Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 71 (1401. - 1420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1420. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-09-30 17:57:58
Üzenet elküldve: 2014-09-30 17:57:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rewa//
*Hangosan, s talán kellő gúnnyal a hangjában kacag fel, a lány visszavágásán, majd elgondolkodva biggyeszti félre száját, miközben a lány hajszerkezetét vizsgálja meg tüzetesebben. Szemöldökét fel le vonogatja, ajkára harap és úgy méregeti.*
- Nem a frizura alakja adja az egyediséget, hanem a személyiséged teheti különlegessé a hajad, az pedig nem mindegy. *Emeli fel ujját egy pillanatra, figyelmeztetően, de végül megint csak elvigyorodik.* - Különben a te hajad inkább ritka, de attól még nem lesz egyedi, ahogy az enyém sem. *Vonja meg a vállát, jelezvén, hogy nem kíván több szót pazarolni erre a nevetséges témára. Teljesen mindegy a leányzó mit mond neki, akkor is ő az egyedibb. Legalábbis ő ezt gondolja magáról és nincs az a makacs teremtés a földön aki, aki még érvek halmazának segítségével is megtudná győzni az ellenkezőjéről.
Újabb kacagással reagál a lány további kritikájára.*
- Nem ízléses ki szerint? És ki mondja meg mit illik? *Tettetett meglepettséggel hőköl hátra, majd leinti.* - Ugyan már! Mit tud egy magadfajta barbár kislány az illemről, vagy ízlésről? Neked lyukak vannak a fejeden *Hajol ismét közelebb.* - talán ha én is kilyukasztanám valamimet az ízlésesebb lenne. Huh, már van is egy tippem, hogy mit kellene. *Huncut mosollyal harap az ajkára és sokat mondóan kacarászik mellé. Érti, vagy sem a lány, ő maga jól szórakozik és hátha még a kocsis is hallotta iménti mondatát. Hátra is pillanat, s bár a férfi az utat figyeli, ebből a szemszögből úgy tűnik, mintha még tarkója is elpirult volna. Helyes, ő pont ezt szereti.
A további válaszra már csak fáradtan rázza a fejét. Úgy tűnik semmivel sem tudja a másikat jobb belátásra bírni, de nem is baj.*
- Ugyan drága, csak azt nem mondd, hogy gyakran látsz ilyen öltözékben hölgyeket *Vonja össze szemöldökét kérdően.* - mert azt magam sem hinném. S nem épp az imént említetted, hogy az egyéniség számít? Talán attól, hogy két ember hasonló csuhában járja az utcát, már ugyanaz a két személy lesz belőlük? S, ha már itt járunk, pontosan ilyen az én stílusom, de ha nem tetszik, cserélhetünk tőlem öltözéket, bár a tied kicsit snassz az én illetlen személyiségemhez, de bánja fene. *Természetesen, amit az illetlenségről mondott, gúnyos hangnemben teszi hozzá, ezzel is reflektálva a lány korábbi szavaira. Ebből a hangsúlyból talán a lány is könnyen leszűrheti végre, hogy csak kacéran viccelődik vele.
Szemei igen elkerekednek, amikor az a "néhány" szálka szóba kerül, és jobb oldali szemöldöke is a magasba lendül, ezzel kölcsönözve az eddigi csábos arcnak, meghökkent kifejezést.*
- Tudod, ez a néhány szálka már napok óta piszkál, de örülök, hogy így emlékszel az általam mondottakra. *Majd tovább hallgatja, miként reagál a másik hóhajú az ajánlatára.*
- Nocsak! *Húzza hátra fejét.* - Azt ne mondd, hogy nem voltam kedves, pontosan te voltál az, aki egy szegény utazót megfosztottál egy kényelmesebb ülőhelytől, hát ilyen a vadak természete? *Vigyorogva löki be a kérdést, s már előre látja, hogy ezt is egy újabb beszólás fogja követni, így mielőtt még Rewa, akinek persze nevét még nem tudja, megszólalhatna, gyorsan közbevág.*
- Mi lenne, ha meghívnálak egy italra, hogy meglásd nem is vagyok én olyan szörnyű? *Játékosan megvonja a szemöldökét.* - Lassan úgyis a városban leszünk.
*Hangosan, s talán kellő gúnnyal a hangjában kacag fel, a lány visszavágásán, majd elgondolkodva biggyeszti félre száját, miközben a lány hajszerkezetét vizsgálja meg tüzetesebben. Szemöldökét fel le vonogatja, ajkára harap és úgy méregeti.*
- Nem a frizura alakja adja az egyediséget, hanem a személyiséged teheti különlegessé a hajad, az pedig nem mindegy. *Emeli fel ujját egy pillanatra, figyelmeztetően, de végül megint csak elvigyorodik.* - Különben a te hajad inkább ritka, de attól még nem lesz egyedi, ahogy az enyém sem. *Vonja meg a vállát, jelezvén, hogy nem kíván több szót pazarolni erre a nevetséges témára. Teljesen mindegy a leányzó mit mond neki, akkor is ő az egyedibb. Legalábbis ő ezt gondolja magáról és nincs az a makacs teremtés a földön aki, aki még érvek halmazának segítségével is megtudná győzni az ellenkezőjéről.
Újabb kacagással reagál a lány további kritikájára.*
- Nem ízléses ki szerint? És ki mondja meg mit illik? *Tettetett meglepettséggel hőköl hátra, majd leinti.* - Ugyan már! Mit tud egy magadfajta barbár kislány az illemről, vagy ízlésről? Neked lyukak vannak a fejeden *Hajol ismét közelebb.* - talán ha én is kilyukasztanám valamimet az ízlésesebb lenne. Huh, már van is egy tippem, hogy mit kellene. *Huncut mosollyal harap az ajkára és sokat mondóan kacarászik mellé. Érti, vagy sem a lány, ő maga jól szórakozik és hátha még a kocsis is hallotta iménti mondatát. Hátra is pillanat, s bár a férfi az utat figyeli, ebből a szemszögből úgy tűnik, mintha még tarkója is elpirult volna. Helyes, ő pont ezt szereti.
A további válaszra már csak fáradtan rázza a fejét. Úgy tűnik semmivel sem tudja a másikat jobb belátásra bírni, de nem is baj.*
- Ugyan drága, csak azt nem mondd, hogy gyakran látsz ilyen öltözékben hölgyeket *Vonja össze szemöldökét kérdően.* - mert azt magam sem hinném. S nem épp az imént említetted, hogy az egyéniség számít? Talán attól, hogy két ember hasonló csuhában járja az utcát, már ugyanaz a két személy lesz belőlük? S, ha már itt járunk, pontosan ilyen az én stílusom, de ha nem tetszik, cserélhetünk tőlem öltözéket, bár a tied kicsit snassz az én illetlen személyiségemhez, de bánja fene. *Természetesen, amit az illetlenségről mondott, gúnyos hangnemben teszi hozzá, ezzel is reflektálva a lány korábbi szavaira. Ebből a hangsúlyból talán a lány is könnyen leszűrheti végre, hogy csak kacéran viccelődik vele.
Szemei igen elkerekednek, amikor az a "néhány" szálka szóba kerül, és jobb oldali szemöldöke is a magasba lendül, ezzel kölcsönözve az eddigi csábos arcnak, meghökkent kifejezést.*
- Tudod, ez a néhány szálka már napok óta piszkál, de örülök, hogy így emlékszel az általam mondottakra. *Majd tovább hallgatja, miként reagál a másik hóhajú az ajánlatára.*
- Nocsak! *Húzza hátra fejét.* - Azt ne mondd, hogy nem voltam kedves, pontosan te voltál az, aki egy szegény utazót megfosztottál egy kényelmesebb ülőhelytől, hát ilyen a vadak természete? *Vigyorogva löki be a kérdést, s már előre látja, hogy ezt is egy újabb beszólás fogja követni, így mielőtt még Rewa, akinek persze nevét még nem tudja, megszólalhatna, gyorsan közbevág.*
- Mi lenne, ha meghívnálak egy italra, hogy meglásd nem is vagyok én olyan szörnyű? *Játékosan megvonja a szemöldökét.* - Lassan úgyis a városban leszünk.
1419. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-09-28 17:59:39
Üzenet elküldve: 2014-09-28 17:59:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Zenolita Dravennar //
* Magori sűrűn pásztázza szemével az utat. Nem akar meglepetést maguknak. Főleg nem banditáktól. Az út pora arcokra tapad. Zenolita kijelentésére Borsovád irányt mutat jobb kezével. Bőrvértje sűrűn poros lett.*
- Arra felé van. Pont egy út is vezet oda, ami még régen nem állt itt. Furcsa ez. Sok minden változott, amióta nem jártam erre.
*Magorit kétségek gyötrik. Az út is más lett. De még maradtak régi dolgok amikre emlékezhet.*
- Menjünk akkor arra, onnét egy köpésnyire van a folyó. Megtudunk mosakodni a lovamnak is szüksége lesz vízre.
