Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 313 (6241. - 6260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6260. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-09-06 13:39:09
Üzenet elküldve: 2024-09-06 13:39:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A karaván szépen halad Arthenior felé. A mocsarakat és növényzetét lassan felváltják a szántók, mezők, néhol erdők váltják egymást. A nap is magasa jár. Előveszi flaskáját és kortyol egy jót belőle. Máris felfrissülve érzi magát. A karaván kísérői is jobb kedvűek lettek. Mindenféléről beszélgetnek, csicseregnek. Néhány őrt is lát járőrözni. A földeken embereket lát dolgozni. Gyermekkorában a szülei egyszer-kétszer elhozták őt Artheniorba. Az ő ízlésének elég nagy, Lihanechet békésebbnek találja. Arthenior viszont kihívásokat és kalandokat ígér számára. Amennyi ember él itt és mind egy-egy külön történet. Már csak a felé tartó úton mennyi különböző fajba tartozó személlyel találkozik. Sok embert lát a gazdaságokban dolgozni, pedig csak az útról nézi őket. Szorgalmasan keresik a napi betevőjüket, vagy pedig dolgoznak, hogy a termést eladva fenntartsák magukat. Előre nézve a szekéren látja, hogy lassan megérkeznek a céljukhoz, Artheniorba. A város tényleg nagy és minél közelebb kerülnek annál nagyobbnak tűnik. Óriási kiterjedésű város, mely meglepetésére, nem rendelkezik városfallal, vagy bármilyen védelemmel.*
6259. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-09-06 08:38:23
Üzenet elküldve: 2024-09-06 08:38:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Ahogy lassan elhagyja az ingoványt, a fákat és mocsarat mezők váltják fel. A szag is kellemesebb a mezőn, habár semmi különlegeset nem lehet érezni. Főleg az út porát lehet jól érezni. A mezők és földek biztos kellemesebb illatot adnának, de ahhoz közelebb kellene mennie, amit meg nem mer megkockáztatni. Ki tudja, hogy a földek tulajai mennyire védik tulajdonukat. Nem akar összetűzésbe kerülni a gazdákkal. Fennáll annak a lehetősége, hogy jóban vannak a tulajok szomszédjaikkal és akkor jaj neki. Meri remélni, hogy egy szekér is elhajt erre, hogy az gyorsabban bevigye Artheniorba. Persze ha nem kell érte fizetnie. Szerencséjére a háta mögül meghallja, hogy valaki szekéren közeleg felé.*
-Bocsánat jó uram. Megkérhetném, hogy elvigyen Arthenior városáig. Nem tudok mást adni, csak a társaságomat.
*Szerencséjére belement a kedves gazda a kérésébe. Felpattan a szekér hátuljára és a szekér lassan, zötyögve elindul a városba. Nagy szerencsének tartja, hogy pont sikerült olyan embert találnia, aki segít neki.*
-Bocsánat jó uram. Megkérhetném, hogy elvigyen Arthenior városáig. Nem tudok mást adni, csak a társaságomat.
*Szerencséjére belement a kedves gazda a kérésébe. Felpattan a szekér hátuljára és a szekér lassan, zötyögve elindul a városba. Nagy szerencsének tartja, hogy pont sikerült olyan embert találnia, aki segít neki.*
6258. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-09-05 14:29:51
Üzenet elküldve: 2024-09-05 14:29:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
*Addig minden szép és jó, hogy eszeveszett tempóban vágtázik egyenesen előre, pusztán azért, hogy minél messzebb kerüljön a városba, de talán mégsem annyira jó ötlet a semmibe rohanni. Hová menjen most? Nem, a kikötőbe nem akar visszamenni, ott már nem fog rá várni senki és semmi. Clion sem. Biztos benne, hogy ő sem, pedig akárhányszor úgy érezte, hogy szorul a hurok a nyaka körül, mindig hozzá menekült. Azoknak a szép időknek azonban vége. Most egyedül van, csak magára számíthat, és neki, egyesegyedül neki kell kitalálnia, hogyan szedje össze magát.
Aztán eszébe jut az a hely, ahol Mai anyját látogatták meg hatokkal ezelőtt. A Mágustorony a Lihanech-i tó fölött. Ott elbújhatna mindenki szeme elől. Elbújhatna, és a varázsitalainak segítségével tovább bújhatná azokat az érdekes könyveket, melyeknek köszönhetően már a tűznek is tud parancsolni. Szeme felcsillan az ötlettől, még egy kicsit gyorsít a lóval, és most már céltudatosan irányítja Árnyékot az újonnan kitalált úti célja felé.*
Aztán eszébe jut az a hely, ahol Mai anyját látogatták meg hatokkal ezelőtt. A Mágustorony a Lihanech-i tó fölött. Ott elbújhatna mindenki szeme elől. Elbújhatna, és a varázsitalainak segítségével tovább bújhatná azokat az érdekes könyveket, melyeknek köszönhetően már a tűznek is tud parancsolni. Szeme felcsillan az ötlettől, még egy kicsit gyorsít a lóval, és most már céltudatosan irányítja Árnyékot az újonnan kitalált úti célja felé.*
6257. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-09-05 11:35:51
Üzenet elküldve: 2024-09-05 11:35:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
* A poros földúton halad, nincs oka rá, hogy letérjen róla. Itt elég sok városba igyekvő, vagy éppen távozó személlyel találkozhat. Sőt még a városi őrség őrjáratai is megfordulnak erre, adva némi biztonságérzetett. Később a mocsárban, ez már nem feltétlen lesz így. Az utóbbi időben elég sokat sétálgatott a szántókon is. Lábai elég jól megszokták. Most a kondija is elég jó, nem úgy, mint az utcai létkor. A falvakban mindig volt egy kedves anyóka, aki egyél még egy kicsit lyányom típusú volt. Mondjuk meg is dolgozott az ételért, mert nem feltétlen volt jó dolog egy lóban könyékig turkálni, hogy megforgassa a benne lévő csikót, aki rossz irányt választott a születéshez.*
6256. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-09-04 10:04:43
Üzenet elküldve: 2024-09-04 10:04:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Nagyot ásítva kel fel a padról és indul el a Mágustoronyba. Átverekedik a tömegen, amibe szánt szándékkal megy bele, hogy ezzel is bosszantsa a nála jóval magasabb lakókat, akiknek így ki kell kerülni őt. Mosollyal a száján hagyja el Arthenior városát, tudva hogy legalább már most bosszúságot okozott néhány embernek. A köré emelkedő épületek helyett most csak mezőket lát, semmi mást. Néha-néha feltűnik egy-egy erdő, de főleg mezőgazdasággal foglalkozó családok élnek erre. Az erdőkben még előfordulhat némi vadászat vagy favágás, azt viszont reméli, hogy ültetnek helyette másik fákat, mert azért nem lenne jó elveszteni az erdőket. A nap már most erőteljesen égeti fejét és a közelben, legalább is az út mentén, nem talál fákat. Pedig az ő kis termetéhez nem kell óriási fa. Előveszi bőrborítású fakulacsát amiből iszik néhány kortyot.*
-Na majd, ha megérkezek a toronyhoz, a tóból ne felejtselek el feltölteni téged.
*Mondja a kulacsnak, mintha az is élő személy lenne vagy legalább is értené amit mond. A víztől most felfrissülve folytatja tovább útját, talán egy picit túlságosan vidáman is. Legalább erre felé nem kell félnie a banditáktól vagy bármilyen rossz arcú személytől. Az útja során összefut pár őrrel, akiknek egy biccentéssel vagy egy vidám köszöntéssel üdvözli őket. Megnyugtató, hogy Arthenior közelében lévő termelők, tanya tulajdonosok élvezhetik Arthenior városának védelmét. Vidáman, kezét lóbálva, már majdnem mint egy kisgyermek aki édességet kapott vagy egy puszit a kis szerelmétől, gyalogol. Aki látja annak még talán furcsa is lehet a viselkedése, még talán azt is gondolhatják, hogy valami mentális baja van, pedig csak egyszerűen tekint az életre. Vagyis legalább most. Nincs miért levertnek lennie, ha nem gondol vissza a múltra és a lelkiismerete nem kezdi el őt hibáztatni, de ebben az esetben gyorsan elcsendesíti azt és mélyen magába fojtja. Hogy jó-e ez így? Nem biztos, de másokat sem akar a saját bajával nyaggatni. Ő maga mondjuk szívesen meghallgat másokat, csak hogy beleszólhasson mások életébe és talán még rossz tanácsot is adjon.*
*Nagyot ásítva kel fel a padról és indul el a Mágustoronyba. Átverekedik a tömegen, amibe szánt szándékkal megy bele, hogy ezzel is bosszantsa a nála jóval magasabb lakókat, akiknek így ki kell kerülni őt. Mosollyal a száján hagyja el Arthenior városát, tudva hogy legalább már most bosszúságot okozott néhány embernek. A köré emelkedő épületek helyett most csak mezőket lát, semmi mást. Néha-néha feltűnik egy-egy erdő, de főleg mezőgazdasággal foglalkozó családok élnek erre. Az erdőkben még előfordulhat némi vadászat vagy favágás, azt viszont reméli, hogy ültetnek helyette másik fákat, mert azért nem lenne jó elveszteni az erdőket. A nap már most erőteljesen égeti fejét és a közelben, legalább is az út mentén, nem talál fákat. Pedig az ő kis termetéhez nem kell óriási fa. Előveszi bőrborítású fakulacsát amiből iszik néhány kortyot.*
-Na majd, ha megérkezek a toronyhoz, a tóból ne felejtselek el feltölteni téged.
*Mondja a kulacsnak, mintha az is élő személy lenne vagy legalább is értené amit mond. A víztől most felfrissülve folytatja tovább útját, talán egy picit túlságosan vidáman is. Legalább erre felé nem kell félnie a banditáktól vagy bármilyen rossz arcú személytől. Az útja során összefut pár őrrel, akiknek egy biccentéssel vagy egy vidám köszöntéssel üdvözli őket. Megnyugtató, hogy Arthenior közelében lévő termelők, tanya tulajdonosok élvezhetik Arthenior városának védelmét. Vidáman, kezét lóbálva, már majdnem mint egy kisgyermek aki édességet kapott vagy egy puszit a kis szerelmétől, gyalogol. Aki látja annak még talán furcsa is lehet a viselkedése, még talán azt is gondolhatják, hogy valami mentális baja van, pedig csak egyszerűen tekint az életre. Vagyis legalább most. Nincs miért levertnek lennie, ha nem gondol vissza a múltra és a lelkiismerete nem kezdi el őt hibáztatni, de ebben az esetben gyorsan elcsendesíti azt és mélyen magába fojtja. Hogy jó-e ez így? Nem biztos, de másokat sem akar a saját bajával nyaggatni. Ő maga mondjuk szívesen meghallgat másokat, csak hogy beleszólhasson mások életébe és talán még rossz tanácsot is adjon.*
6255. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-09-02 14:55:26
Üzenet elküldve: 2024-09-02 14:55:26
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Otalovoj Wonawrom //
*Wirney továbbra is csak lebegni mer, miközben barátja kezet ráz az idegennel. A korábbi félelem már teljesen elillant a légkörből, és a szívélyes beszélgetésbe megy át. *
- Való igaz bölcs utazó vagy, én is így állok hozzá a dolgokhoz. ~Persze, bár így lenne! ~ Én sem régen érkeztem, nos az oka jöttömnek itt repül mellettem.
