//Geradras Darandel,Zetriat Iuthar, Mesélő #4 és Liannera Muriku részére//
*Abban a pár pillanatban, amíg minden csendes és nyugodt,Eleonor Liannera felé fordul.*
-Minden rendben, azt hiszem. *A kezébe temeti az arcát, sóhajt egyet és a tündérre néz.* - Ugye te is jól vagy. Most már úgy érzem, felelősséggel tartozunk irántad. *Barátságosan rámosolyog, majd némán figyeli Zetriat, majd Geradras reakcióját, az elf ébredése miatt. Amikor úgy tűnik, újra egy veszekedés robbanna ki, Eleonor felkiált*
-Hagyjátok már abba! *Először Geradrasra néz* - Éppen most ébredt fel, pont te mondtad, hogy össze van zavarodva. Ne kapd fel a vizet azonnal! *Aztán Zetriatra pillant* - Kérlek, hagyd abba ezt a gyilkosozást! Igen, megtörtént, nekem sem tetszik, de nem tudjuk visszacsinálni. Kérlek, hagyd abba!
*Végül mindketten abbahagyják a vitát, de Zetriatot már nem lehet marasztalni elbúcsúzik tőlük, és elindul a másik irányba. Eleonor egy pillanatig nézi, ahogy távolodik és végül utána siet, hiszen tényleg szépeket mondott neki.*
-Zetriat! Várj egy pillanatot! *Utánaszalad, és úgy, hogy már csak ketten vannak. Amikor az elf felé fordul, és ő végre odaér hozzá, és megfogja a karját, majd lecsúszik a keze Zet kezébe.*
-Nagyon sajnálom, hogy így alakult. Csak... *Felnéz Zetriat szemébe.* - Szeretném megköszönni a segítséget, amit értünk tettél. Nem lehetek elég hálás, mert megmentettél minket. Nem érdekel, hogy mit gondolsz rólam és Geradrasról. *Rázza a fejét.* - Csak tudni szeretném, hogy minden rendben lesz-e veled ezután. Tényleg rosszul érezném magam, ha valami bajod lenne miattunk.
*Egy kis hatásszünet, levegő vétel és még egy pillanat, amíg összeszedi a gondolatait.*
-Szóval sok szerencsét a továbbiakban és remélem még találkozunk.
*Nem törődik azzal, hogy az elf esetleg nem akarja, vagy ellenkezne, de megöleli és még egy puszit is nyom az arcára.*
-Köszönök mindent, Zetriat. Vigyázz magadra!
*Aztán gyorsan elengedi, mielőtt az elf rosszul érezné magát, rámosolyog, habár kicsit erőltetett az a mosoly, mivel nem akarja, hogy elváljanak az útjaik. Főleg nem így. De végülis, miután lecsöppent az első könnycsepp, int Zetriatnak még egyet, aztán visszamegy a társaihoz.*
-Zetriat elment és nem is fog visszajönni. Nem fog követni minket. *Ezt leginkább Geradrasnak mondja. Aztán Liannera felé fordul.*
-Kipihented magad? Indulnunk kellene, nem? *Újra Geradrasra néz*
-Mi a Karavánpihenő felé vesszük az irányt, a Zöldsárkány fogadóba. Velünk tartasz?
A hozzászólás írója (Eleonor Nesayang) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.07 20:29:39