Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 281 (5601. - 5620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5620. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-12-11 18:18:13
Üzenet elküldve: 2020-12-11 18:18:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Út a toronyhoz //
* Túljutnak a reggeli teendőkön is végre. Az ételt is felveszik, amit az öreg elf nekik már becsomagolt. Inasa segít neki Csókával is, így aztán nem meglepő, hogy hamarosan már az is útra készen áll. Fel is rakja hát a kicsit a nyeregbe, hogy utána ő is felüljék elé. Mozgásra biztatja a lovat. Meg is indulnak az ingovány felé. Azért az orkokra kapott tanácson elgondolkodik egy kicsit.*
- Legutóbb egy orkkal utaztam. Lényegében ő volt az apródom. Tharg földre indultam, hogy fegyvert kovácsoltassak, de kíváncsi voltam a lebegő toronyra is. Az ork meg hozzám csapódott. Viszont a toronynál külön váltunk. Ő ott maradt én meg visszatértem a városba. Szerencsémre pont akkor nyílt meg az ottani kovácsműhely. Gyalog hosszú volt az út, de lóval hamar ott leszünk. Mondjuk a vágtát most mellőzném majd, mert jó ha nem fárad ki Csóka. Nem könnyű terep a mocsár. Nem árt, ha kikíméljük.* Ezután csöndben lovagol tovább. Jó, hogy tegnap indultak el, mert így hamarabb oda fognak érni. Hamarosan már lehet érezni a rothadó növények fancsali illatát, ha a szél arról fúj. A talaj csak később kezd el kissé vizenyősség válni, de még mindig nem vészes. A java még odébb van.*
* Túljutnak a reggeli teendőkön is végre. Az ételt is felveszik, amit az öreg elf nekik már becsomagolt. Inasa segít neki Csókával is, így aztán nem meglepő, hogy hamarosan már az is útra készen áll. Fel is rakja hát a kicsit a nyeregbe, hogy utána ő is felüljék elé. Mozgásra biztatja a lovat. Meg is indulnak az ingovány felé. Azért az orkokra kapott tanácson elgondolkodik egy kicsit.*
- Legutóbb egy orkkal utaztam. Lényegében ő volt az apródom. Tharg földre indultam, hogy fegyvert kovácsoltassak, de kíváncsi voltam a lebegő toronyra is. Az ork meg hozzám csapódott. Viszont a toronynál külön váltunk. Ő ott maradt én meg visszatértem a városba. Szerencsémre pont akkor nyílt meg az ottani kovácsműhely. Gyalog hosszú volt az út, de lóval hamar ott leszünk. Mondjuk a vágtát most mellőzném majd, mert jó ha nem fárad ki Csóka. Nem könnyű terep a mocsár. Nem árt, ha kikíméljük.* Ezután csöndben lovagol tovább. Jó, hogy tegnap indultak el, mert így hamarabb oda fognak érni. Hamarosan már lehet érezni a rothadó növények fancsali illatát, ha a szél arról fúj. A talaj csak később kezd el kissé vizenyősség válni, de még mindig nem vészes. A java még odébb van.*
5619. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-12-09 10:50:28
Üzenet elküldve: 2020-12-09 10:50:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
- Nem akarok türelmes lenni!
*Húzza el a száját nyafogva, de hát egy korabeli gyerektől aligha várható el az, hogy türelmes legyen. Cserébe viszont elég könnyű elterelni a figyelmét, kicsit toporog, de aztán már el is felejti. Félrebiccentett fejjel hallgatja a másikat, rázza a fejét, de ezúttal nem szól. Egyértelmű, hogy nem egyezik meg ízlésük, az Erdő szívének és neki. Meg hát arról sincsen meggyőződve, hogy egy csuklya helyettesíthet egy sapkát, de mivel Pyctának nincsen sapkája és ő meg nem tud neki kötni egyet, így jobb híján el kell, hogy fogadja. Komoly, elgondolkodó arcocskával bólint.*
- Apának rendesen fel kellett volna öltöznie!
*Mondja teljesen komolyan, némi feddő éllel a hangjában. Az a fránya sapka ugye, ha Pycta hallgatott volna rá, és sapkát húzott volna, nemcsak egy vacak csuklyát, akkor most ülhetne Xauzur hátára. Beletörődő sóhajjal teszi hozzá.*
- De jó, akkor maradok.
*Figyelmét már a ló-téma köti le és ezzel együtt egy csomó kérdése is lesz.*
- És mikor jövünk vissza Erdőmélyéről? És miért is megyünk oda? Mikor érünk már oda? Sokat kell még addig menni? Nézd, az ott milyen madár?!
*Az utolsó kérdésnél már mozdul, kesztyűs keze pedig mutatja is az irányt, ahol elszállt felettük egy madár. Fordulna kicsit, hogy még utána nézzen, de amaz túlságosan gyorsan tűnik el a látóteréből.*
- Hát nekem Xauzur. Vannak neki barátai? Meg felesége? Meg gyerekei?
*Niev esetében nyilván ritkán kell attól félni, hogy csöndben lenne, ha Pycta nem teszi fel a maga kérdését, akkor a kislány biztos talált volna valamit, amiről megállás nélkül csacsoghat.*
- Nem akarok türelmes lenni!
*Húzza el a száját nyafogva, de hát egy korabeli gyerektől aligha várható el az, hogy türelmes legyen. Cserébe viszont elég könnyű elterelni a figyelmét, kicsit toporog, de aztán már el is felejti. Félrebiccentett fejjel hallgatja a másikat, rázza a fejét, de ezúttal nem szól. Egyértelmű, hogy nem egyezik meg ízlésük, az Erdő szívének és neki. Meg hát arról sincsen meggyőződve, hogy egy csuklya helyettesíthet egy sapkát, de mivel Pyctának nincsen sapkája és ő meg nem tud neki kötni egyet, így jobb híján el kell, hogy fogadja. Komoly, elgondolkodó arcocskával bólint.*
- Apának rendesen fel kellett volna öltöznie!
*Mondja teljesen komolyan, némi feddő éllel a hangjában. Az a fránya sapka ugye, ha Pycta hallgatott volna rá, és sapkát húzott volna, nemcsak egy vacak csuklyát, akkor most ülhetne Xauzur hátára. Beletörődő sóhajjal teszi hozzá.*
- De jó, akkor maradok.
*Figyelmét már a ló-téma köti le és ezzel együtt egy csomó kérdése is lesz.*
- És mikor jövünk vissza Erdőmélyéről? És miért is megyünk oda? Mikor érünk már oda? Sokat kell még addig menni? Nézd, az ott milyen madár?!
*Az utolsó kérdésnél már mozdul, kesztyűs keze pedig mutatja is az irányt, ahol elszállt felettük egy madár. Fordulna kicsit, hogy még utána nézzen, de amaz túlságosan gyorsan tűnik el a látóteréből.*
- Hát nekem Xauzur. Vannak neki barátai? Meg felesége? Meg gyerekei?
*Niev esetében nyilván ritkán kell attól félni, hogy csöndben lenne, ha Pycta nem teszi fel a maga kérdését, akkor a kislány biztos talált volna valamit, amiről megállás nélkül csacsoghat.*
5618. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-12-08 17:26:02
Üzenet elküldve: 2020-12-08 17:26:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
- Mindent a maga idejében. Legyünk türelmesek. *Válaszol mosolyogva a kislánynak, aki erélyesebben ad hangot véleményének. Ugyan a hangja kedves és sárga ragadozószemei is hasonlóan csillannak, érezteti, hogy ez a fajta makacsság és türelmetlenség nem a legmegfelelőbb viselkedés. Persze egy pillanatig sem haragszik Nieveshára, csak szeretné érzékeltetni, hogy akaratossággal nem megy semmire. Ebben úgy tűnik, hogy az édesanyjára ütött. Nem Lyzre, hanem a vér szerinti érdesanyjára, Aenaere.*
- Az Erdő Szíve ilyenre formált és én hálás vagyok érte. Megelégszem azzal, amit kaptam. *Mondja a következőkre. Sem többet, sem kevesebbet nem kérne a Fákban Lakótól, így is sokkalta többet kapott, mint mások.*
- Hogy micsoda? *Megállja, hogy ne nevessen fel a feddésre. Nem szeretné, ha Niev azt gondolná, rajta nevet. A kislány megenyhül persze és felajánlja, hogy ha megfázna, teát készít majd az erdőmélyi elfnek.*
- Ez nagyon aranyos tőled és kendőm is van. *Válaszol mosolyogva, majd mielőtt elindulnának, felhajtja csuklyáját a fejére.*
- Látod, így nem fog fázni a fejem. *Mondja, majd segít megkötni a kibomlott kötőt Niev álla alatt.*
- Így ni, most már egyikünk feje sem fog fázni. *Konstatálja és felszállnak a nyeregbe és kilovagolnak a kapun.
