Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 295 (5881. - 5900. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5900. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-04-08 14:07:02
Üzenet elküldve: 2022-04-08 14:07:02
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Vadászat//
*A vaddisznó elmenekült és amikor Syndra elindul megkeresni az nyilait, amiket kilőtt, csak az egyiket találja meg. A másik után hiába kutat, nem leli, így csak egyet tud visszatenni a tegzébe.
Újra elindul az erdőben és egyre csak távolodik társaitól, akik a mocsárban maradtak és a vacsorára várnak.
Újabb jó idő telik el, ki tudja mennyi, az alkony lassan, de biztosan terül el az erdőben, amikor megpillant egy nyulat. Felkészül a lövésre és kilő egy nyílvesszőt a vad felé. A nyúlat az oldalán éri a lövés, megugrik és beveti magát a bokrok közé, ám jól követhető nyomot hagy maga után. Ha Syndra követi, márpedig miért ne tenné, akkor tíz-tizenöt lépésre megtalálja az állatot az oldalából kiálló nyíllal. Még lélegzik, apró mellkasa gyorsan emelkedik-süllyed, majd mire a lány odaér, a préda kimúlik.
Az alkony már közel és időben el kell indulnia vissza, bár már látja, hogy addigra az erdőben sötét lesz. Remélhetően nem téved el, saját nyomait akár következi is és hagyatkozhat az emlékezetére, mert ha ezek nem segítenek, akkor ki tudja, hol köt ki?*
//Vadászat//
*A vaddisznó elmenekült és amikor Syndra elindul megkeresni az nyilait, amiket kilőtt, csak az egyiket találja meg. A másik után hiába kutat, nem leli, így csak egyet tud visszatenni a tegzébe.
Újra elindul az erdőben és egyre csak távolodik társaitól, akik a mocsárban maradtak és a vacsorára várnak.
Újabb jó idő telik el, ki tudja mennyi, az alkony lassan, de biztosan terül el az erdőben, amikor megpillant egy nyulat. Felkészül a lövésre és kilő egy nyílvesszőt a vad felé. A nyúlat az oldalán éri a lövés, megugrik és beveti magát a bokrok közé, ám jól követhető nyomot hagy maga után. Ha Syndra követi, márpedig miért ne tenné, akkor tíz-tizenöt lépésre megtalálja az állatot az oldalából kiálló nyíllal. Még lélegzik, apró mellkasa gyorsan emelkedik-süllyed, majd mire a lány odaér, a préda kimúlik.
Az alkony már közel és időben el kell indulnia vissza, bár már látja, hogy addigra az erdőben sötét lesz. Remélhetően nem téved el, saját nyomait akár következi is és hagyatkozhat az emlékezetére, mert ha ezek nem segítenek, akkor ki tudja, hol köt ki?*
5899. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-04-08 06:49:39
Üzenet elküldve: 2022-04-08 06:49:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Egy új cél //
* Az út enyhén csalódottá tette a kis gnómot, nem szokása sem eltévedni, sem pedig ekkora baklövést elkövetni, hogy eltévedjen a városhoz közel. Soha nem volt egy nagy vándor, de ilyen közeli területet így eltéveszteni, igazán nagy csalódást okozott számára. Természetesen ez is csak úgy következhetett be, hogy gondolatai világmegváltói ötletek körül mozgolódtak. *
- Elnézést! Bocsánat!
* Kapkodja egy vándor felé lábait, hogy információt szerezzen tőle. A férfi lepetten lehúzza fejéről a köpenyét, hogy aztán a lány tekintetét keresse. Végül a hang felé fordítja fejét és szemeiben csak még jobban megcsillan a meglepettség. *
- Miben segíthetek?
* Hangzik a rekedtes hang a szakállas szájból, Lyss csak egy pillanatra akad. Zavarában az elején elkezd hebeg-habogni a férfi jelenlétében, de utána csak ki nyögi a gondját. *
- Vé...El... Ahh! Véletlenül.... Hmm...
* Merül el a kis gnóm a gondolataiban. ~ Ez tiszta kellemetlen! ~ *
- Megtudná mondani, hogy merre találom Szarvasligetet? Úgy érzem eltévedtem.
* A férfi meglepődik a kérdés hallatán, de utána az égre néz. *
- Ha erre követed az utat. * Mutat rá az út északi irányára. * - Akkor igazából pillanatokon belül el kell érned, végig a közelében voltál.
* Mosolyodik el ártatlanul a szakállas férfi. Lyss kinyitja a száját, de végül nem hagyják el szavak. Egy kis ideig csak a vándort nézi, hogy aztán egy mosolyt erőltessen magára. *
- Nagyon szépen köszönöm!
* Hajol meg a férfi előtt, de utána el is indul felszerelésével, hogy csökkentse az elvesztegetett időt. Hálásan integet a vándornak, hogy aztán gyaloglás közben először csak távolinak hasson a férfi köpenye, utána pedig teljesen eltűnjön a szeme elől. Elégedetten áll meg Szarvasligettel szemben. ~ Ezt nem hiszem el! Legalább kétszer mentem el mellette! ~ Morgolódik magában. *
* Az út enyhén csalódottá tette a kis gnómot, nem szokása sem eltévedni, sem pedig ekkora baklövést elkövetni, hogy eltévedjen a városhoz közel. Soha nem volt egy nagy vándor, de ilyen közeli területet így eltéveszteni, igazán nagy csalódást okozott számára. Természetesen ez is csak úgy következhetett be, hogy gondolatai világmegváltói ötletek körül mozgolódtak. *
- Elnézést! Bocsánat!
* Kapkodja egy vándor felé lábait, hogy információt szerezzen tőle. A férfi lepetten lehúzza fejéről a köpenyét, hogy aztán a lány tekintetét keresse. Végül a hang felé fordítja fejét és szemeiben csak még jobban megcsillan a meglepettség. *
- Miben segíthetek?
* Hangzik a rekedtes hang a szakállas szájból, Lyss csak egy pillanatra akad. Zavarában az elején elkezd hebeg-habogni a férfi jelenlétében, de utána csak ki nyögi a gondját. *
- Vé...El... Ahh! Véletlenül.... Hmm...
* Merül el a kis gnóm a gondolataiban. ~ Ez tiszta kellemetlen! ~ *
- Megtudná mondani, hogy merre találom Szarvasligetet? Úgy érzem eltévedtem.
* A férfi meglepődik a kérdés hallatán, de utána az égre néz. *
- Ha erre követed az utat. * Mutat rá az út északi irányára. * - Akkor igazából pillanatokon belül el kell érned, végig a közelében voltál.
* Mosolyodik el ártatlanul a szakállas férfi. Lyss kinyitja a száját, de végül nem hagyják el szavak. Egy kis ideig csak a vándort nézi, hogy aztán egy mosolyt erőltessen magára. *
- Nagyon szépen köszönöm!
* Hajol meg a férfi előtt, de utána el is indul felszerelésével, hogy csökkentse az elvesztegetett időt. Hálásan integet a vándornak, hogy aztán gyaloglás közben először csak távolinak hasson a férfi köpenye, utána pedig teljesen eltűnjön a szeme elől. Elégedetten áll meg Szarvasligettel szemben. ~ Ezt nem hiszem el! Legalább kétszer mentem el mellette! ~ Morgolódik magában. *
5898. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-04-07 20:45:54
Üzenet elküldve: 2022-04-07 20:45:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Syndra, Morwon //
// Vadászat - Mesélő felügyelet //
* Egy ideig csak nézi a vaddisznó menekülését, de utána dühében felszólal. *
- Ma larta, ai ma larta?
* Néz dühödten a menekülő bestia után, de utána egy csalódott sóhajjal elindul a két vesszőért, türelmetlenül kutakodik a fűben utánuk míg végül mind kettőt sikerül megtalálnia. *
- Ahh.
* Sóhajt fel a hosszú életű. ~ Úgy látszik akkor nem lesz malac. ~ Csalódottan vesz néhány mély levegőt, hogy utána újra elinduljon az erdős területen, ha szerencséje van, akkor nem kergette el cselekedetével az összes állatot. Az égre pillantva megállapítja, hogy nemsokára rá fog sötétedni. ~ Most vagy soha! ~ Rázza meg magát, majd a szél irány újabb ellenőrzése után ugyanabba az irányba halad, hogy reményei szerint valami állatot pillanthasson meg. Fél órán át caplat mélyebbre, ami már kissé elbizonytalanítja. ~ Még a végén a lovamat elviszik és engem felfal valami farkas. ~ Gondol bele az útja során, de türelmesen lassan a bokrok mentén tovább indul. Szerencséjére nem sötétedik rá, mire megpillant egy nyulat már szinte transzba kerül. Türelmesen megközelíti a nyulat, de most lassan néhány lépést óvatosan felé lép, és csak azután veszi a mély levegőt. A vesszőt helyére illeszti, majd egy újabb mély levegő kíséretében felhúzza az íjat, hogy aztán rá küldje a hosszú fülűre. Levegőjével együtt küldi el a suhanó vesszőt, hogy aztán a tegezéből újat vegyen elő, és ha van lehetősége rá, egy új levegő vétellel még egyet felé küld. Most már csak imádkozni tud az istenek felé, hogy a célt ne tévessze el. A mai nap már nem lesz több esélye, ebben biztos. *
// Aniss, Syndra, Morwon //
// Vadászat - Mesélő felügyelet //
* Egy ideig csak nézi a vaddisznó menekülését, de utána dühében felszólal. *
- Ma larta, ai ma larta?
* Néz dühödten a menekülő bestia után, de utána egy csalódott sóhajjal elindul a két vesszőért, türelmetlenül kutakodik a fűben utánuk míg végül mind kettőt sikerül megtalálnia. *
- Ahh.
* Sóhajt fel a hosszú életű. ~ Úgy látszik akkor nem lesz malac. ~ Csalódottan vesz néhány mély levegőt, hogy utána újra elinduljon az erdős területen, ha szerencséje van, akkor nem kergette el cselekedetével az összes állatot. Az égre pillantva megállapítja, hogy nemsokára rá fog sötétedni. ~ Most vagy soha! ~ Rázza meg magát, majd a szél irány újabb ellenőrzése után ugyanabba az irányba halad, hogy reményei szerint valami állatot pillanthasson meg. Fél órán át caplat mélyebbre, ami már kissé elbizonytalanítja. ~ Még a végén a lovamat elviszik és engem felfal valami farkas. ~ Gondol bele az útja során, de türelmesen lassan a bokrok mentén tovább indul. Szerencséjére nem sötétedik rá, mire megpillant egy nyulat már szinte transzba kerül. Türelmesen megközelíti a nyulat, de most lassan néhány lépést óvatosan felé lép, és csak azután veszi a mély levegőt. A vesszőt helyére illeszti, majd egy újabb mély levegő kíséretében felhúzza az íjat, hogy aztán rá küldje a hosszú fülűre. Levegőjével együtt küldi el a suhanó vesszőt, hogy aztán a tegezéből újat vegyen elő, és ha van lehetősége rá, egy új levegő vétellel még egyet felé küld. Most már csak imádkozni tud az istenek felé, hogy a célt ne tévessze el. A mai nap már nem lesz több esélye, ebben biztos. *
5897. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-04-07 19:26:36
Üzenet elküldve: 2022-04-07 19:26:36
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Vadászat//
*Az erdőben sok vad akad, akinek van szeme a vadászathoz, az talál magának prédát. Legyen az egy kacsa, amely átszáll a fák lombja felett, egy prédára leső farkas vagy egy békésen makk után földet túró vaddisznó.
Syndra megfelelően felkészül és elhelyezkedik a lövéshez, de szerencsétlenségére mindkét nyílvessző célt téveszt, bár nem sokkal kerüli el a a célpontot. A vaddisznó megugrik és villámgyorsan elinal a sűrű bozótos felé, hogy pillanatok alatt eltűnjön a lány szeme elől.
Ez a vad elszelelt, de még van egy óra alkonyatig, bár az erdőben hamarabb sötétedik, ezt Syndrának bele kell majd kalkulálnia, ha újabb útra indul, hogy elejtsen valamit.*
//Vadászat//
*Az erdőben sok vad akad, akinek van szeme a vadászathoz, az talál magának prédát. Legyen az egy kacsa, amely átszáll a fák lombja felett, egy prédára leső farkas vagy egy békésen makk után földet túró vaddisznó.
Syndra megfelelően felkészül és elhelyezkedik a lövéshez, de szerencsétlenségére mindkét nyílvessző célt téveszt, bár nem sokkal kerüli el a a célpontot. A vaddisznó megugrik és villámgyorsan elinal a sűrű bozótos felé, hogy pillanatok alatt eltűnjön a lány szeme elől.
Ez a vad elszelelt, de még van egy óra alkonyatig, bár az erdőben hamarabb sötétedik, ezt Syndrának bele kell majd kalkulálnia, ha újabb útra indul, hogy elejtsen valamit.*
5896. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-04-07 18:56:11
Üzenet elküldve: 2022-04-07 18:56:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Syndra, Morwon //
// Vadászat - Mesélő felügyelet //
* Az úton néhol vissza-vissza fordul, hogy még látja-e a többieket, tisztában van vele, hogy vadászat közben könnyedén bajba is kerülhet, ezért még az úton figyelmesen és nyugodtan közlekedik. Vannak oly állatok amik akár az ellenfelük vérszomját is megérezhetik, természetesen a mezőkön és Arthenior mentén nem fog találni annyira veszélyes fenevadat. Megérzései alapján belép a bokrok közé és szépen fokozatosan halad előre, lélegzetét is megpróbálja visszafolytatni, ütemesen és nyugodtan lélegezni. ~ Eggyé válni az erdővel. ~ Sóhajt lassan teljes tüdőből, majd nyugodtan szívja vissza a levegőt. Alig 10 perc után már hallja a bokrok rezdülését, Syndra megáll és leguggol, tekintete a zaj forrásának irányába vetül, az íját kezébe veszi lassan, tegezét maga felé fordítja és szépen lassan kihúz egy vesszőt. Ekkor láthatja meg, ahogyan az egyik farkas próbálja becserkészni az egyik nagyon jól manőverező nyulat. Gyors mozdulatokkal szája elől ügyesen kitér. Egy ideig mozdulatlanul figyeli a küzdelmet, de végül az egyik bokorban nyomukat veszti. ~ Nyugalom, ha szerencsém van nem szagolnak ki. ~ Jobb kezéről kesztyűjét eltávolítja majd a mutató úját megnyalva feltartja az ég felé. ~ Dél kelet. Akkor Nyugat felé haladok. ~ Állapítja meg a szélirányt. Gyakran a vadászok legnagyobb hibája, hogy nem megfelelő irányba haladnak az erdőben. Órákon át caplathatnak, de mégsem találnak prédát. Erre pedig egy nagyon egyszerű magyarázat létezik, amit minden vadász elsajátított. Kiszagolják őket, így a vadász helyzetével tisztában lesznek. ~ Meglepő, hogy ennyi állat rejlik a környéken, azt hittem az emberek elijesztik őket. ~ Amint megbizonyosodik róla, hogy a további utat folytathatja elindul nyugat irányába. Tekintete egy magas fára vetül, aminek tetején egy varjú károg hangosan. ~ Legalább holló lennél. ~ Húzza el a száját, de utána folytatja is az útját. Egy szabadabb mezős területre érve kiásott gyökérzetet pillant meg, közelebb lépve látja, hogy túrás nyomát. Mosolyra húzódik az elf szája. ~ Ebből akár napokig is el lehetünk. Csak sikerüljön. ~ Türelmesen halad végig a bokor mentén mire megtalálja a kívánt célpontot. Egy szép közepes méretű vaddisznó túrja a mező közepén rejlő fa gyökérzetét. Légzését lelassítja, megpróbálja minél nyugodtabban hosszú levegővételeket venni, hogy a lövés közben egyenletes légzés segítse majd a munkáját. A disznó továbbra is túrja nyugodtan a földet, nincs annyira messze tőle, de nem is oly közel, türelmesen vesz egy mély levegőt, hogy utána ismét kifújja. Tegeze felé nyúl, hogy újra maga felé fordítsa. A guggolásból lassan nyugodt tempóban feláll és közben a vesszőt a helyére illeszti.
Vesz újra egy nyugodt mély levegőt s közben íját megfeszíti. Mindig is legendás célzó tudása volt, de mivel egy vaddisznó a célpontja így bizonytalan. A levegőt benn tartva rácéloz a disznóra majd elengedi a vesszőt, de amint ezt megteszi gyorsan még egy levegőt vesz, hogy egy újabb vesszőt küldhessen szinte azonnal az állatra. A hosszú íja nagy vadakra is tökéletesen alkalmas, hisz sokkal nagyobb sebességgel fognak a vesszők suhanni a célpont felé, de ha már közelebb kerül a préda, okozhat számára gondot. *
// Aktív képesség - Sortűz //
// Aniss, Syndra, Morwon //
// Vadászat - Mesélő felügyelet //
* Az úton néhol vissza-vissza fordul, hogy még látja-e a többieket, tisztában van vele, hogy vadászat közben könnyedén bajba is kerülhet, ezért még az úton figyelmesen és nyugodtan közlekedik. Vannak oly állatok amik akár az ellenfelük vérszomját is megérezhetik, természetesen a mezőkön és Arthenior mentén nem fog találni annyira veszélyes fenevadat. Megérzései alapján belép a bokrok közé és szépen fokozatosan halad előre, lélegzetét is megpróbálja visszafolytatni, ütemesen és nyugodtan lélegezni. ~ Eggyé válni az erdővel. ~ Sóhajt lassan teljes tüdőből, majd nyugodtan szívja vissza a levegőt. Alig 10 perc után már hallja a bokrok rezdülését, Syndra megáll és leguggol, tekintete a zaj forrásának irányába vetül, az íját kezébe veszi lassan, tegezét maga felé fordítja és szépen lassan kihúz egy vesszőt. Ekkor láthatja meg, ahogyan az egyik farkas próbálja becserkészni az egyik nagyon jól manőverező nyulat. Gyors mozdulatokkal szája elől ügyesen kitér. Egy ideig mozdulatlanul figyeli a küzdelmet, de végül az egyik bokorban nyomukat veszti. ~ Nyugalom, ha szerencsém van nem szagolnak ki. ~ Jobb kezéről kesztyűjét eltávolítja majd a mutató úját megnyalva feltartja az ég felé. ~ Dél kelet. Akkor Nyugat felé haladok. ~ Állapítja meg a szélirányt. Gyakran a vadászok legnagyobb hibája, hogy nem megfelelő irányba haladnak az erdőben. Órákon át caplathatnak, de mégsem találnak prédát. Erre pedig egy nagyon egyszerű magyarázat létezik, amit minden vadász elsajátított. Kiszagolják őket, így a vadász helyzetével tisztában lesznek. ~ Meglepő, hogy ennyi állat rejlik a környéken, azt hittem az emberek elijesztik őket. ~ Amint megbizonyosodik róla, hogy a további utat folytathatja elindul nyugat irányába. Tekintete egy magas fára vetül, aminek tetején egy varjú károg hangosan. ~ Legalább holló lennél. ~ Húzza el a száját, de utána folytatja is az útját. Egy szabadabb mezős területre érve kiásott gyökérzetet pillant meg, közelebb lépve látja, hogy túrás nyomát. Mosolyra húzódik az elf szája. ~ Ebből akár napokig is el lehetünk. Csak sikerüljön. ~ Türelmesen halad végig a bokor mentén mire megtalálja a kívánt célpontot. Egy szép közepes méretű vaddisznó túrja a mező közepén rejlő fa gyökérzetét. Légzését lelassítja, megpróbálja minél nyugodtabban hosszú levegővételeket venni, hogy a lövés közben egyenletes légzés segítse majd a munkáját. A disznó továbbra is túrja nyugodtan a földet, nincs annyira messze tőle, de nem is oly közel, türelmesen vesz egy mély levegőt, hogy utána ismét kifújja. Tegeze felé nyúl, hogy újra maga felé fordítsa. A guggolásból lassan nyugodt tempóban feláll és közben a vesszőt a helyére illeszti.
