// Sáros kalandok //
*Arcán is tisztán látható érdeklődéssel és figyelemmel kíséri végig az öreg által nyújtott kis-előadást a mocsári trollokat illetően, viszont amikor említi, hogy nem ártottak semmit, senkinek, csupán akkor jelenik meg némi nem tetszés arcán. Nem különösebben tetszik neki a történet ezen része az tény, viszont néha ilyennek is kell lennie. Fejlődnie kell, fejlesztenie magát, a felszerelését a későbbi, nemes cél érdekében, hogy majd nagyobb bestiák megszabadításával okozhasson megnyugvást Arthenior, és annak különböző részeinek.*
~A fogaik? Azokkal tán még jól is járnék. Habár sok mindent nem tudok velük kezdeni, de ha ez mind igaz, valakinek csak el tudnám adni, esetleg jómagamnak is csinálnának belőle valami hasznosat. Nem tudom, lényeg a lényeg, ha a koponyák nem is, azok biztos hasznosak lesznek számomra is.~
*Ezzel kapcsolatban lenne még pár kérdése a mellette lévő őszhöz, de ezt csak akkor szándékozik feltenni, ha az minden mondanivalójával végez, addig tisztelettudóan hallgat, mikor a csapatról van szó, egyszer egyszer hátra pislant, éppen arra a személyre/személyekre, akinél tart a beszélgetés.*
-Igen, az óriás és a fegyvere minden bizonnyal nagy segítség lesz. Efelől semmi kétségem az ég világon.
*Mosolyodik el, majd rátér arra a kérdésre, ami a trollos mese óta fúrdalja az oldalát.*
-Viszont... Visszatérve ezekre a mocsárlakókra, a fogaikat mire tudják használni az alkímiában? Erről most hallok először, pedig aztán sokat látott orknak gondolom magam. Ha ha.! *Nevetgél valamennyit a mondat végén, habár vannak kétségei azt illetően, hogy erről bármi fogalma is lenne az illetőnek, azért biztos ami biztos. Bárki tudhat bármit, attól, hogy harcos, hallhatta valahol, vagy mesélhetett neki róla akárki. Próba szerencse.*
-Esetleg vannak olyan részeik, amikből valamilyen páncélt, esetleges alkarvédőket lehetne csinálni, csináltatni? Bár nem látok rá sok eséjt, már a csontok formái miatt, de pont ehhez keresek valami alapanyagot, elvégre fő fegyverem pótolhatatlan *Csap bele öklével a mondat ezen részén bal tenyerébe.* valami védelem kéne is rá... Eddig különösebben nem volt rá szükségem, a kisebb, ritkább vadászatok alkalmával, viszont ha rendszeresíteni akarom őket, muszáj lesz fejleszteni is... A csont pedig erős, nagyon erős, számomra védelemre tökéletes is, a kezemet ért támadásokat szívem szerint amúgy is minél inkább elkerülöm, csupán vészhelyzet esetén lenne rá szükség. Ez a kis aranyos is *Paskolja meg a vállán lévő csontból készült, láthatóan koponya vállvértet.* jó pár éven keresztül szolgált, habár már nem is tudom, mikor sóztak rá egy jókorát utoljára, azt sem csodálnám, hogy első suhintásra ripityára törne már. Nem mai darab ez, látszik is rajta, no meg aztán szerves anyag, mint minden más itt rajtam, hosszú távon nem mondhatni a leghasznosabbnak vagy tartósabbnak, hacsak nincs mágiával életben tartva, olyat meg ugye nem osztogatnak minden piacon.
*Mosolyog szűntelen azzal a tipikus, orkokat meghazudtoló, barátságos ábrázatával, mint mindig.*
-No de visszatérve a fő tárgyra *Rázza meg kicsit a fejét, röpke szünetet hagyva előtte, hátha az embernek is lenne bármi hozzáfűzni valója a mondottakhoz.* Akkor lényegében, hogy is fog folyni ez az egész, jobban mondva a fizetés része a dolognak. Mi az, ami meghatározza az aranyamat, vagy amin osztozunk, gondolok például koponyákra, a fogakra *Itt változtat kissé hangsúlyán, jelezve fő érdekeltségét.*, avagy mindenki megkapja a "zsoldját" a segítségre és viszi, amit elejtett, magának eladogatni őket?
*Habár utolsó gondolata csak most jutott eszébe, nem is tartja feltétlen rossz ötletnek, még ha az a bizonyos zsold nem is kerül kiosztásra, elvégre a testrészek eladásán is talán lehetne szakítani rendesen, már ha tényleg annyit érnek, mint ahogy megtudta.*