Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 90 (1781. - 1800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1800. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-28 23:58:51
Üzenet elküldve: 2015-08-28 23:58:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
//Tábor//
* Végül is Lia miután átnézte az ellátmányt arra az elhatározásra jut, hogy rögtönzött szakácsnak nevezi ki a két még aktív fiatalembert, élen Darellal. Valóban nem lőtt nagyon mellé a kijelentéssel, hogy nem mesterszakács. *
- Menni fog.
* Bólint végül beleegyezőn, tud mást tenni? Neki lát hát jó esetben Rendoll is besegít a sütögetésben aztán úgy gyorsabban haladnak. S ha már így alakul akkor hát kérdez. Ki kell ismerje az embereit, egy jó vezetőnek ismernie kell ki miben jó és hogy miben rossz. Igyekszik legjobb tudása szerint helytállni. Lia is megnyílik kissé s néhány hasznos információval szolgál. Parányit elmosolyodik tán kicsit oldva a hangulatot. *
- Akkor legalább lesz összehasonlítási alapod.
* Utal saját magára, hogy vajon mennyire fog helytállni ebben a karavánvezetői szerepben. Persze csak tréfa. Rögtön tovább is lép és Rendoll hoz fordul. *
- És Te? Honnan származol?
* Teszi fel a kérdést s amíg sütnek / esznek a tűz körül addig van idő válaszolni, persze mások is bátran csatlakozhatnak s nyugodtan közbeszólhatnak. Ha vége a kis mondókáknak akkor Lia felé fordul, vagy ha épp a sérültet ápolja akkor odalép hozzá s diszkréten de nyíltan teszi fel a kérdést. *
- Mennyire súlyos?
* Érdekli, mivel tudnia kell, hogy kire tud számítani a későbbiekben és kire nem. Hogy tervezzen és hogy készüljön. Hosszú napok elé néznek. *
//Tábor//
* Végül is Lia miután átnézte az ellátmányt arra az elhatározásra jut, hogy rögtönzött szakácsnak nevezi ki a két még aktív fiatalembert, élen Darellal. Valóban nem lőtt nagyon mellé a kijelentéssel, hogy nem mesterszakács. *
- Menni fog.
* Bólint végül beleegyezőn, tud mást tenni? Neki lát hát jó esetben Rendoll is besegít a sütögetésben aztán úgy gyorsabban haladnak. S ha már így alakul akkor hát kérdez. Ki kell ismerje az embereit, egy jó vezetőnek ismernie kell ki miben jó és hogy miben rossz. Igyekszik legjobb tudása szerint helytállni. Lia is megnyílik kissé s néhány hasznos információval szolgál. Parányit elmosolyodik tán kicsit oldva a hangulatot. *
- Akkor legalább lesz összehasonlítási alapod.
* Utal saját magára, hogy vajon mennyire fog helytállni ebben a karavánvezetői szerepben. Persze csak tréfa. Rögtön tovább is lép és Rendoll hoz fordul. *
- És Te? Honnan származol?
* Teszi fel a kérdést s amíg sütnek / esznek a tűz körül addig van idő válaszolni, persze mások is bátran csatlakozhatnak s nyugodtan közbeszólhatnak. Ha vége a kis mondókáknak akkor Lia felé fordul, vagy ha épp a sérültet ápolja akkor odalép hozzá s diszkréten de nyíltan teszi fel a kérdést. *
- Mennyire súlyos?
* Érdekli, mivel tudnia kell, hogy kire tud számítani a későbbiekben és kire nem. Hogy tervezzen és hogy készüljön. Hosszú napok elé néznek. *
1799. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-28 13:01:52
Üzenet elküldve: 2015-08-28 13:01:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
*Kiderül lassan, hogy a felderítő mitől is lett rosszul. Szerencséje van, hogy egy kitűnő gyógyító is tartott a karavánnak kedvese személyében, mert így több esélye van, hogy hamar felépüljön és ez a gyógyító mellesleg a legcsinosabb is a gyógyítók közül. Megütközve néz Liára, mert nem gondolná, hogy elmeséli részletesen milyen hasznos is az a virág, legalábbis kettőjüknek több volt mint hasznos. Elmosolyodva rázza meg lassan a fejét az ötletre. A puszi a nyakán kellemesen éri.*
-Lehet azt elfelejteni?
*Kérdezi ráhunyorogva.*
~Ki ne venné be a legrosszabb ízű gyógynövényt is, ha ezzel jutalmazod, de még csak az kellene, hogy minden ájult betegnek ezzel adj kedvet hozzá.~
-Edd csak meg, jót fog tenni neked.
*Mondja végül egyszerűen Asgallnak és mivel, úgy látja jobban van, legalábbis beszél és cselekszik, most már bátrabban hagyja ott, hogy Liához lépjen.*
-Mit gondolsz ehet már valamit a felderítőnk, vagy még korai neki?
*A választól függően visz neki is a sült kolbászból, vagy nem, aztán elhelyezkedik közelebb Liához. A véleménye az, hogy a lány tőle bizonyosan többet tud a karavánutakról. Azért valami fogalma van, de azt nem állíthatja, hogy volt már benne része. Ez az első ilyen útja és már a kezdetektől örül neki, hogy van, aki láthatóan többet tud és képes megszervezni egy ilyen kíséretet. Liára is bátran támaszkodhat, hiszen most mondta mennyi ilyen útban vett már részt és egy karavánba is született úgymond. Ez számára nem új, így tudják, majd hasznosítani a tapasztalatait.*
*Kiderül lassan, hogy a felderítő mitől is lett rosszul. Szerencséje van, hogy egy kitűnő gyógyító is tartott a karavánnak kedvese személyében, mert így több esélye van, hogy hamar felépüljön és ez a gyógyító mellesleg a legcsinosabb is a gyógyítók közül. Megütközve néz Liára, mert nem gondolná, hogy elmeséli részletesen milyen hasznos is az a virág, legalábbis kettőjüknek több volt mint hasznos. Elmosolyodva rázza meg lassan a fejét az ötletre. A puszi a nyakán kellemesen éri.*
-Lehet azt elfelejteni?
*Kérdezi ráhunyorogva.*
~Ki ne venné be a legrosszabb ízű gyógynövényt is, ha ezzel jutalmazod, de még csak az kellene, hogy minden ájult betegnek ezzel adj kedvet hozzá.~
-Edd csak meg, jót fog tenni neked.
*Mondja végül egyszerűen Asgallnak és mivel, úgy látja jobban van, legalábbis beszél és cselekszik, most már bátrabban hagyja ott, hogy Liához lépjen.*
-Mit gondolsz ehet már valamit a felderítőnk, vagy még korai neki?
*A választól függően visz neki is a sült kolbászból, vagy nem, aztán elhelyezkedik közelebb Liához. A véleménye az, hogy a lány tőle bizonyosan többet tud a karavánutakról. Azért valami fogalma van, de azt nem állíthatja, hogy volt már benne része. Ez az első ilyen útja és már a kezdetektől örül neki, hogy van, aki láthatóan többet tud és képes megszervezni egy ilyen kíséretet. Liára is bátran támaszkodhat, hiszen most mondta mennyi ilyen útban vett már részt és egy karavánba is született úgymond. Ez számára nem új, így tudják, majd hasznosítani a tapasztalatait.*
1798. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-28 10:19:57
Üzenet elküldve: 2015-08-28 10:19:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*Elveszi a kis virágot Liától. Közben végighallgatja, hogy a nő arról csacsog, hogy a lovagja egy csókjáért mindent bevenne, amit mondana neki.*
~ A csókodért én még mérget is innék~*jegyzi meg magában a vándor, hiszen Lia nem éppen megvetendő fehérnép, de mivel már van párja, nem akar feszültséget kelteni a táborban, sőt, semmikor sem akar feszültséget kelteni. Valószínűleg Asgallnak is megvan valahol a párja, csak még nem találta meg. A kis növényt a fogai között őrli, eléggé keserű, de nem annyira, hogy hányjon tőle. A növénytől valamivel jobban érzi magát, bár még mindig gyenge. Most nem szól egy szót sem, bár nem is az a beszédes fajta. Lehunyja a szemét, és egy kicsit pihen.*
*Elveszi a kis virágot Liától. Közben végighallgatja, hogy a nő arról csacsog, hogy a lovagja egy csókjáért mindent bevenne, amit mondana neki.*
~ A csókodért én még mérget is innék~*jegyzi meg magában a vándor, hiszen Lia nem éppen megvetendő fehérnép, de mivel már van párja, nem akar feszültséget kelteni a táborban, sőt, semmikor sem akar feszültséget kelteni. Valószínűleg Asgallnak is megvan valahol a párja, csak még nem találta meg. A kis növényt a fogai között őrli, eléggé keserű, de nem annyira, hogy hányjon tőle. A növénytől valamivel jobban érzi magát, bár még mindig gyenge. Most nem szól egy szót sem, bár nem is az a beszédes fajta. Lehunyja a szemét, és egy kicsit pihen.*
1797. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-27 22:18:50
Üzenet elküldve: 2015-08-27 22:18:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Annorona követve a kereskedelmi utat elindul a karavánpihenő közelébe. Útközben elmerül a mérföldekig elnyúló füves pusztákban, és az éppen észrevehető folyóban. Mindig is szerette a természetet. Tudja, hogy hosszú az út a karavánpihenőig, ezért azt tervezte, hogy majd suttyomban felkapaszkodik egy szekérre, ami arrafelé tart, így potyautasként hamarabb megjárhatja a hosszú utat. Messze van még a cél, de ha edzeni akar, nincs más választása.
Még órákon át baktat, mire meghallja néhány ló dobogását. Mosolyogva megfordul, és látja is, hogy egy öregember szénákat szállít egy vén szekéren, fehér lovakkal. Illedelmesen megkérdezi, elvinné-e őt is, mire a férfi bólint. Hogy ezt most azért tette, mert kedves, vagy mert megrémült a külsejétől nem tudja, de nem nagyon érdekli. A lényeg, hogy elindultak, és ezzel egy csomó időt megspórolhat. Az úton sokat beszélget a férfivel, bár többnyire Annorona csak válaszolgat. Van, amire igen, van amire nem, az utóbbi alól általában úgy mászott ki, hogy témát váltott; gyorsan feltett ő egy kérdést, érdeklődött a lovakról, vagy áradozott a tájról, vagy unottan megkérdezte, mikor vannak már ott. Ez utóbbit kétpercenként teszi fel, ugyanis a pasasnak be nem áll a szája. Annorona gondolkozik rajta, hogy megölje-e, és akkor csönd lesz, de nem nagyon tud lovakat irányítani, valamint nem minden álma megállás nélkül azokat unszolni. Így legalább nézelődhet, gondolkodhat. És ez így is jó neki.*
Még órákon át baktat, mire meghallja néhány ló dobogását. Mosolyogva megfordul, és látja is, hogy egy öregember szénákat szállít egy vén szekéren, fehér lovakkal. Illedelmesen megkérdezi, elvinné-e őt is, mire a férfi bólint. Hogy ezt most azért tette, mert kedves, vagy mert megrémült a külsejétől nem tudja, de nem nagyon érdekli. A lényeg, hogy elindultak, és ezzel egy csomó időt megspórolhat. Az úton sokat beszélget a férfivel, bár többnyire Annorona csak válaszolgat. Van, amire igen, van amire nem, az utóbbi alól általában úgy mászott ki, hogy témát váltott; gyorsan feltett ő egy kérdést, érdeklődött a lovakról, vagy áradozott a tájról, vagy unottan megkérdezte, mikor vannak már ott. Ez utóbbit kétpercenként teszi fel, ugyanis a pasasnak be nem áll a szája. Annorona gondolkozik rajta, hogy megölje-e, és akkor csönd lesz, de nem nagyon tud lovakat irányítani, valamint nem minden álma megállás nélkül azokat unszolni. Így legalább nézelődhet, gondolkodhat. És ez így is jó neki.*
1796. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-27 20:44:08
Üzenet elküldve: 2015-08-27 20:44:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*Darelre néz, majd halkan sóhajt.*
– Hát, talán meg. Van esélye, ha túléli az éjszakát. Magára hagyva nem sok reményt fűznék hozzá, de az előbb magához tért, egy kis vizet adtam neki, és a gyógyitalból is belé diktálok majd valamennyit. Pihennie kell. Akármi is volt ez, Asgall nagyon túlhajszolta magát.
