Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 88 (1741. - 1760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1760. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-18 19:02:51
Üzenet elküldve: 2015-08-18 19:02:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
-A legszebb kókler, akit valaha láttam.
*Kontrázik rá az előbbi megjegyzésre.*
-Tagadhatatlanul sokat gondolok rá, hogy jót tenne.
*Somolyog felé egy jelentőségteljes pillantással. Miközben Lia a felderítőkről beszél ő nem arra figyel. A száját nézi, a szemét, mindent, de nem figyel arra, amit mond.*
~Olyan jó, hogy magam mellett tudlak. Vajon velem maradsz, ha vége ennek az útnak. nem akarlak elveszíteni, nem veszíthetlek el, ahogy őt. A széltől is óvni foglak és nem hagylak magadra soha. még egyszer nem történhet meg, ami Ehnorával. Veled minden más most és más is lesz.~
-Tessék? Mit mondtál kedvesem?
*Ébred fel hirtelen gondolataiból. Kihagyta az előző mondatot, így most egy kicsit zavartan néz Liára. Az utolsó mondatokat hallotta, így arra tud felelni és gyorsan bele is kapaszkodik a lehetőségbe, hogy válaszoljon.*
-Igazad van én is úgy gondolom a fiatal harcos érti a dolgát. Én is értek a kardhoz valamit. Kardforgatónak neveltek és lovagként szolgáltam jó ideig.
*Mosolyog Liára és egy kicsit megpaskolja lova nyakát, mert emlékszik, hogy a hűséges állat, mennyi küzdelembe kísérte el. Amikor lemészárolták a családja gyilkosait, akkor is vele volt.*
-Ne aggódj vigyázok rád.
*Mosolyog Liára és gyengéden pillant rá.*
-De, ha ilyen nyugodt lesz az utunk továbbra is, akkor nem lesz rá szükség.
*A lelke mélyén nagyon is örülne, ha nem lenne erre szükség, de sosem lehet tudni mit tartogat az út, ami előttük van még. Akaratlanul is Ehnora és a kisfia jut az eszébe. Egyik nap még nevettek és örültek egymásnak, a másikban már csak üszkös hamu maradt utánuk és néma kiáltás. Kicsit elfordul, hogy ne lássa Lia, hogy a szeme elködösül a bánattól. Erőt vesz magán és elfojtja az emlékeket. Végül is most már Liával van és a holnap most először olyan hosszú idő után, újra szép lehet. Nem akarja ezt a múlt árnyaival elrontani. Lia hasonlít Ehnorára, ha nem is ugyanolyan, de az emlékek akaratlanul is utolérik néha a közelében, de most már nem olyan kínzóan fájdalmas módon. Lia közelében az emlékek távoliak és csendes szomorúsággal fogadja őket. Már egy ideje elhagyta őt a sok emlékkép és ha átölelhetné a lányt megint, akkor a jelenléte megint kiszorítana minden mást az elméjéből, de most nem alkalmas az idő és a karaván út még nagyon hosszú, ki tudja mikor teheti, majd újra. Kicsit csendesebben lépked mellette tovább, de végül mosolyogva néz boldogsága szemébe.*
-A legszebb kókler, akit valaha láttam.
*Kontrázik rá az előbbi megjegyzésre.*
-Tagadhatatlanul sokat gondolok rá, hogy jót tenne.
*Somolyog felé egy jelentőségteljes pillantással. Miközben Lia a felderítőkről beszél ő nem arra figyel. A száját nézi, a szemét, mindent, de nem figyel arra, amit mond.*
~Olyan jó, hogy magam mellett tudlak. Vajon velem maradsz, ha vége ennek az útnak. nem akarlak elveszíteni, nem veszíthetlek el, ahogy őt. A széltől is óvni foglak és nem hagylak magadra soha. még egyszer nem történhet meg, ami Ehnorával. Veled minden más most és más is lesz.~
-Tessék? Mit mondtál kedvesem?
*Ébred fel hirtelen gondolataiból. Kihagyta az előző mondatot, így most egy kicsit zavartan néz Liára. Az utolsó mondatokat hallotta, így arra tud felelni és gyorsan bele is kapaszkodik a lehetőségbe, hogy válaszoljon.*
-Igazad van én is úgy gondolom a fiatal harcos érti a dolgát. Én is értek a kardhoz valamit. Kardforgatónak neveltek és lovagként szolgáltam jó ideig.
*Mosolyog Liára és egy kicsit megpaskolja lova nyakát, mert emlékszik, hogy a hűséges állat, mennyi küzdelembe kísérte el. Amikor lemészárolták a családja gyilkosait, akkor is vele volt.*
-Ne aggódj vigyázok rád.
*Mosolyog Liára és gyengéden pillant rá.*
-De, ha ilyen nyugodt lesz az utunk továbbra is, akkor nem lesz rá szükség.
*A lelke mélyén nagyon is örülne, ha nem lenne erre szükség, de sosem lehet tudni mit tartogat az út, ami előttük van még. Akaratlanul is Ehnora és a kisfia jut az eszébe. Egyik nap még nevettek és örültek egymásnak, a másikban már csak üszkös hamu maradt utánuk és néma kiáltás. Kicsit elfordul, hogy ne lássa Lia, hogy a szeme elködösül a bánattól. Erőt vesz magán és elfojtja az emlékeket. Végül is most már Liával van és a holnap most először olyan hosszú idő után, újra szép lehet. Nem akarja ezt a múlt árnyaival elrontani. Lia hasonlít Ehnorára, ha nem is ugyanolyan, de az emlékek akaratlanul is utolérik néha a közelében, de most már nem olyan kínzóan fájdalmas módon. Lia közelében az emlékek távoliak és csendes szomorúsággal fogadja őket. Már egy ideje elhagyta őt a sok emlékkép és ha átölelhetné a lányt megint, akkor a jelenléte megint kiszorítana minden mást az elméjéből, de most nem alkalmas az idő és a karaván út még nagyon hosszú, ki tudja mikor teheti, majd újra. Kicsit csendesebben lépked mellette tovább, de végül mosolyogva néz boldogsága szemébe.*
1759. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-18 17:03:46
Üzenet elküldve: 2015-08-18 17:03:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Jobb lábát maga után vonszolva, bicegő élőhalottként lép ki az erdőből. Útközben egyetlen nyamvadt kunyhót, vagy akármilyen gyógyításra képes élet jelét nem vélte felfedezni, és olybá tűnt, elhagyja szerencséje. Gyógynövényekkel tapasztotta be sebeit, azonban azok mit sem érnek fertőtlenítés nélkül. Bár ezt honnan tudná ő? Ő csak egy barbár fentről, nem egy szanitéc.
Egy lépés, egy hörgés. Egyik lépés a másik után, egyik hörgés a másik után. Tökéletes definíciója ez a haladástechnikájának. Nagyjából tíz lépésenként egy ízes szitokszó, majd újabb csoszogó lépés, és újabb hörgés. Na, ha így halad, csakhamar elérheti a várost.
És így is történik, csakhamar eléri a várost. Az, hogy nincs fala, vagy kapuja, jelen pillanatban marhára nem érdekli, de talán még egy másik pillanatban sem fogja. Odahaza sem volt a törzseknek faluk, csak az igazán nagy és gazdag klánok kerítették el cölöpökkel a falujukat. Annak meg elég egy fáklya, aztán a cölöpfal volt, cölöpfal nincs.
Lassacskán behaldoklik a városőrök mellett, akik az út szélén strázsálnak, de semmit nem tennének az élete érdekében. Gondolatban kicsit szebben fogalmazva elküldi őket az örömlányként ténykedő édesanyjukba, majd még egy utolsó szikrákat szóró pillantást vet a lándzsások felé, aztán tovabiceg a város belsejébe.*
Egy lépés, egy hörgés. Egyik lépés a másik után, egyik hörgés a másik után. Tökéletes definíciója ez a haladástechnikájának. Nagyjából tíz lépésenként egy ízes szitokszó, majd újabb csoszogó lépés, és újabb hörgés. Na, ha így halad, csakhamar elérheti a várost.
És így is történik, csakhamar eléri a várost. Az, hogy nincs fala, vagy kapuja, jelen pillanatban marhára nem érdekli, de talán még egy másik pillanatban sem fogja. Odahaza sem volt a törzseknek faluk, csak az igazán nagy és gazdag klánok kerítették el cölöpökkel a falujukat. Annak meg elég egy fáklya, aztán a cölöpfal volt, cölöpfal nincs.
Lassacskán behaldoklik a városőrök mellett, akik az út szélén strázsálnak, de semmit nem tennének az élete érdekében. Gondolatban kicsit szebben fogalmazva elküldi őket az örömlányként ténykedő édesanyjukba, majd még egy utolsó szikrákat szóró pillantást vet a lándzsások felé, aztán tovabiceg a város belsejébe.*
1758. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-15 23:12:54
Üzenet elküldve: 2015-08-15 23:12:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*Nem bánja, hogy így évődnek egymással, sőt, tetszik neki. Nem mintha ő nem lenne komoly, sokszor az, de valahogy az, hogy együtt tudnak nevetni, még közelebb hozza hozzá Rendollt.
Komolynak lenni olyan könnyű. Összeszedettnek, megfontoltnak. Az egyszerű, legalábbis Lia számára. De a tudat, hogy a kis évődései ilyen válaszra találnak, hogy a férfi érti a tréfáit, és viszonozza is őket, számára ez sokkal többet jelent. *
– Kibírhatatlan. Hm. Mit nem hallok?
