Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 306 (6101. - 6120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6120. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-18 09:58:20
Üzenet elküldve: 2023-01-18 09:58:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
//Zárás//
*Learon csak hümmög, ahogy a lányka perdül egyet előtte és bár nem adja tudtára, újból kétes gondolatai támadnak és ezúttal ezekben a gondolatokban nem csak a lányka szárnya szerepel, mint elébb. Gyorsan megrázza a fejét, hátha ettől kiesnek belőle a gondolatok és láss csodát, el is tűnnek. Kipotyognak, mint Fyn kezéből a gallyak.*
*Hamar vissza is érnek, ahol el is köszönnek egymástól. A mágus vigyora hatalmas, kedves és és bizakodó a jövőt tekintve.*
-Vigyázni fogok, de ha valami baja lesz, egyből hozzád jövök! *Ígéri meg és biztos benne, hogy így is fog tenni.*
-Átadom! Biztos vagyok benne, hogy találkozunk még, szóval nem köszönök el, csak annyit, hogy a viszont látásra! *Meghajol a lányka előtt, majd egy pár pillanatig még nézi, ahogy eltűnik a forgatban, végül visszaindul.*
//Karheia//
*Nem egy nagy út, szóval hamar ott van, ahol a barbár barátnőjét hagyták. Az egész perpatvar nem lehetett több néhány percnél, mire megtalálta a tündért és vissza is ért a nőhöz.*
-Kedves lány. Visszakísértem a táborba. *Letelepszik a földre és a már előbb farigcsált botot veszi kézbe, de végül nem csinál vele semmit, csak úgy fogja.*
-Nos, most, hogy nincs itt senki. *Kezd bele a dologba és még köhhint is egyet, hogy kellő komolyságot adjon kettejüknek.*
-Szerettél volna valamiről beszélgetni. *Jelenti ki, mert látja, hogy nagyon nyomja a tharg asszony szívét valami, ami fontos.*
-Ha bármiben segítség kell tudod, hogy rám számíthatsz! *Ezzel előre ki is jelenti, hogyha valami ilyesmiről volna szó, akkor bátran támaszkodhat a Sajt-mester, a Pásztormágus aki maga a Tűz és számtalan titulus viselője, támogatására.*
//Szív sötétje//
//Zárás//
*Learon csak hümmög, ahogy a lányka perdül egyet előtte és bár nem adja tudtára, újból kétes gondolatai támadnak és ezúttal ezekben a gondolatokban nem csak a lányka szárnya szerepel, mint elébb. Gyorsan megrázza a fejét, hátha ettől kiesnek belőle a gondolatok és láss csodát, el is tűnnek. Kipotyognak, mint Fyn kezéből a gallyak.*
*Hamar vissza is érnek, ahol el is köszönnek egymástól. A mágus vigyora hatalmas, kedves és és bizakodó a jövőt tekintve.*
-Vigyázni fogok, de ha valami baja lesz, egyből hozzád jövök! *Ígéri meg és biztos benne, hogy így is fog tenni.*
-Átadom! Biztos vagyok benne, hogy találkozunk még, szóval nem köszönök el, csak annyit, hogy a viszont látásra! *Meghajol a lányka előtt, majd egy pár pillanatig még nézi, ahogy eltűnik a forgatban, végül visszaindul.*
//Karheia//
*Nem egy nagy út, szóval hamar ott van, ahol a barbár barátnőjét hagyták. Az egész perpatvar nem lehetett több néhány percnél, mire megtalálta a tündért és vissza is ért a nőhöz.*
-Kedves lány. Visszakísértem a táborba. *Letelepszik a földre és a már előbb farigcsált botot veszi kézbe, de végül nem csinál vele semmit, csak úgy fogja.*
-Nos, most, hogy nincs itt senki. *Kezd bele a dologba és még köhhint is egyet, hogy kellő komolyságot adjon kettejüknek.*
-Szerettél volna valamiről beszélgetni. *Jelenti ki, mert látja, hogy nagyon nyomja a tharg asszony szívét valami, ami fontos.*
-Ha bármiben segítség kell tudod, hogy rám számíthatsz! *Ezzel előre ki is jelenti, hogyha valami ilyesmiről volna szó, akkor bátran támaszkodhat a Sajt-mester, a Pásztormágus aki maga a Tűz és számtalan titulus viselője, támogatására.*
6119. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-17 19:37:21
Üzenet elküldve: 2023-01-17 19:37:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
//Zárás//
*Figyelmesen hallgatja végig a mágus feddő szavait. Tetszik vagy sem, igaza van, Fyn tényleg butaságot művelt.*
- Semmi bajom. *Megpördül Learon előtt, hogy ő is jól lássa, keze-lába-szárnya ép és egészséges.* Ne haragudj!
- Jó, menjünk... *Azt nem vette észre, hogy mikor engedte el a tőre markolatát, ám a száraz gallyakat még mindig erősen szorítja magához.* Akkor erre sem lesz szükség, ugye? *Leejti a csomót, ami kis híján bajba keverte, majd a férfi mellett elindul vissza, a karaván felé. Fyn keveset szól, látszik, hogy a gondolataiba mélyedt. Ahogy közelednek a tábor jól ismert szagai és zajai felé, úgy tér vissza a lány biztonságérzete, és vele együtt a jókedve. Egészen az első sátrakig bandukolnak.*
- Mindent köszönök, Learon Derin! És feltétlenül add át üdvözletemet Karheiának! És... *Elkószálása óta először vigyorodik el úgy igazán, szívből.* Vigyázz a hangszeredre! Nem terem minden bokorban egy tündér, hogy rendbe szedje neked! *Int egyet, sarkon fordul, és eltűnik a színes sátrak között. Holnap nagy nap lesz: megérkezik Artheniorba.*
//Szív sötétje//
//Zárás//
*Figyelmesen hallgatja végig a mágus feddő szavait. Tetszik vagy sem, igaza van, Fyn tényleg butaságot művelt.*
- Semmi bajom. *Megpördül Learon előtt, hogy ő is jól lássa, keze-lába-szárnya ép és egészséges.* Ne haragudj!
- Jó, menjünk... *Azt nem vette észre, hogy mikor engedte el a tőre markolatát, ám a száraz gallyakat még mindig erősen szorítja magához.* Akkor erre sem lesz szükség, ugye? *Leejti a csomót, ami kis híján bajba keverte, majd a férfi mellett elindul vissza, a karaván felé. Fyn keveset szól, látszik, hogy a gondolataiba mélyedt. Ahogy közelednek a tábor jól ismert szagai és zajai felé, úgy tér vissza a lány biztonságérzete, és vele együtt a jókedve. Egészen az első sátrakig bandukolnak.*
- Mindent köszönök, Learon Derin! És feltétlenül add át üdvözletemet Karheiának! És... *Elkószálása óta először vigyorodik el úgy igazán, szívből.* Vigyázz a hangszeredre! Nem terem minden bokorban egy tündér, hogy rendbe szedje neked! *Int egyet, sarkon fordul, és eltűnik a színes sátrak között. Holnap nagy nap lesz: megérkezik Artheniorba.*
6118. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-16 10:38:41
Üzenet elküldve: 2023-01-16 10:38:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*A mindössze pár pedig tartó keresgélés után végül meghallja a lány hangját, de romló fülei miatt nem igazán tudja betájolni, hogy merre is van. Ez van, ha az ember öregszik és az egyik füle hamarabb romlik, mint a másik.* ~Bezzeg mikor fiatalabb voltam!~ *Korholja magát, hogy nem mélyedt el jobban annak idején az orvostudományokban, mert lehet akkor könnyebb lenne most a dolga. Azonban forgolódik egy kicsit és hallgatózik, ahogy akkor szokta, mikor el elcsászkáló kecskét keres az ember.* ~Meg is van!~ *Azzal gyors tempóval elindul a megfelelő irányba és csakhamar már hallja is az apró léptek zaját, majd végül egyre hangosabban, és amikor kilép egy bokor mögül, már szembe is találja magát a kis tündérlánnyal, aki el volt veszve.*
-Hányszor mondtam a kecskéknek is, hogy ne menjenek el egyedül! *Ujját szigorúan felemeli és úgy dorgálja a szárnyast.*
-Persze a jó pásztor mindig megtalálja a nyája tagját, de óvatosabbnak kéne lenned! *Aztán, kicsit kedvesebben teszi már hozzá.*
-Jól vagy? Nem sérültél meg? *Térdel le előtte, hogy jobban szemügyre vehesse a lányt.*
-Szerintem hagyjuk a lakomát, ennyi izgalom elég volt mára, menjünk vissza az emberekhez!
