Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 294 (5861. - 5880. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5880. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-03-18 07:39:31
Üzenet elküldve: 2022-03-18 07:39:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*Most egyelőre nem tud a jegyzeteiért nyúlni, hiszen úton vannak, de már nagyjából összeállt a fejében a megoldás, néhány perc ügetést követően, talán pont az út zötykölődése ráz mindent a helyére. Ezt követően teljesíti a ló kérését és vágtára sarkallja, amit az teljes lelkesedéssel fogad. Néha lelassítanak, mikor szekér érkezik a láthatárra vagy a beláthatatlan kanyarok előtt, az kéne még, hogy valami baleset történjen vele vagy ne adj isten a lóval. Mert különlegesnek különleges, az biztos, még Zammiria szerezte őket. Ében fekete mindegyik, és még a sötétben is jól látnak, meg kell becsülni az ilyen különleges állatokat és vigyázniuk is kell rájuk, amibe az óvatosság és a mozgásigény kielégítése is beletartozik.*
5879. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-03-16 08:54:26
Üzenet elküldve: 2022-03-16 08:54:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*Végre kiérnek a sokat által használt, Artheniorba vezető útra. Összébb is húzza a köpenyét, mert az ostromló szél kezd kellemetlenül hideg lenni. Az ég felhős, de egyelőre nem esik, ami az egyetlen jó hír a dologban. Megáll az út szélén az egyik fa alatt, hogy letakarítsa a csizmájáról az ingoványba rákerült ocsmányságot. Az kéne még, hogy ilyen mocskosan lássák besétálni a városba, a haját se igazította meg már egy ideje, most meg a szél még szét is vinné. Teljesen értelmetlennek tűnik a próbálkozás. A ló patáját is megtisztítja, bár az már magától bele is kezdett, ahogy a fűcsomókon húzgálja hátrafelé, úgy kerül le róla a sár. Tudja, hogy az utazó léthez hozzá tartozik a kosz és a rendetlen kinézet is, ám a neveltetése nem hagyja, hogy csak így belenyugodjon az egészbe. Nem mintha sokan ismernék errefelé, azonban, mint a Sellőház vezetőjének, nem engedheti meg magának ezt a kinézetet. Ám néha nem tud tenni ellene, az kéne még, hogy az eső is elkapja őket út közben, csak azért, mert most megálltak a tisztaság jegyében. Minden percben eleredhet.*
-Azt hiszem most válthatunk tempót. *Köti meg a nyakában a köpenyt, nehogy a szembe szél lerántsa róla egy hirtelen mozdulattal. Felszáll a lóra, majd az úton feszítettebb tempóba kezd, az állatnak még kedvére is való a dolog, ki kell neki is futnia magát. Néha lassításra kényszerülnek, mikor az út mellett álló szekeret vesznek észre, nem szeretné az éppen felpakoló kocsist elsodorni, így ott könnyed vágtára váltanak át, azonban a jól belátható részeket gyorsabban szelik.*
-Azt hiszem most válthatunk tempót. *Köti meg a nyakában a köpenyt, nehogy a szembe szél lerántsa róla egy hirtelen mozdulattal. Felszáll a lóra, majd az úton feszítettebb tempóba kezd, az állatnak még kedvére is való a dolog, ki kell neki is futnia magát. Néha lassításra kényszerülnek, mikor az út mellett álló szekeret vesznek észre, nem szeretné az éppen felpakoló kocsist elsodorni, így ott könnyed vágtára váltanak át, azonban a jól belátható részeket gyorsabban szelik.*
5878. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-03-07 08:10:00
Üzenet elküldve: 2022-03-07 08:10:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*Mintha csak kettőt előre egyet hátra lépnének, de ha valóban ettől az alaktól akar tanulni és jelenleg kéznél több mágusa nincsen, akkor meg kell szoknia a dolgot. Minél hamarabb megtörténik, annál kevesebbet fog ezen magában idegeskedni. A lónak is meglehetősen tetszik ez a sétatempó, nyilván nem kell magát megerőltetni és még a füvet is tépheti, mindig frisset és újat. ~Fene a jó dolgodat.~ Veregeti meg a jószág nyakát, miközben éppen egy városba tartó földművest tartanak fel az út kellős közepén ácsorogva.*
*Mintha csak kettőt előre egyet hátra lépnének, de ha valóban ettől az alaktól akar tanulni és jelenleg kéznél több mágusa nincsen, akkor meg kell szoknia a dolgot. Minél hamarabb megtörténik, annál kevesebbet fog ezen magában idegeskedni. A lónak is meglehetősen tetszik ez a sétatempó, nyilván nem kell magát megerőltetni és még a füvet is tépheti, mindig frisset és újat. ~Fene a jó dolgodat.~ Veregeti meg a jószág nyakát, miközben éppen egy városba tartó földművest tartanak fel az út kellős közepén ácsorogva.*
5877. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-03-06 19:34:28
Üzenet elküldve: 2022-03-06 19:34:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Mágustorony irányába//
*Bizony jólesett neki is meg a lónak is a pihenés, így újult erővel indulhatnak az ingovány felé. Az se hátrány természetesen, hogy a társaságuk bővült egy, az elf elmondása alapján igen erős, koncentrációt fokozó varázsitallal. Jól el is rakta, bebugyolálva, nehogy az úton baja essék. Feszítettebb tempót diktál, ez ellen a lónak sincsen kifogása, még talán jól is esik neki a gyakorlat. Hiszen most kell belehúzniuk, ki tudja mennyi idő alatt sikerül majd az ingoványon átevickélniük, azt pedig semmiképpen sem szeretné, hogy tájuksötétedjen közben.*
*Bizony jólesett neki is meg a lónak is a pihenés, így újult erővel indulhatnak az ingovány felé. Az se hátrány természetesen, hogy a társaságuk bővült egy, az elf elmondása alapján igen erős, koncentrációt fokozó varázsitallal. Jól el is rakta, bebugyolálva, nehogy az úton baja essék. Feszítettebb tempót diktál, ez ellen a lónak sincsen kifogása, még talán jól is esik neki a gyakorlat. Hiszen most kell belehúzniuk, ki tudja mennyi idő alatt sikerül majd az ingoványon átevickélniük, azt pedig semmiképpen sem szeretné, hogy tájuksötétedjen közben.*
5876. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-03-06 16:55:17
Üzenet elküldve: 2022-03-06 16:55:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*Az ugráltatást személyesen is megtapasztalta, ezért is fogalmaz így, mert ők is megpróbáltak egy feladatot megoldani, aztán kiderült, hogy nem is kellett volna úgy igyekezniük. Persze kaptam valamit, egy botot, ami fene tudja mit tud, olyan furcsán fogalmazta meg a dolgot az öreg. Eddig még nem igazán kellett hogy kipróbálja, nem adódott olyan helyzet, bár biztos nem fogja eldobni magát a dologtól. Aztán, hogy lelkesedést mutat az egy napi járóút megvillantása után, mindjárt le is törik a dolgot.*
-Nyilván, már régóta vannak ott és hát, nem fognak egyik percről a másikra elégni igaz? Ha csak nem megy oda egy nagy hatalmú mágus, aki amúgy pikkel a toronyra és égeti porig, míg itt beszélgetünk. Esetleg a mágia megszűnik és a torony lezuhan és rommá lesz, aztán a kövek alatt lehet majd kutatni azok után a ritka papírfűzemények után. *Persze kicsit visszább is vesz a tempóból, mert az imént felsoroltak mind lehetőségként szerepelnek, ám nem igazán valószínűek. Vissza lassít a férfi templójára.*
