- Egyetértek, s a látványa is szebb.
*Elhia anyaállatok megkímélésére irányuló megnyilvánulása ismét emlékezteti Wraecot arra, mennyire törékeny is kedvese, bár az esetek többségében jól tartja magát, ügyesen közvetíti a világ felé: "Márpedig velem minden rendben!".*
*Órákon át sétálnak az éji homályban. Felhők gyülekeznek felettük, így a legtöbb csillag fénye nem ér el hozzájuk. Az elf tudja, hogy kedvese nem szeret egyedül haladni a sötétben, ezért átkarolja őt, s nem engedi el, míg nem értek céljukhoz.
Egy újabb félóráig akadálymentes útjuk, mígnem Elhia neszre lesz figyelmes. Megfordulnak, s egy sötét alak tűnik fel mögöttük. Hamar észreveszik, hogy az idegen kontúrja nem távoli, ott áll már majdnem előttük: a lény apró termete zavarta meg elméjük térlátását. Wraeco nem habozik: tekintetével együtt szablyáját is az idegen gnómra szegezi:*
- Állj! Ki vagy, és miért követsz minket? S ami a legfontosabb: milyen szándék vezérel? Egy lehetőséged van válaszolni.
*szólítja meg határozott hangon. "Vajon a város óra a nyomunkban van? Ha igen, ki küldhette őt? Látnom kéne az arcát, hogy tudjam: igazat beszél-e" - gondolja, s tesz egy lépést a gnóm felé.*
- Em... Em... Emaschul vagyok! *dadogja végül* Egy városőr fizetett nek-nekem, hogy a-adjak át egy üzenetet a hö-hölgynek.
*Wraeco némán bólint, s int az idegennek, folytassa. Emaschul odalép Elhia elé, meghajol előtte, s így szól:*
- Azt üzeni, ho-hogy a mestere nem fe-felejtett el téged, eljön érted. És ha vé-végre elkap, akkor...
- Elég! Eleget hallottunk *szakítja félbe Wraeco a gnómot* Most pedig halljuk, ki kért meg, hogy add át az üzenetet!
*Emaschul megijed, ám nem mer elszaladni. Lassan Wraecora emeli félelemmel megtelt tekintetét, s előre félve az elf reakciójától, remegő hangon így szól:*
- Higgye el, uram, é-é-én nem ismerem. Gazdagnegyedben sétáltam békésen, mikor elém lé-lépett. Kámzsa fedte arcát, kü-különben is sö-sötét volt. Azt mondta, ad 50 aranyat, ha megkeresem a hölgyet. Elmondta, hogy néz ki, én pe-pedig követtem magukat.
*Wraeco kétkedve figyeli a gnóm minden arcrezdülését, ám végül úgy dönt, hisz Emaschulnak. Tudja, hogy jutalmazással többet lehet elérni, mint fenyegetéssel ("Különben sem az én asztalom a megfélemlítés."), ezért - kicsit nyugodtabb hangnemben - így felel a gnómnak:*
- 50 arany? Tőlem a dupláját kapod, ha kideríted, Arthenior melyik gyáva őre üzenget kedvesemnek, ahelyett, hogy ő jött volna utánunk.
- Re-rendben, uram, kiderítem!
*Emaschul gyorsan meghajol mindkettőjük előtt, majd eliszkol vissza Arthenior felé. Wraeco gyorsan odalép Elhiához, s átöleli a vékony teremtést.*
- Sejthettük, hogy nincs vége, de nem kell félned. Melletted leszek éjjel-nappal, vigyázok rád tőrrel, karddal.
*Elválnak egymástól. Az elf megfogja kedvese puha kezét, s folytatják útjukat Arthenior erdeje felé.*