*Hallgatva a férfi érdekfeszítő történetét, erősen gondolkozik, ~ ha Wirney kínzója is egy ilyen ember volt...~ Ahogy ott elmélkedik hall egy halk süvítést, az Átlag ember számára ez a hang olyan, mint a teavíz forrása csak sokkal halkabb, de számára egész mást jelent. Wirney kihasználva a férfi kedvességét szerez magának, egy kis reggelit a kedvenc fogásából, az érzelem feromonokból. Miközben a vallás kerül szóba*
Én, nem vagyok hívő, a varázslatok nem az én világom. Azonban toleráns vagyok mások hitével szemben.
* Ahogy A gazdája elnéz a város felé, észreveszi, hogy hozzá beszélnek, újra ijedten szál fel, amikor ezt hallja. Gazdája csak a fejét fogja, és szégyenkezik emiatt. *
Tudod Wirney-t egyszer egy olyan bőrű ember, mint te szörnyű kínoknak vetette alá, hogy kiderítse különleges képességének Titkát, és azóta se heverte ki. ~remélem ez nem lesz probléma sokáig rendes fickónak tűnik~ Képes a formája megváltoztatására, de nem tudja kontrollálni mivé váljon, ezért is maradtunk itt. ~Minél többet töltök vele időt Wirney annál hamarabb nyugszik meg. Akár meg is békélhet az ilyen bőrűekkel. ~
*Feltápászkodik, és megindul WIrney szorosan követi Védelmet remélve jó barátjától. *
Ha úgy is fogadót keresel mutatok egyet, úgyis épp oda tartok, ugyanis információra van szükségem. ~kitudja talán mind a kettőnknek profitálhat ez a kapcsolat. ~ A Pegazus fogadó itt van a városban, és nagyon jó hely.
*A városfalat elérve a kis lény elfárad, és bár továbbra is fél, a tapasztalatára támaszkodva lemer végre telepedni, gazdája vállába kapaszkodva. Egy kicsit meg simogatja társa az állát, majd belépnek együtt a városba. *
*Wirney továbbra is csak lebegni mer, miközben barátja kezet ráz az idegennel. A korábbi félelem már teljesen elillant a légkörből, és a szívélyes beszélgetésbe megy át. *
- Való igaz bölcs utazó vagy, én is így állok hozzá a dolgokhoz. ~Persze, bár így lenne! ~ Én sem régen érkeztem, nos az oka jöttömnek itt repül mellettem.
*Hallgatva a férfi érdekfeszítő történetét, erősen gondolkozik, ~ ha Wirney kínzója is egy ilyen ember volt...~ Ahogy ott elmélkedik hall egy halk süvítést, az Átlag ember számára ez a hang olyan, mint a teavíz forrása csak sokkal halkabb, de számára egész mást jelent. Wirney kihasználva a férfi kedvességét szerez magának, egy kis reggelit a kedvenc fogásából, az érzelem feromonokból. Miközben a vallás kerül szóba*
Én, nem vagyok hívő, a varázslatok nem az én világom. Azonban toleráns vagyok mások hitével szemben.
* Ahogy A gazdája elnéz a város felé, észreveszi, hogy hozzá beszélnek, újra ijedten szál fel, amikor ezt hallja. Gazdája csak a fejét fogja, és szégyenkezik emiatt. *
Tudod Wirney-t egyszer egy olyan bőrű ember, mint te szörnyű kínoknak vetette alá, hogy kiderítse különleges képességének Titkát, és azóta se heverte ki. ~remélem ez nem lesz probléma sokáig rendes fickónak tűnik~ Képes a formája megváltoztatására, de nem tudja kontrollálni mivé váljon, ezért is maradtunk itt. ~Minél többet töltök vele időt Wirney annál hamarabb nyugszik meg. Akár meg is békélhet az ilyen bőrűekkel. ~
*Feltápászkodik, és megindul WIrney szorosan követi Védelmet remélve jó barátjától. *
Ha úgy is fogadót keresel mutatok egyet, úgyis épp oda tartok, ugyanis információra van szükségem. ~kitudja talán mind a kettőnknek profitálhat ez a kapcsolat. ~ A Pegazus fogadó itt van a városban, és nagyon jó hely.
*A városfalat elérve a kis lény elfárad, és bár továbbra is fél, a tapasztalatára támaszkodva lemer végre telepedni, gazdája vállába kapaszkodva. Egy kicsit meg simogatja társa az állát, majd belépnek együtt a városba. *
6254. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-09-01 12:41:20
Üzenet elküldve: 2024-09-01 12:41:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Lendzslian az elveszett//
* Úgy tűnik, a furcsa, bogaras alak jobban fél tőle, mint ő tőle – legalábbis az, hogy kezét a fegyvere markolatán tartja, nem épp a bizalom jele. Szavai azonban mást sugallnak. Próbálja oldani a feszültséget. *
– Akkor már ketten vagyunk, akik a helyünket keressük a világban. Dehogy akarok bajt, csak megálltam kérdezősködni, mert nem árt ismerni a ház szokásait, mielőtt új küszöbön lép be az ember. * Közelebb megy és bizalma jeléül kezét nyújtja az idegennek, majd ekképp folytatja: *
– Habár ezek szerint tenmagad sem ismered annyira Artheniort. Én messziről jöttem, Wegtorenről túlról, így még csak szóbeszédekből hallottam róla. Úgy tudom, néhány éve nagy harcok voltak a városon belül, de azóta már ismét biztonságos hellyé vált és magunkfajta vándoroknak ideális hely lehet, hogy megtaláljuk a helyünket. Azt is hallottam róla, hogy az itt élők többsége bízik Eeyr tanaiban, de ezt azért megnézném a saját szemeimmel is. Sok eltévedt emberrel találkoztam már, akik sajátos módon, kényük-kedvük szerint értelmezték az istennő tanait.
* Ha már megállt, kihasználja az alkalmat, hogy elkezdjen Eeyről beszélni, de ha úgy látja, a másik nem vevő a témára, nem viszi túlzásba. Hagyja őt is szóhoz jutni, addig is táskájából előveszi vizét. Ezután figyelme ismét a különös bogárra irányul. Vannak kétségei afelől, hogy az állat megérti szavait, de ha már gazdájára hallgatott, ő is megpróbál kedvesen, nyugodtan beszélni hozzá, mintha egy ideges kisgyereket próbálna lenyugtatni. *
– Nincs baj, látod nincsenek is fegyvereim. Miféle lény vagy te? * Természetesen nem számít rá, hogy a szárnyas kis lény válaszolni fog a kérdésére, viszont bízik a másik férfi tolmácsolásában.
Időközben újra elrakja a vizet és Lendzslianra néz. *
– Úgy látom, te is épp indulni készültél, mielőtt megjelentem. Ha a városba tartasz, útközben is folytathatjuk a beszélgetést. Aztán én keresnék egy fogadót, mert éhgyomorral nem lehet tisztán gondolkodni. Oda is velem tarthatsz – tarthattok –, ha szeretnétek.
* Úgy tűnik, a furcsa, bogaras alak jobban fél tőle, mint ő tőle – legalábbis az, hogy kezét a fegyvere markolatán tartja, nem épp a bizalom jele. Szavai azonban mást sugallnak. Próbálja oldani a feszültséget. *
– Akkor már ketten vagyunk, akik a helyünket keressük a világban. Dehogy akarok bajt, csak megálltam kérdezősködni, mert nem árt ismerni a ház szokásait, mielőtt új küszöbön lép be az ember. * Közelebb megy és bizalma jeléül kezét nyújtja az idegennek, majd ekképp folytatja: *
– Habár ezek szerint tenmagad sem ismered annyira Artheniort. Én messziről jöttem, Wegtorenről túlról, így még csak szóbeszédekből hallottam róla. Úgy tudom, néhány éve nagy harcok voltak a városon belül, de azóta már ismét biztonságos hellyé vált és magunkfajta vándoroknak ideális hely lehet, hogy megtaláljuk a helyünket. Azt is hallottam róla, hogy az itt élők többsége bízik Eeyr tanaiban, de ezt azért megnézném a saját szemeimmel is. Sok eltévedt emberrel találkoztam már, akik sajátos módon, kényük-kedvük szerint értelmezték az istennő tanait.
* Ha már megállt, kihasználja az alkalmat, hogy elkezdjen Eeyről beszélni, de ha úgy látja, a másik nem vevő a témára, nem viszi túlzásba. Hagyja őt is szóhoz jutni, addig is táskájából előveszi vizét. Ezután figyelme ismét a különös bogárra irányul. Vannak kétségei afelől, hogy az állat megérti szavait, de ha már gazdájára hallgatott, ő is megpróbál kedvesen, nyugodtan beszélni hozzá, mintha egy ideges kisgyereket próbálna lenyugtatni. *
– Nincs baj, látod nincsenek is fegyvereim. Miféle lény vagy te? * Természetesen nem számít rá, hogy a szárnyas kis lény válaszolni fog a kérdésére, viszont bízik a másik férfi tolmácsolásában.
Időközben újra elrakja a vizet és Lendzslianra néz. *
– Úgy látom, te is épp indulni készültél, mielőtt megjelentem. Ha a városba tartasz, útközben is folytathatjuk a beszélgetést. Aztán én keresnék egy fogadót, mert éhgyomorral nem lehet tisztán gondolkodni. Oda is velem tarthatsz – tarthattok –, ha szeretnétek.
6253. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-08-26 11:40:39
Üzenet elküldve: 2024-08-26 11:40:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Otalovoj Wonawrom //
*Végig néz az idegenen, bár nem visel fegyvert mégis félelem lepi el felé, hiszen puszta kézzel összetörhetné minden csontját, a kedves érdeklődést viszont nem akarja agresszióra váltani. ~Remélem nem akar balhét. ~ Kis barátja a vállán kicsit lejjebb csúszik a háta felé, érzi, hogy az idegen félelmet keltet társában, és ezzel ő sincs másképp. Kezét fegyverén tartva kiált. *
-Üdv néked! Nem tévedsz ez Arthenior a láthatáron.
*A sarló markolaton a keze olyan szoros volt, mint a satu amikor a kovács túlhúzza. ~Lehet nem is akar rosszat, de jobb félni, mint megijedni~ Az idegen nem közeledik, kicsit lazít kezén, majd újra kiált*
-Nem élek itt vándorlok keresem a helyem, ez csak egyike a pihenő helyeimnek. Ha nem akarsz bajt, akkor gyere csak közelebb, és minden kérdésre szívesen válaszolok.
*kis barátja viszont, nem bízott valamiért az idegenben. Ahogy meghallotta, hogy meg invitálja megmentője az idegent, menekülőre fogja, ki tárja kis szárnyait, és sietve felrepül oda, ahol senki el nem érheti. ~Hát ez? Komolyan ennyire nem kell féljen. ~ Látja, hogy kis barátján elő jöttek a régi sebek (aki kísérletezett vele hasonlóan sötét bőrrel bírt.), de ez már régen zavarja, és most megelégelte. *
-Wirney! Gyere le szépen! Nem illik így üdvözölni az idegeneket.
