisze' ő nyolcszáznyolcvannyolc éve meg élt az emberek naptára szerint, ami az ork dúlás idejéhez va' kötve. Mindjár' lehidalok.
*A legény alak egyre izgatottabb, a lány ezzel ellenben látványos unalmat kezd magára ölteni, aminek hangot is ad.*
-Megint kezdi!
*Mondja, miközben a fejét fogja, mit sem törődve azzal, hogy a gesztusa felszabadítja a leesni kívánó pongyolát, szóval most ott áll egy pár mellyben, és szoknyában, de ahogy tűnik neki már mindegy. Ennél jobban nem tudják széttörni a libidóját. A legény ezzel mit sem törődve, valamilyen oknál fogva baráti közeledés szintjén kacsit Zopalra, és hogy a lány ne értse, az ork nyelvén szól hozzá.*
-Hagya' csak, nem szereti a történelmet.
*Valamiért a kiejtése pont olyan rossz, mintha az Artheniori közöst beszélné, pedig hallatszik rajta, hogy nem hobbi szinten űzi a nyelvészkedést, és ahogy közben szépen lassan összeszedi magát a fiatal fiú, a csapzott nőrakó legény, egészen kezd hasonlítani egy intelligensebb formájú valakire.*
-Pegazus? Bokorba'? Nem jó! A Sivatagon inne' nincs akkora bokor amibe belefé'! Meg egyébkét' is. Vagy nyócáz' éve nem láttak erre pegazust. Nem is él az meg ilyen helyen.
*Miközben egyre jobban a mélyére ás a fiú a saját gondolatainak, a lány közben döhüsen felkapja a lepelt, és tojva a világra, maga után húzva a földön, szabadon lengő keblekkel indul meg a város felé, egy lemondó kézlegyintéssel. A fiú azonban újra átvált orkra.*
-Meg ke' néznem magamnak ezt a kőgólemet na! Megyek, de nem fog tanáni egyetlen jószágot sem.
*Hirtelen elkerekednek a szemei.*
-Lehet hogy valami becsapás, és okoskodás kell ide. Valami felirat, vagy rajz, bánja kánya... Na szaladok.
*Azzal a rendkívül fura fickó terpeszben szalad Arthenior felé, rendkívül idióta hatást keltve ezzel. Pedig biztosan van esze. Ha Zopal még folytatni akarja ezt a felemelő beszélgetést, egy kiáltással még meg tudja állítani.*
5411. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-02-26 18:13:28
Üzenet elküldve: 2020-02-26 18:13:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//4. próbatétel//
*Zopal úgy hitte, hogy ő itt elóbégat egész nap aztán másnap keres magának valami munkát. Amit talált az ahogy megnézi nem egy méretes bestia, de a gazdája nem nagyon bír vele. Mondjuk ez és hogy mit szakított ő félbe nem nagyon zavarja a kopasz orkot akinek ez látszik is érdektelen tekintetén amivel végignéz a párocskán. Talán s lányon kicsit tovább marad a szeme. Aztán udvariasan elfordul és úgy válaszol.*
-Ramazuri van a városban. Valami Ar Thenior egy élő szobor feladatokat osztogat és ha nem sikerül megoldani átkokat szór a városra. Egy pegazust kéne találnom és betörnöm vagy oda az összes pia. Annyit tudok bokorban rejtőzik. Ha nem láttatok akkor inkább megyek és folytathatjátok.
*Jelenti ki egykedvűen. Ő nem akar belezavarni a fiatalok szórakozásába. Aztán valamin mégiscsak meglepődik.*
~Honnan értették ezek, hogy én mit beszélek?~
*Az ork nyelv nem olyasmi amit párocskák szoktak ismerni. A városőrök közt látott anno egy sámánt hagyományos páncélban, de rajta kívül nem túl gyakoriak az igazi és nem elvárosiasodott orkok.*
//4. próbatétel//
*Zopal úgy hitte, hogy ő itt elóbégat egész nap aztán másnap keres magának valami munkát. Amit talált az ahogy megnézi nem egy méretes bestia, de a gazdája nem nagyon bír vele. Mondjuk ez és hogy mit szakított ő félbe nem nagyon zavarja a kopasz orkot akinek ez látszik is érdektelen tekintetén amivel végignéz a párocskán. Talán s lányon kicsit tovább marad a szeme. Aztán udvariasan elfordul és úgy válaszol.*
-Ramazuri van a városban. Valami Ar Thenior egy élő szobor feladatokat osztogat és ha nem sikerül megoldani átkokat szór a városra. Egy pegazust kéne találnom és betörnöm vagy oda az összes pia. Annyit tudok bokorban rejtőzik. Ha nem láttatok akkor inkább megyek és folytathatjátok.
