Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 293 (5841. - 5860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5860. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-01-02 14:25:04
Üzenet elküldve: 2022-01-02 14:25:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Kutakodási lámpásnak használható tárgy iránt kudarcot vallottak, de annyira nem kétségbeesett, hogy a földről vegyen föl egy véletlenszerű faágat, ami még kezében is eléghet pár perc alatt. Arra is gondol, hogy hátha a piacon talál a toronyban lévőkhöz hasonló lámpást, amit viszont magának kellene újratöltenie olajjal, ha használat után kifogyna abból. Vagy ez, vagy egy táskányi fáklya. Nehéz döntés...
A gyorsabb tempó, viszont ezúttal önuralommal társítva, így pár perce lelassít mikor néhanapján kifullad, szépen megrövidíti az utat, így csakhamar elérik azt a pontot, ahonnan visszafordultak; azt a képzeletbeli határt átlépve Adoaver nagyot sóhajt, és nyelvét csettintve Garsinra sandít egy félmosollyal.*
- No, hol is tartottunk? *Kérdi egy olyan hangnemmel, ami egyszerre jelez könnyebbséget és egy kicsi, utólagos sértettséget. Valami könyvtárról beszéltek, mikor tegnap itt voltak. Elveszett a kedve, hogy valódi érdeklődést mutasson amaz tárgy iránt most már, de bármi más témakörre viszont igenis hajlamos fülét nyitni. Például hogy beviszi e őt meghallgatásra a katonasághoz.
Akárhogy is, egy napjárásnyi késéssel is, de végre a másik végén lépnek ki az ingoványnak, és ahogy kitartóan baktatnak ugyanazon, immáron száraz és sokkalta járhatóbb úton, lassanként meg kezdenek látszódni a mezők és termőföldek, s e változás békés mosolyt csal önnön arcára. Barátjára is néz, fejével a táj irányába biccentve, hogy amaz is megcsodálhassa azt. Nem hitte, hogy eljön számára az a pillanat, amikor egy égtájnyi zöld fű látványának fog örülni.*
*Kutakodási lámpásnak használható tárgy iránt kudarcot vallottak, de annyira nem kétségbeesett, hogy a földről vegyen föl egy véletlenszerű faágat, ami még kezében is eléghet pár perc alatt. Arra is gondol, hogy hátha a piacon talál a toronyban lévőkhöz hasonló lámpást, amit viszont magának kellene újratöltenie olajjal, ha használat után kifogyna abból. Vagy ez, vagy egy táskányi fáklya. Nehéz döntés...
A gyorsabb tempó, viszont ezúttal önuralommal társítva, így pár perce lelassít mikor néhanapján kifullad, szépen megrövidíti az utat, így csakhamar elérik azt a pontot, ahonnan visszafordultak; azt a képzeletbeli határt átlépve Adoaver nagyot sóhajt, és nyelvét csettintve Garsinra sandít egy félmosollyal.*
- No, hol is tartottunk? *Kérdi egy olyan hangnemmel, ami egyszerre jelez könnyebbséget és egy kicsi, utólagos sértettséget. Valami könyvtárról beszéltek, mikor tegnap itt voltak. Elveszett a kedve, hogy valódi érdeklődést mutasson amaz tárgy iránt most már, de bármi más témakörre viszont igenis hajlamos fülét nyitni. Például hogy beviszi e őt meghallgatásra a katonasághoz.
Akárhogy is, egy napjárásnyi késéssel is, de végre a másik végén lépnek ki az ingoványnak, és ahogy kitartóan baktatnak ugyanazon, immáron száraz és sokkalta járhatóbb úton, lassanként meg kezdenek látszódni a mezők és termőföldek, s e változás békés mosolyt csal önnön arcára. Barátjára is néz, fejével a táj irányába biccentve, hogy amaz is megcsodálhassa azt. Nem hitte, hogy eljön számára az a pillanat, amikor egy égtájnyi zöld fű látványának fog örülni.*
5859. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-12-28 17:39:13
Üzenet elküldve: 2021-12-28 17:39:13
ÚJ
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Sosem hallott még ilyen fülsüketítő haragszót, aminek minden egyes kongása mintha rothadt, már a férgek által elfogyasztott szívének egy-egy dobbanása lenne.
Levegő. Másra sem tud gondolni, de alig jut ki neki belőle. Keresi, kutatja, kapar érte de csak földet talál. Ott van az orrában, szájában, a körmei alatt, küszködő könnyeibe és nyálába vegyül. Abban sem biztos, hogy jó irányba halad, nem lát semmit, csak reménykedni tud, és afelé törekedni ahonnan erősebbnek érzi a hideget, és lazábbnak a talajt.
~ Közel van. ~
A súly egyre kevésbé nehezedik rá, könnyebben tudja mozgatni a tagjait. Mintha hó illatát is érezné. Vagy csak a képzelete játszik vele?
~ Levegő. ~
Úgy érzi nem bírja sokáig. Ereje fogytán, amikor új lendületet ad, hogy karjait kinyújtva érzi a peremet. Élet és halál peremét. Egy gyökérbe kapaszkodva húzza magát felfelé, szabad karjával fejét óvja és annak igyekszik utat vágni, lábaival is tolja felfelé magát.
Végül végigsimít arcán a metsző hideg. Fel sem fogja, hogy miközben kihúzza felsőtestét egykori nyughelyéül szolgáló kemény, rideg talajból egy sikoly szakad ki belőle. Talán még halála pillanatából maradt ez még benne.
Zihál és sír. Így omlik a hóba a küzdelmes út után. De nem tud sokáig ott pihenni, mert testét megrázza a hideg. Szinte beléharap, és ez gyorsan észhez téríti. Néhány hatalmas levegővétel után igyekszik behatárolni magát a sötétben, mert tudja jól, hogy menedéket kell találnia, ahol végre összeszedheti magát, valamint valamelyest erőre kaphat.*
Levegő. Másra sem tud gondolni, de alig jut ki neki belőle. Keresi, kutatja, kapar érte de csak földet talál. Ott van az orrában, szájában, a körmei alatt, küszködő könnyeibe és nyálába vegyül. Abban sem biztos, hogy jó irányba halad, nem lát semmit, csak reménykedni tud, és afelé törekedni ahonnan erősebbnek érzi a hideget, és lazábbnak a talajt.
~ Közel van. ~
A súly egyre kevésbé nehezedik rá, könnyebben tudja mozgatni a tagjait. Mintha hó illatát is érezné. Vagy csak a képzelete játszik vele?
~ Levegő. ~
Úgy érzi nem bírja sokáig. Ereje fogytán, amikor új lendületet ad, hogy karjait kinyújtva érzi a peremet. Élet és halál peremét. Egy gyökérbe kapaszkodva húzza magát felfelé, szabad karjával fejét óvja és annak igyekszik utat vágni, lábaival is tolja felfelé magát.
Végül végigsimít arcán a metsző hideg. Fel sem fogja, hogy miközben kihúzza felsőtestét egykori nyughelyéül szolgáló kemény, rideg talajból egy sikoly szakad ki belőle. Talán még halála pillanatából maradt ez még benne.
Zihál és sír. Így omlik a hóba a küzdelmes út után. De nem tud sokáig ott pihenni, mert testét megrázza a hideg. Szinte beléharap, és ez gyorsan észhez téríti. Néhány hatalmas levegővétel után igyekszik behatárolni magát a sötétben, mert tudja jól, hogy menedéket kell találnia, ahol végre összeszedheti magát, valamint valamelyest erőre kaphat.*
5858. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-12-19 23:43:45
Üzenet elküldve: 2021-12-19 23:43:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bolyongók//
*Kiérve a mocsárból már viszonyítási pont is akad bőven. A kócos elf jóval kevesebbet forgolódik.*
- Több, mint amire számítani mertél? *Kissé meglepett tekintetet vág.* - Pedig szerény kívánság ez, még úgy is, hogy csak erre van igazán szükségünk.
*Rírion is erősen kívánja már a jó italt. Kicsit kell még kitartani érte. Megtették az út legkellemetlenebb részét, ami áthozta őket az ingoványon. Ide már messze a Mágustorony és a vidék csak a maga egyszerűségében szép. Varázslat nélkül. Az ifjú elf ezt szereti igazán, a varázstalan természetességet, amit megért.*
- Túl békés? Olyat nem ismerek. *Vigyorog a sudár.* - Ezután igazán érdekel, miféle mindennapokat élsz meg. Csak nem a család intézi az izgalmakat? Vagy a hivatásod?
*Ő is megáll, amikor Merchen és az ilyen megállók egy ösztönös mozdulatra késztetik. Tudattalan jelzés informálja a kezét: "Most van lehetőség rágyújtani." Tettét nem előzte meg udvarias kérdés, az csak késve követi.*
- Nem sokára ott vagyunk, én is úgy tudom. Zavarna a füst addig?
