Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 89 (1761. - 1780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1780. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-24 19:23:17
Üzenet elküldve: 2015-08-24 19:23:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//M&M's//
*Taitos a jó kis apró megállásokkal tarkított út alatt csendesen elszöszöl. Így, hogy ezt megoldják egy elválással talán jobb is lesz. Úgyhogy mikor az út kettéágazik Taitos valami közeledő embercsapat irányába fordítja óriáspóniját.*
-Akkor hát, hamarosan utánatok megyek, szerintem jó négy órát kések így.
*Saccolja meg, hogy mikor ér, és egy intés kíséretében elindul Arthenior városa felé. Gondolatban felállítja a tervet.*
~Fogadó, evés, plakát, futás.~
*Aztán amint ezzel megvan csak amennyire hevenyészett lovász tudása engedi, vágtára fogja a lovat.*
*Taitos a jó kis apró megállásokkal tarkított út alatt csendesen elszöszöl. Így, hogy ezt megoldják egy elválással talán jobb is lesz. Úgyhogy mikor az út kettéágazik Taitos valami közeledő embercsapat irányába fordítja óriáspóniját.*
-Akkor hát, hamarosan utánatok megyek, szerintem jó négy órát kések így.
*Saccolja meg, hogy mikor ér, és egy intés kíséretében elindul Arthenior városa felé. Gondolatban felállítja a tervet.*
~Fogadó, evés, plakát, futás.~
*Aztán amint ezzel megvan csak amennyire hevenyészett lovász tudása engedi, vágtára fogja a lovat.*
1779. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-24 19:07:25
Üzenet elküldve: 2015-08-24 19:07:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//M&M's//
-Taitos, akkor te menj be a városba, intézd el amit akarsz gyorsan, mi meg megyünk a folyónak.
*Vázolja gyorsan, aztán a maga részéről nincs nagyon beszédes kedvében. A következő napokban, főleg nappal, valamivel több életkedvvel szeli a mérföldeket, gyakran gyors vágtában haladnak az arra alkalmas helyeken. Enni-inni-pisilni állnak meg, különösebben hosszú pihenőkkel nem törik meg az utat csak akkor időznek talán egy kicsit tovább mikor Taitostól búcsút vesznek már a város közelében.*
-Akkor odahaza találkozunk. Vigyázz magadra és siess vissza!
-Taitos, akkor te menj be a városba, intézd el amit akarsz gyorsan, mi meg megyünk a folyónak.
*Vázolja gyorsan, aztán a maga részéről nincs nagyon beszédes kedvében. A következő napokban, főleg nappal, valamivel több életkedvvel szeli a mérföldeket, gyakran gyors vágtában haladnak az arra alkalmas helyeken. Enni-inni-pisilni állnak meg, különösebben hosszú pihenőkkel nem törik meg az utat csak akkor időznek talán egy kicsit tovább mikor Taitostól búcsút vesznek már a város közelében.*
-Akkor odahaza találkozunk. Vigyázz magadra és siess vissza!
1778. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-24 18:54:34
Üzenet elküldve: 2015-08-24 18:54:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
*Nem volt alkalma, hogy jobban megismerje a felderítőket, így csak mosolyog a felvetésre, hogy azok esetleg jobban összemelegedtek.*
-Ha újra látjuk őket talán kiderül, hogy ment az a felderítés.
*Kacsint Liára, hogy kétsége se legyen felőle nem a lehetséges veszélyforrások felderítésére gondolt most. Jólesnek neki a lány szavai, hogy akkor is megfelelne neki, ha favágó lenne. Igazat ad neki, végül is az mindegy éppen ki mivel foglalatoskodik az a fő, hogy együtt vannak és maradjanak most már. A foglalkozása meg nem éppen az a nyugalmat és biztos jövőt sejtető valami, talán Lia kedvéért még változtatna is rajta a jövőben, ha azt szeretné.*
-Szeretnéd, ha favágó lennék inkább?
*Kérdezi félig komolyan. Később a finom szorítást viszonozza.*
-Köszönöm Lia, ha rajtam múlik téged soha nem ér, majd semmi baj.
*Meghatottan néz a szemeibe, mert tényleg jó érzés keríti hatalmába. Tudja, hogy Lia szavai őszinték és tényleg bízik benne. Hiszen oda is adta magát neki és nem olyannak ismerte meg, aki ilyesmibe belemenne, ha nem biztos az érzéseiben. A kezdetektől érzi ők egy egész két fele és összeillik ez a két fél mindenféle képen. A pillanatnyi bánatot újra elfújják Lia szavai és megint mosolyogva néz rá.*
-Tudom, hogy nem vagy gyenge virágszál, helyt álltál és megvédted magad, azoktól a lényektől. Mindegy hányan voltatok még ott, veszélyes helyzet volt és örülök, hogy nem esett bajod.
*Az utolsó szavakból kiérződik az utólagos aggodalom, ha akkor baja esett volna talán sosem találkoznak, jobb ebbe bele sem gondolnia.*
-Ha most szembe kerülünk is már nem kell félned, itt leszek veled és nem mozdulok mellőled.
*Mondata közben érkeznek meg a felderítők és a tudtukra adják, hogy minden nyugodt. Mivel hátul eléggé távol állnak csak int nekik.*
-Nézd ott vannak a felderítőink. Nemsokára kiderül igazad volt e, velük kapcsolatban.
*Hunyorog Liára mosolyogva. A jelentés még eljut a füléhez és megnyugszik.*
-Úgy hallom nem volt semmi érdekes és nem találtak gyanúsat.
*Ha beérik a két felderítőt, vagy hallótávolságba kerülnek, akkor feléjük köszön.*
-Üdv Nektek! Köszönjük a jó híreket, ezek szerint sima utunk ígérkezik északra.
*Mosolyogva cinkos tekintettel néz kedvesére.*
-Akkor talán mégsem lesz olyan nagy a veszély és egymás mellé oszthatnak minket őrködni.
*Kezd lassan azon gondolkodni, ahogy egyre nagyobb a nyugalom, hogy mihez kellene kezdeni az arannyal, ha megkapják. Nem tervezgetett jövőt mostanában. Akkor a szomorú régmúltban megállt neki az idő és azt gondolta nincsen már jövője, de ahogy a kecses kezet szorongatja maga mellett már felrémlenek előtte a jövő lehetőségei. Még korai lenne megosztani Liával, ami a szeme előtt lebeg, talán, ha vissza érnek a városba épségben megosztja vele és talán úgy fogadja, majd ahogy reméli.*
*Nem volt alkalma, hogy jobban megismerje a felderítőket, így csak mosolyog a felvetésre, hogy azok esetleg jobban összemelegedtek.*
-Ha újra látjuk őket talán kiderül, hogy ment az a felderítés.
*Kacsint Liára, hogy kétsége se legyen felőle nem a lehetséges veszélyforrások felderítésére gondolt most. Jólesnek neki a lány szavai, hogy akkor is megfelelne neki, ha favágó lenne. Igazat ad neki, végül is az mindegy éppen ki mivel foglalatoskodik az a fő, hogy együtt vannak és maradjanak most már. A foglalkozása meg nem éppen az a nyugalmat és biztos jövőt sejtető valami, talán Lia kedvéért még változtatna is rajta a jövőben, ha azt szeretné.*
-Szeretnéd, ha favágó lennék inkább?
*Kérdezi félig komolyan. Később a finom szorítást viszonozza.*
-Köszönöm Lia, ha rajtam múlik téged soha nem ér, majd semmi baj.
*Meghatottan néz a szemeibe, mert tényleg jó érzés keríti hatalmába. Tudja, hogy Lia szavai őszinték és tényleg bízik benne. Hiszen oda is adta magát neki és nem olyannak ismerte meg, aki ilyesmibe belemenne, ha nem biztos az érzéseiben. A kezdetektől érzi ők egy egész két fele és összeillik ez a két fél mindenféle képen. A pillanatnyi bánatot újra elfújják Lia szavai és megint mosolyogva néz rá.*
-Tudom, hogy nem vagy gyenge virágszál, helyt álltál és megvédted magad, azoktól a lényektől. Mindegy hányan voltatok még ott, veszélyes helyzet volt és örülök, hogy nem esett bajod.