Vesz újra egy nyugodt mély levegőt s közben íját megfeszíti. Mindig is legendás célzó tudása volt, de mivel egy vaddisznó a célpontja így bizonytalan. A levegőt benn tartva rácéloz a disznóra majd elengedi a vesszőt, de amint ezt megteszi gyorsan még egy levegőt vesz, hogy egy újabb vesszőt küldhessen szinte azonnal az állatra. A hosszú íja nagy vadakra is tökéletesen alkalmas, hisz sokkal nagyobb sebességgel fognak a vesszők suhanni a célpont felé, de ha már közelebb kerül a préda, okozhat számára gondot. *
// Aktív képesség - Sortűz //
5895. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-04-07 10:30:22
Üzenet elküldve: 2022-04-07 10:30:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Íj és Nyíl //
* Mosolyogva bólintaz útitervre, kedvenc helyei közé tartozik az a környék. Kicsit talán az otthonára emlékezteti. *
- Örülök, hogy örülsz.
* A napsütés, a csicsergő madarak egyébként is jókedvre derítik mindig, a jó társaság pedig csak fokozza az érzést. A kezdeti félszegsége is elmúlt, ruganyos léptekkel lépeget a hátasa mellett az utakon. Mélyet és szívből jövőt szippant a reggeli levegőből, hogy aztán egy hangos sóhajjal fújja ki azt. Szinte fülig ér a szája. *
- A lovaglótudásom?
* Szemöldökét megemelve fordul a férfi felé. Elgondolkozik egy pillanatra a lovat vizsgálgatva, amaz csak jámboran néz vissza rá. *
~ Végül is miért ne? Nem kedvelem annyira a mutatványozást, de ennyit csak megtehetek egy kedves barátnak. ~
- Rendben. * Vonja meg a vállát. Megpaskolja a ló nyakát, majd átnyújtja a botját Vranglilnak. *
- Megőriznéd nekem addig? Csak útban lenne.
* Megragadja az állat sörényét és fürgén felpattan a hátára. Elindítja, lépteti, majd szapora ügetésre ösztönzi a hátast, csupán a hangját használva. Ügyesen kerülgeti az út mentén növő bokrokat, majd sebes vágtába ugratja a lovat és oda-vissza megkerülik együtt a férfit. Eközben csak a lábait használja a fordulásokhoz. Örömteli hangon felnevet közben, élvezve a száguldást. Távolabbról indulva gyors vágtában közelítik meg újra a másik elfet, majd az utolsó pillanatban hirtelen fékezi le a mént, aki így a hátsó lábain csúszva áll meg, hatalmas porfelhőt keltve maguk körül. *
- Köszönöm, köszönöm.
* Mókásan hajbókol ültében, megköszönve a láthatatlan ujjongó tömegnek a tapsot. Leszökken a földre és megdörzsöli a csődör homlokát, megköszönve az együttműködést. *
- Na milyenek voltunk?
* Kérdezi lelkesen, újra átvéve a botját. Közben megigazgat egy-két eltévedt hajtincset, ami a gyors iramban elszabadult a füle mögül. *
* Mosolyogva bólintaz útitervre, kedvenc helyei közé tartozik az a környék. Kicsit talán az otthonára emlékezteti. *
- Örülök, hogy örülsz.
* A napsütés, a csicsergő madarak egyébként is jókedvre derítik mindig, a jó társaság pedig csak fokozza az érzést. A kezdeti félszegsége is elmúlt, ruganyos léptekkel lépeget a hátasa mellett az utakon. Mélyet és szívből jövőt szippant a reggeli levegőből, hogy aztán egy hangos sóhajjal fújja ki azt. Szinte fülig ér a szája. *
- A lovaglótudásom?
* Szemöldökét megemelve fordul a férfi felé. Elgondolkozik egy pillanatra a lovat vizsgálgatva, amaz csak jámboran néz vissza rá. *
~ Végül is miért ne? Nem kedvelem annyira a mutatványozást, de ennyit csak megtehetek egy kedves barátnak. ~
- Rendben. * Vonja meg a vállát. Megpaskolja a ló nyakát, majd átnyújtja a botját Vranglilnak. *
- Megőriznéd nekem addig? Csak útban lenne.
* Megragadja az állat sörényét és fürgén felpattan a hátára. Elindítja, lépteti, majd szapora ügetésre ösztönzi a hátast, csupán a hangját használva. Ügyesen kerülgeti az út mentén növő bokrokat, majd sebes vágtába ugratja a lovat és oda-vissza megkerülik együtt a férfit. Eközben csak a lábait használja a fordulásokhoz. Örömteli hangon felnevet közben, élvezve a száguldást. Távolabbról indulva gyors vágtában közelítik meg újra a másik elfet, majd az utolsó pillanatban hirtelen fékezi le a mént, aki így a hátsó lábain csúszva áll meg, hatalmas porfelhőt keltve maguk körül. *
- Köszönöm, köszönöm.
* Mókásan hajbókol ültében, megköszönve a láthatatlan ujjongó tömegnek a tapsot. Leszökken a földre és megdörzsöli a csődör homlokát, megköszönve az együttműködést. *
- Na milyenek voltunk?
* Kérdezi lelkesen, újra átvéve a botját. Közben megigazgat egy-két eltévedt hajtincset, ami a gyors iramban elszabadult a füle mögül. *
5894. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-04-06 17:47:35
Üzenet elküldve: 2022-04-06 17:47:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Íj és Nyíl //
- Menj csak én addig itt várok.* Így is fog tenni amíg nem érkezik vissza a lóval. A bagolyra visszakanyarodva még megejt egy gondolatot.*
- Éjszaka én is hasonló vagyok. Valahol át tudom érezni, főleg a tegnap este után.* Még átbeszélik, hogy végül hova fognak indulni, de végül ebben is megállapodnak.*
- Az jó, mert nekem se a kedvenc helyem. Sok arra a csőcselék. Akkor irány MilOchass!* Ezt követően Fenophilë elmegy a lóért és, amint visszatért el is indulnak. A reggeli órákban még szinte senki nem állja útjukat, így hamarosan már a várost övező utakon baktatnak.*
- Végre! Nem is értem mi tartott eddig a városban. Örülök, hogy kint vagyunk végre, annak meg pláne, hogy te is velem tartasz.* Pillant rá a lányra.*
- Most, hogy kint vagyunk nincs kedved bemutatni lovagló tudásod? Kíváncsi lennék, hogy mit sikerült megtanítanod neki.* Nagyon kíváncsi a lányra meg a lovagló tudására. Egy újabb szeletre Fenophilëből, mert sejtése szerint még tartogat számára meglepetéseket a leány.*
- Menj csak én addig itt várok.* Így is fog tenni amíg nem érkezik vissza a lóval. A bagolyra visszakanyarodva még megejt egy gondolatot.*
- Éjszaka én is hasonló vagyok. Valahol át tudom érezni, főleg a tegnap este után.* Még átbeszélik, hogy végül hova fognak indulni, de végül ebben is megállapodnak.*
- Az jó, mert nekem se a kedvenc helyem. Sok arra a csőcselék. Akkor irány MilOchass!* Ezt követően Fenophilë elmegy a lóért és, amint visszatért el is indulnak. A reggeli órákban még szinte senki nem állja útjukat, így hamarosan már a várost övező utakon baktatnak.*
- Végre! Nem is értem mi tartott eddig a városban. Örülök, hogy kint vagyunk végre, annak meg pláne, hogy te is velem tartasz.* Pillant rá a lányra.*
- Most, hogy kint vagyunk nincs kedved bemutatni lovagló tudásod? Kíváncsi lennék, hogy mit sikerült megtanítanod neki.* Nagyon kíváncsi a lányra meg a lovagló tudására. Egy újabb szeletre Fenophilëből, mert sejtése szerint még tartogat számára meglepetéseket a leány.*
5893. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-04-06 09:19:18
Üzenet elküldve: 2022-04-06 09:19:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Egy új cél //
* Az út egy kissé problémássá fajult, mivel most nem volt kit követni így eltévedt a város közelében, és amikor úgy érezte, hogy már nem lehet probléma, újra elért a városhoz közelre. Hangosan fel is kiáltott, majd mérgelődve indult újra útnak, hogy minden intelligenciáját bevesse, hogy megtalálhassa Szarvasligetet. A kellemetlen órák reméli, hogy hamar tova szállnak és nem lesz több hasonló gondja. Amilyen egyszerűnek tűnt a helyzet, annyira figyelmetlen is volt, Egyik tekkerével kapcsolat ötlete támadt és ezért megállt szétszedni, szegény lány nem is gondolta volna, hogy hasonló sorsra jut miatta. *
* Az út egy kissé problémássá fajult, mivel most nem volt kit követni így eltévedt a város közelében, és amikor úgy érezte, hogy már nem lehet probléma, újra elért a városhoz közelre. Hangosan fel is kiáltott, majd mérgelődve indult újra útnak, hogy minden intelligenciáját bevesse, hogy megtalálhassa Szarvasligetet. A kellemetlen órák reméli, hogy hamar tova szállnak és nem lesz több hasonló gondja. Amilyen egyszerűnek tűnt a helyzet, annyira figyelmetlen is volt, Egyik tekkerével kapcsolat ötlete támadt és ezért megállt szétszedni, szegény lány nem is gondolta volna, hogy hasonló sorsra jut miatta. *
5892. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-04-05 19:23:19
Üzenet elküldve: 2022-04-05 19:23:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Syndra, Morwon //
* Étkezés közben csak bólogat az elképzelésre, de utána szót is emel ellene. *
- Morw ha tehetjük, hagyjuk ki a pihenőt, de a folyót semmiképp! Árnyéknak szüksége van vízre bőségesen!
* Csapja derekára a kezeit és fejével csak pufog. Amint sikerül össze szedni a dolgaikat, felpattan a lóra. Anissra veti a tekintetét, látványosan igényelné a nyerget így kezet nyújt neki, hogy felsegíthesse. Nincs is ellenére, hogy egy nyeregben utazzanak. *
- Nyugodtan simulj hozzám, és dőlj nekem. Pihenj amennyit tudsz, majd alkalmanként cserélhetünk akkor.
* Ajánlja fel a lánynak, és ha vevő rá, akkor folytatja tovább. *
- Akár egy oldalra is teheted a lábadat és az oldaladdal dőlj nekem, csak ne törd a ló hátát.
* Ismétli meg az ajánlatot átalakítva, de utána Morw veszi át a szót. Az út alatt banditákkal való harcról beszél, ami nem nagyon lepi meg, de nem bírja ki, hogy fel ne kacagjon. *
- Nem akarlak kritizálni Morw, de úgy érzem, hogy minden sör után amikor ezt elmesélted, hozzá adtál egy kettő banditát igaz?
* Néz rá Anissra, hogy mosolyával le fedje az egyáltalán nem gúnyos választ. *
- Nah jó, akkor mesélek nektek én.
* Mondja nekik miközben az úton haladnak békésen, néhol néhány óránként össze futnak egy szekérrel vagy néhány emberrel, de szerencsére nagyobb probléma nem adódik. A hangulat igazán felszabadult, ahhoz képest, hogy csak nem rég ismerték meg egymást. Syndra is igazán elégedett a társaságukkal. *
- Nos...
* Köszörüli meg a torkát, mintha valami legendás mesére készülne. *
- Mondjuk azt, hogy alkalmanként elvállalok fejpénzért célpontot, és egyszer ártatlan kereskedő lányának öltöztem be, mivel kaptunk egy pletykát, hogy a karavánt megfogja támadni az a banditavezér akire a fejpénz járt. A kereskedők nyugodtak voltak, mivel már nem először dolgoztak velem, így nem nagyon volt gond beolvadni.
* A történet közben tekintete a tájat fürkészi, és a hangja ellenére figyelmesen követi az utat. *
- Amikor megtámadtak minket, akkor harc helyett a kereskedő sírva, de felajánlotta az ártatlan lányát és a szállítmányt.
* Húzza mosolyra a száját a lány. *
- Nem is kötöztek meg, csak szimplán felültettek a vezér lovára, hogy mostantól az ő asszonya vagyok. A kereskedőket hagyták elmenni sértetlenül, mert mindent oda adtak.
* Tekintete a fák közé terjed, de utána rájön, hogy csak egy finom nyuszika volt csupán. *
- Éjszaka fel is húztak szép nagy sátrat a vezetőnek, míg a többiek két személyes sátrakban szenvedtek. Engem természetesen beküldtek hozzá, hogy szórakoztassam. A legtöbb annyira le itta magát, hogy nagyon könnyű dolgom volt. Szimplán...
* Elgondolkozik egy pillanatra, talán túlságosan szabadon beszélget velük, mégis csak Morw egy eléggé jó hírnevű harcos, és ha hallott a hollókról, talán a módszereikről is. *
- Szóval, szimplán amikor hozzám akart érni beleszúrtam a torkába a tőrömet, majd a kereskedőknek jeleztem és könnyedén mindent vissza szereztünk. De még a lovaikat is elvittük, és a fegyvereiket is. Olyan részegek voltak, hogy észre sem vették!
* Kacag fel az elf, mintha ténylegesen így történt volna. Az emlékei közt természetesen a valóság játszódik le. Tényleg elrabolták a kereskedő lányát, de egy holló társával mielőtt hozzá érhettek volna kivégeztek mindenkit. *
- Egy kis ideig féltem, hogy baj lesz ebből, de végül szerencsésen alakult.
* Fogja meg bugyután a fejét, de utána vissza terelődik a téma a megállásra, és a vadászatra. *
- Nincs ellenemre, hogy vadásszak, jó lenne ha a hideg élelmet megtartanánk vésztartaléknak.
* Jegyzi meg, tisztában van vele, hogy könnyedén bajba kerülhetnek, és akkor akár napokig csak azt ehetik ami éppen náluk van. Kulacsát elővéve iszik belőle néhány kortyot, hogy aztán Morw felé forduljon. *
- Mennyi időre van a pihenő? Jó lenne ha nem esteledne ránk, mert az megnehezíti a dolgomat.
* Jelzi az óriásnak, lábai már annyira elgémberedtek, hogy kellemetlen neki a lovaglás. *
- Aniss vigyázz.
* Miután figyelmeztette, le száll a nyeregből haladás közben, és száron vezeti tovább a lovat. *
- Ahh a lábaimnak vége..
* Dőrzsöli meg a két combját a szabad kezével. *
// Aniss, Syndra, Morwon //
* Étkezés közben csak bólogat az elképzelésre, de utána szót is emel ellene. *
- Morw ha tehetjük, hagyjuk ki a pihenőt, de a folyót semmiképp! Árnyéknak szüksége van vízre bőségesen!
* Csapja derekára a kezeit és fejével csak pufog. Amint sikerül össze szedni a dolgaikat, felpattan a lóra. Anissra veti a tekintetét, látványosan igényelné a nyerget így kezet nyújt neki, hogy felsegíthesse. Nincs is ellenére, hogy egy nyeregben utazzanak. *
- Nyugodtan simulj hozzám, és dőlj nekem. Pihenj amennyit tudsz, majd alkalmanként cserélhetünk akkor.
* Ajánlja fel a lánynak, és ha vevő rá, akkor folytatja tovább. *
- Akár egy oldalra is teheted a lábadat és az oldaladdal dőlj nekem, csak ne törd a ló hátát.
* Ismétli meg az ajánlatot átalakítva, de utána Morw veszi át a szót. Az út alatt banditákkal való harcról beszél, ami nem nagyon lepi meg, de nem bírja ki, hogy fel ne kacagjon. *
- Nem akarlak kritizálni Morw, de úgy érzem, hogy minden sör után amikor ezt elmesélted, hozzá adtál egy kettő banditát igaz?
* Néz rá Anissra, hogy mosolyával le fedje az egyáltalán nem gúnyos választ. *
- Nah jó, akkor mesélek nektek én.
* Mondja nekik miközben az úton haladnak békésen, néhol néhány óránként össze futnak egy szekérrel vagy néhány emberrel, de szerencsére nagyobb probléma nem adódik. A hangulat igazán felszabadult, ahhoz képest, hogy csak nem rég ismerték meg egymást. Syndra is igazán elégedett a társaságukkal. *
- Nos...
* Köszörüli meg a torkát, mintha valami legendás mesére készülne. *
- Mondjuk azt, hogy alkalmanként elvállalok fejpénzért célpontot, és egyszer ártatlan kereskedő lányának öltöztem be, mivel kaptunk egy pletykát, hogy a karavánt megfogja támadni az a banditavezér akire a fejpénz járt. A kereskedők nyugodtak voltak, mivel már nem először dolgoztak velem, így nem nagyon volt gond beolvadni.
* A történet közben tekintete a tájat fürkészi, és a hangja ellenére figyelmesen követi az utat. *
- Amikor megtámadtak minket, akkor harc helyett a kereskedő sírva, de felajánlotta az ártatlan lányát és a szállítmányt.
* Húzza mosolyra a száját a lány. *
- Nem is kötöztek meg, csak szimplán felültettek a vezér lovára, hogy mostantól az ő asszonya vagyok. A kereskedőket hagyták elmenni sértetlenül, mert mindent oda adtak.
* Tekintete a fák közé terjed, de utána rájön, hogy csak egy finom nyuszika volt csupán. *
- Éjszaka fel is húztak szép nagy sátrat a vezetőnek, míg a többiek két személyes sátrakban szenvedtek. Engem természetesen beküldtek hozzá, hogy szórakoztassam. A legtöbb annyira le itta magát, hogy nagyon könnyű dolgom volt. Szimplán...
* Elgondolkozik egy pillanatra, talán túlságosan szabadon beszélget velük, mégis csak Morw egy eléggé jó hírnevű harcos, és ha hallott a hollókról, talán a módszereikről is. *
- Szóval, szimplán amikor hozzám akart érni beleszúrtam a torkába a tőrömet, majd a kereskedőknek jeleztem és könnyedén mindent vissza szereztünk. De még a lovaikat is elvittük, és a fegyvereiket is. Olyan részegek voltak, hogy észre sem vették!