*A tündér felvetésére visszatekint abba az irányba, amerről jöttek.*
- Hallottam. De dombon ülő fűcsomó legyek, ha értem azt a helyet. Nem nekünk való, úgy gondolom. Az alapján, amit eddig megtudtam róla, nem mennék be, még ha fizetnek se.
*És nem is azért fog bemenni, mert bárki fizetne érte.*
A hozzászólás írója (Fänrírion Scir'x) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.20 00:01:45
//Bolyongók//
*Kiérve a mocsárból már viszonyítási pont is akad bőven. A kócos elf jóval kevesebbet forgolódik.*
- Több, mint amire számítani mertél? *Kissé meglepett tekintetet vág.* - Pedig szerény kívánság ez, még úgy is, hogy csak erre van igazán szükségünk.
*Rírion is erősen kívánja már a jó italt. Kicsit kell még kitartani érte. Megtették az út legkellemetlenebb részét, ami áthozta őket az ingoványon. Ide már messze a Mágustorony és a vidék csak a maga egyszerűségében szép. Varázslat nélkül. Az ifjú elf ezt szereti igazán, a varázstalan természetességet, amit megért.*
- Túl békés? Olyat nem ismerek. *Vigyorog a sudár.* - Ezután igazán érdekel, miféle mindennapokat élsz meg. Csak nem a család intézi az izgalmakat? Vagy a hivatásod?
*Ő is megáll, amikor Merchen és az ilyen megállók egy ösztönös mozdulatra késztetik. Tudattalan jelzés informálja a kezét: "Most van lehetőség rágyújtani." Tettét nem előzte meg udvarias kérdés, az csak késve követi.*
- Nem sokára ott vagyunk, én is úgy tudom. Zavarna a füst addig?
*A tündér felvetésére visszatekint abba az irányba, amerről jöttek.*
- Hallottam. De dombon ülő fűcsomó legyek, ha értem azt a helyet. Nem nekünk való, úgy gondolom. Az alapján, amit eddig megtudtam róla, nem mennék be, még ha fizetnek se.
*És nem is azért fog bemenni, mert bárki fizetne érte.*
A hozzászólás írója (Fänrírion Scir'x) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.20 00:01:45
5857. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-12-11 23:55:13
Üzenet elküldve: 2021-12-11 23:55:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bolyongók//
-Dehogynem. Legfeljebb nem ilyen hangosan.
*Vigyorog az elfre, és úgy látszik, hogy hozzá igazán passzol ez a fajta humor.*
-Nocsak. Azt hittem kevesen vagyunk így ezzel. Bár azt hiszem ez attól még lehet igaz, hogy nem magamtól hallom-e szavakat elsőnek, hehhe.
*Nevet fel halkan, mert valóban az ő fantáziáját jobban csigázza az, hogy mi mindent érhetne el mágikusa hatalmak segítségével.*
-No hát akkor ez egy terv, úgy gondolom. Több, mint amire számítani mertem Rírion barátom.
*Mondja, s közben lábaik szép lassan, de csakugyan elhagyják az ingovány mocsaras vidékét. ~Teysusnak hála.~*
-Nyomasztó egy vidék az, azért itt csak kellemesebben érzi magát az ember. Bár talán túl békés is nekem.
*Néz a másikra egy pillanatra, majd a békés utakra pillant, s a szép tájra, ami körülöleli őket. Valószínűleg megunná az életét, és elmenekülne, hiányozna neki a zsivaj.*
-Innen talán már nincs annyira messze, azt hiszem.
*Mondja, miközben megáll fújni egyet, hisz egy darabon ezidáig csak jöttek és jöttek, és amikor bárki azt hihetné, hogy nem, akkor is. Most már igazán szomjazik egy hideg italra, talán ez adja a motivációt, hogy tovább haladjon rövidke virgácsaival.*
-Na és arról az Erdőmélyéről hallottál már? Ha kicsit elvétenénk az irányt, ott is kiköthettünk volna. Azt mondják veszélyes egy hely, de nehezen tudok adni a részeges vándorok szavára.
//Bolyongók//
-Dehogynem. Legfeljebb nem ilyen hangosan.
*Vigyorog az elfre, és úgy látszik, hogy hozzá igazán passzol ez a fajta humor.*
-Nocsak. Azt hittem kevesen vagyunk így ezzel. Bár azt hiszem ez attól még lehet igaz, hogy nem magamtól hallom-e szavakat elsőnek, hehhe.
*Nevet fel halkan, mert valóban az ő fantáziáját jobban csigázza az, hogy mi mindent érhetne el mágikusa hatalmak segítségével.*
-No hát akkor ez egy terv, úgy gondolom. Több, mint amire számítani mertem Rírion barátom.
*Mondja, s közben lábaik szép lassan, de csakugyan elhagyják az ingovány mocsaras vidékét. ~Teysusnak hála.~*
-Nyomasztó egy vidék az, azért itt csak kellemesebben érzi magát az ember. Bár talán túl békés is nekem.
*Néz a másikra egy pillanatra, majd a békés utakra pillant, s a szép tájra, ami körülöleli őket. Valószínűleg megunná az életét, és elmenekülne, hiányozna neki a zsivaj.*
-Innen talán már nincs annyira messze, azt hiszem.
*Mondja, miközben megáll fújni egyet, hisz egy darabon ezidáig csak jöttek és jöttek, és amikor bárki azt hihetné, hogy nem, akkor is. Most már igazán szomjazik egy hideg italra, talán ez adja a motivációt, hogy tovább haladjon rövidke virgácsaival.*
-Na és arról az Erdőmélyéről hallottál már? Ha kicsit elvétenénk az irányt, ott is kiköthettünk volna. Azt mondják veszélyes egy hely, de nehezen tudok adni a részeges vándorok szavára.
5856. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-11-22 19:16:27
Üzenet elküldve: 2021-11-22 19:16:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
* Nimeril maga mögött hagyja Luninarit és a ligetet. Hazafelé tart a hosszúra sikeredett gombagyűjtésről. Jó a kedve, elvégre sikeresen átadta tudása egy részét, amiért később majd ő is kap vissza. Kényelmes tempóban halad, az úton egyre sűrűbben is lesznek a jövő-menő népek. Vagy a városba tartanak az utazók, meg kereskedők, vagy hazafelé a parasztok, akik a piacra érkeztek. Nimeril csupán egy aprócska pont ebben a nagy halmazban.*
5855. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-11-16 23:02:55
Üzenet elküldve: 2021-11-16 23:02:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Zötykölődve, nyikorogva kanyarodik rá a kővel kirakott, ám időrágta artheniori útra a kordé. Híjas, a kissé kerekded hátas jól bírja a terhet, még ha ez csupán az utána kötött szekeret jelenti varázslóstul.
A komor ábrázatú férfi gondolataiba merülve bámul előre a ló fülei között. Egy-egy sóhaj csúszik ki csak száján a némaság közepette, ahogy elhaladnak a gyümölcsösök és borászatok sora alatt. A messzeségben már feltünedeznek Arthenior vonalai, ám jó néhány óra még, mire valóban odaérnek. Talán felkeresi a templomot is, miután végzett az igriccel... Persze nem a szó szoros értelmében. El kíván adni egy-két portékát, s biztos benne, hogy a kereskedő érdeklődni is fog irántuk. Visszajáró vendégként tán még némi plusszal is számolhat... Persze csavaros elme az is, nem lesz könnyű dolga.*
A komor ábrázatú férfi gondolataiba merülve bámul előre a ló fülei között. Egy-egy sóhaj csúszik ki csak száján a némaság közepette, ahogy elhaladnak a gyümölcsösök és borászatok sora alatt. A messzeségben már feltünedeznek Arthenior vonalai, ám jó néhány óra még, mire valóban odaérnek. Talán felkeresi a templomot is, miután végzett az igriccel... Persze nem a szó szoros értelmében. El kíván adni egy-két portékát, s biztos benne, hogy a kereskedő érdeklődni is fog irántuk. Visszajáró vendégként tán még némi plusszal is számolhat... Persze csavaros elme az is, nem lesz könnyű dolga.*
5854. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-11-04 12:42:35
Üzenet elküldve: 2021-11-04 12:42:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
* Ennyi volt. Nimeril hazafelé indul, de előtte még beugrik a ligetbe, hogy tájékoztassa az ottaniakat, hogy mi a helyzet a kölyökkel. Mérge csak nagyon lassan kezd elpárologni. Nehezen tudja megemészteni, hogy annyi keserves munka után, mégsem sikerült egyetlen darabot sem begyűjtenie. Csak remélni meri, hogy a Dokival nem fog most összefutni, mert pont arra nincs most idegrendszere. Fáradtan fordul a Szarvasliget irányába. Ma éjszaka jól fog aludni ennyi gyaloglás után, az már egyszer biztos. Előtte viszont fürödnie kell majd, mert a mocsár bűze szinte bele ivódott ruhájába.*
5853. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-11-02 23:36:23
Üzenet elküldve: 2021-11-02 23:36:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vuyren és Flhet'cher//
//A hozzászólás +16-os jelenteket tartalmaz//
* A lóvásárlási szándék említése felkelti Vuyren figyelmét. A hallottakat emésztgetve próbálja számokban értelmezni, hogy ha egy öszvér, néhány nyúl és egy szarvas ára már két fogadóbéli éjszakával együtt is fedezi egy ló árát, akkor vėgül is mennyi lehet az annyi. Számításba véve, hogy a valamilyen bestia miatt szarvashúsból tán még hiány is van a városban, tehát az átlagosnál magasabb áron adható el a préda, összességében fogalma sincs. *
~ Ha mostanság venne lovat, elkísérhetném, és megtudnám, milyen árak vannak errefelé. Valahogy azt is ki kéne csalni belőle, hogy tanítson meg lovagolni, lehetőleg bagóért... ~
* Hirtelen ötlettől csillan a szeme, ám mielőtt túlzottan belelkesedne, viszonozza a bemutatkozást. Jobb kezével hátracsúsztatja csuklyáját, láthatóvá téve tintához hasonlítható, enyhén kékes fekete bőrét, kócos, rendezetlen, hófehér hajfonatát, hegyes füleit, íves szemöldöke alatti mandulavágású, vörös szemeit, pici orrát, bőrénél is sötétebb tónusú, ébenfekete ajakait, kissé párnás állát. Emberhez képest szokatlan fizimiskája a sötételfek mércéjével nézve szemrevalónak mondható. Most először Flecser szemébe néz.*
- Víren. Ő itt Újhold. * Biccent a vállán ülő madár felé, majd hozzáteszi:*
- Örvendek a szerencsének.