*Az utolsó szavakból kiérződik az utólagos aggodalom, ha akkor baja esett volna talán sosem találkoznak, jobb ebbe bele sem gondolnia.*
-Ha most szembe kerülünk is már nem kell félned, itt leszek veled és nem mozdulok mellőled.
*Mondata közben érkeznek meg a felderítők és a tudtukra adják, hogy minden nyugodt. Mivel hátul eléggé távol állnak csak int nekik.*
-Nézd ott vannak a felderítőink. Nemsokára kiderül igazad volt e, velük kapcsolatban.
*Hunyorog Liára mosolyogva. A jelentés még eljut a füléhez és megnyugszik.*
-Úgy hallom nem volt semmi érdekes és nem találtak gyanúsat.
*Ha beérik a két felderítőt, vagy hallótávolságba kerülnek, akkor feléjük köszön.*
-Üdv Nektek! Köszönjük a jó híreket, ezek szerint sima utunk ígérkezik északra.
*Mosolyogva cinkos tekintettel néz kedvesére.*
-Akkor talán mégsem lesz olyan nagy a veszély és egymás mellé oszthatnak minket őrködni.
*Kezd lassan azon gondolkodni, ahogy egyre nagyobb a nyugalom, hogy mihez kellene kezdeni az arannyal, ha megkapják. Nem tervezgetett jövőt mostanában. Akkor a szomorú régmúltban megállt neki az idő és azt gondolta nincsen már jövője, de ahogy a kecses kezet szorongatja maga mellett már felrémlenek előtte a jövő lehetőségei. Még korai lenne megosztani Liával, ami a szeme előtt lebeg, talán, ha vissza érnek a városba épségben megosztja vele és talán úgy fogadja, majd ahogy reméli.*
1777. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-24 16:53:29
Üzenet elküldve: 2015-08-24 16:53:29
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Din lassan ébredezni kezd, érzi, hogy ruhái cafatokban csüngenek le róla, és valaki, hátulról meghágta néhány perce ezelőtt. Felmérgelődik és mocorogni kezd. Arca a pórban hever, kezei megvannak kötözve. Fegyvereinek, pénzeinek lába lett és elmentek tőle. De legalább az életüket meghagyták, nem ölték meg. Kezeit egymáshoz dörzsöli, de semmi haszna, a kötélnek semmi baja sem lesz. Érzi, hogy a kötél nincs a kezén, eddig szeme csukva volt, nem látott semmit, de nem is akar most sem látni, de erre kinyitja a szemét és Rodimra néz. Épp akkor rakja rá az általa lelőtt szarvas bőrét, ez jól esik neki. Látja, ahogy a férfi felkel és elbiceg a füves puszta fele. Erre a jelenetre megembereli magát, felkel, magára húzza a bőrt.*
-Köszönöm. *Köszöni meg, hogy kiszabadítja és eltakarja a az őz bőrrel*
-Nagyon köszönöm *kiált megint utána, majd gondolkozni kezd, hol lelhet ruhákat.*
Átad Mesélő (Balszerencse) részére 235 aranyat.
-Köszönöm. *Köszöni meg, hogy kiszabadítja és eltakarja a az őz bőrrel*
-Nagyon köszönöm *kiált megint utána, majd gondolkozni kezd, hol lelhet ruhákat.*
Átad Mesélő (Balszerencse) részére 235 aranyat.
1776. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-24 14:27:27
Üzenet elküldve: 2015-08-24 14:27:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván úton//
//Felderítők//
*A másik csendre inti, és előre rohan. Már éppen leszúrná, hogy ne hősködjön, de aztán rájön, hogy neki sokkal hasznosabb ha a másik megy előre, így bárkit lelőhet, ha elég gyors. Majd meghallja a másik kiáltását, hogy megérkezett a karaván.*
- Ha a mókusok nem támadnak ránk, akkor egyelőre biztonságos.
//Felderítők//
*A másik csendre inti, és előre rohan. Már éppen leszúrná, hogy ne hősködjön, de aztán rájön, hogy neki sokkal hasznosabb ha a másik megy előre, így bárkit lelőhet, ha elég gyors. Majd meghallja a másik kiáltását, hogy megérkezett a karaván.*
- Ha a mókusok nem támadnak ránk, akkor egyelőre biztonságos.
1775. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-24 14:19:30
Üzenet elküldve: 2015-08-24 14:19:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
//Felderítők//
*Nincs ideje válaszolni a nő okfejtésére. Hangot hall, ezért felemeli a kezét, hogy Delph maradjon csendben. Óvatosan lopózik a fák között, amikor megpillantja az útitársaikat. Int Delphnek, hogy közelebb jöhet, majd szívélyes hangon köszönti a frissen érkezőket.*
- Örülök, hogy a csigabrigád ideért. Nem találtunk semmi rendellenest, nyugodt szívvel folytathatjuk az utunkat északra.* mondja a jelenlévőknek mosolyogva. Majd leül egy tönkre és egy dalt dudorászik magában, és késével egy fadarabot farag.*
//Felderítők//
*Nincs ideje válaszolni a nő okfejtésére. Hangot hall, ezért felemeli a kezét, hogy Delph maradjon csendben. Óvatosan lopózik a fák között, amikor megpillantja az útitársaikat. Int Delphnek, hogy közelebb jöhet, majd szívélyes hangon köszönti a frissen érkezőket.*
- Örülök, hogy a csigabrigád ideért. Nem találtunk semmi rendellenest, nyugodt szívvel folytathatjuk az utunkat északra.* mondja a jelenlévőknek mosolyogva. Majd leül egy tönkre és egy dalt dudorászik magában, és késével egy fadarabot farag.*
1774. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-23 13:34:16
Üzenet elküldve: 2015-08-23 13:34:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Dinthia, Balszerencse//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A nő elájul, és ennek már nem lesz túl jó vége. Az eddigi szerencséje elhagyta őt, és immár balszerencséje van, de nem is az átlagos fajtából, mindjárt a legszörnyűbbel! Megkötözik, ő közben szitkozódik, de a fene tudja miért, nem kap öklöt a képébe. Talán már annyira holtnak tekintik, hogy egy jól irányzott ütésre sem méltatják.
Eközben Dinthiát már vetkőztetik. Ez már akkor is biztos volt, mikor feltűntek a láthatáron, többek közt ezért is mondta neki, hogy meneküljön. Így már egy férfinak sem fog kelleni, náluk legalábbis odafönn a megerőszakolt asszonyok alkalmi partnernek számítottak, gyermekeiket megölték, a házasság pedig tabu volt számukra.*
- A... kurva... anyátokat...!
*Lihegi a porba, majd inkább elfordítja a fejét, semmi kedve félholtan egy fiatal asszony megerőszakolását nézni, főleg úgy, hogy nemrég valami bimbódzó kapcsolat vette náluk kezdetét.
Közben fegyvereit és vértezetét elveszik, bár nem tudja, hogy miért. Rozsdás lánccafatok, vérmocskos, úgyszintén rozsdás, életlen bárd, horpadt vaspajzs. Ha ezt eladják, abból is csupán egy-két aranyat tudnak kisajtolni, védelemre pedig teljes egészében használhatatlan. Azonban a nyaklánca... A talizmánja az, amelyet soha nem ad oda. Ahogy felé nyúlnak, próbál arrébb kecmeregni, állával védeni, de hiába, a legbecsesebb értéke is lekerül róla. Teste ekkorra már irtó düh lángjában ég, mintha minden fájdalma eltűnt volna.*
- A mocskos dögkeselyű fajtátokat! *Mély, dübörgő hangja visszatér. Régen hallotta már így saját magát.* - Ha a véreim lennétek már le...
