Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 317 (6321. - 6340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6340. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-03 12:23:56
Üzenet elküldve: 2024-11-03 12:23:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A két fél//
* Erős kézfogást kap a másiktól, és ezzel elhessegeti a kételyeit. Minden bizonnyal nincs mitől félnie a férfinak. Kicsit irigyli, bár ő lehetne ilyen kidolgozott, de neki, ha van is mutatványos izma, az tényleg csak látszat. Lám neki sincs térképe. Még a végén túl könnyű lett volna eljutni a városig. Kár, de sokat nemigen tehet a tények ellen. Mivel a másik elég biztosra állítja, hogy jó az irány, ezért elhiszi. Az most teljesen más, hogy ez igazság, vagy sem. Legalább megnyugtatja Derket. *
- A nagy segítség lenne. Társaságában gyorsabban telik az idő.
* Intéz egy gyors mosolyt Muzomgo irányába, majd egy pillanatra elhalványul a következő kérdést meghallva. *
~ Hogy is volt? ~
- Áh igen! Kalandor volnék. Legalábbis szeretem annak hívni magamat. Hallottam néhány kósza pletykát Arthenior városáról, és gondoltam, hogy itt próbálok szerencsét. Csak szimplán keresem a helyem a világban! És te jó uram? Mi szél hoz a város irányába?
//A két fél//
* Erős kézfogást kap a másiktól, és ezzel elhessegeti a kételyeit. Minden bizonnyal nincs mitől félnie a férfinak. Kicsit irigyli, bár ő lehetne ilyen kidolgozott, de neki, ha van is mutatványos izma, az tényleg csak látszat. Lám neki sincs térképe. Még a végén túl könnyű lett volna eljutni a városig. Kár, de sokat nemigen tehet a tények ellen. Mivel a másik elég biztosra állítja, hogy jó az irány, ezért elhiszi. Az most teljesen más, hogy ez igazság, vagy sem. Legalább megnyugtatja Derket. *
- A nagy segítség lenne. Társaságában gyorsabban telik az idő.
* Intéz egy gyors mosolyt Muzomgo irányába, majd egy pillanatra elhalványul a következő kérdést meghallva. *
~ Hogy is volt? ~
- Áh igen! Kalandor volnék. Legalábbis szeretem annak hívni magamat. Hallottam néhány kósza pletykát Arthenior városáról, és gondoltam, hogy itt próbálok szerencsét. Csak szimplán keresem a helyem a világban! És te jó uram? Mi szél hoz a város irányába?
6339. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-03 11:01:58
Üzenet elküldve: 2024-11-03 11:01:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A két fél//
* Megnyugszik, amikor a fekvő alak megmozdul és válaszol a kérdésére. Úgy tűnik, a másik csak lepihent egy kicsit, legalábbis az összezavarodott nézéséből ez látszik. Kiderül, hogy a másik is Artheniorba tart, viszont nem biztos benne, hogy jó úton vannak. Ő sem biztos, a másik szavai pedig elbizonytalanítják. Muzomgo azonban úgy látja, ebben a helyzetben jobb, ha biztosat állít, mintha tovább bizonytalanítja magukat. Könnyebb utólag bocsánatot kérni, ha tévedett. Úgyhogy határozottan válaszol a kérdésre. *
– Térképem ugyan nincs, de egész biztos vagyok benne, hogy jó az irány. Én is Artheniorba tartok. Úgy tudom, az az egyetlen nagyobb település a karavánpihenő romjaitól délre.
* A kézfogást viszonozza, nem tűnik veszélyes alaknak a másik. Ami azt illeti, előbb kinézte volna belőle, hogy ő egy korábbi rablás áldozata, minthogy maga legyen a rabló. *
– Muzomgo. * Mutatkozik be ő is, majd röviden végignéz a férfin. Felmerülnek benne kérdések, hiszen ha amaz három napja úton van, de alig hozott magával bármit és még az útvonalban sem biztos, biztosan érdekes oka van, hogy elindult. Akárhonnan is. Mindez persze többé-kevésbé elmondható a sötét bőrű férfiról is, de a saját történetét ismeri. *
– Mehetünk együtt, ha gondolod. Egyébként, ha kérdésem nem tolakodó, honnan jössz és mi dolgod van Artheniorban?
//A két fél//
* Megnyugszik, amikor a fekvő alak megmozdul és válaszol a kérdésére. Úgy tűnik, a másik csak lepihent egy kicsit, legalábbis az összezavarodott nézéséből ez látszik. Kiderül, hogy a másik is Artheniorba tart, viszont nem biztos benne, hogy jó úton vannak. Ő sem biztos, a másik szavai pedig elbizonytalanítják. Muzomgo azonban úgy látja, ebben a helyzetben jobb, ha biztosat állít, mintha tovább bizonytalanítja magukat. Könnyebb utólag bocsánatot kérni, ha tévedett. Úgyhogy határozottan válaszol a kérdésre. *
– Térképem ugyan nincs, de egész biztos vagyok benne, hogy jó az irány. Én is Artheniorba tartok. Úgy tudom, az az egyetlen nagyobb település a karavánpihenő romjaitól délre.
* A kézfogást viszonozza, nem tűnik veszélyes alaknak a másik. Ami azt illeti, előbb kinézte volna belőle, hogy ő egy korábbi rablás áldozata, minthogy maga legyen a rabló. *
– Muzomgo. * Mutatkozik be ő is, majd röviden végignéz a férfin. Felmerülnek benne kérdések, hiszen ha amaz három napja úton van, de alig hozott magával bármit és még az útvonalban sem biztos, biztosan érdekes oka van, hogy elindult. Akárhonnan is. Mindez persze többé-kevésbé elmondható a sötét bőrű férfiról is, de a saját történetét ismeri. *
– Mehetünk együtt, ha gondolod. Egyébként, ha kérdésem nem tolakodó, honnan jössz és mi dolgod van Artheniorban?
6338. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-02 19:49:09
Üzenet elküldve: 2024-11-02 19:49:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*A méz dolgát igyekszik inkább elhessegetni. Nehezen, de beletörődik, hogy nem lesz édes a teája. Bár annyit ő is tud az anyjától, hogy sok növény adhat finom ízt neki máshogy. Így a zöld szemek el is pillantanak a felfüggesztett kis csokrok irányába.*
- Inkább majd azokat mutasd meg. Annak biztos örülne, ha ismernék új dolgokat.
*Pillant végül vissza a fiúra, de ahogy újra az arcát fürkészi az a zavaróan furcsa érzés minduntalan csak erősebbé válik. Szinte sürgetőnek érzi, hogy valahogy megszabaduljon tőle. Elian azt mondja, hogy ő nem érez ott semmit. Pedig a fiú kezétől csak még inkább erősödik minden a combjai között.
A nyirkosságot maga is érezte, de szerinte is csak a nadrág lett nedves a vizes bőrétől. Sosem szokott rendesen megtörölközni és tessék. Most akkor tényleg megbetegedett miatta.
Arra viszont megtorpan, ahogy Elian elé tárja az újabb ötletet, amire hitetlenkedve pislog párat. Ahogy a fiú ujjai megmozdulnak halkan felnyög, amitől most már érzi, hogy véglegesen uralma alá vonta a melegség az arcát.*
- Biztos, hogy nem. A szarvasok úgy néztek ki, mint akinek tetszik, amit csinálnak. Nem pedig úgy, mint akik félnek. Nekem nagyon melegem van...
*Nyökögi, ahogy hirtelen felpattan a fiú mellől, elhátrál pár lépést és a felsője alját markolja meg. Szinte türelmetlenül nyúzza azt le magáról, hogy odébb hajítsa. Azután a bakancsot rugdossa le, miközben nadrágjának madzagját bontogatja ki, hogy azt is letúrja magáról és félrerúgja a felsője mellé. Megkönnyebbülten sóhajt fel halkan ahogy kicsit jobban érzi magát így. Egyre inkább folytónak érezte a vastag ruhákat. Most az egy szál kis alsójában totyog az ágy széléhez, amire lehuppanva szorítja össze a combjait. Noha a hosszú hajzuhatag sokat kitakar a vékony kis testből, jól látható, hogy a fehér bőr most nem csak az arcán vált rózsás árnyalatúvá.
Az ajkát harapdálja miközben óvatosan visszasandít a fiúra. Az előbb, amikor a lábai között volt a keze és megmozdultak az ujjai az jó érzés volt. Az is lehet, hogy olyan, mint mikor egy fejfájásnál az anyja a homlokát kezdi masszírozni. Azután sokkal jobban szokta magát érezni. De biztos, hogy nem fogja megkérni rá a fiút, hogy nyúljon oda megint. Amúgyis azt lehet, hogy magának is meg tudja csinálni. Csak most valamiért olyan helytelennek érzi, hogy Elian előtt tapogasson megint oda.*
*A méz dolgát igyekszik inkább elhessegetni. Nehezen, de beletörődik, hogy nem lesz édes a teája. Bár annyit ő is tud az anyjától, hogy sok növény adhat finom ízt neki máshogy. Így a zöld szemek el is pillantanak a felfüggesztett kis csokrok irányába.*
- Inkább majd azokat mutasd meg. Annak biztos örülne, ha ismernék új dolgokat.
*Pillant végül vissza a fiúra, de ahogy újra az arcát fürkészi az a zavaróan furcsa érzés minduntalan csak erősebbé válik. Szinte sürgetőnek érzi, hogy valahogy megszabaduljon tőle. Elian azt mondja, hogy ő nem érez ott semmit. Pedig a fiú kezétől csak még inkább erősödik minden a combjai között.
A nyirkosságot maga is érezte, de szerinte is csak a nadrág lett nedves a vizes bőrétől. Sosem szokott rendesen megtörölközni és tessék. Most akkor tényleg megbetegedett miatta.
Arra viszont megtorpan, ahogy Elian elé tárja az újabb ötletet, amire hitetlenkedve pislog párat. Ahogy a fiú ujjai megmozdulnak halkan felnyög, amitől most már érzi, hogy véglegesen uralma alá vonta a melegség az arcát.*
- Biztos, hogy nem. A szarvasok úgy néztek ki, mint akinek tetszik, amit csinálnak. Nem pedig úgy, mint akik félnek. Nekem nagyon melegem van...
*Nyökögi, ahogy hirtelen felpattan a fiú mellől, elhátrál pár lépést és a felsője alját markolja meg. Szinte türelmetlenül nyúzza azt le magáról, hogy odébb hajítsa. Azután a bakancsot rugdossa le, miközben nadrágjának madzagját bontogatja ki, hogy azt is letúrja magáról és félrerúgja a felsője mellé. Megkönnyebbülten sóhajt fel halkan ahogy kicsit jobban érzi magát így. Egyre inkább folytónak érezte a vastag ruhákat. Most az egy szál kis alsójában totyog az ágy széléhez, amire lehuppanva szorítja össze a combjait. Noha a hosszú hajzuhatag sokat kitakar a vékony kis testből, jól látható, hogy a fehér bőr most nem csak az arcán vált rózsás árnyalatúvá.
Az ajkát harapdálja miközben óvatosan visszasandít a fiúra. Az előbb, amikor a lábai között volt a keze és megmozdultak az ujjai az jó érzés volt. Az is lehet, hogy olyan, mint mikor egy fejfájásnál az anyja a homlokát kezdi masszírozni. Azután sokkal jobban szokta magát érezni. De biztos, hogy nem fogja megkérni rá a fiút, hogy nyúljon oda megint. Amúgyis azt lehet, hogy magának is meg tudja csinálni. Csak most valamiért olyan helytelennek érzi, hogy Elian előtt tapogasson megint oda.*
6337. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-02 18:53:27
Üzenet elküldve: 2024-11-02 18:53:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Látja Marisán, hogy a lányt lelombozza az, hogy nincs nála méz. Még akkor is látja ezt rajta, ha amúgy a lány titkolni próbálja a dolgot. Most nagyon közel van hozzá, közelről látja a szemét, és közelről látja a vonásnyit biggyedő ajkát is. De nem szól rá semmit, mert a lány azt mondja, hogy így is kér teát. Tudna bele tenni mást a méz helyett, mert van több kötegnyi növénye, itt lógnak felettük, hogy száradjanak. Van olyan növénye, amitől kellemes mentás ízű lenne a tea. Van kamillája, ami kissé édeskéssé tenné. És van olyan is, amin még rajta hagyta a virágot is; ha azt a virágot tenné a teába, akkor mindketten nagyon vidámak lennének egy darabig. Csak úgy vigyorognának, mint két tök. De ezt sem mondja Marisának.*
- Igazad lehet, *-sóhajtja-* talán tényleg nem örülne neki, ha tudná, hogy megmutattam.
