// Mordék bevetésen //
- Szerintem itt erőszakos megoldás lesz! Az alapján, amit láttunk, nem éppen örülne annak, ha mi csak úgy megjelennénk azzal az ürüggyel, hogy "Szép jó napot, láttunk pár emberi csontot és emberi bőrt amikor betörtünk ide, és úgy döntöttünk, hogy magának nem való ez a hely, így lefoglaljuk!" *mondja színpadias előadással* Viszont túlságosan azért nem fésültük át a helyet, ezért talán rejthet érdekes dolgokat is. *töpreng el* Na, de mindegy is, majd meglátod hamarosan!
*Ezzel a témát le is zárja, hiszen még most jött vissza onnan, de már oda is vágyódik ily hamar? Na, még csak az kéne! Most a legnagyobb vágya csak az, hogy minél messzebb kerüljön az itteni légkörtől, s hogy új vidékeket ismerjen meg.*
- Mondjuk nekem már hiányzik, hogy teljesen magamra s a képességeimre legyek utalva. Ez valamiért mindig leszívja belőlem a felgyülemlett negatívat, s új erővel tölt fel. Nincs is annál szebb, mint egy erőbe betérni bármilyen segédeszköz nélkül, hiszen ha megmenekülsz, az csak és kizárólag neked köszönhető. Az általad készített tárgyaknak, alvóhelynek, elejtett vadaknak... A mi kis túránkkal kapcsolatosan is jó érzéseim vannak.
*Mondja határozottan, szinte csillogó szemekkel. Egy átlagos városi polgár talán még bolondnak is nézné, hogy miért csigázza fel egy ennyire lehetetlen és kiszolgáltatott helyzet, ám tudja jól, hogy Mordokhai is azon a véleményen van, mint ő.*
- Érdekes eset... De, nézzük a jó oldalát! Teljesen megérte, nem igaz? *pöccint rá egyet a vértre* Hogy őszinte legyek, nem igazán érzek belőle mágikus kisugárzást, talán valami más áll a háttérben. Viszont minél többet töprengünk rajta, annál rosszabb lesz, úgyhogy csak örülj neki!
*Bólint határozottan, majd ő is a Nap égető sugarai felé pillant. Függetlenül attól, hogy jól bírja a meleget, még ki nem állhatja! Ilyenkor felforr az agyvize, ideges még egy ártatlan légy láttán is, és szíve szerint mindent rommá zúzna. Úgyhogy ezt pár mozdulattal meg is oldja, s kigombolja magán fekete ingét, hogy felsőteste szabadon legyen, s hogy a szél tudjon játszadozni rajta.*
- Majd a holnapi napon az első napsugarakkal megkeressük a hölgyeményt, s tárgyalunk vele. Addig is viszont, mielőtt elmegyünk a hosszú útra, ki kéne kicsit rúgni a hámból! *kacag fel lelkesen* Pár korsó sör, pár pohár bor, pár kupica pálinka! Úgyhogy én azt mondom, menjünk a fogadóba, aztán mulassunk egyet! Ha szerencsénk van, talán még valami nótát is hallhatunk egy zenekartól!
*Már vészesen közelednek a város felé, s bár Mordachnak semmi kedve sincs bemenni, az éjszaka mégis jónak ígérkezik. Az elkövetkezendő napokat, heteket, úgyis az erdőben s a hegyvidéken fogják tölteni, ahol nem éppen lesz lehetőség arra, hogy egy nyugodt estén elkortyolgassanak egy pohár bort - kivéve ha nem csinálnak maguknak poharat, s nem szednek össze minden erjedt gyümölcsöt.*
- Lovakat is vigyük magunkkal a szigetre? Vagy hagyjuk itt őket? *pillant oldalra* Mert úgy terveztem, hogy bérlünk egy hajót, amit elrejtünk valahol a parton, és ott hagyjuk a kardokat, egyéb felszereléseket.