* Gondolkodik egy darabig, hogyan tüntethetné fel az ötletét úgy, hogy a vadásznak megérje elfogadnia. Rövid hallgatás után végül is az egyenes, őszinte megközelítést választja. Abból lehet a legkevesebb baj. *
- Ha gondolod, több szem többet lát alapon elkísérhetlek, mikor legközelebb szarvasért indulnál. Nem kérek a zsákmányból pénzt, de cserébe taníts meg lovagolni. Bár a városban új vagyok, az erdőket kiskölök korom óta élem. Nem lennék teher a nyakadon.
* Hangja tárgyilagos, kedélyes. Sejti, hogy Flecser sem tegnap kezdett vadászni, de nagyobb távolságú, bestiákkal megspékelt útra jobb, ha nem egyedül megy az ember. *
//A hozzászólás +16-os jelenteket tartalmaz//
* A lóvásárlási szándék említése felkelti Vuyren figyelmét. A hallottakat emésztgetve próbálja számokban értelmezni, hogy ha egy öszvér, néhány nyúl és egy szarvas ára már két fogadóbéli éjszakával együtt is fedezi egy ló árát, akkor vėgül is mennyi lehet az annyi. Számításba véve, hogy a valamilyen bestia miatt szarvashúsból tán még hiány is van a városban, tehát az átlagosnál magasabb áron adható el a préda, összességében fogalma sincs. *
~ Ha mostanság venne lovat, elkísérhetném, és megtudnám, milyen árak vannak errefelé. Valahogy azt is ki kéne csalni belőle, hogy tanítson meg lovagolni, lehetőleg bagóért... ~
* Hirtelen ötlettől csillan a szeme, ám mielőtt túlzottan belelkesedne, viszonozza a bemutatkozást. Jobb kezével hátracsúsztatja csuklyáját, láthatóvá téve tintához hasonlítható, enyhén kékes fekete bőrét, kócos, rendezetlen, hófehér hajfonatát, hegyes füleit, íves szemöldöke alatti mandulavágású, vörös szemeit, pici orrát, bőrénél is sötétebb tónusú, ébenfekete ajakait, kissé párnás állát. Emberhez képest szokatlan fizimiskája a sötételfek mércéjével nézve szemrevalónak mondható. Most először Flecser szemébe néz.*
- Víren. Ő itt Újhold. * Biccent a vállán ülő madár felé, majd hozzáteszi:*
- Örvendek a szerencsének.
* Gondolkodik egy darabig, hogyan tüntethetné fel az ötletét úgy, hogy a vadásznak megérje elfogadnia. Rövid hallgatás után végül is az egyenes, őszinte megközelítést választja. Abból lehet a legkevesebb baj. *
- Ha gondolod, több szem többet lát alapon elkísérhetlek, mikor legközelebb szarvasért indulnál. Nem kérek a zsákmányból pénzt, de cserébe taníts meg lovagolni. Bár a városban új vagyok, az erdőket kiskölök korom óta élem. Nem lennék teher a nyakadon.
* Hangja tárgyilagos, kedélyes. Sejti, hogy Flecser sem tegnap kezdett vadászni, de nagyobb távolságú, bestiákkal megspékelt útra jobb, ha nem egyedül megy az ember. *
5852. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-11-02 21:26:15
Üzenet elküldve: 2021-11-02 21:26:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vuyren és Flhet'cher//
//A hozzászólás +16-os jelenteket tartalmaz//
*A mélységi azt mondja az öszvér vezette, amire egy kis ironikus kacaj hagyja el a vadászt karcos hangon.*
-Az öszvér tudja az utat, ő nem ment volna le róla, de nem baj. Már egyenesben vagyunk.
*Mondja, és ekkor már az Arthenior környéki erdőket tapossák. Közben talán a megtöltött pipája is leég, szóval a maradékot két lépés között kiveregeti a csizmaszárán, aztán egy kellemesen dohányízűt köp a vadcsapás szélére. Aztán a nőstény egy kis állatorvosi kiselőadást is lead. Egyébként nem beszél hülyeséget, sőt minden bizonnyal igaza is van, pusztán Flecser nem fog ilyenekkel foglalkozni.*
-Öreg ez már mint az országút. Eladom aztán majd veszek egy lovat ha végre lőhetek egy kurva szarvast.
*Mondja miközben megnyújtja vállait, egy karkörzéssel. Az állat nem ijed meg tőle, megy tovább ahogy kell. Valószínűleg a mélységi jelenléte valahogy megnyugtatja, vagy hogy hallja portéka lesz belőle, és így nem kell tovább elviselnie Flecsert. A vadásznak viszont a saját kijelentésével sérül az egója, amit természetesen nem hagyhat, úgyhogy kötelező kiegészítést tesz hozzá.*
-No nem azért mert ne tudnék levadászni egyet.
*Érti ezt a szarvasra.*
-De van valami gebasz az állatokkal az erdőben. Sok faluban panaszkodnak valami bestiára ami belezabál a nyájba, és elzavarja szarvasokat.
*Magyarázza a mélységinek röviden. Kicsit azért is mert úgy nézett ki mint aki az erdőből jött, és pusztán felebaráti szeretetből akarja figyelmeztetni, hogy nem biztonságos az erdő. Persze igazából sose mondaná ki ezt. De a másik leszűrheti a szavaiból a lényeget. És valahonnan az egyébként elképzelhetetlen tény is felböffen, hogy nemesnek nevelték, tehát ha már itt tartanak be is mutatkozhatna.*
-Egyébként Flecser vagyok.
*Mondja karcos hangján mellékesen miközben tartanak tovább a város felé.*
//A hozzászólás +16-os jelenteket tartalmaz//
*A mélységi azt mondja az öszvér vezette, amire egy kis ironikus kacaj hagyja el a vadászt karcos hangon.*
-Az öszvér tudja az utat, ő nem ment volna le róla, de nem baj. Már egyenesben vagyunk.
*Mondja, és ekkor már az Arthenior környéki erdőket tapossák. Közben talán a megtöltött pipája is leég, szóval a maradékot két lépés között kiveregeti a csizmaszárán, aztán egy kellemesen dohányízűt köp a vadcsapás szélére. Aztán a nőstény egy kis állatorvosi kiselőadást is lead. Egyébként nem beszél hülyeséget, sőt minden bizonnyal igaza is van, pusztán Flecser nem fog ilyenekkel foglalkozni.*
-Öreg ez már mint az országút. Eladom aztán majd veszek egy lovat ha végre lőhetek egy kurva szarvast.
*Mondja miközben megnyújtja vállait, egy karkörzéssel. Az állat nem ijed meg tőle, megy tovább ahogy kell. Valószínűleg a mélységi jelenléte valahogy megnyugtatja, vagy hogy hallja portéka lesz belőle, és így nem kell tovább elviselnie Flecsert. A vadásznak viszont a saját kijelentésével sérül az egója, amit természetesen nem hagyhat, úgyhogy kötelező kiegészítést tesz hozzá.*
-No nem azért mert ne tudnék levadászni egyet.
*Érti ezt a szarvasra.*
-De van valami gebasz az állatokkal az erdőben. Sok faluban panaszkodnak valami bestiára ami belezabál a nyájba, és elzavarja szarvasokat.
