//Második szál//
//Nincs mit tenni, ez van!//
*Tény és való, hogy rögtön nem avatta be a nem túl intelligens orkot munkája részleteibe. Így a másik találgatással próbálja kitalálni, mivel is foglalkozhat. Az a feltételezés viszont, hogy utcalányként keresi mindennapi betevőjét, igencsak meglepi, s azon felül egy kicsit bántja is, hogy ilyesmit feltételeznek róla. Bár ez inkább egy enyhén mérges grimaszban mutatkozik meg, merthogy nem az a típus, aki mellre szívja az efféle sértő megjegyzéseket. Már nyelve hegyén van a kérdés, hogy tényleg ilyennek nézi az ork, de még az utolsó pillanatban sikerül mást mondania:*
- Nem, távol áll tőlem az ilyesmi. Sokkal rendesebb munkám van. A patkányoknál dolgozom. Adót szedek.
*A comb egészen jól áll, gyakorlatilag már fogyasztható állapotban van. A mélységi forgat még párat a húson, aztán kihúzza nyársát a tűzből. Ezt keresztben az ölébe fekteti úgy, hogy a hús ne érjen hozzá ruhájához. Oly forró még, hogy lehetetlenség hozzányúlni. Ha már beszélt adószedő munkájáról, úgy érzi, hogy ki kellene egészítenie egy kis magyarázattal, hogy az ork képben legyen, mit is takar egész pontosan a meló.*
- Mindenkinek, aki bejön a kikötőbe az erdőség felől vagy a kikötőből távozik az erdőség irányába, adót kell fizetnie. Csomagokra, szekerekre is vetek ki vámot a fejpénzen felül. Vannak, akik nem igazán akarnak fizetni, ilyenkor elég, ha a kardomra teszem a kezem. De ha meg nem, akkor megvívok az illetővel. Gond nélkül.
*Komolyan kezd elgondolkozni azon, hogy talán be kéne maga mellé szerveznie az idegen orkot. Csak elkélne egy társ a munkához. Így egyedül nem túl könnyű a dolga, főleg ha tömegesen jönnek az adóztatásra várók.*