*Lia megjátszott szörnyülködéssel néz Rendollra, majd a férfi láthatóan egészen jól funkcionáló lábára.*
– Valami kókler kezelt akkor eddig téged, csak ezt mondhatom. *közli teljesen komoly arccal, de a végén elmosolyodik.* Szóval végül is még egy kis torna, az amire gondolsz? Veszélyes gondolatok ám ezek *húzza picit, de közben halványan el is pirul, mert ha Rendoll gondolt ilyesmire, mióta elindultak, hát azzal bizony nem volt egyedül.
De aztán észreveszi a férfi pillantását, és viszonozza is.*
~Vajon most mi jutott eszedbe? Jól gondolom, ha azt hiszem, hogy több mint pusztán csak valami testgyakorlat?~
– Csak nem esett semmi bajuk *mondja ő is.* Nem olyannak néztek ki, akik csak úgy elvesznének. Hacsak nem együtt.
*Lia nem tehet róla, de ez a gondolat valahogy odatolakodott az előtérbe. Talán mert feltűnt neki, hogy ők ketten ismerték egymást, talán mert ők is azt mondták együtt, de utólag csatlakoznak, vagy talán mert épp magából indul ki.
A férfi ujjainak finom szorítását viszonozza, és átgondolja közben a kérdést, mintha komoly, nagyon komoly ügyről lenne szó.*
~Bár végül is tényleg az. Komoly ügy. A karaván is. Meg mi ketten is. Komoly.~
– Szerintem, ha Darel nem teljesen vak, és van egy kis esze, akkor nem. De talán úgy alakítja majd, hogy lesz közös pihenőidőnk. Vagy az is lehet, hogy őrségbe csak téged oszt be.
~Végtére is én nem vagyok fegyverforgató. Bár ugyanakkor a szemem nyitva tudom tartani, és az ösvényen végül én is harcoltam a macskaszerű izék ellen, még akkor is, ha az én szerepem csak csekély volt.~
– De az majd kiderül. A magam részéről úgy látom, Darel nem most először vezet fegyveres osztagot. És, azt hiszem, te sem vagy tapasztalatlan.
*Kérdőn pillant a lovagjára, kíváncsi erre az utolsó megjegyzésére hogyan reagál majd.*
*Nem bánja, hogy így évődnek egymással, sőt, tetszik neki. Nem mintha ő nem lenne komoly, sokszor az, de valahogy az, hogy együtt tudnak nevetni, még közelebb hozza hozzá Rendollt.
Komolynak lenni olyan könnyű. Összeszedettnek, megfontoltnak. Az egyszerű, legalábbis Lia számára. De a tudat, hogy a kis évődései ilyen válaszra találnak, hogy a férfi érti a tréfáit, és viszonozza is őket, számára ez sokkal többet jelent. *
– Kibírhatatlan. Hm. Mit nem hallok?
*Lia megjátszott szörnyülködéssel néz Rendollra, majd a férfi láthatóan egészen jól funkcionáló lábára.*
– Valami kókler kezelt akkor eddig téged, csak ezt mondhatom. *közli teljesen komoly arccal, de a végén elmosolyodik.* Szóval végül is még egy kis torna, az amire gondolsz? Veszélyes gondolatok ám ezek *húzza picit, de közben halványan el is pirul, mert ha Rendoll gondolt ilyesmire, mióta elindultak, hát azzal bizony nem volt egyedül.
De aztán észreveszi a férfi pillantását, és viszonozza is.*
~Vajon most mi jutott eszedbe? Jól gondolom, ha azt hiszem, hogy több mint pusztán csak valami testgyakorlat?~
– Csak nem esett semmi bajuk *mondja ő is.* Nem olyannak néztek ki, akik csak úgy elvesznének. Hacsak nem együtt.
*Lia nem tehet róla, de ez a gondolat valahogy odatolakodott az előtérbe. Talán mert feltűnt neki, hogy ők ketten ismerték egymást, talán mert ők is azt mondták együtt, de utólag csatlakoznak, vagy talán mert épp magából indul ki.
A férfi ujjainak finom szorítását viszonozza, és átgondolja közben a kérdést, mintha komoly, nagyon komoly ügyről lenne szó.*
~Bár végül is tényleg az. Komoly ügy. A karaván is. Meg mi ketten is. Komoly.~
– Szerintem, ha Darel nem teljesen vak, és van egy kis esze, akkor nem. De talán úgy alakítja majd, hogy lesz közös pihenőidőnk. Vagy az is lehet, hogy őrségbe csak téged oszt be.
~Végtére is én nem vagyok fegyverforgató. Bár ugyanakkor a szemem nyitva tudom tartani, és az ösvényen végül én is harcoltam a macskaszerű izék ellen, még akkor is, ha az én szerepem csak csekély volt.~
– De az majd kiderül. A magam részéről úgy látom, Darel nem most először vezet fegyveres osztagot. És, azt hiszem, te sem vagy tapasztalatlan.
*Kérdőn pillant a lovagjára, kíváncsi erre az utolsó megjegyzésére hogyan reagál majd.*
1757. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-15 19:49:47
Üzenet elküldve: 2015-08-15 19:49:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
*Nem tudja megállni a nevetést, egyszerűen muszáj. Úgy tűnik közöttük a félreszólásokból áradó jókedv állandó kísérő lesz. Ahogy Lia olyan komolyan mondja, hogy a gyógytorna jótett a sérült lábának nem lehet megállni.*
-Ha jobban belegondolok most érzem, hogy fáj egy kicsit sőt, azt hiszem kibírhatatlan. Talán rám férne még egy kis torna, hogy elmúljon.
*Hunyorog felé egy cinkos mosollyal. Igazán nem bánná, hogyha még mindig a szoba rejtekében ölelhetné magához. Olyan természetes és magától értetődő minden közöttük. Alig három nap volt és most mégis úgy gyalogolnak egymás mellett, mintha öröktől fogva így lenne. Számára is különös, de nem gondolkodik rajta, mert lényét annyira betölti Lia közelsége, hogy nem tud másra gondolni. A megjegyzésre, hogy Darel szétválasztaná őket csak mosolyog.*
~Azt az összes világ istene, meg démona se Liám.~
*Néz mélyen a kedvese szemébe pedig, ha Darel csak egy kicsit sejtené mennyire nem tud figyelni, amikor tekintete a rózsaszín szájra vándorol, akkor lehet, hogy a karaván legtávolabbi elejére száműzné mellőle. Még szerencse, hogy nem sejti mennyire elvonja a gondolatait. Azért néha feleszmél és akkor nem késlekedik körbenézni. A két felderítőnek egyelőre semmi nyoma sincs.*
-Azt remélem, ha ott várnak ránk a karavánpihenőben, akkor csak jó hírrel szolgálnak. Nem szívesen venném, ha másképpen lenne.
*Felrémlik benne egy kérdés, ami széles mosolyt csal az arcára. Lia felé fordulva szorítja meg a kezét gyengéden.*
-Szerinted, ha majd őrködni kell éjszaka a karaván mellett, akkor is melléd osztanak be?
*Ha Darel elkövetné ezt a felelőtlenséget, akkor a karaván elég nagy veszélybe kerülne.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.15 19:52:07
*Nem tudja megállni a nevetést, egyszerűen muszáj. Úgy tűnik közöttük a félreszólásokból áradó jókedv állandó kísérő lesz. Ahogy Lia olyan komolyan mondja, hogy a gyógytorna jótett a sérült lábának nem lehet megállni.*
-Ha jobban belegondolok most érzem, hogy fáj egy kicsit sőt, azt hiszem kibírhatatlan. Talán rám férne még egy kis torna, hogy elmúljon.
*Hunyorog felé egy cinkos mosollyal. Igazán nem bánná, hogyha még mindig a szoba rejtekében ölelhetné magához. Olyan természetes és magától értetődő minden közöttük. Alig három nap volt és most mégis úgy gyalogolnak egymás mellett, mintha öröktől fogva így lenne. Számára is különös, de nem gondolkodik rajta, mert lényét annyira betölti Lia közelsége, hogy nem tud másra gondolni. A megjegyzésre, hogy Darel szétválasztaná őket csak mosolyog.*
~Azt az összes világ istene, meg démona se Liám.~
*Néz mélyen a kedvese szemébe pedig, ha Darel csak egy kicsit sejtené mennyire nem tud figyelni, amikor tekintete a rózsaszín szájra vándorol, akkor lehet, hogy a karaván legtávolabbi elejére száműzné mellőle. Még szerencse, hogy nem sejti mennyire elvonja a gondolatait. Azért néha feleszmél és akkor nem késlekedik körbenézni. A két felderítőnek egyelőre semmi nyoma sincs.*
-Azt remélem, ha ott várnak ránk a karavánpihenőben, akkor csak jó hírrel szolgálnak. Nem szívesen venném, ha másképpen lenne.
*Felrémlik benne egy kérdés, ami széles mosolyt csal az arcára. Lia felé fordulva szorítja meg a kezét gyengéden.*
-Szerinted, ha majd őrködni kell éjszaka a karaván mellett, akkor is melléd osztanak be?
