Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 314 (6261. - 6280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6280. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-14 10:08:37
Üzenet elküldve: 2024-10-14 10:08:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Megrázza a fejét.*
- Nem, nem a feneke, hanem igazából a.. *-a mondat félbemarad, kissé eltátott szájjal nézi az idegent. Az olyan képtelen dolgot mond! Egyből el kell, hogy képzelje. Mosolya még szélesebbre húzódik.-* Ha nekünk is világítana a hátsó felünk, akkor éjszaka is megtalálnánk, hogy hol van!
*Amikor az idegen egy ibrisz kecsességével terem előtte, egy pillanatra hátrébb hőköl, de nem nagyon. Nem is lép hátra. Kíváncsian figyeli ahogy az a sálját vizsgálgatja. Megérti hogy tetszik az idegennek, de odaadni nem fogja neki. Úgyhogy nézegesse csak, amíg a sál a helyén marad.*
- A lovaknak, igen. *-bólint úgy, mintha valami akadémikusok lennének, akik A Világ Legfontosabb Dolgairól beszélgetnek. Most nagyon közelről látja a szőke tincseket, szinte érzi az idegen testmelegét is. Kissé félrehajtja a fejét ahogy az idegen zöld szemeibe néz, ~majdnem egyforma színű a szemünk~, gondolja. Megint elengedi a zsebében szuszogó apróságot és előhúzza jobbját. Ujjaival ugyanazzal a természetességgel fog meg puhán egy hajtincset, ahogy az idegen az ő sálját vizsgálgatja. Szép haja van az idegennek. Kicsit nehéz szívvel ismeri el, hogy szebb, mint a sajátja. De nem haragszik érte. Újra az idegen arcára pislant, a felőle érkező sóhaj olyan, mint a fűszálak között neszező későnyári szél.
A nyihogásra maga is elvigyorodik. Kicsit hátraveti a fejét, és úgy rázza meg a haját, mint a csikók a sörényüket tavasszal, mikor először vannak kiengedve a rétre a tél szürkesége után. A vidámságtól kissé kipirulva néz újra az idegenre. Még egy utolsót simít a szőke hajon, majd leengedi a kezét.*
- Almaillatú a szád.
*Megrázza a fejét.*
- Nem, nem a feneke, hanem igazából a.. *-a mondat félbemarad, kissé eltátott szájjal nézi az idegent. Az olyan képtelen dolgot mond! Egyből el kell, hogy képzelje. Mosolya még szélesebbre húzódik.-* Ha nekünk is világítana a hátsó felünk, akkor éjszaka is megtalálnánk, hogy hol van!
*Amikor az idegen egy ibrisz kecsességével terem előtte, egy pillanatra hátrébb hőköl, de nem nagyon. Nem is lép hátra. Kíváncsian figyeli ahogy az a sálját vizsgálgatja. Megérti hogy tetszik az idegennek, de odaadni nem fogja neki. Úgyhogy nézegesse csak, amíg a sál a helyén marad.*
- A lovaknak, igen. *-bólint úgy, mintha valami akadémikusok lennének, akik A Világ Legfontosabb Dolgairól beszélgetnek. Most nagyon közelről látja a szőke tincseket, szinte érzi az idegen testmelegét is. Kissé félrehajtja a fejét ahogy az idegen zöld szemeibe néz, ~majdnem egyforma színű a szemünk~, gondolja. Megint elengedi a zsebében szuszogó apróságot és előhúzza jobbját. Ujjaival ugyanazzal a természetességgel fog meg puhán egy hajtincset, ahogy az idegen az ő sálját vizsgálgatja. Szép haja van az idegennek. Kicsit nehéz szívvel ismeri el, hogy szebb, mint a sajátja. De nem haragszik érte. Újra az idegen arcára pislant, a felőle érkező sóhaj olyan, mint a fűszálak között neszező későnyári szél.
A nyihogásra maga is elvigyorodik. Kicsit hátraveti a fejét, és úgy rázza meg a haját, mint a csikók a sörényüket tavasszal, mikor először vannak kiengedve a rétre a tél szürkesége után. A vidámságtól kissé kipirulva néz újra az idegenre. Még egy utolsót simít a szőke hajon, majd leengedi a kezét.*
- Almaillatú a szád.
6279. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-14 08:27:20
Üzenet elküldve: 2024-10-14 08:27:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Ez a mókus dolog igencsak felpiszkálja a fantáziáját, így miközben az idegen arcát fürkészi azért hátra tapogat, hogy nem e nőtt a feneke fölé valami lompos farok. Hm. Semmi. Pedig igencsak muris lett volna. Ahogy a kezét visszahúzza azért egy kissé bánatos sóhajt kénytelen hallatni, ám mielőtt mélyebben belemerülne a csalódottságba a másik újfent megtalálja azt az apró kis tényt, ami megint felkelti az érdeklődését.*
- Világító fenekű bogár?
*Pillog nagyra nyílt szemekkel. Mert ugyan a másik hiába mondta, hogy nem a tompora világít annak a bogárnak, a lányban természetesen csakis a furcsának hangzó és magában elképzelve a még furcsább látványt nyújtó részlet marad meg.*
- Milyen lehetne, ha nekünk is világítana a hátsó felünk?
*Dünnyögi az állára vakargatva, ahogy elréved a semmiben, amíg ezt is megpróbálja maga elé képzelni. Ennek sikeressége jól láthatóvá válik az arcán, ugyanis az ajkai igencsak szélesedő vigyorba húzódnak. De ismét máshova kell vándorolnia, mert ha már szemrevételezte és megbizonyosodott arról, hogy szép színe van a sálnak, azért arra is kíváncsi, hogy puha-e. Így sokáig nem is marad ülve, hanem felpattanva lép egy határozott nagyot, hogy alig pár centiméter legyen kettejük között. Olyan közel hajol a sálhoz, hogy az orra szinte már az anyaghoz is ér. Mit sem törődik azzal, hogy esetleg a másik élvezné a saját személyes tere által nyújtott szabadságot. Ő könnyedén tipor bele, mert eszébe sem jut olyan gondolat, hogy az esetleg másnak zavaró lehet. Azzal pedig nyúl is, hogy két ujja közé fogja az anyagot, majd finom dörzsölgetéssel bizonyosodjon meg annak puhaságáról.*
- De sörénye a lovaknak van nem?
*Hunyorog fel a másikra, továbbra is a sálat fogva. Közben vár pár lélegzetvételnyi időt, amíg az arcát fürkészi. A kora őszi idő kellemes illata, a tücskök utolsó hegedűszólamai a nagy hideg beállta előtt, az est által rájuk borított tiszta, csillagos takaró egyszerű és mély romantikával ajándékozza meg ezt a meghitt pillanatot. A szőkeség ajkai elnyílnak, azok a kíváncsi zöld szemek csillagok módjára csillannak meg, majd egy halk, kellemes sóhaj kúszik ki belőle, mielőtt újfent szólna bármit is.*
- Nyihaha.
*Vigyorodik el hirtelen.*
*Ez a mókus dolog igencsak felpiszkálja a fantáziáját, így miközben az idegen arcát fürkészi azért hátra tapogat, hogy nem e nőtt a feneke fölé valami lompos farok. Hm. Semmi. Pedig igencsak muris lett volna. Ahogy a kezét visszahúzza azért egy kissé bánatos sóhajt kénytelen hallatni, ám mielőtt mélyebben belemerülne a csalódottságba a másik újfent megtalálja azt az apró kis tényt, ami megint felkelti az érdeklődését.*
- Világító fenekű bogár?
*Pillog nagyra nyílt szemekkel. Mert ugyan a másik hiába mondta, hogy nem a tompora világít annak a bogárnak, a lányban természetesen csakis a furcsának hangzó és magában elképzelve a még furcsább látványt nyújtó részlet marad meg.*
- Milyen lehetne, ha nekünk is világítana a hátsó felünk?