Az artheniori erdők már felöltötték téli ruhájukat, hó még nem esett, de hideg van, elkél a sapka és a kesztyű. Xauzur örömmel fut mellettük, ő is örül, hogy elhagyhatták a közösség területét. Megtűrik és nem félnek tőle, de mégis egy vadállatról van szó, aki jobban szereti a szabadságot, mint a magas falak mögötti világot.*
- Ha te Xauzur hátára ülsz, ki fogja melegíteni apát? *Kérdi sóhajtva, a lóval kapcsolatos kérdésre pedig csak rövid idő múlva válaszol.*
- Ha visszatértünk Erdőmélyéről, akkor elmegyünk a városba és veszünk egyet neked. *Odázza el a kérdést. Ha sikerrel járnak, akkor Nievesha már elég nagy lesz, hogy egyedül megüljön egy lovat. Bár az kérdéses, hogy fognak-e kapni a városi lókupecnél egy olyan különleges, arany színű hátast. Ezt a problémát egyelőre későbbre halasztja, most mással kell foglalkoznia. Az Artheniortól induló erődég után a lápvidék vár rájuk, ahol oda kell majd figyelniük. Korábban az erődmélyi elf gyakran járt át rajta, ám egy ideje nem vitt arra az útja. Most talán kicsit járhatóbb is a terület, hisz az idő hideg, a talajmenti fagy pedig megszilárdítja a mocsarat is. Ám bőven akadnak olyan területek, ahol a mocsár nem fagyott be.*
- Neked melyik a kedvenc erdei állatod? *Kérdi a kislányt, hogy ne némán teljen az út, ahogy Éjvihar hátán a mocsár felé haladnak.*
- Mindent a maga idejében. Legyünk türelmesek. *Válaszol mosolyogva a kislánynak, aki erélyesebben ad hangot véleményének. Ugyan a hangja kedves és sárga ragadozószemei is hasonlóan csillannak, érezteti, hogy ez a fajta makacsság és türelmetlenség nem a legmegfelelőbb viselkedés. Persze egy pillanatig sem haragszik Nieveshára, csak szeretné érzékeltetni, hogy akaratossággal nem megy semmire. Ebben úgy tűnik, hogy az édesanyjára ütött. Nem Lyzre, hanem a vér szerinti érdesanyjára, Aenaere.*
- Az Erdő Szíve ilyenre formált és én hálás vagyok érte. Megelégszem azzal, amit kaptam. *Mondja a következőkre. Sem többet, sem kevesebbet nem kérne a Fákban Lakótól, így is sokkalta többet kapott, mint mások.*
- Hogy micsoda? *Megállja, hogy ne nevessen fel a feddésre. Nem szeretné, ha Niev azt gondolná, rajta nevet. A kislány megenyhül persze és felajánlja, hogy ha megfázna, teát készít majd az erdőmélyi elfnek.*
- Ez nagyon aranyos tőled és kendőm is van. *Válaszol mosolyogva, majd mielőtt elindulnának, felhajtja csuklyáját a fejére.*
- Látod, így nem fog fázni a fejem. *Mondja, majd segít megkötni a kibomlott kötőt Niev álla alatt.*
- Így ni, most már egyikünk feje sem fog fázni. *Konstatálja és felszállnak a nyeregbe és kilovagolnak a kapun.
Az artheniori erdők már felöltötték téli ruhájukat, hó még nem esett, de hideg van, elkél a sapka és a kesztyű. Xauzur örömmel fut mellettük, ő is örül, hogy elhagyhatták a közösség területét. Megtűrik és nem félnek tőle, de mégis egy vadállatról van szó, aki jobban szereti a szabadságot, mint a magas falak mögötti világot.*
- Ha te Xauzur hátára ülsz, ki fogja melegíteni apát? *Kérdi sóhajtva, a lóval kapcsolatos kérdésre pedig csak rövid idő múlva válaszol.*
- Ha visszatértünk Erdőmélyéről, akkor elmegyünk a városba és veszünk egyet neked. *Odázza el a kérdést. Ha sikerrel járnak, akkor Nievesha már elég nagy lesz, hogy egyedül megüljön egy lovat. Bár az kérdéses, hogy fognak-e kapni a városi lókupecnél egy olyan különleges, arany színű hátast. Ezt a problémát egyelőre későbbre halasztja, most mással kell foglalkoznia. Az Artheniortól induló erődég után a lápvidék vár rájuk, ahol oda kell majd figyelniük. Korábban az erődmélyi elf gyakran járt át rajta, ám egy ideje nem vitt arra az útja. Most talán kicsit járhatóbb is a terület, hisz az idő hideg, a talajmenti fagy pedig megszilárdítja a mocsarat is. Ám bőven akadnak olyan területek, ahol a mocsár nem fagyott be.*
- Neked melyik a kedvenc erdei állatod? *Kérdi a kislányt, hogy ne némán teljen az út, ahogy Éjvihar hátán a mocsár felé haladnak.*
5617. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-11-26 09:15:51
Üzenet elküldve: 2020-11-26 09:15:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Út a toronyhoz //
*A terebélyes csataménnel lépésben haladnak kifelé a városból. Arelow megnyugtatja apródját, hogy mindenképpen ki fogják próbálni Csóka roham tempóját a páncélban, de ehhez hely is kell, ahol nem sodornak veszélybe senkit sem. Ezt Morzden is megérti és örömmel veszi tudomásul, hogy ha kiérnek, akkor vágtázhatnak egyet. Lassan kiérnek a városból és szinte csak egyedül haladnak az úton. Ekkor a lovag hátra szól apródjának, aki erősen meg is kapaszkodik a páncéljában.*
- Kapaszkodok. Mehetünk. *Izgatottan válaszolja, amint jó erősen a páncélba kapaszkodik, és kissé előre hajol rá, amennyire lehet. Arelow lábaival futásra sarkallja a csatamént, aki neki iramodik, először ügetve, majd lassan vágtára váltva. Óriási élmény a kis gnómnak egy ilyen hatalmas lovon vágtázni. Ha a lovag látná, akkor Morzden szája szinte a füléig ér úgy vigyorog. Szinte földrengést keltve haladnak, hiszen Arelow is és Csóka is fel vannak páncélozva. Súlyuknál fogva is komoly rengéseket okoznak léptükkel. Így együtt pedig ember legyen a talpán, aki megállítaná a páncélos csatamén vágtáját.*
- A sötétben azt hiszik, hogy egy hadsereg robog. *Nevetve mondja, hangosan előre, jelezve, hogy nagyon tetszik neki a vágta és az, hogy micsoda robajjal mennek. A vágta lassan a végéhez közeledik, hiszen hosszú távon ezt még Csóka sem bírná ilyen felszerelésben. Az este is lassan leszáll, így biztonságosabb, ha lassabban haladnak. A vágta végén, a távolban fényeket pillant meg.*
- Én is látom a fényeket. Jó lenne, ha az a fogadó lenne! *A vágta után lenyugszik egy kicsit, de végig élvezte minden percét. Most jól fog esni egy kis pihenés és feltöltődés mindhármuknak.*
*A terebélyes csataménnel lépésben haladnak kifelé a városból. Arelow megnyugtatja apródját, hogy mindenképpen ki fogják próbálni Csóka roham tempóját a páncélban, de ehhez hely is kell, ahol nem sodornak veszélybe senkit sem. Ezt Morzden is megérti és örömmel veszi tudomásul, hogy ha kiérnek, akkor vágtázhatnak egyet. Lassan kiérnek a városból és szinte csak egyedül haladnak az úton. Ekkor a lovag hátra szól apródjának, aki erősen meg is kapaszkodik a páncéljában.*
- Kapaszkodok. Mehetünk. *Izgatottan válaszolja, amint jó erősen a páncélba kapaszkodik, és kissé előre hajol rá, amennyire lehet. Arelow lábaival futásra sarkallja a csatamént, aki neki iramodik, először ügetve, majd lassan vágtára váltva. Óriási élmény a kis gnómnak egy ilyen hatalmas lovon vágtázni. Ha a lovag látná, akkor Morzden szája szinte a füléig ér úgy vigyorog. Szinte földrengést keltve haladnak, hiszen Arelow is és Csóka is fel vannak páncélozva. Súlyuknál fogva is komoly rengéseket okoznak léptükkel. Így együtt pedig ember legyen a talpán, aki megállítaná a páncélos csatamén vágtáját.*
- A sötétben azt hiszik, hogy egy hadsereg robog. *Nevetve mondja, hangosan előre, jelezve, hogy nagyon tetszik neki a vágta és az, hogy micsoda robajjal mennek. A vágta lassan a végéhez közeledik, hiszen hosszú távon ezt még Csóka sem bírná ilyen felszerelésben. Az este is lassan leszáll, így biztonságosabb, ha lassabban haladnak. A vágta végén, a távolban fényeket pillant meg.*
- Én is látom a fényeket. Jó lenne, ha az a fogadó lenne! *A vágta után lenyugszik egy kicsit, de végig élvezte minden percét. Most jól fog esni egy kis pihenés és feltöltődés mindhármuknak.*
5616. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-11-25 20:38:40
Üzenet elküldve: 2020-11-25 20:38:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Út a toronyhoz //
* Morzden a gnóm apródja is egyetért abban, hogy rájuk férne a pihenés. Így aztán nem is éri meg pazarolni az időt tovább. Létett lovával kifelé a városból. Út közben kap egy jó kérdést, amire még pontosan ő sem tudja a választ.*
- Nem tudom, de ne aggódj! Amint olyan területre érünk, hogy ki lehet próbálni meg is teszem.* Válaszolja. Estére hajlik már az idő az utak, amik kifelé vezetnek a városból szinte teljesen elnéptelenedtek. Amikor már azt a pár csellengőt is maguk mögött hagyták hátra szól.*
- Na fiú, akkor kapaszkodj meg jó erősen, mert a végén még leesel nekem.* Amint szól neki hátulról az apródja, hogy rendben van, akkor Csókát megnoszogatja lábaival.*
- Gyerünk pajtás fussunk egyet! Gyía!* Sarkaival is megösztökéli, de nem kell ám sokat, mert az állatnak is van kedve a mozgásra. Biztos sokat állt az istállókban meg a karámokban. Igényli a vágtát ő is. Na persze nem ugrik rögtön vágtába, mert ahhoz nehéz. Először csak ügetésre vált, majd onnan szépen felgyorsul vágtára. A föld csak úgy dübörög alattuk, amihez még hozzá csapódik a páncélok fémes csattogása is. Ezekben az esti órákban biztosan messzire elhallatszik ez a robogás. Jó iramban haladnak, de egy idő után aztán vissza fogja az állatott a páncélos. Nem szeretné, ha a hirtelen mozgás izomlázat okozna Csókának. Csataló ő nem verseny paripa. A szürkület teljesen rájuk telepszik, de a távolban már feltűnnek a fények, amik remélhetőleg egy fogadé lesz.*
- Remélem az egy fogadó lesz.* Szól hátra, mert már hamarosan elfogják érni azokat a fényeket.*
* Morzden a gnóm apródja is egyetért abban, hogy rájuk férne a pihenés. Így aztán nem is éri meg pazarolni az időt tovább. Létett lovával kifelé a városból. Út közben kap egy jó kérdést, amire még pontosan ő sem tudja a választ.*
- Nem tudom, de ne aggódj! Amint olyan területre érünk, hogy ki lehet próbálni meg is teszem.* Válaszolja. Estére hajlik már az idő az utak, amik kifelé vezetnek a városból szinte teljesen elnéptelenedtek. Amikor már azt a pár csellengőt is maguk mögött hagyták hátra szól.*
- Na fiú, akkor kapaszkodj meg jó erősen, mert a végén még leesel nekem.* Amint szól neki hátulról az apródja, hogy rendben van, akkor Csókát megnoszogatja lábaival.*
- Gyerünk pajtás fussunk egyet! Gyía!* Sarkaival is megösztökéli, de nem kell ám sokat, mert az állatnak is van kedve a mozgásra. Biztos sokat állt az istállókban meg a karámokban. Igényli a vágtát ő is. Na persze nem ugrik rögtön vágtába, mert ahhoz nehéz. Először csak ügetésre vált, majd onnan szépen felgyorsul vágtára. A föld csak úgy dübörög alattuk, amihez még hozzá csapódik a páncélok fémes csattogása is. Ezekben az esti órákban biztosan messzire elhallatszik ez a robogás. Jó iramban haladnak, de egy idő után aztán vissza fogja az állatott a páncélos. Nem szeretné, ha a hirtelen mozgás izomlázat okozna Csókának. Csataló ő nem verseny paripa. A szürkület teljesen rájuk telepszik, de a távolban már feltűnnek a fények, amik remélhetőleg egy fogadé lesz.*
- Remélem az egy fogadó lesz.* Szól hátra, mert már hamarosan elfogják érni azokat a fényeket.*
5615. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-10-31 22:36:41
Üzenet elküldve: 2020-10-31 22:36:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Küldetésben//
*Dorának nem kerüli el a figyelmét, hogy Denjaar nem zeng ódákat a báró és közte lévő ismerősi viszonyról, de nem tulajdonít ennek nagy jelentőséget. Lehet, hogy egyszerű munkakapcsolatról, üzletről van csak szó, ami a harcosnak még nem egyenlő a barátság fogalmával, Cha'yss viszont bőven profitál belőle, és amúgy is szereti megszépíteni a dolgokat. A lány számít arra, hogy nem Denjaartól fogja visszahallani a szaftosabbnál szaftosabb wegtoreni pletykákat és kedvenc bárója korábbi nőügyeit. Pedig milyen mókás lenne felidézni egy jó ital mellett, esetleg sok-sok pénzért vagy egy újabb csókért cserébe elhallgatni őket. Ha mást nem, álmodozni szabad.*
- Még jó, hogy nem Wegtorenben folytattam a kutatásaimat. Nem értenék egyet az elveikkel. *Fintorog a rabszolgákkal kapcsolatos kijelentésre, de ennyi nem elég, hogy megijessze. A ló ijeszti meg.* Tudja, a kedvéért visszafogom magam, de általában rengeteget okoskodom. A baj az, hogy többnyire igazam is van. *Sóhajt drámaian, mint egy primadonna.