*Ekkor hirtelen köhögésben tör ki. Vér szakad fel a tüdejéből, és kiadja légzőszervéből mindazt, ami eddig nyomasztotta. Mély levegőt vesz. Újra rendesen kap levegőt. Innentől magasról tesz arra, amit mondani akart. Hadd maradjon félmondat, eddig is csak annyiban beszélt, szóval tartania kell magát saját magához.
Ahogy pénzétől, vértezetétől megfosztva ott hever a megalázott asszony mellett, csendben megvárja, hogy a haramiák elvonuljanak. Keresi a lehetőséget, hogy megszabaduljon a kötelékeitől, majd meglátja. A banditák meghagyták a lány tegezét!
Odakúszik a tegezhez, és lassan levágja a kötelet a kezéről. Innentől fogva gyerekjáték egy nyíllal a lábáról, aztán pedig Dinthiáról levágni a további köteleket.
Igen, Rodim egy kicsit jobban van. Eddig haldoklott, de olybá tűnik, ez a kis találka valahogy jótékony hatással volt rá. Vagy a naplevél? Akármi is legyen az, a türkizkék levelek még mindig ott vannak sebeiben. Persze ő nem tudja, hogy a növény valódi neve Észak Reménye, megmarad neki naplevélként.
Aztán megpróbálja felállítani a lányt. Igen, említve volt, hogy a valamirevaló férfiak bottal sem nyúlnának a meggyalázott asszonyokhoz, de ez itt már nem a Mjölnnar törzs. Ez a kegyetlen Lenti Világ. Szóval felállítja az asszonyt, és felkapja a nemrég levadászott őz bundáját. Elég nagy ahhoz, hogy eltakarja Dinthián, amit kell.*
- Elment a kedvem ettől a rohadt várostól.
*Veti oda foghéjról, majd a füves puszta felé kezd bicegni, egy új hely reményében.*
(281 arany átadva Mesélő (Balszerencse) részére)
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A nő elájul, és ennek már nem lesz túl jó vége. Az eddigi szerencséje elhagyta őt, és immár balszerencséje van, de nem is az átlagos fajtából, mindjárt a legszörnyűbbel! Megkötözik, ő közben szitkozódik, de a fene tudja miért, nem kap öklöt a képébe. Talán már annyira holtnak tekintik, hogy egy jól irányzott ütésre sem méltatják.
Eközben Dinthiát már vetkőztetik. Ez már akkor is biztos volt, mikor feltűntek a láthatáron, többek közt ezért is mondta neki, hogy meneküljön. Így már egy férfinak sem fog kelleni, náluk legalábbis odafönn a megerőszakolt asszonyok alkalmi partnernek számítottak, gyermekeiket megölték, a házasság pedig tabu volt számukra.*
- A... kurva... anyátokat...!
*Lihegi a porba, majd inkább elfordítja a fejét, semmi kedve félholtan egy fiatal asszony megerőszakolását nézni, főleg úgy, hogy nemrég valami bimbódzó kapcsolat vette náluk kezdetét.
Közben fegyvereit és vértezetét elveszik, bár nem tudja, hogy miért. Rozsdás lánccafatok, vérmocskos, úgyszintén rozsdás, életlen bárd, horpadt vaspajzs. Ha ezt eladják, abból is csupán egy-két aranyat tudnak kisajtolni, védelemre pedig teljes egészében használhatatlan. Azonban a nyaklánca... A talizmánja az, amelyet soha nem ad oda. Ahogy felé nyúlnak, próbál arrébb kecmeregni, állával védeni, de hiába, a legbecsesebb értéke is lekerül róla. Teste ekkorra már irtó düh lángjában ég, mintha minden fájdalma eltűnt volna.*
- A mocskos dögkeselyű fajtátokat! *Mély, dübörgő hangja visszatér. Régen hallotta már így saját magát.* - Ha a véreim lennétek már le...
*Ekkor hirtelen köhögésben tör ki. Vér szakad fel a tüdejéből, és kiadja légzőszervéből mindazt, ami eddig nyomasztotta. Mély levegőt vesz. Újra rendesen kap levegőt. Innentől magasról tesz arra, amit mondani akart. Hadd maradjon félmondat, eddig is csak annyiban beszélt, szóval tartania kell magát saját magához.
Ahogy pénzétől, vértezetétől megfosztva ott hever a megalázott asszony mellett, csendben megvárja, hogy a haramiák elvonuljanak. Keresi a lehetőséget, hogy megszabaduljon a kötelékeitől, majd meglátja. A banditák meghagyták a lány tegezét!
Odakúszik a tegezhez, és lassan levágja a kötelet a kezéről. Innentől fogva gyerekjáték egy nyíllal a lábáról, aztán pedig Dinthiáról levágni a további köteleket.
Igen, Rodim egy kicsit jobban van. Eddig haldoklott, de olybá tűnik, ez a kis találka valahogy jótékony hatással volt rá. Vagy a naplevél? Akármi is legyen az, a türkizkék levelek még mindig ott vannak sebeiben. Persze ő nem tudja, hogy a növény valódi neve Észak Reménye, megmarad neki naplevélként.
Aztán megpróbálja felállítani a lányt. Igen, említve volt, hogy a valamirevaló férfiak bottal sem nyúlnának a meggyalázott asszonyokhoz, de ez itt már nem a Mjölnnar törzs. Ez a kegyetlen Lenti Világ. Szóval felállítja az asszonyt, és felkapja a nemrég levadászott őz bundáját. Elég nagy ahhoz, hogy eltakarja Dinthián, amit kell.*
- Elment a kedvem ettől a rohadt várostól.
*Veti oda foghéjról, majd a füves puszta felé kezd bicegni, egy új hely reményében.*
(281 arany átadva Mesélő (Balszerencse) részére)
1773. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-23 00:45:34
Üzenet elküldve: 2015-08-23 00:45:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
– Hízelegsz *vágja rá, de elpirul azért a bókra, és el is mosolyodik, hiszen örül annak, hogy a férfi ezt gondolja róla, még akkor is, ha tudja, hogy nála sokkal szebb nők léteznek. De most igyekszik mindezzell nem törődni.*
– Hogy jót tenne? *Lia szája majdhogynem tátva marad. Nagyon is jól tudja, miről beszél a férfi, és a halvány rózsás pírja mélyebb pipacsszínre vált.* Csak túl ne erőltesd magad! *nyögi ki végül.
Bár úgy tűnik, Rendoll nem veszi észre a pirulását, legalábbis van rá esély, hogy nem, mert láthatóan elgondolkodott. Erre utal a kérdése is.*
– Csak azt, hogy talán a két felderítőnk is jobban ismeri egymást, mint azt elsőre hittük. Esetleg. Bár biztos nem vagyok benne, természetesen.
*Lia oldalra pillant, majd bólint.*
– Valahogy gondoltam, hogy nem díszből van nálad a fegyver. Meg az is, hogy ilyen munkában is benne voltál, már jelezte, hogy értesz is hozzá.
*Lia a szőke lovagra néz, az ő lovagjára, ahogy magában nevezi néhamár.*
– Ha nem ezt vállaltad volna, hanem favágást, nekem az is jó lett volna, de ez is jó. Valahol körbefut a dolog. Igen, bezárul a kör.
*Finoman megszorítja Rendoll ujjait, ahogy kézenfogva, és a lovaikat vezetve ballagnak a karaván után.*
– Tudom. Bízom benned.
~Tudom. Azok után, amit a feleségedről megtudtam, és a kisfiadról, egészen biztos vagyok benne, hogy ha rajtad múlik, akkor mindentől megvédesz.~
*Nem kerüli el a figyelmét az, ahogy a férfi elfordul, ahogy a messzeségbe néz, minden bizonnyal ennyit láthat egy külső szemlélő. Lia sem sokkal többet. Az álla vonalát, a nyaka oldalát, a szőke tincseket, melyek a vállára érnek.
