Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 318 (6341. - 6360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6360. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-11 14:47:35
Üzenet elküldve: 2024-11-11 14:47:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A két fél//
* Úgy tűnik, a másik férfit nem sikerült egyből meggyőzni. Nincs ellenére, hogy Muzomgo segítsen másokat, de ő maga meglehetősen elutasító, hangjában némi cinizmust is felfedezni vél a férfi. Ezzel az eredménnyel nincs megelégedve, úgyhogy tovább próbálkozik. *
– Az én célom túlmutat azon, hogy kenyeret osszak a szegényeknek, én nem így segítek. A hit az én kenyerem és a hit útmutató a boldog élethez. Épp az olyan emberek miatt jöttem Artheniorba, mint te! Most még talán nem érted, mert nem tapasztaltad meg személyesen az istennő fényét. Talán dühös vagy az istenekre vagy akár az egész világra, de a hit ott kezdődik, ahol a bizonyosság véget ér. Ha valaki, te tudhatod, milyen nehéz elhagyni a biztos környezetet, még akkor is, ha nem érezzük jól magunkat ott. * Utal vissza Derk múltjára, noha a részleteket nem ismeri. De azt ő is megtapasztalta, hogy a legnehezebb lépés mindig az első.
A másik dologra elmosolyodik és gondolatban legyint. *
– Nem félek Sa'Terethtől. Hallottam már szörnyűségeket, amiket a követői elkövettek, de ez minden korban, minden társadalomban így volt. A Gonosz jelen volt a mélységiek ősi hitében és az orkok barbár szokásaiban egyaránt. S mégis fennmaradtunk mi, akik a szeretetet hirdetjük. Te nem tűnsz gonosz embernek, nem értem hát, miért lököd el Eeyrt magadtól?
//A két fél//
* Úgy tűnik, a másik férfit nem sikerült egyből meggyőzni. Nincs ellenére, hogy Muzomgo segítsen másokat, de ő maga meglehetősen elutasító, hangjában némi cinizmust is felfedezni vél a férfi. Ezzel az eredménnyel nincs megelégedve, úgyhogy tovább próbálkozik. *
– Az én célom túlmutat azon, hogy kenyeret osszak a szegényeknek, én nem így segítek. A hit az én kenyerem és a hit útmutató a boldog élethez. Épp az olyan emberek miatt jöttem Artheniorba, mint te! Most még talán nem érted, mert nem tapasztaltad meg személyesen az istennő fényét. Talán dühös vagy az istenekre vagy akár az egész világra, de a hit ott kezdődik, ahol a bizonyosság véget ér. Ha valaki, te tudhatod, milyen nehéz elhagyni a biztos környezetet, még akkor is, ha nem érezzük jól magunkat ott. * Utal vissza Derk múltjára, noha a részleteket nem ismeri. De azt ő is megtapasztalta, hogy a legnehezebb lépés mindig az első.
A másik dologra elmosolyodik és gondolatban legyint. *
– Nem félek Sa'Terethtől. Hallottam már szörnyűségeket, amiket a követői elkövettek, de ez minden korban, minden társadalomban így volt. A Gonosz jelen volt a mélységiek ősi hitében és az orkok barbár szokásaiban egyaránt. S mégis fennmaradtunk mi, akik a szeretetet hirdetjük. Te nem tűnsz gonosz embernek, nem értem hát, miért lököd el Eeyrt magadtól?
6359. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-11 13:30:14
Üzenet elküldve: 2024-11-11 13:30:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Ujjai finoman rászorítanak Marisa derekára, ahogy az tovább ismerkedik az ő nadrág-borította testével. Mennyivel másabb, ha a lány nyúl oda! Valahogy sokkal jobban tetszik neki. Még így, ruhán keresztül is van olyan jó, ha nem jobb, mint mikor az ő keze van ott. Hirtelen eszébe jut, hogy reméli, hogy nem fogja összekenni a nadrágot belülről egy óvatlan pillanatban, és hogy talán mégis jobb lenne levennie magáról. De ez a veszély végül elhárul, mikor a széphajú elveszi onnan a kezét, és visszaül az ágyra. Ágyékában szinte csalódott sajgással szusszant, érzi, hogy fülei is vörösek már, nem csak az arca.*
- Igen, sokszor ilyen. *-válaszolja, mikor már nem nyomja a mellkasát úgy az a fura izgalom, ami a széphajú érintésétől öntötte el-* Szinte minden reggel. Sokszor este is. Meg néha nap közben.
*Persze ő nem tehet róla, ez nem olyan dolog, amit tudna irányítani. Legalábbis nem jött még rá, hogy hogyan lehetne. Azt tudja már, hogy mit tud tenni ellene. Most is szívesen könnyítene ezen a feszítésen amit Marisa érintése csak még jobban felfokozott, de nem akarja ezzel zavarni a lányt.
Inkább feláll, kicsit megigazítja a nadrágot az ölénél, majd a kis tűzhelyéhez lép, és egy ronggyal ügyeskedve felemeli a kannát. Átteszi az asztalra, bögréket hoz az egyik polcról.*
- Nagyon szívesen megmutatom, hogy mit csinálnak a szarvasok. Úgy sem tart sokáig megmutatni, mert ők sem csinálják sokáig. *-válaszolja meg a kérdést, majd felpislant a plafon alá kötött, száradó növényekre. Végül visszanéz Marisára, és elmosolyodik.-* Utána meg megint odarakom a kezem, ha szeretnéd, és ha.. ha tényleg nem fáj.
*Felnyúl, az egyik száradó csomóról lecsippent pár szikkadt, halványpiros, hosszúkás virágot. A tenyerébe gyűjti őket, majd a lány felé mutatja.*
- Ettől édesebb lenne a tea. Kérsz bele? *-zavartan, szinte bűntudattal bámul a tenyerében tartott virágokra, bántja, hogy épp nincs méze itt.-* Nem olyan édes mint a méz, de egész kellemes íze van.
*Ujjai finoman rászorítanak Marisa derekára, ahogy az tovább ismerkedik az ő nadrág-borította testével. Mennyivel másabb, ha a lány nyúl oda! Valahogy sokkal jobban tetszik neki. Még így, ruhán keresztül is van olyan jó, ha nem jobb, mint mikor az ő keze van ott. Hirtelen eszébe jut, hogy reméli, hogy nem fogja összekenni a nadrágot belülről egy óvatlan pillanatban, és hogy talán mégis jobb lenne levennie magáról. De ez a veszély végül elhárul, mikor a széphajú elveszi onnan a kezét, és visszaül az ágyra. Ágyékában szinte csalódott sajgással szusszant, érzi, hogy fülei is vörösek már, nem csak az arca.*
- Igen, sokszor ilyen. *-válaszolja, mikor már nem nyomja a mellkasát úgy az a fura izgalom, ami a széphajú érintésétől öntötte el-* Szinte minden reggel. Sokszor este is. Meg néha nap közben.
*Persze ő nem tehet róla, ez nem olyan dolog, amit tudna irányítani. Legalábbis nem jött még rá, hogy hogyan lehetne. Azt tudja már, hogy mit tud tenni ellene. Most is szívesen könnyítene ezen a feszítésen amit Marisa érintése csak még jobban felfokozott, de nem akarja ezzel zavarni a lányt.
Inkább feláll, kicsit megigazítja a nadrágot az ölénél, majd a kis tűzhelyéhez lép, és egy ronggyal ügyeskedve felemeli a kannát. Átteszi az asztalra, bögréket hoz az egyik polcról.*
- Nagyon szívesen megmutatom, hogy mit csinálnak a szarvasok. Úgy sem tart sokáig megmutatni, mert ők sem csinálják sokáig. *-válaszolja meg a kérdést, majd felpislant a plafon alá kötött, száradó növényekre. Végül visszanéz Marisára, és elmosolyodik.-* Utána meg megint odarakom a kezem, ha szeretnéd, és ha.. ha tényleg nem fáj.
*Felnyúl, az egyik száradó csomóról lecsippent pár szikkadt, halványpiros, hosszúkás virágot. A tenyerébe gyűjti őket, majd a lány felé mutatja.*
- Ettől édesebb lenne a tea. Kérsz bele? *-zavartan, szinte bűntudattal bámul a tenyerében tartott virágokra, bántja, hogy épp nincs méze itt.-* Nem olyan édes mint a méz, de egész kellemes íze van.
6358. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-11 10:53:56
Üzenet elküldve: 2024-11-11 10:53:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Újra fontolgatja magában, hogy válaszoljon-e. Még mindig olyan zavarba ejtőnek érzi az egészet. Pedig tudja jól, hogy Elian okos és biztos meg tudja mondani vagy mutatni neki a dolgokat. Talán éppen ez zavarja. Hogy ő meg olyan buta, hogy még azt sem tudja mit csinálnak a szarvasok. Pedig Elian tudja. Az anyja is tudja. Nem szeretné, ha a fiú azt gondolná, hogy ennyire nem okos.*
- Hát...
*Ahogy a nadrágján kutakodik, ismerkedik az ajkába harap. Tetszik a derekán Elian érintése. Meg valahogy a sóhajai is, amikor ő a nadrágját gyűrkészi óvatosan.*
- Hogy ez sokszor ilyen?
*Mert az biztos, hogy nem mindig. Mert akkor azt már látta volna. De végül elhúzza a kezét és kiegyenesedik, hogy a fiú el tudjon menni a teáért.
Addig fontolgathatja, hogy mire kíváncsi jobban. Mert hát jó érzés volt, mikor Elian keze a combjai között volt. Szívesen kipróbálná, hogy milyen lehet, ha tovább van ott. Szívesen ismerkedne tovább a nadrágjával is. Azzal, amit rejteget. Szörnyű ez, amikor ilyen sok minden kezdi egyszerre érdekelni.*
- Neked... mi tetszene jobban? Mihez lenne kedved? Ahhoz vagy megmutatni a szarvasokat?
*Megpróbálja Elianra bízni a döntést. Lehet, hogy mindkettő beleférne. Vagy igazából a fiúnak nincs is most kedve őt tanítgatni.*
*Újra fontolgatja magában, hogy válaszoljon-e. Még mindig olyan zavarba ejtőnek érzi az egészet. Pedig tudja jól, hogy Elian okos és biztos meg tudja mondani vagy mutatni neki a dolgokat. Talán éppen ez zavarja. Hogy ő meg olyan buta, hogy még azt sem tudja mit csinálnak a szarvasok. Pedig Elian tudja. Az anyja is tudja. Nem szeretné, ha a fiú azt gondolná, hogy ennyire nem okos.*
- Hát...
*Ahogy a nadrágján kutakodik, ismerkedik az ajkába harap. Tetszik a derekán Elian érintése. Meg valahogy a sóhajai is, amikor ő a nadrágját gyűrkészi óvatosan.*
- Hogy ez sokszor ilyen?
*Mert az biztos, hogy nem mindig. Mert akkor azt már látta volna. De végül elhúzza a kezét és kiegyenesedik, hogy a fiú el tudjon menni a teáért.
Addig fontolgathatja, hogy mire kíváncsi jobban. Mert hát jó érzés volt, mikor Elian keze a combjai között volt. Szívesen kipróbálná, hogy milyen lehet, ha tovább van ott. Szívesen ismerkedne tovább a nadrágjával is. Azzal, amit rejteget. Szörnyű ez, amikor ilyen sok minden kezdi egyszerre érdekelni.*
- Neked... mi tetszene jobban? Mihez lenne kedved? Ahhoz vagy megmutatni a szarvasokat?