*Amikor az ellátmányról van szó, meg a vacsoráról, akkor megkéri Rent nézzen néha oda a betegükre.
Gyorsan nézi át mindazt, amit Darel megmutat az ellátmányból és végül döntésre jut.*
– A kötszerek jók, de szerencsére most nem kellenek. Akárki csomagolt, nagylelkű volt hozzánk, jól fel vagyunk tarisznyázva. Sok a tartós élelem is. De ahogy látom, van kenyér meg szalonna. Főztem volna, de most a felderítőnket kéne valahogy talpra állítani.
*Lia elgondolkodva néz Darelre.*
– Gondolom, nem vagy egy mesterszakács, de a sült szalonna, sült kolbász, tábortűznél pirított kenyér hármasa megy azért? *kérdezi, és kicsit húzza is a parancsnokot.* De szerintem valaki csak segít. Mondjuk, az a szőke ott! *folytatja és Rendolra mutat.*
~Ketten együtt talán összebénáznak valami ételt. Delphuris nagyon hallgatag eddig, ki tudja, hogy veszi az egészet, hiszen ismerték már egymást Asgall-lal.~
*A többiek is csendesek egyelőre, de mindenki teszi a dolgát, ahogy Lia látja. Talán tényleg mindenkit sokkolt kissé ez a hirtelen rosszulléte a társuknak.
Visszatér hát a betege mellé, köszönetképp Renre mosolyog, örül a segítségnek és persze a korábbi biztató érintésnek is.
Újra leül a beteg mellé, akit immár levettek szekérről, hiszen hozzá kellett férni az élelemhez, és nincs korlátlan hely két szekéren.
Az ájult ezt a percet választja, hogy megint magához térjen. Az időzítés is jó, az meg főleg, hogy inni kér. Lia ad is neki, és mivel hisz neki, ezért a Lynol Lángját félre is teszi, nem pazarolja feleslegesen.*
– Óvatosan igyál! *Tartja oda neki a kulacsát. A sajátját, mert azért azt csak nem hagyta szét a felderítők gyöngye.* Meg még mi nem kéne? Tényleg itt akarod hagyni ezt az árnyékvilágot? Megfekszed szépen a napjaidat akkor is, ha a szekérre kötözünk, és a hátadra ülök hozzá! Azt a mindenségit már az izgága fajtájának!
*Lia hátratúrja a haját, majd Asgallra néz, róla pedig a többiekre.
Aztán nagyot szusszan.*
– Majd akkor sajnálkozz, ha meggyógyultál, és páran sorba állunk, hogy szétrúgjuk a zrityód ezért a sok aggodalomért! De most csak pihenj! Ma még nem ehetsz, csak víz jár, meg ez a kis virág.*Odatart neki egyetlen picike virágot a Cynthe Álmából, nem annyit, hogy napokra kiüsse, csak kis nyugtatóként hat ennyi, illetve segíthet elaludni.* Lassan rágd el! Nem olyan rossz az íze, Rendoll is megmondhatja, ő is kapott már belőle korábban.
*Rendoll időzítése éppen jó, mikor az ő vacsorájával megérkezik. Lia lágyan elmosolyodik.*
– Pontosan. Csakis parancsra teszed, Ren! *kacsint még mindig mosolyogva, de aztán kissé elkomolyodik.* Lehet, hogy a barátunk gyógyulási kedvét növelné, ha mesélnél neki arról, hogy az a kis virág, amit el kell rágnia, milyen hasznos valami.
*Ren füléhez hajol és belesuttogja:*
– Emlékszel, egy csókomért cserébe te minden vita nélkül bevetted?
*kuncog, futó puszit nyom a szőke lovag nyaka oldalára, majd leül a tűz mellé, hogy ő maga is egyen. Közben Darelt hallgatja, de aztán megszólal, halkan, nem tolakodva.*
– Nem tudom, mennyire számít, de életem első tizenöt évében karavánok mellett éltem, velük nőttem fel. Aztán pedig Lihanechbe kerültem.
*Darelre néz, majd halkan sóhajt.*
– Hát, talán meg. Van esélye, ha túléli az éjszakát. Magára hagyva nem sok reményt fűznék hozzá, de az előbb magához tért, egy kis vizet adtam neki, és a gyógyitalból is belé diktálok majd valamennyit. Pihennie kell. Akármi is volt ez, Asgall nagyon túlhajszolta magát.
*Amikor az ellátmányról van szó, meg a vacsoráról, akkor megkéri Rent nézzen néha oda a betegükre.
Gyorsan nézi át mindazt, amit Darel megmutat az ellátmányból és végül döntésre jut.*
– A kötszerek jók, de szerencsére most nem kellenek. Akárki csomagolt, nagylelkű volt hozzánk, jól fel vagyunk tarisznyázva. Sok a tartós élelem is. De ahogy látom, van kenyér meg szalonna. Főztem volna, de most a felderítőnket kéne valahogy talpra állítani.
*Lia elgondolkodva néz Darelre.*
– Gondolom, nem vagy egy mesterszakács, de a sült szalonna, sült kolbász, tábortűznél pirított kenyér hármasa megy azért? *kérdezi, és kicsit húzza is a parancsnokot.* De szerintem valaki csak segít. Mondjuk, az a szőke ott! *folytatja és Rendolra mutat.*
~Ketten együtt talán összebénáznak valami ételt. Delphuris nagyon hallgatag eddig, ki tudja, hogy veszi az egészet, hiszen ismerték már egymást Asgall-lal.~
*A többiek is csendesek egyelőre, de mindenki teszi a dolgát, ahogy Lia látja. Talán tényleg mindenkit sokkolt kissé ez a hirtelen rosszulléte a társuknak.
Visszatér hát a betege mellé, köszönetképp Renre mosolyog, örül a segítségnek és persze a korábbi biztató érintésnek is.
Újra leül a beteg mellé, akit immár levettek szekérről, hiszen hozzá kellett férni az élelemhez, és nincs korlátlan hely két szekéren.
Az ájult ezt a percet választja, hogy megint magához térjen. Az időzítés is jó, az meg főleg, hogy inni kér. Lia ad is neki, és mivel hisz neki, ezért a Lynol Lángját félre is teszi, nem pazarolja feleslegesen.*
– Óvatosan igyál! *Tartja oda neki a kulacsát. A sajátját, mert azért azt csak nem hagyta szét a felderítők gyöngye.* Meg még mi nem kéne? Tényleg itt akarod hagyni ezt az árnyékvilágot? Megfekszed szépen a napjaidat akkor is, ha a szekérre kötözünk, és a hátadra ülök hozzá! Azt a mindenségit már az izgága fajtájának!
*Lia hátratúrja a haját, majd Asgallra néz, róla pedig a többiekre.
Aztán nagyot szusszan.*
– Majd akkor sajnálkozz, ha meggyógyultál, és páran sorba állunk, hogy szétrúgjuk a zrityód ezért a sok aggodalomért! De most csak pihenj! Ma még nem ehetsz, csak víz jár, meg ez a kis virág.*Odatart neki egyetlen picike virágot a Cynthe Álmából, nem annyit, hogy napokra kiüsse, csak kis nyugtatóként hat ennyi, illetve segíthet elaludni.* Lassan rágd el! Nem olyan rossz az íze, Rendoll is megmondhatja, ő is kapott már belőle korábban.
*Rendoll időzítése éppen jó, mikor az ő vacsorájával megérkezik. Lia lágyan elmosolyodik.*
– Pontosan. Csakis parancsra teszed, Ren! *kacsint még mindig mosolyogva, de aztán kissé elkomolyodik.* Lehet, hogy a barátunk gyógyulási kedvét növelné, ha mesélnél neki arról, hogy az a kis virág, amit el kell rágnia, milyen hasznos valami.
*Ren füléhez hajol és belesuttogja:*
– Emlékszel, egy csókomért cserébe te minden vita nélkül bevetted?
*kuncog, futó puszit nyom a szőke lovag nyaka oldalára, majd leül a tűz mellé, hogy ő maga is egyen. Közben Darelt hallgatja, de aztán megszólal, halkan, nem tolakodva.*
– Nem tudom, mennyire számít, de életem első tizenöt évében karavánok mellett éltem, velük nőttem fel. Aztán pedig Lihanechbe kerültem.
1795. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-27 19:06:22
Üzenet elküldve: 2015-08-27 19:06:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*A víz jólesik neki, majd újra álomba merül. Nem álmodik semmit, és azt sem tudja, mennyi ideje szendergett, de amikor felébredt valamivel jobban érezte magát, bár lábra állni nem tud.*
- Vizet!* kéri hörögve, és ha megkapja akkor újra szól.*
- Nem mérgeztek meg... kifárasztottam magam, még a reggel előtt futottam, át a városon... igazi rekord. De most gyenge vagyok.* majd Lihához fordul.*
- Tudnál adni valami orvosságot ami megerősít? Nem hagyhatom, hogy Delph egyedül őrködjön.* fel szeretne ülni, de visszazuhan a helyére.*
- Így nem sok hasznomat veszitek. Sajnálom, hogy bajt okozok nektek.* szánakozik a férfi. Étvágya nincs, de ha enne is, az is kikerülne belőle. Erős fáradságot érez, bár az agya kipihente magát, de az ereje olyan mint a reggeli harmat, ami a nap közepére felszárad.*
*A víz jólesik neki, majd újra álomba merül. Nem álmodik semmit, és azt sem tudja, mennyi ideje szendergett, de amikor felébredt valamivel jobban érezte magát, bár lábra állni nem tud.*
- Vizet!* kéri hörögve, és ha megkapja akkor újra szól.*
- Nem mérgeztek meg... kifárasztottam magam, még a reggel előtt futottam, át a városon... igazi rekord. De most gyenge vagyok.* majd Lihához fordul.*
- Tudnál adni valami orvosságot ami megerősít? Nem hagyhatom, hogy Delph egyedül őrködjön.* fel szeretne ülni, de visszazuhan a helyére.*
- Így nem sok hasznomat veszitek. Sajnálom, hogy bajt okozok nektek.* szánakozik a férfi. Étvágya nincs, de ha enne is, az is kikerülne belőle. Erős fáradságot érez, bár az agya kipihente magát, de az ereje olyan mint a reggeli harmat, ami a nap közepére felszárad.*
1794. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-27 16:01:13
Üzenet elküldve: 2015-08-27 16:01:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
*Miután Darel is katonásan kiosztotta a feladatot, már nincs mit tenni. Segít Liának, amiben tud, hogy a beteget elássa. Darel szavai kemények, de megérti valahol, hogy a túlélés érdekében muszáj kemény döntéseket hozni. A felderítő talán felépül és mégsem kell hátra hagyniuk. Liára néz a szeme sarkából, mert nem tudja, hogyan hatnak, majd rá Darel szavai. Lopva a vállára teszi a kezét vigasztalásul, ha szüksége lenne rá, aztán indul, hogy hasznossá tegye magát, ahogy tudja. A főzéshez annyit ért, mint egy lovag általában szóval szinte semmit, a sütés az jobban megy, ha elejtett vadról van szó, azért megteszi amit tud, hogy legyen étel. Komolyan veszi a karavánvezetőének szavait és már most tudja igyekszik, majd maradéktalanul betartani őket. Lassan elkészülnek mindennel és a fiatal harcos pedig kiadja az utasítást az evésre. Ki ő, hogy ellentmondjon neki, ráadásul igen csak megéhezett már, mert régen ettek utoljára még a városban. Megkeresi tekintetével Liát és egy tál ételt visz neki is, ha segédkezett az elkészítésben akkor is biztos, hogy a beteget nem hagyja magára sokáig, így valószínűleg jobb, ha gondoskodik erről.*
-Jobb lenne, ha te is pihennél egy kicsit. Nekem óvnom kell a gyógyítót, így felváltalak még eszel és pihensz.
