//Szabadon//
*Futás közben, mikor a fegyveréért kalimpál érzi meg a vér dús, sós, és magasztos ízét. Saját vére, ami az orrából csorog. Meg a felrepedt szájából, de abból inkább kifele. A fájdalom most realizálódik elméjében, csak a harc, a düh, és a másikból előcsalogatott ösztöni állat szülte tébolyult boldogság. Látja a becsapódott baltát, ami nevetségesen pattan le a másikról.*
~Bezzeg az ő ütései igaziak.~
*Gondolata gyorsan dühvel fordul meg a fejében, de lényegtelennek ítéli. Most a másik indul meg felé, és ő kipróbálhat néhány roham töréses előreszúrást. Hát, kevésbé szúrásra való a fabalta, de bizonyára tökéletesen alkalmas arra hogy egy két ütés erejére távol tartsa az ellenfelet. Vérben forgó szemekkel agya csak arra koncentrál hogy tartsa a tempót, és kihasználja az esetleges hibákat. Több ütésváltás egymásutánja zajlik le, mikor lát egy teljesen jó alkalmat, hogy jobbkezével a kulcscsontra vágjon egy hatalmasat. Ám ezzel szalad bele a fajtársa csapdájába, hiszen csak erre várt. Villámgyorsasággal csapódik a fegyvertartó kezére egy kéz. Csavarodik, egész a válláig feszülnek az inak. A szorító tompa fájdalom nem igazán jut el Hram agyáig, de zsigeri szinten reagál a teste. Izmaiból kiszökik a tónus, mint minden rendes karfeszítésnél. Enged a gerinc, a nyak, és a combok. Egy szabadon mozgatható testé változik, de nem fogja föl. Csak a harc mámoros dühét érzi.
Teste a levegőben van, félfordulattal a levegőben. Halovány fogalma sincs mire készülhet, csak azt hogy az eredeti lendület, maximum kétharmada jutott el a testéig. A szívizomsokk nem, de egy a még ekkor is hatalmas erejű ütéstől félrenyelt vér, és bordarepesztő ütés okoz egy kis fuldoklást. Ez a fájdalom már az agyáig ér, de ez is csak fokozza a heroikus boldogságát. Tüdeje feszül, nem kap levegőt. Köhög. Egy pillanatra elsötétül, a világ. A másik pillanatban egy nagy adag felköhögött nyálas vér gyülemlik össze a szájában, és amennyire eszénél van, ezt megpróbálja mosolyogva, az ellenfele felé köpni. Ott a földön, háton fekve, hörögve mondja az alábbi szavakat, hatalmas légszomjas szünetekkel.*
-Ettől félnek. Tőled félnek. Ez az! Látod fivérem! Ettől ork az ork. Üsd meg, vagy fuss el... Én győztem.
*Kacag föl a végén, fájdalmas kacaj ez, de kacaj.*
A hozzászólás írója (Hramga Ug'natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.27 13:52:55