Néma támogatás, ha az, ha nem téved, de Lia picit szorosabban fogja Rendoll kezét.*
– Azért én sem vagyok olyan gyenge nebáncsvirág *kezdi halkan*, mielőtt az erőben találkoztunk volna, épp előző éjjel még egy másik csapattal voltam. Öten voltunk, és megtámadtak minket. Igaz az ötből kettő fegyveres férfi volt. Az egyikük lovag, a Tharg fegyveresek vezére, amíg a törzsfő el nem tűnt. A másik a helyettese, korábbi zsoldos. De *picit habozva folytatja* Egy cseppet még én is beszálltam a küzdelembe. Bár el akartam kerülni a vérontást, de nem sikerült *sóhajt*, így aztán végül Gaberien védelmében megsebesítettem az egyik támadót, így ő el tudott bánni vele.
*Lia nem totális csőd, ha fegyverekről és önvédelemről van szó, bár nem fegyverforgató, és nem is szereti a vérontást. Ettől függetlenül tud bánni a tőrrel, az alkarvédői is szolgáltak már a hasznára, ahogy a fúvócsöve is.*
– Azért remélem, most nem kerülünk szembe olyan lényekkel. Eléggé félelmetesek voltak. *Lia nyel egyet, és biztos benne, ha Ren elég kíváncsi, fog kérdezni.
Aztán felnéz, és látja a férfi immár mosolyog rá. Viszonozza, és eszébe jut, most mennyit hallhatott a másik a szavaiból, illetve inkább mennyit értett? Gyanítja, hogy inkább a hangjára figyelt a férfi és nem annyira a mondanivalójára, bár tévedhet is akár.*
– Hízelegsz *vágja rá, de elpirul azért a bókra, és el is mosolyodik, hiszen örül annak, hogy a férfi ezt gondolja róla, még akkor is, ha tudja, hogy nála sokkal szebb nők léteznek. De most igyekszik mindezzell nem törődni.*
– Hogy jót tenne? *Lia szája majdhogynem tátva marad. Nagyon is jól tudja, miről beszél a férfi, és a halvány rózsás pírja mélyebb pipacsszínre vált.* Csak túl ne erőltesd magad! *nyögi ki végül.
Bár úgy tűnik, Rendoll nem veszi észre a pirulását, legalábbis van rá esély, hogy nem, mert láthatóan elgondolkodott. Erre utal a kérdése is.*
– Csak azt, hogy talán a két felderítőnk is jobban ismeri egymást, mint azt elsőre hittük. Esetleg. Bár biztos nem vagyok benne, természetesen.
*Lia oldalra pillant, majd bólint.*
– Valahogy gondoltam, hogy nem díszből van nálad a fegyver. Meg az is, hogy ilyen munkában is benne voltál, már jelezte, hogy értesz is hozzá.
*Lia a szőke lovagra néz, az ő lovagjára, ahogy magában nevezi néhamár.*
– Ha nem ezt vállaltad volna, hanem favágást, nekem az is jó lett volna, de ez is jó. Valahol körbefut a dolog. Igen, bezárul a kör.
*Finoman megszorítja Rendoll ujjait, ahogy kézenfogva, és a lovaikat vezetve ballagnak a karaván után.*
– Tudom. Bízom benned.
~Tudom. Azok után, amit a feleségedről megtudtam, és a kisfiadról, egészen biztos vagyok benne, hogy ha rajtad múlik, akkor mindentől megvédesz.~
*Nem kerüli el a figyelmét az, ahogy a férfi elfordul, ahogy a messzeségbe néz, minden bizonnyal ennyit láthat egy külső szemlélő. Lia sem sokkal többet. Az álla vonalát, a nyaka oldalát, a szőke tincseket, melyek a vállára érnek.
Néma támogatás, ha az, ha nem téved, de Lia picit szorosabban fogja Rendoll kezét.*
– Azért én sem vagyok olyan gyenge nebáncsvirág *kezdi halkan*, mielőtt az erőben találkoztunk volna, épp előző éjjel még egy másik csapattal voltam. Öten voltunk, és megtámadtak minket. Igaz az ötből kettő fegyveres férfi volt. Az egyikük lovag, a Tharg fegyveresek vezére, amíg a törzsfő el nem tűnt. A másik a helyettese, korábbi zsoldos. De *picit habozva folytatja* Egy cseppet még én is beszálltam a küzdelembe. Bár el akartam kerülni a vérontást, de nem sikerült *sóhajt*, így aztán végül Gaberien védelmében megsebesítettem az egyik támadót, így ő el tudott bánni vele.
*Lia nem totális csőd, ha fegyverekről és önvédelemről van szó, bár nem fegyverforgató, és nem is szereti a vérontást. Ettől függetlenül tud bánni a tőrrel, az alkarvédői is szolgáltak már a hasznára, ahogy a fúvócsöve is.*
– Azért remélem, most nem kerülünk szembe olyan lényekkel. Eléggé félelmetesek voltak. *Lia nyel egyet, és biztos benne, ha Ren elég kíváncsi, fog kérdezni.
Aztán felnéz, és látja a férfi immár mosolyog rá. Viszonozza, és eszébe jut, most mennyit hallhatott a másik a szavaiból, illetve inkább mennyit értett? Gyanítja, hogy inkább a hangjára figyelt a férfi és nem annyira a mondanivalójára, bár tévedhet is akár.*
1772. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-22 21:28:40
Üzenet elküldve: 2015-08-22 21:28:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
// Dinthia és Rodim //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
*A banditák röhögcsélve érnek közelebb, ahogy a lány beájul, és látják, hogy a férfi is sérült. A párosnak részben szerencséje van, mert ölésre nem kerül sor, és ez nagyjából az egyetlen pozitív aspektusa az egész jelenetnek. Rodimot megkötözik a kezénél és lábánál fogva, majd pénzét és értékeit (fegyvereket is) elveszik tőle, ezután pedig a nővel foglalkoznak. Dinthia bár a fájdalomtól ájult el, hamarosan ébredezni kezd, de nincs nagy szerencséje - miközben feleszmél, arra lehet figyelmes, hogy ruhájától meg van fosztva, azokból csupán néhány cafat lóg le rajta. Keze össze van kötve a háta mögött, arccal pedig a porban, miközben az egyik férfi hátulról hágja. Ha végeztek az "urak" tevékenységükkel, otthagyják a párocskát megkötözve, értékeiktől megfosztva - ugyanis természetesen az elf felszerelését és pénzét is elviszik.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
*A banditák röhögcsélve érnek közelebb, ahogy a lány beájul, és látják, hogy a férfi is sérült. A párosnak részben szerencséje van, mert ölésre nem kerül sor, és ez nagyjából az egyetlen pozitív aspektusa az egész jelenetnek. Rodimot megkötözik a kezénél és lábánál fogva, majd pénzét és értékeit (fegyvereket is) elveszik tőle, ezután pedig a nővel foglalkoznak. Dinthia bár a fájdalomtól ájult el, hamarosan ébredezni kezd, de nincs nagy szerencséje - miközben feleszmél, arra lehet figyelmes, hogy ruhájától meg van fosztva, azokból csupán néhány cafat lóg le rajta. Keze össze van kötve a háta mögött, arccal pedig a porban, miközben az egyik férfi hátulról hágja. Ha végeztek az "urak" tevékenységükkel, otthagyják a párocskát megkötözve, értékeiktől megfosztva - ugyanis természetesen az elf felszerelését és pénzét is elviszik.*
1771. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-21 13:26:28
Üzenet elküldve: 2015-08-21 13:26:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Rodim, Balszerencse//