*Jelenti ki egykedvűen. Ő nem akar belezavarni a fiatalok szórakozásába. Aztán valamin mégiscsak meglepődik.*
~Honnan értették ezek, hogy én mit beszélek?~
*Az ork nyelv nem olyasmi amit párocskák szoktak ismerni. A városőrök közt látott anno egy sámánt hagyományos páncélban, de rajta kívül nem túl gyakoriak az igazi és nem elvárosiasodott orkok.*
5410. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-02-26 02:42:15
Üzenet elküldve: 2020-02-26 02:42:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A szél feltámad//
//4. próbatétel//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Zopal hangjára, és igen nagy meglepetésére, az egyik bokorból egy legény jön elő. A legény szerencséjére nem elég közel, hogy az orknak egyből támadókörön belül legyen, hiszen egy fegyverzett orkot egy bozótból megijeszteni nem okos dolog. Legalábbis, hamar véget vet vele az életének, amit láthatólag boldogan él. Ez abból sejthető, mert a gatyáját, éppen igencsak dudorodó férfiasságára próbálja visszarángatni. Kócos barna haja, és zilált külseje azonnal magyarázatot nyer, mikor egy jóforma menyecske is elő jön, leveleket szedegetve éppen csak lefedett keblei közül. A férfi emel elsőre hangot.*
-Kinek kiabál uram? Milyen szárnyas bestiáról beszél?
*A fiú hangjában egyszerre van egy csepp félelem, és egy korty bosszankodás.*
-Van itt valami bestia? Mer' ha nem és nekem ezér' kellet félbe hagyni a hágalódást én...
*Szavait elfojtja a melltakargató lány gyilkos pillantása. Az ork nem sejthette, hogy egy légyottba gyalogol, de a lány igencsak meg van rémülve. Bizonyára, ő rúgta le magáról a legényt, nehogy pongyolában (vagy abban se) támadjon rajtuk valami szárnyas bestia. Mind a kettő valami választ remél Zopaltól, hogy folytathassák, amit elkezdtek.*
//4. próbatétel//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Zopal hangjára, és igen nagy meglepetésére, az egyik bokorból egy legény jön elő. A legény szerencséjére nem elég közel, hogy az orknak egyből támadókörön belül legyen, hiszen egy fegyverzett orkot egy bozótból megijeszteni nem okos dolog. Legalábbis, hamar véget vet vele az életének, amit láthatólag boldogan él. Ez abból sejthető, mert a gatyáját, éppen igencsak dudorodó férfiasságára próbálja visszarángatni. Kócos barna haja, és zilált külseje azonnal magyarázatot nyer, mikor egy jóforma menyecske is elő jön, leveleket szedegetve éppen csak lefedett keblei közül. A férfi emel elsőre hangot.*
-Kinek kiabál uram? Milyen szárnyas bestiáról beszél?
*A fiú hangjában egyszerre van egy csepp félelem, és egy korty bosszankodás.*
-Van itt valami bestia? Mer' ha nem és nekem ezér' kellet félbe hagyni a hágalódást én...
*Szavait elfojtja a melltakargató lány gyilkos pillantása. Az ork nem sejthette, hogy egy légyottba gyalogol, de a lány igencsak meg van rémülve. Bizonyára, ő rúgta le magáról a legényt, nehogy pongyolában (vagy abban se) támadjon rajtuk valami szárnyas bestia. Mind a kettő valami választ remél Zopaltól, hogy folytathassák, amit elkezdtek.*
5409. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-02-25 15:09:12
Üzenet elküldve: 2020-02-25 15:09:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//4. próbatétel//
*Az egykori törzsfő semmivel se törődve kilép az erdő fái közé. Nem kéne, hogy itt legyen egy pegazus. Talán a pusztán, de annak is a legmélyén ahova nem jár senki. Mindenesetre veszíteni nem veszít vele ha megpróbálkozik. Egy napja talán elmegy vele, de megéri. Kiereszti hát hangját és népe nyelvén zengi be az erőt.*
-Szárnyas bestia ki az egeket uralja! Zopal Grognard a Méregkarom törzs jog szerinti vezére szólít téged! Jelenj meg és tégy próbára! Ha méltatlannak találsz, hogy lovasod legyek ledobhatsz hátadról, de ha nem légy társammá és szolgáljuk egymást!