*Ha Darel elkövetné ezt a felelőtlenséget, akkor a karaván elég nagy veszélybe kerülne.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.15 19:52:07
1756. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-15 18:16:24
Üzenet elküldve: 2015-08-15 18:16:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Kényelmes tempójában sok napig eltart mire végre megérkezik az erdő határához, valami kereskedőútra, a méretéből kiindulva.*
~Na, most merre? Észak, vagy dél? Az a folyó dél felé folyt... Hát, tökmindegy.~
*Vállat vonva indul hát meg a szebb jövő reményében. Egész hozzászokott már az erdőhöz, vegyes érzelmekkel viseltetik az út iránt. Túl nyílt... Viszont sokkal kényelmesebb, és egyenes. Ráadásul vezetnie is kell valahová, ami mindenképpen örömteli gondolat. Talán jobb is lenne lassan álcát öltenie? De minek? Itt aztán biztos hogy senki még a hírét sem hallotta nemhogy keresnék. Ha meg keresnék, akkor sem őt hanem valamelyik alteregóját. Igazi énjeként még semmi rosszat nem tett. Van még elég aranya is, nem szorul rá feltétlenül hogy kiraboljon valakit, és inkább nem kockáztatna egyelőre.*
~Jó lesz végre egy kis nyugalom és kényelem~
~Na, most merre? Észak, vagy dél? Az a folyó dél felé folyt... Hát, tökmindegy.~
*Vállat vonva indul hát meg a szebb jövő reményében. Egész hozzászokott már az erdőhöz, vegyes érzelmekkel viseltetik az út iránt. Túl nyílt... Viszont sokkal kényelmesebb, és egyenes. Ráadásul vezetnie is kell valahová, ami mindenképpen örömteli gondolat. Talán jobb is lenne lassan álcát öltenie? De minek? Itt aztán biztos hogy senki még a hírét sem hallotta nemhogy keresnék. Ha meg keresnék, akkor sem őt hanem valamelyik alteregóját. Igazi énjeként még semmi rosszat nem tett. Van még elég aranya is, nem szorul rá feltétlenül hogy kiraboljon valakit, és inkább nem kockáztatna egyelőre.*
~Jó lesz végre egy kis nyugalom és kényelem~
1755. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-15 13:49:17
Üzenet elküldve: 2015-08-15 13:49:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*A kézcsók meglepi, kicsit el is pirul, nem szokott hozzá, hogy valaki ennyire figyeljen rá, ahogy ahhoz sem, hogy ki is mutassa a vonzalmát. Nem mintha Lia bármi szégyellnivalót látna ebben, mert ez eszébe sem jut, egyszerűen csak vele még nem történt ilyesmi.*
– Nem is voltál magadnál *feleli és elmosolyodik, de csak mert nem illene kuncognia azon, amilyen állapotban Rendoll volt, ugyanakkor a megkönnyebbült nevetés meg kikívánkozna belőle. Mert az csak volt, pár napja. Talán csak két napja.*
~Lehet, hogy tényleg csak harmadik napja ismerem? És nekivágtam vele ennek az útnak? Vagy elment az eszem, vagy éppen most jött meg.~
*Rendoll égkék szemeibe néz, aztán veszi csak észre, hogy közben a szekér meg távolodik tőlük, így picit megrántja a férfi kezét, hogy szaporázzák meg kicsit.*
– Tényleg csoda! Bár hallottam már olyat, hogy a sérüléseken segíthet a gyógytorna. Meg a masszázs.
*Sikerül teljesen ártatlan arccal kimondania a szavakat, és pirulás nélkül, talán ha az az egy tény árulkodó mégis, hogy a keze még mindig a férfiéban van. De azt meg úgysem látja senki, lévén ők ketten az utóvéd.*
– Még szerencséd, hogy nem *morran halkan és talán nem épp lányosan, de aztán elvigyorodik, igazából nem is mérges, nem is volt, sőt.*
– Azért Darel előtt ne hivatkozz arra, hogy elvonom a figyelmed! Még képes, és szétvesz minket. Bár eddig nem olyannak néztem, akit zavarna, hogy, hogy, szóval az, hogy mi együtt érkeztünk. Ahogy a felderítők is ismerték már egymást korábbról. Az sem zavarta.
~Végtére is valahol az is logikus, hogy Ren talán még jobban figyel, ha úgy hiszi, hogyha nem tenné az az én fejemre hullhatna vissza.~
– Lehet, hogy igazad van, és ott lesznek, reménykedjünk benne! Az probléma lenne, ha csak úgy felszívódtak volna. Mármint a karaván szempontjából.
*Lia hátraveti a haját, majd oldalra pillant, a férfit nézi.*
– Te jártál már északon?
*A kézcsók meglepi, kicsit el is pirul, nem szokott hozzá, hogy valaki ennyire figyeljen rá, ahogy ahhoz sem, hogy ki is mutassa a vonzalmát. Nem mintha Lia bármi szégyellnivalót látna ebben, mert ez eszébe sem jut, egyszerűen csak vele még nem történt ilyesmi.*
– Nem is voltál magadnál *feleli és elmosolyodik, de csak mert nem illene kuncognia azon, amilyen állapotban Rendoll volt, ugyanakkor a megkönnyebbült nevetés meg kikívánkozna belőle. Mert az csak volt, pár napja. Talán csak két napja.*
~Lehet, hogy tényleg csak harmadik napja ismerem? És nekivágtam vele ennek az útnak? Vagy elment az eszem, vagy éppen most jött meg.~
*Rendoll égkék szemeibe néz, aztán veszi csak észre, hogy közben a szekér meg távolodik tőlük, így picit megrántja a férfi kezét, hogy szaporázzák meg kicsit.*
– Tényleg csoda! Bár hallottam már olyat, hogy a sérüléseken segíthet a gyógytorna. Meg a masszázs.
*Sikerül teljesen ártatlan arccal kimondania a szavakat, és pirulás nélkül, talán ha az az egy tény árulkodó mégis, hogy a keze még mindig a férfiéban van. De azt meg úgysem látja senki, lévén ők ketten az utóvéd.*
– Még szerencséd, hogy nem *morran halkan és talán nem épp lányosan, de aztán elvigyorodik, igazából nem is mérges, nem is volt, sőt.*
– Azért Darel előtt ne hivatkozz arra, hogy elvonom a figyelmed! Még képes, és szétvesz minket. Bár eddig nem olyannak néztem, akit zavarna, hogy, hogy, szóval az, hogy mi együtt érkeztünk. Ahogy a felderítők is ismerték már egymást korábbról. Az sem zavarta.
~Végtére is valahol az is logikus, hogy Ren talán még jobban figyel, ha úgy hiszi, hogyha nem tenné az az én fejemre hullhatna vissza.~
– Lehet, hogy igazad van, és ott lesznek, reménykedjünk benne! Az probléma lenne, ha csak úgy felszívódtak volna. Mármint a karaván szempontjából.
*Lia hátraveti a haját, majd oldalra pillant, a férfit nézi.*
– Te jártál már északon?
1754. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-15 13:14:25
Üzenet elküldve: 2015-08-15 13:14:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
*Lia megjegyzésére megint csak egy jelentőség teljes mosoly a válasz. Szabad keze, amivel éppen nem lovát vezeti megkeresi a lányét és a szájához emelve csókolja meg.*
-Egészen pontosan, mióta találkoztunk.
*Néz fel egyenesen a kék gyűrűkbe, aztán leengedve kezét megfogja Liáét. Jó, hogy mégis hátul vannak, sok mindenre ad nekik lehetőséget az ugrásra kész figyelésen kívül.*
-Igen a lában hajnal óta rohamosan javul. Ki tudja miért? Valóságos csoda!
*Élvezettel nézi, ahogy szép arc pirul és jelentőség teljesen mosolyogva még rá is segít egy kicsit a megkapó látványra.*
-Azért én nem mondanám, hogy unalmas melletted az élet.
*Mondja az út méltatására. Ha visszagondol, hogyan találkoztak és rövid két nap alatt mi minden történt velük ez az egyenletes nyugodt séta igazán nem tűnik ölően unalmasnak.*
-Ne aggódj figyelni, fogok. Melletted igaz nehéz lesz másra koncentrálni. A pihenő szerintem már nincs olyan messze, lehet ott várnak, majd be minket a felderítők.
*Hangja igyekszik megnyugtató lenni, mert kezd olybá tűnni Lia sok mindenért aggódik, pedig, ha mellette van nem kell aggódnia. Az élete árán is megvédi bármi történjen.*
*Lia megjegyzésére megint csak egy jelentőség teljes mosoly a válasz. Szabad keze, amivel éppen nem lovát vezeti megkeresi a lányét és a szájához emelve csókolja meg.*
-Egészen pontosan, mióta találkoztunk.
*Néz fel egyenesen a kék gyűrűkbe, aztán leengedve kezét megfogja Liáét. Jó, hogy mégis hátul vannak, sok mindenre ad nekik lehetőséget az ugrásra kész figyelésen kívül.*
-Igen a lában hajnal óta rohamosan javul. Ki tudja miért? Valóságos csoda!
*Élvezettel nézi, ahogy szép arc pirul és jelentőség teljesen mosolyogva még rá is segít egy kicsit a megkapó látványra.*
-Azért én nem mondanám, hogy unalmas melletted az élet.
*Mondja az út méltatására. Ha visszagondol, hogyan találkoztak és rövid két nap alatt mi minden történt velük ez az egyenletes nyugodt séta igazán nem tűnik ölően unalmasnak.*
-Ne aggódj figyelni, fogok. Melletted igaz nehéz lesz másra koncentrálni. A pihenő szerintem már nincs olyan messze, lehet ott várnak, majd be minket a felderítők.
*Hangja igyekszik megnyugtató lenni, mert kezd olybá tűnni Lia sok mindenért aggódik, pedig, ha mellette van nem kell aggódnia. Az élete árán is megvédi bármi történjen.*
1753. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-14 22:39:44
Üzenet elküldve: 2015-08-14 22:39:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*A szeme sarkából figyeli a mellette gyalogló férfit, és meg kell, hogy állapítsa, valóban nem sánít, és nem biceg, sőt még a tempót is nagyon jól tartja.*
- A mozgás, úgy látom, jót tesz neked. Tudod, a torna *mondja halkan, finom kis mosollyal, Rendollnak, és csak neki, tekintve, hogy most elég halk, hogy más ne hallja.* Mert egyébként nem is tudom, mitől javultál hirtelen ilyen látványosan.