-Minden mágus ilyen... ráérős? *Érezhetően némi időbe telik a tesze- tosza helyett másik jelzőt találni, ami kevésbé hangzik sértőnek, ám neki ez is sikerül. Csak akkor teszi fel a kérdést, mikor meg- megállnak egy- egy arra járó, városba tartó paraszt mellett, hogy a férfi némi szóba elegyedhessen vele. Mikor az olvasás kérdésére kerül a sor, kicst megköszörüli a torkát.*
-Hát az... eléggé nehézkesen, de megy. Miért miket szoktak az emberek olvasni? Hentes, meg pék, meg piac, meg ott a fogadó táblája... *Sorolja a dolgokat, nem igazán esett le neki, hogy a férfi arra kíváncsi, hogy került e már egyáltalán könyv a kezébe.*
*Az ugráltatást személyesen is megtapasztalta, ezért is fogalmaz így, mert ők is megpróbáltak egy feladatot megoldani, aztán kiderült, hogy nem is kellett volna úgy igyekezniük. Persze kaptam valamit, egy botot, ami fene tudja mit tud, olyan furcsán fogalmazta meg a dolgot az öreg. Eddig még nem igazán kellett hogy kipróbálja, nem adódott olyan helyzet, bár biztos nem fogja eldobni magát a dologtól. Aztán, hogy lelkesedést mutat az egy napi járóút megvillantása után, mindjárt le is törik a dolgot.*
-Nyilván, már régóta vannak ott és hát, nem fognak egyik percről a másikra elégni igaz? Ha csak nem megy oda egy nagy hatalmú mágus, aki amúgy pikkel a toronyra és égeti porig, míg itt beszélgetünk. Esetleg a mágia megszűnik és a torony lezuhan és rommá lesz, aztán a kövek alatt lehet majd kutatni azok után a ritka papírfűzemények után. *Persze kicsit visszább is vesz a tempóból, mert az imént felsoroltak mind lehetőségként szerepelnek, ám nem igazán valószínűek. Vissza lassít a férfi templójára.*
-Minden mágus ilyen... ráérős? *Érezhetően némi időbe telik a tesze- tosza helyett másik jelzőt találni, ami kevésbé hangzik sértőnek, ám neki ez is sikerül. Csak akkor teszi fel a kérdést, mikor meg- megállnak egy- egy arra járó, városba tartó paraszt mellett, hogy a férfi némi szóba elegyedhessen vele. Mikor az olvasás kérdésére kerül a sor, kicst megköszörüli a torkát.*
-Hát az... eléggé nehézkesen, de megy. Miért miket szoktak az emberek olvasni? Hentes, meg pék, meg piac, meg ott a fogadó táblája... *Sorolja a dolgokat, nem igazán esett le neki, hogy a férfi arra kíváncsi, hogy került e már egyáltalán könyv a kezébe.*
5875. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-03-06 16:47:20
Üzenet elküldve: 2022-03-06 16:47:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Gyötrelmes heteken van túl, vagy legalábbis nagyon igyekszik, hogy végre túl legyen. A hosszú út, mely végre elvezette Arthenior városához – melynek körvonalait egyre tisztábban látja kirajzolódni a szitáló ködben - egyáltalán nem úgy alakult, mint az előzetesen tervezte vagy remélte. Hogy álmában az utolsó szál értékes holmijától és aranyától is megfosztották, már csak hab a tortán. Tulajdonképp hálás lehet, hogy Édes még megvan, sőt mi több, elég erős ahhoz, hogy őt a hátán cipelje. Jó órányi út áll még előttük, míg elérik a városhoz tartozó első épületeket, a nap pedig már most alábukni készül.*
5874. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-03-06 12:57:16
Üzenet elküldve: 2022-03-06 12:57:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*A másik reakcióján némán nevet magában.*
-Ugráltatta.
*Érdekes megfogalmazás. Ahogy hallotta igencsak hihetetlen ajándékok is voltak kiosztva azért az ugráltatásért. Ő is kipróbálta magát, de sajnos nem sikerült az általa választott rejtvényt megoldania. Hosszasan magyaráz a másiknak. A szája kezd is kiszáradni a sok beszédtől. Mikor pedig az úti céljuk közelségét írja le akkor a másik fel is lelkesedik. Azért a sietős léptekre a férfi csitítani kezdi a lányt.*
-Nem kell azért szaladni. A könyvek megvárnak minket.
*Halad békésen a saját tempójában. Hogy elhalasztotta a dohányvásárlást és hogy kellemesen elmerüljön a fürdőház vízében miközben a fogadó közismerten jó minőségű főztjének egyikét egye már így is elég nagylelkűség tőle, de sietni biztos nem fog. Nem arra lett ő kitalálva. Az ingovány egy kevésbé kellemetlen pontján majd meg is kell pihenniük különben nem fogja bírni. Út közben a maga kicsit békés tempójában halad és ha jön valaki akkor félre húzódik, köszön, sőt még arra is rákérdez barátságosan, hogy hova-hova. Hátha sikerülne fuvart fogniuk. Úgy kényelmesebb lenne az utazás. Közben elmeséli a saját életének tanulással kapcsolatos szegmensét. A félvér szavaira bólint.*
-Valóban. Szigorú, jó tanár volt.
*Mesél kicsit róla. Nem az a fajta akivel csak játszani lehetett vagy aki a síró gyerekét megnyugtatta volna, hogy semmi baj. A megtanult leckék és tesztek sikere határozták meg mennyire kedélyesen bánik a fiával és a ha valamit elrontott az-az ő hibája és meg kell tanulnia élni vele, hogy a jövőben ne kövessen el hasonlót. Nem egy mézes-mázas, a gyerekét tejben-vajban fürdető szülő, de csak azért mert a fia jövőjére gondolt mindig. Csak a legjobbat szerette volna neki. Ezt pedig Aborath is tudja róla. A lány kicsit pimaszkodó megjegyzésére bólint.*
-Sok leckét volt már időm megtanulni valóban. Te, hogy vagy ezzel? Mit tudsz a mágiáról és hogy állsz az olvasással? Milyen olvasmányok kerültek eddig a kezedbe?
*A másik reakcióján némán nevet magában.*
-Ugráltatta.
*Érdekes megfogalmazás. Ahogy hallotta igencsak hihetetlen ajándékok is voltak kiosztva azért az ugráltatásért. Ő is kipróbálta magát, de sajnos nem sikerült az általa választott rejtvényt megoldania. Hosszasan magyaráz a másiknak. A szája kezd is kiszáradni a sok beszédtől. Mikor pedig az úti céljuk közelségét írja le akkor a másik fel is lelkesedik. Azért a sietős léptekre a férfi csitítani kezdi a lányt.*
-Nem kell azért szaladni. A könyvek megvárnak minket.
*Halad békésen a saját tempójában. Hogy elhalasztotta a dohányvásárlást és hogy kellemesen elmerüljön a fürdőház vízében miközben a fogadó közismerten jó minőségű főztjének egyikét egye már így is elég nagylelkűség tőle, de sietni biztos nem fog. Nem arra lett ő kitalálva. Az ingovány egy kevésbé kellemetlen pontján majd meg is kell pihenniük különben nem fogja bírni. Út közben a maga kicsit békés tempójában halad és ha jön valaki akkor félre húzódik, köszön, sőt még arra is rákérdez barátságosan, hogy hova-hova. Hátha sikerülne fuvart fogniuk. Úgy kényelmesebb lenne az utazás. Közben elmeséli a saját életének tanulással kapcsolatos szegmensét. A félvér szavaira bólint.*
-Valóban. Szigorú, jó tanár volt.
*Mesél kicsit róla. Nem az a fajta akivel csak játszani lehetett vagy aki a síró gyerekét megnyugtatta volna, hogy semmi baj. A megtanult leckék és tesztek sikere határozták meg mennyire kedélyesen bánik a fiával és a ha valamit elrontott az-az ő hibája és meg kell tanulnia élni vele, hogy a jövőben ne kövessen el hasonlót. Nem egy mézes-mázas, a gyerekét tejben-vajban fürdető szülő, de csak azért mert a fia jövőjére gondolt mindig. Csak a legjobbat szerette volna neki. Ezt pedig Aborath is tudja róla. A lány kicsit pimaszkodó megjegyzésére bólint.*
-Sok leckét volt már időm megtanulni valóban. Te, hogy vagy ezzel? Mit tudsz a mágiáról és hogy állsz az olvasással? Milyen olvasmányok kerültek eddig a kezedbe?