*Magyarázza a mélységinek röviden. Kicsit azért is mert úgy nézett ki mint aki az erdőből jött, és pusztán felebaráti szeretetből akarja figyelmeztetni, hogy nem biztonságos az erdő. Persze igazából sose mondaná ki ezt. De a másik leszűrheti a szavaiból a lényeget. És valahonnan az egyébként elképzelhetetlen tény is felböffen, hogy nemesnek nevelték, tehát ha már itt tartanak be is mutatkozhatna.*
-Egyébként Flecser vagyok.
*Mondja karcos hangján mellékesen miközben tartanak tovább a város felé.*
5851. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-10-29 15:32:23
Üzenet elküldve: 2021-10-29 15:32:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vuyren és Flhet'cher//
//A hozzászólás +16-os jelenteket tartalmaz//
* Vuyren, bár egész életében a felé irányuló előítéletek miatt került kellemetlen helyzetekbe, ő maga sem mentes tőlük. Flecser trágár szavai, indulatossága miatt eddig meg sem fordult a fejében, hogy az ajánlat tisztességes megfontolásból eredne, nagyvonalúság pedig még valószínűtlenebbnek tűnt. Eddig. Hallva az útitársa bajusz alatt mormogott szavait, a benyomása enyhe változáson megy át. Emellett észbe kap, hogy a hátas kantára még mindig a markában van. Enyhén zavarban, odanyújtja a bőrszíjakat Flecsernek. *
- Nem vagyok ismerős errefelé. Elnézést a felesleges kitérőért. Elkalandoztam. Tulajdonképp, inkább az öszvér vezetett engem, mint én őt.
~ Nem hiszem el, hogy ennyire elbambultam... Fogalmam sincs, merre vagyunk a főúttól, vagy milyen irányban van a város. ~
* Morfondírozik Vuyren. Idejét nem tudja, mikor volt ennyire nyugodt idegen társaságában. Valójában sosem. Mindig is tartott az emberféléktől, Flecserrel szemben azonban nyoma sincs benne az általánosnak mondható készenléti feszültségből azóta, hogy készségesen eleget tett korábbi kérésének. Az érdekes élményt most félreteszi, a további bambaság elkerülése végett. Majd később foglalkozik vele. A sántaság említése eszébe juttat valamit, amit lóvásáron látott. Hátramarad kicsit, hogy az állat mögé kerüljön, és alaposan megszemléli a paták, bokák mozgását. Kis idő után megszólal. *
- A bal hátsó lábával van gond. A patája és a bokája formára ugyanolyan, mint a másik, de belülről lehet, hogy zavarja valami. Sokkal rövidebben lép vele, mint a többivel. * elgondolkozik egy pillanatra *
- Ha nem mindig volt ilyen a járása, nézesd meg patkoló kováccsal. Talán kevesebb gondod lesz vele, ha megszűnnek a fájdalmai.
* Még mindig az öszvér fara mögött sétálva egy füttyel visszahívja a magasból Újholdat. Megvárja, míg a varjú elhelyezkedik a vállán anélkül, hogy megijesztené a hátast, aztán visszasorol szépen Flecser mellé, és a továbbiakban csak akkor hallani hangját, ha kérdést intéznek hozzá.*
~ Mindenképpen könnyebb dolgom lesz a városban egy helybélivel az oldalamon. Hülyeség lenne nem kihasználni a nagyvonalúságát, míg tart.~
A hozzászólás írója (Kas'ya Vuyren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.29 15:34:43
//A hozzászólás +16-os jelenteket tartalmaz//
* Vuyren, bár egész életében a felé irányuló előítéletek miatt került kellemetlen helyzetekbe, ő maga sem mentes tőlük. Flecser trágár szavai, indulatossága miatt eddig meg sem fordult a fejében, hogy az ajánlat tisztességes megfontolásból eredne, nagyvonalúság pedig még valószínűtlenebbnek tűnt. Eddig. Hallva az útitársa bajusz alatt mormogott szavait, a benyomása enyhe változáson megy át. Emellett észbe kap, hogy a hátas kantára még mindig a markában van. Enyhén zavarban, odanyújtja a bőrszíjakat Flecsernek. *
- Nem vagyok ismerős errefelé. Elnézést a felesleges kitérőért. Elkalandoztam. Tulajdonképp, inkább az öszvér vezetett engem, mint én őt.
~ Nem hiszem el, hogy ennyire elbambultam... Fogalmam sincs, merre vagyunk a főúttól, vagy milyen irányban van a város. ~
* Morfondírozik Vuyren. Idejét nem tudja, mikor volt ennyire nyugodt idegen társaságában. Valójában sosem. Mindig is tartott az emberféléktől, Flecserrel szemben azonban nyoma sincs benne az általánosnak mondható készenléti feszültségből azóta, hogy készségesen eleget tett korábbi kérésének. Az érdekes élményt most félreteszi, a további bambaság elkerülése végett. Majd később foglalkozik vele. A sántaság említése eszébe juttat valamit, amit lóvásáron látott. Hátramarad kicsit, hogy az állat mögé kerüljön, és alaposan megszemléli a paták, bokák mozgását. Kis idő után megszólal. *
- A bal hátsó lábával van gond. A patája és a bokája formára ugyanolyan, mint a másik, de belülről lehet, hogy zavarja valami. Sokkal rövidebben lép vele, mint a többivel. * elgondolkozik egy pillanatra *
- Ha nem mindig volt ilyen a járása, nézesd meg patkoló kováccsal. Talán kevesebb gondod lesz vele, ha megszűnnek a fájdalmai.
* Még mindig az öszvér fara mögött sétálva egy füttyel visszahívja a magasból Újholdat. Megvárja, míg a varjú elhelyezkedik a vállán anélkül, hogy megijesztené a hátast, aztán visszasorol szépen Flecser mellé, és a továbbiakban csak akkor hallani hangját, ha kérdést intéznek hozzá.*
~ Mindenképpen könnyebb dolgom lesz a városban egy helybélivel az oldalamon. Hülyeség lenne nem kihasználni a nagyvonalúságát, míg tart.~
A hozzászólás írója (Kas'ya Vuyren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.29 15:34:43
5850. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-10-25 17:01:06
Üzenet elküldve: 2021-10-25 17:01:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Gombázás //
* Még pont jó az idő egy kis kiruccanásra, de azért már óvatosnak kell lenni, mert ez a hűvös idő csalóka. Hamar megkapja az ember lányát, aztán jól megfázik. Annyit semmilyen növény nem ér. Mostanság elég sokat utazik, de legalább most már rendeben van az élete. Van fedél a feje felett és arany a zsebében, ha szükség lenne rá. Nagy tervei is vannak, de még milyen nagy tervek. Dúdolgat magában szép csendesen valamilyen régi dalt, hogy közben magát szórakoztassa. Az út azért elég hosszú, szóval szüksége is lesz rá. Pont ezért nem tér be menet közben a ligetbe, mert a végén még ott ragadna.*
* Még pont jó az idő egy kis kiruccanásra, de azért már óvatosnak kell lenni, mert ez a hűvös idő csalóka. Hamar megkapja az ember lányát, aztán jól megfázik. Annyit semmilyen növény nem ér. Mostanság elég sokat utazik, de legalább most már rendeben van az élete. Van fedél a feje felett és arany a zsebében, ha szükség lenne rá. Nagy tervei is vannak, de még milyen nagy tervek. Dúdolgat magában szép csendesen valamilyen régi dalt, hogy közben magát szórakoztassa. Az út azért elég hosszú, szóval szüksége is lesz rá. Pont ezért nem tér be menet közben a ligetbe, mert a végén még ott ragadna.*
5849. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-10-08 14:37:23
Üzenet elküldve: 2021-10-08 14:37:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Az elfek sok mindenben különböznek az emberektől. És nem csak fizikailag, hanem szellemileg is. Az elfeket nem véletlen nevezik hosszúéletűeknek, hisz háromszor-négyszer tovább élnek, mint az emberek. Ráadásul a páncélos próféta minden tavasszal megújul, ahogy az erdő is a tél elmúltával. Így talán akár még tovább élhetne.
Az erdőmélyi elfnek is az ilyen lelki sebekre az idő a gyógyír, de mivel neki sokkalta több ideje van "gyógyulni", így már kevésbé érintik meg a hasonló események. Nievesha ellenben alig pár nap alatt lett kislányból kamasz, aztán közvetlen utána a helyet, amit eddig otthonának mondott, otthagyták. Túl gyors, ezt az erdőmélyi is tudja, de igyekezniük kell, a Szent Fát minél hamarabb vissza kell helyezni a földbe, Erdőmélye földjébe.