*Megpróbálja Elianra bízni a döntést. Lehet, hogy mindkettő beleférne. Vagy igazából a fiúnak nincs is most kedve őt tanítgatni.*
6357. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-11 09:59:38
Üzenet elküldve: 2024-11-11 09:59:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Marisa arcélét nézi ahogy zavarában elfordul. Pedig nem is ő volt az, aki magától benyúlt a lány combjai közé, és nem is ő húzta a sajátjai közé a lány kezét. Persze azért ő is zavarban van kicsit ettől, érzi is azt, hogy ahogy ismét ezekre a dolgokra gondol, arcát csak még jobban elönti a pír, és hogy a torkában és ágyékában is lüktet a vére.*
- Hát mire vagy még kíváncsi, Marisa? *-kérdezi kedves hangon, viszonozva a zöld szemek pillantását. A lány szavai jól esnek neki, csak megerősítik abban, hogy mennyire sok mindent tud. A lány is okos, hogy ezt tudja róla. Mennyire jó érzés olyasvalaki társaságában lenni, akivel felérnek egymáshoz! Félrebiccenti a fejét ahogy a széphajú hozzádől. Vállát és mellkasát végigcsiklandják a göndör, még mindig kissé nyirkos tincsek, az érintéstől jólesőn megborzong. Végigsimít Marisa hátán, tenyere utána megpihen a lány derekán. ~Milyen jó sima a bőre~, gondolja. ~Biztos kellemes érzés lenne úgy hozzábújni, hogy nincs rajtunk semmi ruha. Akkor mindenhol azt érezném, hogy milyen sima!~ Az ötlettől elmosolyodik. A mosoly pillanatokon belül meglepett arckifejezésbe vált, ahogy a széphajú keze ismét feszülő ágyékára simogat-szorít, még ha csak így, a nadrágján keresztül is. Halkan sóhajt, egészen úgy hangzik, mintha azt mondaná, hogy „ó!”. Sokkal másabb ha a lány csinálja neki ezt, mint amikor magának szokta. Mondjuk magának máshogy szokta. Hirtelen kíváncsi lesz, hogy mennyivel lenne másabb ha a lány csinálná neki ugyanúgy.*
- Szerintem.. igen.. *-hangja most valahogy másabb, szinte mintha úgy venné a levegőt is, mint aki keresztülfutotta az erdőt. Pedig csak az izgalom telepedik a mellkasára, és az ölében húzódó feszülés erősödött csak fel Marisa érintésétől.-* Ha elengedsz ott.. akkor öntök neked egy bögrével.
*Eddig a lány derekán pihenő tenyere újra megsimítja a puha bőrt.*
- Utána megfoghatod megint, ha tetszik. *-mondja engedékeny hangon-* És ha szeretnéd, én is megfogom a tiéd.
*Marisa arcélét nézi ahogy zavarában elfordul. Pedig nem is ő volt az, aki magától benyúlt a lány combjai közé, és nem is ő húzta a sajátjai közé a lány kezét. Persze azért ő is zavarban van kicsit ettől, érzi is azt, hogy ahogy ismét ezekre a dolgokra gondol, arcát csak még jobban elönti a pír, és hogy a torkában és ágyékában is lüktet a vére.*
- Hát mire vagy még kíváncsi, Marisa? *-kérdezi kedves hangon, viszonozva a zöld szemek pillantását. A lány szavai jól esnek neki, csak megerősítik abban, hogy mennyire sok mindent tud. A lány is okos, hogy ezt tudja róla. Mennyire jó érzés olyasvalaki társaságában lenni, akivel felérnek egymáshoz! Félrebiccenti a fejét ahogy a széphajú hozzádől. Vállát és mellkasát végigcsiklandják a göndör, még mindig kissé nyirkos tincsek, az érintéstől jólesőn megborzong. Végigsimít Marisa hátán, tenyere utána megpihen a lány derekán. ~Milyen jó sima a bőre~, gondolja. ~Biztos kellemes érzés lenne úgy hozzábújni, hogy nincs rajtunk semmi ruha. Akkor mindenhol azt érezném, hogy milyen sima!~ Az ötlettől elmosolyodik. A mosoly pillanatokon belül meglepett arckifejezésbe vált, ahogy a széphajú keze ismét feszülő ágyékára simogat-szorít, még ha csak így, a nadrágján keresztül is. Halkan sóhajt, egészen úgy hangzik, mintha azt mondaná, hogy „ó!”. Sokkal másabb ha a lány csinálja neki ezt, mint amikor magának szokta. Mondjuk magának máshogy szokta. Hirtelen kíváncsi lesz, hogy mennyivel lenne másabb ha a lány csinálná neki ugyanúgy.*
- Szerintem.. igen.. *-hangja most valahogy másabb, szinte mintha úgy venné a levegőt is, mint aki keresztülfutotta az erdőt. Pedig csak az izgalom telepedik a mellkasára, és az ölében húzódó feszülés erősödött csak fel Marisa érintésétől.-* Ha elengedsz ott.. akkor öntök neked egy bögrével.
*Eddig a lány derekán pihenő tenyere újra megsimítja a puha bőrt.*
- Utána megfoghatod megint, ha tetszik. *-mondja engedékeny hangon-* És ha szeretnéd, én is megfogom a tiéd.
6356. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-11 09:20:53
Üzenet elküldve: 2024-11-11 09:20:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A két fél//
* Hangzatos szavak. Mézel körbebugyolált csalétek. Néhány pásztor, kik új hívők után kezdtek kutakodni, azok minden probléma nélkül tudják forgatni a szavakat. Derknek körülbelül úgy tűnnek az ilyennek, mint valami horgász, kik madzagra kötik a hangzatos szavakat. Abban már van tapasztalata, szóval belát a sorok közé. Míg vannak olyan emberek, kiknek elég egy két hangzatos szó a megosztásról, vagy épp a kapzsiságról, addig vannak olyanok is mint Derk, akik nem elégszenek be holmi szavakkal. Akik csakis a csodákkal elégednek be. Persze ilyenkor lehetne vitázni, hogy egy közel mindentudó lény, mégis minek pazarolja az erejét olyan emberekre, akik nem hisznek bennük. *
- Mert te segíteni akarsz! Ez azonban nem mondható el sokunkról. Persze ne ez gátoljon meg minket mások megsegítésében.
* Az is más kérdés, hogy az illető, aki segíteni szeretne, az azért segít, mert akar, szeretne, vagy mert a hite ezt diktáltja és szeretné magát jobb környezetben feltüntetni. A következő egy igen fura lecke. Első nekifutással nem is érti, hogy mire akar kilyukadni. *
- Talán igazad van! Úgy tűnik, hogy téged tényleg rendesen felkészítettek az útra. Az elszántság semmi, ha hit nélkül indul útnak valaki. Csak vigyázz, nehogy valami szélső sátánistával találd magad szembe! Ők nem biztos, hogy értékelnék e szavakat. Bár az se biztos, hogy megértenék a mögötte lévő üzenetet.
//A két fél//
* Hangzatos szavak. Mézel körbebugyolált csalétek. Néhány pásztor, kik új hívők után kezdtek kutakodni, azok minden probléma nélkül tudják forgatni a szavakat. Derknek körülbelül úgy tűnnek az ilyennek, mint valami horgász, kik madzagra kötik a hangzatos szavakat. Abban már van tapasztalata, szóval belát a sorok közé. Míg vannak olyan emberek, kiknek elég egy két hangzatos szó a megosztásról, vagy épp a kapzsiságról, addig vannak olyanok is mint Derk, akik nem elégszenek be holmi szavakkal. Akik csakis a csodákkal elégednek be. Persze ilyenkor lehetne vitázni, hogy egy közel mindentudó lény, mégis minek pazarolja az erejét olyan emberekre, akik nem hisznek bennük. *
- Mert te segíteni akarsz! Ez azonban nem mondható el sokunkról. Persze ne ez gátoljon meg minket mások megsegítésében.
* Az is más kérdés, hogy az illető, aki segíteni szeretne, az azért segít, mert akar, szeretne, vagy mert a hite ezt diktáltja és szeretné magát jobb környezetben feltüntetni. A következő egy igen fura lecke. Első nekifutással nem is érti, hogy mire akar kilyukadni. *
- Talán igazad van! Úgy tűnik, hogy téged tényleg rendesen felkészítettek az útra. Az elszántság semmi, ha hit nélkül indul útnak valaki. Csak vigyázz, nehogy valami szélső sátánistával találd magad szembe! Ők nem biztos, hogy értékelnék e szavakat. Bár az se biztos, hogy megértenék a mögötte lévő üzenetet.
6355. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-11 07:29:50
Üzenet elküldve: 2024-11-11 07:29:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Furcsa az a feszítés, amit egyszerre érez a mellkasában és a combjai között is. Amikor a fiú keze az alsóneműjében volt, akkor erősebben érezte, de mégis jobb volt, mint most. Az ölében maradt sálra markol, de nem felejtette el, hogy vigyáznia kell rá, így nem kezdi el gyűrögetni az anyagot. A fiú kérdésén gondolkodik inkább. Mert most valahogy nehezen tudja megválaszolni. Pedig tudja, hogy kíváncsi a dologra. De még mennyire. De eközben már más dolgokra is kíváncsi. Arra, ami a fiú nadrágjában van. Meg arra is, amit Elian csinált az ő combjai között. Jó volt. Nagyon furcsa, de nagyon jó érzés.*
- Nem tudom.
*Dünnyögi végül az orra alatt, ahogy az ölében pihenő zöld anyagot bámulja inkább.*
- Vagyis de. Kíváncsi vagyok. De most más dolgokra is kíváncsi lettem.
*Sóhajtja tanácstalanul, ahogy visszanéz a fiúra. Amikor a sajátjai találkoznak a másik zöldjeivel érzi, hogy a pír ismét elönti az arcát.*
- Szeretném. Te olyan okos vagy. Biztos tudsz segíteni, hogy megértsem.
*Motyogja, ahogy végül a fiúnak dől, fejét pedig a vállára hajtja. Újból a nadrágra pillant, amin most mintha jobban látszódna az a kidomborodás. Mintha most nagyobb lenne, mint az előbb volt. Bezzeg az ő nadrágjában ilyet nem tud. A keze ismét megindul kíváncsian, hogy a nadrág domborodó részére simítson, majd gyengéden masszíroz rá. Megint olyan különös. A nadrág anyaga puha a tenyere alatt, de amit rejt mégis kemény.*
- Szerinted a tea készen van már?
*Szusszan fel, de a kezét továbbra sem húzza el. Pedig tudja, hogy így Elian nehezen fogja tudni megnézni, hogy hogyan áll a teájuk.*
*Furcsa az a feszítés, amit egyszerre érez a mellkasában és a combjai között is. Amikor a fiú keze az alsóneműjében volt, akkor erősebben érezte, de mégis jobb volt, mint most. Az ölében maradt sálra markol, de nem felejtette el, hogy vigyáznia kell rá, így nem kezdi el gyűrögetni az anyagot. A fiú kérdésén gondolkodik inkább. Mert most valahogy nehezen tudja megválaszolni. Pedig tudja, hogy kíváncsi a dologra. De még mennyire. De eközben már más dolgokra is kíváncsi. Arra, ami a fiú nadrágjában van. Meg arra is, amit Elian csinált az ő combjai között. Jó volt. Nagyon furcsa, de nagyon jó érzés.*
- Nem tudom.
*Dünnyögi végül az orra alatt, ahogy az ölében pihenő zöld anyagot bámulja inkább.*
- Vagyis de. Kíváncsi vagyok. De most más dolgokra is kíváncsi lettem.
*Sóhajtja tanácstalanul, ahogy visszanéz a fiúra. Amikor a sajátjai találkoznak a másik zöldjeivel érzi, hogy a pír ismét elönti az arcát.*
- Szeretném. Te olyan okos vagy. Biztos tudsz segíteni, hogy megértsem.
