// Lenz Omant és Mesélő #4 részére //
*Szótlanul bólint Lenz ötletére, majd irányzékba is veszik az előbb említett nagy, kiálló gyökerű fát. Odaérve a férfi lesegíti a lóról.*
- Inni. Egyelőre. *Mondja a lány kurtán, majd a patakhoz lép. Lekanyarítja hátáról barna köpenyét, s így láthatóvá válik a szűk lovaglónadrág és a fehér, övvel átfogott ing. Az ingujjakat gyors és ügyes mozdulattal tűri fel, kiugrik a kis bőrcipőből, s felhúzza a nadrágszárakat. Egy pillanat, s már térdig a vízben áll. Kezébe vizet mer, s lemossa arcáról az út porát és izzadtságcseppjeit. Pár pillanatig még hideg arcának a patak vize, de bőre hamar megszokja a hőmérsékletet. Újból bevizezi a kezét, és a fejére teszi. A szőke tincseken vidáman futnak le a vízcseppek, sötétebb árnyalatúvá varázsolva őket. Máris jobb. Sokkal-sokkal jobb. Így, hogy feje már kissé lehűlt , egy fokkal nyugodtabban sétál ki a bokáig érő vízbe, ahol már Lent várja a teli kulaccsal. Laza mozdulattal kibontja búzaszőke fürtjeit, melyek a víztől hullámos-kócosan, ez mellett a lehető legszédítőbben hullnak a vállára, és a néhol víz-áztatta ingre. Kezét nyújtja a flaskáért.*