*Liának persze vannak ötletei, de tudományosan bizonyítani nem tudná a teóriáját. Igaz, Rendoll következő mondata éppen őt látszik alátámasztani.*
– Szóval napok óta? Vagy inkább csak ma hajnaltól? *kérdez rá halkan, és bár valahol a férfit húzná ezzel, de ő maga is pirul egy cseppet. *
~Talán ez nem is csoda. Ha csak eszembe jut…~
*Márpedig Liának éppen úgy eszébe jut, ami kettejük között történt, ahogy esetleg a férfinak is, nincs ebben semmi rossz, vagy szégyenletes.*
– Igyelszem, igyekszem! *neveti el magát, de aztán valamivel csendesebben hozzáteszi.* A karavánutak mondjuk kilenc tizede unalom, csak battyogsz, bandukolsz és kutyagolsz egy szekér vagy egy málhás állat után vagy mellett, és nem történik semmi, csak süt a nap. Vagy esik az eső. Az annyira nem kellemes. Mármint ha esik, de akkor is menni kell. Az egészben a legnehezebb, hogy végig ugyanúgy kell figyelni, mindig, mindenhol. Bár ez a szakasz, azt mondják, elég nyugodalmas. Itt ritkán történik támadás. A Romtábor felé már veszedelmesebb. Itt még azt is lehet, hogy a pihenőben beosztja Darel az őrséget, és akkor, aki nem őrködik, akár alhat is, vagy az is lehet, hogy a pihenőm egy részében besétálok majd az erdőbe, hátha lelek valami érdekeset.
*Amit mond, az persze teljesen ártatlan, de aki nagyon akar, az láthat akár lehetőséget is Lia terveiben.*
– Én úgy hallottam, hogy itt *bólint immár teljesen komolyan.* Persze csak nagyjából itt. Talán előrementek. Vagy épp vadásznak. Bármi lehet. Felbukkanhatnak bármikor.
*A szeme sarkából figyeli a mellette gyalogló férfit, és meg kell, hogy állapítsa, valóban nem sánít, és nem biceg, sőt még a tempót is nagyon jól tartja.*
- A mozgás, úgy látom, jót tesz neked. Tudod, a torna *mondja halkan, finom kis mosollyal, Rendollnak, és csak neki, tekintve, hogy most elég halk, hogy más ne hallja.* Mert egyébként nem is tudom, mitől javultál hirtelen ilyen látványosan.
*Liának persze vannak ötletei, de tudományosan bizonyítani nem tudná a teóriáját. Igaz, Rendoll következő mondata éppen őt látszik alátámasztani.*
– Szóval napok óta? Vagy inkább csak ma hajnaltól? *kérdez rá halkan, és bár valahol a férfit húzná ezzel, de ő maga is pirul egy cseppet. *
~Talán ez nem is csoda. Ha csak eszembe jut…~
*Márpedig Liának éppen úgy eszébe jut, ami kettejük között történt, ahogy esetleg a férfinak is, nincs ebben semmi rossz, vagy szégyenletes.*
– Igyelszem, igyekszem! *neveti el magát, de aztán valamivel csendesebben hozzáteszi.* A karavánutak mondjuk kilenc tizede unalom, csak battyogsz, bandukolsz és kutyagolsz egy szekér vagy egy málhás állat után vagy mellett, és nem történik semmi, csak süt a nap. Vagy esik az eső. Az annyira nem kellemes. Mármint ha esik, de akkor is menni kell. Az egészben a legnehezebb, hogy végig ugyanúgy kell figyelni, mindig, mindenhol. Bár ez a szakasz, azt mondják, elég nyugodalmas. Itt ritkán történik támadás. A Romtábor felé már veszedelmesebb. Itt még azt is lehet, hogy a pihenőben beosztja Darel az őrséget, és akkor, aki nem őrködik, akár alhat is, vagy az is lehet, hogy a pihenőm egy részében besétálok majd az erdőbe, hátha lelek valami érdekeset.
*Amit mond, az persze teljesen ártatlan, de aki nagyon akar, az láthat akár lehetőséget is Lia terveiben.*
– Én úgy hallottam, hogy itt *bólint immár teljesen komolyan.* Persze csak nagyjából itt. Talán előrementek. Vagy épp vadásznak. Bármi lehet. Felbukkanhatnak bármikor.
1752. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-14 21:13:02
Üzenet elküldve: 2015-08-14 21:13:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
*A battyogás egészen jól megy, mert legyen bármilyen eseménytelen Lia itt van mellette. Ettől a ténytől nem is kívánna izgalmasabb utat. Ha karavánútról van szó, ami messze vezet, jobb, ha nem izgalmas az út. Legyen csak minél unalmasabb és eseménytelenebb.*
-Egészen jól bírom. Nem érzem, hogy nagyon fájna. *Utal a sérülésre és valóban, mintha nem fájna már annyira, pedig éppen erősen terheli.*
-Én már régóta ébren álmodok, mióta velem vagy.
*Néz mosolyogva Liára, amikor elkapja a pillantását. Jó látni, hogy ugyanolyan boldog mint ő. Mikor körülkémlel ő is elirányítja tekintetét minden irányba.*
-Úgy tűnik nincs mitől tartanunk, sehol senki csak a karaván meg a por. Meg te... és én.
*Kivillan a foga a széles mosolytól, amikor Lia Tyrant is húzza.*
-Jó, hogy itt vagy nekünk, mert még elalszunk, ha te ne keltesz fel.
*Neveti el magát, aztán a kérdésre még egyszer önkéntelenül is körül néz, hogy látja e az említett felderítőket.*
-Nem látom őket Lia, biztos itt kell velük találkoznunk?
*Mondjuk, ha a lány mondja akkor biztosan. Mivel ő csak Liára koncentrál nem igen jutott eszébe a felderítők holléte.*
*A battyogás egészen jól megy, mert legyen bármilyen eseménytelen Lia itt van mellette. Ettől a ténytől nem is kívánna izgalmasabb utat. Ha karavánútról van szó, ami messze vezet, jobb, ha nem izgalmas az út. Legyen csak minél unalmasabb és eseménytelenebb.*
-Egészen jól bírom. Nem érzem, hogy nagyon fájna. *Utal a sérülésre és valóban, mintha nem fájna már annyira, pedig éppen erősen terheli.*
-Én már régóta ébren álmodok, mióta velem vagy.
*Néz mosolyogva Liára, amikor elkapja a pillantását. Jó látni, hogy ugyanolyan boldog mint ő. Mikor körülkémlel ő is elirányítja tekintetét minden irányba.*
-Úgy tűnik nincs mitől tartanunk, sehol senki csak a karaván meg a por. Meg te... és én.
*Kivillan a foga a széles mosolytól, amikor Lia Tyrant is húzza.*
-Jó, hogy itt vagy nekünk, mert még elalszunk, ha te ne keltesz fel.
*Neveti el magát, aztán a kérdésre még egyszer önkéntelenül is körül néz, hogy látja e az említett felderítőket.*
-Nem látom őket Lia, biztos itt kell velük találkoznunk?
*Mondjuk, ha a lány mondja akkor biztosan. Mivel ő csak Liára koncentrál nem igen jutott eszébe a felderítők holléte.*
1751. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-14 12:35:57
Üzenet elküldve: 2015-08-14 12:35:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
// Sáros kalandok //
* Az út további felében nem esik sok szó. Az emberek (és mások) nem panaszkodnak és elég gyorsan haladnak. Végül a nap végén mégiscsak tábort vernek, mert nem baktathatnak egész álló nap, s éjszaka is! A tűz megrakása is gyorsan és csendesen megy, így hamarsan mindannyain a vidáman ropogó tűz körül ülnek. Toragg kérdéséig szintén se szó, se beszéd, ám akkor mindenki ráfigyel és bele is kezdenek. *
- Ahogy mondod. * Csapja össze tenyerét először az óriás, majd mindenki bólogat a dologra. *
- Nekünk csak pénz kell. * Mondja ezúttal az elf, aztán ismét elhallgatnak. Úgy tűnik mindenki el van foglalva a nap eseményeivel (és eseménytelenségeivel), már csak abban reménykedhetnek, hogy nyugodt éjszakájuk lesz és a többi is az lesz. Mert hát nem egy napos mulatság odaérni a karavánpihenőbe, a több nap pedig nagyobb eséllyel jelent veszélyt.
Végül az öreg tenyereinek az összescsapása és ajkainak mozgása töri meg a csendet. *
- Oiz! Ozh! * Az Ikrek rápillantanak és várják az utasítást. *
- Ti kezditek az őrséget. Ha nem bírjátok tovább keltsetek fel engem és átveszem... * A maradék három emberre téved tekintete és keresi a legmegfelelőbb egyént az őrségváltásra, végül az elf nőn akad meg tekintete. *
- Kotinoval. Remélem nyugodt éjszakánk lesz. És ne feledjétek: holnap megint mások lesznek az őrök. * Utoljára szétnéz a társaságon. *
- Maradt még valakiben kérdés? Ha nem, hát jó éjt! * Ha meg igen, azt meghalgatja és válaszol rá, már ha tud rá. *
* Az út további felében nem esik sok szó. Az emberek (és mások) nem panaszkodnak és elég gyorsan haladnak. Végül a nap végén mégiscsak tábort vernek, mert nem baktathatnak egész álló nap, s éjszaka is! A tűz megrakása is gyorsan és csendesen megy, így hamarsan mindannyain a vidáman ropogó tűz körül ülnek. Toragg kérdéséig szintén se szó, se beszéd, ám akkor mindenki ráfigyel és bele is kezdenek. *
- Ahogy mondod. * Csapja össze tenyerét először az óriás, majd mindenki bólogat a dologra. *
- Nekünk csak pénz kell. * Mondja ezúttal az elf, aztán ismét elhallgatnak. Úgy tűnik mindenki el van foglalva a nap eseményeivel (és eseménytelenségeivel), már csak abban reménykedhetnek, hogy nyugodt éjszakájuk lesz és a többi is az lesz. Mert hát nem egy napos mulatság odaérni a karavánpihenőbe, a több nap pedig nagyobb eséllyel jelent veszélyt.