Ugyanebben a pillanatban az egyenetlenebb talajra érve mintha jobban megzöttyennének, mint eddig. Dora egy pillanatra azt hiszi, hogy okoskodása miatt mégis az a sorsa, hogy a feje betörjön, és érezhetően jobban szorítja a férfi derekát, mint eddig valaha, miközben arcából kiszökik a vér.*
- Jaj… *Bukik ki belőle vékonyka hangon, de már átkozza is magát a dologért. Ő most egy független, erős nő, aki a küldetését teljesíti, nem pedig egy zötyögő krumpliszsák a nyeregre kötve. Megpróbálja nyugodtan venni a levegőt, a férfiba kapaszkodni, és titokban rájönni, hogy lehet ennyire stabil – utóbbihoz a pillantása a remek fenékre téved. Denjaar nem tudhat erről, de ettől függetlenül bókolni kezd. Dora megejt egy kuncogást.*
- Ugyan, miért tettem volna rossz lóra? Meg kell, hogy mondjam, nincs magával semmi bajom. Azt nem mondanám, hogy belopta magát a szívembe, mikor csak úgy faképnél hagyott a kaszárnyánál. De annyi ember kedveskedett már nekem, aki közben ártani akart, hogy egy ilyen apró, szívből jövő gorombaság felüdülés a számomra. *Vigyorog.
Denjaarnak fogalma sincs, mennyire betalált a Kagaenae-vel kapcsolatos megjegyzése. Egyrészt azért, mert Dora szemében a lány egy akadályozó tényező, semmi egyéb érzés nem fűzi hozzá, másrészt pedig, mivel egy pillanatra akaratlanul is elképzeli, ahogy a hajdani Hadúr, Kagan lapátkezével a téglafalba gyógyítja leányát úgy, hogy a lyuk megőrzi a becsapódáskori körvonalát.*
- Nos… *Böki ki végül néhány gyors légzőgyakorlat után, nehogy kitörjön belőle a nevetés, és nagyon komoly hangon folytatja hivatalos, már-már dorgáló mondandóját.* Érthető, hogy az Úrnő megmentése kellemetlenségekkel járt, mondhatni, maguknak és nekünk is. *No, nem mintha Dora, aki az egész küldetés során csak egy jót vacsorázott a Kalmárban, nagyon erőlködött volna, de a dolog jól hangzik.* De biztosíthatom, hogy az önhibáján kívül került kalamajkába. Ne feledkezzünk meg róla, hogy az az elmebajos fickó volt a baj okozója, az Úrnő pedig az áldozat. Tudja, Kagaenae fiatal még. Mind voltunk naivok, és hoztunk már elhamarkodott döntéseket. Ki nem?
*Úgy dönt, nem tér ki arra, hogy a beszámoló szerint még a szakavatott őrök is hibáztak, ezért került a lány ekkora pácba. Van egy íratlan szabály: akinek a lován osztozol, azzal jóban is kell lenned. Dora ezt az elvet alkalmazza. Elnézi a szép pengét, amolyan laikusként.*
- A finom hölgyek máshogy veszélyesek. Gondoljon bele, hány feleség főz a férjére minden gyanú nélkül. Maga előttem ül, pedig tőr van nálam. A szeretőm békésen alszik mellettem éjszaka. Annyi lehetőségünk lenne ártani, de nem tesszük. Talán épp ez bennünk a fenyegető. Vagy… *Hajol közelebb diszkréten.* maga úgy gondolja, hogy belelát a női lélek bugyraiba, Denjaar uram?
*Dorának nem kerüli el a figyelmét, hogy Denjaar nem zeng ódákat a báró és közte lévő ismerősi viszonyról, de nem tulajdonít ennek nagy jelentőséget. Lehet, hogy egyszerű munkakapcsolatról, üzletről van csak szó, ami a harcosnak még nem egyenlő a barátság fogalmával, Cha'yss viszont bőven profitál belőle, és amúgy is szereti megszépíteni a dolgokat. A lány számít arra, hogy nem Denjaartól fogja visszahallani a szaftosabbnál szaftosabb wegtoreni pletykákat és kedvenc bárója korábbi nőügyeit. Pedig milyen mókás lenne felidézni egy jó ital mellett, esetleg sok-sok pénzért vagy egy újabb csókért cserébe elhallgatni őket. Ha mást nem, álmodozni szabad.*
- Még jó, hogy nem Wegtorenben folytattam a kutatásaimat. Nem értenék egyet az elveikkel. *Fintorog a rabszolgákkal kapcsolatos kijelentésre, de ennyi nem elég, hogy megijessze. A ló ijeszti meg.* Tudja, a kedvéért visszafogom magam, de általában rengeteget okoskodom. A baj az, hogy többnyire igazam is van. *Sóhajt drámaian, mint egy primadonna.
Ugyanebben a pillanatban az egyenetlenebb talajra érve mintha jobban megzöttyennének, mint eddig. Dora egy pillanatra azt hiszi, hogy okoskodása miatt mégis az a sorsa, hogy a feje betörjön, és érezhetően jobban szorítja a férfi derekát, mint eddig valaha, miközben arcából kiszökik a vér.*
- Jaj… *Bukik ki belőle vékonyka hangon, de már átkozza is magát a dologért. Ő most egy független, erős nő, aki a küldetését teljesíti, nem pedig egy zötyögő krumpliszsák a nyeregre kötve. Megpróbálja nyugodtan venni a levegőt, a férfiba kapaszkodni, és titokban rájönni, hogy lehet ennyire stabil – utóbbihoz a pillantása a remek fenékre téved. Denjaar nem tudhat erről, de ettől függetlenül bókolni kezd. Dora megejt egy kuncogást.*
- Ugyan, miért tettem volna rossz lóra? Meg kell, hogy mondjam, nincs magával semmi bajom. Azt nem mondanám, hogy belopta magát a szívembe, mikor csak úgy faképnél hagyott a kaszárnyánál. De annyi ember kedveskedett már nekem, aki közben ártani akart, hogy egy ilyen apró, szívből jövő gorombaság felüdülés a számomra. *Vigyorog.
Denjaarnak fogalma sincs, mennyire betalált a Kagaenae-vel kapcsolatos megjegyzése. Egyrészt azért, mert Dora szemében a lány egy akadályozó tényező, semmi egyéb érzés nem fűzi hozzá, másrészt pedig, mivel egy pillanatra akaratlanul is elképzeli, ahogy a hajdani Hadúr, Kagan lapátkezével a téglafalba gyógyítja leányát úgy, hogy a lyuk megőrzi a becsapódáskori körvonalát.*
- Nos… *Böki ki végül néhány gyors légzőgyakorlat után, nehogy kitörjön belőle a nevetés, és nagyon komoly hangon folytatja hivatalos, már-már dorgáló mondandóját.* Érthető, hogy az Úrnő megmentése kellemetlenségekkel járt, mondhatni, maguknak és nekünk is. *No, nem mintha Dora, aki az egész küldetés során csak egy jót vacsorázott a Kalmárban, nagyon erőlködött volna, de a dolog jól hangzik.* De biztosíthatom, hogy az önhibáján kívül került kalamajkába. Ne feledkezzünk meg róla, hogy az az elmebajos fickó volt a baj okozója, az Úrnő pedig az áldozat. Tudja, Kagaenae fiatal még. Mind voltunk naivok, és hoztunk már elhamarkodott döntéseket. Ki nem?