*Motyogja, ahogy végül a fiúnak dől, fejét pedig a vállára hajtja. Újból a nadrágra pillant, amin most mintha jobban látszódna az a kidomborodás. Mintha most nagyobb lenne, mint az előbb volt. Bezzeg az ő nadrágjában ilyet nem tud. A keze ismét megindul kíváncsian, hogy a nadrág domborodó részére simítson, majd gyengéden masszíroz rá. Megint olyan különös. A nadrág anyaga puha a tenyere alatt, de amit rejt mégis kemény.*
- Szerinted a tea készen van már?
*Szusszan fel, de a kezét továbbra sem húzza el. Pedig tudja, hogy így Elian nehezen fogja tudni megnézni, hogy hogyan áll a teájuk.*
6354. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-08 20:12:25
Üzenet elküldve: 2024-11-08 20:12:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Ahogy ujjai rátalálnak a puha, meleg résre és kíváncsiskodva tovább is haladnak, Marisa felnyög. Azonnal megálljt parancsol a kezének és a kíváncsiságának, aggódva-kíváncsian les a lány arcára. Talán most tényleg fájdalmat okozott? Hiszen a széphajú úgy rászorított a csuklójára is. De azonnal kapja is a választ a kérdésére, miszerint nincs semmi gond. Elmosolyodik. Látja a pírt a lány arcán, a fura csillogást a szemében, mindkettő arra utal, hogy valamilyen lázban van. De ha azt mondja, hogy nem fáj neki, akkor elhiszi. Miért hazudna pont erről?
Tenyerét rásimítja a rejtett kis szőrre ahogy megérzi hogy Marisa fészkelődik, és csakhamar rájön, hogy mire szolgál a dolog. Hiszen így kezének sokkal több szabad tere nyílik egyből, hogy tovább simogasson a sállal takart, fehérneművel védett kis zugban. Mosolya szélesebb lesz, és engedelmeskedik a néma invitálásnak. Ujjai újra gyengéd felfedezőútra indulnak, ismét megtalálják a meleg kis zugot, érzi ujjbegyein a lüktetést, ami -mint arra hirtelen rájön- a lány szívverésének ritmusa.
Amikor megérzi hasán újra Marisa kezét, egy pillanatra megrezzen. Nem húzódik el, csak a fejét billenti kíváncsian oldalra. Hagyja hogy a lány ujjai a nadrág korca alá kíváncsiskodjanak, nem irigy és nem féltékeny a felfedezés örömére. Amikor a puha ujjak megérintik odalent, halkan felsóhajt. Még soha senki se nyúlt oda rajta kívül. És amikor magának nyúl oda, az egészen más, mint most, hogy Marisa ujjait érzi maga körül. Érzi hogy szíve hevesebben kezd verni a lány ujjainak melegétől, és hogy ha ez lehetséges, csak még jobban megfeszül odalent. Halvány, tompa, követelőző sajgást érez ölében, olyat, amit eddig csak az éjszaka közepén felriadva érzett eddig. Arra gondol, hogy ezt most Marisa váltotta ki, nem pedig valami álom, és hogy mennyivel másabb ez így most. Nem rosszabb, csak másabb. Hirtelen kíváncsi lesz, hogy a lány is meg tudja-e csinálni azt a kezével amit ő szokott magának, de ez most nem fog kiderülni, hiszen a széphajú előbb a saját kezét vonja el, majd az övét. Kicsit sajnálja. Mind a kettőt.
Kipirultan néz Marisára, halkan elneveti magát a kérdés hallatán.*
- Hát ennyire kíváncsi vagy még mindig rájuk? *-kérdezi. Szívesen megsimítaná a lány arcát, de nem akarja rákenni azt a ragacsos nedvességet. Ez eszébe juttatja, hogy nem is tudja hogy mi az, így az ujjaira néz, de igazából nem lát semmit. Ami jó, mert ez azt jelenti, hogy az tényleg nem vér. Visszanéz Marisa arcára.-* Szeretnéd, hogy megmutassam?
*Ahogy ujjai rátalálnak a puha, meleg résre és kíváncsiskodva tovább is haladnak, Marisa felnyög. Azonnal megálljt parancsol a kezének és a kíváncsiságának, aggódva-kíváncsian les a lány arcára. Talán most tényleg fájdalmat okozott? Hiszen a széphajú úgy rászorított a csuklójára is. De azonnal kapja is a választ a kérdésére, miszerint nincs semmi gond. Elmosolyodik. Látja a pírt a lány arcán, a fura csillogást a szemében, mindkettő arra utal, hogy valamilyen lázban van. De ha azt mondja, hogy nem fáj neki, akkor elhiszi. Miért hazudna pont erről?
Tenyerét rásimítja a rejtett kis szőrre ahogy megérzi hogy Marisa fészkelődik, és csakhamar rájön, hogy mire szolgál a dolog. Hiszen így kezének sokkal több szabad tere nyílik egyből, hogy tovább simogasson a sállal takart, fehérneművel védett kis zugban. Mosolya szélesebb lesz, és engedelmeskedik a néma invitálásnak. Ujjai újra gyengéd felfedezőútra indulnak, ismét megtalálják a meleg kis zugot, érzi ujjbegyein a lüktetést, ami -mint arra hirtelen rájön- a lány szívverésének ritmusa.
Amikor megérzi hasán újra Marisa kezét, egy pillanatra megrezzen. Nem húzódik el, csak a fejét billenti kíváncsian oldalra. Hagyja hogy a lány ujjai a nadrág korca alá kíváncsiskodjanak, nem irigy és nem féltékeny a felfedezés örömére. Amikor a puha ujjak megérintik odalent, halkan felsóhajt. Még soha senki se nyúlt oda rajta kívül. És amikor magának nyúl oda, az egészen más, mint most, hogy Marisa ujjait érzi maga körül. Érzi hogy szíve hevesebben kezd verni a lány ujjainak melegétől, és hogy ha ez lehetséges, csak még jobban megfeszül odalent. Halvány, tompa, követelőző sajgást érez ölében, olyat, amit eddig csak az éjszaka közepén felriadva érzett eddig. Arra gondol, hogy ezt most Marisa váltotta ki, nem pedig valami álom, és hogy mennyivel másabb ez így most. Nem rosszabb, csak másabb. Hirtelen kíváncsi lesz, hogy a lány is meg tudja-e csinálni azt a kezével amit ő szokott magának, de ez most nem fog kiderülni, hiszen a széphajú előbb a saját kezét vonja el, majd az övét. Kicsit sajnálja. Mind a kettőt.
Kipirultan néz Marisára, halkan elneveti magát a kérdés hallatán.*
- Hát ennyire kíváncsi vagy még mindig rájuk? *-kérdezi. Szívesen megsimítaná a lány arcát, de nem akarja rákenni azt a ragacsos nedvességet. Ez eszébe juttatja, hogy nem is tudja hogy mi az, így az ujjaira néz, de igazából nem lát semmit. Ami jó, mert ez azt jelenti, hogy az tényleg nem vér. Visszanéz Marisa arcára.-* Szeretnéd, hogy megmutassam?
6353. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-08 15:14:04
Üzenet elküldve: 2024-11-08 15:14:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Elian nem kéri a sálat így akkor azt egyelőre az ölében hagyja. Majd vigyáz rá. Meg amúgy is jó fogni, mert olyan puha. Puhább, mint a fiú mellkasán a bőr, de valahogy mégis nagyobb izgalommal tölti el, ha ott simogatja. Még sosem érintett meg így senkit, a saját bőrére meg sosem volt igazán kíváncsi. Ez olyan új dolog, amit tényleg szeretne felfedezni. Közben pedig arra is kíváncsi, hogy milyen érzés, ha a fiú is a mellkasára simít. Főleg, hogy a kettejüké között bizony akad különbség. A fiú másabbnak találja majd az övét? Ki kell derítenie, így a kezét hamar oda is húzza. A lélegzete viszont kihagy egy szusszanást, mikor megérzi mellén a puha, meleg tenyeret. Noha valamiért nagyon zavarban érzi magát, mégis rendületlenül fürkészi a fiú arcát, kíváncsi a reakcióira. Amit hall az pedig elégedettséggel tölti el. A puha általában kellemes. Legalábbis neki. Mint ahogy a sál is, meg a felsője. Már csak az van hátra, hogy a combjai között mutassa meg a fiúnak, hogy mi kínozza ennyire. Tényleg érdekli, hogy így már jobban érezni fog-e olyat, ami az előbb annyira megijesztette. De hirtelen rátör az érzés, hogy talán mégis rossz ötlet volt az egész. Mintha most valami rosszat csinálna, ami miatt megint csak leszidnák. De Elian arcát fürkészve rajta nem látja, hogy aggódna ilyen miatt. Biztos csak az új és idegen érzés miatt gondolt effélét. Az arcára mégis erősebb pír költözik, ahogy a fiú ujjai elindulnak felfedezni. Ahogy pedig mélyebbre szöknek a lüktetés erősödik. Halkan nyög egy aprót, ami után ijedten harapja be az ajkát és még a fiú csuklójára is rászorít.*
- Nem fáj!
*Vágja rá egyből, nehogy azt higgye a fiú, hogy valami rosszat csinált. Mert hát... Nem érzi most rossznak. Sőt mi több combjait jobban szétnyitja, s még csípője is szinte magától mozdul úgy, hogy Elian ujjai mélyebbre férkőzhessenek. Jól esik az érintése, de közben most megint nagyon melege támad, amitől ismét kissé megszeppen. Vajon ott ő is érez ilyesmit? Pillantása el is kúszik a nadrágjának irányába, ahol eddig fel sem tűnt neki, hogy domborodik. Az ő nadrágja nem ilyen. De, ha már rávette Eliant, hogy nézzen utána a dolgának, biztos nem bánja, ha addig maga is kíváncsiskodik kicsit. Most úgy is olyan jó közel van hozzá a fiú, így nem tart sok fáradozásba, hogy a kezét becsúsztassa a nadrágja alá. Aprót nyel miközben tapogatózni kezd, a zöldek pedig Elian arcára vándorolnak, ismét kíváncsian figyelve a reakciókat. A nadrágban egészen mást talál, mint ami az övében van. Ahogy végig simít rajta a bőr ott is puha, de ahogy az ujjait köré fonja kemény. A homlokát ráncolva tapogatja végig, ha még nem túrták ki a kezét onnan.*
- A tiéd mennyivel másabb.
*Szusszantja, végül pedig ő engedi el, majd kezét is kihúzza, ahogyan Elian kezét is kiszabadítja a saját kis alsójából.*
- Szóval... Mi van a szarvasokkal?