Ugyan nem érkezik válasz a szavaira, de nincs is szükség rá. Hagyja, hogy Niev magában intézze el a dolgot. Ha szüksége lesz rá, akkor ott lesz mellette.*
- Igen, aranyszínűt. *Mosolyog a kérdésre. A lány mindig olyat szeretett volna és a csuhátlan csuhás mindent meg fog tenni, hogy szerezzen neki egy olyan telivért. Akkor is, ha Wegtorenig kell mennie érte. Mert ezért a halovány mosolyért bármit megadna.
Kis ideig szótlan haladnak egymás mellett Éjvihar két oldalán az Artheinor körülölelő erdőkben az ingovány felé északra, Xauzur Niev mellett lépked királyian. A Fákban Lakó katonája is hamarosan hazatér királyságába. Aztán az erdőmélyi elf egy virágról kérdi a lányt, de a nemleges választ is elfogadja.*
- Ezüstcsörgőnek hívják. Ha főzetet készítesz a virágából, akkor nyugatató hatású. De ha megeszed, akkor megfájdul a hasad. *Mosolyog rá. A tanítás már itt elkezdődik. A csuhátlan csuhás az erdő majd' minden növényét, virágát ismeri, ami használható valamire és ezt a tudást át kell adnia Nievnek, hogy ha egyszer majd szüksége lesz rá, használhassa.*
- De csak akkor szakítjuk le őket, ha fél is használjuk. *Int nemet ujjával a leszakítást megelőzve.*
- De neked nincs is szükséged rá, téged is megérintett az erdő. *Mosolyodik el Nievesha ruhájára mutatva. Mióta kilépett a lány a szobából a szertartás után, minden ruha, amelyet felvesz olyanná válik, mintha apró virágokból lenne fonva.*
*Az elfek sok mindenben különböznek az emberektől. És nem csak fizikailag, hanem szellemileg is. Az elfeket nem véletlen nevezik hosszúéletűeknek, hisz háromszor-négyszer tovább élnek, mint az emberek. Ráadásul a páncélos próféta minden tavasszal megújul, ahogy az erdő is a tél elmúltával. Így talán akár még tovább élhetne.
Az erdőmélyi elfnek is az ilyen lelki sebekre az idő a gyógyír, de mivel neki sokkalta több ideje van "gyógyulni", így már kevésbé érintik meg a hasonló események. Nievesha ellenben alig pár nap alatt lett kislányból kamasz, aztán közvetlen utána a helyet, amit eddig otthonának mondott, otthagyták. Túl gyors, ezt az erdőmélyi is tudja, de igyekezniük kell, a Szent Fát minél hamarabb vissza kell helyezni a földbe, Erdőmélye földjébe.
Ugyan nem érkezik válasz a szavaira, de nincs is szükség rá. Hagyja, hogy Niev magában intézze el a dolgot. Ha szüksége lesz rá, akkor ott lesz mellette.*
- Igen, aranyszínűt. *Mosolyog a kérdésre. A lány mindig olyat szeretett volna és a csuhátlan csuhás mindent meg fog tenni, hogy szerezzen neki egy olyan telivért. Akkor is, ha Wegtorenig kell mennie érte. Mert ezért a halovány mosolyért bármit megadna.
Kis ideig szótlan haladnak egymás mellett Éjvihar két oldalán az Artheinor körülölelő erdőkben az ingovány felé északra, Xauzur Niev mellett lépked királyian. A Fákban Lakó katonája is hamarosan hazatér királyságába. Aztán az erdőmélyi elf egy virágról kérdi a lányt, de a nemleges választ is elfogadja.*
- Ezüstcsörgőnek hívják. Ha főzetet készítesz a virágából, akkor nyugatató hatású. De ha megeszed, akkor megfájdul a hasad. *Mosolyog rá. A tanítás már itt elkezdődik. A csuhátlan csuhás az erdő majd' minden növényét, virágát ismeri, ami használható valamire és ezt a tudást át kell adnia Nievnek, hogy ha egyszer majd szüksége lesz rá, használhassa.*
- De csak akkor szakítjuk le őket, ha fél is használjuk. *Int nemet ujjával a leszakítást megelőzve.*
- De neked nincs is szükséged rá, téged is megérintett az erdő. *Mosolyodik el Nievesha ruhájára mutatva. Mióta kilépett a lány a szobából a szertartás után, minden ruha, amelyet felvesz olyanná válik, mintha apró virágokból lenne fonva.*
5848. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-10-08 13:30:47
Üzenet elküldve: 2021-10-08 13:30:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Niev tulajdonképpen egy törékeny kislány, olyasvalaki akinek egész eddigi élete gondtalan volt. Mindene megvolt, minden tökéletes volt, de most mégis úgy tűnik, hogy ez a tökéletesség összetörik, apró darabokra zúzódik, ezt pedig nehéz megemészteni. Pycta szavaira csak bólint, nincs benne túl nagy meggyőződés, mert ez egy friss seb, a szó minden értelmében, a sebeknek pedig kell némi idő, hogy begyógyuljanak és nem is mindegyik tűnik el nyomtalanul.*
- Aranyszínűt?
*Kérdez vissza, ajkai körül talán egy nagyon halovány mosoly is játszik, az egész csak rövid ideig tart, de mintha egy picit oldódott volna benne a feszültség. Egy ló valóban nagyon hasznos lenne, mert az ásástól nagyon-nagyon fáj a lába és eszméletlenül elcsigázottnak érzi magát. Nem szokott ő a fizikai munkához, bár sosem volt olyan, aki egy helyben ülve marad, de ez túlmutat azon, minthogy egész nap kergessen egy pillangót, vagy fogócskázzon a többi gyerekkel.
A telivér mellett halad, pont a másik oldalán, mint Pycta. Továbbra sem beszél valami sokat, ami szokatlan, hiszen régen annyit beszélt, hogy olybá tűnt, nem is vesz levegőt.*
- Nem tudom a nevét.
*Pillant a virágra, amit Pycta mutat neki, le is guggol, engedélykérően néz az elfre, letépheti-e? Ha a férfi beleegyezését adja, akkor leszakajt néhányat, hogy a hajába tűzze őket. Tejfölszőke hajában egészen jól mutathatnak az apró, ezüst virágok. Ha Pycta nem engedi meg, akkor a virágok maradnak a helyükön, csak ujjaival simítja végig a bársonyos szirmokat-leveleket.*
*Niev tulajdonképpen egy törékeny kislány, olyasvalaki akinek egész eddigi élete gondtalan volt. Mindene megvolt, minden tökéletes volt, de most mégis úgy tűnik, hogy ez a tökéletesség összetörik, apró darabokra zúzódik, ezt pedig nehéz megemészteni. Pycta szavaira csak bólint, nincs benne túl nagy meggyőződés, mert ez egy friss seb, a szó minden értelmében, a sebeknek pedig kell némi idő, hogy begyógyuljanak és nem is mindegyik tűnik el nyomtalanul.*
- Aranyszínűt?
*Kérdez vissza, ajkai körül talán egy nagyon halovány mosoly is játszik, az egész csak rövid ideig tart, de mintha egy picit oldódott volna benne a feszültség. Egy ló valóban nagyon hasznos lenne, mert az ásástól nagyon-nagyon fáj a lába és eszméletlenül elcsigázottnak érzi magát. Nem szokott ő a fizikai munkához, bár sosem volt olyan, aki egy helyben ülve marad, de ez túlmutat azon, minthogy egész nap kergessen egy pillangót, vagy fogócskázzon a többi gyerekkel.
A telivér mellett halad, pont a másik oldalán, mint Pycta. Továbbra sem beszél valami sokat, ami szokatlan, hiszen régen annyit beszélt, hogy olybá tűnt, nem is vesz levegőt.*
- Nem tudom a nevét.
*Pillant a virágra, amit Pycta mutat neki, le is guggol, engedélykérően néz az elfre, letépheti-e? Ha a férfi beleegyezését adja, akkor leszakajt néhányat, hogy a hajába tűzze őket. Tejfölszőke hajában egészen jól mutathatnak az apró, ezüst virágok. Ha Pycta nem engedi meg, akkor a virágok maradnak a helyükön, csak ujjaival simítja végig a bársonyos szirmokat-leveleket.*
5847. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-10-05 09:40:40
Üzenet elküldve: 2021-10-05 09:40:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Tekintete mozgás közben lassan a földre mered, némán elgondolkodva a hallottakon. Fejét és keze további részét is teljesen körül öleli a köpeny, szinte úgy látszik, nincs is benne a ruhaanyagban test, hanem az kísértetiesen Elthur mellett lebeg. Nem képes, és nem is akar reagálni társa szavaira, ahogy elméje is, akkor is ha próbálkozik, nem tud képeket alkotni az általa leírt nyomorúságra. Talán csak magát kíméli ezzel meg. Talán nem is érdekli őt annyira.