* A kis félénk állat félve bár, de lassan leereszkedik, de leszállni nem mer. Barátja úgy néz ki beéri ennyivel. Az idegenre fordítja fejét, és még egyszer jelez karjával, hogy nyugodtan jöjjön közelebb. *
*Végig néz az idegenen, bár nem visel fegyvert mégis félelem lepi el felé, hiszen puszta kézzel összetörhetné minden csontját, a kedves érdeklődést viszont nem akarja agresszióra váltani. ~Remélem nem akar balhét. ~ Kis barátja a vállán kicsit lejjebb csúszik a háta felé, érzi, hogy az idegen félelmet keltet társában, és ezzel ő sincs másképp. Kezét fegyverén tartva kiált. *
-Üdv néked! Nem tévedsz ez Arthenior a láthatáron.
*A sarló markolaton a keze olyan szoros volt, mint a satu amikor a kovács túlhúzza. ~Lehet nem is akar rosszat, de jobb félni, mint megijedni~ Az idegen nem közeledik, kicsit lazít kezén, majd újra kiált*
-Nem élek itt vándorlok keresem a helyem, ez csak egyike a pihenő helyeimnek. Ha nem akarsz bajt, akkor gyere csak közelebb, és minden kérdésre szívesen válaszolok.
*kis barátja viszont, nem bízott valamiért az idegenben. Ahogy meghallotta, hogy meg invitálja megmentője az idegent, menekülőre fogja, ki tárja kis szárnyait, és sietve felrepül oda, ahol senki el nem érheti. ~Hát ez? Komolyan ennyire nem kell féljen. ~ Látja, hogy kis barátján elő jöttek a régi sebek (aki kísérletezett vele hasonlóan sötét bőrrel bírt.), de ez már régen zavarja, és most megelégelte. *
-Wirney! Gyere le szépen! Nem illik így üdvözölni az idegeneket.
* A kis félénk állat félve bár, de lassan leereszkedik, de leszállni nem mer. Barátja úgy néz ki beéri ennyivel. Az idegenre fordítja fejét, és még egyszer jelez karjával, hogy nyugodtan jöjjön közelebb. *
6252. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-08-25 12:32:37
Üzenet elküldve: 2024-08-25 12:32:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Lendzslian az elveszett//
* Még félhomály van, amikor a férfi útnak indul. Ebben a hajnali hidegben elfogadna egy vastagabb anyagot, amit magára terítsen. De azzal kell beérnie, amije van, ami nem sok. Mire a város közelébe ér, már nem fázik – ekkor már a nap elég magasan jár ahhoz, hogy átsüssön a távoli fák fölött és melegítse a hátát.
Jártában egy kis táborra és vele együtt egy ébredező férfire lesz figyelmes. Afféle zsoldosnak vagy kalandornak tűnik, habár figyelemreméltóan szép ruhákat hord. Amiket persze lophatott is vagy lehúzhatott áldozatairól, akiket a legutóbbi rajtaütése során megölt. Amikor közelebb ér hozzá, megszólítja. *
– Eeyr fénye ragyogja be a napodat, idegen!
* Igaz, az útszéli zsoldos-szerzet önmagában is felkeltette Muzomgo figyelmét, ám nem tervezett sok időt csevegéssel tölteni, ha úti célja már a láthatáron van. Viszont ekkor feltűnik neki a furcsa lény a férfi vállán. Kíváncsiságát nem tudja leplezni, és hacsak a másik nem reagál támadóan a köszönésére, nem is lenne oka rá. *
– Az meg mi ott a válladon? Sok furcsa dologgal találkoztam már, de az a valami nem tartozik közéjük.
* A nemkívánatos félreértések elkerülése végett (a tény, hogy a férfi teljes páncélzatban és fegyverekkel felszerelve áll előtte, nem segít eloszlatni az idegenekkel szembeni tartózkodását) nem megy közelebb, hogy jobban megnézze a bogár-szerű lényt, ehelyett gyorsan bemutatkozik és elmondja szándékait. *
– Muzomgo vagyok és messzi földről érkeztem – ha nem tévedek, Arthenior küszöbére. Te ide való vagy, vagy szintén vándorló lélek vagy?
* Még félhomály van, amikor a férfi útnak indul. Ebben a hajnali hidegben elfogadna egy vastagabb anyagot, amit magára terítsen. De azzal kell beérnie, amije van, ami nem sok. Mire a város közelébe ér, már nem fázik – ekkor már a nap elég magasan jár ahhoz, hogy átsüssön a távoli fák fölött és melegítse a hátát.
Jártában egy kis táborra és vele együtt egy ébredező férfire lesz figyelmes. Afféle zsoldosnak vagy kalandornak tűnik, habár figyelemreméltóan szép ruhákat hord. Amiket persze lophatott is vagy lehúzhatott áldozatairól, akiket a legutóbbi rajtaütése során megölt. Amikor közelebb ér hozzá, megszólítja. *
– Eeyr fénye ragyogja be a napodat, idegen!
* Igaz, az útszéli zsoldos-szerzet önmagában is felkeltette Muzomgo figyelmét, ám nem tervezett sok időt csevegéssel tölteni, ha úti célja már a láthatáron van. Viszont ekkor feltűnik neki a furcsa lény a férfi vállán. Kíváncsiságát nem tudja leplezni, és hacsak a másik nem reagál támadóan a köszönésére, nem is lenne oka rá. *
– Az meg mi ott a válladon? Sok furcsa dologgal találkoztam már, de az a valami nem tartozik közéjük.
* A nemkívánatos félreértések elkerülése végett (a tény, hogy a férfi teljes páncélzatban és fegyverekkel felszerelve áll előtte, nem segít eloszlatni az idegenekkel szembeni tartózkodását) nem megy közelebb, hogy jobban megnézze a bogár-szerű lényt, ehelyett gyorsan bemutatkozik és elmondja szándékait. *
– Muzomgo vagyok és messzi földről érkeztem – ha nem tévedek, Arthenior küszöbére. Te ide való vagy, vagy szintén vándorló lélek vagy?
6251. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-08-08 21:17:08
Üzenet elküldve: 2024-08-08 21:17:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// ébredés//
*Reggeli nap sugara süt rá a városhatáron a szerény tábora, ami csak egy sátorból, és egy füstölgő helyenként hamu alatt parazsat rejtő tábortűz helyből áll. A fű, még csillog a harmadtól, ahogy a nap kelő sugarai lassan életre hívják a világot.
Egy kis lény repked, úgy tűnik üldöz valamit. Aztán mintha meg feledkezne róla, egyenesen a sátorba repül, és az ott fekvőt kezdi, hegyes orrával böködni. Idegesen borzolja, a homlokát erre a vándor, de szemeit, még nem nyitja ki. *
-jól van, jól van. Wirney, azonnal kelek! ~mit is csinálnék nélküled, délig aludnék az is biztos~ Szia kis pajtás!
*meg birizgálja a fején, két kis magányos kinövését, amire csak pár szelíd hangot, dallamos magas sivítást kap válaszul. ~ ha ezt hallom mindig azt érzem ma már semmi baj nem lehet, de vajon jogosan? ~ A kolbász zsír maradéka most már ki ült, a szájára, kis barátja a kis sípolás közbe szépen le nyalja, a kis villás nyelvével, így a mosdásról is részben le van a gondja.
Ahogy kilép a sátorból meg csapja szemét a kelő nap. Kezével eltakarja a szemeit, és gyorsan lép párat, majd hátat fordít a napnak. A sátor mellet, szépen ruháival letakarva várják fegyverei, pajzsa, és minden más felszerelése.
Felveszi őket, kalapács a hátán, sarló, az oldalán csüngve, pajzsa kezében. A városba indul, felkeresni valakit. Megáll, és hátra pillant. *
Wirney! Gyere pajti indulunk!
*kiáltja, kis társa, befejezi a sátorban, a pihe puha tollpárnán a fekvést, és kis szárnyaival gyorsan kiszáll, majd csatlakozik, egykori megmentőjéhez, és kényelembe helyezi magát annak bal vállán. *
*Reggeli nap sugara süt rá a városhatáron a szerény tábora, ami csak egy sátorból, és egy füstölgő helyenként hamu alatt parazsat rejtő tábortűz helyből áll. A fű, még csillog a harmadtól, ahogy a nap kelő sugarai lassan életre hívják a világot.
Egy kis lény repked, úgy tűnik üldöz valamit. Aztán mintha meg feledkezne róla, egyenesen a sátorba repül, és az ott fekvőt kezdi, hegyes orrával böködni. Idegesen borzolja, a homlokát erre a vándor, de szemeit, még nem nyitja ki. *
-jól van, jól van. Wirney, azonnal kelek! ~mit is csinálnék nélküled, délig aludnék az is biztos~ Szia kis pajtás!
*meg birizgálja a fején, két kis magányos kinövését, amire csak pár szelíd hangot, dallamos magas sivítást kap válaszul. ~ ha ezt hallom mindig azt érzem ma már semmi baj nem lehet, de vajon jogosan? ~ A kolbász zsír maradéka most már ki ült, a szájára, kis barátja a kis sípolás közbe szépen le nyalja, a kis villás nyelvével, így a mosdásról is részben le van a gondja.
Ahogy kilép a sátorból meg csapja szemét a kelő nap. Kezével eltakarja a szemeit, és gyorsan lép párat, majd hátat fordít a napnak. A sátor mellet, szépen ruháival letakarva várják fegyverei, pajzsa, és minden más felszerelése.
Felveszi őket, kalapács a hátán, sarló, az oldalán csüngve, pajzsa kezében. A városba indul, felkeresni valakit. Megáll, és hátra pillant. *
Wirney! Gyere pajti indulunk!
*kiáltja, kis társa, befejezi a sátorban, a pihe puha tollpárnán a fekvést, és kis szárnyaival gyorsan kiszáll, majd csatlakozik, egykori megmentőjéhez, és kényelembe helyezi magát annak bal vállán. *
6250. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-08-02 14:52:35
Üzenet elküldve: 2024-08-02 14:52:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
*Könnyed testalkata és ügyes keze miatt gyorsan halad a fa törzsén felfelé, és amint az ágakat is elérte, akár egy mókus kezd el ágról ágra haladni. Halk erőlködő nyöszörgés hagyja el ajkait ahogy, ezt kis gyakorlatot végig hajtja. Körbe tekint maga körül, egy biztosabb faágat keres amiről jobban szétnézhet a környéken. Ekkor gyomra emlékezteti egy aprócska morgással mi is a cél. Megfogja gyomrát, marka összeszorul piszkos és sáros blúzát összegyűrve, várja amíg teste kipanaszkodja magát.
Egy halk sóhajt ereszt el, tudja ha neki így panaszkodik a hasa barátjának csak rosszabb lehet. Szóval nem vesztegetheti idejüket. Smaragd zöld szemeivel vizslatja a fa lombkoronájában szétágazó vaskos ágakat, melyik vezetné el őt a szélére biztonságban. Amint talál egyet, ügyes és gyors léptekkel halad a végéig, hogy végül kidugja kócos buksiját a levelek takarásából. Ekkor terül szeme elé a város látványa, amit ámulattal de legalább akkora félelemmel vizslat aggódóan. Végigméri a város mellett végigfutó földeket, tanyákat, egy útvonalat keres amit biztonságban és észrevétlenül tehet meg barátjával. Egy kis időt tölt el a lombkoronában, gondolkodását végül barátja újbóli vakkantás rázza ki.*
-Jól van, jövök már!
*Szól vékonyka hangján a farkaskutyának. Majd, ahogy feljött úgy mászik le biztosan a fa tetejéről. Amint apró kis piszkos talpa földet ér, társa sietve kezdi el aggódóan nyalogatni arcocskáját, amit nevetve fogad először, majd gyengéden tartja vissza barátját.*
-Na elég, semmi bajom. Kövess!