//Szív sötétje//
*A mindössze pár pedig tartó keresgélés után végül meghallja a lány hangját, de romló fülei miatt nem igazán tudja betájolni, hogy merre is van. Ez van, ha az ember öregszik és az egyik füle hamarabb romlik, mint a másik.* ~Bezzeg mikor fiatalabb voltam!~ *Korholja magát, hogy nem mélyedt el jobban annak idején az orvostudományokban, mert lehet akkor könnyebb lenne most a dolga. Azonban forgolódik egy kicsit és hallgatózik, ahogy akkor szokta, mikor el elcsászkáló kecskét keres az ember.* ~Meg is van!~ *Azzal gyors tempóval elindul a megfelelő irányba és csakhamar már hallja is az apró léptek zaját, majd végül egyre hangosabban, és amikor kilép egy bokor mögül, már szembe is találja magát a kis tündérlánnyal, aki el volt veszve.*
-Hányszor mondtam a kecskéknek is, hogy ne menjenek el egyedül! *Ujját szigorúan felemeli és úgy dorgálja a szárnyast.*
-Persze a jó pásztor mindig megtalálja a nyája tagját, de óvatosabbnak kéne lenned! *Aztán, kicsit kedvesebben teszi már hozzá.*
-Jól vagy? Nem sérültél meg? *Térdel le előtte, hogy jobban szemügyre vehesse a lányt.*
-Szerintem hagyjuk a lakomát, ennyi izgalom elég volt mára, menjünk vissza az emberekhez!
6117. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-16 10:02:21
Üzenet elküldve: 2023-01-16 10:02:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
- Nem lesz semmi baj. *Sokat nem segített a félelmein az, hogy hangosan kimondta, de legalább már bután is érzi magát. Fáról fára jár a tekintete, hátha meglát valamit, ami ismerős, és visszavezetheti akár a karavánhoz, akár a két emberhez, akiktől elcsatangolt. De semmi, most még egyformábbnak tűnnek a fák, mint valaha, mintha szándékosan akarnák összezavarni a lányt. A szalmaszál, amibe kapaszkodhat, a pásztormágus hangja. Fyn először a nevét hallja. Távolról, félig beleveszve az erdő neszeibe, a tündér hirtelen nem is tudja eldönteni, hogy a tényleg hallotta-e vagy csak a képzelete játszik vele. A "Hová mentél?" már sokkal valódibbnak tűnik. Megáll, hallgatózik egy kicsit, próbálja megtalálni az irányt, amerről a szavak érkeztek. Tesz néhány tétova lépést, és hogy megbizonyosodjon, hogy jó felé indult, elkiáltja magát.*
- Learon? Hahó? *Ha választ kap, megszaporázza a lépteit.*
//Szív sötétje//
- Nem lesz semmi baj. *Sokat nem segített a félelmein az, hogy hangosan kimondta, de legalább már bután is érzi magát. Fáról fára jár a tekintete, hátha meglát valamit, ami ismerős, és visszavezetheti akár a karavánhoz, akár a két emberhez, akiktől elcsatangolt. De semmi, most még egyformábbnak tűnnek a fák, mint valaha, mintha szándékosan akarnák összezavarni a lányt. A szalmaszál, amibe kapaszkodhat, a pásztormágus hangja. Fyn először a nevét hallja. Távolról, félig beleveszve az erdő neszeibe, a tündér hirtelen nem is tudja eldönteni, hogy a tényleg hallotta-e vagy csak a képzelete játszik vele. A "Hová mentél?" már sokkal valódibbnak tűnik. Megáll, hallgatózik egy kicsit, próbálja megtalálni az irányt, amerről a szavak érkeztek. Tesz néhány tétova lépést, és hogy megbizonyosodjon, hogy jó felé indult, elkiáltja magát.*
- Learon? Hahó? *Ha választ kap, megszaporázza a lépteit.*
6116. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-15 12:02:21
Üzenet elküldve: 2023-01-15 12:02:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Úton Thargföldre//
*A várost maga mögött hagyva mindjárt jobb kedvre derül. Ismét úton, új lehetőségek felé. Nem minden lelkiismeret furdalás nélkül állapítja meg, hogy hiába haladta már meg a negyvenet és érzi mindinkább a kor súlyát, még mindig ott van a lábában a vándorlás vágya. Nem lenne ezzel semmi gond, ha nem arra kellene fordítania az energiáit, hogy Artheniorban jobban megvesse a lábát és nagyobb ismertséget, befolyást szerezzen.
A nemesség bukásával a Morthimer Ház, amely ehhez a réteghez dörgölőzött, kissé talajt vesztett a lába alól. Ugyanakkor hatalmas lehetőségek is megnyíltak a számukra, amikkel Orthus élni is kíván. Számára a jövő fényes és lehetőségekkel teli, de ehhez új alapokra kell helyeznie a dolgokat.
Mindezzel együtt a Tharg földek jelentette új üzleti lehetőség megéri az időt és a fáradtságot.
Ezért is lépett ki már a pirkadati órákban, hogy a hosszú utat mihamarabb letudja. Ha pedig kialakul az üzleti kapcsolat, amit remélt, akkor ez az út bőven kifizetődő lesz a számára hosszú távon.*
*A várost maga mögött hagyva mindjárt jobb kedvre derül. Ismét úton, új lehetőségek felé. Nem minden lelkiismeret furdalás nélkül állapítja meg, hogy hiába haladta már meg a negyvenet és érzi mindinkább a kor súlyát, még mindig ott van a lábában a vándorlás vágya. Nem lenne ezzel semmi gond, ha nem arra kellene fordítania az energiáit, hogy Artheniorban jobban megvesse a lábát és nagyobb ismertséget, befolyást szerezzen.
A nemesség bukásával a Morthimer Ház, amely ehhez a réteghez dörgölőzött, kissé talajt vesztett a lába alól. Ugyanakkor hatalmas lehetőségek is megnyíltak a számukra, amikkel Orthus élni is kíván. Számára a jövő fényes és lehetőségekkel teli, de ehhez új alapokra kell helyeznie a dolgokat.
Mindezzel együtt a Tharg földek jelentette új üzleti lehetőség megéri az időt és a fáradtságot.
Ezért is lépett ki már a pirkadati órákban, hogy a hosszú utat mihamarabb letudja. Ha pedig kialakul az üzleti kapcsolat, amit remélt, akkor ez az út bőven kifizetődő lesz a számára hosszú távon.*
6115. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-11 16:29:42
Üzenet elküldve: 2023-01-11 16:29:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Maga mögött hagyva a várost bosszankodni kezd magában, amiért a vándor hölgy nem szedi szaporábban a lábait és még mindig nem találkoztak szembe az úton. Tisztában van vele, hogy rendszeresek az őrjáratok errefelé, ezért nem is nagyon fél egy esetleges bandita támadás eshetőségétől, de bármi megtörténhet.
Felpillant a horizontra, ami mögé a nap utolsó sugarai buknak le a látóhatáron.*
~Ideje rágyújtani.~
*Utolsó pillanatokig hanyagolta a fáklya meggyújtását, hogy egy perccel se égjen tovább a kelleténél. Még csak az kéne, hogy akkor is fogyjon az élettartama, amikor még nem szükséges.