*Úgy dönt, nem tér ki arra, hogy a beszámoló szerint még a szakavatott őrök is hibáztak, ezért került a lány ekkora pácba. Van egy íratlan szabály: akinek a lován osztozol, azzal jóban is kell lenned. Dora ezt az elvet alkalmazza. Elnézi a szép pengét, amolyan laikusként.*
- A finom hölgyek máshogy veszélyesek. Gondoljon bele, hány feleség főz a férjére minden gyanú nélkül. Maga előttem ül, pedig tőr van nálam. A szeretőm békésen alszik mellettem éjszaka. Annyi lehetőségünk lenne ártani, de nem tesszük. Talán épp ez bennünk a fenyegető. Vagy… *Hajol közelebb diszkréten.* maga úgy gondolja, hogy belelát a női lélek bugyraiba, Denjaar uram?
5614. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-10-31 16:47:39
Üzenet elküldve: 2020-10-31 16:47:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A zarándok útjának vége//
*Sietősen érkezik meg A város határhoz a férfi, hiszen hamar a városba akar érni. Azonban az éjszaka hamar lehanyatlóba vált, ezért gyorsan lepihen a szabad ég alatt. Alig várja, hogy újra a városban lehessen, a Kalmárban, ahol minden bizonnyal várják. Egyelőre nem is foglalkozik mással. Elnyomja az álom. Másnap a hajnallal kel ő is, hogy hamarosan elérjen úti céljához. Felkapja a dolgait, és rögvest indul be, a városba.*
*Sietősen érkezik meg A város határhoz a férfi, hiszen hamar a városba akar érni. Azonban az éjszaka hamar lehanyatlóba vált, ezért gyorsan lepihen a szabad ég alatt. Alig várja, hogy újra a városban lehessen, a Kalmárban, ahol minden bizonnyal várják. Egyelőre nem is foglalkozik mással. Elnyomja az álom. Másnap a hajnallal kel ő is, hogy hamarosan elérjen úti céljához. Felkapja a dolgait, és rögvest indul be, a városba.*
5613. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-10-31 03:47:41
Üzenet elküldve: 2020-10-31 03:47:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Küldetésben//
-Az. Rendes fickó. *Hagyja helyben a bárót firtató kérdést szűkszavúan. Wegtorenben híre volt a bárónak, s bizonyára nem is véletlen, hogy kereket oldott. Bizonyára fojtogató volt már a levegő számára.
S hogy az igric a barátja lenne... Nos, valószínűleg így emlegetik egymást. Ugyanakkor előbb ugrana egy kígyókkal teli verembe, minthogy megbízzon a báróban, talán még úgy is jobb esélyekkel indulna.*
-Az okoskodó rabszolgáknak kivágják a nyelvét Wegtorenben. A veszélyesebbeket pedig betörik. *Jegyzi meg somolyogva, miközben lépésre fogja a paripát. Az éjjel így is, úgy is a szántókon éri őket, kár fárasztani a hátast.*
-Gondolja? *Kérdez vissza szórakozottan, mikor erre a bizonyos, sokat emlegetett kancellárra terelődik a szó. Nem sok dolga volt még a vashegyi barbárokkal, de a Thargodarokról hallottak nem támasztják éppen alá a Dora által felrajzolt, nagylelkűségről szőtt képet.*
-Ne essék le a lóról és nem kell a pocsolyában hagynom. *Jegyzi meg egyszerűen, miközben az Artheniorból kivezető, köves utat tapossák már. Jókora, pányvázott szekér gördül el mellettük lassan, a város felé tart. Ily kései órán már aligha indul útnak bárki fia a városból. A nap még az égen ugyan, de a horizontot lassan már narancsszínbe borítja.*
-Különben meg megannyi bátor kalandor dőlne kardjába kegyed bájaiért. Tán rossz lóra tett velem. Na, de ne féljen, ha rajtam múlik, egészben éri el a Vashegyet. Ami pedig az úrnőjét illeti, néhány atyai pofon hibádzik belőle. *Ránézésre ér a gyanúperrel, hogy nem az északi havasokban, de még csak nem is thargföldön élte eddigi életét a szóban forgó Thargodar.*
-Azt mondta, veszélyesebb lehet, mint aminek látszik. *Fordul hátra a nyeregben, de csak egy pillanatra.* -Tán ért ehhez? *Megkocogtatja az oldalán lógó, díszes penge markolatát. Az ő felfogásában aligha lehet valaki veszélyes, ha csak nem konyít a fegyverforgatáshoz.*
-Az. Rendes fickó. *Hagyja helyben a bárót firtató kérdést szűkszavúan. Wegtorenben híre volt a bárónak, s bizonyára nem is véletlen, hogy kereket oldott. Bizonyára fojtogató volt már a levegő számára.
S hogy az igric a barátja lenne... Nos, valószínűleg így emlegetik egymást. Ugyanakkor előbb ugrana egy kígyókkal teli verembe, minthogy megbízzon a báróban, talán még úgy is jobb esélyekkel indulna.*
-Az okoskodó rabszolgáknak kivágják a nyelvét Wegtorenben. A veszélyesebbeket pedig betörik. *Jegyzi meg somolyogva, miközben lépésre fogja a paripát. Az éjjel így is, úgy is a szántókon éri őket, kár fárasztani a hátast.*
-Gondolja? *Kérdez vissza szórakozottan, mikor erre a bizonyos, sokat emlegetett kancellárra terelődik a szó. Nem sok dolga volt még a vashegyi barbárokkal, de a Thargodarokról hallottak nem támasztják éppen alá a Dora által felrajzolt, nagylelkűségről szőtt képet.*
-Ne essék le a lóról és nem kell a pocsolyában hagynom. *Jegyzi meg egyszerűen, miközben az Artheniorból kivezető, köves utat tapossák már. Jókora, pányvázott szekér gördül el mellettük lassan, a város felé tart. Ily kései órán már aligha indul útnak bárki fia a városból. A nap még az égen ugyan, de a horizontot lassan már narancsszínbe borítja.*
-Különben meg megannyi bátor kalandor dőlne kardjába kegyed bájaiért. Tán rossz lóra tett velem. Na, de ne féljen, ha rajtam múlik, egészben éri el a Vashegyet. Ami pedig az úrnőjét illeti, néhány atyai pofon hibádzik belőle. *Ránézésre ér a gyanúperrel, hogy nem az északi havasokban, de még csak nem is thargföldön élte eddigi életét a szóban forgó Thargodar.*
-Azt mondta, veszélyesebb lehet, mint aminek látszik. *Fordul hátra a nyeregben, de csak egy pillanatra.* -Tán ért ehhez? *Megkocogtatja az oldalán lógó, díszes penge markolatát. Az ő felfogásában aligha lehet valaki veszélyes, ha csak nem konyít a fegyverforgatáshoz.*
5612. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-10-20 12:27:08
Üzenet elküldve: 2020-10-20 12:27:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nincs mit tenni, ez van!//
* A patkányos kérdésre úgy tűnik választ nem kap, de sejti, hogy itt többről lehet szó, mint pár rágcsálóról. Ehelyett inkább a kikötőről kezd el beszélni a nő, amire nagyon is odafigyel az ork. Mondjuk elég nagy zagyvaságnak tűnik ez az egész. Nincsenek katonák, de mégis vannak. Meg tudják a szellemek, hogy mit hord még össze. Egy a lényeg, hogy elvileg lehet adót szedni és ez az ami megfogja az orkot.*
- Szóval szabadon lehet pénzt szedni el az ott lévőktől? Jól hangzik! Talán én is lemegyek oda. Jön a tél itt rossz lesz.* Dörmögi, hiszen már úgy néz ki, hogy ez eldőlt.*
- Merre van ez a kikötő?* Felbuzdult ezen, szóval nagyon valószínű, hogy hamarosan szét fog nézni arra. Szinte máris érzi a hús ízét a szájában, mert mire másra menne ő rá, mint egy jó darab szaftos húsra. Máris barátságosabban néz a mélységire, mivel jelenleg ő az aki ellátja információval.*
//Nincs mit tenni, ez van!//
* A patkányos kérdésre úgy tűnik választ nem kap, de sejti, hogy itt többről lehet szó, mint pár rágcsálóról. Ehelyett inkább a kikötőről kezd el beszélni a nő, amire nagyon is odafigyel az ork. Mondjuk elég nagy zagyvaságnak tűnik ez az egész. Nincsenek katonák, de mégis vannak. Meg tudják a szellemek, hogy mit hord még össze. Egy a lényeg, hogy elvileg lehet adót szedni és ez az ami megfogja az orkot.*
- Szóval szabadon lehet pénzt szedni el az ott lévőktől? Jól hangzik! Talán én is lemegyek oda. Jön a tél itt rossz lesz.* Dörmögi, hiszen már úgy néz ki, hogy ez eldőlt.*
- Merre van ez a kikötő?* Felbuzdult ezen, szóval nagyon valószínű, hogy hamarosan szét fog nézni arra. Szinte máris érzi a hús ízét a szájában, mert mire másra menne ő rá, mint egy jó darab szaftos húsra. Máris barátságosabban néz a mélységire, mivel jelenleg ő az aki ellátja információval.*
5611. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-10-19 18:51:32
Üzenet elküldve: 2020-10-19 18:51:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Aki nappal legény //
// Griff fogadó - Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha belelátna Doras fejébe minden bizonnyal alapos vitát nyithatna arról, mit is takar pontosan az álomférfi fogalma, valamint, hogy hiába gondolja a férfi naiv kis csibének azért több sütnivaló van abban a tapasztalatlan buksiban, mint amennyi kívülről látszik. Azt persze aláírja, hogy nem olyan biztos, hogy nem tudná elcsavarni pár negédes szó, de az is biztos, hogy annyira nem könnyű elcsavarni a fejét, mint az most nehezen hihető ebben az esetben. Hiszen Dorasnak sem kellett sokáig ténykednie, hogy az egyik szoba rejtekében pucérkodjanak együtt. De a zsoldos nem gombolyítja tovább a fonalat, így Rik sem ragad le a férfiakról szóló fölösleges értekezés tengerénél.
Sok hallott okosságot tudna pedig még megosztani a férfival, de már ő maga is felesleges szócséplésnek tartja a dolgot. Így könnyedebbé téve a hangulatot marad a heccelés, mint egymás szórakoztatása.*
- Jaj, ugyan már. Ne kéresd magad.
