//Thargodar-tábor//
*Daeros szépen leveszi a sült húsokat a nyársakról, s úgy dönt, ő bizony nekilát. Minél hamarabb végezni is akar, hogy aztán elindulhasson tovább, a városba. Elég időt töltött a barbárok között ahhoz, hogy ne akarjon tovább itt maradni.
~A végén még engem is vasra vernének, mint azt a féleszűt...~ gondolja, bár ebbe nem kevés káröröm is vegyül. Elvégre mindenki a maga szerencséjének kovácsa, s meggondolatlanul egy nomád táborba lépni, a törzsfő engedélye nélkül, semmilyen értelemben véve nem jelenthet jót.
Miután végzett az evéssel, összeszedi holmiját. A tegezd a hátára akasztja, meghúzza a szíjat, majd követi az íj is. Ezután megkeresi Kagant, elvégre ő engedte a tűzhöz, úgy is ildomos, hogy neki köszönje meg a vendéglátást, s tőle búcsúzzon el.*
-Köszönöm a szíves vendéglátást Kagan, de ideje folytatnom az utam, ha napnyugta előtt haza akarok érni. Ha a városban jártok, s jó szerencsénk lesz, talán találkozunk, s vendégem lehetsz egy korsó jó italra, hogy a szívességet viszonozzam.*önti szavakba gondolatait.*
-Megőrizlek téged, s népedet jó emlékezetemben, s ha a szellemek is úgy akarják, utunk talán még keresztezi egymást.*hajt fejet a férfi előtt.
Ezután, ha útnak eresztik, meg is indul kifelé a táborból, egyenest Arthenior irányába. Léptei szaporák, hogy minél előbb hazaérjen. Aztán majd holnap kimegy az erdőbe, megkeresi a számára leginkább tetsző kőrisfát, melynek ágából fegyvert készíthet. Temérdek tennivaló lesz még vele, mielőtt megfeszíthetné az új íjon az ideget, s még a valódi hideg beállta előtt meg akarja tenni a szükséges előkészületeket. Így is rengeteg idő lesz, mire a fa eléggé kiszárad ahhoz, hogy dolgozni tudjon majd vele, ez legalább két hónapot jelent, ha nem többet ilyen körülmények között.
Az út nagyrészt eseménytelenül telik el, s Daeros számára nem is túl izgalmasan, tekintetbe véve, hogy számtalanszor megjárta már. A Nap már majdnem alábukik a látóhatár mögött, mire eléri Arthenior határát. Az őröknek biccent, kik közül sokan ismerik már, ha más nem látásból. Sokszor számolt be útjairól a városőrség magasabb rangú tagjainak, ha olyasmit tapasztalt, ami fontos lehet. Ami azt illeti, minden bizonnyal Kagan és népe letáborozásáról is be fog számolni, ha eljön az ideje. Nem mintha úgy vélné, hogy a városnak tartania kell a nomádoktól, de jobb az óvatosság mindenféle új jövevénnyel kapcsolatban.*