*Mondja neki mosolyogva rá és bármivel is foglalatoskodik most Lia átveszi tőle, aztán hagyja, hogy a lány tudjon egy kicsit pihenni. Közben nézi, hogy Darelhez csatlakozik e, valaki az őrségben mert, ha nem akkor magára vállalja, majd a feladatot. A felderítőnek, aki még talpon van szerinte is muszáj pihennie ma este, mert holnap sem lesz könnyebb dolga, mint eddig volt.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.27 16:05:04
*Miután Darel is katonásan kiosztotta a feladatot, már nincs mit tenni. Segít Liának, amiben tud, hogy a beteget elássa. Darel szavai kemények, de megérti valahol, hogy a túlélés érdekében muszáj kemény döntéseket hozni. A felderítő talán felépül és mégsem kell hátra hagyniuk. Liára néz a szeme sarkából, mert nem tudja, hogyan hatnak, majd rá Darel szavai. Lopva a vállára teszi a kezét vigasztalásul, ha szüksége lenne rá, aztán indul, hogy hasznossá tegye magát, ahogy tudja. A főzéshez annyit ért, mint egy lovag általában szóval szinte semmit, a sütés az jobban megy, ha elejtett vadról van szó, azért megteszi amit tud, hogy legyen étel. Komolyan veszi a karavánvezetőének szavait és már most tudja igyekszik, majd maradéktalanul betartani őket. Lassan elkészülnek mindennel és a fiatal harcos pedig kiadja az utasítást az evésre. Ki ő, hogy ellentmondjon neki, ráadásul igen csak megéhezett már, mert régen ettek utoljára még a városban. Megkeresi tekintetével Liát és egy tál ételt visz neki is, ha segédkezett az elkészítésben akkor is biztos, hogy a beteget nem hagyja magára sokáig, így valószínűleg jobb, ha gondoskodik erről.*
-Jobb lenne, ha te is pihennél egy kicsit. Nekem óvnom kell a gyógyítót, így felváltalak még eszel és pihensz.
*Mondja neki mosolyogva rá és bármivel is foglalatoskodik most Lia átveszi tőle, aztán hagyja, hogy a lány tudjon egy kicsit pihenni. Közben nézi, hogy Darelhez csatlakozik e, valaki az őrségben mert, ha nem akkor magára vállalja, majd a feladatot. A felderítőnek, aki még talpon van szerinte is muszáj pihennie ma este, mert holnap sem lesz könnyebb dolga, mint eddig volt.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.27 16:05:04
1793. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-27 14:21:59
Üzenet elküldve: 2015-08-27 14:21:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Arra eszmél, hogy a szekér éktelen döccenésekkel zötykölődik alattuk. Félrehajtja a függönyként lengedező ponyvát, ami kioldódott a nagy zötyögésben, és kipillant. Artheniorból már csak a Templom levegőbe szökő karcsú sziluettje látszik, a város egyébként egyetlen folttá zsugorodik össze a láthatáron. Kényelmesen elhelyezkedik - rablóknak, vagy a karavánt bármilyen módon zargatni akaró bajkeverőknek semmi nyoma a környéken - és lassan újra elbóbiskol. A következő alkalommal egy szembejövő karaván hangos zajára ébred. Megállnak, ők is, és az Arthenior felé igyekvő, hat szekérből és néhány lovas kísérőből álló társaság is. A karavánvezetők váltanak néhány szót, aztán mindkét szekérkaraván elindul tovább, a maga útjára. ~Nem is lehet rossz kereset, karavánkísérőnek lenni.~ gondolja az elf. Ő biztos inkább ezt választaná, ha pénzkeresetre lenne szüksége, mint a hajón való szolgálatot. Elf lévén nem igazán tudott azzal megbarátkozni. Talán ez is szerepet játszott abban, hogy végül nem csatlakozott Moonxilvery "kutató expedíciójához" arra a térkép jelölte szigetre. Nem, nem. Erdő, folyó, tó, sőt sivatag: bármikor jöhet, ő elemében érzi magát. De részéről a tengert meghagyja másnak. Sohasem értette, mit lehet rajta szeretni. A sós levegő marja az elf szemét, a szabadságnak meg csak csalóka illúzióját kapod, bezárva egy úszó teknőbe a végtelenbe vesző kékség hátán. ~Nem, köszöni szépen, a részéről nem kér belőle. Akkor már inkább egy szekérkaraván. Nem mintha ezt nem unná már, nagyon.~ Szerencsére estére letáboroznak. Egy rövid ideig beszélget a karaván vezetővel. Mint kiderül, komoly rablótámadást mostanában nem kellett elszenvednie az Artnenior és a Karavánpihenő közti útszakaszon. A pusztai utak sokkal veszélyesebbek. Pirtianesbe eljutni pedig gyakorlatilag lehetetlen, rakománnyal pedig Lichanechbe is nagyon nehézkes.
A Zöldsárkányról is kérdezi, a vezető állítása szerint a Fogadó viszonylag biztonságos. A söpredék inkább a Hermelint látogatja. A Romtábortól pedig kifejezetten óvja őt. Drann lassan elálmosodik. Reggel korán indulnak tovább, úgyhogy visszatér a szekéren lévő kényelmes helyre, és kardját a biztonság kedvéért a keze ügyébe készítve lefekszik aludni. A karavánvezető azt mondta, nem kell aggódni, az éjszaka váltott őrséggel vigyáznak, és csak akkor keltik fel, ha valami baj van. A reggel azonban hamar eljön, minden baj és hívatlan látogató nélkül, és már indulnak is tovább.*
A Zöldsárkányról is kérdezi, a vezető állítása szerint a Fogadó viszonylag biztonságos. A söpredék inkább a Hermelint látogatja. A Romtábortól pedig kifejezetten óvja őt. Drann lassan elálmosodik. Reggel korán indulnak tovább, úgyhogy visszatér a szekéren lévő kényelmes helyre, és kardját a biztonság kedvéért a keze ügyébe készítve lefekszik aludni. A karavánvezető azt mondta, nem kell aggódni, az éjszaka váltott őrséggel vigyáznak, és csak akkor keltik fel, ha valami baj van. A reggel azonban hamar eljön, minden baj és hívatlan látogató nélkül, és már indulnak is tovább.*
1792. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-27 13:08:33
Üzenet elküldve: 2015-08-27 13:08:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
* A jelentés után nem sokkal izgalmas kis esemény történik. Egészen pontosan az egyik felderítő úgy dönt kissé közelebbről szemügyre veszi azt a bizonyos utat amin járnak. Tompa puffanásra lesz figyelmes a fiú és tekint a hang irányába. Csodás, -1. De talán mégse, majd Lia megállapítja végtére is ő a gyógyító. Aki nem is ragozza a dolgot elmondja gyorsan mi a probléma. Tehát kaptak egy koloncot, hosszú távon nem lesz jó. De ez van, megoldják. Bólint. Elfogadva amit a lány mondd. *
- Segítek, rakjuk a szekérre. A karavánpihenőig van úgy 4-5 nap. Ha addig helyrejön jöhet, ha nem, akkor ott marad.
* Jelenti ki miután segédkezett felemelni a hátsó szekérre, azon van az ellátmány így talán a zsákok kicsit kényelmesebbek mint egy rakás fa láda. Lia Rendoll hívja segítségül így hát megoldják ketten a dolgot. Ezt elégedetten konstatálja így hát haladhat tovább kicsit a karaván.
Az út közbeni viccelődés a lánytól részéről most süket fülekre talál, elöl is s keveset hall, de amúgy is a környezettel van elfoglalva. Egy kiesett emberrel már is gyengébb a védelem. Jobb ha résen van. *
- egyedül vagy, tarts nyitva a szemed.
* Szól is oda Delphnek ki most társa nélkül kell ellássa a fő őrszem igencsak fontos szerepét.
Eseménytelenül telik a nap így el is jutnak a táborhelyig ahol csak hamar ki is alakul a rögtönzött pihenőhely. A kocsikat félkörben állítják így használva fedezékül. A tűz középre kerül (ha nem is az ájult akkor más által) és érkezik a kérdés az ellátmányról. *
- Természetesen a zsoldon felül a ház állta az útravalónkat. A hátsó kocsiban találhatóak a zsákok. Akad ott liszt, zsír, zöldségek. Nézz körül bátran. Segítek.
* teszi hozzá s ha mennek akkor valóban segít lepakolni, átnézni mi is van pontosan már csak azért is mert rémes a memóriája és hirtelen csak ezek jutottak eszébe. A listát pedig leadta Jelahannak. *
- Ezek itt még a hasznodra lehetnek.
* Teszi még hozzá ha odaérnek a hátsó kocsihoz, ahol az ájult is fekszik. *
- Kötszer és egyebek.
* Mivel Lia mondja magát gyógyítónak így ez számára lehet fontos holmi. Majd az ájultra néz. *
- Megmarad?
* Rövid, nyers, tömör kérdés csupán kíváncsi hány emberrel számolhat. Hogy mi a baja pontosan azzal nem traktálja magát, meg a lányt sem, hogy túlzottan kifejtse. Ha akarja majd elmondja. Bár a fiú nem gyógyító ezért nála kimerül a dolog abban, hogy ha kimerült pihenjen. Megelőzve kissé a kérdéseket még hozzáteszi, megerősítve azt amit korábban is mondott még az úton. *
- Míg a pihenőhöz érünk pihenhet a szekéren. Ha addig nem jön helyre akkor nem visszük tovább. A táboron át csak felesleges teher lenne.