*Ekkor Borsovád előveszi bőrtömlőjét és megitatja a lovát, majd saját maga is iszik. Megkéri Zenolitát, hogy üljenek fel és menjenek tovább. Az út újraporzik a paták alatt. Maguk mögött hagyják Arthenior közelségét.*
* Magori sűrűn pásztázza szemével az utat. Nem akar meglepetést maguknak. Főleg nem banditáktól. Az út pora arcokra tapad. Zenolita kijelentésére Borsovád irányt mutat jobb kezével. Bőrvértje sűrűn poros lett.*
- Arra felé van. Pont egy út is vezet oda, ami még régen nem állt itt. Furcsa ez. Sok minden változott, amióta nem jártam erre.
*Magorit kétségek gyötrik. Az út is más lett. De még maradtak régi dolgok amikre emlékezhet.*
- Menjünk akkor arra, onnét egy köpésnyire van a folyó. Megtudunk mosakodni a lovamnak is szüksége lesz vízre.
*Ekkor Borsovád előveszi bőrtömlőjét és megitatja a lovát, majd saját maga is iszik. Megkéri Zenolitát, hogy üljenek fel és menjenek tovább. Az út újraporzik a paták alatt. Maguk mögött hagyják Arthenior közelségét.*
1418. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-09-28 14:59:50
Üzenet elküldve: 2014-09-28 14:59:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Arthenior irányából lépteket lehet hallani az út felől, valami nagyobb testű dologról van szó. A sötétségből megjelenik Laroon, az ork, ki dühös tekintettel halad a karavánpihenő felé.*
~Már érnék csak oda... Remélem még a városban van, talán nem hazudott az az undorító kocsmáros...~
*Ahogy halad a sötétség mélyén, a távolban megpillant egy kisebb, vibráló fényt. Lelassít az úton, majd hirtelen megáll, és a fényre fókuszál.*
-Mi a fene az? *mondja kérdő tekintettel, miközben a szemével hunyorít a fény felé. Lassú léptekkel megindul, egyik kezével hátranyúl a kétélű bárd markolatához, ezzel jelezve, ha gond van, tudjon rá reagálni. A fényhez közelebb érve látja, hogy egy épp kialvóban levő tábortűzhöz ért, és valószínűleg ez volt a fény forrása.*
-Már azt hittem valami kisebb csoport sátrat vert, de úgy látszik hogy valaki nemrég itt táborozott. *mondja, miközben leengedi kezét a markolattól. Vállat von, majd elindul a karavánpihenő irányába, miközben az úton levő lábnyomokat fürkészi.*
~Már érnék csak oda... Remélem még a városban van, talán nem hazudott az az undorító kocsmáros...~
*Ahogy halad a sötétség mélyén, a távolban megpillant egy kisebb, vibráló fényt. Lelassít az úton, majd hirtelen megáll, és a fényre fókuszál.*
-Mi a fene az? *mondja kérdő tekintettel, miközben a szemével hunyorít a fény felé. Lassú léptekkel megindul, egyik kezével hátranyúl a kétélű bárd markolatához, ezzel jelezve, ha gond van, tudjon rá reagálni. A fényhez közelebb érve látja, hogy egy épp kialvóban levő tábortűzhöz ért, és valószínűleg ez volt a fény forrása.*
-Már azt hittem valami kisebb csoport sátrat vert, de úgy látszik hogy valaki nemrég itt táborozott. *mondja, miközben leengedi kezét a markolattól. Vállat von, majd elindul a karavánpihenő irányába, miközben az úton levő lábnyomokat fürkészi.*
1417. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-09-28 07:04:43
Üzenet elküldve: 2014-09-28 07:04:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Éleina//
- Egyéniség?! Mint láthatod, szerintem az én hajvisletem egyedibb, mint a tiéd, s neked meg ez nem állna jól. Mondjuk... Nem is vágynék olyan hosszú sörényre, mint a tiéd.
* Megcsóválja a fejét.*
~ Ostoba városiak...~
- Aggódik érted a fene, csupán azt jegyeztem meg, hogy nem illene így járni. Egy szép virágot talán nem takargatsz, de ez nem ízléses, elárulom neked!
* A lány szavaira a következő a felelet.*
- Nem az a tucatember, aki ad magára, hanem az, akinek nincs egyénisége. Szinte minden városi ugyanúgy néz ki, mint te, ha a hajszínedtől eltekintünk. Hol a stílus? Mert ez hiányos öltözék szerintem nem sorolható ide.
* Az ajánlatra végigméri a lányt.*
- Hát... Nem is tudom, hogy alkalmas lennél e ilyesmi dolgokra. Elég erőtlennek tűnsz, ha már néhány szálka is zavar, mikor egy kocsin zötyögsz. Na, de egy próbát tehetünk. S azthiszem, hogy nem kell illemet tanulnom. Ha úgy szólnak hozzám, akkor másként állok még egy városihoz is.
- Egyéniség?! Mint láthatod, szerintem az én hajvisletem egyedibb, mint a tiéd, s neked meg ez nem állna jól. Mondjuk... Nem is vágynék olyan hosszú sörényre, mint a tiéd.
* Megcsóválja a fejét.*
~ Ostoba városiak...~
- Aggódik érted a fene, csupán azt jegyeztem meg, hogy nem illene így járni. Egy szép virágot talán nem takargatsz, de ez nem ízléses, elárulom neked!
* A lány szavaira a következő a felelet.*
- Nem az a tucatember, aki ad magára, hanem az, akinek nincs egyénisége. Szinte minden városi ugyanúgy néz ki, mint te, ha a hajszínedtől eltekintünk. Hol a stílus? Mert ez hiányos öltözék szerintem nem sorolható ide.
* Az ajánlatra végigméri a lányt.*
- Hát... Nem is tudom, hogy alkalmas lennél e ilyesmi dolgokra. Elég erőtlennek tűnsz, ha már néhány szálka is zavar, mikor egy kocsin zötyögsz. Na, de egy próbát tehetünk. S azthiszem, hogy nem kell illemet tanulnom. Ha úgy szólnak hozzám, akkor másként állok még egy városihoz is.
1416. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-09-27 21:31:29
Üzenet elküldve: 2014-09-27 21:31:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Borsovád Magori//
*Magori utasítása szerint megfogja a kantárt és vére száguldani kezd, mikor Szépség vágtázni kezd velük. Mindenben követi az utasítást, de egy idő után a ló elfárad és szerencsére nem éri őket támadás. Azt csak remélni tudja, hogy nem csak késleltetik a számukra állított csapdát és nem követik őket, hogy amikor biztonságba érzik magukat akkor csapjanak, majd le. Mikor a nomád megáll, hogy pihenni hagyja lovat ő is leugrik róla. Combjai görcsösen jelzik a hosszú út fáradalmait, de némi hajlongás után gyorsan enyhül a fájdalom. A lóhoz lép és elővesz még egy almát, hogy odaadja neki elvégre megérdemli. Simogatja a nyakát és közben megdicséri, hogy milyen ügyes volt, aztán az utat kezdi figyelni.*
-Szerencsénk volt nem támadott meg senki. Azt mondtad, hogy már nem vagyunk messze.
*Néz Magorira és kezével megtörli izzadt homlokát. Szinte érzi ujjaival, ahogy a por, mint egy maszk tapad az arcára. Jó lenne valami víz félét keresni.*
-Van errefelé folyó?
*Kérdezi meg. Nem akar időt veszíteni, de végig nézve a lovon és gazdáján, talán tényleg nem ártana nekik sem. Persze, ha a férfi továbbot int bírja ő tovább is, hogyne bírná. Kérdőn néz rá, hogyan tovább.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.27 21:41:53
*Magori utasítása szerint megfogja a kantárt és vére száguldani kezd, mikor Szépség vágtázni kezd velük. Mindenben követi az utasítást, de egy idő után a ló elfárad és szerencsére nem éri őket támadás. Azt csak remélni tudja, hogy nem csak késleltetik a számukra állított csapdát és nem követik őket, hogy amikor biztonságba érzik magukat akkor csapjanak, majd le. Mikor a nomád megáll, hogy pihenni hagyja lovat ő is leugrik róla. Combjai görcsösen jelzik a hosszú út fáradalmait, de némi hajlongás után gyorsan enyhül a fájdalom. A lóhoz lép és elővesz még egy almát, hogy odaadja neki elvégre megérdemli. Simogatja a nyakát és közben megdicséri, hogy milyen ügyes volt, aztán az utat kezdi figyelni.*
-Szerencsénk volt nem támadott meg senki. Azt mondtad, hogy már nem vagyunk messze.
*Néz Magorira és kezével megtörli izzadt homlokát. Szinte érzi ujjaival, ahogy a por, mint egy maszk tapad az arcára. Jó lenne valami víz félét keresni.*
-Van errefelé folyó?