*Vidáman csacsog, míg egy hasító fájdalmat érez valahol a dereka táján. Ráeszmél, hogy egy nyílvessző az. Körülnéz, először nem lát senkit-semmit, majd egy kicsit jobban megfigyeli környezetét és meglátja a banditákat. Az elején a fájdalom nem fáj annyira, de ez sem tart sokáig* ~Mérgezett nyíl~ *Tippel magában, de ez nem biztos. Szédülni kezd, forog vele a világ. Az egész teste fáj, egyre erősebben. Hallja, mintha valaki azt mondaná, hogy "menekülj", de nem biztos benne, lehet, hogy csak a fájdalom miatt hall ilyesmit. De nagyon jól esik neki, hogy valaki törődik vele, elmosolyodik, majd a földre zuhan, Rodim mellé. Egy pár pillanatra megfeledkezik róla, de aztán már érte aggódik. Ő egy gazdag elf családból származik, apja sokat fizetne érte, és a vállán levő jel is mutatja, a banditák sem vakok. Majd eszméletét veszti. Furcsát álmodik.* ~Egy fiú, egy elf, az elején nem ismerte fel Dinthia, fogságba esik, a kegyetlen orkok fogságába. Korbáccsal csapkodják szerencsétlent, majd egy Dinthia nevű lányról kérdeznek. A fiú tűr és szenved. Utána ennél kegyetlenebb kínzáshoz folyamodnak, a lány nem tudja mi a nevük. Az egész egy barlangban történik.~ *A látomásnak itt vége van, Din ébredezni kezd, majd rájön, hogy a fiú, a bátyja.*
A hozzászólás írója (Derűs Dinthia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.21 13:29:46
*Vidáman csacsog, míg egy hasító fájdalmat érez valahol a dereka táján. Ráeszmél, hogy egy nyílvessző az. Körülnéz, először nem lát senkit-semmit, majd egy kicsit jobban megfigyeli környezetét és meglátja a banditákat. Az elején a fájdalom nem fáj annyira, de ez sem tart sokáig* ~Mérgezett nyíl~ *Tippel magában, de ez nem biztos. Szédülni kezd, forog vele a világ. Az egész teste fáj, egyre erősebben. Hallja, mintha valaki azt mondaná, hogy "menekülj", de nem biztos benne, lehet, hogy csak a fájdalom miatt hall ilyesmit. De nagyon jól esik neki, hogy valaki törődik vele, elmosolyodik, majd a földre zuhan, Rodim mellé. Egy pár pillanatra megfeledkezik róla, de aztán már érte aggódik. Ő egy gazdag elf családból származik, apja sokat fizetne érte, és a vállán levő jel is mutatja, a banditák sem vakok. Majd eszméletét veszti. Furcsát álmodik.* ~Egy fiú, egy elf, az elején nem ismerte fel Dinthia, fogságba esik, a kegyetlen orkok fogságába. Korbáccsal csapkodják szerencsétlent, majd egy Dinthia nevű lányról kérdeznek. A fiú tűr és szenved. Utána ennél kegyetlenebb kínzáshoz folyamodnak, a lány nem tudja mi a nevük. Az egész egy barlangban történik.~ *A látomásnak itt vége van, Din ébredezni kezd, majd rájön, hogy a fiú, a bátyja.*
A hozzászólás írója (Derűs Dinthia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.21 13:29:46
1770. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-20 21:54:02
Üzenet elküldve: 2015-08-20 21:54:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
*És most merre? Az erdőbe szeretne eljutni, egy kis izgalom sosem árt, és a vadászat amúgy is hobbi számára, szívesen kipróbálná magát új terepen. Úgy hallotta még veszélyes lények is vannak ott, nem olyan kis aranyos vadak, mint Arthenior mentén lévő erdőben. Így még izgalmasabb lesz. Még egy kegyetlen vigyort is megereszt, pedig nincs oka mosolyogni, hiszen még mindig nem tudja, hogy jusson el odáig. Kénytelen kelletlen elindulni valamerre, aztán majd csak kilyukad valahol.
Nem tudja mióta gyalogol, már jó ideje elvesztette az időérzékét, csupán a bokájában ébredt szúró fájdalom emlékezteti, hogy hosszú út áll mögötte.*
~Igazán útba eshetne már valami!~
*Morgolódik magában, mikor hirtelen halk recsegős hangot hall a távolból. Hátra fordul, hogy megnézze mi az, és legnagyobb örömére, egy kereskedő szekere bontakozik ki a hatalmas porfelhőből. Feltűnően kezd integetni az érkező felé. Úgy tűnik, észrevették, mivel a szekér lassul, és valamivel tovább haladva, végül megáll Tania mellett.*
-Üdvözlöm! El tudnának vinni Arhenior erdejének pereméig?
*Kérdezi kíváncsian a bakon ülő, görnyedt úrtól.*
-Há jüjjön kisasszón. Nem pont a'ra menek, de valahó le tudom rakni.
*Vigyorog a foghíjas öreg, és int a hölgynek, hogy ugorjon fel mellé.*
-Köszönöm! *Mosolyog hálásan.* És mennyi ideig fog tartani az út, ha szabad érdeklődnöm?
-Nem kő aggódni, nem sok az. Pá' óra, s ottan is vagyúnk.
Nem tudja mióta gyalogol, már jó ideje elvesztette az időérzékét, csupán a bokájában ébredt szúró fájdalom emlékezteti, hogy hosszú út áll mögötte.*
~Igazán útba eshetne már valami!~
*Morgolódik magában, mikor hirtelen halk recsegős hangot hall a távolból. Hátra fordul, hogy megnézze mi az, és legnagyobb örömére, egy kereskedő szekere bontakozik ki a hatalmas porfelhőből. Feltűnően kezd integetni az érkező felé. Úgy tűnik, észrevették, mivel a szekér lassul, és valamivel tovább haladva, végül megáll Tania mellett.*
-Üdvözlöm! El tudnának vinni Arhenior erdejének pereméig?
*Kérdezi kíváncsian a bakon ülő, görnyedt úrtól.*
-Há jüjjön kisasszón. Nem pont a'ra menek, de valahó le tudom rakni.
*Vigyorog a foghíjas öreg, és int a hölgynek, hogy ugorjon fel mellé.*
-Köszönöm! *Mosolyog hálásan.* És mennyi ideig fog tartani az út, ha szabad érdeklődnöm?
-Nem kő aggódni, nem sok az. Pá' óra, s ottan is vagyúnk.
1769. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-19 11:04:07
Üzenet elküldve: 2015-08-19 11:04:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Dinthia, Balszerencse//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*Sok a kérdés. Eddig sem nagyon tudott beszélni, félszavakat nyögött félszavak hátára, ennyi kérdéssel meg nem tud mit kezdeni. Inkább csak bólogat az igennel, és fejét csóválja a nemmel válaszolandó kérdésekre. Vannak társai? Fejcsóválás. Honnan jött? Az erdő fele bök orrával. Félnie kéne? Megcsóválja fejét. Ugyan kinek kéne félni egy élőhalottól? Utolsó erejéből vánszorgott a városba, és feldobta volna a szőrmecsizmát, ha nincs a szőke asszony.
Tündér? Nem látott ő olyat, úgyhogy erre a kérdésre is fejcsóválás a válasz.
Ekkor hirtelen süvítő hangra lesz figyelmes, majd bőrt és húst átszakító acéléra. Egy nyíl? Értetlen fejjel emeli fel a nyakát, arca grimaszba fordul a fájdalomtól, de végül kiszúrja a közeledő csapatot. Aztán kiszúrja a lányból kimeredező nyílvesszőt is. ~Picsába. Hogy én ezt mennyire sejtettem!~ Lehunyva a szemét elengedi magát, feje egy tompát puffan a fűben, ahogy visszazuhan oda. Tényleg beigazolódott sejtése, és most röhögne, ha tudna, azonban csak ahhoz hasonlatos, bugyogó hörgést képes hallatni.*
- Mene... Külj. Eredj!
*Szól rá az asszonyra, és reméli, hogy az megfogadja a tanácsát, és felveszi a nyúlcipőt. Neki már úgyis mindegy, és miért haljanak meg ketten, ha az egyik áldozata képes lenne életben tartani a másikat?*
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*Sok a kérdés. Eddig sem nagyon tudott beszélni, félszavakat nyögött félszavak hátára, ennyi kérdéssel meg nem tud mit kezdeni. Inkább csak bólogat az igennel, és fejét csóválja a nemmel válaszolandó kérdésekre. Vannak társai? Fejcsóválás. Honnan jött? Az erdő fele bök orrával. Félnie kéne? Megcsóválja fejét. Ugyan kinek kéne félni egy élőhalottól? Utolsó erejéből vánszorgott a városba, és feldobta volna a szőrmecsizmát, ha nincs a szőke asszony.