A hozzászólás írója (Zopal Grognard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.25 15:12:17
//4. próbatétel//
*Az egykori törzsfő semmivel se törődve kilép az erdő fái közé. Nem kéne, hogy itt legyen egy pegazus. Talán a pusztán, de annak is a legmélyén ahova nem jár senki. Mindenesetre veszíteni nem veszít vele ha megpróbálkozik. Egy napja talán elmegy vele, de megéri. Kiereszti hát hangját és népe nyelvén zengi be az erőt.*
-Szárnyas bestia ki az egeket uralja! Zopal Grognard a Méregkarom törzs jog szerinti vezére szólít téged! Jelenj meg és tégy próbára! Ha méltatlannak találsz, hogy lovasod legyek ledobhatsz hátadról, de ha nem légy társammá és szolgáljuk egymást!
A hozzászólás írója (Zopal Grognard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.25 15:12:17
5408. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-02-23 16:56:18
Üzenet elküldve: 2020-02-23 16:56:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Az immáron sólyommadártalan Enilorac már az Arthenior környéki erdőket tapossa. Feje gondolatokkal, gondolatai aggodalmakkal, aggodalmai pedig kétségekkel teli. Hiába ment el északra a nagy tóhoz gondolkodni, szinte üres fejjel tért vissza, tudván, hogy az eddigi nézetei, világlátása nem igaz. Valami újat kell kezdeni az életével. Valamit amit eddig nem is tudott hogy benne van, vagy éppen nincs. Az erdő lassú csendje rebben fel minden pillanatban. Nem szokott ilyet, de megáll. Megáll és meditál! Leheveredik egy kisebb fa tövébe, és lassú légvételekkel próbálja kiüríteni az agyát. Egy új Enil van születőben. Egy új lány, egy új fattyú. Minden kilégzéssel egy újabb réteget vetkőzhet le magáról, amit csak bántana ez a világ.*
~Milyen törékeny kis lény voltam eleddig.~
*Lepődik meg magán. Lelke mintha személyisége méllyébe menne egy hegy alá. Egy egyre sötétedő barlangban, ahonnan csak a gondolatainak furcsa zaja visszhangzik vissza az emlékvizes falakról. A képzeletbeli alagút fénye lassan nem csillogtatja meg tovább a falakat. Oda ért, ahol már csak ő van. Nincs egykori tanítója. Nincs barátja, nincs múltja.
Ha van a léleknek magja, most azt keresi. És mintha meg is találná. Egy pillanatra mitha önmaga állna előtte. Lelki, és becsukott szemei előtt, most vadvéd kapujában önmaga áll, és integet. Rideg, mégis valahogy kedves arccal. Egykori önmaga búcsúzik kedvesen. Enil feje zúg. A környező állatok halk motozása, finoman ébresztik hosszú látomásából. Az is lehet, hogy bolond. Nem lehet tudni. Enil felkel a földről, és próbál nem törődni semmivel, csak üresen tartani a fejét. Lába egészen addig viszi, mígnem egy ismeretlen épület kapujába ér.*
~Milyen törékeny kis lény voltam eleddig.~
*Lepődik meg magán. Lelke mintha személyisége méllyébe menne egy hegy alá. Egy egyre sötétedő barlangban, ahonnan csak a gondolatainak furcsa zaja visszhangzik vissza az emlékvizes falakról. A képzeletbeli alagút fénye lassan nem csillogtatja meg tovább a falakat. Oda ért, ahol már csak ő van. Nincs egykori tanítója. Nincs barátja, nincs múltja.
Ha van a léleknek magja, most azt keresi. És mintha meg is találná. Egy pillanatra mitha önmaga állna előtte. Lelki, és becsukott szemei előtt, most vadvéd kapujában önmaga áll, és integet. Rideg, mégis valahogy kedves arccal. Egykori önmaga búcsúzik kedvesen. Enil feje zúg. A környező állatok halk motozása, finoman ébresztik hosszú látomásából. Az is lehet, hogy bolond. Nem lehet tudni. Enil felkel a földről, és próbál nem törődni semmivel, csak üresen tartani a fejét. Lába egészen addig viszi, mígnem egy ismeretlen épület kapujába ér.*
5407. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-02-22 21:42:29
Üzenet elküldve: 2020-02-22 21:42:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kettesben maradva//
- Igen, igazad van, Lau biztosan nem engedte volna el őket, ha akár csak kicsit is veszélyes lenne ez a környék rájuk. *bólint Thim szavaira, amikor ő megerősíti saját véleményében, és gondolatai ennek köszönhetően kicsit el is kalandoznak Lau irányába.