*Nyújtózik is nevetve, hogy belevarázsolja a szalagokat a hajzuhatagba, de hamarosan ismét a férfi alatt foglal helyet. A dombokat illető csókokra elégedetten sóhajt fel, majd a további mondandót már beharapott ajkakkal követi figyelemmel.*
- Megegyeztünk, de akkor ajánlom, hogy olyan történet legyen, amire megéri várnom és teljes kielégülést fog okozni.
*Kacsint is félvigyorral a mondandó kétértelműségét illetve, de amaz hamar cserben is hagyja. A fenekét érő csattanásra felsikkanva kap oda, majd bosszús pillantásokkal övezi a férfit.*
- Esküszöm úgy beléd fogok egyszer harapni.
*Ejti is füstölögve a komolynak egyáltalán nem ható fenyegetést, majd a visszaút tálalására már kelletlenül húzza el a száját. De mi tagadás jócskán belemásztak az éjszakába. Nem ártana pihenni sem, ha kisimultan akarnak Brudonak segédkezni, így beleegyezően bólint is rá a dologra. Pár pillanatot azért még élvezkedik a férfi közelségében, de mielőtt minden akaratereje elfogyna inkább legurul az ágyról, hogy a holmijaihoz léphessen.*
- Aztán kösd fel a gatyádat, pihend ki magad rendesen, hogy a bácsikám is hasznodat tudja venni.
*Vigyorodik el kissé, majd kelletlenül, de visszabújik az egész rendjén megszáradt ruhákba. A többi kiteregetett göncöt csak behajigálja a batyuba, majd egy kis hajigazgatás után vissza is fordul a férfihoz.*
- Akkor reméljük a legközelebbi viszontlátásnál is tartalmas éjszakánk lesz.
*Mosolyodik el szélesen, igyekszik határozottnak is tűnni. De magában azért reménykedőn imádkozik, hogy a jelenlegi felhevültség és kívánalom ne apadjon lejjebb, mire újfent találkoznak.*
// Griff fogadó - Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha belelátna Doras fejébe minden bizonnyal alapos vitát nyithatna arról, mit is takar pontosan az álomférfi fogalma, valamint, hogy hiába gondolja a férfi naiv kis csibének azért több sütnivaló van abban a tapasztalatlan buksiban, mint amennyi kívülről látszik. Azt persze aláírja, hogy nem olyan biztos, hogy nem tudná elcsavarni pár negédes szó, de az is biztos, hogy annyira nem könnyű elcsavarni a fejét, mint az most nehezen hihető ebben az esetben. Hiszen Dorasnak sem kellett sokáig ténykednie, hogy az egyik szoba rejtekében pucérkodjanak együtt. De a zsoldos nem gombolyítja tovább a fonalat, így Rik sem ragad le a férfiakról szóló fölösleges értekezés tengerénél.
Sok hallott okosságot tudna pedig még megosztani a férfival, de már ő maga is felesleges szócséplésnek tartja a dolgot. Így könnyedebbé téve a hangulatot marad a heccelés, mint egymás szórakoztatása.*
- Jaj, ugyan már. Ne kéresd magad.
*Nyújtózik is nevetve, hogy belevarázsolja a szalagokat a hajzuhatagba, de hamarosan ismét a férfi alatt foglal helyet. A dombokat illető csókokra elégedetten sóhajt fel, majd a további mondandót már beharapott ajkakkal követi figyelemmel.*
- Megegyeztünk, de akkor ajánlom, hogy olyan történet legyen, amire megéri várnom és teljes kielégülést fog okozni.
*Kacsint is félvigyorral a mondandó kétértelműségét illetve, de amaz hamar cserben is hagyja. A fenekét érő csattanásra felsikkanva kap oda, majd bosszús pillantásokkal övezi a férfit.*
- Esküszöm úgy beléd fogok egyszer harapni.
*Ejti is füstölögve a komolynak egyáltalán nem ható fenyegetést, majd a visszaút tálalására már kelletlenül húzza el a száját. De mi tagadás jócskán belemásztak az éjszakába. Nem ártana pihenni sem, ha kisimultan akarnak Brudonak segédkezni, így beleegyezően bólint is rá a dologra. Pár pillanatot azért még élvezkedik a férfi közelségében, de mielőtt minden akaratereje elfogyna inkább legurul az ágyról, hogy a holmijaihoz léphessen.*
- Aztán kösd fel a gatyádat, pihend ki magad rendesen, hogy a bácsikám is hasznodat tudja venni.
*Vigyorodik el kissé, majd kelletlenül, de visszabújik az egész rendjén megszáradt ruhákba. A többi kiteregetett göncöt csak behajigálja a batyuba, majd egy kis hajigazgatás után vissza is fordul a férfihoz.*
- Akkor reméljük a legközelebbi viszontlátásnál is tartalmas éjszakánk lesz.
*Mosolyodik el szélesen, igyekszik határozottnak is tűnni. De magában azért reménykedőn imádkozik, hogy a jelenlegi felhevültség és kívánalom ne apadjon lejjebb, mire újfent találkoznak.*
5610. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-10-04 13:29:26
Üzenet elküldve: 2020-10-04 13:29:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
// Griff fogadó - Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mi tagadás, a zsoldos most jócskán túltett magán. Magához képest persze egy kéjenc kényúr is a becsület bajnoka, de az, hogy egy ilyen helyzetben sem dobta sutba az elveket, hát az több, mint meglepő. Rendes esetben már mélyen járna a szűzi gyönyörök bőségkertjében, de most a lány még mindig érintetlen, ő meg úgy-ahogy megkapta, amit a férfiszükség diktált. Az ég tudja, milyen úton sikerült erre a végkifejletre jutniuk, de tény, ami tény, akármilyen meglepő, most itt tartanak.*
- Ó, el se hinnéd, mennyiszer *súgja vissza a kaján megjegyzést. Az elégedettség úgy nyújtózik el benne, mint egy kiskirály. Mi tagadás, szívesen lecövekelne itt pár napra a kis fruskával meg pár palack borral. Az ilyen alkalmak adják a zsoldosélet krémjét. A rossz társaság, az elvégzendő munkák gátlástalan, véres mocska... Aki erre adja a fejét, az persze talál ebben is szépséget, de az igazi, amikor italtól kapatos fejjel egy (vagy akár több) ilyen igyekvő fehérnéppel töltheti a kedvét. Mi másra költené a megkeresett pénz javát, ha nem léha élvezetekre? A magafajta gyorsan és telhetetlenül él.*
- Álomférfi, hm? *Ráncok kúsznak a homlokára, ahogy fancsali képpel elismétli a szót. Az ilyesmiből látszik, hogy a kiscsibe formás fenekén még ott van a tojáshéj. A férfi az férfi. Doras megbízói közt volt pár, aki bár hermelinprémes felöltőben és bársonygatyában járt, romlottabb alak volt, mint a kompániája szedett-vedett csürhéjének bármelyike. A nyájas, virágnyelven előadott szavak mögött rejlő igazságok sokszor kenterbe verik a legalpáribb közönségességet, ami az egyszerű gazemberek száján kitódul. Megkérdezhetné, hogy a lány szerint milyen is az az álomférfi, de nem akarja. Már a szó is épp elég taszító és émelyítően bűzlik az álságos ábrándoktól.*
- Na, na, naa! Nem viselek én semmit! Főleg nem ilyen pántlika formában! *tiltakozik, jelentőségteljesen ingatva az ujját a szalagok felé. Hogy elejét vegye bárminek, mindjárt el is kapja a lányt, mielőtt próbálkozna és hamarjában maga alá teperi az ágyon. Ha már ott van, az ajkai közé kapja a keblecskék hívogató rózsáit egy-egy pajzán csókra.*
- Zsoldos történet. Lássuk csak *gondolkodik erősen.* - Tudod mit? Ha tényleg nem gondolod meg magad, holnap mesélek. Mit szólsz? De most *fordít egyet a lányon, hogy egy olyan igazán harsány csattanósat cserdíthessen a fenekére* - jobb lesz, ha visszaviszlek a városba, mielőtt a bácsikád rám hívja a pandúrokat.
*Brudotól kitelik. A ruháik mostanra nagyjából talán megszáradtak, és az az igazság, hogy amíg így henteregnek itt, egyre nehezebb uralkodnia magán. Márpedig ha eddig sikerült, kár volna most már belebukni. Igazából nem okozna neki lelkifurdalást, de akkor is.*
// Griff fogadó - Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mi tagadás, a zsoldos most jócskán túltett magán. Magához képest persze egy kéjenc kényúr is a becsület bajnoka, de az, hogy egy ilyen helyzetben sem dobta sutba az elveket, hát az több, mint meglepő. Rendes esetben már mélyen járna a szűzi gyönyörök bőségkertjében, de most a lány még mindig érintetlen, ő meg úgy-ahogy megkapta, amit a férfiszükség diktált. Az ég tudja, milyen úton sikerült erre a végkifejletre jutniuk, de tény, ami tény, akármilyen meglepő, most itt tartanak.*
- Ó, el se hinnéd, mennyiszer *súgja vissza a kaján megjegyzést. Az elégedettség úgy nyújtózik el benne, mint egy kiskirály. Mi tagadás, szívesen lecövekelne itt pár napra a kis fruskával meg pár palack borral. Az ilyen alkalmak adják a zsoldosélet krémjét. A rossz társaság, az elvégzendő munkák gátlástalan, véres mocska... Aki erre adja a fejét, az persze talál ebben is szépséget, de az igazi, amikor italtól kapatos fejjel egy (vagy akár több) ilyen igyekvő fehérnéppel töltheti a kedvét. Mi másra költené a megkeresett pénz javát, ha nem léha élvezetekre? A magafajta gyorsan és telhetetlenül él.*
- Álomférfi, hm? *Ráncok kúsznak a homlokára, ahogy fancsali képpel elismétli a szót. Az ilyesmiből látszik, hogy a kiscsibe formás fenekén még ott van a tojáshéj. A férfi az férfi. Doras megbízói közt volt pár, aki bár hermelinprémes felöltőben és bársonygatyában járt, romlottabb alak volt, mint a kompániája szedett-vedett csürhéjének bármelyike. A nyájas, virágnyelven előadott szavak mögött rejlő igazságok sokszor kenterbe verik a legalpáribb közönségességet, ami az egyszerű gazemberek száján kitódul. Megkérdezhetné, hogy a lány szerint milyen is az az álomférfi, de nem akarja. Már a szó is épp elég taszító és émelyítően bűzlik az álságos ábrándoktól.*
- Na, na, naa! Nem viselek én semmit! Főleg nem ilyen pántlika formában! *tiltakozik, jelentőségteljesen ingatva az ujját a szalagok felé. Hogy elejét vegye bárminek, mindjárt el is kapja a lányt, mielőtt próbálkozna és hamarjában maga alá teperi az ágyon. Ha már ott van, az ajkai közé kapja a keblecskék hívogató rózsáit egy-egy pajzán csókra.*
- Zsoldos történet. Lássuk csak *gondolkodik erősen.* - Tudod mit? Ha tényleg nem gondolod meg magad, holnap mesélek. Mit szólsz? De most *fordít egyet a lányon, hogy egy olyan igazán harsány csattanósat cserdíthessen a fenekére* - jobb lesz, ha visszaviszlek a városba, mielőtt a bácsikád rám hívja a pandúrokat.
