Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 316 (6301. - 6320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6320. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-28 12:51:16
Üzenet elküldve: 2024-10-28 12:51:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Elfogy a fél-maréknyi áfonya, és amúgy sem az köti le a figyelmét. A szeme sarkából a széphajút figyeli, mert erre lett kérve. És ha megkérték rá, hát eleget tesz a dolognak. Úgy érzi hogy a sál és a kabát alatt kezd melege lenni, de most valahogy nem szívesen szabadulna meg ezektől.
Inkább csak Marisát nézi.
Nézi, ahogy az négykézláb ereszkedik a vízben, elképzeli hogy mennyire csípheti most a lány bőrét a patak hidege. Tekintete végigfut a hát hajlatán és a combokon, elmosolyodik a vízben szétterülő szőke tincsek látványára. ~Mint a hínár~, gondolja, ~ha arany színe lenne~. Tetszik neki a látvány. Tulajdonképpen nagyon tetszik neki.
Újra az ölébe rejti a kezeit, úgy pislog-figyel-kíváncsiskodik tovább. És miért is ne tenné? Hiszen erre kérték meg. És a széphajú sem idegenkedik attól, hogy őt nézi. Megint eszébe jutnak a szarvasok. A lányszarvas meg a fiúszarvas. Érzi, hogy a sál melegétől egészen kipirul. Nahát! Pedig hűvös a reggel.*
- Igen, tényleg szép hely. *-bólint szélesen mosolyogva. Leszakít pár szem áfonyát, és a pocok elé szórja, hogy az egyen csak, amennyi jól esik neki.-* Szeretek is itt lenni. Egészen csöndes és nyugodt. Esténként csak a madarak pittyegését hallani.
*Kezével int arrafelé amerre korábban a kunyhót mutatta, majd visszanéz a törülközőn térdeplő széphajúra.*
- A kunyhónál is szép. Van mellette egy vadrózsabokor. Nyaranta tele van virággal. Most a bogyók vannak rajta. Ha kérsz, főzök belőle neked teát. Akkor biztos nem fogsz megfázni sem.
*Elfogy a fél-maréknyi áfonya, és amúgy sem az köti le a figyelmét. A szeme sarkából a széphajút figyeli, mert erre lett kérve. És ha megkérték rá, hát eleget tesz a dolognak. Úgy érzi hogy a sál és a kabát alatt kezd melege lenni, de most valahogy nem szívesen szabadulna meg ezektől.
Inkább csak Marisát nézi.
Nézi, ahogy az négykézláb ereszkedik a vízben, elképzeli hogy mennyire csípheti most a lány bőrét a patak hidege. Tekintete végigfut a hát hajlatán és a combokon, elmosolyodik a vízben szétterülő szőke tincsek látványára. ~Mint a hínár~, gondolja, ~ha arany színe lenne~. Tetszik neki a látvány. Tulajdonképpen nagyon tetszik neki.
Újra az ölébe rejti a kezeit, úgy pislog-figyel-kíváncsiskodik tovább. És miért is ne tenné? Hiszen erre kérték meg. És a széphajú sem idegenkedik attól, hogy őt nézi. Megint eszébe jutnak a szarvasok. A lányszarvas meg a fiúszarvas. Érzi, hogy a sál melegétől egészen kipirul. Nahát! Pedig hűvös a reggel.*
- Igen, tényleg szép hely. *-bólint szélesen mosolyogva. Leszakít pár szem áfonyát, és a pocok elé szórja, hogy az egyen csak, amennyi jól esik neki.-* Szeretek is itt lenni. Egészen csöndes és nyugodt. Esténként csak a madarak pittyegését hallani.
*Kezével int arrafelé amerre korábban a kunyhót mutatta, majd visszanéz a törülközőn térdeplő széphajúra.*
- A kunyhónál is szép. Van mellette egy vadrózsabokor. Nyaranta tele van virággal. Most a bogyók vannak rajta. Ha kérsz, főzök belőle neked teát. Akkor biztos nem fogsz megfázni sem.
6319. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-28 09:03:53
Üzenet elküldve: 2024-10-28 09:03:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Ha a fiú nem fürdik, akkor nem. Mondjuk meg is érti, mert ő nagyon nem szeret mosakodni. Főleg nem az ilyen hideg vízben akkor, amikor amúgy is hideg a levegő is. Hiába a nap melege, ez mégsem olyan, mint nyár közepén lubickolni egy tó vizében. Az amúgy is mókás, mert játék, ez viszont csak egy kötelező rossz, amit csakis azért csinál, hogy az anyja ne legyen mérges.*
- Eléggé hideg.
*Tartja maga elé az egyik karját, amin jócskán elszaporodik a libabőr okozta apró pötty. Még az apró, szinte fehérnek ható szőke szőrszál pihék is az ég felé merednek. De erőt vesz magán és négykézláb helyezkedik a vízbe, hogy a fejét egy hosszabb pillanatra beledugja, épp annyira, hogy alaposan megszívja magát vízzel a szőke üstök. Azután prüszkölve ereszkedik térdelésbe és a tincseket félretúrja az arcából. A fazékból vizet vesz a tenyereibe, majd alaposan bedörzsöli vele a haját is. Végszónak pedig még egyszer átdörzsöli azzal a vízzel a karjait, a hasát, arcát és az apró domborulatait, majd elégedetten szusszanva kel fel. Kicsit sajnálja, hogy nincs melegebb, mert szívesen játszana még a vízben. De ilyen hűs időben elég is volt ennyi belőle. Kicsavarja a vizet a hajából, majd visszafordulva kapja fel a nagy törölközőt, amit végül széthajtva terít a földre. Az egyik felére rátérdel, a másikat kézbe véve kezdi alaposan átdörgölni a porcikáit.*
- Nagyon tetszik ez a hely.
*Mosolyodik szélesen a fiúra.*
- Nagyon szerencsés vagy, hogy itt lakhatsz.
*Ha a fiú nem fürdik, akkor nem. Mondjuk meg is érti, mert ő nagyon nem szeret mosakodni. Főleg nem az ilyen hideg vízben akkor, amikor amúgy is hideg a levegő is. Hiába a nap melege, ez mégsem olyan, mint nyár közepén lubickolni egy tó vizében. Az amúgy is mókás, mert játék, ez viszont csak egy kötelező rossz, amit csakis azért csinál, hogy az anyja ne legyen mérges.*
- Eléggé hideg.
*Tartja maga elé az egyik karját, amin jócskán elszaporodik a libabőr okozta apró pötty. Még az apró, szinte fehérnek ható szőke szőrszál pihék is az ég felé merednek. De erőt vesz magán és négykézláb helyezkedik a vízbe, hogy a fejét egy hosszabb pillanatra beledugja, épp annyira, hogy alaposan megszívja magát vízzel a szőke üstök. Azután prüszkölve ereszkedik térdelésbe és a tincseket félretúrja az arcából. A fazékból vizet vesz a tenyereibe, majd alaposan bedörzsöli vele a haját is. Végszónak pedig még egyszer átdörzsöli azzal a vízzel a karjait, a hasát, arcát és az apró domborulatait, majd elégedetten szusszanva kel fel. Kicsit sajnálja, hogy nincs melegebb, mert szívesen játszana még a vízben. De ilyen hűs időben elég is volt ennyi belőle. Kicsavarja a vizet a hajából, majd visszafordulva kapja fel a nagy törölközőt, amit végül széthajtva terít a földre. Az egyik felére rátérdel, a másikat kézbe véve kezdi alaposan átdörgölni a porcikáit.*
- Nagyon tetszik ez a hely.
*Mosolyodik szélesen a fiúra.*
- Nagyon szerencsés vagy, hogy itt lakhatsz.
6318. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-25 10:20:35
Üzenet elküldve: 2024-10-25 10:20:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
- Legyen a patak. *-mosolyog a lányra még mindig kipirulva. Elindul abba az irányba, olyan tempóval hogy a széphajú kényelmesen tudjon jönni mellette. A tisztás már őszies – a fű még zöld, de ez már az az enervált árnyalatú zöld, amiről tudható, hogy tavaszig már nem is frissül fel. A bokrok leveleit sárga és vörös csipkézi, a tisztás szélén néha be-bebólintó fák mélán engednek el egy-egy levelet, amelyet a nyár utószavának szántak.*-
- Innen láttam a szarvasokat is egyszer. *-mutat rá a patakpart egy laposabb szakaszára, oda, ahová végül Marisa is megáll. Kíváncsian figyeli ahogy a széphajú tesz-vesz, közben a patakhoz lép maga is, és megmossa az arcát a tenyerére vett vízben. A víz jó hideg, még nem volt lehetősége átmelegedni. Talán már nem is nagyon fog. Amíg ezt csinálja, nem is néz a lányra, csak akkor pislant rá megint, amikor az kérdez tőle. Szemei meglepetten nyílnak tágra, látván, hogy a lány már a földre szórta a ruháit, és csurdén áll a víz mellett. Nem idegenkedik a látványtól, sőt, inkább kíváncsi.*
- Szoktam fürödni. *-válaszolja végül-* Ó..! Vagy úgy értetted, hogy most fürdök-e?
*Megrázza a fejét.*
- Nem, most nem. Anyukád arra kért, hogy vigyázzak rád. Úgyhogy vigyázni fogok rád. *-visszafordul a vízhez, belenyúl a zsebébe, és kihúzza a pockot. Óvatosan és vigyázva teszi le a földre, hogy a kis jószág rátalálhasson a vízre és kedvére ihasson amennyi csak belé fér. Ráhagyja, hogy elintézze még amit akar; és hogy utána a part menti, még harmattól csillogó fűben motoszkálva keressen magának reggelit. Tekintete hol a pockon, hol a lányon van. Vigyáz rájuk. A lányt talán többet nézi. Fehérnek és puhának látja a testét, és kíváncsi lesz rá, hogy milyen érzés lehet a tenyerét végighúzni a hidegtől lúdbőrös testen. ~Biztos csikizném~, gondolja. De ezt nem mondja ki. Helyette inkább mást mond: *
- Neked is hideg a víz? *-kérdezi-* Nekem az volt, pedig én csak az arcomat mostam meg benne.
*Kicsit hátrébb húzódik a parttól, és leül egy fa göcsörtös gyökerére, kezeit az ölébe rejtve. Lenéz maga mellé, a pocok épp azon van, hogy hullott áfonyával tömje tele a pofáját. Ezen elmosolyodik, és szed maga is pár szemet a bokorról. Az áfonya kicsit savanyú, de finom. Még nem csípte meg a fagy. Visszanéz a lányra.*
- Jó illatod lesz. *-állapítja meg. Az illóolaj aromája egészen messzire, hozzá is eljut a levegőben-* Messziről lehet majd érezni, hogy hol vagy.
- Legyen a patak. *-mosolyog a lányra még mindig kipirulva. Elindul abba az irányba, olyan tempóval hogy a széphajú kényelmesen tudjon jönni mellette. A tisztás már őszies – a fű még zöld, de ez már az az enervált árnyalatú zöld, amiről tudható, hogy tavaszig már nem is frissül fel. A bokrok leveleit sárga és vörös csipkézi, a tisztás szélén néha be-bebólintó fák mélán engednek el egy-egy levelet, amelyet a nyár utószavának szántak.*-
- Innen láttam a szarvasokat is egyszer. *-mutat rá a patakpart egy laposabb szakaszára, oda, ahová végül Marisa is megáll. Kíváncsian figyeli ahogy a széphajú tesz-vesz, közben a patakhoz lép maga is, és megmossa az arcát a tenyerére vett vízben. A víz jó hideg, még nem volt lehetősége átmelegedni. Talán már nem is nagyon fog. Amíg ezt csinálja, nem is néz a lányra, csak akkor pislant rá megint, amikor az kérdez tőle. Szemei meglepetten nyílnak tágra, látván, hogy a lány már a földre szórta a ruháit, és csurdén áll a víz mellett. Nem idegenkedik a látványtól, sőt, inkább kíváncsi.*
- Szoktam fürödni. *-válaszolja végül-* Ó..! Vagy úgy értetted, hogy most fürdök-e?
*Megrázza a fejét.*
- Nem, most nem. Anyukád arra kért, hogy vigyázzak rád. Úgyhogy vigyázni fogok rád. *-visszafordul a vízhez, belenyúl a zsebébe, és kihúzza a pockot. Óvatosan és vigyázva teszi le a földre, hogy a kis jószág rátalálhasson a vízre és kedvére ihasson amennyi csak belé fér. Ráhagyja, hogy elintézze még amit akar; és hogy utána a part menti, még harmattól csillogó fűben motoszkálva keressen magának reggelit. Tekintete hol a pockon, hol a lányon van. Vigyáz rájuk. A lányt talán többet nézi. Fehérnek és puhának látja a testét, és kíváncsi lesz rá, hogy milyen érzés lehet a tenyerét végighúzni a hidegtől lúdbőrös testen. ~Biztos csikizném~, gondolja. De ezt nem mondja ki. Helyette inkább mást mond: *
- Neked is hideg a víz? *-kérdezi-* Nekem az volt, pedig én csak az arcomat mostam meg benne.
*Kicsit hátrébb húzódik a parttól, és leül egy fa göcsörtös gyökerére, kezeit az ölébe rejtve. Lenéz maga mellé, a pocok épp azon van, hogy hullott áfonyával tömje tele a pofáját. Ezen elmosolyodik, és szed maga is pár szemet a bokorról. Az áfonya kicsit savanyú, de finom. Még nem csípte meg a fagy. Visszanéz a lányra.*
- Jó illatod lesz. *-állapítja meg. Az illóolaj aromája egészen messzire, hozzá is eljut a levegőben-* Messziről lehet majd érezni, hogy hol vagy.