*Hirtelen nagyon kíváncsi lesz, hogy milyen titkai vannak a széphajúnak az anyukája előtt. Nagyon szívesen rákérdezne erre, de inkább nem teszi. Ha az anyukájának nem beszél ezekről, akkor miért pont neki tenné? És egyébként sem nagyon lenne ideje rákérdezni erre, mert Marisa megfogja a csuklóját, és behúzza a kezét a combjai közé, oda, ahol egészen meleg van. Érzi, hogy a sál alatt megint egészen melege lesz.*
- Érzek. *-mondja kissé tétován-* Olyan.. meleg. De nem tudom, hogy máskor milyen szokott lenni. Amikor a nyakamba ültél tegnap, akkor nem éreztem ilyennek. Vagyis.. nem figyeltem. Arra figyeltem, hogy ne essünk el.
*Kicsit aggódik a széphajúért, hogy tényleg nem beteg-e, ha ennyire melege van. Talán akkor távolabb kéne ülnie a tűztől? Vagy le kéne vetkőznie megint? Nem tudja. Nem ért a betegségekhez. Marisa még szorosabban préseli magához a kezét, most már az ujjai egészen oda vannak nyomódva a lány öléhez. Óvatosan megmozgatja őket, hátha érez valamit abból, amit Marisa mond. A lüktetést. De azt nem érzi.*
- Nem érzem, hogy lüktetne. *-vallja be őszintén-* Inkább olyan, mint ha kicsit nyirkos lenne. Mintha vizes lettél volna még, mikor felvetted a nadrágot.
*Érzi, hogy egyre jobban melege van neki is. És mintha a torkában lüktetne a szíve is. A torkában is, és máshol is.*
- Nekem még nem volt ilyen. De nekem nem is ilyen a lábam között. Hiszen neked nem is érzem, hogy lenne itt bármi, nekem meg.. *-neki meg a nadrágja rejtekében is egyre melegebb van, amitől csak még jobban zavarba jön. Érzi hogy a lány illatába, amit eddigre már egészen megszokott, valami új illat vegyül. Édeskés, fura, nedves, sötét, izgalmas illat, olyan, amit még sosem érzett. Hirtelen megért valamit, legalábbis azt hiszi, hogy megérti.*
- Marisa? *-néz fel a lány szemeibe-* Szerintem ez az.
*Elmosolyodik, ujjai a combok satujában simítanak egyet önkéntelenül is.*
- Szerintem ez az, amit a szarvasok is csinálnak!
*Látja Marisán, hogy a lányt lelombozza az, hogy nincs nála méz. Még akkor is látja ezt rajta, ha amúgy a lány titkolni próbálja a dolgot. Most nagyon közel van hozzá, közelről látja a szemét, és közelről látja a vonásnyit biggyedő ajkát is. De nem szól rá semmit, mert a lány azt mondja, hogy így is kér teát. Tudna bele tenni mást a méz helyett, mert van több kötegnyi növénye, itt lógnak felettük, hogy száradjanak. Van olyan növénye, amitől kellemes mentás ízű lenne a tea. Van kamillája, ami kissé édeskéssé tenné. És van olyan is, amin még rajta hagyta a virágot is; ha azt a virágot tenné a teába, akkor mindketten nagyon vidámak lennének egy darabig. Csak úgy vigyorognának, mint két tök. De ezt sem mondja Marisának.*
- Igazad lehet, *-sóhajtja-* talán tényleg nem örülne neki, ha tudná, hogy megmutattam.
*Hirtelen nagyon kíváncsi lesz, hogy milyen titkai vannak a széphajúnak az anyukája előtt. Nagyon szívesen rákérdezne erre, de inkább nem teszi. Ha az anyukájának nem beszél ezekről, akkor miért pont neki tenné? És egyébként sem nagyon lenne ideje rákérdezni erre, mert Marisa megfogja a csuklóját, és behúzza a kezét a combjai közé, oda, ahol egészen meleg van. Érzi, hogy a sál alatt megint egészen melege lesz.*
- Érzek. *-mondja kissé tétován-* Olyan.. meleg. De nem tudom, hogy máskor milyen szokott lenni. Amikor a nyakamba ültél tegnap, akkor nem éreztem ilyennek. Vagyis.. nem figyeltem. Arra figyeltem, hogy ne essünk el.
*Kicsit aggódik a széphajúért, hogy tényleg nem beteg-e, ha ennyire melege van. Talán akkor távolabb kéne ülnie a tűztől? Vagy le kéne vetkőznie megint? Nem tudja. Nem ért a betegségekhez. Marisa még szorosabban préseli magához a kezét, most már az ujjai egészen oda vannak nyomódva a lány öléhez. Óvatosan megmozgatja őket, hátha érez valamit abból, amit Marisa mond. A lüktetést. De azt nem érzi.*
- Nem érzem, hogy lüktetne. *-vallja be őszintén-* Inkább olyan, mint ha kicsit nyirkos lenne. Mintha vizes lettél volna még, mikor felvetted a nadrágot.
*Érzi, hogy egyre jobban melege van neki is. És mintha a torkában lüktetne a szíve is. A torkában is, és máshol is.*
- Nekem még nem volt ilyen. De nekem nem is ilyen a lábam között. Hiszen neked nem is érzem, hogy lenne itt bármi, nekem meg.. *-neki meg a nadrágja rejtekében is egyre melegebb van, amitől csak még jobban zavarba jön. Érzi hogy a lány illatába, amit eddigre már egészen megszokott, valami új illat vegyül. Édeskés, fura, nedves, sötét, izgalmas illat, olyan, amit még sosem érzett. Hirtelen megért valamit, legalábbis azt hiszi, hogy megérti.*
- Marisa? *-néz fel a lány szemeibe-* Szerintem ez az.
*Elmosolyodik, ujjai a combok satujában simítanak egyet önkéntelenül is.*
- Szerintem ez az, amit a szarvasok is csinálnak!
6336. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-02 04:33:15
Üzenet elküldve: 2024-11-02 04:33:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
- De szeretem a meleg teát.
*Görbül kissé le a szája, hogy tea lesz csak méz nélkül. Ivott eleget keserű teát, amikor a pocakja rendetlenkedett. Akkor az volt. Méz nélküli tea és sós vízben főtt zöldségek. Hát nem volt finom. Így majdnem biztos abban, hogy ez sem lesz az, viszont a fiút sem akarja megbántani, ha már főzött neki teát.*
- Méz nélkül is biztos nagyon finom lesz. Kérek majd.
*Bólint határozottan, miközben elmosolyodik. Még akkor is, ha nem lenne muszáj innia. Tetszik neki a gondolat, hogy itt azt csinálhat, amit csak szeretne. Most így még kevésbé sincs kedve ahhoz, hogy a városba utazzon tovább. Anyukáján és a bácsiékon kívül szinte senki sem volt még ilyen kedves vele. Arról nem is beszélve, hogy ilyen jót talán még sosem beszélgetett senkivel. Elian kedves, okos és nagyon szép a sálja. Élvezi, hogy itt lehet vele.*
- Kedves, de ha nézni sem nézhettem biztos annak sem örülne, ha csinálnám.
*Kezdi kissé idegesen rágni az alsó ajkát, de végül egy újabb mosollyal vonja meg a vállait.*
- Majd nem mondom meg neki. Úgy is van olyan, amit nem mondtam el, mert biztos, hogy megszidna érte.
*Dönti is el, amire határozottan bólint rá. Bár ettől megint erősödik az a furcsa érzés a pocakjában. Zavarban is van, ahogy Elian a térdére cirógat. Pedig az anyukája is simogatta már meg a fejét, akkor nem volt ilyen furcsán.
Amikor a szép sálú a combjai között elvesző kezére simít a lábait ijedten zárja össze, de végül szusszanva vonja meg a vállait.*
- Nem tudom. Ilyen betegségem még nem volt. Nézd!
*Veszi el a saját kezét, hogy a fiúéra fogva húzza oda a lábai közé, ahol az előbb még a sajátja volt.*
- Te érzel valamit?
*Pillázik szaporán, az arcáról pedig tagadhatatlanul le lehet olvasni némi aggodalmat. Talán elkapott valami komolyat? Lehet, hogy gyógyíthatatlan? Akár halálos is lehet. Nagyon ijesztő, hogy elképzelhető most az ilyen.*
- Nem fázok. *Rázza meg hevesen a fejét.* Épp az, hogy melegem van. Tudom, hogy a tűznél ülök, de ahhoz mérten is. Meg itt olyan furcsa. *Nyomja jobban a combjai közé a fiú kezét.* Lüktet. Neked volt már ilyen? Meg fogok halni?
*Nyüsszen kétségbeesetten, miközben szinte pislogás nélkül mered a fiú arcára. Ha most itt lesz vége, akkor sosem tudja meg mi történik a szarvasokkal. Nem láthatja többet Eliant sem. Soha többé nem nézheti fordítva a világot. Az ajkai szinte megremegnek, a szíve pedig vadul kezd kalapálni, de különös mód ez nem a félelem jele. Azóta dörömböl ilyen hevesen a mellkasában, amióta a fiú keze a lábai között van.*
- Szerinted megnézzem, hogy mi van ott?
*Nyüsszen újból, ahogy lesandít a nadrágjára. Bár mi tagadás eléggé beijedt a gondolatától, hogy valami veszélyeset találhat a szűk kis vászonnadrágban.*
- Vagy tényleg bújjak az ágyadba, hátha csak ki kéne feküdnöm, mint a megfázást szokták?
*Sandít fel a fiú arcára a választ várva, mintha éppen valami nagy tudós, vajákos vagy gyógyító lenne itt. Pedig valószínűleg a fiú is ugyan olyan tanácstalan lehet, mint ő maga. Mert ilyen betegségről eddig még ő bizony nem hallott.*
- De szeretem a meleg teát.
*Görbül kissé le a szája, hogy tea lesz csak méz nélkül. Ivott eleget keserű teát, amikor a pocakja rendetlenkedett. Akkor az volt. Méz nélküli tea és sós vízben főtt zöldségek. Hát nem volt finom. Így majdnem biztos abban, hogy ez sem lesz az, viszont a fiút sem akarja megbántani, ha már főzött neki teát.*
- Méz nélkül is biztos nagyon finom lesz. Kérek majd.
*Bólint határozottan, miközben elmosolyodik. Még akkor is, ha nem lenne muszáj innia. Tetszik neki a gondolat, hogy itt azt csinálhat, amit csak szeretne. Most így még kevésbé sincs kedve ahhoz, hogy a városba utazzon tovább. Anyukáján és a bácsiékon kívül szinte senki sem volt még ilyen kedves vele. Arról nem is beszélve, hogy ilyen jót talán még sosem beszélgetett senkivel. Elian kedves, okos és nagyon szép a sálja. Élvezi, hogy itt lehet vele.*
- Kedves, de ha nézni sem nézhettem biztos annak sem örülne, ha csinálnám.
*Kezdi kissé idegesen rágni az alsó ajkát, de végül egy újabb mosollyal vonja meg a vállait.*
- Majd nem mondom meg neki. Úgy is van olyan, amit nem mondtam el, mert biztos, hogy megszidna érte.
*Dönti is el, amire határozottan bólint rá. Bár ettől megint erősödik az a furcsa érzés a pocakjában. Zavarban is van, ahogy Elian a térdére cirógat. Pedig az anyukája is simogatta már meg a fejét, akkor nem volt ilyen furcsán.
Amikor a szép sálú a combjai között elvesző kezére simít a lábait ijedten zárja össze, de végül szusszanva vonja meg a vállait.*
- Nem tudom. Ilyen betegségem még nem volt. Nézd!
*Veszi el a saját kezét, hogy a fiúéra fogva húzza oda a lábai közé, ahol az előbb még a sajátja volt.*
- Te érzel valamit?