* Kacag fel az elf, mintha ténylegesen így történt volna. Az emlékei közt természetesen a valóság játszódik le. Tényleg elrabolták a kereskedő lányát, de egy holló társával mielőtt hozzá érhettek volna kivégeztek mindenkit. *
- Egy kis ideig féltem, hogy baj lesz ebből, de végül szerencsésen alakult.
* Fogja meg bugyután a fejét, de utána vissza terelődik a téma a megállásra, és a vadászatra. *
- Nincs ellenemre, hogy vadásszak, jó lenne ha a hideg élelmet megtartanánk vésztartaléknak.
* Jegyzi meg, tisztában van vele, hogy könnyedén bajba kerülhetnek, és akkor akár napokig csak azt ehetik ami éppen náluk van. Kulacsát elővéve iszik belőle néhány kortyot, hogy aztán Morw felé forduljon. *
- Mennyi időre van a pihenő? Jó lenne ha nem esteledne ránk, mert az megnehezíti a dolgomat.
* Jelzi az óriásnak, lábai már annyira elgémberedtek, hogy kellemetlen neki a lovaglás. *
- Aniss vigyázz.
* Miután figyelmeztette, le száll a nyeregből haladás közben, és száron vezeti tovább a lovat. *
- Ahh a lábaimnak vége..
* Dőrzsöli meg a két combját a szabad kezével. *
5891. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-04-05 18:38:40
Üzenet elküldve: 2022-04-05 18:38:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// Hangyászás //
// Aniss, Syndra, Morwon //
*Morwon története és Syndrával való sugdolózása után, jót derülve utazik a nagyobbik hátason. A délután hamar eltelik, ő pedig hallgatásba burkolódzva figyeli a két másik történeteit és Syndra kérdéseit. Az elf íjász lány meglepően tájékozottnak tűnik, ami kissé zavarja is Anisst, mivel neki fogalma sincs nagyjából, hogy ki-kivel van. Egy két dolgot megjegyez azért, például, hogy a Vashegy ura valami Kagan, és a farkasok nem egyedül járnak - persze ezt már sejtette, mintha más is mondta volna neki, Morwon kinyújtott újai pedig érzékeltetik vele a mennyiséget. Az édesapja erdőjáró volt, csak korán eltávozott közülük. Vélhetően ő mondta el ezeket a dolgokat neki. Hamarosan már esznek is, és a pipázásig csak néha szól bele a beszélgetésbe. Ott aztán megakad a tudomány és lemond néhány köhécselés közepette az élvezetekről, már amit az Ördögvigyor képes adni. Nem is lesz tőle semmi baja, se jobban, se rosszabbul nem érzi magát, de ez természetes, hiszen egy szívásból még a cseles növény sem hoz elő semmit a használójából. *
- Úgy kell szívni, mintha sört innál? * Hitetlenkedik. * - Én az italokat iszom, nem szívom Morwi * Újabb meleg mosolyt villant, mondhatni anyait, miközben kedvesen kiigazítja a másikat. Egyáltalán nem orrol az óriásra, hiszen úgy érzi, hogy kezdenek összecsiszolódni, és Syndra is elég gyorsan felvette velük a ritmust. Sőt, talán tapasztalatával már le is hagyta őt, hiszen ki tudja, hogy hány éves lehet? Az elf vér miatt lehet akár húsz, de lehet hatvan éves is. Morwon viszont hozzájuk képest egyre oldottabbnak látszik, többször próbál összepillantani Syndrával, mert aranyosnak találja a nagydarab óriást. Végül kialakul az őrködési rend is, ő lesz a második. Ennek igazán örül, mert már nagyon elfáradt. A parázs mellé helyezkedik és összevonja magán a köpenyét és szinte azonnal elalszik. *
// Napváltás //
* Morwon kelti, nagyon nehezen mászik elő a kis vackából, de végül erőt vesz magán. Tör még egy kis darabot a sajtból, elfogyasztja és iszik is rá, majd letölti a rá váró néhány órát, hogy felébreszthesse az elfet, miután tesz pár gallyat a tűzre. Óvatosan végig simít az arcán, ahogy őt az anyukája keltette annak idején. Syndra hamar fel is ébred, ő pedig visszahúzódik az álmok országába. Mintha egy pillanat telne el, úgy hangzik fel az újabb ébresztés, ő pedig álmos fejjel néz ki a takaró alól. Azonba a nyulak látványa kipattintja a szemeit, és még egy mosolyt is elenged Syndra felé. Utána iszik pár kortyot, és azonnal eszik a húsból is, ahogy elkészül. *
- Igen, nagyon finom! * Köszöni meg Morwonnal együtt Syndrának a friss ételt, és máris jobban érzi magát. Előkészül az útra, majd, amint megengedi neki az elf íjászlány felül mögé. Morwon elmondja a mai utat, ő pedig csak bólogat. Ami azt illetti pár napja pont erre járt, csak fordított irányban, egy karavánnal. *
- Hetet? Az nagyon sok, te vasöklű! Örülök, hogy velünk vagy és én nem vagyok bandita! * Kuncog egyet kedvesen, és továbbiakban már azon gondolkodik, hogy hogyan mondja meg Syndrának, hogy ma is vadászhatna. Nem akarja kényszeríteni a másikat, de ha ilyen ügyes vadász, akkor hagyni kellene kibontakozni ebben a dologban. *
- Syndra, ma mit lősz vacsorára? * Kérdezi fennhangon, hátha Morwon is úgy gondolja, hogy be kell szállnia az elf meggyőzésébe. A problémáját fokozza, hogy eszébe jut a reggeli nyúlhús illata és máris úgy érzi, hogy ha nem jut hamar ételhez, ott fog lefordulni a lóról. *
// Aniss, Syndra, Morwon //
*Morwon története és Syndrával való sugdolózása után, jót derülve utazik a nagyobbik hátason. A délután hamar eltelik, ő pedig hallgatásba burkolódzva figyeli a két másik történeteit és Syndra kérdéseit. Az elf íjász lány meglepően tájékozottnak tűnik, ami kissé zavarja is Anisst, mivel neki fogalma sincs nagyjából, hogy ki-kivel van. Egy két dolgot megjegyez azért, például, hogy a Vashegy ura valami Kagan, és a farkasok nem egyedül járnak - persze ezt már sejtette, mintha más is mondta volna neki, Morwon kinyújtott újai pedig érzékeltetik vele a mennyiséget. Az édesapja erdőjáró volt, csak korán eltávozott közülük. Vélhetően ő mondta el ezeket a dolgokat neki. Hamarosan már esznek is, és a pipázásig csak néha szól bele a beszélgetésbe. Ott aztán megakad a tudomány és lemond néhány köhécselés közepette az élvezetekről, már amit az Ördögvigyor képes adni. Nem is lesz tőle semmi baja, se jobban, se rosszabbul nem érzi magát, de ez természetes, hiszen egy szívásból még a cseles növény sem hoz elő semmit a használójából. *
- Úgy kell szívni, mintha sört innál? * Hitetlenkedik. * - Én az italokat iszom, nem szívom Morwi * Újabb meleg mosolyt villant, mondhatni anyait, miközben kedvesen kiigazítja a másikat. Egyáltalán nem orrol az óriásra, hiszen úgy érzi, hogy kezdenek összecsiszolódni, és Syndra is elég gyorsan felvette velük a ritmust. Sőt, talán tapasztalatával már le is hagyta őt, hiszen ki tudja, hogy hány éves lehet? Az elf vér miatt lehet akár húsz, de lehet hatvan éves is. Morwon viszont hozzájuk képest egyre oldottabbnak látszik, többször próbál összepillantani Syndrával, mert aranyosnak találja a nagydarab óriást. Végül kialakul az őrködési rend is, ő lesz a második. Ennek igazán örül, mert már nagyon elfáradt. A parázs mellé helyezkedik és összevonja magán a köpenyét és szinte azonnal elalszik. *
// Napváltás //
* Morwon kelti, nagyon nehezen mászik elő a kis vackából, de végül erőt vesz magán. Tör még egy kis darabot a sajtból, elfogyasztja és iszik is rá, majd letölti a rá váró néhány órát, hogy felébreszthesse az elfet, miután tesz pár gallyat a tűzre. Óvatosan végig simít az arcán, ahogy őt az anyukája keltette annak idején. Syndra hamar fel is ébred, ő pedig visszahúzódik az álmok országába. Mintha egy pillanat telne el, úgy hangzik fel az újabb ébresztés, ő pedig álmos fejjel néz ki a takaró alól. Azonba a nyulak látványa kipattintja a szemeit, és még egy mosolyt is elenged Syndra felé. Utána iszik pár kortyot, és azonnal eszik a húsból is, ahogy elkészül. *
- Igen, nagyon finom! * Köszöni meg Morwonnal együtt Syndrának a friss ételt, és máris jobban érzi magát. Előkészül az útra, majd, amint megengedi neki az elf íjászlány felül mögé. Morwon elmondja a mai utat, ő pedig csak bólogat. Ami azt illetti pár napja pont erre járt, csak fordított irányban, egy karavánnal. *
- Hetet? Az nagyon sok, te vasöklű! Örülök, hogy velünk vagy és én nem vagyok bandita! * Kuncog egyet kedvesen, és továbbiakban már azon gondolkodik, hogy hogyan mondja meg Syndrának, hogy ma is vadászhatna. Nem akarja kényszeríteni a másikat, de ha ilyen ügyes vadász, akkor hagyni kellene kibontakozni ebben a dologban. *
- Syndra, ma mit lősz vacsorára? * Kérdezi fennhangon, hátha Morwon is úgy gondolja, hogy be kell szállnia az elf meggyőzésébe. A problémáját fokozza, hogy eszébe jut a reggeli nyúlhús illata és máris úgy érzi, hogy ha nem jut hamar ételhez, ott fog lefordulni a lóról. *
5890. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-04-01 21:37:05
Üzenet elküldve: 2022-04-01 21:37:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Syndra, Morwon //
– Há' a Vashegy ura Kagan. * Válaszol Syndrának egy kis győzködés után. Legalábbis mikor eljött tőlük, még ő volt a törzsfőnök, de az is igaz, hogy akkoriban még kiröhögtek volna bárkit, aki azt mondja, hogy a Thargok vezetői Arthenior nemesei.
A suttogásokat nem hallja meg, de ha hallaná, bizonyára elszomorodna, hogy nem figyelnek rá eléggé, pedig ő mindent megtesz, hogy épkézláb módon elmesélje az elmúlt pár év eseményeit – már ami saját nézőpontját illeti. Arra, hogy miért nem ment vissza a Thargokhoz, egyszerű választ ad. *
– Még nem vót rá időm. * Ami persze szerény kifogás, de az óriások nem arról híresek, hogy elsietnék a dolgokat. Morwon például az elmúlt hónapokban nagyrészt a Pegazusban ücsörgött és különféle szerzeteket próbált rábeszélni, hogy jöjjenek vele hangyászni. S lám, Aniss volt az első balga, aki beleegyezett és így történt, hogy Morwon végre elindult kalandjára.
Az Erdő Szelleméről tartott előadásra jól figyel, néha még bólogat is. Nem mintha ő találkozott volna már szellemekkel, de valahogy úgy képzeli el őket, ahogy Syndra leírja. Azt leszámítva, hogy az erdő szelleme ezek szerint nem a felhők fölött, hanem a fák között él. *
– Vajh más szellemek is éldegélnek lenn a fődön? Van-é a köveknek szelleme? Meg a vizeknek? Meg a hódoknak…? * Nem folytatja a felsorolást, pedig lennének még ötletei – habár a legfontosabbakat talán már el is mondta. *
– Én ezeddig úgy tudtam, hogy a szellemek fent éldegélnek, s csak a Szellemjáró tud velök beszélni! Ám ez az erdő szelleme igen valóságosnak tűnik, hisz' aztat mondod, hogy sokan nem is élik túl a találkozást vele – a semmitől meg nem szoktak csak úgy meghóni.
* Syndra javaslatára megrázza a fejét. *
– Pajtás azér' jött velünk, hogy segítsen! – * Gyengéden megpaskolja az öszvér nyakát. * – A négylábúak nem félősek és sok terhet el tudnak cipelni. Meg remek társaság is! * Sorolja az érveket a hátasok megtartása mellett. Egyébként falvakat errefelé már nem is igazán találnának, legfeljebb kisebb tanyákat. Azok persze az ő szempontjukból ugyanazt a szerepet látnák el, mint a falvak. Így hacsak Syndra nem ragaszkodik Árnyék hátra hagyásához, akkor estig az úton maradnak mindahányan – szám szerint öten.
Az út további részében néhány alkalomtól eltekintve mindenki a maga gondolataiba mélyedve halad; az estidő beköszöntével azonban újra beszédesebbé válik a társaság. *
– Annyinak még én is! * Válaszol Syndra gyermetegnek tűnő megjegyzésére. * – Láttam mán magányos farkast, ám a' ritka, legtöbbször legalább annyi jön egyszerre, mint ahány ujjad van! * Kinyújtja mindkét kezét és mutatja fel tíz ujját, hátha úgy a nőnek könnyebb elképzelnie az elképesztően nagy mennyiséget.
Míg Aniss tüzet gyújt, Morwonék rőzsét és hosszabb botokat gyűjtenek. Utóbbit a nyulak felnyársalásához, előbbit pedig nyilván a tűz táplálásához. Örül Syndra felajánlásának, még ha ezt egyelőre nem is teszi szóvá.
A vörös láng vidáman lobog és bár nem hatalmas máglyát raktak – hiszen nem a méret, hanem a kitartás számít – óriásunknak mindenképpen jól esik a tűz melege. Kora tavaszi idő van, ilyenkor bár napközben már nem fáznak, este azért gyorsan lehűl még az idő. Hamarosan a nap is lemegy, és egyedül maradnak a csillagokkal és a parázsló tűzrakással. A vacsora utáni pipázást bár legalább az egyik társa elfogadja, nem kerekedik belőle akkora szórakozás, mint ahogy azt az óriás remélte. Mikor meglátja Aniss bénázását, elneveti magát. Jóízű nevetésébe talán már részben az ördögvigyor is besegít, de azért még magánál van annyira, hogy elmagyarázza a lánynak, hogy mit csinált rosszul. *
– Azér' nem kő lenyelni! Elég egy kicsit megpöfékelni, mintha sört innál! Ha sípol, nem jó! * Tart gyorstalpalót a lánynak, noha ő sem a legtapasztaltabb e téren. Ha Aniss újra szeretné próbálni, újra átnyújtja, aztán még egy próbát tesz Syndra felé is. *
– Na! Ha ma nem, há' majdan egy nap, tán' majdan mikor mán visszafelé gyüvünk! * Hangosan felnevet, aztán ha Syndra mégis kipróbálná a füstölést, átadja neki a pipát, de ellenkező esetben nem nyaggatja tovább egyiküket sem – annál több marad neki. *
– Nagyszerű-nagyszerű! * Nevet fel ismét. Ez már egyértelműen a növény hatása, mivel nem hangzott el semmi vicces, de Morwonnak már attól is pompás hangulata támad, hogy meghallja a holnap reggeli tervet. *
– Akkó' én maradok fenn elsőként! E' még úgyis kitart vagy három fertályóráig. * A szájában lévő pipára gondol és, hogy a többiek is biztosan értsék, rövid ideig a kezébe veszi, és kissé megemeli a pipát. *
– Oszt' majdan felkeltelek. – * Az utolsó mondatot már Anissra nézve mondja. * – Jó éjt! * Újra felnevet és hátradől nézni a csillagokat – már amennyit lát belőlük, azaz nem sokat, mert tűzrakásból felfelé szálló füst és a fák ágai is bőven nehezítik az égbolt láthatóságát. Rövidesen rájön, hogy hanyatt fekve még neki sem megy egyszerűen a pipázás, úgyhogy ismét felül és a tájat kezdi el kémlelni valami rendkívüli reményében. Ám úgy néz ki, unalmas éjszakája lesz, ezért a legtöbb, amit tehet, hogy elüsse az időt, hogy néha tesz egy-két botot a haldokló lángokra, amik így mindig egy kicsit felélednek. Mígnem elfogy a fa. Ezután már csak annyit tehet, hogy néha megbolygatja a parázst, aztán néhány óra múlva óriáshoz képest óvatosan megrázza Aniss vállát (elvégre mégiscsak egy zsoldoslány és nem akarja emiatt elveszíteni az egyik – vagy mindkét – karját), majd egy perc múlva már alszik is, nem foglalkozva a továbbiakkal. *
// Napszak váltás //
~ Tádááám! ~ * Visszhangzik fejében egy (hozzá képest) lágyan csendülő – ám olybá tűnik, hogy másik világból érkező – hang. *
– Nem kérek fakérget. * Mormogja, félig-meddig magában miközben átfordul a másik oldalára, de ezzel könyökét beütve egy kiálló gyökérbe hamar tudatosul benne, hogy hol is van. *
– Máris reggel van?! * Kiált fel mérgesen, aztán megérzi a szakállából áradó dió-illatot és kénytelen-kelletlen elvigyorodik. Ezt követően felül, kezével félresöpri az arcába lógó hajtincseket és a nem túl értelmes szerzetekre jellemző fáradt mosollyal veszi szemügyre, hogy mi történt táborukban, mióta kiütötte magát. Az első dolog, ami feltűnik neki, hogy Syndrának meglehetősen jó kedve van – ám nem kell sok, hogy Morwon is jobb kedvre derüljön, mikor meglátja a nyulakat. Hirtelen minden fáradtság kiröppen belőle és vidáman tapsolni kezd. *
– Éljen-éljen! Együnk nyuszit! * Ami őt illeti, eddig nem tett semmit az étel érdekében, még annyit sem tett, hogy éjszaka kihegyezzen néhány botot, amit előtte gyűjtöttek. Cserébe úgy aludta végig azt a néhány órát, akár a bunda – még csak nem is horkolt –, tehát ő is megérdemli a kaját. Persze látja, hogy friss fogásról van szó, hiszen az elf nyílvesszői még véresek, az állatok pedig még szőrösek. Úgyhogy, ha kap valakitől egy tőrt, ő is besegít a nyúzásba. *
– Finom! * Kiált fel két falat között. A kisebb csontokat kiköpködi, a nagyobbakról lerágja az utolsó szál húst is, aztán az utolsó falat lenyelése után megissza az utolsó kortyot is a kulacsából.
Ő a reggeli után nem egyből Pajtáshoz indul, mert fontosabb dolga is akad a fák között. Olyan dolog, amit egyedül szokás végezni és általában nem kísérik kellemes szagok, ezért jó néhány méterre eltávolodik a tűztől és egy bokor mellett könnyít magán.