6317. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-24 21:44:02
Üzenet elküldve: 2024-10-24 21:44:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Eltűnődve hallgatja a fiú szavait. Ő játékkal vezet le általában mindent. Ha az anyja felmérgesíti, akkor megmászik egy magas fát, amiért aztán meg az anyja mérges. Bár ez az a méreg, ami a mellkasában szokott lenni. A másikat most nem igazán tudja, hogy melyik lehet.*
- Hogy máshogy? Nem tudom nekem szokott-e olyan lenni, de ha lesz, akkor jó lesz tudni, hogy mit kell vele csinálnom.
*Billenti félre a fejét kíváncsian. Egészen addig, amíg kedvet nem kap megint a játékhoz és fel nem veti a verseny ötletét. Futva neki is iramodik, de az hamar átcsap kocogásba, mert a fazékkal sehogy sem kényelmes. Így biztos abban, hogy ezt ki kell próbálniuk majd máskor, csak fazék nélkül.
A célba viszont így is elsőnek ér be, amitől vidám, de a levegő kapkodásától ezt még nem nagyon tudja kimutatni.
Mindkét irányba elpillant, de végül a patak felé veszi a lépést, mert ha elfelejt megmosakodni, akkor biztos abban, hogy az anyja nagyon mérges lesz rá megint.*
- Legyen a patak. Majd utána a kunyhód.
*Mosolyodik el szélesen, majd a víz szélénél kiveszi a fazékba gyűrt nagy anyagdarabot, ami az ő jól bejáratott törölközője, leteszi a fűbe, majd egy kis üvegcsét is kihalászik, amiből egy jó pár cseppet a fazékba csöpögtet. Azután előre hajol és mer egy nagy adagot a fazékkal a patak vizéből, amit aztán letesz a földre. Szerencsére ahogy magasabbra ér a nap az még kellemes meleggel süt, így talán annyira nem fog fázni.
Azután lerúgja magáról a cipőket, kioldja a nadrágját és azt is letűri. Végül következik a vastag, zöld felső és a kis alsóneműje, amiket csak hanyagul lehajigál a fűbe. Olyan természetességgel vetkőzik pucérra, mintha világ életében mások előtt fürdőzött volna. Bár igaz, hogy az anyjával voltak már meleg vízű fürdőkben is, ahol bizony bőven voltak idegenek is.*
- Te fürdesz?
*Hajol le újra a fazékért, miközben a fiúra pillant. Azután azzal együtt indul meg a vízbe, aminek a szélére leteszi az edényt, ő maga pedig hajol is, hogy a hűs vízből a tenyerébe merjen, majd magára locsolgassa. Amíg nem szokja meg, hogy most már jóval hidegebb a víz, mint nyár közepén, bizony az egész műveletet fázósan sziszegi végig. De szerencsére a nap még meleg sugarai hamar segítenek abban, hogy ne fagyoskodjon sokáig. Akkor pedig vidáman dudorászva guggol be a vízbe, hogy tovább mosakodjon. Néha a fazékba nyúl egy-egy marék vízért, aminek most már kellemes virágillata van, olyasmi, mint a gyöngyvirágé, mert neki az a kedvence.*
*Eltűnődve hallgatja a fiú szavait. Ő játékkal vezet le általában mindent. Ha az anyja felmérgesíti, akkor megmászik egy magas fát, amiért aztán meg az anyja mérges. Bár ez az a méreg, ami a mellkasában szokott lenni. A másikat most nem igazán tudja, hogy melyik lehet.*
- Hogy máshogy? Nem tudom nekem szokott-e olyan lenni, de ha lesz, akkor jó lesz tudni, hogy mit kell vele csinálnom.
*Billenti félre a fejét kíváncsian. Egészen addig, amíg kedvet nem kap megint a játékhoz és fel nem veti a verseny ötletét. Futva neki is iramodik, de az hamar átcsap kocogásba, mert a fazékkal sehogy sem kényelmes. Így biztos abban, hogy ezt ki kell próbálniuk majd máskor, csak fazék nélkül.
A célba viszont így is elsőnek ér be, amitől vidám, de a levegő kapkodásától ezt még nem nagyon tudja kimutatni.
Mindkét irányba elpillant, de végül a patak felé veszi a lépést, mert ha elfelejt megmosakodni, akkor biztos abban, hogy az anyja nagyon mérges lesz rá megint.*
- Legyen a patak. Majd utána a kunyhód.
*Mosolyodik el szélesen, majd a víz szélénél kiveszi a fazékba gyűrt nagy anyagdarabot, ami az ő jól bejáratott törölközője, leteszi a fűbe, majd egy kis üvegcsét is kihalászik, amiből egy jó pár cseppet a fazékba csöpögtet. Azután előre hajol és mer egy nagy adagot a fazékkal a patak vizéből, amit aztán letesz a földre. Szerencsére ahogy magasabbra ér a nap az még kellemes meleggel süt, így talán annyira nem fog fázni.
Azután lerúgja magáról a cipőket, kioldja a nadrágját és azt is letűri. Végül következik a vastag, zöld felső és a kis alsóneműje, amiket csak hanyagul lehajigál a fűbe. Olyan természetességgel vetkőzik pucérra, mintha világ életében mások előtt fürdőzött volna. Bár igaz, hogy az anyjával voltak már meleg vízű fürdőkben is, ahol bizony bőven voltak idegenek is.*
- Te fürdesz?
*Hajol le újra a fazékért, miközben a fiúra pillant. Azután azzal együtt indul meg a vízbe, aminek a szélére leteszi az edényt, ő maga pedig hajol is, hogy a hűs vízből a tenyerébe merjen, majd magára locsolgassa. Amíg nem szokja meg, hogy most már jóval hidegebb a víz, mint nyár közepén, bizony az egész műveletet fázósan sziszegi végig. De szerencsére a nap még meleg sugarai hamar segítenek abban, hogy ne fagyoskodjon sokáig. Akkor pedig vidáman dudorászva guggol be a vízbe, hogy tovább mosakodjon. Néha a fazékba nyúl egy-egy marék vízért, aminek most már kellemes virágillata van, olyasmi, mint a gyöngyvirágé, mert neki az a kedvence.*
6316. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-24 20:00:59
Üzenet elküldve: 2024-10-24 20:00:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Megvárja amíg a széphajú válaszol. Addig is mellette sétál, olykor félrehajt egy ágat, mert Marisa ezt most nem tudja magának, hogy a fazék van a kezében. Amikor a lány végül kiböki a dolgot, csak bólint rá, de most nem mosolyog úgy.*
- Tudom, mire gondolsz. *-mondja-* Mármint nekem nem mondja meg senki, hogy mit szabad vagy mit nem. Azt én döntöm el. De azt tudom, hogy milyen az, amikor csak úgy mérges vagy. Amikor benned van a feszültség itt, vagy itt.
*Megérinti a mellkasát, majd lejjebb, a hasa tájékát.*
- Amikor itt fent vagyok feszült, akkor ugyanúgy dúlás-fúlással vezetem le, mint te most. Amikor lejjebb, akkor máshogy. *-többet nem mond, csak sétál tovább. Amikor Marisa a versenyt kérdezi, még bólintani sincs ideje, a lány már el is indul. Elmosolyodik, majd halkan felnevet. Megindul maga is, csizmája alig ver zajt a hullott avarban. Nem előzi meg a széphajút, hol jobbról hol balról fut mellette. Pedig két ugrással előtte tudna teremni, mint egy vadászó ibrisz. De inkább csak játszik vele. És a lány amúgy is fazekat cipel, nem is lenne szép csak úgy elé vágni. Így ha csak nem történik semmi, akkor a tisztásig fut vele, oda is együtt érnek. Kipirult arccal szusszan ha megállnak, rámosolyog a széphajúra.*
- Jó veled futni, kismókus. *-mondja nevetős hangon-* Kicsit csörtetsz, de nagyon ügyes vagy.
*Megasimítja a vállát, majd könnyű mozdulattal int a tisztás felé.*
- A patak arra van, *-mutatja-* a házikóm meg amarra.
*Megvárja amíg a széphajú válaszol. Addig is mellette sétál, olykor félrehajt egy ágat, mert Marisa ezt most nem tudja magának, hogy a fazék van a kezében. Amikor a lány végül kiböki a dolgot, csak bólint rá, de most nem mosolyog úgy.*
- Tudom, mire gondolsz. *-mondja-* Mármint nekem nem mondja meg senki, hogy mit szabad vagy mit nem. Azt én döntöm el. De azt tudom, hogy milyen az, amikor csak úgy mérges vagy. Amikor benned van a feszültség itt, vagy itt.
*Megérinti a mellkasát, majd lejjebb, a hasa tájékát.*
- Amikor itt fent vagyok feszült, akkor ugyanúgy dúlás-fúlással vezetem le, mint te most. Amikor lejjebb, akkor máshogy. *-többet nem mond, csak sétál tovább. Amikor Marisa a versenyt kérdezi, még bólintani sincs ideje, a lány már el is indul. Elmosolyodik, majd halkan felnevet. Megindul maga is, csizmája alig ver zajt a hullott avarban. Nem előzi meg a széphajút, hol jobbról hol balról fut mellette. Pedig két ugrással előtte tudna teremni, mint egy vadászó ibrisz. De inkább csak játszik vele. És a lány amúgy is fazekat cipel, nem is lenne szép csak úgy elé vágni. Így ha csak nem történik semmi, akkor a tisztásig fut vele, oda is együtt érnek. Kipirult arccal szusszan ha megállnak, rámosolyog a széphajúra.*
- Jó veled futni, kismókus. *-mondja nevetős hangon-* Kicsit csörtetsz, de nagyon ügyes vagy.
*Megasimítja a vállát, majd könnyű mozdulattal int a tisztás felé.*
- A patak arra van, *-mutatja-* a házikóm meg amarra.
6315. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-24 16:33:56
Üzenet elküldve: 2024-10-24 16:33:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
- Nem egészen, mert az enyém tojás ízű is.
*Válaszolja bizalmas, sutyorgó hangon az okfejtést.*
- Azt nem tudom. Azt mondják.
*Feleli őszintén, miközben megvonja a vállait. Ha nem lenne szép hangja, akkor biztos tényleg nem engedné az anyja, hogy énekeljen vele. Meg a táncban is igaza lehet a fiúnak. Bár bizonyosan nem így gondolná, ha elmesélné, hogy múltkor is felhorzsolta a térdét és a tenyerét, mert elbotlott a saját lábában és elhasalt a durva kövezetű tér közepén. De hamar felpattant és táncolt tovább, csak a sebek csíptek egy kicsit.
A reggeli okozta kezdeti örömöt azonban hamar beárnyékolja az a gyermekded sértettség, amit most az anyja irányába végez, így jó ötletnek tűnik, hogy puffogva hagyja maga mögött a tábort.
Ahogy a nő megkéri Eliant, hogy vigyázzon rá, a rá érkező válasz megdöbbenti, még az ajkai is elnyílnak. Nehezen jönnek elő a megfelelő szavak akkor, amikor inkább az egész ötletet bánni kezdi. De, ha most utánuk indul, akkor csak olajat önt az egyébként is magasan lángoló tűzre. Ha a lánya felnőttesdit akar játszani, csak tessék. Közel van a tisztás, ha baj van csak meghallja. Azért sóhajtva csóválja meg a fejét, ahogy a távozó fiú után pillant.*
- Nem egészen így gondoltam.
*Motyogja még az orra alatt, de végül inkább visszatelepedik a tűzhöz.
Marisa szusszanva sandít a fiúra, ahogy az beéri. A kérdésre először csak a vállait vonogatja meg, majd végül lelassítja kissé a lépteit, amikor a mérge már alább hagyott.*
- Mindenkire. *Motyogja.* Mert semmit sem szabad, meg senki nem mond el nekem semmit.
*A fazekat kezdi lóbálni a kezében, közben a sértettség szinte teljesen elillan, mikor meglátja a kis tisztást.*
- Verseny?
*Sandít nagy mosollyal a fiúra, de a választ már meg sem várja. A mellkasához öleli a fazekat és futásnak ered a vizet célozva meg.*
- Nem egészen, mert az enyém tojás ízű is.
*Válaszolja bizalmas, sutyorgó hangon az okfejtést.*
- Azt nem tudom. Azt mondják.
*Feleli őszintén, miközben megvonja a vállait. Ha nem lenne szép hangja, akkor biztos tényleg nem engedné az anyja, hogy énekeljen vele. Meg a táncban is igaza lehet a fiúnak. Bár bizonyosan nem így gondolná, ha elmesélné, hogy múltkor is felhorzsolta a térdét és a tenyerét, mert elbotlott a saját lábában és elhasalt a durva kövezetű tér közepén. De hamar felpattant és táncolt tovább, csak a sebek csíptek egy kicsit.
A reggeli okozta kezdeti örömöt azonban hamar beárnyékolja az a gyermekded sértettség, amit most az anyja irányába végez, így jó ötletnek tűnik, hogy puffogva hagyja maga mögött a tábort.
Ahogy a nő megkéri Eliant, hogy vigyázzon rá, a rá érkező válasz megdöbbenti, még az ajkai is elnyílnak. Nehezen jönnek elő a megfelelő szavak akkor, amikor inkább az egész ötletet bánni kezdi. De, ha most utánuk indul, akkor csak olajat önt az egyébként is magasan lángoló tűzre. Ha a lánya felnőttesdit akar játszani, csak tessék. Közel van a tisztás, ha baj van csak meghallja. Azért sóhajtva csóválja meg a fejét, ahogy a távozó fiú után pillant.*
- Nem egészen így gondoltam.