*Pillázik szaporán, az arcáról pedig tagadhatatlanul le lehet olvasni némi aggodalmat. Talán elkapott valami komolyat? Lehet, hogy gyógyíthatatlan? Akár halálos is lehet. Nagyon ijesztő, hogy elképzelhető most az ilyen.*
- Nem fázok. *Rázza meg hevesen a fejét.* Épp az, hogy melegem van. Tudom, hogy a tűznél ülök, de ahhoz mérten is. Meg itt olyan furcsa. *Nyomja jobban a combjai közé a fiú kezét.* Lüktet. Neked volt már ilyen? Meg fogok halni?
*Nyüsszen kétségbeesetten, miközben szinte pislogás nélkül mered a fiú arcára. Ha most itt lesz vége, akkor sosem tudja meg mi történik a szarvasokkal. Nem láthatja többet Eliant sem. Soha többé nem nézheti fordítva a világot. Az ajkai szinte megremegnek, a szíve pedig vadul kezd kalapálni, de különös mód ez nem a félelem jele. Azóta dörömböl ilyen hevesen a mellkasában, amióta a fiú keze a lábai között van.*
- Szerinted megnézzem, hogy mi van ott?
*Nyüsszen újból, ahogy lesandít a nadrágjára. Bár mi tagadás eléggé beijedt a gondolatától, hogy valami veszélyeset találhat a szűk kis vászonnadrágban.*
- Vagy tényleg bújjak az ágyadba, hátha csak ki kéne feküdnöm, mint a megfázást szokták?
*Sandít fel a fiú arcára a választ várva, mintha éppen valami nagy tudós, vajákos vagy gyógyító lenne itt. Pedig valószínűleg a fiú is ugyan olyan tanácstalan lehet, mint ő maga. Mert ilyen betegségről eddig még ő bizony nem hallott.*
6335. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-01 21:18:23
Üzenet elküldve: 2024-11-01 21:18:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Kicsit megbillegteti a fejét jobbra-balra, majd vállat von.*
- Hát, bogyó-tea íze van. *-mondja szinte bocsánatkérő mosollyal-* Mézem az sajnos nincs, még tavasszal elfogyott, és azóta nem szereztem. De ha nem szereted, akkor nem kell ám innod belőle! Itt senki se mondja meg nekem, hogy mit csináljak, úgyhogy senki se mondja meg neked sem.
*Annak örülne, ha a lány itt tudna maradni vele még egy napot. Hiszen olyan jó beszélgetni vele, legalább olyan okos, mint ő. És nagyon kedves is. És olyan kis szépen csillog a szeme, amikor úgy van zavarban, mint most.*
- Anyukád nagyon kedvesnek néz ki. *-mondja elgondolkodva-* Azért sem haragudott, mert lefeküdtünk egymással az este. És ő küldött utánad is, hogy vigyázzak rád. Nem tudom, de talán azért sem haragudna, ha megmutatnám, hogy mit csináltak a szarvasok. Mert hát most nem a szarvasokat néznéd, és mi sem azok vagyunk.. igaz-e?
*Elgondolkodva cirógatja meg Marisa térdét, majd kíváncsian figyeli amit az mond. Mosolya elhalványul, tekintete aggódó lesz.*
- Ó..! Remélem, hogy nem lettél beteg! *-mondja, és önkéntelen mozdulattal simogat rá a széphajú kezére, ami a combjai között tűnik el.-* Nem fázol? Ha én megbetegszem, mindig fázok. Bár szerencsére ritkán vagyok beteg.
*Elgondolkodva néz Marisa arcára, majd lepislant a lány kezeire.*
- De ha fázol, akkor húzódj közelebb a tűzhöz bátran. Vagy.. vagy.. ha szeretnéd, akkor feküdj be az ágyba, a takaró alá. Én majd odabújok hozzád, és melegítelek. Magunkra tudjuk teríteni a köpenyedet, meg az én kabátomat is. *-nem szeretné, hogy a széphajú beteg legyen. Hiszen olyan kedves lány. És ha megbetegszik, akkor az anyukája biztos nem engedi hogy itt legyen vele, és biztos meg is haragudna.*
- Nem szeretném, hogy beteg legyél! *-mondja ki hangosan a gondolatait-* Hiszen akkor megmutatni sem tudom, hogy mit csinálnak a szarvasok.
*Kicsit megbillegteti a fejét jobbra-balra, majd vállat von.*
- Hát, bogyó-tea íze van. *-mondja szinte bocsánatkérő mosollyal-* Mézem az sajnos nincs, még tavasszal elfogyott, és azóta nem szereztem. De ha nem szereted, akkor nem kell ám innod belőle! Itt senki se mondja meg nekem, hogy mit csináljak, úgyhogy senki se mondja meg neked sem.
*Annak örülne, ha a lány itt tudna maradni vele még egy napot. Hiszen olyan jó beszélgetni vele, legalább olyan okos, mint ő. És nagyon kedves is. És olyan kis szépen csillog a szeme, amikor úgy van zavarban, mint most.*
- Anyukád nagyon kedvesnek néz ki. *-mondja elgondolkodva-* Azért sem haragudott, mert lefeküdtünk egymással az este. És ő küldött utánad is, hogy vigyázzak rád. Nem tudom, de talán azért sem haragudna, ha megmutatnám, hogy mit csináltak a szarvasok. Mert hát most nem a szarvasokat néznéd, és mi sem azok vagyunk.. igaz-e?
*Elgondolkodva cirógatja meg Marisa térdét, majd kíváncsian figyeli amit az mond. Mosolya elhalványul, tekintete aggódó lesz.*
- Ó..! Remélem, hogy nem lettél beteg! *-mondja, és önkéntelen mozdulattal simogat rá a széphajú kezére, ami a combjai között tűnik el.-* Nem fázol? Ha én megbetegszem, mindig fázok. Bár szerencsére ritkán vagyok beteg.
*Elgondolkodva néz Marisa arcára, majd lepislant a lány kezeire.*
- De ha fázol, akkor húzódj közelebb a tűzhöz bátran. Vagy.. vagy.. ha szeretnéd, akkor feküdj be az ágyba, a takaró alá. Én majd odabújok hozzád, és melegítelek. Magunkra tudjuk teríteni a köpenyedet, meg az én kabátomat is. *-nem szeretné, hogy a széphajú beteg legyen. Hiszen olyan kedves lány. És ha megbetegszik, akkor az anyukája biztos nem engedi hogy itt legyen vele, és biztos meg is haragudna.*
- Nem szeretném, hogy beteg legyél! *-mondja ki hangosan a gondolatait-* Hiszen akkor megmutatni sem tudom, hogy mit csinálnak a szarvasok.
6334. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-01 17:01:18
Üzenet elküldve: 2024-11-01 17:01:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Halkan felsóhajt, ahogy a fiú elhúzódik tőle. Nem azt mondja, hogy jobb is így, mert valahogy hiányzik neki, hogy már nincs olyan közel, de azért tagadhatatlanul megkönnyebbül. Csak tudná, hogy miért érzi ilyen furcsának az egészet. Most neki is kedve támad a másik nyakába bújni, hogy megszimatolja mennyit érez ki az erdő illatából. Vajon a friss avar, a kellemes fű és az őszi gyümölcsök is érződnek? Talán olyan alma illata van, mint amit tegnap is kóstoltak.*
- Biztos nagyon finom tea lesz. Főleg, ha van hozzá egy kis mézed is.
*Mert az anyja mindig tesz a teába mézet. Akkor lesz olyan finom. Meg emlékszik, hogy egyszer, amikor csúnyán meg volt fázva, a torka is fájt és be volt rekedve a mézes tea után sokkal jobban érezte magát.*
- Talán anya megengedné, hogy most itt maradjak. A legtöbbször én úgysem lépek fel vele, csak nézem.
*Motyogja ahogy kicsit lejjebb nyúl, hogy most a térde és combja között félúton a nadrággal babráljon. Továbbra sem pillant a fiúra, csak aprót rezzen, amikor a térdére simít. Az a furcsa érzés pedig erősödik. Már a pocakjában is érzi. Lehet, hogy tényleg megbetegedett a hidegvíztől. Bár mikor megvolt fázva ilyet még sosem érzett. Fázni sem fázik amióta itt ül a tűz mellett.
Elianra már csak akkor néz, amikor újra megszólal. Mert hát hirtelen nagyon örül, ám a kipirult arcot látva kissé elbizonytalanodik. Megfertőzte a fiút? Ilyen ragályos a betegsége?*
- Tényleg?
*Motyogja ahogy aprót nyelve fürkészi a másikat. Most hirtelen olyan bizonytalannak érzi magát. Meg nagyon elkezdett izgulni. Mert tényleg kíváncsi, hogy mi az, amit a szarvasok csinálni szoktak. Bár ő azt már nem tudja, hogy az meddig tart, mert az anyja nem engedte, hogy végig nézze.*
- Anya nem engedte, hogy nézzem akkor. Szerinted nem haragudna? Mert tényleg kíváncsi vagyok.
*Sóhajt fel halkan. Igazából az anyja nincs itt. Talán titokban is tarthatná. Biztos nem olyan nagy ügy.*
- Akkor álljak négykézláb?
*Jut el a döntésig, így félrebillentett buksival, kíváncsian fürkészi a fiú arcát.*
- De nem tudom. Amikor erre gondolok, meg ilyen közel vagy itt olyan furcsa érzés.
*Simít egyik kezével az alhasára, míg a másikkal a combjai közé, hogy rendesen meg tudja mutatni, hogy mire is gondol.*
- Lehet, hogy tényleg beteg lettem.
*Nyögi kissé ijedten, mert aztán most tényleg nem akar beteg lenni. Nem olyan rég volt, hogy lázasan és sokat köhögve nyomta napokig az ágyat. Nem mehetett sehová, nem játszhatott, semmit sem volt szabad. Ha beteg lesz, az anyja akkor tényleg biztos nagyon haragudni fog rá és többet lehet, hogy nem is engedi ide jönni.*
*Halkan felsóhajt, ahogy a fiú elhúzódik tőle. Nem azt mondja, hogy jobb is így, mert valahogy hiányzik neki, hogy már nincs olyan közel, de azért tagadhatatlanul megkönnyebbül. Csak tudná, hogy miért érzi ilyen furcsának az egészet. Most neki is kedve támad a másik nyakába bújni, hogy megszimatolja mennyit érez ki az erdő illatából. Vajon a friss avar, a kellemes fű és az őszi gyümölcsök is érződnek? Talán olyan alma illata van, mint amit tegnap is kóstoltak.*
- Biztos nagyon finom tea lesz. Főleg, ha van hozzá egy kis mézed is.
*Mert az anyja mindig tesz a teába mézet. Akkor lesz olyan finom. Meg emlékszik, hogy egyszer, amikor csúnyán meg volt fázva, a torka is fájt és be volt rekedve a mézes tea után sokkal jobban érezte magát.*
- Talán anya megengedné, hogy most itt maradjak. A legtöbbször én úgysem lépek fel vele, csak nézem.
*Motyogja ahogy kicsit lejjebb nyúl, hogy most a térde és combja között félúton a nadrággal babráljon. Továbbra sem pillant a fiúra, csak aprót rezzen, amikor a térdére simít. Az a furcsa érzés pedig erősödik. Már a pocakjában is érzi. Lehet, hogy tényleg megbetegedett a hidegvíztől. Bár mikor megvolt fázva ilyet még sosem érzett. Fázni sem fázik amióta itt ül a tűz mellett.
Elianra már csak akkor néz, amikor újra megszólal. Mert hát hirtelen nagyon örül, ám a kipirult arcot látva kissé elbizonytalanodik. Megfertőzte a fiút? Ilyen ragályos a betegsége?*
- Tényleg?
*Motyogja ahogy aprót nyelve fürkészi a másikat. Most hirtelen olyan bizonytalannak érzi magát. Meg nagyon elkezdett izgulni. Mert tényleg kíváncsi, hogy mi az, amit a szarvasok csinálni szoktak. Bár ő azt már nem tudja, hogy az meddig tart, mert az anyja nem engedte, hogy végig nézze.*
- Anya nem engedte, hogy nézzem akkor. Szerinted nem haragudna? Mert tényleg kíváncsi vagyok.
*Sóhajt fel halkan. Igazából az anyja nincs itt. Talán titokban is tarthatná. Biztos nem olyan nagy ügy.*
- Akkor álljak négykézláb?
*Jut el a döntésig, így félrebillentett buksival, kíváncsian fürkészi a fiú arcát.*
- De nem tudom. Amikor erre gondolok, meg ilyen közel vagy itt olyan furcsa érzés.