Lefékezi a kocsit. Keze ügyébe veszi a mellette fekvő szövétnekek egyikét. Ügyetlen esik kezére a szikrapattintó. Több sikertelen próbálkozást csak a sötétben felvillanó szemek jelzik.*
~Húsz aranyba kerültek ezek a selejtek?!~
*Végre valahára az egyik szikra megmarad rajta, ami nem sokkal később teljes lánggal ég. Elégedetten bólint, ahogy mozgásra kényszeríti hátasait és vág bele az estébe.*
Felpillant a horizontra, ami mögé a nap utolsó sugarai buknak le a látóhatáron.*
~Ideje rágyújtani.~
*Utolsó pillanatokig hanyagolta a fáklya meggyújtását, hogy egy perccel se égjen tovább a kelleténél. Még csak az kéne, hogy akkor is fogyjon az élettartama, amikor még nem szükséges.
Lefékezi a kocsit. Keze ügyébe veszi a mellette fekvő szövétnekek egyikét. Ügyetlen esik kezére a szikrapattintó. Több sikertelen próbálkozást csak a sötétben felvillanó szemek jelzik.*
~Húsz aranyba kerültek ezek a selejtek?!~
*Végre valahára az egyik szikra megmarad rajta, ami nem sokkal később teljes lánggal ég. Elégedetten bólint, ahogy mozgásra kényszeríti hátasait és vág bele az estébe.*
6114. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-10 10:36:44
Üzenet elküldve: 2023-01-10 10:36:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Végül, mivel tényleg nem leli a lányt, elindul megkeresni. Nem kifejezetten jó a nyomkeresésben, és ezen az sem segít, hogy a lány elég apró. Ha mondjuk Morwont kéne megkeresnie egy erdőben, sokkal könnyebb dolga lenne, vagy akár Grotgal is vagy bármelyik óriással, akit ismer. Vannak egy páran, az nem vitás.*
-Fyn? *Kiált bele az erdőbe egyet. Nem nagyon zavartatja magát, mert ha rátámad egy farkas, igazából megvan minden a tarsolyában, hogy gond nélkül kikerüljön a pácból. A mágia erre is jó, szerencsére. Eltaposott ágakat keres tekintetével, de egyáltalán nem biztos benne, hogy talál bármit is, hiszen a tündér súlya nem akkora, hogy valódi nyomot hagyjon.*
-Hova mentél? *Kiált még egyet, hangosabban, hátha meghallja a hangját a lány. Igazából nem is juthatott messzire, meg az erdő sem olyan hangos, hogy elnyomja a hangját a férfinak.* ~Lehet varázsolnom kéne? Lőjek fel a levegőbe egy tűzcsóvát? Azt biztos meglátná, csak nem biztos, hogy arra gondolna, hogy én vagyok az!~ *Gondolkodik és számtalan ötlet eszébe jut, de inkább csak vár egy kicsit, hátha előkerül az újonnan megismert dalnokuk.*
//Szív sötétje//
*Végül, mivel tényleg nem leli a lányt, elindul megkeresni. Nem kifejezetten jó a nyomkeresésben, és ezen az sem segít, hogy a lány elég apró. Ha mondjuk Morwont kéne megkeresnie egy erdőben, sokkal könnyebb dolga lenne, vagy akár Grotgal is vagy bármelyik óriással, akit ismer. Vannak egy páran, az nem vitás.*
-Fyn? *Kiált bele az erdőbe egyet. Nem nagyon zavartatja magát, mert ha rátámad egy farkas, igazából megvan minden a tarsolyában, hogy gond nélkül kikerüljön a pácból. A mágia erre is jó, szerencsére. Eltaposott ágakat keres tekintetével, de egyáltalán nem biztos benne, hogy talál bármit is, hiszen a tündér súlya nem akkora, hogy valódi nyomot hagyjon.*
-Hova mentél? *Kiált még egyet, hangosabban, hátha meghallja a hangját a lány. Igazából nem is juthatott messzire, meg az erdő sem olyan hangos, hogy elnyomja a hangját a férfinak.* ~Lehet varázsolnom kéne? Lőjek fel a levegőbe egy tűzcsóvát? Azt biztos meglátná, csak nem biztos, hogy arra gondolna, hogy én vagyok az!~ *Gondolkodik és számtalan ötlet eszébe jut, de inkább csak vár egy kicsit, hátha előkerül az újonnan megismert dalnokuk.*
6113. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-10 10:19:00
Üzenet elküldve: 2023-01-10 10:19:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Úgy szorítja magához az összegyűjtött rőzsét, mintha az élete múlna rajta, persze sohasem vallaná be, hogy fél. Egy darabig egy helyben áll, aztán - jobb ötlet híján - elindul arra, amerről jött. Azt persze maga sem tudja, mennyit kanyargott a fák között, így nem lehet biztos a dolgában, mégis legalább egy kicsit megnyugtatja magát vele. Kiáltozás helyett hallgatózni kezd. A szél súgása, az ágak koppanása, a törzsek reccsenése vajmi keveset árul el a tündérnek. Sokkal inkább az avar és a lehullott gallyak roppanásaira hegyezi a fülét. Azt is elárulják, ha veszély közeleg, és azt is, ha valaki a keresésére indult. ~ Az ám! Veszély! ~ Jobb kezével ügyetlenül ráfog a hosszú tőr markolatára. Még sosem kellett arra használnia, hogy megvédje magát vele. Nagyon reméli, hogy nem ma jön el a napja...*
//Szív sötétje//
*Úgy szorítja magához az összegyűjtött rőzsét, mintha az élete múlna rajta, persze sohasem vallaná be, hogy fél. Egy darabig egy helyben áll, aztán - jobb ötlet híján - elindul arra, amerről jött. Azt persze maga sem tudja, mennyit kanyargott a fák között, így nem lehet biztos a dolgában, mégis legalább egy kicsit megnyugtatja magát vele. Kiáltozás helyett hallgatózni kezd. A szél súgása, az ágak koppanása, a törzsek reccsenése vajmi keveset árul el a tündérnek. Sokkal inkább az avar és a lehullott gallyak roppanásaira hegyezi a fülét. Azt is elárulják, ha veszély közeleg, és azt is, ha valaki a keresésére indult. ~ Az ám! Veszély! ~ Jobb kezével ügyetlenül ráfog a hosszú tőr markolatára. Még sosem kellett arra használnia, hogy megvédje magát vele. Nagyon reméli, hogy nem ma jön el a napja...*
6112. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-09 19:22:35
Üzenet elküldve: 2023-01-09 19:22:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Egyre csak Nawanthiri jár a fejében. Megkérdezhette volna, hogy mi a baja, de Yezából zsigerből tör elő a replika, ha támadva érzi magát. Márpedig az a válasz támadás volt. ~Arthenior arra van~ csavarja groteszk karikatúrába a mondatot, ahogy eltúlozva felidézi és legalább ennyire eltúlzott, otromba grimaszt vág hozzá.
Aztán egy nagy sóhajjal próbálja elhessegetni az újra és újra belé maró önérzetes dühöt. Eszébe jut a nap, amikor először látta lányt. Aznap, amikor Sulim meghalt. Potyogtak a könnyek a mandula szemekből, ahogy kétségbeesetten kutatott az élet jelei után a fejvadász ernyedt testén.
Eszébe jut, amikor kerítőnek álla a Kancellár kocsisa kapcsán. Első említésre vázolta a tervet, és úgy játszotta a kezére a részeg flótást, mint egy igazi profi.
Hol bicsaklott meg így ez az egész? Azon a nyomorult mélységin? Hogy a fene az ízlését!
De hát még akkor is olyan kedélyesnek tűnt, mikor indulás előtt a vén kecske naplójáról hadart!