*Dünnyögi az állára vakargatva, ahogy elréved a semmiben, amíg ezt is megpróbálja maga elé képzelni. Ennek sikeressége jól láthatóvá válik az arcán, ugyanis az ajkai igencsak szélesedő vigyorba húzódnak. De ismét máshova kell vándorolnia, mert ha már szemrevételezte és megbizonyosodott arról, hogy szép színe van a sálnak, azért arra is kíváncsi, hogy puha-e. Így sokáig nem is marad ülve, hanem felpattanva lép egy határozott nagyot, hogy alig pár centiméter legyen kettejük között. Olyan közel hajol a sálhoz, hogy az orra szinte már az anyaghoz is ér. Mit sem törődik azzal, hogy esetleg a másik élvezné a saját személyes tere által nyújtott szabadságot. Ő könnyedén tipor bele, mert eszébe sem jut olyan gondolat, hogy az esetleg másnak zavaró lehet. Azzal pedig nyúl is, hogy két ujja közé fogja az anyagot, majd finom dörzsölgetéssel bizonyosodjon meg annak puhaságáról.*
- De sörénye a lovaknak van nem?
*Hunyorog fel a másikra, továbbra is a sálat fogva. Közben vár pár lélegzetvételnyi időt, amíg az arcát fürkészi. A kora őszi idő kellemes illata, a tücskök utolsó hegedűszólamai a nagy hideg beállta előtt, az est által rájuk borított tiszta, csillagos takaró egyszerű és mély romantikával ajándékozza meg ezt a meghitt pillanatot. A szőkeség ajkai elnyílnak, azok a kíváncsi zöld szemek csillagok módjára csillannak meg, majd egy halk, kellemes sóhaj kúszik ki belőle, mielőtt újfent szólna bármit is.*
- Nyihaha.
*Vigyorodik el hirtelen.*
6278. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-14 05:41:55
Üzenet elküldve: 2024-10-14 05:41:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Egy pillanatra megint a tűz felé néz, az ott beszélgető nőre és férfira. Az idegen szavai nyomán tehát az egyikükről már tudja, hogy kicsoda, a másikról pedig ez alapján azt feltételezi, hogy az meg az apja lehet.*
- Igen, te vagy a mókus. *-mosolyodik el szélesen-* Hacsak nem láttál mókust tényleg a fán.
*Felpislant, de nem lát egy szőrös kis teremtményt sem odafent. Nem baj, valahol máshol biztos ott vannak. Talán épp a diófát dézsmálják. Azt el tudja képzelni róluk. Visszanéz az idegenre ahogy az megint megszólal, szemei kíváncsian tágulnak kissé ki. Halkan sóhajt, egészen úgy hangzik hogy „áh!”, mert igaza volt abban, hogy mit láthatott amaz fejjel lefelé lógva.*
- A föld tényleg tele tud lenni apró világító pontokkal. *-mondja, és felemeli kezét, hogy hüvelyk és mutatóujját nagyon közel tartva egymáshoz megmutassa azt az idegennek.-* Ilyen pici bogarak. A hátsó felük világít. Mármint nem a popójuk, ne értsd félre.
*Halkan felkucog. Örül neki, hogy az idegen nem ütötte meg magát nagyon, de a kicsi megütés sem mindig esik jól. Figyeli, ahogy az idegen a ruháját tűrögeti, hogy foltokat keressen magán. ~Nagyon zavarhatja a ruhája, mindig azzal küzd.~ fut át rajta a gondolat.*
- Tényleg? Nekem is tetszik. *-önkéntelen mozdulattal simít végig a sálján-* Azért hordom. Jó meleg.
*Újra zsebrevágja a kezét, ujjai között megint megérzi a zsebében lapuló apróság szőrös testét. Végigcirógat rajta, hogy ne ijedjen meg. Bár az nem félős.*
- Neked meg a hajad szép. *-mondja őszintén-* Amikor lógtál, akkor olyan volt, mint egy felhő. Most meg olyan, mint egy sörény.
*Felkuncog.*
- Sörényes mókus! Nahát. Sosem hittem volna, hogy egyszer látok egy olyat.
*Egy pillanatra megint a tűz felé néz, az ott beszélgető nőre és férfira. Az idegen szavai nyomán tehát az egyikükről már tudja, hogy kicsoda, a másikról pedig ez alapján azt feltételezi, hogy az meg az apja lehet.*
- Igen, te vagy a mókus. *-mosolyodik el szélesen-* Hacsak nem láttál mókust tényleg a fán.
*Felpislant, de nem lát egy szőrös kis teremtményt sem odafent. Nem baj, valahol máshol biztos ott vannak. Talán épp a diófát dézsmálják. Azt el tudja képzelni róluk. Visszanéz az idegenre ahogy az megint megszólal, szemei kíváncsian tágulnak kissé ki. Halkan sóhajt, egészen úgy hangzik hogy „áh!”, mert igaza volt abban, hogy mit láthatott amaz fejjel lefelé lógva.*
- A föld tényleg tele tud lenni apró világító pontokkal. *-mondja, és felemeli kezét, hogy hüvelyk és mutatóujját nagyon közel tartva egymáshoz megmutassa azt az idegennek.-* Ilyen pici bogarak. A hátsó felük világít. Mármint nem a popójuk, ne értsd félre.
*Halkan felkucog. Örül neki, hogy az idegen nem ütötte meg magát nagyon, de a kicsi megütés sem mindig esik jól. Figyeli, ahogy az idegen a ruháját tűrögeti, hogy foltokat keressen magán. ~Nagyon zavarhatja a ruhája, mindig azzal küzd.~ fut át rajta a gondolat.*
- Tényleg? Nekem is tetszik. *-önkéntelen mozdulattal simít végig a sálján-* Azért hordom. Jó meleg.
*Újra zsebrevágja a kezét, ujjai között megint megérzi a zsebében lapuló apróság szőrös testét. Végigcirógat rajta, hogy ne ijedjen meg. Bár az nem félős.*
- Neked meg a hajad szép. *-mondja őszintén-* Amikor lógtál, akkor olyan volt, mint egy felhő. Most meg olyan, mint egy sörény.
*Felkuncog.*
- Sörényes mókus! Nahát. Sosem hittem volna, hogy egyszer látok egy olyat.
6277. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-13 21:20:24
Üzenet elküldve: 2024-10-13 21:20:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Minden út Artheniorba vezet//
*Néhány napba beletelik, de végül sikerül ésszerű magyarázatot találni a parasztok babonás badarságaira. Még hogy démonok meg ártó szellemek... amennyi hodaril szivároghatott az elmúlt hatok alatt a kútvizekbe, csoda, hogy megúszták pár rossz álommal és alvajárással. A helyi iszákosok, kik kútvizet talán ha hébe-hóba fogyasztanak és ezen okból kifolyólag a hallucinációk is elkerülték őket - leszámítva amelyeket a házikészítésű kerítésszaggatók okoznak-, most bizonyosan fülig érő szájjal olvashatják mindenkire, hogy mindig bölcsebb a bort választani. De hát ugye az elgörbül nyílvessző is véletlenül célba találhat.
Úti célja eme utólag kissé komikusnak ható ügyet követően a Tanácsháza, ahol jelentheti a látottakat.
Bánja már, hogy Görényt nem hozta magával, az út most piszok hosszúnak tűnik, de hamarost elsejlenek a város körvonalai előtte.*
*Néhány napba beletelik, de végül sikerül ésszerű magyarázatot találni a parasztok babonás badarságaira. Még hogy démonok meg ártó szellemek... amennyi hodaril szivároghatott az elmúlt hatok alatt a kútvizekbe, csoda, hogy megúszták pár rossz álommal és alvajárással. A helyi iszákosok, kik kútvizet talán ha hébe-hóba fogyasztanak és ezen okból kifolyólag a hallucinációk is elkerülték őket - leszámítva amelyeket a házikészítésű kerítésszaggatók okoznak-, most bizonyosan fülig érő szájjal olvashatják mindenkire, hogy mindig bölcsebb a bort választani. De hát ugye az elgörbül nyílvessző is véletlenül célba találhat.
Úti célja eme utólag kissé komikusnak ható ügyet követően a Tanácsháza, ahol jelentheti a látottakat.