5873. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-03-04 11:43:50
Üzenet elküldve: 2022-03-04 11:43:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
-Igen, emlékszem arra az esetre, nem is igazán tűnt nekem se földi halandónak azaz alak. Úgy ugráltatta azokat a bolondokat a főtéren... *Forgatja meg a szemét a helyén, azt persze, már nem mondja el, hogy az egyik talányba ő is bele bonyolódott és jól lóvá is tette az öreg. Szépen végig hallgatja a földműves példát, bele is gondol és valóban van benne ráció, nem minden alapot nélkülöző példa. Továbbá elgondolja, hogy ha minden második lépésnél mágusok teremnének a városban, már valószínű őt is régen nyakon csípték volna. Az meg aztán megint nem hiányzik neki. A hatalom meg az elzárkózás dolgot még nem igazán érti, hiszen, ha neki lenne ilyen hatalma valószínű mutatványosként múlatná az időt a főtéren és nyilván dőlne a lóvé, számolatlanul dobálnák neki az aranyat a tudatlan városiak. Bizony kihasználná a dolgot.*
-Egy nap? Ilyen közel? Hát akkor uccu! *Gyorsít a léptein, bár az ingoványban még nem járt, de bízik az útitársában, hogy ő majd átvezeti őket rajta. A lovat egyelőre maga mellett vezeti, annyira ugyanis nem sietnek és talán nem is tanácsos. Néha félre is állnak, ha hallja, hogy a városba vezető úton nagyobb szekér közeleg, nem szeretné megijeszteni senkinek a lovát, meg aztán nem szeretné ha keresztül hajtanának a lábán. Csak azért van tekintettel másokra, nehogy kárt okozzanak neki, semmiféle jóindulat ebben nem tettenérhető. Ahogy a férfi kora kerül szóba, meg a korábbi mesterek kicsit meglepődik. Főleg, amint nem akarnak fogyni egyszerűen.*
-Akkor ez egészen visszanyúlik a gyerekkorodig. Azok közé a szerencsések közé tartozhatsz akkor, akik közvetlenül az apjuktól leshették el a mágia titkait elsőként. *Mert abban nem biztos, hogy az úgynevezett mesterek minden egyes titkot kifecsegnek, amire az évek során ráeszméltek, hiszen a sajátjuknak érzik, ám azért egy apa a fiának inkább szeretné átadni minden tudását, még a nehezen megszerzettet is.*
-Ez jó sok mester. Akkor bizony nem lehetsz már fiatal. *Jegyzi meg, meg is mosolyogja, mert hát csak ugratás, ez a hanglejtéséből is kicseng.*
-Igen, emlékszem arra az esetre, nem is igazán tűnt nekem se földi halandónak azaz alak. Úgy ugráltatta azokat a bolondokat a főtéren... *Forgatja meg a szemét a helyén, azt persze, már nem mondja el, hogy az egyik talányba ő is bele bonyolódott és jól lóvá is tette az öreg. Szépen végig hallgatja a földműves példát, bele is gondol és valóban van benne ráció, nem minden alapot nélkülöző példa. Továbbá elgondolja, hogy ha minden második lépésnél mágusok teremnének a városban, már valószínű őt is régen nyakon csípték volna. Az meg aztán megint nem hiányzik neki. A hatalom meg az elzárkózás dolgot még nem igazán érti, hiszen, ha neki lenne ilyen hatalma valószínű mutatványosként múlatná az időt a főtéren és nyilván dőlne a lóvé, számolatlanul dobálnák neki az aranyat a tudatlan városiak. Bizony kihasználná a dolgot.*
-Egy nap? Ilyen közel? Hát akkor uccu! *Gyorsít a léptein, bár az ingoványban még nem járt, de bízik az útitársában, hogy ő majd átvezeti őket rajta. A lovat egyelőre maga mellett vezeti, annyira ugyanis nem sietnek és talán nem is tanácsos. Néha félre is állnak, ha hallja, hogy a városba vezető úton nagyobb szekér közeleg, nem szeretné megijeszteni senkinek a lovát, meg aztán nem szeretné ha keresztül hajtanának a lábán. Csak azért van tekintettel másokra, nehogy kárt okozzanak neki, semmiféle jóindulat ebben nem tettenérhető. Ahogy a férfi kora kerül szóba, meg a korábbi mesterek kicsit meglepődik. Főleg, amint nem akarnak fogyni egyszerűen.*
-Akkor ez egészen visszanyúlik a gyerekkorodig. Azok közé a szerencsések közé tartozhatsz akkor, akik közvetlenül az apjuktól leshették el a mágia titkait elsőként. *Mert abban nem biztos, hogy az úgynevezett mesterek minden egyes titkot kifecsegnek, amire az évek során ráeszméltek, hiszen a sajátjuknak érzik, ám azért egy apa a fiának inkább szeretné átadni minden tudását, még a nehezen megszerzettet is.*
-Ez jó sok mester. Akkor bizony nem lehetsz már fiatal. *Jegyzi meg, meg is mosolyogja, mert hát csak ugratás, ez a hanglejtéséből is kicseng.*
5872. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-02-23 07:45:16
Üzenet elküldve: 2022-02-23 07:45:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*A ló is már egészen türelmetlen, így fel is szál rá és elindulnak, eleinte csak szépen ráérősen, bejáratósan. A vidék most kicsit barátságtalan, főleg mikor meg- meglódítja a rideg szél, ami mostanában arrafelé uralkodik. Felesleges is lenne a csuklyát a fejébe húzni, azt is mindjárt visszarepítené.*
-Talán jobb lenne, ha gyorsabban haladnánk. *Jegyzi meg, na de ugyan minek? Hiszen a ló abból nem ért, bizonyára az egyedül utazás a ludas, már nem először ejti meg. Ám a városban mindig megvan a lehetősége annak, ami mindig bizakodással tölti el, hogy ismét összeakad a férfival, akit, mióta találkozott először vele csodál és tisztel. Talán ezekből és a nagy barna szemeiből alakult végül ki, hogy ki még nem mondta talán, de szereti azt a lovagot. Persze Yathtal is jó lett volna találkozni, azonban vele levélben is nagyon jól tudják tartani a kapcsolatot, nem is igazán félti, megvan a magához való esze. Ha pedig minden igaz, a piros italok leszállítása után találkozni is fognak végre. Azóta már elég sok minden megváltozott és kaptak a nyakukba egy elég nagy feladatot is, ami talán túl nagy falatnak bizonyul számukra. Ahogy egyre többet agyal a dolgon, kezd elbizonytalanodni benne, hogy jó döntést hoztak. Szívesen gondolkodna hangosan is, ám ezúttal inkább a lovaglásra koncentrál, talán jobb lenne minél hamarabb a házhoz érni. Nagyjából emlékszik is, hogy merre van, mikor pedig az ismerős környékre ér lassít a lovon, már csak lépkednek, miközben néha elszáguldanak nagy zajjal mellettük a kikötőbe vagy a szántókra tartó szekerek.*
-Talán jobb lenne, ha gyorsabban haladnánk. *Jegyzi meg, na de ugyan minek? Hiszen a ló abból nem ért, bizonyára az egyedül utazás a ludas, már nem először ejti meg. Ám a városban mindig megvan a lehetősége annak, ami mindig bizakodással tölti el, hogy ismét összeakad a férfival, akit, mióta találkozott először vele csodál és tisztel. Talán ezekből és a nagy barna szemeiből alakult végül ki, hogy ki még nem mondta talán, de szereti azt a lovagot. Persze Yathtal is jó lett volna találkozni, azonban vele levélben is nagyon jól tudják tartani a kapcsolatot, nem is igazán félti, megvan a magához való esze. Ha pedig minden igaz, a piros italok leszállítása után találkozni is fognak végre. Azóta már elég sok minden megváltozott és kaptak a nyakukba egy elég nagy feladatot is, ami talán túl nagy falatnak bizonyul számukra. Ahogy egyre többet agyal a dolgon, kezd elbizonytalanodni benne, hogy jó döntést hoztak. Szívesen gondolkodna hangosan is, ám ezúttal inkább a lovaglásra koncentrál, talán jobb lenne minél hamarabb a házhoz érni. Nagyjából emlékszik is, hogy merre van, mikor pedig az ismerős környékre ér lassít a lovon, már csak lépkednek, miközben néha elszáguldanak nagy zajjal mellettük a kikötőbe vagy a szántókra tartó szekerek.*
5871. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-02-22 14:35:09
Üzenet elküldve: 2022-02-22 14:35:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Mikor pedig a megfelelő fához érnek, mind a négyen leugrálnak, csak úgy úriasan a szekér végéből, az meg megy tovább a kikötőbe vezető úton.*
-Eeyr kísérjen az utadon öregapám! *Kiált utána az egyik lány, a kocsis pedig nem is néz hátra, csak meglengeti a karját a levegőben.*