*Kérdezi meg. Nem akar időt veszíteni, de végig nézve a lovon és gazdáján, talán tényleg nem ártana nekik sem. Persze, ha a férfi továbbot int bírja ő tovább is, hogyne bírná. Kérdőn néz rá, hogyan tovább.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.27 21:41:53
1415. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-09-27 20:21:31
Üzenet elküldve: 2014-09-27 20:21:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Lagnar Phanvil //
*A tűz mellett csücsülve, értelmes fejjel hallgatja Lagnar mondandóját, miközben egyik kezét melegíti a tűz felett, másikkal pedig épp belenyúl a zsákjába, és kiszed egy pogácsát, amit aztán elkezd rágcsálni.*
-Ne aggódj miattam, tudod jól, hogy tudok magamra vigyázni. *mondja, miközben száját összehúzza, és felnéz az égre, majd hirtelen visszapillant barátjára, és folytatja beszédét...*
-Egyébként felőlem mehetünk, csak hát most érkeztem fagyott kézzel, éhesen... *meséli, miközben megeszi a pogácsa utolját. Feláll a tűztől, majd leporolja kezeit, és biccent Lagnar felé, hogy induljanak...*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.09.28 19:50:06, a következő indokkal:
OOC komment törlése + Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
*A tűz mellett csücsülve, értelmes fejjel hallgatja Lagnar mondandóját, miközben egyik kezét melegíti a tűz felett, másikkal pedig épp belenyúl a zsákjába, és kiszed egy pogácsát, amit aztán elkezd rágcsálni.*
-Ne aggódj miattam, tudod jól, hogy tudok magamra vigyázni. *mondja, miközben száját összehúzza, és felnéz az égre, majd hirtelen visszapillant barátjára, és folytatja beszédét...*
-Egyébként felőlem mehetünk, csak hát most érkeztem fagyott kézzel, éhesen... *meséli, miközben megeszi a pogácsa utolját. Feláll a tűztől, majd leporolja kezeit, és biccent Lagnar felé, hogy induljanak...*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.09.28 19:50:06, a következő indokkal:
OOC komment törlése + Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
1414. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-09-27 19:15:43
Üzenet elküldve: 2014-09-27 19:15:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Keldras Garon //
*Lagnar már jó pár órája üldögél a tábortűz körül, gondolataiban visszajut egészen a gyermekkoráig, elég furcsa... nem sokszor van így ideje így eltöprengenie a dolgokon. Lagnart zsoldosnak nevelték, de mégis mindig is vonzották a rejtett tudományok, a mágia, a tanítások, a könyvek, de a családi kötelékből fakadóan nem tudott sosem kiteljesedni igazán, emiatt sokszor egy elég nagy ürességet érez az élete mindennapjai során... Már párszor megfogadta, hogy kezd magával valamit, de valami végül is mindig visszarántotta Őt a kezdeti állapotába, annak akinek nevelték, aki mindig is volt... egy barbár. Ahogy elmélyed gondolataiban észre sem veszi az idő gyors múlását, s barátja hangja szakítja meg elmélkedését. Lagnar rögtön felugrik, s fennhangon szól barátjához.*
-Az istenekre, Keldras! Hol voltál, azt hittem hogy már eltévedtél, vagy isten ments, még rosszabb... *A monológja után visszaül, visszatér a normál hangerejéhez, s mielőtt még barátja szólni tudna, közbevág mondanivalójába.*
-Igazából indulhatnánk... Nem hiszem, hogy ki kéne várni amíg a köd leül, amíg követjük az utat úgy sem lehet bajunk. *Szól, majd kérdő tekintettel Keldrasra mered, s egy gyengéd biccentéssel jelzi számára, hogy már elmondta amit elmondani szánt.*
A hozzászólás írója (Lagnar Phanvil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.27 19:17:29
*Lagnar már jó pár órája üldögél a tábortűz körül, gondolataiban visszajut egészen a gyermekkoráig, elég furcsa... nem sokszor van így ideje így eltöprengenie a dolgokon. Lagnart zsoldosnak nevelték, de mégis mindig is vonzották a rejtett tudományok, a mágia, a tanítások, a könyvek, de a családi kötelékből fakadóan nem tudott sosem kiteljesedni igazán, emiatt sokszor egy elég nagy ürességet érez az élete mindennapjai során... Már párszor megfogadta, hogy kezd magával valamit, de valami végül is mindig visszarántotta Őt a kezdeti állapotába, annak akinek nevelték, aki mindig is volt... egy barbár. Ahogy elmélyed gondolataiban észre sem veszi az idő gyors múlását, s barátja hangja szakítja meg elmélkedését. Lagnar rögtön felugrik, s fennhangon szól barátjához.*
-Az istenekre, Keldras! Hol voltál, azt hittem hogy már eltévedtél, vagy isten ments, még rosszabb... *A monológja után visszaül, visszatér a normál hangerejéhez, s mielőtt még barátja szólni tudna, közbevág mondanivalójába.*
-Igazából indulhatnánk... Nem hiszem, hogy ki kéne várni amíg a köd leül, amíg követjük az utat úgy sem lehet bajunk. *Szól, majd kérdő tekintettel Keldrasra mered, s egy gyengéd biccentéssel jelzi számára, hogy már elmondta amit elmondani szánt.*
A hozzászólás írója (Lagnar Phanvil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.27 19:17:29
1413. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-09-27 19:07:02
Üzenet elküldve: 2014-09-27 19:07:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Arthenior főteréről kilépve Garon a karavánpihenő felé veszi útját, egy-két finomsággal zsákjában, és pár aranytallérral zsebében. Mint a szellem, úgy eltűnik a ködös sötétségben, haladva a karavánpihenő bejárataihoz, miközben a kitaposott út mellett meglát a köd mélyében valamiféle vibráló fényt. Szépen, lassan közelít a fényforrás felé, már egyre-egyre fényesebb, mikor aztán rátalál letáborozott barátjukra, Lagnarra.*
-Jó látni, hogy még egyben vagy! *mondja mosolyogva, majd leül a tűz mellé, kezét melegítve.*
A hozzászólás írója (Keldras Garon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.27 19:13:51
-Jó látni, hogy még egyben vagy! *mondja mosolyogva, majd leül a tűz mellé, kezét melegítve.*
A hozzászólás írója (Keldras Garon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.27 19:13:51
1412. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-09-27 07:47:00
Üzenet elküldve: 2014-09-27 07:47:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Zenolita Dravennar//
*Borsovád megnyugtatólag rámosolyog a nőre, mikor az kimondja, hogy meggondolatlan ül viselkedett.*
- Semmi baj. Ez előfordul. Természetes ez. Vannak olyan harcosok, akik az ellenfelük indulatát használják fel és így győzik le őket, mivel nem gondolkodnak dühükben. Ez is természetes, de oda kell figyelni, ne hogy elbaltáz valamit, mert a dühödt támadás sokkalta erősebb bármilyen csapásnál.
* Amikor Zenolita megemlíti az öreg történetét, kalandorunk még feszültebbé válik. Látszik az idegesség az arcán. Jobb oldalán a halántékánál izzadság cseppek jelennek meg. Prémsapkája alól kikandikál még megmaradt sötét barna haja. Nem tudja mihez kezdjen. A homokot nézi, de rég volt már felderítésen. Próbálja megtalálni az egyenetlenségeket, vagy a túlontúl egyenletes elrendezést. Nem akarja megijeszteni a nőt, de nem tudja hirtelen mit tegyen. Ekkor eszébe jut egy gyors vágta terve.*
- Most te fogod a lovamat vezetni. Én elengedem a kantárt. Ha azt mondom balra, akkor helyezd a testsúlyodat oda és hajolj ki. Én pont az ellenkezőjét fogom tenni, ha el jön az idő. Érthető, amit mondtam?
*Ekkor a nomád átadja a kantárt Zenolitának és vágtába kezdenek. Íját előhúzza és kezébe vesz három darab nyílvesszőt. Az egyiket beilleszti az idegbe és várja, hogy mi fog történni. Az út egy részén simán haladnak. Nomádunk már kezdi unni a vágtát és a lova is kezd fáradni.*
- Álljunk meg pihenni. Szegénykém nem szokta meg a vágtát, ha ketten ülnek rajta.
*Ekkor a lóról leszáll a nomád.*
*Borsovád megnyugtatólag rámosolyog a nőre, mikor az kimondja, hogy meggondolatlan ül viselkedett.*
- Semmi baj. Ez előfordul. Természetes ez. Vannak olyan harcosok, akik az ellenfelük indulatát használják fel és így győzik le őket, mivel nem gondolkodnak dühükben. Ez is természetes, de oda kell figyelni, ne hogy elbaltáz valamit, mert a dühödt támadás sokkalta erősebb bármilyen csapásnál.