*Billenti félre a fejét, ahogy inkább változtatna a témán. Persze most vágyja, hogy visszadugja a fiú kezét az előző helyre, de hirtelen borzalmasan zavarban érzi magát. Azt pedig nem szeretné, hogy a fiú valami rosszat gondoljon róla. A legrosszabb pedig az, hogy nem érti ezt a gondolatát, hogy Elian mégis miért gondolhatna róla rosszat.*
*Elian nem kéri a sálat így akkor azt egyelőre az ölében hagyja. Majd vigyáz rá. Meg amúgy is jó fogni, mert olyan puha. Puhább, mint a fiú mellkasán a bőr, de valahogy mégis nagyobb izgalommal tölti el, ha ott simogatja. Még sosem érintett meg így senkit, a saját bőrére meg sosem volt igazán kíváncsi. Ez olyan új dolog, amit tényleg szeretne felfedezni. Közben pedig arra is kíváncsi, hogy milyen érzés, ha a fiú is a mellkasára simít. Főleg, hogy a kettejüké között bizony akad különbség. A fiú másabbnak találja majd az övét? Ki kell derítenie, így a kezét hamar oda is húzza. A lélegzete viszont kihagy egy szusszanást, mikor megérzi mellén a puha, meleg tenyeret. Noha valamiért nagyon zavarban érzi magát, mégis rendületlenül fürkészi a fiú arcát, kíváncsi a reakcióira. Amit hall az pedig elégedettséggel tölti el. A puha általában kellemes. Legalábbis neki. Mint ahogy a sál is, meg a felsője. Már csak az van hátra, hogy a combjai között mutassa meg a fiúnak, hogy mi kínozza ennyire. Tényleg érdekli, hogy így már jobban érezni fog-e olyat, ami az előbb annyira megijesztette. De hirtelen rátör az érzés, hogy talán mégis rossz ötlet volt az egész. Mintha most valami rosszat csinálna, ami miatt megint csak leszidnák. De Elian arcát fürkészve rajta nem látja, hogy aggódna ilyen miatt. Biztos csak az új és idegen érzés miatt gondolt effélét. Az arcára mégis erősebb pír költözik, ahogy a fiú ujjai elindulnak felfedezni. Ahogy pedig mélyebbre szöknek a lüktetés erősödik. Halkan nyög egy aprót, ami után ijedten harapja be az ajkát és még a fiú csuklójára is rászorít.*
- Nem fáj!
*Vágja rá egyből, nehogy azt higgye a fiú, hogy valami rosszat csinált. Mert hát... Nem érzi most rossznak. Sőt mi több combjait jobban szétnyitja, s még csípője is szinte magától mozdul úgy, hogy Elian ujjai mélyebbre férkőzhessenek. Jól esik az érintése, de közben most megint nagyon melege támad, amitől ismét kissé megszeppen. Vajon ott ő is érez ilyesmit? Pillantása el is kúszik a nadrágjának irányába, ahol eddig fel sem tűnt neki, hogy domborodik. Az ő nadrágja nem ilyen. De, ha már rávette Eliant, hogy nézzen utána a dolgának, biztos nem bánja, ha addig maga is kíváncsiskodik kicsit. Most úgy is olyan jó közel van hozzá a fiú, így nem tart sok fáradozásba, hogy a kezét becsúsztassa a nadrágja alá. Aprót nyel miközben tapogatózni kezd, a zöldek pedig Elian arcára vándorolnak, ismét kíváncsian figyelve a reakciókat. A nadrágban egészen mást talál, mint ami az övében van. Ahogy végig simít rajta a bőr ott is puha, de ahogy az ujjait köré fonja kemény. A homlokát ráncolva tapogatja végig, ha még nem túrták ki a kezét onnan.*
- A tiéd mennyivel másabb.
*Szusszantja, végül pedig ő engedi el, majd kezét is kihúzza, ahogyan Elian kezét is kiszabadítja a saját kis alsójából.*
- Szóval... Mi van a szarvasokkal?
*Billenti félre a fejét, ahogy inkább változtatna a témán. Persze most vágyja, hogy visszadugja a fiú kezét az előző helyre, de hirtelen borzalmasan zavarban érzi magát. Azt pedig nem szeretné, hogy a fiú valami rosszat gondoljon róla. A legrosszabb pedig az, hogy nem érti ezt a gondolatát, hogy Elian mégis miért gondolhatna róla rosszat.*
6352. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-08 15:04:41
Üzenet elküldve: 2024-11-08 15:04:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A két fél//
– Az volt, igen. * Bólogat, elismerően a néhai mesterét érő dicséretre. Azt a részletet talán kihagyta az előbb, hogy ő már nem él, s ezért is volt itt az ideje, hogy egyedül folytassa a tanok hirdetését.
A másik dolgon röviden elgondolkodik. Lehet valami abban, amit a másik mond, ugyanakkor neki épp ellentétesek a tapasztalatai. Ez egy jó kezdőpont, hogy kifejtse gondolatait, úgyhogy bele is kezd. *
– Én máshogy látom ezt. Az én hitemet csak még inkább megerősíti, ha szenvedést látok a világban. Épp azzal van a gond, hogy sokan azt hiszik, ha kimondják Eeyr nevét, rájuk száll a jószerencse. Aki így gondolja, az csak menekül a gondjai el és külső megoldást keres. Az istennő megajándékozott minket a tudással, de azt nekünk kell hasznosítanunk. Kemény munka árán érhető csupán el a boldogság.
* A másik kétszavas összefoglalóján hümmög egyet. *
– Így is lehet mondani. Ám nem mindegy, mit osztunk meg és hogyan. * Mutatóujját felemeli, ezzel is jelezve, hogy fontos tételhez értek. *
– Az igazi szeretet nem elvesz tőlünk, hanem minket is gazdagabbá tesz. Eeyr arra tanít, hogy úgy adj másoknak, hogy közben te is fejlődj, különben ha mindened eladakozod, te is nincstelen leszel. Ha az embereknek példamutatásra van szükségük, abban segítek. Ha rendre, akkor abban. A szeretet nem korlátozódik csupán az elfogadásra és megértésre, hanem sokszor arra késztet, hogy szembesítsük egymást a hibáinkkal. A szeretet lehet szigorú és fájdalmas is, hiszen a fejlődés nem jön könnyedén. Viszont abban biztos lehetsz, hogy a hit útján el lehet érni a boldogságot! * Reméli, hogy nem vitte túlzásba a hittanórát, de néha elragadja a hév. *
//A két fél//
– Az volt, igen. * Bólogat, elismerően a néhai mesterét érő dicséretre. Azt a részletet talán kihagyta az előbb, hogy ő már nem él, s ezért is volt itt az ideje, hogy egyedül folytassa a tanok hirdetését.
A másik dolgon röviden elgondolkodik. Lehet valami abban, amit a másik mond, ugyanakkor neki épp ellentétesek a tapasztalatai. Ez egy jó kezdőpont, hogy kifejtse gondolatait, úgyhogy bele is kezd. *
– Én máshogy látom ezt. Az én hitemet csak még inkább megerősíti, ha szenvedést látok a világban. Épp azzal van a gond, hogy sokan azt hiszik, ha kimondják Eeyr nevét, rájuk száll a jószerencse. Aki így gondolja, az csak menekül a gondjai el és külső megoldást keres. Az istennő megajándékozott minket a tudással, de azt nekünk kell hasznosítanunk. Kemény munka árán érhető csupán el a boldogság.
* A másik kétszavas összefoglalóján hümmög egyet. *
– Így is lehet mondani. Ám nem mindegy, mit osztunk meg és hogyan. * Mutatóujját felemeli, ezzel is jelezve, hogy fontos tételhez értek. *
– Az igazi szeretet nem elvesz tőlünk, hanem minket is gazdagabbá tesz. Eeyr arra tanít, hogy úgy adj másoknak, hogy közben te is fejlődj, különben ha mindened eladakozod, te is nincstelen leszel. Ha az embereknek példamutatásra van szükségük, abban segítek. Ha rendre, akkor abban. A szeretet nem korlátozódik csupán az elfogadásra és megértésre, hanem sokszor arra késztet, hogy szembesítsük egymást a hibáinkkal. A szeretet lehet szigorú és fájdalmas is, hiszen a fejlődés nem jön könnyedén. Viszont abban biztos lehetsz, hogy a hit útján el lehet érni a boldogságot! * Reméli, hogy nem vitte túlzásba a hittanórát, de néha elragadja a hév. *
6351. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-08 13:23:26
Üzenet elküldve: 2024-11-08 13:23:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Tekintete Marisa szeméről a sálra fordul, és pár pillanatnyi töprengés múlva határozottan megrázza a fejét.*
- Nem, most nem kérem. *-mondja, és újra felnéz-* Most, azt hiszem, csak nagyon melegem lenne alatta.
*Az sem zavarja, hogy a sál a lány ölében van. Tudja, hogy nem lesz semmi baja ott, legalábbis reméli. Ha az ő ölében lenne a lány puha, meleg felsője, ő is vigyázna rá. Elmosolyodik ahogy Marisa is megdicséri az ő haját. Tudja, hogy szép a haja, és tulajdonképpen tényleg úgy gondolja hogy talán az övé a szebb kettejüké közül, de most a széphajúét szebbnek látja. Így csak kicsit hátra rázza a haját, mint egy csikó.*
- Köszönöm! Pedig általában nem is szokott nagyon kócos lenni. *-mondja még mindig mosolyogva, és visszanéz a lány arcára. Egy pillanatra megrezzen, ahogy most a széphajú érinti meg őt, de nem húzódik arrébb. Csak nincs szokva ehhez. De a lány keze puha és meleg, és ahogy a bőrét tapogatja, egészen olyan, mintha simogatná. Ez pedig jól esik neki. Hagyja tehát, bár amikor a meleg tenyér a hasa felé siklik, a légzése kicsit felületesebb lesz.
Amikor Marisa ráhúzza a kezét a haja alatti bőrére, akkor viszont belé szorul a lélegzet egy pillanatra. Itt egészen más tapintású a bőr mint mondjuk Marisa kezén vagy a térdén. Sokkal puhább, és nem csak a bőr, hanem a lány húsa is. A tenyere alatt egy pontban mégis apró keménységet érez, az szinte karcolja a bőrét. Végigsimítja ujjaival azt a kis domborulatot, kíváncsian: mennyire puha a bőr? Milyen érzés megérinteni? Mennyivel másabb ujjai alatt a fázósan kemény bimbó érintése? Hát felfedezi ezeket.*
- Puha. *-válaszolja végül Marisa kérdésére-* És jó sima.
*Ezután már kapja is a következő feladatot, a lány keze új helyre vezeti az övét. Érzi, ahogy szíve a torkában dobog, de nem csak ott, hanem lágyékában is. Ez új neki. Mármint nem az, hogy odalent megfeszül a teste, hanem hogy akkor csinálja ezt, amikor így van valaki mellett.*
- Itt is puha.. *-simítja ujjait a számára új területre-* Majdnem olyan tapintású a bundád, mint a pocoké. Csak neki másabb. Nem ilyen göndörkés.
*Kicsit tovább simít, és ujjai hirtelen nedvességet érnek – szinte forró, talán enyhén ragacsos nedvességet. Nem olyan mint a vér, egészen másmilyen. És Marisa se mondta azt, hogy fájna itt neki, szóval biztos nem vér. Kíváncsian simít tovább, nem zavarja a nedvesség; ujjai rést találnak a puha szőrben, hát felfedezik maguknak azt is.*
- Nem fáj? *-sandít azért a lány arcára, mert mi van, ha csak vér..? Nem tudja kihúzni a kezét csak úgy hogy ezt ellenőrizze, csuklóján még mindig ott vannak Marisa ujjai.*
*Tekintete Marisa szeméről a sálra fordul, és pár pillanatnyi töprengés múlva határozottan megrázza a fejét.*
- Nem, most nem kérem. *-mondja, és újra felnéz-* Most, azt hiszem, csak nagyon melegem lenne alatta.
*Az sem zavarja, hogy a sál a lány ölében van. Tudja, hogy nem lesz semmi baja ott, legalábbis reméli. Ha az ő ölében lenne a lány puha, meleg felsője, ő is vigyázna rá. Elmosolyodik ahogy Marisa is megdicséri az ő haját. Tudja, hogy szép a haja, és tulajdonképpen tényleg úgy gondolja hogy talán az övé a szebb kettejüké közül, de most a széphajúét szebbnek látja. Így csak kicsit hátra rázza a haját, mint egy csikó.*
- Köszönöm! Pedig általában nem is szokott nagyon kócos lenni. *-mondja még mindig mosolyogva, és visszanéz a lány arcára. Egy pillanatra megrezzen, ahogy most a széphajú érinti meg őt, de nem húzódik arrébb. Csak nincs szokva ehhez. De a lány keze puha és meleg, és ahogy a bőrét tapogatja, egészen olyan, mintha simogatná. Ez pedig jól esik neki. Hagyja tehát, bár amikor a meleg tenyér a hasa felé siklik, a légzése kicsit felületesebb lesz.
