//A Szerető//
*Megdöbbenve hallgatja végig a levelet. Nem akar a fülének hinni.*
- Értem. *Ekkor a kocsis oda hozza egy másik levelet. Kibontja, elolvassa.*
- Ez hihetetlen. Nem akarom elhinni... *Mondja fájó szívvel.* - Tényleg meghalt? Nem tudom elhinni. Bár hallottam amit mondtak és látom ami ide van írva... de akkor is, ez ez hihetetlen. *Nyel egy nagyot. A pecsét még jobban szíven üti, de ezzel most nem tud foglalkozni.*
- Ha nem bánják akkor a kocsimmal mennék, remélem nem gond. Addig is kicsit rendbe hozom magam. Még sem állhatok így apám elé. *A levelet elteszi és int a kocsisnak, hogy menjenek. Remélhetőleg a többiek ezt elfogadják. Nincs sok kedve, egy piszkos és büdös állaton utazni.* - Herry, oda megyünk ahova az úr mondja. *Ilyen szelíden nem mondott neki még semmit. Mikor beszáll a kocsiba, elhúzza a függönyt. Percekig csak hallgat, majd nem bírja tovább halk pityergésbe kezd. Pár perccel később ez hangos zokogássá erősödik. Negyedóra kell, hogy összeszedje magát. Legbelül reméli, hogy kint nem hallották ezt. A zötykölődő kocsin feláll és piperecuccát magához veszi. Nincs sok minden nála, egy enyhe rúzs és púder. Mióta eljött hazulról nem is használta őket, semmi szükségét nem látta. Persze most, apja elé járul, nem nézhet ki szakadt polgárként. Szépen megtörli magát, púder, rúzs, amennyire egy zötykölődő kocsin lehet, szépen megcsinálja.*
*Mikor végzett, elhúzza a függönyt, majd kiszól.*
- Uram, hogy is hívják magát, illetve a társait? *Remélhetőleg választ is kap, illetve érti azt.*
- Jó uram, mielőtt a városba érnénk, megállhatnánk, egy negyedórácskára? Ennél kicsit jobban szeretném rendbe hozni magam. *Az előbbiekkel ellentétben, a most következő mondatokat kicsit arrogánsabban teszi hozzá.* - Elvégre nem nézhetek ki úgy mint, holmi bérenc, nem? *Ekkor esik le neki, hogy valószínűleg ők is zsoldosok.* - Mármint úgy értem, nem maguk, maguk egész jól néznek ki katona létükre... akarom mondani... mindegy! *Érzi, hogy kissé túl messzire ment, nem hitte volna, hogy ez az általa használt kifejezést éppen a legrosszabbkor fogja használni. Természetesen az utolsó része a megszólalásának, inkább kislányos volt, mint arrogáns, egyesek még cukinak is mondanák. Syerrana hátradől a kocsiban és várja, hogy megérkezzenek, illetve megálljanak.*