* Amikor Zenolita megemlíti az öreg történetét, kalandorunk még feszültebbé válik. Látszik az idegesség az arcán. Jobb oldalán a halántékánál izzadság cseppek jelennek meg. Prémsapkája alól kikandikál még megmaradt sötét barna haja. Nem tudja mihez kezdjen. A homokot nézi, de rég volt már felderítésen. Próbálja megtalálni az egyenetlenségeket, vagy a túlontúl egyenletes elrendezést. Nem akarja megijeszteni a nőt, de nem tudja hirtelen mit tegyen. Ekkor eszébe jut egy gyors vágta terve.*
- Most te fogod a lovamat vezetni. Én elengedem a kantárt. Ha azt mondom balra, akkor helyezd a testsúlyodat oda és hajolj ki. Én pont az ellenkezőjét fogom tenni, ha el jön az idő. Érthető, amit mondtam?
*Ekkor a nomád átadja a kantárt Zenolitának és vágtába kezdenek. Íját előhúzza és kezébe vesz három darab nyílvesszőt. Az egyiket beilleszti az idegbe és várja, hogy mi fog történni. Az út egy részén simán haladnak. Nomádunk már kezdi unni a vágtát és a lova is kezd fáradni.*
- Álljunk meg pihenni. Szegénykém nem szokta meg a vágtát, ha ketten ülnek rajta.
*Ekkor a lóról leszáll a nomád.*
1411. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-09-26 21:41:08
Üzenet elküldve: 2014-09-26 21:41:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Borsovád Magori//
*Hiába a kínzó kíváncsiság Magori hárítja a kérdést, a családjával kapcsolatban, mint legutóbb, amikor az íjjal tanította bánni. Akkor elárulta, hogy az apját nem ismerte, de se anyjáról, se testvéreiről nem beszélt, ha vannak egyáltalán, sem arról volt, e asszony az életében, aki fontos volt számára. Hiába ő nem egy szószátyár, ha önmagáról van szó. A látvány kicsit kifordította önmagából, de a magyarázat és a kemény szavak kijózanítják. Be kell látnia, hogy meg kell acéloznia szívét is, nem csak a testét. Ez itt már nem a város, ahol közel a segítség és a biztonság. Ezt a helyet és szokásait a nomád ismeri legjobban, így jobb lesz, ha rá hagyatkozik mindenben és nem saját magára. El kell ismernie, hogy néha túl meggondolatlan és indulatos tud lenni, de ez könnyen egy harcos vesztét okozhatja a nyílt terepen. A Magoriból áradó erő és határozottság megnyugtatja és bár tényleg indulattal szemlélte az előbbi képet, belátja, hogy akármilyen kemény is ez a természet törvénye és ez uralkodik a füves puszták vidékén, ami a férfi otthona és látszik, hogy megedzette már a lelkét.
-Igazad van jobb lesz, ha nem állunk meg. Sajnálom, ha meggondolatlan voltam.
Érzékeli, hogy a férfi feszülten figyel és neki is megfeszülnek az izmai, ahogy ő is a távolra irányítja tekintetét és fürkészni kezdi azt. Egyelőre nem lát semmi veszélyeset, úgy tűnik csak maguk vannak itt. Aztán eszébe jut egy régi történet, amit még az öreg mesélt otthon a falujában. Az igazi neve nem ez volt, de mivel a faluban ő volt a legöregebb, mindenki csak így emlegette. Gyerekkorától ismerte és már akkor is öreg volt. Mesélt a távoli tájakon élő vad harcosokról, akik olyanok, mint a szél hirtelen támadnak és elsöprik az ellenséget. Azt mondta ezek a harcosok képesek a sík területeken is megbújni. Homokot és földet szórnak magukra és fekszenek mozdulatlanul, amíg nem akad új préda. Akár egész nap is bírják így. Most, hogy ez eszébe jutott a távol helyett a földet kezdi pásztázni a szemével, de ha azok ott vannak is jól érthetik a dolgukat, mert nem sikerül felfedeznie őket, pedig erőlteti a szemét. Röviden elmondja Magorinak, amit az öreg mesélt neki, kíváncsi, hogy ez igaz, e? Majd miután választ kap nyugtalanul kérdezi meg.*
-Látsz valahol veszélyt?
*Feltételezi, hogy a férfinak gyakorlottabb szeme van az ilyesmihez, mint neki és feszülten várja készülnie kell, e támadásra, vagy megnyugodhat.*
*Hiába a kínzó kíváncsiság Magori hárítja a kérdést, a családjával kapcsolatban, mint legutóbb, amikor az íjjal tanította bánni. Akkor elárulta, hogy az apját nem ismerte, de se anyjáról, se testvéreiről nem beszélt, ha vannak egyáltalán, sem arról volt, e asszony az életében, aki fontos volt számára. Hiába ő nem egy szószátyár, ha önmagáról van szó. A látvány kicsit kifordította önmagából, de a magyarázat és a kemény szavak kijózanítják. Be kell látnia, hogy meg kell acéloznia szívét is, nem csak a testét. Ez itt már nem a város, ahol közel a segítség és a biztonság. Ezt a helyet és szokásait a nomád ismeri legjobban, így jobb lesz, ha rá hagyatkozik mindenben és nem saját magára. El kell ismernie, hogy néha túl meggondolatlan és indulatos tud lenni, de ez könnyen egy harcos vesztét okozhatja a nyílt terepen. A Magoriból áradó erő és határozottság megnyugtatja és bár tényleg indulattal szemlélte az előbbi képet, belátja, hogy akármilyen kemény is ez a természet törvénye és ez uralkodik a füves puszták vidékén, ami a férfi otthona és látszik, hogy megedzette már a lelkét.
-Igazad van jobb lesz, ha nem állunk meg. Sajnálom, ha meggondolatlan voltam.
Érzékeli, hogy a férfi feszülten figyel és neki is megfeszülnek az izmai, ahogy ő is a távolra irányítja tekintetét és fürkészni kezdi azt. Egyelőre nem lát semmi veszélyeset, úgy tűnik csak maguk vannak itt. Aztán eszébe jut egy régi történet, amit még az öreg mesélt otthon a falujában. Az igazi neve nem ez volt, de mivel a faluban ő volt a legöregebb, mindenki csak így emlegette. Gyerekkorától ismerte és már akkor is öreg volt. Mesélt a távoli tájakon élő vad harcosokról, akik olyanok, mint a szél hirtelen támadnak és elsöprik az ellenséget. Azt mondta ezek a harcosok képesek a sík területeken is megbújni. Homokot és földet szórnak magukra és fekszenek mozdulatlanul, amíg nem akad új préda. Akár egész nap is bírják így. Most, hogy ez eszébe jutott a távol helyett a földet kezdi pásztázni a szemével, de ha azok ott vannak is jól érthetik a dolgukat, mert nem sikerül felfedeznie őket, pedig erőlteti a szemét. Röviden elmondja Magorinak, amit az öreg mesélt neki, kíváncsi, hogy ez igaz, e? Majd miután választ kap nyugtalanul kérdezi meg.*
-Látsz valahol veszélyt?
*Feltételezi, hogy a férfinak gyakorlottabb szeme van az ilyesmihez, mint neki és feszülten várja készülnie kell, e támadásra, vagy megnyugodhat.*
1410. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-09-26 20:48:35
Üzenet elküldve: 2014-09-26 20:48:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Zenolita Dravennar//
*Borsovádot hirtelen éri a családjáról kapott kérdés. Nem akar válaszolni a nőnek. Hamar ott hagyta a családját.*
- Bocsás meg, de erről nem akarok beszélni.
*Borsovád felfigyel a nő kezének érintésére. MAjd arcát nézi. Annak arca elhalványul amikor meglátja a keselyűket és rosszat vél felfedezni. Magori megragadja erősebben a kantárt és látja oda irányítja a lovát. Jól láthatóak a tetemek. Amikor meghallja, hogy a nő ki mondja a fekete nyilakat, abban a pillanatban a nomád szeme tágra nyílik.*
- Nézd csak. Nekem is vannak fekete nyilaim. Ne ijedj meg. Ez itt erre felé mindennapos. Nem biztos hogy banditák voltak. De az, hogy nincsenek eltemetve az jó. A keselyűket táplálja és azt a sok férget, ami lakmározik a testükből. Meg van a körforgás.
*Próbálja nyugtatgatni a nőt, de tudja, hogy íját hamarosan használnia kell, mivel a füves puszta tele lesz idegenekkel, akik épp úgy lehetnek banditák is.*
- Nem temetjük el őket, hanem sietünk tovább. A föld majd eltakarja.
*Mondja határozottan és keményen a nomád oda sem figyelve a nőre. Szemét az úton tartja és annak veszélyeit kémleli. Arca rezzenéstelen. Látszik rajta, hogy hozzászokott az ilyen látványhoz.*
*Borsovádot hirtelen éri a családjáról kapott kérdés. Nem akar válaszolni a nőnek. Hamar ott hagyta a családját.*
- Bocsás meg, de erről nem akarok beszélni.