A dolog végeztével visszatér a tűzhöz. Felveszi a földről tegnap elejtett pipáját, belebújik páncéljába és máris indulásra kész. Pajtás kötelét eloldozza és, ha már nem kell senkire se várni, elindul vissza az útra. *
– A pihenő útba esik, de ha jól rémlik, még azelőtt van egy folyó, ott Pajtásék és mi is feltölthetjük magunkat. * Magyarázza Syndrának, habár elég régen járt már errefelé ahhoz, hogy ne legyen biztos a részletekben. Tudja, hogy miután elhagyták a Karavánpihenőt, nyugatra kell tartaniuk, hogy elérjék az ingoványt, onnan meg már célegyenesben vannak – tulajdonképpen bárhol letérhetnek és az Erdőmélyének nevezett vidéken találják magukat. Ez persze a gyakorlatban nem ilyen egyszerű, hacsak Pajtás és Árnyék nem növesztenek hirtelen szárnyakat, vagy nem találnak egy elhagyatott, de működőképes ladikot a mocsárvidék mélyén. Röviden: az ingoványt elérve lassan és átgondoltan tudnak majd haladni, ha nem akarnak kockáztatni.
Óriásunk azonban nem aggódik, hiszen egyelőre jól van lakva és egész jó tempóban haladnak, ami azt jelenti, hogy még dél előtt elérik a volt karavánpihenő romjait. Előtte azonban még a folyót, pont úgy, ahogy az óriás ígérte. Tervei szerint nem töltenek rengeteg időt, épp csak annyit, amennyi kulacsaik megtöltéséhez, a lovak megitatásához és egy kisebb pihenőre elég. Nem járt itt, mióta a karavánpihenő felrobbant, illetve azelőtt is inkább csak átutazóban, de mikor még Amon Ruadhon lakott, akkor is többször emlegették a helyet; a városban töltött hosszú idő alatt pedig még annál is többször – bár manapság nyilvánvalóan inkább csak szomorú visszaemlékezések formájában.
~ Morwon, a Vasöklű! ~ Jut eszébe egy saját maga által kitalált "ragadványnév", amit még néhány évvel ezelőtt talált ki egy beszélgetése során. Már nem emlékszik, kinek mesélte, de most beugrik a történet, úgyhogy el is kezdi mesélni. Persze ennyi év távlatából nem csoda, hogy őszinte meggyőződéssel – már maga sem emlékszik rá, hogy az egészet csak kitalálta. *
– Mán jó pár éve vót! * Kezdi nagy lelkesedéssel, hogy ráfigyeljenek. * Errefelé járkáltam, mikó' megtámadtak a banditák egy védtelen karavánt. Legalább nyócan vótak, én meg egymagam, fegyver nélkül… Nem akarok dicsekedni, de egymagam elintéztem mind a hetet és a karaván megmenekült! Azóta hívnak Morwonnak, a Vasöklűnek. * Büszkén kihúzza magát, hogy még magasabbnak és erősebbnek tűnjön. Aztán lehajol és tenyereiből tálat formázva iszik a vízből, majd arcát is gyorsan megmossa. *
– Há' nektek vannak efféle emlékeitek? * Néz a lányok felé, hogy ne csak ő beszéljen. Felőle akár indulhatnak is tovább, majd útközben megbeszélik a továbbiakat. *
// Aniss, Syndra, Morwon //
– Há' a Vashegy ura Kagan. * Válaszol Syndrának egy kis győzködés után. Legalábbis mikor eljött tőlük, még ő volt a törzsfőnök, de az is igaz, hogy akkoriban még kiröhögtek volna bárkit, aki azt mondja, hogy a Thargok vezetői Arthenior nemesei.
A suttogásokat nem hallja meg, de ha hallaná, bizonyára elszomorodna, hogy nem figyelnek rá eléggé, pedig ő mindent megtesz, hogy épkézláb módon elmesélje az elmúlt pár év eseményeit – már ami saját nézőpontját illeti. Arra, hogy miért nem ment vissza a Thargokhoz, egyszerű választ ad. *
– Még nem vót rá időm. * Ami persze szerény kifogás, de az óriások nem arról híresek, hogy elsietnék a dolgokat. Morwon például az elmúlt hónapokban nagyrészt a Pegazusban ücsörgött és különféle szerzeteket próbált rábeszélni, hogy jöjjenek vele hangyászni. S lám, Aniss volt az első balga, aki beleegyezett és így történt, hogy Morwon végre elindult kalandjára.
Az Erdő Szelleméről tartott előadásra jól figyel, néha még bólogat is. Nem mintha ő találkozott volna már szellemekkel, de valahogy úgy képzeli el őket, ahogy Syndra leírja. Azt leszámítva, hogy az erdő szelleme ezek szerint nem a felhők fölött, hanem a fák között él. *
– Vajh más szellemek is éldegélnek lenn a fődön? Van-é a köveknek szelleme? Meg a vizeknek? Meg a hódoknak…? * Nem folytatja a felsorolást, pedig lennének még ötletei – habár a legfontosabbakat talán már el is mondta. *
– Én ezeddig úgy tudtam, hogy a szellemek fent éldegélnek, s csak a Szellemjáró tud velök beszélni! Ám ez az erdő szelleme igen valóságosnak tűnik, hisz' aztat mondod, hogy sokan nem is élik túl a találkozást vele – a semmitől meg nem szoktak csak úgy meghóni.
* Syndra javaslatára megrázza a fejét. *
– Pajtás azér' jött velünk, hogy segítsen! – * Gyengéden megpaskolja az öszvér nyakát. * – A négylábúak nem félősek és sok terhet el tudnak cipelni. Meg remek társaság is! * Sorolja az érveket a hátasok megtartása mellett. Egyébként falvakat errefelé már nem is igazán találnának, legfeljebb kisebb tanyákat. Azok persze az ő szempontjukból ugyanazt a szerepet látnák el, mint a falvak. Így hacsak Syndra nem ragaszkodik Árnyék hátra hagyásához, akkor estig az úton maradnak mindahányan – szám szerint öten.
Az út további részében néhány alkalomtól eltekintve mindenki a maga gondolataiba mélyedve halad; az estidő beköszöntével azonban újra beszédesebbé válik a társaság. *
– Annyinak még én is! * Válaszol Syndra gyermetegnek tűnő megjegyzésére. * – Láttam mán magányos farkast, ám a' ritka, legtöbbször legalább annyi jön egyszerre, mint ahány ujjad van! * Kinyújtja mindkét kezét és mutatja fel tíz ujját, hátha úgy a nőnek könnyebb elképzelnie az elképesztően nagy mennyiséget.
Míg Aniss tüzet gyújt, Morwonék rőzsét és hosszabb botokat gyűjtenek. Utóbbit a nyulak felnyársalásához, előbbit pedig nyilván a tűz táplálásához. Örül Syndra felajánlásának, még ha ezt egyelőre nem is teszi szóvá.
A vörös láng vidáman lobog és bár nem hatalmas máglyát raktak – hiszen nem a méret, hanem a kitartás számít – óriásunknak mindenképpen jól esik a tűz melege. Kora tavaszi idő van, ilyenkor bár napközben már nem fáznak, este azért gyorsan lehűl még az idő. Hamarosan a nap is lemegy, és egyedül maradnak a csillagokkal és a parázsló tűzrakással. A vacsora utáni pipázást bár legalább az egyik társa elfogadja, nem kerekedik belőle akkora szórakozás, mint ahogy azt az óriás remélte. Mikor meglátja Aniss bénázását, elneveti magát. Jóízű nevetésébe talán már részben az ördögvigyor is besegít, de azért még magánál van annyira, hogy elmagyarázza a lánynak, hogy mit csinált rosszul. *
– Azér' nem kő lenyelni! Elég egy kicsit megpöfékelni, mintha sört innál! Ha sípol, nem jó! * Tart gyorstalpalót a lánynak, noha ő sem a legtapasztaltabb e téren. Ha Aniss újra szeretné próbálni, újra átnyújtja, aztán még egy próbát tesz Syndra felé is. *
– Na! Ha ma nem, há' majdan egy nap, tán' majdan mikor mán visszafelé gyüvünk! * Hangosan felnevet, aztán ha Syndra mégis kipróbálná a füstölést, átadja neki a pipát, de ellenkező esetben nem nyaggatja tovább egyiküket sem – annál több marad neki. *
– Nagyszerű-nagyszerű! * Nevet fel ismét. Ez már egyértelműen a növény hatása, mivel nem hangzott el semmi vicces, de Morwonnak már attól is pompás hangulata támad, hogy meghallja a holnap reggeli tervet. *
– Akkó' én maradok fenn elsőként! E' még úgyis kitart vagy három fertályóráig. * A szájában lévő pipára gondol és, hogy a többiek is biztosan értsék, rövid ideig a kezébe veszi, és kissé megemeli a pipát. *
– Oszt' majdan felkeltelek. – * Az utolsó mondatot már Anissra nézve mondja. * – Jó éjt! * Újra felnevet és hátradől nézni a csillagokat – már amennyit lát belőlük, azaz nem sokat, mert tűzrakásból felfelé szálló füst és a fák ágai is bőven nehezítik az égbolt láthatóságát. Rövidesen rájön, hogy hanyatt fekve még neki sem megy egyszerűen a pipázás, úgyhogy ismét felül és a tájat kezdi el kémlelni valami rendkívüli reményében. Ám úgy néz ki, unalmas éjszakája lesz, ezért a legtöbb, amit tehet, hogy elüsse az időt, hogy néha tesz egy-két botot a haldokló lángokra, amik így mindig egy kicsit felélednek. Mígnem elfogy a fa. Ezután már csak annyit tehet, hogy néha megbolygatja a parázst, aztán néhány óra múlva óriáshoz képest óvatosan megrázza Aniss vállát (elvégre mégiscsak egy zsoldoslány és nem akarja emiatt elveszíteni az egyik – vagy mindkét – karját), majd egy perc múlva már alszik is, nem foglalkozva a továbbiakkal. *
// Napszak váltás //
~ Tádááám! ~ * Visszhangzik fejében egy (hozzá képest) lágyan csendülő – ám olybá tűnik, hogy másik világból érkező – hang. *
– Nem kérek fakérget. * Mormogja, félig-meddig magában miközben átfordul a másik oldalára, de ezzel könyökét beütve egy kiálló gyökérbe hamar tudatosul benne, hogy hol is van. *
– Máris reggel van?! * Kiált fel mérgesen, aztán megérzi a szakállából áradó dió-illatot és kénytelen-kelletlen elvigyorodik. Ezt követően felül, kezével félresöpri az arcába lógó hajtincseket és a nem túl értelmes szerzetekre jellemző fáradt mosollyal veszi szemügyre, hogy mi történt táborukban, mióta kiütötte magát. Az első dolog, ami feltűnik neki, hogy Syndrának meglehetősen jó kedve van – ám nem kell sok, hogy Morwon is jobb kedvre derüljön, mikor meglátja a nyulakat. Hirtelen minden fáradtság kiröppen belőle és vidáman tapsolni kezd. *
– Éljen-éljen! Együnk nyuszit! * Ami őt illeti, eddig nem tett semmit az étel érdekében, még annyit sem tett, hogy éjszaka kihegyezzen néhány botot, amit előtte gyűjtöttek. Cserébe úgy aludta végig azt a néhány órát, akár a bunda – még csak nem is horkolt –, tehát ő is megérdemli a kaját. Persze látja, hogy friss fogásról van szó, hiszen az elf nyílvesszői még véresek, az állatok pedig még szőrösek. Úgyhogy, ha kap valakitől egy tőrt, ő is besegít a nyúzásba. *
– Finom! * Kiált fel két falat között. A kisebb csontokat kiköpködi, a nagyobbakról lerágja az utolsó szál húst is, aztán az utolsó falat lenyelése után megissza az utolsó kortyot is a kulacsából.
Ő a reggeli után nem egyből Pajtáshoz indul, mert fontosabb dolga is akad a fák között. Olyan dolog, amit egyedül szokás végezni és általában nem kísérik kellemes szagok, ezért jó néhány méterre eltávolodik a tűztől és egy bokor mellett könnyít magán.
A dolog végeztével visszatér a tűzhöz. Felveszi a földről tegnap elejtett pipáját, belebújik páncéljába és máris indulásra kész. Pajtás kötelét eloldozza és, ha már nem kell senkire se várni, elindul vissza az útra. *
– A pihenő útba esik, de ha jól rémlik, még azelőtt van egy folyó, ott Pajtásék és mi is feltölthetjük magunkat. * Magyarázza Syndrának, habár elég régen járt már errefelé ahhoz, hogy ne legyen biztos a részletekben. Tudja, hogy miután elhagyták a Karavánpihenőt, nyugatra kell tartaniuk, hogy elérjék az ingoványt, onnan meg már célegyenesben vannak – tulajdonképpen bárhol letérhetnek és az Erdőmélyének nevezett vidéken találják magukat. Ez persze a gyakorlatban nem ilyen egyszerű, hacsak Pajtás és Árnyék nem növesztenek hirtelen szárnyakat, vagy nem találnak egy elhagyatott, de működőképes ladikot a mocsárvidék mélyén. Röviden: az ingoványt elérve lassan és átgondoltan tudnak majd haladni, ha nem akarnak kockáztatni.
Óriásunk azonban nem aggódik, hiszen egyelőre jól van lakva és egész jó tempóban haladnak, ami azt jelenti, hogy még dél előtt elérik a volt karavánpihenő romjait. Előtte azonban még a folyót, pont úgy, ahogy az óriás ígérte. Tervei szerint nem töltenek rengeteg időt, épp csak annyit, amennyi kulacsaik megtöltéséhez, a lovak megitatásához és egy kisebb pihenőre elég. Nem járt itt, mióta a karavánpihenő felrobbant, illetve azelőtt is inkább csak átutazóban, de mikor még Amon Ruadhon lakott, akkor is többször emlegették a helyet; a városban töltött hosszú idő alatt pedig még annál is többször – bár manapság nyilvánvalóan inkább csak szomorú visszaemlékezések formájában.
~ Morwon, a Vasöklű! ~ Jut eszébe egy saját maga által kitalált "ragadványnév", amit még néhány évvel ezelőtt talált ki egy beszélgetése során. Már nem emlékszik, kinek mesélte, de most beugrik a történet, úgyhogy el is kezdi mesélni. Persze ennyi év távlatából nem csoda, hogy őszinte meggyőződéssel – már maga sem emlékszik rá, hogy az egészet csak kitalálta. *
– Mán jó pár éve vót! * Kezdi nagy lelkesedéssel, hogy ráfigyeljenek. * Errefelé járkáltam, mikó' megtámadtak a banditák egy védtelen karavánt. Legalább nyócan vótak, én meg egymagam, fegyver nélkül… Nem akarok dicsekedni, de egymagam elintéztem mind a hetet és a karaván megmenekült! Azóta hívnak Morwonnak, a Vasöklűnek. * Büszkén kihúzza magát, hogy még magasabbnak és erősebbnek tűnjön. Aztán lehajol és tenyereiből tálat formázva iszik a vízből, majd arcát is gyorsan megmossa. *
– Há' nektek vannak efféle emlékeitek? * Néz a lányok felé, hogy ne csak ő beszéljen. Felőle akár indulhatnak is tovább, majd útközben megbeszélik a továbbiakat. *
5889. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-03-31 22:09:42
Üzenet elküldve: 2022-03-31 22:09:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Syndra, Morwon //
* Nem bírja megállni, hogy fel ne kacagjon Morwon győzködésén. Mosollyal kísért lovaglás el is éri a hatását, kellemesen meleg lett az utóbbi időkhöz képest, nem rég még a fagyos szél fújt folyamatosan, és mindenkinek majd be fagyott a feneke.Kivételesen üdítő, hogy az égi óriás normálisan árasztja a meleget. *
- Na ne mond már! Ha ott éltél velük, akkor te is csak hallottad. Nem csak mende monda?
* Kérdez rá az elf, de szinte biztos már a dolgában. Türelmesen meghallgatja a történetet az óriás szájából, alkalmanként elkezdi ráncolni a homlokát, de a nagyját ki tudja venni a szavaiból, nem szokott pedig gondja lenni az értelmezéssel, de szegény óriást Tesyus kétszer is fejen vághatta a tájszólása miatt. Aniss is kérdően pillant felé, ő csak a vállát rántja meg a kérdésre. *
- Szerintem ő maga se tudja.
* Súgja oda a lánynak kuncogva. *
- Szóval akkor nem jutottál vissza végül a városba, és elmentél. De miért nem mentél vissza akkor később?
* Jogos a kérdése Syndrának, hisz nem éppen logikusan mondja Morw, de biztos benne, hogy nem azért cselekedett mert bajt okozott. Bárhogy nézi Syndra a nagy termetűt, nem érzi, hogy baljós személyiség lenne. * - Az erdőszellem az akivel nem akarunk találkozni. * Mondja röviden és határozottan. * - Ha össze futunk vele, abból csak bajunk lehet. * Sóhajt fel a gondolatra, * - Vannak állatok amiket békén kell hagyni, és a természet rendjét nem szabad annyira bolygatni. Én is csak hallottam róla, de állítólag nem sokan élik túl az első találkozást vele.
* Nincs szándékában társait ijesztegetni, de nem akarja őket hamis információval el látni, ezért csak tisztán és őszintén jegyzi meg feléjük a szavakat. A város már egy ideje eltűnt a hátuk mögött, néhol egy két utazót pillanthatnak meg az úton bandukolva, de mást nem igazán. Tisztában van vele, hogy az út nem nagyon biztonságos ezért a nagy részében fülel és szemével pásztázza a furcsa jelzéseket. Kellemesen érinti Aniss feje, érzi a hátán a lány testének simulását, ami kissé izgatottá teszi, de hamar megrázza a fejét. *
- Általában ha banditák vannak a területen akkor figyelmeztető jelzést vehetünk észre. Természetellenes sok madár zajong egy ponton, vagy éppen túl nagy a csend. Aniss ezekre figyelj.
* Az erdő soha nem okozott gondot az elfnek a tájékozódásban, és mindig is jó volt a fizikuma is. Ha nem lenne alattuk Árnyék még akkor is nyugodtan tudna gyalogolni reggeltől estéig, bár a végére már igazán fáradt lenne. *
- Jó gondolat, táborhelyre nem érdemes menni, ahogy úton sem. De Morw!
* Emeli fel kicsit a hangját az elf. *
- Az öszvéredet és a lovamat egy faluban lenne érdemes hagyni mielőtt nagyon mélyre mennénk, nem jó terep nekik az erdő mélye.
* Jegyzi meg, de nem szívesen. Ő se akarna megválni társától egy pillanatig sem, de mindenkinek jobb ha addig egy istállóban pihen, mint a gyökérzetnél kockáztatná a saját épségét. Amint az óriás kiadja az utászt le is térnek az útról, hogy az erdőben találjanak menedéket. *
- Én örülnék egy két farkasnak.