*Szólal fel majd útnak indulnak, gyors léptekkel a fák és bokrok takarásában ameddig csak tudnak és az erdőség engedi.*
*Könnyed testalkata és ügyes keze miatt gyorsan halad a fa törzsén felfelé, és amint az ágakat is elérte, akár egy mókus kezd el ágról ágra haladni. Halk erőlködő nyöszörgés hagyja el ajkait ahogy, ezt kis gyakorlatot végig hajtja. Körbe tekint maga körül, egy biztosabb faágat keres amiről jobban szétnézhet a környéken. Ekkor gyomra emlékezteti egy aprócska morgással mi is a cél. Megfogja gyomrát, marka összeszorul piszkos és sáros blúzát összegyűrve, várja amíg teste kipanaszkodja magát.
Egy halk sóhajt ereszt el, tudja ha neki így panaszkodik a hasa barátjának csak rosszabb lehet. Szóval nem vesztegetheti idejüket. Smaragd zöld szemeivel vizslatja a fa lombkoronájában szétágazó vaskos ágakat, melyik vezetné el őt a szélére biztonságban. Amint talál egyet, ügyes és gyors léptekkel halad a végéig, hogy végül kidugja kócos buksiját a levelek takarásából. Ekkor terül szeme elé a város látványa, amit ámulattal de legalább akkora félelemmel vizslat aggódóan. Végigméri a város mellett végigfutó földeket, tanyákat, egy útvonalat keres amit biztonságban és észrevétlenül tehet meg barátjával. Egy kis időt tölt el a lombkoronában, gondolkodását végül barátja újbóli vakkantás rázza ki.*
-Jól van, jövök már!
*Szól vékonyka hangján a farkaskutyának. Majd, ahogy feljött úgy mászik le biztosan a fa tetejéről. Amint apró kis piszkos talpa földet ér, társa sietve kezdi el aggódóan nyalogatni arcocskáját, amit nevetve fogad először, majd gyengéden tartja vissza barátját.*
-Na elég, semmi bajom. Kövess!
*Szólal fel majd útnak indulnak, gyors léptekkel a fák és bokrok takarásában ameddig csak tudnak és az erdőség engedi.*
6249. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-07-31 21:48:04
Üzenet elküldve: 2024-07-31 21:48:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Köteten kötelék//
*Vannak jó kérdései, s másoknál elég hamar, de Nori-nál csak néhanapján talál be. De minden ilyet jegyzetel fejben, mintha máskor is hasznára lehetne, pedig ez is ugyanolyan képlékeny, mint bármi más vele kapcsolatban. De azért egy kissé büszke magára, hogy ez egyszer sikerült.*
- Értem, tehát nem múlt el, mert nincs itt veled. Majd ez jusson eszedbe, ha én nem vagyok.
*Hagyja is ennyiben a dolgot, mert a kész terve nem készteti arra, hogy azonnal oldja meg ezt a kis nézetkülönbséget.
Túl sok szó esik arról a szőkéről, több, mint amit ki akar bírni, de nyugtatja magát. Meg fog ez változni, hamar meg fog. Nem fogja veszélyeztetni az ő és testvére viszonyát. Nem vesz el tőle. Elégedett mosoly ül ki ajkaira, úgysem fogja annak értelmezni a lány, mint aminek szól. *
- Aztán, majd mesélj. Azért én kíváncsi vagyok rá, csak féltelek. Ezzel pedig nem tudsz mit csinálni és én sem.
*Most szívesen megölelné a feketeséget, de így a lovaikon ülve elég nehézkes volna. De az azonnal feltűnik, hogy bocsánatot kér a lány és mintha megint kezdene hallgatni rá. Nem mindig érti minek köszönhető. Túlságosan sok az információ és ha végre összeállna a kép, akkor biztosan felrúgja. Hol így, hol pedig úgy.
Szerencsére az ő kalandjáról sem kell sokat beszélgetni, sőt, nem is tértek végül rá a vele történtekre. Mit is mesélhetne? Talán számára hatalmas dolgok, de Nori szemében mind unalmas lenne. A gyerekek, az árvaház, az új szobája, s a tervei. Semmi ahhoz képest, amit ez a kis fekete képes volt megélni ilyen rövid idő alatt.
Nézi, amit Árnyékkal művel és már neki fáj. Az meg főleg, hogy enni kell. Már megint. Hiszen még egy nap sem telt el, de majd megoldja, ahogy szokta. Miért akarnak az emberek folyamatosan csak zabálni? És ehhez ő miért kell? Talán a gondolat nem hagyja, hogy azonnal leteremtse, hogy azzal az állattal finomabban és ésszerűbben is bánhatna. De amikor még kuncogva a lánynak áll feljebb, azért nem bírja ki.*
- Óvatosabban bánj vele, még megunja és ledob. Fogalma sincs, hogy mit csináljon, ha nem irányítod szépen.
*Rázza a fejét, de nem sokat időzve a dolgon indul meg, hogy visszatérhessenek a városba. Hamar eltelt ez a nap is, de azért még maradt idejük. Már húzna a szíve a rezidenciára, de ennyi jár, ez az este az övék és még dolga van a másik álmaival. *
*Vannak jó kérdései, s másoknál elég hamar, de Nori-nál csak néhanapján talál be. De minden ilyet jegyzetel fejben, mintha máskor is hasznára lehetne, pedig ez is ugyanolyan képlékeny, mint bármi más vele kapcsolatban. De azért egy kissé büszke magára, hogy ez egyszer sikerült.*
- Értem, tehát nem múlt el, mert nincs itt veled. Majd ez jusson eszedbe, ha én nem vagyok.
*Hagyja is ennyiben a dolgot, mert a kész terve nem készteti arra, hogy azonnal oldja meg ezt a kis nézetkülönbséget.
Túl sok szó esik arról a szőkéről, több, mint amit ki akar bírni, de nyugtatja magát. Meg fog ez változni, hamar meg fog. Nem fogja veszélyeztetni az ő és testvére viszonyát. Nem vesz el tőle. Elégedett mosoly ül ki ajkaira, úgysem fogja annak értelmezni a lány, mint aminek szól. *
- Aztán, majd mesélj. Azért én kíváncsi vagyok rá, csak féltelek. Ezzel pedig nem tudsz mit csinálni és én sem.
*Most szívesen megölelné a feketeséget, de így a lovaikon ülve elég nehézkes volna. De az azonnal feltűnik, hogy bocsánatot kér a lány és mintha megint kezdene hallgatni rá. Nem mindig érti minek köszönhető. Túlságosan sok az információ és ha végre összeállna a kép, akkor biztosan felrúgja. Hol így, hol pedig úgy.
Szerencsére az ő kalandjáról sem kell sokat beszélgetni, sőt, nem is tértek végül rá a vele történtekre. Mit is mesélhetne? Talán számára hatalmas dolgok, de Nori szemében mind unalmas lenne. A gyerekek, az árvaház, az új szobája, s a tervei. Semmi ahhoz képest, amit ez a kis fekete képes volt megélni ilyen rövid idő alatt.
Nézi, amit Árnyékkal művel és már neki fáj. Az meg főleg, hogy enni kell. Már megint. Hiszen még egy nap sem telt el, de majd megoldja, ahogy szokta. Miért akarnak az emberek folyamatosan csak zabálni? És ehhez ő miért kell? Talán a gondolat nem hagyja, hogy azonnal leteremtse, hogy azzal az állattal finomabban és ésszerűbben is bánhatna. De amikor még kuncogva a lánynak áll feljebb, azért nem bírja ki.*
- Óvatosabban bánj vele, még megunja és ledob. Fogalma sincs, hogy mit csináljon, ha nem irányítod szépen.
*Rázza a fejét, de nem sokat időzve a dolgon indul meg, hogy visszatérhessenek a városba. Hamar eltelt ez a nap is, de azért még maradt idejük. Már húzna a szíve a rezidenciára, de ennyi jár, ez az este az övék és még dolga van a másik álmaival. *
6248. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-07-31 21:30:54
Üzenet elküldve: 2024-07-31 21:30:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
*Cilia álmosan nyitogatja smaragdzöld apró szemeit, ahogy hű barátja a farkaskutya öleléséből ébred fel, majd egy hatalmasat ásítva kezdi el gyengéden lökdösve ébresztgetni hű barátját, aki szintúgy mint Cilia egy hatalmas nyüszítő ásítással köszönti a napot.*
- Ébresztő álomszuszék! Reggeli! -
*Mondja Cilia lelkesen, majd kikúszik a hatalmas fa odújából amit menedékként használtak az este folyamán, megigazítja szakadt kis ruhácskáját, a hegyes vasbotot legalább is amit így hív, valójában egy díszes tőrt és elkezd a közeli folyóhoz sétálni, hogy meg mosakodjon. Társa a farkaskutya pedig hűen követi őt, zord tekintettel pásztázva a tekintetet, még csak most ébredt fel de már őrködik. Cilia leguggol a sebesen haladó folyó partjához, belemer a jéghideg vízbe és megmossa arcát ami egyből felfrissíti az elf leánykát. Majd felállva, körbe tekint, pásztázza barátjához hűen a környéket, de a sokat nem igazán lát. Kis kezét arcához emeli gondolkodóan mit is kéne tenni.*
~Hm talán ha magasabb lennék? ~
*Teszi fel magában a kérdést, majd mint a villámcsapás éri az ötlet.*
-Csend! A végén még valaki észrevesz! -
*Szól le farkaskutyájához Cilia a famászás közben.*
*Cilia álmosan nyitogatja smaragdzöld apró szemeit, ahogy hű barátja a farkaskutya öleléséből ébred fel, majd egy hatalmasat ásítva kezdi el gyengéden lökdösve ébresztgetni hű barátját, aki szintúgy mint Cilia egy hatalmas nyüszítő ásítással köszönti a napot.*
- Ébresztő álomszuszék! Reggeli! -
*Mondja Cilia lelkesen, majd kikúszik a hatalmas fa odújából amit menedékként használtak az este folyamán, megigazítja szakadt kis ruhácskáját, a hegyes vasbotot legalább is amit így hív, valójában egy díszes tőrt és elkezd a közeli folyóhoz sétálni, hogy meg mosakodjon. Társa a farkaskutya pedig hűen követi őt, zord tekintettel pásztázva a tekintetet, még csak most ébredt fel de már őrködik. Cilia leguggol a sebesen haladó folyó partjához, belemer a jéghideg vízbe és megmossa arcát ami egyből felfrissíti az elf leánykát. Majd felállva, körbe tekint, pásztázza barátjához hűen a környéket, de a sokat nem igazán lát. Kis kezét arcához emeli gondolkodóan mit is kéne tenni.*
~Hm talán ha magasabb lennék? ~
*Teszi fel magában a kérdést, majd mint a villámcsapás éri az ötlet.*
-Csend! A végén még valaki észrevesz! -
*Szól le farkaskutyájához Cilia a famászás közben.*
6247. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-07-31 19:06:44
Üzenet elküldve: 2024-07-31 19:06:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Köteten kötelék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy tűnik, Mai mostanra már megértette, hogyan is kell Nori-t meggyőzni valaminek az igazságtartalmáról. A megoldás az, hogy sehogy. Jobb meg sem próbálni, mert úgysem fog sikerülni. Nori számára minden érv egyszerre lehet semmis és megdönthetetlen, sziklaszilárd tény is. Igen, ugyanaz az érv lehet mind a kettő is egyszerre, csupán attól függ, hogy az elméjét jelképező inga épp hol jár a szeszélyesen lengedező útján.