*Borsovád felfigyel a nő kezének érintésére. MAjd arcát nézi. Annak arca elhalványul amikor meglátja a keselyűket és rosszat vél felfedezni. Magori megragadja erősebben a kantárt és látja oda irányítja a lovát. Jól láthatóak a tetemek. Amikor meghallja, hogy a nő ki mondja a fekete nyilakat, abban a pillanatban a nomád szeme tágra nyílik.*
- Nézd csak. Nekem is vannak fekete nyilaim. Ne ijedj meg. Ez itt erre felé mindennapos. Nem biztos hogy banditák voltak. De az, hogy nincsenek eltemetve az jó. A keselyűket táplálja és azt a sok férget, ami lakmározik a testükből. Meg van a körforgás.
*Próbálja nyugtatgatni a nőt, de tudja, hogy íját hamarosan használnia kell, mivel a füves puszta tele lesz idegenekkel, akik épp úgy lehetnek banditák is.*
- Nem temetjük el őket, hanem sietünk tovább. A föld majd eltakarja.
*Mondja határozottan és keményen a nomád oda sem figyelve a nőre. Szemét az úton tartja és annak veszélyeit kémleli. Arca rezzenéstelen. Látszik rajta, hogy hozzászokott az ilyen látványhoz.*
1409. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-09-25 21:38:15
Üzenet elküldve: 2014-09-25 21:38:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Borsovád Magori//
*Az utazás hosszúra nyúlik, de élvezi annak ellenére, hogy a por szinte kezdi belepni az arcát és a haját. Szépség egyre közelebb viszi őket a célhoz és a végtelen út látványa csodálatosan fest a szemében. Mikor combján megérzi a nomád kezét remegés fut végig rajta az érzékeny simogatástól. Combját erősen szorítja, hogy stabilan üljön a lovon és kezével s kapaszkodik, így nem túl ideális a helyzet arra, hogy elvezesse a kezét más irányba, így csak hagyja, hogy az erős ujjak végigsimítsák. Mikor a férfi jobban hozzádől kezd melege lenni és szemét belefúrja a tájba, hogy elrejtse a zavarát. Magori szóba hozza az otthonát és hangja lelkesen csendül meg.*
-Ha már láttam a pusztát elviszlek téged oda, ha akarod. Messze esik innen, nagyon sokat jöttem Artheniorig, de szívesen elviszlek. Megismerheted a családomat is, ha arra megyünk.
*Ahogy a családja kerül szóba, eszébe jut valami, amit még nem is kérdezett meg a férfitől, pedig az otthona felé lovagolnak.*
-Neked van családod?
*Kicsit szorongva várja a választ és gondolatban szidja magát, hogy ezt eddig elmulasztotta megkérdezni, pedig ő beszélt már az apjáról és talán a testvéreiről is. Miközben a válaszra vár a szemét hirtelen megüti valami a távoli égen. Lassan kőröz a levegőben és ahogy a ló vágtat egyre világosabban látszik, hogy nincs egyedül.*
~KESELYŰK! Vajon mit keresnek ennyien egy helyen. Ez csak egy valamit jelenthet, dögök, vagy halottak.~
*Egyik gondolat sem éppen kellemes a számára. A keselyűket a messzi távolban már ki lehet venni, ugyanúgy ahogyan a döglött lovakat és szerteszét heverő három élettelen testet. Elszörnyedve bámul az egyre világosabban kirajzolódó képre. Megragadja segélykérően Magori kezét, hogy hang nélkül tegye fel a kérdést vajon képzelődik e, vagy ő is látja, ami előttük van?
Valószínűleg egyszerű utazók lehetek, akiket támadás, vagy ki tudja mi érhetett. A dögök szaga lassan eléri őket felfordítva a gyomrát. Azok madár szaggatta szomorú állapotából ki lehet következtetni, hogy nem most lehetett a támadás. Ahogy egyre közelebb érnek, látható, hogy a testek teljesen le vannak csupaszítva és csak egy ló teteme fekszik a közelben. Valószínűleg banditák támadhattak rájuk és mindenüket elvették. Összeszorítja a száját a látványtól és az indulattól, ami feltör belőle, ha a kardja elé kaphatná ezeket biztosan egy sem maradna élve.*
-Mi történhetett itt? Kik tehették ezt? Nézd! Fekete nyilak!
*Mutat a testek mellé fúródott két három nyílvesszőre, amik valóban olyanok, mintha szándékosan feketére festették volna őket.*
-El kellene temetnünk őket ez szörnyű.
*Mondja, miközben összeszorított ököllel nézi, ahogy a keselyűk, amiket Szépség a csodás paripa elzavart az előbb vágtájával, újra közelítenek a tetemek felé.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.25 21:42:08
*Az utazás hosszúra nyúlik, de élvezi annak ellenére, hogy a por szinte kezdi belepni az arcát és a haját. Szépség egyre közelebb viszi őket a célhoz és a végtelen út látványa csodálatosan fest a szemében. Mikor combján megérzi a nomád kezét remegés fut végig rajta az érzékeny simogatástól. Combját erősen szorítja, hogy stabilan üljön a lovon és kezével s kapaszkodik, így nem túl ideális a helyzet arra, hogy elvezesse a kezét más irányba, így csak hagyja, hogy az erős ujjak végigsimítsák. Mikor a férfi jobban hozzádől kezd melege lenni és szemét belefúrja a tájba, hogy elrejtse a zavarát. Magori szóba hozza az otthonát és hangja lelkesen csendül meg.*
-Ha már láttam a pusztát elviszlek téged oda, ha akarod. Messze esik innen, nagyon sokat jöttem Artheniorig, de szívesen elviszlek. Megismerheted a családomat is, ha arra megyünk.
*Ahogy a családja kerül szóba, eszébe jut valami, amit még nem is kérdezett meg a férfitől, pedig az otthona felé lovagolnak.*
-Neked van családod?
*Kicsit szorongva várja a választ és gondolatban szidja magát, hogy ezt eddig elmulasztotta megkérdezni, pedig ő beszélt már az apjáról és talán a testvéreiről is. Miközben a válaszra vár a szemét hirtelen megüti valami a távoli égen. Lassan kőröz a levegőben és ahogy a ló vágtat egyre világosabban látszik, hogy nincs egyedül.*
~KESELYŰK! Vajon mit keresnek ennyien egy helyen. Ez csak egy valamit jelenthet, dögök, vagy halottak.~
*Egyik gondolat sem éppen kellemes a számára. A keselyűket a messzi távolban már ki lehet venni, ugyanúgy ahogyan a döglött lovakat és szerteszét heverő három élettelen testet. Elszörnyedve bámul az egyre világosabban kirajzolódó képre. Megragadja segélykérően Magori kezét, hogy hang nélkül tegye fel a kérdést vajon képzelődik e, vagy ő is látja, ami előttük van?
Valószínűleg egyszerű utazók lehetek, akiket támadás, vagy ki tudja mi érhetett. A dögök szaga lassan eléri őket felfordítva a gyomrát. Azok madár szaggatta szomorú állapotából ki lehet következtetni, hogy nem most lehetett a támadás. Ahogy egyre közelebb érnek, látható, hogy a testek teljesen le vannak csupaszítva és csak egy ló teteme fekszik a közelben. Valószínűleg banditák támadhattak rájuk és mindenüket elvették. Összeszorítja a száját a látványtól és az indulattól, ami feltör belőle, ha a kardja elé kaphatná ezeket biztosan egy sem maradna élve.*
-Mi történhetett itt? Kik tehették ezt? Nézd! Fekete nyilak!
*Mutat a testek mellé fúródott két három nyílvesszőre, amik valóban olyanok, mintha szándékosan feketére festették volna őket.*
-El kellene temetnünk őket ez szörnyű.
*Mondja, miközben összeszorított ököllel nézi, ahogy a keselyűk, amiket Szépség a csodás paripa elzavart az előbb vágtájával, újra közelítenek a tetemek felé.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.25 21:42:08
1408. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-09-25 16:38:35
Üzenet elküldve: 2014-09-25 16:38:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Zenolita Dravennar//
*Borsovád keményen üli a lovát. Zenolia haja gyönyörűen lobog a levegőben. Nomádunk többször is végig méri a nőt. Annak teste fel és le mozog az ütemes ügetésnél. Gyönyörű combján kalandozik el a nomád szeme és nem bírja magát visszafogni. Bal kezével a kantárt fogja. Jobb kezét pedig Zenolita combjára teszi és ott pihenteti.*
- Hosszú utat tettünk meg de nincs olyan messze, ne aggódj.
*Mosolyog a nőre, miközben még keze ott van a combján. A nomád simogató mozdulatokat tesz, majd vissza teszi a kezét a kantárra. Teste jobban hozzá simul a nő hátához. Nagyon kényelmesen utaznak így.*
- Remélem te is elviszel oda, ahol éltél. Szívesen megnézném azt a tájat.