* Nyalja meg a szája szélét, de utána le is pattan a lóról, hogy száránál fogva vezethesse a lovat a fához.Feneke a sok lovaglástól kissé elgémberedett. Társának segít leszállni, hogy a nagy méretű ló ne okozhasson gondot neki. Nem mindenki szokta meg az ilyen méretes példányokat, még a rutinos lovasoknak is a méretbeli különbség gondot szokott okozni. A neve felhangzására felkapja a fejét, mosolyra húzza a száját, és Aniss felé fordul. *
- Tessék.
* Húz az oldalsó zsebéből elő egy kovát, hogy oda dobja a lány tenyerébe. *
- Ez segíteni fog a tűzgyújtásában, de Morw!
* Kiált utána, hogy egy kicsit tekintetét magára csalja. *
- Vadászhatok is, biztos van a közelben néhány nyúl. Csináljatok néhány vastagabb ágat és akkor felszúrhatjuk őket. Reggel majd elmegyek.
* Gyorsan segít száraz ágakat gyűjteni, hogy ezzel is a csapat munkáját segíthesse. Hamar megoldják a hiányzó száraz ág problémát. Nem annyira éhes éjszakánként így csak egy keveset vesz el belőle, és természetesen megkóstolja a sajtot is. Sajnos még az elfnek nincs mit felajánlania. ~ Majd holnap vadászok nekik. ~ Gondolja és el is fogadja az étkeket.Hamar tele lesz a pocakja a sajttal. Morw étkezés után pipáját elővéve rágyújt, ami kellemes dió illatot áraszt, de a kérdésére csak megrázza a fejét mosolyogva. Aniss köhécselése után végképp nem kíván élni a lehetőséggel. ~ A tüdőm jó úgy ahogyan van! ~ Állapítja meg..Ő soha nem szívlelte az ilyen szereket, de talán a másik fél hajlandó lesz kipróbálni. Egy kis csendet követve az íjász tudás is előkerül, az elf csak bólint rá. *
- Nincs vele problémám, az biztos. Mellékesen Aniss, akkor vedd le a bakancsod és szárítsd ki a tűz mellett.
* Néz bele a tűzbe, hogy kezeit megemelve kellemesen át melegedjen alvás előtt.Reméli, hogy azért nem fogja a lány felgyújtani a csizmáját az ő tanácsára. *
- A vadászattal egyáltalán nincs gondom.
* Mutat rá a nyulak maradványaira. *
- De a nyomkeresést még bőven gyakorolnom kellene.
* Teszi meg az őszinte megállapítást képességeiről. Nem mondhatja a másik két félnek, hogy általában nem az erdőben szokott vadászni, hanem a háztetőkön szokott a vesszőivel gyilkolászni, így inkább ezt a részt megtartja magának. *
- Szerintem ha segítünk egymásnak nem lesz gond, de ügyelni kell a vesszőkre, nem szeretném ha el tőrnének. Jó anyagból vannak, és drága a pótlásuk.
* A lova türelmesen legelész a fa mentén míg az étkezés és a társalgás folyik. Syndra feláll, hogy a lovát végül a fához ki kösse, a közelébe le kuporodik és köpenyével betakarja magát. *
- Holnap az első dolgom lesz, ha nem haragszotok pihenek, de ébresszetek fel ha váltás lesz.
* Mondja a többieknek, mivel feltételezi, hogy valaki mindig ébren marad. Látott már elégszer olyan helyzetet, hogy a figyelmetlen utazóknak a torkát elvágják mikor mindenki elalszik. Nem szeretne erre a sorsa jutni, ha pedig hagyják aludni, hamar álomba is szenderül. *
// Napszak váltás //
* Szeme ébresztés esetén felpattan, és hagyja a másik felet álomba szenderülni, ha pedig nem kelti fel senki, idővel magától felébred, még mielőtt az ég fergeteg felemelkedne. Fel is pattan, hogy utána meg nyújtóztassa elgémberedett tagjait. Eszközein végig tekint, majd elindul az erdőbe. Reméli, hogy mire vissz aér a többiek már felébrednek. Az erdő szélén gyakran találni kisebb termetű vadakat, az íját a kezébe véve elindul. Vesszővel gyorsabban tud reagálni, mintha nyúlni is kellene érte. Jó néhány bozótot kikerül, hogy minél kevesebb zajt csapjon. Néhány percnyi távolság elég, hogy a bokorból már zajt halljon. Vesszőt az íjába illeszti és készen ki is húzza. A gyorsan meginduló nyúlra reflex szerűen engedi el a vesszőt. Szerencsés állatnak szenvedni sincs ideje, a vessző azonnal a nyakába süllyed és az állat többé nem is mozdul. Az állatból nem húzza a ki a vesszőt, helyette csak felköti az oldalára és tovább indul. ~ Legalább még egy nyúl jól jönne. ~ Nem is kell sokáig bandukolnia, talán csak tíz percig kerülgeti a bozótosokat, és egy új vesszőt elővéve céloz a mozdulatlan példányra. Nem is kell sokáig várnia, hogy az állat kimúljon. Elégedett mosollyal lépdel a kis állathoz, hogy utána az előzőt le kösse és a vesszőket ki húzva fülüknél fogva induljon vissza a táborba velük. Nyugodt tempóban halad vissza a táborig, de nem szándékozik még fa darabokat is gyűjteni. Elégedett a szép nagy nyulakkal amiket el ejtett. Amint a bokorból kilép a többiek felé, az egyik kezében a két véres vesszőt, a másikban pedig a nyulakat a fülüknél fogva. *
- Tádááám!
* Mutatja fel a prédákat, ha pedig előkészültek hozzájuk akkor segít az állatok feldolgozásában, nagyjából fél óra elég volt neki, hogy a két nyulat el ejtse így nem sok mindenről maradhatott le. Ha nincs elég hosszú bot, akkor tőrével csinál két ágból egy-egy botot, hogy aztán elkezdje megnyúzni a nyulakat. Nyúzás közben nem feledi el megtisztítani a vesszőket, hogy utána a helyükre vissza tegye őket. Nem szükséges sokat küzdeni a nyúzásukkal ahogyan a feldolgozással sem. Amint a nyársra kerülnek már a tűz felett lehet forgatni. A kellemes hús illatra hamar meg is hozza az étvágyát az elfnek. *
- Egyetek a friss húsból!
* Jegyzi meg, de a lakoma után azonnal lova felé veszi az irányt. *
- Talán a pihenőnél mégis meg kellene állni, hogy meg itassuk rendesen a lovakat.
// Aniss, Syndra, Morwon //
* Nem bírja megállni, hogy fel ne kacagjon Morwon győzködésén. Mosollyal kísért lovaglás el is éri a hatását, kellemesen meleg lett az utóbbi időkhöz képest, nem rég még a fagyos szél fújt folyamatosan, és mindenkinek majd be fagyott a feneke.Kivételesen üdítő, hogy az égi óriás normálisan árasztja a meleget. *
- Na ne mond már! Ha ott éltél velük, akkor te is csak hallottad. Nem csak mende monda?
* Kérdez rá az elf, de szinte biztos már a dolgában. Türelmesen meghallgatja a történetet az óriás szájából, alkalmanként elkezdi ráncolni a homlokát, de a nagyját ki tudja venni a szavaiból, nem szokott pedig gondja lenni az értelmezéssel, de szegény óriást Tesyus kétszer is fejen vághatta a tájszólása miatt. Aniss is kérdően pillant felé, ő csak a vállát rántja meg a kérdésre. *
- Szerintem ő maga se tudja.
* Súgja oda a lánynak kuncogva. *
- Szóval akkor nem jutottál vissza végül a városba, és elmentél. De miért nem mentél vissza akkor később?
* Jogos a kérdése Syndrának, hisz nem éppen logikusan mondja Morw, de biztos benne, hogy nem azért cselekedett mert bajt okozott. Bárhogy nézi Syndra a nagy termetűt, nem érzi, hogy baljós személyiség lenne. * - Az erdőszellem az akivel nem akarunk találkozni. * Mondja röviden és határozottan. * - Ha össze futunk vele, abból csak bajunk lehet. * Sóhajt fel a gondolatra, * - Vannak állatok amiket békén kell hagyni, és a természet rendjét nem szabad annyira bolygatni. Én is csak hallottam róla, de állítólag nem sokan élik túl az első találkozást vele.
* Nincs szándékában társait ijesztegetni, de nem akarja őket hamis információval el látni, ezért csak tisztán és őszintén jegyzi meg feléjük a szavakat. A város már egy ideje eltűnt a hátuk mögött, néhol egy két utazót pillanthatnak meg az úton bandukolva, de mást nem igazán. Tisztában van vele, hogy az út nem nagyon biztonságos ezért a nagy részében fülel és szemével pásztázza a furcsa jelzéseket. Kellemesen érinti Aniss feje, érzi a hátán a lány testének simulását, ami kissé izgatottá teszi, de hamar megrázza a fejét. *
- Általában ha banditák vannak a területen akkor figyelmeztető jelzést vehetünk észre. Természetellenes sok madár zajong egy ponton, vagy éppen túl nagy a csend. Aniss ezekre figyelj.
* Az erdő soha nem okozott gondot az elfnek a tájékozódásban, és mindig is jó volt a fizikuma is. Ha nem lenne alattuk Árnyék még akkor is nyugodtan tudna gyalogolni reggeltől estéig, bár a végére már igazán fáradt lenne. *
- Jó gondolat, táborhelyre nem érdemes menni, ahogy úton sem. De Morw!
* Emeli fel kicsit a hangját az elf. *
- Az öszvéredet és a lovamat egy faluban lenne érdemes hagyni mielőtt nagyon mélyre mennénk, nem jó terep nekik az erdő mélye.
* Jegyzi meg, de nem szívesen. Ő se akarna megválni társától egy pillanatig sem, de mindenkinek jobb ha addig egy istállóban pihen, mint a gyökérzetnél kockáztatná a saját épségét. Amint az óriás kiadja az utászt le is térnek az útról, hogy az erdőben találjanak menedéket. *
- Én örülnék egy két farkasnak.
* Nyalja meg a szája szélét, de utána le is pattan a lóról, hogy száránál fogva vezethesse a lovat a fához.Feneke a sok lovaglástól kissé elgémberedett. Társának segít leszállni, hogy a nagy méretű ló ne okozhasson gondot neki. Nem mindenki szokta meg az ilyen méretes példányokat, még a rutinos lovasoknak is a méretbeli különbség gondot szokott okozni. A neve felhangzására felkapja a fejét, mosolyra húzza a száját, és Aniss felé fordul. *
- Tessék.
* Húz az oldalsó zsebéből elő egy kovát, hogy oda dobja a lány tenyerébe. *
- Ez segíteni fog a tűzgyújtásában, de Morw!
* Kiált utána, hogy egy kicsit tekintetét magára csalja. *
- Vadászhatok is, biztos van a közelben néhány nyúl. Csináljatok néhány vastagabb ágat és akkor felszúrhatjuk őket. Reggel majd elmegyek.
* Gyorsan segít száraz ágakat gyűjteni, hogy ezzel is a csapat munkáját segíthesse. Hamar megoldják a hiányzó száraz ág problémát. Nem annyira éhes éjszakánként így csak egy keveset vesz el belőle, és természetesen megkóstolja a sajtot is. Sajnos még az elfnek nincs mit felajánlania. ~ Majd holnap vadászok nekik. ~ Gondolja és el is fogadja az étkeket.Hamar tele lesz a pocakja a sajttal. Morw étkezés után pipáját elővéve rágyújt, ami kellemes dió illatot áraszt, de a kérdésére csak megrázza a fejét mosolyogva. Aniss köhécselése után végképp nem kíván élni a lehetőséggel. ~ A tüdőm jó úgy ahogyan van! ~ Állapítja meg..Ő soha nem szívlelte az ilyen szereket, de talán a másik fél hajlandó lesz kipróbálni. Egy kis csendet követve az íjász tudás is előkerül, az elf csak bólint rá. *
- Nincs vele problémám, az biztos. Mellékesen Aniss, akkor vedd le a bakancsod és szárítsd ki a tűz mellett.
* Néz bele a tűzbe, hogy kezeit megemelve kellemesen át melegedjen alvás előtt.Reméli, hogy azért nem fogja a lány felgyújtani a csizmáját az ő tanácsára. *
- A vadászattal egyáltalán nincs gondom.
* Mutat rá a nyulak maradványaira. *
- De a nyomkeresést még bőven gyakorolnom kellene.
* Teszi meg az őszinte megállapítást képességeiről. Nem mondhatja a másik két félnek, hogy általában nem az erdőben szokott vadászni, hanem a háztetőkön szokott a vesszőivel gyilkolászni, így inkább ezt a részt megtartja magának. *
- Szerintem ha segítünk egymásnak nem lesz gond, de ügyelni kell a vesszőkre, nem szeretném ha el tőrnének. Jó anyagból vannak, és drága a pótlásuk.
* A lova türelmesen legelész a fa mentén míg az étkezés és a társalgás folyik. Syndra feláll, hogy a lovát végül a fához ki kösse, a közelébe le kuporodik és köpenyével betakarja magát. *
- Holnap az első dolgom lesz, ha nem haragszotok pihenek, de ébresszetek fel ha váltás lesz.
* Mondja a többieknek, mivel feltételezi, hogy valaki mindig ébren marad. Látott már elégszer olyan helyzetet, hogy a figyelmetlen utazóknak a torkát elvágják mikor mindenki elalszik. Nem szeretne erre a sorsa jutni, ha pedig hagyják aludni, hamar álomba is szenderül. *
// Napszak váltás //
* Szeme ébresztés esetén felpattan, és hagyja a másik felet álomba szenderülni, ha pedig nem kelti fel senki, idővel magától felébred, még mielőtt az ég fergeteg felemelkedne. Fel is pattan, hogy utána meg nyújtóztassa elgémberedett tagjait. Eszközein végig tekint, majd elindul az erdőbe. Reméli, hogy mire vissz aér a többiek már felébrednek. Az erdő szélén gyakran találni kisebb termetű vadakat, az íját a kezébe véve elindul. Vesszővel gyorsabban tud reagálni, mintha nyúlni is kellene érte. Jó néhány bozótot kikerül, hogy minél kevesebb zajt csapjon. Néhány percnyi távolság elég, hogy a bokorból már zajt halljon. Vesszőt az íjába illeszti és készen ki is húzza. A gyorsan meginduló nyúlra reflex szerűen engedi el a vesszőt. Szerencsés állatnak szenvedni sincs ideje, a vessző azonnal a nyakába süllyed és az állat többé nem is mozdul. Az állatból nem húzza a ki a vesszőt, helyette csak felköti az oldalára és tovább indul. ~ Legalább még egy nyúl jól jönne. ~ Nem is kell sokáig bandukolnia, talán csak tíz percig kerülgeti a bozótosokat, és egy új vesszőt elővéve céloz a mozdulatlan példányra. Nem is kell sokáig várnia, hogy az állat kimúljon. Elégedett mosollyal lépdel a kis állathoz, hogy utána az előzőt le kösse és a vesszőket ki húzva fülüknél fogva induljon vissza a táborba velük. Nyugodt tempóban halad vissza a táborig, de nem szándékozik még fa darabokat is gyűjteni. Elégedett a szép nagy nyulakkal amiket el ejtett. Amint a bokorból kilép a többiek felé, az egyik kezében a két véres vesszőt, a másikban pedig a nyulakat a fülüknél fogva. *
- Tádááám!
* Mutatja fel a prédákat, ha pedig előkészültek hozzájuk akkor segít az állatok feldolgozásában, nagyjából fél óra elég volt neki, hogy a két nyulat el ejtse így nem sok mindenről maradhatott le. Ha nincs elég hosszú bot, akkor tőrével csinál két ágból egy-egy botot, hogy aztán elkezdje megnyúzni a nyulakat. Nyúzás közben nem feledi el megtisztítani a vesszőket, hogy utána a helyükre vissza tegye őket. Nem szükséges sokat küzdeni a nyúzásukkal ahogyan a feldolgozással sem. Amint a nyársra kerülnek már a tűz felett lehet forgatni. A kellemes hús illatra hamar meg is hozza az étvágyát az elfnek. *
- Egyetek a friss húsból!
* Jegyzi meg, de a lakoma után azonnal lova felé veszi az irányt. *
- Talán a pihenőnél mégis meg kellene állni, hogy meg itassuk rendesen a lovakat.
