Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 304 (6061. - 6080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6080. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-10-26 09:51:04
Üzenet elküldve: 2022-10-26 09:51:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Dalth//
*Nincs sok tennivalója Grimnek, ezért a délelőttöt az északi úton és annak környékén szeretné eltölteni. A nap még kellemes meleget áraszt, miután a hajnal köddel köszöntött be Lanawinra, de nem annyira erőset, hogy ne kelljen csuklyáját a fejére tegye. Köpenye bélése pedig elég meleget ad, hogy ne cidrizzen ebben a délelőtti órában.
Járőröket, szekeres kereskedőket illetve másokat is lát az város felé vezető úton, de nem nyilvánít különösebb érdeklődést senki iránt.
Azonban a figyelmes lesz egy távolabbról hallatszó furulya-szóra, amely igazából semmilyen ismert dallamot nem hallat, de Grimnek ez a furulya játék elég kellemesen hangzik, mintha valaki a napot dicsérné a melegéért.
~Nocsak, de szépen szól, bár nem ismerem fel mit játszhat az illető.~
Gondolja magában és tovább sétál ugyanabban a ritmusban, mint eddig, majd idővel odaér ahhoz, akinek most zenélni támad kedve. Csakhamar oda is ér, már teljesen közelről hallja a muzsikát, de elsőre nem tűnik fel neki, hogy aki játszik egy kisebb domb oldalában ücsörög.
~Ahaaa, innen jön!~
Örvendezik magában és felidézi nagyapja furulya játékát még gyerekkorából, Sziritánban.
~Hej, nagyapó is milyen szépen játszott még gyerekkoromban. Áldják érte az égiek.~
Közelebb megy, hogy jobban szemügyre vegye a furulyázó személyt, aki - amint alaposabban megnézi - egy elf hím. Nem zavarja meg a játékát, csak csendben hallgatja és ha a másik észreveszi és abba hagyja a furulyázást, akkor meg is szólítja. Közben aprókat billent a fején a furulya-szó dallamára, miközben a botjára támaszkodik.*
*Nincs sok tennivalója Grimnek, ezért a délelőttöt az északi úton és annak környékén szeretné eltölteni. A nap még kellemes meleget áraszt, miután a hajnal köddel köszöntött be Lanawinra, de nem annyira erőset, hogy ne kelljen csuklyáját a fejére tegye. Köpenye bélése pedig elég meleget ad, hogy ne cidrizzen ebben a délelőtti órában.
Járőröket, szekeres kereskedőket illetve másokat is lát az város felé vezető úton, de nem nyilvánít különösebb érdeklődést senki iránt.
Azonban a figyelmes lesz egy távolabbról hallatszó furulya-szóra, amely igazából semmilyen ismert dallamot nem hallat, de Grimnek ez a furulya játék elég kellemesen hangzik, mintha valaki a napot dicsérné a melegéért.
~Nocsak, de szépen szól, bár nem ismerem fel mit játszhat az illető.~
Gondolja magában és tovább sétál ugyanabban a ritmusban, mint eddig, majd idővel odaér ahhoz, akinek most zenélni támad kedve. Csakhamar oda is ér, már teljesen közelről hallja a muzsikát, de elsőre nem tűnik fel neki, hogy aki játszik egy kisebb domb oldalában ücsörög.
~Ahaaa, innen jön!~
Örvendezik magában és felidézi nagyapja furulya játékát még gyerekkorából, Sziritánban.
~Hej, nagyapó is milyen szépen játszott még gyerekkoromban. Áldják érte az égiek.~
Közelebb megy, hogy jobban szemügyre vegye a furulyázó személyt, aki - amint alaposabban megnézi - egy elf hím. Nem zavarja meg a játékát, csak csendben hallgatja és ha a másik észreveszi és abba hagyja a furulyázást, akkor meg is szólítja. Közben aprókat billent a fején a furulya-szó dallamára, miközben a botjára támaszkodik.*
6079. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-10-26 09:31:57
Üzenet elküldve: 2022-10-26 09:31:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A város sűrűségét kicsit elhagyva, magányban akarja tölteni a délelőtt hátramaradó részét, így Artheniort elhagyva indul útnak. Nem akar túl messzire kerülni a várostól, azért mégis biztonságosabb egy nagyobb település közelében maradni. Artheniorból úgy is gyakran járőröznek erre felé. Ő maga is találkozik két járőröző városőrrel. Biccent feléjük és jókedvűen köszön is nekik.*
-Jó reggelt.
*A köszönését viszonozzák, de nem rabolják egymás idejét, ők is folytatják munkájukat és Dalth is folytatja útját. Nem sokkal ezek után talál egy kisebb dombocskát. Remek helynek tartja, hogy egy kicsit gyönyörködhessen a szép időben. Elhelyezkedik a dombocska egyik, az útra néző oldalán, majd kényelembe helyezi magát. Amint már kényelmesnek érzi a helyet, előveszi furulyáját és nekikezd néhány akkord játszásába. Nem igazán egy dalt játszik, csak úgy furulyázik, szabadon kísérletezve, hátha majd jön egy dal amit majd el is játszhat a jövőben.*
-Jó reggelt.
*A köszönését viszonozzák, de nem rabolják egymás idejét, ők is folytatják munkájukat és Dalth is folytatja útját. Nem sokkal ezek után talál egy kisebb dombocskát. Remek helynek tartja, hogy egy kicsit gyönyörködhessen a szép időben. Elhelyezkedik a dombocska egyik, az útra néző oldalán, majd kényelembe helyezi magát. Amint már kényelmesnek érzi a helyet, előveszi furulyáját és nekikezd néhány akkord játszásába. Nem igazán egy dalt játszik, csak úgy furulyázik, szabadon kísérletezve, hátha majd jön egy dal amit majd el is játszhat a jövőben.*
6078. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-10-26 06:04:56
Üzenet elküldve: 2022-10-26 06:04:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Tűzkeresztség //
* A parancsnok csak megmosolyogja Nilevard megérzését, de ez egyáltalán nem zavarja. Valahol teljességgel megérti a veterán gondolatmenetét. " Csak akkor aggódj már, mikor a hídon átmész, ne elött vagy után. " Ezzel a nézettel pedig nem szükséges aggodalmaskodni hasonló helyzetekben.
Nilevardban eddig nem volt tartás hasonlókkal kapcsolatban, de Tanilla óta már kialakult benne egy fajta aggodalom jelző. Mégis mit gondolna egyetlen szerelme, ha netalán életét vesztené, vagy éppen egy karral kevesebbel térne haza?
El is gondolkozik az út alatt, hogy miképp válhatna szemfülesebbé megbízásai alatt.
A parancsnok trükkös kérdéssel fordul a gyanús alakokra, amit megmosolyog. ~ Vén róka nem hiába. ~ Bár lovára már felpattant, figyelmesen követi a fejleményeket, próbál a páros mellett maradni, hogy ha neki akarnának lódulni. Látható, hogy a nő nélkül az öreg nem menne sehova, ezért inkább mellette lovagol, hogy ha az élet úgy hozza nyakon csíphesse. *
* A parancsnok csak megmosolyogja Nilevard megérzését, de ez egyáltalán nem zavarja. Valahol teljességgel megérti a veterán gondolatmenetét. " Csak akkor aggódj már, mikor a hídon átmész, ne elött vagy után. " Ezzel a nézettel pedig nem szükséges aggodalmaskodni hasonló helyzetekben.
Nilevardban eddig nem volt tartás hasonlókkal kapcsolatban, de Tanilla óta már kialakult benne egy fajta aggodalom jelző. Mégis mit gondolna egyetlen szerelme, ha netalán életét vesztené, vagy éppen egy karral kevesebbel térne haza?