*Motyogja még az orra alatt, de végül inkább visszatelepedik a tűzhöz.
Marisa szusszanva sandít a fiúra, ahogy az beéri. A kérdésre először csak a vállait vonogatja meg, majd végül lelassítja kissé a lépteit, amikor a mérge már alább hagyott.*
- Mindenkire. *Motyogja.* Mert semmit sem szabad, meg senki nem mond el nekem semmit.
*A fazekat kezdi lóbálni a kezében, közben a sértettség szinte teljesen elillan, mikor meglátja a kis tisztást.*
- Verseny?
*Sandít nagy mosollyal a fiúra, de a választ már meg sem várja. A mellkasához öleli a fazekat és futásnak ered a vizet célozva meg.*
6314. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-24 15:48:02
Üzenet elküldve: 2024-10-24 15:48:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*A lányt nézegeti, de azt nem figyeli, hogy mit csinál. Így amikor az elé tartja a tányérját, először meglepődik, majd szélesen elmosolyodik.*
- Csak egy kicsit kérek, *-néz Marisára-* mert ez azért csak a te hagymád. Köszönöm!
*Jobbjának ujjai között két darab kenyérkét tartva nyúl oda, a kettő közé csippent némi hagymát, majd jólesőn forgatja meg a nyelvén a falatot.*
- Finom! *-ismeri el őszintén. Most ő dől oda a széphajú vállához kicsit.-* Most mindkettőnk szája megint egyforma ízű lesz.
*Úgy mondja ezeket a szavakat, mintha csak valami kettejükre tartozó titok lenne, halkan. A kérdésére kapott válaszon eltűnődik kicsit.*
- És a te hangod is szép? *-kérdezi-* Még nem láttam, de szerintem ügyesebben táncolsz, mint ahogy a fáról jössz le. Ha nem így lenne, biztos nem táncolhatnál.
*Újabb falatot emel a szájához a kenyérből, amögül kuncog a lány szavain, és a rá következő megróváson. De látja, hogy a széphajú feje fölé a bosszúság sötét felleget von, így hát inkább nem nevet. Az utolsó falat kenyeret a kabátzsebbe rejti a pocoknak. Tenyeréről a morzsát a földre sepri, közben a felpattanó Marisát figyeli. Nem áll fel, ha a lány tudja, hogy hol a tisztás, menjen csak. Amikor az anyja megszólítja, lágyan elmosolyodik és bólint egyet.*
- Tudom, hogy nem szokott. De ügyes mókus. Ha elesik, csak így csinál, és már mondja is, hogy nincs baja. *-felemeli a kezét, úgy, ahogy már kétszer is látta a széphajútól. Feláll, megigazítja a sálat a nyakában.-* Elkísérem, és nézem ahogy fürdik, hogy ne legyen baja.
*Ígéri meg komoly hangon. Még egyszer megköszöni a reggelit, és könnyű léptekkel indul a lány után, akit rá bíztak. Nem is kell sok idő, hogy beérje, hallja a motyogást is, de nem hiszi hogy hozzá beszélne a lány. Sokszor van, hogy maga is beszél a fákhoz, nincs ebben semmi fura.*
- Anyukád azt mondta, hogy kísérjelek el. *-mondja ahogy felzárkózik-* Kire haragszol így? Néha én is szoktam haragudni. Van amikor az erdőre, van amikor magamra, van amikor csak úgy. Te most kire?
A hozzászólás írója (Páfrány Elian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.24 15:51:22
*A lányt nézegeti, de azt nem figyeli, hogy mit csinál. Így amikor az elé tartja a tányérját, először meglepődik, majd szélesen elmosolyodik.*
- Csak egy kicsit kérek, *-néz Marisára-* mert ez azért csak a te hagymád. Köszönöm!
*Jobbjának ujjai között két darab kenyérkét tartva nyúl oda, a kettő közé csippent némi hagymát, majd jólesőn forgatja meg a nyelvén a falatot.*
- Finom! *-ismeri el őszintén. Most ő dől oda a széphajú vállához kicsit.-* Most mindkettőnk szája megint egyforma ízű lesz.
*Úgy mondja ezeket a szavakat, mintha csak valami kettejükre tartozó titok lenne, halkan. A kérdésére kapott válaszon eltűnődik kicsit.*
- És a te hangod is szép? *-kérdezi-* Még nem láttam, de szerintem ügyesebben táncolsz, mint ahogy a fáról jössz le. Ha nem így lenne, biztos nem táncolhatnál.
*Újabb falatot emel a szájához a kenyérből, amögül kuncog a lány szavain, és a rá következő megróváson. De látja, hogy a széphajú feje fölé a bosszúság sötét felleget von, így hát inkább nem nevet. Az utolsó falat kenyeret a kabátzsebbe rejti a pocoknak. Tenyeréről a morzsát a földre sepri, közben a felpattanó Marisát figyeli. Nem áll fel, ha a lány tudja, hogy hol a tisztás, menjen csak. Amikor az anyja megszólítja, lágyan elmosolyodik és bólint egyet.*
- Tudom, hogy nem szokott. De ügyes mókus. Ha elesik, csak így csinál, és már mondja is, hogy nincs baja. *-felemeli a kezét, úgy, ahogy már kétszer is látta a széphajútól. Feláll, megigazítja a sálat a nyakában.-* Elkísérem, és nézem ahogy fürdik, hogy ne legyen baja.
*Ígéri meg komoly hangon. Még egyszer megköszöni a reggelit, és könnyű léptekkel indul a lány után, akit rá bíztak. Nem is kell sok idő, hogy beérje, hallja a motyogást is, de nem hiszi hogy hozzá beszélne a lány. Sokszor van, hogy maga is beszél a fákhoz, nincs ebben semmi fura.*
- Anyukád azt mondta, hogy kísérjelek el. *-mondja ahogy felzárkózik-* Kire haragszol így? Néha én is szoktam haragudni. Van amikor az erdőre, van amikor magamra, van amikor csak úgy. Te most kire?
A hozzászólás írója (Páfrány Elian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.24 15:51:22
6313. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-24 14:50:43
Üzenet elküldve: 2024-10-24 14:50:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
- A hagymát mindenki szereti.
*Bólogat is rá, mert mégis ki az, aki ne szeretné? Finom. Ahogy pedig Elian elmeséli ő hogy szokta csinálni a nyál össze is fut a szájában, ami mellé a gyomra is kordul egy jókorát. Bár a tojáson azért meglepődik, mert ő azt is szereti. Rántottának, héjban főve. Odahaza, ami igazából nem az ő házuk, de ő ott született, ott mindig meg is köszöni a tyúkoknak, hogy ilyen finom reggelit ehet nekik köszönhetően.*
- A tiéd fehér?
*Pislog rá kíváncsian, ahogy a tűzhöz ül a reggelivel. Ahogy lapátolja a rántottát meg is kívánja a fánkot, de sajnos az biztos nincs most az anyjánál. A cipóból is alig van már, tojás meg tán semennyi. Mondott valamit az anyja, hogy a városban majd muszáj lesz a piacra menni ételért és ruháért, meg talán még pár dologért, amikre nem emlékszik, mert ő nem szokott ilyenekre figyelni. A vásárlás az mindig az anyjának a dolga. Egyedül csak abba szokott beleszólni, hogy ne vegyen neki sok szoknyát, mert azt nem szereti.
Azután megint eszébe jut a tojás, majd szusszanva kezdi a saját adagjából kiszedegetni a hagymákat ügyelve arra, hogy a lehető legkevesebb tojás maradjon rajta. Azután két kupacot csinál a tányéron, aminél az egyik csak hagyma, a másikban meg marad a tojás.*
- Kéred?
*Tartja a fiú elé a tányért, kanalával pedig a hagymakupacra mutat. Közben a kérdésre pedig kissé megingatja a fejét.*
- Olyasmi, de nem egészen. Anya énekel és táncol, néha én is. Akinek tetszik az pedig aranyat ad érte. Volt már, hogy vándor zenészekkel utaztunk, akik fogadókban léptek fel. Sokszor a téren állunk meg és anya ott szerepel. Szép a hangja.
*Mosolyodik el szélesen, ahogy a maradék tojást a szájába kanalazza.*
- Amikor nem utazunk, akkor pedig Hervik bácsiéknál lakunk. Most meg azért jött velünk ő, mert a másik, az a pöcsfej elvitte az aranyunkat és a lovat.
*Ingatja meg a fejét mély sóhajjal.*
- Marisa!
*Csattan fel az anyja, amire a leány megszeppenten pillázik egy sort a nőre.*
- De te mondtad. Hallottam az egyik este.
*Dünnyögi a leány durcásan, amire az anyja csak hosszan felsóhajt, Hervik bácsi pedig jóízűen felkacag.*
- Nekem lehet. Neked még nem.
*Zárja rövidre a témát a nő, amire lánya csak dacosan húzza el a száját és a tojás maradékát babrálja a kanállal, mielőtt inkább bekapná az utolsó falatot. Ahogy végez leteszi a tányért, majd felpattanva söpri hátra a szőke loboncot, az orra alatt dünnyögve pedig felkapja a nagy fazekat a szekér mellől. Mert bizony megvan sértődve. Mert neki sosem szabad semmit, az anyjának meg lehet. Pedig már nem is gyerek. Ezt éppen az anyja mondta neki nem is olyan rég. Mégsem mond neki semmit, titkolódzik és megszidja. Igazságtalannak tartja az egészet és ezért most mérges is.*
- Elmegyek a tisztásra fürdeni.
*Szegi fel a fejét dacosan, ahogy kikanyarodik a kis táborból. Az anyja csak a fejét csóválva pillant utána. Tudja jól, hogy jobb, ha inkább ennyiben is hagyja a dolgot, mert a helyzeten csak rontani lehet, ha lánya még fáradt és az étel sem telítette még el, és ezért kicsit durcás. A reggelek sűrűn ilyenek, a tisztás pedig nincs messze, nem aggódik, de azért egy sóhaj kíséretében fordul a fiúhoz.*
- Elkísérnéd, kérlek? Nem nagyon szeret vigyázni magára.
*Mosolyodik el a nő, majd inkább Hervikhez fordul, hogy megbeszéljék a tovább indulást. Még egy napot tudnak maradni, de utána szedniük kell a holmijukat. Tényleg kell az a piacozás.
Marisa pedig átcsörtet a fák irányába, duzzogva és megsértődve. Ha a fiú pedig a nyomába ered, akkor közelebb érve jól hallhatja, hogy az megállás nélkül csak a magáét fújja az orra alatt.*
- A hagymát mindenki szereti.
*Bólogat is rá, mert mégis ki az, aki ne szeretné? Finom. Ahogy pedig Elian elmeséli ő hogy szokta csinálni a nyál össze is fut a szájában, ami mellé a gyomra is kordul egy jókorát. Bár a tojáson azért meglepődik, mert ő azt is szereti. Rántottának, héjban főve. Odahaza, ami igazából nem az ő házuk, de ő ott született, ott mindig meg is köszöni a tyúkoknak, hogy ilyen finom reggelit ehet nekik köszönhetően.*
- A tiéd fehér?
*Pislog rá kíváncsian, ahogy a tűzhöz ül a reggelivel. Ahogy lapátolja a rántottát meg is kívánja a fánkot, de sajnos az biztos nincs most az anyjánál. A cipóból is alig van már, tojás meg tán semennyi. Mondott valamit az anyja, hogy a városban majd muszáj lesz a piacra menni ételért és ruháért, meg talán még pár dologért, amikre nem emlékszik, mert ő nem szokott ilyenekre figyelni. A vásárlás az mindig az anyjának a dolga. Egyedül csak abba szokott beleszólni, hogy ne vegyen neki sok szoknyát, mert azt nem szereti.
Azután megint eszébe jut a tojás, majd szusszanva kezdi a saját adagjából kiszedegetni a hagymákat ügyelve arra, hogy a lehető legkevesebb tojás maradjon rajta. Azután két kupacot csinál a tányéron, aminél az egyik csak hagyma, a másikban meg marad a tojás.*
- Kéred?
*Tartja a fiú elé a tányért, kanalával pedig a hagymakupacra mutat. Közben a kérdésre pedig kissé megingatja a fejét.*
- Olyasmi, de nem egészen. Anya énekel és táncol, néha én is. Akinek tetszik az pedig aranyat ad érte. Volt már, hogy vándor zenészekkel utaztunk, akik fogadókban léptek fel. Sokszor a téren állunk meg és anya ott szerepel. Szép a hangja.
*Mosolyodik el szélesen, ahogy a maradék tojást a szájába kanalazza.*
- Amikor nem utazunk, akkor pedig Hervik bácsiéknál lakunk. Most meg azért jött velünk ő, mert a másik, az a pöcsfej elvitte az aranyunkat és a lovat.
*Ingatja meg a fejét mély sóhajjal.*
- Marisa!
*Csattan fel az anyja, amire a leány megszeppenten pillázik egy sort a nőre.*
- De te mondtad. Hallottam az egyik este.
*Dünnyögi a leány durcásan, amire az anyja csak hosszan felsóhajt, Hervik bácsi pedig jóízűen felkacag.*
- Nekem lehet. Neked még nem.
*Zárja rövidre a témát a nő, amire lánya csak dacosan húzza el a száját és a tojás maradékát babrálja a kanállal, mielőtt inkább bekapná az utolsó falatot. Ahogy végez leteszi a tányért, majd felpattanva söpri hátra a szőke loboncot, az orra alatt dünnyögve pedig felkapja a nagy fazekat a szekér mellől. Mert bizony megvan sértődve. Mert neki sosem szabad semmit, az anyjának meg lehet. Pedig már nem is gyerek. Ezt éppen az anyja mondta neki nem is olyan rég. Mégsem mond neki semmit, titkolódzik és megszidja. Igazságtalannak tartja az egészet és ezért most mérges is.*
- Elmegyek a tisztásra fürdeni.