*Simít egyik kezével az alhasára, míg a másikkal a combjai közé, hogy rendesen meg tudja mutatni, hogy mire is gondol.*
- Lehet, hogy tényleg beteg lettem.
*Nyögi kissé ijedten, mert aztán most tényleg nem akar beteg lenni. Nem olyan rég volt, hogy lázasan és sokat köhögve nyomta napokig az ágyat. Nem mehetett sehová, nem játszhatott, semmit sem volt szabad. Ha beteg lesz, az anyja akkor tényleg biztos nagyon haragudni fog rá és többet lehet, hogy nem is engedi ide jönni.*
6333. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-01 12:11:53
Üzenet elküldve: 2024-11-01 12:11:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Nem tudja, hogy a széphajút zavarja-e a közelsége vagy sem, csak annyit lát, hogy kicsit talán elpirul, és hogy olyan furán csillog a szeme. ~Talán megharagudott~, gondolja, ~vagy zavarta, hogy így megszagoltam~. Pedig a szarvasok is így szokták amúgy, és Marisa valamiért nagyon kíváncsi rájuk. De nem akarja hogy a lány haragudjon rá, mert haragudni a másikra szerinte nagyon buta dolog. Marisa pedig nem buta. Akkor ne is haragudjon.
A biztonság kedvéért még a kezét is elhúzza a széphajúéról, mert érzi a másik ujjain, hogy azok elmozdulnának az övéi alól. De ez nem is akkora baj, mert közben felforr a víz is. Leügyeskedi a kis vasfazekat a tűz fölül, a földre állítja, és beleszórja a bogyókat.*
- Így, ennek most kell egy kis idő. *-szólal meg, majd bőven rak az odakészített fából a tűzre, olyan sokat, hogy a kis rakás szinte teljesen el is fogy. Nem baj, majd hoz be estére. De most jó meleget akar csinálni, hogy a széphajú szép haja szépen száradjon.*
- Kár, hogy holnap már el is mentek. *-mondja a tűzbe pislogva, majd visszafordul a lány felé, és puhán elmosolyodik-* De a holnap csak holnap lesz. Ma még ma van. És most még itt vagy.
*Bölcselkedését apró biccentéssel zárja. Ugyanúgy ahogy korábban, most is a térdén állva húzódik vissza a lány mellé. Végül is csak nem haragszik rá, ugye? Hiszen nem csinált semmi rosszat. Csak amit a szarvasok is. Azért felemeli a kezét és szinte engesztelő mozdulattal simítja meg a lány térdét. Tenyerét ott is hagyja.*
- Marisa? *-szólítja meg gyengéd hangon a széphajút-* Ha még mindig szeretnéd..
*Most ő is zavarba jön kicsit, tekintete a pulóver aljára siklik, oda, ahol a lány ujjai gyűrögették az anyagot.*
- Ha még mindig szeretnéd, akkor meg tudom mutatni, hogy mit csináltak a szarvasok. *-kicsit oldalra biccenti a fejét, látszik, hogy egészen ki van pirulva-* Amíg ázik a rózsabogyó, pont meg is tudom mutatni. A szarvasoknak sem tart sokáig amíg a fiúszarvas a lányszarvas popójánál van.
*Kíváncsian néz fel Marisa arcára, a választ várva.*
*Nem tudja, hogy a széphajút zavarja-e a közelsége vagy sem, csak annyit lát, hogy kicsit talán elpirul, és hogy olyan furán csillog a szeme. ~Talán megharagudott~, gondolja, ~vagy zavarta, hogy így megszagoltam~. Pedig a szarvasok is így szokták amúgy, és Marisa valamiért nagyon kíváncsi rájuk. De nem akarja hogy a lány haragudjon rá, mert haragudni a másikra szerinte nagyon buta dolog. Marisa pedig nem buta. Akkor ne is haragudjon.
A biztonság kedvéért még a kezét is elhúzza a széphajúéról, mert érzi a másik ujjain, hogy azok elmozdulnának az övéi alól. De ez nem is akkora baj, mert közben felforr a víz is. Leügyeskedi a kis vasfazekat a tűz fölül, a földre állítja, és beleszórja a bogyókat.*
- Így, ennek most kell egy kis idő. *-szólal meg, majd bőven rak az odakészített fából a tűzre, olyan sokat, hogy a kis rakás szinte teljesen el is fogy. Nem baj, majd hoz be estére. De most jó meleget akar csinálni, hogy a széphajú szép haja szépen száradjon.*
- Kár, hogy holnap már el is mentek. *-mondja a tűzbe pislogva, majd visszafordul a lány felé, és puhán elmosolyodik-* De a holnap csak holnap lesz. Ma még ma van. És most még itt vagy.
*Bölcselkedését apró biccentéssel zárja. Ugyanúgy ahogy korábban, most is a térdén állva húzódik vissza a lány mellé. Végül is csak nem haragszik rá, ugye? Hiszen nem csinált semmi rosszat. Csak amit a szarvasok is. Azért felemeli a kezét és szinte engesztelő mozdulattal simítja meg a lány térdét. Tenyerét ott is hagyja.*
- Marisa? *-szólítja meg gyengéd hangon a széphajút-* Ha még mindig szeretnéd..
*Most ő is zavarba jön kicsit, tekintete a pulóver aljára siklik, oda, ahol a lány ujjai gyűrögették az anyagot.*
- Ha még mindig szeretnéd, akkor meg tudom mutatni, hogy mit csináltak a szarvasok. *-kicsit oldalra biccenti a fejét, látszik, hogy egészen ki van pirulva-* Amíg ázik a rózsabogyó, pont meg is tudom mutatni. A szarvasoknak sem tart sokáig amíg a fiúszarvas a lányszarvas popójánál van.
*Kíváncsian néz fel Marisa arcára, a választ várva.*
6332. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-01 10:55:53
Üzenet elküldve: 2024-11-01 10:55:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Ahogy a fiút hallgatja ismét elgondolkodik. Milyen szerencse, hogy tegnap összeakadt vele. Sok okosságot hallott, amiből egyet-kettőt akár meg is fogadhatna. Mert hát neki szokása, hogy a bakancsot csak lerúgja az ágy mellett, amiben így felkeléskor már esett párszor hasra. De következőnek igyekszik nem elfelejteni, hogy akár az ágy alá is berugdoshatja.*
- Hát nem tudom. Nekem csak a porcicák vannak. Még a zoknijaim sincsenek ott. De talán a kincseimet tarthatnám ott.
*Érkezik a remek gondolat, amitől ki is virul az arca. Akkor nem kéne az anyját traktálnia, hogy őrizgesse azt a kis fadobozt. Közben felbandzsít a homloka felé, hogy egy vizes tincset vegyen szemügyre. Már egész szépen száradni kezdett, de hát az ő hajánál ez gyakran egy örökkévalóság. Nyáron bezzeg mennyivel könnyebb, amikor jó meleg van mindenhol.
Az ujjaival belefésülget, itt-ott kiráz belőle gubancokat, így talán valamivel gyorsabban fog menni a dolog, mintha az egész vizesen tapadna össze. Amíg pedig ténykedik meg is érik benne a gondolat, majd vele együtt a kérdés is. Csak kimondani nehéz, mert valamiért a gondolatától is zavarba jön. Pedig tényleg olyan kíváncsi. De eszébe jut, hogy megmondani lehet, hogy nehezebb, mint megmutatni. Ezért gondolta úgy, hogy esetleg ezzel próbálkozik meg inkább. Úgy amúgy is lehet, hogy jobban megérti. De mégis a végére olyan zavarba jön, hogy a kérdést már félrepillantva teszi csak fel. A helyzetet pedig nem teszi egyszerűbbé az, ahogy közeledik hozzá a fiú. Nagyot nyelve húzza be a nyakát a vastag felsőjébe, majd halkan fel is szusszan ahogy érzi Elian orrának hegyét a nyakához érni. Felettébb zavarónak találja, hogy a combjai között most megint érzi azt a furcsa érzést. De nem mer odanyúlni, mert a végén tényleg azt hiszi a fiú, hogy bolhás lett. Pedig most még meg is fürdött. Mégis néha a kis kezek megindulnak a combjai közé, de minduntalan megtorpan és csak a zöld anyagra markol újra és újra.*
- Tényleg?
*Sandít rá a szeme sarkából, miközben a combjait összeszorítja. Azután a zöldek lassan levándorolnak a fiú kezére, de túl szégyenlős, hogy ő is ráfogjon a másikéra, így nyugton marad, csak a felsőjét markolja rendületlenül.*
- Csak nem tudom, hogy mikor, mert holnap már valószínűleg tovább indulunk a városba.
*Dünnyögi némi csalódottsággal a hangjában. Bár az igazat megvallva amúgy sem volt sok kedve bemenni a városba. Amióta pedig ilyen szép helyre jöttek és még Eliannal is találkozott, azóta pedig végképp nincs hozzá hangulata.*
*Ahogy a fiút hallgatja ismét elgondolkodik. Milyen szerencse, hogy tegnap összeakadt vele. Sok okosságot hallott, amiből egyet-kettőt akár meg is fogadhatna. Mert hát neki szokása, hogy a bakancsot csak lerúgja az ágy mellett, amiben így felkeléskor már esett párszor hasra. De következőnek igyekszik nem elfelejteni, hogy akár az ágy alá is berugdoshatja.*
- Hát nem tudom. Nekem csak a porcicák vannak. Még a zoknijaim sincsenek ott. De talán a kincseimet tarthatnám ott.
*Érkezik a remek gondolat, amitől ki is virul az arca. Akkor nem kéne az anyját traktálnia, hogy őrizgesse azt a kis fadobozt. Közben felbandzsít a homloka felé, hogy egy vizes tincset vegyen szemügyre. Már egész szépen száradni kezdett, de hát az ő hajánál ez gyakran egy örökkévalóság. Nyáron bezzeg mennyivel könnyebb, amikor jó meleg van mindenhol.
Az ujjaival belefésülget, itt-ott kiráz belőle gubancokat, így talán valamivel gyorsabban fog menni a dolog, mintha az egész vizesen tapadna össze. Amíg pedig ténykedik meg is érik benne a gondolat, majd vele együtt a kérdés is. Csak kimondani nehéz, mert valamiért a gondolatától is zavarba jön. Pedig tényleg olyan kíváncsi. De eszébe jut, hogy megmondani lehet, hogy nehezebb, mint megmutatni. Ezért gondolta úgy, hogy esetleg ezzel próbálkozik meg inkább. Úgy amúgy is lehet, hogy jobban megérti. De mégis a végére olyan zavarba jön, hogy a kérdést már félrepillantva teszi csak fel. A helyzetet pedig nem teszi egyszerűbbé az, ahogy közeledik hozzá a fiú. Nagyot nyelve húzza be a nyakát a vastag felsőjébe, majd halkan fel is szusszan ahogy érzi Elian orrának hegyét a nyakához érni. Felettébb zavarónak találja, hogy a combjai között most megint érzi azt a furcsa érzést. De nem mer odanyúlni, mert a végén tényleg azt hiszi a fiú, hogy bolhás lett. Pedig most még meg is fürdött. Mégis néha a kis kezek megindulnak a combjai közé, de minduntalan megtorpan és csak a zöld anyagra markol újra és újra.*
- Tényleg?
*Sandít rá a szeme sarkából, miközben a combjait összeszorítja. Azután a zöldek lassan levándorolnak a fiú kezére, de túl szégyenlős, hogy ő is ráfogjon a másikéra, így nyugton marad, csak a felsőjét markolja rendületlenül.*
- Csak nem tudom, hogy mikor, mert holnap már valószínűleg tovább indulunk a városba.
*Dünnyögi némi csalódottsággal a hangjában. Bár az igazat megvallva amúgy sem volt sok kedve bemenni a városba. Amióta pedig ilyen szép helyre jöttek és még Eliannal is találkozott, azóta pedig végképp nincs hozzá hangulata.*
6331. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-31 08:55:09
Üzenet elküldve: 2024-10-31 08:55:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A két fél//
* Nem a legalkalmasabb hely a pihenésre. Mások mindenféle erőlködés nélkül kirabolhatnák, ha akarnák. Azonban a rablás helyett valaki inkább megszólítja az éppen békésen szunyókáló férfit. Derk lassan kinyitja a szemét és a hang irányába fordul. Eleinte még nem is biztos abban, hogy a férfi hozzá szólna, de mikor körbenéz, akkor már minden kétsége elillan. *
- Üdv néked! * Akaratlanul is végignéz a férfin. Nem csak, hogy még nemigen látott ilyen bőrszínnel ellátott embert, de még a fegyver hiányossága is több kérdést felvet Derkben. *
- Nem, nincs probléma! Vagyis akad egy kicsike. Épp Artheniorba tartok, csak hát már egy ideje járom ezt az utat és már azon kezdtem gondolkodni, hogy jó úton vagy e. Esetleg van egy térképed?