El is gondolkozik az út alatt, hogy miképp válhatna szemfülesebbé megbízásai alatt.
A parancsnok trükkös kérdéssel fordul a gyanús alakokra, amit megmosolyog. ~ Vén róka nem hiába. ~ Bár lovára már felpattant, figyelmesen követi a fejleményeket, próbál a páros mellett maradni, hogy ha neki akarnának lódulni. Látható, hogy a nő nélkül az öreg nem menne sehova, ezért inkább mellette lovagol, hogy ha az élet úgy hozza nyakon csíphesse. *
6077. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-10-25 22:31:47
Üzenet elküldve: 2022-10-25 22:31:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
// Tűzkeresztség //
*A fiú szavait csak megmosolyogja. Bár könnyen lehet, hogy a megérzései helyesek voltak, egy ilyen veteránnak mint Bredoc ez már fel sem tűnik. Jól lehet a halált sem igazán féli úgy, mint legénykorában. Megélte ő már a magáét.*
-Ahogy mondja jó uram.
*Feleli jókedvűen a férfinek, miután gond nélkül sikerül visszaérniük hozzájuk.*
-Mocsok egy világ ez.
*Megrázza fejét, bár ő maga semmit nem hallott ilyen esetről, de nem olyan kekec fajta ember, hogy egy jóféle pletykába kössön bele. Tudja jól hogy megy az az utazók között. Terjed mint a pestis. Az igazságot talán kár is keresni az ilyen mendemondákban.*
-Gyerünk.
*Fél szemmel az égre sandít.*
-Nem szeretnék megázni. Reméljük a visszaúton nem lesz gond. Tán még sose utazhattak ilyen biztonságban, igaz-e Oleamar kisasszony?
*Ha már csak ennyi adatik neki, szeretne hallani a dörmögő férfiak hangján kívül valami kellemesebbet is, úgyhogy megpróbálja beszéltetni a nőt, amíg ideje engedi az út alatt.*
-Egyébként ha már így vagyunk, és remélhetőleg nem kell aggódnunk a haramiák miatt, segítsenek már ki kérem. Nemrég a birtokomba jutott pár üvegcse sötétkék varázsital, és úgy hallottam hogy abból könnyedén készíthető halványlila is, csak hozzá kell keverni valami apróságot.
*Úgy mondja a téves információt, mintha ezt mindenki így tudná.*
-Megcsinálnák nekem? Hálás lennék a segítségért, én sajnos egyáltalán nem értek ezekhez a löttyökhöz.
*Pontosabban nem értett, amíg nem olvasott utána nemrégiben a könyvtárban ezeknek az információknak, most azonban úgy véli ezzel könnyen fény derülhet rá, hogy valóban azok-e ők, akiknek mondják magukat.*
*A fiú szavait csak megmosolyogja. Bár könnyen lehet, hogy a megérzései helyesek voltak, egy ilyen veteránnak mint Bredoc ez már fel sem tűnik. Jól lehet a halált sem igazán féli úgy, mint legénykorában. Megélte ő már a magáét.*
-Ahogy mondja jó uram.
*Feleli jókedvűen a férfinek, miután gond nélkül sikerül visszaérniük hozzájuk.*
-Mocsok egy világ ez.
*Megrázza fejét, bár ő maga semmit nem hallott ilyen esetről, de nem olyan kekec fajta ember, hogy egy jóféle pletykába kössön bele. Tudja jól hogy megy az az utazók között. Terjed mint a pestis. Az igazságot talán kár is keresni az ilyen mendemondákban.*
-Gyerünk.
*Fél szemmel az égre sandít.*
-Nem szeretnék megázni. Reméljük a visszaúton nem lesz gond. Tán még sose utazhattak ilyen biztonságban, igaz-e Oleamar kisasszony?
*Ha már csak ennyi adatik neki, szeretne hallani a dörmögő férfiak hangján kívül valami kellemesebbet is, úgyhogy megpróbálja beszéltetni a nőt, amíg ideje engedi az út alatt.*
-Egyébként ha már így vagyunk, és remélhetőleg nem kell aggódnunk a haramiák miatt, segítsenek már ki kérem. Nemrég a birtokomba jutott pár üvegcse sötétkék varázsital, és úgy hallottam hogy abból könnyedén készíthető halványlila is, csak hozzá kell keverni valami apróságot.
*Úgy mondja a téves információt, mintha ezt mindenki így tudná.*
-Megcsinálnák nekem? Hálás lennék a segítségért, én sajnos egyáltalán nem értek ezekhez a löttyökhöz.
*Pontosabban nem értett, amíg nem olvasott utána nemrégiben a könyvtárban ezeknek az információknak, most azonban úgy véli ezzel könnyen fény derülhet rá, hogy valóban azok-e ők, akiknek mondják magukat.*
6076. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-10-19 19:45:43
Üzenet elküldve: 2022-10-19 19:45:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Egész úton hazafelé...//
*Zsongó fejjel evickél ki a lápból és piszkosul kifáradt. Piszkos is, vagyis sáros, és büdös. Hajaj! De jó lesz egyszer hazatérni és beülni egy dézsa forró vízbe!? Legalább egy órán át fog ott ázni és súrolni magát szappannal. A hajáról nem is beszélve. Addigra Nilevard is visszatér majd a kalandjáról, vagy minek is nevezik. Küldetés. Így már megoldható, hogy elmenjenek a növénygyűjtésre. Legalábbis reméli, hogy kedvese addigra végezni fog. Legalább egy harcos lesz velük és nyugodtabb. Külön öröm az, hogy kedvesével együtt vehetne részt benne és már csak emiatt is nagyon várja, hogy indulhassanak. Siet is haza, amennyire tud, s remélhetőleg Nilevard is már úton van hazafelé, biztonságban.*
*Zsongó fejjel evickél ki a lápból és piszkosul kifáradt. Piszkos is, vagyis sáros, és büdös. Hajaj! De jó lesz egyszer hazatérni és beülni egy dézsa forró vízbe!? Legalább egy órán át fog ott ázni és súrolni magát szappannal. A hajáról nem is beszélve. Addigra Nilevard is visszatér majd a kalandjáról, vagy minek is nevezik. Küldetés. Így már megoldható, hogy elmenjenek a növénygyűjtésre. Legalábbis reméli, hogy kedvese addigra végezni fog. Legalább egy harcos lesz velük és nyugodtabb. Külön öröm az, hogy kedvesével együtt vehetne részt benne és már csak emiatt is nagyon várja, hogy indulhassanak. Siet is haza, amennyire tud, s remélhetőleg Nilevard is már úton van hazafelé, biztonságban.*
6075. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-10-18 13:44:44
Üzenet elküldve: 2022-10-18 13:44:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
// Tűzkeresztség //
* Bredoc kapitány aranyszín lovagjával gond nélkül visszatér társaikhoz. A helyzet változatlan, szinte pont úgy állnak ott, mint mikor a másik kettő előrement felderíteni. A nő lova hátáról szemléli a környéket, az öreg egy út menti kövön üldögélve pipázik. *
– Talán jobb is, hogy nem találtak semmit! * Felel Nowud két pöfékelés között, miközben erőt vesz magán és kétlábra áll. Beszéd közben leporolja magát, lovához megy és felül a hátára. *
– Félre ne értsenek, csak arra szeretnék utalni, hogy ezek a banditák kiszámíthatatlanok. Meglehet, hogy csupán a vezetőjük vérmérsékletén múlott, hogy nem oltották ki az életünket. Az istenek óvjanak attól, hogy újra a közelükbe kerüljek! Én mondom, majdnem olyan rosszak ezek, mint a hegyeken túl fosztogató társaik, akik épp a hatokban mészároltak le néhány szerencsétlen utazót – azt mondják, nem is a rablás miatt tették, hiszen az értéktárgyaikat meghagyták. Mégis ki képes ilyesmire?! * Kis szünetet tart, ezáltal végre levegőhöz jut, majd szippant egy nagyot a pipájából és csak azután folytatja, hogy megint kifújta a füstöt. *
– Persze ez csak szóbeszéd – messziről jött vándor azt mond, amit akar, s ha jól tudom, ami a hegyeken túl történik az már nem is a maguk gondja. * Nowud érdekes informcáiókat – vagy legalábbis mendemondákat – közöl a katonákkal, mindeközben csak maga elé néz, nem fordítja fejét se Bredoc, se a többiek felé. Ebből a jobb emberismerők azt szűrhetik le, hogy valamit elhallgat vagy nem pont úgy mond, ahogy hallotta. Egy közhelyszagú mondás formájában ezt tulajdonképpen be is vallja mondandója végén. Habár felmerül a kérdés, hogy mi értelme van egy amúgy is távoli, vérlázító történet kiszínezésének – kiváltképp, ha a rend őreinek meséli azt. Voltaképp az sem biztos, hogy a történetet nem most találta ki, hogy terelje a témát az itteni haramiákról; ahogy az sem kizárt, hogy minden egyes szó igaz.