*Brudotól kitelik. A ruháik mostanra nagyjából talán megszáradtak, és az az igazság, hogy amíg így henteregnek itt, egyre nehezebb uralkodnia magán. Márpedig ha eddig sikerült, kár volna most már belebukni. Igazából nem okozna neki lelkifurdalást, de akkor is.*
5609. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-09-28 08:23:54
Üzenet elküldve: 2020-09-28 08:23:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A célja már közel lehet. Pár útjába kerülő kereskedőt kifaggatott és elárulták, hogy a város ezen az úton van. Mondjuk egy erdős részen át kell mennie de nem baj. A falut elhagyva és jól eltávolodva ritkulni tűni az erdő. Egészen tisztességes utacska vezet valami nagy város felé. Bizonyára Arthenior lehet aminek igen megörül a tudós lángelme. Út közben bandukol és tudományos munkásságán okoskodik, hogy miként kezdje és végezze. Az itteni tudásban elmaradott népségeket nem avatja be magasabb szintű tudományokba mert a laikusok amúgy sem értenék. Már közelről kiszúrja, hogy nincsen városfal ami újabb bizonyítéka a szegényes gondolkodás táptalajának.*
5608. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-09-27 21:23:11
Üzenet elküldve: 2020-09-27 21:23:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nincs mit tenni, ez van!//
*A mélységi sokféle reakcióra számít a patkányok említésére, csak pont arra nem, amit végül is kap. Amint a nem túl okos ork megszólal, Dhorisz rájön, hogy a férfi azokra a patkányokra gondol, amelyek rágcsálóként keserítik meg oly sok lény életét. Grek ama állítására, hogy a patkány finom, csak megrándul egyik arcizma. Kötve hiszi, hogy ez igaz lenne, s önszántából biztosan nem is vállalkozna a megkóstolására. De még ha kényszerítenék, sem tenné. Felelet helyett kezét a nyársra tűzött hús felé teszi, úgy érzi, most már ehető hőmérsékletű. Neki is lát hát elfogyasztásának. Érdeklődve néz az orkra, mikor azt mondja, hogy ő is azzal foglalkozik, mint a mélységi. Csak aztán jön a folytatás, s az bizony lerántja a leplet. Dhorisz inkább már a rablás kategóriába sorolná Grek tevékenységét az elmondottak alapján, mintsem adószedésbe.*
- A kikötőben is van őrség, de egészen más, mint Artheniorban.* Felel a katonákra vonatkozó megjegyzésre.*
- Amíg Artheniort a törvények határozzák meg, addig a kikötőben bármi megtörténhet. Hiába a város fennhatósága alatt van, a kikötő úgy működik, mintha független lenne. Így tehát az adószedés is lehetséges anélkül, hogy elvitetnének.
*A hús egészen jó, bár meg kell hagyni, hogy sülhetett volna még pár percet. De hát Dhorisz sem érthet mindenhez. A lényeg, hogy neki tökéletesen megfelel arra, hogy megtömje hasát.
A beszélgetés folytatásához jobbnak látja, ha tisztázza, hogy ő mit is ért adószedés néven.*
- Az adószedés a kikötőben egyébként azt jelenti, hogy aki az erdőség felől megy oda, illetve onnét távozik - tehát a kikötőből - annak pénzt kell fizetnie.
*Egyelőre többet nem mond erről, kíváncsi az új információ fogadtatására.*
//Nincs mit tenni, ez van!//
*A mélységi sokféle reakcióra számít a patkányok említésére, csak pont arra nem, amit végül is kap. Amint a nem túl okos ork megszólal, Dhorisz rájön, hogy a férfi azokra a patkányokra gondol, amelyek rágcsálóként keserítik meg oly sok lény életét. Grek ama állítására, hogy a patkány finom, csak megrándul egyik arcizma. Kötve hiszi, hogy ez igaz lenne, s önszántából biztosan nem is vállalkozna a megkóstolására. De még ha kényszerítenék, sem tenné. Felelet helyett kezét a nyársra tűzött hús felé teszi, úgy érzi, most már ehető hőmérsékletű. Neki is lát hát elfogyasztásának. Érdeklődve néz az orkra, mikor azt mondja, hogy ő is azzal foglalkozik, mint a mélységi. Csak aztán jön a folytatás, s az bizony lerántja a leplet. Dhorisz inkább már a rablás kategóriába sorolná Grek tevékenységét az elmondottak alapján, mintsem adószedésbe.*
- A kikötőben is van őrség, de egészen más, mint Artheniorban.* Felel a katonákra vonatkozó megjegyzésre.*
- Amíg Artheniort a törvények határozzák meg, addig a kikötőben bármi megtörténhet. Hiába a város fennhatósága alatt van, a kikötő úgy működik, mintha független lenne. Így tehát az adószedés is lehetséges anélkül, hogy elvitetnének.
*A hús egészen jó, bár meg kell hagyni, hogy sülhetett volna még pár percet. De hát Dhorisz sem érthet mindenhez. A lényeg, hogy neki tökéletesen megfelel arra, hogy megtömje hasát.
A beszélgetés folytatásához jobbnak látja, ha tisztázza, hogy ő mit is ért adószedés néven.*
- Az adószedés a kikötőben egyébként azt jelenti, hogy aki az erdőség felől megy oda, illetve onnét távozik - tehát a kikötőből - annak pénzt kell fizetnie.
*Egyelőre többet nem mond erről, kíváncsi az új információ fogadtatására.*
5607. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-09-23 09:32:18
Üzenet elküldve: 2020-09-23 09:32:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A város közelben bolyong az erdei elfünk. Megy tovább a legszélesebb úton ami csak van. Ez az út bizony hamar elfogyik ahogy belehatol az erdő mélyébe. Baglyok huhognak és jávorszarvasok bőgnek. Ez bizony a hamisítatlan erdő. A föld tele van vakondtúrással ami egy idő után gyanússá is válik. Ezek bizony vaddisznó nyomok. Nem lenne szerencsés belebotlani egy habzó szájú vadkanba. Szívesebben enné a húsát megsütve vagy pörköltben. Vastag a bőre és nehéz kilyuggalni. Acélhegyű vessző kellene vagy elf nyíl de történetesen elfünknek egyik sincsen. Talán azért a számszeríjból kilőtt sima vessző csak átdöfné a fenevadat. Közelharc során beleereszti a tegezét az biztos. El is veszi a számszeríját és felhúz egy vesszőt. Így ballag az erdő sűrűjébe befelé.*
5606. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-09-21 18:25:23
Üzenet elküldve: 2020-09-21 18:25:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Aki nappal legény //
// Griff fogadó - Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kezdetleges mentegetőzésre csak halvány mosollyal ingatja meg a fejét.*
- Az a baj, kedves Doras úr, hogy ha te most gondolkodsz elég hervasztó ötletek pattannak ki a fejedből. Vagy legalábbis egy mindenképp.
*Vigyorodik el bájosan, a továbbiakban viszont mellőzi az élcelődést s inkább tényleg annak szenteli ezt a kis időt, hogy Doras kedvére tegyen. Persze azért a harapások, a nyakát, s melleit érő csókok azért nehezen leküzdhető vágyat ébresztenek benne, hogy kezét valami egészen más porcikájával helyettesítse, de az ígéret szép szó. Alszik egyet, s ha holnap is ugyan így fogja kívánni a férfit, akkor majd mindent bepótolnak, de még hogy.
Addig viszont altatja a másik türelmetlenségét, közben pedig felpiszkálja a kíváncsiságát, hogy igenis megéri várni, mert ha még esetlen is, megfelelő iránymutatással kellemes pillanatokat tölthetnek majd együtt.
A huzat érkezése, a megfeszülő test és a nagy sóhaj teljes elégedettséggel tölti is el. Ez az arcára is hamar kiül egy elégedett vigyor kíséretében.*
- Inkább csak igyekvő. A jó kislányok nem sokszor paráználkodnak hűtlen zsoldosokkal.
*kacsint a férfira, majd jó dolga végeztével egy apró puszit nyom az orra hegyére, s csak egyszerűen kidől az ölébe elnyúlva az ágyon. Lábait kényelmesen a férfi ölébe pakolja, majd kezeit a tarkója alá csúsztatva fürkészi a plafont.*
- Azért félig-meddig sikerült átírnod az álomférfiról alkotott képemet.
*Sandít is a férfira egy félmosoly kíséretében, majd vissza is emeli tekintetét a plafonra. Most már őszintén kíváncsi arra, hogy vajon holnap is ennyire lángolni fog e a férfi iránt. Vagy egyszerűen csak felébred reggel, összefutnak Brudonál, mint valami egyszerű ismerősök, tataroznak egy kicsit a viskó körül, aztán, mint akik jól végezték dolgukat el is válnak egymástól. Még mindig riogatja az a sok okos gondolat, amit nem olyan rég Doras osztott meg vele. Nem minden szüzike vágyálma, hogy egy Dorashoz hasonló férfinak adja az ártatlanságát. De Riknek nem is az a vágyálma, hogy valami nyálas fajankóval szerencsétlenkedjenek.*
- Na szóval térjünk is vissza a lényegre.