*Szegi fel a fejét dacosan, ahogy kikanyarodik a kis táborból. Az anyja csak a fejét csóválva pillant utána. Tudja jól, hogy jobb, ha inkább ennyiben is hagyja a dolgot, mert a helyzeten csak rontani lehet, ha lánya még fáradt és az étel sem telítette még el, és ezért kicsit durcás. A reggelek sűrűn ilyenek, a tisztás pedig nincs messze, nem aggódik, de azért egy sóhaj kíséretében fordul a fiúhoz.*
- Elkísérnéd, kérlek? Nem nagyon szeret vigyázni magára.
*Mosolyodik el a nő, majd inkább Hervikhez fordul, hogy megbeszéljék a tovább indulást. Még egy napot tudnak maradni, de utána szedniük kell a holmijukat. Tényleg kell az a piacozás.
Marisa pedig átcsörtet a fák irányába, duzzogva és megsértődve. Ha a fiú pedig a nyomába ered, akkor közelebb érve jól hallhatja, hogy az megállás nélkül csak a magáét fújja az orra alatt.*
6312. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-24 14:18:03
Üzenet elküldve: 2024-10-24 14:18:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
- A hagymát szeretem. *-bólint elgondolkodva-* Van egy kis vas serpenyőm, aminek van fedője is. Abba szoktam beletenni, lefedni, és forró parazsat is teszek rá. A hagyma puhára sül, és olyan édes, mint az alma.
*Kicsippent egy újabb levéldarabkát a lány hajából. Nála ez a gondoskodás jele. Ha nem foglalkozna a széphajúval, akkor hagyná őt úgy, ahogy van.*
- De a tojást nem szeretem. *-a tojás az a madáré, amelyik rakta, és a madár azért rakta, hogy kikelhessen belőle a kicsinye. Miért enné hát meg? A rókák elviszik és megeszik, a vad-macskák elviszik és megeszik, az emberek és egyéb szerzetek elviszik és megeszik. Ez az élet rendje, tudja ezt jól. De ő azért csak nem vinné el és enné meg. Ahogy a rókának, a vad-macskának, vagy az embernek a kölykét sem.*
- Én láttam a hátsódat! *-mosolyodik el szélesen-* Most is, meg este is. És tényleg fehér. Mint a lányszarvasé.
*Az utolsó pár szót már kissé nevetősen mondja, mert tudja, hogy Marisát valamiért idegesítik a szarvasok. Nem akarja felidegesíteni őt, csak játszik vele kicsit.*
- Jó reggelt, Hervik bácsi! *-köszön illendőn amikor a kis táborba érnek. Most jobban szétnéz, világos is van, közel is van, jól lát mindent. Ha már hellyel kínálják, él vele – leül Marisa mellé, maga alá húzza a lábait, és a tűz felé nyújtja a kezét, hogy átmelegítse ujjait. Most jól esik neki a tűz melege. Kíváncsian figyeli ahogy a bácsi kenyeret tör, és hálás mosollyal fogadja el a felé nyújtott darabot.*
- Köszönöm szépen! *-mondja. Orrához emeli a cipó-darabot, megszagolja, és megállapítja, hogy jó illata van. Szereti a kenyér illatát, pláne ha friss. Letör egy kis darabot és a jobb kabátzsebébe csúsztatja, hogy először a pocok egyen. Először mindig a pocok eszik, és majd csak aztán ő. Közben érzi a vállán ahogy Marisa odadől hozzá, halk „Ó!” hangot hallatva fogadja a szavait, majd kissé félrehajtja a fejét.*
- Fánk..! De régen ettem már fánkot.. gyümölcslekvárral a legfinomabb. Legalábbis én úgy szeretem.
*Letör egy újabb falatot a cipóból, azt már saját szájába tömi. Amíg azt rágja, ismét kíváncsian pislog körbe. Megnézi magának a kis tábort, a szekeret, az igást; majd megnézi megint Marisa anyját és Hervik bácsit is. Végül Marisát is. Rendesen, fénynél nem nagyon látta még őt, és legtöbbször vagy a hátát vagy a fenekét látta neki, mintha a széphajú tényleg csak egy szarvaslány lenne, aki üzengetni próbál neki valamiről.*
- És miért utaztok? *-kérdez bele a reggelizés elfoglalt csendjébe kíváncsian-* Hogy lássatok más helyeket is?
- A hagymát szeretem. *-bólint elgondolkodva-* Van egy kis vas serpenyőm, aminek van fedője is. Abba szoktam beletenni, lefedni, és forró parazsat is teszek rá. A hagyma puhára sül, és olyan édes, mint az alma.
*Kicsippent egy újabb levéldarabkát a lány hajából. Nála ez a gondoskodás jele. Ha nem foglalkozna a széphajúval, akkor hagyná őt úgy, ahogy van.*
- De a tojást nem szeretem. *-a tojás az a madáré, amelyik rakta, és a madár azért rakta, hogy kikelhessen belőle a kicsinye. Miért enné hát meg? A rókák elviszik és megeszik, a vad-macskák elviszik és megeszik, az emberek és egyéb szerzetek elviszik és megeszik. Ez az élet rendje, tudja ezt jól. De ő azért csak nem vinné el és enné meg. Ahogy a rókának, a vad-macskának, vagy az embernek a kölykét sem.*
- Én láttam a hátsódat! *-mosolyodik el szélesen-* Most is, meg este is. És tényleg fehér. Mint a lányszarvasé.
*Az utolsó pár szót már kissé nevetősen mondja, mert tudja, hogy Marisát valamiért idegesítik a szarvasok. Nem akarja felidegesíteni őt, csak játszik vele kicsit.*
- Jó reggelt, Hervik bácsi! *-köszön illendőn amikor a kis táborba érnek. Most jobban szétnéz, világos is van, közel is van, jól lát mindent. Ha már hellyel kínálják, él vele – leül Marisa mellé, maga alá húzza a lábait, és a tűz felé nyújtja a kezét, hogy átmelegítse ujjait. Most jól esik neki a tűz melege. Kíváncsian figyeli ahogy a bácsi kenyeret tör, és hálás mosollyal fogadja el a felé nyújtott darabot.*
- Köszönöm szépen! *-mondja. Orrához emeli a cipó-darabot, megszagolja, és megállapítja, hogy jó illata van. Szereti a kenyér illatát, pláne ha friss. Letör egy kis darabot és a jobb kabátzsebébe csúsztatja, hogy először a pocok egyen. Először mindig a pocok eszik, és majd csak aztán ő. Közben érzi a vállán ahogy Marisa odadől hozzá, halk „Ó!” hangot hallatva fogadja a szavait, majd kissé félrehajtja a fejét.*
- Fánk..! De régen ettem már fánkot.. gyümölcslekvárral a legfinomabb. Legalábbis én úgy szeretem.
*Letör egy újabb falatot a cipóból, azt már saját szájába tömi. Amíg azt rágja, ismét kíváncsian pislog körbe. Megnézi magának a kis tábort, a szekeret, az igást; majd megnézi megint Marisa anyját és Hervik bácsit is. Végül Marisát is. Rendesen, fénynél nem nagyon látta még őt, és legtöbbször vagy a hátát vagy a fenekét látta neki, mintha a széphajú tényleg csak egy szarvaslány lenne, aki üzengetni próbál neki valamiről.*
- És miért utaztok? *-kérdez bele a reggelizés elfoglalt csendjébe kíváncsian-* Hogy lássatok más helyeket is?
6311. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-24 13:52:53
Üzenet elküldve: 2024-10-24 13:52:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Ha nem a pocok, akkor nem firtatja, mert ő a pockot cirógatná meg. De akkor az még biztos alszik Elian zsebében.*
- Tavasz volt és virágba borult a rét. És megint ugyan úgy az egyik fenekénél volt a másik.
*Válaszolja tanácstalanul, mert ha alszik, akkor nem nagyon szoktak vele beszélgetni, így nem is figyelt arra, hogy suttognak-e a fülébe vagy sem. De inkább úgy tesz, mintha nem is érdekelné, mert úgy sem fogja ezek szerint neki elmondani senki. Vagy igazából nem is tudják, csak nem akarják, hogy őket is ugyan olyan butának nézzék, mint Marisát.
Amúgy is lefoglalja, hogy megérkezik az anyja és azzal bejelentésre kerül a reggeli. A nő arcán uralkodó gyanakvás pedig benne sem ejt mély vágást, mert ő sem érzi úgy, hogy bármi gyanúsat vagy furcsát csináltak volna. Lefeküdtek egymással, ahogy azt az este megbeszélték. Ezt az anyjának is mondta. Vagyis azt, hogy itt van egy fiú, akivel még játszana. Igaz, hogy azt nem mondta, hogy le fog vele feküdni. Bár az ébredéskor abban sem volt biztos, hogy az egész megtörtént-e. De megtörtént, így most mehetnek együtt reggelizni.*
- Remélem szereted a hagymát, mert nekem anya direkt sokkal csinálja a tojást. Nagyon finom.
*Magyarázza miközben a nadrággal küzd először ugrálva, majd az esést követően a harmattól nedves fűben fetrengve. Fel sem tűnik neki, hogy idő közben az alsónemű lejjebb csúszott és kivillant a feneke. Bár igaz, hogy a tetejénél jobban érezte a hideget, mint máshol.*
- Nem mindig, csak néha sokszor.
*Jegyzi meg kissé durcásan, miközben rádörzsöl a fenekére ott, ahol megcsípte a hideg harmat.*
- Tényleg? Én nem tudom, még sosem láttam a hátsómat.
*Vonja fel a szemöldökeit érdeklődve, majd séta közben igyekszik hátra fordítani a fejét annyira, hogy megnézhesse a fenekét. De sehogy sem akaródzik neki. Az állával még úgy ahogy a vállát meg tudja érinteni, de ha tovább próbálja tekerni a fejét, akkor elkezd fájni a nyaka és az oldala is húzódik. A sikertelenséget egy bánatos sóhajjal nyugtázza inkább, ahogy visszafordul előre.
A tűzhöz érve elmosolyodik, mikor letelepszik az öreg szekérhajtó mellé. A férfi fekete haja sok helyen már fehérbe kúszik át, ami igazán tetszik neki, mert a nagy, bozontos szakáll is hasonlóan néz ki.*
- Szia Hervik bácsi! Ő itt Páfrány.
*Mutat a szép sálas fiúra, majd odébb csúszik, hogy neki is legyen helye a tűznél. Az öreg arcán is ugyan úgy eluralkodik a meglepettség, de már maga is hamar túl tudja tenni magát Marisa furcsa dolgain. Lassan egy esztendő már amióta a két fős kis családot utaztatja, így ideje volt, hogy hozzászokjon ezekhez.*
- Ülj csak le fiam. Vegyél, ott van tányér és kanál.
*Az öreg a fejével az egyik tuskóra pakolt eszközhalomra bök, majd maga mellé nyúl, hogy kézbe vegyen egy gondosan rongyba tekert csomagot. Ahogy a rongyot széthajtja előbukkan egy szép barnára sült cipó, amit gondosan négy felé tépeget, abból egyet az ölébe pakol, egyet egy tányérra tesz, a maradék kettőt pedig a kölykök felé nyújt*
- Ezt még Bridwen sütötte. Ennél finomabb cipót fiam még biztos nem ettél.
*Kacsint rájuk játékosan az öreg, majd nyögve felkel, hogy a félretett serpenyőből szedjen magának egy adag tojást.*
- Ő a felesége.
*Dől közelebb Marisa a fiúhoz, hogy bizalmas hangon magyarázzon az ismeretlen névhez tartozó asszonyról.*
- Ő süti a legfinomabb fánkokat is.
*Vigyorodik el szélesen, amire az öreg és az anyja is halkan felkuncog. A két felnőtt kényelmesen ül neki a reggelinek, így a lány sem vár sokáig. Felkap egy tányért és a maradék adagot megfelezve pakolja meg a sajátját. Annak ellenére, amilyen kis csontos és nyüzüge, bizony a tányéron rendes halomban áll a hagymával telepakolt rántotta, aminek jóízűen lát neki, ahogy visszaül a farönkre.*
*Ha nem a pocok, akkor nem firtatja, mert ő a pockot cirógatná meg. De akkor az még biztos alszik Elian zsebében.*
- Tavasz volt és virágba borult a rét. És megint ugyan úgy az egyik fenekénél volt a másik.
*Válaszolja tanácstalanul, mert ha alszik, akkor nem nagyon szoktak vele beszélgetni, így nem is figyelt arra, hogy suttognak-e a fülébe vagy sem. De inkább úgy tesz, mintha nem is érdekelné, mert úgy sem fogja ezek szerint neki elmondani senki. Vagy igazából nem is tudják, csak nem akarják, hogy őket is ugyan olyan butának nézzék, mint Marisát.
Amúgy is lefoglalja, hogy megérkezik az anyja és azzal bejelentésre kerül a reggeli. A nő arcán uralkodó gyanakvás pedig benne sem ejt mély vágást, mert ő sem érzi úgy, hogy bármi gyanúsat vagy furcsát csináltak volna. Lefeküdtek egymással, ahogy azt az este megbeszélték. Ezt az anyjának is mondta. Vagyis azt, hogy itt van egy fiú, akivel még játszana. Igaz, hogy azt nem mondta, hogy le fog vele feküdni. Bár az ébredéskor abban sem volt biztos, hogy az egész megtörtént-e. De megtörtént, így most mehetnek együtt reggelizni.*
- Remélem szereted a hagymát, mert nekem anya direkt sokkal csinálja a tojást. Nagyon finom.