Ha Bredoc parancsot ad az indulásra, a csapat egyként indul ismét útra, csakhogy ezúttal a másik irányba, Arthenior felé. Gyönge ellenszélben haladhatnak, miközben a távolban szürke fellegek gyülekeznek. Ha nem sietnek, könnyen előfordulhat, hogy megáznak. *
* Bredoc kapitány aranyszín lovagjával gond nélkül visszatér társaikhoz. A helyzet változatlan, szinte pont úgy állnak ott, mint mikor a másik kettő előrement felderíteni. A nő lova hátáról szemléli a környéket, az öreg egy út menti kövön üldögélve pipázik. *
– Talán jobb is, hogy nem találtak semmit! * Felel Nowud két pöfékelés között, miközben erőt vesz magán és kétlábra áll. Beszéd közben leporolja magát, lovához megy és felül a hátára. *
– Félre ne értsenek, csak arra szeretnék utalni, hogy ezek a banditák kiszámíthatatlanok. Meglehet, hogy csupán a vezetőjük vérmérsékletén múlott, hogy nem oltották ki az életünket. Az istenek óvjanak attól, hogy újra a közelükbe kerüljek! Én mondom, majdnem olyan rosszak ezek, mint a hegyeken túl fosztogató társaik, akik épp a hatokban mészároltak le néhány szerencsétlen utazót – azt mondják, nem is a rablás miatt tették, hiszen az értéktárgyaikat meghagyták. Mégis ki képes ilyesmire?! * Kis szünetet tart, ezáltal végre levegőhöz jut, majd szippant egy nagyot a pipájából és csak azután folytatja, hogy megint kifújta a füstöt. *
– Persze ez csak szóbeszéd – messziről jött vándor azt mond, amit akar, s ha jól tudom, ami a hegyeken túl történik az már nem is a maguk gondja. * Nowud érdekes informcáiókat – vagy legalábbis mendemondákat – közöl a katonákkal, mindeközben csak maga elé néz, nem fordítja fejét se Bredoc, se a többiek felé. Ebből a jobb emberismerők azt szűrhetik le, hogy valamit elhallgat vagy nem pont úgy mond, ahogy hallotta. Egy közhelyszagú mondás formájában ezt tulajdonképpen be is vallja mondandója végén. Habár felmerül a kérdés, hogy mi értelme van egy amúgy is távoli, vérlázító történet kiszínezésének – kiváltképp, ha a rend őreinek meséli azt. Voltaképp az sem biztos, hogy a történetet nem most találta ki, hogy terelje a témát az itteni haramiákról; ahogy az sem kizárt, hogy minden egyes szó igaz.
Ha Bredoc parancsot ad az indulásra, a csapat egyként indul ismét útra, csakhogy ezúttal a másik irányba, Arthenior felé. Gyönge ellenszélben haladhatnak, miközben a távolban szürke fellegek gyülekeznek. Ha nem sietnek, könnyen előfordulhat, hogy megáznak. *
6074. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-10-10 18:45:50
Üzenet elküldve: 2022-10-10 18:45:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Tűzkeresztség //
* Szeme a gallyak roppanása felé fordul, kard markolatára fonódott kézzel, de a parancsnoka utasítást ad neki. Tudja jól, hogy van ott valami... De ha Bredoc úgy érzi, hogy jobb figyelmen kívül hagyni, akkor ő nem fog vitába szállni vele. ~ Lehet, hogy több íj is feszül felénk... ~ Tekintetével valamit keres, ami emlékeztetné őt egy fegyverre, de végül az utasításra ő is felsóhajt. *
- Igenis.
* Amikor már eléggé eltávolodtak a helyszíntől felszólal. *
- Parancsnok, nagyobb galiba lehet itt, eléggé halál közeli érzésem volt. Valahol olyan volt... Mintha.... Néhány íj célozna rám... Nem láttam semmit... De szerintem a távozásnak az életünket köszönhetjük.
* Végül Nilevard felkacag a Bredoc viccére, de szemeivel tovább fürkészi az utat, ha nem történik semmi, akkor is a markolaton tartja a kezét. Amint a felderítésről vissza tér, megnyugszik, és Ágas oldalát meglapogatva pattan fel rá. Táskájából egy répát vesz elő, hogy a ló szájába tegye, az pedig lelkesen ropogtatni kezdi.
A lovag hallja a parancsnok hangját, de tekintete üresen tekint a két ismeretlen felé. ~Talán szégyen, hogy nem mertünk bemenni a bokrok közé? Vagy éppen ennek köszönhetjük az életünk? Mit tettünk volna, ha húsz felfegyverzett alak kiugrik? Feltehetőleg semmit... ~ Bizarr érzés számára, de elfogadja a döntést, és valahol helyesnek is véli. Életük feláldozásán kívül, nem értek volna el semmit. A szavak csak úgy szállnak, Nilevard lován beáll a páros mellé, majd udvariasan mellettük haladva indítja el a sort. *
* Szeme a gallyak roppanása felé fordul, kard markolatára fonódott kézzel, de a parancsnoka utasítást ad neki. Tudja jól, hogy van ott valami... De ha Bredoc úgy érzi, hogy jobb figyelmen kívül hagyni, akkor ő nem fog vitába szállni vele. ~ Lehet, hogy több íj is feszül felénk... ~ Tekintetével valamit keres, ami emlékeztetné őt egy fegyverre, de végül az utasításra ő is felsóhajt. *
- Igenis.
* Amikor már eléggé eltávolodtak a helyszíntől felszólal. *
- Parancsnok, nagyobb galiba lehet itt, eléggé halál közeli érzésem volt. Valahol olyan volt... Mintha.... Néhány íj célozna rám... Nem láttam semmit... De szerintem a távozásnak az életünket köszönhetjük.
* Végül Nilevard felkacag a Bredoc viccére, de szemeivel tovább fürkészi az utat, ha nem történik semmi, akkor is a markolaton tartja a kezét. Amint a felderítésről vissza tér, megnyugszik, és Ágas oldalát meglapogatva pattan fel rá. Táskájából egy répát vesz elő, hogy a ló szájába tegye, az pedig lelkesen ropogtatni kezdi.