* Az úttól egyre porosabb lesz a nomád.*
*Borsovád keményen üli a lovát. Zenolia haja gyönyörűen lobog a levegőben. Nomádunk többször is végig méri a nőt. Annak teste fel és le mozog az ütemes ügetésnél. Gyönyörű combján kalandozik el a nomád szeme és nem bírja magát visszafogni. Bal kezével a kantárt fogja. Jobb kezét pedig Zenolita combjára teszi és ott pihenteti.*
- Hosszú utat tettünk meg de nincs olyan messze, ne aggódj.
*Mosolyog a nőre, miközben még keze ott van a combján. A nomád simogató mozdulatokat tesz, majd vissza teszi a kezét a kantárra. Teste jobban hozzá simul a nő hátához. Nagyon kényelmesen utaznak így.*
- Remélem te is elviszel oda, ahol éltél. Szívesen megnézném azt a tájat.
* Az úttól egyre porosabb lesz a nomád.*
1407. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-09-20 16:26:55
Üzenet elküldve: 2014-09-20 16:26:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Elhia Dea //
- Hmm? Nem figyeltem *kérdez vissza a Wraeco.*
- Hiányoztál, és szívesen látnék új világot. Mit szólsz hozzá? Kezd visszatérni az erőm, így nem kell aggódnod miattam. *feleli Elhia, majd kissé bizonytalanul talpra áll, és mintha semmi sem történt volna vele az imént, édesen buzgó ötletelésbe kezd, merre is kéne menniük most.*
- Dolgom van Artheniorban. Egyébiránt neked úgyis pihenésre van szükséged. *válaszol az elf, majd látva, hogy kedvese feleselne vele, szelíd mosollyal gyorsan hozzáteszi:*
- Ez nem képezi vita tárgyát, Hius.
- Hmm? Nem figyeltem *kérdez vissza a Wraeco.*
- Hiányoztál, és szívesen látnék új világot. Mit szólsz hozzá? Kezd visszatérni az erőm, így nem kell aggódnod miattam. *feleli Elhia, majd kissé bizonytalanul talpra áll, és mintha semmi sem történt volna vele az imént, édesen buzgó ötletelésbe kezd, merre is kéne menniük most.*
- Dolgom van Artheniorban. Egyébiránt neked úgyis pihenésre van szükséged. *válaszol az elf, majd látva, hogy kedvese feleselne vele, szelíd mosollyal gyorsan hozzáteszi:*
- Ez nem képezi vita tárgyát, Hius.
1406. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-09-15 12:21:13
Üzenet elküldve: 2014-09-15 12:21:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A hajnal közeledtével mintha felébredne a természet. Mókusok másznak le a fákról, kígyók kúsznak elő a kövek alól, madarak, pillangók repkednek ide-oda, és a vándorok is továbbindulnak megkezdett, talán örökké tartó útjukon. Egy koszos, rongyos elf lépked a poros úton melyen nem sokkal ezelőtt egy szekér haladt el. A szekeret két ló húzta, a kocsis pedig félálomban mormogott valamit a lovaknak. Néhány lépés után az elf meglátja úti célját: A város ahol megfordult már párszor, mégis mindig visszahúzza valami. Talán a szükség. Két hónapig volt távol, járta a környező erdőt, és pusztákat, most mégis visszatér, hisz tudja: Ha életben akar maradni tanulnia kell.*
1405. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-09-14 17:15:00
Üzenet elküldve: 2014-09-14 17:15:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rewa//
*Magabiztosan kacarászik a másik válaszain, de legfőképpen annak felcsattanásán, amikor megmerte neki jegyezni, hogy az ő hajviseleti módja, neki nem lenne túl előnyös. Örül, hiszen ezzel is csak tovább akarta szítani a fiatal leányzót, s úgy tűnik sikerrel is járt.*
- Azért kedvesem *Hajol előrébb kicsit, mintha suttogni akarna.* - mert ahhoz egyéniség is kell.*Dől vissza és elégedett vigyorral várja az újabb reakciót.* - Ráadásul évekbe is telhet, míg ez a haj *Mutat a lány hajára.* - olyan hosszú lesz, mint ez. *Ujját most a saját feje felé irányítja.
Ami az öltözékét illeti, a lány beszédje közben lenéz a saját ruhájára, majd vigyorogva néz vissza a lovasra.*
- Már miért kellene, hogy zártabb legyen? *Értetlenkedve emeli fel kezeit a kérdés közben.* - Minek takargassam magam, ha ilyennek jöttem a világra? Egy szép virágot sem dugdosunk el a világ szeme elől. *Kirívó és öntelt, de magabiztos mosollyal állja a lány tekintetét, de amint az arra utal, hogy esetleg meg is fázhat, jóízűen nevet fel.*
- Csak nem aggódsz értem? Milyen kedves. *Színpadias meghatottsággal teszi kezeit a szívére, majd kilépve a szerepéből legyint egyet.* - Természetesen eszemben sincs betegeskedni, ha arról van szó, van nekem meleg öltözékem is. Igaz, fele ilyen szép sincs, de sebaj. *A gúnyos kacsintásra csak felvonja szemöldökét.*
- Tucatember? *Kérdez vissza.* - Úgy gondolod, hogy aki ad a külsejére, az már tucatember? Jaj édesem, tudod kik gondolkodnak így? A tucatemberek. *Most rajta a sor, hogy gúnyos kacsintással zárja mondanivalóját. Ismét hátradől, de egyre kényelmetlenebb a kemény fa, mint órák óta ücsörög. Hátratekint válla felett és most a lány helyett a kocsist szólítja meg.*
- Messze van még az az átkozott város?
- Lassan odaérünk hölgyem.
- Helyes. *Fordul vissza ismét a lányhoz.*
- Persze, hogy nem vagyok ostoba. *Nevet fel fejét rázva. Hogy is lehetne rá ilyesmit mondani. Bár igaz, hogy a lány teljesen más kontextusban mondta ezt, de az már mellékes.*
- Aha, hát persze. *Forgatja a szemeit.* - Nos. Tetszel nekem. Így van egy ajánlatom. Ha be tudod nekem bizonyítani, hogy tényleg értesz is hozzá, s nem csak a szád jár, mint eddig, akkor fizetek neked, hogy megtaníts erre-arra. Talán közben tanulsz némi illemet is. *Újabb gúnyos kacsintás, majd érdeklődve várja a harcos viselkedésű lány válaszát.*
*Magabiztosan kacarászik a másik válaszain, de legfőképpen annak felcsattanásán, amikor megmerte neki jegyezni, hogy az ő hajviseleti módja, neki nem lenne túl előnyös. Örül, hiszen ezzel is csak tovább akarta szítani a fiatal leányzót, s úgy tűnik sikerrel is járt.*
- Azért kedvesem *Hajol előrébb kicsit, mintha suttogni akarna.* - mert ahhoz egyéniség is kell.*Dől vissza és elégedett vigyorral várja az újabb reakciót.* - Ráadásul évekbe is telhet, míg ez a haj *Mutat a lány hajára.* - olyan hosszú lesz, mint ez. *Ujját most a saját feje felé irányítja.
Ami az öltözékét illeti, a lány beszédje közben lenéz a saját ruhájára, majd vigyorogva néz vissza a lovasra.*
- Már miért kellene, hogy zártabb legyen? *Értetlenkedve emeli fel kezeit a kérdés közben.* - Minek takargassam magam, ha ilyennek jöttem a világra? Egy szép virágot sem dugdosunk el a világ szeme elől. *Kirívó és öntelt, de magabiztos mosollyal állja a lány tekintetét, de amint az arra utal, hogy esetleg meg is fázhat, jóízűen nevet fel.*
- Csak nem aggódsz értem? Milyen kedves. *Színpadias meghatottsággal teszi kezeit a szívére, majd kilépve a szerepéből legyint egyet.* - Természetesen eszemben sincs betegeskedni, ha arról van szó, van nekem meleg öltözékem is. Igaz, fele ilyen szép sincs, de sebaj. *A gúnyos kacsintásra csak felvonja szemöldökét.*
- Tucatember? *Kérdez vissza.* - Úgy gondolod, hogy aki ad a külsejére, az már tucatember? Jaj édesem, tudod kik gondolkodnak így? A tucatemberek. *Most rajta a sor, hogy gúnyos kacsintással zárja mondanivalóját. Ismét hátradől, de egyre kényelmetlenebb a kemény fa, mint órák óta ücsörög. Hátratekint válla felett és most a lány helyett a kocsist szólítja meg.*
- Messze van még az az átkozott város?
- Lassan odaérünk hölgyem.
- Helyes. *Fordul vissza ismét a lányhoz.*
- Persze, hogy nem vagyok ostoba. *Nevet fel fejét rázva. Hogy is lehetne rá ilyesmit mondani. Bár igaz, hogy a lány teljesen más kontextusban mondta ezt, de az már mellékes.*
- Aha, hát persze. *Forgatja a szemeit.* - Nos. Tetszel nekem. Így van egy ajánlatom. Ha be tudod nekem bizonyítani, hogy tényleg értesz is hozzá, s nem csak a szád jár, mint eddig, akkor fizetek neked, hogy megtaníts erre-arra. Talán közben tanulsz némi illemet is. *Újabb gúnyos kacsintás, majd érdeklődve várja a harcos viselkedésű lány válaszát.*
1404. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-09-11 18:21:30
Üzenet elküldve: 2014-09-11 18:21:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Éleina//
- Már mért ne?!