Nem csak csodálatot érez a lány iránt, aki édesanyját és először megkapott nyulát leszámítva élete első barátnője volt, hanem szívét melengető és odaadó szeretet is. Természetesen azt sem fogja neki elfelejteni neki soha, hogy talpraesettségével, eszével és hidegvérével megmentette az életét Artheniorban, így nem csak a szeretet, hanem az örök hála kötelékei is hozzáfűzik. Egyszerűen hisz benne, nincs erre talán kifejezőbb szó, ha pedig mégis, akkor pillanatnyilag nem találja.
Ahogyan azt Thimnek és édesanyjának korábban már kifejtette, a világ végére is követné őt, ha oda akarna menni. Viszont ilyen téren szerencséje van, Lau ugyanis nem akar elmenni a világ végére, hanem helyette itt teremtett otthont, ezen az igazán gyönyörű és békés vidéken, aminél szebb helyet igazán nem kívánhatott volna magának, mint életteret. Az biztos, hogy a maga részéről ezt a vidéket sem az erdő mélyére, sem pedig Artheniorra nem cserélné el.
Ha lehetne valaha olyan gyönyörű és aranyos kislánya, mint, aki a vendégekkel volt, nagyon boldog lenne a gondolattól, hogy gyermeke egy Szarvasligethez hasonló helyen nőhet fel, így azonban csak szomorú lesz, ahogyan mindez, illetve mindennek a lehetetlensége eszébe jut.
Túl kellemes volt mindenesetre a mai nap, és túlságosan jól érezte magát ahhoz, hogy az, amibe már régen beletörődött túl sokáig elkedvetlenítse. És persze ő sem felejti el, hogy még nincs is vége az estének.
Korábban ugyan kicsit különös érzése volt a tervezett félrevonulással kapcsolatban, de most, hogy hirtelen kettesben maradtak, megint úgy érzi, hogy nincsen ebben az egészben semmi különös. Végül is, nem az első estéjük, hogy csak ők ketten vannak, miközben nézi őket a hold és föléjük borulnak a csillagok, a különbség talán csak annyi, hogy ezúttal nem egy tó közelében ülnek, az ingoványon túl, miközben maga a Mágustorony magasodik föléjük, hanem otthonuk közelében vannak egy folyóhoz közel.
Miközben ezen gondolkodik magában kis barátai mellett Thim köpenye is hozzákerül. Jól eső szeretettel simogatja meg a nyulakat, az elf pedig szavain el is neveti magát.*
- Köszönöm. De csak akkor veszem fel, hogyha nem fázol. Mindig elfelejtem, hogy nekem van varázslatom a hideg ellen. *mosolyog saját szórakozottságán. Sokáig minden vágya volt, hogy képes legyen mágiát használni, és most nem könnyű megszokni és mindennapjaiba beleépíteni a gondolatot, hogy végre tud. Persze, nem akar csak úgy össze-vissza varázsolgatni, mert megteheti, már olyan apró ürügy miatt is, hogy kicsit fázik. Ráadásul, mint minden tudás és képesség általában, az övé is korlátozott és véges.*
- Viszont sajnos csak magamon tudom alkalmazni. *ismeri is el.* De akár a tüzet is újjáéleszthetjük. Pár perc lenne az egész.
*Azt ugyan nem tudja, hogy meddig maradnak, de a maga részéről nem siet sehová. A mai nap nem csak az ünneplésről, hanem a munkáról is szólt. Nem hiszi, hogy bárki is zokon venné tőle, ha ezek után tovább aludna holnap kicsit, mint a szokásos.
A köpenyt mindenesetre kiveszi a kosárból a nyulak mellől és megint elneveti magát, remélve, hogy Thim nem veszi rossz néven. Végtére is nem a köpenyét neveti ki, hanem csak azt, hogy mennyire láthatóvá teszi a kettőjük közötti különbségeket, már, ami a méreteiket illeti.*
- De hiszen ez hatalmas! Vagy kétszer beleférnék. *állapítja meg, pedig még ki sem hajtogatta.* Csak ülve lehet rajtam, különben még a végén letaposnám a szélét, ha felállok benne.