5888. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-03-31 21:29:50
Üzenet elküldve: 2022-03-31 21:29:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// Hangyászás //
// Aniss, Syndra, Morwon //
* Vashegy, Szellemjáró, Kancellár, Kagan. Ismeretlen szavak röpködnek mellette, így nem is tesz sokat azért, hogy belefolyjon a beszélgetésbe, inkább csak az utat figyeli, és ami majd megragad benne, annyira fog visszaemlékezni. Inkább csak élvezi az utazást, főleg azért, mert nem kell gyalogolnia nagyon úgy néz ki. Amíg ideért egy nappal ezelőtt, már úgy érezte, hogy bokájáig kopott el a lába, nagyon jól esett neki az alvás. Egy kicsit érzi is őket, néha meg-megfeszülnek fájóan az izmok. De az alapvetően vidám Anisst ez nem befolyásolja, miközben a "nagyok" egymással híreket cserélnek. *
- Te érted mit mond? * Súgja az elf lány fülébe Aniss kérdő éllel. Mert a Morwon-féle mesélésnél elvesztette a fonalat és valahogy nem is tudta összeszedni. A lényeget értette, az óriás elhagyta a Vashegyet. Felkacag Syndra herélési módszerére, mg egy kicsit bele is pirul. Eléggé nagy képzelőereje van és bár nem tud arcot kapcsolni a Kancellárhoz, azért el tudja képzelni a bemetszést. Ő egy öreg, okos embernek képzeli a Kancellárt, aki bársonyos ruhákban járkál fel alá egy szobában, ahol mindenféle feladatokat osztogat és számolja a Vashegy pénzét. *
- Tényleg van Erdőszellem? Ó! * Meglepődik, hallott már ő is szellemekről, de azokat általában ijesztgetésnek szokták használni az anyák a gyermekeik ellen, hogy aludni térjenek. De mivel Morwon hisz a társnőjének, ő sem gondolja, hogy ne lennének. *
- Ú, akkor tényleg jó harcos lehetsz. Majd egyszer én is legyőzök egy ilyen nagy vadat! * Tűnődik el hangosan, és álmodozón néz szét, miközben elképzeli, hogy mekkora is lehet egy warg, ahogy azt Syndra leírja. ~ 3-4 ember, Teysusra! Persze, ha Morwi ott lenne, még esélyünk is lehetne... de inkább a hangyákok! ~ Kicsit megborzong, ahogy a szél belekap a nyaka alatt a vértje alá. De az is lehet, hogy még mindig a warg számár értelmezhetetlen képe állította fel a szőrét a gerince mentén. Aztán a beszélgetések elhalnak, ő pedig a fejét Syndra hátának dőlti és lehunyt szemmel lovagol az elf háta mögött. Egészen addig, amíg egy morcogós hang elmondja, hogy mi a mai útiterv. Úgyis kezd kicsit éhes lenni, igazán rájuk férne már egy kis pihenő. Néha meg is állnak egy kis időre, akkor Aniss megmozgatja elmacskásodott végtagjait és iszik pár kortyot. Aztán újra útnak indulnak és végül meg is érkeznek az igazi pihenőhelyhez, amit Morwon néz ki. Aniss bízik benne, eddig is tapasztaltnak tűnt az óriás, emellett biztonságban is érzi magát, ha a közelében van. *
- Persze, hogy meg tudom, ha ad valaki nekem tűzszerszámokat * Hát persze, miért is vett volna, miért is készült volna ilyenre? Egy kicsit szégyenlősen néz körbe, miközben kap egyet Syndrától. * - Köszönöm! * Szól, majd gyorsan keres néhány száraz ágat, amivel lekezdheti a tűzgyújtást, mielőtt a többiek visszatérnek a többi ággal. Ez sikerül is neki, a kis tűz lángjai lágyan lobognak, és úgy tűnik talán kitart a melege egészen reggelig, azaz a csapat többi tagja elegendő fát hozott. Közben megkapja a holdsajtját és egy fél cipót, amit el is fogad a magas férfitől. *
- Jó bizony! Vágok neked * Előveszi az egyik dobótőrét, aminek pirosra van a nyele festve. Vág a sajtból egy darabot Morwonnak és Syndrának is, a maradékot, meg apróra metszi. Ez a kis dobótőr ugyanis meg van élezve végig a pengéje, ami ugye nem szokás, de talán nem véletlenül van megjelölve a lánynak. Falatozni kezd, ha még esetleg Syndra is felajánl valamit, tőle is elfogadja, ugyanis bár nem látszik, tud enni Aniss elég sokat. *
- Tiszta hínár lett a csizmám, mert félreléptem idefelé jövet. Nem szeretem az ingoványt * Morog egy kicsit, és bár nem biztos, hogy hínár volt a növény, ő így gondolja. Egyébként mást nem panaszkodik az úttal kapcsolatban. Hamarosan elfogy a vacsora és már azt figyeli, hogy Morwon miféle dohánnyal tömi a pipáját, ami megjegyzendő, de újnak látszik. Mindig úgy gondolta, hogy ha valaki szeret pipázni, akkor van egy sajátja, amit nagyon szeret, de ezt csak a papájától hallotta, ő meg nagy lókötő volt! *
- Én kérek! * Szól lelkesen, majd megpróbálja leutánozni Morwon mozdulatait miután megkapja a pipát. Hirtelen füst tódul a torkába, ami azonnal köhögésre ösztönzi, és felállva kapkod levegő után. Fordul egy kicsit a világ vele, de csak rázza a fejét és kitörli a füst-könnyeket a szemeiből. *
- Azt hiszem nem én leszek a pipázás nagymestere. * Köhhent még egyet, majd Syndra felé nyújtja * - Kéred? Nagyon jó! * Forgatja meg a szemeit és ha Syndra elfogadja átadja neki, ha mégsem, akkor pedig Morwonnak adja. Végül leül a tűz mellé a két társa közé és azon gondolkodik, hogy a pipázásban mit lehet ennyire élvezni. Azt viszont nagyon is megköszöni magában Morwinak, hogy rákérdez arra, hogy az elf lány tud-e vadászni. Aniss szinte biztos benne, hogy így van, hiszen nem véletlenül mondják az elfekről, hogy ők az erdő népe. *
// Aniss, Syndra, Morwon //
* Vashegy, Szellemjáró, Kancellár, Kagan. Ismeretlen szavak röpködnek mellette, így nem is tesz sokat azért, hogy belefolyjon a beszélgetésbe, inkább csak az utat figyeli, és ami majd megragad benne, annyira fog visszaemlékezni. Inkább csak élvezi az utazást, főleg azért, mert nem kell gyalogolnia nagyon úgy néz ki. Amíg ideért egy nappal ezelőtt, már úgy érezte, hogy bokájáig kopott el a lába, nagyon jól esett neki az alvás. Egy kicsit érzi is őket, néha meg-megfeszülnek fájóan az izmok. De az alapvetően vidám Anisst ez nem befolyásolja, miközben a "nagyok" egymással híreket cserélnek. *
- Te érted mit mond? * Súgja az elf lány fülébe Aniss kérdő éllel. Mert a Morwon-féle mesélésnél elvesztette a fonalat és valahogy nem is tudta összeszedni. A lényeget értette, az óriás elhagyta a Vashegyet. Felkacag Syndra herélési módszerére, mg egy kicsit bele is pirul. Eléggé nagy képzelőereje van és bár nem tud arcot kapcsolni a Kancellárhoz, azért el tudja képzelni a bemetszést. Ő egy öreg, okos embernek képzeli a Kancellárt, aki bársonyos ruhákban járkál fel alá egy szobában, ahol mindenféle feladatokat osztogat és számolja a Vashegy pénzét. *
- Tényleg van Erdőszellem? Ó! * Meglepődik, hallott már ő is szellemekről, de azokat általában ijesztgetésnek szokták használni az anyák a gyermekeik ellen, hogy aludni térjenek. De mivel Morwon hisz a társnőjének, ő sem gondolja, hogy ne lennének. *
- Ú, akkor tényleg jó harcos lehetsz. Majd egyszer én is legyőzök egy ilyen nagy vadat! * Tűnődik el hangosan, és álmodozón néz szét, miközben elképzeli, hogy mekkora is lehet egy warg, ahogy azt Syndra leírja. ~ 3-4 ember, Teysusra! Persze, ha Morwi ott lenne, még esélyünk is lehetne... de inkább a hangyákok! ~ Kicsit megborzong, ahogy a szél belekap a nyaka alatt a vértje alá. De az is lehet, hogy még mindig a warg számár értelmezhetetlen képe állította fel a szőrét a gerince mentén. Aztán a beszélgetések elhalnak, ő pedig a fejét Syndra hátának dőlti és lehunyt szemmel lovagol az elf háta mögött. Egészen addig, amíg egy morcogós hang elmondja, hogy mi a mai útiterv. Úgyis kezd kicsit éhes lenni, igazán rájuk férne már egy kis pihenő. Néha meg is állnak egy kis időre, akkor Aniss megmozgatja elmacskásodott végtagjait és iszik pár kortyot. Aztán újra útnak indulnak és végül meg is érkeznek az igazi pihenőhelyhez, amit Morwon néz ki. Aniss bízik benne, eddig is tapasztaltnak tűnt az óriás, emellett biztonságban is érzi magát, ha a közelében van. *
- Persze, hogy meg tudom, ha ad valaki nekem tűzszerszámokat * Hát persze, miért is vett volna, miért is készült volna ilyenre? Egy kicsit szégyenlősen néz körbe, miközben kap egyet Syndrától. * - Köszönöm! * Szól, majd gyorsan keres néhány száraz ágat, amivel lekezdheti a tűzgyújtást, mielőtt a többiek visszatérnek a többi ággal. Ez sikerül is neki, a kis tűz lángjai lágyan lobognak, és úgy tűnik talán kitart a melege egészen reggelig, azaz a csapat többi tagja elegendő fát hozott. Közben megkapja a holdsajtját és egy fél cipót, amit el is fogad a magas férfitől. *
- Jó bizony! Vágok neked * Előveszi az egyik dobótőrét, aminek pirosra van a nyele festve. Vág a sajtból egy darabot Morwonnak és Syndrának is, a maradékot, meg apróra metszi. Ez a kis dobótőr ugyanis meg van élezve végig a pengéje, ami ugye nem szokás, de talán nem véletlenül van megjelölve a lánynak. Falatozni kezd, ha még esetleg Syndra is felajánl valamit, tőle is elfogadja, ugyanis bár nem látszik, tud enni Aniss elég sokat. *
- Tiszta hínár lett a csizmám, mert félreléptem idefelé jövet. Nem szeretem az ingoványt * Morog egy kicsit, és bár nem biztos, hogy hínár volt a növény, ő így gondolja. Egyébként mást nem panaszkodik az úttal kapcsolatban. Hamarosan elfogy a vacsora és már azt figyeli, hogy Morwon miféle dohánnyal tömi a pipáját, ami megjegyzendő, de újnak látszik. Mindig úgy gondolta, hogy ha valaki szeret pipázni, akkor van egy sajátja, amit nagyon szeret, de ezt csak a papájától hallotta, ő meg nagy lókötő volt! *
- Én kérek! * Szól lelkesen, majd megpróbálja leutánozni Morwon mozdulatait miután megkapja a pipát. Hirtelen füst tódul a torkába, ami azonnal köhögésre ösztönzi, és felállva kapkod levegő után. Fordul egy kicsit a világ vele, de csak rázza a fejét és kitörli a füst-könnyeket a szemeiből. *
- Azt hiszem nem én leszek a pipázás nagymestere. * Köhhent még egyet, majd Syndra felé nyújtja * - Kéred? Nagyon jó! * Forgatja meg a szemeit és ha Syndra elfogadja átadja neki, ha mégsem, akkor pedig Morwonnak adja. Végül leül a tűz mellé a két társa közé és azon gondolkodik, hogy a pipázásban mit lehet ennyire élvezni. Azt viszont nagyon is megköszöni magában Morwinak, hogy rákérdez arra, hogy az elf lány tud-e vadászni. Aniss szinte biztos benne, hogy így van, hiszen nem véletlenül mondják az elfekről, hogy ők az erdő népe. *
5887. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-03-30 20:33:19
Üzenet elküldve: 2022-03-30 20:33:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Syndra, Morwon //
– Tengerré, biza! * Maga is kezdi elhinni a történetet, amit Isuról mesélt az imént. Syndra kérdésére összeráncolja szemöldökét, de nem azért, mert butaságot kérdezett a nő – épp ellenkezőleg: olyan jó kérdéseket tesz fel, hogy óriásunk nem tud rá megfelelő választ adni. *
– Sok dógot még én se tudok. * Kezdi sejtelmesen, aztán elhallgat és nem is mond mást. Úgy látszik, Syndra kénytelen lesz maga felkeresni a Thargokat, hogy válaszhoz jusson akár a Szellemjáró képességeit, akár a Kancellárt, akár más hasonló kérdést illetően. A harmadik kérdésre persze már tud mondani valamit, furcsa lenne, ha arról sem tudna nyilatkozni. *
– Há' az úgy vót… – * Beletúr szakállába. * – Először eltévedtem. Oszt' gyüttek a boszorkányok, meg a sárwargok… Oszt' visszatértünk a városba, mer' nem vót' jó a karom. Osztán… Várj, nem-nem! Még a wargok előtt, de mán az eltévedés után vót', hogy visszataláltam, de vajmi zöldfülűt állítottak őrségbe – korábban még nem is láttam –, a' meg nem akart beengedni fele az erődbe! Há' én gondó'tam, majdan visszatérek, ha vajmi ismerős arcot állítanak oda. Csak hát mint mondottam vót, gyüttek a wargok, meg a boszorkányok, azóta a városban éldegéltem. * Kicsit talán túlzottan bő lére ereszti a történetet, de végre van valami, amiről sokat tud beszélni: magáról. Ezután csak némán ballag előre és hallgatja a beszélgetést, mígnem felmerül az Erdő szellemének neve. Morwon hisz a szellemekben, de azok a szellemek úgy tudja, hogy az örök vadászmezőkön élnek, valahol fent, még a felhőknél is magasabban. Viszont az Erdő szelleméről még nem hallott (vagy csak nem rémlik neki, ami valószínűbb, hiszen Morwon mindenféle szerzetekkel előszeretettel cseverészik unalmasabb napjain). *
– Ez az erdőszellem… Sértődékeny? Mer' én biza nem akarom megháborgatni, de nem tom', mit szabad és mit nem! * Ezután ismét hosszabb hallgatásba kezd, az előttük álló utat kémleli, hátha kiszúr valami gyanúsat. Bár aligha merne bármelyik rablóbanda fényes nappal Morwonra és két társára támadni ilyen közel a városhoz. Arról nem is beszélve, hogy a lovon és az öszvéren kívül ránézésre nincs is náluk semmi különösen értékes. Egy tapasztalt útonálló ennél jóval nagyobb zsákmányra próbálná rátenni a kezét – egy tapasztalatlan zsivány pedig aligha okozna gondot a triónak. Úgyhogy jobbára nyugodt, de hosszú út áll előttük. Morwon még egyszer megszólal mikor már bőven eltávolodtak a várostól. *
– Ha nagyon sietnénk, sötétedésre mán a karavánpihenő romjaihoz érnénk. Ám ott nincs semmi érdekes, meg aztat hallottam, hogy nem is szerencsés ottan táborozni mostanság. Úgyhogy még a folyó előtt térjünk le az útról! * Javasolja a csapatnak és, ha nincs ellenvetés, akkor néhány rövidebb pihenőt leszámítva estig róják a poros utat. Morwon hatalmas lábainak és legendás állóképességének köszönhetően gyorsan és kitartóan tud menni, a lányoknak meg ott van Árnyék. És bár a lovaglásban is el lehet fáradni, mégiscsak többet haladnak így, mintha mindhárman gyalogszerrel mennének. Mikor a nagy fényes izé kezd lejjebb bukni az égen, de azért még viszonylag jók a látási viszonyok, Morwon szól a többieknek. Remélhetőleg a csapat összes tagja követte idáig és nem adta fel már korábban a menetet. *
– Itt az idő letérni az útról és megpihenni! Reménykedjünk, hogy nincsenek éhes farkasok a közelben, de ha mégis lennének… Há' majdan a tűz elijeszti őket! Aniss! Ugye tudol tüzet csinálni? Mink gyűjtünk addig fákat! Ööö… Syndrával! * Jut eszébe a név végül. Nem közvetlenül az út mellett akar tábort verni, de annak se látja értelmét, hogy a sűrű erdőig menjenek, hiszen másnap úgyis vissza kell térniük az útra. Egyébként szándékosan Anisst kéri meg a tűzgyújtásra, mivel benne egy kicsivel jobban megbízik. Habár ennyi idő elteltével Syndráról sem gondolja, hogy azért jött velük, hogy kirabolja őket, de sosem árt vigyázni – ezért úgy gondolja, hogy jobb, ha Aniss marad a hátasokkal és az élelemmel, míg ő az elffel száraz gallyakat gyűjt a közelben. Azonban, ha máshogy alakulnak a dolgok és kiderül, hogy csak Syndra tud tüzet csiholni, akkor azt sem bánja, ha ő marad ott és az emberlány jön vele. Csak akkor van gond, ha arra derül fény, hogy egyedül Morwon tudja, hogyan kell tüzet csinálni. Ez azonban részletkérdés, tűz szinte egészen biztosan lesz, így miután megtalálják a legmegfelelőbb helyet a tűzrakásra, az óriás kiköti Pajtást egy közeli fához, azután elindul a dolgára, legyen az akár a fagyűjtés, akár a tűzcsiholás.