Bánja már, hogy Görényt nem hozta magával, az út most piszok hosszúnak tűnik, de hamarost elsejlenek a város körvonalai előtte.*
6276. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-13 20:29:47
Üzenet elküldve: 2024-10-13 20:29:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Megtapogatja maga alatt a prémet, amin keresztül érzi a csomagokat is. Hálásan pillantana el anyja felé, de igazából ez az óvintézkedés már megszokottá vált vele. Amióta megtanult járni azóta kell ilyenekről gondoskodnia édesanyjának, hogy a legnagyobb hülyeség lehetőleg a legkisebb sérüléssel járjon.*
- Nem én voltam, hanem az anyukám.
*Visszasandítana a tűz felé, ahol az említett pihen, de most sokkal érdekesebb számára az idegent figyelni. Mert hát idegen és ilyet még nem látott. Vagyis idegent már igen, de nem éppen őt itt. Most így ő új, az anyját meg már úgy is látta.*
- Már hogy én lennék a mókus?
*Hunyorít be, ahogy elgondolkodik. Mert magán kívül nem lát mást, aki éppen vele együtt pottyant volna le a fáról. Viszont sokáig nem ragad meg itt, mert az idegen észrevételére kénytelen az arcára tapogatni. Érdekes módon a bőre hideg ott, de mégis úgy érzi, hogy ég. Persze számára ez sem újdonság, így sokáig nem is köti le a figyelmét.*
- Ú, hogy mit? Képzeld az ég lett zöld és puha, a föld meg sötét, tele apró világító ponttal.
*Vigyorodik el szélesen.*
- A fa ága nem látszódott az égtől, mert belelógott, a gyökere viszont a sötét föld fölött volt és levelek nőttek rajta.
*Szemeivel követi az idegen mozgását, ahogy közelebb ér hozzá már jobban ki is tudja venni a sötétben. Ám az arca helyett sokkal hamarább megfogja a kíváncsiságát a nyakában pihenő sál, aminek hasonló a színe, mint az ő kis vászon felsőjének.*
- Nagyon nem, de kicsit igen.
*Noha az idegennek nem lenne baj, ha így maradna, azért ő inkább felül, háttal az anyjáéknak, hogy inkább a sálassal legyen szemben. Meg amúgy is meg akarja nézni, hogy van e valami folt rajta, mert egy-két helyen azért fájdogál kicsit.*
- Tetszik a sálad.
*Jegyzi meg miközben felhúzza karján a ruhát. Bizony ott lapul egy pirosló folt, ami nem elképzelhetetlen, hogy holnapra már zöldeskék árnyalatot nyer magának.*
*Megtapogatja maga alatt a prémet, amin keresztül érzi a csomagokat is. Hálásan pillantana el anyja felé, de igazából ez az óvintézkedés már megszokottá vált vele. Amióta megtanult járni azóta kell ilyenekről gondoskodnia édesanyjának, hogy a legnagyobb hülyeség lehetőleg a legkisebb sérüléssel járjon.*
- Nem én voltam, hanem az anyukám.
*Visszasandítana a tűz felé, ahol az említett pihen, de most sokkal érdekesebb számára az idegent figyelni. Mert hát idegen és ilyet még nem látott. Vagyis idegent már igen, de nem éppen őt itt. Most így ő új, az anyját meg már úgy is látta.*
- Már hogy én lennék a mókus?
*Hunyorít be, ahogy elgondolkodik. Mert magán kívül nem lát mást, aki éppen vele együtt pottyant volna le a fáról. Viszont sokáig nem ragad meg itt, mert az idegen észrevételére kénytelen az arcára tapogatni. Érdekes módon a bőre hideg ott, de mégis úgy érzi, hogy ég. Persze számára ez sem újdonság, így sokáig nem is köti le a figyelmét.*
- Ú, hogy mit? Képzeld az ég lett zöld és puha, a föld meg sötét, tele apró világító ponttal.
*Vigyorodik el szélesen.*
- A fa ága nem látszódott az égtől, mert belelógott, a gyökere viszont a sötét föld fölött volt és levelek nőttek rajta.
*Szemeivel követi az idegen mozgását, ahogy közelebb ér hozzá már jobban ki is tudja venni a sötétben. Ám az arca helyett sokkal hamarább megfogja a kíváncsiságát a nyakában pihenő sál, aminek hasonló a színe, mint az ő kis vászon felsőjének.*
- Nagyon nem, de kicsit igen.
*Noha az idegennek nem lenne baj, ha így maradna, azért ő inkább felül, háttal az anyjáéknak, hogy inkább a sálassal legyen szemben. Meg amúgy is meg akarja nézni, hogy van e valami folt rajta, mert egy-két helyen azért fájdogál kicsit.*
- Tetszik a sálad.
*Jegyzi meg miközben felhúzza karján a ruhát. Bizony ott lapul egy pirosló folt, ami nem elképzelhetetlen, hogy holnapra már zöldeskék árnyalatot nyer magának.*
6275. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-11 20:32:18
Üzenet elküldve: 2024-10-11 20:32:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Nem akarta megijeszteni az idegent, mégis sikerül. Meglepett-kíváncsian pislog a figura reakciójára. ~Ha én másztam volna fel a fára, biztos nem fejjel lefelé lógnék!~, gondolja, ~Hiszen akkor nem látnám, hogy hogy mászkálnak a hangyák az ágakon.~ Kissé félrehajtja a fejét ahogy felvillan előtte a figura háta, és a helyzet egy pillanat alatt még kuszább lesz. Egy tétova mozdulatot tesz a leesett alak felé, de ahogy az kalimpál és hangosan kijelenti hogy jól van, megáll.*
- Nagy szerencse, hogy pont a fa alá pakoltál. *-jelenti ki-* Különben nagyon beverted volna a fejed.
*Bár lehet, hogy így is beverte. Felvont szemöldökkel figyeli ahogy a másik a ruhájával küzd; ugyanilyen érdeklődve figyelné azt is, ahogy két kismacska birkózik egymással. Az is kicsit hasonlóan nézne ki. Amikor az idegen hátraszegett fejjel rá néz, tovább billenti a fejét, mint egy kíváncsi bagoly. Nem tudja egészen úgy elforgatni hogy pontosan szembe legyen a másikkal, de legalább már nem fejjel lefelé látja az arcát. Szélesen elmosolyodik.*
- A mókus? Az épp most esett le a fáról. *-visszaegyenesedik-* Nagyon piros vagy.
*Ujjaival megérinti a saját arcát, mutatva, hogy hol látja a nagy vörös foltokat, amiket a fejjel lefelé lógás okozott amazon.*
- Mit láttál fejjel lefelé lógva? *-kérdezi-* Ugye, hogy úgy is olyanok a fák, mint rendesen? Csak a gyökerek állnak úgy, mint az ágak, és az ágak lesznek a gyökerek.
*Fél lépést közelebb megy, hogy az idegennek ne kelljen annyira hátrahajtania a fejét. ~Bár lehet, hogy szeret mindent fejjel lefelé látni!~, fut át a gondolatai között.*
- Nem ütötted meg nagyon magad? *-kérdezi meg végül ezt is, bár ha az idegen odaverte volna magát, akkor miért az lett volna az első mondata, hogy jól van? De azért fő a biztonság.-* Maradj nyugodtan fekve, ha neked úgy kényelmes. Engem nem zavar.
*Nem akarta megijeszteni az idegent, mégis sikerül. Meglepett-kíváncsian pislog a figura reakciójára. ~Ha én másztam volna fel a fára, biztos nem fejjel lefelé lógnék!~, gondolja, ~Hiszen akkor nem látnám, hogy hogy mászkálnak a hangyák az ágakon.~ Kissé félrehajtja a fejét ahogy felvillan előtte a figura háta, és a helyzet egy pillanat alatt még kuszább lesz. Egy tétova mozdulatot tesz a leesett alak felé, de ahogy az kalimpál és hangosan kijelenti hogy jól van, megáll.*
- Nagy szerencse, hogy pont a fa alá pakoltál. *-jelenti ki-* Különben nagyon beverted volna a fejed.
*Bár lehet, hogy így is beverte. Felvont szemöldökkel figyeli ahogy a másik a ruhájával küzd; ugyanilyen érdeklődve figyelné azt is, ahogy két kismacska birkózik egymással. Az is kicsit hasonlóan nézne ki. Amikor az idegen hátraszegett fejjel rá néz, tovább billenti a fejét, mint egy kíváncsi bagoly. Nem tudja egészen úgy elforgatni hogy pontosan szembe legyen a másikkal, de legalább már nem fejjel lefelé látja az arcát. Szélesen elmosolyodik.*
- A mókus? Az épp most esett le a fáról. *-visszaegyenesedik-* Nagyon piros vagy.