Végül az öreg tenyereinek az összescsapása és ajkainak mozgása töri meg a csendet. *
- Oiz! Ozh! * Az Ikrek rápillantanak és várják az utasítást. *
- Ti kezditek az őrséget. Ha nem bírjátok tovább keltsetek fel engem és átveszem... * A maradék három emberre téved tekintete és keresi a legmegfelelőbb egyént az őrségváltásra, végül az elf nőn akad meg tekintete. *
- Kotinoval. Remélem nyugodt éjszakánk lesz. És ne feledjétek: holnap megint mások lesznek az őrök. * Utoljára szétnéz a társaságon. *
- Maradt még valakiben kérdés? Ha nem, hát jó éjt! * Ha meg igen, azt meghalgatja és válaszol rá, már ha tud rá. *
1750. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-14 12:14:34
Üzenet elküldve: 2015-08-14 12:14:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*A karaván immár elhagyja Artheniort és a Külső Területeken haladnak át, meglehetősen nagy nyugalomban. Lia a maga részéről örül, hogy eddig sima az útjuk, de ugyanakkor nem ringatja magát abba a tévhitbe, hogy akkor ezek után ez már egészen biztosan végig így is lesz.*
~Nem mintha nem lenne jó, ha mégis!~
– Hogy bírod a battyogást? *kérdezi mosolyogva Rendollt.* Vagy jól telik az idő, hogy csak ébren álmodsz? *húzza is kicsit a szőke lovagot.
Nem mintha ő nem ábrándozott volna el, hiszen van bőven min gondolkodnia, az utóbbi napokban hatalmas fordulatot vett az élete, és nem csupán a karaván miatt.*
~Sőt, ha szigorúan nézzük, akkor a karaván csak mellékkörülmény, mert aki igazán számít, az a férfi, itt, mellettem. Rendoll.~
*Lia nem is annyira lopott pillantást vett Rendollra, aztán ha a kedvese is éppen felé néz, akkor rámosolyog, szélesen, vidáman.
Utána a válla felett hátrafelé is néz, jönnek-e mögöttük, majd kikukkant jobbra és balra is. Majd suttogva szól Rendollhoz.*
– Te is elálmosodtál, vagy a nyári nap melege csak az ifjú lovagra hat így? *céloz Tyranre, aztán nem is rest előrekiáltani:* Hahóó! Tyran! Valahogy nagyon megcéloztad a kocsi oldalát, neki ne menj! Ugye nem alvás közben gyalogolsz?
*Lia elkuncogja magát, mintha valami csínt követne el.*
– A felderítőink, Delphuris és Asgall, ha minden igaz, errefelé várnak. Látja őket valaki?
*A karaván immár elhagyja Artheniort és a Külső Területeken haladnak át, meglehetősen nagy nyugalomban. Lia a maga részéről örül, hogy eddig sima az útjuk, de ugyanakkor nem ringatja magát abba a tévhitbe, hogy akkor ezek után ez már egészen biztosan végig így is lesz.*
~Nem mintha nem lenne jó, ha mégis!~
– Hogy bírod a battyogást? *kérdezi mosolyogva Rendollt.* Vagy jól telik az idő, hogy csak ébren álmodsz? *húzza is kicsit a szőke lovagot.
Nem mintha ő nem ábrándozott volna el, hiszen van bőven min gondolkodnia, az utóbbi napokban hatalmas fordulatot vett az élete, és nem csupán a karaván miatt.*
~Sőt, ha szigorúan nézzük, akkor a karaván csak mellékkörülmény, mert aki igazán számít, az a férfi, itt, mellettem. Rendoll.~
*Lia nem is annyira lopott pillantást vett Rendollra, aztán ha a kedvese is éppen felé néz, akkor rámosolyog, szélesen, vidáman.
Utána a válla felett hátrafelé is néz, jönnek-e mögöttük, majd kikukkant jobbra és balra is. Majd suttogva szól Rendollhoz.*
– Te is elálmosodtál, vagy a nyári nap melege csak az ifjú lovagra hat így? *céloz Tyranre, aztán nem is rest előrekiáltani:* Hahóó! Tyran! Valahogy nagyon megcéloztad a kocsi oldalát, neki ne menj! Ugye nem alvás közben gyalogolsz?
*Lia elkuncogja magát, mintha valami csínt követne el.*
– A felderítőink, Delphuris és Asgall, ha minden igaz, errefelé várnak. Látja őket valaki?
1749. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-13 14:01:37
Üzenet elküldve: 2015-08-13 14:01:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Az erdő felől egy fekete rongyokba és meglehetős mennyiségű ráragadt toklászba, bogáncsba és letört gallyba öltözött, alacsony, vézna alak érkezik. Ahogy kilép a fák közül, nagyot sóhajt és kirázza a szeméből zsíros-kócos haját, amivel csak pillanatnyi előnyre tesz szert a hajzuhataggal vívott évtizedes harcában, melyben bőven vesztésre áll. Tesz pár lomha, tessék-lássék kísérletet arra, hogy rendbe tegye ruházatát és megszabaduljon a vászonba akaszkodó száz-egynéhány magtól és egyéb ragaszkodó természetű növényi alkatrésztől, aztán igazít egyet a vállán lógó zsákon és hazaindul a város felé.*
1748. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-12 12:01:16
Üzenet elküldve: 2015-08-12 12:01:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Már harmad napja zötyögnek a szekéren. A panoráma sem valami lehengerlően változatos. Puszta. Ameddig a szem ellát. Akad néhány fa, meg bokor, de lényegében csak az átkozott puszta. S a nap süt. Mit süt! Éget! A nőstény szinte érzi, ahogy hámozza le róla az élethez való kicsiny kis ragaszkodását is.
Az úton szinte alig eszik, egyrészt mert amúgy sincs olyan rengeteg étel, másrészt pedig, mert még az orknak is szívesebben kínálják, mint neki. A saját büszkesége most nem gátolja, mivel jelenleg az arany szabály szerint él: ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el.
Az étel helyett, inkább szüntelen iszik, igyekszik pótolni az elvesztegetett folyadékot.
Már nincsenek messze a várostól, idáig érezni a megerősödött fuvallatot, mely átfogja az egész területet. Mágikus hatása lehet, elvégre a szelek varázslói lógnak errefelé. Ám lehet, hogy csak az átkozott füves pusztaságból érzi a levegő sóhaját, ott aztán orkánnál kisebb széllökések ritkán fordulna csak elő.
A félvér a pusztaságról a kereskedelmi útra fordítja tekintetét. Az egyenes út végén már-már látni a délibábként remegő település derengését. Mélyet sóhajt, s úgy dönt, ezt a keveset már kibírja alvás nélkül is. Pedig igencsak fáradt. Az álmok hol gyötrik, hol békén hagyják, de általában kínozzák, erősen. A tehetetlenség érzése, fizikai fájdalommal jár a fattyúnál. Félő, hogy egyszer beleroppan a lelke a kiszolgáltatottságba, melyet a rémálmok okoznak.
Lehunyja a szemét és megvárja, míg átlépik a város határát. Az ottani ellenőrzésen is szeretne túl lenni, s így könnyebb, mint egyedül.*
Az úton szinte alig eszik, egyrészt mert amúgy sincs olyan rengeteg étel, másrészt pedig, mert még az orknak is szívesebben kínálják, mint neki. A saját büszkesége most nem gátolja, mivel jelenleg az arany szabály szerint él: ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el.
Az étel helyett, inkább szüntelen iszik, igyekszik pótolni az elvesztegetett folyadékot.
Már nincsenek messze a várostól, idáig érezni a megerősödött fuvallatot, mely átfogja az egész területet. Mágikus hatása lehet, elvégre a szelek varázslói lógnak errefelé. Ám lehet, hogy csak az átkozott füves pusztaságból érzi a levegő sóhaját, ott aztán orkánnál kisebb széllökések ritkán fordulna csak elő.
A félvér a pusztaságról a kereskedelmi útra fordítja tekintetét. Az egyenes út végén már-már látni a délibábként remegő település derengését. Mélyet sóhajt, s úgy dönt, ezt a keveset már kibírja alvás nélkül is. Pedig igencsak fáradt. Az álmok hol gyötrik, hol békén hagyják, de általában kínozzák, erősen. A tehetetlenség érzése, fizikai fájdalommal jár a fattyúnál. Félő, hogy egyszer beleroppan a lelke a kiszolgáltatottságba, melyet a rémálmok okoznak.