* Jelenti még ki aztán ha szükséges akkor segít a főzés előkészítésében is, bár főzni nem tud, maximum nyársra húzni egy nyulat és megsütni így éhen nem halna, de egy ragut nem várjon tőle senki. Ezért ezt inkább a hozzáértőkre bízza. Addig helyet foglal a tűznél s majd ha a többiek is csatlakoznak (és persze ha kész az étel) akkor szól ismét. *
- Viszonylag nyugodt nap volt. Egyetek aztán pihenjen mindenki. Delphuris * szólítja meg a lányt. *
- A társad kiesett így most egyedül leszel a szemünk. Te ma ne őrködj, aludd át az éjszakát. Kipihenten jobban tudsz figyelni. Én kezdem az őrködést egy ember csatlakozzon. Egy fontos szabály és ez az egész útra érvényes: Senki ne legyen egyedül soha. * Ez alatt tekintetét körbe viszi a társaságon, fontos, hogy ezt betartsák mind. Az egész csapat és sajátos érdekük is. *
- Ha ötletek van, osszátok meg mindenkivel. Ne hallgassatok el semmit. Mind máshonnan jöttünk, mind máshoz értünk. Sosem lehet tudni mi az ami hasznunkra lehet.
* Továbbra is mindenkihez szól határozottan de barátságosabban mint eddig, tán lassan felold majd ő is. Bár igazán sosem fog, ilyen helyzetben semmiképp, haza kell juttassa ezt a karavánt ahhoz pedig fegyelem kell. *
- És most együnk.
* Zárja végül aztán indulhat a falatozás ha minden jól megy. Persze közben nem tilos a beszéd, kérdések, ötletek vagy bármi ami eszükbe jut. *
* A jelentés után nem sokkal izgalmas kis esemény történik. Egészen pontosan az egyik felderítő úgy dönt kissé közelebbről szemügyre veszi azt a bizonyos utat amin járnak. Tompa puffanásra lesz figyelmes a fiú és tekint a hang irányába. Csodás, -1. De talán mégse, majd Lia megállapítja végtére is ő a gyógyító. Aki nem is ragozza a dolgot elmondja gyorsan mi a probléma. Tehát kaptak egy koloncot, hosszú távon nem lesz jó. De ez van, megoldják. Bólint. Elfogadva amit a lány mondd. *
- Segítek, rakjuk a szekérre. A karavánpihenőig van úgy 4-5 nap. Ha addig helyrejön jöhet, ha nem, akkor ott marad.
* Jelenti ki miután segédkezett felemelni a hátsó szekérre, azon van az ellátmány így talán a zsákok kicsit kényelmesebbek mint egy rakás fa láda. Lia Rendoll hívja segítségül így hát megoldják ketten a dolgot. Ezt elégedetten konstatálja így hát haladhat tovább kicsit a karaván.
Az út közbeni viccelődés a lánytól részéről most süket fülekre talál, elöl is s keveset hall, de amúgy is a környezettel van elfoglalva. Egy kiesett emberrel már is gyengébb a védelem. Jobb ha résen van. *
- egyedül vagy, tarts nyitva a szemed.
* Szól is oda Delphnek ki most társa nélkül kell ellássa a fő őrszem igencsak fontos szerepét.
Eseménytelenül telik a nap így el is jutnak a táborhelyig ahol csak hamar ki is alakul a rögtönzött pihenőhely. A kocsikat félkörben állítják így használva fedezékül. A tűz középre kerül (ha nem is az ájult akkor más által) és érkezik a kérdés az ellátmányról. *
- Természetesen a zsoldon felül a ház állta az útravalónkat. A hátsó kocsiban találhatóak a zsákok. Akad ott liszt, zsír, zöldségek. Nézz körül bátran. Segítek.
* teszi hozzá s ha mennek akkor valóban segít lepakolni, átnézni mi is van pontosan már csak azért is mert rémes a memóriája és hirtelen csak ezek jutottak eszébe. A listát pedig leadta Jelahannak. *
- Ezek itt még a hasznodra lehetnek.
* Teszi még hozzá ha odaérnek a hátsó kocsihoz, ahol az ájult is fekszik. *
- Kötszer és egyebek.
* Mivel Lia mondja magát gyógyítónak így ez számára lehet fontos holmi. Majd az ájultra néz. *
- Megmarad?
* Rövid, nyers, tömör kérdés csupán kíváncsi hány emberrel számolhat. Hogy mi a baja pontosan azzal nem traktálja magát, meg a lányt sem, hogy túlzottan kifejtse. Ha akarja majd elmondja. Bár a fiú nem gyógyító ezért nála kimerül a dolog abban, hogy ha kimerült pihenjen. Megelőzve kissé a kérdéseket még hozzáteszi, megerősítve azt amit korábban is mondott még az úton. *
- Míg a pihenőhöz érünk pihenhet a szekéren. Ha addig nem jön helyre akkor nem visszük tovább. A táboron át csak felesleges teher lenne.
* Jelenti még ki aztán ha szükséges akkor segít a főzés előkészítésében is, bár főzni nem tud, maximum nyársra húzni egy nyulat és megsütni így éhen nem halna, de egy ragut nem várjon tőle senki. Ezért ezt inkább a hozzáértőkre bízza. Addig helyet foglal a tűznél s majd ha a többiek is csatlakoznak (és persze ha kész az étel) akkor szól ismét. *
- Viszonylag nyugodt nap volt. Egyetek aztán pihenjen mindenki. Delphuris * szólítja meg a lányt. *
- A társad kiesett így most egyedül leszel a szemünk. Te ma ne őrködj, aludd át az éjszakát. Kipihenten jobban tudsz figyelni. Én kezdem az őrködést egy ember csatlakozzon. Egy fontos szabály és ez az egész útra érvényes: Senki ne legyen egyedül soha. * Ez alatt tekintetét körbe viszi a társaságon, fontos, hogy ezt betartsák mind. Az egész csapat és sajátos érdekük is. *
- Ha ötletek van, osszátok meg mindenkivel. Ne hallgassatok el semmit. Mind máshonnan jöttünk, mind máshoz értünk. Sosem lehet tudni mi az ami hasznunkra lehet.
* Továbbra is mindenkihez szól határozottan de barátságosabban mint eddig, tán lassan felold majd ő is. Bár igazán sosem fog, ilyen helyzetben semmiképp, haza kell juttassa ezt a karavánt ahhoz pedig fegyelem kell. *
- És most együnk.
* Zárja végül aztán indulhat a falatozás ha minden jól megy. Persze közben nem tilos a beszéd, kérdések, ötletek vagy bármi ami eszükbe jut. *
1791. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-26 18:49:08
Üzenet elküldve: 2015-08-26 18:49:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*Visszamosolyog, nem tehet róla, de a helyzet az, hogy az utóbbi pár napban sokkal többet mosolygott, mint az előtte lévő egy évben. Lassan kezd megint kisimulni, és így még a koránál is fiatalabbnak látszik, nem mintha amúgy az a huszonöt év olyan borzasztóan sok lenne.*
- Szóval a kard? Már azt hittem mégis inkább a kaszanyél *ugratja Rendollt, bár valahol azért reménykedik is, hogy a férfi esetleg képes lehet meglenni harcok és vérontás nélkül.
Darel felé pillant, és összehasonlítja magában kettejüket, no nem külsőre, nem is abból a szempontból, hogy hogyan érez irántuk, erről szó sincs, Lia nem tekintget másfelé olyan téren, de hát mind a ketten fegyveresek. Ugyanakkor nagyon különbözőek azt tekintve, hogyan állnak a harchoz, a fegyverekhez. Legalábbis első pillantásra így tűnik. persze a karavánjuk parancsnokát nem ismeri még, semmit sem tud róla, azon kívül, hogy elég hatékony fickónak tartja. Ami csakis jó ebben a helyzetben.
Végül Lia egyáltalán nem unatkozik, hiába eseménytelen az út, de lekötik a gondolatai, és persze beszélgetnek is közben Rendoll-lal.*
- Szóval mindennél jobban? *kérdi súgva, miután Darel beosztotta őket. Nem okvetlen vár választ, már eleve ez a fél mondat megmelengette a szívét.
Az este is békésen éri el őket, tényleg semmi különös nem történik.
Csak épp összeesik az egyik felderítőjük.*
~Már csak azt remélem, nem jön elő senki azzal, hogy boszorkányság, vagy valami vajákos étette meg!~
*Lia nem tudja, mitől került Asgall ilyen kritikus állapotba, de mindent megpróbál, hogy segítsen neki.
Jó jelként értelmezi, hogy egy pillanatra magához tért a férfi, ez némi reményt ad neki, hogy megmenthető, és nem a koponyáján belül történt valami, mondjuk egy hirtelen nagy vérzés. Lia egyszer látott már olyat fiatal embernél is, bár inkább az idősek körében fordul elő.*
- Köszönöm *feleli és Rendollra pillant, miközben még mindig Asgall mellett térdel.* Ha tudnál szerezni egy fém bögrefélét, de ha nincs egy cserépkorsó is megteszi, a gyógyitalhoz kellene némi forró víz.
*Sebesen járnak a lány gondolatai.*
- Ha holnap indulni akarunk tovább, akkor kell majd neki hely az egyik szekéren, így nem hagyhatjuk magára, az gyilkosság lenne. Megtennéd, hogy szólsz Darelnek? Gondolom az engedélye kell. És Delphurisnak, úgy tudom ismerik egymást...
*Lia bízik benne, hogy a másik lány esetleg tud pár szót mondani Asgallról, arról merre járt, vagy fogyasztott-e valami szokatlant, esetleg volt-e már hasonló rosszulléte.*
*Visszamosolyog, nem tehet róla, de a helyzet az, hogy az utóbbi pár napban sokkal többet mosolygott, mint az előtte lévő egy évben. Lassan kezd megint kisimulni, és így még a koránál is fiatalabbnak látszik, nem mintha amúgy az a huszonöt év olyan borzasztóan sok lenne.*
- Szóval a kard? Már azt hittem mégis inkább a kaszanyél *ugratja Rendollt, bár valahol azért reménykedik is, hogy a férfi esetleg képes lehet meglenni harcok és vérontás nélkül.
Darel felé pillant, és összehasonlítja magában kettejüket, no nem külsőre, nem is abból a szempontból, hogy hogyan érez irántuk, erről szó sincs, Lia nem tekintget másfelé olyan téren, de hát mind a ketten fegyveresek. Ugyanakkor nagyon különbözőek azt tekintve, hogyan állnak a harchoz, a fegyverekhez. Legalábbis első pillantásra így tűnik. persze a karavánjuk parancsnokát nem ismeri még, semmit sem tud róla, azon kívül, hogy elég hatékony fickónak tartja. Ami csakis jó ebben a helyzetben.
Végül Lia egyáltalán nem unatkozik, hiába eseménytelen az út, de lekötik a gondolatai, és persze beszélgetnek is közben Rendoll-lal.*
- Szóval mindennél jobban? *kérdi súgva, miután Darel beosztotta őket. Nem okvetlen vár választ, már eleve ez a fél mondat megmelengette a szívét.
Az este is békésen éri el őket, tényleg semmi különös nem történik.
Csak épp összeesik az egyik felderítőjük.*
~Már csak azt remélem, nem jön elő senki azzal, hogy boszorkányság, vagy valami vajákos étette meg!~
*Lia nem tudja, mitől került Asgall ilyen kritikus állapotba, de mindent megpróbál, hogy segítsen neki.