S, ha minden jól megy, a naplementét már mindhárman a tűz körül ülve nézhetik. A Pegazus szálláshelye után nem elsőosztályú a poros földön ülni, de egy egész napos túra után aligha van okuk panaszkodni. Az óriás leveszi óriási csizmáját, valamint kicsivel később páncélját is. Hamarosan a zsák is lekerül az öszvér hátáról és előkerülnek a piacon vásárolt ételek: két cipó és egy holdsajt. Nem sok, de hát eredetileg kétfősre tervezték kalandjukat. Más kérdés, hogy ennyi étel két főre sem lenne elég néhány napnál tovább – főleg, ha az egyikük egy óriási étvágyú óriás. Morwon félbetöri a kenyeret és a felét átadja Anissnak vagy Syndrának, attól függően, hogy ki van hozzá közelebb. A másik felét megtartja. A holdsajtot gyanakodva nézegeti, aztán átadja Anissnak, hogy döntsön ő a sorsa felől, elvégre azt amúgy is ő vette. *
– Jó a'? * Ha megkínálja Morwont, elfogadja, de magától nem tör belőle, mert bár látott már ilyet, nem biztos benne, hogy jó ötlet lenne meg is kóstolni. Ha látja, hogy a többiek esznek belőle és nem halnak bele, akkor ő is felbátorodik. Szegényes vacsorájuk vége felé közeledve Morwon ismét megszólal. *
– Hó'nap elérjük a Karavánpihenő romjait, de aztán az ingovány következik. Nem olyan veszélyes, mint ahogy hangzik, de ott mán nehezebben tudunk majdan haladni fele. * Nem kérdezte még, hogy honnan jöttek a lányok, de Anissról gyanítja, hogy valahonnan északról jött, hiszen a főtéren találkoztak – tehát hacsak nem a füves puszta felől jött, valószínűleg áthaladt már az ingoványon. Syndra származása még annyira sem biztos, de akár artheniori, akár Lihanechből költözött a környékre, ő is tudhat az Ingoványos vidéknek nevezett helyről. Miután mindenki befejezte a falatozást, Morwon megint kézbe veszi az eddig földön pihenő zsákot. Kihúz belőle egy pipát és egy marék száraz ördögvigyor-levelet. Nem tapasztalt füstölő, de tudja, hogyan kell megtömni egy pipát, úgyhogy rövidesen már füstöli is a dió-szagú leveleket. Egyelőre még nem hat, úgyhogy csak lágy mosoly húzódik a szakállas fickó arcára, ahogy pöfékel. Kisvártatva megszólal. *
– Kipróbáljátok-é? Van bőven, amiatt ne fájjon a fejetek! * Felnevet és amennyiben akár Syndra, akár Aniss kipróbálásra jelentkezik, átadja a pipát és figyelni kezdi, hogyan változik meg a hangulatuk. Ha viszont egyedül kell folytatnia, hát egyedül pipázgat. Talán majd még megpróbálja rábeszélni a többieket is, de ez még odébb van. *
– Hanem osztán tényleg olyan jól tudol íjászkodni, ahogy aztat mondtad a városba'? – * A kérdést nyilván Syndrának teszi fel. Hagy egy kis válaszadási időt, aztán tovább mondja, hogy kiderüljön, mit is akar ebből kihozni. * – Mer', én is kényszerültem mán vadászatra, s lőttem is szarvast, de nem abban vagyok a legjobb. Há' az élelmünk viszont fogytán van, meg oszt' amúgy is, ki akar hatokon át hideget enni, nem-e?! * Néz magasra emelt szemöldökökkel társaira, valamiféle megerősítésre várva – remélhetőleg ők is úgy gondolják, ahogy az óriás, máskülönben, ha ki is tart az erdő mélyéig a készletük, előbb-utóbb keresniük kell valamit, amit ehetnek. És bár Morwon gyakran szokott hosszú útjain fakérget rágcsálni, az mégsem olyan laktató, mint egy jó őzragu. Ráadásul, ha már az ingoványban elfogy az élelmük (ami könnyen meglehet, ugyanis ott alighanem kénytelenek lesznek lelassítani), akkor még friss fakérget sem nagyon fognak találni – legfeljebb rothadó, mocsár-szagú fakérget. Úgyhogy van még mit megbeszélniük és van még mit elintézniük. A pihenés előtt azonban jöhet egy kis lazítás, ami legalábbis Morwon számára egy kis pipázásban nyilvánul meg. Lassan kezdi is érezni is kezdi az ördögvigyor hatását és kezd jó kedvre derülni, de még nem szívott eleget, hogy komolyabb hatása legyen. *
// Aniss, Syndra, Morwon //
– Tengerré, biza! * Maga is kezdi elhinni a történetet, amit Isuról mesélt az imént. Syndra kérdésére összeráncolja szemöldökét, de nem azért, mert butaságot kérdezett a nő – épp ellenkezőleg: olyan jó kérdéseket tesz fel, hogy óriásunk nem tud rá megfelelő választ adni. *
– Sok dógot még én se tudok. * Kezdi sejtelmesen, aztán elhallgat és nem is mond mást. Úgy látszik, Syndra kénytelen lesz maga felkeresni a Thargokat, hogy válaszhoz jusson akár a Szellemjáró képességeit, akár a Kancellárt, akár más hasonló kérdést illetően. A harmadik kérdésre persze már tud mondani valamit, furcsa lenne, ha arról sem tudna nyilatkozni. *
– Há' az úgy vót… – * Beletúr szakállába. * – Először eltévedtem. Oszt' gyüttek a boszorkányok, meg a sárwargok… Oszt' visszatértünk a városba, mer' nem vót' jó a karom. Osztán… Várj, nem-nem! Még a wargok előtt, de mán az eltévedés után vót', hogy visszataláltam, de vajmi zöldfülűt állítottak őrségbe – korábban még nem is láttam –, a' meg nem akart beengedni fele az erődbe! Há' én gondó'tam, majdan visszatérek, ha vajmi ismerős arcot állítanak oda. Csak hát mint mondottam vót, gyüttek a wargok, meg a boszorkányok, azóta a városban éldegéltem. * Kicsit talán túlzottan bő lére ereszti a történetet, de végre van valami, amiről sokat tud beszélni: magáról. Ezután csak némán ballag előre és hallgatja a beszélgetést, mígnem felmerül az Erdő szellemének neve. Morwon hisz a szellemekben, de azok a szellemek úgy tudja, hogy az örök vadászmezőkön élnek, valahol fent, még a felhőknél is magasabban. Viszont az Erdő szelleméről még nem hallott (vagy csak nem rémlik neki, ami valószínűbb, hiszen Morwon mindenféle szerzetekkel előszeretettel cseverészik unalmasabb napjain). *
– Ez az erdőszellem… Sértődékeny? Mer' én biza nem akarom megháborgatni, de nem tom', mit szabad és mit nem! * Ezután ismét hosszabb hallgatásba kezd, az előttük álló utat kémleli, hátha kiszúr valami gyanúsat. Bár aligha merne bármelyik rablóbanda fényes nappal Morwonra és két társára támadni ilyen közel a városhoz. Arról nem is beszélve, hogy a lovon és az öszvéren kívül ránézésre nincs is náluk semmi különösen értékes. Egy tapasztalt útonálló ennél jóval nagyobb zsákmányra próbálná rátenni a kezét – egy tapasztalatlan zsivány pedig aligha okozna gondot a triónak. Úgyhogy jobbára nyugodt, de hosszú út áll előttük. Morwon még egyszer megszólal mikor már bőven eltávolodtak a várostól. *
– Ha nagyon sietnénk, sötétedésre mán a karavánpihenő romjaihoz érnénk. Ám ott nincs semmi érdekes, meg aztat hallottam, hogy nem is szerencsés ottan táborozni mostanság. Úgyhogy még a folyó előtt térjünk le az útról! * Javasolja a csapatnak és, ha nincs ellenvetés, akkor néhány rövidebb pihenőt leszámítva estig róják a poros utat. Morwon hatalmas lábainak és legendás állóképességének köszönhetően gyorsan és kitartóan tud menni, a lányoknak meg ott van Árnyék. És bár a lovaglásban is el lehet fáradni, mégiscsak többet haladnak így, mintha mindhárman gyalogszerrel mennének. Mikor a nagy fényes izé kezd lejjebb bukni az égen, de azért még viszonylag jók a látási viszonyok, Morwon szól a többieknek. Remélhetőleg a csapat összes tagja követte idáig és nem adta fel már korábban a menetet. *
– Itt az idő letérni az útról és megpihenni! Reménykedjünk, hogy nincsenek éhes farkasok a közelben, de ha mégis lennének… Há' majdan a tűz elijeszti őket! Aniss! Ugye tudol tüzet csinálni? Mink gyűjtünk addig fákat! Ööö… Syndrával! * Jut eszébe a név végül. Nem közvetlenül az út mellett akar tábort verni, de annak se látja értelmét, hogy a sűrű erdőig menjenek, hiszen másnap úgyis vissza kell térniük az útra. Egyébként szándékosan Anisst kéri meg a tűzgyújtásra, mivel benne egy kicsivel jobban megbízik. Habár ennyi idő elteltével Syndráról sem gondolja, hogy azért jött velük, hogy kirabolja őket, de sosem árt vigyázni – ezért úgy gondolja, hogy jobb, ha Aniss marad a hátasokkal és az élelemmel, míg ő az elffel száraz gallyakat gyűjt a közelben. Azonban, ha máshogy alakulnak a dolgok és kiderül, hogy csak Syndra tud tüzet csiholni, akkor azt sem bánja, ha ő marad ott és az emberlány jön vele. Csak akkor van gond, ha arra derül fény, hogy egyedül Morwon tudja, hogyan kell tüzet csinálni. Ez azonban részletkérdés, tűz szinte egészen biztosan lesz, így miután megtalálják a legmegfelelőbb helyet a tűzrakásra, az óriás kiköti Pajtást egy közeli fához, azután elindul a dolgára, legyen az akár a fagyűjtés, akár a tűzcsiholás.
S, ha minden jól megy, a naplementét már mindhárman a tűz körül ülve nézhetik. A Pegazus szálláshelye után nem elsőosztályú a poros földön ülni, de egy egész napos túra után aligha van okuk panaszkodni. Az óriás leveszi óriási csizmáját, valamint kicsivel később páncélját is. Hamarosan a zsák is lekerül az öszvér hátáról és előkerülnek a piacon vásárolt ételek: két cipó és egy holdsajt. Nem sok, de hát eredetileg kétfősre tervezték kalandjukat. Más kérdés, hogy ennyi étel két főre sem lenne elég néhány napnál tovább – főleg, ha az egyikük egy óriási étvágyú óriás. Morwon félbetöri a kenyeret és a felét átadja Anissnak vagy Syndrának, attól függően, hogy ki van hozzá közelebb. A másik felét megtartja. A holdsajtot gyanakodva nézegeti, aztán átadja Anissnak, hogy döntsön ő a sorsa felől, elvégre azt amúgy is ő vette. *
– Jó a'? * Ha megkínálja Morwont, elfogadja, de magától nem tör belőle, mert bár látott már ilyet, nem biztos benne, hogy jó ötlet lenne meg is kóstolni. Ha látja, hogy a többiek esznek belőle és nem halnak bele, akkor ő is felbátorodik. Szegényes vacsorájuk vége felé közeledve Morwon ismét megszólal. *
– Hó'nap elérjük a Karavánpihenő romjait, de aztán az ingovány következik. Nem olyan veszélyes, mint ahogy hangzik, de ott mán nehezebben tudunk majdan haladni fele. * Nem kérdezte még, hogy honnan jöttek a lányok, de Anissról gyanítja, hogy valahonnan északról jött, hiszen a főtéren találkoztak – tehát hacsak nem a füves puszta felől jött, valószínűleg áthaladt már az ingoványon. Syndra származása még annyira sem biztos, de akár artheniori, akár Lihanechből költözött a környékre, ő is tudhat az Ingoványos vidéknek nevezett helyről. Miután mindenki befejezte a falatozást, Morwon megint kézbe veszi az eddig földön pihenő zsákot. Kihúz belőle egy pipát és egy marék száraz ördögvigyor-levelet. Nem tapasztalt füstölő, de tudja, hogyan kell megtömni egy pipát, úgyhogy rövidesen már füstöli is a dió-szagú leveleket. Egyelőre még nem hat, úgyhogy csak lágy mosoly húzódik a szakállas fickó arcára, ahogy pöfékel. Kisvártatva megszólal. *
– Kipróbáljátok-é? Van bőven, amiatt ne fájjon a fejetek! * Felnevet és amennyiben akár Syndra, akár Aniss kipróbálásra jelentkezik, átadja a pipát és figyelni kezdi, hogyan változik meg a hangulatuk. Ha viszont egyedül kell folytatnia, hát egyedül pipázgat. Talán majd még megpróbálja rábeszélni a többieket is, de ez még odébb van. *
– Hanem osztán tényleg olyan jól tudol íjászkodni, ahogy aztat mondtad a városba'? – * A kérdést nyilván Syndrának teszi fel. Hagy egy kis válaszadási időt, aztán tovább mondja, hogy kiderüljön, mit is akar ebből kihozni. * – Mer', én is kényszerültem mán vadászatra, s lőttem is szarvast, de nem abban vagyok a legjobb. Há' az élelmünk viszont fogytán van, meg oszt' amúgy is, ki akar hatokon át hideget enni, nem-e?! * Néz magasra emelt szemöldökökkel társaira, valamiféle megerősítésre várva – remélhetőleg ők is úgy gondolják, ahogy az óriás, máskülönben, ha ki is tart az erdő mélyéig a készletük, előbb-utóbb keresniük kell valamit, amit ehetnek. És bár Morwon gyakran szokott hosszú útjain fakérget rágcsálni, az mégsem olyan laktató, mint egy jó őzragu. Ráadásul, ha már az ingoványban elfogy az élelmük (ami könnyen meglehet, ugyanis ott alighanem kénytelenek lesznek lelassítani), akkor még friss fakérget sem nagyon fognak találni – legfeljebb rothadó, mocsár-szagú fakérget. Úgyhogy van még mit megbeszélniük és van még mit elintézniük. A pihenés előtt azonban jöhet egy kis lazítás, ami legalábbis Morwon számára egy kis pipázásban nyilvánul meg. Lassan kezdi is érezni is kezdi az ördögvigyor hatását és kezd jó kedvre derülni, de még nem szívott eleget, hogy komolyabb hatása legyen. *
5886. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-03-30 10:01:04
Üzenet elküldve: 2022-03-30 10:01:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Egy új cél //
* Hosszabbnak tűnik az út, mint az látszik. A kicsi gnóm lábak türelmesen haladnak, de mégis oly távolinak tűnik a célja. Szarvasligetről keveset hallott, de az mind pozitívum, remélni tudja csak, hogy azt fogja tapasztalni amiket hallott róla. ~ Ha minden igaz a tudósok fellegvára is lehet. ~ Húzza elő a zsebóráját, hogy meglesse az időt. ~ Már 10 óra múlt. Talán ételt is kellett volna vennem. ~ Húzza el a száját csalódottan. De nem fog pont most panaszkodni a helyzetre való tekintettel, kulacsát jól meghúzva tovább kutyagol az területen. Embereket nem igen lát, de rovarokat annál többet. ~ Most kezdenek el ébredezni. ~ Állapítja meg, az út mentél haladva meg is pillant egy jó adag gombát. Amit tüstént el is kezd szedni, intelligens lány volt mindig is, így nem okoz gondot számára a gombák beazonosítása, szemével egy hosszú ágat keres, amit ugyanúgy hamar megtalál. Feltűzdeli rá a gombákat, hogy utána elkezdjen száraz ágakból egy kisebb tábortüzet rakni. Néhány perc után sikerül egy elfogadható méretű tábortűzre valót össze szednie. Hamar el is kezdi építeni, hogy mihamarabb meg süthesse a gombákat. ~ Főzve jobb lenne. ~ Húzza el a száját, de elhatározta már magát, hogy ilyen apróságok nem fogják elkedvteleníteni. Amint sikerül be gyújtani a tűzét, megpróbálja intenzívre gerjeszteni. *
- Tekkerek szerelmére!
* Hördül fel, mivel több ág is túlságosan nedves a nem régiben történt esőzés miatt, így hosszabb ideig tart neki, hogy végre nagyobbra csapjanak a lángok. Amint úgy ítéli meg, hogy már megfelel az elvárásoknak a botot felé tartva megsütögeti türelmesen a gombákat. ~ Kezdek egy kicsit egyedül félni. ~ Bizonytalanodik el. ~Talán el se kellett volna hagynom a várost. Eddig is karaván mellett haladtam. Biztos jó döntés volt? ~ Kezd el aggodalmaskodni miközben a meleg gombát fogyasztja. Soha nem volt az a harcias jellem, a fegyver a hátán is inkább díszként szolgált, de ha elhatározta magát, akkor a bátorsága mindent felülmúlt. Sajnos néha ostobaságba fajult. AMint végzett a gombák fogyasztásával jó nagy adag homokot kezd el szórni a tűzre, hogy az lelohadjon. *
- Így ni.
* Állapítja meg, hogy már nem fog tüzet okozni, és tovább indul a szarvasliget felé. *
* Hosszabbnak tűnik az út, mint az látszik. A kicsi gnóm lábak türelmesen haladnak, de mégis oly távolinak tűnik a célja. Szarvasligetről keveset hallott, de az mind pozitívum, remélni tudja csak, hogy azt fogja tapasztalni amiket hallott róla. ~ Ha minden igaz a tudósok fellegvára is lehet. ~ Húzza elő a zsebóráját, hogy meglesse az időt. ~ Már 10 óra múlt. Talán ételt is kellett volna vennem. ~ Húzza el a száját csalódottan. De nem fog pont most panaszkodni a helyzetre való tekintettel, kulacsát jól meghúzva tovább kutyagol az területen. Embereket nem igen lát, de rovarokat annál többet. ~ Most kezdenek el ébredezni. ~ Állapítja meg, az út mentél haladva meg is pillant egy jó adag gombát. Amit tüstént el is kezd szedni, intelligens lány volt mindig is, így nem okoz gondot számára a gombák beazonosítása, szemével egy hosszú ágat keres, amit ugyanúgy hamar megtalál. Feltűzdeli rá a gombákat, hogy utána elkezdjen száraz ágakból egy kisebb tábortüzet rakni. Néhány perc után sikerül egy elfogadható méretű tábortűzre valót össze szednie. Hamar el is kezdi építeni, hogy mihamarabb meg süthesse a gombákat. ~ Főzve jobb lenne. ~ Húzza el a száját, de elhatározta már magát, hogy ilyen apróságok nem fogják elkedvteleníteni. Amint sikerül be gyújtani a tűzét, megpróbálja intenzívre gerjeszteni. *
- Tekkerek szerelmére!
* Hördül fel, mivel több ág is túlságosan nedves a nem régiben történt esőzés miatt, így hosszabb ideig tart neki, hogy végre nagyobbra csapjanak a lángok. Amint úgy ítéli meg, hogy már megfelel az elvárásoknak a botot felé tartva megsütögeti türelmesen a gombákat. ~ Kezdek egy kicsit egyedül félni. ~ Bizonytalanodik el. ~Talán el se kellett volna hagynom a várost. Eddig is karaván mellett haladtam. Biztos jó döntés volt? ~ Kezd el aggodalmaskodni miközben a meleg gombát fogyasztja. Soha nem volt az a harcias jellem, a fegyver a hátán is inkább díszként szolgált, de ha elhatározta magát, akkor a bátorsága mindent felülmúlt. Sajnos néha ostobaságba fajult. AMint végzett a gombák fogyasztásával jó nagy adag homokot kezd el szórni a tűzre, hogy az lelohadjon. *
- Így ni.
* Állapítja meg, hogy már nem fog tüzet okozni, és tovább indul a szarvasliget felé. *
5885. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-03-29 19:58:46
Üzenet elküldve: 2022-03-29 19:58:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Syndra, Morwon //
* Elégedetten lovagol Morwon mellett, a lova elég nagy, mégis az óriás szépen feléjük magasodik. Türelmesen hallgatja a termetes férfit, a mosoly tovább is az arcán van. *
- Ez érdekes, szellemekkel? Ezzel együtt akkor a halottakkal beszélget?
* Erről eddig nem volt tudomása, a legszívesebben feljegyezné, de az érdekesen nézne ki, hogy a lovon elővenne pennát és papírt, így inkább a memóriájára bízza csak. *
- De most akkor ki uralja vashegyet? Sok pletyka van, de igazából ezekkel csak még jobban a fülünkbe ültetted őket.
* Kacag fel az elf. *
- Miért mentél el tőlük? * Néz továbbra is érdeklődve, de utána hátra is néz. *
- Hát ez az! Tengerré az eget? Azért ez kissé erős! Nem gondolod? Ismerek mágusokat akik hatalmas nagy gólemeket idéznek, de ez amit te mondasz, inkább már isteni erő.
* Állapítja meg, de utána vissza is tér a kérdéseihez. A ló továbbra is kényelmesen komótosan halad Morwon mellett, érezhetően a feje néha a öszvérre terjed. A kisebb termetű állat miatt nem zavarja, de Árnyék is érdeklődve tekinget az úton. Gazdája szándékosan szabadon hagyja, eléggé intelligens a ló, hogy ne kelljen mindig szigorúan fogni. *
- A kancellár egy titulus náluk, nem tudom mi a feladata, de több mélységi szájából is azt hallottam, hogy érdemes elkerülni őt. Hamar tapizni kezdi a lányokat.
* Rázza ki a hideg. *
- Csak merne hozzám nyúlni! Biztosan behúznék neki egyszer kétszer, és utána ki herélném. * Nevet fel ismételten. * - Természetesen megadnám neki a tiszteletet, miután a szerszámát elástam.
* Mosolyodik el, de valahogy nyugtalanító számára, hogy ilyen nagy hatalmú embereknek festi le a Thargokat, de reméli, hogy csak az óriás fantáziája. *
- Az erdő mélyével amúgy jobb lenne vigyázni, nem akarjuk felzaklatni az erdőszellemét ugye?
* Óvatosan hátra fordulva lehúzza fejéről a köpenyt, hogy fülei napvilágot lássanak. Nincs szükség egyenlőre rejtegetni a személyazonosságát, így csak szabadon hagyja fejét. Maszkját pedig nem rég táskájába süllyesztette, hogy ne is legyen szem előtt. *
- Nem egyedül vadásztam le Aniss. * Teszi hozzá az elf lány. * - Egy warg szép nagyra megtud nőni, igazán nagy ragadozó. A vesszők a vastag bőréről le pattannak ha nem tudod hova kell célozni. * Mosolyt húz a szájára, de látható, hogy nem örömében, kellemetlen mégis büszke emlékek tőrnek elő belőle a nyaklánc emlegetésétől. * - Egy warghoz legalább három négy jó kardforgatóra van szükség, de a kellemetlen az, hogy eredetileg falkákban haladnak, szóval szinte sosincs egyedül. * Kezével megpróbálja a méretet mutatni, de nem tudja eléggé szét tárni a kezeit. * - Egy fejmagasságban van egy warg nagyjából Árnyékkal. * Lapogatja meg a hatalmas ló oldalát. * - Pedig ő nehéz páncélos lovagoknak csatára lett edzve és tanítva.