*Magyarázza miközben a nadrággal küzd először ugrálva, majd az esést követően a harmattól nedves fűben fetrengve. Fel sem tűnik neki, hogy idő közben az alsónemű lejjebb csúszott és kivillant a feneke. Bár igaz, hogy a tetejénél jobban érezte a hideget, mint máshol.*
- Nem mindig, csak néha sokszor.
*Jegyzi meg kissé durcásan, miközben rádörzsöl a fenekére ott, ahol megcsípte a hideg harmat.*
- Tényleg? Én nem tudom, még sosem láttam a hátsómat.
*Vonja fel a szemöldökeit érdeklődve, majd séta közben igyekszik hátra fordítani a fejét annyira, hogy megnézhesse a fenekét. De sehogy sem akaródzik neki. Az állával még úgy ahogy a vállát meg tudja érinteni, de ha tovább próbálja tekerni a fejét, akkor elkezd fájni a nyaka és az oldala is húzódik. A sikertelenséget egy bánatos sóhajjal nyugtázza inkább, ahogy visszafordul előre.
A tűzhöz érve elmosolyodik, mikor letelepszik az öreg szekérhajtó mellé. A férfi fekete haja sok helyen már fehérbe kúszik át, ami igazán tetszik neki, mert a nagy, bozontos szakáll is hasonlóan néz ki.*
- Szia Hervik bácsi! Ő itt Páfrány.
*Mutat a szép sálas fiúra, majd odébb csúszik, hogy neki is legyen helye a tűznél. Az öreg arcán is ugyan úgy eluralkodik a meglepettség, de már maga is hamar túl tudja tenni magát Marisa furcsa dolgain. Lassan egy esztendő már amióta a két fős kis családot utaztatja, így ideje volt, hogy hozzászokjon ezekhez.*
- Ülj csak le fiam. Vegyél, ott van tányér és kanál.
*Az öreg a fejével az egyik tuskóra pakolt eszközhalomra bök, majd maga mellé nyúl, hogy kézbe vegyen egy gondosan rongyba tekert csomagot. Ahogy a rongyot széthajtja előbukkan egy szép barnára sült cipó, amit gondosan négy felé tépeget, abból egyet az ölébe pakol, egyet egy tányérra tesz, a maradék kettőt pedig a kölykök felé nyújt*
- Ezt még Bridwen sütötte. Ennél finomabb cipót fiam még biztos nem ettél.
*Kacsint rájuk játékosan az öreg, majd nyögve felkel, hogy a félretett serpenyőből szedjen magának egy adag tojást.*
- Ő a felesége.
*Dől közelebb Marisa a fiúhoz, hogy bizalmas hangon magyarázzon az ismeretlen névhez tartozó asszonyról.*
- Ő süti a legfinomabb fánkokat is.
*Vigyorodik el szélesen, amire az öreg és az anyja is halkan felkuncog. A két felnőtt kényelmesen ül neki a reggelinek, így a lány sem vár sokáig. Felkap egy tányért és a maradék adagot megfelezve pakolja meg a sajátját. Annak ellenére, amilyen kis csontos és nyüzüge, bizony a tányéron rendes halomban áll a hagymával telepakolt rántotta, aminek jóízűen lát neki, ahogy visszaül a farönkre.*
6310. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-24 10:37:07
Üzenet elküldve: 2024-10-24 10:37:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Kissé megrázza a fejét, bár tudja, hogy ezt a széphajú úgy sem láthatja.*
- Az nem a pocok. *-mondja egyszerűen, miközben mosolya egy pillanatra zavarttá válik. Szerencsére Marisa visszahúzza a kezét, így nincs szükség arra, hogy ő hessentse azt arrébb, vagy hogy magyarázkodni kelljen olyanról, amit a lány nem tud. Hiszen az még csak azt sem tudta, hogy a szarvasok mit csináltak. Persze elmondta neki az este, de nem biztos benne, hogy az emlékszik is rá. Lusta mozdulattal nyúl be a zsebébe hogy ellenőrizze a pockot ha már szóba került, ujjaival megérzi a kisgömböc testet végigsimít rajta. Arra gondol, hogy kár hogy már nincs almájuk, akkor adna neki azt megint. De azt este megették.*
- És mit csináltak a szarvasok az álmodban? *-kérdezi kíváncsian. Tényleg kíváncsi, mert lehet, hogy a lány mégiscsak emlékszik arra, amit a fülébe súgott az este.
Amikor a tábor felől, de jóval közelebbről meghallja a torokköszörülést és a szavakat, meglepetten pislant oda. Jó füle van, de még ő sem vette észre, hogy valaki áll ott. Még továbbra is kényelmesen fekve néz végig a nőn, látja rajta hogy ő is olyan lehet, aki csöndben és gyorsan tud járni az avarban. Ettől elmosolyodik. Kedves nőnek néz ki, még akkor is, ha olyan fura arcot vág. Ahogy Marisa felül, követi a példáját. Neki nem olyan kócos a haja mint a lányé, neki szép maradt az éjszaka. Erre most kifejezetten büszke.*
- Jó reggelt! *-köszön lágy hangon a nőnek, akiről már az este óta tudja, hogy ő Marisa anyja. Nem érzi úgy, hogy zavarban kéne lennie attól, hogy az éjszakát a lánya mellett aludva töltötte. Hiszen ők ketten rendesen megbeszélték, hogy lefekszenek egymással. De úgy fest, hogy a nőt sem zavarja, hogy valaki lefeküdt a lányával.*
- Egy kicsit az vagyok. *-bólint a széphajú kérdésére-* És szerintem a pocok is éhes. Tényleg nem kapott sok almát az este.
*Ahogy a lány felpattan, lehúzza a lábát eddig kellemesen melegítő köpenyt róla. Ha már így alakult, akkor kihúzódik a prém szélére, és elkezdi felhúzni a csizmáját. Közben halkan kuncogva figyeli, ahogy Marisa öltözik, majd elterül az avarban.*
- Te nagyon kis ügyetlen mókus vagy. *-állapítja meg mosolyogva-* Mindig elesel.
*Kissé félrebiccenti a fejét ahogy végignézi a földön tekergőzést, majd könnyű mozdulattal feláll, megigazítja a sálat és a kabátot.*
- És a feneked is nagyon fehér. *-fűzi még hozzá kuncogva, miközben szórakozottan kihúz egy levelet a szép hajból ahogy a lány elindul. Követi őt.*
*Kissé megrázza a fejét, bár tudja, hogy ezt a széphajú úgy sem láthatja.*
- Az nem a pocok. *-mondja egyszerűen, miközben mosolya egy pillanatra zavarttá válik. Szerencsére Marisa visszahúzza a kezét, így nincs szükség arra, hogy ő hessentse azt arrébb, vagy hogy magyarázkodni kelljen olyanról, amit a lány nem tud. Hiszen az még csak azt sem tudta, hogy a szarvasok mit csináltak. Persze elmondta neki az este, de nem biztos benne, hogy az emlékszik is rá. Lusta mozdulattal nyúl be a zsebébe hogy ellenőrizze a pockot ha már szóba került, ujjaival megérzi a kisgömböc testet végigsimít rajta. Arra gondol, hogy kár hogy már nincs almájuk, akkor adna neki azt megint. De azt este megették.*
- És mit csináltak a szarvasok az álmodban? *-kérdezi kíváncsian. Tényleg kíváncsi, mert lehet, hogy a lány mégiscsak emlékszik arra, amit a fülébe súgott az este.
Amikor a tábor felől, de jóval közelebbről meghallja a torokköszörülést és a szavakat, meglepetten pislant oda. Jó füle van, de még ő sem vette észre, hogy valaki áll ott. Még továbbra is kényelmesen fekve néz végig a nőn, látja rajta hogy ő is olyan lehet, aki csöndben és gyorsan tud járni az avarban. Ettől elmosolyodik. Kedves nőnek néz ki, még akkor is, ha olyan fura arcot vág. Ahogy Marisa felül, követi a példáját. Neki nem olyan kócos a haja mint a lányé, neki szép maradt az éjszaka. Erre most kifejezetten büszke.*
- Jó reggelt! *-köszön lágy hangon a nőnek, akiről már az este óta tudja, hogy ő Marisa anyja. Nem érzi úgy, hogy zavarban kéne lennie attól, hogy az éjszakát a lánya mellett aludva töltötte. Hiszen ők ketten rendesen megbeszélték, hogy lefekszenek egymással. De úgy fest, hogy a nőt sem zavarja, hogy valaki lefeküdt a lányával.*
- Egy kicsit az vagyok. *-bólint a széphajú kérdésére-* És szerintem a pocok is éhes. Tényleg nem kapott sok almát az este.
*Ahogy a lány felpattan, lehúzza a lábát eddig kellemesen melegítő köpenyt róla. Ha már így alakult, akkor kihúzódik a prém szélére, és elkezdi felhúzni a csizmáját. Közben halkan kuncogva figyeli, ahogy Marisa öltözik, majd elterül az avarban.*
- Te nagyon kis ügyetlen mókus vagy. *-állapítja meg mosolyogva-* Mindig elesel.
*Kissé félrebiccenti a fejét ahogy végignézi a földön tekergőzést, majd könnyű mozdulattal feláll, megigazítja a sálat és a kabátot.*
- És a feneked is nagyon fehér. *-fűzi még hozzá kuncogva, miközben szórakozottan kihúz egy levelet a szép hajból ahogy a lány elindul. Követi őt.*
6309. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-23 15:35:20
Üzenet elküldve: 2024-10-23 15:35:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*A keze lassan tapogat le a fiún. Megérzi a puha sál kellemes tapintását, most kicsit jobban megtapogathatja a kabát anyagát is, ahogy a tenyere kényelmesen halad le a mellkasán, majd a hasán, majd a végén halk hümmögés, ahogy utolsó állomására megérkezik. A szemei továbbra is csukva, ám a homlokát tűnődve ráncolja, ahogy az ismeretlen helyen matatnak a vékony ujjak.*
- Szerintem nem adtál elég almát a pocoknak. Tegnap mintha nagyobb lett volna.
*Motyogja rekedtesen, ahogy a kezét visszahúzva nyújtózik egy nagyot, majd kicsit fészkelődik egészen addig, amíg át nem fordul Elian felé. Akkor már mosolyogva hunyorog rá egészen addig, amíg eszébe nem jut az álma és a tegnapról magával hozott durca.*
- Szarvasokkal álmodtam.
*Jegyzi meg amolyan mellékesen, mert hát senki sem kérdezte, de úgy érezte, hogy ezt neki mindenképp közölnie kell a másikkal. Reméli, hogy rosszul is érzi magát amiatt, hogy ő sem volt hajlandó elmesélni, hogy akkor ott a virágok között mit is csinált a két állat. Már éppen szóvá tenné azért a sérelmét, mikor halk torokköszörülést hall egy kicsit odébbról. A zöld, álmos szemek lassan vándorolnak a hang irányába, aminek a végén felvont szemöldökű, nem szigorú, ám annál gyanakvóbb arcú anyjával találkozik a pillantása.*
- Jó reggelt Marisa!
*Billenti félre a fejét a nő, ahogy pillantása átvándorol a fiúra.*
- És neked is!
*Húzza azért kissé össze a szemeit. Mert hát mesélt arról tegnap a lánya, hogy találkozott valakivel, aki miatt a fa alatt szeretne aludni, de igazából elkönyvelte úgy, hogy ismét csak túlságosan beleélte magát a játékba és megint valami képzelet szülötte vendége van. Mint legutóbb is, amikor egy rozsaszín, fehér pettyes lóval találkozott, akinek nagy szárnyai voltak és eper illata. Saját felelőtlensége, hogy nem járt este utána a dolognak, de egyelőre úgy tűnik, hogy nincs miért aggodalmaskodni. Ennek ellenére az anyai ösztön sugallta szigor bőszen uralkodik az arcán.*
- Ő itt Páfrány.
*Dünnyögi a leány, ahogy lassan felül és újabb nyújtózást követően belevakar a szőke hajzuhatagba, ami a reggeli ébredésnek hála most még kuszábban áll.*
- Tudja merre van a tisztás. Elmehetek vele fürdeni?
*Csillannak fel a szemei, ahogy fejébe ötlik a remek gondolat, ám anyjának arca inkább azt tükrözi, hogy ez csak számára ilyen remekbeszabott elgondolás. Az anyja fáradtan sóhajt egyet, majd mosolyt varázsol az arcára, ahogy visszafordul a kis táboruk felé.*
- Reggeli után meglátjuk, jó? Kész a rántotta. Sok hagymával, ahogy szereted. Hozd a kis barátodat is.
*Azzal megindul visszafelé, a lány pedig széles mosollyal fordul Elianhoz.*
- Éhes vagy?
*Ő maga már pattan is fel a köpeny alól, kézbe veszi a nadrágot és megindulva ügyetlenkedi bele magát. Először az egyik lábát dugja a darabba, míg a másikon egyensúlyoz, ám a továbbiakban problémás lesz ezen helyzete, a végén pedig hasra is esik.*
- Jól vagyok!