Lehunyja a szemét és megvárja, míg átlépik a város határát. Az ottani ellenőrzésen is szeretne túl lenni, s így könnyebb, mint egyedül.*
1747. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-12 10:42:17
Üzenet elküldve: 2015-08-12 10:42:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - úton//
*Nem sokat változik az út. A végtelen, monoton, maraton mégsem unalmas. Persze semmi említésre méltó nem történik csak a poros utat tapossák hosszú sorban, de Liával ez még így is kedélyes. Jobb híján marad a beszélgetésnél és kéri a lányt meséljen a karaván útjairól, hiszen ő bele született egybe és nyilván nem voltak unalmasak ezek az utak. Amit arról mondott, hogy a hátsó hely nem a legjobb az is arra enged következtetni, hogy rutinos karavánutazó. Ő maga ezt nem mondhatja el magáról. A kardhoz ért jobban, a kereskedéshez és a hosszú utakhoz, ahol az árut védeni kell szinte semmit. Persze feltalálja magát, ha a helyzet úgy hozza, de nem áll hozzá olyan rutinosan, hogy egyből átlássa hol jobb kísérni egy ilyen csapatot, vagy hol érdemes megállni az úton. Örül, hogy ezeket nem neki kell intézni és tudni. Szívesen hagyatkozik ez ügyben a többiekre. Jelenleg egy dolga van, hogy figyeljen hátul, amit boldogan teljesít is. Nem mindig a leselkedő veszélyeket fürkészi, mert Lia inkább leköti a figyelmét és az út olyan nyugodt, hogy ennél nyugodtabb talán nem is lehetne. Kezd az az illúzió kialakulni benne, hogy ez talán így marad és eseménytelenül jut el, majd a karaván, oda és vissza is. Persze nincsenek csodák ezzel tisztában van, de most még nyugodt a táj és boldog, hogy a szeretett nővel az oldalán róhatja az utat.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.12 10:45:17
*Nem sokat változik az út. A végtelen, monoton, maraton mégsem unalmas. Persze semmi említésre méltó nem történik csak a poros utat tapossák hosszú sorban, de Liával ez még így is kedélyes. Jobb híján marad a beszélgetésnél és kéri a lányt meséljen a karaván útjairól, hiszen ő bele született egybe és nyilván nem voltak unalmasak ezek az utak. Amit arról mondott, hogy a hátsó hely nem a legjobb az is arra enged következtetni, hogy rutinos karavánutazó. Ő maga ezt nem mondhatja el magáról. A kardhoz ért jobban, a kereskedéshez és a hosszú utakhoz, ahol az árut védeni kell szinte semmit. Persze feltalálja magát, ha a helyzet úgy hozza, de nem áll hozzá olyan rutinosan, hogy egyből átlássa hol jobb kísérni egy ilyen csapatot, vagy hol érdemes megállni az úton. Örül, hogy ezeket nem neki kell intézni és tudni. Szívesen hagyatkozik ez ügyben a többiekre. Jelenleg egy dolga van, hogy figyeljen hátul, amit boldogan teljesít is. Nem mindig a leselkedő veszélyeket fürkészi, mert Lia inkább leköti a figyelmét és az út olyan nyugodt, hogy ennél nyugodtabb talán nem is lehetne. Kezd az az illúzió kialakulni benne, hogy ez talán így marad és eseménytelenül jut el, majd a karaván, oda és vissza is. Persze nincsenek csodák ezzel tisztában van, de most még nyugodt a táj és boldog, hogy a szeretett nővel az oldalán róhatja az utat.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.12 10:45:17
1746. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-10 17:08:30
Üzenet elküldve: 2015-08-10 17:08:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
// Sáros kalandok //
*Minden figyelem rá szegeződik, ahogy döntésre kerül a sor, maradjanak vagy menjenek? Nem teljesen biztos benne, mit is kéne válaszolnia, ő szíve szerint tovább haladna, minél előbb odaérni, ahogy csak lehet, viszont... Ki tudja, a többiek nem-e csak bambán bámulnak a döntésképtelenségben, mint Toragg is. Gyorsan végignéz a csapaton, felmérve, kb. mi lenne a helyes megoldás.*
~Verejték az van rendesen, izzadnak, ahogy tudnak, nem is csoda, de annyira nem mondhatni, hogy fáradtnak tűnnének. Az a kettő félnótás ikerért aggódok csupán egy kicsit, nehogy a végén még napszúrást kapjon valamelyik tejfölös szájú... A hölgy nem hiszem, hogy nem szólna, az óriás meg... Ő is újonc, akárcsak én, nem tudom, nem-e tart attól, hogy a többiek, talán nem fogadják el a döntését...~
-Tovább!
*Emeli fel hangját a többiek felé pillantva, karjával az út felé legyintve, kihangsúlyozva döntését.*
-Ha valaki nem bírja, szól! Nem az eszméletvesztés határán, ha lehet, nem szégyen a pihenés, csak felesleges, ha nincs rá szükség!
*Ejti ki harsogva ajkai mögül a következő mondatokat is, majd ismét útnak indul, kacsintva egyet a mellette lévő vezetőre.*
-Csak jeleznek valahogy, ha valaki nem bírja tovább, addig nem látom értelmét igazán húzni az időt...
*Hangsúlya elvárja a másik fél vélemény nyilvánítását, majd újra hátra pislant egyet a kis csipet-csapatra.*
~Jó kis csapat ez, talán nem lesz vele probléma egy szál se... Remélem!~
*Vissza tereli tekintetét az útra, valamint ha már nem szólnak hozzá, innen szótlan folytatja a gyaloglást.*
*Este segít kiválasztani a megfelelő helyet a letáborozásra, majd valami tűz-alapanyagot gyűjteni. Nem tart attól, hogy elveszti a csapatot, elvégre nem valami kanyargó, dimbes-dombos tájon vannak, viszont azért nem merészkedik túl messze se a kis gajjak gyűjtögetése közben. A bestiáktól, kóbor farkasoktól annyira nem retteg, viszont a fejlettebb inteligenciájú élelőlényektől, fajoktól már anná inkább... Nem lenne szerencsés dolog banditákba futni, azok tudnak csendesebbek is lenni ha nagyon akarnak, mint a vadak, azzal meg nem tud csinálni az ég világon semmit. Egy nyíl, avagy egy jól irányzott dobótőr és annyi. A távolság az egy áthidalhatatlan ellensége, amire édes kevés az ökle.
Egy ölnyi száraz kóróval tér vissza a csapathoz, amit egy nemesen egyszerű mozdulat segítségével a földre ejt. A tűzgyújtást egy személy könnyebben megoldja, mint ha valaki próbálna segíteni, e helyett inkább, csupán hátráltatva az illetőt, így ezt a többiekre bízza, no meg nagyon felszerelése sincs hozzá. Figyelemmel követi végig a már számtalanszor látott cselekményeket, ahogy valaki megrak egy tüzet, majd mikor már mindenki a lobogó fény mellett kényelmesedik, ropogtatva valamennyi kis vacsoráját, Toragg összecsapja két vaskos tenyerét, mely hangos, mély tapsot eredményez.*
-Akkor lássuk a medvét! *Mosolyog.* Lads Úrral már beszéltünk erről nap közben, de úgy tisztes, ha mindenki hozzá tud szólni, ki, hogy és mint szándékozik kivenni a részét az osztozkodásból. Gondolok itt a belső szervekre, csontozatra és a többi. A kolléga *Kezét a csapat vezetőjére irányítja.* már kifejtette korábban, hogy nem több, mint egy koponyára lenne szüksége, remélem ehhez tartja is magát! *Félreértés ne essék, hangja szűntelen barátságos, mint mindig, nagyképűség, fenyegetés még csupán apró nyomokban sincs jelen szavaiban.* Tudtommal, rajtam kívül a csapatból nincs egyéb igény belsőbb dolgokra, már amennyire értesülve lettem erről, de így minden bizonnyal kicsit biztosabbak a dolgok, ha megkérdem.
*Kíváncsian várja a reakcióak a csoport többi tagját illetően és reménykedik benne, hogy úgy is lesznek a dolgok, mint első hallásra.*
*Minden figyelem rá szegeződik, ahogy döntésre kerül a sor, maradjanak vagy menjenek? Nem teljesen biztos benne, mit is kéne válaszolnia, ő szíve szerint tovább haladna, minél előbb odaérni, ahogy csak lehet, viszont... Ki tudja, a többiek nem-e csak bambán bámulnak a döntésképtelenségben, mint Toragg is. Gyorsan végignéz a csapaton, felmérve, kb. mi lenne a helyes megoldás.*
~Verejték az van rendesen, izzadnak, ahogy tudnak, nem is csoda, de annyira nem mondhatni, hogy fáradtnak tűnnének. Az a kettő félnótás ikerért aggódok csupán egy kicsit, nehogy a végén még napszúrást kapjon valamelyik tejfölös szájú... A hölgy nem hiszem, hogy nem szólna, az óriás meg... Ő is újonc, akárcsak én, nem tudom, nem-e tart attól, hogy a többiek, talán nem fogadják el a döntését...~
-Tovább!
*Emeli fel hangját a többiek felé pillantva, karjával az út felé legyintve, kihangsúlyozva döntését.*
-Ha valaki nem bírja, szól! Nem az eszméletvesztés határán, ha lehet, nem szégyen a pihenés, csak felesleges, ha nincs rá szükség!
*Ejti ki harsogva ajkai mögül a következő mondatokat is, majd ismét útnak indul, kacsintva egyet a mellette lévő vezetőre.*
-Csak jeleznek valahogy, ha valaki nem bírja tovább, addig nem látom értelmét igazán húzni az időt...