-Hogy a mennykő csapjon belé! Négy hattal ezelőtt is itt ólálkodott ez a gödör? *Morog az orra alá az eddig is csak zsémbeskedő társuk, amin bizony ők csak mosolyogni tudnak.*
-Nincsen messze, azt már kibírod. *Veti oda Welly, orrával a kivilágított birtok felé bökve. Bizony ott ment el szinte előtte a szekér. A városon kívül maradtak még nagyobb kúriák, főleg a földterületek határán, ahova még a tehetősebbek vadászni, meg a terményt lefölözni járnak. Úgy alakult ugyanis, hogy az egyik elf, a birtokos lánya és hagyja, hogy néhány hatonta a birtokba vegyék a ház egy kisebb részét, amiben nem igazán tudnak kárt tenni. Odabenn a vacsorát is elkölti, ami bizony úribb, mint bármi, ami a polgári házban az asztalra kerül, így bizony ő sem utasítja el. Majd néhány órát a szalonban töltenek, hogy elmeséljék egymásnak, azt, amit a legutolsó összejövetel óta történt. Ez alkalommal pedig egy különleges vendéggel is gazdagodtak, egy nem mindennapi rummal, aminek az első kortyát mind, szinte egytől egyig a padlóra is köpi.*
-Te jóságos Eeyr! Végig égette a torkom. *Szólal meg elsőnek Welly, a nem kis meglepetés után, kissé vékonyabb hangon a szokásosnál.*
-Ezt aztán… megérdemelné az összes férfi. *Viccelődik, bizony a többi addig vízzel próbálja orvosolni a károkat, majd, miután a pánikhangulat elül, még hajnalig beszélgetnek és pihennek, aztán kisétálnak, hogy nyakukat ne törjék a városba visszavezető úton, a főtéren elválva, ki- ki a saját háza felé.*
-Eeyr kísérjen az utadon öregapám! *Kiált utána az egyik lány, a kocsis pedig nem is néz hátra, csak meglengeti a karját a levegőben.*
-Hogy a mennykő csapjon belé! Négy hattal ezelőtt is itt ólálkodott ez a gödör? *Morog az orra alá az eddig is csak zsémbeskedő társuk, amin bizony ők csak mosolyogni tudnak.*
-Nincsen messze, azt már kibírod. *Veti oda Welly, orrával a kivilágított birtok felé bökve. Bizony ott ment el szinte előtte a szekér. A városon kívül maradtak még nagyobb kúriák, főleg a földterületek határán, ahova még a tehetősebbek vadászni, meg a terményt lefölözni járnak. Úgy alakult ugyanis, hogy az egyik elf, a birtokos lánya és hagyja, hogy néhány hatonta a birtokba vegyék a ház egy kisebb részét, amiben nem igazán tudnak kárt tenni. Odabenn a vacsorát is elkölti, ami bizony úribb, mint bármi, ami a polgári házban az asztalra kerül, így bizony ő sem utasítja el. Majd néhány órát a szalonban töltenek, hogy elmeséljék egymásnak, azt, amit a legutolsó összejövetel óta történt. Ez alkalommal pedig egy különleges vendéggel is gazdagodtak, egy nem mindennapi rummal, aminek az első kortyát mind, szinte egytől egyig a padlóra is köpi.*
-Te jóságos Eeyr! Végig égette a torkom. *Szólal meg elsőnek Welly, a nem kis meglepetés után, kissé vékonyabb hangon a szokásosnál.*
-Ezt aztán… megérdemelné az összes férfi. *Viccelődik, bizony a többi addig vízzel próbálja orvosolni a károkat, majd, miután a pánikhangulat elül, még hajnalig beszélgetnek és pihennek, aztán kisétálnak, hogy nyakukat ne törjék a városba visszavezető úton, a főtéren elválva, ki- ki a saját háza felé.*
5870. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-02-20 20:41:27
Üzenet elküldve: 2022-02-20 20:41:27
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Hosszú út nyomai meglátszódnak a kis tündér ruházatán; hisz amennyire csak lehetett; rendben tartotta ő a holmiját. S magát is persze. Attól még, hogy világot látni indult el hazulról, nem lehet toprongyos. Barna csizmáján időnként megkérgesedik a sár, hiszen a tavak, tengerek havában járnak. Enyhe az idő, noha neki még így is kissé hűvös. Sötétzöld nadrágján és ingén meglátszik, hogy egy-két alkalommal már varrni kellett; de ezeket a hibákat vastagabb anyagú barna köpenye eltakarja azért. Haját is lazán összefonta, hogy a csukja alatt elférjen és mégis melegen tartsa vele valamennyire az arcát. Kezdetkor még tömött erszénye mostanra jócskán megcsappanva lóg az övén. Köpenye alatt átvetett táskájában a még tisztább ruhái vannak. Azokat csak nagy ritkán vette igénybe az útja során. Lihanech messze mögötte immár. ~ Annyi mindent láttam az utam során, sok szép, gyönyörű helyet. Érdekes népeket, fura embereket. Nagyon furákat. ~ Emlékezik meg magán az átélt élmények sokszínűségéről. A világ ízéről. S kedvét az sem szegi, ha újabb éjszakát kell a szabadban, két apró keze által rakott tűz mellett heverve töltenie. Egyedül. Jó. A társaság azért még neki is hiányzik, szárnyaló képzelete azt nem tudja igazán helyettesíteni.*
5869. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-02-04 15:16:05
Üzenet elküldve: 2022-02-04 15:16:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
- No, akkor merre is...? *Nem tart sokáig, míg fejét kezdi el vakargatni, és máris az iránymutató papírért kezd nyúlni táskájába. Az ember azt hinné, hogy a térségben olyan könnyű eltájékozódni, ha nincs semmi, ami akadályozná a látását, elvonná a figyelmét. Viszont ha éppenséggel a semmi kellős közepére van kilátása a városon kívül, olyan telep után kaptatva, ahol még soha nem járt, semmi olyan kilátással, amire nézve meg tudná állapítani, hová tart, azzal majdhogynem az ellenkező hatást lehet elérni.*
- Nézzük; ez egy liget, tehát kitalálom hogy fák között van, vagyis az erdő. De nem "az" erdő, mert ott csak állatok meg ki tudja mik vannak, hanem egy egyéni, remélhetőleg felismerhető kerület, valószínűleg a valódi erdőtől nem messze. De nem is az ingoványos, oda most nem kéne megint elmennem... *Motyogja magában, ködösen bámulva a térképet, igyekezve agyában felvázolni a lerajzolt területet valósághűen. Miután úgy-ahogy megbizonyosodott mégis mikor fog kellenie letérni az útról, csakhamar tovább indul.*
- Nézzük; ez egy liget, tehát kitalálom hogy fák között van, vagyis az erdő. De nem "az" erdő, mert ott csak állatok meg ki tudja mik vannak, hanem egy egyéni, remélhetőleg felismerhető kerület, valószínűleg a valódi erdőtől nem messze. De nem is az ingoványos, oda most nem kéne megint elmennem... *Motyogja magában, ködösen bámulva a térképet, igyekezve agyában felvázolni a lerajzolt területet valósághűen. Miután úgy-ahogy megbizonyosodott mégis mikor fog kellenie letérni az útról, csakhamar tovább indul.*
5868. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-02-01 23:52:01
Üzenet elküldve: 2022-02-01 23:52:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Komótosan görög a szekér a széles, kikövezett, Artheniori úton. Nem siet már sehova. A város jellegzetes alakja szép lassan bontakozik ki előtte és meg kell hagyni, tetszetős látvány így, a napfelkeltében. Talán az új otthona. A papok a Templomban majd eldöntik. Bárhogy is álljon a helyzet, a hosszú út, mit maga mögött tudhat, még nem ért véget. Hogy miképp fog leszámolni a sötétség szolgáival, annak csak az idő lesz a megmondója. Elvégre még maga Eeyr sem látja a jövőt. Ha látná, bizonyosan hamarabb rátalált volna szolgájára.*
5867. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-01-10 18:28:31
Üzenet elküldve: 2022-01-10 18:28:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Elég időt töltött semmittevéssel, hogy most már útra keljen és végre keressen valami munkát, amiből eltarthatja magát. Több ötlete is volt, de végül maradt a legvégső, amit a végére "tartogatott". Komótosan fordítja lova orrát a város felé, hogy ott felkeresse a kaszárnyát. Mindig katona volt, bár öntörvényű, de a parancsteljesítés nem ment nehezen neki. Főleg, ha olyantól kapta, aki kiérdemelte a tiszteletét. Ez sem lehet rosszabb, mint a kóbor kalandozás. Nem élete álma, de ha lesz koszt és kvártély, akkor máris jobb, mint a semmi.