Tündér? Nem látott ő olyat, úgyhogy erre a kérdésre is fejcsóválás a válasz.
Ekkor hirtelen süvítő hangra lesz figyelmes, majd bőrt és húst átszakító acéléra. Egy nyíl? Értetlen fejjel emeli fel a nyakát, arca grimaszba fordul a fájdalomtól, de végül kiszúrja a közeledő csapatot. Aztán kiszúrja a lányból kimeredező nyílvesszőt is. ~Picsába. Hogy én ezt mennyire sejtettem!~ Lehunyva a szemét elengedi magát, feje egy tompát puffan a fűben, ahogy visszazuhan oda. Tényleg beigazolódott sejtése, és most röhögne, ha tudna, azonban csak ahhoz hasonlatos, bugyogó hörgést képes hallatni.*
- Mene... Külj. Eredj!
*Szól rá az asszonyra, és reméli, hogy az megfogadja a tanácsát, és felveszi a nyúlcipőt. Neki már úgyis mindegy, és miért haljanak meg ketten, ha az egyik áldozata képes lenne életben tartani a másikat?*
1768. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-19 10:45:19
Üzenet elküldve: 2015-08-19 10:45:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
// Dinthia és Rodim //
*Ismét egy kalandozópáros, akinek úgy tűnik, az egyik tagjának feje megint rengeteg tévképzettel tele. Nap levelek nem léteznek, a napnak nincsenek levelei. De ha létezne sem gyógyítana mindent, mert az szimplán baromság. Csodával határos módon talál vödröt is, vállán lazán visz el őzet egészben, aki éppen akkor volt ott, amikor ő arra járt, és éppen gyorsan le is lőtte, mikor baromira nem is azt kereste a lány. Csodát csodára, lehetetlen dolgokat lehetetlen dologra halmoz. Mintha egy félisten lenne, vagy legalábbis egy nagy hatalmú entitás. Mindezt úgy, hogy a lány egy magának való ember, aki senkivel semmin nem osztozik, és inkább lopkod, mintsem segítene. Hisz látjuk, hogy mennyire hűséges saját jelleméhez.
Pechére viszont mások ennél sokkal hűségesebbek. A várostól arrébb tanyáznak, így nem ritka, hogy egy-egy szekér és hasonló elmegy a közelükben. Rodim gondolatmenete pedig valóra válik: hamarosan a füves puszta felől egy négy fős férficsoport jelenik meg, akik egyenesen a párocska felé tartanak. Ránézésre nem beszélgetni jönnek. Rodim sérülten, szinte magatehetetlenül fekszik, Dinthina meg vele van elfoglalva, így nem veszik időben észre a banditákat. Köztük egy íjász is akad. Dinthina arra lehet figyelmes egyik pillanatról a másikra, hogy egy süvítő nyílvessző áll bele hátába, deréktájon.*
*Ismét egy kalandozópáros, akinek úgy tűnik, az egyik tagjának feje megint rengeteg tévképzettel tele. Nap levelek nem léteznek, a napnak nincsenek levelei. De ha létezne sem gyógyítana mindent, mert az szimplán baromság. Csodával határos módon talál vödröt is, vállán lazán visz el őzet egészben, aki éppen akkor volt ott, amikor ő arra járt, és éppen gyorsan le is lőtte, mikor baromira nem is azt kereste a lány. Csodát csodára, lehetetlen dolgokat lehetetlen dologra halmoz. Mintha egy félisten lenne, vagy legalábbis egy nagy hatalmú entitás. Mindezt úgy, hogy a lány egy magának való ember, aki senkivel semmin nem osztozik, és inkább lopkod, mintsem segítene. Hisz látjuk, hogy mennyire hűséges saját jelleméhez.
Pechére viszont mások ennél sokkal hűségesebbek. A várostól arrébb tanyáznak, így nem ritka, hogy egy-egy szekér és hasonló elmegy a közelükben. Rodim gondolatmenete pedig valóra válik: hamarosan a füves puszta felől egy négy fős férficsoport jelenik meg, akik egyenesen a párocska felé tartanak. Ránézésre nem beszélgetni jönnek. Rodim sérülten, szinte magatehetetlenül fekszik, Dinthina meg vele van elfoglalva, így nem veszik időben észre a banditákat. Köztük egy íjász is akad. Dinthina arra lehet figyelmes egyik pillanatról a másikra, hogy egy süvítő nyílvessző áll bele hátába, deréktájon.*
1767. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-19 10:15:56
Üzenet elküldve: 2015-08-19 10:15:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Dinthia//
*~Ez a nő tényleg tud valamit!~ Konstatálja gondolataiban, amikor egy kulaccsal megy el, aztán egy vödörrel tér vissza. Először gyógyfüvekért ment, aztán egy őzzel jött. Nem is olyan esetlenek a lentiek, ha ilyenre képesek. Persze az is lehet, hogy a lány csak egy ritka kivétel ez alól, és ő az egyetlen valamirevaló asszony a hegyek ormai alatt.
Halk szisszenésekkel tűri, hogy amaz gyengéd mozdulatokkal benedvesítse a leveleket. Hiába, hogy tompult a fájdalom, azért ha a seb körül matatnak, bármennyire óvatosan is, megérzi azt. Kész kálvária elviselni ezt a fájdalmat, de a szellemeknek tervük van vele. De vajon mi? Vagy csak a puszta szerencse okozta bámulatos megmenekülését. Akármi megeshet egy ilyen helyzetben.
És ebben a helyzetben is akármi megeshet. Odafönn mindig a férfiak kezdeményeztek, keményen lefogták a magatehetetlen nőt és magukévá tették. Idelent meg ez fordítva működik? Hiszen most Rodim a magatehetetlen, le sem kell fogni, a nő meg kezdeményez. Elég fura ízlése lehet, talán szereti a vér ízét, mert a barbár szája belül tele van megszáradt éltető nedűvel, ami még a betört feje után szivárgott le orrából. Mindegy is, a csókot nem tudja, viszonozni, még gyenge hozzá, de ha egyszer együtt akar működni, akkor együtt is fog, így ahelyett, hogy esetlen próbálkozásokat tenne, inkább csendben tűri a csókot.
Olybá tűnik, ezek az elfek tényleg tökéletes gyógyítók. Értenek a füvekhez, a csókjuk is gyógyít, vödrök és őzek pottyannak az ölükbe... Vajon odalent is gyógyítóak?*
*~Ez a nő tényleg tud valamit!~ Konstatálja gondolataiban, amikor egy kulaccsal megy el, aztán egy vödörrel tér vissza. Először gyógyfüvekért ment, aztán egy őzzel jött. Nem is olyan esetlenek a lentiek, ha ilyenre képesek. Persze az is lehet, hogy a lány csak egy ritka kivétel ez alól, és ő az egyetlen valamirevaló asszony a hegyek ormai alatt.
Halk szisszenésekkel tűri, hogy amaz gyengéd mozdulatokkal benedvesítse a leveleket. Hiába, hogy tompult a fájdalom, azért ha a seb körül matatnak, bármennyire óvatosan is, megérzi azt. Kész kálvária elviselni ezt a fájdalmat, de a szellemeknek tervük van vele. De vajon mi? Vagy csak a puszta szerencse okozta bámulatos megmenekülését. Akármi megeshet egy ilyen helyzetben.
És ebben a helyzetben is akármi megeshet. Odafönn mindig a férfiak kezdeményeztek, keményen lefogták a magatehetetlen nőt és magukévá tették. Idelent meg ez fordítva működik? Hiszen most Rodim a magatehetetlen, le sem kell fogni, a nő meg kezdeményez. Elég fura ízlése lehet, talán szereti a vér ízét, mert a barbár szája belül tele van megszáradt éltető nedűvel, ami még a betört feje után szivárgott le orrából. Mindegy is, a csókot nem tudja, viszonozni, még gyenge hozzá, de ha egyszer együtt akar működni, akkor együtt is fog, így ahelyett, hogy esetlen próbálkozásokat tenne, inkább csendben tűri a csókot.