*Hagyja is inkább abba a gondolkodást, majd felkelve ballag szinte teljesen kiürített táskájához, s annak egy zsebébe nyúlva emel is ki két szalagocskát széles vigyorral fordulva vissza a férfihoz.*
- Melyik legyen? Zöld vagy rózsaszín?
*Billenti félre a fejét őszintének hazudott kíváncsisággal, ahogy felmutatja a bal kezéből lógó zöld szalagot, majd a jobbjában tartott rózsaszínt.*
- Nem meséltél nekem zsoldos történetet, ami igen hatásos kínzást von maga után. Viselned kell a következményeket.
*Sóhajt is fel drámaian, majd vészjósló lassúsággal lépdel is vissza a férfi felé.*
// Griff fogadó - Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kezdetleges mentegetőzésre csak halvány mosollyal ingatja meg a fejét.*
- Az a baj, kedves Doras úr, hogy ha te most gondolkodsz elég hervasztó ötletek pattannak ki a fejedből. Vagy legalábbis egy mindenképp.
*Vigyorodik el bájosan, a továbbiakban viszont mellőzi az élcelődést s inkább tényleg annak szenteli ezt a kis időt, hogy Doras kedvére tegyen. Persze azért a harapások, a nyakát, s melleit érő csókok azért nehezen leküzdhető vágyat ébresztenek benne, hogy kezét valami egészen más porcikájával helyettesítse, de az ígéret szép szó. Alszik egyet, s ha holnap is ugyan így fogja kívánni a férfit, akkor majd mindent bepótolnak, de még hogy.
Addig viszont altatja a másik türelmetlenségét, közben pedig felpiszkálja a kíváncsiságát, hogy igenis megéri várni, mert ha még esetlen is, megfelelő iránymutatással kellemes pillanatokat tölthetnek majd együtt.
A huzat érkezése, a megfeszülő test és a nagy sóhaj teljes elégedettséggel tölti is el. Ez az arcára is hamar kiül egy elégedett vigyor kíséretében.*
- Inkább csak igyekvő. A jó kislányok nem sokszor paráználkodnak hűtlen zsoldosokkal.
*kacsint a férfira, majd jó dolga végeztével egy apró puszit nyom az orra hegyére, s csak egyszerűen kidől az ölébe elnyúlva az ágyon. Lábait kényelmesen a férfi ölébe pakolja, majd kezeit a tarkója alá csúsztatva fürkészi a plafont.*
- Azért félig-meddig sikerült átírnod az álomférfiról alkotott képemet.
*Sandít is a férfira egy félmosoly kíséretében, majd vissza is emeli tekintetét a plafonra. Most már őszintén kíváncsi arra, hogy vajon holnap is ennyire lángolni fog e a férfi iránt. Vagy egyszerűen csak felébred reggel, összefutnak Brudonál, mint valami egyszerű ismerősök, tataroznak egy kicsit a viskó körül, aztán, mint akik jól végezték dolgukat el is válnak egymástól. Még mindig riogatja az a sok okos gondolat, amit nem olyan rég Doras osztott meg vele. Nem minden szüzike vágyálma, hogy egy Dorashoz hasonló férfinak adja az ártatlanságát. De Riknek nem is az a vágyálma, hogy valami nyálas fajankóval szerencsétlenkedjenek.*
- Na szóval térjünk is vissza a lényegre.
*Hagyja is inkább abba a gondolkodást, majd felkelve ballag szinte teljesen kiürített táskájához, s annak egy zsebébe nyúlva emel is ki két szalagocskát széles vigyorral fordulva vissza a férfihoz.*
- Melyik legyen? Zöld vagy rózsaszín?
*Billenti félre a fejét őszintének hazudott kíváncsisággal, ahogy felmutatja a bal kezéből lógó zöld szalagot, majd a jobbjában tartott rózsaszínt.*
- Nem meséltél nekem zsoldos történetet, ami igen hatásos kínzást von maga után. Viselned kell a következményeket.
*Sóhajt is fel drámaian, majd vészjósló lassúsággal lépdel is vissza a férfi felé.*
5605. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-09-20 16:48:31
Üzenet elküldve: 2020-09-20 16:48:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
// Griff fogadó - Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy kicsit meglepi az ellenszegülés, így pár pillanatig csak értetlenül pislog a lepedőbe burkolózva menekülő lányra.*
- Én? *emeli meg a szemöldökét, mint egy ma született ártatlan bárány. A paráznaság vádjára ez amúgy se valami hiteles tiltakozás, ha pedig hozzátesszük, ahogy az édes, szűzi öltől csillogó bajuszát megtörli utána, hát végképp elveszti a hitelét.* - Én csak, gondoltam... *vonja meg a vállát, aztán inkább csak lemondón sóhajt a további magyarázkodás helyett és az ágy támlájának dönti a hátát.
Amikor a lány az ölébe furakszik, szólna, hogy ez nem biztos, hogy a legjobb ötlet, mert nem biztos benne, hogy a mostani állapotában bármire garanciát tudna vállalni, de a mohó ajkak és a kacér nyelvecske hathatósan csöndben tartja. Amikor pedig megérzi a feloldozón készséges kacsót rátapintani minden vágyára, épp csak egy végtelenül hálás sóhajra futja. Pedig válaszolna a lány szavaira, de egy pillanattal ezelőtt teljesen és végérvényesen elvesztette a fonalat. Most csak az a mohó csók van, a tenyereivel markolt finom fenék, az édes nyakacska és a kéjes ütemben munkálkodó kacsó. Felnyög olykor-olykor. Mordul és harap. A lány hajába markol, hogy a fejét hátrafeszítve falhassa a nyakát, az imádnivaló melleit. Mikor érzi már a vesztét, sietve lerángatja az egyik kispárnáról a huzatot céleszköznek, hogy ne kelljen majd túl sokat törülköznie. Magához szorítja a lányt, nyögve sóhajt a nyakába, ahogy végigszánt rajta a gyönyör, aztán nagyokat sóhajtva, kiszáradt ajkakkal, nagyon-nagyon hálásan súgja a fülébe.*
- Jó kislány.
// Griff fogadó - Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy kicsit meglepi az ellenszegülés, így pár pillanatig csak értetlenül pislog a lepedőbe burkolózva menekülő lányra.*
- Én? *emeli meg a szemöldökét, mint egy ma született ártatlan bárány. A paráznaság vádjára ez amúgy se valami hiteles tiltakozás, ha pedig hozzátesszük, ahogy az édes, szűzi öltől csillogó bajuszát megtörli utána, hát végképp elveszti a hitelét.* - Én csak, gondoltam... *vonja meg a vállát, aztán inkább csak lemondón sóhajt a további magyarázkodás helyett és az ágy támlájának dönti a hátát.
Amikor a lány az ölébe furakszik, szólna, hogy ez nem biztos, hogy a legjobb ötlet, mert nem biztos benne, hogy a mostani állapotában bármire garanciát tudna vállalni, de a mohó ajkak és a kacér nyelvecske hathatósan csöndben tartja. Amikor pedig megérzi a feloldozón készséges kacsót rátapintani minden vágyára, épp csak egy végtelenül hálás sóhajra futja. Pedig válaszolna a lány szavaira, de egy pillanattal ezelőtt teljesen és végérvényesen elvesztette a fonalat. Most csak az a mohó csók van, a tenyereivel markolt finom fenék, az édes nyakacska és a kéjes ütemben munkálkodó kacsó. Felnyög olykor-olykor. Mordul és harap. A lány hajába markol, hogy a fejét hátrafeszítve falhassa a nyakát, az imádnivaló melleit. Mikor érzi már a vesztét, sietve lerángatja az egyik kispárnáról a huzatot céleszköznek, hogy ne kelljen majd túl sokat törülköznie. Magához szorítja a lányt, nyögve sóhajt a nyakába, ahogy végigszánt rajta a gyönyör, aztán nagyokat sóhajtva, kiszáradt ajkakkal, nagyon-nagyon hálásan súgja a fülébe.*
- Jó kislány.
5604. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-09-20 13:15:12
Üzenet elküldve: 2020-09-20 13:15:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Fújtatva, oldalára tapasztott mancsokkal siet végig az átkozott, kövezett úton.* ~Az a rohadt mágus.~ *Kis híján levágta az ipsét. Biztos benne, hogy lapult nála néhány erszénnyi arany, hogy ily erővel őrizte.* ~A rohadt kutyája.~
*A városba megy. Jobb ötlete nincs, ott talán szert tehet némi zsákmányra. Messzi földön híre ment, hogy mi is történt ezen a nyamvadt helyen, s noha Roshnek pontosan tudja, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban, ennek ellenére a zavarosban halászáshoz még neki is van némi gógyija.
Apró szemeit bőszen meresztgeti maga körül. Emlékszik a régi históriákra, s arra, hogy mi is történt itt, a városban. Hogyan egyesítették az ork klánokat, hogyan vették be a várost, s hogyan rugdalták ki őket az emberek... Mert hiszik vagy sem, az orkok sem felejtenek.
Roshnek azonban nem foglalkozik régi históriákkal. Csupán a zsebét szeretné megtömni némi arannyal. Egész életében erre utazott, most sincs ez másképp. E cél eléréséhez pedig átgázol emberen, elfen, orkon... Amit csak elé vet a balsors, neki aztán mindegy. Egy azonban biztos, nem éri be kevéssel.*
*A városba megy. Jobb ötlete nincs, ott talán szert tehet némi zsákmányra. Messzi földön híre ment, hogy mi is történt ezen a nyamvadt helyen, s noha Roshnek pontosan tudja, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban, ennek ellenére a zavarosban halászáshoz még neki is van némi gógyija.
Apró szemeit bőszen meresztgeti maga körül. Emlékszik a régi históriákra, s arra, hogy mi is történt itt, a városban. Hogyan egyesítették az ork klánokat, hogyan vették be a várost, s hogyan rugdalták ki őket az emberek... Mert hiszik vagy sem, az orkok sem felejtenek.
