//Thargodar Honfoglalás – Őrség (Bron, Kell, Hrothgaar, Rolko)//
*Miközben csacsognak, szép utat járnak be. Legalább egy negyedkört a tábor körül, és eddig semmi szokatlant nem tapasztaltak.
Bron tekintete fáradhatatlanul pásztázza a környezetüket, noha a látási viszonyok rohamosan rosszabbá válnak. Azért persze a többiekre is odafigyel, sőt mi több, mikor a fontos dolgokhoz érnek, meg is torpan.*
- Végre valami igazán hasznos ötlet!
*Az italozás nem hangzik rosszul, és máris pattintja le kulacsának tetejét, hogy Hrothgaar tömlője elé tartsa. Olyan, mint holmi koldus, aki remegve tartja a markát kósza aranytallérokért.*
- Ez jó.
*Állapítja meg az egyenlő elosztásra, majd fejmagasságba emeli kupáját.*
- Vérré váljon!
*Bizony kevés jobb dolog van a fagyos hidegben, mint egy kis szíverősítő. Hacsak nem egy asszony izzadó teste a takaró alatt, de ez utóbbi néha elvárja, hogy beszélgessenek is vele. Bron ezért szokott inkább fizetni. Nade mostanság eléggé le van gatyásodva.*
- A szép új életre!
*Törpe bajtársuk szavaira nagy szemeket mereszt. Először azt hiszi, hogy viccel, de aztán látja, véresen komolyan mondja, amit mond. Efféle, zene iránti perverziói eddig valahogy elkerülték a figyelmét. Vagy szándékosan nem is hozakodott elő vele a törpe. Pár pillanatra elgondolkozik.*
- Egyszer ki akartam csikarni valakiből az "igazságot". De a fickó nem szándékozott mondani semmit. Ez még régebben történt. Konoran-nak hívták, azt hiszem. Sebhelyes Konoran. Ráförmedtem, hogy "most aztán már énekelj nekem", de az istennek nem akarta kinyögni, hol tartja azt a varázslatos, gyógyhatású, piros port, ami állítólag még a halálos sebeket is begyógyítja. Állítólag. Nade, mindegy is, végül úgy adódott, hogy kialakult egy hosszanti seb a Sebhelyes nyakán, amolyan fültől fülig típus. Szegény pára ekkor, csodák csodája, meggondolta magát, és mindenáron el akarta mondani, hol találom a port, hogy használjam rajta.
*Bron megvonja a vállát.*
- Akkor még kezdő zöldfülű voltam. Utolsó erejével csak hörgött, próbált szavakat formálni, de véres habon kívül nem hagyta el más az ajkait. Így én sem tudtam meg a titkát, ő pedig hamarosan kilehelte a lelkét.
*Újfent megemeli kupáját.*
- Konorasra!
*Kiissza a savanyú lőrét, és úgy érzi, sosem égette még ehhez fogható, mennyei áldás a torkát. Legfeljebb az előző kortyok. Pár pillanatra még a szemeit is lehunyja, hogy csak az ízharmóniára koncentrálhasson. Valamikor ekkor érkezhet meg Rolko is, döngő lépteit viszonylag hamar lehet érzékelni. Bron arra figyel fel, hogy apró rezdülések kelnek a talajban, mik felfutnak lábán, végig a gerince mentén.
Az óriások felé igen elég vegyes érzelmei vannak. Általánosságban véve ha teheti, kerüli őket. Túl ostobák ahhoz, hogy elmés megjegyzéseket pazaroljon rájuk, ha meg harcra kerülne a sor, bizony nehezen boldogulna velük. Rolko-t és Krumko-t eddig kerülte, és csak akkor futottak össze, amikor véletlenül egymásba botlottak. Nincs velük semmi baja, csak a társaságukat nem szívleli annyira. Azonban nem titkoltan örül annak, hogy a két behemót velük van - mert akkor legalább nincsenek ellenük.*
- Üdv, Rolko! Ha asszonyra vágysz, majd kerítünk neked a városban. *nevet hozzá* - Bár én még sohasem láttam óriás asszonyt. Hm, titeket elnézve elég rondák lehetnek.. akarom mondani, szépségük bizonyára hagyhat némi kívánnivalót maga után. Kívánatosak. Itt csak dudaorrú törpék vannak.
*Hogy miként jutott el a rondától a kívánatosig, azt ő maga sem tudja, de a dudáról megint eszébe jut a zene téma. No meg arról, hogy Cadavres megjegyzésétől hangosan felnyerít.*
- Hosszú, szőke, seggig érő hajam volt régebben. Úgy bizony. Minden nap pucéran, keresztbe tett lábakkal ültem a holdfényben, és csak hárfáztam és hárfáztam. Micsoda szép, gondtalan évek voltak azok! Sajnos egyszer minden véget ér. De szóval, visszatérve az eddigiekre, más kapcsolatom az énekkel és a zenéléssel eddig még nem volt.
*Megrázza a fejét.*
- Nem hiszem, hogy nekem találták ki az ilyesfajta szórakozást.
*Kupácskáját kimossa egy kis maradék vízzel, majd visszapattintja a kulacsra. Sajnos időközben végeznek az iddogálással. Ezért majd alkalomadtán meg fogja hívni Hrothgaart egy potya sörre, de a világért sem árulja el neki, mert a végén még elbízza magát. Inkább felnéz a magasba.*
- Hogy áll a váju odabent, Rolko?