*Igaz, ilyesmit nem tervez egyelőre. Nyilván nem azért maradtak, hogy most felpattanjanak hirtelen és elinduljanak a ház felé. Már csak azért sem tenné, mert lehet ugyan, hogy csak bebeszéli magának, mégis nagyon régen látta utoljára ennyire fehérnek a holdat, és ilyen barátságosan fényleni a csillagokat. Ilyen estét mindenképpen kár lenne a négy fal között és egy üres plafon alatt elpazarolni.*
//Kettesben maradva//
- Igen, igazad van, Lau biztosan nem engedte volna el őket, ha akár csak kicsit is veszélyes lenne ez a környék rájuk. *bólint Thim szavaira, amikor ő megerősíti saját véleményében, és gondolatai ennek köszönhetően kicsit el is kalandoznak Lau irányába.
Nem csak csodálatot érez a lány iránt, aki édesanyját és először megkapott nyulát leszámítva élete első barátnője volt, hanem szívét melengető és odaadó szeretet is. Természetesen azt sem fogja neki elfelejteni neki soha, hogy talpraesettségével, eszével és hidegvérével megmentette az életét Artheniorban, így nem csak a szeretet, hanem az örök hála kötelékei is hozzáfűzik. Egyszerűen hisz benne, nincs erre talán kifejezőbb szó, ha pedig mégis, akkor pillanatnyilag nem találja.
Ahogyan azt Thimnek és édesanyjának korábban már kifejtette, a világ végére is követné őt, ha oda akarna menni. Viszont ilyen téren szerencséje van, Lau ugyanis nem akar elmenni a világ végére, hanem helyette itt teremtett otthont, ezen az igazán gyönyörű és békés vidéken, aminél szebb helyet igazán nem kívánhatott volna magának, mint életteret. Az biztos, hogy a maga részéről ezt a vidéket sem az erdő mélyére, sem pedig Artheniorra nem cserélné el.
Ha lehetne valaha olyan gyönyörű és aranyos kislánya, mint, aki a vendégekkel volt, nagyon boldog lenne a gondolattól, hogy gyermeke egy Szarvasligethez hasonló helyen nőhet fel, így azonban csak szomorú lesz, ahogyan mindez, illetve mindennek a lehetetlensége eszébe jut.
Túl kellemes volt mindenesetre a mai nap, és túlságosan jól érezte magát ahhoz, hogy az, amibe már régen beletörődött túl sokáig elkedvetlenítse. És persze ő sem felejti el, hogy még nincs is vége az estének.
Korábban ugyan kicsit különös érzése volt a tervezett félrevonulással kapcsolatban, de most, hogy hirtelen kettesben maradtak, megint úgy érzi, hogy nincsen ebben az egészben semmi különös. Végül is, nem az első estéjük, hogy csak ők ketten vannak, miközben nézi őket a hold és föléjük borulnak a csillagok, a különbség talán csak annyi, hogy ezúttal nem egy tó közelében ülnek, az ingoványon túl, miközben maga a Mágustorony magasodik föléjük, hanem otthonuk közelében vannak egy folyóhoz közel.
Miközben ezen gondolkodik magában kis barátai mellett Thim köpenye is hozzákerül. Jól eső szeretettel simogatja meg a nyulakat, az elf pedig szavain el is neveti magát.*
- Köszönöm. De csak akkor veszem fel, hogyha nem fázol. Mindig elfelejtem, hogy nekem van varázslatom a hideg ellen. *mosolyog saját szórakozottságán. Sokáig minden vágya volt, hogy képes legyen mágiát használni, és most nem könnyű megszokni és mindennapjaiba beleépíteni a gondolatot, hogy végre tud. Persze, nem akar csak úgy össze-vissza varázsolgatni, mert megteheti, már olyan apró ürügy miatt is, hogy kicsit fázik. Ráadásul, mint minden tudás és képesség általában, az övé is korlátozott és véges.*
- Viszont sajnos csak magamon tudom alkalmazni. *ismeri is el.* De akár a tüzet is újjáéleszthetjük. Pár perc lenne az egész.
*Azt ugyan nem tudja, hogy meddig maradnak, de a maga részéről nem siet sehová. A mai nap nem csak az ünneplésről, hanem a munkáról is szólt. Nem hiszi, hogy bárki is zokon venné tőle, ha ezek után tovább aludna holnap kicsit, mint a szokásos.