A lovag hallja a parancsnok hangját, de tekintete üresen tekint a két ismeretlen felé. ~Talán szégyen, hogy nem mertünk bemenni a bokrok közé? Vagy éppen ennek köszönhetjük az életünk? Mit tettünk volna, ha húsz felfegyverzett alak kiugrik? Feltehetőleg semmit... ~ Bizarr érzés számára, de elfogadja a döntést, és valahol helyesnek is véli. Életük feláldozásán kívül, nem értek volna el semmit. A szavak csak úgy szállnak, Nilevard lován beáll a páros mellé, majd udvariasan mellettük haladva indítja el a sort. *
6073. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-10-09 22:10:27
Üzenet elküldve: 2022-10-09 22:10:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
// Tűzkeresztség //
*Egy jó darabig mehetnek, majd pedig megállhatnak és beszélhetnek még jóval az erdős terület előtt. Kíváncsian hallgatja Nilveard szavait, majd bólint neki, mikor az visszakérdez az őszinteséget illetően.*
-Meglehet. Valóban érdekes ez a történet.
*Elnéz még egyszer utoljára a fák felé, majd nagyot sóhajt.*
-Ideje vissza indulnunk. Nincs itt semmi. Vagy ha mégis, botorság lenne csak úgy addig menni míg nem találunk "valamit".
*Azzal el is indul a trióhoz visszafelé katonás léptekkel.*
-Még a végén Gabrael megeszi őket.
*Mondja mosolyogva a szőke ifjoncra nézve. Ha nem történik semmi különös, vagy útjukat nem állja akadály akkor számításai szerint akár oda is érhetnek záros határidőn belül. Ha így történik, úgy a férfit szólítja meg.*
-Megnyugodhatnak kérem, a banditáknak hűlt helye.
*Mondja nyugodt hangon, majd a lovához igyekszik.*
-Visszakísérjük önöket a városba, hogy biztosan ne legyen semmi gond az úton, az esetet pedig jelentem majd az illetékeseknek. A jövőben erre utazók hálásak lehetnek önöknek.
*Persze jóformán üres szavak, de Bredoc megtanulta az évek alatt, hogy ezeknek a szavaknak is megvan a maga haszna.*
*Egy jó darabig mehetnek, majd pedig megállhatnak és beszélhetnek még jóval az erdős terület előtt. Kíváncsian hallgatja Nilveard szavait, majd bólint neki, mikor az visszakérdez az őszinteséget illetően.*
-Meglehet. Valóban érdekes ez a történet.
*Elnéz még egyszer utoljára a fák felé, majd nagyot sóhajt.*
-Ideje vissza indulnunk. Nincs itt semmi. Vagy ha mégis, botorság lenne csak úgy addig menni míg nem találunk "valamit".
*Azzal el is indul a trióhoz visszafelé katonás léptekkel.*
-Még a végén Gabrael megeszi őket.
*Mondja mosolyogva a szőke ifjoncra nézve. Ha nem történik semmi különös, vagy útjukat nem állja akadály akkor számításai szerint akár oda is érhetnek záros határidőn belül. Ha így történik, úgy a férfit szólítja meg.*
-Megnyugodhatnak kérem, a banditáknak hűlt helye.
*Mondja nyugodt hangon, majd a lovához igyekszik.*
-Visszakísérjük önöket a városba, hogy biztosan ne legyen semmi gond az úton, az esetet pedig jelentem majd az illetékeseknek. A jövőben erre utazók hálásak lehetnek önöknek.
*Persze jóformán üres szavak, de Bredoc megtanulta az évek alatt, hogy ezeknek a szavaknak is megvan a maga haszna.*
6072. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-10-05 22:27:03
Üzenet elküldve: 2022-10-05 22:27:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
// Tűzkeresztség //
* A trió percekig némán áll és nézelődik, mikor az öreg úgy dönt, megpróbálja oldani a feszült hangulatot és tesz valami humoros(nak szánt) megjegyzést a csípős szélről és a hegyóriások szakálláról, mely lassan már a földhöz fagy. Az elején vigyorog is hozzá, aztán szépen lassan leül arcáról a mosoly, mivel Gabrael egyetlen arcizmát sem mozdítja. Ha nem, hát nem. Nowud egy ideig szótlanul figyeli a horizontot, azután eszébe jut, hogy pipája már majdnem kihűlt, így itt az ideje ismét rágyújtani a pipára. Ezalatt Oleamar továbbra is lóháton ülve várakozik, arcáról elsősorban az unalom jelei olvashatóak le, valójában végig résen van és ugrásra készen néz le szeme sarkából a medvetermetű fickóra. Buzogánya és stílusa nem nyerte el a páros tetszését, de valljuk be: Gabrael nem is nagyon próbálkozott.
Mindeközben Bredoc és Nilevard felderítést végeznek a közelben. Sokáig nem történik semmi említésre méltó. A fák fölött a magasban fel-felsikít egy zsákmányát kereső ölyv, ezt leszámítva továbbra is csak a szél és egymás hangját hallhatják. Nem úgy aztán, amikor megállnak és már épp visszafordulnának: reccs. Ennyi, egy viszonylag közeli faág kettérötését hallják az avarban. Bizonyára hamar oldalra kapják a fejüket, talán még kardjukat is előrántják a lovagok, azonban nem látnak arrafelé semmit és senkit. Várhatnak akár perceket is, de a hang okozója nem fog előjönni – talán, ha ők mennek oda, jobbak az esélyeik, hogy többet megtudhassanak, kérdéses azonban, hogy vállalják-e a kockázatot? *
* A trió percekig némán áll és nézelődik, mikor az öreg úgy dönt, megpróbálja oldani a feszült hangulatot és tesz valami humoros(nak szánt) megjegyzést a csípős szélről és a hegyóriások szakálláról, mely lassan már a földhöz fagy. Az elején vigyorog is hozzá, aztán szépen lassan leül arcáról a mosoly, mivel Gabrael egyetlen arcizmát sem mozdítja. Ha nem, hát nem. Nowud egy ideig szótlanul figyeli a horizontot, azután eszébe jut, hogy pipája már majdnem kihűlt, így itt az ideje ismét rágyújtani a pipára. Ezalatt Oleamar továbbra is lóháton ülve várakozik, arcáról elsősorban az unalom jelei olvashatóak le, valójában végig résen van és ugrásra készen néz le szeme sarkából a medvetermetű fickóra. Buzogánya és stílusa nem nyerte el a páros tetszését, de valljuk be: Gabrael nem is nagyon próbálkozott.