Az utolsó sorok viszont egy új reakciót vonnak maguk után: tudata megfagy, légzése félbeszakad, szíve kihagy egy dobbanást. Az összes szőr feláll a hátán, ahogy a hideg átfut rajta. Adoaver megáll, olyan hirtelen, mintha egy falba ütközött volna. Ha Elthur lendülete tovább viszi őt, akkor legalább két lépéssel az férfiú előtt láthatja amaz csuklyája alatt nyugvó fejét is: hófehérre sápadt arc, a halálra rémült, nyers ösztönt hordó tekintet, és két tányérnagyságú üvegszem, ami e pillanatban pont rá mered.
Ez egy tizedmásodperc idejéig is alig tart; megrázkódik, köpönyegét erősen meghúzva magán, mintha a hideg lelné, meggyorsított léptekkel beéri a katonát, és el is halad mellette. Nem tekint rá, és nem szólal meg. Kőszoborként mered az útra, és ha lába nem mozogna, teste további részét élettelenként is lehetne venni.*
*Tekintete mozgás közben lassan a földre mered, némán elgondolkodva a hallottakon. Fejét és keze további részét is teljesen körül öleli a köpeny, szinte úgy látszik, nincs is benne a ruhaanyagban test, hanem az kísértetiesen Elthur mellett lebeg. Nem képes, és nem is akar reagálni társa szavaira, ahogy elméje is, akkor is ha próbálkozik, nem tud képeket alkotni az általa leírt nyomorúságra. Talán csak magát kíméli ezzel meg. Talán nem is érdekli őt annyira.
Az utolsó sorok viszont egy új reakciót vonnak maguk után: tudata megfagy, légzése félbeszakad, szíve kihagy egy dobbanást. Az összes szőr feláll a hátán, ahogy a hideg átfut rajta. Adoaver megáll, olyan hirtelen, mintha egy falba ütközött volna. Ha Elthur lendülete tovább viszi őt, akkor legalább két lépéssel az férfiú előtt láthatja amaz csuklyája alatt nyugvó fejét is: hófehérre sápadt arc, a halálra rémült, nyers ösztönt hordó tekintet, és két tányérnagyságú üvegszem, ami e pillanatban pont rá mered.
Ez egy tizedmásodperc idejéig is alig tart; megrázkódik, köpönyegét erősen meghúzva magán, mintha a hideg lelné, meggyorsított léptekkel beéri a katonát, és el is halad mellette. Nem tekint rá, és nem szólal meg. Kőszoborként mered az útra, és ha lába nem mozogna, teste további részét élettelenként is lehetne venni.*
5846. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-10-04 12:25:06
Üzenet elküldve: 2021-10-04 12:25:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Az ifjú együttérző szavait őszintének véli, s ettől számára egy kicsit rokonszenvesebb. Hallja, hogy a másik elképzelni is nehezen tudja a leírt körülményeket, amit el is hisz neki az alapján, amit eddig mesélt magáról. De épp ezért csodálni való, hogy ennek ellenére képes együttérzést mutatni azok felé, akik nem hasonlóan szerencsés körülmények közül jönnek. Ez jó szívet feltételez. Vagy... remek színészi tehetséget, hogy hangjába és arckifejezésébe hihető sajnálatot tud csempészni. Garsin mindenesetre elhiszi, s biccentéssel, komoly arccal fogadja a szavakat.
Majd a következő kérdésre kicsit magába zökken. Aztán meg igyekszik úgy felelni, hogy túl sok személyeset azért ne áruljon el.*
- Igen. Bár sokaknak erre sincs lehetőségük. Vagy az adósságok miatt, mert nem engedik őket távozni, míg vissza nem fizették. Vagy mert ahhoz is sok pénz kell, hogy máshol újrakezdjen az ember és ne csak annyit érjen el, hogy egy másik városban hal éhen. Egy mocskos, szakadt koldus munkát is nehezen kap. Vagy az, akinek nincs mestersége... Vagy... ha semmit nem tud a világról, akkor azt sem tudja, merre is kellene mennie a jobb sorsot keresve, vagy hogy egyáltalán létezik az a máshol és ott jobb lehet... - *Írja le a rácsok nélküli bezártság esetét, a nyomor és tanulatlanság csapdáját, amiből tényleg nehéz önerőből kimászni.*
*Az ifjú együttérző szavait őszintének véli, s ettől számára egy kicsit rokonszenvesebb. Hallja, hogy a másik elképzelni is nehezen tudja a leírt körülményeket, amit el is hisz neki az alapján, amit eddig mesélt magáról. De épp ezért csodálni való, hogy ennek ellenére képes együttérzést mutatni azok felé, akik nem hasonlóan szerencsés körülmények közül jönnek. Ez jó szívet feltételez. Vagy... remek színészi tehetséget, hogy hangjába és arckifejezésébe hihető sajnálatot tud csempészni. Garsin mindenesetre elhiszi, s biccentéssel, komoly arccal fogadja a szavakat.
Majd a következő kérdésre kicsit magába zökken. Aztán meg igyekszik úgy felelni, hogy túl sok személyeset azért ne áruljon el.*
- Igen. Bár sokaknak erre sincs lehetőségük. Vagy az adósságok miatt, mert nem engedik őket távozni, míg vissza nem fizették. Vagy mert ahhoz is sok pénz kell, hogy máshol újrakezdjen az ember és ne csak annyit érjen el, hogy egy másik városban hal éhen. Egy mocskos, szakadt koldus munkát is nehezen kap. Vagy az, akinek nincs mestersége... Vagy... ha semmit nem tud a világról, akkor azt sem tudja, merre is kellene mennie a jobb sorsot keresve, vagy hogy egyáltalán létezik az a máshol és ott jobb lehet... - *Írja le a rácsok nélküli bezártság esetét, a nyomor és tanulatlanság csapdáját, amiből tényleg nehéz önerőből kimászni.*
5845. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-10-01 21:01:56
Üzenet elküldve: 2021-10-01 21:01:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Csakhamar társához hasonlóképp tesz, és ő maga is előre veti a tekintetét, bár különösebb fejforgatás helyett inkább az elöttük haladó elf páros hátát bámulja. Nem kell szétnéznie ezer alkalommal, ugyanis az út majdnem egészét ezen a kereskedői csíkon fogják tölteni, ha minden igaz. Csak el ne essen a mocsárban, ott olyan pocsolyákról is vélt hallani, amik egész lovakat nyeltek el.*
- Részvétem. *Bólint a helyzethez illő komolysággal, őszinte sajnálat hallatszik szavából.* - Nálunk a legszegényebbnek is még szalmaháza van. Nehéz elképzelnem, milyen lehetett ott. *Nem túloz második mondatával. Lihanechben gondja egy szál volt vagyonügyben nemhogy neki, de akár egy ismerőseinek is. Szűkölködésnek még a nyomát is nehéz felfedezni a nemesfémektől piszokgazdag városnak még leghitványabb sikátoraiban is, dehogy e nagy világban nem mindenki ilyen szerencsés, arra általában nem gondol az ezüstkanalaktól majd megfulladó előkelő. Csak amikor a saját piszkjaikban fulladozó várossarkokat járkálja végig és lesz szemtanúja az általános "bővelkedésnek", úgy siklik vissza a valóságba. Talán ilyen felvilágosodás várna Adoaverre is, ha egyszer az Elthur által leírt helyre hozza a sors. Lehet, hogy ez lesz ez utáni úti célja.*
- Elég ok arra, hogy otthont váltsál, ugye? *Kérdi csöndesen, nem számítva válaszra.*
*Csakhamar társához hasonlóképp tesz, és ő maga is előre veti a tekintetét, bár különösebb fejforgatás helyett inkább az elöttük haladó elf páros hátát bámulja. Nem kell szétnéznie ezer alkalommal, ugyanis az út majdnem egészét ezen a kereskedői csíkon fogják tölteni, ha minden igaz. Csak el ne essen a mocsárban, ott olyan pocsolyákról is vélt hallani, amik egész lovakat nyeltek el.*
- Részvétem. *Bólint a helyzethez illő komolysággal, őszinte sajnálat hallatszik szavából.* - Nálunk a legszegényebbnek is még szalmaháza van. Nehéz elképzelnem, milyen lehetett ott. *Nem túloz második mondatával. Lihanechben gondja egy szál volt vagyonügyben nemhogy neki, de akár egy ismerőseinek is. Szűkölködésnek még a nyomát is nehéz felfedezni a nemesfémektől piszokgazdag városnak még leghitványabb sikátoraiban is, dehogy e nagy világban nem mindenki ilyen szerencsés, arra általában nem gondol az ezüstkanalaktól majd megfulladó előkelő. Csak amikor a saját piszkjaikban fulladozó várossarkokat járkálja végig és lesz szemtanúja az általános "bővelkedésnek", úgy siklik vissza a valóságba. Talán ilyen felvilágosodás várna Adoaverre is, ha egyszer az Elthur által leírt helyre hozza a sors. Lehet, hogy ez lesz ez utáni úti célja.*
- Elég ok arra, hogy otthont váltsál, ugye? *Kérdi csöndesen, nem számítva válaszra.*
5844. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-10-01 16:41:17
Üzenet elküldve: 2021-10-01 16:41:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Figyeli a köpenyes unaloműző játékát és most megint inkább gyerekesnek látja őt, ahogy ott kacskaringózik a pocsolyák körül, amiket egyszerűen akár át is léphetne. Garsin számára van valami szívderítő ebben a látszólagos gondtalanságban. Bár tart tőle, hogy a hatás is majd olyasmi lesz, mint a kicsiknél: az ifjú a játékba belefeledkezve nem veszi észre, hogy fáradt, aztán majd egyszer csak hirtelen éri el a kimerültség.