Amikor Marisa ráhúzza a kezét a haja alatti bőrére, akkor viszont belé szorul a lélegzet egy pillanatra. Itt egészen más tapintású a bőr mint mondjuk Marisa kezén vagy a térdén. Sokkal puhább, és nem csak a bőr, hanem a lány húsa is. A tenyere alatt egy pontban mégis apró keménységet érez, az szinte karcolja a bőrét. Végigsimítja ujjaival azt a kis domborulatot, kíváncsian: mennyire puha a bőr? Milyen érzés megérinteni? Mennyivel másabb ujjai alatt a fázósan kemény bimbó érintése? Hát felfedezi ezeket.*
- Puha. *-válaszolja végül Marisa kérdésére-* És jó sima.
*Ezután már kapja is a következő feladatot, a lány keze új helyre vezeti az övét. Érzi, ahogy szíve a torkában dobog, de nem csak ott, hanem lágyékában is. Ez új neki. Mármint nem az, hogy odalent megfeszül a teste, hanem hogy akkor csinálja ezt, amikor így van valaki mellett.*
- Itt is puha.. *-simítja ujjait a számára új területre-* Majdnem olyan tapintású a bundád, mint a pocoké. Csak neki másabb. Nem ilyen göndörkés.
*Kicsit tovább simít, és ujjai hirtelen nedvességet érnek – szinte forró, talán enyhén ragacsos nedvességet. Nem olyan mint a vér, egészen másmilyen. És Marisa se mondta azt, hogy fájna itt neki, szóval biztos nem vér. Kíváncsian simít tovább, nem zavarja a nedvesség; ujjai rést találnak a puha szőrben, hát felfedezik maguknak azt is.*
- Nem fáj? *-sandít azért a lány arcára, mert mi van, ha csak vér..? Nem tudja kihúzni a kezét csak úgy hogy ezt ellenőrizze, csuklóján még mindig ott vannak Marisa ujjai.*
6350. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-08 11:40:42
Üzenet elküldve: 2024-11-08 11:40:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Őt is megnyugtatja, hogy Elian is jól érzi magát. Bár egy kicsit azért furcsállja, hogy a fiú már nem néz az arcára, hanem inkább egyenesen a mellkasa elé lógó haját bámulja. Mégis eltűnik lassan az aggodalma attól, hogy úgy néz ki tényleg nem lett beteg, így nem fog kikapni az anyjától. Igazából nem is attól tart, hogy megszidják, hanem inkább az aggasztja, hogy többé nem engednék ki ide.
Szusszanva követi figyelemmel ahogy a fiú felül mellé, közben a kezével az ágyon babrál egészen addig, míg ujjai bele nem akadnak a sálba. Elmosolyodik a gondolatra, hogy Elian milyen könnyen hagyta, hogy levegye róla. Pedig úgy tűnik, hogy nagyon szereti a darabot. Így meg is érik a gondolat, hogy biztos hiányzik is neki. Mert egy kicsit maga is hiányolja a meleg és puha felsőjét. De ő azt nem akarja még visszavenni, mert idebent akkor megint nagyon melege lenne. De a sálat végül áthúzza az ölébe, miközben visszapillant a fiúra.*
- Ezt sem kéred vissza?
*Billenti félre a fejét, majd aprót nyelve süti le a szemeit, ahogy a fiú teljesen közel kerül hozzá. Még arra is nehezen veszi rá magát, hogy a karjaikra pillantson. De végül megéri, mert tényleg mókás, hogy így is milyen világos az ő bőre a fiúéhoz képest. Pedig tényleg nem túl barna Elian sem. Ahogy a fiú megérinti a bőrét azonnal libabőr marad a helyén, de valahogy ez most olyan jóleső fajtának tűnik.*
- Szerintem a te hajad a szebb. Olyan mókásan kócos.
*Mosolyodik el újból, majd tétován nyúl fel, hogy ő meg a mellkasánál érintse meg a fiú bőrét.*
- Olyan finom tapintású a bőröd is.
*Motyogja az orra alatt, ahogy finoman simítgatja a tenyerével. Időnként a hasára is átkúszik a cirógatás, vagy éppen fel a vállára. De mindenhol ugyan olyan kellemes a tapintása.*
- Az enyém is?
*Fog másik kezével a fiúéra, amit a haja alatt csúsztat rá az apró domborulatokra. Az érzés hirtelen éri, megint összeszorul a pocakja. Arról nem is beszélve, hogy a combjai közé ismét behasít az a furcsa érzés. Vajon most sem érezne semmit a fiú? Lehet, hogy azzal volt a baj, hogy rajta van az alsónemű? Mert ő annyira intenzíven érzi a lüktetést, a forróságot. Eltűnődve csücsörít egy ideig, majd kíváncsian beharapja az alsó ajkát, ahogy a másik kezével elhúzza a hasától a ruhadarabot és besimít combjai közé a fiú kezével.*
- És itt? Most sem érzel semmit?
*Rettentően kíváncsi, de hirtelen mégis megbánja a mozdulatot. A szíve olyan hatalmasat dobban a mellkasában, mint talán még eddig sosem. Egyszeriben lesz izgatott, ismét kissé ideges, meg valami más is, amit nem igazán tudna megmagyarázni, hogy mi is lehet. Úgy érzi, hogy tetszik neki az, hogy ott van a fiú keze, mégis rögtön azon morfondírozik, hogy inkább ki is kapja onnan.*
*Őt is megnyugtatja, hogy Elian is jól érzi magát. Bár egy kicsit azért furcsállja, hogy a fiú már nem néz az arcára, hanem inkább egyenesen a mellkasa elé lógó haját bámulja. Mégis eltűnik lassan az aggodalma attól, hogy úgy néz ki tényleg nem lett beteg, így nem fog kikapni az anyjától. Igazából nem is attól tart, hogy megszidják, hanem inkább az aggasztja, hogy többé nem engednék ki ide.
Szusszanva követi figyelemmel ahogy a fiú felül mellé, közben a kezével az ágyon babrál egészen addig, míg ujjai bele nem akadnak a sálba. Elmosolyodik a gondolatra, hogy Elian milyen könnyen hagyta, hogy levegye róla. Pedig úgy tűnik, hogy nagyon szereti a darabot. Így meg is érik a gondolat, hogy biztos hiányzik is neki. Mert egy kicsit maga is hiányolja a meleg és puha felsőjét. De ő azt nem akarja még visszavenni, mert idebent akkor megint nagyon melege lenne. De a sálat végül áthúzza az ölébe, miközben visszapillant a fiúra.*
- Ezt sem kéred vissza?
*Billenti félre a fejét, majd aprót nyelve süti le a szemeit, ahogy a fiú teljesen közel kerül hozzá. Még arra is nehezen veszi rá magát, hogy a karjaikra pillantson. De végül megéri, mert tényleg mókás, hogy így is milyen világos az ő bőre a fiúéhoz képest. Pedig tényleg nem túl barna Elian sem. Ahogy a fiú megérinti a bőrét azonnal libabőr marad a helyén, de valahogy ez most olyan jóleső fajtának tűnik.*
- Szerintem a te hajad a szebb. Olyan mókásan kócos.
*Mosolyodik el újból, majd tétován nyúl fel, hogy ő meg a mellkasánál érintse meg a fiú bőrét.*
- Olyan finom tapintású a bőröd is.
*Motyogja az orra alatt, ahogy finoman simítgatja a tenyerével. Időnként a hasára is átkúszik a cirógatás, vagy éppen fel a vállára. De mindenhol ugyan olyan kellemes a tapintása.*
- Az enyém is?
*Fog másik kezével a fiúéra, amit a haja alatt csúsztat rá az apró domborulatokra. Az érzés hirtelen éri, megint összeszorul a pocakja. Arról nem is beszélve, hogy a combjai közé ismét behasít az a furcsa érzés. Vajon most sem érezne semmit a fiú? Lehet, hogy azzal volt a baj, hogy rajta van az alsónemű? Mert ő annyira intenzíven érzi a lüktetést, a forróságot. Eltűnődve csücsörít egy ideig, majd kíváncsian beharapja az alsó ajkát, ahogy a másik kezével elhúzza a hasától a ruhadarabot és besimít combjai közé a fiú kezével.*
- És itt? Most sem érzel semmit?
*Rettentően kíváncsi, de hirtelen mégis megbánja a mozdulatot. A szíve olyan hatalmasat dobban a mellkasában, mint talán még eddig sosem. Egyszeriben lesz izgatott, ismét kissé ideges, meg valami más is, amit nem igazán tudna megmagyarázni, hogy mi is lehet. Úgy érzi, hogy tetszik neki az, hogy ott van a fiú keze, mégis rögtön azon morfondírozik, hogy inkább ki is kapja onnan.*
6349. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-08 11:02:29
Üzenet elküldve: 2024-11-08 11:02:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Egészen megnyugszik attól, hogy Marisa már jobban érzi magát. Tényleg nem szerette volna, hogy ha a lány megbetegszik, hiszen akkor egészen biztosan megharagudott volna az anyukája. Bár nem tudja, hogy hogyan tudta volna ezt megakadályozni, mármint hogy a lány beteg legyen. Hiszen így is úgy nézte őt, hogy szinte a szemét se vette le róla odakint. Bár már talán nem kéne annyira figyelnie rá idebent, hiszen idebent biztonságban vannak, de a szemét még mindig alig tudja levenni róla. ~Biztos zavarja, hogy így nézem!~, gondolja, és elszakítja tekintetét a széphajú szép szemeitől. Mivel nem tudja, hogy mit nézzen akkor a lányon, így egyenesen előre néz, a szőke tincsekre, amik a bőrt takarják a lány két karja között.*
- Igen, nekem is jobb. *-mosolyodik el a kérdésen. És tényleg jobb, mert nincs úgy melege. Bár a sál nélkül fura, olyan, mint ha fázna. Szívesen visszacsavarná a nyakába legalább azt.
De ehelyett inkább felemelkedik a sarkairól, és átül az ágyra, Marisa mellé. Nem hiszi hogy zavarná ezzel őt, hiszen már le is feküdtek egymással egyszer. Lepislant magára, majd ültében átles a lányra. Még sosem ült viszont senki mellett úgy, hogy ne lett volna rajtuk ruha. Ez fura-új dolog. Mosolya szélesebb lesz, kicsit közelebb fészkelődik, felkarját a széphajú felkarjához simítja, egészen szorosan.*
- Nézd! *-kuncogja-* A te bőröd fehérebb, mint az enyém. Pedig én sem sokat szoktam nyáron csak úgy a napon lenni, mert nagyon piros lesz tőle a bőröm. De mégis barnább vagyok, mint te. Egy egészen picivel.
*Ujjhegyével megérinti a saját bőrét, majd a lányét.*
- Igazából a te bőröd szebb is így. *-kicsit elpirosodik, ahogy a következő szavai is megszületnek ajkain-* Meg a hajad is szebb, mint az enyém. Pedig nekem szép hajam van. De a tied szebb, mert göndör.
*Ránéz Marisa arcára.*
- Meg a szemed is szép.
