*Elérve az útja felét, a karavánpihenőtől nagyjából négy-öt napi járóföldre nyugaton végre meglát egy kis fás ligetet, mely tündöklően kitűnik a puszta kopárságából. Mikor elér oda, befekszik a fák hűs árnyékába. Éppen álomra hajtaná a fejét, a közelben nyerítést hall. Gondolja, talán néhány utazó is letanyázott itt, de mikor alaposan átfésüli a kis területet rádöbben, hogy egyedül van itt. Ekkor szája mosolyra derül. Elindul a nyerítés irányába, és három lovat vesz észre: egy pej és tarka kancát, előttük pár méterre pedig egy ébenfekete csődör legelészik. A kancákon nyereg van, a csődör viszont látszólag betöretlen. Hátulról megközelíti a tarka kancát. Óvatosan oson. Ekkor a kanca hirtelen megfordul, és észreveszi a közeledő Dinogent, és elfut a messzi pusztába. Társa ügyet sem vet rá, csak legeli tovább az édes füvet. Most rá került a sor: hozzá is lassan közelít, a derékig érő fűben kúszik egyre közelebb és közelebb a pej lóhoz. Ragadozóként veti rá magát, a kanca ijedtében pedig őrült vágtába kezd. Dinogen azon kapja magát, hogy nyereggel a kezében fekszik a földön, a ló pedig messze vágtat. Hátranéz: picit fél, de hátha a szerencse az ő pártjára áll, és a vad csődör felé kúszik. Feláll a ló mellett, aki látszólag rá sem hederít. Óvatosan ráadja a nyerget. Ez sem érdekli. Szép lassan ráül. Mikor a kengyelt a szájához illeszti, megpróbálja megharapni Din kezét, de a kengyelre harap rá. A ló ekkor két lábra ágaskodik, és vadul kapkod két mellső lábával. Din erősen hátrahúzza a kötelet, amitől a ló megnyugszik. Egy időre... Most eszeveszetten rugdos minden felé, ugrál, fújtat, nyerít. A férfi erélyesen rácsap a csődör farára, amitől abbahagyja az őrjöngést. Gyengéden átöleli a ló vaskos nyakát, és gyengéden a fülébe súgja:*
-Bocsánat...
*A ló megnyugszik. Dinogen még vár egy ideig, hátha újrakezdi. De befejezte. Megpaskolgatja a ló hátát, jelezvén, hogy indulhatnak, a csődör pedig komótos ügetésben elindul Arthenior felé.
Út közben a férfi azon gondolkozik, hogy adjon-e nevet újdonsült társának. Nem biztos benne, hogy kalandjain végigkíséri a ló, de végül is, ha már itt vannak, ilyen helyzetben, akkor adjon neki valamilyen nevet. Néhány perc után meghozza a végleges döntést: a színéről, Ében lett a neve.*
-Gyá, Ében, gyá! *kurjant oda neki, és vágtában folytatják tovább az utat, és így pillanatok alatt Artheniorban találhatják magukat.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.07.01 14:08:00, a következő indokkal:
Jelpótlás.