Az erdőt átszelve közelíti meg a várost és onnan a téren át egyenesen a városőrség kaszárnyájáig kíván lovagolni. A köpenyt megigazítja széles vállán, a páncél ilyenkor kellemetlenül át tud hűlni és a hideget így a fegyverruhán át is érezni. Jó lesz végre melegben lenni, főtt ételt enni és rendes derékaljon aludni. Persze ehhez az is kell, hogy rendesek legyenek a városőrségnél, ne olyan kötekedő, önérzetes alakok, akiknek inkább betörné a képét.
A város alá érve még vet egy pillantást a főtér mögött elterülő Arthenior képén, majd sarkát a ló véknyába vágva lépésre készteti a lovat, hogy lenyelje a keserű pirulát és városőrnek álljon.*
Az erdőt átszelve közelíti meg a várost és onnan a téren át egyenesen a városőrség kaszárnyájáig kíván lovagolni. A köpenyt megigazítja széles vállán, a páncél ilyenkor kellemetlenül át tud hűlni és a hideget így a fegyverruhán át is érezni. Jó lesz végre melegben lenni, főtt ételt enni és rendes derékaljon aludni. Persze ehhez az is kell, hogy rendesek legyenek a városőrségnél, ne olyan kötekedő, önérzetes alakok, akiknek inkább betörné a képét.
A város alá érve még vet egy pillantást a főtér mögött elterülő Arthenior képén, majd sarkát a ló véknyába vágva lépésre készteti a lovat, hogy lenyelje a keserű pirulát és városőrnek álljon.*
5866. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-01-05 17:16:22
Üzenet elküldve: 2022-01-05 17:16:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Keresztül zötyög a macskakövekkel kirakott, széles úton. Meg kell hagynia, így, egy kordé hátán ücsörögve jóval kényelmesebb az út, mint gyalogszerrel. Hihetetlen, hányszor kellett megtennie e távot saját lábán. Az ingázásnak azonban hamarosan vége. Talán utoljára tart a Mágustorony felé, habár megérzése mást sugall. Őszbe hajtja már a kor, még is hosszú út áll még előtte. Az pedig, hogy régi barátja, Abogr mester segítségét kérje, nem tűnik tőle távolinak. Tudja, a habókos mágus miféle, ez pedig megkönnyíti a dolgát ezen a téren. Nem hiába szolgálja hosszú évek óta a Tornyot.*
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.05 17:17:17
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.05 17:17:17
5865. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-01-04 22:24:52
Üzenet elküldve: 2022-01-04 22:24:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Tudásra éhesen hallgatja Adoaver válaszát az éppen bemutatott varázslatáról. Egy cseppet sem bánja az ifjú lelkesedését és kicsit talán büszkélkedő mosolyát, mert úgy véli, minden joga meg is van ehhez! Ahogy Adoaver csinálja, szinte gyerekjátéknak tűnik a varázslás, annyira magától értetődően hajtja uralma alá a mágikus erőket...
Garsint emellett az ifjú kérdés formájában elejtett megjegyzése is megihleti. Elgondolkodik, hogy vajon ő mi mindenre használhatná még a javasoltakon túl a varázslatokat, amikről olvasott, s amelyeket elsajátítani óhajt. Tetszik neki az elképzelés, hogy egy varázslat sokféleképpen alkalmazható.
Hallgatja aztán a kicsi Adoaver és a fürdők történetét. Akár irigykedhetne is, mégis inkább mosolyognia kell magában, ahogy elképzeli, micsoda élmény lehetett mindez, különösen egy gyereknek.*
- Jó lehetett nálatok gyereknek lenni. - *Jegyzi meg, keserűség nélkül, legfeljebb kicsit vágyódón.
Mikor a segítségét visszautasítják a táskánál, megértőn biccent.*
- Egy kicsit én is. De talán elég annyit mondanom, hogy még így is páncélt visel és kardot forgat... ő az egyik mesterem. Elboldogul. - *Enyhít valamelyest a sajnálat érzésén talán. Majd halványan összemosolyognak a fiú lobogó ökle fölött, s fölszedelőzködnek, hogy továbbinduljanak a város felé. Már csak pár órányi kutyagolás választja el őket, s ugyan kora este lesz, mire a főtérre érhetnek, de ebben az évszakban ez már sötétedést jelent. Szóval nem árt egy kis sietség... Szerencsére azonban itt a szárazon már könnyebb a lépés, gyorsabban haladhatnak.*
*Tudásra éhesen hallgatja Adoaver válaszát az éppen bemutatott varázslatáról. Egy cseppet sem bánja az ifjú lelkesedését és kicsit talán büszkélkedő mosolyát, mert úgy véli, minden joga meg is van ehhez! Ahogy Adoaver csinálja, szinte gyerekjátéknak tűnik a varázslás, annyira magától értetődően hajtja uralma alá a mágikus erőket...
Garsint emellett az ifjú kérdés formájában elejtett megjegyzése is megihleti. Elgondolkodik, hogy vajon ő mi mindenre használhatná még a javasoltakon túl a varázslatokat, amikről olvasott, s amelyeket elsajátítani óhajt. Tetszik neki az elképzelés, hogy egy varázslat sokféleképpen alkalmazható.
Hallgatja aztán a kicsi Adoaver és a fürdők történetét. Akár irigykedhetne is, mégis inkább mosolyognia kell magában, ahogy elképzeli, micsoda élmény lehetett mindez, különösen egy gyereknek.*
- Jó lehetett nálatok gyereknek lenni. - *Jegyzi meg, keserűség nélkül, legfeljebb kicsit vágyódón.