*Egészen megnyugszik attól, hogy Marisa már jobban érzi magát. Tényleg nem szerette volna, hogy ha a lány megbetegszik, hiszen akkor egészen biztosan megharagudott volna az anyukája. Bár nem tudja, hogy hogyan tudta volna ezt megakadályozni, mármint hogy a lány beteg legyen. Hiszen így is úgy nézte őt, hogy szinte a szemét se vette le róla odakint. Bár már talán nem kéne annyira figyelnie rá idebent, hiszen idebent biztonságban vannak, de a szemét még mindig alig tudja levenni róla. ~Biztos zavarja, hogy így nézem!~, gondolja, és elszakítja tekintetét a széphajú szép szemeitől. Mivel nem tudja, hogy mit nézzen akkor a lányon, így egyenesen előre néz, a szőke tincsekre, amik a bőrt takarják a lány két karja között.*
- Igen, nekem is jobb. *-mosolyodik el a kérdésen. És tényleg jobb, mert nincs úgy melege. Bár a sál nélkül fura, olyan, mint ha fázna. Szívesen visszacsavarná a nyakába legalább azt.
De ehelyett inkább felemelkedik a sarkairól, és átül az ágyra, Marisa mellé. Nem hiszi hogy zavarná ezzel őt, hiszen már le is feküdtek egymással egyszer. Lepislant magára, majd ültében átles a lányra. Még sosem ült viszont senki mellett úgy, hogy ne lett volna rajtuk ruha. Ez fura-új dolog. Mosolya szélesebb lesz, kicsit közelebb fészkelődik, felkarját a széphajú felkarjához simítja, egészen szorosan.*
- Nézd! *-kuncogja-* A te bőröd fehérebb, mint az enyém. Pedig én sem sokat szoktam nyáron csak úgy a napon lenni, mert nagyon piros lesz tőle a bőröm. De mégis barnább vagyok, mint te. Egy egészen picivel.
*Ujjhegyével megérinti a saját bőrét, majd a lányét.*
- Igazából a te bőröd szebb is így. *-kicsit elpirosodik, ahogy a következő szavai is megszületnek ajkain-* Meg a hajad is szebb, mint az enyém. Pedig nekem szép hajam van. De a tied szebb, mert göndör.
*Ránéz Marisa arcára.*
- Meg a szemed is szép.
6348. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-07 15:30:24
Üzenet elküldve: 2024-11-07 15:30:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
- Hát annak én is örülök.
*Mosolyodik el félszegen, mert attól, hogy nem fáj még mindig nem érzi magát kevésbé furcsán. Inkább csak az mondható el, hogy valamennyire megnyugodott. Muszáj neki, mert nem akarja megijeszteni a fiút sem, hogy most ennyire máshogy viselkedik. Mert valamiért attól tart, hogy akkor nem fog tetszeni Eliannak, pedig ő az őszintét megvallva szeretne neki tetszeni. Bár abban sem biztos, hogy ez milyen dolog. De arra emlékszik, hogy az anyját egyszer kérdezte, hogy elköszönéskor az egyik férfi miért adott az anyja szájára hosszú puszit. Az anyja meg azt mondta, hogy azért, mert tetszett neki. Marisa pedig látta, hogy az anyjának tetszik az a puszi. Szóval talán kipróbálná, hogy kér egy olyat Eliantól. De ahhoz ugye az kell, hogy ő tetszen neki. Ha meg fura, akkor biztos nem fog ez bekövetkezni.*
- Már nem fázok.
*Rázza meg a fejét szaporán, majd szusszanva szenteli a figyelmét annak, hogy a sál után a kabát és az ing is lekerüljön a fiúról. Már nincs olyan melege így, de mégis érzi, hogy megint kezd égni az arca. Ennek ellenére mégsem tudja elkapni a fiú mellkasáról a szemeit. Utoljára talán akkor bámult valamit ennyire delejezetten, amikor elé rakta Bridwen néni a habos eperpitéjét.*
- Nekem jobb.
*Bólint aprót nyelve, majd a zöldek lassan azért csak felvándorolnak a fiú arcára.*
- Neked jobb?
*Billenti félre a fejét kíváncsian, ám tekintete végül ismét lejjebb pillantgat. Az ajkait beharapva küszködik azzal a gondolattal, hogy milyen erős késztetést érez arra, hogy hozzáérjen Elian bőréhez.*
- Hát annak én is örülök.
*Mosolyodik el félszegen, mert attól, hogy nem fáj még mindig nem érzi magát kevésbé furcsán. Inkább csak az mondható el, hogy valamennyire megnyugodott. Muszáj neki, mert nem akarja megijeszteni a fiút sem, hogy most ennyire máshogy viselkedik. Mert valamiért attól tart, hogy akkor nem fog tetszeni Eliannak, pedig ő az őszintét megvallva szeretne neki tetszeni. Bár abban sem biztos, hogy ez milyen dolog. De arra emlékszik, hogy az anyját egyszer kérdezte, hogy elköszönéskor az egyik férfi miért adott az anyja szájára hosszú puszit. Az anyja meg azt mondta, hogy azért, mert tetszett neki. Marisa pedig látta, hogy az anyjának tetszik az a puszi. Szóval talán kipróbálná, hogy kér egy olyat Eliantól. De ahhoz ugye az kell, hogy ő tetszen neki. Ha meg fura, akkor biztos nem fog ez bekövetkezni.*
- Már nem fázok.
*Rázza meg a fejét szaporán, majd szusszanva szenteli a figyelmét annak, hogy a sál után a kabát és az ing is lekerüljön a fiúról. Már nincs olyan melege így, de mégis érzi, hogy megint kezd égni az arca. Ennek ellenére mégsem tudja elkapni a fiú mellkasáról a szemeit. Utoljára talán akkor bámult valamit ennyire delejezetten, amikor elé rakta Bridwen néni a habos eperpitéjét.*
- Nekem jobb.
*Bólint aprót nyelve, majd a zöldek lassan azért csak felvándorolnak a fiú arcára.*
- Neked jobb?
*Billenti félre a fejét kíváncsian, ám tekintete végül ismét lejjebb pillantgat. Az ajkait beharapva küszködik azzal a gondolattal, hogy milyen erős késztetést érez arra, hogy hozzáérjen Elian bőréhez.*
6347. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-04 10:14:05
Üzenet elküldve: 2024-11-04 10:14:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A két fél//
* Immáron a két férfi együttes erővel szeli a hosszú utat. Derk reméli, hogy a várost még ma elérhetik, de így, hogy van utazótársa, így már annyira nem siet. Mivel az egész utat egyedül töltötte, így nem volt alkalma elütni az időt másokkal. Ennek máskor örülne, de nem egy hosszú út közben. *
- Jó embernek hangzik a mestered. Kevesen tennék tűzbe a kezüket másért manapság.
* Saját magából indul ki, s így nem is tudja elképzelni, hogy milyen is lehet egy igaz mester. A halvány emlékfoszlányok közül, amik időnként felélénkülnek, azokból saját mesterét véli felfedezni, de közel sem nevezhető jó mentornak. *
- Eeyr tanai? Jó nagy az ambíciód! Nem meglepő. Sokak akik megtapasztalták a kegyetlen világ érintését, azok elvesztenek minden hitet az égiekben. Van az úgy, hogy pont az istenekhez fordulnak, de azt már nem vitatnám, hogy melyik eredményesebb. Elvégre mindenki máshogy dolgozza fel a problémáit.
* Bölcsesség a korral jár, azonban Derknek megvannak a pillanatai, bár ő ezt sosem veszi észre. Legtöbbször jól indít, majd a végén mond valamit, amivel megvereti magát a másikkal. A következő kérdésen azonban elgondolkodik. *
- Hogy én? Talán a szeretet és megosztás? Sokat nem foglalkoztam az ilyenekkel, de nyugodtan felvilágosíthatsz.
~ Elvégre ennél jobban úgysem tudom lenézni az isteneket! ~
//A két fél//
* Immáron a két férfi együttes erővel szeli a hosszú utat. Derk reméli, hogy a várost még ma elérhetik, de így, hogy van utazótársa, így már annyira nem siet. Mivel az egész utat egyedül töltötte, így nem volt alkalma elütni az időt másokkal. Ennek máskor örülne, de nem egy hosszú út közben. *
- Jó embernek hangzik a mestered. Kevesen tennék tűzbe a kezüket másért manapság.
* Saját magából indul ki, s így nem is tudja elképzelni, hogy milyen is lehet egy igaz mester. A halvány emlékfoszlányok közül, amik időnként felélénkülnek, azokból saját mesterét véli felfedezni, de közel sem nevezhető jó mentornak. *
- Eeyr tanai? Jó nagy az ambíciód! Nem meglepő. Sokak akik megtapasztalták a kegyetlen világ érintését, azok elvesztenek minden hitet az égiekben. Van az úgy, hogy pont az istenekhez fordulnak, de azt már nem vitatnám, hogy melyik eredményesebb. Elvégre mindenki máshogy dolgozza fel a problémáit.
* Bölcsesség a korral jár, azonban Derknek megvannak a pillanatai, bár ő ezt sosem veszi észre. Legtöbbször jól indít, majd a végén mond valamit, amivel megvereti magát a másikkal. A következő kérdésen azonban elgondolkodik. *
- Hogy én? Talán a szeretet és megosztás? Sokat nem foglalkoztam az ilyenekkel, de nyugodtan felvilágosíthatsz.
~ Elvégre ennél jobban úgysem tudom lenézni az isteneket! ~
6346. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-03 20:30:05
Üzenet elküldve: 2024-11-03 20:30:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Már teljesen megnyugszik, ahogy Marisa azt mondja, hogy nem fáj neki ahogy hozzányúl. Erre már azért elmosolyodik.*
- Örülök, hogy nem fáj. *-mondja. Visszaül a sarkaira, onnan pislog a lányra. A kérdésen amit kap, eltűnődik.-* Igen. Olyat látok, ami tetszik.
*És ez igaz is. Marisa tényleg tetszik neki, mert kedves lány és jó vele beszélgetni. És az illata is jó. Nem csak az olajtól, hanem a sajátja is, ez a meleg-édes illat, amitől olyan melege van. Felemeli kezét és megérinti a saját arcát. Tényleg meleg.*
- Igen, lehet. *-bólint aprót-* Tényleg sokat tettem a tűzre. De csak hogy ne fázz. Nem gondoltam volna, hogy így tüzelni kezdesz tőle.
*Egy pillanatra megrezzen ahogy Marisaa sálhoz nyúl, de hagyja. Neki hagyja. Másnak nem hagyná. A sál nélkül egy pillanatig szinte fázik, de tényleg meleg van bent.*
- Tényleg jobb kicsivel. *-mondja-* Te olyan okos lány vagy, Marisa. Igazad van!
*Felemelkedik a sarkáról a térdeire, és leveszi a kabátot. Maga mellé teszi a földre, most nem annyira óvatosan, mert a pocok már a párna alatt szuszog. Máris jobb, nincs annyira melege. Kioldja a gombokat az ingnyakán, majd áthúzza a fején.*
- Tényleg meleg van bent. *-szusszan-* Most már sokkal jobb.
*Visszaereszkedik a sarkára, felmosolyog onnan lányra. Nem tudja, hogy a nadrágot is le kéne-e vennie, ahogy a széphajú is csinálta. Ha levenné, akkor lehet hogy a széphajú megint zavarba jönne, mert hát az a feszültsége odalent még mindig nem engedett fel.*
- Neked jobb most már? *-kérdezi kíváncsian.*
*Már teljesen megnyugszik, ahogy Marisa azt mondja, hogy nem fáj neki ahogy hozzányúl. Erre már azért elmosolyodik.*
- Örülök, hogy nem fáj. *-mondja. Visszaül a sarkaira, onnan pislog a lányra. A kérdésen amit kap, eltűnődik.-* Igen. Olyat látok, ami tetszik.