Olybá tűnik, ezek az elfek tényleg tökéletes gyógyítók. Értenek a füvekhez, a csókjuk is gyógyít, vödrök és őzek pottyannak az ölükbe... Vajon odalent is gyógyítóak?*
1766. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-18 22:18:55
Üzenet elküldve: 2015-08-18 22:18:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Visszatér egy vödör vízzel, és mivel, Rodim furcsán néz, megszólal*
-A patak mellett találtam egy vödröt, és szerintem gazdátlan, elhoztam, mert szükségünk van rá. *magyarázza, majd tenyerébe egy kis vizet merít, és a sebeken lévő nap leveleket keni be vele. Egy kis idő után, ajkát közelíteni kezdi a férfi arcáig, kinek csak a nevét tudja, de ez nem zavarja. Végül szájaik összeérnek és megtörténik a csók.*
-Egyesek szerint az elf hercegnőknek gyógyító erejű a csókjuk. Egyébként, azért is kapta, mert jobban bírja a beszédem, mint az elf férfiak, akik nem tudnak elviselni, mert be nem áll a szám.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.19 10:37:23, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása. Múlt helyett jelen idő.
-A patak mellett találtam egy vödröt, és szerintem gazdátlan, elhoztam, mert szükségünk van rá. *magyarázza, majd tenyerébe egy kis vizet merít, és a sebeken lévő nap leveleket keni be vele. Egy kis idő után, ajkát közelíteni kezdi a férfi arcáig, kinek csak a nevét tudja, de ez nem zavarja. Végül szájaik összeérnek és megtörténik a csók.*
-Egyesek szerint az elf hercegnőknek gyógyító erejű a csókjuk. Egyébként, azért is kapta, mert jobban bírja a beszédem, mint az elf férfiak, akik nem tudnak elviselni, mert be nem áll a szám.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.19 10:37:23, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása. Múlt helyett jelen idő.
1765. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-18 21:18:23
Üzenet elküldve: 2015-08-18 21:18:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Dinthia//
*Teljesen úgy érzi magát, mint egy magatehetetlen csecsemő. Az asszony eteti, az asszony itatja, és mindezt azért mert a kisgyerek gyerekes módon felnőttes harca bocsátkozott, és kis híján otthagyta a fogát. Nem baj, legalább az őzhús finom. Kevésbé rágós, mint a bölényé, viszont cserébe kevésbé ízes is. A lényeg az, hogy végre eszik valamit, és az érzés, ami az iváskor öntötte el, most továbbavanzsál: a törzs két legszebb asszonyával van egyszerre. Lehet még fokozni valahogy ezt az orgiát? A válasz igen, mondjuk úgy, ha egy héten belül felépülne. Erre csekély az esély, mégis több, mint a semmi.
A falatot gyorsan lenyeli, majd válaszol a kérdésre.*
- R... Ro... Rodim.
*A törzse nevét most nem mondja, abba még normális állapotban is bele-beletörik a nyelve, hát még így. A Rodim kezdetnek bőven elég lesz.
"Anya" aztán újra elmegy, ezúttal vízért. Így most sem tehet mást, mint vár. Igaz, némiképp teli hassal, és kevésbé szomjasan, tompult fájdalommal, de újra vár. Rettentően idegesíti ez a semmitevés, fel akar állni, futni akar, harcolni akar, be akar rúgni, asszonnyal akar lenni, szóval élni akar.*
*Teljesen úgy érzi magát, mint egy magatehetetlen csecsemő. Az asszony eteti, az asszony itatja, és mindezt azért mert a kisgyerek gyerekes módon felnőttes harca bocsátkozott, és kis híján otthagyta a fogát. Nem baj, legalább az őzhús finom. Kevésbé rágós, mint a bölényé, viszont cserébe kevésbé ízes is. A lényeg az, hogy végre eszik valamit, és az érzés, ami az iváskor öntötte el, most továbbavanzsál: a törzs két legszebb asszonyával van egyszerre. Lehet még fokozni valahogy ezt az orgiát? A válasz igen, mondjuk úgy, ha egy héten belül felépülne. Erre csekély az esély, mégis több, mint a semmi.
A falatot gyorsan lenyeli, majd válaszol a kérdésre.*
- R... Ro... Rodim.
*A törzse nevét most nem mondja, abba még normális állapotban is bele-beletörik a nyelve, hát még így. A Rodim kezdetnek bőven elég lesz.
"Anya" aztán újra elmegy, ezúttal vízért. Így most sem tehet mást, mint vár. Igaz, némiképp teli hassal, és kevésbé szomjasan, tompult fájdalommal, de újra vár. Rettentően idegesíti ez a semmitevés, fel akar állni, futni akar, harcolni akar, be akar rúgni, asszonnyal akar lenni, szóval élni akar.*
1764. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-18 20:53:09
Üzenet elküldve: 2015-08-18 20:53:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Lassú sütögetés árán, a nyers húsból, ínycsiklandozó élelem lesz. A tűzre földet szór, ami csakhamar ki is alszik. Dinthia először magára gondol, és majdnem beleharap az ételbe, de aztán a betegét kezdi etetni. Eszik egy kis adagot, majd Dinthia megszólal*
-Ha van elég erőd, és nem fáj a beszéd, elmondhatod, hogy hogy hívnak. *Kérdezi, majd újra etetni kezdi. Ezután megfordítja a sebein lévő nap leveleket.*
-Elmegyek egy kis vízért, a kulacsban levőt nem pazaroljuk, de kell több víz, mert a nap levél jobban hat víz segítségével. *Mondja, majd elindul a lassan csörgedező patakhoz.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.19 10:36:28, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása. Múlt helyett jelen idő.
-Ha van elég erőd, és nem fáj a beszéd, elmondhatod, hogy hogy hívnak. *Kérdezi, majd újra etetni kezdi. Ezután megfordítja a sebein lévő nap leveleket.*
-Elmegyek egy kis vízért, a kulacsban levőt nem pazaroljuk, de kell több víz, mert a nap levél jobban hat víz segítségével. *Mondja, majd elindul a lassan csörgedező patakhoz.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.19 10:36:28, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása. Múlt helyett jelen idő.
1763. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-18 20:43:34
Üzenet elküldve: 2015-08-18 20:43:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Dinthia//
*Oké, ő csöndben marad. Ha csendre intik, akkor bizony úgy marad, különben is szívás volt neki ez a szót is kinyögni. Amaz meg nem beszél sokat. Legalábbis Rodim szerint. Örül, hogy végre hall valami hangot. Normális esetben nem azért örülne a hangjának, mert eddig senki nem szólt hozzá, hanem azért, mert elég szemrevaló asszony, viszont ez most nem egy normális eset. Egyelőre nem foglalkozik a nemiség kérdésével, az ráér később.
Nem tudja, mi lehet az a naplevél, de mindent gyógyít. És ami mindent gyógyít, az a sebet is gyógyítja, így némán bólint, majd hagyja, hogy megmentője eltávozzon leveleket szedegetni.
Ez a kis liget olyan hatalmas volna, hogy erdőnek mondható, és őzek is lapulnak ott? Végül is lehetséges, ő nem lát belőle többet, mint egy talpalatnyi részt, úgyhogy felőle akkor ez egy hatalmas liget. Őzek abban is rejtőzhetnek, nem csak az erdő sűrűjében, bár odafent ilyennel nem volt gondjuk. Sziklák, és hó. Ennyi terepakadály leledzett, ami közéjük és az tulkok, bölények közé állt. Ezeket meg át lehetett hágni egy íjjal, dárdával, vagy csupán egy izmos lábbal, ami átgázolt mindenen.
Megmentője kisvártatva visszatér, hátán egy őzzel, kezében levelekkel. ~Ez ám az asszony!~ Gondolataiban elmosolyodik, de a valóságban arca merev, még a mosolygás is fáj neki.*
*Oké, ő csöndben marad. Ha csendre intik, akkor bizony úgy marad, különben is szívás volt neki ez a szót is kinyögni. Amaz meg nem beszél sokat. Legalábbis Rodim szerint. Örül, hogy végre hall valami hangot. Normális esetben nem azért örülne a hangjának, mert eddig senki nem szólt hozzá, hanem azért, mert elég szemrevaló asszony, viszont ez most nem egy normális eset. Egyelőre nem foglalkozik a nemiség kérdésével, az ráér később.
