//Hazaúton//
- ...Hogy a deresseggŰŰű öregapád jÖÖÖjjjön ide! *Emelkedik lassan fel a szárnycsapások keretein belül, egészen közel két méter magasságig. Egyértelműen látszik a képén, hogy a szája szélesre húzódik a meglepetéstől, hogy bizony ő már ilyet is tud. De most senki nincsen a közelben, akinek eldicsekedhetne vele, így elindul sétatempóban.*
- Legalább lehetnék gyorsabb, na de már ez is valami, hogy nem lesz sáros a csizmám, kár, hogy nem jutott eszembe előbb. *Néz le az említett darabokra, amiknek már igazán mindegy. A táj átvált lassan, nem is baj, utálja az ingoványt. Persze van kitaposott ösvény, de néhol eléggé nehéz észrevenni. Jobban szereti a szekerek által kitaposott, szilárd talajt, a fákat, amelyek lombkoronái között azért néhol van esélyük a fénysugaraknak átjutni és, hogy valószínűleg itt nem fog olyan lénybe botlani, amit nem ismer, és egyben lenyelhetné.*
- Na nézzetek csak ide! *Sétál szépen a városba vezető út felett kettő méterrel.*
- Na most mondjátok, hogy kisebb vagyok! Ejha! Rátojok a fejetekre! *Örömködik hangosan, miközben sétál a levegőben, már azon jár az esze, hogy ezzel a kis mutatvánnyal, hogy tudná megszívatni a haragosait vagy azokat, ő nem szeret. Azaz a fél világot, meg a másik felének az egyharmadát. Ekkor jut eszébe Aztyan, akit legutóbb csak azért hagyott futni, mert az jól ráijesztett.*
-Na megállj csak! Leöntelek háromhetes varangylevessel, úgy, hogy el se tudsz majd kapni! *Bár még nem igazán biztos benne, hogy ezt bármikor sikerül majd előhúznia a kalapjából, de úgy van vele, hogy addig még gyakorolja. Mert az bizony már komoly megtorlást vonhatna maga után, ha el is kapják. Már nem dolgozik a Kalmárban, így oda bújik el, ahova jólesik neki. Ezen gondolatok hálójában sétál szépen tovább, azért, mikor hallja, hogy egy-egy szekér közeledik, behúzódik egy fa takarásába. Nem kell, hogy mindenki tudja, mire képes, a végén még felboncolnák a lebegő gnóm seggét.*
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.04.04 15:17:02