//Thargodar honfoglalás - Tanácskozás//
//részt vesznek: Kagan, Valian, Leandana, Chiari, Xomorr, Cessa, Eruanna, Harath, Isurii (…)//
*némán mélyed a tőle nem messze lobogó tűzbe, csak a szeme sarkából látja, hogy Kagan integet neki. Szerencsére nem ülnek messze egy mástól - alig karnyújtásnyira -, úgyhogy nem kell különösebb energiát befektessen abba, hogy a férfi felé moccanjon. (Ha Kagan széken ülne, akkor Lea a lábánál csücsülne a földön, akkor csak a fejét kéne hátrabiccentenie.) Csupán jobbját teszi le kettejük közé, és elhajol oldalra, válla hozzáér Kagan karjához, viszont továbbra is a tűzet nézi. Végül bólint, és felveszi az eredeti pozitúrát. Miközben mozog halkan csilingelnek a ruhájára varrt érnék. Állát bal tenyerébe támasztja végül.
Továbbra is a tűzbe réved, úgy emészti a hallottakat.
A város őt személy szerint megijeszti, mármár retteg tőle, egy kőház mégsem olyan, mint egy sátor, hogy elbontsa az ember és ott építse fel, ahol neki tetszik. Még a téli szállásul szolgáló faházak sem ennyire véglegesek, mint a kőházak. Sok kőház együtt pedig sok embert jelen. Lea elképzelése szerint a városi ember puhány és a javait megveszi, szemben velük akik elveszik az ilyen puhányok javait, pénzét, sőt minden bizonnyal a lányaikat, fiaikat is. Aztán ha rájuk unnak akkor eladják őket. Vagy ha esetleg valamelyik lánynak gyermeket nemz az egyik harcos akkor fel is szabadítják akár. Az ő anyja is pontosan ilyen rabszolga volt (vagy lehet, ha még él), csak egy másik törzsben. Lea tökéletes tisztában van vele, hogy nem egy kéjhömpöly a rabszolgák - különösen a nők - élete, nem mindenki bírja azt elviselni, hogy a hajánál fogva rángassák be egy sátorba, és hogy esetleg mindennap más tegye ezt meg. A barbár férfiak meg nem a gyengédségükről híresek messzeföldön, emlékszik még hogy fiatalabb korában hányszor hallotta a kétségbeesett sikolyokat és hogy mennyire félt attól, hogy maga is ilyen sorsra jut. Rég nem hallott már ilyen sikolyt, de régen raboltak már ki karavánt, úgyhogy nincs túl sok új "áru" mostanában. Mondjuk Lea mindent összevetve nem is bánja ezt túlzottan, neki aztán bőven elég egy is, aki mossa a ruháit, meg hasonlók. Hogy esetleg csúnya, öreg, féllábú, vagy csontsovány, hájpacni, az őt nem érdekli, még az sem, hogy milyen fajú.
Viszont minthogy ő sátorban született, sátorban nőtt fel és mindig is rabszolgák éltek körülötte ezért nagyon nehezen tudja elképzelni, hogy milyen is lenne az élet egy városban - sosem járt még egyben sem -, vagy legalábbis egy város közelében. De biztos nem nézik túl jó szemmel a fosztogatókat, hacsak nem csinálják baromi ügyesen. Ha Kagannak valami ilyesmi a terve - ebben titkon reménykedik még Lea -, akkor a Szellemek is a segítségére lesznek természetesen.
A belépő Harath párosra néz csak fel egy pillanatra: mosolyt küld abba az irányba. Amióta Isu bevallotta, hogy van valaki aki a kedvére való, azóta Lea már elképzelte mindegyikkel, akivel úgy fél méternyi közelségbe került. Harath legalább a szelídebb fajta - már az ő mércéjükkel mérve -, pont mint Isurii. Feje nem moccan, csak a tekintete rebben előbb az egyikre, majd a másikra. Majd a köpenyre Isu vállán. A reakciója egyelőre ennyi, pedig a lánytestbeszéde sok mindent elárul, vagy legalábbis Lea úgy gondolja, hogy elárul neki valamit... Majd kifaggatja.*