Mindeközben Bredoc és Nilevard felderítést végeznek a közelben. Sokáig nem történik semmi említésre méltó. A fák fölött a magasban fel-felsikít egy zsákmányát kereső ölyv, ezt leszámítva továbbra is csak a szél és egymás hangját hallhatják. Nem úgy aztán, amikor megállnak és már épp visszafordulnának: reccs. Ennyi, egy viszonylag közeli faág kettérötését hallják az avarban. Bizonyára hamar oldalra kapják a fejüket, talán még kardjukat is előrántják a lovagok, azonban nem látnak arrafelé semmit és senkit. Várhatnak akár perceket is, de a hang okozója nem fog előjönni – talán, ha ők mennek oda, jobbak az esélyeik, hogy többet megtudhassanak, kérdéses azonban, hogy vállalják-e a kockázatot? *
6071. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-10-05 16:39:33
Üzenet elküldve: 2022-10-05 16:39:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Visszatérés a toronyból//
* Panaszra nincs oka a tündérnek. Lóháton utazik, egy nőhöz tapadva, aki mellesleg nem is néz ki olyan rosszul. Azt mondjuk kicsit sajnálja, hogy később leszáll, de legalább neki nem kell.*
- Rendben, ha így akarod. ~ Teysusnak hála! ~* Igyekszik menet közben szóval tartani a lányt, ami jól sikerül. Elárul magáról ezt azt saját maga is, de mégiscsak azaz érdekes, amit a Shauri mond neki.*
- Komolyan? Tündér szerető?* Képed el, majd huncut mosollyal az arcán hozzá is fűz egy apróságot.*
- Nekem is ügyes kezem van ám, meg nyelvem is jól pörög. Muszáj is, mert ezekből élek.* Valamivel veszélytelenebb munka, mint földalatti skorpiókra, vagy mikre vadászni.*
- Komolyan? Wow! Nem vagy semmi. Egyszer részletesebben is mesélhetnél róla egy ital mellett. Imádom a jó történeteket.* Egész jól telik az idő utazva, bár amikor mind a ketten lóháton ülnek az már bajosabb, de legalább gyorsabban haladnak. Így nem lesz több napos az utazás az biztos.*
* Panaszra nincs oka a tündérnek. Lóháton utazik, egy nőhöz tapadva, aki mellesleg nem is néz ki olyan rosszul. Azt mondjuk kicsit sajnálja, hogy később leszáll, de legalább neki nem kell.*
- Rendben, ha így akarod. ~ Teysusnak hála! ~* Igyekszik menet közben szóval tartani a lányt, ami jól sikerül. Elárul magáról ezt azt saját maga is, de mégiscsak azaz érdekes, amit a Shauri mond neki.*
- Komolyan? Tündér szerető?* Képed el, majd huncut mosollyal az arcán hozzá is fűz egy apróságot.*
- Nekem is ügyes kezem van ám, meg nyelvem is jól pörög. Muszáj is, mert ezekből élek.* Valamivel veszélytelenebb munka, mint földalatti skorpiókra, vagy mikre vadászni.*
- Komolyan? Wow! Nem vagy semmi. Egyszer részletesebben is mesélhetnél róla egy ital mellett. Imádom a jó történeteket.* Egész jól telik az idő utazva, bár amikor mind a ketten lóháton ülnek az már bajosabb, de legalább gyorsabban haladnak. Így nem lesz több napos az utazás az biztos.*
6070. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-10-02 18:23:47
Üzenet elküldve: 2022-10-02 18:23:47
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés a toronyból//
* Szerencsére nem gondolatolvasó, mert a vadember kifejezésre egy erős, altáji rúgás lenne a válasza. Soha nem volt vadember, noha árvaként nőtt fel a régen volt Napkaraván pihenő, majd a thargokkal élt sokáig. De Ale szerencséjére nem gondolatolvasó. Az meg végképp nem zavarja, hogy egy hím karolja át hátulról és erőst kapaszkodik belé. Nem olyan életet élt, mint aki zokon venné a tapizást. Vagy akármi mást. Azt sem veszi zokon, hogy dől belőle a szó. Így könnyebben hozzá szokik a javarészt értelmes beszédhez. *
- Inkább maradj csak lóháton. Elég, ha én koszolom össze magam és gyorsabban is haladunk.
* Hogy komédiás, hát az megérne egy vallatást. Bár fene tudja, bármit is ki lehet nézni az apró fickóból. De ha érdekes történetet akar? *
- Volt egyszer egy tündér szeretőm, bizony. Ilyesmire gondoltál? Vagy valami izgalmasabbra? Pedig nálad kicsit magasabb volt, de nagyon ügyesek voltak a kezei.
* Szegi fel a fejét, hogy az égre pillantson, majd újra a földet bámulja. *
- Egyszer a barlangoknál egy Nassiky támadt ránk, akkor sérült meg a kezem.
* Mutatja fel sérült jobb kezét. Bár a régi hegeket ujjatlan bőrkesztyű fedi. *
- Sikerült elbánni a döggel, de amikor a mérgét gyűjtöttem be, óvatlan voltam és egy kevéske ráfolyt a kezemre. Rendesen felmarta a bőröm, nehezen sikerült ilyen mértékben visszaállítani.
* Szerencsére nem gondolatolvasó, mert a vadember kifejezésre egy erős, altáji rúgás lenne a válasza. Soha nem volt vadember, noha árvaként nőtt fel a régen volt Napkaraván pihenő, majd a thargokkal élt sokáig. De Ale szerencséjére nem gondolatolvasó. Az meg végképp nem zavarja, hogy egy hím karolja át hátulról és erőst kapaszkodik belé. Nem olyan életet élt, mint aki zokon venné a tapizást. Vagy akármi mást. Azt sem veszi zokon, hogy dől belőle a szó. Így könnyebben hozzá szokik a javarészt értelmes beszédhez. *
- Inkább maradj csak lóháton. Elég, ha én koszolom össze magam és gyorsabban is haladunk.
* Hogy komédiás, hát az megérne egy vallatást. Bár fene tudja, bármit is ki lehet nézni az apró fickóból. De ha érdekes történetet akar? *
- Volt egyszer egy tündér szeretőm, bizony. Ilyesmire gondoltál? Vagy valami izgalmasabbra? Pedig nálad kicsit magasabb volt, de nagyon ügyesek voltak a kezei.
* Szegi fel a fejét, hogy az égre pillantson, majd újra a földet bámulja. *
- Egyszer a barlangoknál egy Nassiky támadt ránk, akkor sérült meg a kezem.
* Mutatja fel sérült jobb kezét. Bár a régi hegeket ujjatlan bőrkesztyű fedi. *
- Sikerült elbánni a döggel, de amikor a mérgét gyűjtöttem be, óvatlan voltam és egy kevéske ráfolyt a kezemre. Rendesen felmarta a bőröm, nehezen sikerült ilyen mértékben visszaállítani.