*Nyögi, miközben átgurul a hátára és úgy húzza magára a nadrágot. Ahogy pedig végre végez gyorsan összeszedi magát a földről és a hajába ragadt fűszálakat kiszedegetve siet tovább a reggelihez.*
*A keze lassan tapogat le a fiún. Megérzi a puha sál kellemes tapintását, most kicsit jobban megtapogathatja a kabát anyagát is, ahogy a tenyere kényelmesen halad le a mellkasán, majd a hasán, majd a végén halk hümmögés, ahogy utolsó állomására megérkezik. A szemei továbbra is csukva, ám a homlokát tűnődve ráncolja, ahogy az ismeretlen helyen matatnak a vékony ujjak.*
- Szerintem nem adtál elég almát a pocoknak. Tegnap mintha nagyobb lett volna.
*Motyogja rekedtesen, ahogy a kezét visszahúzva nyújtózik egy nagyot, majd kicsit fészkelődik egészen addig, amíg át nem fordul Elian felé. Akkor már mosolyogva hunyorog rá egészen addig, amíg eszébe nem jut az álma és a tegnapról magával hozott durca.*
- Szarvasokkal álmodtam.
*Jegyzi meg amolyan mellékesen, mert hát senki sem kérdezte, de úgy érezte, hogy ezt neki mindenképp közölnie kell a másikkal. Reméli, hogy rosszul is érzi magát amiatt, hogy ő sem volt hajlandó elmesélni, hogy akkor ott a virágok között mit is csinált a két állat. Már éppen szóvá tenné azért a sérelmét, mikor halk torokköszörülést hall egy kicsit odébbról. A zöld, álmos szemek lassan vándorolnak a hang irányába, aminek a végén felvont szemöldökű, nem szigorú, ám annál gyanakvóbb arcú anyjával találkozik a pillantása.*
- Jó reggelt Marisa!
*Billenti félre a fejét a nő, ahogy pillantása átvándorol a fiúra.*
- És neked is!
*Húzza azért kissé össze a szemeit. Mert hát mesélt arról tegnap a lánya, hogy találkozott valakivel, aki miatt a fa alatt szeretne aludni, de igazából elkönyvelte úgy, hogy ismét csak túlságosan beleélte magát a játékba és megint valami képzelet szülötte vendége van. Mint legutóbb is, amikor egy rozsaszín, fehér pettyes lóval találkozott, akinek nagy szárnyai voltak és eper illata. Saját felelőtlensége, hogy nem járt este utána a dolognak, de egyelőre úgy tűnik, hogy nincs miért aggodalmaskodni. Ennek ellenére az anyai ösztön sugallta szigor bőszen uralkodik az arcán.*
- Ő itt Páfrány.
*Dünnyögi a leány, ahogy lassan felül és újabb nyújtózást követően belevakar a szőke hajzuhatagba, ami a reggeli ébredésnek hála most még kuszábban áll.*
- Tudja merre van a tisztás. Elmehetek vele fürdeni?
*Csillannak fel a szemei, ahogy fejébe ötlik a remek gondolat, ám anyjának arca inkább azt tükrözi, hogy ez csak számára ilyen remekbeszabott elgondolás. Az anyja fáradtan sóhajt egyet, majd mosolyt varázsol az arcára, ahogy visszafordul a kis táboruk felé.*
- Reggeli után meglátjuk, jó? Kész a rántotta. Sok hagymával, ahogy szereted. Hozd a kis barátodat is.
*Azzal megindul visszafelé, a lány pedig széles mosollyal fordul Elianhoz.*
- Éhes vagy?
*Ő maga már pattan is fel a köpeny alól, kézbe veszi a nadrágot és megindulva ügyetlenkedi bele magát. Először az egyik lábát dugja a darabba, míg a másikon egyensúlyoz, ám a továbbiakban problémás lesz ezen helyzete, a végén pedig hasra is esik.*
- Jól vagyok!
*Nyögi, miközben átgurul a hátára és úgy húzza magára a nadrágot. Ahogy pedig végre végez gyorsan összeszedi magát a földről és a hajába ragadt fűszálakat kiszedegetve siet tovább a reggelihez.*
6308. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-23 14:19:15
Üzenet elküldve: 2024-10-23 14:19:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Egész sokáig ül ott. Felette a csillagok komótosan, mint azt miden éjjel teszik, a szilfák lombjától a tölgyek lombjáig vándorolnak. Ő meg a csillagokat nézi. Szereti a csillagokat.
Közben a széphajú szuszogását hallgatja, és a zajokat, amik amarrébb, a kis tábor felől jönnek. A nő meg a férfi halk beszélgetését amit nem ért, de nem is érdekli túlzottan, a tűz halk meg-megpattanásait, a szekeret húzó, most kifogott jószág álmos prüszkölését. Maga is elálmosodik. Csak akkor mozdul meg, amikor egy ideje már nem hall a kis tábor felől semmit. Feláll, lesöpri a térdét, és megkerüli a kényelmesen pihenő széphajút. Lehúzza a csizmáit hogy ne koszolja össze a prémet, majd előbb leül majd lefekszik rá maga is. Úgy emlékszik, hogy Marisa mondta neki, hogy feküdjön le vele. Akkor biztos nem fog haragudni sem. Hanyatt fekszik, eligazítja a sálat és a kabátot, hogy a pocoknak is, és magának is jó legyen. A kezeit a kabát alá, a hónaljához dugja hogy ne fázzanak az ujjai, a lábát pedig, hogy az se fázzon, óvatosan bedugja Marisa köpenye alá, a melegbe. Így már jó neki is. Egy darabig még a csillagokat nézi, majd úgy alszik el, hogy észre sem veszi.
Egy madár óvatos pittyegésére kel, amivel az a hajnalpírt köszöni az ég alján, boldogan, hogy az éjszaka nem vitte el a nyérc. Nem nyitja ki egyből a szemét, még a kabát és a sál melegébe van süppedve, és arra gondol, hogy nem sok éjszakát tud már kint tölteni a téli napfordulóig. Utána a tavaszi nap-éj egyenlőségig meg szinte semennyit. Nem baj, ilyen a tél. Majd behúzódik a kunyhóba.
Akkor sem nyitja még ki a szemét, amikor megmozdul mellette a széphajú. Hagyja, hadd ébredjen a maga tempójában, és megijeszteni sem akarja. Akkor szólal csak meg halkan, amikor a maga körül tapogatózó Marisa keze rátalál, és végigtapogatja őt, mellkastól lefelé.*
- Az még én vagyok, igen. *-szólal meg nagyon halkan, lágy mosollyal az arcán.*
*Egész sokáig ül ott. Felette a csillagok komótosan, mint azt miden éjjel teszik, a szilfák lombjától a tölgyek lombjáig vándorolnak. Ő meg a csillagokat nézi. Szereti a csillagokat.
Közben a széphajú szuszogását hallgatja, és a zajokat, amik amarrébb, a kis tábor felől jönnek. A nő meg a férfi halk beszélgetését amit nem ért, de nem is érdekli túlzottan, a tűz halk meg-megpattanásait, a szekeret húzó, most kifogott jószág álmos prüszkölését. Maga is elálmosodik. Csak akkor mozdul meg, amikor egy ideje már nem hall a kis tábor felől semmit. Feláll, lesöpri a térdét, és megkerüli a kényelmesen pihenő széphajút. Lehúzza a csizmáit hogy ne koszolja össze a prémet, majd előbb leül majd lefekszik rá maga is. Úgy emlékszik, hogy Marisa mondta neki, hogy feküdjön le vele. Akkor biztos nem fog haragudni sem. Hanyatt fekszik, eligazítja a sálat és a kabátot, hogy a pocoknak is, és magának is jó legyen. A kezeit a kabát alá, a hónaljához dugja hogy ne fázzanak az ujjai, a lábát pedig, hogy az se fázzon, óvatosan bedugja Marisa köpenye alá, a melegbe. Így már jó neki is. Egy darabig még a csillagokat nézi, majd úgy alszik el, hogy észre sem veszi.
Egy madár óvatos pittyegésére kel, amivel az a hajnalpírt köszöni az ég alján, boldogan, hogy az éjszaka nem vitte el a nyérc. Nem nyitja ki egyből a szemét, még a kabát és a sál melegébe van süppedve, és arra gondol, hogy nem sok éjszakát tud már kint tölteni a téli napfordulóig. Utána a tavaszi nap-éj egyenlőségig meg szinte semennyit. Nem baj, ilyen a tél. Majd behúzódik a kunyhóba.
Akkor sem nyitja még ki a szemét, amikor megmozdul mellette a széphajú. Hagyja, hadd ébredjen a maga tempójában, és megijeszteni sem akarja. Akkor szólal csak meg halkan, amikor a maga körül tapogatózó Marisa keze rátalál, és végigtapogatja őt, mellkastól lefelé.*
- Az még én vagyok, igen. *-szólal meg nagyon halkan, lágy mosollyal az arcán.*
6307. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-23 13:53:02
Üzenet elküldve: 2024-10-23 13:53:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Egyszerű, egyszerű. Könnyű azt mondani. Neki egyszerű volt a fára mászni és fejjel lefelé lógni rajta, mégis látott olyat, akinek ez sem ment. Sőt, hamarabb pottyant le róla, mint ahogy Marisa tette azt, mikor le akart jönni épségben. A válasz viszont nem jön, ami miatt a pocakjában érez valami feszítést. Olyasmit, mint mikor az anyja olyan miatt szidja meg, amiről váltig állítja a nőnek, hogy ő aztán nem tehet. Sértődött. Egy kicsit. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a hajával való babrálás hamar eltereli a figyelmét, ám a pocakjában uralkodó furcsaság továbbra is jelen van, így az még biztosan visszatérő vendég lesz. De nagy valószínűséggel nem a mai este folyamán, mert a pocok bundája és a haja közötti hasonlóságot már csak fáradtan mosolyogja meg. Hosszú volt a napja, tele élménnyel és újdonsággal, a teste és elméje pedig úgy fest, hogy ennyit bírt aktívan befogadni. Hamarosan már csak békésen durmol, így a fülébe suttogott titokra is csak nyammog egyet-kettőt, az arcát a párnának összehajtogatott prémbe fúrja és az éjszakát zavartalanul alussza végig.
A másnap pedig hűvösen talál rá, de szokás szerint az anyjáéknál előbb ébred meg. Ám a hűvös kora reggelek a napsütés ellenére sem kellemesek már, így eszében sincs, hogy kibújjon a köpeny alól vagy akár csak a szemeit kinyissa. Azért arra vesz egy kis erőt magán, hogy körbe tapogatódzón a fiú után, mert nem biztos benne, hogy létezik vagy csak álmodta. Bár álmodni úgy emlékszik, hogy szarvasokkal álmodott. Kint a réten, tavasszal. A fiú a lány popójánál és...*
*Egyszerű, egyszerű. Könnyű azt mondani. Neki egyszerű volt a fára mászni és fejjel lefelé lógni rajta, mégis látott olyat, akinek ez sem ment. Sőt, hamarabb pottyant le róla, mint ahogy Marisa tette azt, mikor le akart jönni épségben. A válasz viszont nem jön, ami miatt a pocakjában érez valami feszítést. Olyasmit, mint mikor az anyja olyan miatt szidja meg, amiről váltig állítja a nőnek, hogy ő aztán nem tehet. Sértődött. Egy kicsit. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a hajával való babrálás hamar eltereli a figyelmét, ám a pocakjában uralkodó furcsaság továbbra is jelen van, így az még biztosan visszatérő vendég lesz. De nagy valószínűséggel nem a mai este folyamán, mert a pocok bundája és a haja közötti hasonlóságot már csak fáradtan mosolyogja meg. Hosszú volt a napja, tele élménnyel és újdonsággal, a teste és elméje pedig úgy fest, hogy ennyit bírt aktívan befogadni. Hamarosan már csak békésen durmol, így a fülébe suttogott titokra is csak nyammog egyet-kettőt, az arcát a párnának összehajtogatott prémbe fúrja és az éjszakát zavartalanul alussza végig.
A másnap pedig hűvösen talál rá, de szokás szerint az anyjáéknál előbb ébred meg. Ám a hűvös kora reggelek a napsütés ellenére sem kellemesek már, így eszében sincs, hogy kibújjon a köpeny alól vagy akár csak a szemeit kinyissa. Azért arra vesz egy kis erőt magán, hogy körbe tapogatódzón a fiú után, mert nem biztos benne, hogy létezik vagy csak álmodta. Bár álmodni úgy emlékszik, hogy szarvasokkal álmodott. Kint a réten, tavasszal. A fiú a lány popójánál és...*
6306. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-23 12:41:17
Üzenet elküldve: 2024-10-23 12:41:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Kihallja a széphajú hangjából, hogy az nem örül neki, hogy nem tudja, hogy mit csináltak a szarvasok. Mintha tehetne róla bárki is, hogy nem tudja?!*
- Hát pedig nagyon egyszerű, hogy mit csináltak. *-válaszolja őszinte hangon. Kicsit előre dől ültében és feláll, könnyű léptekkel lép oda a takaró alatt kucorgó Marisához, majd újra leereszkedik, ezúttal egészen ott, mellette. Ujjai közé veszi a felé kínált tincset, kíváncsian morzsolja össze, és széles mosollyal bólint.*
- Tényleg puha. *-ismeri el-* Majdnem olyan puha, mint a pocok bundája. Majdnem, csak máshogy.
*Visszaengedi a tincset. Szélesen elmosolyodik ahogy a széphajú Pacinak nevezi, ez pontosan ugyanaz a név, ami neki is eszébe jutott akkor, amikor a lány, aki akkor még idegen volt, a nyakában ült. ~Nem is olyan kis buta akkor~, gondolja, ~mert ugyanarra gondolt, amire én is. Igazán nem tehet róla, hogy nem tud a szarvasokról!~ .