Erre a gondolatra magában derül, mert eszébe jut, hogyan vitte egykor kisebb testvéreit a hátán, és elképzeli hogy Adoaver is úgy kéredzkedne föl a nyakába... Aztán ugyanezen gondolatoktól kissé borús is lesz, mert a múltra emlékezni fájdalommal és szomorúsággal terhes. De múló hangulat ez, mert nem hagyja magát elmerülni ilyesmiben. Térül a figyelme. Igaz, a frissen kapott kérdés is részben a múltba vezeti vissza, hisz egykori otthonáról van szó.
Állja Adoaver pillantását, noha egy darabig nem válaszol, előbb csak biccent komolyan, majd az utat nézi ismét, s már annak mondja válaszát.*
- Régen ott is volt őrség, de mióta nincs, csak rosszabb lett az egész. Néhányan ott is jól élnek, de sok a szegény, nehéz megélhetést találni. Becsületesen főleg... Sokan eladósodnak, aztán ki sem tudnak belőle kerülni. A bűnözők irányítanak, náluk van az erő és a pénz, vagy ha nincs, hát megszerzik. - *Mesél röviden az ottani állapotokról, ahogyan azt ő látta, a rosszabb sorúak szemszögéből.*
*Figyeli a köpenyes unaloműző játékát és most megint inkább gyerekesnek látja őt, ahogy ott kacskaringózik a pocsolyák körül, amiket egyszerűen akár át is léphetne. Garsin számára van valami szívderítő ebben a látszólagos gondtalanságban. Bár tart tőle, hogy a hatás is majd olyasmi lesz, mint a kicsiknél: az ifjú a játékba belefeledkezve nem veszi észre, hogy fáradt, aztán majd egyszer csak hirtelen éri el a kimerültség.
Erre a gondolatra magában derül, mert eszébe jut, hogyan vitte egykor kisebb testvéreit a hátán, és elképzeli hogy Adoaver is úgy kéredzkedne föl a nyakába... Aztán ugyanezen gondolatoktól kissé borús is lesz, mert a múltra emlékezni fájdalommal és szomorúsággal terhes. De múló hangulat ez, mert nem hagyja magát elmerülni ilyesmiben. Térül a figyelme. Igaz, a frissen kapott kérdés is részben a múltba vezeti vissza, hisz egykori otthonáról van szó.
Állja Adoaver pillantását, noha egy darabig nem válaszol, előbb csak biccent komolyan, majd az utat nézi ismét, s már annak mondja válaszát.*
- Régen ott is volt őrség, de mióta nincs, csak rosszabb lett az egész. Néhányan ott is jól élnek, de sok a szegény, nehéz megélhetést találni. Becsületesen főleg... Sokan eladósodnak, aztán ki sem tudnak belőle kerülni. A bűnözők irányítanak, náluk van az erő és a pénz, vagy ha nincs, hát megszerzik. - *Mesél röviden az ottani állapotokról, ahogyan azt ő látta, a rosszabb sorúak szemszögéből.*
5843. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-10-01 10:11:04
Üzenet elküldve: 2021-10-01 10:11:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Lassan megjelenő unalmát csillapítva egy spontán játékot talál ki, így igyekszik kis kanyarokkal elkerülni az egyre gyakrabban felbukkanó tócsákat, miközben törekedik lépést tartani Elthurral. Savanyú kérdéseire választ várva azon is elkezd gondolkodni, mit mondjon, mikor végre elérik úti céljukat, és a remélhetőleg még otthon lévő mágus előtt álnak. Egy lehetősége lesz jó benyomást kelteni, ahogy azután sem biztos, hogy egy buksiborogatással és egy kölcsönadott, ősrégi könyvvel nem dobják e őket ki onnan. Egyáltalán még fogad tanítványokat, vagy már ez a pletyka is a múlt antikjává lett? Társa miatt nem aggódik, nem úgy néz ki, mint aki túl sokat vitatkozna akár a saját tükörképével is, de mi lesz, ha ő maga mond valamit, amit későn megbán? A hirtelen felbukkanó, pesszimista gondolatok olyan sötétséget róttak Adoaver előrelátására, hogy az már auraként érezhetővé válik az általa elhagyott fűcsomókon.*
- A kikötő? *Kerül vissza a valóságba, ahogy a fiatal katona felel. Érdeklődő tekintetet felvéve fordul hozzá, meglepődötten tapasztalva, hogy amaz szemei épp rajta vannak. Már többször is volt ideje stírölni, de csak most fut át az agyán, Hogy Elthur szemszínezetét még nem látta máson.* - Több rosszat lehet hallani arról a helyről, mint jót. Valóban olyan pocsék lenne ott az élet? *Tudakol, kihasználva az alkalmat arra, hogy memóriájába vésse arcát. Nála egészségesebb, de így is sovány vonások. Szemöldöke vetekedik az ő egyenes, de vékony párjaival. Fiatal, de komoly arcvonalai miatt Adoaver nehezen tud hosszútávú farkasszemet fenntartani, majd-majd szégyenérzet fogja el valamiért. Díszes ruhája miatt eddig elkerülte figyelmét amaz amulettje is, egy sokkal kiemelkedőbb személyt sejtvén, mint akivel eddig beszélt. Vajon mikor fog belenőni nyakláncába? E pillanat alatt Elthurnak is van lehetősége alaposabban megpillantani őt, de emiatt nem szégyenkezik. Túl sok mindent nincs rejtenie, talán hordhatna férfiasabb jellemeket is.*
*Lassan megjelenő unalmát csillapítva egy spontán játékot talál ki, így igyekszik kis kanyarokkal elkerülni az egyre gyakrabban felbukkanó tócsákat, miközben törekedik lépést tartani Elthurral. Savanyú kérdéseire választ várva azon is elkezd gondolkodni, mit mondjon, mikor végre elérik úti céljukat, és a remélhetőleg még otthon lévő mágus előtt álnak. Egy lehetősége lesz jó benyomást kelteni, ahogy azután sem biztos, hogy egy buksiborogatással és egy kölcsönadott, ősrégi könyvvel nem dobják e őket ki onnan. Egyáltalán még fogad tanítványokat, vagy már ez a pletyka is a múlt antikjává lett? Társa miatt nem aggódik, nem úgy néz ki, mint aki túl sokat vitatkozna akár a saját tükörképével is, de mi lesz, ha ő maga mond valamit, amit későn megbán? A hirtelen felbukkanó, pesszimista gondolatok olyan sötétséget róttak Adoaver előrelátására, hogy az már auraként érezhetővé válik az általa elhagyott fűcsomókon.*
- A kikötő? *Kerül vissza a valóságba, ahogy a fiatal katona felel. Érdeklődő tekintetet felvéve fordul hozzá, meglepődötten tapasztalva, hogy amaz szemei épp rajta vannak. Már többször is volt ideje stírölni, de csak most fut át az agyán, Hogy Elthur szemszínezetét még nem látta máson.* - Több rosszat lehet hallani arról a helyről, mint jót. Valóban olyan pocsék lenne ott az élet? *Tudakol, kihasználva az alkalmat arra, hogy memóriájába vésse arcát. Nála egészségesebb, de így is sovány vonások. Szemöldöke vetekedik az ő egyenes, de vékony párjaival. Fiatal, de komoly arcvonalai miatt Adoaver nehezen tud hosszútávú farkasszemet fenntartani, majd-majd szégyenérzet fogja el valamiért. Díszes ruhája miatt eddig elkerülte figyelmét amaz amulettje is, egy sokkal kiemelkedőbb személyt sejtvén, mint akivel eddig beszélt. Vajon mikor fog belenőni nyakláncába? E pillanat alatt Elthurnak is van lehetősége alaposabban megpillantani őt, de emiatt nem szégyenkezik. Túl sok mindent nincs rejtenie, talán hordhatna férfiasabb jellemeket is.*
5842. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-09-29 19:24:04
Üzenet elküldve: 2021-09-29 19:24:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*A nyújtózkodást kísérő csontropogást még egy vénember is megirigyelhetné. Az első pár roppanás még csak-csak átmegy a tűréshatáron, ám mikor már a sokadikat hallja, Garsin picit megemeli a szemöldökét, egyszerre borzadva és elismerőn, de a mosoly azért még elkerüli, épp csak tekintetén látszódhat, hogy abszurdul mulatságosnak találta a jelenetet.