Jó jelként értelmezi, hogy egy pillanatra magához tért a férfi, ez némi reményt ad neki, hogy megmenthető, és nem a koponyáján belül történt valami, mondjuk egy hirtelen nagy vérzés. Lia egyszer látott már olyat fiatal embernél is, bár inkább az idősek körében fordul elő.*
- Köszönöm *feleli és Rendollra pillant, miközben még mindig Asgall mellett térdel.* Ha tudnál szerezni egy fém bögrefélét, de ha nincs egy cserépkorsó is megteszi, a gyógyitalhoz kellene némi forró víz.
*Sebesen járnak a lány gondolatai.*
- Ha holnap indulni akarunk tovább, akkor kell majd neki hely az egyik szekéren, így nem hagyhatjuk magára, az gyilkosság lenne. Megtennéd, hogy szólsz Darelnek? Gondolom az engedélye kell. És Delphurisnak, úgy tudom ismerik egymást...
*Lia bízik benne, hogy a másik lány esetleg tud pár szót mondani Asgallról, arról merre járt, vagy fogyasztott-e valami szokatlant, esetleg volt-e már hasonló rosszulléte.*
1790. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-26 14:28:21
Üzenet elküldve: 2015-08-26 14:28:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
*Muszáj mosolyognia azon, ahogy Lia aggódik, hogy csak akkor legyen favágó, ha ért is a favágáshoz. Szereti ezt a humort, ami a lány sajátja, többek közt ez is vonzóvá teszi számára.*
-Talán mégis inkább maradok a kardnál.
*Nevet rá, közben megy tovább a menetelés és nem tudja ráfogni, hogy unalmas. Lia mindig tesz róla, hogy ne legyen ilyen érzete egy percre sem. Az utasítás Dareltől nem is lehetne neki kedvezőbb. Bólint a fiatal harcos felé, hogy értette a feladatot.*
-Értem vigyázni fogok rá... mindennél jobban.
*A mondat második részét úgy súgja, hogy csak Lia hallja és mosolyogva szorítja meg újra a kezét. Az út nyugodtan folytatódik tovább, de eljön az a pillanat is, amikor Darel felemelve a kezét jelzi a meg állást. Keres és talál is munkát magának, mert a tábor kialakításánál mindig van olyan, amit el kell rendezni. A tábortűz hamarosan ég is Asgallnak köszönhetően. Mosolyogva nézi, ahogy kedvese azonnal tüsténkedik. Büszke és szerető pillantása elárulja érzéseit, ahányszor csak ránéz. Segít lepakolni a holmikat, amikre szükség lehet. Nem sokkal később az egyik felderítő összeesik, így ledobva egy kisebb zsákot, amiben élelem van oda is rohan. Lia már gondjaiba vette, de szeretne ő is segíteni valamit, mert egyelőre csak a férfi sápadt arcát látja és nemigen tudja mit is tehetne. Érzi, hogy nagy baj van, mert észleli kedvesén a feszültséget, amikor értőn vizsgálja. A felszólításra már fogja is a hóna alatt, hogy óvatosan a tűz közelébe húzza, aztán Lia veszi gondozásba.*
-Máris hozom.
*Mondja neki, mikor kéri a gyógyító felszerelést. Szerencsére tudja, hogy hová tette le. Futva teszi meg az utat a szütyőig, felkapja és már megy is vissza. Lia mellé térdelve nyújtja oda neki.*
-Tessék Lia, tehetek még valamit?
*Ugyan közben a lány már mindent elmondott, de tehetetlennek érzi magát egyelőre. Nem tehetnek a férfiért semmi többet. Csak remélni meri, hogy nemsokára jobban lesz, mert az arca nem sok jóról árulkodik.*
*Muszáj mosolyognia azon, ahogy Lia aggódik, hogy csak akkor legyen favágó, ha ért is a favágáshoz. Szereti ezt a humort, ami a lány sajátja, többek közt ez is vonzóvá teszi számára.*
-Talán mégis inkább maradok a kardnál.
*Nevet rá, közben megy tovább a menetelés és nem tudja ráfogni, hogy unalmas. Lia mindig tesz róla, hogy ne legyen ilyen érzete egy percre sem. Az utasítás Dareltől nem is lehetne neki kedvezőbb. Bólint a fiatal harcos felé, hogy értette a feladatot.*
-Értem vigyázni fogok rá... mindennél jobban.
*A mondat második részét úgy súgja, hogy csak Lia hallja és mosolyogva szorítja meg újra a kezét. Az út nyugodtan folytatódik tovább, de eljön az a pillanat is, amikor Darel felemelve a kezét jelzi a meg állást. Keres és talál is munkát magának, mert a tábor kialakításánál mindig van olyan, amit el kell rendezni. A tábortűz hamarosan ég is Asgallnak köszönhetően. Mosolyogva nézi, ahogy kedvese azonnal tüsténkedik. Büszke és szerető pillantása elárulja érzéseit, ahányszor csak ránéz. Segít lepakolni a holmikat, amikre szükség lehet. Nem sokkal később az egyik felderítő összeesik, így ledobva egy kisebb zsákot, amiben élelem van oda is rohan. Lia már gondjaiba vette, de szeretne ő is segíteni valamit, mert egyelőre csak a férfi sápadt arcát látja és nemigen tudja mit is tehetne. Érzi, hogy nagy baj van, mert észleli kedvesén a feszültséget, amikor értőn vizsgálja. A felszólításra már fogja is a hóna alatt, hogy óvatosan a tűz közelébe húzza, aztán Lia veszi gondozásba.*
-Máris hozom.
*Mondja neki, mikor kéri a gyógyító felszerelést. Szerencsére tudja, hogy hová tette le. Futva teszi meg az utat a szütyőig, felkapja és már megy is vissza. Lia mellé térdelve nyújtja oda neki.*
-Tessék Lia, tehetek még valamit?
*Ugyan közben a lány már mindent elmondott, de tehetetlennek érzi magát egyelőre. Nem tehetnek a férfiért semmi többet. Csak remélni meri, hogy nemsokára jobban lesz, mert az arca nem sok jóról árulkodik.*
1789. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-25 23:45:51
Üzenet elküldve: 2015-08-25 23:45:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*Úgy sejti az egyik felderítő rosszulléte mindenkit váratlanul ért. Őt bizonnyal, hiszen korábban nem látta, hogy a férfi beteg lett volna, nem voltak előjelek.*
~Vagy csak én nem vettem észre? Az a csuklya, a miatt van! Talán ha láttam volna korábban az arcát, gyanakodtam volna. Vagy ki tudja?~
*Lassan még egyszer megsimítja Asgall homlokát, figyeli a lehunyt szemhéjak alatt a szemgolyók mozgását, ami áttűnik a vékony bőrön.*
– Mintha álmodna. Vagy mintha közel lenne a felszínhez. *dünnyögi maga elé.
Ekkor halja meg a férfi halk hangját, ahogy vizet kér.
Lia körbenéz, majd a legközelebbi kulacsért nyúl, szerencsére tényleg nincs messze, hiszen a tábortűz mellett kezdtek épp lepakolni, mikor beütött a baj.
Megnyitja a kulacsot, beleszagol, és mikor érzi, hogy az víz, és nem valami alkoholos ital, akkor óvatósan Asgall tarkója alá csúszatja a kezét, majd a kulacs száját a férfi ajkaihoz érintve dönti meg a butéliát, de nem nagyon, inkább csak megnedvesíti a férfi ajkait és nyelvét, a víz egy része pedig, talán a nagyobbik része a barna körszakállt nedvesíti meg.*
– Lassan, óvatosan, csak egy kortyot. És ne akarj mozogni!
*Felnéz utána, vajon érkezik-e Rendoll a szütyőjével*
*Úgy sejti az egyik felderítő rosszulléte mindenkit váratlanul ért. Őt bizonnyal, hiszen korábban nem látta, hogy a férfi beteg lett volna, nem voltak előjelek.*
~Vagy csak én nem vettem észre? Az a csuklya, a miatt van! Talán ha láttam volna korábban az arcát, gyanakodtam volna. Vagy ki tudja?~
*Lassan még egyszer megsimítja Asgall homlokát, figyeli a lehunyt szemhéjak alatt a szemgolyók mozgását, ami áttűnik a vékony bőrön.*
– Mintha álmodna. Vagy mintha közel lenne a felszínhez. *dünnyögi maga elé.
Ekkor halja meg a férfi halk hangját, ahogy vizet kér.
Lia körbenéz, majd a legközelebbi kulacsért nyúl, szerencsére tényleg nincs messze, hiszen a tábortűz mellett kezdtek épp lepakolni, mikor beütött a baj.
Megnyitja a kulacsot, beleszagol, és mikor érzi, hogy az víz, és nem valami alkoholos ital, akkor óvatósan Asgall tarkója alá csúszatja a kezét, majd a kulacs száját a férfi ajkaihoz érintve dönti meg a butéliát, de nem nagyon, inkább csak megnedvesíti a férfi ajkait és nyelvét, a víz egy része pedig, talán a nagyobbik része a barna körszakállt nedvesíti meg.*
– Lassan, óvatosan, csak egy kortyot. És ne akarj mozogni!
*Felnéz utána, vajon érkezik-e Rendoll a szütyőjével*
1788. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-25 23:24:04
Üzenet elküldve: 2015-08-25 23:24:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*Egyelőre magába szippantja a sötétség, végül egy ismerős hang hívja őt a való világba. Lia hangja az, a gyógyító lányé. Egy pillanatra mintha látná az arcát, de újra a sötétség vesz erőt rajta. Ezután egy virágos mezőn áll. Egyedül van. A nap szikrázik, és kis bogarak döngicsélnek mellette. Az első gondolata az, hogy biztos, hogy meghalt. Aztán újra sötétség következik. A tagjait nem tudja mozdítani, de hallja maga körül a hangokat, amiket ismer.*
- Vi... vizet. *mondja, majd egy kis időre (pár másodpercre) elveszti az eszméletét. Fogalma sincs, hogy jelenleg hol van. Lehet, hogy már végig is járták az utat? Az időérzéke teljesen elveszett.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.26 10:57:07, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák (egyenlőre helyett egyelőre). Múlt helyett jelen idő.
*Egyelőre magába szippantja a sötétség, végül egy ismerős hang hívja őt a való világba. Lia hangja az, a gyógyító lányé. Egy pillanatra mintha látná az arcát, de újra a sötétség vesz erőt rajta. Ezután egy virágos mezőn áll. Egyedül van. A nap szikrázik, és kis bogarak döngicsélnek mellette. Az első gondolata az, hogy biztos, hogy meghalt. Aztán újra sötétség következik. A tagjait nem tudja mozdítani, de hallja maga körül a hangokat, amiket ismer.*
- Vi... vizet. *mondja, majd egy kis időre (pár másodpercre) elveszti az eszméletét. Fogalma sincs, hogy jelenleg hol van. Lehet, hogy már végig is járták az utat? Az időérzéke teljesen elveszett.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.26 10:57:07, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák (egyenlőre helyett egyelőre). Múlt helyett jelen idő.
1787. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-25 22:19:23
Üzenet elküldve: 2015-08-25 22:19:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
//Asgall főleg, de mindenki más is, Darel, Rendoll…//
*Lia a kérdése után újra a tűzre pillant, majd Asgallra, talán szokatlan neki, hogy a férfi felhajtja a csuklyáját, és így az arca is látszik. Az igencsak sápadt arca!*
~A keservit! Már nem is lepedőfehér, inkább zöldes!~
– A keservit! Kapjá…
*De a férfi előbb zuhan a földre, minthogy bárki is oda tudott volna ugrani, hogy elkapja.