*Hangsúlya elvárja a másik fél vélemény nyilvánítását, majd újra hátra pislant egyet a kis csipet-csapatra.*
~Jó kis csapat ez, talán nem lesz vele probléma egy szál se... Remélem!~
*Vissza tereli tekintetét az útra, valamint ha már nem szólnak hozzá, innen szótlan folytatja a gyaloglást.*
*Este segít kiválasztani a megfelelő helyet a letáborozásra, majd valami tűz-alapanyagot gyűjteni. Nem tart attól, hogy elveszti a csapatot, elvégre nem valami kanyargó, dimbes-dombos tájon vannak, viszont azért nem merészkedik túl messze se a kis gajjak gyűjtögetése közben. A bestiáktól, kóbor farkasoktól annyira nem retteg, viszont a fejlettebb inteligenciájú élelőlényektől, fajoktól már anná inkább... Nem lenne szerencsés dolog banditákba futni, azok tudnak csendesebbek is lenni ha nagyon akarnak, mint a vadak, azzal meg nem tud csinálni az ég világon semmit. Egy nyíl, avagy egy jól irányzott dobótőr és annyi. A távolság az egy áthidalhatatlan ellensége, amire édes kevés az ökle.
Egy ölnyi száraz kóróval tér vissza a csapathoz, amit egy nemesen egyszerű mozdulat segítségével a földre ejt. A tűzgyújtást egy személy könnyebben megoldja, mint ha valaki próbálna segíteni, e helyett inkább, csupán hátráltatva az illetőt, így ezt a többiekre bízza, no meg nagyon felszerelése sincs hozzá. Figyelemmel követi végig a már számtalanszor látott cselekményeket, ahogy valaki megrak egy tüzet, majd mikor már mindenki a lobogó fény mellett kényelmesedik, ropogtatva valamennyi kis vacsoráját, Toragg összecsapja két vaskos tenyerét, mely hangos, mély tapsot eredményez.*
-Akkor lássuk a medvét! *Mosolyog.* Lads Úrral már beszéltünk erről nap közben, de úgy tisztes, ha mindenki hozzá tud szólni, ki, hogy és mint szándékozik kivenni a részét az osztozkodásból. Gondolok itt a belső szervekre, csontozatra és a többi. A kolléga *Kezét a csapat vezetőjére irányítja.* már kifejtette korábban, hogy nem több, mint egy koponyára lenne szüksége, remélem ehhez tartja is magát! *Félreértés ne essék, hangja szűntelen barátságos, mint mindig, nagyképűség, fenyegetés még csupán apró nyomokban sincs jelen szavaiban.* Tudtommal, rajtam kívül a csapatból nincs egyéb igény belsőbb dolgokra, már amennyire értesülve lettem erről, de így minden bizonnyal kicsit biztosabbak a dolgok, ha megkérdem.
*Kíváncsian várja a reakcióak a csoport többi tagját illetően és reménykedik benne, hogy úgy is lesznek a dolgok, mint első hallásra.*
1745. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-10 13:41:45
Üzenet elküldve: 2015-08-10 13:41:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
// Sáros kalandok //
* A templom, vagy szentély jó ötletnek tűnik, viszont mivel ezeket Toragg csak magában gondolja és nem ad hangot gondolatainak, így az öregnek nincs mit lereagálnia, úgy gondolja, hogy ez a hallgatás azt jelenti, hogy nincs több kérdés, mehetnek tovább. Aztán hamarosan újra meghallja a már ismerős hangot, ekkor Tor felé fordul és bólint. *
- Igen-igen, kérdezd csak meg tőlük. Viszont az este még messze van. * Néz fel a már magasan járó napra és megvakarja fejét. *
- Néhány óráig még biztosan eltart, amíg lejjebb megy. Viszont addig is tarthatunk egy kis pihenőt, ha úgy gondoljátok. * Szétnéz a csapaton. Néhány verejtékcsepp már megjelent a legtöbbeken. Nem is csoda, mivel már legalább dél lehet, ilyenkor pedig a nap igen erősen süt. A kérdés csak az, hogy bírják-e még, vagy keressenek egy susnyást, ahol lepihenhetnek? A szemek Toraggra szegeződnek, mintha ő lenne a vezetőjük és rajta a sor, hogy eldöntse: mennek tovább, vagy lepihennek. Bárhogy is döntsön, bizonyára a többiek beleegyeznek a dologba. Aztán ha lepihentek útközben, ha nem, végül eljön az este. Elhagyják az utat, és nem túl messze attól tüzet raknak és enni-inni kezdenek a nem túl nagy ételkészletükből. Ha Toraggnak van kérdése, akkor most minden bizonnyal felteheti az(oka)t. *
* A templom, vagy szentély jó ötletnek tűnik, viszont mivel ezeket Toragg csak magában gondolja és nem ad hangot gondolatainak, így az öregnek nincs mit lereagálnia, úgy gondolja, hogy ez a hallgatás azt jelenti, hogy nincs több kérdés, mehetnek tovább. Aztán hamarosan újra meghallja a már ismerős hangot, ekkor Tor felé fordul és bólint. *
- Igen-igen, kérdezd csak meg tőlük. Viszont az este még messze van. * Néz fel a már magasan járó napra és megvakarja fejét. *
- Néhány óráig még biztosan eltart, amíg lejjebb megy. Viszont addig is tarthatunk egy kis pihenőt, ha úgy gondoljátok. * Szétnéz a csapaton. Néhány verejtékcsepp már megjelent a legtöbbeken. Nem is csoda, mivel már legalább dél lehet, ilyenkor pedig a nap igen erősen süt. A kérdés csak az, hogy bírják-e még, vagy keressenek egy susnyást, ahol lepihenhetnek? A szemek Toraggra szegeződnek, mintha ő lenne a vezetőjük és rajta a sor, hogy eldöntse: mennek tovább, vagy lepihennek. Bárhogy is döntsön, bizonyára a többiek beleegyeznek a dologba. Aztán ha lepihentek útközben, ha nem, végül eljön az este. Elhagyják az utat, és nem túl messze attól tüzet raknak és enni-inni kezdenek a nem túl nagy ételkészletükből. Ha Toraggnak van kérdése, akkor most minden bizonnyal felteheti az(oka)t. *
1744. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-10 11:29:11
Üzenet elküldve: 2015-08-10 11:29:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Garil elhagyva a várost kicsit már kellemesebben érzi magát. Sok mindent látott ebben a városban és sok minden furcsa volt neki de hát ő máshol és máshogyan nevelkedett ez nem az ő helye. Reméli nem kell sokat utaznia még, hogy valami hasznos információhoz juthasson. De Garil már annak is örülne ha valaki felajánlana neki valami munkát csak sajnos ő maga nem tudja mi lenne a megfelelő. Neki sosem kellet gondolkodnia azon hogyan éljen mindig csak azon hogyan szórakoztassa a nézőket. De reméli majd a karavánpihenőnél segítségére lesz valaki.*
1743. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-08 16:57:26
Üzenet elküldve: 2015-08-08 16:57:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Már elég messzire ért a várostól, hogy biztonságban érezze magát. Nem az úton megy, hanem valamivel mellette, füves részen, mert szerinte nem valami jó dolog a kemény köveken bandukolni. Meg amúgy is, a legtöbb ember az utakat használja. Dargal néhányszor lát karavánokat. Ezeket nagyon utálja. Retteg tőlük. Mindig elbújik valahova és várja ki, hogy a hatalmas és kígyózó tömeg elvonuljon. Mikor már nem látja őket, csak akkor jön ki, de akkor is még vagy fél óráig forgatja a fejét attól tartva, hogy azok a böhöm nagy lovak, vagy valami fegyveres alak visszajön, hogy megölje. Éhen halni útján csak azért nem hal, mert egy szekérről leesik egy láda alma, amiből jól belakmározik, majd egy idegig maga után is cipeli azt. Napok múlva ér el olyan helyre, ahol megint kezdenek megsokasodni az emberek. Ebből ő azt szűri le, hogy ez itt valami város lehet. Talán mint Arthenior, de lényegesen kisebb, ezért még jóval előtte, talán még pár napi járóföldre a karavánpihenő közelétől, tábort ver, ahol még jól megtömi magát almával, mert az már kezd rothadni, majd otthagyja. Alszik egy nagyot, egy gödörben. Azért így, mert így védettebbnek képzeli magát. Mondjuk az is, hiszen ki a fene jönne le az útról több órányi járásra, csak azért, hogy megkeressen valakit, akit megtámadhat? Hát, ugye senki... Pont ezért is eseménytelenül és jól telik ez az éjszakája. Így, kipihenten bele tud vágni az emberekkel sűrűbben járt területbe. Itt jóval több karaván-kígyót lát. Sőt, olyat is, ami áll egy helyben.*
-Lehet szundiznak, mint Dargal az előbb! *Gondolja magában, és nem is téved.*
-Lehet szundiznak, mint Dargal az előbb! *Gondolja magában, és nem is téved.*
1742. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-08 16:14:06
Üzenet elküldve: 2015-08-08 16:14:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
// Sáros kalandok //
*Az öreg nem tudott sokkal többet elmondani a fogakról, mint azt Toragg gondolta, hogy fog, bár ez is több, mint a semmi. Majd ha kis kalandjuk véget ért, beviszi őket a szentélybe vagy a templomba, hátha tudnak mondani róla valami okosat, ha meg még sem, akkpr sincs semmi probléma. Ha máshol nem is, ha van a városnak egy könyvtára, -mint minden valamire való nagyvárosnak- ott mindnen bizonnyal még több információt is szerezhet a dologról, mint amire eredetileg kíváncsi.