6069. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-09-27 20:01:29
Üzenet elküldve: 2022-09-27 20:01:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Karheia szavai nyomán a szó szoros értelmében érzi az apja jelenlétét, az öreg elf hiánya után maradt űr egészen picire zsugorodik a szívében. ~ Hiszen mindig is itt volt! ~ Ez a nap telis tele meglepetésekkel. A tündér sose gondolta volna, hogy egy véletlen találkozás ilyen hatással lehet rá, és mégis... Hálás a megfoghatatlan égieknek, hogy a páros útja éppen az övét keresztezte.*
*Ha a nagyoknak sincs ellenére, kényelmes tempóban indul el a fák közé vezető ösvényen.*
- Ó, az erdő sok mindenre megtaníthat! *Elemében érzi magát, élvezi, hogy olyasmiről csacsoghat, ami elbűvöli, és igyekszik ezt az élményt megosztani a barbár asszonnyal és a mágussal is.* Kimeríthetetlen forrás egy szárnyát bontogató *Megrebbenti a nevezett tagjait, mintha a kissé ügyetlen sziporkája a humor csúcsteljesítménye lett volna.* művész számára. Ritmusok... *Úgy tesz, mint ha a mutatóujjával vezényelné a szélben összeverődő ágakat.* Dallamok... *Visszhangként fütyül vissza egy éppen elkapott madár dalára.* Érzések... Nézzetek körül! Itt minden fenséges és gyönyörű! És persze gondolatok, amik akkor bújnak elő, amikor egyedül járjátok az erdőt. Vagy épp ellenkezőleg, jó társaságban. *Felpillant Learonra, majd Karheiára vándorol a tekintete. Egy lélegzetvételnyi időre elcsendesedik, amíg befelé figyel.* Mint amit a halottainkról mondtál. ~ Ma tényleg gazdagabb lettem valamivel. Köszönöm nektek! ~ *A lány csicsergése abbamarad, de a mosolya töretlen.*
//Szív sötétje//
*Karheia szavai nyomán a szó szoros értelmében érzi az apja jelenlétét, az öreg elf hiánya után maradt űr egészen picire zsugorodik a szívében. ~ Hiszen mindig is itt volt! ~ Ez a nap telis tele meglepetésekkel. A tündér sose gondolta volna, hogy egy véletlen találkozás ilyen hatással lehet rá, és mégis... Hálás a megfoghatatlan égieknek, hogy a páros útja éppen az övét keresztezte.*
*Ha a nagyoknak sincs ellenére, kényelmes tempóban indul el a fák közé vezető ösvényen.*
- Ó, az erdő sok mindenre megtaníthat! *Elemében érzi magát, élvezi, hogy olyasmiről csacsoghat, ami elbűvöli, és igyekszik ezt az élményt megosztani a barbár asszonnyal és a mágussal is.* Kimeríthetetlen forrás egy szárnyát bontogató *Megrebbenti a nevezett tagjait, mintha a kissé ügyetlen sziporkája a humor csúcsteljesítménye lett volna.* művész számára. Ritmusok... *Úgy tesz, mint ha a mutatóujjával vezényelné a szélben összeverődő ágakat.* Dallamok... *Visszhangként fütyül vissza egy éppen elkapott madár dalára.* Érzések... Nézzetek körül! Itt minden fenséges és gyönyörű! És persze gondolatok, amik akkor bújnak elő, amikor egyedül járjátok az erdőt. Vagy épp ellenkezőleg, jó társaságban. *Felpillant Learonra, majd Karheiára vándorol a tekintete. Egy lélegzetvételnyi időre elcsendesedik, amíg befelé figyel.* Mint amit a halottainkról mondtál. ~ Ma tényleg gazdagabb lettem valamivel. Köszönöm nektek! ~ *A lány csicsergése abbamarad, de a mosolya töretlen.*
6068. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-09-26 20:54:20
Üzenet elküldve: 2022-09-26 20:54:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Egészen jó tempóban haladva szeli át a vidéket, szerencsére az idő még jó hozzá. Bár a várost elhagyva kissé lassít a léptein és kifújja magát. Készül azokra a területekre, ahol kicsit jobban észen kell lennie, ha nem akar bajt a fejére hozni. Az ingovány felé halad, bár ide fognak jönni kis csapatban is, ha minden igaz és Nimeril meg tudja szervezni az utat. Kicsit csal, mert egy-egy szakaszon sikerül látásból ismerős alakkal összefutnia és felülni a szekerére. S míg meghallgatja a földműves és családjának újabb nyavalyáit és az útért cserébe ellátja tanácsokkal. Emiatt újabb ötletek jutnak eszébe és ha lesz egy kis ideje, akkor leül egy kidőlt fára és lejegyzi az alapokat. Később majd visszatér erre a gondolat fonálra és jobban eltöpreng rajta. Most egyre szaporább léptekkel halad a torony felé. Toronyiránt.*
6067. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-09-23 08:47:16
Üzenet elküldve: 2022-09-23 08:47:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Learon örül neki, hogy szavaival sikerült egy kis örömöt csempésznie a kis tündér szomorúságába, ami így, ha nem is tökéletes, mégis ez a vegyes keveréke az érzelmeknek sokkal jobbnak tűnik, mintha csak a bánatot vélné felfedezni az apróság tekintetében.*
-Oh! *Neveti el magát a fülek hegyezésére.*
-Akkor Te örülhetsz. Az én fülem rossz, még azt is alig hallom, amit ti mondotok! Ez az öregség átka! *Nevetgél magában a középkorú pásztor. A városiakhoz képest már bőven a korban van, de Derin viszonylatban még fiatal. A rokonsága általában megélte a nyolcvan, kilencvenedik évét.*
*Karheia nem vicceli el a Sajt-mester szavait, hanem saját módján még hozzá is tesz, de ez várható is volt, hiszen sokkal komolyabb ő, mint a bohókás mágus.*
-Akkor kivárom! *Biccent mosolyogva a nőnek, értésére adva sokadjára is, hogy meghallgatja, ha kell, bármi is legyen az, amit mondani szeretne neki.*
-Madarakat? *Fordul a lány felé, hiszen hirtelenjében nem is érti, hogyan kerültek szóba a madarak. Aztán Rheia is rátesz egy lapáttal és ő a fék dallamát említi, szóval a pásztor egyszerűen csendben marad és elkönyveli magában, hogy ez valami tündérdolog lehet, amihez ő nem ért, a másik kettő pedig igen.* ~Ha Learon csendben marad, kevésbé tűnik ostobának!~ *Dönti el magában és inkább figyel, hátha valami újat tanul a fákról és madarakról.*
//Szív sötétje//
*Learon örül neki, hogy szavaival sikerült egy kis örömöt csempésznie a kis tündér szomorúságába, ami így, ha nem is tökéletes, mégis ez a vegyes keveréke az érzelmeknek sokkal jobbnak tűnik, mintha csak a bánatot vélné felfedezni az apróság tekintetében.*
-Oh! *Neveti el magát a fülek hegyezésére.*
-Akkor Te örülhetsz. Az én fülem rossz, még azt is alig hallom, amit ti mondotok! Ez az öregség átka! *Nevetgél magában a középkorú pásztor. A városiakhoz képest már bőven a korban van, de Derin viszonylatban még fiatal. A rokonsága általában megélte a nyolcvan, kilencvenedik évét.*
*Karheia nem vicceli el a Sajt-mester szavait, hanem saját módján még hozzá is tesz, de ez várható is volt, hiszen sokkal komolyabb ő, mint a bohókás mágus.*
-Akkor kivárom! *Biccent mosolyogva a nőnek, értésére adva sokadjára is, hogy meghallgatja, ha kell, bármi is legyen az, amit mondani szeretne neki.*
-Madarakat? *Fordul a lány felé, hiszen hirtelenjében nem is érti, hogyan kerültek szóba a madarak. Aztán Rheia is rátesz egy lapáttal és ő a fék dallamát említi, szóval a pásztor egyszerűen csendben marad és elkönyveli magában, hogy ez valami tündérdolog lehet, amihez ő nem ért, a másik kettő pedig igen.* ~Ha Learon csendben marad, kevésbé tűnik ostobának!~ *Dönti el magában és inkább figyel, hátha valami újat tanul a fákról és madarakról.*
6066. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-09-22 19:34:07
Üzenet elküldve: 2022-09-22 19:34:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Egy felmenő halála mindig szomorú, ezt Karheia is jól tudja, különösen ha olyan fontos szerepet töltött be gyermeke életében mint látszólag Fynlisse apja a leányáéban. De Learon vigasztaló szavai mosolyt csalnak arcára, s úgy látja a tündérnek is valamelyest vigaszt jelentenek. Biccent, s bátorkodik most először kicsit közeledni a másikhoz, hogy mutató és középsőujjával ő is a kulcscsont alatti területet megérintve érezhesse át a szív erőteljes dobbanásait.*
- Igen, itt van ő. Mindig itt lesz, hogy megérzések útján tereljen téged a megfelelő irányba, elvégre mi más dolguk volna bölcs felmenőinknek, ha nem ez?
*Kérdését és szavait egy szelíd, barátságos és megnyugtatónak mondható mosoly kíséri. Hitük elég rugalmas ahhoz, hogy a mindennapi polgárok is tudjanak bizonyos részeivel azonosulni, akkor is ha végül Eeyrhez fohászkodnak áhítattal és nem a Szellemeikhez.*
- Igen.
*Erősíti meg Learon feltételezéseit. Bátorkodik kicsit őszintébbnek lenni, úgy érzi "biztonságban" van és megteheti ezt.*
- Fontos dolgokat szeretnék majd megvitatni veled, drága barátom.