Szerencsére legalább nem valami kőre esett, és nem somta be a fejét, de a helyzet így is aggasztó.
Lia fordul, és már térdel is le az ájult mellé.
Elsőként megnézi, kap-e levegőt, nem nyelte-e le a nyelvét, majd azt, hogy vesz-e, vagy sem, aztán a nyaka oldalán tapintja meg az eret, ahogy a mestere tanította.*
– Lélegzik *közli halkan*, de csak piheg, a szíve meg gyengén, de nagyon gyorsan ver. Fogalmam sincs, mi történhetett vele az elmúlt időben, de most táborverésig ment, mint egy gnómgép, még ő nevezett minket csigának.
*Lia közben megszaglássza a férfi leheletét, és a szemeit is megnézi.*
– A szembogara reagál a fényre, kicsit tágabb, de nem olyan nagyon, hogy biztosra mondhassam, hogy mondjuk, Ördögvigyor van benne. Lehet valami más is, amit nem ismerek, vagy ki tudja, az is lehet, hogy semmi sem, de így elsőre úgy tűnik, nagyon túlhajtotta magát.
*A lány elgondolkodva beszél maga elé, de gyanítja a csapat több tagja is odagyűlik az eseményre, vagy legalábbis figyelnek.
Felnéz, miközben megsimítja Asgall homlokát.*
- Hűvös a bőre. Ma este maradjon itt a tűz mellett, csak kényelembe kellene fektetni, próbálok majd belediktálni egy kis gyógyitalt, de így nem mehet előre, fel kell tennünk az egyik szekérre holnap.
*Darelt keresi a tekintete, hiszen ő a fegyveresek parancsnoka, de őszintén reméli, a harcos nem hagyja hátra egyik társukat.
Aztán Rendollra néz, közelebb is inti őt.*
– Kérlek, hozd ide nekem az iszákomat, tudod, amiben az orvosságok vannak!
*Rendoll tudhatja, hogy mire gondol, hiszen őt is gyógyította, és a férfi mindig is követte a tekintetével. Nos, mindig, kivéve mikor olyan lázas volt, illetve az ő gyógyfüveitől aludt.*
– Azt hiszem, adok neki egy kis keveréket. Egy pici Lynol Lángja, és mellé egy kicsi Cynthe Álma, de abból csak kevés. Ha méreg akkor az kitakarodjon, és pihenjen egy keveset. De őrizni kell, most éjjel mindenképp, és még utána is.
*Halkan sóhajt, felnéz a többiekre.*
//Asgall főleg, de mindenki más is, Darel, Rendoll…//
*Lia a kérdése után újra a tűzre pillant, majd Asgallra, talán szokatlan neki, hogy a férfi felhajtja a csuklyáját, és így az arca is látszik. Az igencsak sápadt arca!*
~A keservit! Már nem is lepedőfehér, inkább zöldes!~
– A keservit! Kapjá…
*De a férfi előbb zuhan a földre, minthogy bárki is oda tudott volna ugrani, hogy elkapja.
Szerencsére legalább nem valami kőre esett, és nem somta be a fejét, de a helyzet így is aggasztó.
Lia fordul, és már térdel is le az ájult mellé.
Elsőként megnézi, kap-e levegőt, nem nyelte-e le a nyelvét, majd azt, hogy vesz-e, vagy sem, aztán a nyaka oldalán tapintja meg az eret, ahogy a mestere tanította.*
– Lélegzik *közli halkan*, de csak piheg, a szíve meg gyengén, de nagyon gyorsan ver. Fogalmam sincs, mi történhetett vele az elmúlt időben, de most táborverésig ment, mint egy gnómgép, még ő nevezett minket csigának.
*Lia közben megszaglássza a férfi leheletét, és a szemeit is megnézi.*
– A szembogara reagál a fényre, kicsit tágabb, de nem olyan nagyon, hogy biztosra mondhassam, hogy mondjuk, Ördögvigyor van benne. Lehet valami más is, amit nem ismerek, vagy ki tudja, az is lehet, hogy semmi sem, de így elsőre úgy tűnik, nagyon túlhajtotta magát.
*A lány elgondolkodva beszél maga elé, de gyanítja a csapat több tagja is odagyűlik az eseményre, vagy legalábbis figyelnek.
Felnéz, miközben megsimítja Asgall homlokát.*
- Hűvös a bőre. Ma este maradjon itt a tűz mellett, csak kényelembe kellene fektetni, próbálok majd belediktálni egy kis gyógyitalt, de így nem mehet előre, fel kell tennünk az egyik szekérre holnap.
*Darelt keresi a tekintete, hiszen ő a fegyveresek parancsnoka, de őszintén reméli, a harcos nem hagyja hátra egyik társukat.
Aztán Rendollra néz, közelebb is inti őt.*
– Kérlek, hozd ide nekem az iszákomat, tudod, amiben az orvosságok vannak!
*Rendoll tudhatja, hogy mire gondol, hiszen őt is gyógyította, és a férfi mindig is követte a tekintetével. Nos, mindig, kivéve mikor olyan lázas volt, illetve az ő gyógyfüveitől aludt.*
– Azt hiszem, adok neki egy kis keveréket. Egy pici Lynol Lángja, és mellé egy kicsi Cynthe Álma, de abból csak kevés. Ha méreg akkor az kitakarodjon, és pihenjen egy keveset. De őrizni kell, most éjjel mindenképp, és még utána is.
*Halkan sóhajt, felnéz a többiekre.*
1786. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-25 20:53:09
Üzenet elküldve: 2015-08-25 20:53:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*Igen, Asgall a "kis kalandjáról" nem szólt a többieknek. Ájultan esik a földre. A sötétség egyre inkább beszippantja őt, nem hall hangokat, nem lát semmit, csak a mély sötétséget érzi. A többiek most biztos megijedtek, de semmi gond, csupán erős kimerülés, és ápolásra szorul. Lia a csapat gyógyítója, most bemutathatja tudományát. Ha nem akarnak Asgallal sokat vesződni, akkor tegyék fel az egyik szekérre, két-három nap múlva kutya baja lesz.*
*Igen, Asgall a "kis kalandjáról" nem szólt a többieknek. Ájultan esik a földre. A sötétség egyre inkább beszippantja őt, nem hall hangokat, nem lát semmit, csak a mély sötétséget érzi. A többiek most biztos megijedtek, de semmi gond, csupán erős kimerülés, és ápolásra szorul. Lia a csapat gyógyítója, most bemutathatja tudományát. Ha nem akarnak Asgallal sokat vesződni, akkor tegyék fel az egyik szekérre, két-három nap múlva kutya baja lesz.*
1785. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-25 18:33:57
Üzenet elküldve: 2015-08-25 18:33:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
// Karaván – úton //
// Asgall Cordath //
*A férfi úgy tűnik ritka jó edzésben van, hogy ily rövid idő alatt ballagott el a barlangrendszerig és vissza, ami légvonalban is vagy háromszázötven kilométer összesen. És mindezt jóval kevesebb mint egy nap alatt. Persze a légvonal tartalmaz széles folyót, erdőt, és egyebet, így hát a másik inkább körbement az ösvényen, így hozzávetőlegesen vagy öt-hatszáz kilométert tett meg, ebből olyan százötven lehetett erdő. Bizony egy elég szép táv, valószínű sokszoros világrekordnak számítana, hogyha feljegyezné valaki. Nem csoda hát, hogy visszatérése után, bár elsőre úgy tűnik, ábrázatán nincs semmi fáradság, végül teljesen kifulladva, halálközeli fáradsággal esik a földre ájultan. Egész teste sápadt, az biztos, ha egy picit is gyógyító képességű személy megnézi, megállapíthatja, hogy ápolás nélkül elhalálozik. És azt is, hogy két-három napig innen biztos nem fog önerőből elmozdulni.*
// Asgall Cordath //
*A férfi úgy tűnik ritka jó edzésben van, hogy ily rövid idő alatt ballagott el a barlangrendszerig és vissza, ami légvonalban is vagy háromszázötven kilométer összesen. És mindezt jóval kevesebb mint egy nap alatt. Persze a légvonal tartalmaz széles folyót, erdőt, és egyebet, így hát a másik inkább körbement az ösvényen, így hozzávetőlegesen vagy öt-hatszáz kilométert tett meg, ebből olyan százötven lehetett erdő. Bizony egy elég szép táv, valószínű sokszoros világrekordnak számítana, hogyha feljegyezné valaki. Nem csoda hát, hogy visszatérése után, bár elsőre úgy tűnik, ábrázatán nincs semmi fáradság, végül teljesen kifulladva, halálközeli fáradsággal esik a földre ájultan. Egész teste sápadt, az biztos, ha egy picit is gyógyító képességű személy megnézi, megállapíthatja, hogy ápolás nélkül elhalálozik. És azt is, hogy két-három napig innen biztos nem fog önerőből elmozdulni.*
1784. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-25 11:35:17
Üzenet elküldve: 2015-08-25 11:35:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*Liának elég jó a hallása, el is jut hozzá a felderítők jelentése, bár valószínű, nem ő volt az elsődleges célszemély.*
– Csigabrigád? Na, szép! Mi itt gondoskodunk arról, hogy a hátsónk védve legyen és le vagyunk csigázva?
*Bár a hangjában ott a műfelháborodás, ahogy Asgallnak és Delphurisnak válaszol, a szája sarkában mosoly ül, és belül nem kicsit könnyebbül meg, hallva, hogy egyelőre semmi őket fenyegető veszedelmet nem észlelt az előörs. Sőt, talán még mintha unatkoztak is volna.
Darel utasítása, hogy haladjanak akkor napnyugtáig, teljesen logikus. Lia kezdi megkedvelni a kissé talán merev harcost.*
~De az is lehet, hogy csak elsőre ilyen, hiszen gyakorlatilag idegenek vagyunk még, előbb össze kell szoknia a karavánnak. Hiszen én is csak Rendollt ismerem.~
*Erre a gondolatra Lia elpirul, mert eszébe jut, mennyire mélyen ismeri a szőke lovagot.
Igaz csak pár napja találkoztak, de azt az időt végig együtt töltötték. Más párnap jut egy hatosban egy-két óra, és nagyjából ennyi is, nekik gyorsabban peregtek az események, de Lia nem érzi azt, hogy túl hirtelen döntött volna.
A férfi ujjainak finom szorítása a keze körül is arról mesél, hogy talán nem hibázott, sőt, talán éppen nagyon is jól tette, amit tett.*
– Favágó? Nem is tudom. Csak ha értesz hozzá, és szívesen csinálod. Mert ha nem kedvedre való, akkor a kényszer megkeserít, ha meg nem értesz hozzá, akkor hamar magamra maradok, mikor épp rossz irányba dől egy fa. És azt nagyon nem szeretném.
*Viszonozza az égkék szemek pillantását, és gyengéden Rendollra mosolyog, jólesik neki, hogy a párja aggódik érte, és törődik vele, ahogy az is, hogy védelmezni akarja. Még azzal együtt is, hogy Ren nem hiszi őt valami kis mimózának. Azt ugyanis nagyon nem szeretné.