*Ujjaival megérinti a saját arcát, mutatva, hogy hol látja a nagy vörös foltokat, amiket a fejjel lefelé lógás okozott amazon.*
- Mit láttál fejjel lefelé lógva? *-kérdezi-* Ugye, hogy úgy is olyanok a fák, mint rendesen? Csak a gyökerek állnak úgy, mint az ágak, és az ágak lesznek a gyökerek.
*Fél lépést közelebb megy, hogy az idegennek ne kelljen annyira hátrahajtania a fejét. ~Bár lehet, hogy szeret mindent fejjel lefelé látni!~, fut át a gondolatai között.*
- Nem ütötted meg nagyon magad? *-kérdezi meg végül ezt is, bár ha az idegen odaverte volna magát, akkor miért az lett volna az első mondata, hogy jól van? De azért fő a biztonság.-* Maradj nyugodtan fekve, ha neked úgy kényelmes. Engem nem zavar.
6274. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-11 16:54:31
Üzenet elküldve: 2024-10-11 16:54:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*A lehullott alma hangjára kissé megrezzen, ahogy tompán puffan a prémen, hogy végül legördülve egyenesen a fűben landoljon. Ám annyira nem képes kitekeredni, hogy az érkezés helyét is megszemlélje, így a zöldek újból a tűznél melegedőkre siklanak. Érzi az arcán eluralkodó melegséget, amit nagy valószínűséggel a fejébe tóduló vér okozhat. Való igaz, hogy már azóta az ágon csüng mióta komótosan rágódik az almán. De nem telhetett el olyan sok idő, ha az anyja még nem parancsolta le onnan. Az alma fogyóban, szinte már csak a csutkáról rágcsálja le a még ehető maradékot, közben baljával továbbra is a zöld felső alját húzkodja, hogy az ne csúszhasson a nyakába. Talán ideje lenne kigondolni, hogy hogyan fog majd lemászni a fáról, ha büntetésből édesanyja megint nem hajlandó segíteni rajta. Végül a kezét kinyújtja, s ujjai közül kiengedi az elfogyasztott alma maradékát. Már éppen lendülne, hogy behintáztassa magát annyira, hogy fel tudjon kapaszkodni az ágra, azután kényelmesen lemászhasson, mikor meghallja hátulról az idegen hangot. A riadalom gyorsan cikázik át rajta, mindkét kezét védekezőleg kapja maga elé, minek hála a zöld vászonanyagnak már szabad az út, hogy belecsússzon a nyakába. Az ijesztgetős így szabadon szembe találja magát a csupasz, fehér háttal, aminek gazdája kapálódzva igyekszik megoldani a problémát és visszagyömöszölni a helyére a ruhát. Ezt egy ijedt sikkantás, majd egy erőteljesebb puffanás követ, ahogy a belefeledkezett hadonászása hatására a lábai eleresztik az ágat a leány pedig kiköt a gondosan alá pakolt csomagok és puha prém tetején.
Biztos abban, hogy édesanyja ijedten pillant fel a tűz mellől, hogy nyomban a segítségére siessen, ám ezt megelőzve míg egyik kezével a vászon felsőt rángatja ki az arcából, addig a másikat a magasba tartja.*
- Jól vagyok!
*Jelenti ki határozottan és annak ellenére is hallhatóan a tűz mellett is, hogy valamennyit fojt hangján a száját is elfedő darab. A fa takarásában az idegen pedig nem látszik, így az anyja csak fáradt sóhajjal csóválja meg a fejét és visszakényelmesedik a tűz mellé. Hisz tudja jól, hogy az esés nagyját felfogták a csomagok, egy-két kisebb kék foltnál nagyobb baj nem lesz.
A szőkeség pedig végre diadalmaskodik a ruhájával, fekvő helyzetében pedig hátra dönti a fejét, hogy végre megnézhesse magának az ijesztgetőt. Bizonyára mások morcosan rárivallanának a történtek miatt, de a lány csak kíváncsi pofival pillant át a fára, annak ágait behunyorítva fürkészi.*
- Hol a mókus?
*A lehullott alma hangjára kissé megrezzen, ahogy tompán puffan a prémen, hogy végül legördülve egyenesen a fűben landoljon. Ám annyira nem képes kitekeredni, hogy az érkezés helyét is megszemlélje, így a zöldek újból a tűznél melegedőkre siklanak. Érzi az arcán eluralkodó melegséget, amit nagy valószínűséggel a fejébe tóduló vér okozhat. Való igaz, hogy már azóta az ágon csüng mióta komótosan rágódik az almán. De nem telhetett el olyan sok idő, ha az anyja még nem parancsolta le onnan. Az alma fogyóban, szinte már csak a csutkáról rágcsálja le a még ehető maradékot, közben baljával továbbra is a zöld felső alját húzkodja, hogy az ne csúszhasson a nyakába. Talán ideje lenne kigondolni, hogy hogyan fog majd lemászni a fáról, ha büntetésből édesanyja megint nem hajlandó segíteni rajta. Végül a kezét kinyújtja, s ujjai közül kiengedi az elfogyasztott alma maradékát. Már éppen lendülne, hogy behintáztassa magát annyira, hogy fel tudjon kapaszkodni az ágra, azután kényelmesen lemászhasson, mikor meghallja hátulról az idegen hangot. A riadalom gyorsan cikázik át rajta, mindkét kezét védekezőleg kapja maga elé, minek hála a zöld vászonanyagnak már szabad az út, hogy belecsússzon a nyakába. Az ijesztgetős így szabadon szembe találja magát a csupasz, fehér háttal, aminek gazdája kapálódzva igyekszik megoldani a problémát és visszagyömöszölni a helyére a ruhát. Ezt egy ijedt sikkantás, majd egy erőteljesebb puffanás követ, ahogy a belefeledkezett hadonászása hatására a lábai eleresztik az ágat a leány pedig kiköt a gondosan alá pakolt csomagok és puha prém tetején.
Biztos abban, hogy édesanyja ijedten pillant fel a tűz mellől, hogy nyomban a segítségére siessen, ám ezt megelőzve míg egyik kezével a vászon felsőt rángatja ki az arcából, addig a másikat a magasba tartja.*
- Jól vagyok!
*Jelenti ki határozottan és annak ellenére is hallhatóan a tűz mellett is, hogy valamennyit fojt hangján a száját is elfedő darab. A fa takarásában az idegen pedig nem látszik, így az anyja csak fáradt sóhajjal csóválja meg a fejét és visszakényelmesedik a tűz mellé. Hisz tudja jól, hogy az esés nagyját felfogták a csomagok, egy-két kisebb kék foltnál nagyobb baj nem lesz.
A szőkeség pedig végre diadalmaskodik a ruhájával, fekvő helyzetében pedig hátra dönti a fejét, hogy végre megnézhesse magának az ijesztgetőt. Bizonyára mások morcosan rárivallanának a történtek miatt, de a lány csak kíváncsi pofival pillant át a fára, annak ágait behunyorítva fürkészi.*
- Hol a mókus?
6273. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-11 15:20:32
Üzenet elküldve: 2024-10-11 15:20:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Az erdő ősszel a legizgalmasabb. Tavasszal élet-illatú, nyáron a méhek döngenek az akácok körül, télen pedig csont-ujjaikkal nyúlnak a fák a szürke hasú felhők felé. De ősszel a legizgalmasabb. Igazi színkavalkád, az apró lények folyamatos nyüzsgése, itt egy lehullott dió, ott egy kis som.. akármerre néz, nem unatkozik. Estefelé más a hangulata. Olyankor már csöndes, erősebben érződik az avar illata, elmosódik a határ a valóság és a mesék között. Szeret az erdőben lenni. Mindig. Bármikor.
Végigsimít egy-egy fa törzsén ahogy elhalad mellettük, egyszer-egyszer megáll ha motozást hall, és meglesi a halkan dürcögő sünöket. Kabátzsebébe diót szed, hogy majd adhasson abból a hörcsögnek picit. Jól érzi magát.