* Hördül fel a lány, hisz alakja csinos, arca és szemei is szépek.*
- De nem mintha lenne kedvem ilyen ruhákban -ha egyáltalán ruhának nevezhető- járni. Lehetne kicsit zártabb a felsőd. Így megfázhatsz, ha hidegebb kesz az idő.
* Kacsint most a másikra gúnyosan.*
- Mint már mondtam, nem érdekel, hogy mi a divat. Nem vagyok az a "tucatember".
~ Soha nem is leszek az.~
- Nem szégyellem, csupán azért nem veszem fel, mert túl feltűnő lenne az a kinézet, s tény, hogy nem vagyok "tucatember", de az elég idegesítő, ha mindenki azt lesi, hogy milyen az orromon lévő lánc.
* Nem tagadja, hogy egy törzsi származású nő, ezt valóban nem nehéz kitalálni.*
- Nem is vagy olyan ostoba, hisz valóban nincs hozzá közöd, hogy mért vagyok itt.
* Mondja egyszerűen.*
- Hogy értek e? Ez kérdés volt?! Még jó hogy!
* Hisz rengeteget gyakorolt, minden nap tanították, sok fogást apjától tanult, jó harcosnak számít, s ezzel álltalában el is dicsekszik, ha kell, be is bizonyítja. Még örülne is, ha egy kis csetepatéra kerülne a sor. Benne van a harcos vér, s ha a törzséből már alig élnek néhányan, akkor is meg kell tartania a harci szokásokat. Azokat mindig magáénak fogja érezni, hisz az emlékeket sem űzte ki elméjéből, s szívéből.*
- Már mért ne?!
* Hördül fel a lány, hisz alakja csinos, arca és szemei is szépek.*
- De nem mintha lenne kedvem ilyen ruhákban -ha egyáltalán ruhának nevezhető- járni. Lehetne kicsit zártabb a felsőd. Így megfázhatsz, ha hidegebb kesz az idő.
* Kacsint most a másikra gúnyosan.*
- Mint már mondtam, nem érdekel, hogy mi a divat. Nem vagyok az a "tucatember".
~ Soha nem is leszek az.~
- Nem szégyellem, csupán azért nem veszem fel, mert túl feltűnő lenne az a kinézet, s tény, hogy nem vagyok "tucatember", de az elég idegesítő, ha mindenki azt lesi, hogy milyen az orromon lévő lánc.
* Nem tagadja, hogy egy törzsi származású nő, ezt valóban nem nehéz kitalálni.*
- Nem is vagy olyan ostoba, hisz valóban nincs hozzá közöd, hogy mért vagyok itt.
* Mondja egyszerűen.*
- Hogy értek e? Ez kérdés volt?! Még jó hogy!
* Hisz rengeteget gyakorolt, minden nap tanították, sok fogást apjától tanult, jó harcosnak számít, s ezzel álltalában el is dicsekszik, ha kell, be is bizonyítja. Még örülne is, ha egy kis csetepatéra kerülne a sor. Benne van a harcos vér, s ha a törzséből már alig élnek néhányan, akkor is meg kell tartania a harci szokásokat. Azokat mindig magáénak fogja érezni, hisz az emlékeket sem űzte ki elméjéből, s szívéből.*
1403. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-09-11 17:35:26
Üzenet elküldve: 2014-09-11 17:35:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rewa//
*A szemforgatás és a szemmel szúrás őt csak tovább buzdítják. Tetszik neki a helyzet, végtére is a leányzó sem távozott unottan a lovával, hanem inkább leállt vele "cseverészni". Persze figyel az apró részetekre, mint például arra, miszerint megtiszteltetés az ilyesmit viselni. Szélesen elvigyorodik hát, hiszen nem mindenhol megtiszteltetés ékszert viselni az arcukon, ha csak nem valami nomád, városoktól távol élő törzs, vagy közösség tagjairól van szó. De egyelőre nem szól semmit, izgatottan húzódik közelebb a szekér széléhez, s arra könyökölve várja a lány további reakcióját. A szúrós válaszon előbb meglepődik, szemei elkerekednek, majd végül hangosan és szórakozottan felnevet.*
- Ugyan kedvesem, ez neked nem is állna jól. *Legyint egyet, végigsimít hosszú, fehér haján lágyan, majd néhány tincset az ujjai közé csavarva figyeli, amint a másik végig vizsgálja az ő küllemét. Ám a reakció nem lepi meg, sőt inkább boldoggá teszi, hiszen még mindig jobb, mintha semlegesen állnának hozzá, vagy egyszerűen elmennének mellette.*
- És mit szólnál, ha azt mondanám, hogy pont ez a fajta frizura a divat a városi fruskáknál? *Ujjával egy pillanatra a lovas feje felé mutat . Nyilvánvalóan csak húzni akarja a másikat. Tetszenek neki a gőgös válaszok, legalább van egyénisége a lánynak, s nem olyan megalázkodó, mint akikkel eddig dolga volt. Ez is csak egy újabb bizonyíték lehet az ismeretlen törzsi származására.*
- Nem kötöd az orromra? *Tettetett duzzogással húzza el a száját, s rebegteti szempilláit.* - Annyi baj legyen, majd kitalálom én. *Egyenesedik ki izgatottan, legalább valami történik.*
- Nos, azt tippelném, hogy szégyelled! *Kacarászik ismételten.* - Vagy származásod kívánod elfedni a városban, elvégre is, nem sok törzsi lányka rohangál a Levegő városában. Talán valami titkos küldetésen vagy, vagy csak menekülsz valami elől? *Tippelget.* - Gondolom ezt sem akarod az orromra kötni.* Vonja meg a vállát, gondterhelten sóhajt egyet és elnéz az ellenkező irányba. Ekkor furakodik valami az elméjébe, mire talán, még választ is kaphat, a nem éppen bőbeszédűségéről megismert lánytól.*
- Azt mondd meg drágám, értesz-e a fegyverekhez? *Fejével enyhén biccent is egyet, míg a kérdést felteszi. Egyes kardforgatók büszkék tudásukra és szívesen hangoztatják, talán ezúttal sem lesz másképpen.*
*A szemforgatás és a szemmel szúrás őt csak tovább buzdítják. Tetszik neki a helyzet, végtére is a leányzó sem távozott unottan a lovával, hanem inkább leállt vele "cseverészni". Persze figyel az apró részetekre, mint például arra, miszerint megtiszteltetés az ilyesmit viselni. Szélesen elvigyorodik hát, hiszen nem mindenhol megtiszteltetés ékszert viselni az arcukon, ha csak nem valami nomád, városoktól távol élő törzs, vagy közösség tagjairól van szó. De egyelőre nem szól semmit, izgatottan húzódik közelebb a szekér széléhez, s arra könyökölve várja a lány további reakcióját. A szúrós válaszon előbb meglepődik, szemei elkerekednek, majd végül hangosan és szórakozottan felnevet.*
- Ugyan kedvesem, ez neked nem is állna jól. *Legyint egyet, végigsimít hosszú, fehér haján lágyan, majd néhány tincset az ujjai közé csavarva figyeli, amint a másik végig vizsgálja az ő küllemét. Ám a reakció nem lepi meg, sőt inkább boldoggá teszi, hiszen még mindig jobb, mintha semlegesen állnának hozzá, vagy egyszerűen elmennének mellette.*
- És mit szólnál, ha azt mondanám, hogy pont ez a fajta frizura a divat a városi fruskáknál? *Ujjával egy pillanatra a lovas feje felé mutat . Nyilvánvalóan csak húzni akarja a másikat. Tetszenek neki a gőgös válaszok, legalább van egyénisége a lánynak, s nem olyan megalázkodó, mint akikkel eddig dolga volt. Ez is csak egy újabb bizonyíték lehet az ismeretlen törzsi származására.*
- Nem kötöd az orromra? *Tettetett duzzogással húzza el a száját, s rebegteti szempilláit.* - Annyi baj legyen, majd kitalálom én. *Egyenesedik ki izgatottan, legalább valami történik.*
- Nos, azt tippelném, hogy szégyelled! *Kacarászik ismételten.* - Vagy származásod kívánod elfedni a városban, elvégre is, nem sok törzsi lányka rohangál a Levegő városában. Talán valami titkos küldetésen vagy, vagy csak menekülsz valami elől? *Tippelget.* - Gondolom ezt sem akarod az orromra kötni.* Vonja meg a vállát, gondterhelten sóhajt egyet és elnéz az ellenkező irányba. Ekkor furakodik valami az elméjébe, mire talán, még választ is kaphat, a nem éppen bőbeszédűségéről megismert lánytól.*
- Azt mondd meg drágám, értesz-e a fegyverekhez? *Fejével enyhén biccent is egyet, míg a kérdést felteszi. Egyes kardforgatók büszkék tudásukra és szívesen hangoztatják, talán ezúttal sem lesz másképpen.*
1402. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-09-11 16:47:40
Üzenet elküldve: 2014-09-11 16:47:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Éleina//
* Csak a szemét forgatja, s szúrós szemmel nézi a lányt, aki őt nézi. Rewa szereti ezt a frizurát, s a törzsében is voltak ugyan, akik inkább a hosszú hajviseletet választották, de neki jobb egy a nyakig érő haj, sokan állították már, hogy jobb is így. Hamarabb megszárad és nem kell vele annyit foglalkozni, csak néha visszavágni belőle egy kicsit.*
- Ilyenféle lány, mint én. Az ilyesmit megtiszteltetés viselni.
