//A11//
*Taitos vágtára fogja hát a pónit, ami nem is igazi vágta, mert se a fiú, se a ló nem szeretné elérni a végsebességet, így Isurii lova kellemesen ügethet mellettük, mindenesetre a fiú arca koncentráló grimaszba torzul, és így egy picit nem beszél, de gondolkodni tud, miközben átvágnak a Karavánpihenő felé az úton.*
~Szóval erre a "végső" kérdésre magamnak kell rájönnöm.~
*Szűri le, hogy az igazságot erről a mágiáról, talán az a tekercs rejti, amihez igyekeznek.*
-Ja, igen, Manuri azt hiszem jól van, valami Dwirintalien Kúriában van most, jól megy a sora, jobban, mint nálam.
*Vagyis Taitos ebbe a tudatba ringatja magát, hisz lehetséges, hogy a lányra jobban tudna vigyázni, mint holmi nemes, szerezne maguknak valami szép házikót, ami iroda is lenne, aztán egész nap az üvegcsékkel, meg a mezei virágokkal olvasgathatna a lány, leszámítva azt a két órás teendőt, amit a fiú rábízna, na meg a személyes figyelem is sokat érhet.*
-Majd meglátogatom, azt ígértem neki, bár elég úrias környezetnek tűnik.
Tényleg, ilyen körökben az úrfi, avagy a mágus van feljebb a ranglétrán?
*Kérdezgeti az illemben jártasabb mesterét, aztán a nap leáldozásával ma is megpihennek.*