Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
780. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-23 21:10:37
Üzenet elküldve: 2013-12-23 21:10:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - Tanácskozás//
//részt vesznek: Kagan, Leandana, Eruanna(…)//
*sajnos a rabszolgák gyöngye, Eruanna ezúttal rossz pillanatot fogott ki a szájaskodásra. Az eddig nyugodtan, elrévedve üldögélő törzsfő összepréselt acélrugóként pattan fel, nehéz medvebőr köpenye az egyik, pipája a másik irányba repül. Ő pedig előre, egyenesen neki Eruannának.*
- Ne feleselj velem, te ványadt elf szuka, mert levágom a melleidet és az óriásoknak löklek, megértetted? *vicsorog a lányra, miközben markai előrendülnek. Az egyik a nőstény hajába próbál markolni, hogy jó alaposan megrázza a lányt, a másik pedig ökölbe rándul és ütésre emelkedik. Az, hogy mégsem lendül bődületes öklös pofonra, az Leandanának köszönhető. Ha a Szellemjáró megállta, hogy nem esett neki a druida gnómnak, akkor talán ő is kibírja.*
- A kezed járjon, ne a szád. *taszítja meg Eruannát, majd mogorván visszaül a párnájára, és elkezdi bizergálni a pipáját. Időnként a csizmája sarkához veregeti a szívni valót, és ellenséges pillantásokat vet a rabszolgára, ám hamar túlteszi magát a dolgon és Leandanához fordul.*
- Eeegeen. Persze hogy van joga megszólalni a tanácsban, nem vagyunk mi pogány anyaszomorítók, kik elnyomják nőrokonaikat. *morog, bár a jövőben egyébként korlátozni fogja a Tanácskozás szerepét és létszámát. A visszakérdezésre éles pillantást vet a Szellemjáróra és felmordul.*
- Ne játszd előttem a bolondot te is, kérlek. Tudod jól: kapcsolat kell a városi népekkel, mert ha megunnak minket, nem marad más, csak a harc; és ha győzünk is, akkor is veszítünk. *mérgesen beleköp a tűzbe és hallgatásba merül, míg elkészül a vize. Csak akkor mozdul, és levetkőzik, pucérra. Végigtekint magán: bár nem soványodott le annyira, mint a legtöbb törzsbeli, de azért ő is elég szikár, inas. Néhány hét, vagy hónap, és újra az a drabális, brutális kinézetű barbár izomhegy lesz, mint ifjú korában, legalábbis ezt reméli.*
- Ha lesz alkalmas asszony, megnősülök. Nem vehetek el akárkit, egy törzsfőnek egy másik törzsfő lány dukál, te is tudod. De milyen leányt kapnék most, he? Egy koszos, csóró, éhkoppos törzs horpadt véknyú vezéreként? Nem. Megnősülni akkor fogok, ha csillagunk újra fennen ragyog. *persze, magában már régóta morzsolja a nősülés gondolatát. Az évek alatt sok nője volt, két állandó szeretőt is elvett tőle a puszta, de feleséget még egyet se.*
- Megannyi fattyam maradt Thargodrym tárnáiban, de itt a pusztán egy sem. Talán a testvérgyilkosság átka kísért?! Pedig meg kellett tennem, különben bátyám elemészt minket és minden mást is...
//részt vesznek: Kagan, Leandana, Eruanna(…)//
*sajnos a rabszolgák gyöngye, Eruanna ezúttal rossz pillanatot fogott ki a szájaskodásra. Az eddig nyugodtan, elrévedve üldögélő törzsfő összepréselt acélrugóként pattan fel, nehéz medvebőr köpenye az egyik, pipája a másik irányba repül. Ő pedig előre, egyenesen neki Eruannának.*
- Ne feleselj velem, te ványadt elf szuka, mert levágom a melleidet és az óriásoknak löklek, megértetted? *vicsorog a lányra, miközben markai előrendülnek. Az egyik a nőstény hajába próbál markolni, hogy jó alaposan megrázza a lányt, a másik pedig ökölbe rándul és ütésre emelkedik. Az, hogy mégsem lendül bődületes öklös pofonra, az Leandanának köszönhető. Ha a Szellemjáró megállta, hogy nem esett neki a druida gnómnak, akkor talán ő is kibírja.*
- A kezed járjon, ne a szád. *taszítja meg Eruannát, majd mogorván visszaül a párnájára, és elkezdi bizergálni a pipáját. Időnként a csizmája sarkához veregeti a szívni valót, és ellenséges pillantásokat vet a rabszolgára, ám hamar túlteszi magát a dolgon és Leandanához fordul.*
- Eeegeen. Persze hogy van joga megszólalni a tanácsban, nem vagyunk mi pogány anyaszomorítók, kik elnyomják nőrokonaikat. *morog, bár a jövőben egyébként korlátozni fogja a Tanácskozás szerepét és létszámát. A visszakérdezésre éles pillantást vet a Szellemjáróra és felmordul.*
- Ne játszd előttem a bolondot te is, kérlek. Tudod jól: kapcsolat kell a városi népekkel, mert ha megunnak minket, nem marad más, csak a harc; és ha győzünk is, akkor is veszítünk. *mérgesen beleköp a tűzbe és hallgatásba merül, míg elkészül a vize. Csak akkor mozdul, és levetkőzik, pucérra. Végigtekint magán: bár nem soványodott le annyira, mint a legtöbb törzsbeli, de azért ő is elég szikár, inas. Néhány hét, vagy hónap, és újra az a drabális, brutális kinézetű barbár izomhegy lesz, mint ifjú korában, legalábbis ezt reméli.*
- Ha lesz alkalmas asszony, megnősülök. Nem vehetek el akárkit, egy törzsfőnek egy másik törzsfő lány dukál, te is tudod. De milyen leányt kapnék most, he? Egy koszos, csóró, éhkoppos törzs horpadt véknyú vezéreként? Nem. Megnősülni akkor fogok, ha csillagunk újra fennen ragyog. *persze, magában már régóta morzsolja a nősülés gondolatát. Az évek alatt sok nője volt, két állandó szeretőt is elvett tőle a puszta, de feleséget még egyet se.*
- Megannyi fattyam maradt Thargodrym tárnáiban, de itt a pusztán egy sem. Talán a testvérgyilkosság átka kísért?! Pedig meg kellett tennem, különben bátyám elemészt minket és minden mást is...
779. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-23 19:51:02
Üzenet elküldve: 2013-12-23 19:51:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar Honfoglalás//
- Hát… kell hozzá először is egy jó tervrajz. Az jelöli ki a falakat, a szobák helyét, meg minden zegzugot a házban. A köveket meg jól le kell hozzá csiszolni, vagy égetnek kő helyett téglát, de gyakran fából is építenek ilyen városokban házakat, aztán meg még…
*Kezdi el mesélni fél-elf társának a házak mikéntjét, és hogyanját, közben széles mozdulatokkal gesztikulál, imitálja az építés különböző fázisait.*
-… a végén meg láttam olyat, hogy ilyen nagy emelőszerkezetekkel, csörlőkkel, meg csigákkal ráemelik a kész tetőzetet a falakra. Igaz ez csak az igazán tehetősek kiváltsága. De no! Ha van arany, akkor meg tudják fizetni a legjobb technikákat is.
*Harath hírére azonban elkerekedik a szeme.*
- Hogy? Hogy én mehetek a városba?
*Hangjában izgatottság csendül, még egy pillanatra toporzékolni is elkezd a mélynövésű. Nagyot szippant pipájából és érdeklődve folytatja.*
- Na és ki megy még? Mi lesz a feladatunk?
*Kapva kap az alkalmon, hogy minél többet megtudjon a „túráról” és ha Harath befejezte a beszámolót, úgy már kicsit nyugodtabban fojtathatja.*
- Nagyszerű alkalom lesz ez! Mi hogy a hegymély városáról? Azt se tudom hol kezdjem, de komolyan. Hát a miénk, vagyis a hely, ahol laktam…Taakeslottet a neve, a Ködkastély, mer’ a hegy, ami alá épült, folyton ködbe burkolódzik. Legalábbis a teteje, no. Pár nemzedék óta már az őseim keze alatt épült és szépült. Belül akkora oszlopok tartják, hogy el se’ hinnéd! Egyetlen oszlop olyan széles, hogy a fősátor ott *ekkor körbetekint és meglelve a fő sátrat, kezével int felé* kutya füle hozzá képest. A belső magasság nem túl nagy, de a fő csarnok megvan vagy…
*És a törpe belemerül a meséjébe. Egy jóképű farönkre lehuppanva, pipázgatva mesél Harath-nak és Salanel-nek, lehet közben mások is hallják történetét.*
-… aztán amikor az ötödik alkalommal is megmozdult a föld, azt már nem állta ki… Az oszlopok megrepedtek, a csarnok teteje megrogyott. Nem maradhattunk. Majd hét teljes évünkbe telt, míg újra lakhatóvá tettük az egyik jobb oldalsó csarnokot. De jó meló volt. Elég sokan elmentek akkoriban, így kisebb hely is elég volt az otthon maradottaknak. Ha Wylnurana is úgy akarja, az már kiállja a világ végét is!
*Lódít picit. Tudja ő jól, hogy egyetlen földbe vájt lak sem állhat az idők végezetéig, de miért legyen ilyen ünneprontó? Most ő volt egy ideig porondon.*
- Na, de eleget járattam a számat, még lebarnul a szájpadlásom, a sok fecsegéstől, vehehe!
- Hát… kell hozzá először is egy jó tervrajz. Az jelöli ki a falakat, a szobák helyét, meg minden zegzugot a házban. A köveket meg jól le kell hozzá csiszolni, vagy égetnek kő helyett téglát, de gyakran fából is építenek ilyen városokban házakat, aztán meg még…
*Kezdi el mesélni fél-elf társának a házak mikéntjét, és hogyanját, közben széles mozdulatokkal gesztikulál, imitálja az építés különböző fázisait.*
-… a végén meg láttam olyat, hogy ilyen nagy emelőszerkezetekkel, csörlőkkel, meg csigákkal ráemelik a kész tetőzetet a falakra. Igaz ez csak az igazán tehetősek kiváltsága. De no! Ha van arany, akkor meg tudják fizetni a legjobb technikákat is.
*Harath hírére azonban elkerekedik a szeme.*
- Hogy? Hogy én mehetek a városba?
*Hangjában izgatottság csendül, még egy pillanatra toporzékolni is elkezd a mélynövésű. Nagyot szippant pipájából és érdeklődve folytatja.*
- Na és ki megy még? Mi lesz a feladatunk?
*Kapva kap az alkalmon, hogy minél többet megtudjon a „túráról” és ha Harath befejezte a beszámolót, úgy már kicsit nyugodtabban fojtathatja.*
- Nagyszerű alkalom lesz ez! Mi hogy a hegymély városáról? Azt se tudom hol kezdjem, de komolyan. Hát a miénk, vagyis a hely, ahol laktam…Taakeslottet a neve, a Ködkastély, mer’ a hegy, ami alá épült, folyton ködbe burkolódzik. Legalábbis a teteje, no. Pár nemzedék óta már az őseim keze alatt épült és szépült. Belül akkora oszlopok tartják, hogy el se’ hinnéd! Egyetlen oszlop olyan széles, hogy a fősátor ott *ekkor körbetekint és meglelve a fő sátrat, kezével int felé* kutya füle hozzá képest. A belső magasság nem túl nagy, de a fő csarnok megvan vagy…
*És a törpe belemerül a meséjébe. Egy jóképű farönkre lehuppanva, pipázgatva mesél Harath-nak és Salanel-nek, lehet közben mások is hallják történetét.*
-… aztán amikor az ötödik alkalommal is megmozdult a föld, azt már nem állta ki… Az oszlopok megrepedtek, a csarnok teteje megrogyott. Nem maradhattunk. Majd hét teljes évünkbe telt, míg újra lakhatóvá tettük az egyik jobb oldalsó csarnokot. De jó meló volt. Elég sokan elmentek akkoriban, így kisebb hely is elég volt az otthon maradottaknak. Ha Wylnurana is úgy akarja, az már kiállja a világ végét is!