Azonban a következő keresztkérdés ezúttal betalál. Nori rögtön el is bizonytalanodik, rendszertelenül pislog Mai-ra, ahogy megpróbálja nyakatekert módon megmagyarázni magának, hogy az édes kis szőke így is szereti, hogy nincs vele, de a szeretethez való viszonya miatt ez most nem sikerül. Mai megfogta.*
- Hát… umm, azért nincs itt, mert megbeszéltük, hogy mikor találkozunk legközelebb. Holnap hajnalban. Szóval szeret, csak még nem érkezett el az ideje.
*Torkollik kínos magyarázkodásba a beszélgetés, úgyhogy ezt a próbát valóban megérte, mert bejött. Mai következő mondata azonban helyrebillenti a feketeség lelki egyensúlyát. Igaza van, nem neki kell meggyőznie magát arról, hogy szereti őt a lány, hanem a lánynak kell mindezt bebizonyítani.*
- Igen, meg. Meg is fogom tőle kérdezni, ebben biztos lehetsz *bólogat hevesen.
Aztán fény derül egy korábbi igazságra is. Arra, hogy Mai nem is fizetett ki semmit a Dokinak, nem erről volt szó. Pedig ő valóban elhitte, hogy így történt, ezért sem kérdezett soha többet erről, de Mai megjegyzése miatt most mégis újra kíváncsi lett. Szegény lány már-már bele is vörösödik a szidásba, ami talán csak egy színjáték barátnője részéről, de ő elhiszi, hogy rosszat csinált azzal, hogy valóban el tudta képzelni, hogy „úrnője” képes ilyesmire.*
- Jól van már, bocsánat! *S lám, ez a szó is ki tud csúszni a száján, csak talán az identitásának épp közelebb kell lennie Rien-hez, mint Nori-hoz vagy Lil-hez, de képes rá.*
- Értem, hát jó *látszólag emészti még a hallottakat egy rövid ideig, ahogy a távolba mered, de nem igazán lát semmi problémát a dologgal, így csak nyugtázza a nem várt fordulatot vett történetet.*
- Menjünk vissza! Kezd sötétedni, és éhen fogok halni, akkor pedig mégis el kell majd ásnod egy sírgödörbe *kuncogja, majd hirtelen ránt egy akkorát Árnyék kantárján, hogy a ló egy pillanatra két lábra emelkedik, felnyerít, de aztán irányba áll úgy, ahogy Nori szeretné, és még csak le sem esik róla. Az viszont tény, hogy továbbra sem képes olyan finoman bánni az állattal, ahogy kellene.*
- Ah, Árnyék, viselkedj! *morogja, mintha nem az ő hibája lett volna, ami történt. Mindenesetre most már tényleg megindítja a lovat vissza a város felé.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy tűnik, Mai mostanra már megértette, hogyan is kell Nori-t meggyőzni valaminek az igazságtartalmáról. A megoldás az, hogy sehogy. Jobb meg sem próbálni, mert úgysem fog sikerülni. Nori számára minden érv egyszerre lehet semmis és megdönthetetlen, sziklaszilárd tény is. Igen, ugyanaz az érv lehet mind a kettő is egyszerre, csupán attól függ, hogy az elméjét jelképező inga épp hol jár a szeszélyesen lengedező útján.
Azonban a következő keresztkérdés ezúttal betalál. Nori rögtön el is bizonytalanodik, rendszertelenül pislog Mai-ra, ahogy megpróbálja nyakatekert módon megmagyarázni magának, hogy az édes kis szőke így is szereti, hogy nincs vele, de a szeretethez való viszonya miatt ez most nem sikerül. Mai megfogta.*
- Hát… umm, azért nincs itt, mert megbeszéltük, hogy mikor találkozunk legközelebb. Holnap hajnalban. Szóval szeret, csak még nem érkezett el az ideje.
*Torkollik kínos magyarázkodásba a beszélgetés, úgyhogy ezt a próbát valóban megérte, mert bejött. Mai következő mondata azonban helyrebillenti a feketeség lelki egyensúlyát. Igaza van, nem neki kell meggyőznie magát arról, hogy szereti őt a lány, hanem a lánynak kell mindezt bebizonyítani.*
- Igen, meg. Meg is fogom tőle kérdezni, ebben biztos lehetsz *bólogat hevesen.
Aztán fény derül egy korábbi igazságra is. Arra, hogy Mai nem is fizetett ki semmit a Dokinak, nem erről volt szó. Pedig ő valóban elhitte, hogy így történt, ezért sem kérdezett soha többet erről, de Mai megjegyzése miatt most mégis újra kíváncsi lett. Szegény lány már-már bele is vörösödik a szidásba, ami talán csak egy színjáték barátnője részéről, de ő elhiszi, hogy rosszat csinált azzal, hogy valóban el tudta képzelni, hogy „úrnője” képes ilyesmire.*
- Jól van már, bocsánat! *S lám, ez a szó is ki tud csúszni a száján, csak talán az identitásának épp közelebb kell lennie Rien-hez, mint Nori-hoz vagy Lil-hez, de képes rá.*
- Értem, hát jó *látszólag emészti még a hallottakat egy rövid ideig, ahogy a távolba mered, de nem igazán lát semmi problémát a dologgal, így csak nyugtázza a nem várt fordulatot vett történetet.*
- Menjünk vissza! Kezd sötétedni, és éhen fogok halni, akkor pedig mégis el kell majd ásnod egy sírgödörbe *kuncogja, majd hirtelen ránt egy akkorát Árnyék kantárján, hogy a ló egy pillanatra két lábra emelkedik, felnyerít, de aztán irányba áll úgy, ahogy Nori szeretné, és még csak le sem esik róla. Az viszont tény, hogy továbbra sem képes olyan finoman bánni az állattal, ahogy kellene.*
- Ah, Árnyék, viselkedj! *morogja, mintha nem az ő hibája lett volna, ami történt. Mindenesetre most már tényleg megindítja a lovat vissza a város felé.*
6246. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-07-31 16:42:45
Üzenet elküldve: 2024-07-31 16:42:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Köteten kötelék//
*Pontosan tudhatná, hogy a másik gondolkodása, a legszebb szóval, amivel ki lehet fejezni, az az, hogy... különleges. Nem egyértelmű neki, ami másnak az, van ami pedig túlságosan is. Nem mindig létezik ok és okozat, ami Mai lételeme. Így hát nehéz is megértetnie vele álláspontokat, vagy csak nagyon ki kell szúrni a megfelelő pillanatokat. Ez úgy tűnik nem az. Vagy csak egyszerűen nem akarja látni.*
- Akkor honnan tudod, hogy ez a lány szeret téged, ha most épp nincs is itt?
*Néz végig a másikon. Nem, az észérvek, a jó meglátások sem szoktak beválni, de egy próbát mindig megér. De már egyre kevésbé érdekli a téma egyáltalán, hiszen végre rájött a megoldásra, ami megnyugtatta annyira, hogy ne zakatoljon a szíve. Mit is gondolt egyébként? Hogy majd valami egyszerű kis munkás fogja elcsavarni a fejét a másiknak? Hogy nem botlik bele lehetetlen alakokba és csikarja ki tőlük azt, amire vágyik? Viszont szembesülni ezzel más. De megoldja. Az álmok, amik annyira az ellenségei, majd azok fogják ehhez hozzásegíteni. Már most elaltatná a lányt, hogy megkezdhesse, de ennyire nem lehet feltűnő. Pedig van ilyen varázslat is a tarsolyában. Milyen ironikus. Milyen torz. Azzal támad, amitől annyira fél.*
- Majd megkérdezed tőle. Talán válaszol is.
*A nevetése végül igazzá válik, az emlékek ebben segítenek. Nem, cseppet sem biztos, hogy válaszol rá, de ennek is meg van a bája. Már elkönyvelte, hogy akkor látta először és utoljára is, de ez sem baj. Úgysincs ideje andalogni. Na meg a városban oda kell figyelnie, hogyan is viselkedik, nem szabad olyan veszélynek kitennie magát, mint azok a zöld szemek. Jó is, hogy így történt. Nem fogják egymást keresni. Nem lesz ki bemutatkozzon.*
- Jaj Nori, én azt hittem tudod, hogy csak viccelek. *Ingatja meg a fejét. Bár ha visszaemlékszik, nem, nem hitte ezt. Csak el akarta kerülni a beszámolót és így volt az egyszerűbb. De már mindegy, már nem eshet a férfi torkának a másik, és nem is nevethet az arcába, hogy tudja. *
- Egyetlen percig is el tudtad rólam képzelni ezt? Ez... már-már sértő.
*De nincs nyoma ilyesmi érzelemnek rajta, csak kissé elréved. El a távolba, hogy keresse a megfelelő szavakat. Ha egyáltalán kellenek.*
- Hát, ha neked ez a szeretet, akkor egy kis időre mi is. Aztán szépen elbúcsúztunk. Amúgy sincs ilyenekre időm. Te is lefoglalhatnád magad inkább... *Már majdnem kiesett a szerepből, így gyorsan hozzáfűzi.* - amikor épp nincs veled. Vagy én nem vagyok.
*Pontosan tudhatná, hogy a másik gondolkodása, a legszebb szóval, amivel ki lehet fejezni, az az, hogy... különleges. Nem egyértelmű neki, ami másnak az, van ami pedig túlságosan is. Nem mindig létezik ok és okozat, ami Mai lételeme. Így hát nehéz is megértetnie vele álláspontokat, vagy csak nagyon ki kell szúrni a megfelelő pillanatokat. Ez úgy tűnik nem az. Vagy csak egyszerűen nem akarja látni.*
- Akkor honnan tudod, hogy ez a lány szeret téged, ha most épp nincs is itt?
*Néz végig a másikon. Nem, az észérvek, a jó meglátások sem szoktak beválni, de egy próbát mindig megér. De már egyre kevésbé érdekli a téma egyáltalán, hiszen végre rájött a megoldásra, ami megnyugtatta annyira, hogy ne zakatoljon a szíve. Mit is gondolt egyébként? Hogy majd valami egyszerű kis munkás fogja elcsavarni a fejét a másiknak? Hogy nem botlik bele lehetetlen alakokba és csikarja ki tőlük azt, amire vágyik? Viszont szembesülni ezzel más. De megoldja. Az álmok, amik annyira az ellenségei, majd azok fogják ehhez hozzásegíteni. Már most elaltatná a lányt, hogy megkezdhesse, de ennyire nem lehet feltűnő. Pedig van ilyen varázslat is a tarsolyában. Milyen ironikus. Milyen torz. Azzal támad, amitől annyira fél.*
- Majd megkérdezed tőle. Talán válaszol is.
*A nevetése végül igazzá válik, az emlékek ebben segítenek. Nem, cseppet sem biztos, hogy válaszol rá, de ennek is meg van a bája. Már elkönyvelte, hogy akkor látta először és utoljára is, de ez sem baj. Úgysincs ideje andalogni. Na meg a városban oda kell figyelnie, hogyan is viselkedik, nem szabad olyan veszélynek kitennie magát, mint azok a zöld szemek. Jó is, hogy így történt. Nem fogják egymást keresni. Nem lesz ki bemutatkozzon.*
- Jaj Nori, én azt hittem tudod, hogy csak viccelek. *Ingatja meg a fejét. Bár ha visszaemlékszik, nem, nem hitte ezt. Csak el akarta kerülni a beszámolót és így volt az egyszerűbb. De már mindegy, már nem eshet a férfi torkának a másik, és nem is nevethet az arcába, hogy tudja. *
- Egyetlen percig is el tudtad rólam képzelni ezt? Ez... már-már sértő.