A füst szaga váratlanul éri, azonnal megdermed, mint az őz ha ágroppanást hall. A levegőbe szimatol, majd elindul arra, amerről a szagot húzza a szellő. A tűz nem tréfadolog, egy erdőben pedig pláne nem az. Gyorsan de óvatosan halad, nem tudja mi vár rá, noha az erdő biztonságos. Nem telik bele sok időbe, mire megtalálja a füst forrását. Nem megy közelebb, a fák vonalában marad, szinte elbújva. Kabátzsebébe mélyeszti a zsebeit, úgy figyel. Baljának ujjaival egy diót babrál, jobbjával egy puha, szőrös kis testet. A nőt és a férfit figyeli, talán egy perc is eltelik mire rájön, hogy nem csak ketten vannak. Miután felfedezi a harmadik idegent is, meglepődik. Kevesen szoktak fejjel lefelé lógni a fákról errefelé. És még kevesebb rendelkezik ilyen hajkoronával. Hajfelhővel..?
Nesztelenül közelíti meg az almafát, megérzi a földre esett gyümölcs túlérett illatát.*
- Nagyon fura mókus vagy! *-szólal meg halkan felfelé pislogva, még mindig zsebrerakott kezekkel-* Nem is tudom, hogy láttam-e ilyet, mint te.
*Az erdő ősszel a legizgalmasabb. Tavasszal élet-illatú, nyáron a méhek döngenek az akácok körül, télen pedig csont-ujjaikkal nyúlnak a fák a szürke hasú felhők felé. De ősszel a legizgalmasabb. Igazi színkavalkád, az apró lények folyamatos nyüzsgése, itt egy lehullott dió, ott egy kis som.. akármerre néz, nem unatkozik. Estefelé más a hangulata. Olyankor már csöndes, erősebben érződik az avar illata, elmosódik a határ a valóság és a mesék között. Szeret az erdőben lenni. Mindig. Bármikor.
Végigsimít egy-egy fa törzsén ahogy elhalad mellettük, egyszer-egyszer megáll ha motozást hall, és meglesi a halkan dürcögő sünöket. Kabátzsebébe diót szed, hogy majd adhasson abból a hörcsögnek picit. Jól érzi magát.
A füst szaga váratlanul éri, azonnal megdermed, mint az őz ha ágroppanást hall. A levegőbe szimatol, majd elindul arra, amerről a szagot húzza a szellő. A tűz nem tréfadolog, egy erdőben pedig pláne nem az. Gyorsan de óvatosan halad, nem tudja mi vár rá, noha az erdő biztonságos. Nem telik bele sok időbe, mire megtalálja a füst forrását. Nem megy közelebb, a fák vonalában marad, szinte elbújva. Kabátzsebébe mélyeszti a zsebeit, úgy figyel. Baljának ujjaival egy diót babrál, jobbjával egy puha, szőrös kis testet. A nőt és a férfit figyeli, talán egy perc is eltelik mire rájön, hogy nem csak ketten vannak. Miután felfedezi a harmadik idegent is, meglepődik. Kevesen szoktak fejjel lefelé lógni a fákról errefelé. És még kevesebb rendelkezik ilyen hajkoronával. Hajfelhővel..?
Nesztelenül közelíti meg az almafát, megérzi a földre esett gyümölcs túlérett illatát.*
- Nagyon fura mókus vagy! *-szólal meg halkan felfelé pislogva, még mindig zsebrerakott kezekkel-* Nem is tudom, hogy láttam-e ilyet, mint te.
6272. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-11 14:29:54
Üzenet elküldve: 2024-10-11 14:29:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Milyen más így a világ, mikor a fel kerül le, a le pedig fel. Most akkor ő éppen felhúzva tartja a zöld vászon felsőjét vagy még mindig le? A haja fel lóg éppen? Az almából kiharapott darabot jelenleg akkor felnyeli? Van aki mond olyat egyáltalán, hogy felnyel?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódnak meg benne, ahogy az almafa ágán lóg le fejjel lefelé és éppen azt figyeli, hogy milyen mókásan is fest, ahogy a tábortűz füstje alászáll a föld felé. Ahogy édesanyja a zöld gyeppel tarkított égbolton sétál, miközben a kocsist kínálja meg éppen abból a flaska tejből, ami amúgy neki lett félrerakva. Persze nem akar ő irigykedni, de mégiscsak az az övé.
Milyen hangulatos így az egész világ. Milyen érdekes is lenne, ha képes volna valóban a csillagokon járni. Vajon fájna, ha rálépne? Mert innen úgy néznek ki, mint megannyi fénylő tűnek a hegyei. Újabb falatot harap a nemrég szerzett almából, majd óvatosan kezd előre-hátra hintázni a vastag ágon. Egy pillanatra összeakad pillantása édesanyja kék szemeivel, a rosszalló fejcsóválást látva pedig csak vidáman vigyorodik el. Szavak nélkül is tudja, hogy anyja arra gondol, ha innen leesik és jól megüti magát, akkor még ki is kap, hogy a szipogás és könnyes szemek még indokoltabbak legyenek. Persze ezek minden alkalommal csak üres fenyegetődzések, hiszen sosem emelne rá kezet édesanyja, ahogyan eddig sem tette. Pedig zúzódások és sebek hada a megmondhatója annak, hogy volt már alkalom, amikor nem ártott volna egy-egy nyakleves. Még figyeli, ahogy a kocsis belekortyol abba a tehéntejbe, ami bizony az övé, az anyja ezután pedig visszatelepedik a tűz mellé terített prémre. A kíváncsi zöld szemek ezután a fa alatt hagyott bakancsokra és az ág alá helyezett puhább csomagokra és a rájuk terített prémre vándorolnak. Milyen szerencse, hogy édesanyja már edzett leánya hóbortosságában, így a leány is nyugodtabban nézhet vissza le a csillagokra.*
*Milyen más így a világ, mikor a fel kerül le, a le pedig fel. Most akkor ő éppen felhúzva tartja a zöld vászon felsőjét vagy még mindig le? A haja fel lóg éppen? Az almából kiharapott darabot jelenleg akkor felnyeli? Van aki mond olyat egyáltalán, hogy felnyel?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódnak meg benne, ahogy az almafa ágán lóg le fejjel lefelé és éppen azt figyeli, hogy milyen mókásan is fest, ahogy a tábortűz füstje alászáll a föld felé. Ahogy édesanyja a zöld gyeppel tarkított égbolton sétál, miközben a kocsist kínálja meg éppen abból a flaska tejből, ami amúgy neki lett félrerakva. Persze nem akar ő irigykedni, de mégiscsak az az övé.
Milyen hangulatos így az egész világ. Milyen érdekes is lenne, ha képes volna valóban a csillagokon járni. Vajon fájna, ha rálépne? Mert innen úgy néznek ki, mint megannyi fénylő tűnek a hegyei. Újabb falatot harap a nemrég szerzett almából, majd óvatosan kezd előre-hátra hintázni a vastag ágon. Egy pillanatra összeakad pillantása édesanyja kék szemeivel, a rosszalló fejcsóválást látva pedig csak vidáman vigyorodik el. Szavak nélkül is tudja, hogy anyja arra gondol, ha innen leesik és jól megüti magát, akkor még ki is kap, hogy a szipogás és könnyes szemek még indokoltabbak legyenek. Persze ezek minden alkalommal csak üres fenyegetődzések, hiszen sosem emelne rá kezet édesanyja, ahogyan eddig sem tette. Pedig zúzódások és sebek hada a megmondhatója annak, hogy volt már alkalom, amikor nem ártott volna egy-egy nyakleves. Még figyeli, ahogy a kocsis belekortyol abba a tehéntejbe, ami bizony az övé, az anyja ezután pedig visszatelepedik a tűz mellé terített prémre. A kíváncsi zöld szemek ezután a fa alatt hagyott bakancsokra és az ág alá helyezett puhább csomagokra és a rájuk terített prémre vándorolnak. Milyen szerencse, hogy édesanyja már edzett leánya hóbortosságában, így a leány is nyugodtabban nézhet vissza le a csillagokra.*
6271. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-09 17:22:19
Üzenet elküldve: 2024-10-09 17:22:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy távolodik úgy zsong egyre jobban a feje. Talán vissza kellene fordulnia. Úgy hallotta, hogy a Mágustoronyig az út igen veszélyes, ő pedig amúgy sem tud jól tájékozódni, na nem mintha ez megállítaná. Nem hallgat a vészjelzésre a fejében. Ha eltéved, majd valaki kisegíti. Elég néhány pislogás azokkal a smaragdokkal, tudja jól.