*Lódít picit. Tudja ő jól, hogy egyetlen földbe vájt lak sem állhat az idők végezetéig, de miért legyen ilyen ünneprontó? Most ő volt egy ideig porondon.*
- Na, de eleget járattam a számat, még lebarnul a szájpadlásom, a sok fecsegéstől, vehehe!
778. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-23 18:53:38
Üzenet elküldve: 2013-12-23 18:53:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar Honfoglalás//
*Ha már ilyen szépen invitálták, csatlakozik hozzájuk. Közben bőszen pipázgat persze.*
- A tanács döntése szerint Törpuramnak lesz alkalma ellátogatni oda. *Ejti el a hallottakat, s mintegy megsúgja szakállas társának, hogy van remény sörre is akár.*
- Rég nem volt alkalmunk hadakozásra. Nem tudom hálát adjak ezért vagy kérleljem érte a Szellemeket. *Fejti ki véleményét a dologról. Hiszen megannyi mérföld menetelése, nélkülözése mind -mind az üldözöttség jegyében teltek. A téma azonban új dolgok felé terelődik, mit nem is bán igazán. A kedélyes beszélgetés felvidítja kissé, így maga is meglapogatja a zömök kovácsuk széles vállát, és persze élvezettel hallgatja szóáradatát a bányákról és föld alatti városokról.*
- Igen, mesélj! *Nógatja ő is a törpét miközben ő is szippant néhányat pipájából. A jóleső dohányfüst megnyugtatja, és közben a tűz körébe érve annak melege is jólesően árad szét végtagjaiban. Végignéz a környéken, és kicsit felemeli hangját, úgy hívja össze a népet egy kis tábortűz körüli mesére.*
- Jertek mind, ki kíváncsiak vagytok a hegymélye városaira! *hordja szét hangját a hideg esti levegő. Talán jó lesz újfent egy kis össznépi mesemondás, mely így, immár teli gyomorral akár vigasság előszelét is sejteti, de legalábbis egy jó kis társalgást eredményez a tűz körül. Ez pedig építi a közösséget, s nem rombolja. Noha nem lehet mindenki jelen, hisz vannak őrségben és vannak a vezéri sátorban is épp úgy, ahogy egyesek már nyugovóra tértek és horpasztanak sátrukban.*
*Ha már ilyen szépen invitálták, csatlakozik hozzájuk. Közben bőszen pipázgat persze.*
- A tanács döntése szerint Törpuramnak lesz alkalma ellátogatni oda. *Ejti el a hallottakat, s mintegy megsúgja szakállas társának, hogy van remény sörre is akár.*
- Rég nem volt alkalmunk hadakozásra. Nem tudom hálát adjak ezért vagy kérleljem érte a Szellemeket. *Fejti ki véleményét a dologról. Hiszen megannyi mérföld menetelése, nélkülözése mind -mind az üldözöttség jegyében teltek. A téma azonban új dolgok felé terelődik, mit nem is bán igazán. A kedélyes beszélgetés felvidítja kissé, így maga is meglapogatja a zömök kovácsuk széles vállát, és persze élvezettel hallgatja szóáradatát a bányákról és föld alatti városokról.*
- Igen, mesélj! *Nógatja ő is a törpét miközben ő is szippant néhányat pipájából. A jóleső dohányfüst megnyugtatja, és közben a tűz körébe érve annak melege is jólesően árad szét végtagjaiban. Végignéz a környéken, és kicsit felemeli hangját, úgy hívja össze a népet egy kis tábortűz körüli mesére.*
- Jertek mind, ki kíváncsiak vagytok a hegymélye városaira! *hordja szét hangját a hideg esti levegő. Talán jó lesz újfent egy kis össznépi mesemondás, mely így, immár teli gyomorral akár vigasság előszelét is sejteti, de legalábbis egy jó kis társalgást eredményez a tűz körül. Ez pedig építi a közösséget, s nem rombolja. Noha nem lehet mindenki jelen, hisz vannak őrségben és vannak a vezéri sátorban is épp úgy, ahogy egyesek már nyugovóra tértek és horpasztanak sátrukban.*
777. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-23 17:51:59
Üzenet elküldve: 2013-12-23 17:51:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar Honfoglalás//
*Hrothgaar szavaira csak bólogatni tud. Teljes mértékben egyet ért a törpével.*
-Harath, csatlakozz csak.
*Bólint vigyorogva a férfi felé, aztán tovább hallgatja Hrothgaar beszámolóját. Furcsán kettős érzések kavarognak benne. Emlékszik még a mesékre, történetekre gyermekkorából, melyek aztán hirtelen maradtak abba felmenői lemészárlása miatt. Hallott ott a vadon és a város szépségeiről egyaránt és ereiben elf és ember vér is folyik, így kettős érzéseket táplál a város iránt. Énjének egyik fele menekülne a vadon felé, míg a másik kíváncsi a korábban lefestett kőépületekre. Bár azt nem állítaná, hogy kifejezetten vágyik oda. Sőt, olykor a háta közepére se kívánja még a gondolatát se a városi létnek, de máskor meg kíváncsisága hajtaná előre. Törpe társa lelkesedését viszont megérti, ő saját otthonába vágyik vissza olykor, gondolataiban.*
-Hogyan ? Hogyan csinálják ezeket az építményeket ?
*Soha nem tudta elképzelni miként is működik a dolog. Salanel remek búvóhelyet, sátrat és egyéb szállást tud magának készíteni odakinn a vadonban, de hogy az egymásra pakolt kövekből végül hogyan lesz olyan dolog, amiben normálisan lehet élni, az neki kicsit magas.*
-Ne is emlegess sört. Csak elrontod a kedvem.
*Na ezt biztosan nem az elf vére határozza meg, mert bizony imádja az aranyszín nedűt és az utóbbi időben elég keveset jutott hozzá. Hiányzik is neki.*
-Itt is biztos van, mi ? Ha másért nem, ezért megérte idejönni.
*Néz nevetve a társakra.*
A hozzászólás írója (Salanel Talwir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.23 17:52:45
*Hrothgaar szavaira csak bólogatni tud. Teljes mértékben egyet ért a törpével.*
-Harath, csatlakozz csak.
*Bólint vigyorogva a férfi felé, aztán tovább hallgatja Hrothgaar beszámolóját. Furcsán kettős érzések kavarognak benne. Emlékszik még a mesékre, történetekre gyermekkorából, melyek aztán hirtelen maradtak abba felmenői lemészárlása miatt. Hallott ott a vadon és a város szépségeiről egyaránt és ereiben elf és ember vér is folyik, így kettős érzéseket táplál a város iránt. Énjének egyik fele menekülne a vadon felé, míg a másik kíváncsi a korábban lefestett kőépületekre. Bár azt nem állítaná, hogy kifejezetten vágyik oda. Sőt, olykor a háta közepére se kívánja még a gondolatát se a városi létnek, de máskor meg kíváncsisága hajtaná előre. Törpe társa lelkesedését viszont megérti, ő saját otthonába vágyik vissza olykor, gondolataiban.*
-Hogyan ? Hogyan csinálják ezeket az építményeket ?
*Soha nem tudta elképzelni miként is működik a dolog. Salanel remek búvóhelyet, sátrat és egyéb szállást tud magának készíteni odakinn a vadonban, de hogy az egymásra pakolt kövekből végül hogyan lesz olyan dolog, amiben normálisan lehet élni, az neki kicsit magas.*
-Ne is emlegess sört. Csak elrontod a kedvem.
*Na ezt biztosan nem az elf vére határozza meg, mert bizony imádja az aranyszín nedűt és az utóbbi időben elég keveset jutott hozzá. Hiányzik is neki.*
-Itt is biztos van, mi ? Ha másért nem, ezért megérte idejönni.
*Néz nevetve a társakra.*
A hozzászólás írója (Salanel Talwir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.23 17:52:45
776. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-23 17:39:02
Üzenet elküldve: 2013-12-23 17:39:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar Honfoglalás//
- Úgy lesz! Ha akad valami kikupálni valód, csak kurjants!
* Ahogy társa a kardjára csap, úgy Hrothgaar is az övére akasztott fejszéhez nyúl. Leakasztja, megnézegeti magának és kicsit sopánkodva meg is jegyzi.*
- Na, igen, ez a jószág se ivott má’ egy ideje…
*Nem késlekedik tovább, megtömi pipáját és egy tűzkő és a fejsze élének segítségével szikrát pattint a dohányra. Bal szemöldökét kicsit felvonja, és elégedetlenül rázza fejét.*
- Meg kén’ má’ mártani valamiben. Félre ne érts, koma, nem akarok én minden ok nélkül ölni. Csak hiányzik a csetepaté. Az meg… nem olyan nagy hiba, ha egy magunkfajta család tagja a törpe…
*Fegyverét leereszti, és a város felé tekint, követve a fél-elf gesztusát.*
~a város~
*Nagyot fújtat és belekezd mondókájába.*
- Ha nem is ebben, de hasonlóban jártam már. És meg kell, hogy mondjam, nagyszerű helyek ezek! Telis-tele lehetőségekkel. Kicsit hiányzott má’ a kőépületek tömege, tudod…
*Hogy kicsit? Jó ideje már egyébre sem nagyon tudott gondolni, mint egy hasonló helyre. Félreértés ne essék: A Thargodarok már az ő családja, de az elmúlt évek pusztai menetelése kicsit az idegeire kezdett menni. Talán észre is vehették a többiek, hogy egyre-egyre csendesebb lett az évek alatt és az egykori vidám-törpe, már nem ugyanaz, mint találkozásuk eleje felé.*
-Óóh, Harath! Gyere csak! Épp a városró’ van szó. Bár én azt mondom, ha ez tetszik neked, Salanel, akkor a mi földmélyi városainkat _imádnád_! Gondolj csak bele: a felszín üres és sivár, de alatta! Pezseg az élet, a sör hordószám folyik, a kohók éjt nappallá téve izzanak, a kalapács reggeltől estig és estétől reggelig zenél az üllőn…
*Ahogy mesélni kezd, kicsit tán el is révedezik a múltban. Pipájából nagyot szippant és lassan eregeti a füst-sárkányokat, hagyja a többieket is szóhoz jutni.*
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.23 17:41:28
- Úgy lesz! Ha akad valami kikupálni valód, csak kurjants!