*De nincs nyoma ilyesmi érzelemnek rajta, csak kissé elréved. El a távolba, hogy keresse a megfelelő szavakat. Ha egyáltalán kellenek.*
- Hát, ha neked ez a szeretet, akkor egy kis időre mi is. Aztán szépen elbúcsúztunk. Amúgy sincs ilyenekre időm. Te is lefoglalhatnád magad inkább... *Már majdnem kiesett a szerepből, így gyorsan hozzáfűzi.* - amikor épp nincs veled. Vagy én nem vagyok.
6245. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-07-30 20:55:29
Üzenet elküldve: 2024-07-30 20:55:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Köteten kötelék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szeretet szó számára bizonyos értelemben teljesen mást jelent, mint ahogy a nagykönyvben leírták az okosok a jelentését. Ő nem egy érzelemként fogja ezt fel, ami egyszer csak fellángol, és úgy marad, legyen épp közvetlenül előtte vagy mérföldekre távol tőle az illető. Ha azt kéne megmagyarázni, mit is jelent Nori-nak ez a kifejezés, akkor talán helyesebb lenne a ragaszkodás szót használni. Ő akkor érzi, hogy szeretik, ha vele vannak, ha megérintik őt, ha szólnak hozzá és a szó szoros értelmében törődnek vele. Amikor ott hagyják egy padon, mert épp nem kívánják a társaságát, számára az egyenlő azzal, hogy ott és akkor épp nem is szeretik. A szeretet számára nem egy hosszan tartó állapot, hanem egy pillanatnyi érzelem, ami olyan hevesen változik, mint ő maga. Éppen ezért hiába Mai minden magyarázata, Nori talán soha nem fogja megérteni a lényeget.*
- Ott hagytál egyedül, szóval nem szerettél akkor. Most meg már megint szeretsz. Eltűnik az, csak visszajön.
*Szóval lesz Mai-nak dolga bőven, ha tényleg olyan magvakat akar kikeltetni a lány elméjében, aminek hatására képes lesz elhinni, hogy a szeretet lángja soha nem alszik ki, csak néhanapján halványabban pislákol, mint máskor. Persze Nori semmit sem sejt abból, hogy megvannak a fél-elfnek a módszerei arra, hogy előbb vagy utóbb, de mindez sikerülhessen.*
- Nem. Most, hogy így kérdezed, nem tudom. Eddig nem is hiányzott ez az információ, de most miattad idegesít. Kösz, Mai! *Nevet fel játékos-morcos érzésekkel, mert most tényleg elkezdett azon pörögni az agya, hogy vajon miként is hívhatják az ő újdonsült társát. Nem mondaná, hogy szerelmét, mert ezt az érzést sem ismeri úgy igazán, de a társát. Igen, ez egy jó kifejezése a kettejük kapcsolatának.*
- Miért is kell tudnod a Doki nevét…? *Szökik valamiféle kíváncsiság a fejébe, ugyanis ő nem pont úgy ismeri a történetet Mai és az orvos között, ahogy az valójában történt, hisz barátnője akkor is ügyesen hazudott, mikor észrevette a nyakán ékeskedő, vörös kis foltocskát a Sellőházban.*
- Mi köze a Dokinak ehhez? Azt mondtad nekem, hogy őt csak kifizetted a testeddel. Ez teljesen más. Nekem nem kellett fizetnem annak a lánynak, csak szerettük egymást. *Nagyokat pislog barna íriszeivel a válaszra várva. Ha nem lenne ilyen kíváncsi, már visszafordította volna a lovát a város irányába, hogy még sötétedés előtt visszaérjenek, de előtte ez most jobban furdalja a kíváncsiságát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szeretet szó számára bizonyos értelemben teljesen mást jelent, mint ahogy a nagykönyvben leírták az okosok a jelentését. Ő nem egy érzelemként fogja ezt fel, ami egyszer csak fellángol, és úgy marad, legyen épp közvetlenül előtte vagy mérföldekre távol tőle az illető. Ha azt kéne megmagyarázni, mit is jelent Nori-nak ez a kifejezés, akkor talán helyesebb lenne a ragaszkodás szót használni. Ő akkor érzi, hogy szeretik, ha vele vannak, ha megérintik őt, ha szólnak hozzá és a szó szoros értelmében törődnek vele. Amikor ott hagyják egy padon, mert épp nem kívánják a társaságát, számára az egyenlő azzal, hogy ott és akkor épp nem is szeretik. A szeretet számára nem egy hosszan tartó állapot, hanem egy pillanatnyi érzelem, ami olyan hevesen változik, mint ő maga. Éppen ezért hiába Mai minden magyarázata, Nori talán soha nem fogja megérteni a lényeget.*
- Ott hagytál egyedül, szóval nem szerettél akkor. Most meg már megint szeretsz. Eltűnik az, csak visszajön.
*Szóval lesz Mai-nak dolga bőven, ha tényleg olyan magvakat akar kikeltetni a lány elméjében, aminek hatására képes lesz elhinni, hogy a szeretet lángja soha nem alszik ki, csak néhanapján halványabban pislákol, mint máskor. Persze Nori semmit sem sejt abból, hogy megvannak a fél-elfnek a módszerei arra, hogy előbb vagy utóbb, de mindez sikerülhessen.*
- Nem. Most, hogy így kérdezed, nem tudom. Eddig nem is hiányzott ez az információ, de most miattad idegesít. Kösz, Mai! *Nevet fel játékos-morcos érzésekkel, mert most tényleg elkezdett azon pörögni az agya, hogy vajon miként is hívhatják az ő újdonsült társát. Nem mondaná, hogy szerelmét, mert ezt az érzést sem ismeri úgy igazán, de a társát. Igen, ez egy jó kifejezése a kettejük kapcsolatának.*
- Miért is kell tudnod a Doki nevét…? *Szökik valamiféle kíváncsiság a fejébe, ugyanis ő nem pont úgy ismeri a történetet Mai és az orvos között, ahogy az valójában történt, hisz barátnője akkor is ügyesen hazudott, mikor észrevette a nyakán ékeskedő, vörös kis foltocskát a Sellőházban.*
- Mi köze a Dokinak ehhez? Azt mondtad nekem, hogy őt csak kifizetted a testeddel. Ez teljesen más. Nekem nem kellett fizetnem annak a lánynak, csak szerettük egymást. *Nagyokat pislog barna íriszeivel a válaszra várva. Ha nem lenne ilyen kíváncsi, már visszafordította volna a lovát a város irányába, hogy még sötétedés előtt visszaérjenek, de előtte ez most jobban furdalja a kíváncsiságát.*
6244. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-07-30 18:55:30
Üzenet elküldve: 2024-07-30 18:55:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Köteten kötelék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Élénken él az emlékeiben minden olyan részlet, amikor mégis sikerült valamilyen módon megzabolázni a lányt. Amikor elég volt egy előcsalt színtelen tekintet és magabiztosság, az a bizonyos "nemes picsa" énje a Sellőház előtt, vagy amikor nem félve Lil-től játszotta el, hogy ő van a nyeregben. Néha maga sem tudja, hogy ez ő, vagy csak jó színész. Talán kicsit a kettő keveréke. Megtehetné, feltehetné erre is az életét, a napjait, a kutatási alapja is lehetne, de nem lesz. Ha ezt az utat választaná nem engedhetné el a kezét sosem. Márpedig van helyzet, ahol nem lehet ott vele a lány. És már nem is akarja annyira, mint a legelején, amikor levegőt sem tudott nélküle venni. Tudja, hogy minden perc, amit külön töltenek, az egy lehetőség a testvérének arra, hogy köz, de leginkább önveszélyessé váljon. Mégis... valahogy azt az arany középutat kell megtalálnia, amikor még a legkevesebb az ártalom. Ki fog találni valamit. És menni fog. Menni, ha nem egy ugyanolyan démon csavarja el a fejét, akivel kézen fogva sétálhat a pokolba. Rettenetesen hangzik és most kilátástalan. De rá fog jönni, hogyan is avatkozzon ebbe bele. Tudja, hogy mire van szüksége a lánynak, jobban tudja, mint maga Nori. Hiszi legalábbis. De ez nehéz lesz és ideje jelenleg arra sincs, hogy máson gondolkozzon, mint az árvaház. De erre szakítani kell, mert minden egyes szó után mélyebbre hatol a kés benne. Nori pedig egyre távolabb kerül. Sosem érzett még ismeretlen ellen ellenszenvet. Mindig kell az első benyomás. Most pedig azt kívánja, bár eltalálta volna az a kő azt a koponyát, vagy majd találja el legközelebb. A feketeséget ismerve alkalom az lesz. De nem tudhatja melyik az erősebb, a féktelenebb. Behunyja a szemét és megpróbál egyszerűen kilépni a körötte lévő sűrű és nehéz levegőből, amit beszívni sem tud teljes egészében.*
- A szeretet nem olyasmi, ami elmúlik, ha valaki nincs ott veled. Bennem sem múlt el, pedig adtál rá okot. Ezért, ha éppen nem velem vagy, ne merd azt hinni, hogy eltűnt. Sosem tűnik el. *Méri végig a jégkékekkel a másikat, nem akarja a szőkéről terelni a témát, de ezt jobb tisztázni. És ha kell, idővel valahogy beleülteti a fejébe, örökkön. Ha kell az álmain keresztül fogja utolérni. És itt a megoldás. Hamar megszületett. Gyűlöli a mágiát, de ez egyszer meglátja benne a hasznot. Minden egyes éjjel meg fogja látogatni és elvetni a magokat. Majd kikelnek. Majd akkor nem fog kelleni annyira az az ismeretlen, aki el akarja tőle venni. Nem fogja fel saját gondolatai súlyát. Még mindig csak áttetsző a kép, s magának lehel rá még egy réteg homályt.*
- Nem tudod hogy hívják?...