Yeza nem tudja hová tenni ezt a nagy változást. Próbálja inkább valami másba belelátni az okokat. Akármi is történhetett, nyilván rajta csattan. Ki máson?
Az egyedüli jó fordulata ennek a napnak, hogy ahogyan közelít a városhoz, a köd is oszlani kezd. Arthenior látképe lassan kirajzolódik a távolban, Yeza pedig most már tényleg vágtára ugratja a lovát. Minél előbb vissza akar érni. Egek! Mintha évek teltek volna el, mióta elindult. Talán most először gondol a városra, s benne a fogadóra úgy, hogy hazamegy oda. Rágós és savanyú a szó, főleg, hogy azonnal megébred tőle a honvágya Wegtoren iránt.*
Aztán egy nagy sóhajjal próbálja elhessegetni az újra és újra belé maró önérzetes dühöt. Eszébe jut a nap, amikor először látta lányt. Aznap, amikor Sulim meghalt. Potyogtak a könnyek a mandula szemekből, ahogy kétségbeesetten kutatott az élet jelei után a fejvadász ernyedt testén.
Eszébe jut, amikor kerítőnek álla a Kancellár kocsisa kapcsán. Első említésre vázolta a tervet, és úgy játszotta a kezére a részeg flótást, mint egy igazi profi.
Hol bicsaklott meg így ez az egész? Azon a nyomorult mélységin? Hogy a fene az ízlését!
De hát még akkor is olyan kedélyesnek tűnt, mikor indulás előtt a vén kecske naplójáról hadart!
Yeza nem tudja hová tenni ezt a nagy változást. Próbálja inkább valami másba belelátni az okokat. Akármi is történhetett, nyilván rajta csattan. Ki máson?
Az egyedüli jó fordulata ennek a napnak, hogy ahogyan közelít a városhoz, a köd is oszlani kezd. Arthenior látképe lassan kirajzolódik a távolban, Yeza pedig most már tényleg vágtára ugratja a lovát. Minél előbb vissza akar érni. Egek! Mintha évek teltek volna el, mióta elindult. Talán most először gondol a városra, s benne a fogadóra úgy, hogy hazamegy oda. Rágós és savanyú a szó, főleg, hogy azonnal megébred tőle a honvágya Wegtoren iránt.*
6111. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-09 16:03:30
Üzenet elküldve: 2023-01-09 16:03:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Lassan de biztosan végez a sajt nyársával, de igazából nem is siet, hiszen akkor csak megvágná magát a végén. Persze egy vágást semmi perc alatt begyógyíthat mágiával, de akkor sem egy kellemes élmény.*
-Valahol van nálam! *Teszi le egy kicsit a kezéből a botot és elkezd keresgélni erszényében, amiben lapul a kova. Azzal szokta meggyújtani a pipáját, ha éppen nem varázslat segítségével teszi. Pont amiatt, mert azt szokta, eléggé a táska aljába van csúszva a szerszám. Valamiért eszébe sem jut, hogy tényleg elég lenne csak csettintenie, hogy máris lángra lobbanjon akár az egész erdő.*
-Megkeresem. *Válaszol, miközben már rég keresi a kovát. Közben nem is figyel arra, hogy a lány elmászkál, pedig ha látja, biztos szólt volna neki, hogy ne tegye. Amikor megleli a keresett dolgot, felemeli és Fín hűlt helye felé mutatja.*
-Meg is van! *Azonban a lány nincs sehol, Learon pedig nem nagyon érti, hogy mi történhetett.*
-Hova tűnhetett? *Fordul Karheia felé, hátha amaz látta merre ment a tündérlány. A Sajt-mester még azt sem hallotta meg nagy koncentrációja közepette, hogy a dalnoklány elmonda, hogy keres egy kis fát a tűzhöz.*
//Szív sötétje//
*Lassan de biztosan végez a sajt nyársával, de igazából nem is siet, hiszen akkor csak megvágná magát a végén. Persze egy vágást semmi perc alatt begyógyíthat mágiával, de akkor sem egy kellemes élmény.*
-Valahol van nálam! *Teszi le egy kicsit a kezéből a botot és elkezd keresgélni erszényében, amiben lapul a kova. Azzal szokta meggyújtani a pipáját, ha éppen nem varázslat segítségével teszi. Pont amiatt, mert azt szokta, eléggé a táska aljába van csúszva a szerszám. Valamiért eszébe sem jut, hogy tényleg elég lenne csak csettintenie, hogy máris lángra lobbanjon akár az egész erdő.*
-Megkeresem. *Válaszol, miközben már rég keresi a kovát. Közben nem is figyel arra, hogy a lány elmászkál, pedig ha látja, biztos szólt volna neki, hogy ne tegye. Amikor megleli a keresett dolgot, felemeli és Fín hűlt helye felé mutatja.*
-Meg is van! *Azonban a lány nincs sehol, Learon pedig nem nagyon érti, hogy mi történhetett.*
-Hova tűnhetett? *Fordul Karheia felé, hátha amaz látta merre ment a tündérlány. A Sajt-mester még azt sem hallotta meg nagy koncentrációja közepette, hogy a dalnoklány elmonda, hogy keres egy kis fát a tűzhöz.*
6110. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-12-09 16:17:02
Üzenet elküldve: 2022-12-09 16:17:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*A vessző, ha nem is gyorsan, nyárssá változik a tündér keze között. Fyn fél szemmel Learont figyeli, és nem igazán tudja mire vélni, hogy a mágus egy kézzel farigcsál. ~ Ennyire csak nem lehet ügyefogyott... Mi lenne, ha segítenék neki? ~ Végül azonban úgy dönt, hogy egy kicsit még puffog magában, és csak a magáéval foglalkozik.*
- Ezt egy kicsit elhamarkodtuk. Tűzszerszám van nálatok? *Rövid szünet után jut eszébe, hogy a kova és tapló is kevés lesz.* Fát is szedjünk! *A faragatlan végével szúrja le a nyársát a földbe, majd elkezd száraz gallyak után nézni. A nagyobb darabok miatt nem aggódik, azokból úgyse kell sok. A siker kulcsa a gyújtós, azt kell nagyon megválogatni. Az avart böngészve meg is feledkezik róla, hogy jó lenne a társai közelében maradni. Ki tudja, ki és mi mászkál az erdőben? Az alkalmasnak tűnő darabokat a jobbjával veszi fel, és a baljával szorítja magához. Eltart egy darabig, amíg rájön, hogy az erdő hangjain kívül csak a saját lépteit hallja.*
~ Milyen messzire tévedhettem? ~ *Megáll, hallgat... Semmi.*
- Learon! *Szünet, hallgat, semmi...* Karheia? Valaki?
//Szív sötétje//
*A vessző, ha nem is gyorsan, nyárssá változik a tündér keze között. Fyn fél szemmel Learont figyeli, és nem igazán tudja mire vélni, hogy a mágus egy kézzel farigcsál. ~ Ennyire csak nem lehet ügyefogyott... Mi lenne, ha segítenék neki? ~ Végül azonban úgy dönt, hogy egy kicsit még puffog magában, és csak a magáéval foglalkozik.*
- Ezt egy kicsit elhamarkodtuk. Tűzszerszám van nálatok? *Rövid szünet után jut eszébe, hogy a kova és tapló is kevés lesz.* Fát is szedjünk! *A faragatlan végével szúrja le a nyársát a földbe, majd elkezd száraz gallyak után nézni. A nagyobb darabok miatt nem aggódik, azokból úgyse kell sok. A siker kulcsa a gyújtós, azt kell nagyon megválogatni. Az avart böngészve meg is feledkezik róla, hogy jó lenne a társai közelében maradni. Ki tudja, ki és mi mászkál az erdőben? Az alkalmasnak tűnő darabokat a jobbjával veszi fel, és a baljával szorítja magához. Eltart egy darabig, amíg rájön, hogy az erdő hangjain kívül csak a saját lépteit hallja.*
~ Milyen messzire tévedhettem? ~ *Megáll, hallgat... Semmi.*
- Learon! *Szünet, hallgat, semmi...* Karheia? Valaki?