A köpenyt mindenesetre kiveszi a kosárból a nyulak mellől és megint elneveti magát, remélve, hogy Thim nem veszi rossz néven. Végtére is nem a köpenyét neveti ki, hanem csak azt, hogy mennyire láthatóvá teszi a kettőjük közötti különbségeket, már, ami a méreteiket illeti.*
- De hiszen ez hatalmas! Vagy kétszer beleférnék. *állapítja meg, pedig még ki sem hajtogatta.* Csak ülve lehet rajtam, különben még a végén letaposnám a szélét, ha felállok benne.
*Igaz, ilyesmit nem tervez egyelőre. Nyilván nem azért maradtak, hogy most felpattanjanak hirtelen és elinduljanak a ház felé. Már csak azért sem tenné, mert lehet ugyan, hogy csak bebeszéli magának, mégis nagyon régen látta utoljára ennyire fehérnek a holdat, és ilyen barátságosan fényleni a csillagokat. Ilyen estét mindenképpen kár lenne a négy fal között és egy üres plafon alatt elpazarolni.*
5406. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-02-18 21:26:31
Üzenet elküldve: 2020-02-18 21:26:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Utca mocska //
// Kezdetek //
* Nimeril magányosan baktat orvosi táskájával a város felé. A feladat egyszerűnek tűnik. Keresni egy mestert, aki kitanítja a mesterségre. Nyilván akad belőle egy pár a városban. Olyan szép napnak néz elébe. ~ Estére lehet, hogy már új mesterem lesz. De jó is lenne.~ Meg is szaporázza a lépteit, hogy mihamarabb beérjen a városba.*
// Kezdetek //
* Nimeril magányosan baktat orvosi táskájával a város felé. A feladat egyszerűnek tűnik. Keresni egy mestert, aki kitanítja a mesterségre. Nyilván akad belőle egy pár a városban. Olyan szép napnak néz elébe. ~ Estére lehet, hogy már új mesterem lesz. De jó is lenne.~ Meg is szaporázza a lépteit, hogy mihamarabb beérjen a városba.*
5405. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-02-16 22:21:55
Üzenet elküldve: 2020-02-16 22:21:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kettesben maradva//
*Mintha valami áldás kísérné őket, magukra maradnak. Mind a vendégek, mind a háziak elhagyják a tűzrakó helyet. Thim némán köszöni meg a hold istennőnek a lehetőséget és furának is találja ezen gondolatát, mivelhogy ő nem hívő egyáltalán. Nem az, viszont egy holdmágus megbabonázta a világ legelemibb varázslatával: saját, természetes szépségével.*
- Lau nem tenné ki a barátait hosszú útnak főleg ilyen későn. Ne aggódj miattuk, biztosan gond nélkül hazaérnek. *Bár mindketten jól átmelegedtek a tűz már nem ég és az éj hamarosan elég hűvös lesz így. Thim természetesen azonnal visszaengedi Luni nyulait, valamint eközben velük küldi saját köpenyét. Szó szerint velük, mert miután levette a kosárba helyezi, amit Luni éppen magához vesz. Szíve szerint maga teríteni a lány hátára, de jobb ötlete támadt.*
- Hoppá, elvitték a köpenyem! Remélem rajtad látom viszont. *Szól, széles mosollyal. Maga részéről úgy gondolja a szép este még csak most kezdődik.*
//Kettesben maradva//
*Mintha valami áldás kísérné őket, magukra maradnak. Mind a vendégek, mind a háziak elhagyják a tűzrakó helyet. Thim némán köszöni meg a hold istennőnek a lehetőséget és furának is találja ezen gondolatát, mivelhogy ő nem hívő egyáltalán. Nem az, viszont egy holdmágus megbabonázta a világ legelemibb varázslatával: saját, természetes szépségével.*
- Lau nem tenné ki a barátait hosszú útnak főleg ilyen későn. Ne aggódj miattuk, biztosan gond nélkül hazaérnek. *Bár mindketten jól átmelegedtek a tűz már nem ég és az éj hamarosan elég hűvös lesz így. Thim természetesen azonnal visszaengedi Luni nyulait, valamint eközben velük küldi saját köpenyét. Szó szerint velük, mert miután levette a kosárba helyezi, amit Luni éppen magához vesz. Szíve szerint maga teríteni a lány hátára, de jobb ötlete támadt.*
- Hoppá, elvitték a köpenyem! Remélem rajtad látom viszont. *Szól, széles mosollyal. Maga részéről úgy gondolja a szép este még csak most kezdődik.*
5404. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-02-15 22:53:13
Üzenet elküldve: 2020-02-15 22:53:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Most érkezett//
*Mivel már késő van, ezért úgy gondolja, hogy reggelig megpihennek.*
-Szerintem itt jó lesz. Te mit gondolsz Zer?