*Itt az ideje megjátszania magát. Elneveti magát ő is, mintha igazán jót szórakozna, pedig készülni látszik a terv, hogy hogyan avatkozzon be úgy, hogy még csak bűntudata se legyen. Hiszen csak segít...* - Jó, hát én sem tudom a Doki nevét, van ez így. *Cseng a kacaj, majd lépésben kezd el ismét vonulni Borssal. Itt az ideje továbbállni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Élénken él az emlékeiben minden olyan részlet, amikor mégis sikerült valamilyen módon megzabolázni a lányt. Amikor elég volt egy előcsalt színtelen tekintet és magabiztosság, az a bizonyos "nemes picsa" énje a Sellőház előtt, vagy amikor nem félve Lil-től játszotta el, hogy ő van a nyeregben. Néha maga sem tudja, hogy ez ő, vagy csak jó színész. Talán kicsit a kettő keveréke. Megtehetné, feltehetné erre is az életét, a napjait, a kutatási alapja is lehetne, de nem lesz. Ha ezt az utat választaná nem engedhetné el a kezét sosem. Márpedig van helyzet, ahol nem lehet ott vele a lány. És már nem is akarja annyira, mint a legelején, amikor levegőt sem tudott nélküle venni. Tudja, hogy minden perc, amit külön töltenek, az egy lehetőség a testvérének arra, hogy köz, de leginkább önveszélyessé váljon. Mégis... valahogy azt az arany középutat kell megtalálnia, amikor még a legkevesebb az ártalom. Ki fog találni valamit. És menni fog. Menni, ha nem egy ugyanolyan démon csavarja el a fejét, akivel kézen fogva sétálhat a pokolba. Rettenetesen hangzik és most kilátástalan. De rá fog jönni, hogyan is avatkozzon ebbe bele. Tudja, hogy mire van szüksége a lánynak, jobban tudja, mint maga Nori. Hiszi legalábbis. De ez nehéz lesz és ideje jelenleg arra sincs, hogy máson gondolkozzon, mint az árvaház. De erre szakítani kell, mert minden egyes szó után mélyebbre hatol a kés benne. Nori pedig egyre távolabb kerül. Sosem érzett még ismeretlen ellen ellenszenvet. Mindig kell az első benyomás. Most pedig azt kívánja, bár eltalálta volna az a kő azt a koponyát, vagy majd találja el legközelebb. A feketeséget ismerve alkalom az lesz. De nem tudhatja melyik az erősebb, a féktelenebb. Behunyja a szemét és megpróbál egyszerűen kilépni a körötte lévő sűrű és nehéz levegőből, amit beszívni sem tud teljes egészében.*
- A szeretet nem olyasmi, ami elmúlik, ha valaki nincs ott veled. Bennem sem múlt el, pedig adtál rá okot. Ezért, ha éppen nem velem vagy, ne merd azt hinni, hogy eltűnt. Sosem tűnik el. *Méri végig a jégkékekkel a másikat, nem akarja a szőkéről terelni a témát, de ezt jobb tisztázni. És ha kell, idővel valahogy beleülteti a fejébe, örökkön. Ha kell az álmain keresztül fogja utolérni. És itt a megoldás. Hamar megszületett. Gyűlöli a mágiát, de ez egyszer meglátja benne a hasznot. Minden egyes éjjel meg fogja látogatni és elvetni a magokat. Majd kikelnek. Majd akkor nem fog kelleni annyira az az ismeretlen, aki el akarja tőle venni. Nem fogja fel saját gondolatai súlyát. Még mindig csak áttetsző a kép, s magának lehel rá még egy réteg homályt.*
- Nem tudod hogy hívják?...
*Itt az ideje megjátszania magát. Elneveti magát ő is, mintha igazán jót szórakozna, pedig készülni látszik a terv, hogy hogyan avatkozzon be úgy, hogy még csak bűntudata se legyen. Hiszen csak segít...* - Jó, hát én sem tudom a Doki nevét, van ez így. *Cseng a kacaj, majd lépésben kezd el ismét vonulni Borssal. Itt az ideje továbbállni.*
6243. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-07-30 18:22:44
Üzenet elküldve: 2024-07-30 18:22:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Köteten kötelék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori nehéz eset, ez tény, de egyáltalán nem betörhetetlen. Azonban mindmáig csak Idyá-nak sikerült rájönnie, hogyan is kell bánni a feketeséggel, ha a saját szája ízée szerint akarja formálni őt. Arra van szükség, hogy szigorú szabályok között tartva, egy neki kijelölt úton vezessék, és minél inkább minimalizálják azokat a lehetőségeket, mikor Nori önálló döntéseket hozhat. Ha valaki elég erős kiállással rendelkezik ahhoz, hogy elfogadja őt a vezetőjének, vagy használhatnánk akár az ismerősen csengő „úrnő” szót is, akkor ez a szélsőségek között csapongó, rémaranyos kis démon igazi kezesbáránnyá képes változni.
A baj csupán az, hogy Mai egyelőre még vagy nem tud, vagy nem akar ilyen manipulatívan bánni a húgával, sőt, pontosan azt teszi, amit nem szabad. Nemhogy nem tartja elég rövid pórázon, nem ad neki semmiféle vezetőszárat. Szabadjára engedi, magára hagyja, így pedig Nori kelletlenül is elkallódik, hisz a nap minden egyes percében mást akar, s így az az egyenes út, amin járhatna, egy kacskaringós, átláthatatlan útkígyóvá változik, melynek talán nincs se célja, se vége.
Mindenesetre a fél-elf lány gondolatai jó irányban keresik a megoldást, ha felötlik benne a lehetőség, hogy talán birtokolnia kéne Nori-t, de úgy látszik, egyelőre sem a magabiztossága, sem a tapasztalata nincs olyan szinten, hogy bele merje vágni egy ekkora fába a fejszéjét, pedig megmenthetné a húgát egy csúfos haláltól, ami a mostani, egyre szeszélyesebb viselkedése miatt elodázható ugyan, de el nem kerülhető…*
- Tudom, hogy bántani fogjuk egymást. A szörnyetegek ilyenek, Mai. Én már az első találkozásunkkor meg akartam ölni egyszer, csak a kő elsuhant a koponyája mellett. *Vállat rántva közli nemes egyszerűséggel, hogy megpróbálta betörni a szőke szépség koponyáját. Elképzelhető, hogy Nori-nak még úgy is tetszett volna, ha a vére vörösre festi azokat a világos tincseket. Sírgödör pedig volt épp elég a környékükön ahhoz, hogy romantikus módon érjen véget a lány élete, ami ugyanannyira értéktelen, mint a sajátja.*
- Amúgy meg nincsenek hóbortjaim, célom van. Azt keresem, aki szeretni fog engem. Aznap te épp nem szerettél, ő igen. Ő mindig szeret, nem fog rám haragudni soha, mert megért. Ő tudja, hogy milyen szörnyetegnek lenni. Te nem tudod, de én nem is hibáztalak ezért. *Mond ki újabb fájdalmas, de igaz szavakat olyan könnyedén, mintha annyit mondott volna csupán, hogy milyen finom volt a mai ebéd.
A kérdésre oldalra billenti a fejét, látszik, hogy az elméje lefagy pár pillanatra, mert nem tudja eldönteni, hogy miért nem akaródzik a nyelve hegyére fáradni újdonsült kedvesének neve. Hát azért, mert soha nem is mondta el neki.*
- Hümm. Halvány fogalmam sincs, hogy hívják… *nevet fel játékosan. Szerinte ez nagyon vicces.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori nehéz eset, ez tény, de egyáltalán nem betörhetetlen. Azonban mindmáig csak Idyá-nak sikerült rájönnie, hogyan is kell bánni a feketeséggel, ha a saját szája ízée szerint akarja formálni őt. Arra van szükség, hogy szigorú szabályok között tartva, egy neki kijelölt úton vezessék, és minél inkább minimalizálják azokat a lehetőségeket, mikor Nori önálló döntéseket hozhat. Ha valaki elég erős kiállással rendelkezik ahhoz, hogy elfogadja őt a vezetőjének, vagy használhatnánk akár az ismerősen csengő „úrnő” szót is, akkor ez a szélsőségek között csapongó, rémaranyos kis démon igazi kezesbáránnyá képes változni.
A baj csupán az, hogy Mai egyelőre még vagy nem tud, vagy nem akar ilyen manipulatívan bánni a húgával, sőt, pontosan azt teszi, amit nem szabad. Nemhogy nem tartja elég rövid pórázon, nem ad neki semmiféle vezetőszárat. Szabadjára engedi, magára hagyja, így pedig Nori kelletlenül is elkallódik, hisz a nap minden egyes percében mást akar, s így az az egyenes út, amin járhatna, egy kacskaringós, átláthatatlan útkígyóvá változik, melynek talán nincs se célja, se vége.
Mindenesetre a fél-elf lány gondolatai jó irányban keresik a megoldást, ha felötlik benne a lehetőség, hogy talán birtokolnia kéne Nori-t, de úgy látszik, egyelőre sem a magabiztossága, sem a tapasztalata nincs olyan szinten, hogy bele merje vágni egy ekkora fába a fejszéjét, pedig megmenthetné a húgát egy csúfos haláltól, ami a mostani, egyre szeszélyesebb viselkedése miatt elodázható ugyan, de el nem kerülhető…*
- Tudom, hogy bántani fogjuk egymást. A szörnyetegek ilyenek, Mai. Én már az első találkozásunkkor meg akartam ölni egyszer, csak a kő elsuhant a koponyája mellett. *Vállat rántva közli nemes egyszerűséggel, hogy megpróbálta betörni a szőke szépség koponyáját. Elképzelhető, hogy Nori-nak még úgy is tetszett volna, ha a vére vörösre festi azokat a világos tincseket. Sírgödör pedig volt épp elég a környékükön ahhoz, hogy romantikus módon érjen véget a lány élete, ami ugyanannyira értéktelen, mint a sajátja.*
- Amúgy meg nincsenek hóbortjaim, célom van. Azt keresem, aki szeretni fog engem. Aznap te épp nem szerettél, ő igen. Ő mindig szeret, nem fog rám haragudni soha, mert megért. Ő tudja, hogy milyen szörnyetegnek lenni. Te nem tudod, de én nem is hibáztalak ezért. *Mond ki újabb fájdalmas, de igaz szavakat olyan könnyedén, mintha annyit mondott volna csupán, hogy milyen finom volt a mai ebéd.
A kérdésre oldalra billenti a fejét, látszik, hogy az elméje lefagy pár pillanatra, mert nem tudja eldönteni, hogy miért nem akaródzik a nyelve hegyére fáradni újdonsült kedvesének neve. Hát azért, mert soha nem is mondta el neki.*
- Hümm. Halvány fogalmam sincs, hogy hívják… *nevet fel játékosan. Szerinte ez nagyon vicces.*
6242. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-07-29 18:19:06
Üzenet elküldve: 2024-07-29 18:19:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Köteten kötelék//
*Hideg fejre van szükség. Neki ez többnyire megadatott, másként nem lenne annyira jó abban, amit csinál. Még ha az út legeleje is, már most olyan összefüggéseket lát helyzetek, lények, érzelmek és állapotok között, hogy töredék idő alatt jut dűlőre. Sosem lankad a figyelme, nincsen éjjel és nappal sem. A gyerekekkel is hasonlóan működik. Megfigyel, átlát és egyéni bánásmóddal illeti őket. Nem tudna nem különbséget tenni és egy kaptafára venni őket. Nori más. A világon, legalábbis, amit eddig ismer belőle, az egyetlen aki ki tudja borítani, akivel kapcsolatban meg kell erőltetnie magát, hogy tisztázódjon a kép. És, ha meg kell magát erőltetnie, akkor jól tudja, hogy az a tiszta csak áttetsző, nem pedig makulátlan. Tud róla sok mindent. Jött rá ezer apróságra, mégis megdöbbenti minduntalan. De nem azért, mert nem számított rá, hanem mert mást szán neki. A saját akaratát, a saját értékrendjét és az ő szeretetét. Jót, jobbat. Kisajátítaná, ami csak akkor volna lehetséges, ha mindent eldobna magától. De akkor az életét is nyugodtan kidobhatná az emésztőbe. A legnehezebb feladat, amit kaphatott, az Nori. A családja. Nem az, akikkel nevelkedett, nem az anyja, aki rábízta a titkot, hanem az, aki mellett otthon érzi magát, még ha egy sötét barlangrendszer is az egész.