Ugyanakkor, kicsivel később, mikor Darel elosztja a feladatokat, bár komoly arcot vág, azért somolyog magában. A kísérők vezére vagy nagyon jó megfigyelő, vagy ösztönösen tapintott rá a dolgokra, de Lia szerint nagyon is testhezálló szerepet adott az ő lovagjának.
A lány nem tesz hangosan megjegyzést erre, csak bólint, de közben Rendollra pillant a szeme sarkából.*
– Tőr és fúvócső. Közelre hatásos, ha a bele való tűket kissé preparálom.
*És bizony ezt Lia nem mulasztotta el, megtette rögtön az után, hogy az erdőben túlélték a macskafajzatok támadását. Rendoll akkor lázasan feküdt, a lány őrizte, de közben ezzel a kis aprósággal foglalkozott.*
~Apróság? Majd kiderül, mennyire hasznos lehet! Vagy sem. Jobb lenne, ha nem lenne rá szükség. De sosem árt felkészülni, ezt már megtanultam.~
*A tűk hegyén Vadhorgász és némi Cynthe álma van ugyanis. Kis keverék, nem halálos adag, de bőven elég arra, hogy egy nagyobb termetű támadót, akár egy orkot is kiüssön. Vagy egy óriást.
De szerencsére eddig még a mókusok se támadtak, pedig ők aztán bizonyosan nagyon agresszív lények.*
– Egyszer a mesterem elé levetette magát egy fenyőfáról egy mókus *kezd bele suttogva* szegény majdnem szívrohamot kapott ijedtében. Mármint nem a mókus! Szóval jó lesz óvatosnak lennünk a ligetes részeken!
*Lia komoly arccal adja elő a történetet, de elég hangosan, hogy akár Delphuris is hallhassa, vagy bárki más, aki szeret mókázni.*
~Mert egy karavánút, ha sikeres, akkor sokszor nem más, mint monoton menetelés, és azt fel kell dobni valamivel, hogy el ne aludjunk út közben.~
*Lia tehát próbálkozik, és reméli, a többiek is veszik a lapot. Közben természetesen figyel is, hiszen azért, mert ő alapvetően nem fegyveres, hanem gyógyító, vaknak még nem vak.
A nap eltelik, és alkonyatkor Darel keze felemelkedik, ahogy megállásra inti őket.
Segít ő is, ahogy tud, Gebét hosszú szárra köti, de okulva a korábbi kalandjából le nem nyergeli, csak a málhát szedi le róla, közben újra és újra Rendollra pillant, lopva is, nyíltan is, kíváncsian figyelve, a férfi milyen tevékenységet választ magának, az ő védelmezésén kívül.
Amint látja, Asgall remekel a tűzrakásban, így ő inkább a kocsik felé fordul, majd Darelhez fordul.*
– Kaptunk esetleg ellátmányt, vagy magunknak kell gondoskodnunk róla? *kérdezi, de reménykedik, hogy csak nem minden élelem nélkül indultak meg. Bár az ő málhájában van vésztartalék, de az mindenkinek nem lenne elég.*
– Mert ha van valamink, akkor talán Asgall tüzénél összerittyenthetünk egy vacsorafélét *veti fel a többieknek.*
~Végtére is, szerintem nem csak én vagyok éhes.~
*Liának elég jó a hallása, el is jut hozzá a felderítők jelentése, bár valószínű, nem ő volt az elsődleges célszemély.*
– Csigabrigád? Na, szép! Mi itt gondoskodunk arról, hogy a hátsónk védve legyen és le vagyunk csigázva?
*Bár a hangjában ott a műfelháborodás, ahogy Asgallnak és Delphurisnak válaszol, a szája sarkában mosoly ül, és belül nem kicsit könnyebbül meg, hallva, hogy egyelőre semmi őket fenyegető veszedelmet nem észlelt az előörs. Sőt, talán még mintha unatkoztak is volna.
Darel utasítása, hogy haladjanak akkor napnyugtáig, teljesen logikus. Lia kezdi megkedvelni a kissé talán merev harcost.*
~De az is lehet, hogy csak elsőre ilyen, hiszen gyakorlatilag idegenek vagyunk még, előbb össze kell szoknia a karavánnak. Hiszen én is csak Rendollt ismerem.~
*Erre a gondolatra Lia elpirul, mert eszébe jut, mennyire mélyen ismeri a szőke lovagot.
Igaz csak pár napja találkoztak, de azt az időt végig együtt töltötték. Más párnap jut egy hatosban egy-két óra, és nagyjából ennyi is, nekik gyorsabban peregtek az események, de Lia nem érzi azt, hogy túl hirtelen döntött volna.
A férfi ujjainak finom szorítása a keze körül is arról mesél, hogy talán nem hibázott, sőt, talán éppen nagyon is jól tette, amit tett.*
– Favágó? Nem is tudom. Csak ha értesz hozzá, és szívesen csinálod. Mert ha nem kedvedre való, akkor a kényszer megkeserít, ha meg nem értesz hozzá, akkor hamar magamra maradok, mikor épp rossz irányba dől egy fa. És azt nagyon nem szeretném.
*Viszonozza az égkék szemek pillantását, és gyengéden Rendollra mosolyog, jólesik neki, hogy a párja aggódik érte, és törődik vele, ahogy az is, hogy védelmezni akarja. Még azzal együtt is, hogy Ren nem hiszi őt valami kis mimózának. Azt ugyanis nagyon nem szeretné.
Ugyanakkor, kicsivel később, mikor Darel elosztja a feladatokat, bár komoly arcot vág, azért somolyog magában. A kísérők vezére vagy nagyon jó megfigyelő, vagy ösztönösen tapintott rá a dolgokra, de Lia szerint nagyon is testhezálló szerepet adott az ő lovagjának.
A lány nem tesz hangosan megjegyzést erre, csak bólint, de közben Rendollra pillant a szeme sarkából.*
– Tőr és fúvócső. Közelre hatásos, ha a bele való tűket kissé preparálom.
*És bizony ezt Lia nem mulasztotta el, megtette rögtön az után, hogy az erdőben túlélték a macskafajzatok támadását. Rendoll akkor lázasan feküdt, a lány őrizte, de közben ezzel a kis aprósággal foglalkozott.*
~Apróság? Majd kiderül, mennyire hasznos lehet! Vagy sem. Jobb lenne, ha nem lenne rá szükség. De sosem árt felkészülni, ezt már megtanultam.~
*A tűk hegyén Vadhorgász és némi Cynthe álma van ugyanis. Kis keverék, nem halálos adag, de bőven elég arra, hogy egy nagyobb termetű támadót, akár egy orkot is kiüssön. Vagy egy óriást.
De szerencsére eddig még a mókusok se támadtak, pedig ők aztán bizonyosan nagyon agresszív lények.*
– Egyszer a mesterem elé levetette magát egy fenyőfáról egy mókus *kezd bele suttogva* szegény majdnem szívrohamot kapott ijedtében. Mármint nem a mókus! Szóval jó lesz óvatosnak lennünk a ligetes részeken!
*Lia komoly arccal adja elő a történetet, de elég hangosan, hogy akár Delphuris is hallhassa, vagy bárki más, aki szeret mókázni.*
~Mert egy karavánút, ha sikeres, akkor sokszor nem más, mint monoton menetelés, és azt fel kell dobni valamivel, hogy el ne aludjunk út közben.~
*Lia tehát próbálkozik, és reméli, a többiek is veszik a lapot. Közben természetesen figyel is, hiszen azért, mert ő alapvetően nem fegyveres, hanem gyógyító, vaknak még nem vak.
A nap eltelik, és alkonyatkor Darel keze felemelkedik, ahogy megállásra inti őket.
Segít ő is, ahogy tud, Gebét hosszú szárra köti, de okulva a korábbi kalandjából le nem nyergeli, csak a málhát szedi le róla, közben újra és újra Rendollra pillant, lopva is, nyíltan is, kíváncsian figyelve, a férfi milyen tevékenységet választ magának, az ő védelmezésén kívül.
Amint látja, Asgall remekel a tűzrakásban, így ő inkább a kocsik felé fordul, majd Darelhez fordul.*
– Kaptunk esetleg ellátmányt, vagy magunknak kell gondoskodnunk róla? *kérdezi, de reménykedik, hogy csak nem minden élelem nélkül indultak meg. Bár az ő málhájában van vésztartalék, de az mindenkinek nem lenne elég.*
– Mert ha van valamink, akkor talán Asgall tüzénél összerittyenthetünk egy vacsorafélét *veti fel a többieknek.*
~Végtére is, szerintem nem csak én vagyok éhes.~
1783. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-24 23:01:31
Üzenet elküldve: 2015-08-24 23:01:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*A karaván meg is érkezett ahogy Asgall látja. Csuklyáját felhajtja, így már látszik az arca. Egyelőre nyoma sincs fáradságnak az ábrázatán, pedig aránylag nagy utat tettek meg. Meghallgatja Darel eligazítását, amire csak bólint egyet, ezzel jelezve azt, hogy megértette az elmondottakat, és nincs több kérdése. Az, hogy Delphnek van-e kérdése különösebb képen nem érdekli. Némán halad a karaván mellett, egészen addig a pillanatig amíg tábort nem vernek. Jómaga a tűzgyújtásnál segít. A közelben van pár rőzse, gally, elkorhadt ág, amivel tüzet tud gyújtani, ha ezt összeszedte leteszi egy kupacba, és kezeivel egy kisebb gödröt ás, és abba helyezi el a tüzelni valót. Így meg tudja védeni a tüzet az esetleges szelektől, amik kiolthatják. Előveszi a kovát, és az acélt, és szikrákat gerjesztve hamarosan pattogó tábortüzet alkot.*
- Tűz már van.* jelenti a férfi, majd ha kérnek tőle valamit, akkor odamegy, hogy segítsen.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.25 13:19:58, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (egyenlőre helyett egyelőre).
*A karaván meg is érkezett ahogy Asgall látja. Csuklyáját felhajtja, így már látszik az arca. Egyelőre nyoma sincs fáradságnak az ábrázatán, pedig aránylag nagy utat tettek meg. Meghallgatja Darel eligazítását, amire csak bólint egyet, ezzel jelezve azt, hogy megértette az elmondottakat, és nincs több kérdése. Az, hogy Delphnek van-e kérdése különösebb képen nem érdekli. Némán halad a karaván mellett, egészen addig a pillanatig amíg tábort nem vernek. Jómaga a tűzgyújtásnál segít. A közelben van pár rőzse, gally, elkorhadt ág, amivel tüzet tud gyújtani, ha ezt összeszedte leteszi egy kupacba, és kezeivel egy kisebb gödröt ás, és abba helyezi el a tüzelni valót. Így meg tudja védeni a tüzet az esetleges szelektől, amik kiolthatják. Előveszi a kovát, és az acélt, és szikrákat gerjesztve hamarosan pattogó tábortüzet alkot.*
- Tűz már van.* jelenti a férfi, majd ha kérnek tőle valamit, akkor odamegy, hogy segítsen.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.25 13:19:58, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (egyenlőre helyett egyelőre).
1782. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-24 21:52:22
Üzenet elküldve: 2015-08-24 21:52:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
* A kis csapat, csak úgy mint a többi kocsis, nyugodt tempóban hagyja maga mögött a város óvó közegét. Darel részéről csendben halad, ami nem túl meglepő tőle. Figyel, résen van. Sosem lehet tudni. A rögtönzött kis csapat pedig jó esetben végzi a dolgát szintén. A páros hátul, a két fickó pedig 1-1 oldalt tart figyelemmel. Nem kell soká haladjanak mikor is belefutnak a tegnapi eligazításról még két emberbe. Az íjász lány és a másik férfi. Biccent nekik üdvözletként még messziről majd mikor közelebb érnek akkor szóra is nyílnak a csendes ajkak. *
- Reggelt.