* Ahogy társa a kardjára csap, úgy Hrothgaar is az övére akasztott fejszéhez nyúl. Leakasztja, megnézegeti magának és kicsit sopánkodva meg is jegyzi.*
- Na, igen, ez a jószág se ivott má’ egy ideje…
*Nem késlekedik tovább, megtömi pipáját és egy tűzkő és a fejsze élének segítségével szikrát pattint a dohányra. Bal szemöldökét kicsit felvonja, és elégedetlenül rázza fejét.*
- Meg kén’ má’ mártani valamiben. Félre ne érts, koma, nem akarok én minden ok nélkül ölni. Csak hiányzik a csetepaté. Az meg… nem olyan nagy hiba, ha egy magunkfajta család tagja a törpe…
*Fegyverét leereszti, és a város felé tekint, követve a fél-elf gesztusát.*
~a város~
*Nagyot fújtat és belekezd mondókájába.*
- Ha nem is ebben, de hasonlóban jártam már. És meg kell, hogy mondjam, nagyszerű helyek ezek! Telis-tele lehetőségekkel. Kicsit hiányzott má’ a kőépületek tömege, tudod…
*Hogy kicsit? Jó ideje már egyébre sem nagyon tudott gondolni, mint egy hasonló helyre. Félreértés ne essék: A Thargodarok már az ő családja, de az elmúlt évek pusztai menetelése kicsit az idegeire kezdett menni. Talán észre is vehették a többiek, hogy egyre-egyre csendesebb lett az évek alatt és az egykori vidám-törpe, már nem ugyanaz, mint találkozásuk eleje felé.*
-Óóh, Harath! Gyere csak! Épp a városró’ van szó. Bár én azt mondom, ha ez tetszik neked, Salanel, akkor a mi földmélyi városainkat _imádnád_! Gondolj csak bele: a felszín üres és sivár, de alatta! Pezseg az élet, a sör hordószám folyik, a kohók éjt nappallá téve izzanak, a kalapács reggeltől estig és estétől reggelig zenél az üllőn…
*Ahogy mesélni kezd, kicsit tán el is révedezik a múltban. Pipájából nagyot szippant és lassan eregeti a füst-sárkányokat, hagyja a többieket is szóhoz jutni.*
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.23 17:41:28
775. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-23 17:27:21
Üzenet elküldve: 2013-12-23 17:27:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás ~ álmomban//
*Felgyorsul minden. Úgy pörögnek lelki szemei előtt a különböző világok, mintha éppenséggel nem kantárszáron vezetnék Pejkót, de vágtatna vele. Így nehéz azonnal átlátni a történések jelentéseit, rejtélyes és sejtelmes mondandóját...
Hófedte, fagyos tájon járnak, s a kietlen vidékhez illő puritán sátor jelképezi a nélkülözést, üldöztetést. Nagyot kell nyeljen, mert kiszáradt torka is a látványtól. Önmagát és egy asszonyt, gyermekeket lát, a megpróbáltatástól koravénen. Megretten, s talán ez okozza a földrengést, mellyel újabb állomásához érkezik vándorlása az álomban. Talán még fel is nyög...
Újra a kőházak közt találja magát, de kívülről. A rengeteg korábban démonizált nőszemély most úgy rajza körül, mint mézet a méh. A gondtalanság és felelőtlenség szinte lerí róla, ahogy két marékra szórja a pénzt, s hajszolja az élvezeteket. Gyomra is összerándul a látványtól, grimaszba fut arca, olyannyira ellenszenves mindaz, mit lát.*
- Inkább a kirekesztés, inkább a nélkülözés! *motyogja maga elé. Hirtelen felriad. Verítékben fürdik, s lerúgta már magáról a szőrmét is. Megtörli nedves halántékát, kitörli a csipát szemeiből. És még mindig ott élnek fejében Leandana utolsó intő szavai.*
~ Enyém a döntés... ne légy végletes Harath, annyi lehetőség van! ~
*Pörgeti vissza újra és újra az álomképeket. De igaz döntést, nem hoztak számára. Mert kis idő múltán rájön, a döntést magának kell meghozza, senki más nem hozhatja meg helyette. Mert ez a világ rendje...
Feltápászkodik. A sátorban még egyedül van, valószínűsíti még késő estére jár, s alig aludt valamicskét. Mégis belső késztetést érez kikelni fekhelyéről, hogy kimossa a nyomasztó gondolatokat fejéből. Felkanyarítja magára a prémet, majd kilép a sátor elé, s egy vizes dézsát keres, melybe jól belenyomja fejét. A hideg víz kellőképpen felfrissíti és kitisztítja elméjét, és a rossz érzést, mi benne maradt az Álomjárásból.*
- Huhh * Jól megrázza üstökét, szerteszét fröcskölve kövér vízcseppeket a környezetére. Majd megkönnyebbülve néz szét, vajon a többiek mit csinálnak, majd fel az égre, a csillagokból és Holdból olvasva ki mikorra járhat az idő. Sátrából, szütyőjéből pipafüvet kotor elő és rágyújt. Mindig ekképp cselekszik, ha gondolatokkal küzd, avagy nehéz döntést készül meghozni. Nem rabja e szokásnak, de valahogy jobban tud tőle koncentrálni, megnyugtatja és ellazítja. Így ücsörög sátruk előtt egy rönkön, s mereng egy ideig...
Révüléséből a vándor és a jó törpe beszélgetése "ébreszti". A városról beszélnek, s Hrothgaar is pöfékel. Kicsit összébb húzza magán a szőrmét, s feléjük lép köszöntve őket.*
- Nyugalmatokból látom jutott elég étek, s még pipadohány is. *szól maga is füstpamacsot fújva a hideg éjszakai levegőbe. Persze nem kötelező beszélgetésbe elegyedniük vele, ő csak kis társaságra vágyik, hogy elüsse az időt, mert álom még nem jön a szemére a történtek után.*
A hozzászólás írója (Harath Hardoghar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.23 17:32:09
*Felgyorsul minden. Úgy pörögnek lelki szemei előtt a különböző világok, mintha éppenséggel nem kantárszáron vezetnék Pejkót, de vágtatna vele. Így nehéz azonnal átlátni a történések jelentéseit, rejtélyes és sejtelmes mondandóját...
Hófedte, fagyos tájon járnak, s a kietlen vidékhez illő puritán sátor jelképezi a nélkülözést, üldöztetést. Nagyot kell nyeljen, mert kiszáradt torka is a látványtól. Önmagát és egy asszonyt, gyermekeket lát, a megpróbáltatástól koravénen. Megretten, s talán ez okozza a földrengést, mellyel újabb állomásához érkezik vándorlása az álomban. Talán még fel is nyög...
Újra a kőházak közt találja magát, de kívülről. A rengeteg korábban démonizált nőszemély most úgy rajza körül, mint mézet a méh. A gondtalanság és felelőtlenség szinte lerí róla, ahogy két marékra szórja a pénzt, s hajszolja az élvezeteket. Gyomra is összerándul a látványtól, grimaszba fut arca, olyannyira ellenszenves mindaz, mit lát.*
- Inkább a kirekesztés, inkább a nélkülözés! *motyogja maga elé. Hirtelen felriad. Verítékben fürdik, s lerúgta már magáról a szőrmét is. Megtörli nedves halántékát, kitörli a csipát szemeiből. És még mindig ott élnek fejében Leandana utolsó intő szavai.*
~ Enyém a döntés... ne légy végletes Harath, annyi lehetőség van! ~
*Pörgeti vissza újra és újra az álomképeket. De igaz döntést, nem hoztak számára. Mert kis idő múltán rájön, a döntést magának kell meghozza, senki más nem hozhatja meg helyette. Mert ez a világ rendje...
Feltápászkodik. A sátorban még egyedül van, valószínűsíti még késő estére jár, s alig aludt valamicskét. Mégis belső késztetést érez kikelni fekhelyéről, hogy kimossa a nyomasztó gondolatokat fejéből. Felkanyarítja magára a prémet, majd kilép a sátor elé, s egy vizes dézsát keres, melybe jól belenyomja fejét. A hideg víz kellőképpen felfrissíti és kitisztítja elméjét, és a rossz érzést, mi benne maradt az Álomjárásból.*
- Huhh * Jól megrázza üstökét, szerteszét fröcskölve kövér vízcseppeket a környezetére. Majd megkönnyebbülve néz szét, vajon a többiek mit csinálnak, majd fel az égre, a csillagokból és Holdból olvasva ki mikorra járhat az idő. Sátrából, szütyőjéből pipafüvet kotor elő és rágyújt. Mindig ekképp cselekszik, ha gondolatokkal küzd, avagy nehéz döntést készül meghozni. Nem rabja e szokásnak, de valahogy jobban tud tőle koncentrálni, megnyugtatja és ellazítja. Így ücsörög sátruk előtt egy rönkön, s mereng egy ideig...
Révüléséből a vándor és a jó törpe beszélgetése "ébreszti". A városról beszélnek, s Hrothgaar is pöfékel. Kicsit összébb húzza magán a szőrmét, s feléjük lép köszöntve őket.*
- Nyugalmatokból látom jutott elég étek, s még pipadohány is. *szól maga is füstpamacsot fújva a hideg éjszakai levegőbe. Persze nem kötelező beszélgetésbe elegyedniük vele, ő csak kis társaságra vágyik, hogy elüsse az időt, mert álom még nem jön a szemére a történtek után.*
A hozzászólás írója (Harath Hardoghar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.23 17:32:09
774. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-23 17:13:24
Üzenet elküldve: 2013-12-23 17:13:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar Honfoglalás//
*Sejtette, hogy jó lesz még valamire a dohány és azt is érezte, hogy a törpénél lesz a legjobb helyen.*
-Ugyan hagyd csak, nekem úgyse kellett.
*Ez valóban igaz, hiszen őt valóban nem láthatták még pipával a szájában.*
-Felesleges a hálálkodás. Most úgyis a helyén van minden.
*Csóválja meg a fejét határozottan.*
-Viszont amikor majd valamit meg kell javítani vagy helyre kell kalapálni, igénybe veszem a segítségedet.
*Vannak dolgok, melyeket a maga egyszerű módján Salanel is el tud végezni, de olykor jól jön a szakértő segítség, márpedig Hrothgaar ilyen.*
-Majd amikor kicsorbul a pengém, tudom kihez forduljak.
*Ütögeti meg az oldalán függő kardot.
-Bár ahhoz használni is kellene. Még a végén berozsdásodik szegény.
*Az biztos, hogy az elmúlt időszakban nem nagyon használta a rövidkardot. Nem volt rá szüksége, hiszen vadászni az íjával szokott, mást meg mit csinálna egy karddal ? Olykor előhúzta megforgatta a fegyvert, csak hogy ne jöjjön ki a gyakorlatból, de ez szinte semmi.*
-Te jártál már efféle helyen.
*Mutat a város felé. A fél-elf csak meséket hallott arról, hogy nem sátrak vagy kunyhók, hanem hatalmas kőépületek állnak, ezekben élnek a népek. Neki még nem volt lehetősége ilyen helyre eljutni, bár az oka koránt sem olyan csodálatos, mint ahogy az első pillantásra, egy külső szemlélő számára tűnhet. Nem elf vére volt az amely a vadonba csábította. A fogságban töltött évek, majd pedig a törzzsel való vándorlás hiúsították meg terveit.*
*Sejtette, hogy jó lesz még valamire a dohány és azt is érezte, hogy a törpénél lesz a legjobb helyen.*
-Ugyan hagyd csak, nekem úgyse kellett.
*Ez valóban igaz, hiszen őt valóban nem láthatták még pipával a szájában.*
-Felesleges a hálálkodás. Most úgyis a helyén van minden.
*Csóválja meg a fejét határozottan.*
-Viszont amikor majd valamit meg kell javítani vagy helyre kell kalapálni, igénybe veszem a segítségedet.
*Vannak dolgok, melyeket a maga egyszerű módján Salanel is el tud végezni, de olykor jól jön a szakértő segítség, márpedig Hrothgaar ilyen.*
-Majd amikor kicsorbul a pengém, tudom kihez forduljak.
*Ütögeti meg az oldalán függő kardot.
-Bár ahhoz használni is kellene. Még a végén berozsdásodik szegény.