*Kérdezi a fehér farkast, miközben letelepszik egy nagy fa alá. A farkas mellé fekszik és a fejét a lány lábaira hajtja.*
-Ezek szerint neked is megfelel.
*Simogatja mosolyogva a fejét, majd egy idő után a farkas példáját követve ő is elalszik.*
*Mivel már késő van, ezért úgy gondolja, hogy reggelig megpihennek.*
-Szerintem itt jó lesz. Te mit gondolsz Zer?
*Kérdezi a fehér farkast, miközben letelepszik egy nagy fa alá. A farkas mellé fekszik és a fejét a lány lábaira hajtja.*
-Ezek szerint neked is megfelel.
*Simogatja mosolyogva a fejét, majd egy idő után a farkas példáját követve ő is elalszik.*
5403. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-02-09 15:41:17
Üzenet elküldve: 2020-02-09 15:41:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Nievesha, mint a legtöbb gyerek képes képtelen testhelyzetekben aludni. A felnőttek valószínűleg nem lennének ilyen kényelmesen, de hát ő gyerek, bárhol el tud aludni. Halkan horkol is hozzá. És alvás közben is odabújik Pyctához. Mintha motyogna valamit? Legalábbis nincsen a szavaknak értelme, tényleg csak álomittas motyogás.
Első és nagyobb útja és ő a nagy részét átalussza. De legalább nem nyavalyog folyamatosan, szóval Pycta összességében jobban jár ezzel, mintha ébren lenne. Alvás közben a legszebb és a legcsendesebb.*
*Nievesha, mint a legtöbb gyerek képes képtelen testhelyzetekben aludni. A felnőttek valószínűleg nem lennének ilyen kényelmesen, de hát ő gyerek, bárhol el tud aludni. Halkan horkol is hozzá. És alvás közben is odabújik Pyctához. Mintha motyogna valamit? Legalábbis nincsen a szavaknak értelme, tényleg csak álomittas motyogás.
Első és nagyobb útja és ő a nagy részét átalussza. De legalább nem nyavalyog folyamatosan, szóval Pycta összességében jobban jár ezzel, mintha ébren lenne. Alvás közben a legszebb és a legcsendesebb.*
5402. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-02-09 14:55:12
Üzenet elküldve: 2020-02-09 14:55:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*A tavernát elhagyva már újra a városba tartó úton vannak. Éjvihar tempósan halad, nyergében az erdőmélyi elf és ölében az alvó Nieveshát óvón tartva haladnak Arthenior felé.
A páncélos csuhás el sem tudja képzelni, hogyan lehet így aludni, de nem ébreszti fel a kislányt. Ha tud aludni, akkor aludjon csak. Legalább később nem lesz álmos.
Most gyorsabb tempót diktál, mint amit tervezett, de a kitérő miatt kicsit le vannak maradva attól, amit számított. Bár a városban nem kíván sok időt eltölteni, a templom után a piacra is be kell nézniük, hogy fülbevalót nézzenek Lyzendrának és a kicsinek is.
El sem tudja hinni, hogy Niev már olyan nagy, hogy ékszert szeretne a fülébe. Még egy kis idő és már fiúkkal fog találkozni. Halk sóhajjal néz le az ölében, a köpenyébe burkolt kislányra és halovány mosollyal nézi az alvó csöppséget. Vajon mi szeretne lenni, ha felnő? Lesz egyáltalán lehetősége, hogy felnevelje vagy az Erdő Szíve újra magához szólítja majd? Nem szokott meg nem történt dolgokon aggódni, de ezek most mégis aggasztják. Persze ott van Lyz és ott van Mil'Ochass, ahol teljes gyermekkora lehet, felnőhet és élhet, de mégis részt szeretne venni benne és mellette lenni, ahogy azt Aenaenek esküdte.
A fák felett már látszódnak talán a város épületei, hisz falak hiányában csak azokat pillanthatná meg a távolból. Kicsit lassít, mielőtt beérnek Arthenior főterére, talán érdemes volna felébreszteni Nieveshát.*
*A tavernát elhagyva már újra a városba tartó úton vannak. Éjvihar tempósan halad, nyergében az erdőmélyi elf és ölében az alvó Nieveshát óvón tartva haladnak Arthenior felé.