Mikor a segítségét visszautasítják a táskánál, megértőn biccent.*
- Egy kicsit én is. De talán elég annyit mondanom, hogy még így is páncélt visel és kardot forgat... ő az egyik mesterem. Elboldogul. - *Enyhít valamelyest a sajnálat érzésén talán. Majd halványan összemosolyognak a fiú lobogó ökle fölött, s fölszedelőzködnek, hogy továbbinduljanak a város felé. Már csak pár órányi kutyagolás választja el őket, s ugyan kora este lesz, mire a főtérre érhetnek, de ebben az évszakban ez már sötétedést jelent. Szóval nem árt egy kis sietség... Szerencsére azonban itt a szárazon már könnyebb a lépés, gyorsabban haladhatnak.*
5864. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-01-04 21:39:18
Üzenet elküldve: 2022-01-04 21:39:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Örömmel él az alkalommal, hogy varázslatiról ecseteljen.*
- Negatív. Az előző kis trükkökkel ellentétben ez inkább egy önvédelmi mágia lenne, gondolom nem szükséges elmondanom, miért és hogy. De ki horgonyozza le magát azzal, hogy a könyv szerint csinál mindent? *Mondja lelkesen, daliásan mosolyogva. Őszintén megmondva, ritkán fordult elő tőle, hogy lehetőségek előfordulásakor ne szakszerűen cselekedjen, főleg hogy az ellenkezője eddig sosem érte meg eléggé ahhoz, hogy szembe érjen nézni a következményekkel. Viszont mágia? Ezt ő idomítja, úgy él vele ahogy csak kívánja, és ez a hatalom meg is fertőzhetné agyát, ha nem kapott volna többé-kevésbé tisztes nevelést felelősségekről meg egyéb bódító, "jó tett helyébe jót várj" fajtájú hegyi beszédeket. Az elvett órákat azóta is szánja.
Már bízik annyira Garsinban, hogy mozdulataira ne tekintsen önártó cselekedetekként, bár gyomorból egy aprónyit elhúzza a kezét. Még mindig könnyű megégetnie magát, akármennyi alkalommal láthatja varázsolni tűzzel. És ezt nem bízná a véletlenre, egy hirtelen felerősödő szélre.*
- Hát persze hogy volt fürdőnk, egy saját építmény! Vagyis igazából egy alvószoba méretű helyiség, akkora víztárolóval, hogy kicsi én úszni is tudott volna benne. Majd' forrásig fel lehetett melegíteni, és néha, ha megtaláltam, valami golyó alakú anyaggal be lehetett habozni az egész kádat! Mondjuk fene tudja, miből volt az. *Szívesen emlékszik vissza régebbi ideire, amikor még tanulmányain kívül vajmi kevés aggálya volt széles e világon.
Étkezésnél a segítség ajánlatára udvariasan, már amennyire udvariasan a földön kinéz, visszautasítva rázza a fejét.* - Semmi szükség, amúgy is meg akarok tanulni bal kézzel is koordinálni, legalább van rá okom elkezdeni. *Barátja egyik munkatársának említésére viszont eltűnik virgonc kedve.* - Oh... Sajnálom. *Nem tudja pontosan, mit feleljen, vagy hogy ebben a szituációban mit is kéne. Eddig nem gondolkodott el, milyen lenne bármi fizikai hátránnyal élni, nemhogy egy egész kar nélkül. Most belegondolva talán jobb is, ha nemtörődöm marad. Ezáltal a lány vicces kijelentésére nem teljes derültséggel somolyog, s nem talál szavakat a viszonzásra.* ~ Jobban kéne örülnöm magamnak. ~ *Szidja magát, miközben feláll, és a katona mellett folytatja útját a város felé. Már nincsenek messze.*
*Örömmel él az alkalommal, hogy varázslatiról ecseteljen.*
- Negatív. Az előző kis trükkökkel ellentétben ez inkább egy önvédelmi mágia lenne, gondolom nem szükséges elmondanom, miért és hogy. De ki horgonyozza le magát azzal, hogy a könyv szerint csinál mindent? *Mondja lelkesen, daliásan mosolyogva. Őszintén megmondva, ritkán fordult elő tőle, hogy lehetőségek előfordulásakor ne szakszerűen cselekedjen, főleg hogy az ellenkezője eddig sosem érte meg eléggé ahhoz, hogy szembe érjen nézni a következményekkel. Viszont mágia? Ezt ő idomítja, úgy él vele ahogy csak kívánja, és ez a hatalom meg is fertőzhetné agyát, ha nem kapott volna többé-kevésbé tisztes nevelést felelősségekről meg egyéb bódító, "jó tett helyébe jót várj" fajtájú hegyi beszédeket. Az elvett órákat azóta is szánja.
Már bízik annyira Garsinban, hogy mozdulataira ne tekintsen önártó cselekedetekként, bár gyomorból egy aprónyit elhúzza a kezét. Még mindig könnyű megégetnie magát, akármennyi alkalommal láthatja varázsolni tűzzel. És ezt nem bízná a véletlenre, egy hirtelen felerősödő szélre.*
- Hát persze hogy volt fürdőnk, egy saját építmény! Vagyis igazából egy alvószoba méretű helyiség, akkora víztárolóval, hogy kicsi én úszni is tudott volna benne. Majd' forrásig fel lehetett melegíteni, és néha, ha megtaláltam, valami golyó alakú anyaggal be lehetett habozni az egész kádat! Mondjuk fene tudja, miből volt az. *Szívesen emlékszik vissza régebbi ideire, amikor még tanulmányain kívül vajmi kevés aggálya volt széles e világon.
Étkezésnél a segítség ajánlatára udvariasan, már amennyire udvariasan a földön kinéz, visszautasítva rázza a fejét.* - Semmi szükség, amúgy is meg akarok tanulni bal kézzel is koordinálni, legalább van rá okom elkezdeni. *Barátja egyik munkatársának említésére viszont eltűnik virgonc kedve.* - Oh... Sajnálom. *Nem tudja pontosan, mit feleljen, vagy hogy ebben a szituációban mit is kéne. Eddig nem gondolkodott el, milyen lenne bármi fizikai hátránnyal élni, nemhogy egy egész kar nélkül. Most belegondolva talán jobb is, ha nemtörődöm marad. Ezáltal a lány vicces kijelentésére nem teljes derültséggel somolyog, s nem talál szavakat a viszonzásra.* ~ Jobban kéne örülnöm magamnak. ~ *Szidja magát, miközben feláll, és a katona mellett folytatja útját a város felé. Már nincsenek messze.*
5863. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-01-03 18:56:43
Üzenet elküldve: 2022-01-03 18:56:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*A másik ruhaigazgatására, vagy összpontosításban elmerült ábrázatára nem különösebben figyel fel, mert már csak az odú tűzhelyét és a saját ágyát látja maga előtt délibábként. A lángok villanására, na meg a jelzésértékű köhintésre azonban odakapja a fejét és elcsodálkozva személi Adoaver lobogó öklét.*
- Ez ugyanaz, amivel az ujjadon volt a láng, vagy másik varázslat? Milyen érzés a kezeden? - *Kíváncsiskodik kapásból és természetesen ezúttal sem hagyja ki, hogy a csaknem a hóna alá fagyott jobbját kinyújtsa a tűz felé. Közben az ifjú szemébe néz, hogy biztosítsa róla, hogy ésszel közelít és nem fog a lángok közé nyúlni, nem kell ijedeznie... De talán lassan Adoaver is megtanul már bízni az ő megfontoltságában.