Roshnek azonban nem foglalkozik régi históriákkal. Csupán a zsebét szeretné megtömni némi arannyal. Egész életében erre utazott, most sincs ez másképp. E cél eléréséhez pedig átgázol emberen, elfen, orkon... Amit csak elé vet a balsors, neki aztán mindegy. Egy azonban biztos, nem éri be kevéssel.*
5603. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-09-18 18:00:55
Üzenet elküldve: 2020-09-18 18:00:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Irány Arthenior!//
*A köd és az abban rejtőzködő, a következő szerencsétlen utazó életkedveit megfosztó láp már rég mögöttük marad, mire eszébe jut körbe tekinteni fejével. Társa csendesebb a szokásosnál, bár ezt most nehezen tudja szívére venni. Igazán a jéghideg víz, amibe vakon belelép, adja vissza a vért a fejébe, és az ösztönzi egy jóval inkább élőlényekhez kapcsolódható cselekedetre, pontosabban kommunikációra.*
- Reménykedtem, hogy többet nem kell áztatnom magam. *Morogja sután magának, mint inkább Nawanthirinak, de ezzel is már többet mond, mint amit a helyzet megkívánt volna. Megigazítja fegyvereit, magát megkímélve, a gázló után kényelmesebb tempót vesz föl. Időnként vállait vakargatja, és hátra tekint, ellenőrizve, hogy nem ment e messzire társától. Egy idő után már a fű is szárazra vált, legalábbis amíg az újabb eső el nem kapja őket. A vidéki látványnak kifejezetten örül: elképzeli ott magát, egy egyszerű birtokosként az ültetvényes sorok között, élve egy egyszerű életet. Időnként iszik a nektárból, esetleg kiül a dombra, és szótlanul bámulja munkája gyümölcsét, míg a nap le nem megy. Munka, evés, pihenés. Egy hiú álom, de attól még álom.
Továbbra is szó nélkül battyog előre. Nemsokára megérkeznek.*
*A köd és az abban rejtőzködő, a következő szerencsétlen utazó életkedveit megfosztó láp már rég mögöttük marad, mire eszébe jut körbe tekinteni fejével. Társa csendesebb a szokásosnál, bár ezt most nehezen tudja szívére venni. Igazán a jéghideg víz, amibe vakon belelép, adja vissza a vért a fejébe, és az ösztönzi egy jóval inkább élőlényekhez kapcsolódható cselekedetre, pontosabban kommunikációra.*
- Reménykedtem, hogy többet nem kell áztatnom magam. *Morogja sután magának, mint inkább Nawanthirinak, de ezzel is már többet mond, mint amit a helyzet megkívánt volna. Megigazítja fegyvereit, magát megkímélve, a gázló után kényelmesebb tempót vesz föl. Időnként vállait vakargatja, és hátra tekint, ellenőrizve, hogy nem ment e messzire társától. Egy idő után már a fű is szárazra vált, legalábbis amíg az újabb eső el nem kapja őket. A vidéki látványnak kifejezetten örül: elképzeli ott magát, egy egyszerű birtokosként az ültetvényes sorok között, élve egy egyszerű életet. Időnként iszik a nektárból, esetleg kiül a dombra, és szótlanul bámulja munkája gyümölcsét, míg a nap le nem megy. Munka, evés, pihenés. Egy hiú álom, de attól még álom.
Továbbra is szó nélkül battyog előre. Nemsokára megérkeznek.*
5602. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-09-18 14:14:20
Üzenet elküldve: 2020-09-18 14:14:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nincs mit tenni, ez van!//
* Az orkot nem izgatja a grimasz. Más népek szokásain elég nehezen igazodik ki. Hírből hallotta, hogy az artheniori kikötőben milyen lányok vannak. Az őrök gyakorta beszéltek ilyesmiről. Az egyik állandóan visszavágyott ide. Az ork még soha nem járt erre, így aztán nem tudhatja, hogy mi az igazság. Élete nagy részét a vadonban töltötte el a hordájával. Így aztán a patkány szó sem azt jelenti számára, amit kéne.*
- Patkányokkal? A patkány finom, csak nehéz elkapni mert okos.* Dörmögi mély hangján a nőnek. Bár azt még most sem érti, hogy minek az adó. Meg miért lenne ez rendesebb munka? ~ Ezek a városiak mindent túlbonyolítanak.~ Valami fény aztán csak kezd gyúlni a fejében, mert az adószedés rész kicsit jobban ki lesz hangsúlyozva. Ahogy jobban belegondol ezt csinálta eddig ő is, csak ő nem annyira az aranyra ment rá.*
- Hrrg! Ezt csinálom én is itt, de nem jó. Ahol sokan járnak ott sok a katona. Mán a parasztok is csapatosan járnak. Kevés zsákmány, sok éhezés.* Sajnos ez ilyen. Társai az ingoványba táboroztak le, de ott kevés volt az utazó. A városnál meg sok a katona, így nagyon nehéz zsákmányhoz jutni. Most majd fognak érni a gyümölcsök, így egy darabig lesz mit ennie, de a tél beálltával szinte csak a vadászat marad. Jól tudja, hogy a tél kemény lesz és máris aggódik emiatt. A végén kénytelen lesz behúzódni a városba, de ott is kérdéses, hogy meddig fogják megtűrni őt.*
A hozzászólás írója (Greksar Drogestrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.18 14:14:55
//Nincs mit tenni, ez van!//
* Az orkot nem izgatja a grimasz. Más népek szokásain elég nehezen igazodik ki. Hírből hallotta, hogy az artheniori kikötőben milyen lányok vannak. Az őrök gyakorta beszéltek ilyesmiről. Az egyik állandóan visszavágyott ide. Az ork még soha nem járt erre, így aztán nem tudhatja, hogy mi az igazság. Élete nagy részét a vadonban töltötte el a hordájával. Így aztán a patkány szó sem azt jelenti számára, amit kéne.*
- Patkányokkal? A patkány finom, csak nehéz elkapni mert okos.* Dörmögi mély hangján a nőnek. Bár azt még most sem érti, hogy minek az adó. Meg miért lenne ez rendesebb munka? ~ Ezek a városiak mindent túlbonyolítanak.~ Valami fény aztán csak kezd gyúlni a fejében, mert az adószedés rész kicsit jobban ki lesz hangsúlyozva. Ahogy jobban belegondol ezt csinálta eddig ő is, csak ő nem annyira az aranyra ment rá.*
- Hrrg! Ezt csinálom én is itt, de nem jó. Ahol sokan járnak ott sok a katona. Mán a parasztok is csapatosan járnak. Kevés zsákmány, sok éhezés.* Sajnos ez ilyen. Társai az ingoványba táboroztak le, de ott kevés volt az utazó. A városnál meg sok a katona, így nagyon nehéz zsákmányhoz jutni. Most majd fognak érni a gyümölcsök, így egy darabig lesz mit ennie, de a tél beálltával szinte csak a vadászat marad. Jól tudja, hogy a tél kemény lesz és máris aggódik emiatt. A végén kénytelen lesz behúzódni a városba, de ott is kérdéses, hogy meddig fogják megtűrni őt.*
A hozzászólás írója (Greksar Drogestrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.18 14:14:55
5601. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-09-18 09:32:03
Üzenet elküldve: 2020-09-18 09:32:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Irány Arthenior!//
*Az ingoványt megülő köd a benne járókra is rátelepszik. Nawanthiri a gondolataiba merülten követi az orkot, és ha elő is bújik néha közülük, jobbára a suttogó tájat, a zsákjai zörgését meg Ukrom bakancsait hallgatja. Mire a köd ritkulni kezd, kieszegeti a zsebéből a szárított vadhúst.
Talán két óra gyaloglás után átkelnek egy gázlón. A tegnapiakhoz képest itt sekélyebb a víz, nem ér térdig sem, viszont elég hideg. A lány újratölti belőle a tömlőjüket. Miután átértek, felmerül benne, hogy talán meghosszíthatná bokáig a nadrágját, és a saruit is felvehetné, tett azonban nem követi az elgondolást. Inkább megszaporázza a lépteit.
A Hold Karavánpihenő romjait nagy ívben elkerülik. Nawanthiri jó pár baljós történetet hallott róla még a hegyek nyugati oldalán, a szürkebőrű meg valószínűleg még többet tud. Kísértetek, eleven holtak, őrült varázslók... állítólag még egy sötétség oltár is van ott. A tegnap esti kaland után valahogy egyik sem hiányzik.
A karavánpihenő után változik a táj: mezők és szántóföldek váltják egymást, hamarosan feltűnnek az első szőlőültetvények is. A köd ekkorra már teljesen eloszlik, és az időnként szitáló eső ellenére sem tűnik olyan komornak az idő, mint az ingoványban. Látnak egy méretes marhacsordát, köszönnek egy észak felé tartó őrjáratnak. A lány halkan fütyörészni kezd. A ritmus alapján valami katonadal lehet, prímán lehet rá menetelni...*
*Az ingoványt megülő köd a benne járókra is rátelepszik. Nawanthiri a gondolataiba merülten követi az orkot, és ha elő is bújik néha közülük, jobbára a suttogó tájat, a zsákjai zörgését meg Ukrom bakancsait hallgatja. Mire a köd ritkulni kezd, kieszegeti a zsebéből a szárított vadhúst.
Talán két óra gyaloglás után átkelnek egy gázlón. A tegnapiakhoz képest itt sekélyebb a víz, nem ér térdig sem, viszont elég hideg. A lány újratölti belőle a tömlőjüket. Miután átértek, felmerül benne, hogy talán meghosszíthatná bokáig a nadrágját, és a saruit is felvehetné, tett azonban nem követi az elgondolást. Inkább megszaporázza a lépteit.
A Hold Karavánpihenő romjait nagy ívben elkerülik. Nawanthiri jó pár baljós történetet hallott róla még a hegyek nyugati oldalán, a szürkebőrű meg valószínűleg még többet tud. Kísértetek, eleven holtak, őrült varázslók... állítólag még egy sötétség oltár is van ott. A tegnap esti kaland után valahogy egyik sem hiányzik.
A karavánpihenő után változik a táj: mezők és szántóföldek váltják egymást, hamarosan feltűnnek az első szőlőültetvények is. A köd ekkorra már teljesen eloszlik, és az időnként szitáló eső ellenére sem tűnik olyan komornak az idő, mint az ingoványban. Látnak egy méretes marhacsordát, köszönnek egy észak felé tartó őrjáratnak. A lány halkan fütyörészni kezd. A ritmus alapján valami katonadal lehet, prímán lehet rá menetelni...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389