A páncélos csuhás el sem tudja képzelni, hogyan lehet így aludni, de nem ébreszti fel a kislányt. Ha tud aludni, akkor aludjon csak. Legalább később nem lesz álmos.
Most gyorsabb tempót diktál, mint amit tervezett, de a kitérő miatt kicsit le vannak maradva attól, amit számított. Bár a városban nem kíván sok időt eltölteni, a templom után a piacra is be kell nézniük, hogy fülbevalót nézzenek Lyzendrának és a kicsinek is.
El sem tudja hinni, hogy Niev már olyan nagy, hogy ékszert szeretne a fülébe. Még egy kis idő és már fiúkkal fog találkozni. Halk sóhajjal néz le az ölében, a köpenyébe burkolt kislányra és halovány mosollyal nézi az alvó csöppséget. Vajon mi szeretne lenni, ha felnő? Lesz egyáltalán lehetősége, hogy felnevelje vagy az Erdő Szíve újra magához szólítja majd? Nem szokott meg nem történt dolgokon aggódni, de ezek most mégis aggasztják. Persze ott van Lyz és ott van Mil'Ochass, ahol teljes gyermekkora lehet, felnőhet és élhet, de mégis részt szeretne venni benne és mellette lenni, ahogy azt Aenaenek esküdte.
A fák felett már látszódnak talán a város épületei, hisz falak hiányában csak azokat pillanthatná meg a távolból. Kicsit lassít, mielőtt beérnek Arthenior főterére, talán érdemes volna felébreszteni Nieveshát.*
5401. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-02-06 12:44:55
Üzenet elküldve: 2020-02-06 12:44:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*A kislányt bizonyos dolgokra nagyon nehéz rávenni, ilyen a cipő viselése is. A cipőnél jobban csak a kesztyű miatt tiltakozott, mert nem tud vele úgy fogni, mint szeretne, pedig olyan jó lenne puszta kézzel beletúrni Éjvihar sörényébe! Kétszer el is játssza, hogy:*
- Hoppá! Leesett a kesztyűm!
*Abban a reményben, hogy valahogy csak elhagyják, de nem. Durcásan fújja a képét, de végül csak megbarátkozik ezzel a viselettel is, de ekkor a sapka kezdi zavarni. Viszket tőle a füle! Amit kesztyűben nem is lehet jól megvakarni. Szóval az utazás egy idő után nyafogásba fordul.*
- Ott vagyunk már?
*Ült már lovon, de ilyen hosszasan még nem - vagy nem emlékszik rá - és mikor nagyon jönni akart, akkor nem gondolta végig, hogy ez egy fárasztó út lesz.*
- Ott vagyunk már?
*Fárasztja az utazás, de még a csacsogás is. A nyafogás fényében meg egészen váratlan körülmény lehet az, hogy egyszer csak elcsendesedik, csendességének oka pedig az, hogy elalszik. Ernyedten ül, félrebillent fejjel, eltátott szájjal.*
*A kislányt bizonyos dolgokra nagyon nehéz rávenni, ilyen a cipő viselése is. A cipőnél jobban csak a kesztyű miatt tiltakozott, mert nem tud vele úgy fogni, mint szeretne, pedig olyan jó lenne puszta kézzel beletúrni Éjvihar sörényébe! Kétszer el is játssza, hogy:*
- Hoppá! Leesett a kesztyűm!
*Abban a reményben, hogy valahogy csak elhagyják, de nem. Durcásan fújja a képét, de végül csak megbarátkozik ezzel a viselettel is, de ekkor a sapka kezdi zavarni. Viszket tőle a füle! Amit kesztyűben nem is lehet jól megvakarni. Szóval az utazás egy idő után nyafogásba fordul.*
- Ott vagyunk már?
*Ült már lovon, de ilyen hosszasan még nem - vagy nem emlékszik rá - és mikor nagyon jönni akart, akkor nem gondolta végig, hogy ez egy fárasztó út lesz.*
- Ott vagyunk már?
*Fárasztja az utazás, de még a csacsogás is. A nyafogás fényében meg egészen váratlan körülmény lehet az, hogy egyszer csak elcsendesedik, csendességének oka pedig az, hogy elalszik. Ernyedten ül, félrebillent fejjel, eltátott szájjal.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389