* Mondja büszkeséggel a hangjában, hiszen ezek a törzsi ékszerei.*
- Ki mondta, hogy a városi fruskák divatját szeretném követni? Ha olyan mint a tiéd, akkor egész biztos nem térek át arra.
* Mondja egy kissé lesajnálóan végigmérve a lány kihívó öltözékét.*
~ Rémes...~
* Rewa másik oldalára van most fűzve két hosszúkardja, rejtett helyeken pedig tőrei. Az idegen kérdésére így válaszol:*
- Hogy mért nem viselem őket? Nem kötném az orrodra, remélem nem probléma.
* Mondja kissé gúnyosan.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.09.12 21:23:25, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
* Csak a szemét forgatja, s szúrós szemmel nézi a lányt, aki őt nézi. Rewa szereti ezt a frizurát, s a törzsében is voltak ugyan, akik inkább a hosszú hajviseletet választották, de neki jobb egy a nyakig érő haj, sokan állították már, hogy jobb is így. Hamarabb megszárad és nem kell vele annyit foglalkozni, csak néha visszavágni belőle egy kicsit.*
- Ilyenféle lány, mint én. Az ilyesmit megtiszteltetés viselni.
* Mondja büszkeséggel a hangjában, hiszen ezek a törzsi ékszerei.*
- Ki mondta, hogy a városi fruskák divatját szeretném követni? Ha olyan mint a tiéd, akkor egész biztos nem térek át arra.
* Mondja egy kissé lesajnálóan végigmérve a lány kihívó öltözékét.*
~ Rémes...~
* Rewa másik oldalára van most fűzve két hosszúkardja, rejtett helyeken pedig tőrei. Az idegen kérdésére így válaszol:*
- Hogy mért nem viselem őket? Nem kötném az orrodra, remélem nem probléma.
* Mondja kissé gúnyosan.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.09.12 21:23:25, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
1401. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-09-11 16:20:12
Üzenet elküldve: 2014-09-11 16:20:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rewa//
*Fogvillantós, széles mosollyal reagál a leányzó dacos válaszára.*
- Szeretem, ha valaki ilyen kis dacos ám. *Kacsint még egyet szórakozottan és hátraveti a fejét. Igazi primadonna ő, ha mai szavakkal kellene illetni. Az illegetés és szemrebegtetés tudománya az, ami szívéhez közel áll és a helyzetekből kihozható maximális móka. Ami jelenleg annyiban adatik meg neki, hogy unalmas útján igyekszik csevegésre bírni egy magányosan utazó lovast.
Fejét oldalra hajtja, s úgy nézi a másikat. Ismételten végigméri, talán sokadik látásra felfedezhet rajta valami olyasmit, amiből következtethet bármire.*
~S lám, meg is van.~ *Mosolyog tovább boldogan. Hiszen van ám más a lányon, mit egyszerű szemek talán nem vesznek észre, neki azonban szemet szúrt, és ez nem az öltözködésében vagy a viselkedésében keresendő. Bár tény, ami tény, a különös frizura is szemet szúr, hiszen a városi nők, mint amilyen ő is, hosszú hajukat kiengedve viselik, vagy copfban, de rövidre ritkán vágják. S még inkább efféle stílusra, mint ami az ismeretlen lánynál is látható. Viszont, ami az orrán éktelenkedő apró lyukat illeti. Azt a lilás íriszek rögtön észreveszik.*
- Miféle lány az, ki orrát, s arcát ékszerrel díszíti? *Ráncolja meg egy pillanatra a szemöldökét kíváncsian, mit sem foglalkozva a másik semleges reakciójával.* - Javíts ki, ha tévednék, de nem gondolom, hogy manapság ez lenne a divat Arthenior utcáin. Bár, talán érdekesebb kérdés *Mondja, majd hátrakiált a kocsisnak.*
- Igazam van drága uram?
- Így van úrnőm.* A megszólításon kuncog csöppet, majd diadalmasan mosolyog. Végül előredől a döcögős deszkán.* - Bár jobb kérdés az talán, hogy jelenleg miért nem viseled? *Teszi fel a kérdést és ismét hátratenyerel. Minthogy ő maga fegyvertelen és túlságosan pofátlan is, bárki, bármikor elmetszhetné a torkát (ha a kocsi hagyná persze), de sokadik látásra sem vett észre fegyvernek tűnő tárgyat, ugyanakkor az is meglehet, hogy a ló másik oldalán kaptak helyet, s ha sokáig untatja a fiatal lányt, csak előkapja kardját, bárdját, vagy tőrét és könnyű szerrel a szívébe döfi, hiszen kevesebbért is öltek már. Ez a lehetőség mindig is fennállott, mióta a világon van, de sohasem tartott tőle túlságosan. Ahhoz túl nagy az önbizalma és imádata, hogy belegondoljon abba, hogy valaki merészelne olyat tenni, hogy véget vessen az ő életének. Hiszen ahhoz túl drága.*
A hozzászólás írója (Éleina Illynth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.11 16:21:05
*Fogvillantós, széles mosollyal reagál a leányzó dacos válaszára.*
- Szeretem, ha valaki ilyen kis dacos ám. *Kacsint még egyet szórakozottan és hátraveti a fejét. Igazi primadonna ő, ha mai szavakkal kellene illetni. Az illegetés és szemrebegtetés tudománya az, ami szívéhez közel áll és a helyzetekből kihozható maximális móka. Ami jelenleg annyiban adatik meg neki, hogy unalmas útján igyekszik csevegésre bírni egy magányosan utazó lovast.
Fejét oldalra hajtja, s úgy nézi a másikat. Ismételten végigméri, talán sokadik látásra felfedezhet rajta valami olyasmit, amiből következtethet bármire.*
~S lám, meg is van.~ *Mosolyog tovább boldogan. Hiszen van ám más a lányon, mit egyszerű szemek talán nem vesznek észre, neki azonban szemet szúrt, és ez nem az öltözködésében vagy a viselkedésében keresendő. Bár tény, ami tény, a különös frizura is szemet szúr, hiszen a városi nők, mint amilyen ő is, hosszú hajukat kiengedve viselik, vagy copfban, de rövidre ritkán vágják. S még inkább efféle stílusra, mint ami az ismeretlen lánynál is látható. Viszont, ami az orrán éktelenkedő apró lyukat illeti. Azt a lilás íriszek rögtön észreveszik.*
- Miféle lány az, ki orrát, s arcát ékszerrel díszíti? *Ráncolja meg egy pillanatra a szemöldökét kíváncsian, mit sem foglalkozva a másik semleges reakciójával.* - Javíts ki, ha tévednék, de nem gondolom, hogy manapság ez lenne a divat Arthenior utcáin. Bár, talán érdekesebb kérdés *Mondja, majd hátrakiált a kocsisnak.*
- Igazam van drága uram?
- Így van úrnőm.* A megszólításon kuncog csöppet, majd diadalmasan mosolyog. Végül előredől a döcögős deszkán.* - Bár jobb kérdés az talán, hogy jelenleg miért nem viseled? *Teszi fel a kérdést és ismét hátratenyerel. Minthogy ő maga fegyvertelen és túlságosan pofátlan is, bárki, bármikor elmetszhetné a torkát (ha a kocsi hagyná persze), de sokadik látásra sem vett észre fegyvernek tűnő tárgyat, ugyanakkor az is meglehet, hogy a ló másik oldalán kaptak helyet, s ha sokáig untatja a fiatal lányt, csak előkapja kardját, bárdját, vagy tőrét és könnyű szerrel a szívébe döfi, hiszen kevesebbért is öltek már. Ez a lehetőség mindig is fennállott, mióta a világon van, de sohasem tartott tőle túlságosan. Ahhoz túl nagy az önbizalma és imádata, hogy belegondoljon abba, hogy valaki merészelne olyat tenni, hogy véget vessen az ő életének. Hiszen ahhoz túl drága.*
A hozzászólás írója (Éleina Illynth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.11 16:21:05
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389