//Thargodar honfoglalás - másnap napnyugta után - tábor közepe//
*Amíg ők susmorognak, tervezgetnek és ötletelnek, beszélgetésük - és a szertartás - tárgya, azaz Cessa lelép. Kagan csak percekkel később realizálja, mint ahogy azt is, hogy ma éjjel ebből már nem lesz szertartás; ugyanis messze nem érez magában elég késztetést és lendületet ahhoz, hogy előkotorja a di Aethir (és talán hamarosan Thargodar) lányt. Főleg, ha az épp nem akarja.*
~ Pedig nem is nagy a tábor. Hogy tudnak mindig eltűnni benne? ~*fanyalog, aztán úgy dönt, inkább feltápászkodik, és körbejárja a tábort, és az őröket. Leandanától bár rövid szóval és egy mosollyal búcsúzik, majd nekiindul, és beleolvad az estébe.*
*Kevés őr van most talpon, de hát a tábor is éber még, nem kell sok. Elenyel, az óriások, valamerre Kell és Dharren, Eraya és Narkesh, talán Xomorr is, bár őt a városból nem látta visszajönni. Ám csak szóltak volna a társai, ha baj érte volna a bárdot - már csak saját érdekükben is, nem igaz? Bár néhány embere északnak tart, a Thargodarok korántsem maradtak védtelenek.*
*Nem zavar meg senkit, nem áll beszélgetni, talán csak 1-1 intés vagy békés mordulás erejéig. Kell sátrából némi mormogást hall, de nem érdekli, a zsoldos ügye. Valian esetén már benézne, csak úgy a békesség végett és minden bizonnyal megtenné ezt a saját sátrával is. Isuriit pont elkerüli, így mire odaér Lombjáró Badumir gödréhez, már nincs ott más.*
~ Majd beszélsz, de még énekelsz is, idegen. Bizony... ~ *komor, fenyegető sziluettként tornyosul a gödör szája felett, de sok minden nem látszik belőle, hiszen a tábor fényei nem a székesfőváros kivilágított főutcájának ragyogása.*
*Végül, órákkal később már nem tér vissza a tábortűzhöz, hanem aludni tér a sátrába. Előtte megszabadul harci öltözékétől, majd óvatosan belép, hiszen a nők - Isurii, Leandana és Eruanna Aqrentoliel már valószínűleg benn vannak. Nincs más fény, csak a tompa zsarátnok izzása a sátor közepén, így Kagan botorkálását apró-cseprő zajok és fojtott káromkodás kíséri. Végül elér a fekhelyéhez, levetkőzik, és ha Lea ott van, akkor mellé kucorodik, magukra rángatva a nagy medvebőrt. Emlékszik még, mit ígért a tűz mellett, és bár a fattyú kishúg beavatása elmarad ma, az ígéret az ígéret marad. A reggel lassan jön el a fagy és jég hónapjaiban, így az éjszakák a jó meleg bunda alatt hosszúra nyúlhatnak. Hiszen nem mind Szertartás, nem igaz?*