Mosolyogva billenti félre a fejét ahogy megint eszébe jutottak az állatok és az, amit a széphajú mesélt róluk. Nézi, ahogy a lány laposat és hosszút pislant, aminek a végén úgy is marad a szeme, csukva. Hallgatja hogy az pont úgy veszi a levegőt mint egy elégedett sün, és ettől meleget érez a mellkasában. Előre dől, a tenyerére támaszkodik, és úgy hajol egészen közel a lány füléhez.*
- Megmondom, mit csináltak a szarvasok! *-súgja nagyon halkan, hogy ne zavarja meg a széphajú pihenését. Kicsit még közelebb dől, egészen lehalkítja a hangját, úgy susog bele a hosszú fülecskébe mintha csak a szellő tenné. Elmondja neki, hogy mit csináltak a szarvasok.
Mikor ezt megtette, visszahúzódik, és újra a sarkaira ül. Nyakát egészen behúzza a sálba, kezeit a kabátzsebekbe csúsztatja. Ujjaival kemény diót, és puha testecskét talál. Ez utóbbit finoman megcirógatja. Figyeli-őrzi Marisa könnyű szuszogását.*
*Kihallja a széphajú hangjából, hogy az nem örül neki, hogy nem tudja, hogy mit csináltak a szarvasok. Mintha tehetne róla bárki is, hogy nem tudja?!*
- Hát pedig nagyon egyszerű, hogy mit csináltak. *-válaszolja őszinte hangon. Kicsit előre dől ültében és feláll, könnyű léptekkel lép oda a takaró alatt kucorgó Marisához, majd újra leereszkedik, ezúttal egészen ott, mellette. Ujjai közé veszi a felé kínált tincset, kíváncsian morzsolja össze, és széles mosollyal bólint.*
- Tényleg puha. *-ismeri el-* Majdnem olyan puha, mint a pocok bundája. Majdnem, csak máshogy.
*Visszaengedi a tincset. Szélesen elmosolyodik ahogy a széphajú Pacinak nevezi, ez pontosan ugyanaz a név, ami neki is eszébe jutott akkor, amikor a lány, aki akkor még idegen volt, a nyakában ült. ~Nem is olyan kis buta akkor~, gondolja, ~mert ugyanarra gondolt, amire én is. Igazán nem tehet róla, hogy nem tud a szarvasokról!~ .
Mosolyogva billenti félre a fejét ahogy megint eszébe jutottak az állatok és az, amit a széphajú mesélt róluk. Nézi, ahogy a lány laposat és hosszút pislant, aminek a végén úgy is marad a szeme, csukva. Hallgatja hogy az pont úgy veszi a levegőt mint egy elégedett sün, és ettől meleget érez a mellkasában. Előre dől, a tenyerére támaszkodik, és úgy hajol egészen közel a lány füléhez.*
- Megmondom, mit csináltak a szarvasok! *-súgja nagyon halkan, hogy ne zavarja meg a széphajú pihenését. Kicsit még közelebb dől, egészen lehalkítja a hangját, úgy susog bele a hosszú fülecskébe mintha csak a szellő tenné. Elmondja neki, hogy mit csináltak a szarvasok.
Mikor ezt megtette, visszahúzódik, és újra a sarkaira ül. Nyakát egészen behúzza a sálba, kezeit a kabátzsebekbe csúsztatja. Ujjaival kemény diót, és puha testecskét talál. Ez utóbbit finoman megcirógatja. Figyeli-őrzi Marisa könnyű szuszogását.*
6305. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-23 12:06:19
Üzenet elküldve: 2024-10-23 12:06:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Hümmögve tűnődik el kissé, végül csak a vállát megvonva pillant az idegen arcára.*
- Meg azért, mert nagyon édesen néz ki. Mondjuk egy kis madár is nagyon édes. Lehet, hogy azt szeretnék. Vagy egy hollót.
*Ráncolja az orrát, ahogy ismét elgondolkodik. Mert hát a holló gyönyörű madár. És hasznos is. De legfőképpen nagyon szép, ami a lány számára fontos szempont. Bár látott már kicsi barna madarat, akinek pirosas volt a farktolla. Az is nagyon tetszett neki. Nem is tudja, hogy milyen állatot szeretne igazán. Kutyát nem, mert azt nem szabad. Az anyja azt mondta, hogy azok nagyok, hogy együtt utazzanak vele. De talán valami kicsivel, ami nem hangos és sok helyet sem foglal, még az anyja is kiegyezne.
Ahogy áttérnek a szarvasokra az elején élvezettel mesél, de később látszik az arcán a zavar. Ahogy pedig az idegen válaszol már durcássá válik az az orr ráncolás. Sokszor hallotta már ezt, hogy valaki tudott valamit, amit ő meg nem és sosem volt hajlandó senki sem elmondani neki. Pedig már nem kisgyerek. Mert régen az anyja sok mindent arra fogott, hogy még fiatal. De igazából már nem az. Jó, még játszani szeret, de az meg a felnőttek butasága, hogy ők ezt már elfelejtették.*
- Akkor, ha olyan okos vagy... Mit csináltak a szarvasok?
*Húzza össze a szemeit morcosan, s kissé sértődötten, mert bizony ő most úgy érzi, hogy kicsúfolták. Arról nem is beszélve, hogy az idegen szerint az érdekes dolog. Ő pedig szeret érdekes dolgokat hallani és csinálni. Szerencsére valamennyire megenyhül ahogy dicsérik a haját. Noha a kóccal keveset tud kezdeni, ahogy anyja is feladta már, de a nő mindig gondosan ügyel arra, hogy illatos és puha legyen a szőke lobonc. Kivéve most, mert puhának puha, de már nem illatos. Ezért is akarja, hogy holnap megfürödjön.*
- Ez nem szúr. Ez puha. Fogd meg.
*Markol meg egy vastagabb tincset, amit aztán az idegen felé tart. Közben pedig megtudja az idegen nevét is, ami miatt az idegen már nem is lesz idegen, hanem...*
- Paci. Paci Elian.
*Nevet fel halkan, majd szusszanva nyúlik el a prémen, ahogy kissé álmoskásan kezd laposakat pislogni.*
- A páfrányok nagyon szépek.
*Ásít egy nagyot, ahogy egy kicsit lehunyja a szemeit. Nem akar aludni, mert olyan izgalmas az estéje. Csak egy kicsit megpihenteti a szemeit. Csak pár rövid pillanatig. Bár furcsa, hogy pillanatok múltán a haját tartó keze leereszkedik a prémre, ő maga pedig halkan és békésen szuszog.*
*Hümmögve tűnődik el kissé, végül csak a vállát megvonva pillant az idegen arcára.*
- Meg azért, mert nagyon édesen néz ki. Mondjuk egy kis madár is nagyon édes. Lehet, hogy azt szeretnék. Vagy egy hollót.
*Ráncolja az orrát, ahogy ismét elgondolkodik. Mert hát a holló gyönyörű madár. És hasznos is. De legfőképpen nagyon szép, ami a lány számára fontos szempont. Bár látott már kicsi barna madarat, akinek pirosas volt a farktolla. Az is nagyon tetszett neki. Nem is tudja, hogy milyen állatot szeretne igazán. Kutyát nem, mert azt nem szabad. Az anyja azt mondta, hogy azok nagyok, hogy együtt utazzanak vele. De talán valami kicsivel, ami nem hangos és sok helyet sem foglal, még az anyja is kiegyezne.
Ahogy áttérnek a szarvasokra az elején élvezettel mesél, de később látszik az arcán a zavar. Ahogy pedig az idegen válaszol már durcássá válik az az orr ráncolás. Sokszor hallotta már ezt, hogy valaki tudott valamit, amit ő meg nem és sosem volt hajlandó senki sem elmondani neki. Pedig már nem kisgyerek. Mert régen az anyja sok mindent arra fogott, hogy még fiatal. De igazából már nem az. Jó, még játszani szeret, de az meg a felnőttek butasága, hogy ők ezt már elfelejtették.*
- Akkor, ha olyan okos vagy... Mit csináltak a szarvasok?
*Húzza össze a szemeit morcosan, s kissé sértődötten, mert bizony ő most úgy érzi, hogy kicsúfolták. Arról nem is beszélve, hogy az idegen szerint az érdekes dolog. Ő pedig szeret érdekes dolgokat hallani és csinálni. Szerencsére valamennyire megenyhül ahogy dicsérik a haját. Noha a kóccal keveset tud kezdeni, ahogy anyja is feladta már, de a nő mindig gondosan ügyel arra, hogy illatos és puha legyen a szőke lobonc. Kivéve most, mert puhának puha, de már nem illatos. Ezért is akarja, hogy holnap megfürödjön.*
- Ez nem szúr. Ez puha. Fogd meg.
*Markol meg egy vastagabb tincset, amit aztán az idegen felé tart. Közben pedig megtudja az idegen nevét is, ami miatt az idegen már nem is lesz idegen, hanem...*
- Paci. Paci Elian.
*Nevet fel halkan, majd szusszanva nyúlik el a prémen, ahogy kissé álmoskásan kezd laposakat pislogni.*
- A páfrányok nagyon szépek.
*Ásít egy nagyot, ahogy egy kicsit lehunyja a szemeit. Nem akar aludni, mert olyan izgalmas az estéje. Csak egy kicsit megpihenteti a szemeit. Csak pár rövid pillanatig. Bár furcsa, hogy pillanatok múltán a haját tartó keze leereszkedik a prémre, ő maga pedig halkan és békésen szuszog.*
6304. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-21 08:54:44
Üzenet elküldve: 2024-10-21 08:54:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Félrebiccenti a fejét, és értőn bólint. Telente ő maga is megmelegíti a patak vizét, különben az annyira hideg lenne a testének, hogy az ujjai kipirosodnának, és csak huhogva-sziszegne tudná megmosni magát bizonyos helyeken. Kicsit elgondolkozik, hogy a széphajú is szokott-e huhogni, ha nagyon hideg víz éri ott, ahol a legkényesebb neki. Bár ahogy vakaródzott az előbb, cseppet sem biztos benne, hogy túl sokszor lenne ilyen.*
- Azért akarsz akkor te is pockot? *-kérdezi-* Mert az nem veszekszik rád?
*Megérti a dolgot.*
- Én szeretem így. Ha az asztalnál is eszek, és esetleg lepotyog valami zöldség vagy gyümölcs, a pockom azonnal összeszedegeti. Mint egy kis házi takarító. Ő egészen biztos sosem fog ilyenért perlekedni.
*Bár, amikor még nagyon fiatal volt, és maga is az anyukájával élt, akkor ő sem veszekedett ilyenkor vele. Csak sóhajtozott. Emlékszik rá, hogy a nő nagyon, nagyon sokat sóhajtozott.*
- Szarvasok? *-kérdezi felélénkült kíváncsisággal. Szereti a szarvasokat, és szeret róluk meséket hallgatni. Nemes és erős állatok, az erdő urai; viszont békés urak, nem okoznak bajt csak azért, mert valaki a közelükben jár. Nem úgy, mint a vaddisznók. Ők tényleg vadak. Csillogó szemmel hallgatja a széphajú meséjét is, aztán mikor megérti hogy az miről szól, kissé kipirulva felkuncog.-*Minden tele volt virággal? Tavasz volt, igaz? Akkor én is tudom, mit csináltak a szarvasok, nem csak az anyukád. Csak te nem tudod, mit csináltak? Szegény Marisa! Pedig az érdekes egy dolog.
*Megint felkuncog, és úgy bólogat rá a lány szavaira.*
- Igen, tényleg tetszik a hajad. A nyárvégi hosszúfűre emlékeztet, amikor már egészen sárga, és kényelmesen bele lehet feküdni estére. De biztos vagyok benne, hogy a te hajad nem szúr. A hosszúfű néha igen. *-figyeli ahogy a széphajú elfészkelődik a köpenye alatt. ~Így már akkor biztos nem is fázik.~, gondolja. Ha fázna, talán odaterítené a kabátját neki. Bár akkor meg neki lenne hideg az este.
Meglepődve pislant Marisa arcára, ahogy az megdicséri a sálát, a szemét és a pockát. Nem az lepi meg, hogy szépnek tartja ezeket, mert mind a három tényleg szép, hanem hogy az a nevével kapcsolatban is ezt gondolja. De hát még el sem mondta neki a nevét. Nem kérdezte.*
- A nevem? Páfránynak hívnak most. Találd ki, miért! *-egészen az arca elé húzza a sálat, fel az orrán is túl, hogy csak a szeme nevet a lányra a puha anyag felett.-* Azt nem tudom, hogy szép név-e. Nekem tetszik.
*Leengedi a sálat, kicsit eligazgatja, hogy ne fázzon a nyaka.*
- De van, amikor nem Páfrány vagyok. Viszont akármi legyek, mindig Elian maradok.
*Félrebiccenti a fejét, és értőn bólint. Telente ő maga is megmelegíti a patak vizét, különben az annyira hideg lenne a testének, hogy az ujjai kipirosodnának, és csak huhogva-sziszegne tudná megmosni magát bizonyos helyeken. Kicsit elgondolkozik, hogy a széphajú is szokott-e huhogni, ha nagyon hideg víz éri ott, ahol a legkényesebb neki. Bár ahogy vakaródzott az előbb, cseppet sem biztos benne, hogy túl sokszor lenne ilyen.*
- Azért akarsz akkor te is pockot? *-kérdezi-* Mert az nem veszekszik rád?
*Megérti a dolgot.*
- Én szeretem így. Ha az asztalnál is eszek, és esetleg lepotyog valami zöldség vagy gyümölcs, a pockom azonnal összeszedegeti. Mint egy kis házi takarító. Ő egészen biztos sosem fog ilyenért perlekedni.