6109. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-12-04 14:08:00
Üzenet elküldve: 2022-12-04 14:08:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Ájult kaland //
*Vergahn alig tud magáról, ismét álomképek elevenednek fel, tudatlan állapotában, de most már vegyülnek halvány éber pillanatok foszlányaival. Érzi, hogy valaki van körülötte, másik pillanatban meg már megint a saját szobájában látja magát, amint a kandallóban ropog a tűz.*
-Hogy...
*Csak ennyi jut el hangszálai végére, majd ismét álomképek jönnek elő, teljesen zavarosak.
Vergahnnak ha volna elég lelki ereje, akkor a fájdalmat is bevállalná, csakhogy ébren legyen. De nem képes rá, olyan silány állapotban van.
Nem tudja mi történik körülötte, hogy hol van, hogy került oda, ezek a kérdések még talán fel sem merültek benne, csak azt hiszi rosszat álmodik.
Csak a zötykölődés téríti kicsit magához, és szekér kerekeinek hangjára lesz figyelmes, amint a poros úton halad...valamerre.
Aztán megint rémálom tör rá, ha ugyan annak lehet nevezni.*
*Vergahn alig tud magáról, ismét álomképek elevenednek fel, tudatlan állapotában, de most már vegyülnek halvány éber pillanatok foszlányaival. Érzi, hogy valaki van körülötte, másik pillanatban meg már megint a saját szobájában látja magát, amint a kandallóban ropog a tűz.*
-Hogy...
*Csak ennyi jut el hangszálai végére, majd ismét álomképek jönnek elő, teljesen zavarosak.
Vergahnnak ha volna elég lelki ereje, akkor a fájdalmat is bevállalná, csakhogy ébren legyen. De nem képes rá, olyan silány állapotban van.
Nem tudja mi történik körülötte, hogy hol van, hogy került oda, ezek a kérdések még talán fel sem merültek benne, csak azt hiszi rosszat álmodik.
Csak a zötykölődés téríti kicsit magához, és szekér kerekeinek hangjára lesz figyelmes, amint a poros úton halad...valamerre.
Aztán megint rémálom tör rá, ha ugyan annak lehet nevezni.*
6108. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-12-01 23:11:05
Üzenet elküldve: 2022-12-01 23:11:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
- Höhöhö. *Nevet fel kedélyesen, mint mindig.*
- Végre itt vagyunk Süllő. * Dörmögi paripájának, aki valójában egy masszív, zömök és kifejezetten izmos póni.*
- Jaj, de sok itt a nép. Rég láttunk ilyet igaz? Na menjünk is tovább édesem, mivel ez a hideg megeszi még a csontunkat is. Pedig még a hó se hullott le, legalább a szél nem fúj. * Motyogja felhangon tovább. Senki sem figyel rá, de valójában ezt nem is a környező népeknek címezte. Inkább magát biztatja, hogy ne álljon meg.*
* Pár perc után jut eszébe, hogy most jár itt először. Azt se tudja, hogy merre talál itt menedéket éjszakára. Ez nem lenne gond, de ebben a hideg időben, a Folyók havának első napjai trükkösek, lehet enyhe, de van hogy nagyon hidegek, akár fagyhat is reggelre.*
- Elnézést jó uram! * Fordul, az első utába akadó emberhez. De semmi válasz. Közben eltrappol mellette egy óriás. Közben keresztezi útját egy elf.*
~ Na jó, ezt hagyjuk... annyira nincs hideg. ~
- Bocsásson meg hölgyem! * Talán fél-elf, de észre sem veszi.*
- Kérem segítsen! * Fordul oda a következő járókelőhöz, ki válaszképp a zsebébe kotor és odavet a földre néhány garast. *
- Héj... nem vagyok koldus! * Kiálltja utána, de mintha egy viharos szélbe üvöltött volna bele. *
~ Na, azt hiszem magunkra maradtunk. Remélem ez nem ilyen mindenhol, csak az időjárás miatt ilyen mindenki.~
* Mivel láthatóan a népek kikerülik, így vélhetően mindenki a saját dolgára, vagy a meleg otthonukba igyekszenek.*
- Na jó, ha egy kocsma, taverna vagy fogadó lennék, akkor lehetőleg sokan jönnének felém, igaz Süllő? * gondolkodik tovább hangosan.*
- Höhöhő, menjünk arra, amerre a legtöbben mennek, nemde Süllő? * Fordul négy-lábú barátja felé. Aki biccent, bár nem egyetértése okán, hanem mert hallotta nevét.*
~ Remélem jó fele megyek. Kezdek fáradni, sőt még ez a hideg is kezdi kikezdeni a bundám.~
* Ekkor veszi észre a fa táblára kiírt jelzést, "Taverna a Három Baráthoz" erre. Mutat egy konkrét irányban, ahol a fények miatt látszik is már az épület sziluettje. *
- Na drágám! Höhöhö, meg is van merre kell mennünk! * A póni természetesen követi, de láthatóan derűsebb, mivel gazdája is az. ÉS el is indulnak, kedélyesen dudorászva a szállás irányába. *
- Végre itt vagyunk Süllő. * Dörmögi paripájának, aki valójában egy masszív, zömök és kifejezetten izmos póni.*
- Jaj, de sok itt a nép. Rég láttunk ilyet igaz? Na menjünk is tovább édesem, mivel ez a hideg megeszi még a csontunkat is. Pedig még a hó se hullott le, legalább a szél nem fúj. * Motyogja felhangon tovább. Senki sem figyel rá, de valójában ezt nem is a környező népeknek címezte. Inkább magát biztatja, hogy ne álljon meg.*
* Pár perc után jut eszébe, hogy most jár itt először. Azt se tudja, hogy merre talál itt menedéket éjszakára. Ez nem lenne gond, de ebben a hideg időben, a Folyók havának első napjai trükkösek, lehet enyhe, de van hogy nagyon hidegek, akár fagyhat is reggelre.*
- Elnézést jó uram! * Fordul, az első utába akadó emberhez. De semmi válasz. Közben eltrappol mellette egy óriás. Közben keresztezi útját egy elf.*
~ Na jó, ezt hagyjuk... annyira nincs hideg. ~
- Bocsásson meg hölgyem! * Talán fél-elf, de észre sem veszi.*
- Kérem segítsen! * Fordul oda a következő járókelőhöz, ki válaszképp a zsebébe kotor és odavet a földre néhány garast. *
- Héj... nem vagyok koldus! * Kiálltja utána, de mintha egy viharos szélbe üvöltött volna bele. *
~ Na, azt hiszem magunkra maradtunk. Remélem ez nem ilyen mindenhol, csak az időjárás miatt ilyen mindenki.~
* Mivel láthatóan a népek kikerülik, így vélhetően mindenki a saját dolgára, vagy a meleg otthonukba igyekszenek.*
- Na jó, ha egy kocsma, taverna vagy fogadó lennék, akkor lehetőleg sokan jönnének felém, igaz Süllő? * gondolkodik tovább hangosan.*
- Höhöhő, menjünk arra, amerre a legtöbben mennek, nemde Süllő? * Fordul négy-lábú barátja felé. Aki biccent, bár nem egyetértése okán, hanem mert hallotta nevét.*
~ Remélem jó fele megyek. Kezdek fáradni, sőt még ez a hideg is kezdi kikezdeni a bundám.~
* Ekkor veszi észre a fa táblára kiírt jelzést, "Taverna a Három Baráthoz" erre. Mutat egy konkrét irányban, ahol a fények miatt látszik is már az épület sziluettje. *
- Na drágám! Höhöhö, meg is van merre kell mennünk! * A póni természetesen követi, de láthatóan derűsebb, mivel gazdája is az. ÉS el is indulnak, kedélyesen dudorászva a szállás irányába. *
6107. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-11-30 10:30:35
Üzenet elküldve: 2022-11-30 10:30:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Ájult kaland //
* Olea átveti a karján a kosarat és lehajolva a fűbe törli ragacsos ujjait. Lehelete gomolygó felhőként kering az arca körül. Fagy nincs, de érzete szerint az elkövetkezendő napokban biztos várható lesz. Ideális a csipkebogyó gyűjtéséhez, ahogy azt a kosara tartalma is bizonyítja. Lenyalva az ujját és fél szemét becsukva fintorog. Bár a legutóbbi fagy már megcsípte a termést, fanyar íze mit sem változott. *
~ Tökéletes. Annál több benne a gyógyhatás. ~
* A nedves fű kicsit már átáztatta a nadrágja szárát, ideje indulnia. Lepiszkál a köpönyegéről pár odatapadt sárga falevelet és elindul kifelé az erdőből, maga előtt rugdosva a vastag avarréteget. Befordul az egyik ismerős fánál. Az alacsonyan szálló köd megnehezíti a távolba látást, de hunyorogva próbál kivenni egy sötét foltot kicsit messzebb. *
- Mi a...?