*Az biztos, hogy az elmúlt időszakban nem nagyon használta a rövidkardot. Nem volt rá szüksége, hiszen vadászni az íjával szokott, mást meg mit csinálna egy karddal ? Olykor előhúzta megforgatta a fegyvert, csak hogy ne jöjjön ki a gyakorlatból, de ez szinte semmi.*
-Te jártál már efféle helyen.
*Mutat a város felé. A fél-elf csak meséket hallott arról, hogy nem sátrak vagy kunyhók, hanem hatalmas kőépületek állnak, ezekben élnek a népek. Neki még nem volt lehetősége ilyen helyre eljutni, bár az oka koránt sem olyan csodálatos, mint ahogy az első pillantásra, egy külső szemlélő számára tűnhet. Nem elf vére volt az amely a vadonba csábította. A fogságban töltött évek, majd pedig a törzzsel való vándorlás hiúsították meg terveit.*
773. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-23 16:45:26
Üzenet elküldve: 2013-12-23 16:45:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar Honfoglalás//
*Hang szólítja hirtelen és ahogy Hrothgaar odakapja fejét, úgy a fél-elf íjászt látja meg.*
-Mmmh… Mutasd az utat, Salanel.
*Köpcös, törpés lépteivel követi a másikat, és azt latolgatja, vajon miben segédkezhet épp. Pár pillanatig értetlenül pislog, amikor a másik a holmija között kezd kutakodni.*
~talán valamit meg kell szerelni, foldozni, kikalapálni?~
*Nem igazán sejti az apropót. A fél-elf végül egy kis bőr tasakot nyom a törpe kezébe, akinek az arcán erős értetlenség tükröződi. Végül észbe kap és mint akit villám csapott, remegő kezekkel, csillogó szemekkel kibontja a szütyőt és igen!*
- Ez… ez pipadohány…
*Feltekint társára, mintha az őrangyalát látná. Na, jó, azt talán azért nem. Mindenesetre Hrothgaar arcára gyermeki áhítat ül ki. S bár szóra nyitja száját, először nem igazán tud értelmesen szólani. Csupán pár artikulálatlan hangcsomó szakad fel tüdejéből.*
- Én… izé. Ez… ööö. Na, érted.
*Megrázza busa fejét, és összeszedi gondolatait. Hangosan felsóhajt, mint akinek nagy súly gördül le válláról.*
- Köszönöm, barátom.
*Hallik morgó hangja kurtán és mellé egy „baráti” vállon paskolást is ad a másiknak. Arcvonásait kicsit rendbe szedte, most újra a homlokráncoló, kicsit mord tekintetű Hrothgaar áll Salanel előtt, nyoma sincs az előbbi, már-már meghatódott fickónak.*
- Mondd csak, mivel hálálhatnám meg? Az adósod vagyok, kérj bátran!
*Feléjük ez a módi. Az együtt töltött évek alatt megtapasztalhatták már, hogy ilyenkor a törpe nem viccel, tűnjön bármilyen kis apró szívességnek a jótett, ő megtalálja a módját, hogy kifejezze háláját.*
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.23 16:47:20
*Hang szólítja hirtelen és ahogy Hrothgaar odakapja fejét, úgy a fél-elf íjászt látja meg.*
-Mmmh… Mutasd az utat, Salanel.
*Köpcös, törpés lépteivel követi a másikat, és azt latolgatja, vajon miben segédkezhet épp. Pár pillanatig értetlenül pislog, amikor a másik a holmija között kezd kutakodni.*
~talán valamit meg kell szerelni, foldozni, kikalapálni?~
*Nem igazán sejti az apropót. A fél-elf végül egy kis bőr tasakot nyom a törpe kezébe, akinek az arcán erős értetlenség tükröződi. Végül észbe kap és mint akit villám csapott, remegő kezekkel, csillogó szemekkel kibontja a szütyőt és igen!*
- Ez… ez pipadohány…
*Feltekint társára, mintha az őrangyalát látná. Na, jó, azt talán azért nem. Mindenesetre Hrothgaar arcára gyermeki áhítat ül ki. S bár szóra nyitja száját, először nem igazán tud értelmesen szólani. Csupán pár artikulálatlan hangcsomó szakad fel tüdejéből.*
- Én… izé. Ez… ööö. Na, érted.
*Megrázza busa fejét, és összeszedi gondolatait. Hangosan felsóhajt, mint akinek nagy súly gördül le válláról.*
- Köszönöm, barátom.
*Hallik morgó hangja kurtán és mellé egy „baráti” vállon paskolást is ad a másiknak. Arcvonásait kicsit rendbe szedte, most újra a homlokráncoló, kicsit mord tekintetű Hrothgaar áll Salanel előtt, nyoma sincs az előbbi, már-már meghatódott fickónak.*
- Mondd csak, mivel hálálhatnám meg? Az adósod vagyok, kérj bátran!
*Feléjük ez a módi. Az együtt töltött évek alatt megtapasztalhatták már, hogy ilyenkor a törpe nem viccel, tűnjön bármilyen kis apró szívességnek a jótett, ő megtalálja a módját, hogy kifejezze háláját.*
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.23 16:47:20
772. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-23 16:23:23
Üzenet elküldve: 2013-12-23 16:23:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar Honfoglalás//
*Az út a szokásos eredménnyel zárul, nem találkozik senkivel és semmivel, ami veszélyt jelenthetne a táborra. Fújtat egyet, mielőtt kalandvágya túl messzire vinné a tábortól és inkább visszafordul. A nyílvessző visszakerül a tegezbe, ahogy az íj sincs már keze ügyében.*
-Talán meg fogsz lepődni, de azt hiszem a segítségedre lehetek.
*Lép oda az éppen pipadohány után kutató
Hrothgaar mellé.*
-Gyere utánam.
*Szép lassan a lovához sétál, ahol a felszerelését is hagyta és kutakodni kezd.*
-Itt kell lennie valahol.
*Áttúrja az egészet és már éppen feladná a keresést, amikor rábukkan arra, ami után eddig kutatott.*
-Na végre, már azt hittem elhagytam.
*Egy apró bőr szütyő féleséget tart a kezében, a tartalma pedig - valószínűleg a törpe hatalmas örömére - pipadohány.*
-Én nem élek ezzel a fajta élvezettel, viszont egy ideje ez már nálam van. Semmit se szoktam csak úgy elhajítani, hiszen ki tudja, mikor veszi hasznát az ember. És ha más nem, egy társat segít ki vele, ha az éppen szűkölködik.
*Salanel akkor sem szívna egyet sem pipába, ha kínoznák. Egyszerűen nem szereti.*
-Parancsolj. A tiéd.
*Tulajdonképpen még jól is jár a dologgal, hiszen így egyel kevesebb olyan dolog lapul felszerelése között, amit ő soha az életben nem használna föl, de azért magánál hordja. Rejt még egyet, s mást az nagy halom holmi, de a pontos tartalmát szereti megtartani magának. Ami nyilvános az az élelem, a fegyverek, a ruházat. A többit homály fedi.*
*Az út a szokásos eredménnyel zárul, nem találkozik senkivel és semmivel, ami veszélyt jelenthetne a táborra. Fújtat egyet, mielőtt kalandvágya túl messzire vinné a tábortól és inkább visszafordul. A nyílvessző visszakerül a tegezbe, ahogy az íj sincs már keze ügyében.*
-Talán meg fogsz lepődni, de azt hiszem a segítségedre lehetek.
*Lép oda az éppen pipadohány után kutató
Hrothgaar mellé.*
-Gyere utánam.
*Szép lassan a lovához sétál, ahol a felszerelését is hagyta és kutakodni kezd.*
-Itt kell lennie valahol.
*Áttúrja az egészet és már éppen feladná a keresést, amikor rábukkan arra, ami után eddig kutatott.*
-Na végre, már azt hittem elhagytam.
*Egy apró bőr szütyő féleséget tart a kezében, a tartalma pedig - valószínűleg a törpe hatalmas örömére - pipadohány.*
-Én nem élek ezzel a fajta élvezettel, viszont egy ideje ez már nálam van. Semmit se szoktam csak úgy elhajítani, hiszen ki tudja, mikor veszi hasznát az ember. És ha más nem, egy társat segít ki vele, ha az éppen szűkölködik.
*Salanel akkor sem szívna egyet sem pipába, ha kínoznák. Egyszerűen nem szereti.*
-Parancsolj. A tiéd.
*Tulajdonképpen még jól is jár a dologgal, hiszen így egyel kevesebb olyan dolog lapul felszerelése között, amit ő soha az életben nem használna föl, de azért magánál hordja. Rejt még egyet, s mást az nagy halom holmi, de a pontos tartalmát szereti megtartani magának. Ami nyilvános az az élelem, a fegyverek, a ruházat. A többit homály fedi.*
771. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-23 15:46:42
Üzenet elküldve: 2013-12-23 15:46:42
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás ~ álmodban//
*Harath valószínűleg sejti, hogy tulajdonképpen önmagával beszélget, hiszen az imént már megbeszélték, hogy csupán álmodik. Azonban megint színek kavalkádja kezd örvényleni, valami havas tajgán járhatnak. Szegényes sátor, mellette sovány lovak, a hóban mezítláb szaladgáló gyerekek. Furcsa érzés telepedhet rá Harathra: félelem és szeretet. Amott pedig ismét magát látja, pár félig fagyott nyúllal a kezében cammog a sátor felé, a szakajtónyi gyerek köré sereglik, apának szólítják, a sátor előtt mosolyogva áll az asszony. Mind a ketten jóval idősebbnek látszanak a koruknál, hajuk szinte teljesen ősz, arcukat ráncok barázdálják. Folyton menekülnek valami elől, valami olyan elől ami tán nem is üldözi őket.
Aztán hirtelen változik megint a helyszín - sokkal gyorsabban, mint eddig -, és újra a kőházak között, az előbbi utcán. Egy nagy üvegkirakat előtt állnak meg, és az utcáról láthatják a férfit akit körülvesz ezeknek a kéjnőknek a serege, folyik a bor, szolgák hordják a drága ételeket. A férfi két marékkal szórja a pénzt, és a pénzért cserébe a lányok minden kívánságát lesik. Az egyik a nyakát, a másik a talpát masszírozza, a harmadik lantot penget, a negyedik pedig kövér epreket ad a szájába.*
- A döntés a tied Harath, de ne legyél végletes! Látod, most is csak két lehetőséget veszel számba! Pedig annyi van...
*néz végig mosolyogva a férfin, és közben azt próbálja jelezni neki - vagyis tulajdonképpen önmagának -, hogy nem csak jó és rossz döntés létezik. Elvégre nem minden fekete, vagy fehér. Nem csak annyi a lehetőség, hogy vagy megszökteti a szerelmét, vagy pedig örömlányok koszorújába menekül felejteni.
A következő pillanatban a nő már elengedi a kantárat és hátat fordít. Gyorsabban veszik bele a tömegbe, mint ahogyan felbukkant onnan.*
*Harath valószínűleg sejti, hogy tulajdonképpen önmagával beszélget, hiszen az imént már megbeszélték, hogy csupán álmodik. Azonban megint színek kavalkádja kezd örvényleni, valami havas tajgán járhatnak. Szegényes sátor, mellette sovány lovak, a hóban mezítláb szaladgáló gyerekek. Furcsa érzés telepedhet rá Harathra: félelem és szeretet. Amott pedig ismét magát látja, pár félig fagyott nyúllal a kezében cammog a sátor felé, a szakajtónyi gyerek köré sereglik, apának szólítják, a sátor előtt mosolyogva áll az asszony. Mind a ketten jóval idősebbnek látszanak a koruknál, hajuk szinte teljesen ősz, arcukat ráncok barázdálják. Folyton menekülnek valami elől, valami olyan elől ami tán nem is üldözi őket.