* Türelmesen követi morwot a nyeregben, nem aggódik egyáltalán, hogy az óriás rossz felé vezetné őket. *
A hozzászólás írója (Syndrathul Pernelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.29 21:08:07
// Aniss, Syndra, Morwon //
* Elégedetten lovagol Morwon mellett, a lova elég nagy, mégis az óriás szépen feléjük magasodik. Türelmesen hallgatja a termetes férfit, a mosoly tovább is az arcán van. *
- Ez érdekes, szellemekkel? Ezzel együtt akkor a halottakkal beszélget?
* Erről eddig nem volt tudomása, a legszívesebben feljegyezné, de az érdekesen nézne ki, hogy a lovon elővenne pennát és papírt, így inkább a memóriájára bízza csak. *
- De most akkor ki uralja vashegyet? Sok pletyka van, de igazából ezekkel csak még jobban a fülünkbe ültetted őket.
* Kacag fel az elf. *
- Miért mentél el tőlük? * Néz továbbra is érdeklődve, de utána hátra is néz. *
- Hát ez az! Tengerré az eget? Azért ez kissé erős! Nem gondolod? Ismerek mágusokat akik hatalmas nagy gólemeket idéznek, de ez amit te mondasz, inkább már isteni erő.
* Állapítja meg, de utána vissza is tér a kérdéseihez. A ló továbbra is kényelmesen komótosan halad Morwon mellett, érezhetően a feje néha a öszvérre terjed. A kisebb termetű állat miatt nem zavarja, de Árnyék is érdeklődve tekinget az úton. Gazdája szándékosan szabadon hagyja, eléggé intelligens a ló, hogy ne kelljen mindig szigorúan fogni. *
- A kancellár egy titulus náluk, nem tudom mi a feladata, de több mélységi szájából is azt hallottam, hogy érdemes elkerülni őt. Hamar tapizni kezdi a lányokat.
* Rázza ki a hideg. *
- Csak merne hozzám nyúlni! Biztosan behúznék neki egyszer kétszer, és utána ki herélném. * Nevet fel ismételten. * - Természetesen megadnám neki a tiszteletet, miután a szerszámát elástam.
* Mosolyodik el, de valahogy nyugtalanító számára, hogy ilyen nagy hatalmú embereknek festi le a Thargokat, de reméli, hogy csak az óriás fantáziája. *
- Az erdő mélyével amúgy jobb lenne vigyázni, nem akarjuk felzaklatni az erdőszellemét ugye?
* Óvatosan hátra fordulva lehúzza fejéről a köpenyt, hogy fülei napvilágot lássanak. Nincs szükség egyenlőre rejtegetni a személyazonosságát, így csak szabadon hagyja fejét. Maszkját pedig nem rég táskájába süllyesztette, hogy ne is legyen szem előtt. *
- Nem egyedül vadásztam le Aniss. * Teszi hozzá az elf lány. * - Egy warg szép nagyra megtud nőni, igazán nagy ragadozó. A vesszők a vastag bőréről le pattannak ha nem tudod hova kell célozni. * Mosolyt húz a szájára, de látható, hogy nem örömében, kellemetlen mégis büszke emlékek tőrnek elő belőle a nyaklánc emlegetésétől. * - Egy warghoz legalább három négy jó kardforgatóra van szükség, de a kellemetlen az, hogy eredetileg falkákban haladnak, szóval szinte sosincs egyedül. * Kezével megpróbálja a méretet mutatni, de nem tudja eléggé szét tárni a kezeit. * - Egy fejmagasságban van egy warg nagyjából Árnyékkal. * Lapogatja meg a hatalmas ló oldalát. * - Pedig ő nehéz páncélos lovagoknak csatára lett edzve és tanítva.
* Türelmesen követi morwot a nyeregben, nem aggódik egyáltalán, hogy az óriás rossz felé vezetné őket. *
A hozzászólás írója (Syndrathul Pernelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.29 21:08:07
5884. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-03-29 15:52:47
Üzenet elküldve: 2022-03-29 15:52:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// Hangyászás //
// Aniss, Syndra, Morwon //
*Örül neki, hogy veszi a lapot Syndra, annak még jobban, hogy Morwon sem veszi komolyan az ugratását. Nem gondol rá, hogy esetleg az óriás nem érti, hogy mire gondol, vagy éppen türelmes, a végeredmény a fontos. Nyilvánvalóan nem szeretné megbántani a kedvenc óriását - igaz, nehéz nem a kedvencnek lenni, ha csak egyedül van valaki -, de azt sem szeretné, ha unatkoznának. Syndra úgy tűnik vevő erre, aminek nagyon is örül. Mivel ezekkel a nevekkel ő nincs tisztában amiket Morwon közben felsorol, Syndra pedig láthatóan igen, így csak odafigyelve bandukol a társasággal. Nem törekszik megfigyelni mindent, csak azt, amire esetleg a nő rákérdez még, mert az akár fontos is lehet, vagy közös pont az óriás és szőke életében. *
- Tengerré az eget? * Döbben le azonnal, amikor kiderül, hogy az egyik Thargodar ilyesmire képes. Még sosem hallott ilyesmiről, így hitetlenkedve is néz, de nem vonja ennél jobban kérdőre Morwont, mert nem ismeri a varázslatokat ennyire. Találkozott már pár mágussal, de ők nem kérkedtek az erejükkel, így ilyen hatalmas varázslatot nem is látott soha. Syndra kérdése húzza vissza a valóságba a gondolatai közül. Azonnal mosolyra nyílnak is az ajkai, tényleg kezdni megkedvelni a nőt, nem mintha ez neki a nehezére esne. *
- Én világot látni jöttem! Úgy tűnik jó helyre érkeztem, máris megismertem két jólelkű emb... titeket! * Kacagja el a végén magát, mert maga sem tudja, hogy Synadra ember-e. Elsőre a szőke haj miatt elfre tippelne, de ki tudja ezt megtippelni így? Közben meglesz az úti cél is, be kell menniük mélyen az erdőbe Morwon szerint. ~ A kancellár kéjenc? Akkor oda se megyek! ~ Nevetgél magában, aztán pedig helyet kap Syndra lován. *
- Jó, az öszvérben nem annyira bízom. * Mosolyodik el, majd felkászálódik a lány mögé. Átkarolja a derekánál fogva, és kényelmesen elfészkelődik. *
- Ű, elképesztően tetszenek. Te vadásztad le őket? * Néz a lány tarkójára, miközben a szőke lova lágyan ringani kezd a feneke alatt, ahogy elindulnak. *
- Morwi van valami jó módszer a hangyákok befogására? Kell csapdát állítani, vagy ilyesmi? * Kérdezi az óriást, és észre sem veszi, hogy most már ő is így nevezi a groklikhokat. *
// Aniss, Syndra, Morwon //
*Örül neki, hogy veszi a lapot Syndra, annak még jobban, hogy Morwon sem veszi komolyan az ugratását. Nem gondol rá, hogy esetleg az óriás nem érti, hogy mire gondol, vagy éppen türelmes, a végeredmény a fontos. Nyilvánvalóan nem szeretné megbántani a kedvenc óriását - igaz, nehéz nem a kedvencnek lenni, ha csak egyedül van valaki -, de azt sem szeretné, ha unatkoznának. Syndra úgy tűnik vevő erre, aminek nagyon is örül. Mivel ezekkel a nevekkel ő nincs tisztában amiket Morwon közben felsorol, Syndra pedig láthatóan igen, így csak odafigyelve bandukol a társasággal. Nem törekszik megfigyelni mindent, csak azt, amire esetleg a nő rákérdez még, mert az akár fontos is lehet, vagy közös pont az óriás és szőke életében. *
- Tengerré az eget? * Döbben le azonnal, amikor kiderül, hogy az egyik Thargodar ilyesmire képes. Még sosem hallott ilyesmiről, így hitetlenkedve is néz, de nem vonja ennél jobban kérdőre Morwont, mert nem ismeri a varázslatokat ennyire. Találkozott már pár mágussal, de ők nem kérkedtek az erejükkel, így ilyen hatalmas varázslatot nem is látott soha. Syndra kérdése húzza vissza a valóságba a gondolatai közül. Azonnal mosolyra nyílnak is az ajkai, tényleg kezdni megkedvelni a nőt, nem mintha ez neki a nehezére esne. *
- Én világot látni jöttem! Úgy tűnik jó helyre érkeztem, máris megismertem két jólelkű emb... titeket! * Kacagja el a végén magát, mert maga sem tudja, hogy Synadra ember-e. Elsőre a szőke haj miatt elfre tippelne, de ki tudja ezt megtippelni így? Közben meglesz az úti cél is, be kell menniük mélyen az erdőbe Morwon szerint. ~ A kancellár kéjenc? Akkor oda se megyek! ~ Nevetgél magában, aztán pedig helyet kap Syndra lován. *
- Jó, az öszvérben nem annyira bízom. * Mosolyodik el, majd felkászálódik a lány mögé. Átkarolja a derekánál fogva, és kényelmesen elfészkelődik. *
- Ű, elképesztően tetszenek. Te vadásztad le őket? * Néz a lány tarkójára, miközben a szőke lova lágyan ringani kezd a feneke alatt, ahogy elindulnak. *
- Morwi van valami jó módszer a hangyákok befogására? Kell csapdát állítani, vagy ilyesmi? * Kérdezi az óriást, és észre sem veszi, hogy most már ő is így nevezi a groklikhokat. *
5883. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-03-28 23:53:52
Üzenet elküldve: 2022-03-28 23:53:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Syndra, Morwon //
*A díszes kis kompánia elhagyja Artheniort és északra indul az úton. A három és fél méteres óriás – aki Pajtás nevű öszvérét a kantárnál vezeti –, talpig felfegyverkezve a társaság legszembetűnőbb tagja. Az állat hátára vetve egy zsák pihen, benne némi élelemmel, amit még a piacon vettek. Mellettük-mögöttük Syndra és lova, Árnyék haladnak, illetve Aniss, aki csak úgy gyalog jött, de persze bármikor dönthet úgy, hogy felkérezkedik valamelyik hátasra (itt érdemes megjegyeznem, hogy Morwon nem az!).
Még szerencse, hogy Morwon a rendkívül türelmes fajta óriások táborát erősíti, különben már az indulást megelőzően lefújhatnák az akciót. A rengeteg név, amit a fejében tart némileg meggyőzik társait arról, hogy milyen okos is ő valójában – még néhány elismerő szót is kap –, de a másik kettő továbbra is gúnyos megjegyzéseket tesz, noha óriásunk még ezeknek egy részét is bóknak véli.
Syndra kérdésére hangosan felnevet. *
– Tharg nemesség? Há' ilyen jó viccet is rég hallottam! * Persze érti, hogy kiről, illetve kikről lehet szó, de még sosem jutott eszébe, hogy akár Kagant, akár a Szellemjárót nemesnek nevezze. Isurii-ra már inkább illene a megnevezés, de ő már Morwon távozása előtt Synmirába költözött és valami mágus-iskolát kezdett, úgyhogy őt még a másik kettőnél is régebben látta az óriás – pedig kedvelte őt. *
– Há' a Thargok ott éldegélnek a Vashegyen, mán mióta. Lea a Szellemjáró, ő tud beszélni a szellemekkel. Kagan a fő-főnök, övé a' egész vidék és nagyszerű harcos, meg bölcs, meg erős is! Mán emberhez képest. Isu meg a mágusok vezetője, neki nagy fehér haja van és tud varázsolni! Magam is láttam, ahogy a mágustusán tengerré változtatta az eget, meg minden! * Túloz kissé, de hát ki emlékszik már ennyi év távlatából a mágustusa eseményeire és ki tudja bizonyítani, hogy nem úgy volt? Illetve az is közrejátszhat, hogy Morwon maga sem emlékszik tisztán a részletekre.
Ezután átterelődik a téma Anissra és bár Morwon tudni véli a választ Syndra kérdésére, hagyja, hadd jusson a zsoldos-leány is szóhoz. A neki intézett kérdésre viszont vállat von és ennyit mond, kicsit sem nagyképűen: *
– Aztat olvastam, hogy távol élnek az emberektől, mer' nem szeretik, ha háborgatják őket. Úgyhogy tán' az erdőmélyéig kő mennünk, hogy lássuk őket. * Magyarázza, aztán egy ideig csak a homlokát ráncolja a másik kérdésre. *
– Kancellár? Az meg mit jelent? * Arra már nem is tér ki, hogy a kéjenc szó jelentésében sem biztos, hiszen ha már azt sem tudja, hogy kiről kérdezik, akkor felesleges a továbbiakon agyalnia. A Kancellár akkoriban érkezett Amonra, amikor Morwon távozott, úgyhogy nem sok lehetőségük volt megismerkedni egymással. *
// Aniss, Syndra, Morwon //
*A díszes kis kompánia elhagyja Artheniort és északra indul az úton. A három és fél méteres óriás – aki Pajtás nevű öszvérét a kantárnál vezeti –, talpig felfegyverkezve a társaság legszembetűnőbb tagja. Az állat hátára vetve egy zsák pihen, benne némi élelemmel, amit még a piacon vettek. Mellettük-mögöttük Syndra és lova, Árnyék haladnak, illetve Aniss, aki csak úgy gyalog jött, de persze bármikor dönthet úgy, hogy felkérezkedik valamelyik hátasra (itt érdemes megjegyeznem, hogy Morwon nem az!).
Még szerencse, hogy Morwon a rendkívül türelmes fajta óriások táborát erősíti, különben már az indulást megelőzően lefújhatnák az akciót. A rengeteg név, amit a fejében tart némileg meggyőzik társait arról, hogy milyen okos is ő valójában – még néhány elismerő szót is kap –, de a másik kettő továbbra is gúnyos megjegyzéseket tesz, noha óriásunk még ezeknek egy részét is bóknak véli.
Syndra kérdésére hangosan felnevet. *
– Tharg nemesség? Há' ilyen jó viccet is rég hallottam! * Persze érti, hogy kiről, illetve kikről lehet szó, de még sosem jutott eszébe, hogy akár Kagant, akár a Szellemjárót nemesnek nevezze. Isurii-ra már inkább illene a megnevezés, de ő már Morwon távozása előtt Synmirába költözött és valami mágus-iskolát kezdett, úgyhogy őt még a másik kettőnél is régebben látta az óriás – pedig kedvelte őt. *
– Há' a Thargok ott éldegélnek a Vashegyen, mán mióta. Lea a Szellemjáró, ő tud beszélni a szellemekkel. Kagan a fő-főnök, övé a' egész vidék és nagyszerű harcos, meg bölcs, meg erős is! Mán emberhez képest. Isu meg a mágusok vezetője, neki nagy fehér haja van és tud varázsolni! Magam is láttam, ahogy a mágustusán tengerré változtatta az eget, meg minden! * Túloz kissé, de hát ki emlékszik már ennyi év távlatából a mágustusa eseményeire és ki tudja bizonyítani, hogy nem úgy volt? Illetve az is közrejátszhat, hogy Morwon maga sem emlékszik tisztán a részletekre.
Ezután átterelődik a téma Anissra és bár Morwon tudni véli a választ Syndra kérdésére, hagyja, hadd jusson a zsoldos-leány is szóhoz. A neki intézett kérdésre viszont vállat von és ennyit mond, kicsit sem nagyképűen: *
– Aztat olvastam, hogy távol élnek az emberektől, mer' nem szeretik, ha háborgatják őket. Úgyhogy tán' az erdőmélyéig kő mennünk, hogy lássuk őket. * Magyarázza, aztán egy ideig csak a homlokát ráncolja a másik kérdésre. *
– Kancellár? Az meg mit jelent? * Arra már nem is tér ki, hogy a kéjenc szó jelentésében sem biztos, hiszen ha már azt sem tudja, hogy kiről kérdezik, akkor felesleges a továbbiakon agyalnia. A Kancellár akkoriban érkezett Amonra, amikor Morwon távozott, úgyhogy nem sok lehetőségük volt megismerkedni egymással. *
5882. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-03-27 13:53:41
Üzenet elküldve: 2022-03-27 13:53:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Egy új cél //
// Árad az Arthenior folyó //
* A hideg idő nyugtalanná teszi a kis gnómot, szőrmés kabátjába burkolózik a szakadó eső ellen, fejére húzva köpeny részét. Tekintete a mezőket pásztázza, ahol az áradás zajlik, ijedten kiáltásokat hall Artheniorból, ami miatt szája elé teszi kezét rémületében. ~ Még jó, hogy pont most indultam el. ~ Lepődik meg az áradás miatt. Lépéseit megszaporázza és óvatosan elindul a szarvasliget felé, hogy mihamarabb elérhesse. Az utak vizesek és csúszósak a sok sártól és tócsáktól, de nem korlátozza Lysst. Türelmes és óvatos gyaloglásban késztetést érez, hogy elővegye az óráját, hogy megnézze az időt, de végül az esőre való tekintettel zsebe mélyébe süllyeszti. ~ Még a végén vizet kap. ~ Rázza meg a fejét, de utána folytatja az útját türelmesen. *
// Árad az Arthenior folyó //
* A hideg idő nyugtalanná teszi a kis gnómot, szőrmés kabátjába burkolózik a szakadó eső ellen, fejére húzva köpeny részét. Tekintete a mezőket pásztázza, ahol az áradás zajlik, ijedten kiáltásokat hall Artheniorból, ami miatt szája elé teszi kezét rémületében. ~ Még jó, hogy pont most indultam el. ~ Lepődik meg az áradás miatt. Lépéseit megszaporázza és óvatosan elindul a szarvasliget felé, hogy mihamarabb elérhesse. Az utak vizesek és csúszósak a sok sártól és tócsáktól, de nem korlátozza Lysst. Türelmes és óvatos gyaloglásban késztetést érez, hogy elővegye az óráját, hogy megnézze az időt, de végül az esőre való tekintettel zsebe mélyébe süllyeszti. ~ Még a végén vizet kap. ~ Rázza meg a fejét, de utána folytatja az útját türelmesen. *
5881. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-03-20 16:13:34
Üzenet elküldve: 2022-03-20 16:13:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
*Hosszú az út. Holott a mostani szekér, melyen utazni kényszerül, csupán egy napja döcög alatta, már napok óta váltogatja a kocsikat kisebb-nagyobb utakra városok között, mind egy céllal: hogy visszatérhessen Arthenior városába. A település kedves neki, barátokat és vagyont köszönhet a helynek, mely otthonául szolgált egy pár évig múltjában és ugyanezen ambíciókkal tér vissza most is, reményei szerint valamivel hosszabb időre, mint első alkalommal. Földre szeretne szert tenni, állatokra... Letelepedne. Otthont keres, ezúttal végleg. Elérkezett abba a korba, amikor nem fűti már kalandvágy, csak némi jól kiérdemelt nyugalom és béke!*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389