* Motyogja maga elé és sietősebbre veszi a lépteit. Jól gondolja, az ott egy ember. Odakocog, néhány lépésre megáll, szemügyre venni a fickót. Fiatal, nagytermetű férfi, tetoválással az arcán, látszólag ájult. *
- Hahó?
* Leteszi a kosarát és odatérdel a fekvő alakhoz. Feltűnően csúnya seb éktelenkedik a fején, de lélegzik. *
- Hellóóó? Ébren vagy?
* Szólongatja, kicsit meg is rázza. Sóhajt, majd egy csattanósat is lekever. *
- Bocsánat, ezért.
* Óvatosan elfordítja a férfi fejét, hogy megvizsgálja a sérülést. Még mindig erősen vérzik. *
- Itt nem maradhatsz, barátocskám.
* Az avar nedves, a fickó is teljesen átfagyott és átázott. Körülnéz, vajon mi teríthette le, de még csak egy megbokrosodó ló nyomait sem látja. Belekotor a zsákjába, valami használható után, de persze, hogy ilyenkor nincs nála valamiféle kötszer. Magában bosszankodva letép egy darabot a köpenye aljából. Megkísérel valamiféle kötést készíteni a fejére, ideiglenesen megteszi. *
- Ezért jössz nekem eggyel.
* Egy hatalmas vízcsepp loccsan az arcára. *
- Csodás. Ez igazán hiányzott.
* Az eső is elered, sűrű csepekben. Végignéz a férfin, jó nagy darab, de muszáj lesz kivonszolnia innen. *
- Gyere idegen, most szépen elindulunk.
* Megragadja a testét, átkulcsolja a karját a férfi két karja alatt. Szerencsére az út nincs messze, lassan elkezdi vonszolni. Lassan haladnak, a karjai majdnem leszakadnak, hangosan fújtat. Az eső szorgalmasan kopog a fején, de már látja az utat. *
~ Csak odáig jussunk el, ott mindig járnak lovasszekerek. ~
* Hosszú, vészesen hosszú percek telnek el, míg nagy nyögéssel leteszi a fickót az út szélén. *
- Hé! Segítség kellene!
* Integet egy arra járó szekeresnek. Megegyeznek a lovat vezető öreggel, hogy feldobhatja a kétkerekűre az ájult fickót, még segít is neki, egyébként is a városba tart. *
* Olea átveti a karján a kosarat és lehajolva a fűbe törli ragacsos ujjait. Lehelete gomolygó felhőként kering az arca körül. Fagy nincs, de érzete szerint az elkövetkezendő napokban biztos várható lesz. Ideális a csipkebogyó gyűjtéséhez, ahogy azt a kosara tartalma is bizonyítja. Lenyalva az ujját és fél szemét becsukva fintorog. Bár a legutóbbi fagy már megcsípte a termést, fanyar íze mit sem változott. *
~ Tökéletes. Annál több benne a gyógyhatás. ~
* A nedves fű kicsit már átáztatta a nadrágja szárát, ideje indulnia. Lepiszkál a köpönyegéről pár odatapadt sárga falevelet és elindul kifelé az erdőből, maga előtt rugdosva a vastag avarréteget. Befordul az egyik ismerős fánál. Az alacsonyan szálló köd megnehezíti a távolba látást, de hunyorogva próbál kivenni egy sötét foltot kicsit messzebb. *
- Mi a...?
* Motyogja maga elé és sietősebbre veszi a lépteit. Jól gondolja, az ott egy ember. Odakocog, néhány lépésre megáll, szemügyre venni a fickót. Fiatal, nagytermetű férfi, tetoválással az arcán, látszólag ájult. *
- Hahó?
* Leteszi a kosarát és odatérdel a fekvő alakhoz. Feltűnően csúnya seb éktelenkedik a fején, de lélegzik. *
- Hellóóó? Ébren vagy?
* Szólongatja, kicsit meg is rázza. Sóhajt, majd egy csattanósat is lekever. *
- Bocsánat, ezért.
* Óvatosan elfordítja a férfi fejét, hogy megvizsgálja a sérülést. Még mindig erősen vérzik. *
- Itt nem maradhatsz, barátocskám.
* Az avar nedves, a fickó is teljesen átfagyott és átázott. Körülnéz, vajon mi teríthette le, de még csak egy megbokrosodó ló nyomait sem látja. Belekotor a zsákjába, valami használható után, de persze, hogy ilyenkor nincs nála valamiféle kötszer. Magában bosszankodva letép egy darabot a köpenye aljából. Megkísérel valamiféle kötést készíteni a fejére, ideiglenesen megteszi. *
- Ezért jössz nekem eggyel.
* Egy hatalmas vízcsepp loccsan az arcára. *
- Csodás. Ez igazán hiányzott.
* Az eső is elered, sűrű csepekben. Végignéz a férfin, jó nagy darab, de muszáj lesz kivonszolnia innen. *
- Gyere idegen, most szépen elindulunk.
* Megragadja a testét, átkulcsolja a karját a férfi két karja alatt. Szerencsére az út nincs messze, lassan elkezdi vonszolni. Lassan haladnak, a karjai majdnem leszakadnak, hangosan fújtat. Az eső szorgalmasan kopog a fején, de már látja az utat. *
~ Csak odáig jussunk el, ott mindig járnak lovasszekerek. ~
* Hosszú, vészesen hosszú percek telnek el, míg nagy nyögéssel leteszi a fickót az út szélén. *
- Hé! Segítség kellene!
* Integet egy arra járó szekeresnek. Megegyeznek a lovat vezető öreggel, hogy feldobhatja a kétkerekűre az ájult fickót, még segít is neki, egyébként is a városba tart. *
6106. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-11-29 16:17:58
Üzenet elküldve: 2022-11-29 16:17:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Ájult kaland //
// Oleadriel Fennaran //
*Vergahn most álmodik valami, hanyatt fekve, jó hiszeműen, az ágyában képzeli magát, bár, ahhoz képest, hogy emlékeiben, mintha begyújtott volna, most igen csak fagyos hideg van. Ez a hideg kezdi felébreszteni, álomszerű látomásaiból. Arra is kezd figyelmes lenni, hogy mindene sajog, legfőképp a halántéka, melyet mintha valami meleg folt takarná.
Megmozdulna, de lábai és térdtől lefelé, annyira elgémberedett, hogycsak derékből tud vajmi keveset mozdulni.
Az álomszerű látomások már elmúltak ugyan, de még teljes a sötétség. Szemei csukva vannak, épp, hogy résnyire tudja csak kinyitni és lombokat pillant meg egy röpke minutumra, majd a fájdalom és fáradtság együttes keveréke ismét sötétségbe borítja Vergahnt.