*És ez igaz is. Marisa tényleg tetszik neki, mert kedves lány és jó vele beszélgetni. És az illata is jó. Nem csak az olajtól, hanem a sajátja is, ez a meleg-édes illat, amitől olyan melege van. Felemeli kezét és megérinti a saját arcát. Tényleg meleg.*
- Igen, lehet. *-bólint aprót-* Tényleg sokat tettem a tűzre. De csak hogy ne fázz. Nem gondoltam volna, hogy így tüzelni kezdesz tőle.
*Egy pillanatra megrezzen ahogy Marisaa sálhoz nyúl, de hagyja. Neki hagyja. Másnak nem hagyná. A sál nélkül egy pillanatig szinte fázik, de tényleg meleg van bent.*
- Tényleg jobb kicsivel. *-mondja-* Te olyan okos lány vagy, Marisa. Igazad van!
*Felemelkedik a sarkáról a térdeire, és leveszi a kabátot. Maga mellé teszi a földre, most nem annyira óvatosan, mert a pocok már a párna alatt szuszog. Máris jobb, nincs annyira melege. Kioldja a gombokat az ingnyakán, majd áthúzza a fején.*
- Tényleg meleg van bent. *-szusszan-* Most már sokkal jobb.
*Visszaereszkedik a sarkára, felmosolyog onnan lányra. Nem tudja, hogy a nadrágot is le kéne-e vennie, ahogy a széphajú is csinálta. Ha levenné, akkor lehet hogy a széphajú megint zavarba jönne, mert hát az a feszültsége odalent még mindig nem engedett fel.*
- Neked jobb most már? *-kérdezi kíváncsian.*
6345. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-03 17:19:18
Üzenet elküldve: 2024-11-03 17:19:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Elian megerősíti benne, hogy valószínűleg tényleg nem csípéstől kell tartania. Mert neki sem volt melege mikor megcsípték. Arra meg ő is emlékszik, hogy a csípés után fájt a helye. A csípések ilyenek. A méhecske csípése is fájt. De még mennyire. Az anyja ott vigasztalta, mert még sírt is miatta. De most nem sír, mert nem is fáj. Igazából a combján nem is érez semmit. De talán még jobban megnyugszik, ha Elian közelebbről megvizsgálja, még akkor is, ha most valamiért nagyon zavarban érzi magát.
Ahogy az ujja végig siklik a bőrén aprót nyelve préseli össze az ajkait és inkább félre pillant. Megint megtalálja szemeivel a felfüggesztett növényeket. Talán inkább meg kéne számolnia hány csokor van. Attól lehet lenyugszik.*
- Nem.
*Ráz aprót a fején, ahogy szeme sarkából végül csak visszapillant a fiúra. Noha nem számolt csokrokat, de már attól is nyugszik kicsit, hogy nem talált semmi furcsát a bőrén. Pedig talán jobb lett volna. Akkor már tudnák, hogy mi lelte. Vagy talán igaza volt a fiúnak és tényleg olyan ez, mint a szarvasoknál? De akkor nem úgy látta, hogy kellemetlen lenne nekik, sőt inkább úgy tűnt, hogy jól érzik magukat. Bár igaz, hogy akkor már a fiú szarvas a lány popójánál volt. Ha odaengedné a fiút, akkor neki is jó lenne?*
- Ott... sem fáj... Ott a fura. Meg kicsit még odébb.
*Dünnyögi, ahogy megrezzenve nyel egy nagyot. De most hiába érez újból erős szégyenlősséget mégsem tud elszakadni a fiú arcától. Sőt, most ilyen közelről úgy látja, mintha ő is ki lenne pirulva.*
- Olyat látsz, ami tetszik?
*Pislog lassan és kíváncsian. Most ő is olyat néz, ami tetszik neki. Igaz eddig is így volt, de most valahogy más érzés, ahogy összetalálkoznak a saját zöldjei a fiúéval. Most kedve lenne az ujjait belesimítani a hajába, hogy érezze az milyen puha. Meg kicsit kíváncsi lett, hogy milyen lehet a másik a sál és a kabát alatt. Amikor ugyan olyan pucér, mint amilyen ő.*
- Te is tiszta piros vagy. Lehet, hogy csak az a baj, hogy nagyon meleget csináltál.
*Szusszan fel mosolyogva, ahogy visszább ülve nyúl a sálért, majd két kezével ráfogva tekeri le lassan a nyakából.*
- Ha ezt levesszük lehet, hogy jobb lesz neked is. Meg a kabátot. Akár a nadrágot... is.
*Billenti félre a fejét, majd a sálat elhúzva teszi vigyázva maga mellé.*
*Elian megerősíti benne, hogy valószínűleg tényleg nem csípéstől kell tartania. Mert neki sem volt melege mikor megcsípték. Arra meg ő is emlékszik, hogy a csípés után fájt a helye. A csípések ilyenek. A méhecske csípése is fájt. De még mennyire. Az anyja ott vigasztalta, mert még sírt is miatta. De most nem sír, mert nem is fáj. Igazából a combján nem is érez semmit. De talán még jobban megnyugszik, ha Elian közelebbről megvizsgálja, még akkor is, ha most valamiért nagyon zavarban érzi magát.
Ahogy az ujja végig siklik a bőrén aprót nyelve préseli össze az ajkait és inkább félre pillant. Megint megtalálja szemeivel a felfüggesztett növényeket. Talán inkább meg kéne számolnia hány csokor van. Attól lehet lenyugszik.*
- Nem.
*Ráz aprót a fején, ahogy szeme sarkából végül csak visszapillant a fiúra. Noha nem számolt csokrokat, de már attól is nyugszik kicsit, hogy nem talált semmi furcsát a bőrén. Pedig talán jobb lett volna. Akkor már tudnák, hogy mi lelte. Vagy talán igaza volt a fiúnak és tényleg olyan ez, mint a szarvasoknál? De akkor nem úgy látta, hogy kellemetlen lenne nekik, sőt inkább úgy tűnt, hogy jól érzik magukat. Bár igaz, hogy akkor már a fiú szarvas a lány popójánál volt. Ha odaengedné a fiút, akkor neki is jó lenne?*
- Ott... sem fáj... Ott a fura. Meg kicsit még odébb.
*Dünnyögi, ahogy megrezzenve nyel egy nagyot. De most hiába érez újból erős szégyenlősséget mégsem tud elszakadni a fiú arcától. Sőt, most ilyen közelről úgy látja, mintha ő is ki lenne pirulva.*
- Olyat látsz, ami tetszik?
*Pislog lassan és kíváncsian. Most ő is olyat néz, ami tetszik neki. Igaz eddig is így volt, de most valahogy más érzés, ahogy összetalálkoznak a saját zöldjei a fiúéval. Most kedve lenne az ujjait belesimítani a hajába, hogy érezze az milyen puha. Meg kicsit kíváncsi lett, hogy milyen lehet a másik a sál és a kabát alatt. Amikor ugyan olyan pucér, mint amilyen ő.*
- Te is tiszta piros vagy. Lehet, hogy csak az a baj, hogy nagyon meleget csináltál.
*Szusszan fel mosolyogva, ahogy visszább ülve nyúl a sálért, majd két kezével ráfogva tekeri le lassan a nyakából.*
- Ha ezt levesszük lehet, hogy jobb lesz neked is. Meg a kabátot. Akár a nadrágot... is.
*Billenti félre a fejét, majd a sálat elhúzva teszi vigyázva maga mellé.*
6344. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-03 16:01:04
Üzenet elküldve: 2024-11-03 16:01:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Megvonja a vállát.*
- Nem tudom. Engem csípett már meg pók, de nem volt tőle melegem. Csak fájt. *-de annyi fajta pók van, nem ismeri mindet.
Amikor Marisa elmondja neki hogy nem tőle fél, megnyugszik. Nem akart egy picit se ráijeszteni, vagy hasonló. Elmosolyodik, de nem olyan szélesen, mint eddig. Azért még aggódik a széphajúért. Az végül kissé hátrébb dől, és megmutatja neki belülről a combjait. Odalép és letérdel, egyik tenyerét ismét a lány térdére simitja, másik kezének mutatóujját végighúzza az egyik láb puha belső bőrén.*
- Nem fáj? *-kérdezi felpillantva. Tekintete a lány arcáról aztán a még mindig nedvesnek látszó hajra siklik, majd le a széphajú köldökére, és vissza a combra. Most megint érzi azt a meleg-édeskés illatot, amit a tűznél is, de sokkal erősebben. Végighúzza az ujját a másik combon is belülről, bár ott sem lát piros pöttyöket. Se pók-, se bolhacsípést, ami különben megnyugtatja.*
- Nem látok itt semmit. *-mondja megkönnyebbülten. Kicsit félrebiccenti a fejét, és ujjaival egészen a combtövekhez simít, oda, ahová Marisa is odaszorította a kezét. Megint érzi a meleget és azt a nedvességet.-* És itt..?
*Reméli, hogy ott sem fáj a széphajúnak. Azt most nem bánja hogy térdel, és hogy a lány talán nem látja őt olyan jól. Az a nedves meleg és a lany felől áradó illat akaratán kívül is tetszik neki, és olyan fura hatással is van rá, mint mikor hajnalban még a nap előtt kel, mert testének feszülése ébreszti. Ez most majdnem olyan. Csak most melege van a sál alatt, és az orrában ül az az illat.*
- Én szemre nem látok semmi rosszat, vagy olyat, ami ne tetszene. *-mosolyog fel a lány arcába, majd elhúzza a kezét, és szeretgetőn végigsimogatja vele Marisa combját, hogy kissé megnyugtassa őt.*
*Megvonja a vállát.*
- Nem tudom. Engem csípett már meg pók, de nem volt tőle melegem. Csak fájt. *-de annyi fajta pók van, nem ismeri mindet.
Amikor Marisa elmondja neki hogy nem tőle fél, megnyugszik. Nem akart egy picit se ráijeszteni, vagy hasonló. Elmosolyodik, de nem olyan szélesen, mint eddig. Azért még aggódik a széphajúért. Az végül kissé hátrébb dől, és megmutatja neki belülről a combjait. Odalép és letérdel, egyik tenyerét ismét a lány térdére simitja, másik kezének mutatóujját végighúzza az egyik láb puha belső bőrén.*
- Nem fáj? *-kérdezi felpillantva. Tekintete a lány arcáról aztán a még mindig nedvesnek látszó hajra siklik, majd le a széphajú köldökére, és vissza a combra. Most megint érzi azt a meleg-édeskés illatot, amit a tűznél is, de sokkal erősebben. Végighúzza az ujját a másik combon is belülről, bár ott sem lát piros pöttyöket. Se pók-, se bolhacsípést, ami különben megnyugtatja.*
- Nem látok itt semmit. *-mondja megkönnyebbülten. Kicsit félrebiccenti a fejét, és ujjaival egészen a combtövekhez simít, oda, ahová Marisa is odaszorította a kezét. Megint érzi a meleget és azt a nedvességet.-* És itt..?
*Reméli, hogy ott sem fáj a széphajúnak. Azt most nem bánja hogy térdel, és hogy a lány talán nem látja őt olyan jól. Az a nedves meleg és a lany felől áradó illat akaratán kívül is tetszik neki, és olyan fura hatással is van rá, mint mikor hajnalban még a nap előtt kel, mert testének feszülése ébreszti. Ez most majdnem olyan. Csak most melege van a sál alatt, és az orrában ül az az illat.*
- Én szemre nem látok semmi rosszat, vagy olyat, ami ne tetszene. *-mosolyog fel a lány arcába, majd elhúzza a kezét, és szeretgetőn végigsimogatja vele Marisa combját, hogy kissé megnyugtassa őt.*
6343. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-03 13:19:06
Üzenet elküldve: 2024-11-03 13:19:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A két fél//
* Muzomgo fizikumát tekintve nem erősebb az átlagnál, de ami testi erejéből hiányzik, azt kipótolja elhivatottságával. Ez persze nem minden helyzetben van így. Ha például most rájuk támadna egy csapat fosztogató, ellenállás nélkül átadná minden vagyonát – ami amúgy sem sok –, hiszen mint az Derk is kiszúrta, semmilyen fegyver nincs nála és szerzetesi iskolába sem járt, hogy puszta kézzel elintézzen bárkit is. A látszat ellenére Muzomgo inkább a szavak embere. Már elmúltak azok az idők, amikor a wegtoreni piacon üzletelt, de a tapasztalata megvan a kereskedelemben is.