Aztán hirtelen változik megint a helyszín - sokkal gyorsabban, mint eddig -, és újra a kőházak között, az előbbi utcán. Egy nagy üvegkirakat előtt állnak meg, és az utcáról láthatják a férfit akit körülvesz ezeknek a kéjnőknek a serege, folyik a bor, szolgák hordják a drága ételeket. A férfi két marékkal szórja a pénzt, és a pénzért cserébe a lányok minden kívánságát lesik. Az egyik a nyakát, a másik a talpát masszírozza, a harmadik lantot penget, a negyedik pedig kövér epreket ad a szájába.*
- A döntés a tied Harath, de ne legyél végletes! Látod, most is csak két lehetőséget veszel számba! Pedig annyi van...
*néz végig mosolyogva a férfin, és közben azt próbálja jelezni neki - vagyis tulajdonképpen önmagának -, hogy nem csak jó és rossz döntés létezik. Elvégre nem minden fekete, vagy fehér. Nem csak annyi a lehetőség, hogy vagy megszökteti a szerelmét, vagy pedig örömlányok koszorújába menekül felejteni.
A következő pillanatban a nő már elengedi a kantárat és hátat fordít. Gyorsabban veszik bele a tömegbe, mint ahogyan felbukkant onnan.*
770. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-23 15:14:18
Üzenet elküldve: 2013-12-23 15:14:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás ~ álmomban//
*Igaz hát sejtése, álomvilágban jár. Az asszony kérdése viszont jogos, és választ is hordoz magában. Bólint rá, és tovább nézelődik tisztuló elmével. Igen, a látomás ezen része már emlékeiből építkezik, nem úgy, mint a városi kép. Az csupán fantáziájának ködös lenyomata volt.
De immár hallja is saját hangját, Kaganét, noha a beszélgetés foszlányai értelmetlennek tűnnek, jelentéktelenek. Ahogy a rabszolga látványa sem mozgatja meg túlzottan. Mindennapos volt egykoron, mondhatni hagyomány. De nincs megállás, útjuk a lányhoz vezet.
A neki szegezett kérdésre kapja fel fejét, s ereszti a látványát. Íriszei a vajákosra tapadnak, s elméje zakatolni kezd. Mert hisz elemébe vágott vele.*
- Ha tudná mennyire! *Válaszolja, pedig csak gondolta. De oly hangosan! Itt nincsenek titkok, gondolatok. Az álomsíkon minden kiderül, s mindenre fény derül. Legalábbis a sámán vezetésével. Megbabonázva nézi a "szellő" játszadozását tincsével. Az őzgidák szemével leskelődő lány minden rezdülését.*
- Olyan törékeny tünemény. *Szeretet, vonzalom és féltés ül ki arcára egy mosollyal egyetemben.
Hirtelen jött kérdés, mely talán a legfontosabb, mit talán még soha magának sem mert feltenni. Ott visszhangzik fejében, miközben lassan szakítja el tekintetét a jelenéstől, s függeszti Leandára.*
~Mersz -e szembeszállni...?~
*Igen, és nem. Nem, és igen. A válasz nem egyszerű. Birokra kel lelkében a törzsi szokás, népének hagyománya, a tisztelet és barátság, mit Kagan iránt érez, s odaadás és szeretet húga iránt. Vajon melyik gyűri maga alá a másikat? Fogcsikorgató, kelletlen és mégis a leghelyénvalóbb kérdés, mivel valaha szembesítették.*
-Nem visz rá a lélek. Fegyverrel semmiképp. Van más út? *Hangja bizonytalanságot hordoz, ahogy azt is, "kell legyen!". Szinte megváltást remél pillantása, mit a Szellemjáróra függeszt. Talán tőle remél útmutatást, választ, mindent. Úgy sokkal könnyebb lenne...*
*Igaz hát sejtése, álomvilágban jár. Az asszony kérdése viszont jogos, és választ is hordoz magában. Bólint rá, és tovább nézelődik tisztuló elmével. Igen, a látomás ezen része már emlékeiből építkezik, nem úgy, mint a városi kép. Az csupán fantáziájának ködös lenyomata volt.
De immár hallja is saját hangját, Kaganét, noha a beszélgetés foszlányai értelmetlennek tűnnek, jelentéktelenek. Ahogy a rabszolga látványa sem mozgatja meg túlzottan. Mindennapos volt egykoron, mondhatni hagyomány. De nincs megállás, útjuk a lányhoz vezet.
A neki szegezett kérdésre kapja fel fejét, s ereszti a látványát. Íriszei a vajákosra tapadnak, s elméje zakatolni kezd. Mert hisz elemébe vágott vele.*
- Ha tudná mennyire! *Válaszolja, pedig csak gondolta. De oly hangosan! Itt nincsenek titkok, gondolatok. Az álomsíkon minden kiderül, s mindenre fény derül. Legalábbis a sámán vezetésével. Megbabonázva nézi a "szellő" játszadozását tincsével. Az őzgidák szemével leskelődő lány minden rezdülését.*
- Olyan törékeny tünemény. *Szeretet, vonzalom és féltés ül ki arcára egy mosollyal egyetemben.
Hirtelen jött kérdés, mely talán a legfontosabb, mit talán még soha magának sem mert feltenni. Ott visszhangzik fejében, miközben lassan szakítja el tekintetét a jelenéstől, s függeszti Leandára.*
~Mersz -e szembeszállni...?~
*Igen, és nem. Nem, és igen. A válasz nem egyszerű. Birokra kel lelkében a törzsi szokás, népének hagyománya, a tisztelet és barátság, mit Kagan iránt érez, s odaadás és szeretet húga iránt. Vajon melyik gyűri maga alá a másikat? Fogcsikorgató, kelletlen és mégis a leghelyénvalóbb kérdés, mivel valaha szembesítették.*
-Nem visz rá a lélek. Fegyverrel semmiképp. Van más út? *Hangja bizonytalanságot hordoz, ahogy azt is, "kell legyen!". Szinte megváltást remél pillantása, mit a Szellemjáróra függeszt. Talán tőle remél útmutatást, választ, mindent. Úgy sokkal könnyebb lenne...*
769. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-23 14:47:31
Üzenet elküldve: 2013-12-23 14:47:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás ~ álmodban//
*A furcsaszemű Leandanának kinéző nő Harathra néz és hosszan elmosolyodik.*
- Igen Harath álmodsz! De tán az álmok nem válaszolnak a kérdéseidre?
*Harath nyilván hamar rájön, hogy amit lát, az csupán valami látomás-féle, mely tulajdonképpen nem más, mint egy a saját emlékei közül, csak egy egészen más perspektívából. Először az iddogáló férfiakhoz vezet az utuk, hallják az is, hogy kedélyesen csevegnek valami semmiségről. A sátor nyílásában egy rabszolga térdel, fiatal nő, inkább még lány, vállán karmolások, arcán pofonok nyomai, szeme kifejezéstelen, szinte halott, valószínűleg friss zsákmány lehet, kit most törnek be, hogy szolgáljon. Most épp, hogy teát szolgáljon...fel.
Harath számára ez nem ismeretlen dolog, régen hetente szereztek be új rabszolgákat, olykor még gyakrabban is, részét képezik a kultúrájuknak. Az erőszakot nem számítva pedig tényleg jó dolguk is volt, kaptak enni, inni, hálóhelyet, szép ruhát, csak a kéjsóvár férfiakat kellett elviseljék.
Mielőtt Harath leragadhatna nézelődni a nő máris megrántja a kantárt és továbblépnek, a bujkáló Isuhoz.*
- Attól függ, hogy mit értesz azon, hogy a "tied"? Mert a szíve az a tied, a lelkével együtt. Többre vágysz, igaz? A testét is szeretnéd!
*A nő szabad kezével kisimogat egy elkószált tincset Isurii arcából, aki ezt a szélnek tudja be, és nem is tulajdonít neki nagyobb jelentőséget, hiszen továbbra is fivérét és annak barátját figyeli, miközben lócsutakolást mímel.*
- Mersz-e szembeszállni a fivérével, hogy mindenestől megkaphasd?
*A furcsaszemű Leandanának kinéző nő Harathra néz és hosszan elmosolyodik.*
- Igen Harath álmodsz! De tán az álmok nem válaszolnak a kérdéseidre?
*Harath nyilván hamar rájön, hogy amit lát, az csupán valami látomás-féle, mely tulajdonképpen nem más, mint egy a saját emlékei közül, csak egy egészen más perspektívából. Először az iddogáló férfiakhoz vezet az utuk, hallják az is, hogy kedélyesen csevegnek valami semmiségről. A sátor nyílásában egy rabszolga térdel, fiatal nő, inkább még lány, vállán karmolások, arcán pofonok nyomai, szeme kifejezéstelen, szinte halott, valószínűleg friss zsákmány lehet, kit most törnek be, hogy szolgáljon. Most épp, hogy teát szolgáljon...fel.
Harath számára ez nem ismeretlen dolog, régen hetente szereztek be új rabszolgákat, olykor még gyakrabban is, részét képezik a kultúrájuknak. Az erőszakot nem számítva pedig tényleg jó dolguk is volt, kaptak enni, inni, hálóhelyet, szép ruhát, csak a kéjsóvár férfiakat kellett elviseljék.
Mielőtt Harath leragadhatna nézelődni a nő máris megrántja a kantárt és továbblépnek, a bujkáló Isuhoz.*
- Attól függ, hogy mit értesz azon, hogy a "tied"? Mert a szíve az a tied, a lelkével együtt. Többre vágysz, igaz? A testét is szeretnéd!
*A nő szabad kezével kisimogat egy elkószált tincset Isurii arcából, aki ezt a szélnek tudja be, és nem is tulajdonít neki nagyobb jelentőséget, hiszen továbbra is fivérét és annak barátját figyeli, miközben lócsutakolást mímel.*
- Mersz-e szembeszállni a fivérével, hogy mindenestől megkaphasd?
768. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-23 14:38:10
Üzenet elküldve: 2013-12-23 14:38:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás ~ álmomban//
*Megváltozik a kép, és hol eddig vonzó nőstényegyedek kellették magukat, most láncokon házhoz kötött kutyákként ugyanezen egyedek ördögökként ontják keresetlen szavaikat feléjük. Villás nyelvük, démoni pofájuk már korántsem oly bájos, mint volt eddig.*
- Álmodom? *bukik ki belőle a jogos kérdés. Sarkából kifordult világ tárul elé, s ő kis idő elteltével éri csak fel ésszel a kép jelentését. Visszarángatja jelenükbe a sámán tekintete, és ugyanakkor rabul ejti. Ahogy kérdésének jogossága is.*
- Nnnem. *Ismeri be kénytelen -kelletlen lesunyt fejjel. Igen, tudja jól, korábbi önsajnálatában tett kijelentéséért cserébe érkezett e kérdés. Ahogy azt is, olykor hajlamos erre, hogy elhagyja magát feltételezett lelki sérelmek, hátrányok miatt.
Újfent változik a környezet, szürke kavalkádból zöldellő pusztaság terül el előttük. S a tábor, mely oly ismerős neki is, mégis oly távolinak tűnik. Idegennek, holott csupa társ és testvér lakja. Mondaná "állj meg", de torkában ragad az ellenkezés, s a hátasa menthetetlenül táboruk felé tart Leanda vezetésével. Kiszárad torka, és elgyengül a látomás hatására.