Azért derültségéhez van köze annak is, hogy erről eszébe jutott, ahogy Bredoc térde roppant meg, közvetlenül az után, hogy kijelentette, hogy nem is olyan öreg még... Kedves emlék ez a számára.
Mikor az ifjú jelzi, hogy indulhatnak tovább, tartja vele a lépést. Vezetőik nem álltak meg, de nem is távolodtak el túlzottan, vélhetően lelassítottak a kedvükért. Ahogy Garsin előre néz, mintha az idősebb elf épp magyarázna valamit a kölyöknek, mert karjával különböző irányokba mutogat. Kíváncsi volna, miről beszélnek azok ketten, de lehetséges, hogy jobb is, ha ő egyelőre csak erre az útra figyel. Bár egyelőre nem is tűnik olyan bonyolultnak. Vajon milyen messze járhatnak még?
Mikor kérdéseit egy nyelvcsettintés követi, odakapja a tekintetét, s így van alkalma látni Adoaver helytelenítő arckifejezését. Rögtön tudja, hogy túllőtt a célon.
Rosszabbra számít, mint amit kap. Ennél durvább elhallgattatáshoz van szokva; a köpenyes egészen udvariasan és kedvesen közli az igényét.
A figyelmeztetésre, hogy már a mocsarak közelében járnak, körülnéz és látja is, hogy miből gondolhatja ezt a férfi. Ezek után akár csöndben is maradhatna, de nem csak kérést, de közvetve kérdést is intéztek felé, s úgy látja, a saját kíváncsiskodása után ő is lehet engedékeny.*
- Mire kíváncsi? - *Kérdi halkan, mint aki nem akar zavarni, de a választ sem tagadná meg. Persze, korábban kapott már pár kérdést, de végül egyikre sem tudott felelni, mert vagy maga kerülte meg, vagy az ifjú figyelme terelődött el másra.*
- A Kikötőből. - *Válaszol egyszerűen, ami a származását illeti. Viszont közben odapillant Adoaver felé, van-e egyéb, ami érdekelné.*
*A nyújtózkodást kísérő csontropogást még egy vénember is megirigyelhetné. Az első pár roppanás még csak-csak átmegy a tűréshatáron, ám mikor már a sokadikat hallja, Garsin picit megemeli a szemöldökét, egyszerre borzadva és elismerőn, de a mosoly azért még elkerüli, épp csak tekintetén látszódhat, hogy abszurdul mulatságosnak találta a jelenetet.
Azért derültségéhez van köze annak is, hogy erről eszébe jutott, ahogy Bredoc térde roppant meg, közvetlenül az után, hogy kijelentette, hogy nem is olyan öreg még... Kedves emlék ez a számára.
Mikor az ifjú jelzi, hogy indulhatnak tovább, tartja vele a lépést. Vezetőik nem álltak meg, de nem is távolodtak el túlzottan, vélhetően lelassítottak a kedvükért. Ahogy Garsin előre néz, mintha az idősebb elf épp magyarázna valamit a kölyöknek, mert karjával különböző irányokba mutogat. Kíváncsi volna, miről beszélnek azok ketten, de lehetséges, hogy jobb is, ha ő egyelőre csak erre az útra figyel. Bár egyelőre nem is tűnik olyan bonyolultnak. Vajon milyen messze járhatnak még?
Mikor kérdéseit egy nyelvcsettintés követi, odakapja a tekintetét, s így van alkalma látni Adoaver helytelenítő arckifejezését. Rögtön tudja, hogy túllőtt a célon.
Rosszabbra számít, mint amit kap. Ennél durvább elhallgattatáshoz van szokva; a köpenyes egészen udvariasan és kedvesen közli az igényét.
A figyelmeztetésre, hogy már a mocsarak közelében járnak, körülnéz és látja is, hogy miből gondolhatja ezt a férfi. Ezek után akár csöndben is maradhatna, de nem csak kérést, de közvetve kérdést is intéztek felé, s úgy látja, a saját kíváncsiskodása után ő is lehet engedékeny.*
- Mire kíváncsi? - *Kérdi halkan, mint aki nem akar zavarni, de a választ sem tagadná meg. Persze, korábban kapott már pár kérdést, de végül egyikre sem tudott felelni, mert vagy maga kerülte meg, vagy az ifjú figyelme terelődött el másra.*
- A Kikötőből. - *Válaszol egyszerűen, ami a származását illeti. Viszont közben odapillant Adoaver felé, van-e egyéb, ami érdekelné.*
5841. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-09-28 20:21:14
Üzenet elküldve: 2021-09-28 20:21:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Ajkát lefittyentve konstatálja, hogy hamar kiitta a flaska felét. Nagyobbat kellett volna vásárolnia, bosszúsan tudatja ezt magával. Ha csak nem akar kísérletet végezni a már közel lévő láptenger vizével, akkor jobb, ha nem járatja annyit a száját. Miután elteszi italát, egy pár pillanatra kinyújtózik, gyakorlott mozdulatokkal emelve kezeinél összekulcsot karjait az ég felé, és forgatva meg vállait. Jó pár csont ropogását lehetett hallani a csendben.* - Megvagyok, haladhatunk. *Mondja, előre tekintve, hogy lássa, milyen messze lehetnek futárjaiktól.
Közben a kérdésekből igazán kezd már elege lenni: Csettint nyelvével, és lassan fejét csóválja; társa láthatja csuklyája alatti arckifejezését, ami egy olyan embert ábrázol, mint akinek egy kölök ül a nyakán.*
- Már amennyire értékelem az ön figyelmét és kíváncsiságát, úgy hiszem már így is kimeséltem a lelkemet. Nem akar esetleg hasonlóképp tenni magával, és így kímél meg még egy beszáradt toroktól? Az útra is kezdhetünk figyelni, ha emlékezetem nem csal, közeledünk a mocsarakhoz. *Ezt nem csak fejből mondja. Ahogy kezdik elhagyni a zöldellő vadászterületeket és földművelő mezőket, elkezdenek megjelenni az első kis pocsolyák, ahogy a levegő is elkezd párásabbá válni. Extra felhőkkel bővítve, hogy még a nap se melegítse őket örökké. Adoaver kicsit lassít, inkább azért, hogy mikor már az ingovány közepében baktatnak, amaz részt minél hamarabb maguk mögött tudják hagyni, ahhoz pedig nem kéne már előre kifújnia magát. Hangulata a napfény hiányával romlik, ahogy ezt következő szavaiból ki is lehet következtetni.*
- Legalább azt tessék megmondani, melyik városból jött a kevés közül. *Kéri, ahogy szemeivel a körülöttük lévő, egyre nedvesebb földeket méregeti.*
*Ajkát lefittyentve konstatálja, hogy hamar kiitta a flaska felét. Nagyobbat kellett volna vásárolnia, bosszúsan tudatja ezt magával. Ha csak nem akar kísérletet végezni a már közel lévő láptenger vizével, akkor jobb, ha nem járatja annyit a száját. Miután elteszi italát, egy pár pillanatra kinyújtózik, gyakorlott mozdulatokkal emelve kezeinél összekulcsot karjait az ég felé, és forgatva meg vállait. Jó pár csont ropogását lehetett hallani a csendben.* - Megvagyok, haladhatunk. *Mondja, előre tekintve, hogy lássa, milyen messze lehetnek futárjaiktól.
Közben a kérdésekből igazán kezd már elege lenni: Csettint nyelvével, és lassan fejét csóválja; társa láthatja csuklyája alatti arckifejezését, ami egy olyan embert ábrázol, mint akinek egy kölök ül a nyakán.*
- Már amennyire értékelem az ön figyelmét és kíváncsiságát, úgy hiszem már így is kimeséltem a lelkemet. Nem akar esetleg hasonlóképp tenni magával, és így kímél meg még egy beszáradt toroktól? Az útra is kezdhetünk figyelni, ha emlékezetem nem csal, közeledünk a mocsarakhoz. *Ezt nem csak fejből mondja. Ahogy kezdik elhagyni a zöldellő vadászterületeket és földművelő mezőket, elkezdenek megjelenni az első kis pocsolyák, ahogy a levegő is elkezd párásabbá válni. Extra felhőkkel bővítve, hogy még a nap se melegítse őket örökké. Adoaver kicsit lassít, inkább azért, hogy mikor már az ingovány közepében baktatnak, amaz részt minél hamarabb maguk mögött tudják hagyni, ahhoz pedig nem kéne már előre kifújnia magát. Hangulata a napfény hiányával romlik, ahogy ezt következő szavaiból ki is lehet következtetni.*
- Legalább azt tessék megmondani, melyik városból jött a kevés közül. *Kéri, ahogy szemeivel a körülöttük lévő, egyre nedvesebb földeket méregeti.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389