*A férfival szemben sokkal magabiztosabban közeledik, náluk thargoknál nem is ritka egymás megérintése, így Karheia sem mulasztja el ismételten jelezni társa felé a kettejük lévő köteléket vállának megszorításával.*
- De semmi olyan, ami ne várhatna még.
*Egy biccentéssel jelzi Fynlisse felé, hogyha már ennyire útra kész, akkor akár el is indulhatnak.*
- Gyakran jársz az erdőbe a fák dallamát hallgatni? Feltételezem rendkívül inspiráló a magad fajta művészet kedvelőnek.
*Úgy véli a tündérek is közelebb állnak a természethez, amitől az emberek gyakran elszakadni kívánnak. Gyakran hallja Artheniorban azt is, hogy a hagyományőrző elfeket jelzőkkel illetik, nem éppen a hízelgő fajtákkal.*
//Szív sötétje//
*Egy felmenő halála mindig szomorú, ezt Karheia is jól tudja, különösen ha olyan fontos szerepet töltött be gyermeke életében mint látszólag Fynlisse apja a leányáéban. De Learon vigasztaló szavai mosolyt csalnak arcára, s úgy látja a tündérnek is valamelyest vigaszt jelentenek. Biccent, s bátorkodik most először kicsit közeledni a másikhoz, hogy mutató és középsőujjával ő is a kulcscsont alatti területet megérintve érezhesse át a szív erőteljes dobbanásait.*
- Igen, itt van ő. Mindig itt lesz, hogy megérzések útján tereljen téged a megfelelő irányba, elvégre mi más dolguk volna bölcs felmenőinknek, ha nem ez?
*Kérdését és szavait egy szelíd, barátságos és megnyugtatónak mondható mosoly kíséri. Hitük elég rugalmas ahhoz, hogy a mindennapi polgárok is tudjanak bizonyos részeivel azonosulni, akkor is ha végül Eeyrhez fohászkodnak áhítattal és nem a Szellemeikhez.*
- Igen.
*Erősíti meg Learon feltételezéseit. Bátorkodik kicsit őszintébbnek lenni, úgy érzi "biztonságban" van és megteheti ezt.*
- Fontos dolgokat szeretnék majd megvitatni veled, drága barátom.
*A férfival szemben sokkal magabiztosabban közeledik, náluk thargoknál nem is ritka egymás megérintése, így Karheia sem mulasztja el ismételten jelezni társa felé a kettejük lévő köteléket vállának megszorításával.*
- De semmi olyan, ami ne várhatna még.
*Egy biccentéssel jelzi Fynlisse felé, hogyha már ennyire útra kész, akkor akár el is indulhatnak.*
- Gyakran jársz az erdőbe a fák dallamát hallgatni? Feltételezem rendkívül inspiráló a magad fajta művészet kedvelőnek.
*Úgy véli a tündérek is közelebb állnak a természethez, amitől az emberek gyakran elszakadni kívánnak. Gyakran hallja Artheniorban azt is, hogy a hagyományőrző elfeket jelzőkkel illetik, nem éppen a hízelgő fajtákkal.*
6065. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-09-17 20:14:04
Üzenet elküldve: 2022-09-17 20:14:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
- Ő már nincs velünk. *Szíve szerint kerülné a témát, mert valóban érzékeny pont, de Learon szavai mégis csempésznek bele egy csipetnyi derűt.* Vagyis... Nagyon is itt van! *A szívére teszi a kezét.* Ha hegyezem a fülemet, még hallom is! *A szeme már mosolyog, pedig a könnycsepp még ott van a sarkában.*
- De... biztos, hogy nem leszek útban? Ha kettesben maradnátok, igazán nem akarok zavarni... *Szent meggyőződése, hogy a két vendég között a barátságnál is szorosabb kapocs lehet.* De... de... *Csapong összevissza ~ Bárcsak tényleg itt lenne apám, és rámszólna.~* Ha nem bánjátok, szívesen veletek tartanék. *Lehuppan a földre, színpadias mozdulatokkal igazgatja meg a ruháját és a hangszereit, hogy lássák rajta, mennyire útra kész. ~ Soha senki nem volt még ennyire útra kész! ~* Az erdőben biztos vannak madarak. Hármasban csak nem ijesztjük el őket.
//Szív sötétje//
- Ő már nincs velünk. *Szíve szerint kerülné a témát, mert valóban érzékeny pont, de Learon szavai mégis csempésznek bele egy csipetnyi derűt.* Vagyis... Nagyon is itt van! *A szívére teszi a kezét.* Ha hegyezem a fülemet, még hallom is! *A szeme már mosolyog, pedig a könnycsepp még ott van a sarkában.*
- De... biztos, hogy nem leszek útban? Ha kettesben maradnátok, igazán nem akarok zavarni... *Szent meggyőződése, hogy a két vendég között a barátságnál is szorosabb kapocs lehet.* De... de... *Csapong összevissza ~ Bárcsak tényleg itt lenne apám, és rámszólna.~* Ha nem bánjátok, szívesen veletek tartanék. *Lehuppan a földre, színpadias mozdulatokkal igazgatja meg a ruháját és a hangszereit, hogy lássák rajta, mennyire útra kész. ~ Soha senki nem volt még ennyire útra kész! ~* Az erdőben biztos vannak madarak. Hármasban csak nem ijesztjük el őket.
6064. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-09-15 17:08:20
Üzenet elküldve: 2022-09-15 17:08:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
*Leon nem igazán lát ki a fejéből és csak annyit tud, hogy valami zsibog ott belül. Valami a tarkójánál még szúr is. Már megnézte és nincs jele semmi fizikai sérülésnek vagy bármi ilyesminek, csak valami a koponyájában, amit csak ő érez és másnak fogalma sincs róla. Ahogy ott az úton sétál és próbál eljutni azt sem tudja, hogy hova, talán csak valami kocsmáig ahol leihatja magát, végig kardját markolja, mint valami eszelős. Emlékszik dolgokra. Leginkább apró lábak és kezek alakjai ugrálnak fel elméjébe és az újszülöttek jellegzetes illata, valamint egy elf fiú felemás szeme. Nem is igazán emlékszik már, hogy ezek micsodák, csak annyit tud, hogy akar inni valamit, ami mindig elnyomja ezeket a képeket. Valamit, ami erős és jól elaltatja.* ~Csak érjek már el egy kocsmához és minden rendben lesz! Mint mindig.~ *Azért a biztonság kedvéért újra le ellenőrzi kulacsát is, talán már tucatszám, hogy nincs-e benne valami iható. Természetesen üres. Napok óta nincs benne rum és még a víz is kifogyott belőle, amit tegnap töltött bele.*
6063. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-09-15 15:00:34
Üzenet elküldve: 2022-09-15 15:00:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Learon arcán szokásos mosolya ül, amikor a lányka szól hozzá.*
-Egy Derin nem szokott hazudni, szóval akármikor! *Bólogat bölcs szavaira, amik igazából úgy ahogy vannak nem igazak, mert feledékeny elméje miatt elég gyakran szegi meg a szavát, de ha erre figyelmeztetik, gyorsan tud korrigálni. Learon is érzi a hirtelen megingást, és hiába érzékeny ő maga is, szereti forszírozni az ilyesmit. Egyébként is azt gondolja, hogy más nem lehet a háttérben, csak hogy a lány apja meghalt. Akkor pedig könnyen nyújthat vigaszt a számára.*
