//Thargodar honfoglalás - másnap napnyugta után - tábor közepe//
*Eseménydús nap volt, és talán kicsit hosszú is, bár a téli nappalok eléggé rövidek. Talán csak az ment meg őket az újabb hívatlan és kellemetlen látogatóktól, hogy a nap a horizont alá bukik. Dearos pedig megmondta: a legtöbben félnek a vadontól és vadjaitól, éjszaka meg nyilván még jobban.
A nap mindenesetre csak eltelik valahogyan, mindenki csinálja, ami a napi rutinjához tartozik. Lea speciel felméri azt, hogy mennyire apadtak el a készleteik, és bizony arra a rettentő csúfos eredményre jut, hogy az olyan alapvető dolgok, mint például só is jelentősen megcsappantak. Só meg ugye rengeteg dologhoz kell, és ez csak egy tétel egy meglehetősen hosszú listán. A nyakában, fiolában függő bájital is kezd apadni, pár Szertartásra még biztosan elég, de utána gondban lesznek. Szerencse, hogy a barbárok nem sokat leveleznek - az írásnak és olvasásnak nincs nagy hagyománya feléjük -, így aztán papír, tinta és toll is akad, hogy listát írjon. Eléggé hosszú lesz a lista a végére, és Chiarit még meg sem kérdezte, hogy neki mi olyan kell amit feltétlenül a városban kell beszerezni (lerabolható karaván híján). Legalább a gyógyítónak sok mindent megad az erdő, de sajnos só nem terem szabadon.
A hengerré tekert "bevásárlólistával" tér vissza a tűzhöz, Kagannak újabban szokása lett a tűzbe bámulni, Lea viszont nem kívánja megzavarni ebben, csak leül a férfi baljára, és vár. Természetesen nem kell sokat várnia, mert megérkeznek Valianék - akinek szemmel láthatóan nem tépkedték meg a szárnyait, mint azt reggel javasolták Kagannal a városba menőknek -, illetve Kagan előhozatja a foglyot is. Rolko pedig tüstént hozza is a szerencsétlent. Hát igen, Badumirnak nagyon-nagyon nem volt szerencséje ma, és Kagan még jókedvében volt, hogy csak megkötöztette és nem rögtön elásatta. Kagan nagyon találékony tud lenni ugyanis ha ilyen betolakodókról van szó. Mindannyian nagyon találékonyak tudnak lenni.
Lea nem nagyon szól bele a férfiak beszélgetésébe, csak hallgatja őket, barakkról, fogadóról, asszonyokról. Mondjuk a törpe lányról, aki reggel érkezett, akit az ember hím húgaként mutatott be.*
- Azért vigyázz, nehogy rögtön azt akarja majd, hogy nőül vedd!
*Ezek a városiak furcsa népek, és könnyen lehet, hogy nem olyan szabados a felfogásuk, mint nekik, náluk nem okoz különösebb lelki törést senkinek az ha egy férfi és egy nő jól érzi magát együtt - hacsak nem a törzsfő közvetlen női családtagjairól van szó -, ezt bizonyítja az is, hogy a felbukkanó Lisét is egyből Salanel ágyába küldené Kagan. A városi népek viszont - legalábbis Lea elgondolása szerint - nem komálják azt túlzottan ha húgaikat, lányaikat - netán feleségeiket - megkörnyékezik holmi idegen férfiak. Lea elgondolása szerint a reggel érkezett kufár húgának olyasmi lehet a "jogállása", mint Isuriinak.
Arra, miszerint minden asszony túlélte a Valiannal való találkát szívesen tenne valami epés megjegyzést, de végül aztán elnyomja az ingert magában. Pedig tényleg igazán dicséretes, hogy Valian képes parancsolni a szadista hajlamainak. Bár Leában munkál az a gondolat is, hogy tán csak azért maradt az az említett kettő életben, mint a minap Lea megjegyzést tett erre, és a tündér inkább visszafogta magát, semmint Leának igaza legyen.
A foglyot illetően megvan a saját elképzelése, ő személy szerint nem áldozná fel, vagy legalábbis nem "teljesen", túl közel a város ahhoz, hogy kivájják a szívét, viszont ahhoz nincs elég közel, hogy a pimaszságért a vérét ne vegyék. Lea az arcát jelölné meg a hullámos pengéjű késsel, de erről akár megkérdezhetnek többeket is, végtére is jól fog mindenkinek, hogy kicsit kielégítsék a vérszomjukat. Aztán ha már eleget vérzett akkor mehet ahova akar. A kőkéssel, pőrén...*
- A Szellemeknek biztosan nem lesz ellenére a véráldozat...