Nem tudja, mi lehet az a naplevél, de mindent gyógyít. És ami mindent gyógyít, az a sebet is gyógyítja, így némán bólint, majd hagyja, hogy megmentője eltávozzon leveleket szedegetni.
Ez a kis liget olyan hatalmas volna, hogy erdőnek mondható, és őzek is lapulnak ott? Végül is lehetséges, ő nem lát belőle többet, mint egy talpalatnyi részt, úgyhogy felőle akkor ez egy hatalmas liget. Őzek abban is rejtőzhetnek, nem csak az erdő sűrűjében, bár odafent ilyennel nem volt gondjuk. Sziklák, és hó. Ennyi terepakadály leledzett, ami közéjük és az tulkok, bölények közé állt. Ezeket meg át lehetett hágni egy íjjal, dárdával, vagy csupán egy izmos lábbal, ami átgázolt mindenen.
Megmentője kisvártatva visszatér, hátán egy őzzel, kezében levelekkel. ~Ez ám az asszony!~ Gondolataiban elmosolyodik, de a valóságban arca merev, még a mosolygás is fáj neki.*
1762. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-18 20:33:05
Üzenet elküldve: 2015-08-18 20:33:05
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
-Csss. Maradj csendben. Egyébként is még nem tettem semmit érted. Ha valakit meg akarok menteni, azt megmentem, nem csak elcibálom egy erdőbe. Túl sokat beszélek, mi? *Mondja folyamatosan, majd egy hatalmas fa tövében lerakja.*
-Szerzek neked Nap levelet, ami mindent gyógyít. Mivel sok vízre van szükséged, ezért itt hagyom a kulacsom. Ha tudsz igyál, kérlek. *Mondja, majd elindul az erdő beljebb levő részeihez. Ágreccsenést hall, előkapja íját és nyilát. Lopózkodni kezd. Meglát egy őzet. Lassan lövésre emeli íját, és lő. Telibe talál.* ~Legalább az étel megvan~ *Meglát egy kis hangyabolyt, sok-sok gyógynövénnyel tele. Leszedi, majd visszamegy az elejtett vadhoz és hátára veti amazt. Lassan visszaevickél a sérülthöz.*
-Itt is vagyok. *Első dolga, hogy megitassa a sérültet, majd sebeire gyógynövényeket tesz. Tűzet rak és sütni kezdi az őzet.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.19 10:35:53, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása. Tömeges durva helyesírási hibák és elgépelések.
-Szerzek neked Nap levelet, ami mindent gyógyít. Mivel sok vízre van szükséged, ezért itt hagyom a kulacsom. Ha tudsz igyál, kérlek. *Mondja, majd elindul az erdő beljebb levő részeihez. Ágreccsenést hall, előkapja íját és nyilát. Lopózkodni kezd. Meglát egy őzet. Lassan lövésre emeli íját, és lő. Telibe talál.* ~Legalább az étel megvan~ *Meglát egy kis hangyabolyt, sok-sok gyógynövénnyel tele. Leszedi, majd visszamegy az elejtett vadhoz és hátára veti amazt. Lassan visszaevickél a sérülthöz.*
-Itt is vagyok. *Első dolga, hogy megitassa a sérültet, majd sebeire gyógynövényeket tesz. Tűzet rak és sütni kezdi az őzet.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.19 10:35:53, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása. Tömeges durva helyesírási hibák és elgépelések.
1761. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-18 20:19:57
Üzenet elküldve: 2015-08-18 20:19:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Dinthia//
*A nőszemély akkor hát elindul az erdőbe, vele együtt. Ő csak az eget látja, ahogy felfelé bámul a szőkeség karjai közül, az eget, a felhőket, a madarakat, és a fel-fel bukkanó napot. Ilyenkor kissé hunyorog, próbál kitérni a fény elől, de erőtlen porhüvely lévén nem tehet mást, mint csendben tűri, ahogy a nap a szemébe süt.
A lány szavai kissé megnyugtatják, bár lövése sincs arról, mi az az elf. Odafent nem látott még emberfia hosszúfülű szerzetet, talán majd egyszer definiálja neki valaki a fajokat. Már ha túléli. A lényeg az, hogy ő ért a gyógyításhoz, és ennyi bőven elég számára.
Menet közben újra látja a városőröket, akik mit sem törődve vele álltak az út mellett, és ez most is így van, megint pont tojnak a haldokló Rodim, és az őt megmenti próbáló nő fejére.
Aztán lassacskán fák tűnnek fel, a szemébe sütő fényt eltakarva. Néma hálaimát rebeg a nőnek, amiért végre árnyékos helyre vitte, szinte kezdett kisülni a szeme a napfénytől. Ámbár most kisebb gondja is nagyobb ennél. Lüktető feje olyan, mintha élete legdurvább másnaposságát szorozták volna meg kétszázzal, sebei pedig annyira égnek, mintha sóval szórták volna be őket, aztán szurokkal, a szurkot pedig meggyújtották volna. Röviden: rettenetesen fáj mindene.
Ez itt nem erdő, csupán egy kis fás liget. Azonban megteszi számára. A felé nyújtott kulacsra felcsillan a szeme, és bár kézzel nem tud nyúlni érte, nyelni nagy nehezen képes. Mintha törzse legjobb nőjével feküdne össze, annyira kellemesnek találja a nedűt, amely legurul a torkán, majd a gyomrában landol. Mintha egy kicsit új erőre kapott volna.*
- K... Ksz... Köszönöm.
*Hörgi el a hálaszavakat, majd aztán elengedve magát várja, hogy az állítólagos gyógyító gyógyítson.*
*A nőszemély akkor hát elindul az erdőbe, vele együtt. Ő csak az eget látja, ahogy felfelé bámul a szőkeség karjai közül, az eget, a felhőket, a madarakat, és a fel-fel bukkanó napot. Ilyenkor kissé hunyorog, próbál kitérni a fény elől, de erőtlen porhüvely lévén nem tehet mást, mint csendben tűri, ahogy a nap a szemébe süt.
A lány szavai kissé megnyugtatják, bár lövése sincs arról, mi az az elf. Odafent nem látott még emberfia hosszúfülű szerzetet, talán majd egyszer definiálja neki valaki a fajokat. Már ha túléli. A lényeg az, hogy ő ért a gyógyításhoz, és ennyi bőven elég számára.
Menet közben újra látja a városőröket, akik mit sem törődve vele álltak az út mellett, és ez most is így van, megint pont tojnak a haldokló Rodim, és az őt megmenti próbáló nő fejére.
Aztán lassacskán fák tűnnek fel, a szemébe sütő fényt eltakarva. Néma hálaimát rebeg a nőnek, amiért végre árnyékos helyre vitte, szinte kezdett kisülni a szeme a napfénytől. Ámbár most kisebb gondja is nagyobb ennél. Lüktető feje olyan, mintha élete legdurvább másnaposságát szorozták volna meg kétszázzal, sebei pedig annyira égnek, mintha sóval szórták volna be őket, aztán szurokkal, a szurkot pedig meggyújtották volna. Röviden: rettenetesen fáj mindene.
Ez itt nem erdő, csupán egy kis fás liget. Azonban megteszi számára. A felé nyújtott kulacsra felcsillan a szeme, és bár kézzel nem tud nyúlni érte, nyelni nagy nehezen képes. Mintha törzse legjobb nőjével feküdne össze, annyira kellemesnek találja a nedűt, amely legurul a torkán, majd a gyomrában landol. Mintha egy kicsit új erőre kapott volna.*
- K... Ksz... Köszönöm.
*Hörgi el a hálaszavakat, majd aztán elengedve magát várja, hogy az állítólagos gyógyító gyógyítson.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389