-Mi történt vele? Engem a jó Nagymama tanított sok mindenre, amíg meg nem halt. A bölcs asszony aztán a Szellemek közé került és onnan fogta tovább a kezemet. A mai napig érzem, hogyha valami elsőre nem sikerül, megtámogatja a kezeimet és vezeti tovább. Ahogy apámat is szinte érzem néha, hogy csap a fejemre, amikor valami olyat mondok, amit nem kéne! *Neveti el magát és semmi szomorúság nem látszik a szemében a halottjai miatt. Aki onnan jött, ahonnan a Sajt-mester az tudja, hogy az nem csak egy jól hangzó mondat, hogy vigyáznak rá haláluk után, hanem a valóság.*
-Nos, sétáljunk! *Igazítja meg haját és szakállát hirtelen, mert az egyik kósza tincs éppen a szemébe került mióta zenéltek, de valahogy nem tudta rendesen megigazítani.*
-Engem nem zavarsz, sőt! A kisasszony pedig úgy hiszem, egy hosszabb beszélgetést szeretne majd velem kettesben, de mondja meg ő, mennyire ér rá ez a dolog! *Pillant barátnőjére, akiről tudja, hogy semmi pénzért nem lenne illetlen senkivel önszántából. Nem ez az első eset, hogy nem mond ki valamit pusztán kedvességből.* ~Biztos, hogy nagyon fontos a dolog.~
-De előre bocsátom, az időm bármikor a tied Rheia, szóval rendelkezésre állok bármikor! *Neveti el magát a hivatalos stílus megütése miatt.*
//Szív sötétje//
*Learon arcán szokásos mosolya ül, amikor a lányka szól hozzá.*
-Egy Derin nem szokott hazudni, szóval akármikor! *Bólogat bölcs szavaira, amik igazából úgy ahogy vannak nem igazak, mert feledékeny elméje miatt elég gyakran szegi meg a szavát, de ha erre figyelmeztetik, gyorsan tud korrigálni. Learon is érzi a hirtelen megingást, és hiába érzékeny ő maga is, szereti forszírozni az ilyesmit. Egyébként is azt gondolja, hogy más nem lehet a háttérben, csak hogy a lány apja meghalt. Akkor pedig könnyen nyújthat vigaszt a számára.*
-Mi történt vele? Engem a jó Nagymama tanított sok mindenre, amíg meg nem halt. A bölcs asszony aztán a Szellemek közé került és onnan fogta tovább a kezemet. A mai napig érzem, hogyha valami elsőre nem sikerül, megtámogatja a kezeimet és vezeti tovább. Ahogy apámat is szinte érzem néha, hogy csap a fejemre, amikor valami olyat mondok, amit nem kéne! *Neveti el magát és semmi szomorúság nem látszik a szemében a halottjai miatt. Aki onnan jött, ahonnan a Sajt-mester az tudja, hogy az nem csak egy jól hangzó mondat, hogy vigyáznak rá haláluk után, hanem a valóság.*
-Nos, sétáljunk! *Igazítja meg haját és szakállát hirtelen, mert az egyik kósza tincs éppen a szemébe került mióta zenéltek, de valahogy nem tudta rendesen megigazítani.*
-Engem nem zavarsz, sőt! A kisasszony pedig úgy hiszem, egy hosszabb beszélgetést szeretne majd velem kettesben, de mondja meg ő, mennyire ér rá ez a dolog! *Pillant barátnőjére, akiről tudja, hogy semmi pénzért nem lenne illetlen senkivel önszántából. Nem ez az első eset, hogy nem mond ki valamit pusztán kedvességből.* ~Biztos, hogy nagyon fontos a dolog.~
-De előre bocsátom, az időm bármikor a tied Rheia, szóval rendelkezésre állok bármikor! *Neveti el magát a hivatalos stílus megütése miatt.*
6062. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-09-14 18:56:08
Üzenet elküldve: 2022-09-14 18:56:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Tűzkeresztség //
* Nilevard szótlanul ül továbbra is a lován, a parancsnok pedig végül bemutatkozik az ismeretleneknek. Amint parancsot kap már húzza is ki magát, hogy Ágast elindítsa a parancsnok oldalán. *
- Igenis.
* Mondja, majd aggodalommal telt tekintette irányítja Bredoc oldalán lovát, nem érzi annyira biztonságosnak, hogy lóval közelítsék meg a banditáktól nyüzsgő területet, de hamar megkönnyebbült sóhaj hagyja el a lovagot. A kérdés hallatán szemöldöke elindul felfelé. ~ Szinte biztos vagyok benne, hogy hazudnak, és csak lerázni akarnak minket. ~ Állapítja meg magában. *
- Őszintén?
* Kérdez vissza a lovag, de nem-igen várja meg a választ, inkább csak megszokásból hagyja el ajkait. *
- A nő nagy valószínűséggel régi nemesi család sarja, vagy éppen banditának állt a családja. Általában ha atyám nem akart nagy feneket kergetni a nővérem utazásának, mindig egy veterán katonát bízott meg, hogy elkísérje.
* Az útra vissza tekint gyanakodva, mintha láthatná a hármast. *
- Biztos vagyok benne, hogy az erszényük a helyén van, és a ló számomra elég bizonyíték uram.
* Ezután nem jártatja tovább a száját, meghallgatja a másik véleményét, majd követi őt szótlanul vissza a többiekhez. *
* Nilevard szótlanul ül továbbra is a lován, a parancsnok pedig végül bemutatkozik az ismeretleneknek. Amint parancsot kap már húzza is ki magát, hogy Ágast elindítsa a parancsnok oldalán. *
- Igenis.
* Mondja, majd aggodalommal telt tekintette irányítja Bredoc oldalán lovát, nem érzi annyira biztonságosnak, hogy lóval közelítsék meg a banditáktól nyüzsgő területet, de hamar megkönnyebbült sóhaj hagyja el a lovagot. A kérdés hallatán szemöldöke elindul felfelé. ~ Szinte biztos vagyok benne, hogy hazudnak, és csak lerázni akarnak minket. ~ Állapítja meg magában. *
- Őszintén?
* Kérdez vissza a lovag, de nem-igen várja meg a választ, inkább csak megszokásból hagyja el ajkait. *
- A nő nagy valószínűséggel régi nemesi család sarja, vagy éppen banditának állt a családja. Általában ha atyám nem akart nagy feneket kergetni a nővérem utazásának, mindig egy veterán katonát bízott meg, hogy elkísérje.
* Az útra vissza tekint gyanakodva, mintha láthatná a hármast. *
- Biztos vagyok benne, hogy az erszényük a helyén van, és a ló számomra elég bizonyíték uram.
* Ezután nem jártatja tovább a száját, meghallgatja a másik véleményét, majd követi őt szótlanul vissza a többiekhez. *
6061. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-09-11 18:13:42
Üzenet elküldve: 2022-09-11 18:13:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Szinte alig töltött egy óránál több időt a városban, máris rögtönzött távozásra kényszerül, csak nagy sajnálatára, fenekét cipelő állat vagy eszköz nélkül. Nincs nagy kedve most elgyönyörködni a bormezőkön, amit Luninariék mellett mellőzött megtenni, elvégre nem először áldja meg ez a látvány. Lassan, de kitartóan csökken a város sziluettjének a mérete háta mögött, ahogy köpenye fel és lelebben a ki-és belélegzéstől, miközben kitartóan lépked előre. A szép napos idő most pont ellene van, ahogy kezdenek megjelenni az izzadságcseppek elrejtett homlokán. Milyen jó, hogy ahova megy, ott hőgutától nem kell aggódnia, mi? Röhögne is rajta, ha nem tudná, legutóbb hogy alakult. De csak nem lehet rosszabb a második alkalomkor, mi? Ráadásul most senki nélkül, magányosan... erre inkább nem gondol bele. Inkább nem is kéne gondolkodnia semmin, csak figyelni előre Ahogy most tenni is fogja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389