Ha a fiú hagyja, akkor néhány pillanat erejéig ott is tartja tenyerét az ökle közelében, mintha egy tábortűznél melegedne, de mivel ez elég fárasztó, egy idő után ismét karba fonja a kezeit és úgy halad tovább.*
- Ha szerencséd van, a Pegazus fürdőjében is elfoglalhatsz egy egész nagy kádat egyedül. Ugyan nem egy fél szobányi... meg csak hat ilyen kád van külön a medencéktől, úgyhogy gyakran foglalt, de egyszer-kétszer már sikerült üresen találnom... - *Ecseteli vágyódón.*
- Lihanechben nektek volt ilyen helyiségetek? A családod házában? Vagy ott is fürdőház volt? - *Érdeklődik, végtére is, ha Adoaver olyan gazdag, ezt sem tartja elképzelhetetlennek. Az ilyesmit ő is el bírná viselni, bár részéről már a fogadó fürdőháza is mérhetetlenül kényelmes és kényeztető.*
- Segítsek? - *Kérdi később, mikor megállnak, és látja, hogy Adoaver hogyan szenved a táskájával. Ha a fiú engedi, akkor segít neki elővenni, amit szeretne, majd visszatér a saját élelméhez.*
- Az egyik társamnak hiányzik az egyik karja. Elég nehéz így fél kézzel bármit is csinálni... - *Mondja, kivételesen csak fecsegve arról, ami eszébe jutott a helyzetről. Tiszteli Gaerralost ezért is, hogy nem csak hogy boldogul, de még ilyen erős és büszke is maradt. Látott már embereket, akik egy végtagjuk elvesztése után teljesen feladták, meg olyanokat is, akik a férfihoz hasonlóan küzdöttek. Mindkettő hozzáállást meg tudja érteni, s nem tudja, ő melyik csoporthoz tartozna, ha ilyesmi történne vele...
Miután bekapta és étvágytalanul lenyelte azt a néhány száraz falatot, amit még tegnap estéről megőrzött az útra, bátorkodik közelebb somfordálni a fiúhoz és le is guggol mellé.
Aztán Adoaver feltartott ökle, vagyis a rajta lobogó tűz közelébe tartja a kezeit, ha a másik hagyja.*
- Jó kis tábortűz vagy! - *Jegyzi meg szégyenlős kis pimaszkodással, ha már ilyen merészen kihasználja a lehetőséget. Valahogy szórakoztatja, hogy a fiú öklénél melegszik, semmiképpen sem mindennapi helyzet, az egyszer biztos.
Aztán, ha mindketten végeztek, és kicsit ki is fújták magukat, ismét nekiindulnak, immáron sokkal barátságosabb úton haladva.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.03 19:00:48
*A másik ruhaigazgatására, vagy összpontosításban elmerült ábrázatára nem különösebben figyel fel, mert már csak az odú tűzhelyét és a saját ágyát látja maga előtt délibábként. A lángok villanására, na meg a jelzésértékű köhintésre azonban odakapja a fejét és elcsodálkozva személi Adoaver lobogó öklét.*
- Ez ugyanaz, amivel az ujjadon volt a láng, vagy másik varázslat? Milyen érzés a kezeden? - *Kíváncsiskodik kapásból és természetesen ezúttal sem hagyja ki, hogy a csaknem a hóna alá fagyott jobbját kinyújtsa a tűz felé. Közben az ifjú szemébe néz, hogy biztosítsa róla, hogy ésszel közelít és nem fog a lángok közé nyúlni, nem kell ijedeznie... De talán lassan Adoaver is megtanul már bízni az ő megfontoltságában.
Ha a fiú hagyja, akkor néhány pillanat erejéig ott is tartja tenyerét az ökle közelében, mintha egy tábortűznél melegedne, de mivel ez elég fárasztó, egy idő után ismét karba fonja a kezeit és úgy halad tovább.*
- Ha szerencséd van, a Pegazus fürdőjében is elfoglalhatsz egy egész nagy kádat egyedül. Ugyan nem egy fél szobányi... meg csak hat ilyen kád van külön a medencéktől, úgyhogy gyakran foglalt, de egyszer-kétszer már sikerült üresen találnom... - *Ecseteli vágyódón.*
- Lihanechben nektek volt ilyen helyiségetek? A családod házában? Vagy ott is fürdőház volt? - *Érdeklődik, végtére is, ha Adoaver olyan gazdag, ezt sem tartja elképzelhetetlennek. Az ilyesmit ő is el bírná viselni, bár részéről már a fogadó fürdőháza is mérhetetlenül kényelmes és kényeztető.*
- Segítsek? - *Kérdi később, mikor megállnak, és látja, hogy Adoaver hogyan szenved a táskájával. Ha a fiú engedi, akkor segít neki elővenni, amit szeretne, majd visszatér a saját élelméhez.*
- Az egyik társamnak hiányzik az egyik karja. Elég nehéz így fél kézzel bármit is csinálni... - *Mondja, kivételesen csak fecsegve arról, ami eszébe jutott a helyzetről. Tiszteli Gaerralost ezért is, hogy nem csak hogy boldogul, de még ilyen erős és büszke is maradt. Látott már embereket, akik egy végtagjuk elvesztése után teljesen feladták, meg olyanokat is, akik a férfihoz hasonlóan küzdöttek. Mindkettő hozzáállást meg tudja érteni, s nem tudja, ő melyik csoporthoz tartozna, ha ilyesmi történne vele...
Miután bekapta és étvágytalanul lenyelte azt a néhány száraz falatot, amit még tegnap estéről megőrzött az útra, bátorkodik közelebb somfordálni a fiúhoz és le is guggol mellé.
Aztán Adoaver feltartott ökle, vagyis a rajta lobogó tűz közelébe tartja a kezeit, ha a másik hagyja.*
- Jó kis tábortűz vagy! - *Jegyzi meg szégyenlős kis pimaszkodással, ha már ilyen merészen kihasználja a lehetőséget. Valahogy szórakoztatja, hogy a fiú öklénél melegszik, semmiképpen sem mindennapi helyzet, az egyszer biztos.
Aztán, ha mindketten végeztek, és kicsit ki is fújták magukat, ismét nekiindulnak, immáron sokkal barátságosabb úton haladva.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.03 19:00:48
5862. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-01-03 16:48:31
Üzenet elküldve: 2022-01-03 16:48:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Nem túlzás azt állítani, hogy őt is megviselte a hideg, de, talán az újból felajzott úti jókedv vagy célvárosuk ismételt közelsége feleleveníti annyira, hogy másra koncentráljon, és különösebb panasz jelzése nélkül haladjon. Ugyan ez örökké nem tart, és már a köd elhagyása sem pumpálja szét annyi eufóriával agyát, hogy ne észlelje, hogy didereg. Ezzel láthatólag társa sincs szélsőlegesen ellentétben, és további gondolkodás után eszébe jutott egy varázslat, ami talán segíthet nekik. Sőt, utólag szemlélve igazán homlokon csaphatná magát, hogy nem jutott eszébe ez előbb, hisz olyan egyszerű és kézenfekvő megoldás! Lehúzza jobb karjáról ruháját, ami így csupaszon és sápadtan ki van téve a természet erejének, és szemét becsukva ökölbe szorítja kezét. Ha összpontosítása sikeres, akkor kézfején lángon jelennek meg, épen hagyva bőrét de továbbra is hasznukkal szolgálva lobognak. A meleget magán érezve elégedetten melegíteni kezdi másik kezét, s ha Garsin éppen valami mást csinál, felköhint, hogy felhívja társa figyelmét. Van egy olyan érzése, hogy ő is örülne a melegségnek, akkor is, ha épp nem tábortűz méretű az. Amaz kijelentésein is elszórakozik közben.*
- Egy fürdő, mi? Hogy milyen távolinak érződnek azok a személyes helyiségek Lihanechben, csak magad és egy fél szobányi forró víz... *Búsul, visszagondolva a kényelmi helyzetekből tekintve sokkalta jobb ideire. El kell kísértetnie magát az artheniorihoz Garsinnal, hátha olcsóbban kaphat helyet egy katonával. Az orkos megjegyzést pedig őfelsége agya nem méltatja feldolgozni.* ~ És valóban, lehetne rosszabb. Például megúszhattuk volna az egész lápost oda-vissza, de minek akarok én vészmadár lenni. ~