Érzi, hogy baj van, de nem tudja miért és miként került lombok takarása alá.
Röviddel ezútán egyéb neszezésre lesz figyelmes, mintha valaki még járna itt a közelben vagy képzeli. Eldönteni még nem képes rá, annyira zsibbadt és gémberedett a teste és egész lénye.
Bárcsak magához térne, vagy jönne valaki, valaki segítő kéz gyanánt, hogy észhez térítse, felébressze.*
// Oleadriel Fennaran //
*Vergahn most álmodik valami, hanyatt fekve, jó hiszeműen, az ágyában képzeli magát, bár, ahhoz képest, hogy emlékeiben, mintha begyújtott volna, most igen csak fagyos hideg van. Ez a hideg kezdi felébreszteni, álomszerű látomásaiból. Arra is kezd figyelmes lenni, hogy mindene sajog, legfőképp a halántéka, melyet mintha valami meleg folt takarná.
Megmozdulna, de lábai és térdtől lefelé, annyira elgémberedett, hogycsak derékből tud vajmi keveset mozdulni.
Az álomszerű látomások már elmúltak ugyan, de még teljes a sötétség. Szemei csukva vannak, épp, hogy résnyire tudja csak kinyitni és lombokat pillant meg egy röpke minutumra, majd a fájdalom és fáradtság együttes keveréke ismét sötétségbe borítja Vergahnt.
Érzi, hogy baj van, de nem tudja miért és miként került lombok takarása alá.
Röviddel ezútán egyéb neszezésre lesz figyelmes, mintha valaki még járna itt a közelben vagy képzeli. Eldönteni még nem képes rá, annyira zsibbadt és gémberedett a teste és egész lénye.
Bárcsak magához térne, vagy jönne valaki, valaki segítő kéz gyanánt, hogy észhez térítse, felébressze.*
6105. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-11-21 09:14:24
Üzenet elküldve: 2022-11-21 09:14:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Learon már éppen folytatná a beszélgetést a gombákról, lakomákról és mindenféle sütési meg főzési módokról, amihez már ért is, amikor Rheia ugyanúgy, mint az előbb a kis tündérke, elugrik előle, mintha az élete múlna rajta.*
-Mi van már, komolyan? *Még kezét is megemeli, hogy hónalját megszagolja.*
-Büdös vagyok? Tegnap reggel fürödtem pedig! *Húzza fel szemöldökét és barátnőjére néz, akinek már nem először simogatta meg a fejét és nem is utoljára talán, szóval teljesen tanácstalan ezek miatt a hirtelen reakciók miatt.*
-Értem én, hogy öreg vagyok és ne fogdossak mindenkit, de azért ez már túlzás, nem gondoljátok? *Morogja a bajusza alatt és visszahuppan a földre, ahol előbb ült, mikor Fyn megijesztette és már látszólag duzzogva veszi el a tündér mellől az egyik nyársat, hogy saját magának kezdje el farigcsálni az erszényéből előkerülő késsel, amivel reggeli sajtját szokta darabolni.* ~Mi van ma mindenkivel? Ennyire ijesztő volnék?~ *Látszólag előző hatalmas jókedve is elment, ami nála elég szokatlan, de hát már ketten is elmenekültek előle, ami pedig még inkább szokatlan a számára. Figyelmét inkább a botra összpontosítja és arra, hogy ne faragjon le kezéből is egy darabot. A fadarabot két térde között tartva, egy kézzel farigcsál, hiszen mégis évekig élt fél kézzel, és mindig így csinálta a nyársat, nehéz is lenne neki, ha fogná a kezébe. Másik kezével pedig pipáját veszi elő, hogy rágyújthasson a nagy bosszankodásra.*
//Szív sötétje//
*Learon már éppen folytatná a beszélgetést a gombákról, lakomákról és mindenféle sütési meg főzési módokról, amihez már ért is, amikor Rheia ugyanúgy, mint az előbb a kis tündérke, elugrik előle, mintha az élete múlna rajta.*
-Mi van már, komolyan? *Még kezét is megemeli, hogy hónalját megszagolja.*
-Büdös vagyok? Tegnap reggel fürödtem pedig! *Húzza fel szemöldökét és barátnőjére néz, akinek már nem először simogatta meg a fejét és nem is utoljára talán, szóval teljesen tanácstalan ezek miatt a hirtelen reakciók miatt.*
-Értem én, hogy öreg vagyok és ne fogdossak mindenkit, de azért ez már túlzás, nem gondoljátok? *Morogja a bajusza alatt és visszahuppan a földre, ahol előbb ült, mikor Fyn megijesztette és már látszólag duzzogva veszi el a tündér mellől az egyik nyársat, hogy saját magának kezdje el farigcsálni az erszényéből előkerülő késsel, amivel reggeli sajtját szokta darabolni.* ~Mi van ma mindenkivel? Ennyire ijesztő volnék?~ *Látszólag előző hatalmas jókedve is elment, ami nála elég szokatlan, de hát már ketten is elmenekültek előle, ami pedig még inkább szokatlan a számára. Figyelmét inkább a botra összpontosítja és arra, hogy ne faragjon le kezéből is egy darabot. A fadarabot két térde között tartva, egy kézzel farigcsál, hiszen mégis évekig élt fél kézzel, és mindig így csinálta a nyársat, nehéz is lenne neki, ha fogná a kezébe. Másik kezével pedig pipáját veszi elő, hogy rágyújthasson a nagy bosszankodásra.*
6104. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-11-20 19:30:00
Üzenet elküldve: 2022-11-20 19:30:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Örömmel veszi tudomásul, hogy apró oktató kitérője végül megnyugvást hoz a társalgásba, és egyben meglepi az is, hogy ilyen érdeklődő közönséget talált hozzá. Eszébe jut nagymamája is, aki fájós derekával hajolgatott, s lelkesen hadarta egyik információt a másik után. Karheia sajnálja is, hogy akkor még írni sem tudott, így sok mindent elfelejtett - persze más dolgokat is elfelejtett, sok rosszat is -, de valahol jó is a felfedezés örömét újra átélni.
Learon közelsége és érintése viszont kizökkenti őt ebből az idilli érzésből. Csomó jelenik meg torkában, és sietősen felpattan, hogy szabaduljon a kényelmetlen emlékeket idéző szituációból. Se szó, se beszéd tesz pár lépést távolabb, ezúttal egy másik fához sétál, hogy törzsének támaszkodva kifújja magát. Észre sem vette mennyire egyenetlenné vált légzése, mennyire hevesen kalapált a szíve, csak most nagyokat sóhajtva tűnik fel neki. Lezárja szemhéjait, miközben próbál lecsillapodni, grimaszolva űzi távolabb azokat a horrori emlékképeket, amik felsejlettek lelki szemei előtt. Megérinti hátát és megvakargatja múltjának ocsmány emlékeit, amiket gondosan takar ruhája.
Párásodó szemeit feltehetően nem láthatják a többiek, szégyenkezve fedi el arcát a fának fordítva. Végül torkát megköszörülve szólal meg ismét, próbálja az esetleges aggodalmaskodó társait biztosítani arról, hogy nincs baj.*
- A lakoma... a lakoma az remekül hangzik!
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2022.11.21 07:24:38, a következő indokkal:
Kérésre.
//Szív sötétje//
*Örömmel veszi tudomásul, hogy apró oktató kitérője végül megnyugvást hoz a társalgásba, és egyben meglepi az is, hogy ilyen érdeklődő közönséget talált hozzá. Eszébe jut nagymamája is, aki fájós derekával hajolgatott, s lelkesen hadarta egyik információt a másik után. Karheia sajnálja is, hogy akkor még írni sem tudott, így sok mindent elfelejtett - persze más dolgokat is elfelejtett, sok rosszat is -, de valahol jó is a felfedezés örömét újra átélni.