*Bár, amikor még nagyon fiatal volt, és maga is az anyukájával élt, akkor ő sem veszekedett ilyenkor vele. Csak sóhajtozott. Emlékszik rá, hogy a nő nagyon, nagyon sokat sóhajtozott.*
- Szarvasok? *-kérdezi felélénkült kíváncsisággal. Szereti a szarvasokat, és szeret róluk meséket hallgatni. Nemes és erős állatok, az erdő urai; viszont békés urak, nem okoznak bajt csak azért, mert valaki a közelükben jár. Nem úgy, mint a vaddisznók. Ők tényleg vadak. Csillogó szemmel hallgatja a széphajú meséjét is, aztán mikor megérti hogy az miről szól, kissé kipirulva felkuncog.-*Minden tele volt virággal? Tavasz volt, igaz? Akkor én is tudom, mit csináltak a szarvasok, nem csak az anyukád. Csak te nem tudod, mit csináltak? Szegény Marisa! Pedig az érdekes egy dolog.
*Megint felkuncog, és úgy bólogat rá a lány szavaira.*
- Igen, tényleg tetszik a hajad. A nyárvégi hosszúfűre emlékeztet, amikor már egészen sárga, és kényelmesen bele lehet feküdni estére. De biztos vagyok benne, hogy a te hajad nem szúr. A hosszúfű néha igen. *-figyeli ahogy a széphajú elfészkelődik a köpenye alatt. ~Így már akkor biztos nem is fázik.~, gondolja. Ha fázna, talán odaterítené a kabátját neki. Bár akkor meg neki lenne hideg az este.
Meglepődve pislant Marisa arcára, ahogy az megdicséri a sálát, a szemét és a pockát. Nem az lepi meg, hogy szépnek tartja ezeket, mert mind a három tényleg szép, hanem hogy az a nevével kapcsolatban is ezt gondolja. De hát még el sem mondta neki a nevét. Nem kérdezte.*
- A nevem? Páfránynak hívnak most. Találd ki, miért! *-egészen az arca elé húzza a sálat, fel az orrán is túl, hogy csak a szeme nevet a lányra a puha anyag felett.-* Azt nem tudom, hogy szép név-e. Nekem tetszik.
*Leengedi a sálat, kicsit eligazgatja, hogy ne fázzon a nyaka.*
- De van, amikor nem Páfrány vagyok. Viszont akármi legyek, mindig Elian maradok.
6303. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-20 18:50:38
Üzenet elküldve: 2024-10-20 18:50:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
- Anya hozott fazekat. Van, hogy abban melegít vizet.
*Húzza el a száját. Nem rajong a fürdésért. Főleg nem a hideg patakokban vagy tavakban. Szereti a természetet, a szabad ég alatt való játékot, koszosnak is szeret lenni. De mikor ezek után meg kell mártóznia a vízben és utána nem mehet játszani azt már nehézkesen viseli el. De anyja ebben elég szigorúan fogja, főleg akkor, ha közel vannak ahhoz, hogy beérjenek a városba. Sosem érti, hogy neki miért kell tisztának és csinosnak lennie, ha igazából az anyja az, aki szerepelni szokott.*
- Velem néha szoktak.
*Sóhajt fel olyan drámaian, amibe tényleg minden témát érintő fájdalmát belesűríti. Ritkán perlekedik vele az anyja és igaz, hogy általában megadja rá az okot, de bizony van olyan is, amikor ő teljes mértékig ártatlan. Mint amikor nem akar a hideg vízbe menni, hanem inkább a napon játszana a fűben.*
- Egyszer tavasszal a réten két szarvast. Minden tele volt virággal és már nyugvóban volt a nap. Egy fa mögül leskelődtem. És az volt a legfurább is, mert a nagyobb szarvas a kisebbikre volt mászva a popója felől. Anya elrángatott és nem akarta megmondani, hogy mit csináltak.
*Görbül le szomorkásan a szája széle, ahogy visszagondol arra, hogy akkor is milyen mérges lett az anyja, mikor kérdezősködött. Elzavarta aludni, pedig még világos volt és egy sünit is látott a fűben. Utána akart menni, de azt sem engedte és ezen kicsit bedurcázott. Akkor zavarta be az anyja a takaró alá. Kegyetlen.*
- Tényleg tetszik?
*Fésül a kusza tincsek közé az ujjaival ahogy azokat maga elé húzza, hogy jobban szemügyre vehesse. Gubancos és kócos. Meg már nem is illatos. Az igaz, hogy még puha, de neki annyira nem tetszik. Az anyjáé csillog, egyenes és nem kócos. Az sokkal szebb a számára, de azért örömteli mosolyt villant a fiúra.*
- Csak egy kicsit.
*Ám jól ismeri a kérdést. Az anyja ilyenkor parancsol rá, hogy takarózzon be, így mielőtt a szép sálas is ráparancsolna inkább magára húzza a köpenyt, majd oldalra fordulva kucorodik kicsit össze.*
- Neked a sálad nagyon szép. Meg a szemeid. Meg a pockod. Biztos a neved is szép lehet.
*Mosolyodik el, ahogy az álláig felhúzza a köpenyt.*
- Anya hozott fazekat. Van, hogy abban melegít vizet.
*Húzza el a száját. Nem rajong a fürdésért. Főleg nem a hideg patakokban vagy tavakban. Szereti a természetet, a szabad ég alatt való játékot, koszosnak is szeret lenni. De mikor ezek után meg kell mártóznia a vízben és utána nem mehet játszani azt már nehézkesen viseli el. De anyja ebben elég szigorúan fogja, főleg akkor, ha közel vannak ahhoz, hogy beérjenek a városba. Sosem érti, hogy neki miért kell tisztának és csinosnak lennie, ha igazából az anyja az, aki szerepelni szokott.*
- Velem néha szoktak.
*Sóhajt fel olyan drámaian, amibe tényleg minden témát érintő fájdalmát belesűríti. Ritkán perlekedik vele az anyja és igaz, hogy általában megadja rá az okot, de bizony van olyan is, amikor ő teljes mértékig ártatlan. Mint amikor nem akar a hideg vízbe menni, hanem inkább a napon játszana a fűben.*
- Egyszer tavasszal a réten két szarvast. Minden tele volt virággal és már nyugvóban volt a nap. Egy fa mögül leskelődtem. És az volt a legfurább is, mert a nagyobb szarvas a kisebbikre volt mászva a popója felől. Anya elrángatott és nem akarta megmondani, hogy mit csináltak.
*Görbül le szomorkásan a szája széle, ahogy visszagondol arra, hogy akkor is milyen mérges lett az anyja, mikor kérdezősködött. Elzavarta aludni, pedig még világos volt és egy sünit is látott a fűben. Utána akart menni, de azt sem engedte és ezen kicsit bedurcázott. Akkor zavarta be az anyja a takaró alá. Kegyetlen.*
- Tényleg tetszik?
*Fésül a kusza tincsek közé az ujjaival ahogy azokat maga elé húzza, hogy jobban szemügyre vehesse. Gubancos és kócos. Meg már nem is illatos. Az igaz, hogy még puha, de neki annyira nem tetszik. Az anyjáé csillog, egyenes és nem kócos. Az sokkal szebb a számára, de azért örömteli mosolyt villant a fiúra.*
- Csak egy kicsit.
*Ám jól ismeri a kérdést. Az anyja ilyenkor parancsol rá, hogy takarózzon be, így mielőtt a szép sálas is ráparancsolna inkább magára húzza a köpenyt, majd oldalra fordulva kucorodik kicsit össze.*
- Neked a sálad nagyon szép. Meg a szemeid. Meg a pockod. Biztos a neved is szép lehet.
*Mosolyodik el, ahogy az álláig felhúzza a köpenyt.*
6302. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-20 18:15:46
Üzenet elküldve: 2024-10-20 18:15:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Mosolya szélesebb lesz ahogy a széphajú arról mesél, hogy mekkorákat látott eddig. Ő még nem látott nagyon nagy házat belülről, legalábbis nem olyat ami csak egy emberé volt. A fogadók nem számítanak. Kicsi házat többet látott már.*
- Ott tényleg van egy patak! *-mondja felderülő arccal-* Már elég hideg a víz. De hamar hozzászokik a test. Akkor lesz rossz, ha eltelik az ősz.
*Tapasztalat. Azt a patakot szokta maga is látogatni. Őzek, vaddisznók is szoktak ott járni.*
- Igen, egyedül. De jó így. Legalább nem veszekszik velem senki. *-halkan felnevet. Utolsót harap az almából, egy kis darab az ujjai között marad, azt még a zsebébe pottyantja. Végignéz az eldőlő Marisán.*
- És mi volt a legszebb, amit eddig láttál? *-kérdezi kíváncsian-* És a legfurább?
*Kicsit fészkelődik, hogy kényelmesebben üljön.*
- Én egyszer felmásztam hajnalban egy fára, ami a rét szélén áll. Akkor is ősz volt. A köd úgy hullámzott elő, mint egy tó vize. A napfény oldalról világította át. Vörös volt az egész, a sárga lombok alatt. Nekem az volt a legszebb eddig. *-meséli. A lányra pislant.-* De a te hajad is szép, talán ugyanannyira. Nem fázol?
*Mosolya szélesebb lesz ahogy a széphajú arról mesél, hogy mekkorákat látott eddig. Ő még nem látott nagyon nagy házat belülről, legalábbis nem olyat ami csak egy emberé volt. A fogadók nem számítanak. Kicsi házat többet látott már.*
- Ott tényleg van egy patak! *-mondja felderülő arccal-* Már elég hideg a víz. De hamar hozzászokik a test. Akkor lesz rossz, ha eltelik az ősz.
*Tapasztalat. Azt a patakot szokta maga is látogatni. Őzek, vaddisznók is szoktak ott járni.*
- Igen, egyedül. De jó így. Legalább nem veszekszik velem senki. *-halkan felnevet. Utolsót harap az almából, egy kis darab az ujjai között marad, azt még a zsebébe pottyantja. Végignéz az eldőlő Marisán.*
- És mi volt a legszebb, amit eddig láttál? *-kérdezi kíváncsian-* És a legfurább?
*Kicsit fészkelődik, hogy kényelmesebben üljön.*
- Én egyszer felmásztam hajnalban egy fára, ami a rét szélén áll. Akkor is ősz volt. A köd úgy hullámzott elő, mint egy tó vize. A napfény oldalról világította át. Vörös volt az egész, a sárga lombok alatt. Nekem az volt a legszebb eddig. *-meséli. A lányra pislant.-* De a te hajad is szép, talán ugyanannyira. Nem fázol?
6301. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-20 17:23:23
Üzenet elküldve: 2024-10-20 17:23:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
- Szeretném. Nem túl nagyot szerintem még nem is láttam. Óriásit már igen. Sőt egész picit is.
*Vakar az állára, ahogy visszagondol, hogy eddig milyen házakkal is találkozott. Erdőben lapuló kunyhókat talán csak messziről látott. Az anyjával ilyen helyeken nem igazán álltak meg. Dolgozni meg leginkább nagy termekben vagy óriási szabad tereken szoktak.*
- Talán holnap meg is nézhetem. Anya úgy is el akar sétálni a tisztásra, hogy megmosakodjak. Azt hiszem még holnap, talán utána is itt maradunk és csak utána megyünk tovább.
*Ahogy elkényelmesedik már maga is előszedi az almát, hogy egy jóízűt harapjon belőle. Amíg pedig rág a kérdésre rábólogat, aztán lenyeli a falatot, hogy válaszolni tudjon.*
- Is. Néha fogadókban is megszállunk, amíg a városban vagyunk. De az úton általában így pihenünk meg. Kivéve, ha már nagy a hideg. Akkor legtöbbször a szekéren alszom, amíg nem érkezünk meg. Anya olyankor nem szeret megállni, nehogy megfázzak.
*Nyammogja, miközben a kicsorduló almalét nyalogatja le a szája széléről.*
- Szeretem. Mindig látok valami újat.
*Széles mosollyal dől el a prémen, majd a másikat a feje alá gyűri és a fiút figyelve harap egy újat az almából.*
- Te a pockodon kívül egyedül laksz a kunyhóban?
- Szeretném. Nem túl nagyot szerintem még nem is láttam. Óriásit már igen. Sőt egész picit is.
*Vakar az állára, ahogy visszagondol, hogy eddig milyen házakkal is találkozott. Erdőben lapuló kunyhókat talán csak messziről látott. Az anyjával ilyen helyeken nem igazán álltak meg. Dolgozni meg leginkább nagy termekben vagy óriási szabad tereken szoktak.*
- Talán holnap meg is nézhetem. Anya úgy is el akar sétálni a tisztásra, hogy megmosakodjak. Azt hiszem még holnap, talán utána is itt maradunk és csak utána megyünk tovább.
*Ahogy elkényelmesedik már maga is előszedi az almát, hogy egy jóízűt harapjon belőle. Amíg pedig rág a kérdésre rábólogat, aztán lenyeli a falatot, hogy válaszolni tudjon.*
- Is. Néha fogadókban is megszállunk, amíg a városban vagyunk. De az úton általában így pihenünk meg. Kivéve, ha már nagy a hideg. Akkor legtöbbször a szekéren alszom, amíg nem érkezünk meg. Anya olyankor nem szeret megállni, nehogy megfázzak.
*Nyammogja, miközben a kicsorduló almalét nyalogatja le a szája széléről.*
- Szeretem. Mindig látok valami újat.
*Széles mosollyal dől el a prémen, majd a másikat a feje alá gyűri és a fiút figyelve harap egy újat az almából.*
- Te a pockodon kívül egyedül laksz a kunyhóban?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389