És jó barátként ott látja magát vezérével, kiket távolabbról les a törékeny Isu. A lány, kinek puszta látványa is megdobbantja szívét, s mi ellen küzd, de mindhiába.*
- Mert soha nem lehet enyém...* leheli szinte öntudatlanul belemélyedve a látványvilágba.*
- És ezt kiégetni lelkemből nem sikerül sehogyse.
*Megváltozik a kép, és hol eddig vonzó nőstényegyedek kellették magukat, most láncokon házhoz kötött kutyákként ugyanezen egyedek ördögökként ontják keresetlen szavaikat feléjük. Villás nyelvük, démoni pofájuk már korántsem oly bájos, mint volt eddig.*
- Álmodom? *bukik ki belőle a jogos kérdés. Sarkából kifordult világ tárul elé, s ő kis idő elteltével éri csak fel ésszel a kép jelentését. Visszarángatja jelenükbe a sámán tekintete, és ugyanakkor rabul ejti. Ahogy kérdésének jogossága is.*
- Nnnem. *Ismeri be kénytelen -kelletlen lesunyt fejjel. Igen, tudja jól, korábbi önsajnálatában tett kijelentéséért cserébe érkezett e kérdés. Ahogy azt is, olykor hajlamos erre, hogy elhagyja magát feltételezett lelki sérelmek, hátrányok miatt.
Újfent változik a környezet, szürke kavalkádból zöldellő pusztaság terül el előttük. S a tábor, mely oly ismerős neki is, mégis oly távolinak tűnik. Idegennek, holott csupa társ és testvér lakja. Mondaná "állj meg", de torkában ragad az ellenkezés, s a hátasa menthetetlenül táboruk felé tart Leanda vezetésével. Kiszárad torka, és elgyengül a látomás hatására.
És jó barátként ott látja magát vezérével, kiket távolabbról les a törékeny Isu. A lány, kinek puszta látványa is megdobbantja szívét, s mi ellen küzd, de mindhiába.*
- Mert soha nem lehet enyém...* leheli szinte öntudatlanul belemélyedve a látványvilágba.*
- És ezt kiégetni lelkemből nem sikerül sehogyse.
767. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-23 14:17:59
Üzenet elküldve: 2013-12-23 14:17:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás ~ álmodban//
*Villás nyelvek villannak a hoppon maradt kéjnők szájából. Ezúttal lecsúsztak a kuncsaftról. Az előbb tán észre sem vette Harath, hogy az összes asszony vállán billog van: annak a háznak a cégére melyben dolgoznak. Ha Harath körülnéz akkor az eddigi nő-kínálat helyett most megannyi démont láthat, kiket láncok kötnek egy-egy ház falához. Acsarkodnak és hangosan szidják őt is, és a hozzá lépő nőt, akinek szintén ott egy billog a vállán: "K". Körülöttük kezd elfolyni a házak kontúrja, az egész lassan szürke pacává változik. Csodálatos színkavalkádban állnak, csak Harath és a nő, kinek átható, színesen örvénylő tekintete a férfit vizslatja.*
- Mióta a törzzsel vagy származott bármi hátrányod abból, hogy csupán egy fattyú vagy?
*az eddigi szürke paca most hirtelen füves pusztává válik, nem messze tőlük kicsiny sátortábor. Harath már nem ura a lovának, mert az arra megy amerre a kantárt fogó nő vezeti, vagyis a sátrak felé, közéjük.
Csupa ismerős arcot láthat Harath: láthatja Kagant, és önmagát. Barátilag poharazgatnak az egyik sátor előtt. Nem messze a Harath-Kagan párostól ott van Isurii is. A lány félénken, saját lovának takarásából lesi a férfiakat. Őket, valahogy mintha senki nem látná, nem érzékelné.*
- Miért kéne feledned bármit is?
*Villás nyelvek villannak a hoppon maradt kéjnők szájából. Ezúttal lecsúsztak a kuncsaftról. Az előbb tán észre sem vette Harath, hogy az összes asszony vállán billog van: annak a háznak a cégére melyben dolgoznak. Ha Harath körülnéz akkor az eddigi nő-kínálat helyett most megannyi démont láthat, kiket láncok kötnek egy-egy ház falához. Acsarkodnak és hangosan szidják őt is, és a hozzá lépő nőt, akinek szintén ott egy billog a vállán: "K". Körülöttük kezd elfolyni a házak kontúrja, az egész lassan szürke pacává változik. Csodálatos színkavalkádban állnak, csak Harath és a nő, kinek átható, színesen örvénylő tekintete a férfit vizslatja.*
- Mióta a törzzsel vagy származott bármi hátrányod abból, hogy csupán egy fattyú vagy?
*az eddigi szürke paca most hirtelen füves pusztává válik, nem messze tőlük kicsiny sátortábor. Harath már nem ura a lovának, mert az arra megy amerre a kantárt fogó nő vezeti, vagyis a sátrak felé, közéjük.
Csupa ismerős arcot láthat Harath: láthatja Kagant, és önmagát. Barátilag poharazgatnak az egyik sátor előtt. Nem messze a Harath-Kagan párostól ott van Isurii is. A lány félénken, saját lovának takarásából lesi a férfiakat. Őket, valahogy mintha senki nem látná, nem érzékelné.*
- Miért kéne feledned bármit is?
766. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-23 13:55:06
Üzenet elküldve: 2013-12-23 13:55:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás ~ álmomban//
*Lágyan, puhán érkezik meg a semmitmondó sötétségből. Kopogás, kopogás. Felnyitja szemét, s a látványtól ide -oda kapkodja fejét.*
~Hova kerültem?~ *Kérdi magától. De hisz sejti, sejteni kezdi. Ahogy felméri a terepet. Ezek szerint jobban beitta magát képzeletébe a sátorban elhangzottak, mintsem gondolta volna. A bordélyházat. Mert pár pillanat után szinte biztos benne, hogy ott jár. Pejkó lován ülve léptet tovább, az elsőre épp oly vonzó könnyűvérű nők övezte utcán, mégis kis szorongással lelke mélyén. Sosem járt még hasonló helyen, soha nem volt az a nőcsábász, sem az a szüzeket megrontó fajta. Elkápráztatja ez a seregnyi, sokfajta nőstényördög, kiknek csudaszép arca mögött felillanni látja kéjsóvár és pénzsóvár igazi arcukat. Révedezéséből egy hang rántja ki, ahogy állítja meg lova léptét is. Lepillant, s meghökken. Nem picit, de nagyon.*
- Te, itt? *Ez első kérdése, hiszen meglepettségében erre futja csak. A kérdést magát szinte fojtogatónak érzi, mentegetőzni támadna kedve tőle.*
~ De miért is? ~
*Teszi fel magában, és hessegeti el a rátörő szégyenérzetet.*
~ A puszták szabad népének gyermeke vagyok! ~
*Pár röpke pillanat, mire túlteszi magát mindezen, s megfelel a nőszemélynek, kiben Leandanát ismeri fel. A vajákosnőt, törzsének sámánját.*
- Keserű a fattyak élete *felel számára is érthetetlen őszinteséggel.*
- A feledést és feloldozást keresem. *Ha valóban Szellemjárójuk az, úgy tudni fogja miért így felelt neki. Ahogy azt is, mi bánthatja legbelül az ifjú harcost.*
A hozzászólás írója (Harath Hardoghar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.23 14:44:22
*Lágyan, puhán érkezik meg a semmitmondó sötétségből. Kopogás, kopogás. Felnyitja szemét, s a látványtól ide -oda kapkodja fejét.*
~Hova kerültem?~ *Kérdi magától. De hisz sejti, sejteni kezdi. Ahogy felméri a terepet. Ezek szerint jobban beitta magát képzeletébe a sátorban elhangzottak, mintsem gondolta volna. A bordélyházat. Mert pár pillanat után szinte biztos benne, hogy ott jár. Pejkó lován ülve léptet tovább, az elsőre épp oly vonzó könnyűvérű nők övezte utcán, mégis kis szorongással lelke mélyén. Sosem járt még hasonló helyen, soha nem volt az a nőcsábász, sem az a szüzeket megrontó fajta. Elkápráztatja ez a seregnyi, sokfajta nőstényördög, kiknek csudaszép arca mögött felillanni látja kéjsóvár és pénzsóvár igazi arcukat. Révedezéséből egy hang rántja ki, ahogy állítja meg lova léptét is. Lepillant, s meghökken. Nem picit, de nagyon.*
- Te, itt? *Ez első kérdése, hiszen meglepettségében erre futja csak. A kérdést magát szinte fojtogatónak érzi, mentegetőzni támadna kedve tőle.*
~ De miért is? ~
*Teszi fel magában, és hessegeti el a rátörő szégyenérzetet.*
~ A puszták szabad népének gyermeke vagyok! ~
*Pár röpke pillanat, mire túlteszi magát mindezen, s megfelel a nőszemélynek, kiben Leandanát ismeri fel. A vajákosnőt, törzsének sámánját.*
- Keserű a fattyak élete *felel számára is érthetetlen őszinteséggel.*
- A feledést és feloldozást keresem. *Ha valóban Szellemjárójuk az, úgy tudni fogja miért így felelt neki. Ahogy azt is, mi bánthatja legbelül az ifjú harcost.*
A hozzászólás írója (Harath Hardoghar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.23 14:44:22
765. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-23 13:33:09
Üzenet elküldve: 2013-12-23 13:33:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás ~ álmodban//
*Kőházak, a kőházak között pedig kőutcák. A ló patája furcsán kopog a kövezett úton, az északi barbárok füle nem ezt szokta. Furcsa itt minden, de legfurcsább talán az, hogy út mentén egymást érik a szebbnél szebb, bájaikat kínáló lányok. Viszont a barbárok nemigen tudnak olvasni, ha tudnának akkor könnyedén leolvashatták volna "lányok utcája", ott volt kiírva, ahol a szélesebb kőútról lekanyarodik egy jóval keskenyebb, kacskaringósabb.
Vannak itt különböző lányok, minden mi szem-szájnak ingere. Van alacsony, magas, kövér, vékony, szőke, vörös, barna, kopasz is akad. Elf, tündér, ember, amott mintha egy pár óriás is lett volna. Ruha is mindenféle van, az egyik szemérmesen eltakarja testét, csak a szeme ígér sokat, a másik megmutatja bájait, alig takarva magából valamit. Van itt nőnek öltözött férfi, és férfinek öltözött nő. Kurjantanak, fütyülnek a vándor után, félrehúzzák ruhájukat. Mindenki talál itt az ízlésének megfelelőt, a lányok pedig bármire hajlandóak a kuncsaftért, ha az akarja akkor a húgává válnak, vagy, amire épp vágyik a vendég, ha csak beszélgetni akkor azt is megteheti, természetesen a zsebébe kell nyúlnia.*
- Mióta keresed ilyen helyen a boldogságot Harath?
*Tán meg sem hallja Harath a hangot, de az tán már elég észrevehető, hogy egy nő lép oda hozzá, és megfogja hátasának a kantárját. Ismerős lehet a nő: a törzs Szellemjárója, Leandana. Nem az a lecsontosodott nő, akivel nem is olyan régen még egy tanácskozáson ült, bár ő az, de lehet, hogy mégsem? Mindenesetre nem olyan sovány... De a borostyánszínű szempárban ott csillan az a mindent tudó fény, amitől Harathnak az a kellemetlen érzése támadhat, hogy a nő a veséjébe lát.*
*Kőházak, a kőházak között pedig kőutcák. A ló patája furcsán kopog a kövezett úton, az északi barbárok füle nem ezt szokta. Furcsa itt minden, de legfurcsább talán az, hogy út mentén egymást érik a szebbnél szebb, bájaikat kínáló lányok. Viszont a barbárok nemigen tudnak olvasni, ha tudnának akkor könnyedén leolvashatták volna "lányok utcája", ott volt kiírva, ahol a szélesebb kőútról lekanyarodik egy jóval keskenyebb, kacskaringósabb.