Fel van készülve a meglepődött arckifejezésekre, amivel majd minden bizonnyal illetik a zöldbőrűt, elvégre egy ork olvasni?! Nem minden napi látványt mutat ez a jelenség, az tény, főleg ha tudnák az is, hogy Toragg még önszántából tanulta ki, eme mesterséget évekkel ez előtt, igaz, koránt sem mondhatni, hogy tökéletesen. Előtte is írt, olvasott, nem ez a lényeg, bár az ő törzsében ez kicsit máshogy nézett ki, mint abban a világban, amibe belemászott. Az ő törzsében az írás, olvasásnak ennyire nem volt nagy jelentősége, mint máshol, csupán a sámánok, mint Toragg is, ismerték az ork rúnáikat. Az átlag zöldbőrűnek nem volt szüksége ilyesmire szabályozások és törvények nélkül, lényegében mindent meg tudtak oldani a saját öklükkel. Gyakorlatilag ez is volt a társadalmuk alapja. A sámánoknak viszont kicsivel több tudást kellett átadniuk egymásnak generációkon keresztül, így kellett valami, aminek segítségével papírra is tudják vetni ezeket ugye, mert -legalábbis az ő hiedelmük, vallásuk szerint- természet feletti erők ide vagy oda, több ezer év tapasztalatait ők sem tarhatták mind fejben.
Visszatérve a beszélgetésre, a csontok is egyre érdekesebbnek bizonyulnak számára, bár egyre inkább azon gondolkozik, nem valószínű, hogy harci felszerelést fog készíteni belőlük. Megadja a tiszteletet, ha már egyszer ők zavarják fel békés életüket ezeknek a trolloknak, hogy védelmező, falon függőket készít csontjaikból. Régen, meglehetősen régen, sok-sok évvel ez előtt csinálta meg az utolsót, még szülőfalujában, mielőtt eltűnt volna onnan, ott hagyva ajtaja felett, hogy valami védelmezze a települést egy darabig, ha már ő rútul ott hagyta őket. Valami hasznot ebből is tudna bizonyára kovácsolni, kissebb megszentelt csontokat harcosoknak, nagyobb falon függőket a fogadósnak értékesíteni, esetleg magán embereknek.
Gondolataiból arra eszmél, hogy Lads már a fizettségről és az osztozkodásról beszél. Bólogatva hümmög párat, majd felé tereli, eddig távolba meredő tekintetét.*
-Az ajánlatot helyét állónak tartom, ha tényleg úgy lesz, ahogy mondod, jó Uram, már ami a többieket illeti. *Biccent hátra.* Ha azt mondják, nem kell nekik semmi, akkor az úgy is legyen, tudjon úgy számolni az ork, ahogy ígérik neki, legalábbis jómagam ezen a véleményen vagyok, de ezt majd este, tűz mellett úgy is meg tudjuk beszélni mindenkivel, közösen.
*Pillant ekkor fel az égre, keresve a nap állását. Jókora távot tettek meg ez idáig, kíváncsi mennyit tudnak még, mielőtt teljesen befeketülne az égbolt. Habár nem tudja, mik a tervek a menetet illetően, de saját meglátása szerint, talán nem lenne szerencsés korom sötétben flangálni, ád. egy, hogy semmi fénnyel, ád. kettő, a ragadozók sem lesznek kezesebb bárányok éjszaka, bár ki tudja, mennyi van belőle erre felé. Bizonyár a körülötte lévő kis csapat jobban ismeri a tájat, mint ő, és biztosabbak a dolgukban...
Legalábbis reméli.*
*Az öreg nem tudott sokkal többet elmondani a fogakról, mint azt Toragg gondolta, hogy fog, bár ez is több, mint a semmi. Majd ha kis kalandjuk véget ért, beviszi őket a szentélybe vagy a templomba, hátha tudnak mondani róla valami okosat, ha meg még sem, akkpr sincs semmi probléma. Ha máshol nem is, ha van a városnak egy könyvtára, -mint minden valamire való nagyvárosnak- ott mindnen bizonnyal még több információt is szerezhet a dologról, mint amire eredetileg kíváncsi.
Fel van készülve a meglepődött arckifejezésekre, amivel majd minden bizonnyal illetik a zöldbőrűt, elvégre egy ork olvasni?! Nem minden napi látványt mutat ez a jelenség, az tény, főleg ha tudnák az is, hogy Toragg még önszántából tanulta ki, eme mesterséget évekkel ez előtt, igaz, koránt sem mondhatni, hogy tökéletesen. Előtte is írt, olvasott, nem ez a lényeg, bár az ő törzsében ez kicsit máshogy nézett ki, mint abban a világban, amibe belemászott. Az ő törzsében az írás, olvasásnak ennyire nem volt nagy jelentősége, mint máshol, csupán a sámánok, mint Toragg is, ismerték az ork rúnáikat. Az átlag zöldbőrűnek nem volt szüksége ilyesmire szabályozások és törvények nélkül, lényegében mindent meg tudtak oldani a saját öklükkel. Gyakorlatilag ez is volt a társadalmuk alapja. A sámánoknak viszont kicsivel több tudást kellett átadniuk egymásnak generációkon keresztül, így kellett valami, aminek segítségével papírra is tudják vetni ezeket ugye, mert -legalábbis az ő hiedelmük, vallásuk szerint- természet feletti erők ide vagy oda, több ezer év tapasztalatait ők sem tarhatták mind fejben.
Visszatérve a beszélgetésre, a csontok is egyre érdekesebbnek bizonyulnak számára, bár egyre inkább azon gondolkozik, nem valószínű, hogy harci felszerelést fog készíteni belőlük. Megadja a tiszteletet, ha már egyszer ők zavarják fel békés életüket ezeknek a trolloknak, hogy védelmező, falon függőket készít csontjaikból. Régen, meglehetősen régen, sok-sok évvel ez előtt csinálta meg az utolsót, még szülőfalujában, mielőtt eltűnt volna onnan, ott hagyva ajtaja felett, hogy valami védelmezze a települést egy darabig, ha már ő rútul ott hagyta őket. Valami hasznot ebből is tudna bizonyára kovácsolni, kissebb megszentelt csontokat harcosoknak, nagyobb falon függőket a fogadósnak értékesíteni, esetleg magán embereknek.
Gondolataiból arra eszmél, hogy Lads már a fizettségről és az osztozkodásról beszél. Bólogatva hümmög párat, majd felé tereli, eddig távolba meredő tekintetét.*
-Az ajánlatot helyét állónak tartom, ha tényleg úgy lesz, ahogy mondod, jó Uram, már ami a többieket illeti. *Biccent hátra.* Ha azt mondják, nem kell nekik semmi, akkor az úgy is legyen, tudjon úgy számolni az ork, ahogy ígérik neki, legalábbis jómagam ezen a véleményen vagyok, de ezt majd este, tűz mellett úgy is meg tudjuk beszélni mindenkivel, közösen.
*Pillant ekkor fel az égre, keresve a nap állását. Jókora távot tettek meg ez idáig, kíváncsi mennyit tudnak még, mielőtt teljesen befeketülne az égbolt. Habár nem tudja, mik a tervek a menetet illetően, de saját meglátása szerint, talán nem lenne szerencsés korom sötétben flangálni, ád. egy, hogy semmi fénnyel, ád. kettő, a ragadozók sem lesznek kezesebb bárányok éjszaka, bár ki tudja, mennyi van belőle erre felé. Bizonyár a körülötte lévő kis csapat jobban ismeri a tájat, mint ő, és biztosabbak a dolgukban...
Legalábbis reméli.*
1741. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-07 23:10:24
Üzenet elküldve: 2015-08-07 23:10:24
ÚJ
![>Tyran Razzury [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/310_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - úton//
* Nem sokkal azután, hogy átlépték Arthenior határát, kezd ráborulni az unalom elméjére. Nem csoda, ha az ember órákat sétál ugyanabban a tempóban, ugyanúgy, ahogy addig is. Az unalom pedig figyelmetlenséget szülhet, aminek végzetes következményei lehetnek.
Eleinte persze minden egyes bokor rezdülésére odakapta a fejét, egy-egy állatias árny mozgására megtorpant, a hangokra is hegyezte a fülét.
Most meg néhányszor már csukott szemmel is halad, de hamar ki is nyitja.
Azon ábrándozik, hogy ha visszaérnek, frissen sütött palacsinta várja majd őket, mellé egy kis gyümölcs, vagy lekvár, ha lehetséges.
De úgy tűnik, hogy ez is csak egy gyomrot kínzó ábránd marad, hiszen koránt sem biztos, hogy visszatérnek.
Talán ha majd valakinek kedve van, unaloműzésképp beszélgethetnek. De egyelőre ez is csak egy ábránd. *
* Nem sokkal azután, hogy átlépték Arthenior határát, kezd ráborulni az unalom elméjére. Nem csoda, ha az ember órákat sétál ugyanabban a tempóban, ugyanúgy, ahogy addig is. Az unalom pedig figyelmetlenséget szülhet, aminek végzetes következményei lehetnek.
Eleinte persze minden egyes bokor rezdülésére odakapta a fejét, egy-egy állatias árny mozgására megtorpant, a hangokra is hegyezte a fülét.
Most meg néhányszor már csukott szemmel is halad, de hamar ki is nyitja.
Azon ábrándozik, hogy ha visszaérnek, frissen sütött palacsinta várja majd őket, mellé egy kis gyümölcs, vagy lekvár, ha lehetséges.
De úgy tűnik, hogy ez is csak egy gyomrot kínzó ábránd marad, hiszen koránt sem biztos, hogy visszatérnek.
Talán ha majd valakinek kedve van, unaloműzésképp beszélgethetnek. De egyelőre ez is csak egy ábránd. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389