Derk válaszára bólogat, jelezve, hogy érti, mire gondol a másik. A vándorlás, bolyongás neki is ismerős fogalom, annyi különbséggel, hogy neki fiatal kora óta megvan a célja és aszerint él. *
– Akkor már ketten vagyunk, akik a világot járjuk. Népem nyelvén a nevem Vándorló lelket jelent. Akkor kaptam ezt a nevet, amikor későbbi Mesterem mellé szegődtem, miután megmentette az életem. Kamaszkorom óta ővele jártam a világot, számos dologra megtanított, így most már tisztán látom az utamat. Én azzal a céllal utazok Artheniorba, hogy terjesszem Eeyr tanait és megtanítsam az embereknek, mit jelent az igaz hit. Sajnos sokan félreértelmezik vagy egyenesen elutasítják az istennő tanait. Pedig csak egy megfelelő tanítóra lenne szükségük a boldogság megtalálásához. * Az utolsó mondatnál mellkasára teszi a tenyerét, hogy egyértelmű legyen, ki az a tanító, akire a népnek szüksége van. *
– Szívesen mesélek még, ha érdekel. Te mennyire ismered az istennő tanait?
//A két fél//
* Muzomgo fizikumát tekintve nem erősebb az átlagnál, de ami testi erejéből hiányzik, azt kipótolja elhivatottságával. Ez persze nem minden helyzetben van így. Ha például most rájuk támadna egy csapat fosztogató, ellenállás nélkül átadná minden vagyonát – ami amúgy sem sok –, hiszen mint az Derk is kiszúrta, semmilyen fegyver nincs nála és szerzetesi iskolába sem járt, hogy puszta kézzel elintézzen bárkit is. A látszat ellenére Muzomgo inkább a szavak embere. Már elmúltak azok az idők, amikor a wegtoreni piacon üzletelt, de a tapasztalata megvan a kereskedelemben is.
Derk válaszára bólogat, jelezve, hogy érti, mire gondol a másik. A vándorlás, bolyongás neki is ismerős fogalom, annyi különbséggel, hogy neki fiatal kora óta megvan a célja és aszerint él. *
– Akkor már ketten vagyunk, akik a világot járjuk. Népem nyelvén a nevem Vándorló lelket jelent. Akkor kaptam ezt a nevet, amikor későbbi Mesterem mellé szegődtem, miután megmentette az életem. Kamaszkorom óta ővele jártam a világot, számos dologra megtanított, így most már tisztán látom az utamat. Én azzal a céllal utazok Artheniorba, hogy terjesszem Eeyr tanait és megtanítsam az embereknek, mit jelent az igaz hit. Sajnos sokan félreértelmezik vagy egyenesen elutasítják az istennő tanait. Pedig csak egy megfelelő tanítóra lenne szükségük a boldogság megtalálásához. * Az utolsó mondatnál mellkasára teszi a tenyerét, hogy egyértelmű legyen, ki az a tanító, akire a népnek szüksége van. *
– Szívesen mesélek még, ha érdekel. Te mennyire ismered az istennő tanait?
6342. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-03 12:47:49
Üzenet elküldve: 2024-11-03 12:47:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Ahogy Elian a nevén szólítja most még az is valahogy más. És egyre inkább nem érti, hogy hirtelen mi lelte. Tegnap este még olyan jó volt. Bár akkor is kezdődött valami, de az nem volt ennyire... ijesztő. Most meg már bűntudata is kezd lenni, ahogy a fiú hirtelen változik olyan óvatossá. Biztos attól fél, hogy megfertőzi. Ahogy a nadrágját igazgatja majdnem biztos is benne, hogy már meg is történt. Mert, hát ő maga is a nadrágjánál matatott, éppen ott a lábai között.*
- Attól lehet melegem?
*Érdeklődik a pókcsípés miatt. Bár nem érez sehol sem olyat, mintha megcsípték volna. De lehet, hogy nem árt, ha csak megvizsgálja a fiú. De szinte biztos abban, hogy nem az lehet a baj, mert nem a combja fáj. Igazából semmilye sem fáj. Az a furcsa érzés is mélyebben bujkál benne.*
- Én... nem tőled félek.
*Pislog megszeppenten a fiúra. Egy percig sem akarta, hogy Elian ilyet gondoljon. Valamiért csak úgy érzi, hogy most szégyenlős. Pedig az előbb még a patakban is könnyedén pucérkodott előtte. Végül megadó sóhajjal támaszkodik meg hátul a kezein, ahogy kis tétovázást követően nyitja el a combjait.*
- Szerinted segíthet a kamilla?
*Pislog a fiúra, majd lesandít a combjaira, ahol továbbra sem lát semmi olyat, ami csípéshez hasonlítana. Talán majd Elian jobban szemügyre tudja venni.*
*Ahogy Elian a nevén szólítja most még az is valahogy más. És egyre inkább nem érti, hogy hirtelen mi lelte. Tegnap este még olyan jó volt. Bár akkor is kezdődött valami, de az nem volt ennyire... ijesztő. Most meg már bűntudata is kezd lenni, ahogy a fiú hirtelen változik olyan óvatossá. Biztos attól fél, hogy megfertőzi. Ahogy a nadrágját igazgatja majdnem biztos is benne, hogy már meg is történt. Mert, hát ő maga is a nadrágjánál matatott, éppen ott a lábai között.*
- Attól lehet melegem?
*Érdeklődik a pókcsípés miatt. Bár nem érez sehol sem olyat, mintha megcsípték volna. De lehet, hogy nem árt, ha csak megvizsgálja a fiú. De szinte biztos abban, hogy nem az lehet a baj, mert nem a combja fáj. Igazából semmilye sem fáj. Az a furcsa érzés is mélyebben bujkál benne.*
- Én... nem tőled félek.
*Pislog megszeppenten a fiúra. Egy percig sem akarta, hogy Elian ilyet gondoljon. Valamiért csak úgy érzi, hogy most szégyenlős. Pedig az előbb még a patakban is könnyedén pucérkodott előtte. Végül megadó sóhajjal támaszkodik meg hátul a kezein, ahogy kis tétovázást követően nyitja el a combjait.*
- Szerinted segíthet a kamilla?
*Pislog a fiúra, majd lesandít a combjaira, ahol továbbra sem lát semmi olyat, ami csípéshez hasonlítana. Talán majd Elian jobban szemügyre tudja venni.*
6341. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-03 12:35:39
Üzenet elküldve: 2024-11-03 12:35:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Tényleg aggódik a széphajú miatt, és ez csak fokozódik, amikor Marisa még fel is nyög. ~Fájt neki, ahogy hozzáértem?~, jut azonnal az eszébe. Ha igen, akkor tényleg baj van. A mosolya lehervad az arcáról, és sokkal inkább aggódó kifejezés kezd ülni rajta, ami csak tovább nő a lány szavaira. Ezek szerint Marisa fél? Tőle? De hát ő nem is akarja, hogy féljen a széphajú, és pláne ne tőle. Inkább akkor elveszi a kezét a lány combjai közül, ne érezze azt, hogy bántani akarja. Pedig a kezét nem is magától tette oda. De nincs ideje megmozdulni, Marisa gyorsabban pattan fel. Visszazuttyan a sarkaira, úgy figyeli amit a széphajú művel. Komolyan aggódni kezd, ahogy azt látja, hogy a lány csak úgy leszórja a ruháit. ~Mi lelte?~, töpreng. ~Megcsípte egy pók, és azért vetkőzik, mert fél, hogy meg a ruhájában van?~ Ezt különben megértené, nincs oda annyira a pókokért ő sem. Amikor látja hogy a nadrágot is leveszi a lány, mar szinte biztos benne, hogy az attól fél, hogy megcsípte egy pók valahol belül, a combjánál. Talán azért is nyögött úgy fel, mert pont ott nyomta meg.*
- Marisa? *-szólal meg halkan, amikor a lány leül az ágyra-* Jól vagy?
*Felemelkedik a sarkáról, feláll. Óvatosan, két ujjal fogja meg a lány levetett felsőjét, mintha attól félne, hogy valami ráugrik belőle. Inkább gyorsan le is rakja a kisszékre. Kicsit megigazítja a nadrágját, hogy a lánynak ne legyen annyira feltűnő hogy milyen hatással volt rá a megváltozott illata, meg az a meleg a combjai között.*
- Megharapott egy pók? *-kérdezi, miközben ujjával az összeszorított térdekre bök.-* Ha akarod, megnézem neked.
*Tétován tesz fél lépést közelebb, hátra int a lelógó növények felé.*
- Van kamillám, az talán jó rá. De ha félsz tőlem, akkor nem nézem meg. *-most nem mosolyog, szinte inkább lefelé görbül a szája.-* De nem akarom, hogy félj tőlem.
*Tényleg aggódik a széphajú miatt, és ez csak fokozódik, amikor Marisa még fel is nyög. ~Fájt neki, ahogy hozzáértem?~, jut azonnal az eszébe. Ha igen, akkor tényleg baj van. A mosolya lehervad az arcáról, és sokkal inkább aggódó kifejezés kezd ülni rajta, ami csak tovább nő a lány szavaira. Ezek szerint Marisa fél? Tőle? De hát ő nem is akarja, hogy féljen a széphajú, és pláne ne tőle. Inkább akkor elveszi a kezét a lány combjai közül, ne érezze azt, hogy bántani akarja. Pedig a kezét nem is magától tette oda. De nincs ideje megmozdulni, Marisa gyorsabban pattan fel. Visszazuttyan a sarkaira, úgy figyeli amit a széphajú művel. Komolyan aggódni kezd, ahogy azt látja, hogy a lány csak úgy leszórja a ruháit. ~Mi lelte?~, töpreng. ~Megcsípte egy pók, és azért vetkőzik, mert fél, hogy meg a ruhájában van?~ Ezt különben megértené, nincs oda annyira a pókokért ő sem. Amikor látja hogy a nadrágot is leveszi a lány, mar szinte biztos benne, hogy az attól fél, hogy megcsípte egy pók valahol belül, a combjánál. Talán azért is nyögött úgy fel, mert pont ott nyomta meg.*
- Marisa? *-szólal meg halkan, amikor a lány leül az ágyra-* Jól vagy?
*Felemelkedik a sarkáról, feláll. Óvatosan, két ujjal fogja meg a lány levetett felsőjét, mintha attól félne, hogy valami ráugrik belőle. Inkább gyorsan le is rakja a kisszékre. Kicsit megigazítja a nadrágját, hogy a lánynak ne legyen annyira feltűnő hogy milyen hatással volt rá a megváltozott illata, meg az a meleg a combjai között.*
- Megharapott egy pók? *-kérdezi, miközben ujjával az összeszorított térdekre bök.-* Ha akarod, megnézem neked.
*Tétován tesz fél lépést közelebb, hátra int a lelógó növények felé.*
- Van kamillám, az talán jó rá. De ha félsz tőlem, akkor nem nézem meg. *-most nem mosolyog, szinte inkább lefelé görbül a szája.-* De nem akarom, hogy félj tőlem.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389