// Thargodar Honfoglalás //
*Gondolatban már visszatér szokásos tennivalóihoz, miközben kezében a csokornyi rőzsével a tábor felé ballag. Cessa-val egyetemben, valamint itt ólálkodik a közelében Kell és Isurii is, mellette pedig Leandana pöffeszkedik magasan mindenki fölött.*
- Ó, hát ne aggódj miattam, megmondom én neki. Persze más szavakkal.
*Nyugtatja meg a vándor-lányt. Fütyörészni támad kedve, de éppen csak csücsörítené ajkát, mikor tekintete a vajákosra téved. Belé is szorul a levegő, és ebbe az ostoba pózba dermedve hallgatja véget érni nem akaró rosszallását. Úgy látszik, egyesek nagyon nehezen térnek napirendre afölött, hogy teázni támadt kedvük.*
- Na ne mondd már, hogy ketten, odabent az erdőben jobban felhívjuk magunkra a figyelmet, mint a nyílt mezőn letáborozó, hangoskodó, tíz méteres sátrakat állító horda, mert minden bölcsességed ellenére, amit nyilván a szellemeidtől szedtél össze, mert épeszű ember nem állít ilyeneket, szóval fel fogsz bosszantani. És akkor aztán már lesheted, mikor fogom bevenni azt a sok marhaságot, amiket el szoktál halandzsázni a szeánszokon!
*Noha sejti ő, hogy ezek elsősorban a Kagannak szólnak, és Brontól senki sem kérdezte még sosem, hogy miért vigyorogja végig az egészet. A történet ezen felére feleslegesnek érzi, hogy külön kitérjen. Most nem ez a lényeg.*
- A szemtelenséget pedig kikérem magamnak. *dohog tovább* - Nem vagyok szemtelen, csak kimondom, amit gondolok. Még ha ez sokaknak csípi is a szemét. De örülj neki, hogy ilyen vagyok, mert legalább nem a hátad mögött szövegelek mindenfélét..
*Itt egy rövidke időre összezavarodik, mert bevillan neki vagy egy tucat alkalom, mikor pontosan ez történt. Leandana háta mögött, másoknak figurázta ki sok ízben a szellemekkel sutyorgó nőt.
De azért, mindemellett az is igaz, hogy kimondja, amit gondol. Megvonja a vállát.*
- Nos, mindegy. Ha végre túltesszük magunkat a teázgatáson, ezek alapján mindketten örülhetünk - sőt, mind az öten -, és a nagy örömködések közepette visszamehetünk végre a táborba.
*Többet egyelőre nem fűz hozzá, legfeljebb már csak akkor, ha a vajákos még tovább sopánkodik itt neki.
Szóval, valahol ott tartott, hogy visszatérvén végre megcsinálja magának saját, egyszerű szálláshelyét, és visszavonul kis időre pihenni. Út közben még megszaglássza magát, majd fintorog hozzá; nem igazán tudja megállapítani, hogy ő bűzlik-e ilyen veszettül. Lehet hogy csak megszokta már saját maga bukéját. Cadavres mellé lépked.*
- Büdös vagyok?
*Kérdezi, közben felemelt karjával, pontosabb a hónaljával támad felé.
Bár nagyon nem erőlteti a témát. Valószínűleg egyiküknek sincs mostanában rózsaillata. Naés aztán, mi bajuk lehet? Attól még nem lesznek kevesebbek. Sőt, inkább még többek is!*
*Ha végre valahára megérkeznek, még elcsípi tekintetével a nagydarab vezért, amint kilovagol a táborból hűséges ölebével. Hümm, érdekes. Ezen felbuzdulva rögtön módosít is korábbi tervén, miszerint szép békésen, nyugisan megül az alfelén.
Ha bárki is azt hiszi, hogy ő majd nyugton marad, amíg a vezér felfedező útra indul és jól szórakozik, az nagyon nagyot téved. Ne legyen a neve Bron von Naberus, ha ezt a helyzetet nem fogja kihasználni!*