* Mondjuk talán jobb ha nincs kard annál, aki nem tudja használni. Mint például Derknél. Ő is csak díszként hordja az oldalán. Pusztán elrettentés céljából. Persze az is meglehet, hogy a másik a kezével keresi a kenyerét. Elvégre van mivel alátámasztani ezt. Látszik a másikon, hogy nem lekvárkeverés utómunkája. Nem szeretné, ha a fején derülne ki az igazság. Sőt ha kiderül, hogy a másik is a város felé tart, akkor még együtt is mehetnének. Úgy biztos nem kötnének beléjük! *
- Amúgy Derk vagyok!
* Nyújtja jobbját a másiknak. Mindent elmondhat egy erős kézfogás a másikról. Derk pont ezt szeretné kideríteni. Csalódna, ha kiderülne, hogy ez a sok izom csak dísz. *
//A két fél//
* Nem a legalkalmasabb hely a pihenésre. Mások mindenféle erőlködés nélkül kirabolhatnák, ha akarnák. Azonban a rablás helyett valaki inkább megszólítja az éppen békésen szunyókáló férfit. Derk lassan kinyitja a szemét és a hang irányába fordul. Eleinte még nem is biztos abban, hogy a férfi hozzá szólna, de mikor körbenéz, akkor már minden kétsége elillan. *
- Üdv néked! * Akaratlanul is végignéz a férfin. Nem csak, hogy még nemigen látott ilyen bőrszínnel ellátott embert, de még a fegyver hiányossága is több kérdést felvet Derkben. *
- Nem, nincs probléma! Vagyis akad egy kicsike. Épp Artheniorba tartok, csak hát már egy ideje járom ezt az utat és már azon kezdtem gondolkodni, hogy jó úton vagy e. Esetleg van egy térképed?
* Mondjuk talán jobb ha nincs kard annál, aki nem tudja használni. Mint például Derknél. Ő is csak díszként hordja az oldalán. Pusztán elrettentés céljából. Persze az is meglehet, hogy a másik a kezével keresi a kenyerét. Elvégre van mivel alátámasztani ezt. Látszik a másikon, hogy nem lekvárkeverés utómunkája. Nem szeretné, ha a fején derülne ki az igazság. Sőt ha kiderül, hogy a másik is a város felé tart, akkor még együtt is mehetnének. Úgy biztos nem kötnének beléjük! *
- Amúgy Derk vagyok!
* Nyújtja jobbját a másiknak. Mindent elmondhat egy erős kézfogás a másikról. Derk pont ezt szeretné kideríteni. Csalódna, ha kiderülne, hogy ez a sok izom csak dísz. *
6330. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-30 22:01:04
Üzenet elküldve: 2024-10-30 22:01:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A két fél//
* Muzomgo a távoli nyugatról érkezik. Már hatok óta úton van, hiszen gyalogszerrel közlekedik. Mestere halála nem érte váratlanul, de valahol mégis reménykedett, hogy Eeyr nem hagyja, hogy egy ilyen nagyszerű ember meghaljon. Azonban az istennőnek más céljai voltak vele. A férfi néha még elszomorodik, ha elvesztett társára gondol, de tudja, hogy mestere halálával rá hárult a feladat, hogy továbbörökítse a hitet. Egyfelől ideje lenne saját tanítványt vagy tanítványokat fogadni, másfelől segíteni akar az átlagembereken. Tisztában van vele, hogy a legtöbbeknek nem olyan sorsot szántak, mint neki. Az átlagember nem fog könyveket olvasni, meditálni, filozofálni, szentül hinni Eeyr tanaiban. – Már az is bőven elég, ha nem utasítják vissza a tanításokat. Arthenior egy olyan hely, ahol a híresztelések szerint a legtöbben elfogadják az istennő eszméit. Persze ahány ember, annyiféle értelmezés lehetséges, így nem tudhatja, mire számítson pontosan, ha majd elér oda. Most azonban még csak a hosszú, poros földúton jár. Az mindenesetre bizalomra ad okot, hogy a környék már jóval barátságosabb, nem olyan ingoványos, mint korábban; illetve a forgalom is megnövekedett. Néha találkozik más utazókkal, ami a korábbi útszakaszon jóval ritkábban történt csak meg.
Az egyik ilyen utazó Derk is, csakhogy ő épp az út szélén pihen, amikor az ében bőrű férfi odaér. Egyből meg is áll és kissé aggódva szólítja meg a másikat. *
– Jóember, minden rendben? Tudok segíteni valamiben? * Első ránézésre nem tudja megállapítani, hogy egy pihenő utazót lát vagy egy kirabolt, megsebzett áldozatot. A válaszból valószínűleg kiderül valami. *
//A két fél//
* Muzomgo a távoli nyugatról érkezik. Már hatok óta úton van, hiszen gyalogszerrel közlekedik. Mestere halála nem érte váratlanul, de valahol mégis reménykedett, hogy Eeyr nem hagyja, hogy egy ilyen nagyszerű ember meghaljon. Azonban az istennőnek más céljai voltak vele. A férfi néha még elszomorodik, ha elvesztett társára gondol, de tudja, hogy mestere halálával rá hárult a feladat, hogy továbbörökítse a hitet. Egyfelől ideje lenne saját tanítványt vagy tanítványokat fogadni, másfelől segíteni akar az átlagembereken. Tisztában van vele, hogy a legtöbbeknek nem olyan sorsot szántak, mint neki. Az átlagember nem fog könyveket olvasni, meditálni, filozofálni, szentül hinni Eeyr tanaiban. – Már az is bőven elég, ha nem utasítják vissza a tanításokat. Arthenior egy olyan hely, ahol a híresztelések szerint a legtöbben elfogadják az istennő eszméit. Persze ahány ember, annyiféle értelmezés lehetséges, így nem tudhatja, mire számítson pontosan, ha majd elér oda. Most azonban még csak a hosszú, poros földúton jár. Az mindenesetre bizalomra ad okot, hogy a környék már jóval barátságosabb, nem olyan ingoványos, mint korábban; illetve a forgalom is megnövekedett. Néha találkozik más utazókkal, ami a korábbi útszakaszon jóval ritkábban történt csak meg.
Az egyik ilyen utazó Derk is, csakhogy ő épp az út szélén pihen, amikor az ében bőrű férfi odaér. Egyből meg is áll és kissé aggódva szólítja meg a másikat. *
– Jóember, minden rendben? Tudok segíteni valamiben? * Első ránézésre nem tudja megállapítani, hogy egy pihenő utazót lát vagy egy kirabolt, megsebzett áldozatot. A válaszból valószínűleg kiderül valami. *
6329. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-30 15:43:07
Üzenet elküldve: 2024-10-30 15:43:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*A kérdésre, hogy mit tart az ágy alatt, csak talányosan elmosolyodik. Mégis mi lehet egy egyedül élő fiatal férfiú ágya alatt tartva? Nahát, tényleg, vajon mi?*
- Erre egyszerű a válasz. *-mondja, és Marisára pislant-* Esténként, amikor lefekszek.. óh!
*Dob a tűzre pár ágat.*
- Szóval esténként, amikor lefekszek, leveszem a csizmámat. Azt szoktam betenni az ágy alá. Így nem esek át rajta reggel, amikor felkelek. *-kíváncsian néz a lányra-* Miért, te mit tartanál az ágyad alatt a porcicákon kívül?
*Úgy fordul térdeltében, hogy a mellé telepedő Marisa felé nézzen, így az oldala melegszik most a kis tűznél.*
- Igen, így is szép a hajad. *-bólint aprót megengedőn-* Csak most egészen vizes. De itt majd megszárad, és akkor még szebb lesz.
*Kiérzi a lány hangjából a megbántottságot, pedig ő nem akarta ám megbántani a széphajút. Tényleg szép a haja, ezt már az első pillanattól fogva látta. De hát mind kettejük haja szép, ez az igazság.*
- Hm? *-félrebiccenti a fejét, és kíváncsian nézi Marisát, ahogy az a nevén szólítja. Nem tudja mit szeretne tudni, csak azt látja rajta, hogy valami fontos kérdést hord a nyelvén. Amikor végre kiböki, újra szélesen elmosolyodik. Kicsit felemelkedik, és csak úgy, a térdén állva húzódik egészen közel a kisszékhez, és a lány combjához.*
- Marisa? *-mondja lágyan, és hosszú ujjait rásimítja a lányéra, ami a felsője alját bügyürgeti.-* Ha ennyire szeretnéd, akkor megmutatom neked.
*Most, hogy ennyire közel van a lányhoz, még erősebben érzi az olaj illatát, amivel az megmosakodott. Kíváncsi lesz, hogy milyen lehet az illata még közelebbről, ezért odahajol a lány nyakához, és odaszagol, szinte egészen a füle alá. Ilyen nagyon közelről egyszerre érződik az illóolaj és Marisa bőre is. Kellemes illatnak érzi a kettőt együtt.*
- Tényleg jó illatod van! *-osztja meg újdonat felfedezését a széphajúval, és visszaül a sarkaira. Újra a tűz felé pislant, ahol a víz felszínén megjelenik az első pár apró gyöngyöcske. A keze ottmarad Marisa ölében, ujjai a lány ujjain.*
*A kérdésre, hogy mit tart az ágy alatt, csak talányosan elmosolyodik. Mégis mi lehet egy egyedül élő fiatal férfiú ágya alatt tartva? Nahát, tényleg, vajon mi?*
- Erre egyszerű a válasz. *-mondja, és Marisára pislant-* Esténként, amikor lefekszek.. óh!
*Dob a tűzre pár ágat.*
- Szóval esténként, amikor lefekszek, leveszem a csizmámat. Azt szoktam betenni az ágy alá. Így nem esek át rajta reggel, amikor felkelek. *-kíváncsian néz a lányra-* Miért, te mit tartanál az ágyad alatt a porcicákon kívül?
*Úgy fordul térdeltében, hogy a mellé telepedő Marisa felé nézzen, így az oldala melegszik most a kis tűznél.*
- Igen, így is szép a hajad. *-bólint aprót megengedőn-* Csak most egészen vizes. De itt majd megszárad, és akkor még szebb lesz.
*Kiérzi a lány hangjából a megbántottságot, pedig ő nem akarta ám megbántani a széphajút. Tényleg szép a haja, ezt már az első pillanattól fogva látta. De hát mind kettejük haja szép, ez az igazság.*
- Hm? *-félrebiccenti a fejét, és kíváncsian nézi Marisát, ahogy az a nevén szólítja. Nem tudja mit szeretne tudni, csak azt látja rajta, hogy valami fontos kérdést hord a nyelvén. Amikor végre kiböki, újra szélesen elmosolyodik. Kicsit felemelkedik, és csak úgy, a térdén állva húzódik egészen közel a kisszékhez, és a lány combjához.*
- Marisa? *-mondja lágyan, és hosszú ujjait rásimítja a lányéra, ami a felsője alját bügyürgeti.-* Ha ennyire szeretnéd, akkor megmutatom neked.
*Most, hogy ennyire közel van a lányhoz, még erősebben érzi az olaj illatát, amivel az megmosakodott. Kíváncsi lesz, hogy milyen lehet az illata még közelebbről, ezért odahajol a lány nyakához, és odaszagol, szinte egészen a füle alá. Ilyen nagyon közelről egyszerre érződik az illóolaj és Marisa bőre is. Kellemes illatnak érzi a kettőt együtt.*
- Tényleg jó illatod van! *-osztja meg újdonat felfedezését a széphajúval, és visszaül a sarkaira. Újra a tűz felé pislant, ahol a víz felszínén megjelenik az első pár apró gyöngyöcske. A keze ottmarad Marisa ölében, ujjai a lány ujjain.*
6328. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-30 15:09:33
Üzenet elküldve: 2024-10-30 15:09:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Kutakodik, de semmi. Ahogy feltérdel és maga elé tartja az ujjait azok alig porosak, porcicának meg nyoma sincs. Megkönnyebbül, hogy Elian zoknijai akkor biztonságban vannak.