Vehetett volna egy lovat is akár, de egy útra nem látja értelmét, s biztos benne, hogy amint visszatér a városba, egy istállóban felejtené. Ott mondjuk legalább valaki biztosan etetné, vagy ha más nem, akkor elkobozná tőle, amiért nem képes rá vigyázni. De, ha egy lóra nem tud, akkor egy gyerekre hogyan? Egész jól csinálja, mégis fél mindenfajta felelősségtől. A ló nem való neki, a gyerek igen. Meg is győzi magát. Ez a rengeteg gondolat igen sokat segít a haladásban, mert az út sokkal gyorsabban telik azáltal, hogy azt sem pontosan tudja, hogy merre megy, csak megy. *
Vehetett volna egy lovat is akár, de egy útra nem látja értelmét, s biztos benne, hogy amint visszatér a városba, egy istállóban felejtené. Ott mondjuk legalább valaki biztosan etetné, vagy ha más nem, akkor elkobozná tőle, amiért nem képes rá vigyázni. De, ha egy lóra nem tud, akkor egy gyerekre hogyan? Egész jól csinálja, mégis fél mindenfajta felelősségtől. A ló nem való neki, a gyerek igen. Meg is győzi magát. Ez a rengeteg gondolat igen sokat segít a haladásban, mert az út sokkal gyorsabban telik azáltal, hogy azt sem pontosan tudja, hogy merre megy, csak megy. *
6270. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-09-27 11:01:51
Üzenet elküldve: 2024-09-27 11:01:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Derk Derrallo//
*Csendben szelik át az ingoványt és ez az út nagy részére igaz lehet. Nem marad le, tartja a lépést a férfival. Nem akarja, hogy azt higgye hátba akarja szúrni. Mellette megy némán, nem szólva semmit. Nem lehet biztos benne, hogy megbízhat a férfiban, de nem is kötelező neki. Nem is kötelező neki vele utaznia. Eddig is csak tulajdon képen egymás mellett meneteltek. A csendet végül a férfi töri meg. Úgy tűnik a dacnak, ami kettejük között volt, vagy van, a férfi akar véget vetni. Vagy csak egyszerűen udvarias akar lenni. Ezt nem tudhatja. Azért készségesen, bár kurtán válaszol, mintha valamilyen nagy titkot kellene megtartania.*
-A piacra megyek, mint valószínűleg az utazók nagy része.
*Hangszínében sem a legkedvesebbet üti meg. Nem akar udvariatlan lenni a férfival, de a találkozásuk savanyú szájízt hagyott hátra, ami csak lassan akar enyhülni.*
-Te hasonló miatt tartasz oda?
*Kérdezi kisvártatva, hogy ő is érdeklődést mutasson a másik iránt.*
*Csendben szelik át az ingoványt és ez az út nagy részére igaz lehet. Nem marad le, tartja a lépést a férfival. Nem akarja, hogy azt higgye hátba akarja szúrni. Mellette megy némán, nem szólva semmit. Nem lehet biztos benne, hogy megbízhat a férfiban, de nem is kötelező neki. Nem is kötelező neki vele utaznia. Eddig is csak tulajdon képen egymás mellett meneteltek. A csendet végül a férfi töri meg. Úgy tűnik a dacnak, ami kettejük között volt, vagy van, a férfi akar véget vetni. Vagy csak egyszerűen udvarias akar lenni. Ezt nem tudhatja. Azért készségesen, bár kurtán válaszol, mintha valamilyen nagy titkot kellene megtartania.*
-A piacra megyek, mint valószínűleg az utazók nagy része.
*Hangszínében sem a legkedvesebbet üti meg. Nem akar udvariatlan lenni a férfival, de a találkozásuk savanyú szájízt hagyott hátra, ami csak lassan akar enyhülni.*
-Te hasonló miatt tartasz oda?
*Kérdezi kisvártatva, hogy ő is érdeklődést mutasson a másik iránt.*
6269. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-09-27 10:00:16
Üzenet elküldve: 2024-09-27 10:00:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Henadryna Gudinziss//
* Immáron ketten szelik át az ingovány kegyetlen zöldjeit. A jó társaságnak Derk csak örülni tud, ám kérdéses, hogy most abban van e. Az biztos, hogy nem a legkedvezőbb körülmények között kezdtek, de ez talán keveset számít most már. Derk nem bízna az életét erre a nőszemélyre. Ezeknek a gondolatoknak, azonban nem ad hangot, mivel még fordulhat a történet. Na meg persze a nő is dönthet úgy, hogy leszúrja az út folyamán. Emiatt nem aggódik, mivel ha ez bekövetkezne, akkor csak simán elégeti, ahogyan a hangok tanácsolják. *
- Mi dolgod a városban?
* Töri meg a csendet közöttük. Mintha mi se lenne természetesebb két utazónál. Mindenesetre a hangulat legyen felépítve, ha találkoznának más alakokkal. Tudni kell, hogy bízhat a nőben. Ha eljön az idő... Kitudja? Valamennyi idő elteltével csak megpillanthatják a várost a távolból. Ugyan még sok lépés válassza el őket a céljuktól, de legalább kiértek abból a szörnyű helyről, amit mások csak ingoványnak neveznek. *
- Végre! Itt már biztos nem állnak elénk. Talán csak a helyi iszákosok, de azok nem félelmetesek.
* Immáron ketten szelik át az ingovány kegyetlen zöldjeit. A jó társaságnak Derk csak örülni tud, ám kérdéses, hogy most abban van e. Az biztos, hogy nem a legkedvezőbb körülmények között kezdtek, de ez talán keveset számít most már. Derk nem bízna az életét erre a nőszemélyre. Ezeknek a gondolatoknak, azonban nem ad hangot, mivel még fordulhat a történet. Na meg persze a nő is dönthet úgy, hogy leszúrja az út folyamán. Emiatt nem aggódik, mivel ha ez bekövetkezne, akkor csak simán elégeti, ahogyan a hangok tanácsolják. *
- Mi dolgod a városban?
* Töri meg a csendet közöttük. Mintha mi se lenne természetesebb két utazónál. Mindenesetre a hangulat legyen felépítve, ha találkoznának más alakokkal. Tudni kell, hogy bízhat a nőben. Ha eljön az idő... Kitudja? Valamennyi idő elteltével csak megpillanthatják a várost a távolból. Ugyan még sok lépés válassza el őket a céljuktól, de legalább kiértek abból a szörnyű helyről, amit mások csak ingoványnak neveznek. *
- Végre! Itt már biztos nem állnak elénk. Talán csak a helyi iszákosok, de azok nem félelmetesek.
6268. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-09-21 11:11:23
Üzenet elküldve: 2024-09-21 11:11:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A szántókat követve megkerüli Arthenior városát és az északra vezető úton találja magát. Végig is jöhetett volna a városon, akkor kevesebb időt pazarolt volna el. A szántókon töltve az éjszakáját, most új napra virradhatott, amely semmiben sem különbözik az előzőtől. Még mindig a rejtélyes szellő hangja, mely vezeti őt. Lehet, hogy haza akarja vezetni? Lehetséges, hogy be akarja fejezni amit elkezdett? A félelem rossz szó lenne arra, hogy leírja amit most érez. Nem retteg, mégis, valami rossz érzése van, de mégis valahogy bízik ebben a lényben. Össze van zavarodva. Nem tudja, hogy mit tegyen. Legyengült, már tudása sem a régi. Mintha napról napra kevesebbet tudna. De talán van valaki aki tudna neki segíteni, Abogr. Úgy hallotta, hogy elég nagy tudású ember. Talán ő tudja, hogy milyen fajta lény lehet ez, mely egy másik szférák közt él és átlát a világukba.*
6267. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-09-18 23:25:07
Üzenet elküldve: 2024-09-18 23:25:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
*Ritkán szokott ebből az irányból a város felé haladni, azonban már fenyegette az eltévelyedés és ezen a legkevésbé sem segít az újdonságokkal. Ennek ellenére sok lehetősége nincs, ugyanis a legbiztosabb út innen vezet lefele a városig, nem csak a lekövezettség miatt. Itt sűrűbben vannak a kisebb falvak, a nagy szántóföldekkel ellentétben és annyira nem is tűnik ki a tájból egy kósza fa, ami édes gyümölcseivel kecsegtet. Természetesen Nestar keze munkássága lesz benne, de egy fa a rengetegben nem fog kimagaslani, legfeljebb csak kellemes meglepetés lesz a figyelmesebbnek. Egyre bizonyosabb képességeiben a varázslást illetően, bár az igazi kihívás az nem most lesz, és remélhetőleg nem kell megtudnia, hogy komolyabban mire számítson. Ezért is kerülte a Kikötőt, ahol csak a baj járna a nyomában.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására pillanatok alatt emberöltőnyi korú fát növeszt egy elvetett magból.