Vannak itt különböző lányok, minden mi szem-szájnak ingere. Van alacsony, magas, kövér, vékony, szőke, vörös, barna, kopasz is akad. Elf, tündér, ember, amott mintha egy pár óriás is lett volna. Ruha is mindenféle van, az egyik szemérmesen eltakarja testét, csak a szeme ígér sokat, a másik megmutatja bájait, alig takarva magából valamit. Van itt nőnek öltözött férfi, és férfinek öltözött nő. Kurjantanak, fütyülnek a vándor után, félrehúzzák ruhájukat. Mindenki talál itt az ízlésének megfelelőt, a lányok pedig bármire hajlandóak a kuncsaftért, ha az akarja akkor a húgává válnak, vagy, amire épp vágyik a vendég, ha csak beszélgetni akkor azt is megteheti, természetesen a zsebébe kell nyúlnia.*
- Mióta keresed ilyen helyen a boldogságot Harath?
*Tán meg sem hallja Harath a hangot, de az tán már elég észrevehető, hogy egy nő lép oda hozzá, és megfogja hátasának a kantárját. Ismerős lehet a nő: a törzs Szellemjárója, Leandana. Nem az a lecsontosodott nő, akivel nem is olyan régen még egy tanácskozáson ült, bár ő az, de lehet, hogy mégsem? Mindenesetre nem olyan sovány... De a borostyánszínű szempárban ott csillan az a mindent tudó fény, amitől Harathnak az a kellemetlen érzése támadhat, hogy a nő a veséjébe lát.*
764. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-23 13:24:41
Üzenet elküldve: 2013-12-23 13:24:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás ~ álmomban//
*Bár végérvényesen nem győzte meg, Waldran szavai valamelyest visszaterelik őt a realitások talajára. S noha szíve mélyén még nem aludt el a láng, s meglehet újabb találkozása újfent életet lehel majd az érzéseit tápláló tűznek, most csitulni látszik.*
~Jobb is így.~ *Győzi meg magát, hiszen nem piknikre készülnek. Az északi pusztákban rájuk rejtező veszély nagyon is valós, nem légvárból építkezik, mint lelke mélyének érzéseivel tette eleddig. A parancs egyértelmű, s nem feledte.*
~Tiszta fej kell hozzá. Nincs helye szélmalomharcnak.~ *zárja le magában, s végül elbúcsúzik a Thargodar vértől.*
- Köszönöm útmutatásod. Elintézek mindent, hajnalban készen fogunk állni. *Jelenti ki eltökélten. Kétség sem férhet hozzá, szavát tartja. Még soha nem szegte meg, s ezt nem is most fogja elkezdeni. Így elbúcsúzik Waldrantól, s a kondérokhoz igyekszik. Ott kér egy adag ragut, hozzá kenyeret vagy amit találnak, s félrevonul. Szándékosan kerüli Isut, a tündét. Csupán Rickhez, gnómjukhoz intéz egy -két szót.*
- Hajnalban indulás. Készülj fel rá! *tolmácsolja csapatvezetőjük parancsát. A negyedik tagot, Akheelt majd megkeresi maga vezetőjük. Ő pedig végre jól belakik, de közben nem feledkezik meg a hosszú vándorlástól kissé kiálló bordájú Pejkójáról sem. Lovát látogatja meg, simogatja, lekeféli, s némi ínyencséggel kedveskedik neki élelem gyanánt.*
- Nesze jó Pejkóm, gyümölcs. Holnap újra útra kelünk... * Szeretetteljesen megpaskolja az állat nyakát, majd az egyelőre még üresen álló, közös sátorba veszi az irányt, hogy korán lefeküdjék. Minden erejükre szükségük lesz az elkövetkezendő napokban. Jó meleg prémjébe burkolózik, nyerge szolgál párnának. Utolsó gondolatai is a vezéri sátorban történtek körül forog, s mit a Thargodryn vér később mondott néki. Addig -addig , mígnem mély álomba szenderül...*
*Bár végérvényesen nem győzte meg, Waldran szavai valamelyest visszaterelik őt a realitások talajára. S noha szíve mélyén még nem aludt el a láng, s meglehet újabb találkozása újfent életet lehel majd az érzéseit tápláló tűznek, most csitulni látszik.*
~Jobb is így.~ *Győzi meg magát, hiszen nem piknikre készülnek. Az északi pusztákban rájuk rejtező veszély nagyon is valós, nem légvárból építkezik, mint lelke mélyének érzéseivel tette eleddig. A parancs egyértelmű, s nem feledte.*
~Tiszta fej kell hozzá. Nincs helye szélmalomharcnak.~ *zárja le magában, s végül elbúcsúzik a Thargodar vértől.*
- Köszönöm útmutatásod. Elintézek mindent, hajnalban készen fogunk állni. *Jelenti ki eltökélten. Kétség sem férhet hozzá, szavát tartja. Még soha nem szegte meg, s ezt nem is most fogja elkezdeni. Így elbúcsúzik Waldrantól, s a kondérokhoz igyekszik. Ott kér egy adag ragut, hozzá kenyeret vagy amit találnak, s félrevonul. Szándékosan kerüli Isut, a tündét. Csupán Rickhez, gnómjukhoz intéz egy -két szót.*
- Hajnalban indulás. Készülj fel rá! *tolmácsolja csapatvezetőjük parancsát. A negyedik tagot, Akheelt majd megkeresi maga vezetőjük. Ő pedig végre jól belakik, de közben nem feledkezik meg a hosszú vándorlástól kissé kiálló bordájú Pejkójáról sem. Lovát látogatja meg, simogatja, lekeféli, s némi ínyencséggel kedveskedik neki élelem gyanánt.*
- Nesze jó Pejkóm, gyümölcs. Holnap újra útra kelünk... * Szeretetteljesen megpaskolja az állat nyakát, majd az egyelőre még üresen álló, közös sátorba veszi az irányt, hogy korán lefeküdjék. Minden erejükre szükségük lesz az elkövetkezendő napokban. Jó meleg prémjébe burkolózik, nyerge szolgál párnának. Utolsó gondolatai is a vezéri sátorban történtek körül forog, s mit a Thargodryn vér később mondott néki. Addig -addig , mígnem mély álomba szenderül...*
763. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-23 09:10:18
Üzenet elküldve: 2013-12-23 09:10:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - Tanácskozás//
//részt vesznek: Kagan, Valian, Leandana, Chiari, Xomorr, Cessa, Eruanna, Harath, Isurii, Waldran, Rick(…)//
*Hogy miért is nem reagál egyáltalán semennyire a gnóm "beszólására"? Mert a gnóm egyrészt gnóm: ad neki pofont és lerepül a feje, de legalábbis körbetekeredik a nyakán. Másrészt meg mert gyengeelméjű. (Ha nem lenne az, akkor tudná, hogy a vajákosoknak nem _lehet_ gyereke, mert ők ebben az értelemben nem asszonyok, mert tulajdonképpen az első "próba" amin átesnek a tanítványok úgy tizenöt évesen, az az, hogy egyáltalán túlélik-e azt, hogy eltávolítják méhüket. Nem mindenki éli túl, sőt.. Egy halovány sebhely őrzi az emléket.) De a lényeg, hogy lágy az agya, máskülönben nem vetemedne olyanra, amire még mondjuk Valian sem. Egyetlen dolog miatt nézik el neki azt, hogy pucéran flangál, meg, hogy olyan megjegyzéseket tesz, amilyeneket nem kéne: az az állatokkal való különleges kapcsolata, meg az, hogy Krumko és Rolko vicces szerzetnek gondolják.
Lea már nem is szól a tanácskozás végéig, Chiarinak sem válaszol, pedig akár megmondhatná neki, hogy csupán költői kérdéseket intézett Eruhoz, noha tényleg furcsállja, hogy senkinek sem sikerült még a jó pillanatban elkapni. A helyén ülve várja meg, hogy mindenki elsorjázzon a sátorból. Addig nem szólal már meg, igazából egy ideje már a lassan patakokban ömlő nyálát próbálja valahogy lenyelni: érzi a készülő vacsora illatát - ami alattomosan beszivárog a sátorba, kínozva a bent lévőket -, és már nagyon-nagyon éhes.*
- Ugyan Kagan, miért büntetném? Bünteti őt az élet eleget...
*Nos Lea alapvetően nem kedveli a gnómot, csak megtűri, végtére is a gyengeelméjűek szerencsét hoznak. Állítólag.*
- Korbáccsal persze, ne marháskodj, akkor végképp teljesen értéktelen lesz... És igen a víz a saját tempójában fog felforrni, nem a te óhajod szerint!
*mosolyog rá a férfire, mikor az a vize miatt kezd hisztizni. Az Isuról szóló kérdés viszont őszintén meglepi, mert a férfiak ebből a szempontból kellőképp figyelmetlenek az ilyen dolgokban. Viszont a meglepetése nem ül ki az arcára, hanem ottmarad az előző mosoly:*
- Ugyan mi lett volna? Fáradtság talán, vagy esetleg kezd kicsit kinyílni. Mégiscsak Thargodar, legyen már joga megszólalni a tanácsban. Máskor még ennyit sem mond, a hallgatását nem furcsállod?
*fordul Kagan felé ekkor már teljes testével, nem csak fejével, mint a tanácskozás idején. Isurii Lea barátnője, míg Kagan a "munkája", ezért szeretné kissé elterelni a férfi gondolatait a húgáról.*
- Az ő sorsa? Miért, milyen sorsot szánsz neki?
*Lea tisztában van azzal, hogy ez egy elrendezett házasságot jelent, de legalábbis annyit, hogy szereznek neki egy jegyest a jó "üzlet" reményében.*
- Te mikor nősülsz meg? Még azelőtt kéne fiút nemzened, hogy túlságosan megöregszel, és még derékfájás nélkül tudsz lóra ülni.. Kellemetlen amikor reggel már a hátad merevedik meg! Meg aztán a szép, fiatal lányok sokkal szívesebben fekszenek alá egy fiatal, jóképű férfinek.
*Remélhetőleg Kagan ettől a kis ugratástól, illetve a hiúságának legyezgetésétől elfelejtkezik a húgáról*
//részt vesznek: Kagan, Valian, Leandana, Chiari, Xomorr, Cessa, Eruanna, Harath, Isurii, Waldran, Rick(…)//
*Hogy miért is nem reagál egyáltalán semennyire a gnóm "beszólására"? Mert a gnóm egyrészt gnóm: ad neki pofont és lerepül a feje, de legalábbis körbetekeredik a nyakán. Másrészt meg mert gyengeelméjű. (Ha nem lenne az, akkor tudná, hogy a vajákosoknak nem _lehet_ gyereke, mert ők ebben az értelemben nem asszonyok, mert tulajdonképpen az első "próba" amin átesnek a tanítványok úgy tizenöt évesen, az az, hogy egyáltalán túlélik-e azt, hogy eltávolítják méhüket. Nem mindenki éli túl, sőt.. Egy halovány sebhely őrzi az emléket.) De a lényeg, hogy lágy az agya, máskülönben nem vetemedne olyanra, amire még mondjuk Valian sem. Egyetlen dolog miatt nézik el neki azt, hogy pucéran flangál, meg, hogy olyan megjegyzéseket tesz, amilyeneket nem kéne: az az állatokkal való különleges kapcsolata, meg az, hogy Krumko és Rolko vicces szerzetnek gondolják.