Lassan felkel és megigazgatja magán a nadrágot, majd kíváncsian sandít vissza az ágy felé, majd a pocokra, akit azért megcirógat mielőtt nagyon elszundítana.*
- Miért, mit tartasz ott?
*Fordul vissza a fiúhoz és figyeli ahogy ügyködik. Amíg kimegy a kunyhóból ismét bejárja a helyet. Tényleg nagyon tetszik neki.*
- Néha anya megtalál egyet-egyet, de sokat nem.
*Ingatja meg a fejét kissé szomorkásan, majd a fiú és a tűz közelébe húzza a kis széket és lehuppan rá.*
- Az enyém így is szép.
*jegyzi meg kissé sértődötten, mert feltűnt már neki, hogy a fiú a saját haját biztosan szebbnek tartja, mint a lányét. Pedig az övé szép hosszú és hullámos. Meg most már finom illatú. Eliannak pedig épphogy csak a válláig ér. De az igaz, hogy jól esik neki a meleg. Nem csak a haja miatt, hanem minden porcikájának. Kinyújtja a kezeit a tűz felé és szinte érzi, hogy a fázós ujjak is egyből jobban érzik magukat. Közben újból a gondolataiba merül és az alsó ajkát rágcsálva dilemmázik újból a kérdésen.*
- Elian...
*Kezdi halkan dünnyögve, ahogy a kezeit visszapakolja az ölébe és a meleg felső aljával kezdenek babrálni a vékony ujjak.*
- Egyszer majd... Megmutatod nekem, hogy mit csinálnak a szarvasok?
*Pillant el a másik irányba, ahol alaposan megvizsgálja a szoba sarkát. Na nem azért, mert ott keres porcicát, egyszerűen csak megint furcsán kezdi magát érezni, érzi, hogy az arca megint melegedik, szinte ég. Ezért sem akar a fiúra nézni. A végén azt hinné, hogy beteg, pedig nem érzi magát betegnek.*
*Kutakodik, de semmi. Ahogy feltérdel és maga elé tartja az ujjait azok alig porosak, porcicának meg nyoma sincs. Megkönnyebbül, hogy Elian zoknijai akkor biztonságban vannak.
Lassan felkel és megigazgatja magán a nadrágot, majd kíváncsian sandít vissza az ágy felé, majd a pocokra, akit azért megcirógat mielőtt nagyon elszundítana.*
- Miért, mit tartasz ott?
*Fordul vissza a fiúhoz és figyeli ahogy ügyködik. Amíg kimegy a kunyhóból ismét bejárja a helyet. Tényleg nagyon tetszik neki.*
- Néha anya megtalál egyet-egyet, de sokat nem.
*Ingatja meg a fejét kissé szomorkásan, majd a fiú és a tűz közelébe húzza a kis széket és lehuppan rá.*
- Az enyém így is szép.
*jegyzi meg kissé sértődötten, mert feltűnt már neki, hogy a fiú a saját haját biztosan szebbnek tartja, mint a lányét. Pedig az övé szép hosszú és hullámos. Meg most már finom illatú. Eliannak pedig épphogy csak a válláig ér. De az igaz, hogy jól esik neki a meleg. Nem csak a haja miatt, hanem minden porcikájának. Kinyújtja a kezeit a tűz felé és szinte érzi, hogy a fázós ujjak is egyből jobban érzik magukat. Közben újból a gondolataiba merül és az alsó ajkát rágcsálva dilemmázik újból a kérdésen.*
- Elian...
*Kezdi halkan dünnyögve, ahogy a kezeit visszapakolja az ölébe és a meleg felső aljával kezdenek babrálni a vékony ujjak.*
- Egyszer majd... Megmutatod nekem, hogy mit csinálnak a szarvasok?
*Pillant el a másik irányba, ahol alaposan megvizsgálja a szoba sarkát. Na nem azért, mert ott keres porcicát, egyszerűen csak megint furcsán kezdi magát érezni, érzi, hogy az arca megint melegedik, szinte ég. Ezért sem akar a fiúra nézni. A végén azt hinné, hogy beteg, pedig nem érzi magát betegnek.*
6327. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-30 11:37:12
Üzenet elküldve: 2024-10-30 11:37:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Hosszú ujjai ügyesen bánnak a kovával és acéllal; hamarosan apró, remegő láng jelenik meg a kócon, amit előbb vékonyabb ágacskákkal etet, majd kicsit vastagabbakkal. Mikor már a láng tűzzé hízik, újabb ágakat pakol rá, s ott is marad, néha aprókat ráfújva, máskor újabb ágakat rátéve, míg már önállóvá nem cseperedik a tűz. Akkor tesz még rá fát, hadd égjen. Közben fél szemmel, somolyogva a kíváncsiskodó Marisát figyeli.*
- Porcicám? Nem tudom. *-egyenesedik fel, fejét a széphajú felé fordítva. Kissé félrehajtott fejjel nézi az égnek meredő feneket, ~nagyon szeret így, négykézláb lenni~, állapítja meg magában. Őt nem zavarja igazából, nincs csúnya feneke a lánynak. Közelebb lép, jobbjával gyengéden odanyúl, és tenyerét rásimítja a pocok zsebében kucorgó, puha kis testére. Előveszi a tenyérbeillő kis jószágot, és ráteszi a párnájára, hagyja, hogy az befészkelje magát, és végre nyugton tudjon pihenni.*
- Megvannak, de nem ott vannak. *-mondja, kissé félrehajtott fejjel figyelve ahogy a széphajú az ágy alá kotor.-* Az ágy alatt mást tartok.
*Visszalép a kis tűzhelyhez, megpiszkálja az égő fadarabokat, tesz még oda. A füst engedelmesen kiúszik a kémény irányába, a pattogó lángok szép lassan meleget kezdenek adni. Felemeli a saját kis vasfazekát, az asztalhoz viszi. A demizsonból, amiben a patakról szokott vizet hozni magának, tölt a vasfazékba. Ezután a fazekat felakasztja a tűz fölé. Kimegy a kunyhóból, mikor nemsokára visszajön, tenyere telis-tele van piros rózsabogyóval. Ezt még nem teszi bele a vízbe, majd csak akkor, ha az felforr.*
- És nem is kerülnek meg a zoknijaid? *-kérdezi, a tűzhely mellé térdelve-* Amiket ellopnak a porcicák.
*A lángok felé emeli a kezét, ujjait jólesőn tartja a melegbe.*
- Ha gondolod, ideülhetsz. *-mosolyog Marisa felé-* Itt jó meleg van most. A hajad is gyorsan megszárad úgy. Én is így szoktam szárítani. Azért ilyen szép. A tied is szép lesz szerintem, ha itt szárítod meg.
*A fazékban halkan göcögni kezd a víz, néha meg-megpattan a tűz.*
*Hosszú ujjai ügyesen bánnak a kovával és acéllal; hamarosan apró, remegő láng jelenik meg a kócon, amit előbb vékonyabb ágacskákkal etet, majd kicsit vastagabbakkal. Mikor már a láng tűzzé hízik, újabb ágakat pakol rá, s ott is marad, néha aprókat ráfújva, máskor újabb ágakat rátéve, míg már önállóvá nem cseperedik a tűz. Akkor tesz még rá fát, hadd égjen. Közben fél szemmel, somolyogva a kíváncsiskodó Marisát figyeli.*
- Porcicám? Nem tudom. *-egyenesedik fel, fejét a széphajú felé fordítva. Kissé félrehajtott fejjel nézi az égnek meredő feneket, ~nagyon szeret így, négykézláb lenni~, állapítja meg magában. Őt nem zavarja igazából, nincs csúnya feneke a lánynak. Közelebb lép, jobbjával gyengéden odanyúl, és tenyerét rásimítja a pocok zsebében kucorgó, puha kis testére. Előveszi a tenyérbeillő kis jószágot, és ráteszi a párnájára, hagyja, hogy az befészkelje magát, és végre nyugton tudjon pihenni.*
- Megvannak, de nem ott vannak. *-mondja, kissé félrehajtott fejjel figyelve ahogy a széphajú az ágy alá kotor.-* Az ágy alatt mást tartok.
*Visszalép a kis tűzhelyhez, megpiszkálja az égő fadarabokat, tesz még oda. A füst engedelmesen kiúszik a kémény irányába, a pattogó lángok szép lassan meleget kezdenek adni. Felemeli a saját kis vasfazekát, az asztalhoz viszi. A demizsonból, amiben a patakról szokott vizet hozni magának, tölt a vasfazékba. Ezután a fazekat felakasztja a tűz fölé. Kimegy a kunyhóból, mikor nemsokára visszajön, tenyere telis-tele van piros rózsabogyóval. Ezt még nem teszi bele a vízbe, majd csak akkor, ha az felforr.*
- És nem is kerülnek meg a zoknijaid? *-kérdezi, a tűzhely mellé térdelve-* Amiket ellopnak a porcicák.
*A lángok felé emeli a kezét, ujjait jólesőn tartja a melegbe.*
- Ha gondolod, ideülhetsz. *-mosolyog Marisa felé-* Itt jó meleg van most. A hajad is gyorsan megszárad úgy. Én is így szoktam szárítani. Azért ilyen szép. A tied is szép lesz szerintem, ha itt szárítod meg.
*A fazékban halkan göcögni kezd a víz, néha meg-megpattan a tűz.*
6326. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-30 10:18:52
Üzenet elküldve: 2024-10-30 10:18:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A két fél//
* Hűvös szellők kísérik Derk lépteit, ahogyan a híres neves Arthenior városa felé menetel. Sokat jót, és ezzel szemben sok rossz szó is kerülgeti a várost. Talán végre eljött az idő, hogy feltárja a sötét titkokat, melyek az agya legmélyebb bugyraiba elzárása kerültek. Bár már sok helyen megfordult, mégis reménnyel teli. Csak a rossz sorsnak és a választásainak köszönhetően nem talált még rá a kulcsra, amit oly régóta keres. De talán most! Most biztos jó úton halad! Az út mentén sétál, akadtak szekerek, kik felvették volna őt, de az erszényét látva mind faképnél hagyták. Vajon miért? Még szerencséje, hogy vízből akad elég nála. Azonban az étel fogytában. Hamar a városba kéne érnie, különben még az éhség lesz a veszte. Aztán majd a legközelebbi személy, aki megtalálja, majd csalódott lesz, mikor kirabolná a férfit. Az egész napos kutyagolásnak hála hamar elfárad. Le is tér az útmentére, hogy kicsit pihenhessen. Táskáját maga mellé helyezi, míg ő lefekszik, hogy egy pár órára becsukhassa a szemét. Mi baj lehet? *
//A két fél//
* Hűvös szellők kísérik Derk lépteit, ahogyan a híres neves Arthenior városa felé menetel. Sokat jót, és ezzel szemben sok rossz szó is kerülgeti a várost. Talán végre eljött az idő, hogy feltárja a sötét titkokat, melyek az agya legmélyebb bugyraiba elzárása kerültek. Bár már sok helyen megfordult, mégis reménnyel teli. Csak a rossz sorsnak és a választásainak köszönhetően nem talált még rá a kulcsra, amit oly régóta keres. De talán most! Most biztos jó úton halad! Az út mentén sétál, akadtak szekerek, kik felvették volna őt, de az erszényét látva mind faképnél hagyták. Vajon miért? Még szerencséje, hogy vízből akad elég nála. Azonban az étel fogytában. Hamar a városba kéne érnie, különben még az éhség lesz a veszte. Aztán majd a legközelebbi személy, aki megtalálja, majd csalódott lesz, mikor kirabolná a férfit. Az egész napos kutyagolásnak hála hamar elfárad. Le is tér az útmentére, hogy kicsit pihenhessen. Táskáját maga mellé helyezi, míg ő lefekszik, hogy egy pár órára becsukhassa a szemét. Mi baj lehet? *
6325. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-30 09:14:23
Üzenet elküldve: 2024-10-30 09:14:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
- De te szedted le.
*Vonja meg a vállait, ahogy elnyammog a bogyókon.*
- Sok mindent tanultam tőle. *Bólogat rá a fiú kérdésére.* A kamilláról is. Abból teát főz, ha beteg vagyok. De sajnos ilyen finom illatot nem tudok csinálni.