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására pillanatok alatt emberöltőnyi korú fát növeszt egy elvetett magból.
6266. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-09-17 11:21:11
Üzenet elküldve: 2024-09-17 11:21:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
* Az ingovány lemarad mögötte végre, így már a szárazabb utat koptatja. Növeli a biztonságérzetét is, hogy végre nem egy kietlen mocsár közepén kell a homályos úton császkálnia. Fejben már a varázslatait próbálgatja, alig tudja megállni, hogy itt rögtön ne tegye, de valahogy mégis visszafogja magát. Nem bölcs ilyen helyen, mások szeme láttára felfednie, hogy mire is képes. A tudás hatalom, ha mások tudják, hogy mire vagy képes, akkor hatalmuk van fölötted is. Fut át ez a gondolat a fejében, ami olyan bölcsen hangzik, hogy még magát is meglepi vele a lány.*
- Ezt nevezem ám bölcsességnek. Fel kéne írnom. Nimeril Drimanow aranyköpései címszóval.* Még ki is neveti magát. Határozottan jó a kedve, így az út is sebtében eltelik.*
- Ezt nevezem ám bölcsességnek. Fel kéne írnom. Nimeril Drimanow aranyköpései címszóval.* Még ki is neveti magát. Határozottan jó a kedve, így az út is sebtében eltelik.*
6265. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-09-16 13:01:13
Üzenet elküldve: 2024-09-16 13:01:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Végigsimít a fa törzsén. Mindegyikén, amelyik mellett elhalad. Hátraszegett fejjel néz fel a lombokra, megnevezi magában őket: nyár, cser, tölgy. Ez utóbbi alatt megáll, és leguggol; ujjai beletúrnak a tavalyról ott rohadó avarba. Talál pár makkot, olyan is van közöttük, amit nem fúrt meg egy éhes bogár. Ezeket az épeket erszénybe csúsztatja, az egyikbe azok közül, amik az övén lógnak. Majd elülteti őket, magoncot nevel róluk, ha sikerül. ~Legalább egyszer mindenkinek el kéne ültetnie egy fát~, gondolja, ~akkor mindenki hagyna maga után valamit, amire jó ránézni~.
Feláll és tovább lép, oda se figyelve dörgöli le ujjairól a rátapadt koszt. Valahol a közelben fácán rikolt, talán a közelgő hideget érzi. Lassan mindannyian a szántókra járnak majd enni: a fácánok, az őzek és a vaddisznók is. A gazdák pedig, akiknek kárt okoznak majd a vadak, levadásznak közülük párat; a természet vérrel és hússal fizet majd meg a bátorságért. A túlélők pedig tovább zabálnak és szaporodnak majd. Ilyen a természet rendje.
Az erdő úgy fogy el előle, mintha elvágták volna. Talán tényleg így is történhetett: a legutolsó satnya bokor után már a szántók első dűlője kezdődik. Leszakít egy még éretlen kökénybogyót, fogai közé szorítja, és erősen ráharap. A savanyú-keserű íz elönti a nyelvét, egy pillanatra szinte belekönnyezik. Halkan felnevet, kiköpi a bogyó maradékát, leszívogatja fogairól a nedvet, és tovább indul. Nem ér rá napestig, hiszen az már hamarabb is jön el az utóbbi hatokban – a város pedig még arrébb van, ki kell lépnie, hogy ha oda akar érni, mielőtt az első éhes vad beleszimatol majd a levegőbe azt keresve, hogy mit ehetne. Nem szeretne vacsora lenni. Ma nem.*
Feláll és tovább lép, oda se figyelve dörgöli le ujjairól a rátapadt koszt. Valahol a közelben fácán rikolt, talán a közelgő hideget érzi. Lassan mindannyian a szántókra járnak majd enni: a fácánok, az őzek és a vaddisznók is. A gazdák pedig, akiknek kárt okoznak majd a vadak, levadásznak közülük párat; a természet vérrel és hússal fizet majd meg a bátorságért. A túlélők pedig tovább zabálnak és szaporodnak majd. Ilyen a természet rendje.
Az erdő úgy fogy el előle, mintha elvágták volna. Talán tényleg így is történhetett: a legutolsó satnya bokor után már a szántók első dűlője kezdődik. Leszakít egy még éretlen kökénybogyót, fogai közé szorítja, és erősen ráharap. A savanyú-keserű íz elönti a nyelvét, egy pillanatra szinte belekönnyezik. Halkan felnevet, kiköpi a bogyó maradékát, leszívogatja fogairól a nedvet, és tovább indul. Nem ér rá napestig, hiszen az már hamarabb is jön el az utóbbi hatokban – a város pedig még arrébb van, ki kell lépnie, hogy ha oda akar érni, mielőtt az első éhes vad beleszimatol majd a levegőbe azt keresve, hogy mit ehetne. Nem szeretne vacsora lenni. Ma nem.*
6264. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-09-16 10:56:33
Üzenet elküldve: 2024-09-16 10:56:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Snamtör Gudinziss//
* Nagy valószínűséggel Derk félre érthetett valamit, mert ő abban a hitben volt, hogy Snamtör már belülről is megcsodálta a tornyot és nem csak kívülről a távolban. Egy kicsit azért értetlenül nézi a másikat. Mintha szentül meglenne győződve, hogy igenis mondta. De ha nem, hát nem. *
- Ahha. Akkor lehetséges, hogy valamit félre érthettem.
* Bólogat a másik szavaira. Ő is szeretné látni. Sőt ezért mennek. De azért nem felejti a másik korábbi tervét sem. *
- És mi lesz azzal a másik terveddel, hogy is hívták? Azzal a rovarlesel vagy mivel. Én ugyan nem vagyok egy rovar szakértő, de lehet ilyen időben nemigen fogunk látni ilyeneket. Bár kitudja. Lehet ott a torony miatt a környék egészen… varázslatos.
* Milyen nagy szerencse, hogy a szekér pont abba az irányba megy, mint amelyikbe épp tartanak! Derk már nyúlna az erszényhez, hogy azt a keveset is, amije van, odaadja, mint fizetség. De gnóm beszédkepeségének hála, hamar nyer nekik egy ingyen fuvart valameddig. Nem fogja koptatni a hangszálait. Ha ingyen, akkor hát ingyen! Felpattan a szekér hátuljára és a gnómmal szembeni székre ül le. Közben kifelé bambul. *
- Azt hittem kifogja használni, hogy nincs senki, és lehúz minket anyagilag, ameddig tud!
* Ezt azonban csak suttogja a férfinak. Nehogy a szekeres is meghallja és kidobja őket, mint macskát szarni. *
* Nagy valószínűséggel Derk félre érthetett valamit, mert ő abban a hitben volt, hogy Snamtör már belülről is megcsodálta a tornyot és nem csak kívülről a távolban. Egy kicsit azért értetlenül nézi a másikat. Mintha szentül meglenne győződve, hogy igenis mondta. De ha nem, hát nem. *
- Ahha. Akkor lehetséges, hogy valamit félre érthettem.
* Bólogat a másik szavaira. Ő is szeretné látni. Sőt ezért mennek. De azért nem felejti a másik korábbi tervét sem. *
- És mi lesz azzal a másik terveddel, hogy is hívták? Azzal a rovarlesel vagy mivel. Én ugyan nem vagyok egy rovar szakértő, de lehet ilyen időben nemigen fogunk látni ilyeneket. Bár kitudja. Lehet ott a torony miatt a környék egészen… varázslatos.