Learon közelsége és érintése viszont kizökkenti őt ebből az idilli érzésből. Csomó jelenik meg torkában, és sietősen felpattan, hogy szabaduljon a kényelmetlen emlékeket idéző szituációból. Se szó, se beszéd tesz pár lépést távolabb, ezúttal egy másik fához sétál, hogy törzsének támaszkodva kifújja magát. Észre sem vette mennyire egyenetlenné vált légzése, mennyire hevesen kalapált a szíve, csak most nagyokat sóhajtva tűnik fel neki. Lezárja szemhéjait, miközben próbál lecsillapodni, grimaszolva űzi távolabb azokat a horrori emlékképeket, amik felsejlettek lelki szemei előtt. Megérinti hátát és megvakargatja múltjának ocsmány emlékeit, amiket gondosan takar ruhája.
Párásodó szemeit feltehetően nem láthatják a többiek, szégyenkezve fedi el arcát a fának fordítva. Végül torkát megköszörülve szólal meg ismét, próbálja az esetleges aggodalmaskodó társait biztosítani arról, hogy nincs baj.*
- A lakoma... a lakoma az remekül hangzik!
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2022.11.21 07:24:38, a következő indokkal:
Kérésre.
6103. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-11-14 00:15:20
Üzenet elküldve: 2022-11-14 00:15:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A kövezett utat járva visszatér a paranoia is. Persze csak módjával, elvégre nem az ez első eset, hogy lopott szajrét rejteget zsákjában.
Nem várhat napokat. Tudja, a városőrök mifélék, ha most bujkálni kezdene, tán sosem jutna ki... Anélkül, hogy nyakon csípnék.
Nagyjából van elképzelése arról, merre kell mennie. Ez pedig elég ahhoz, hogy kiérjen a városból. A Füves Puszta lesz a legnehezebb, de ha azt leküzdötte, már a szemét bekötve is hazaérne.
Azért kicsit sajnálja, hogy nem maradhatott tovább a városban. Egy kurtizán, annyi sem akadt a kezére... Elkeserítő lenne a helyzet, ha a vállán cipelt zsákban nem egy mesterkard figyelne.*
Nem várhat napokat. Tudja, a városőrök mifélék, ha most bujkálni kezdene, tán sosem jutna ki... Anélkül, hogy nyakon csípnék.
Nagyjából van elképzelése arról, merre kell mennie. Ez pedig elég ahhoz, hogy kiérjen a városból. A Füves Puszta lesz a legnehezebb, de ha azt leküzdötte, már a szemét bekötve is hazaérne.
Azért kicsit sajnálja, hogy nem maradhatott tovább a városban. Egy kurtizán, annyi sem akadt a kezére... Elkeserítő lenne a helyzet, ha a vállán cipelt zsákban nem egy mesterkard figyelne.*
6102. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-11-11 18:46:08
Üzenet elküldve: 2022-11-11 18:46:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Tűzkeresztség //
* Bredoc parancsnok bár trükkösen próbálta megoldani, végül a páros kimagyarázza. Nilevard nem éppen ért egyet velük, de nem tud hozzá szólni, mivel nem ért a főzetek készítéséhez. Kényelmes tempóban haladnak egészen a hídig, hogy aztán elengedjék őket. ~ Biztos jó ötlet őket szabadon futni hagyni? ~ Sóhajt fel végül a lovag, de nem áll eléjük. *
- Ahogy kívánja parancsnok úr.
* Lovával eláll az útból, és ha a másik fél akar, akkor már vágtathat Arthenior felé. Végül megkapják ők is azt az ismerős nézést parancsnokuktól, így egy tisztelgés keretében le is válik a többiektől. Alig várja, hogy Tanillát a karjai közé foghassa, már csak az a kérdés, hogy a lány miképp fogja fogadni. *
* Bredoc parancsnok bár trükkösen próbálta megoldani, végül a páros kimagyarázza. Nilevard nem éppen ért egyet velük, de nem tud hozzá szólni, mivel nem ért a főzetek készítéséhez. Kényelmes tempóban haladnak egészen a hídig, hogy aztán elengedjék őket. ~ Biztos jó ötlet őket szabadon futni hagyni? ~ Sóhajt fel végül a lovag, de nem áll eléjük. *
- Ahogy kívánja parancsnok úr.
* Lovával eláll az útból, és ha a másik fél akar, akkor már vágtathat Arthenior felé. Végül megkapják ők is azt az ismerős nézést parancsnokuktól, így egy tisztelgés keretében le is válik a többiektől. Alig várja, hogy Tanillát a karjai közé foghassa, már csak az a kérdés, hogy a lány miképp fogja fogadni. *
6101. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-11-11 14:25:39
Üzenet elküldve: 2022-11-11 14:25:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Fynlisse csak úgy issza Karheia szavait. Igyekszik minden apróságot megfigyelni a gombákon, hogy legközelebb akár magától is felismerje őket. A kalapos megjegyzésre kuncog egy kicsit, és elképzeli a párost hozzájuk illő méretű gombakalapban. Mielőtt elnevetné magát a képtelen látványon, sikerült egy kis komolyságot erőltetnie az arcára.*
- A gomba talán az egyetlen dolog, amihez apám nem értett. *Jobban belegondolva persze nem így van, de Fynt nem zavarják az ilyen apróságok. Most megint tudást szívott magába, és nem túlzás azt állítani, hogy az utóbbi időkben pontosan ez élteti. Az iménti közjáték ellenére nagyon is hálás a sorsnak, hogy ők hárman keresztezték egymás útját.*
- Tudnék éppen enni! *Learon mozdulatát lemásolva teszi a kezét a saját hasára, és most már meg se próbálja visszafogni a nevetését.* Még üst sem kell hozzá! *Kiválaszt három frissnek tűnő és kellően vékony vesszőt egy közeli cserjén, levágja őket, és elkezd nyársat farigcsálni az egyikből. Ügyetlenkedik egy kicsit a tőrével, mert nem igazán alkalmas a feladatra, de a megfelelő eszköz hiányát a gombalakoma feletti lelkesedésével pótolja.* Ezen is meg tudjuk sütni őket...
~ Ha egyszer Artheniorba érek, szereznem kell egy rendes kést. ~
A hozzászólás írója (Fynlisse Soneret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.11 14:28:34
//Szív sötétje//
*Fynlisse csak úgy issza Karheia szavait. Igyekszik minden apróságot megfigyelni a gombákon, hogy legközelebb akár magától is felismerje őket. A kalapos megjegyzésre kuncog egy kicsit, és elképzeli a párost hozzájuk illő méretű gombakalapban. Mielőtt elnevetné magát a képtelen látványon, sikerült egy kis komolyságot erőltetnie az arcára.*
- A gomba talán az egyetlen dolog, amihez apám nem értett. *Jobban belegondolva persze nem így van, de Fynt nem zavarják az ilyen apróságok. Most megint tudást szívott magába, és nem túlzás azt állítani, hogy az utóbbi időkben pontosan ez élteti. Az iménti közjáték ellenére nagyon is hálás a sorsnak, hogy ők hárman keresztezték egymás útját.*
- Tudnék éppen enni! *Learon mozdulatát lemásolva teszi a kezét a saját hasára, és most már meg se próbálja visszafogni a nevetését.* Még üst sem kell hozzá! *Kiválaszt három frissnek tűnő és kellően vékony vesszőt egy közeli cserjén, levágja őket, és elkezd nyársat farigcsálni az egyikből. Ügyetlenkedik egy kicsit a tőrével, mert nem igazán alkalmas a feladatra, de a megfelelő eszköz hiányát a gombalakoma feletti lelkesedésével pótolja.* Ezen is meg tudjuk sütni őket...
~ Ha egyszer Artheniorba érek, szereznem kell egy rendes kést. ~
A hozzászólás írója (Fynlisse Soneret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.11 14:28:34
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6376-6395