* Egy elégedett bólintás a válasz arra, hogy nyugodt az út. *
- Egyelőre.
* teszi még hozzá majd int a többieknek is. *
- Alkonyatig haladjunk, majd akkor tábort verünk.
* Legyen az az akkor a helyszín megjelölője is hiszen nem tudni előre, hogy hol is lesz pontosan. Mindenesetre az út nem túl bonyolult, csak követniük kell s egyenest belebotlanak majd a pihenőbe. S ha már így összejött a csapat tart egy gyors szemlét, nagyjából még emlékszik ki mit is adott válaszul arra a kérdésre, hogy mihez ért. Fejével int egyet. *
- Haladjunk.
* Indítja meg újra a csapatot s haladás közben beszél hozzájuk. *
- Ti ketten, összeszokott párosnak tűntök.
* Fordul a két felderítőre. *
- Maradjatok így párban, ezen a vidéken elég ha félnaponta előrehaladtok s úgy derítetek. Amint elhagytuk a karavánpihenőt, majd másként lesz.
* Egészíti ki utalva, hogy ott majd sűrűbb lesz a program. Majd a lányhoz fordul aki íjászként mesélt magáról. *
- Ha ellenséget látsz, ne törődj mással, az első célpontod az legyen kit varázshasználónak vélsz. Ne kérdezz, ne tétovázz. Lőj. Ha vele végeztél a következő célpontod az ellenség íjásza legyen. Ha ezekkel végeztél akkor szabad az utad.
* Egyszerű parancs s taktikai szempontból egyértelmű. Majd a vele tartó férfihez fordul. *
- A Te dolgod az lesz, hogy távol tarts tőle mindenkit.
- Este még beszélnék veletek.
* Zárja le az ő részüket majd a másik párocskához fordul kik hátvédként szolgálnak. *
- Ti szintén maradtok párban. A lányt óvd. Gyógyító, szükséges lehet a tudása.
* Szintén taktikai meggondolás. *
- Ti ketten * Fordul a két oldalt védőhöz, a fiúhoz s Vaghoshoz kit ismer a házból *
- Várjatok ki ha támadás éri a karavánt. Az első hullám lehet csak elterelés. Amíg nem jelzek ne támadjatok.
* Végül marad ő, hát ezt is elregéli hiszen úgy lehet összeszokott egy rögtönzött csapat ha mindenki tudja ki mire számítson a másiktól s, hogy mi a feladata. *
- Én maradok elől, ha támadás ér minket én leszek az elsődleges célpont. Mert én fogok előbb támadni.
* Érdekes kijelentés tán fura lehet hallani, hogy egy vezető nem csak ül a trónján és parancsolgat hanem igenis kiveszi a részét a feladatból. Nem is kicsit. *
- Magamra vonom a figyelmet így van időtök mérlegelni.
* Gondol itt példának okáért az íjász ténykedésére. *
- Aki gyanús, ellenség, aki túl közel jön, ellenség. Nem válogatunk, nem azért fizetnek.
* Nagyjából ennyi lenne a kis monológ egyelőre. Részéről befejezte. Egyetlen dolog még mit hozzáfűz. *
- Ki mihez ért, használja bátran. Az ötleteket mind szívesen fogadjuk. Hosszú lesz az út, szokjunk össze mihamarabb.
* Zárja le végül és ha van valakinek valami mondandója akkor valóban szívesen fogadja ő is, de vélhetően a többiek is. Hiszen mindig van aki jobban ért egy adott dologhoz és annak nem árt ha meg is osztja azt a hasznos tudást, így nagyobbak a túlélési esélyek. *
* A napkorong magasan kószál már az égbolton ahogy komótosan halad a két kocsi s a kis csapat. A nap elmegy s közben sokat haladnak.
Idővel elérkezik az alkonyat. S Darel keze emelkedik. *
- Megállj, Tábort verünk.
* Néz körül miután leállt a csapat. *
- Ott jó lesz. Rakjatok tüzet.
* Mutat az út mentén egy kis tisztásra. Nem túl messze az úttól, de néhány fa takarásában. Neki is lát segédkezni s a kocsikat leterelik az útról. Pakolás, étel osztás vagy ami épp, segít ahol szükséges. Majd este a tűznél beszélnek. *
* A kis csapat, csak úgy mint a többi kocsis, nyugodt tempóban hagyja maga mögött a város óvó közegét. Darel részéről csendben halad, ami nem túl meglepő tőle. Figyel, résen van. Sosem lehet tudni. A rögtönzött kis csapat pedig jó esetben végzi a dolgát szintén. A páros hátul, a két fickó pedig 1-1 oldalt tart figyelemmel. Nem kell soká haladjanak mikor is belefutnak a tegnapi eligazításról még két emberbe. Az íjász lány és a másik férfi. Biccent nekik üdvözletként még messziről majd mikor közelebb érnek akkor szóra is nyílnak a csendes ajkak. *
- Reggelt.
* Egy elégedett bólintás a válasz arra, hogy nyugodt az út. *
- Egyelőre.
* teszi még hozzá majd int a többieknek is. *
- Alkonyatig haladjunk, majd akkor tábort verünk.
* Legyen az az akkor a helyszín megjelölője is hiszen nem tudni előre, hogy hol is lesz pontosan. Mindenesetre az út nem túl bonyolult, csak követniük kell s egyenest belebotlanak majd a pihenőbe. S ha már így összejött a csapat tart egy gyors szemlét, nagyjából még emlékszik ki mit is adott válaszul arra a kérdésre, hogy mihez ért. Fejével int egyet. *
- Haladjunk.
* Indítja meg újra a csapatot s haladás közben beszél hozzájuk. *
- Ti ketten, összeszokott párosnak tűntök.
* Fordul a két felderítőre. *
- Maradjatok így párban, ezen a vidéken elég ha félnaponta előrehaladtok s úgy derítetek. Amint elhagytuk a karavánpihenőt, majd másként lesz.
* Egészíti ki utalva, hogy ott majd sűrűbb lesz a program. Majd a lányhoz fordul aki íjászként mesélt magáról. *
- Ha ellenséget látsz, ne törődj mással, az első célpontod az legyen kit varázshasználónak vélsz. Ne kérdezz, ne tétovázz. Lőj. Ha vele végeztél a következő célpontod az ellenség íjásza legyen. Ha ezekkel végeztél akkor szabad az utad.
* Egyszerű parancs s taktikai szempontból egyértelmű. Majd a vele tartó férfihez fordul. *
- A Te dolgod az lesz, hogy távol tarts tőle mindenkit.
- Este még beszélnék veletek.
* Zárja le az ő részüket majd a másik párocskához fordul kik hátvédként szolgálnak. *
- Ti szintén maradtok párban. A lányt óvd. Gyógyító, szükséges lehet a tudása.
* Szintén taktikai meggondolás. *
- Ti ketten * Fordul a két oldalt védőhöz, a fiúhoz s Vaghoshoz kit ismer a házból *
- Várjatok ki ha támadás éri a karavánt. Az első hullám lehet csak elterelés. Amíg nem jelzek ne támadjatok.
* Végül marad ő, hát ezt is elregéli hiszen úgy lehet összeszokott egy rögtönzött csapat ha mindenki tudja ki mire számítson a másiktól s, hogy mi a feladata. *
- Én maradok elől, ha támadás ér minket én leszek az elsődleges célpont. Mert én fogok előbb támadni.
* Érdekes kijelentés tán fura lehet hallani, hogy egy vezető nem csak ül a trónján és parancsolgat hanem igenis kiveszi a részét a feladatból. Nem is kicsit. *
- Magamra vonom a figyelmet így van időtök mérlegelni.
* Gondol itt példának okáért az íjász ténykedésére. *
- Aki gyanús, ellenség, aki túl közel jön, ellenség. Nem válogatunk, nem azért fizetnek.
* Nagyjából ennyi lenne a kis monológ egyelőre. Részéről befejezte. Egyetlen dolog még mit hozzáfűz. *
- Ki mihez ért, használja bátran. Az ötleteket mind szívesen fogadjuk. Hosszú lesz az út, szokjunk össze mihamarabb.
* Zárja le végül és ha van valakinek valami mondandója akkor valóban szívesen fogadja ő is, de vélhetően a többiek is. Hiszen mindig van aki jobban ért egy adott dologhoz és annak nem árt ha meg is osztja azt a hasznos tudást, így nagyobbak a túlélési esélyek. *
* A napkorong magasan kószál már az égbolton ahogy komótosan halad a két kocsi s a kis csapat. A nap elmegy s közben sokat haladnak.
Idővel elérkezik az alkonyat. S Darel keze emelkedik. *
- Megállj, Tábort verünk.
* Néz körül miután leállt a csapat. *
- Ott jó lesz. Rakjatok tüzet.
* Mutat az út mentén egy kis tisztásra. Nem túl messze az úttól, de néhány fa takarásában. Neki is lát segédkezni s a kocsikat leterelik az útról. Pakolás, étel osztás vagy ami épp, segít ahol szükséges. Majd este a tűznél beszélnek. *
1781. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-24 19:34:52
Üzenet elküldve: 2015-08-24 19:34:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//M&M's//
*A ficsúr lekopik róluk, ami elég jó hír, úgyis sokat beszélt. Kezdi érteni, miért is borította ki folyton a jóval szűkszavúbb Nyusziszemet az ő szövegelése. Korábban talán ő is sokat beszélt volna, de most nincs dumás kedvében - akárcsak Isurii, ő is jobbára hallgat, vagy tőmondatokban válaszol.*
- Ja. Csá! *int Taitos után, aztán rövid lábú zakatológépén tovább iparkodik dél, majd délkelet felé.*
*Amikor már csak kettesben vannak Isuriival, kihasználva a csendet és a monoton zötykölődést, álmodozni kezd a lányról és magáról; természetesen csupa közepesen mocskos, enyhén perverz és nagyon lédús álmot lát maga előtt.*
- Ööö... neked van pasid? *próbálkozik meg végül, mikor már jó ideje mennek, és már nem tud új pozitúrát kitalálni.*
- Izé. Mester.
*A ficsúr lekopik róluk, ami elég jó hír, úgyis sokat beszélt. Kezdi érteni, miért is borította ki folyton a jóval szűkszavúbb Nyusziszemet az ő szövegelése. Korábban talán ő is sokat beszélt volna, de most nincs dumás kedvében - akárcsak Isurii, ő is jobbára hallgat, vagy tőmondatokban válaszol.*
- Ja. Csá! *int Taitos után, aztán rövid lábú zakatológépén tovább iparkodik dél, majd délkelet felé.*
*Amikor már csak kettesben vannak Isuriival, kihasználva a csendet és a monoton zötykölődést, álmodozni kezd a lányról és magáról; természetesen csupa közepesen mocskos, enyhén perverz és nagyon lédús álmot lát maga előtt.*
- Ööö... neked van pasid? *próbálkozik meg végül, mikor már jó ideje mennek, és már nem tud új pozitúrát kitalálni.*
- Izé. Mester.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6376-6395