* Milyen nagy szerencse, hogy a szekér pont abba az irányba megy, mint amelyikbe épp tartanak! Derk már nyúlna az erszényhez, hogy azt a keveset is, amije van, odaadja, mint fizetség. De gnóm beszédkepeségének hála, hamar nyer nekik egy ingyen fuvart valameddig. Nem fogja koptatni a hangszálait. Ha ingyen, akkor hát ingyen! Felpattan a szekér hátuljára és a gnómmal szembeni székre ül le. Közben kifelé bambul. *
- Azt hittem kifogja használni, hogy nincs senki, és lehúz minket anyagilag, ameddig tud!
* Ezt azonban csak suttogja a férfinak. Nehogy a szekeres is meghallja és kidobja őket, mint macskát szarni. *
6263. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-09-16 10:28:23
Üzenet elküldve: 2024-09-16 10:28:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Derk Derrallo//
*A férfi követi őt, ki Arthenior városából. Amint sikerül beérni, ami nem túl nehéz feladat tekintve termetét, a másik a torony felől érdeklődik.*
-Ha jól emlékszem sohasem mondta, hogy már voltam benne. Viszont távolról láttam. A tó felett lebeg, egy mágikus lépcsővel, ami a bejárathoz visz. Az utóbbit mondjuk csak másoktól hallottam.
*Ő még csak távolról látta. Majd kiderül, hogy hogyan néz ki belülről.*
-Én is kíváncsi vagyok, hogy milyen és hogyan néz ki.
*Közben egy szekér éri utol őket. Gyorsan az út széle felé veszi az irányt, nehogy elüssék. A szekér megáll nekik és fizetség nélkül is elviszik őket, bár az ingoványig még egy fél órás sétájuk lesz majd. De most azzal is be kell érniük. Felszáll a szekér hátuljára, megvárja míg Derk is ugyanezt csinálja, utána szól a tulajnak, hogy nyugodtan elindulhat. Az idő kezd lehűlni. Nem ártana majd egy sátrat beszereznie. Ha sokat akar a szabadban lenni, akkor az nem árthat ha van.*
*A férfi követi őt, ki Arthenior városából. Amint sikerül beérni, ami nem túl nehéz feladat tekintve termetét, a másik a torony felől érdeklődik.*
-Ha jól emlékszem sohasem mondta, hogy már voltam benne. Viszont távolról láttam. A tó felett lebeg, egy mágikus lépcsővel, ami a bejárathoz visz. Az utóbbit mondjuk csak másoktól hallottam.
*Ő még csak távolról látta. Majd kiderül, hogy hogyan néz ki belülről.*
-Én is kíváncsi vagyok, hogy milyen és hogyan néz ki.
*Közben egy szekér éri utol őket. Gyorsan az út széle felé veszi az irányt, nehogy elüssék. A szekér megáll nekik és fizetség nélkül is elviszik őket, bár az ingoványig még egy fél órás sétájuk lesz majd. De most azzal is be kell érniük. Felszáll a szekér hátuljára, megvárja míg Derk is ugyanezt csinálja, utána szól a tulajnak, hogy nyugodtan elindulhat. Az idő kezd lehűlni. Nem ártana majd egy sátrat beszereznie. Ha sokat akar a szabadban lenni, akkor az nem árthat ha van.*
6262. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-09-16 10:09:00
Üzenet elküldve: 2024-09-16 10:09:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Snamtör Gudinziss//
* Ezt túl is tárgyalták. Felpattan a helyéről és követi a férfit. Még milyen jó, hogy összefutott valaki mással, aki ismeri az utat. Magából kiindulva biztos az ingoványoson hagyná a fogát. Aztán várhatna rá a tündér a végtelenségig. *
- Biztosan elcsípünk egy szekeret kijjebb. Csak nem ma van a pihenő napjuk!
*Eléggé lehűlt az idő ahhoz képest, hogy nemrég még kint táborozott a bokrok sűrűjében. Ha most meg mondanák neki, hogy tegye meg biztos megrúgná azt, aki kitalálja. De egyelőre minden zökkenőmentesen megy. *
- Na és, milyen ez torony? Szednek belépőt? Esetleg mogorva vénségek a tanítok?
* Szeretné tisztázni a tényeket. Nehogy felkészületlenül érjék az események. Több meglepetést nem szeretne. Sétálás közben mintha patkóknak a koppanását hallaná a mögöttük. Meg is fordul és látja, hogy épp most hagyja el a várost egy igen csinos szekér. Egy kis karizmatikával átitatott pillantással biztos felkerülhetnek annak a hátuljára. Akkor már ez a fránya szél sem lenne probléma. *
- Nézd csak! *Hívja fel a férfi figyelmét, ha esetleg nem vette volna észre. *Talán lesz olyan kedves, hogy elvigyen valameddig. Ha szerencsénk van, akkor egészen a toronyig!
* Ezt mondjuk, csak reméli. De innen már bármeddig is vinné őket, nagyban hozzájárulna a küldetésekhez. *
* Ezt túl is tárgyalták. Felpattan a helyéről és követi a férfit. Még milyen jó, hogy összefutott valaki mással, aki ismeri az utat. Magából kiindulva biztos az ingoványoson hagyná a fogát. Aztán várhatna rá a tündér a végtelenségig. *
- Biztosan elcsípünk egy szekeret kijjebb. Csak nem ma van a pihenő napjuk!
*Eléggé lehűlt az idő ahhoz képest, hogy nemrég még kint táborozott a bokrok sűrűjében. Ha most meg mondanák neki, hogy tegye meg biztos megrúgná azt, aki kitalálja. De egyelőre minden zökkenőmentesen megy. *
- Na és, milyen ez torony? Szednek belépőt? Esetleg mogorva vénségek a tanítok?
* Szeretné tisztázni a tényeket. Nehogy felkészületlenül érjék az események. Több meglepetést nem szeretne. Sétálás közben mintha patkóknak a koppanását hallaná a mögöttük. Meg is fordul és látja, hogy épp most hagyja el a várost egy igen csinos szekér. Egy kis karizmatikával átitatott pillantással biztos felkerülhetnek annak a hátuljára. Akkor már ez a fránya szél sem lenne probléma. *
- Nézd csak! *Hívja fel a férfi figyelmét, ha esetleg nem vette volna észre. *Talán lesz olyan kedves, hogy elvigyen valameddig. Ha szerencsénk van, akkor egészen a toronyig!
* Ezt mondjuk, csak reméli. De innen már bármeddig is vinné őket, nagyban hozzájárulna a küldetésekhez. *
6261. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-09-07 16:17:29
Üzenet elküldve: 2024-09-07 16:17:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
* Ritka látványt nyújt a két lábon járó legenda, ahogy a vidéket járja hűséges társával. Pajtás, az öszvér szokásához híven a földet bámulja, ahogy társával észak felé haladnak az úton. Messziről úgy tűnhet, az állat le van lombozva, azonban Morwon tudja, hogy ez nála természetes, mindig így viselkedik, ha nem épp ételt kínálnak neki. Az óriás már megszokta, hogy Pajtás egy kicsit magának való teremtés (nem csak, mert nem beszél annyit, mint hatalmas társa), de pont emiatt remek duót alkotnak. Pajtás nem bőbeszédű, viszont még sosem panaszkodott arra, hogy sok lenne a málha, amit neki kell cipelnie. Ahogy szépen lassan haladnak a hosszú úton, egy idő után Morwon megunja a hallgatást és belekezd egy dalba. *
Az órjás élete keserű,
De van társa, ki nagyszerű!
Sokat eszünk, iszunk,
Serben leljük vigaszunk!
Az órjás sokat sétál,
De soha nem ordibál,
Hacsak nincs rá oka,
Vagy kedve hozzája.
Az órjás élete keserű,
De van társa, ki nagyszerű!
Sokat eszünk, iszunk,
Serben leljük vigaszunk!
Az órjás sokat sétál,
De soha nem ordibál,
Hacsak nincs rá oka,
Vagy kedve hozzája.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389