A féltékenység úgy szúrja szíven, mint még soha. Érezte már, máskor, más helyzetben. Nem engedheti át másnak, nem egy romlott léleknek, nem egy másik nőnek, még ha az indíték teljesen más is, és lévén a vére, szó sincs romantikus érzelmekről. El fogják tőle venni, ezzel pedig meg kell küzdenie, mert nem tekinthet másra vetélytársként. Azokat a darabokat többeknek kell szeretniük, másként és máshogy. Sosem lenne elég egy. Sosem lenne elég ő, mégis félrever minden második ütemnél a szíve. Csak hallgat és próbálja visszaerőltetni magára azt, ami most elveszett, aki most síró kislányként bújt vissza benne. Nehéz.*
- Én csak féltelek. És, Haldrian után azt gondoltam, ezek csak hóbortok. De ezek szerint ő volt a hóbort. Nori, ha olyan, mint te... akkor bántani fogjátok egymást. Készülj fel rá.
* Látja előre. Nem sütheti ki egymást két ilyen pólus, bármilyen jól is hangzik. Megsokszorozódik és majd elemészt mindent. És végül Mai marad egyedül. Pont úgy, ahogyan az eleve el volt rendelve. Amiért félvér. Amiért soha nem lehet belőle több. Úgy telepednek rá a sötét gondolatok, hogy érzi, hogy süllyed egyre lefelé. Meg kell állítania, mielőtt teljesen elveszik. *
- És... hogy hívják?
*Hideg fejre van szükség. Neki ez többnyire megadatott, másként nem lenne annyira jó abban, amit csinál. Még ha az út legeleje is, már most olyan összefüggéseket lát helyzetek, lények, érzelmek és állapotok között, hogy töredék idő alatt jut dűlőre. Sosem lankad a figyelme, nincsen éjjel és nappal sem. A gyerekekkel is hasonlóan működik. Megfigyel, átlát és egyéni bánásmóddal illeti őket. Nem tudna nem különbséget tenni és egy kaptafára venni őket. Nori más. A világon, legalábbis, amit eddig ismer belőle, az egyetlen aki ki tudja borítani, akivel kapcsolatban meg kell erőltetnie magát, hogy tisztázódjon a kép. És, ha meg kell magát erőltetnie, akkor jól tudja, hogy az a tiszta csak áttetsző, nem pedig makulátlan. Tud róla sok mindent. Jött rá ezer apróságra, mégis megdöbbenti minduntalan. De nem azért, mert nem számított rá, hanem mert mást szán neki. A saját akaratát, a saját értékrendjét és az ő szeretetét. Jót, jobbat. Kisajátítaná, ami csak akkor volna lehetséges, ha mindent eldobna magától. De akkor az életét is nyugodtan kidobhatná az emésztőbe. A legnehezebb feladat, amit kaphatott, az Nori. A családja. Nem az, akikkel nevelkedett, nem az anyja, aki rábízta a titkot, hanem az, aki mellett otthon érzi magát, még ha egy sötét barlangrendszer is az egész.
A féltékenység úgy szúrja szíven, mint még soha. Érezte már, máskor, más helyzetben. Nem engedheti át másnak, nem egy romlott léleknek, nem egy másik nőnek, még ha az indíték teljesen más is, és lévén a vére, szó sincs romantikus érzelmekről. El fogják tőle venni, ezzel pedig meg kell küzdenie, mert nem tekinthet másra vetélytársként. Azokat a darabokat többeknek kell szeretniük, másként és máshogy. Sosem lenne elég egy. Sosem lenne elég ő, mégis félrever minden második ütemnél a szíve. Csak hallgat és próbálja visszaerőltetni magára azt, ami most elveszett, aki most síró kislányként bújt vissza benne. Nehéz.*
- Én csak féltelek. És, Haldrian után azt gondoltam, ezek csak hóbortok. De ezek szerint ő volt a hóbort. Nori, ha olyan, mint te... akkor bántani fogjátok egymást. Készülj fel rá.
* Látja előre. Nem sütheti ki egymást két ilyen pólus, bármilyen jól is hangzik. Megsokszorozódik és majd elemészt mindent. És végül Mai marad egyedül. Pont úgy, ahogyan az eleve el volt rendelve. Amiért félvér. Amiért soha nem lehet belőle több. Úgy telepednek rá a sötét gondolatok, hogy érzi, hogy süllyed egyre lefelé. Meg kell állítania, mielőtt teljesen elveszik. *
- És... hogy hívják?
6241. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-07-28 20:58:56
Üzenet elküldve: 2024-07-28 20:58:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Köteten kötelék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bizony, így van ez. Mai ezúttal teljes mértékben hű az elme kutatója titulusához. Jól látja, mi játszódott le szegény lány fejében azokon a szörnyű napokon, miután ott hagyták ugyanazon a padon, ahol pár hattal azelőtt kínzó magánya örökre megszűnni látszott.
Rájött, hogy épp nem akarja őt senki, ezért maga kezdte el megkeresni azt a helyet, ahol szeretni fogják. Mindezt először halott apja társaságában kereste a temetőben, de azt a jóleső képzelgést, hogy Balthier figyel rá, egyetlen mondattal törte szilánkosra az a szőke nőszemély, akitől végül a legtöbb szeretetet és megértést kapta az elmúlt időszakban. Egy másik szörnyetegtől. Nem igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Nori pont, hogy a hasonlóságban találta meg a megnyugvást. Az ork is hozzá hasonló, lévén egy istenben hisznek, egy hivatást űznek és a múltjuk is ugyanolyan kétes ügyekkel szennyezett. Nem ért egyet Mai kiakadásával. Már most sem, pedig azt még el sem mesélte neki, hogy a Kalmárban annyira berúgott, hogy démonokat látott, és ha nem jelenik meg Vesla, a trubadúrok réme vagy kicsoda, akkor a feketeséget már megfosztották volna jobb esetben csak minden értékétől, rosszabb esetben az életétől is. Aznap este küldetést kapott Sa'Tereth-től, de hiába győzködte Clion-t, hogy hadd menjen vele a kikötőbe, hogy többet tudhasson meg a Patkányokról, nem engedte. Nori mindezt elutasításként élte meg, de a kannibál barátja, akivel legrosszabb napjain újra összehozta a sors, talán pont így akarta megvédeni őt egy újabb ballépéstől.*
- Eddig is tudtuk, hogy őrült vagyok, de utálom a magányt. Azt is megbeszéltük már a Sellőházban, hogy a férfiakat is utálom. Nem értem, mit hüledezel annyira.
*Idya, Nolie, mindketten nők voltak, s az egyetlenek, akik iránt Nelira előtt eddig vonzalmat érzett. Ugyan Mai is kapott már tőle egy csókot, de miután elmenekült az utána következő dolgok elől, vele kapcsolatban nem sikerült hasonló érzéseket lángra lobbantania. A szőkeség azonban más, több és jobb, mint akár Idya vagy Nolie volt valaha.*
- Azt érzem, hogy ő olyan, mint én. Egy irányíthatatlan szörnyeteg lakik benne is, mint bennem. Ugyanolyanok vagyunk, Mai, és ez engem megnyugtat. Megnyugtat, hogy nem vagyok egyedül ezen a világon, hanem vannak mások is, akik hasonlóan szenvednek. Gyönyörű, szőke, olyan, mint egy tökéletes baba. Elvette tőlem, amit akart, de cserébe ugyanazt adta. Nagyon jó érzés volt. A temetőben találkoztam vele. Apámmal próbáltam beszélgetni, miután te magamra hagytál, de ő azt mondta, hogy nem fog nekem válaszolni, mert a halottak nem tudnak beszélni…
*Szerinte ez továbbra sem igaz, de erről nem Mai-t, hanem Nelirá-t kell meggyőznie, úgyhogy ezt nem is kezdi el itt és most bizonygatni. Mindenesetre sok mindent elmond, hogy szegény lány, mikor magára hagyták, rögtön a szülei ölelésére vágyott, még akkor is, ha jól tudja, hogy édesapja hat láb mélyen a föld alá temetve már soha nem tudja a karjai közé zárni.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.28 21:00:49
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bizony, így van ez. Mai ezúttal teljes mértékben hű az elme kutatója titulusához. Jól látja, mi játszódott le szegény lány fejében azokon a szörnyű napokon, miután ott hagyták ugyanazon a padon, ahol pár hattal azelőtt kínzó magánya örökre megszűnni látszott.
Rájött, hogy épp nem akarja őt senki, ezért maga kezdte el megkeresni azt a helyet, ahol szeretni fogják. Mindezt először halott apja társaságában kereste a temetőben, de azt a jóleső képzelgést, hogy Balthier figyel rá, egyetlen mondattal törte szilánkosra az a szőke nőszemély, akitől végül a legtöbb szeretetet és megértést kapta az elmúlt időszakban. Egy másik szörnyetegtől. Nem igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Nori pont, hogy a hasonlóságban találta meg a megnyugvást. Az ork is hozzá hasonló, lévén egy istenben hisznek, egy hivatást űznek és a múltjuk is ugyanolyan kétes ügyekkel szennyezett. Nem ért egyet Mai kiakadásával. Már most sem, pedig azt még el sem mesélte neki, hogy a Kalmárban annyira berúgott, hogy démonokat látott, és ha nem jelenik meg Vesla, a trubadúrok réme vagy kicsoda, akkor a feketeséget már megfosztották volna jobb esetben csak minden értékétől, rosszabb esetben az életétől is. Aznap este küldetést kapott Sa'Tereth-től, de hiába győzködte Clion-t, hogy hadd menjen vele a kikötőbe, hogy többet tudhasson meg a Patkányokról, nem engedte. Nori mindezt elutasításként élte meg, de a kannibál barátja, akivel legrosszabb napjain újra összehozta a sors, talán pont így akarta megvédeni őt egy újabb ballépéstől.*
- Eddig is tudtuk, hogy őrült vagyok, de utálom a magányt. Azt is megbeszéltük már a Sellőházban, hogy a férfiakat is utálom. Nem értem, mit hüledezel annyira.
*Idya, Nolie, mindketten nők voltak, s az egyetlenek, akik iránt Nelira előtt eddig vonzalmat érzett. Ugyan Mai is kapott már tőle egy csókot, de miután elmenekült az utána következő dolgok elől, vele kapcsolatban nem sikerült hasonló érzéseket lángra lobbantania. A szőkeség azonban más, több és jobb, mint akár Idya vagy Nolie volt valaha.*
- Azt érzem, hogy ő olyan, mint én. Egy irányíthatatlan szörnyeteg lakik benne is, mint bennem. Ugyanolyanok vagyunk, Mai, és ez engem megnyugtat. Megnyugtat, hogy nem vagyok egyedül ezen a világon, hanem vannak mások is, akik hasonlóan szenvednek. Gyönyörű, szőke, olyan, mint egy tökéletes baba. Elvette tőlem, amit akart, de cserébe ugyanazt adta. Nagyon jó érzés volt. A temetőben találkoztam vele. Apámmal próbáltam beszélgetni, miután te magamra hagytál, de ő azt mondta, hogy nem fog nekem válaszolni, mert a halottak nem tudnak beszélni…
*Szerinte ez továbbra sem igaz, de erről nem Mai-t, hanem Nelirá-t kell meggyőznie, úgyhogy ezt nem is kezdi el itt és most bizonygatni. Mindenesetre sok mindent elmond, hogy szegény lány, mikor magára hagyták, rögtön a szülei ölelésére vágyott, még akkor is, ha jól tudja, hogy édesapja hat láb mélyen a föld alá temetve már soha nem tudja a karjai közé zárni.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.28 21:00:49
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389