Lea már nem is szól a tanácskozás végéig, Chiarinak sem válaszol, pedig akár megmondhatná neki, hogy csupán költői kérdéseket intézett Eruhoz, noha tényleg furcsállja, hogy senkinek sem sikerült még a jó pillanatban elkapni. A helyén ülve várja meg, hogy mindenki elsorjázzon a sátorból. Addig nem szólal már meg, igazából egy ideje már a lassan patakokban ömlő nyálát próbálja valahogy lenyelni: érzi a készülő vacsora illatát - ami alattomosan beszivárog a sátorba, kínozva a bent lévőket -, és már nagyon-nagyon éhes.*
- Ugyan Kagan, miért büntetném? Bünteti őt az élet eleget...
*Nos Lea alapvetően nem kedveli a gnómot, csak megtűri, végtére is a gyengeelméjűek szerencsét hoznak. Állítólag.*
- Korbáccsal persze, ne marháskodj, akkor végképp teljesen értéktelen lesz... És igen a víz a saját tempójában fog felforrni, nem a te óhajod szerint!
*mosolyog rá a férfire, mikor az a vize miatt kezd hisztizni. Az Isuról szóló kérdés viszont őszintén meglepi, mert a férfiak ebből a szempontból kellőképp figyelmetlenek az ilyen dolgokban. Viszont a meglepetése nem ül ki az arcára, hanem ottmarad az előző mosoly:*
- Ugyan mi lett volna? Fáradtság talán, vagy esetleg kezd kicsit kinyílni. Mégiscsak Thargodar, legyen már joga megszólalni a tanácsban. Máskor még ennyit sem mond, a hallgatását nem furcsállod?
*fordul Kagan felé ekkor már teljes testével, nem csak fejével, mint a tanácskozás idején. Isurii Lea barátnője, míg Kagan a "munkája", ezért szeretné kissé elterelni a férfi gondolatait a húgáról.*
- Az ő sorsa? Miért, milyen sorsot szánsz neki?
*Lea tisztában van azzal, hogy ez egy elrendezett házasságot jelent, de legalábbis annyit, hogy szereznek neki egy jegyest a jó "üzlet" reményében.*
- Te mikor nősülsz meg? Még azelőtt kéne fiút nemzened, hogy túlságosan megöregszel, és még derékfájás nélkül tudsz lóra ülni.. Kellemetlen amikor reggel már a hátad merevedik meg! Meg aztán a szép, fiatal lányok sokkal szívesebben fekszenek alá egy fiatal, jóképű férfinek.
*Remélhetőleg Kagan ettől a kis ugratástól, illetve a hiúságának legyezgetésétől elfelejtkezik a húgáról*
762. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-23 08:00:42
Üzenet elküldve: 2013-12-23 08:00:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás//
*Jó döntés volt az első körben érkezni és enni, mert pár perccel az után, hogy Salanel némi ragut lapátolt a tájába, már érkezik is az éhes tömeg. A fél-elf magányosan, a földön ücsörögve nyammogja az ételt, miközben a többieket figyeli, akik szépen, sorban jutnak hozzá a jól megérdemelt vacsorájukhoz. Talán a vérében levő elf-ember keveredésből következik, hogy néha szívesen vonul el a többiektől és tevékenykedik magányosan vagy kis csapatban. A vadász időről időre rápillant a maga mellé támasztott íjára. Ez már szinte reflexszerű nála, amiről csak nagyon nehezen lenne képes leszokni. Az ételt az utolsó falatig elpusztítja, csoda, hogy a tálat utána nem küldi, de az végül mégis megmarad. Lehet, hogy megülné a gyomrát. Pár perc pihenést még engedélyez magának, közben az oldalán található kulacs alján lötyögő vízzel öblíti le a vadragut.*
~Holnap ezt is fel kell tölteni.~
*Gondolja magában. Majd egybeköti a mosakodással. Amikor lemossa magáról az út porát akkor tölti meg a butykost, így összeköti a kellemest a hasznossal és időt spórol. Nagyot nyújtózik, ruhájának ujjával megtörli szája szélét, aztán feltápászkodik a talajról. Az elmúlt hetek koplalása után szokatlan érzés újra teli hassal létezni, de rossznak semmiképpen sem nevezhető. Az íjat magához veszi, aztán az üres tállal a tábor központi részéhez sétál.*
-Köszönöm.
*Ő nem az a fajta, aki nem értékelné mások munkáját és az ízlelőbimbói most rendkívül hálásak, hogy nem a saját maga által elkészített étket kellett befalnia.*
-Szétnézek a tábor körül.
*Jelenti be az első szembejövőnek, legyen az bárki, aztán el is indul kifelé. A két járőröző lányhoz nem akar még visszamenni, ők ketten is megoldják a feladatukat. Helyette inkább körülnéz a táboron kívül, de még szigorúan hallótávolságon belül. Íja most már nem vállára akasztva pihen, hanem a kezében fogja a fegyvert és egy nyílvesszőt is az idegre illeszt. Csendesen, óvatosan halad, szinte oson, hogy a környék zajait észlelje és kiszűrje. Először elemezni kell a zajokat, mert az először üt, aztán kérdez taktika itt nem működik. Több járőrcsapatuk is kószálhat a környéken, ők is csaphatnak ricsajt, egyiküket se szeretné egy kósza nyílvesszővel meglepni. Így is kevesen vannak, szükségük van minden emberre, meg amúgy se lenne oka bárkit is lelőni.*
*Jó döntés volt az első körben érkezni és enni, mert pár perccel az után, hogy Salanel némi ragut lapátolt a tájába, már érkezik is az éhes tömeg. A fél-elf magányosan, a földön ücsörögve nyammogja az ételt, miközben a többieket figyeli, akik szépen, sorban jutnak hozzá a jól megérdemelt vacsorájukhoz. Talán a vérében levő elf-ember keveredésből következik, hogy néha szívesen vonul el a többiektől és tevékenykedik magányosan vagy kis csapatban. A vadász időről időre rápillant a maga mellé támasztott íjára. Ez már szinte reflexszerű nála, amiről csak nagyon nehezen lenne képes leszokni. Az ételt az utolsó falatig elpusztítja, csoda, hogy a tálat utána nem küldi, de az végül mégis megmarad. Lehet, hogy megülné a gyomrát. Pár perc pihenést még engedélyez magának, közben az oldalán található kulacs alján lötyögő vízzel öblíti le a vadragut.*
~Holnap ezt is fel kell tölteni.~
*Gondolja magában. Majd egybeköti a mosakodással. Amikor lemossa magáról az út porát akkor tölti meg a butykost, így összeköti a kellemest a hasznossal és időt spórol. Nagyot nyújtózik, ruhájának ujjával megtörli szája szélét, aztán feltápászkodik a talajról. Az elmúlt hetek koplalása után szokatlan érzés újra teli hassal létezni, de rossznak semmiképpen sem nevezhető. Az íjat magához veszi, aztán az üres tállal a tábor központi részéhez sétál.*
-Köszönöm.
*Ő nem az a fajta, aki nem értékelné mások munkáját és az ízlelőbimbói most rendkívül hálásak, hogy nem a saját maga által elkészített étket kellett befalnia.*
-Szétnézek a tábor körül.
*Jelenti be az első szembejövőnek, legyen az bárki, aztán el is indul kifelé. A két járőröző lányhoz nem akar még visszamenni, ők ketten is megoldják a feladatukat. Helyette inkább körülnéz a táboron kívül, de még szigorúan hallótávolságon belül. Íja most már nem vállára akasztva pihen, hanem a kezében fogja a fegyvert és egy nyílvesszőt is az idegre illeszt. Csendesen, óvatosan halad, szinte oson, hogy a környék zajait észlelje és kiszűrje. Először elemezni kell a zajokat, mert az először üt, aztán kérdez taktika itt nem működik. Több járőrcsapatuk is kószálhat a környéken, ők is csaphatnak ricsajt, egyiküket se szeretné egy kósza nyílvesszővel meglepni. Így is kevesen vannak, szükségük van minden emberre, meg amúgy se lenne oka bárkit is lelőni.*
761. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-23 02:09:19
Üzenet elküldve: 2013-12-23 02:09:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar Honfoglalás//
*Elgondolkozva hallgatja Bron válaszát. Azt látja, mennyire lelkes lett cimborája a lehetőségtől, hogy ismét kőházak között járhat, és élvezheti a városi lét minden mocskát és kellemes velejáróját egyaránt. A maga részéről nem túlzottan sírja vissza ugyanezt, de azt nem tagadhatja, hogy némi kocsmázás, zene, valami mulatság nem lenne ellenére. Úgy mint régen, egy másik életben. Ahol nem csak bőrdobok és egyéb pusztai zajcsinálók mondva csinált ritmusára lehet mulatni, és nem fújja le a szél közben az emberről még a köpenyt-szakállt-bajuszt is. Értőn bólint, miután meghallgatta a feleletet.*
- Ám legyen...ne kerülj bajba. És én nem is láttalak.
*A másik vállára teszi a kezét, megszorítja, majd elengedi.*
- Aztán hamar érj is vissza. Lesz módod később is élvezni a várost, most csak kóstolj bele. Leszünk még ott közösen is, hogy jobban felderítsük.
*Mondanak neki is ezek a dolgok valamit, bár ez arcán nem igazán, esetleg szemén látszhat. Valami hiányzik neki, tán maga sem tudja pontosan, micsoda. Nem is maga a régi élet...hiába szebb sokszor az emlék a valónál, tudja, hogy nem volt sokkal jobb régi élete sem. Legfeljebb más, sok dologban is. Mégsem igazán ez, ami hiányzik neki. Felsóhajt. Még Bron után néz, aki eltűnik, és megigazítja magán a vastag köpenyt. Folytatja körútját, úgy tűnik, magában, mint oly sokszor.*
A hozzászólás írója (Kell Cadavres) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.23 02:10:03
*Elgondolkozva hallgatja Bron válaszát. Azt látja, mennyire lelkes lett cimborája a lehetőségtől, hogy ismét kőházak között járhat, és élvezheti a városi lét minden mocskát és kellemes velejáróját egyaránt. A maga részéről nem túlzottan sírja vissza ugyanezt, de azt nem tagadhatja, hogy némi kocsmázás, zene, valami mulatság nem lenne ellenére. Úgy mint régen, egy másik életben. Ahol nem csak bőrdobok és egyéb pusztai zajcsinálók mondva csinált ritmusára lehet mulatni, és nem fújja le a szél közben az emberről még a köpenyt-szakállt-bajuszt is. Értőn bólint, miután meghallgatta a feleletet.*
- Ám legyen...ne kerülj bajba. És én nem is láttalak.
*A másik vállára teszi a kezét, megszorítja, majd elengedi.*
- Aztán hamar érj is vissza. Lesz módod később is élvezni a várost, most csak kóstolj bele. Leszünk még ott közösen is, hogy jobban felderítsük.
*Mondanak neki is ezek a dolgok valamit, bár ez arcán nem igazán, esetleg szemén látszhat. Valami hiányzik neki, tán maga sem tudja pontosan, micsoda. Nem is maga a régi élet...hiába szebb sokszor az emlék a valónál, tudja, hogy nem volt sokkal jobb régi élete sem. Legfeljebb más, sok dologban is. Mégsem igazán ez, ami hiányzik neki. Felsóhajt. Még Bron után néz, aki eltűnik, és megigazítja magán a vastag köpenyt. Folytatja körútját, úgy tűnik, magában, mint oly sokszor.*
A hozzászólás írója (Kell Cadavres) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.23 02:10:03
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389