*Sóhajt fel kissé csalódottan, majd való igaz, hogy a tekintete talán a kelleténél tovább időzik el a fiún. Pedig ő aztán nem akarta, hogy feltűnő legyen. De mikor Elian rákérdez, hogy mit néz annyira ijedten és zavartan kapja el a pillantásait, hogy meredten bámuljon inkább előre.*
- Nem vagy lila.
*Motyogja gyorsan, de szerencsére közben meg is érkeznek a kis kunyhóhoz, ami valóban nem túl nagy. Olyan kis aranyos az első pillantásra. Már rögtön feltűnik neki, hogy milyen ügyesen vannak kijavítva rajta a hibák. Ő is csinált ilyesmit, amikor segített a bácsi házánál megcsinálni a kerítést. Akkor rá is azt mondták, hogy nagyon ügyes keze van. Követi a fiút a kunyhóba, miközben eltűnteti az áfonya utolsó szemét is. A kezét egyszerűen a nadrágjába törli, majd szinte ámuldozik, hogy milyen szép helyen is lakik a fiú. Igaz, hogy a bácsi háza nagyobb. Ott az anyjával is kényelmesen elférnek, de milyen jó is lenne, ha neki is lenne ilyen kunyhója. Most aztán tényleg irigykedik. Nem zavarja Eliant, amíg az a teával foglalkozik. Úgy is megkapta az engedélyt, hogy szétnézzen, hát így is tesz. Sokáig úgy sem bírna megülni a fenekén. Így megvizsgálja a polcokat, a lelógó növényeket, majd észbe kapva fordul sarkon és az ágyhoz siet.*
- Neked van porcicád?
*Kíváncsiskodik nyomban, miközben lekanyarítja magáról a köpenyt, hogy könnyebb dolga legyen. Ledobja az ágyra, majd letérdel mellé, hogy behajolva, plafonnak meredő hátsóval kémleljen be az ágy alá.*
- Anya azt mondta, hogy ha nem takarítok ki rendesen, akkor előjönnek a porcicák, akik ellopkodják a zoknimat. És biztos igaz, mert sűrűn tűnik el egyik-másik párja.
*Magyarázza nagy okosan, miközben benyúl az ágy alá, hogy a porcicák után kutakodjon.*
- Neked megvannak a zoknijaid?
- De te szedted le.
*Vonja meg a vállait, ahogy elnyammog a bogyókon.*
- Sok mindent tanultam tőle. *Bólogat rá a fiú kérdésére.* A kamilláról is. Abból teát főz, ha beteg vagyok. De sajnos ilyen finom illatot nem tudok csinálni.
*Sóhajt fel kissé csalódottan, majd való igaz, hogy a tekintete talán a kelleténél tovább időzik el a fiún. Pedig ő aztán nem akarta, hogy feltűnő legyen. De mikor Elian rákérdez, hogy mit néz annyira ijedten és zavartan kapja el a pillantásait, hogy meredten bámuljon inkább előre.*
- Nem vagy lila.
*Motyogja gyorsan, de szerencsére közben meg is érkeznek a kis kunyhóhoz, ami valóban nem túl nagy. Olyan kis aranyos az első pillantásra. Már rögtön feltűnik neki, hogy milyen ügyesen vannak kijavítva rajta a hibák. Ő is csinált ilyesmit, amikor segített a bácsi házánál megcsinálni a kerítést. Akkor rá is azt mondták, hogy nagyon ügyes keze van. Követi a fiút a kunyhóba, miközben eltűnteti az áfonya utolsó szemét is. A kezét egyszerűen a nadrágjába törli, majd szinte ámuldozik, hogy milyen szép helyen is lakik a fiú. Igaz, hogy a bácsi háza nagyobb. Ott az anyjával is kényelmesen elférnek, de milyen jó is lenne, ha neki is lenne ilyen kunyhója. Most aztán tényleg irigykedik. Nem zavarja Eliant, amíg az a teával foglalkozik. Úgy is megkapta az engedélyt, hogy szétnézzen, hát így is tesz. Sokáig úgy sem bírna megülni a fenekén. Így megvizsgálja a polcokat, a lelógó növényeket, majd észbe kapva fordul sarkon és az ágyhoz siet.*
- Neked van porcicád?
*Kíváncsiskodik nyomban, miközben lekanyarítja magáról a köpenyt, hogy könnyebb dolga legyen. Ledobja az ágyra, majd letérdel mellé, hogy behajolva, plafonnak meredő hátsóval kémleljen be az ágy alá.*
- Anya azt mondta, hogy ha nem takarítok ki rendesen, akkor előjönnek a porcicák, akik ellopkodják a zoknimat. És biztos igaz, mert sűrűn tűnik el egyik-másik párja.
*Magyarázza nagy okosan, miközben benyúl az ágy alá, hogy a porcicák után kutakodjon.*
- Neked megvannak a zoknijaid?
6324. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-30 08:44:53
Üzenet elküldve: 2024-10-30 08:44:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
- Ne nekem köszönd, *-néz a széphajúra lágyan mosolyogva-* hanem az erdőnek. Én csak a kezedbe adtam, hogy ne téged szúrjon meg a bokor.
*Megint félrehajt egy-egy ágat ahogy haladnak, könnyen boldogul fél kézzel is. Marisa szavai nyomán kíváncsian pislant a fazék aljában lévő üvegcsére.*
- Tényleg ő csinálta? *-kérdez vissza, kissé csodálkozó tekintettel-* Nagyon ügyes anyukád van. Ez nagyon kellemes illat.
*Az ő saját illatát méltató szavakra csak kicsit hátra rázza homlokából a haját.*
- Tudom. *-mondja egyszerűen, kedves hangon-* Sokat vagyok az erdőben. Talán azért.
*Észreveszi hogy a lány rá nézeget a köpeny csuklyája alól, oda fordítja a fejét, és kíváncsian oldalra biccenti a fejét.*
- Mit nézel így? *-kérdezi Marisától, és szabad kezének ujjaival megdörgöli a száját kicsit-* Lila lettem az áfonyától? Néha a kezemet is egészen befogja. Nézd! Itt is vagyunk.
*Széles mosollyal int maguk elé, ahol a fák között egy aprócska irtás közepén ott áll a kunyhó. Tényleg nem hazudott, amikor azt mondta, hogy az nem nagy. Ránézésre valóban egy régebben épített vadászkunyhónak tűnik, stramm, de már kissé viharvert falait és kéregcserepes tetejét láthatóan hozzá nem értő kezek próbálták javítgatni. A kunyhó mellett, a napos oldalon egy jókora vadrózsabokor terpeszkedik, itt-ott még van rajta egy-egy halványrózsaszín virág, de zömében csak a rózsabogyók vöröse tarkítja zöldjét.*
- Gyere csak! *-mosolyog a lányra, és a kunyhó ajtajához megy. Az nincs zárva, egy könnyű lökésre fel is tárul. Odabent nincs sok minden. Egy egyszerű, deszkából ácsolt ágykeret szalmazsákkal és durva szövésű pokróccal; egy apró asztal egy kis, háromlábú székkel, a falon két polc pár csorba bögrével és tányérral, a plafonról madzagra akasztva néhány csomó növény lóg le. Az ajtóval szembeni falon van a kunyhó tűzhelye, nem lehetne igazán kandallónak nevezni, hiszen épp csak akkora méretű, hogy egy kis üst vagy serpenyő rakható csak a tűz fölé.-* Ahogy mondtam, nem túl nagy. De nekem pont jó.
*A fazekat lerakja az asztalra, és a kis tűzhely mellé térdel, hogy ott piszmogni kezdjen az odakészített fával és kóccal.*
- Megrakom a tüzet, és teszek fel forrni vizet a teához. *-pislog hátra a válla fölött-* Addig ülj le nyugodtan. Vagy nézz szét. Amit szeretnél.
- Ne nekem köszönd, *-néz a széphajúra lágyan mosolyogva-* hanem az erdőnek. Én csak a kezedbe adtam, hogy ne téged szúrjon meg a bokor.
*Megint félrehajt egy-egy ágat ahogy haladnak, könnyen boldogul fél kézzel is. Marisa szavai nyomán kíváncsian pislant a fazék aljában lévő üvegcsére.*
- Tényleg ő csinálta? *-kérdez vissza, kissé csodálkozó tekintettel-* Nagyon ügyes anyukád van. Ez nagyon kellemes illat.
*Az ő saját illatát méltató szavakra csak kicsit hátra rázza homlokából a haját.*
- Tudom. *-mondja egyszerűen, kedves hangon-* Sokat vagyok az erdőben. Talán azért.
*Észreveszi hogy a lány rá nézeget a köpeny csuklyája alól, oda fordítja a fejét, és kíváncsian oldalra biccenti a fejét.*
- Mit nézel így? *-kérdezi Marisától, és szabad kezének ujjaival megdörgöli a száját kicsit-* Lila lettem az áfonyától? Néha a kezemet is egészen befogja. Nézd! Itt is vagyunk.
*Széles mosollyal int maguk elé, ahol a fák között egy aprócska irtás közepén ott áll a kunyhó. Tényleg nem hazudott, amikor azt mondta, hogy az nem nagy. Ránézésre valóban egy régebben épített vadászkunyhónak tűnik, stramm, de már kissé viharvert falait és kéregcserepes tetejét láthatóan hozzá nem értő kezek próbálták javítgatni. A kunyhó mellett, a napos oldalon egy jókora vadrózsabokor terpeszkedik, itt-ott még van rajta egy-egy halványrózsaszín virág, de zömében csak a rózsabogyók vöröse tarkítja zöldjét.*
- Gyere csak! *-mosolyog a lányra, és a kunyhó ajtajához megy. Az nincs zárva, egy könnyű lökésre fel is tárul. Odabent nincs sok minden. Egy egyszerű, deszkából ácsolt ágykeret szalmazsákkal és durva szövésű pokróccal; egy apró asztal egy kis, háromlábú székkel, a falon két polc pár csorba bögrével és tányérral, a plafonról madzagra akasztva néhány csomó növény lóg le. Az ajtóval szembeni falon van a kunyhó tűzhelye, nem lehetne igazán kandallónak nevezni, hiszen épp csak akkora méretű, hogy egy kis üst vagy serpenyő rakható csak a tűz fölé.-* Ahogy mondtam, nem túl nagy. De nekem pont jó.
*A fazekat lerakja az asztalra, és a kis tűzhely mellé térdel, hogy ott piszmogni kezdjen az odakészített fával és kóccal.*
- Megrakom a tüzet, és teszek fel forrni vizet a teához. *-pislog hátra a válla fölött-* Addig ülj le nyugodtan. Vagy nézz szét. Amit szeretnél.
6323. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-30 06:53:52
Üzenet elküldve: 2024-10-30 06:53:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Elgondolkodik a szarvasokról és továbbra is úgy tartja, hogy kíváncsi. Talán majd egyszer megfűzi Eliant, hogy mutassa meg neki. Még akkor is, ha igazából a fiú lesz az ő fenekénél és nem fordítva.
Az áfonyára szélesen elmosolyodik és ki is nyújtja a szabad kezét, hogy átvegye a szemeket, a másikból pedig oda nyújtja a fazekat. Azután a felszabadult kezével már kényelmesen tud szemezgetni a bogyókból. Miközben nyammog kényelmesen sétál a fiú mellett.*
- Köszönöm az áfonyát.
*Mosolyodik el újból ahogy a fiúra pillant, a megjegyzésére viszont kissé furán kezdi magát érezni. Valahol a hasa tájékán, talán egy kicsit lejjebb. Jól esik neki, hogy a fiú szerint jó az illata, de valahogy máshogy érzi most ezt jónak.*
- Anya szokta csinálni. Ez a kedvenc illatom.
*Fordul inkább vissza előre, miközben úgy érzi, hogy melegség önti el az arcát. Ami megint olyan furcsa érzés és igazából mintha zavarba is jött volna tőle.*
- Neked is jó illatod van ám. Olyan, mint az erdőnek.
*Motyogja halkan, ahogy a szeme sarkából megint a fiúra pillant. Ám valahogy most kicsit hosszabban elidőzik az arcán, az ajkain. Azon gondolkodik vajon tényleg ugyan olyan áfonya íze van-e. Talán megkóstolhatná, hogy kiderüljön. Az anyjánál már látott ilyet, hogy egy férfi megkóstolta milyen ízű a szája. Az anyjának tetszett, így áfonya után is biztos finom lehet. Mert hát ők bor után csinálták. De sosem derült ki igazából, mert azután az anyja külön szobába ment aludni a férfival. Talán ezt is megkérdezhetné a fiútól, ha már a szarvasokat tudja. Bár igazából azt sem mondta el neki, szóval biztos ezt is titokban tartaná. Pedig olyan kíváncsi az egészre.
