*Mordach kicsit fellélegez, mikor haladnak kifelé a tömegből, mert valamiért biztos benne, hogy Erdan nem fogja őket követni. Még Loyára is elfelejt figyelni, aki valójában jól észrevette, hogy 'üldözi' őket, s a vörös csak rángatja a hölgyemény kezét, hogy minél távolabb kerüljenek.
Ehelyett viszont sec-perc alatt beéri őket, s ocsmány hangján ismét a tündér leányzót próbálja 'jó' útra téríteni. Mordach eddig ugyan nem volt ideges egyáltalán, most viszont agyát elborítja a vörös köd, s mikor épp nyúlna kardjához, hogy Loya helyett megadja a végső döfést, egy igen erős ütést érez a hátán. Természetesen azonnal kapcsol, s mikor ő is fordulna hátra, hogy egy hatalmasat behúzzon az illetőnek, hirtelen előről is kap egy rúgást mellkasába, melynek következtében egyensúlyát is elveszti, s a földre csapódik. Ezt a helyzetet természetesen Erdan csatlósai ki is használják, s a földön kezdik püfölni a férfit, aki ugyan okoz nekik kisebb-nagyobb sérüléseket, de ezzel a túlerővel szemben esélye sincs. Több sebből vérzik, s van olyan pont is már rajta, amit nem érez.
Mikor már nehezen tud mozogni a vörös, a csatlósok jól megkötözik, s egy elkötött lóra feldobják - Mordach természetesen az első pillantással tudja, hogy az a sajátja, aki szintén felismerte. Már csak egyedül a hölgy miatt aggódik, azonban nagy szerencséjére jön egy halom őr, akik a tündér segítségére sietnek. Így hát a lovat megindítják a férfi alatt, aki szélsebesen kezd vágtázni az úton, bár a vörös nem tudja, merre, mert egy igen kellemetlen szagú zsákot is húztak a fejére. Legalább Mordach már megnyugodhat, hogy Loyának nem fog baja esni - vigyázni fognak rá, s Etonék is ott vannak, akik minden bizonnyal fel fognak figyelni a csetepatéra.
A ló szélsebesen száguld, s vagy fél óra múlva, mikor már nagyon távol vannak mindentől, hosszú mérföldekre a rendezvénytől, lelassít egy pihenő szekér mellett. A vörös kicsit megrázza fejét, s egy öregember hangját hallja meg maga mellől, aki rögtön le is húzza fejéről a zsákot. Az öreg a szekér felé kiabál, ahonnan előugrik pár inas, akik lesegítik Mordachot a lóról, s kibontják a kötözésből. A férfinek sajog mindene, bár már szenvedett el ennél komolyabbat is, azért pár napig még érezni fogja.
Kér tőlük pár kötést és egy kis vizet, majd miután ellátja sebeit, megköszöni jóságukat, majd nagynehezen visszamászik lovára, akinek az oldalát indulás előtt meg is paskolja. Talán a sors ajándéka, hogy pont őt kötötték el azok a mihasznák...
A patással nem halad gyorsan, egy kényelmes tempót vesznek fel, hogy az erős rázkódás ne okozzon neki még nagyobb fájdalmat. Arthenior felé haladnak végre, s jópár óra múlva már látja is a templom égbenyúló tornyát. Szerencsére gyorsan elérték a várost, ami annak is köszönhető, hogy mikor fájdalma enyhült, akkor szélsebesen száguldtak.*