*A pihenő javaslatára örömmel bólint, de nem igyekszik szertartási sebességgel lakomára készülni; nemes egyszerűséggel a földre hoppan, és jobbját továbbra is ökölbe tartva ügyetlenül igyekszik táskájából kivenni maradék kenyerét és felvágottját. Egy darabig eltart, míg végez, de nem tervez bármit is visszatenni táskájába, tehát az evés végezteként fölkapja holmiját, és lépked a lány mellett, osztva lángoló ökléből eredő melegéből.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
*Nem túlzás azt állítani, hogy őt is megviselte a hideg, de, talán az újból felajzott úti jókedv vagy célvárosuk ismételt közelsége feleleveníti annyira, hogy másra koncentráljon, és különösebb panasz jelzése nélkül haladjon. Ugyan ez örökké nem tart, és már a köd elhagyása sem pumpálja szét annyi eufóriával agyát, hogy ne észlelje, hogy didereg. Ezzel láthatólag társa sincs szélsőlegesen ellentétben, és további gondolkodás után eszébe jutott egy varázslat, ami talán segíthet nekik. Sőt, utólag szemlélve igazán homlokon csaphatná magát, hogy nem jutott eszébe ez előbb, hisz olyan egyszerű és kézenfekvő megoldás! Lehúzza jobb karjáról ruháját, ami így csupaszon és sápadtan ki van téve a természet erejének, és szemét becsukva ökölbe szorítja kezét. Ha összpontosítása sikeres, akkor kézfején lángon jelennek meg, épen hagyva bőrét de továbbra is hasznukkal szolgálva lobognak. A meleget magán érezve elégedetten melegíteni kezdi másik kezét, s ha Garsin éppen valami mást csinál, felköhint, hogy felhívja társa figyelmét. Van egy olyan érzése, hogy ő is örülne a melegségnek, akkor is, ha épp nem tábortűz méretű az. Amaz kijelentésein is elszórakozik közben.*
- Egy fürdő, mi? Hogy milyen távolinak érződnek azok a személyes helyiségek Lihanechben, csak magad és egy fél szobányi forró víz... *Búsul, visszagondolva a kényelmi helyzetekből tekintve sokkalta jobb ideire. El kell kísértetnie magát az artheniorihoz Garsinnal, hátha olcsóbban kaphat helyet egy katonával. Az orkos megjegyzést pedig őfelsége agya nem méltatja feldolgozni.* ~ És valóban, lehetne rosszabb. Például megúszhattuk volna az egész lápost oda-vissza, de minek akarok én vészmadár lenni. ~
*A pihenő javaslatára örömmel bólint, de nem igyekszik szertartási sebességgel lakomára készülni; nemes egyszerűséggel a földre hoppan, és jobbját továbbra is ökölbe tartva ügyetlenül igyekszik táskájából kivenni maradék kenyerét és felvágottját. Egy darabig eltart, míg végez, de nem tervez bármit is visszatenni táskájába, tehát az evés végezteként fölkapja holmiját, és lépked a lány mellett, osztva lángoló ökléből eredő melegéből.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
5861. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-01-02 16:45:15
Üzenet elküldve: 2022-01-02 16:45:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Ő is már előre felismeri a helyet, ahonnan tegnap visszafordultak, és hasonló megkönnyebbüléssel néz rá, meg némi kényelmetlenséggel is azért, mert nem ez volt élete legjobb élménye. Megjegyzést ezúttal sem mer tenni, még ugratni sem a másikat, mert tart tőle, hogy még érzékenyen érintené az ifjút, s talán még mindig felhozná benne a neheztelést.
Azonban helyette Adoaver szólal meg, és Garsin feltételezi, hogy ez részéről is a helyszínnek szól.
Bátortalanul elhúzza a száját valami mosolyfélére.*
- Azt hiszem, pontosan itt. - *Feleli, s bár jókedvvel kezeli a célzást, azért lehet rajta látni, hogy eléggé kínlódik már. Testtartása görnyedt, karjai keresztbe fonva, kezei a hóna alatt. Átfagyott és kimerült.*
- Meg ott, hogy milyen jó lesz újra ágyban aludni. - *Teszi hozzá, s szintén vágyódva néz az előttük fekvő barátságosabb tájra, amin túl már a város kényelme várja őket.*
- És egy fürdő! - *Érkezik a kiegészítés, ahogy végignéz magán. Főleg sáros nadrágján, meg a lábbelijén, ami mintha a földből magából készült volna. De a ruha alatt sem patyolat, mert korlátozottak voltak a tisztálkodási lehetőségek, főleg ebben a hidegben.*
- Olyan szagom van, mint három orknak! - *Tesz egy talán nem teljesen városőrhöz méltó vicceskedő megjegyzést, de az előítéleteket még nem vedlette le. Úgy érzi, a mocsár bűze egészen átitatta a bőrét is, s nagyon vágyik egy fürdőre a Pegazusban. Egy forró fürdő! Milyen jól esne most! Bár a jelenlegi állapotában oda sem engednék be, előbb kénytelen lesz a kaszárnyában rendbe szedni magát és úgy-ahogy megmosdani.*
- Bár volt már rosszabb is... - *Fűzi hozzá eltöprengve, inkább csak magának.*
- Tartunk egy kis pihenőt? Maradt még mit enned? - *Kérdi, s ha Adoaver beleegyezik, akkor egy egész rövid időre megállna. Egy pár óra még mindig hátra van az útból, s bár nagyon szeretne már otthon lenni, fogytán az ereje és éhes, szomjas is.
Sok ugyan már nem maradt a készleteiből, tényleg csak néhány harapásra való, úgyhogy sokáig nem tart el az étkezés. Ha Adoaver elfogadja, megosztja vele, majd a morzsákat kirázza a kendőből, elpakol, s indulhatnak tovább.*
*Ő is már előre felismeri a helyet, ahonnan tegnap visszafordultak, és hasonló megkönnyebbüléssel néz rá, meg némi kényelmetlenséggel is azért, mert nem ez volt élete legjobb élménye. Megjegyzést ezúttal sem mer tenni, még ugratni sem a másikat, mert tart tőle, hogy még érzékenyen érintené az ifjút, s talán még mindig felhozná benne a neheztelést.
Azonban helyette Adoaver szólal meg, és Garsin feltételezi, hogy ez részéről is a helyszínnek szól.
Bátortalanul elhúzza a száját valami mosolyfélére.*
- Azt hiszem, pontosan itt. - *Feleli, s bár jókedvvel kezeli a célzást, azért lehet rajta látni, hogy eléggé kínlódik már. Testtartása görnyedt, karjai keresztbe fonva, kezei a hóna alatt. Átfagyott és kimerült.*
- Meg ott, hogy milyen jó lesz újra ágyban aludni. - *Teszi hozzá, s szintén vágyódva néz az előttük fekvő barátságosabb tájra, amin túl már a város kényelme várja őket.*
- És egy fürdő! - *Érkezik a kiegészítés, ahogy végignéz magán. Főleg sáros nadrágján, meg a lábbelijén, ami mintha a földből magából készült volna. De a ruha alatt sem patyolat, mert korlátozottak voltak a tisztálkodási lehetőségek, főleg ebben a hidegben.*
- Olyan szagom van, mint három orknak! - *Tesz egy talán nem teljesen városőrhöz méltó vicceskedő megjegyzést, de az előítéleteket még nem vedlette le. Úgy érzi, a mocsár bűze egészen átitatta a bőrét is, s nagyon vágyik egy fürdőre a Pegazusban. Egy forró fürdő! Milyen jól esne most! Bár a jelenlegi állapotában oda sem engednék be, előbb kénytelen lesz a kaszárnyában rendbe szedni magát és úgy-ahogy megmosdani.*
- Bár volt már rosszabb is... - *Fűzi hozzá eltöprengve, inkább csak magának.*
- Tartunk egy kis pihenőt? Maradt még mit enned? - *Kérdi, s ha Adoaver beleegyezik, akkor egy egész rövid időre megállna. Egy pár óra még mindig hátra van az útból, s bár nagyon szeretne már otthon lenni, fogytán az ereje és éhes, szomjas is.
Sok ugyan már nem maradt a készleteiből, tényleg csak néhány harapásra való, úgyhogy sokáig nem tart el az étkezés. Ha Adoaver elfogadja, megosztja vele, majd a morzsákat kirázza a kendőből, elpakol, s indulhatnak tovább.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389