Egy hosszú sóhajjal fordul vissza előre, ahogy csendben, a gondolataiba mélyedve ballag. Szeretné, ha a gondolatai a kunyhó körül forognának, mert az nem olyan zavaró, mint ahogy most ez a sok új dolog tűnik annak.*
*Elgondolkodik a szarvasokról és továbbra is úgy tartja, hogy kíváncsi. Talán majd egyszer megfűzi Eliant, hogy mutassa meg neki. Még akkor is, ha igazából a fiú lesz az ő fenekénél és nem fordítva.
Az áfonyára szélesen elmosolyodik és ki is nyújtja a szabad kezét, hogy átvegye a szemeket, a másikból pedig oda nyújtja a fazekat. Azután a felszabadult kezével már kényelmesen tud szemezgetni a bogyókból. Miközben nyammog kényelmesen sétál a fiú mellett.*
- Köszönöm az áfonyát.
*Mosolyodik el újból ahogy a fiúra pillant, a megjegyzésére viszont kissé furán kezdi magát érezni. Valahol a hasa tájékán, talán egy kicsit lejjebb. Jól esik neki, hogy a fiú szerint jó az illata, de valahogy máshogy érzi most ezt jónak.*
- Anya szokta csinálni. Ez a kedvenc illatom.
*Fordul inkább vissza előre, miközben úgy érzi, hogy melegség önti el az arcát. Ami megint olyan furcsa érzés és igazából mintha zavarba is jött volna tőle.*
- Neked is jó illatod van ám. Olyan, mint az erdőnek.
*Motyogja halkan, ahogy a szeme sarkából megint a fiúra pillant. Ám valahogy most kicsit hosszabban elidőzik az arcán, az ajkain. Azon gondolkodik vajon tényleg ugyan olyan áfonya íze van-e. Talán megkóstolhatná, hogy kiderüljön. Az anyjánál már látott ilyet, hogy egy férfi megkóstolta milyen ízű a szája. Az anyjának tetszett, így áfonya után is biztos finom lehet. Mert hát ők bor után csinálták. De sosem derült ki igazából, mert azután az anyja külön szobába ment aludni a férfival. Talán ezt is megkérdezhetné a fiútól, ha már a szarvasokat tudja. Bár igazából azt sem mondta el neki, szóval biztos ezt is titokban tartaná. Pedig olyan kíváncsi az egészre.
Egy hosszú sóhajjal fordul vissza előre, ahogy csendben, a gondolataiba mélyedve ballag. Szeretné, ha a gondolatai a kunyhó körül forognának, mert az nem olyan zavaró, mint ahogy most ez a sok új dolog tűnik annak.*
6322. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-29 11:36:28
Üzenet elküldve: 2024-10-29 11:36:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Ahogy végignézte azt, ahogy levetkőzött és megfürdött, most végignézi azt, ahogy Marisa felöltözik. Nem tudja igazán eldönteni, hogy hogyan tetszik neki jobban a lány: csurdén, vagy így, ruhában. Abban biztos csak, hogy a széphajú testét egész fehérnek látta, a fenekét nem olyan kereknek, mint egy almát, és hogy a kabát alatt nagyon melege lett, ahogy azt nézte, hogy a lány négykézláb van a patakban.*
- Én csak figyeltelek. *-rázza meg halvány mosollyal a fejét, és lenyúl a fűben motoszkáló hörcsögért-* És a pocok is teleitta és teleette magát.
*A puhaszőrű kis jószág visszakerül a meleg kabátzsebbe, csipeget még egy szűk maréknyi áfonyát, majd feláll. Amíg a lányhoz lépked, az megint a szarvasokról kérdezi. Halkan felkuncog.*
- Itt is csinálnak olyat. *-jelenti ki magabiztosan-* Láttam.
*A többi kérdésen kicsit tovább gondolkodik. Ahogy eszébe jut a lány feneke, megint mintha melege lenne a kabát alatt.*
- Rá tudnál mászni. *-mondja aztán kissé tétován-* De a fiúszarvas szokott a lányszarvas mögött lenni. Úgyhogy ha ilyet akarsz csinálni, akkor nekem kéne a te fenekednél lenni.
*A gondolatot furán izgalmasnak találja. Eddig még nem volt senki fenekénél. Egy pillanatra elgondolkozik, hogy milyen lehet? A szarvasok csinálják, a vadmalacok csinálják, a rókák csinálják. Akkor ők is tudnák csinálni? Biztosan.
Marisa felé nyújtja mindkét kezét. A jobbját tenyérrel felfelé, tenyere öblében ott ülnek a lila bogyók. A balja üres, azzal a fazék felé int.*
- Szedtem ám neked is. *-mondja mosolyogva-* Cseréljünk! Én viszem a fazekad, te meg addig tudsz szemezgetni. Jó így?
*Ahogy az almán, úgy az áfonyán is meg tudnak osztozni szerinte. És ha a pocok és ő is evett belőle, akkor egyen csak a széphajú is. Legalább megint egyforma ízű lesz a szájuk. Ha megkapja a fazekat, óvatosan átönti a lány markába a gyümölcsöt, majd kényelmes tempóban elindul a kunyhó felé. Nincs túl messze, pár perc alatt odaérnek majd.*
- Így közelről is jó illatod van. *-fordul mosolyogva a lány felé séta közben, a fazekat az oldalához szorítva-* Mint a rétnek késő tavasszal.
*Ahogy végignézte azt, ahogy levetkőzött és megfürdött, most végignézi azt, ahogy Marisa felöltözik. Nem tudja igazán eldönteni, hogy hogyan tetszik neki jobban a lány: csurdén, vagy így, ruhában. Abban biztos csak, hogy a széphajú testét egész fehérnek látta, a fenekét nem olyan kereknek, mint egy almát, és hogy a kabát alatt nagyon melege lett, ahogy azt nézte, hogy a lány négykézláb van a patakban.*
- Én csak figyeltelek. *-rázza meg halvány mosollyal a fejét, és lenyúl a fűben motoszkáló hörcsögért-* És a pocok is teleitta és teleette magát.
*A puhaszőrű kis jószág visszakerül a meleg kabátzsebbe, csipeget még egy szűk maréknyi áfonyát, majd feláll. Amíg a lányhoz lépked, az megint a szarvasokról kérdezi. Halkan felkuncog.*
- Itt is csinálnak olyat. *-jelenti ki magabiztosan-* Láttam.
*A többi kérdésen kicsit tovább gondolkodik. Ahogy eszébe jut a lány feneke, megint mintha melege lenne a kabát alatt.*
- Rá tudnál mászni. *-mondja aztán kissé tétován-* De a fiúszarvas szokott a lányszarvas mögött lenni. Úgyhogy ha ilyet akarsz csinálni, akkor nekem kéne a te fenekednél lenni.
*A gondolatot furán izgalmasnak találja. Eddig még nem volt senki fenekénél. Egy pillanatra elgondolkozik, hogy milyen lehet? A szarvasok csinálják, a vadmalacok csinálják, a rókák csinálják. Akkor ők is tudnák csinálni? Biztosan.
Marisa felé nyújtja mindkét kezét. A jobbját tenyérrel felfelé, tenyere öblében ott ülnek a lila bogyók. A balja üres, azzal a fazék felé int.*
- Szedtem ám neked is. *-mondja mosolyogva-* Cseréljünk! Én viszem a fazekad, te meg addig tudsz szemezgetni. Jó így?
*Ahogy az almán, úgy az áfonyán is meg tudnak osztozni szerinte. És ha a pocok és ő is evett belőle, akkor egyen csak a széphajú is. Legalább megint egyforma ízű lesz a szájuk. Ha megkapja a fazekat, óvatosan átönti a lány markába a gyümölcsöt, majd kényelmes tempóban elindul a kunyhó felé. Nincs túl messze, pár perc alatt odaérnek majd.*
- Így közelről is jó illatod van. *-fordul mosolyogva a lány felé séta közben, a fazekat az oldalához szorítva-* Mint a rétnek késő tavasszal.
6321. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-28 17:42:46
Üzenet elküldve: 2024-10-28 17:42:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*A törölközéssel is végez, így már csak annyi marad hátra, hogy minél gyorsabban belebújjon a ruháiba, amiket gyorsan kapkod össze a földről. Néha-néha felpillantva sűrűn összetalálkozik a tekintete a fiúéval. Az anyja most bizony büszke lenne a fiúra, mert tényleg szemmel tartja és vigyáz rá. Ezt széles mosollyal maga is díjazza, majd gyorsan magára kapkod minden ruhadarabot. Kissé fázósan dörgöli át magát, majd mikor kicsit jobb lesz a fazék vizet kiönti, amibe utána bedobja a kis üveget és a törölközőt is belegyűri.*
- Ha te tényleg nem akarsz mást, akkor készen vagyok.
*Kanyarítja magára a köpenyét, aminek a csuklyáját a fejére húzza és betömködi alá a haját. Azután már csak az marad, hogy a fazekat vegye kézbe mielőtt megint elfelejti és a táborból kelljen visszajönnie érte. Közben megfogalmazódik benne egy kósza gondolat.*
- Szerinted a szarvasok itt is csinálnak olyat? Vagy csak a virágok között szeretik?
*Billenti félre a fejét kíváncsian.*
- Olyat mi is csinálhatunk? Bár nem tudom miért akarna valaki a popómra mászni. *Dörgöl eltűnődve az állára.* Én rámászhatok így mondjuk a te popódra?
*Pillázik szaporán, majd hirtelen szélesen elmosolyodik.*
- Szeretem a teát. Igyunk egyet.
*Mert tényleg jól esne neki valami meleg a pancsikolás után. A teát meg tényleg szereti. Bár igaz, hogy a gyümölcsösöket jobban, de az jól hangzik, hogy nem fog megfázni attól a bogyóstól sem. Bár elgondolkodik azon is, hogy a bogyó végül is gyümölcs, nem? Hisz az áfonya az. Az meg bogyó, mert kicsi és kerek. Vagy minden bogyó gyümölcs, de nem minden gyümölcs bogyó? Ez elég logikusan hangzik.*
*A törölközéssel is végez, így már csak annyi marad hátra, hogy minél gyorsabban belebújjon a ruháiba, amiket gyorsan kapkod össze a földről. Néha-néha felpillantva sűrűn összetalálkozik a tekintete a fiúéval. Az anyja most bizony büszke lenne a fiúra, mert tényleg szemmel tartja és vigyáz rá. Ezt széles mosollyal maga is díjazza, majd gyorsan magára kapkod minden ruhadarabot. Kissé fázósan dörgöli át magát, majd mikor kicsit jobb lesz a fazék vizet kiönti, amibe utána bedobja a kis üveget és a törölközőt is belegyűri.*
- Ha te tényleg nem akarsz mást, akkor készen vagyok.
*Kanyarítja magára a köpenyét, aminek a csuklyáját a fejére húzza és betömködi alá a haját. Azután már csak az marad, hogy a fazekat vegye kézbe mielőtt megint elfelejti és a táborból kelljen visszajönnie érte. Közben megfogalmazódik benne egy kósza gondolat.*
- Szerinted a szarvasok itt is csinálnak olyat? Vagy csak a virágok között szeretik?
*Billenti félre a fejét kíváncsian.*
- Olyat mi is csinálhatunk? Bár nem tudom miért akarna valaki a popómra mászni. *Dörgöl eltűnődve az állára.* Én rámászhatok így mondjuk a te popódra?
*Pillázik szaporán, majd hirtelen szélesen elmosolyodik.*
- Szeretem a teát. Igyunk egyet.
*Mert tényleg jól esne neki valami meleg a pancsikolás után. A teát meg tényleg szereti. Bár igaz, hogy a gyümölcsösöket jobban, de az jól hangzik, hogy nem fog megfázni attól a bogyóstól sem. Bár elgondolkodik azon is, hogy a bogyó végül is gyümölcs, nem? Hisz az áfonya az. Az meg bogyó, mert kicsi és kerek. Vagy minden bogyó gyümölcs, de nem minden gyümölcs bogyó? Ez elég logikusan hangzik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389